Re: [Küldetés] Egy baljós éjszaka

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Feb. 16 2013, 19:01

The member 'Rosalia' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
[Küldetés] Egy baljós éjszaka - Page 4 4767251444_0f76bf2817_s

[Küldetés] Egy baljós éjszaka - Page 4 4766610511_dda12706fc_s

by **Ryuninji Ren** Szomb. Feb. 16 2013, 20:59

Ez a szemét Alistar volt olyan arcátlan, hogy nekitámadott Reginald-nak és megszabadította egy kevés életponttól… Ezzel aztán feldühítette a pici főnixet…. egy ilyen csaló, hogy mert egyáltalán hozzáérni egy ilyen fenséges teremtményhez.
- Hmm… alávaló csaló létedre van merszed mit ne mondjak…- feleltem alisternek, de közben figyeltem jobbra-balra.. Vigyori Piri nem a megfelelő oldalra állt és ezzel elérte, hogy már én is leakarjam csapni. De várnia kellett a sorára. Csak szépen sorrendben… Előbb a főkolompos, majd jöhet ő… Regi képességének hála 3 hp-t felgyógyult és már készülődött is az újabb támadásra.. szintén Alister ellen.

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Feb. 16 2013, 20:59

The member 'Ryuninji Ren' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
[Küldetés] Egy baljós éjszaka - Page 4 4767250438_224285ea8b_s

by **Rosalia** Kedd Feb. 19 2013, 01:57

Regi mindkét támadása hatékonynak bizonyult, így Alister 10 HP-t veszített, életsávja a piros zónába csúszik és majdnem eléri a nullát. Hiába próbálkozik elhessegetni a főnixet, nem tud menekülni előle, ráadásul most fontosabb a cigaretta a szájában. Riadtan tekint az életpontjaira, nincs ideje tovább késlekedni! Terran felüvölt, ami kellő löketet ad Alisternek a speciális képessége kijátszásához. Jó mélyet szív a cigarettába, amely jóval nagyobb fénnyel kezd vörösen izzani, mint egy normál darab, majd a vártnál nagyobb mennyiségű és sűrűbb füstöt fúj ki. Mindannyiótokat beterít ezzel a vastag, átláthatatlan füsttel, ami teljességgel lehetetlenné teszi a további harcot. - Na végre, te szájhős! Indulás! - Hallatszódik még valahonnan a céh felől, majd össze-vissza tébláboló, de leginkább távolódó léptek zajára lehettek figyelmesek.

Innentől kezdve nincs sorrend! A következő körben még végig a füstben botorkáltok. Legalább 10 métert kell távolodnotok, hogy kiérjetek belőle.

by **Ryuninji Ren** Szer. Feb. 20 2013, 02:35

Húúúúúú… de elkapott az ideg amikor tisztázódott, hogy egy nagyon nagy átverésben volt részünk… Hát.. a többiekről még el is tudtam képzelni, hogy ennyire… öhm.. ostobák lettek volna. Mivel azonban sikerült engem is átverniük így igen magas szinten kivitelezték ezt az egész színjátékot. Egy minimális tiszteletet megérdemeltek.. és ezt is csak úgy három és fél másodpercre. Ennél többet nem kaptak.. ahhoz túl mocskos dolgot követtek el.. Átvertek.. engem… ENGEM! Kihasználták önzetlen segíteni akarásomat és miért?? Csak azért, hogy kiraboljanak?? Ez anégy maszkos nyomi még okés… Ezek nem vertek át csak megjelentek és csinálták a feszkót.. teljesen hétköznapi dolgot csináltak. Na De Alister?? Meg a nőstény bálna a fogadóban.. Hát tuti visszamegyek és lerendezem vele is a dolgokat.. majd egyszer… egyszer biztos.. Sajnos túl ronda volt ahhoz, hogy ellenállhatatlan legyen a kísértés erre a tettemre. Ráadásul először egy homár állta az utunkat, majd egy Vigyori Vörös indikátoros, hosszú hajú, irritáló mosolyú egyén is gazdagította csapatunkat, aki először segítő szándékkal jött, de mikor a csata elkezdődött, már az ellenfél oldalán foglalt helyet. Pedig én akartam adni neki egy esélyt.. egy minimálist, de nem élt vele. Innentől kezdve rám nem számíthatott.. Mikor a csata megkezdődött mindenki belevetette magát a sűrűjébe.. Én magam és persze Regi Alistert néztük ki magunknak.. A Kamu részeget… az egyik főkolompost. Regi nem kímélte és sorozta rendesen. Egyik támadásával sajnos eltalálta bátor madárkámat, aki képességének hála ezt fel sem vette… újfent teli hp-val támadhatott. A mini gyárkémény nem tehetett Reginald támadásai ellen aki könyörtelenül szabadította meg őt élet pontjaitól. Már kezdtem örülni, mikor jött az amire számíthattam volna. Kétségbeesésében, hogy egy csöppnyi madár így ledarálta.. Bevetette a képességét. sűrű füstfelhőbe kerültünk.. nagyon durva szmog.. az orromig sem láttam.. Kellemetlen volt.. ez a gyáva lépés… gusztustalan volt.. Regi azonnal felfelé vette az irányt.. jól is tette. Én meg köhécseltem egy-kettőt.. Sosem bírtam a füstöt.. és nem is szabad nagyon belélegeznem.. tényleg.. nem szabaaaaaad O.O
- Vááááááááh!!! Ez .. dohány füst…. kárt tehet a milliókat érő hangomban.. ki kell jutnom innen- hívtam fel erre a környezetemben lévők figyelmét és elkezdtem szaladni valamelyik irányba.. de beleütköztem valakibe.
- Ufff.. bocsi!- kértem elnézést, bár nem tudtam kitől.. irányt váltottam és sprinteltem megint. A hangom volt az életem.. vigyáznom kellett az életemre és ez által a hangomra is. Szedtem hát ahogy a lábam bírta. Egy magasabb erő, létforma… ennek ellenére nem akarta, hogy kijussak abból a füstfelhőből és megbotlottam egy kavicsféleségben. Ez még nem lett volna akkora baj, de letepertem valakit.. Valakit, akinek puha mellecskéje volt.. és sajna ezt azért tudtam, mert a kezem ott landolt. Néma csendben voltam és próbáltam gyorsan leszállni a lányról.. Még élénken élt bennem Esu-chantól kapott füles… nem akartam még egyet.. Tehát próbáltam csöndben lelépni onnan és futni el onnan messzire.
- Gomene… gomen.. gomen…- útköben még egy-két vállacskának nekikoccant az én széles vállam, mire meguntam és a képességemmel kilőttem magam a füstből. elterültem.. na meg gurultam pár métert mire megálltam. Nagyokat lélegeztem a friss.. füstmentes levegőből.. a petem odaszállt hozzám amint megpillantott.. én meg lassan feltápászkodtam.. Seikrült megnyugodni.. ennyi idő alatt nem károsodhattak a gyémánt árban mért hangszálaim. Persze csak ezután jutott szembe, hogy itt nem sérülünk olyan szintet..... jellemző.. Valamelyik a füstbenszólhatott volna.

by **Lotti** Szer. Feb. 20 2013, 20:20

Kezdenek eldurvulni a dolgok. A játékosok egymást mészárolják, habár eddig még senki sem halt meg, csak egy narancsnak vágta le a kezét az a furcsa kardforgató, aki az elején is belénk kötött. Azt hittem Ren, vagy kifene sikeresen eltávolította a közelünkből.
A piros indikátoros mocskot meg hiába támadja meg a nyeszlett petem, nem tud kisajtolni belőle egy fikarcnyi életpontot se, pedig az dobott volna azon a kicsin egómon egy picit. Hanem még mi kapunk két szégyenteljes ütést, vagyis Stark, de ezt le is vonatom az én életpontjaimból. Nem hagyhatom, hogy meghaljon a szörnyem, mert akkor nem lesz senki, aki megvédjen engem ebben szánni való világban az ilyen aljas-nyálas alakoktól, mint ez a Tachi.
Az újabb támadásunk előtt azonban nem várt dolog történik. Az áruló Alister egy hatalmas füstköddel burkolja be az egész bandát és gy persze a helyszínt, ahol mindnyájan tartózkodunk.
- Stark, vissza! Ki! - kiáltom az állatnak és csak reménykedni tudok benne, hogy meghallotta amit mondtam, s visszatalál ide, vagy ki a füstből, ahogy az utolsó szavam hangzott.
Sarkon fordulok, s habár nem látok szinte semmit, nekilódulok, hogy mentsem ami menthető: magamat. Nem tudom, hogy most Alister és a bandája meglépett-e vagy így akarnak minket lekaszabolni, de én biztos nem torpedózok egy ilyen lehetetlen helyzetben.
Rövid futás után elhagyom a füstöt és örülök, hogy végre a tiszta virtuális levegőt szívhatom a cigaretta füst helyett. A fene vigye el, miért voltam kedves hozzá? Hát így kell meghálálni, hogy bedugtam a szájába azt a szálat? Szemét... Remélem rákerült ő is a Stark kill-listre.
Apropó emlegetett szamár... Egyszer csak ő is megjelenik. Igaz pár méterre, de rémisztő fejét lassan kidugja a füstből, hogy úgy lessen szét: merre vagyok. Észrevesz, elindul, ideér.
- Mi legyen? Vissza kocsma? - szólok a pethez, aki csak kérdően néz vissza rám. Ehh, miért is kérdeztem meg? Mintha tudna rá válaszolni...

by **Peter Worker** Szer. Feb. 20 2013, 22:16

Füst ölelt körbe minket, léptek hangjait hallottam mindenhonnan és egy – két hangosabb szó is megütötte a fülemet. Mindenki sietett, ám én nem mozdultam, nem akartam félrelépni, nem akartam a láthatatlanba tapogatózni, így csak álltam egy helyben. Vártam, talán egy pillanatra kétségbe is estem, azonban csakhamar Hisame csillogó szempárjára figyeltem fel. Nyugodtsággal töltött el, hogy legalább ő itt volt mellettem. Leguggoltam hozzá, majd szemléltem a fehér füstöt.
- Most mi lesz pajtás? - simogattam őt, miközben hozzám bújt.
Az útonállók miatt nem aggódtam, szerencsére négylábú társam harapásai erősek voltak és a kardforgató érdekes fiú is őket vágta, egyiket talán még egy karjától is megfosztotta, nem bántam, hogy velünk volt most. Bár helyzetünk jónak látszott, mégis aggódtam még, hisz a küzdelem során hátba támadtak engem. Nem tudtam eldönteni, hogy az érintett futásnak eredt e, de a helyében nem akartam volna magammal találkozni. Nem voltam agresszív, sosem voltam az, ám a szándék meg volt részéről, ezt nem hagyhattam és hát itt volt még Lotti is. A szép lány csúf állatkáját is bántotta és féltem Lottit is kiszemelte magának. Az átkozott. És még Esutel is itt volt, ő is veszélyben lehetett és Ren, bár ő miatta nem aggódtam, talán még reméltem is, ha ismét támad a vörös indikátoros, akkor a kaszttársamat választja magának.
- Figyeljünk még, aggódom egy kicsit. – súgtam Hisamének és akartam felállni, de megállt még a cselekvésem – És ügyes voltál. – mosolyogtam le rá és dicsértem meg, hisz egy kulcsfigurája volt az összeütközésnek, majd egyenesedtem ki.
Fölöslegesnek éreztem védekezni, inkább a szemem erőltettem, hogy lássak valamit a felhőben.

by **Rosalia** Vas. Feb. 24 2013, 21:25

Tachit, Esut és Hokut kérném, hogy minél előbb írjanak! Határidő bőben lejárt! Holnap éjfél, utána kimaradtok a körből, mert belevesztek a füstbe!

by **Tachibana Makoto** Hétf. Feb. 25 2013, 21:13

Vigyorom rövid idő alatt a teljes apátiába változott, egyre elégedetlenebbül figyeltem az eseményeket. Nem elég, hogy a pet helyett valami hókuszpókusznak köszönhetően a csinibaba szenvedte el a sebzést, ami nem egészen volt tervben, de még a rablóbanda is kritikán aluli teljesítményt nyújtott. A frontharcost nem véletlenül hívják annak, elég szánalmas látványt nyújtott a két nő és a három férfi, ahogy reménytelenül ugráltak. Ebben persze leginkább az volt a legbosszantóbb, hogy a tervem végrehajtására nem sok esélyem maradt. A csapatnyi kezdő a legkevésbé sem érdekelt, arra számítottam, hogy vagy a legyengült céhtagot, vagy a megfutamított tolvajokat pécézem ki magamnak, miután eljátszadoztam a többivel, de még csak bele se melegedhettem... Ráadásul a rendszer sem bírta, előbb a sebzésem ment félre, majd a szint kezdett el szétesni alattunk, némi földrengést produkálva. Megingott az egyensúlyom, de képes voltam megakadályozni, hogy ismét a földön kössek ki.
Aztán váratlanul fullasztó füst lepte el a környéket, bizonyára kigyulladt az erdő is. Kénytelen voltam a hallásomra támaszkodni, menekülés jutott el a füleimbe, piros és sárga csíkokat láttam és kétségbeesett kiabálást véltem hallani minden irányból körülöttem. Lelki szemeim előtt megjelent, ahogy Aincrad legalsó szintje darabjaira hullik. Kiöntenek a folyók és tavak, az előbbinél sokkal erősebb földrengés dönti le az épületeket, mindenfelé pusztító tüzek elől menekülnek a mobok. Hm... nos, így belegondolva ennek már előjelei is voltak, hiszen nem is olyan régen megtámadott egy raj darázs, akik nem is erre a szintre voltak valóak. Közömbös arccal vettem tudomásul, ahogy észleltem, ruháimat sáskák rágják le rólam éppen, és azt hiszem az iménti fényjelenség talán egy becsapódó meteor lehetett. Lehetséges, hogy ez a füst valójában hamu, és egy vulkán kitörésének eredménye?
- Nahát... úgy tűnik hazamehetünk :] - szólaltam meg halkan, magam elé motyogva. Ha ez a virtuális világ elpusztul, és mindenki "meghal" akkor órák kérdése, és felébredhetünk a kórházi ágyunkban. Szép volt, jó volt, csak egy kicsit rövid volt ez a szórakozás. Kár, hogy vége lesz... Kitártam a karijaimat, és hagytam, hogy fegyverem kiessen a kezemből, pajzsom pedig visszahulljon a vállara. Vártam a véget, egy helyben állva.

by **Koshitsu Esutel** Szer. Feb. 27 2013, 13:09

*Elegem volt mindenből. Nem vagyok egy nagy harcos típus, az egész küzdelem alatt kemény 1, igen EGY nyilat kilőttem, és azt is inkább hiába. Ciki. De a srác, akire lőttem, mintha észre sem vette volna, hogy rálőttem, de lehet, hogy ez még szerencse a részemről. Kiszemelne magának, tuti kimúlnék. Szóval nézem a csatát, ezt a hatalmas hülyeséget, ami itt történik, s egyszerűen nem tudok hova lenni a dühtől, a meglepetéstől és a félsztől. Bírtam azt a menő srácot, lekaszált mindenkit, ezt nem bántam, de azt azért reméltem, hogy ma nem hal meg senki, legalábbis az orrom előtt senki sem. S egyszer csak füst. Nem láttam az orrom kezdetéig se. Utáltam ezt, csak abban reménykedtem, hogy a többiek is így jártak. Elkezdtem kibotorkálni ebből a káoszból, s csak mentem és mentem vakon. Majd valaki lábában hasra estem. Nagyszerű! Remélhetőleg senki sem vette észre. Azonnal felálltam és tovább tapogatóztam. *
~ Valamikor ennek a füstnek csak vége lesz! ~
* Gondoltam dühösen és kétségbeesetten. *

//Hatalmas elnézést kérek!!//

by **Rosalia** Szer. Feb. 27 2013, 13:21

Hokunak ma éjfélig van ideje írni, utána kimarad a körből!

Esu, legközelebb legyen meg a 250 szó, mert kénytelen leszek levonni a jutalmadból :/ Bár lehet nem volt egyértelmű, de mivel vége a kockadobálós harcnak, ezért a limit újra visszaállt!

by **Koshitsu Esutel** Szer. Feb. 27 2013, 13:34

//Nem vitatkozni szeretnék, csak eddig az volt a szabály, hogy általában legyen meg a 250 szó. És eddig mindig túlléptem, sokszor jóval többel, így nem gondoltam, hogy hatalmas probléma lesz, ha most egy kicsit kevesebbet írok. //

by **Rosalia** Csüt. Feb. 28 2013, 17:47

//A megszabott határidő lejárt, Hoku meg nem olvas üzeneteket, így kénytelen vagyok kihagyni ebből a körből. //

Ahogy a füst kezd eloszlani, azt láthatjátok, hogy Tachi a földön fekszik kiterülve, Peter és Hoku is ott bóklászik még a harctéren a szakadozó dohányfelhőben, Esutel pedig éppen a földről tápászkodik fel. Egyedül Rennek és Lottinak sikerült kijutnia igazán a szabad levegőre petjeikkel. Most, hogy újra beláthatóvá válik a terep - igaz még mindig csak holdfénynél és urcai világításnál, így éjjel látás híján még mindig nem tökéletesen a látásotok - meghozhatjátok a végső döntést: elfuttok, s meg sem álltok hazáig, menekítve ezzel magatokat egy esetleges újabb támadás elől; visszatértek a kocsmába kérdőre vonni a csapos nőt; esetleg a földön heverő Tachi ellen fordultok, avagy hagyjátok őt is a fenébe, mert elegetek van már az egész estéből. Más opciók is lehetségesek, lényeg, hogy ne álljatok tétlenül és próbáljátok meg elvarrni a szálakat. Figyelem, ez még nem zárókör, bárhogyan alakulhatnak még a történések! 250 szavas limit érvényben van, sorrend továbbra sincs!

by **Peter Worker** Pént. Márc. 01 2013, 21:47

A füstfelhő halványodni kezdett és bár a látási viszonyok továbbra is pocsékak voltak, mégis pár dolog felismerhetővé vált előttem. A veszélyes kardos és a magában álló vörös indikátoros. A vörös indikátoros!
Néztem körbe tovább és láttam meg újabb alakokat, de nem ismertem fel őket. A maradéknak tituláltam őket. Lottinak, Esutelnek és Rennek. Legalábbis reméltem, hogy ők voltak azok.
Erőt vettem magamon és futva léptem párat, majd löktem fel vállammal a vöröst. Nem sokat ért mindez, talán csak épphogy a semmitől többet, de szó mi szó nagyon jól esett ez most nekem. Nem tudtam, hogy mire készül, de szokatlan mód erősnek éreztem magam és szólni akartam hozzá.
- Hagyj minket békén! – léptem közelebb hozzá, hogy csak ő hallja a további mondanivalóm – Lotti és Esutel a védelmem alatt áll.
Lepődtem meg magamon, de igen, én mondtam ezt! A mindig csendes és hallgatag Peter.
- Ha ártasz nekik, bárhogy, bármikor, azt meg fogod bánni. – majdhogynem súgtam neki.
Kiálltam értük, függetlenül attól, hogy gyakorlatilag semmit sem tudtam róluk és ezért sem akartam, hogy hallják a szavaim. A vad íjászlánnyal csupán csak egy küldetésen voltunk ezelőtt, Lottival pedig még annyin sem, de mégis mintha magaménak éreztem volna őket. Nem egyszerre lélegeztünk és nem is mozogtunk együtt, közel sem, de az érzés meg volt, hogy vigyáznom kell rájuk.
Gondolataimból feleszmélve csak reméltem, hogy a vörösen kívül más nem hallotta a szavaimat, majd vártam a reagálására. Visszatámad e vagy sem, jönnek e a többiek, vagy maradnak ott ahol vannak. Bárhogy is, fölöslegesnek éreztem többet áldozni rá. Hisamének intettem, hogy induljon el és akartam én is utána menni. A döntést, hogy innen merre, azt nem akartam eldöntetni, nyugodtan a többiekre bíztam magam.

by **Lotti** Szomb. Márc. 02 2013, 11:29

Oszlik a füst és meg meresztgetem a szemem, hogy kit látok meg és hol. Két alak körvonalazódik először, majd az elülő felhő közt megpillantom Petert, ahogy ott ácsorog a piros indikátoros mellett, aki meg a földön fekszik. Nagyszerű, oda való. Peter biztos menőn padlóra küldte. Megérdemli, most majd megtanulja, hogy nem érdemes ennyi emberrel kikezdenie, még akkor is, ha nem vagyunk olyan erősek. Mondjuk nem tudtam meg sokat a többiek erejéről, de találgatni csak tudnék, ha nagyon rá lennék szorulva. Minden esetre nem néznek ki nagyon skillesnek.
Mitévő legyek?
- Peter! - kiáltom el magam, remélve, hogy a srác felkapja a fejét és rám összpontosul figyelme. Vagy egy része. Egy kicsi is elég. Teszek pár lépést feléjük, remélve, hogy a fiú erre inkább hozzám közelít és nem foglalkozik tovább a lovaggal.
- Vissza kocsma? - makogom a kék hajúnak, felvázolva előtte, hogy nekem mi a szándékom, esélyt adva neki arra, hogy velem tartson, vagy kitaláljon valami jobbat, ha ez az opció nem tetszik neki.
Csak reménykedem benne, hogy a kocsmáros nő nem a vállát fogja rángatni arra, ami itt történt, hanem legalább azt a mocsok kocsmatölteléket kivonja a törzsvendégei listájáról. Mégis, olyan jó lenne, ha legalább egy kis pénzt kapnánk ezért a mutatványért, még akkor is, ha csak vigaszdíjnak lehet nevezni.
- Szólni kell. Nem? - teszem hozzá korábbi monológomhoz, ha esetleg nem értené a srác, hogy mit akartam előbb, de bizonyos vagyok benne, hogy már akkor is felfogta, hiányos beszédem ellenére. Lassan el kéne kezdenem japán leckéket venni, bár nem tudom mennyi tanár lehet itt Aincradban.
Erre a gondolatra összefonom karjaimat majd szememmel az eget kezdem el kémlelni, ahol a virtuális csillagok lebegnek messze a horizonton túl. Stark leül mellettem a földre én meg Peterre várok...

by **Ryuninji Ren** Szomb. Márc. 02 2013, 15:31

A küzdelmünk véget ért, mert a támadóink gyávák módjára megfutamodtak. Fura emberek járkálnak errefelé. Csak fogják magukat és megtámadnak.. Engem.. na meg ezt a kis társaságot, akik velem tartottak. Alister rákerült a feketelistámra. Ha jót akar magának, akkor messziről elkerül majd ezek után, mert én nem felejtek. A füstfelhőből simán kijutottam.. illetve kijutottam. A sima része nem teljesen volt meg. Regi a vállamra szállt és vártam, hogy a sűrű füstfelhő tűnjön el végre, mert szerettem volna már látni is valamit. Ez hamarosan meg is történt.. probléma nélkül, mivel a támadóink tényleg leléptek. A gyáva banda. Viszont egy nem kívánatos személy továbbra is itt mérgezte a levegőnket. Éppen Pe-channal beszélgetett… gondolom tanácsokat osztogattak egymásnak. Peter szeretett volna megtanulni mosolyogni, Chi-chan meg azt, hogy hogyan meséljen komor arccal úgy viccet, hogy mindenkinek elmenjen az életkedve. Így végiggondolva elég érdekes elképzelés volt. A kékhajú fiú arcán a Piri vigyora és fordítva. Chi-chan nyomasztó, világvége aurával. Mikor befejezték a tárgyalást én sem maradhattam ki a mókából. Pár szót szerettem volna még megosztani vele. Vigyorogva elé álltam, majd rá csullantottam egy férfiasat a kis cipellőjére.
- Hehe… ennyit érsz…- közöltem vele, hogy mekkorát esett a szememben. Mert én adtam neki egy esélyt, amit alaposan el is játszott. Kezem-kinyújtottam és csettintettem egyet felé. De semmi.. majd még egyet.. Ugyanaz.. A képességem csütörtököt mondott és nem repült el a Piri Sad

Pedig milyen menő lett volna. Így azonban inkább ciki.
- Cöh.. nem éri meg…- próbáltam menteni a menthetőt ezzel a menő, „megkönyörültem rajta szöveggel. „ Ha nem esett nekem, akkor már nem is foglalkoztam vele csak elindultam vissza.. A fogadóba akartam visszamenni és számon kérni a nem túl vonzó pultos nőn ezt az egész átverés dolgot. Rá is legalább annyira pikkelek, mint Alister-re.
- Én visszamegyek abba a fogadóba. Beszédem van azzal a nővel. Lehet másokat is megpróbálnak majd átverni.. és kitudja, hogy eddig mennyi emberrel tehették ezt meg. – egy gyors kiselőadás, melyben tudtukra adtam nemes céljaimat. Persze az elsődleges az volt, hogy kicsikarjak tőle annyi pénzt, amennyit csak tudok.. ez a szöveg meg tök jól jött ahhoz, hogy esetleg megnyerjem pár ittlévő szimpátiáját. Mert eddig ezt nem sikerült elérnem. Aminek az okát nem értettem. Tök rendes és aranyos voltam velük mindig is. Még az ál részeget is hajlandó voltam cipelni a hölgyek kedvéért.
- Akkor mi mentünk is..- Regi a vállamon pihent én meg lassan sétálgatok vissza a védett zóna felé. Akár jöttek velem a többiek, akár nem.. ez már igazán az ő döntésük volt.

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Márc. 02 2013, 15:31

The member 'Ryuninji Ren' has done the following action : Kockadobás

'Római stílusos 6-os' :
[Küldetés] Egy baljós éjszaka - Page 4 4766604805_c1598fabbe_s

[Küldetés] Egy baljós éjszaka - Page 4 4766604805_c1598fabbe_s

by **Koshitsu Esutel** Hétf. Márc. 04 2013, 20:15

* Füst. És csak füst és csak füst! Utáltam! Nem láttam semmit és a légzés is nehezen ment. A fenébe, csak egy hülye pixel darabka, mit nem tudok én ettől normálisan levegőt venni?! Éppen felálltam, mert megbotlottam valakiben, majd sétáltam tovább vakon. Majd végre szépen lassan eltűnt a füst. Visszatekintettem oda, ahonnan jöttem, így biztos voltam benne, hogy a piribe botlottam bele. De már távol álltam tőle. Néztem, ahogy Pete odamegy hozzá és valamit mond neki, persze nem értettem. Igazából nem is akartam tudni. Belül érdekelt, de valahogy sejtettem, hogy nem kell nekem erről tudni. Hogy miért? Ki tudja! Csak nem az én dolgom. Elfordultam, s körbenéztem, hogy a többiekkel mi van. Lotti rögtön megtalálta magának Pete-et. Valahogy kicsit haragudtam rá. Szánalmas, de talán tényleg féltékeny voltam. Még csak most találkoztak először, én meg hadd ne mondjam mit át nem éltem Peterrel együtt, de már ezek ketten együtt lógnak. Már azon sem lepődnék meg, ha puszilkodnának! Na jó, csak a kimerültség és az izgatottság beszél - gondol - belőlem. El is fordítottam a fejem, hogy ne lássam őket. Amúgy nem tudom, miért zavart ez az egész, hisz Pete nem jött be nekem. Rendes srác meg minden, csak fura is, meg... nem az esetem egyszerűen. Csupán rosszul esett, hogy a ma este folyamán szinte rám sem hederített, mintha azért az a kis kalandunk meg sem történt volna. Jól van, rám köszönt, de... ennyi? Fájt ez. Olyan érzés volt, mintha bármivel is próbálkoznék, végül senkinek sem számítok, végül csak egy átlátszó fal leszek, akin átnéznek. Végül senkinek nem jelentek majd semmit. Akkor miért gyötröm magam? Gondolatmenetemből Ren szavai ébresztettek fel. Rá néztem érzelemmentesen, majd mellé léptem. *
- Veled tartok.
* Mondtam hidegen, s rá sem nézve, mellette haladtam mereven magam elé bámulva, mint aki biztos a céljában. Hátra sem tekintettem. Nem érdekelt, a többiek mit tesznek.*
~ Azt a csapos csajt meg kirángatom onnan és addig verem, míg be nem vall mindent! ~
*Persze gondolataim mindig durvák és szókimondók. Tudom, hogy sosem tudnék neki ártani. Senkinek. Hacsak nem magam kell védeni... De ölni... akkor sem.*

by **Hokushin** Kedd Márc. 05 2013, 19:25

Hatalmas elégedettséggel néztem végig, ahogyan leesett a srác mindkét csuklója. A valóságban a gyomrom felfordult volna a kiálló csontok miatt és a szerte szét spricellő vér látványa végett. Azonban mind azt tudjuk ez nem a valóságban történt és már én is más voltam, mint a játék előtt. A két csukló lassan lepottyant a porban majd, mint egy mini tűzijáték szétrobbantak aprócska kis fényfoszlányokká. Ha ez nem lett volna elég a férfi arckifejezése egy megfizethetetlen látványt nyújtott. Valósággal élveztem az eltorzult ábrázatát annak a pancsernek. Már egy jó ideje itt dekkoltunk ebben a nyavalyás virtuális világban azonban ő még mindig nem szokta meg, hogy nincsen fájdalom. Vele már több gondom nem volt következőnek azt a tüzes kis fruskát vettem célba. Minden erőmmel lesújtottam a csuklójára nagy sajnálatomra nem fejtettem ki elég erőt az újbóli csonkításhoz. Ekkor már rá kellet jönniük, hogy nagy fába mondhatni bitang nagyba vágták a fogukat. Nemhiába, harcoltam oly sok szörnnyel végül meglett a munkám gyümölcse. Egyike voltam a SAO legerősebb frontharcosainak. Frontharcos. Milyen egy érdekes szó. Régebben odáig lettem volna a gyönyörtől, ha valaki eme néven szólít meg engem azonban az idők változtak. Nem érdekelt más csak annyi, hogy mindenki megismerje az erőmet annyira, hogy ne merjen velem újat húzni. A kis banditák kezdték kapizsgálni a mondandómat ugyanis egyikük, aki eljátszotta a részeget hatalmas füstfelhővel terítette be a környéket. Nem láttam az oromig sem mindössze távolodó léptek zaját véltem hallani és az átmeneti társaim beszélgetését. Tudtam nincs vesztegetni valóm így megindultam nyílegyenesen előre legalábbis úgy véltem. Mikor kiértem a füstfelhő szélére sajnálattal kellett észrevennem, hogy az ellenség helyett a tökmagokkal nézek farkas szemet.

Végre sikerült kiérnem abból a nyavalyás kulimászból és egyáltalán nem voltam boldog a látványtól, ami engem fogadott. Az a vörös indikátoros nyavalyás ott feküdt a földön mind valami ernyedt csecsemő. Ha akarhattam volna pár rúgással a másvilágba röpíthettem volna ám abban nem lett volna semmi móka. Azt akartam, hogy megtanulja, nem lehet újat húzni a küzdőterek zsoldosával. Másik oldalról jobban jártam volna, ha minél előbb végeztem volna vele ugyanis hasonló helyzetben voltunk, mint egy retro filmben. A címe nem jut az eszembe azonban nagyon sokat néztem kiskoromban. Halhatatlanok harcoltak benne egymással és tőlük tanultam a következőt. Ha ellenféllel találkozol jobb, ha rögtön fejét veszed, mert ha később ősze találkoztok, akkor talán erősebb lesz, mint te magad. A gyomrom azonban nem vette be a gyáva megoldást így végső elhatározásra jutottam.
- Ti csak menjetek pihengetni én viszont utánuk, megyek. Valaki meg kell tanítani, hogy a hozzájuk való kölyköknek hol van a helyük.- majd tettem pár lépést abban az irányba amerre a támadók elmenekültek, de megálltam. - Az ilyen nyavalyás azt sem érdemli meg, hogy belerúgjak- ezzel folytattam az üldözést. Nagyon élveztem azoknak az agyalágyultaknak a páholását ezért szerettem volna folytatni. Mellesleg kötelességemnek éreztem némi értelmet verni azokba a senkiházi kis férgekbe. akik külön a gyengébbekre támadnak, nem érdemelnek jobb bánásmódot, mint amiben én részesítettem volna őket. Nem érdekelt nő vagy férfi a célpont az ellenség az ellenség. Ráadásul az ő elverésükkel reméltem végre a bennem keletkezett hatalmas űr végre betöltődik. Azonban a tanakodás nem fért bele az időkeretbe így nyílegyenesen rohantam teljes sebességgel a vélt ellenfeleim felé. Egyáltalán nem vettem figyelembe, hogy mennyire merültem ki vagy esetleg mennyi életerőm maradt.

by **Tachibana Makoto** Szer. Márc. 06 2013, 08:48

Nos, a világ nem ért véget, a füst pedig lassan eloszlott. Láthatóvá vált mindenki, legalább körvonalukban, egyedül a banditák hiányoztak legnagyobb sajnálatomra. Szánalmasan gyengék voltak és ahogy kivettem, valami ostoba bosszú fűtötte őket a céhes fazon iránt. Alighanem immár megkétszereződött bennük az érzés, ám ez engem vajmi kevéssé érintett. Leeresztettem a karijaimat és felsóhajtottam. Itt maradtam egy ereje teljében leledző frontharcossal, és egy halom alacsony szintű állatidomárral. Ja igen, és egy íjászlánnyal, aki legalább bájos volt, ha más erőssége nem is nagyon lehetett :]
Sejtettem, hogy származni fog némi konfliktusom a kis társasággal a történtek miatt, de azért egy kicsit komolyabb ellenétet vártam annál, hogy a két petes fiúka lájtosan nekem esik. A sárkányos figura fenyegetése meglehetősen komikusan hatott, miután megpróbált fellökni, de egy könnyed oldallépéssel és egy kis rásegítéssel még ellene is fordítottam a lendületét, bár attól megkíméltem, hogy a földre essen. Semmi hasznom nem származott volna belőle, ha megalázom, ahogy a másik férfi torzsalkodó magatartása is lepattant rólam, és továbbra is egykedvűen meredtem rájuk.
- Yare-yare... Amelyik kutya ugat, az nem harap, ugyebár :] Fenyegetőzésre semmi szükség, nem szándékozom nektek ártani. Mi okom lenne egy rakás gyenge kezdőt abajgatni? - válaszoltam, lenézően pillantva rá a kék hajú fiúra - Amit szívesen megtennék velük, azt élveznék... nagyon is :] - folytattam némileg provokáló hangnemben suttogva, hogy csak ő hallja és senki más, majd elfordultam és a két általa említett lány felé indultam el, zsebre dugott kezekkel.
- Egy fogatlan oroszlán védelmét élvezitek, hát nem muris? :] - jegyeztem meg Lotti és Esutel mellett elhaladva, és kedvtelve dúdolgatni kezdtem. Arrafelé indultam meg, amerre ők is tartottak, azaz vissza a kocsmához. Ha problémájuk van a társaságommal, azt majd jelzik, ám értelmetlennek láttam a frontharcost követni, amikor úgy sem tudnám vele tartani a lépést. Akkor pedig már miért ne szórakozhatnék azon, ahogy megpróbálnak pontot tenni az ügyük végére?

by **Rosalia** Szer. Márc. 06 2013, 14:23

Hoku mivel nem rendelkezik nyomkövetés jártassággal, így nem sok esélye van arra, hogy utol tudja érni az iménti ellenfeleit. A valóságban segítséget nyújtanának a vérfoltok, amit bizonyára nagy mennyiségben hagyna maga után a megcsonkított maszkos, de itt sajnos még ez sincs segítségére a kardforgatónak.

A többiek, akik elindultak vissza a kocsmába, gond nélkül elérték ismét a védett területet, hacsak nem kezdenek el útközben torzsalkodni Tachival. Aki belép a fogadó ajtaján, a pultos nő a következő szöveggel fogadja:
- Máris megjártátok az utat? Remélem sikerült gond nélkül ágyba tuszkolni azt a balfék Alistert.

Úgy vélem akkor most érkeztünk el az utolsó körhöz Very Happy

Ha interakcióba léptek egymással vagy a pultossal, arra most még sort keríthettek. Ha valamelyikőtök komolyabban elkezd kakaskodni Tachival, annak továbbra is folytatódik a játék, de már egyéni KT vagy magánjáték formájában. Zárásképpen írjátok meg azt is, hogy milyen élményekkel gazdagodtatok, hogyan éreztek csapattársaitok iránt, mennyivel lendítette előre a közös kaland az ismertségeteket, illetve milyen jellemfejlődést eredményezett karaktereteknél ez a kiruccanás!

by **Ryuninji Ren** Szer. Márc. 06 2013, 19:11

Mivel itt már végeztünk és egy minimálisan leégettem magam a többiek előtt.. mert az a nyavalyás Piri nem akart úgy elrepülni, ahogyan én azt szerettem volna.. sőt, még vissza is állt nekünk a copfos, de arra már nem szándékoztam reagálni, Kijelentettem, hogy én inkább visszamennék a fogadóba, hogy kérdőre vonjam azt a nőt, ki ezzel megbízott minket. Ötletemmel Esu-chan értette egyet, ki érzelemmentesen „köpött” felém két szót, majd elindult felém. Fejem elfordítottam és kezeimet keresztben az arcom elé helyeztem védelem gyanánt, ha esetleg újra pofozkodós kedvében lett volna. De ő csak elhaladt mellettem. Két kezem közötti részen pislogtam ki és vártam, hogy távolodjon pár lépést, míg biztonságban nem éreztem magam. Eléggé zavart, vagyis…. mondjuk azt, hogy bántott Esu-chan viszonyulása hozzám. Nem tudom, hogy mivel vívtam ki gyűlöletét magam ellen… semmi olyan tettem nem jut eszembe, mellyel elérhettem volna ezt a hatást nála. Talán a miatt a ki incidens miatt akadt így ki?? Áhhh.. ár az előző küldetésünkön is megfigyeltem az erős unszimpátiát az irányomban. Esetleg alapból.. első pillantásra eldöntötte, hogy utálni fog. Igen.. talán ez lehetett… Ezért sem riadt vissza a sárga indikátortól és ütött meg rúgott meg egy kis semmiségért. Lehangoló, hogy nem tudtam mindenkiben pozitív érzelmeket kiváltani. Eddig ez eddig nem sűrűn fordult elő. Ahogy mondani szokták.. egyszer mindent ki kell próbálni. Hát én most tettem ezt meg és jöttem rá, hogy van olyan ember is a világon, akiért megfeszülhetek, sem fog elviselni.
- Hhaaaaaaaaahj- sóhajtok egy nagyot, majd elindulok Esu-chan után én is, persze kissé lemaradva. Többiekre most nem nagyon szenteltem figyelmet.. Elkedvtelenedtem egy picit.. kellet nekem ilyeneken gondolkodni. A gondolkodás nem egészséges.. jó páran mondták már az ügynökségen…. Többet nem is teszem… Ami pedig a szőke lányt illeti.. Nem változtatok a viselkedésemen… de a kedvéért és a saját biztonságom érdekében, betartom a három lépés távolságot. Az út további része eseménytelenül telt számunkra… A Vigyori Pirivel még volt elszámolni valóm, de egyelőre még hagytam, hagy élje a maga kis életét egészen addig, míg bosszúm utol nem éri. A fogadóba belépve ott találtuk a XXXL-es pultos nénit, aki kamuküldetésre küldőt minket. Nem is vártam senkire és már léptem is közel hozzá.. persze mosolyogva.. nem akartam egyből letámadni.
- Mi az hogy.. és jöttünk vissza a jutalmunkért, meg már pár extráért.. - feleltem mosolyogva a mangalica néninek, akire pikkeltem még mindig.. főleg mert úgy tette, mintha semmiről sem tudott volna. Majd leültem egy pult előtti székre. Regi meg az pultra ugrott.
- Öhm.. lássuk csak.. Jön az alap bérrel, plusz… hmmm.. 1, 2, 3, 4… 5. Négyszer 15 arannyal a támadóink után Alisterért 25-tel, mert ő még cipeltette is magát. Aztán lássuk csak… Reginald 3 hp-t is veszítette, amiért fejenként 10 aranyat felszámolok….- vezettem le a jutalmazásom kiegészítését.
- Így összesen jön nekem kegyed az alapbérrel +115 arannyal és egy magyarázattal, hogy miért küldött minket, rablók és gyilkosok markába- végig mosolyogtam a nőre… többe nem nagyon avattam be.. én csak a bérezéssel foglalkoztam. Voltak itt még rajtam kívül páran, akik égtek a vágytól, hogy kérdezhessenek.. Át is adtam nekik a szót és csak vártam.. Ha értetlenkedett volna a nő… a többiek közül valaki tuti adott neki magyarázatot.. Én és Regi pedig vártuk a jussunkat, aki még mindig a vállamon ült.

Mikor végeztünk végre valahára még megállok a Piri előtt.. Jobb kezem ökölbe szorítom, majd mutató és középső újjamat kinyújtva egy V alakot formáztam.. mintha csak a béke jelét szerettem volna mutatni, de nem így volt. Ujjaimmal a saját szemeim irányába böktem, majd a piros indikátoros illetőre. Így próbáltam tudtára adni, hogy szemmel fogom tartani.
- Vigyázz Piri, mert felkerültél a Death Note-ra- közöltem vele vigyorogva. Persze az én kis listám az 1.0-ás bóvli verzió, így nem halnak meg azok, akik belekerülnek, csak alaposan meg lesznek szívatva… De olyannyira, hogy inkább a halált kívánnák. Reginald nyomatékosította szavaimat pár erőteljes szárnycsapással és struccozással, majd elköszöntem a többiektől és már léptem is le a társaságból, amelynek tetszését nem sikerült túlzottan elnyernem….

by **Peter Worker** Csüt. Márc. 07 2013, 22:14

A vörös visszaszólt. Várni lehetett ezt, de szópárbajban sosem voltam jó és a társalgásunk hamar véget ért. Undorodtam a szavaitól, de ennyi volt, nem több.
Lotti! Hallottam a hangját, majd vettem észre őt. Lépett felém a lány, minek nem kicsit örültem. Jól volt, mi megnyugtatott engem. Mosolyom felé teljes és őszinte volt.
- Igen, menjünk vissza. – értettem meg pár szavát és válaszoltam neki – Együtt. – tettem a hátára a kezem egy pillanatra, hogy a többiek felé induljunk. A vörös elől, Ren és Esutel. Esutel. Örültem, hogy ő is jól volt és sajnáltam, hogy az este így sikerült a számára is, de mégis mosolyra húztam a szám, hogy az agresszív kicsi lánynak az indikátora sárgává vált. Ideje volt már. Nevettem fel magamban.
Lotti mellett sétáltam. Biztos voltam benne, hogy e este után pihenni akart, mégis valami kényszert éreztem iránta, hogy elhívjam őt valahová. Valami kényszert, melynek nem adtam hangot. Részesültem már párszor visszautasításban és nem akartam újra most, itt. Nem akartam tovább rontani az estét egyikünk számára sem.
- Merre van a lakásod? – kérdeztem halkan tőle, csak ő hallja, más ne – Ha végeztünk, elkísérnélek. Ne legyél egyedül… ilyenkor. – gondoltam az estére és a sötétre, bár volt ebben némi hátsószándék is, hisz, mint egy korábbi küldetésemből kiderült, - név szerint a csalafinta kincskeresés, melyen Lewis barátommal voltam – rendesen félek én a sötétben. Akkor a járat is szűk volt és egyedül is voltam, de nem akartam kockáztatni most és Lotti mellett erősnek éreztem magam. Talán bizonyítani akartam neki, talán nem, nem tudom, de igazából nem is érdekelt a miért.

A visszafele út mindig rövidebb. Függetlenül, hogy a táv ugyanakkora, törvény, hogy a hazafele út mindig rövidebb.
A kocsmáros nő szavait részemről hallgatás követte, ám beszélt helyettem Ren is és a monológja után mégis csak szóltam, hogy érthetőbb legyen pár dolog a számára.
- Alister és pár barátja ki akart rabolni minket. Nem volt részeg, vagy legalábbis nem annyira, mint mutatta és volt egy kis összetűzés. Jöttünk jelenteni, hogy elmenekültek és egy kis kárpótlás is jól esne, bár maga csak egy nagyon kedves kocsmáros, nem tudom, mit akarunk itt.

Ren elköszönt, nem szívesen találkoztam vele és nem terveztem újra összefutni vele, nem úgy mint Esutellel. Neki örültem és mosolyogva búcsúztam tőle. Nem mert boldog voltam, hogy távozunk, hanem mert alkalom nyílt újra találkoznunk, talán jobb körülmények közt következőnek. Végül Lotti felé fordultam, miközben az ölembe vettem a fáradtnak látszó Hisamét.
- Mutatod az irányt?

Ja és hogy az estéről mi a véleményem? Szép álmokat!

by **Koshitsu Esutel** Pént. Márc. 08 2013, 11:11

*Amikor Ren felé haladtam, ő védekező pózt vett fel. Elsétáltam mellette, megrökönyödve álltam meg és bámultam rá. Szólásra nyitottam számat, de végül mégsem adtam hangot gondolataimnak. Még mindig kikerekedett szemekkel fordultam el, s indultam útnak. Megkönnyebbülve vettem, hogy követ, de csak a tisztes távolságot megtartva.*
~ Rosszul viselkedtem vele... de... megijedtem... hirtelen ért a dolog. És az előző küldetésen is olyan bunkón viselkedett Pete-el... Meg... ahogy bámult minket...~
*Jó, tény, hogy kissé prűd vagyok, s ha valakit nem kedvelek, akkor akármennyire küzdök ellene, nem tudom megkedvelni egykönnyen. Eldöntöttem, hogy meg fogom ismerni jobban Rent. Akkor mindig megváltozik a véleményem. De valahogy most, ezen az úton mégsem tudtam, mégsem akartam hozzászólni. Narancs volt az indikátorom azért, mert bántottam. Most tart tőlem, pedig ha harcra kerülne a sor, biztos legyőzne, meg is ölhetne. Bántott a dolog, de valahogy azt akartam, hogy így maradjon. Szemtelenségnek, ostobaságnak tartottam volna, hogy így, egy harc után, narancs indikátorral, tőlem tartózkodó embertől bocsánatot kérnék. Majd fogok... ígérem... remélem...
Az út békés volt. Egy szót sem szóltam, Pete-ék követtek bennünket. Én mentem elől. Egyedül, magányosan. Borzalmasan éreztem magam, mert én nem tudtam senkiért semmit sem tenni. Csak egy nyilat lőttem ki, de a többiek engem védtek, én meg csak a gondolataimmal voltam elfoglalva, féltékenykedek, s haragot tartok a szívemben totál feleslegesen. Kissé hangosan fújtam egyet, s feltekintettem az éjszakai égboltra. Szép volt. Gyűlöltem szépségéért. Más helyzetben mondhatnám: Istenem, de szépet teremtettél! De az én istenképem egy szerető személyé, nem egy gyilkos őrülté, mint Kayaba. Gyűlöltem e világ istenét, mégis szépet teremtett. Ez a kettős érzés összezavart, s tudathasadásosnak éreztem magam. Tudtam, ha nem békélek meg, ha nem rendezem gondolataimat és érzéseimet hamarosan, pszichés betegségbe eshetek. Talán ezért bántottam Rent? Már vannak tünetek? Nem álltam meg, csak hátrafordultam Ren felé és a szemébe néztem kissé elégikus tekintettel. Nem szóltam, visszafordultam. Pete-re és társára nem mertem nézni. Eldöntöttem, hogy drukkolni fogok nekik. El is mosolyodtam az utat bámulva.*
~ Lottit is meg kell ismernem! És akkor szeretni fogom! ~

*Végre megérkeztünk. Őszintén szólva csodálkoztam, hogy a helyén találtuk a csapos hölgyeményt. Ren aktivizálta is magát. Én is a pulthoz léptem, neki is támaszkodtam, s figyeltem a jelenetet. Egy szót sem szóltam, kíváncsi voltam, mi lesz ebből. Pete fejezte be a jelentést. Ha nem tette volna, megtettem volna helyette. Nem szeretem, ha nincs tisztázva valami. Csak néztem a csapos nőt, és kerestem, kutattam benne a hamisságot, a gúnyt. Majd elfordultam, s körbenéztem. Ren, Peterrel meg Lotti már úgy döntöttek, távoznak is. Biccentettem feléjük, majd néztem, ahogy elballagnak. Én csak ott álltam mozdulatlanul. Mit tanultam a mai esetből? Ezen gondolkodtam. Majd szomorú, egyben gúnyos mosollyal nyugtáztam.*
~ Nem érek semmit! Azt! ~
* Majd rendeltem egy citromos sört. *

by **Lotti** Vas. Márc. 10 2013, 15:58

A hasamban pillangók kezdenek gyűlni, mikor Peter mosolyogva fordul felém. Kedvesen, egyetértően rábólint felvetett ötletemre és nyomban csatlakozik is hozzám. Egymás oldalán indulunk el visszafelé a kocsmába. Kedvemet még az sem tudja szegni, hogy mellettem ballag el Tachi. Nem törődve azzal, hogy mit mond-e valamit, teljesen ignorálom, még a hozzá kapcsolódó dühömet és ellenségességemet is. Egyszerűen nem létezik a számomra...
Kíméletlen csöndben sétálunk egy ideig, mert nem jut eszembe semmi, amit mondhatnék, amivel elüldözhetném a szótlanságot. De talán nem is kell semmit sem mondanom. A szavakra nincs szükségem, így is teljes örömmel battyogok a kék hajú srác mellett.
A csendet végül Peter töri meg egy olyan kérdéssel, ami az arcomra fagyasztja a mosolyt. Te jó ég, mégis mit mondhatnék neki? Hogy nincs hol aludnom, mert kevés a pénzem? Jajj, ez olyan gagyi válasz lenne... Homlokomon apró izzadtságcseppek gyöngyöződnek ki, ahogy buksimat töröm a válaszon, amivel magamat sem égetem le, s Peter is elégedett lehet. Hazudjak? Nem akarok. Nem akarok úgy tenni, mint egy kislány, aki nem mondja meg az igazat. Felnőtt emberek vagyunk már, a füllentés nem a mi asztalunk! Már akinek...
Mire azonban ráeszmélek, hogy a srácot válasz nélkül hagyom, már bent vagyunk a kocsmában. A pultos nő érdeklődve fogad minket. Úgy tűnik fogalma sincs arról, hogy mi történt odakint, de ez nem garancia semmire. Bárki lehet kétszínű.
- Alister rabló. Rablóbanda... - feszülten csatlakozok Peterhez, aki közben elkezdte ecsetelni, hogy a küldetés kudarcba fulladt. Bátortalanul lépek oda a pulthoz, hátha így is kapunk valamennyi aranyat. Szükségem lenne rá.
- Én... Nincs hova menni... - makogom feszengve Peternek, többre azonban nem térek ki. Ebből is leszűrheti, hogy tulajdonképpen "hajléktalan" vagyok. Pff, milyen rosszul hangzik így kimondva, mégis közel áll a valósághoz. Zavaromban kezeimmel az ellentétes felkaromat érintem meg, s pihentetem rajtuk. Alsó ajkamat beharapom. Idegesen, de mégis valamiért reménykedve várom Peter reakcióját...

[Köszcsi a küldit! :3]

by Ajánlott tartalom