[Küldetés] Egy baljós éjszaka

by **Rosalia** Szomb. Dec. 22 2012, 05:01

Résztvevők: Lotti, ~~Saru Taidana~~, Peter Worker, Ryuninji Ren, Koshitsu Esutel és Scrooge

Estefelé jár az idő, amikor is több JK és NJK összeverődik a Kezdetek városának szélén álló fogadóban megünnepelni, hogy már a 2. szint boss-ja is kimúlt. A csehó egy közepesen tágas, egybenyitott helyiségből áll, amelyben akár 30 ember is kényelmesen elférhet. Vannak is már annyian, merthogy ingyel itel híre kélt szárnyra. Mivel újabb terület vált megtisztítottá, így egyre többekben csillan fel a remény, hogy ezt a játékot bizony ki lehet vinni, s erre pedig inni kell. Nagy örömünnepéj veszi kezdetét, melynek kirobbantója egy bizonyos Alister, aki vagy nagyon el van engedve anyagilag, vagy kezdi elinni az eszét. Ugyanis olyannyira örvend a frontharcosok sikerének, hogy elhatározza: minden újonnan érkező JK, aki csak belép a fogadó ajtaján, azt vendégül látja egy korsó italra. Így kerültök ti is a pulthoz az ő társaságába, ha elfogadjátok az invitálását.

[Küldetés] Egy baljós éjszaka Images?q=tbn:ANd9GcQ7N9JzxmYLW0lm-e6Q17uvAizsDO9uScN9y4aJ5x53RVMDQsiu

Alisterről érdemes tudni, hogy szűntelenül dohányzik, káromkodik, igencsak rámenősen rámászik a fiatal lánykákra, de persze ezt az ingyen italra invitáláskor még nem sejthetitek. Első benyomásra egy kedves fickónak tűnhet, aki kissé be van csiccsentve. Mottója: Na, gyere aranyapán, igyál meg velem valamit!

Első körben írjátok le, hogyan kerültök a fogadóba, elfogadjátok-e Alister invitálását, esetleg még szóba is elegyedhettek vele!

Várakozási idő: 3 nap/fő.
Játékhoz utólag is lehet csatlakozni, kérelmet PÜ-ben kérném jelezni.

Jó szórakozást kívánok! Smile

Edit1: Saru még büntetlenül kiléphetett a küldetésből.
Edit2: Scrooge csatlakozott a küldetéshez.

by **Peter Worker** Szomb. Dec. 22 2012, 09:19

Nem voltam társasági ember, de rég éreztem sör ízét a számban és már hiányzott nekem. Alkoholista se voltam, de be kellett vallani, ami finom volt, az finom volt. Csak reméltem, hogy e világ felejtetni tudja velem e érzetet, így e gondolattal tértem be egy fogadóba, hol már javában zajlott egy ünnepség.
Legyőzték a második szinten levő őrt és ezt ünnepelték itt! Örültem én is ennek, de ennyire sosem gondoltam kirúgni a hámból emiatt. Bizonytalanul léptem be az ajtón, nem tudtam, hogy valóban itt volt e a helyem.
- Hisame, ne maradj le. – szóltam a társamnak, ki felettébb kíváncsi volt most. Nem járt még ilyen helyen, így tágra nyílt szemekkel szemlélte az embereket.
Néztem pár lépés elejéig hátra, hogy tudja e tartani velem a lépést, majd mire újra előre néztem egy idegen fiú került az arcomba.
- Na, gyere aranyapám, igyál meg velem valamit! – látszott rajta, hogy itt volt már egy ideje, de nem zavartattam magam. Nem voltam zsugori, de örültem az ingyen italnak.
- Rendben. – mosolyogtam rá őszintén, majd ragadott magával és egész a pultig meg sem álltunk. A fiú száját időközben káromkodások sorozata hagyta el, minthogy feltűnt neki, hogy kifogyott a pohara.
Nem volt nagy kocsma. Harmincnál többen nem lehettünk itt, mit nem is bántam igazán, a tömeget sosem éreztem jónak. A bárszékről nem ért le a lábam és Hisame is az ölembe mászott.
- Ez a tiéd lesz. – bökött meg egy ismeretlen oldalról, majd mutatott a pult végére.
A csapos egy korsó sört indított szabadjára és emelte fel minden vendég a karját, hogy annak szabad útja legyen. Ki tettem tenyerem és állítottam meg a poharat, miként az elém ért. Egy kevés hab kilöttyent belőle, de nem zavartatta senki sem magát emiatt.
- Köszönöm! – próbáltam túlkiabálni a tömeget, majd fogva a sört fordultam háttal a pultnak és mértem fel az embereket. Nem tudom, talán kerestem valakit.

by **Koshitsu Esutel** Szomb. Dec. 22 2012, 10:58

* Hogy mi a manót gondoltam, arról fogalmam sincs! Fogadóban bulizni! Ch... szánalmas gondolatnak tartottam persze csak a magam részéről. Az nem igazán foglalkoztatott, mit tesznek a többiek. Had örüljenek az életnek! De szerintem ott lappangott bennem a kíváncsiság és a vágy, hogy végre részt vegyek egy fogadói nagy ivászatban. Ch... nagyon nem az én világom, de látni akartam. Igen. Be vagyok zárva ebbe a világba egyedül, valóvilági ismerősök nélkül, a való világban pedig sosem jártam kocsmában, mármint nem kocsmáztam, a haverokkal is csak ritkán álltam le inni. Mivel a kezdetek városában volt a nagy buli, arra gondoltam, elég sokan lesznek itt, hátha lesz ismerős. Mikor beléptem az ajtón, hangzavarra rezdült a fülem, majd körbenéztem. Láttam egy ismerős arcot. *
~ Vele voltam Horunkában a küldetésen. ~
* Még egy kicsit nézelődtem, hátha látok még hozzá hasonlót, majd elindultam felé. De akkor hirtelen elém állt egy helyes srác, nagy mosollyal az arcán, cigi a szájában, s kedvesen megszólalt. *
-Na, gyere aranyapám, igyál meg velem valamit!
* Mondta. Én az aranyapám kifejezésre felvontam a szemöldököm. *
~ Aranyapád az öreganyád térdkalácsa! ~
* Ez volt a reakcióm gondolatomban, s szúrósan néztem rá. Fegyverem most csak a felszereléseim között volt a menüben, nem gondoltam arra, hogy a városban szükségem lesz rá, egy fogadóban. Így orrba vágni sem tudtam az íjammal, de mindegy is. Szúrós tekintetemen enyhítettem, s magamra erőltettem egy enyhe mosolyt.*
- Nem vagyok az öregapád, de ha te fizeted, akkor legyen.
* Majd a pult felé haladtunk. Egész hamar megkaptam az én sörömet is, nahát, volt citromos kiadásban is, és már kezdtem is kortyolgatni.*
~ Nahát, nagyon finom! Olyan mint otthon! ~
* Nagy örömömre kalandtársam közelében kaptam helyet, így biccentettem egyet felé, majd elmosolyodtam. Utána újra a sörömből ittam.*
~ Hm... a második szint bossjának is annyi... Mennyi ideig siránkoztam én? Haladunk... szépen haladunk. ~
* De amint a százas számra gondoltam, kirázott a hideg, így gyorsan megint kortyoltam egyet a poharamból. *

by **Ryuninji Ren** Szomb. Dec. 22 2012, 12:18

Egy újabb eseménytelen napom ment kárba Aincrad világában. Új szokásomhoz hűen délben keltem fel kakaóért kiáltva, de hiába vártam a megváltást nem jött, így gondoltam alszok még egy kicsit, de Reginald-nak nem nagyon tetszett ez az ötlet és addig kopogtatott a homlokomon a csőrével még ki nem keltem az ágyból. Zombiként ültem az asztalomhoz és fogyasztottam el a reggelimet.. délben. Lassan de biztosan felébredtem és fel is öltöztem, majd következett a szokásos edzés, hogy karbantartsam a milliókat érő hangszálaimat.. bizony.. ilyen csodás hanggal kevés ember születik. Rendesen elhúzódott a dolog, de ez van.. ez sokat számított nekem. Regi tovább nyaggatott.. kilométer hiánya volt szegény cimbinek így elvittem egy kicsit mobokra vadászni, legalább levezette a felesleges energiáit. Én addig egy jót pihentem a mezőn puha fűben fetrengve. Estefelé tértünk vissza a kezdetek városába. Éppen vásárolni készültem, de nem jártam sikerrel, mert a játékos tulaj éppen bezárt azzal az indokkal, hogy egy szép kis parti van egy városszéli fogadóban.
- Parti?? És engem nem hívtak meg?? Pedig ott a helyem. – Gondolkodás nélkül elindultam az említett hely felé, bár jó sok másik játékos is arrafelé tartott. Mire odaértem mert rendesen ment a buli. Kihúztam magam, kivágtam az ajtót és méltóság teljesen beléptem.. de semmi reakció. ~cöh… belép egy sztár az ajtón erre semmi üdvrivalgás. Hülye kockák.. még a sztár énekeseket sem ismerik fel.~ mérgelődtem magamban, de nem tudtam sokáig negatív gondolataimba merülni, mert egy éppen dohányzó férfiember akar meghívni egy italra.. Egyik kezemmel finoman eltoltam magamtól
- Nem kell közelebb jönni… a dohányfüst ronthat a hangomon..- Ugyan a pulthoz mentem, de nem ittam semmit, csak búslakodtam pár pillanatig amíg a szép hölgyekre fel nem figyeltem. De a korábbi fickó pofátlan módon bepróbálkozik náluk, pedig az az én dolgom lenne… a pofátlanos résztől eltekintve. Felpattantam, hogy helyrerakjam a csávót, de ekkor hasított belém a felismerés.. ~ezek kockák.. a kockák nem néznek TV-t max hallgatják, mert folyton játszanak..ergó az arcom nem biztos h ismerik, de a nevem lehet~ eme gondolatmenet felvillanyozott és már pattantam is fel a pultra, hogy felhívjam magamra a megérdemelt figyelmet. Természetesen Reginald is csatlakozott és a vállamra szállt.
- Jó estét emberek!! Ryuninji Ren vagyok,igen-igen.. japán jelenlegi elsőszámú férfi énekese és igen én is ebben a világban ragadtam, de most… énekelni fogok nektek amint lelövitek ezt az unalmas zenét.. – próbálkoztam és reméltem, hogy páran felismerik a való világban közismert nevemet, majd ha imáim meghallgatattak és normális zenét kaptam, megpördülve leugrottam a pultról és már rá is kezdtem egyik dalomra. ( dal Akit érdekel és a kekeceknek Sztem tré de japánoknak ez jön be XD) Dalom végeztével meghajolok és a pulthoz lépek, várva hogy körbeugráljanak a rajongók.. legalábbis remélem.

by **Lotti** Vas. Dec. 23 2012, 12:47

Az Aincradi estében terjengő ünneplő bagázs dáridóját fújta a virtuális szél egy kék hajú lány fülébe, aki ezekben a pillanatokban is aludt. Ez nem a valóság, itt az ember nem ébred fel a zajokra, csak akkor, ha a program úgy döntött: eleget aludt és kipihent. Az alvó ember ilyenkor nagy veszélynek van kitéve, azon játékosok miatt, akik álmukban ölik meg a társaikat, hogy pénzhez és egyéb tárgyakhoz jussanak. A lány is ebben a félszben hajtotta fejét álomra, de pénz híján csak itt, a városi parkban tudott lefeküdni egy bozótosban. Legalább valami takarás segítette bújócskája közben.
Mikor az a bizonyos program valahára lejárt, s engedte felébredni a felhasználót, Lotti szemei kipattantak. Az ébredés pillanatnyi védtelensége is tovaszállt, mikor a lány ráeszmélt, hogy hol van, s villámgyorsan felült. Egy pirosan izzó szempár fogadta a lányt, aki még mielőtt megijedt volna, felismerte az alakot: Stark. A pet, akit maga mellé kapott, hűségből jelest érdemel. Mikor a lány aludni tért, az állat ugyan ott volt, mint ahol most is ült, nem messze Lottitól. Szemeivel a lányt fürkészte, parancsra várva. Vagy dicséretre? Még egyszer sem szólalt meg, habár az infójából az derülne ki, hogy tud beszélni, eddig még egyszer sem tett szóvá semmit.
Lotti, habár örült annak: bízhat a lényben, nem érezte úgy, hogy köszönetet kellene mondania, az ő értékrendszerében az állat valahol az autó közelében járt. Annak sem köszöni meg az ember, ha elviszi A pontból B-be. Így a lány sem hálálkodott Starknak, hogy az oldalán van, jóllehet a lénynek kijárt volna.
A lány felkelt a földről, s leporolta magát. Szúrta a fülét a zaj, amit azóta hallott, mióta megébredt. Hallott pletykákat arról, hogy néhányan már a második szint főnökét is megölték és ezzel megnyílt az út eddig felfedezetlen területekre. Lottit érdekelte, hogy mi lehet ezen a szinten túl, de nem érezte magát elég fejlettnek ahhoz, hogy tovább lépjen. Itt volt mellette a pet, de mégsem érezte úgy, hogy elegendő segítség lenne.
Úgy döntött megnézi magának ezt a hangzavart. Lehet, hogy éppen a boss kimúlását ünneplik? Ezt csak egy módon lehet kideríteni, s fene tudja..? Talán kerít magának néhány új ismerőst.
- Honnan jön ez hang..? Te vezetni oda! - utasítja Starkot, aki azonnal felkel, s villódzó szemeit először forgatja jobbra-balra, de aztán megfordul, s elindul. Lotti habozás nélkül követi a lényt, semmilyen neszre, vagy más játékos szavára nem áll meg.
A chupacabra végül egy fogadó vagy kocsma előtt lassít le. Eltéveszthetetlenül dől belőle az ünneplés hangja. Lotti az ajtó előtt megáll, s éppen csak be akarna kukkantani, mikor egy férfi jelenik meg előtte megnyerő mosollyal. Mielőtt a lány mondhatna megszólalhatna, az idegen beinvitálja egy italra olyan hangsúllyal, ami arra utal: ő fog fizetni, s nem pedig a lány. A kék hajú nem akarja elrontani a hangulatot azzal, hogy nemet mond a nemes gesztusra, de ugyan akkor int a petnek, hogy az ajtó mellett várakozzon.
A pultnál a férfi egyből kikér Lotti részére egy italt, amit a lány egyből kézbe vesz, s nagyot kortyol a hűs italból, hogy ezzel is az idegen kedvében járhasson. Igazából fogalma sincsen, hogy mit ünnepelhetnek az itt lévők, a főnök leölése továbbra is csak lehetséges indok, de inkább nem kérdezi meg senkitől...
Ha senki sem szólítja le, továbbra is a pultnál ácsorog, s néha beleiszik a pohár tartalmába, amitől először elfintorodik, de amint az íz programja alábbhagy, nyomban mosolyogni kezd...

by **Rosalia** Szer. Dec. 26 2012, 01:01

- Ohhó, ugyan már hölgyem, hát érti a tréfát és még az ízlése is kiváló! - karolja át Esutel derekát Alister, megkockáztatva ezzel még azt is, hogy a lány a túlságosan is közvetlen érintés hatására felpofozza - Ne legyen ily kegyetlen velem, ajándékozzon meg egy mosolyával, csak egyetlen mosolyával! Nem vette észre már az első pillanatban, amikor belépett azon az ajtón, hogy minket az égiek is egymásnak teremtettek? Akárcsak ezt a két fiatalt itt ni! - s már perdül is tovább ingatag járásával a fiú Peterhez és Lottihoz, miközben kiesik szájából még a cigaretta is, mely szerencsére nem gyújt meg semmit sem a környezetében - Nézze csak a bájos kis pofijukat, hát nem tüneményesek? - s ekkor már rá is tehénkedik Peterre, átkarolva az idomárfiú vállát és ugyanezt próbálja tenni Lottival is - Mondd szépfiú, neked nem tetszik ez a lányka itt a balomon? - utal Peternek Lottira a pityókás - Én a helyedben igyekeznék, nehogy lecsapják a kezemről ezt a kis tüneményt! - ezután a nyitott ablak felől egy kósza szellő megcsapja Alister arcát, melytől hirtelenjében menthetetlenül hányinger fogja el, s bukdácsolva a mosdóba botorkál. Kisvártatva visszatér, és egy jin tonicot rendelve próbálja leöblíteni a száját.
A kis incidens közepette kerül sor Ren produkciójára. Többen összesúgnak, hogy mégis ki ez a pojáca, mások értetlenül figyelik a magánakcióját, megint csak mások jól szórakoznak az előadásán, és jár az ütemre a lábuk, s bizony akad néhány fangirl is, akik az első sorban epekednek a férfiú kegyeiért. Időközben Alister is próbál erőt venni magán, s miután hosszú percekig szemérmetlenül bámulja Esutel dekoltázsát, az újabb löket alkoholtól felbátorodva nekiveselkedik ismét a lány meghódításának, ám a próbálkozása eredménye az lesz, hogy saját lábába gabajodva megbotlik, s kis híján arccal a lány ölében köt ki.
- Alister, mostmár igazán fejezd be mára! - ripakodik rá a terebéjes csapos nő az íjász hölgyet inzultáló, részegen fetrengő férfira - Majd holnap kifizeted a számládat, ha végre magadhoz tértél, te barom, csak menj már haza a jó ég áldjon meg! Fiatalok, nagyon sajnálom, hogy ilyesmire kell kérnelek benneteket, de megtennétek, hogy hazaviszitek ezt a balga férfiút? Bejelölném a térképeteken, hogy hol lakik. Tudom, hogy így ismeretlenül elég furcsa kérés ez, de higyjétek el, ti is kerülhettek bármikor szorult helyzetbe, és lehet pont ez a férfi fog kihúzni benneteket a csávából egy jobb pillanatában. Tartok tőle, hogy ki fogják rabolni vagy még talán meg is ölik ebben az állapotában... - tekint szánakozva Alisterre a csaposnő, látszik pillantásán és szavaiból is kiérződik, hogy jóban van törzsvendégével és valóban aggódik épsége miatt - Még arra is hajlandó vagyok, hogy fizetek nektek a segítségetekért!

[off] Scrooge jelezte nekem, hogy nethiba miatt nem tud csatlakozni a küldihez, de fenntartom a lehetőséget, hogy akár később is becsatlakozzon. Reagsorrend nincs! [/off]

by **Scrooge** Szer. Dec. 26 2012, 11:10

//A karakterem jelenleg az őrült, rosszfiú változatában jelenik meg, majd meglátjátok, amikor visszaáll.//

Este van. Fáradt vagyok… Legalább itt nem kell borotválkozni, ez minden problémát megold… Ejj-hajj! Valamit csinálni kellene! De én csak megyek, ezen a koszos, poros úton. A központtól indultam, valami kalandot keresve, esetleges gyilkolást, esetleges csajokat, amolyan alkalmikat, amelyeket nem szólítunk néven, mert az csúnya. De! Van erre egy tökéletes szó: ágyas. Na, mentem egy kicsit, majd rájöttem, valami hiányzik, de valami nagyon, az pedig nem más, mint a zene. Fel is kaptam a nyakamban lógó fejhallgatót, melynek oldalán volt egy rejtet gomb, azt benyomtam, és már ömlött is a zene. Mindig tökéletes zene szólt belőle, ezt sosem értettem, hogy… Most, tökéletes volt a zene egy esti sétára. (https://www.youtube.com/watch?v=y3TrjEuXuNw ez szólt.)Addig-addig mentem, hogy egy fogadóhoz tévedtem. Bentről csak úgy hallatszott a parti hangja, tökéletes volt egy esti kikapcsolódásnak. Felszerelés nem volt rajtam, mivel városban voltunk, csak ruha és egy piros köpeny, persze ezek nem adtak semmi bónuszt. A piros köpenynek a csuklyája rajtam volt, a csuklya alatt a fejhallgató, nagyon rosszfiús kinézetem volt. Sőt, amikor megpillantottam a kocsmát, kikukucskáltam a csuklya alól, ezzel még keményebben néztem ki, két fényes pirosan „világító” szemem csak úgy nézett a kocsma felé. Elmosolyodtam, majd beindultam a kocsmába. Amint beértem, levettem a fejhallgatót, de a csuklyát nem. Nem tudom, lehet, hogy nagy feltűnést keltettek a szemeim, mert nem minden nap találkozik az ember - világító piros szemű emberkékkel. A kocsma már tele volt emberkékkel, nem volt egy tyű de nagy kocsma. De a szokásos, kocsma szag. Tökéletes. Ezt a készítők nagyon jól megcsinálták. De amint beléptem, egy csávó repült felém. Invitált is, egy italra.
- Cső! Menjünk, igyunk, de durván!
Válaszoltam neki, hangosan, hogy hallja, mert mégis csak kocsmában vagyunk. Leültem hát vele a pulthoz, nem mondtam semmit, csak kiraktak elém egy sört. Ilyenkor, a két szemem kikuporodott… SŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐR! És máris egy óriási kortyot ittam belőle. Utána lazán iszogatva, a csuklyával a fejemen néztem, hogy mi történik a kocsmában, persze, a szemeim még mindig, vad pirossal világítanak.

//Az előző kör postja volt! Most jön, a mostani köré.//

- Három jó erős vodkát, pultos. De azonnal!
Vetettem oda gorombán a pultosnak. Majd kaptam is három felest magam elé, kettőt egyből benyakaltam. Így kell ezt, nem pedig kortyolgatni. Ma aztán, jól be fogok rúgni… A fenét. A fiú aki beinvitált minket, már eléggé képben volt. Vagy képen kívül? Látszott, hogy nem az első felesét tolta be a mai nap folyamán. Egy pillanatra eltávozott, majd visszajött, és egy jin tonicot kért, amit be is nyakalt, egyből… EZ AZTÁN AZ ÉN EMBEREM! De szegény férfiú nem bírja az alcoholt annyira, hogy a talpán álljon a mai nap után. A nagyivó haverom szeret nőzni, látszott rajta. Ha így folytatja, akkor kapni fog a pofájára, tuti. Ekkor bedobtam az utolsó felest is, és kifordultam a pulttól. Már én is jobban éreztem magam, kicsit oldottabban, jól esett egy kis virtuális pia. Hősünk, amikor visszatért, egyenest egy leányzóra esett, na, ez aztán egy fejlemény. Röhögtem csak magamba, a csuklyám alatt, és a két rikítóan világító szemem, csak úgy kukucskált ki a csuklya alól. Ekkor, egy csodás szót hallott a fülem, szivárványok mentek át a fejemen, ezreivel, mint akit megcsapott a megváltás szele. FIZETÉS! Mégpedig azért, hogy hazavigyük? Vagy másért?! Lepattantam a székemről, és a pultoshoz mentem, majd megálltam mellette.
- Mit is kellene csinálni? Mellesleg, még egy sört.
Ha pénzről volt szó, az már egyből érdekelt. Ha meg kell ölni valakit, az is jó, de ha csak haza kell vinni ezt a pityókás csávót, akkor ez egy egyszerű feladat lesz. A hosszú, monológja nem érdekelt, csak az, hogy fizetség lesz érte. Ha megkaptam a sörömet, akkor be búrtam egyből a korsót. És az esetleges válaszra vártam. Remélem, egyedül leszek csak, aki elviszi a balhét, több pénz marad nekem. Miközben a pultosra néztem, eléggé elmebeteg képet vágtam. Lehet…. Hogy ha előbb adja ide a pénzt a pultos, akkor kiviszem a kocsmából, és megölöm a fiút. Neki már úgy is mindegy, nekem is. Lesz legalább belőle valami haszon. Az, meg hogy piros leszek, kit is érdekel? Engem aztán nem. Szóval, csak álltam ott a pultnál, és vártam a válaszra.

by **Koshitsu Esutel** Csüt. Dec. 27 2012, 09:26

* A részeg ficsúr már kezdett nagyon nyomulni. Mikor átkarolt, egy pillanatra megrémültem, s a szívem is megállt egy pillanatra. Az első reakcióm az volt, hogy "menekülni minél hamarabb". Jobb kezemmel próbáltam a kezeit leszedni rólam, balommal pedig őt magát toltam el magamtól. Mikor az egyetlen mosolyra hivatkozott, éreztem, szemeim villámokat szórnak. *
- Na te azt nem akarod, hogy rád mosolyogjak!
* Majd a másik két vendéget kezdte el piszkálni, miközben hozzám beszélt. Egy pillanatra Peter szemébe néztem, majd bólintottam.*
- De nagyon...
*Feleltem arra kissé ironikusan, mennyire is tüneményesek. Bár az enyhe gúny a részegnek lett címezve, ezt mások félreérthették. A cigi nem kerülte el a figyelmemet, reflex szerűen ráléptem.*
~ Ch... pedig ez az izé biztosan nem károsítja az egészséget... De egy virtuális ital tényleg képes így bepijáltatni valakit? Utálom ezt a világot! ~
* Éreztem, hogy szememből süt ez a gyűlölet, így elfordítottam tekintetemet, s inkább a megkapott sörömre koncentráltam, abból ittam egy hosszú kortyot. Azóta jöttek újabb vendégek is. A piros köpenyes fickóra különösen felfigyeltem. Valahogy a filmekben is mindig a kétes személyiségek, a titokzatos alakok voltak a kedvenceim. Egy darabig figyeltem őt. Persze előbb érkezett már, de csak most volt időm igazán megfigyelni. Nem tudtam nem észrevenni vöröses szemét. Ismét elfordultam.*
~ Ch... tisztára olyan, mint az egyik karakterem egy másik fantasy világban... ~
* A részeg srác végre eltűnt. Fellélegeztem, de akkor Ren magánakcióba kezdett. Felállt, s elkezdett kornyikálni. Mikor először csak beszélt, eleresztettem egy flegma fintort.*
~ Öcsém... nagy az Isten állatkertje...! ~
* Viszont mikor meghallottam a hangját, kicsit meglepődtem. Nem is volt olyan rossz. De még mindig azt gondoltam, hogy az ilyen egoista ficsúroknak kijárna egy-két pofon. Talán csak azért vagyok szívemben mégis engedékenyebb felé, mert közösen akcióztunk a kastélyban. Ch... én gyengéd szívem! A produkció végeztével el is fordultam, nem érdekelt a fangirl-ök sikítozása, a részeg srácot figyeltem, ahogy visszatámolygott. Olyan sápadt volt, látszott rajta, hogy mi dolga volt a távolban. Csak felvontam a szemöldököm az újabb rendelésére. Nem kerüli el a figyelmemet, amilyen szemtelenül bámul, így el is fordultam egy lenéző tekintet kíséretében. De éreztem, hogy felém tart. Hogy ne hátulról támadjon be, visszafordultam, de akkor már bumm, az orrom előtt szagolta a földet. Ismét lenézőn tekintettem rá, s hirtelen eleresztettem egy gúnyos vigyort. Ekkor hallottam meg a csapos nő ripakodását a fiúra. Így már a nevét is tudom a srácnak. A kérésre azonnal elkomolyodtam. Megijedtem magamtól, s leguggoltam hozzá. *
- Hé! Jól vagy?
* Kérdeztem csendesen és gyengéden Alistert. Ha rám tekintett bárki is, láthatta őszinte aggódásomat az arcomon. Az nem ijesztett meg annyira a csapos mondandójában, hogy kirabolhatják, de mikor a megölés tudatosult a fejemben, összehúztam a szemöldökömet, s döntöttem.*
~ Nem hagyhatok senkit sem meghalni! ~
* A fizetség majdnem, hogy el is ment a fülem mellett. Persze hallottam, de annyira nem érdekelt. Pénzt kapjak azért, mert segítek valakinek? Hülyeség! Nem a pénzért teszem! Megpróbáltam lábra állítani Alistert. Közben rátekintettem a csapos hölgyre. *
- Bízza csak rám!
* De ekkor már a vörös köpenyes is ott állt. Ha a pultos felelt, azt megvártam, de ha sikerült előtte megszólalnom, akkor rögtön rászóltam a piros szeműre. *
- Inkább segíts felállítani ezt az idiótát!
* S már gyűrögettem is a részeg srác karját emberem ölébe. *

by **Ryuninji Ren** Csüt. Dec. 27 2012, 11:59

A kis magánkoncertem eme fogadó, vagy inkább kocsma számára nem aratott osztatlan sikert. Voltak olyanok akiknek nagyon nem tetszett a pillantásuk.. A rajongó lánykákra természetesem minden erőmmel mosolyogtam.. Igazán kellemes érzés volt, hogy találkoztam pár rajongómmal ebben az ízig-vérig kocka világban. A részeg bájgúnárral tovább sem foglalkoztam, csak ültem a pultnál Reginald-al együtt és néztük mit alkot. Volt egy-két olyan megmozdulása is amin elkapott a röhögő görcs. Szerencsétlen egy ember.. így ittasan biztos.. józanul meg nem is akarom megismerni. Időközben egy rosszarcú idegen is érkezett. Az arcát nem láttam ezért csak feltételezés volt, de mi másért takarta volna el? Rajta kívül rengetegen voltak ég itt, igaz szinte mind ismeretlenek, másokat pedig csak egyszer-kétszer láttam erre-arra. Ez a dohányos majom viszont igen vicces.. Egy humor show-ban elmenne egész estés adásnak. Amikor majdnem nekiesett Esu-channak.. hát azon el kellett nevetnem magam.. Igazság szerint ara számítottam, hogy a lány lenézően leoltja, ahogyan azt szokta, de nem.. Meg is lepődtem.. Esutel is kiszámíthatatlan, vagy én vagyok furcsa hatással a nőkre. A fangirl roham is régen véget ért már amint megkapták azt, amit akartak… lassan kezd vége lenni a partínak, így nekem sincs okom már rá, hogy itt maradjak. Felkeltem a székről, lassan felegyenesedtem és kinyújtóztattam elgémberedett végtagjaimat. Reginald is így tett.. tollászkodott pár percet és ásított is egy nagyot. Kezdtem indulni, mikor a csapos megszólította a fickót, amire akaratlanul is visszanéztem. A zömök teremtés eddig nem nagyon keltette fel a figyelmemet, most is csak azért figyeltem rá, mert a részeg csókához szólt és még meg is kért minket sereghajtókat, hogy kísérjük haza ezt a szerencsétlent.
- Cöh?? Megölik?? Miért hol lakik?? Kint a mezőn a mobok társaságában?? Tudtommal a városban nem lehet megölni senkit. Ha valakit megtámadnak, az maximum repül egy-két métert. Szerintem had repüljön a jómadár… talán ki is józanodna tőle. – Regi egyetértően bólogatott én meg elindultam a kijárat felé.
- Ha ki akarják nyírni biztos tett is érte valamit nem??- vetettem oda búcsúzóul és már az ajtónál jártam. Ekkor történt a sorsdöntő pilanat ami megváltoztatta a véleményemet. Bizony.. a fizetés szó… ennek itt aicradban nagy hatalma van. Egy szempillantás alatt 180 fokos fordulatot tettem és visszasétáltam a fogadó közepéig.
- Hol is lakik ez a jó madár??- kérdeztem vigyorogva… sosem árt egy kis pénz és csak haza kell kísérni ezt a majmot.. könnyű meló.. simán megéri.
- Óh Szia Esu-chan bocsi, hogy nem köszöntem eddig, csak lefoglalt egy két dolog- feleltem mosolyogva majd Peter felé fordultam, mert már őt is ismerem..
- Szeva!- intettem neki egy rövidet.

by **Peter Worker** Csüt. Dec. 27 2012, 20:07

- Nézze csak a bájos kis pofijukat, hát nem tüneményesek? – ébresztett fel a tömeg bámulásából, ki üdvözölt engem a bejáratnál és hívott meg egy italra. Enyhén illuminált állapotban volt már - Mondd szépfiú, neked nem tetszik ez a lányka itt a balomon? – kérdezett engem, majd hajoltam előrébb, hogy lássam kire gondolt.
Egy szép arcú lányt karolt épp, talán túl agresszívan is. A lány haja Hisame pikkelyeinek színében tündökölt és kék szemei csillogtak a kocsma fényeiben. A nagy és piros szemüveg az orrán ártatlan ábrázatot kölcsönzött neki első ránézésre. Nem volt modellalkat, de gyönyörű volt a maga módján. Az öltözéke nem volt kirívó, mégis tetszett nekem. Külsőre – ha lehet ilyet mondani – szimpatikus volt nekem.
- De, de… tetszik. – nem volt határozott hangom, de őszintén gondoltam, mit mondtam – Gyönyörű. – néztem a lány szemeibe, majd fordultam is egy pillanattal később vissza az italomhoz. Én voltam zavarban, miközben róla kellett véleményt mondani. Miért? Kortyoltam bele a sörömbe.
- Én a helyedben igyekeznék, nehogy lecsapják a kezemről ezt a kis tüneményt! - szavaira érdekes gesztus lett arcán és távozott tőlünk, egyenesen a mosdó irányába vette az irányt.
Nem tudom mi vezérelt, de fordultam a székemen ölemben Hisamével. Fordult a teste a sárkánynak, de a feje egy helyben maradt, olyan volt, mint egy bagoly, nézte tovább a tömeget, az érdekesebbnél érdekesebb embereket.
- A nevem Peter. – szóltam az iménti lánynak, a „kis tüneménynek” – Csak hogy az iménti bemutatkozás teljes legyen, miért én kérek elnézést, azt hiszem. – ennyit akartam mondani hirtelen. Nem tudom, hogy mit vártam tőle, talán csak egy biccentést, hogy megértette, vagy egy bemutatkozást tőle. Ötletem sem volt.
Figyelmem egy érdekes hang terelte el, majd lett ismerős Ren, egy társam, egy korábbi küldetésről. Milyen kicsi is ez a világ. Éneke minőségéről magamban sem akartam véleményt alkotni, ízlések és pofonok, de egy biztos volt. Aláírásom még mindig nem volt tőle, de nem is igazán akartam, hogy legyen.
A mindenkit meghívó fiú a földön terült el végül és bár sokan voltak rögtön mellette, én is közelebb mentem hozzá elnézést kérve a lánytól. Hisame az ölemből a földre ugrott és álltunk a tömeg egy embere mellé. A visszaforduló Rennek visszaköszöntem, majd néztem Esutelre.
- Én is segítek, ha kell.

by **Lotti** Szomb. Dec. 29 2012, 17:44

Sűrűn emelgetem a kezem ügyében lévő söröskorsót. Be kell vallanom minden egyes korttyal jobban tetszik a pohár tartalma. Vagyis az íze, a szaga az nem jön be. A hatás pedig... Egyszerűen váó! Már nagyon benne vagyok, és alig veszem ki a nyelvem a korsóból, mikor meglátom, hogy a férfi, aki meghívott erre a körre, elindul felém. Gyorsan magam mellé tekintek jobbra is balra is.. Senki nem őt várja, mindenki mással van elfoglalva. Ezek szerint engem szemelt ki magának, arra én viszont nem vagyok kíváncsi, hogy mire készül velem, mert a szeme sarkából az előbb is csak annyit láttam, hogy már szabályosan rá volt mászva egy fiatal lányra.
A biztonság kedvéért vetek egy keresztet, hátha segít. A férfi egyre közelebb ér, s már a cigaretta is kirepül a szájából. Megijedek. M-Mégis miért dobta el azt a fél szálat..? Talán valami mást akar a szájával? És felém közelít?! Csak nem... Csak nem meg akar...csókolni..?!
Amennyire kirázott a hideg a gondolattól, annyira el is pirultam. Már majdnem az itemtáramba nyúltam a kis tükörért, amit még Kayaba Akihikótól kaptunk a játék elején, hogy meglessem benne magamat: Elég szép vagyok-e egy ilyen mutatványhoz, de akkor a férfi nem csak engem kapott el és nem a számon, hanem egy nemsokkal mellettem lévő srácot is, akit eddig a szent pillanatig még nem is láttam, pedig nem is volt tőlem messze. Alister begyűrt a bal hónalja alá én meg kínomban nagyot húztam a korsóból. Nofene, majdnem kiittam az egészet mostanra.
- Mondd szépfiú, neked nem tetszik ez a lányka itt a balomon? - erre a mondatra kapom fel a fejemet. Na nem már, alig, hogy találkoztam vele, máris el akarna engem adni..? Odakapom a fejemet arra a srácra, akinek feltette a kérdést. Megnyugszom. Ha nem is nagyon, egy kicsit. A fiú mondhatni jóképű, haja is majdnem olyan kék mint az enyém, habár az övé sokkal világosabb árnyalatot képvisel. Hmm, egyből el is kezd érdekelni a válasza.
- De, de… tetszik. - Ohh... Hát ez nem volt meggyőző! Csalódottan igazítom meg a szemüvegem, ami majdnem le akar esni lebicsakló fejemről, de akkor a srác gyorsan kiegészíti a választ:
– Gyönyörű. - Na, kezd alakulni! Valamennyivel boldogabban kapom fel a fejemet, s ekkor pont elkapom a pasi megnyerő pillantását, amiből ugyan azt tudom kiolvasni, amit mondott. Nahát, ami a szívén az a száján, egyre szimpatikusabb nekem ez a srác!
Hogy ne érezze magát kényelmetlenül, s oldhassam a feszültséget, hogy még mindig Alister karol minket, küldök neki egy kedves mosolyt, hogy jelezzem: pozitívan fogadtam az engem ért kritikáját.
És akkor megtörténik a csoda: a csávó elenged engem, meg a másik foglyát is, s felszabadulunk. Ő lelép valamerre, minket meg kettesben hagy. Nem is bánom, inkább itt támasztom a pultot ezzel a ciánhajú sráccal, mint több időt töltsek el illuminált barátunk karja alatt.
A srác felém fordult, ölében egy sárkánnyal, aki majdnem olyan kék volt, mint a hajkoronám. Na várjunk csak..? Sárkány?! Ohh, ezek szerint ő is állatnoszogató, mint én vagyok, azzal a különbséggel, hogy az ő állata nem úgy néz ki, mint egy hullaszörny.
Az ajtó felé sandítok fél szemmel, s szinte látom, hogy Stark az ajtóból engem kukkol, habár nem fordítom el addig a fejem, hogy erről teljesen meggyőződjek.
- A nevem Peter. Csak hogy az iménti bemutatkozás teljes legyen, miért én kérek elnézést, azt hiszem. - mondja a srác kedvesen. Nagyon aranyos, hogy bocsánatot akar kérni, holott nem ő volt ennek a félig-meddig ciki eseménynek a kirobbantója.
Habozok egy kicsit a válaszon, mivel keresem a jó szavakat ahhoz, hogy megfelelően bírjak neki válaszolni. A japán még mindig nem az erősségem, így legtöbbször próbálom is elkerülni dumát. Na lássuk mi maradt meg bennem a sok gyakorlás után... Starknak még csak elgagyogok, mert megérti így vagy úgy, de élő emberrel nem szeretek kísérletezni.
- Én Lotti vagyok. Neked kérni bocsánatot nem kell! - szavalom a két egyszerű mondatot, s csak remélni tudom, hogy nem volt túlságosan "japántalan" és a srác megérti, hogy mit akartam, plusz abban is bízok, hogy nem megy el a társaságomtól a kedve így, hogy "én nem beszél japán jól". Jó persze nem akarom eljátszani az idétlen turistát... Ha már itt tartunk, akkor a Peter se nagy japán név, lehet, hogy ő is csak átutazóban volt itt, mikor itt ragadtunk, vagy már régebb óta itt van..? Hmm, sok kérdés merült fel bennem, amit javarészt az italom számlájára írok, amit meg a nagydarab kocsmáros Alisternek jegyez fel, aki úgy tűnik csúnyán elintézte magát, mert ramaty állapotban tér vissza a pulthoz nem sokkal messzebb tőlünk, hogy rendeljen még egy italt, majd gyorsan elterül egy lány ölében. Megiszom az utolsó kortyot a korsómból, s Peterhez fordulok.
- Szép a sárkányod, simogatni lehet..? - kérdezem, de az alkoholon felbátorodva a kezem előbb mozdul, mint a választ hallom, vagyis jobban mondva a kérdésem igen költőire sikeredett. Azonban mielőtt elérném a sárkányt, a kocsmáros ünnepélyesen felkér minket arra, hogy fuvarozzuk haza a szerencsétlen flótás Alistert, még pénzt is ajánl érte. Hmm, a pénz most nem jönne rosszul, vennék belőle ezt-azt magamnak, egye fene "segítek" én is hazavinni a pasit. Jóllehet erre a feladatra két ember is elég lett volna, de miután követtem a Petert, akkor realizálódott bennem, hogy mindjárt legalább öten is haza akarjuk vinni illuminált pajtit. Hát nekem mindegy, sétálgatok én mellettük pénzért, vagy ha megunom felülök Stark hátára, hagy vigyen ő! @_@

[Bocsesz, hogy átváltottam E/1-re, eddig a kari teszt alatt volt! e_e]

by **Hokushin** Szomb. Dec. 29 2012, 22:39

Megint egyedül járom utamat majdnem mint a játék előtt. Nem voltak barátaim csak a szüleim bár velük sem beszéltem sokat. Most viszont tökéletesen egyedül voltam átvitt értelemben. Emberek mászkáltak körülöttem ám mintha ott sem lettek volna. Már nem számítottak mióta végre magamhoz tértem azon a bizonyos napon. Mikor Kota felelőtlenül és fölöslegesen kockáztatta az életét. Nekem kellett volna megküzdenem a szörnnyel, de ellopták tőlem a diadal és a bosszú jogát. Valahányszor vissza gondoltam erre a testemet majd szétfeszítette a düh. Szerencsére az én belső hangom mindig mellettem volt akkor is mikor gyalázatos módon nem hallgattam rá. Most viszont tudom minden egyes szava maga volt az igazság. Nem hagyatkozhatok másra és csak magamban bízhatok. Ha így teszek ugyanolyan szánalmasan gyenge leszek mint a többi játékos. Rosszul lettem ettől a gondolattól és magam elé köptem egyet a földre nem törődve mit gondolnak az emberek. Nem zavart, hogy megláthatnak túl sokáig voltam az árnyékben. Eljött az idő, hogy ez a világ megismerjen. Széles mosollyal az arcomon indultam el egy mulató felé. Belépve az ajtón azt láttam, hogy egy férfi éppen padlót fogott, de nem bunyó miatt hanem mert kimozgott a láb alól a talaj. A nő aki egy karnyújtásnyira volt az elázott fickótól gúnyosan elmosolyodott az incidenst látva. Én egyszerűen összeráncoltam a szemöldökömet a balfácán viselkedése miatt és behúzódtam a sarokba, hogy senki se lásson. Arra a nyomorultra illet legjobban az a kifejezés, hogy még megölni sem érdemes. Bár egy másik mondást is ismertem ami rá illet miszerint az ilyenre ki kéne adni a vadászati engedélyt. Ebben a világban ahol bármikor feltűnhet egy szörnyeteg mindig ébernek kell lenni. Ilyen állapotban gyerekjáték lenne kijátszani a zárlatot és eltenni a balféket láb alól minden nyom nélkül. Szerencséjére a csapos nő nagyon jó szívű volt és jutalom ellenében megkért pár suhancot kísérjék haza az úriembert. Nem vehettem biztosra azonban az egyik állatidomár minden kétséget kizárólag egy tejfeles szájú kezdő volt. Fogalma sem volt arról, hogyan kell valakit védett területen eltenni láb alól. Szép lassan gyülekeztek a jó tét lelkek. Három állatidomár közülük az egyik eléggé darabosan beszélt. Mellettük még két személy csapódott fel bébisintérnek. Nem néztek ki valami ütős testőrségnek kivéve ha halálra akarták nevettetni a rablókat mert akkor egy rossz szavam sem lehetett rájuk. Egy pillanatig eltöprengtem azon, hogy megtámadjam őket és magamhoz vegyek némi felszerelést ám azonban meggondoltam magam.
~Még, hogy ilyen közönséges módon? Ezzel csak azt bizonyítanád be mennyire szánalmas vagy és gyenge. Ámbár ők még jól jöhetnek.~
Erre a gondolatra széles mosoly ült ki az arcomon. Az jutott eszembe hátha megtámadja őket egy rablóbanda mint engem régebben a mocsárnál én pedig végre megmutathatom magamat.
~Azonban bármelyikük közém és prédám közé mer állni azt kinyírom.~
Amint elindultak fél háznyi távolságot tartva követni kezdtem őket. Miközben őket figyelem kedvem lesz átmenni terroristába és mindenkit keresztül döfni ám inkább várok az én időmre. Az arcomon a vigyor ha lehet még szélesebbre húzódik már-már ördögivé ahogy haladok mögöttük.
~Lesz majd meglepetés.~
Gondolom magamban és csendben bandukolok mögöttük azonban hamar ráunok a várakozásra ezért gyors szökkenéssel előttük termek.
-Az ilyennek mint ti rég az ágyban van a helyük. Sok rémisztő dolog bújik meg az éjszaka sötétjében. -
Hangom egyszer selymes és éles arcomon pedig ördögi vigyor díszeleg.

by **Rosalia** Csüt. Jan. 03 2013, 02:00

[off] A következő postotok végén kérlek benneteket, hogy a jelenlegi stat pontjaitokat közöljétek. Így bármikor vissza tudom majd keresni az adataitokat és könnyebb is itt számon tartani, mint aláírásban. Elsődleges jártassága jelenleg nincs senkinek (illetve Peternek Keresés, amit észben tartok), így azokat utólag innentől kezdve nem fogok elfogadni. Aki elfelejti csatolni a pontjait, az PM-ben fog kapni tőlem egy csinos kis emlékeztetőt Very Happy

Hokushin pedig előre megbízott játékos, bekapcsolódását az eseményekbe meglepetésnek szántam.[/off]

- Hazavinni ezt a szerencsétlen flótást! - válaszol a becsatlakozó piros köpenyes alaknak a kocsmárosné, aztán meglátva az idegen vörös szemeit, valamiért nem folytatja tovább. Lehet nem túl bizalomgerjesztőek azok a szemek...
- Öregem, te Ryunindzsa Ren vagy! Te vagy az az énekes fickó! - közli felfedezését Alister még mindig az alkoholmámorban fetrengve, ám nem tudni, hogy valóban felismerte-e Rent, vagy csak most tudatosult az agyában a korábban hallott bemutatkozás és az énekhang. Közben elfogadva a segítséget, sikerül feltápászkodnia, de csak úgy tud talpon maradni egyelőre, ha valakinek átkarolhatja a vállát és rátehénkedhet. Az énekest pécézte ki magának erre a feladatra és vészjóslóan közeledik felé, majd kis híján rá is rázuhan, mint imént Esutelre.
- Ami azt illeti, igen, ott lakik a város határán túl a mező mellett. Igen nagy a szája, amire nem tud lakatot tenni... Azért aggodalmaskodom miatta, mert egyszer már kirabolták, nem óhajtom, hogy az én lelkemen száradjon, hogy ez még egyszer megtörténjen vele. Úgyis leverem rajta a béreteket... - mosolyodik el a nő, már csak azért is, mert látszik rajtatok, hogy hajlotok a feladat elvégzésére - Bejelölöm a térképeteken a szálláshelyét, aztán aki akar vele megy, aki nem, az meg felőlem azt csinál, amit akar, de lehetőleg fogyasszon nálunk. A vállalkozó szelleműek a napokban pedig vissza is térhetnek a fizetségért, már ha tartani akarják a mancsukat.
Mire végez a nő a mondandójával, már meg is érkezik a menütökbe a pontos cím, aztán utatokra enged benneteket. Minimum két ember kell támogatni és egyenes útra terelni Alistert, de a kocsmárosné nem kötelez senkit sem a feladat elvállalására.
A holdvilágos éjszaka és a közvilágítás kellő fényt biztosít arra, hogy ne a vaksötétben botorkáljatok éjjel látás jártasság hiányában. Egészen a város széléig gondtalanul telik az utatok, csak néha Alister nyögdécsel valami sületlenséget. //Az út leírásával kapcsolatban lehettek kreatívak, szabad kezet adok a beszélgetések és a cselekvéseket illetőleg.// Észlelés és hallgatózás jártasság híján viszont nem vehetitek észre, hogy egy titokzatos alak követ benneteket már a kocsmából való kilépésetek óta. Egészen addig nem mutatkozik meg előttetek, amíg a város határát át nem lépitek, majd a következő mondatokkal toppan elétek:

- Az ilyeneknek, mint ti, rég az ágyban van a helyük. Sok rémisztő dolog bújik meg az éjszaka sötétjében.

by **Peter Worker** Csüt. Jan. 03 2013, 15:58

A pultos beszéde után megjelent a térképen, hogy hová is kellett vinnünk a fiút.
- Tudsz vigyázni rá, ha megkérlek? – fordultam a kedves Lotti felé és mutattam Hisamére – Megyek, segítek, leszek az egyik támasza a fiúnak. – mosolyogtam és reménykedtem a lány pozitív válaszában. Valamiért hittem benne, hogy nem hagy cserben. Különleges mód bíztam, talán mert idomár volt ő is, legalábbis ezt használtam kifogásnak.
Ren mellé siettem, hogy ne csak rá nehezedjen Alister.
- Segítek, ha nem gond. – ha gond, akkor is, nem akartam, hogy egyedül cipekedjen, azt pedig hogy egy lány vegye át a helyem, nem hagyhattam.
Bár éjszaka volt már, nem volt sötét az utcákban. A lámpák fényei kellő fényforrást nyújtottak számomra és pár utca után tudtunk is egyszerre mozogni hárman, már amennyire Alister engedte magát mozgatni.
- Énekelj énekes fiú! – kiabált a fülünkbe és gondolt Renre – Énekelj!
Ostobaságnak tartottam, hogy énekbe kezdjen, de hát én csak egy sétabot voltam jelen helyzetben. Sóhajtottam, többre nem futotta tőlem. Kellemesebb munkát is el tudtam volna képzelni magamnak, de nem panaszkodtam, hisz volt választásunk az elején, nem volt kötelező segíteni. Körbe nézve rájöttem, hogy elegen lettek volna nélkülem is.
Tekintettemmel a társamat kerestem, majd Lottit. Reméltem, hogy nem maradtak le túlságosan, bár tény, hogy nem diktáltunk túl nagy tempót. A város széle a térképen közelebbinek tűnt, mit nem kicsit bántam most.
- Az ilyeneknek, mint ti, rég az ágyban van a helyük. – lépett a csoportunk elé egy baljós kinézetű alak - Sok rémisztő dolog bújik meg az éjszaka sötétjében. – nem akartam bevallani neki, de tőle is elégé megijedtem.
- Köszönjük a figyelmeztetést. – valamiért nem gondoltam, hogy akart tőlünk komolyabban valamit, hisz többen voltunk, ostobaság lett volna részéről.

Pontok:

Spoiler:

by **Scrooge** Csüt. Jan. 03 2013, 18:08

Fülemet csak egy mondat hiánya csapta meg. Amelyben a díjunkat megemlíteni felejtették el. Eh… De reménykedni tudok benne, hogy nem felejti el a megjutalmazást. A kocsmában nem sokáig ültünk. Alister, vagy mi a neve, egy másik fiúra tápászkodva indult ki a fogadóból, hát… Már ahogy tudott kiindulni. Egye fene… Gondoltam, csak jön egy kis bevétel ebből. Elindultam hát, szerencsére ledobták nekünk a koordinátákat, hogy merre kellene a fiút elszállítani. Volt részem ilyenben is… Csak ott a valóságban voltunk, és nem egy részeget kellett hordoznunk. Jelenleg, gyenge vagyok. Úgyhogy úgy is kellene viselkednem. De ki a bánatot érdekel ez? Elvégre, én egy őrült vagyok. Most… Nem láttam értelmét tovább hordani a csuklyámat, ezért levetettem azt a fejemről, de a köpenyem, ami nem adott semmi bónuszt, rajtam maradt. Nagyon fukszosan néztem ki, főleg, hogy éjjel volt, és a szemeim világítottak. Mások, azt hihették, hogy vámpír vagyok. Vámpít? Mindegy, hülyeség. Felkaptam a fejhallgatómat, amiben jelenleg valami zúzós zene ment. De majdnem elfelejtetem egy fontos dolgot. Intettem magam elé, és lehívtam a fegyverem. A fegyver a bal kezembe volt, nem volt fel erősítve se a hátamra, se pedig a jobb vagy a bal oldalamra sem. Utáltam, ha a fegyver a testemhez van csatolva, jobb szerettem eldobni a fegyver tokját, és úgy harcolni. Mindent ignoráltam magam körül, mert elvégre, egy egóbajnok vagyok. A többiektől egy kissé lemaradva mentem, mivel úgy sem érdekelt, mit mondanak nekem. Sőt, ha mondtak is valamit, nem is hallottam. De amikor a városka szélére értünk, egy alak jelent meg előttünk. A fejhallgatót kicsit odébb toltam. Magyarázott nekünk valamit. Veszélyes, meg ilyesmi. Mivel a városból már kiléptünk, ha akart, megtámadott. Tudtommal, ha megtámad, akkor már visszacsaphatunk. De először minden kép neki kell támadnia. Ám legyen. A fegyverem a kezembe van, de nincs kihúzva. Oda próbálok sétálni hozzá, ha még nem támadott meg, és ezeket a szavakat intézem felé:
- Hát, ha ennyire veszélyes, akkor segíts nekünk. Vagy ha ennyire kemény vagy, gyere, és támadj meg. Nem hiszem, hogy mindenkit el tudnál intézni, akármilyen erős is vagy.
Mondtam neki, egy kisebb gonosz mosolyt elejtve. Láttam rajta, nem egy kezdő kispista. Ez a duma csak akkor válik be, ha megtámad. Akkor simán lerendezzük vele a dolgokat. Ha mégsem, akkor meg még mindig ott van a futás . A másik variáció, ha velünk tart… Az aztán lenne csak a jóság. Társaim, már ha voltak, nem tudom hogy reagálták le a dolgot. Akkor is nagy guanóban vagyok, ha ők elfutnak.

Spoiler:

by **Ryuninji Ren** Pént. Jan. 04 2013, 03:50

A bulinak hamar vége lett pedig még csak bele sem lendültem.. hát milyen dolog ez?? Egy számot énekeltem.. szórakoztam kicsit a vajmi kevés rajongómmal és ennyi?? Csak Ennyi?? Ezért nem volt valami sok értelme idejönnöm.. Ráadásul a lánykákkal sem nagyon foglalkozhattam, mert egy alkesz dohányos… vette át a helyem-e téren. Mondjuk nekem sokkal jobban ment volna az tuti. Inkább ráhagytam. Talán nem kellett volna mert majdnem letarolta Esu-chant.. azt pedig én magam terveztem, és Peter is talált magának egy aranyos kis beszélgető partnert aki szintén bejön nekem.. Nehéz az élet, hogy ennyi csinos lányka születet.. Kevés rá egy élet, hogy minddel foglalkozzam.. Nagyon kevés. Egy teljességgel elutasítható ajánlatot kaptam… így fogtam magam és elindultam kifelé, viszont éppen az ajtóban kapott el egy számomra igen kedves szó… a fizetség. Potya munkának ígérkezett, így csak természetes, hogy el is vállalom. És társaságom is akad. Két szép lányka.. nem mondhatok nemet. Az iszákos pali szövege nem tetszett.. még a nevemet sem tudta.. modortalan fráter..
- RYU-NIN-JI érted öreg?? RYU-NIN-JI- magyaráztam neki mire feltápászkodott és megindult felém. Járása elég ingatag, mintha csak egy himbálódzó hajó fedélzetén lépkedne. Ezzel nem lenne semmi gond.. de felém lépked ez a beszámíthatatlan alak. Majdnem nekem is esett ez a szerencsétlen, de én ezt nem hagyhattam.. ha nő lenne két szép nagy cicivel örömmel vetettem volna alá magam, de így csak a padló fogta meg, mert hátraléptem. Szép nagyot koppant a buksija, de fájdalmat úgy sem érez..
- Upsz.. elesett.. – kicsit megpiszkáltam a lábammal, hogy magánál van, vagy legalább él-e még.. Az általa kiadott nyögésekből arra a következtetésre jutottam, hogy szegénynek az értelmi képességei drasztikusan csökkentek az alkohol hatására. Reginald is megcsipkedte kicsit a fejét.. de megszédült olyan ütős lehellet hullámot kapott be Alistertől..
- Túl a város szélén?? A mező mellett?? Ilyen üthetnék kisugárzással ezt megmerte tenni??- kérdeztem meglepetten.. Elég ostoba lehet.. Nekem elég volt két perc is belőle, hogy elérje bennem az agresszió egy ligh-tosabb formáját. Pedig csak néztem. Rövidesen megkaptuk a térképeinkre a jelölést.. így már tudtam, hogy legközelebb hova kell menni, ha verekedni támad kedvem.
- Nem kell aggódni.. még ma visszajövök a fizetségemért.. - feleltem mosolyogva és mivel senki más nem mozdult nekem kellett felszednem Alistert…
- Na gyere teee…- elég nehéz volt, vagy talán én voltam gyenge.. nem is lényeges, de felszedtem.. És persze Peter-nek csak ekkor jut eszébe segíteni, de legalább neki eszébe jutott..
- Oh.. kösz Pe-chan..- azzal ott is hagytam egyedül.. Szegény Pe-chan kicsit megrogyott a fickó súlya alatt, de nekem volt jobb dolgom is. A még számomra ismeretlen lánykához mentem, aki Peter-el beszélgetett,majd hírtelen kezet csókoltam neki.
- Ryuuninji Ren vagyok te szépség… elárulnád a becses neved??- bújt elő belőlem a sokak által utált énem.. Amint a bemutatkozás megtörtént visszamentem Pe-channak segíteni.. nem azért mert akartam, hanem mert így jobb színben tűnök fel a hölgyek előtt. Szép kis társaság indult el, csak hogy hazakísérjen egy részeg embert.. de csak mi ketten szenvedtünk vele igazán..
- Száz aranyért énekelek neked egy dalt.. – igazából nem sok kedvem volt énekelni.. mert csak úgy bűzlött az alkoholtól..
- Figyú.. ha hányni kell.. akkor előtte szólj.. akkor azonnal eldoblak.. – kértem meg, hogy adjon némi előrejelzést a róka érkezéséről, ha lenne ilyen. Mikor kiértünk a védett zónából valaki megállított minket.. nem láttam igazán, de hangja vékony és nőies volt.. Azonban a korábban kapucnis, antiszoc útitársunk szemtelenkedett vele.. Alistert azonnal elengedtem, így Megint Peterre marad a munka neheze, majd odaléptem a jövevényhez és átkaroltam.
- Illetlenség ilyet mondani egy hölgynek kérem szépen..- mondtam a társunknak…
- Nyugi babám majd én megvédelek… nem bánt a csúnya bácsi.. – löktem a dumám egyből
- Nincs kedved lelépni egy kicsit kellemesebb helyre… velem?, Kettesben?? Mutathatnánk egymásnak pár trükköt mit szólsz??.. – próbálkoztam nála egyből.. Reginald a vállamon volt mint általában.. Azután sunyiban megpróbáltam felmérni a mellméretét.. De full lapos volt Reginald és én egyszerre fordítottunk tekintetünket a lányra.. aki nem is lány… O_Oo.o.. elkerekedett szemekkel ugrottam el onnan..
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ- üvöltöttem és közben négykézláb másztam a hölgyekhez és kapaszkodtam bele Esu lábába.. így ő érezhette, hogy remegtem rendesen.
- Pe..pe..Pe-chan… ne menj a közelébe.. ez fiú.. – szörnyülködtem még mindig.. túl nagy sokk volt ez így..
- Gusztustalan.. férfi létére megpróbált elcsábítani egy másikat… - még mindig remegtem és kapaszkodtam Esutel lábába.. kellett most a női test közelsége.
- Ne gyere közelebb te homokláda.. figyelmeztetlek…. Ott maradj..- kezem a talajhoz dörzsöltem.. minél előbb elakartam felejteni azt az érzést mikor lapos.. férfi mellkasához értem....

Spoiler:

by **Koshitsu Esutel** Pént. Jan. 04 2013, 12:43

*Ez az Alister annyira lúzer volt, hogy a síró és a röhögőgörcs is előakart belőlem buggyanni, de még nem tudtam eldönteni, melyik az erősebb érzés, így inkább egyiknek sem hagytam teret. Az viszont cseppet sem zavart, hogy Rent találta meg magának támasztéknak. Idegesített az a fickó, egója az eget verte, ha faragnánk belőle, akkor is akkora lenne mint egy gyárkémény. Mindig is rühelltem az ilyeneket, mármint kiújult tőle valami cucc a bőrömön, ami miatt viszketett a tenyerem... Nem is foglalkoztam velük, inkább a pultos-hölgy felé fordultam, hogy továbbhallgassam mondandóját. A menüpontban meglestem a helyszínt, majd összevontam a szemöldököm. *
~ Aha... szükség lesz fegyverre... ~
* Nem sokat gondolkodtam, már elő is hívtam a "lomtáramból" a fegyveremet. A tegzet a vállamra helyeztem, s a z íj már a balomban pihent. Mikor Ren hirtelen Peterre hagyta a fickót, rosszallón pillantottam rá, majd meglátva, hogy az új csajszival próbálkozik, csettintettem a nyelvemmel.*
~ Jah bocs... ~
* Éppen a piros-szeműre akartam nyomatékosan tekinteni, hogy vegye át Ren szerepét, s változzon át zsákcipelővé, de a dalospacsirtánk észrevehetett valamit a dologból, már ment is segíteni Peternek. Így csak rápillantottam a csuklyásra, aki azóta le is vetette azt, s jobban megszemlélhettem tekintetét és azt a hatalmas fülhallgatót.*
~ Nahát... ilyet is lehet?! Nekem is kell!!! ~
* De tekintetemből remélhetőleg semmit sem árultam el, végre elindultunk. Már az agyamra ment ez a sok lazsálás. Amúgy is hülyén nézett ki az egész, hogy egy hatalmas karaván indult el egy idióta hazakísérésére, de ha már így van, akkor így van, s valahogy sejtettem, hogy lesz itt valami. Ha nem is küldetés vagy kaland, de akkor is jó érzés egy csapattal "kirándulni", sétálni egy kicsit, főleg, ha azért akad egy két emberke, akit még ismerek is. Peterék haladtak elől, nem valami gyorsan. Én kicsit oldalt mögöttük sétáltam, s mikor hátranéztem, mosolyra futott a szám látva, ahogy a kísérő "gyászmenet" vonul. Jó, jó, nem voltunk olyan sokan, de akkor is vicces volt. Aztán tudtam, hogy a határhoz értünk, így megfeszítettem a figyelmem, hogy észrevegyem, ha gond akadna. Majd hirtelen a határon túl valaki megjelent.*
- Chö...
*Leheltem magam elé. A fickó kiállása nem tetszett, szövegéből ítélve tuti sántikál valamiben, ha másban nem is, de cipőben. E gondolatmenet természetesen tovább suhant fejemben, s Alisterre tekintettem, aki tényleg sántikál... Elvigyorodtam. De a piros szemű már ugrott is, és menőzött egyet, mert menőnek mindig kell lennie a csapatban. Én a biztonság kedvéért hátranyúltam egy nyílvesszőért. Ren ismét nem tagadhatta meg magát, bár arra felvontam a szemöldökömet, hogy miért gondolja nőnek az útonállót. Kissé lemeredve vettem tudomásul ijedelmét és azt, hogy éppenséggel a lábamba csimpaszkodik. Hirtelen hátrahúzódtam, mert megijedtem az érintéstől, majd észbe kaptam, s felsikoltottam.*
- Azonnal szállj le rólam te perverz! Mit akarsz tőlem?!
* Majd arrébb rúgtam a lábammal, de még arra is volt energiám, hogy lehajoljak, s egy hatalmas pofont adjak neki. Jól van, túl reagáltam, az biztos. Később vettem észre, hogy nem úgy viselkedtem, ahogy az megszokott volt tőlem, s ahogy én azt elvártam volna magamtól. De már nagyon elegem volt Renből. És még a tenyerem viszketése is alábbhagyott... Ráadásul azt hittem hirtelen, hogy... molesztál... esküszöm!*

Spoiler:

by **Lotti** Szomb. Jan. 05 2013, 16:31

Egy kicsit elkalandoztak a gondolataim és igazából azt se tudom pontosan, hogy mi zajlik körülöttem. Annyi szent, hogy Peter felém fordult és röviden megkért arra, hogy vigyázzak a sárkányára addig, amíg ő segít Alisternek, meg persze ezzel a többieknek is.
Átvettem tőle a sárkányt, aki ha nem bánja, akkor az én ölemben pihenhet tovább egy darabig, miközben simizem a hátát, vagy vakargatom az állát, ami jobban tetszik neki.
Az éneklős pasi odajön hozzám és bemutatkozik furcsa, tenyérbemászó stílussal, de nem akarok bunkózni.
- Lotti vagyok. - mondom határozatlanul, mire a srác megfordul is visszamegy Alisterhez.
Akkor a többiek indulót fújnak, amire én is felkelek a székemből. Hisame-t óvatosan lerakom a földre és intek neki, hogy kövessen minket, de tuti az is, hogy nem maradna itt Peter nélkül, szóval ha rám nem is figyel, akkor a gazdáját biztos követni fogja.
Közelebb lépek én is a többiekhez, de észreveszem azt is, hogy a kezemben maradt a korsó, így még egy lépést teszek vissza, hogy aztán letehessem a poharat a pultra. Zsebemben matató kezemnek megálljt parancsolok, mert eszembe jut, hogy én meg lettem hívva erre az italra, ergo nem is kell érte fizetnem. A kocsmáros nő sem rója föl nekem a számlát, hát megfordulok, s a többiek után sietek, akik már az ajtón is túl voltak.
Odakint viszont láthatom a társamat, Starkot. Ahol hagytam, most is ott strázsál, hál' istennek követi a parancsaimat. Vörösen izzó szemeivel először engem méreget, aztán a többiek után les és őket is felméri. Amint megskubizta őket megint rám néz, parancsra vár. Vagy csak azt lesi, hogy én mit lépek..? Nehezen értem a gondolkodását, de nem is izgat, amíg mindent megtesz, vagy rendben reagálja le.
- Követ. - mondom egykedvűen, majd szépen megindulok a többiek után. Magam mellé sandítok. A sárkány komótosan battyog a jobb oldalon. Balra meg ott jön az én tüskés hátú rémálomlényem négykézláb, mint egy igazi horror-szörny.
Már megtettünk egy jó utat, mikor egy idegen férfi lép ki elénk. A többiek is meglepetten méregetik az "útonállót", akinek mondanivalója enyhén szólva is hátborzongatóra sikeredett. Az éneklős rigójancsi persze egyből ott terem és adja magát, de mint kiderül, nem egy újabb nővel van dolga, így visszavonul az íjászhoz.
Istenem, miért nem tudják egyesek moderálni magukat..? Kilépek a többiek mögül, majd miután a fejhallgatós srác és Peter is lereagálta a tagot, én is megszólalok, miközben Stark morogva lépdel az oldalamon.
- Ki vagy te? Ha te így beszél hozzánk, akar valamit. Mondd, mi az?! - hangomban mindenképpen érezni a németes hangszínt, melyet nem is titkolok. Abban viszont reménykedem, hogy érthető mondatot raktam össze...

by **Hokushin** Hétf. Jan. 07 2013, 23:10

Egy darabig baktattam a srácok nyomában, de egyáltalán nem éreztem úgy, hogy felfigyeltek volna a jelenlétemre. Egy csomóan öszegyültek támogatni azt a nagy rakás szerencsétlenséget és még véletlenül sem volt egyikük birtokában sem olyan képesség mellyel lefülelhetné a kukolokat. Mikor elértünk a védelmi határ szélére úgy döntöttem eleget vártam a sötétben ideje megszólítani őket, ahogyan az illik rémisztően. Apró kis megjegyzésemre rögtön megtorpantam és ahányan voltak annyi -féle képen reagálták le a figyelmeztetésemet. Az őszhajú srác megköszönte a figyelmeztetést bár szerintem nem gondolta komolyan. Kivéve ha rendkívül magabiztos volt.
Ezután a kis piroska vette át a szót miszerint segíthetnék mert úgyse tudok mindenkivel elbánni.
-Ebben nem lennék olyan biztos. Különben is ha mindenkit nem is egy aprócska kis piroskát még lecsaphatok mielőtt a verőlegényeid elkapnak.-
Majd hozzá hasonlóan én is megejtettem egy ördögi vigyort. Egyre jobban alakult ez a nap nagy esély volt egy kis leckéztetésre. Ezután olyan dolog történt melyre nem készültem fel. Arra igen, hogy egyikük esetleg mind nekem ront még arra is, hogy essek elmenekülnek azonban álmomban sem gondoltam, hogy valaki nőnek fog nézni. Ösze-vissza hízelkedett nekem meg arról beszélt, hogy szívesen félrevonulna velem egy kis időre. Kardomat megmarkoltam ha esetleg mégis komolyan gondolja akkor le tudjam csapni a fejét mielőtt egyetlen újjal is hozzám érhetne. Szerencsémre időben észhez tért majd engem kezdett hibáztatni és az íjász lány lábához aki nem nézte jó szemmel. A nő nem szolt egy árva szót sem, de a szemén láttam képes lenne megvédeni magát tőlem. Az utolsó az óvodások gyülekezetében szintén egy állatidomár volt aki kissé törte a nyelvet azonban egy kissé értettem mire akart kilyukadni.
Elővettem hűséges kardomat a hálóvágót és a tompa részével lágyan lapogatni kezdtem a hátamat miközben ide oda mászkáltam két lépésnyi távolságot.
-Tudjátok nem találtam a helyemet mivel semmi normális nemvolt a tévében ezért kijöttem és mit látok. Néhány kölyök kísérget egy olyan embert akinek a leheletétől a detoxba lehet kerülni. És mivel én kedves vagyok gondoltam megkérdeztem mit keresnek takarodó után a gyerekek kint a sötét utcán. Még a végén találkoznak egy gonosz emberrel aki kirabolja őket vagy kíváncsiságból megnézi hány darabba tudja vágni őket mielőtt végleg elpusztulnak.-
Erre megbántott képet vágtam mintha puszta gondolattal is megbántottak volna, hogy én rosszban sántikálok.
-De erre mit kapok lenézést és gyanúsítgatást. Látszik, hogy ti idáig nem csináltatok mást csak vártátok, hogy más kikaparja helyettetek a gesztenyét. Ráadásul meg is sértettetek ezért ha egyikőtök idejön elém és bocsánatot kér akkor elnéző leszek. Ám ha nem bemutatom nektek a Pók királynő ölő cimborámat-
Ezzel a kardomat a földnek szegeztem és vártam mi lesz.

Ha egyikük is elém áll bocsánatot kérni tenyérrel arcon csapon majd becsmérelve arrébb megyek, de csak annyira, hogy szemmel tarthassam őket.
Ha viszont senki nem jön panaszkodok egyet a szemtelen ifjúságról és szintén elmegyek.
Abban az esetben viszont ha valaki rám támad őszinte mosollyal dicsérem meg a bátorságot és szabad utat engedek nekik.
-Ez szép volt nem ért sokat, de szép volt. Na haladjon ez a sor. Nem venné ki jól ha gondatlanságom miatt veszne oda pár tacskó és nem a kardom által. De egyezünk meg ha valaki én és a zsákmányom közé áll szó nélkül keresztüldöföm.-

8 szint
Élet: 9 (+2)(+1)(+5)=(45)
Fegyverkezelés: 15 (+2)(+2)(+5)(+1)(+5)
Erő: 9 (+2)(+5)
Kitartás: 8 (+1)(+2)(+5)
Gyorsaság: 9(+1)(+5)
Speciális képesség: 2 (+2)
Felszerelés:
Selyem Köpeny (+1 fegyverkezelés, +1 speciális képesség)
"Hálóvágó" (+3 erő) //kard//
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)

by **Rosalia** Kedd Jan. 08 2013, 13:43

A díszes társaság menete megállásra kényszerül az idegen kardforgató felbukkanásával. Mialatt szóbaelegyedtek vele és Ren magánakciózik, Peter egyedül kénytelen tovább tartani Alistert. Esutel rúgása majd pofonja nyomán Ren veszít néhány HP-t, de ezek pár percen belül visszatöltődnek. Eközben a részeg fickó addig-addig ténfereg, míg teljesen elhagyja magát és lecsúszik Peter vállártól, majd elterül a földön.
- Semmi... semmi bajom fiúk-lányok! Én most itt megpihenek egy kicsikét... szép vízszintes terep... csak akkor miért érzem úgy, mintha itt lent is forogna a világ? Hová hoztatok bitangok?! Limbózik a gyomrom!
Alister mindkét kezével a halántékát fogva próbálja tompítani a szédülését, egyelőre sikertelenül, mert továbbra is vergődik még kicsit a földön fekve. Nem nyújt túl jó látványt, ám az idegen felbukkanása és mondandója még kevésbé bizalomgerjesztő. Ám az éjszaka árnyai nem nyugszanak... másik váratlan vendégetek az egyik sötét sikátorból les benneteket, s egyelőre igyekszik elrejteni előletek jelenlétét és vörös indikátorát.

by **Peter Worker** Csüt. Jan. 10 2013, 12:04

- De erre mit kapok lenézést és gyanúsítgatást. Látszik, hogy ti idáig nem csináltatok mást csak vártátok, hogy más kikaparja helyettetek a gesztenyét. – magamban káromkodtam a szavain, én cipeltem azt a tetves, büdös Alistert - Ráadásul meg is sértettetek, ezért ha egyikőtök idejön elém és bocsánatot kér, akkor elnéző leszek. Ám ha nem, bemutatom nektek a Pók királynő ölő cimborámat. – mutatta meg a kardját.
Én nem sértettem, így eszem ágában sem volt szólnom bármit is, azonban miként a fiú is lecsúszott rólam és a földre zúgott, intettem Hisamének, hogy jöjjön közelebb hozzám. Miközben ő is lépett felém, én is léptem hozzájuk, Lottit most magam mögött akartam tudni valamiért. Nem volt bizalomkeltő ez a helyzet.
Nem érdekeltek Alister szavai, a fiúra tekintettem, ki gyereknek nevezett minket csak hogy felnőttesebbnek tűnjön, de ránézve – már amennyi látszott belőle a lámpák fényében – nem tűnt sokkal idősebbnek tőlünk, hogy ilyen szavakkal éltessen minket.
Gondolkodtam a helyzeten, hogy ki sérthette őt és csak a nyávogó Ren jutott az eszembe, ki nőnek tekintette az előttünk állót valamiért. Ezt már betegesnek tituláltam felőle, de hát az ő dolga volt, mármint most tény, hogy minket is bajba sodort, de magát járatta le előttünk a cselekedetével. Hogy Esutel megpofozta őt, reméltem, hogy sikerült felébreszteni az értelmes oldalát is neki. Nem voltam szónok, így továbbra se jutott semmi értelmes szöveg az eszembe. Vártam és készültem fel, ha valami rosszul sült volna el. Örültem, hogy Hisame is átérezte a helyzet komolyságát és mellettem állt feszülten. Vetettem még egy pillantást a földön fekvő szenvedőnkre, de most nem ő volt a főszerepben.

by **Ryuninji Ren** Pént. Jan. 11 2013, 19:43

Kis csapatunk másik hölgy tagjának a neve Lotti. Számomra egy kicsit furcsa, de ez is olyan név, mint a többi. Nem csúnya vagy ilyesmi.. tetszetős, de akkor is furcsa. Nyilván nem japán, vagy maximum félvér, de nem kérdezősködöm. Nem amíg Peterrel ezt az alkoholtól bűzlő, irritáló alakot cipeljük.
- De nehéz vagy ember.. és ez mellé még kegyetlen erős szagod is van…- Mikor belebotlunk, az első kis útonállónkba én jó szokásomhoz híven fel akarom szedni, mint minden más szép lánykát.. Sajnos.. ő nem lányka.. Ijedtemben elordítom magam és Esu-chan lábaihoz bújok szorosan belekapaszkodva. Nehogy már bepróbálkozzon nálam egy langyi… azt nem élném túl.. Ez viszont a szőke lánykának nem tetszik. Nem értem miért.. hiszen nem nyúlok illetlen helyre… Na jó lehet szándékomban állt, de nem most. A rúgás és a pofon után pókjárásban hátrálok egy kicsit.. Ezt azért nem vártam volna tőle. Szégyellhetné magát amiért egy ártatlan embert így lepofoz… Ráadásul úgy, hogy életet is veszít.. Biztos nagyon nem bírhat, ha emiatt bevállalja a sárga indikátort. Az ő baja. Csendben felkelek, de Alister már megint a földön tanyázik. Peter a satnya kis testével nem bír el ekkora terhet huzamosabb ideig.. Erre gondolhattam volna már az elején is. Eddigi félelmen csillapodni kezdett.. részben Esu-chan miatt, akinek elgurulhatott a gyógyszere, részben pedig az előttünk álló, nőnek titulált, ferde hajlamú illető sértő szavai miatt. Nem is értem, hogy azok után, amit velem tett, hogyan engedhet magának még ilyen hangneme?? Ez egyszerűen vérlázító. Az igazi világban már fasírtra verték volna az őreim, csicskásaim, ha így jobban tetszik… mindegy.. Kicsit felhúztam magam, de tekintettel vagyok a csapatban lévő hölgy tagokra, még ha az egyikük bántalmazott is… Így nem használok trágár kifejezéseket. Csak szépen nyugodtan odasétálok a fiú elé, aki az imént szemtelenkedett ksi csoportunkkal. Elmosolyodom, végül a lányok felé fordulok.
- Hölgyek.. Elfordulnátok egy pillanatra?? A kicsi aranyos Lo-chan és a szőke szadista Esu-chan is ha kérhetem…- mindezt mosolyogva közöltem, megvárom míg megteszik, ha nem akkor kénytelen leszek előttük odébb terelni az élő úttorlaszunkat. Úgy csináltam, mintha meg szerettem volna ütni a mellkasát, de előtte pár centivel megállítottam az öklöm, majd csak megpöcköltem a mutató ujjammal. Ekkor aktiváltam is a képességem. A pöckölés keltette hanghullámok hatására ferde barátunk egy hat méter távolságra repül el. Hp-t persze nem veszít, mert ez a képesség nem arra való, de megtisztítottam az utat.
- Az út szabad.. mehetünk…- azzal odamentem Alisterhez és intettem Peternek, hogy szedjük fel ezt a félkegyelműt és induljunk tovább. Az útonállónk szavaival nem foglalkoztam.. Reginald ismételten a vállamra száll.. ő is megijedt ettől az embertől, csak pofon híján nem tért észhez olyan hamar, mint én. Ha nincs ellenvetés, és nem szándékozik minket megállítani megint, akkor zavartalanul folytatjuk utunkat és cipeljük ezt az alkoholistát.
- Valaki ránézne a térképre, hogy merre kellene menni??- Megtenném én is, de mással vagyok éppen elfoglalva, persze szívesen cserélek akárkivel.

Spoiler:

by **Koshitsu Esutel** Vas. Jan. 13 2013, 18:24

*Amikor Ren veszített az életpontjából, nagyon meglepődtem, és meg is ijedtem. Teljesen kiment a fejemből, hogy már a városon kívül vagyunk, s ilyen kis pofontól is lemehet a hp. Nyeltem egyet, s már meg is indultam felé, miközben hátrált.*
- Juj, nem akartam, bocsi... de ez a te hibád, látod?!
* Reflexszerűen hárítottam, mintha nem is az én hibám lett volna.*
- Ha nem így viselkednél állandóan, nem lett volna semmi baj!
* Gyorsan az útonálló felé néztem, hogy zavaromat és lelkiismeret-furdalásomat palástoljam. A fickó nagyon nem tetszett nekem. Játssza az agyát ezerrel, mert ő egy hű de nagy valaki. Jó... felőlem, de az okoskodással leállhatna. Vagy támadjon meg, vagy menjen arrébb, mert a sült csirkére hiába vár. Leesett az állam a szövegére, mert hogy mi olyan gonoszak vagyunk vele. Ch... azért sem szólaltam meg, pedig már nagyon akaródzott egy-két szó elhagyni a számat, de ekkor Ren már megint aktivizálta magát, így gyorsan becsuktam nyitva maradt számat. Mikor arra kért, hogy forduljak el, főleg a jelző miatt rávillogtattam tekintetemet, s csak egy nagyon picit féloldalasan elfordultam, de utána rögtön őket bámultam, hogy most mégis mit akar az a szerencsétlen. Előadásán azonban most meglepődtem. Úgy repült az útonálló fickó, mint egy madár.*
~ Nahát, ilyen az, amikor valakit elpöccintünk a Plútóra? ~
* Ez a szöveg a családban vált szólássá, amikor valakit játékból lenézünk és lekicsinyítünk, s azt mondjuk, hogy olyan pici, hogy csak elpöccintem a Plútóra. Hát, most végre láthattam egy verzióját. Csendben folytattam az utamat, ha az útonálló nem szólt közbe, de azért erősen figyeltem, mert számítanom kellett egy hátbatámadásra. Gyorsan megnéztem a térképet.*
- Itt kettéválik az út, balra kell mennünk.
* Mondtam teljesen átlagosan, mintha mi sem történt volna. De ha az útonálló felkel és szól nekünk valamit, megállok, s meghallgatom. Ne talán támadólag lépne fel ellenünk, egy nyíllal veszem célba, de természetesen nem lövök.*

by **Lotti** Vas. Jan. 13 2013, 18:48

Ez a féreg útonálló szerű nyavajás pasas, aki már legalább öt perce lopja az időnket, ahelyett, hogy normálisan válaszolna a kérdésemre, még el is kezd pofázni tévénézésről, meg gyerekekről. Látszik rajta, hogy azonos életkorban lehet, mint mi, mégis így leminősít. Gyerekek... Pff!
- Te hogy merni minket becsmérelni? Ha annyira akar kaparászni gesztenyét, húzni vissza erdőbe és ott kapirgálhat...sz! - kiáltom, miközben az erek szinte kidagadnak a halántékomon. Stark mellettem már rég felborzolta a hátából kiálló tüskéket, szemével pedig már kétszer felfalta a pasit, aki még a fegyverét is mutogatni kezdi. Nevetséges, amit művel. Komolyan azt hiszi, hogy olyan szinten van, mi velünk ötünkkel is elbánhat..? Annyi idő még nem telhetett el a játék kezdete óta! Vagy igen..? Egy pillanatra elbizonytalanodok, s Peter is ekkor ejti el Alistert, aki magyarázni kezd a földön fekve. Teljesen szét van.
Odalépek hozzá és leguggolok mellé a földre, majd elkezdem lapogatni a ruháját. Félreértés ne essék, nem kirabolni akarom szerencsétlent, hiszen engem is pont az ellenkezőjére béreltek fel a többiekkel egyetemben. A dolog, amit keresek: cigaretta. De nem én akarok rágyújtani, hanem ennek a szerencsétlennek akarok adni egy szálat a szájába, hátha attól valamivel tisztább lesz a feje. Így hát ha a zsebeit csapkodva egy doboz kerül kezembe, amiben cigaretta van, megpróbálok Alister szájába dugni egyet, amit meg is gyújtok, aztán hagy szívja, ha akarja.
Dalos pacsirtánk közben egy pöccintéssel messzire repíti azt az idegesítő alakot, akiről alig hogy sikerült lehangolnom magamat, hogy ne menjünk neki a szörnyemmel.
Amint Peter és Ren felvették Alistert, megkerültem őket, hogy Peter oldalára érkezzem. Kérdésem volt, de nem éreztem úgy, hogy bárki másnak szívesen feltenném, szóval a kék sárkány tulaja mellé léptem, s nyugodtan, fél-halk hangon kérdeztem meg tőle:
- Ez ki volt? Te tudod? - majd ha erre válaszolt, akkor újabb kérdés ugrott be, ami inkább sokkal általánosabb.
- Vajon találkozunk még vele? - kezdek rájönni arra, hogy az egyszerűbb mondatok könnyebben mondom helyesen, mert inkább azokat magoltam, mint a hosszabbakat tanultam meg összerakni.
Egy ideig még Peter arcát fürkésztem, majd Stark felé fordultam, hogy parancsot osszak neki.
- Figyelmeztetni legközelebb, ha az előbbi pasas környéken van... - erre a chupacabra máris a levegőt kezdte el szimatolni.

pontok:

by **Hokushin** Kedd Jan. 15 2013, 13:51

Nagyon kíváncsi voltam mit is fog a kis csipet csapat csinálni. Okosan ám szégyenszemre meghunyászkodnak vagy vállával a veszélyt bátran szembe szállnak egy ismeretlennel. Az a fickó jött oda hozzám aki előbb véletlenül nőnek nézett engem pár perccel korábban. Nem vágott pofákat a kis állatkáját sem szabadította rám mindössze haláli nyugodtan elém battyogott. Ezután megkérte a csapat néhány tagját forduljanak el egy pillanatra. Ennél már csak akkor csinálhatott volna nagyobb marhaságot ha bejelentette volna mire készül. Bár állítólag a régi időben a képzett szamurájok előre közölték ellenfelükkel, hogyan fognak támadni, mert tudták győzni fognak. Azonban az a fickó egyáltalán nem úgy nézett ki mint egy veszélyes képzett harcos bár a látszat néha csal. Nagyon kíváncsi voltam mire készül a furcsa srác. Öklét támadólag felém lendítette ám eléggé lassú mozdulattal. Ha akartam volna talán kitérhettem volna előle azonban kíváncsi voltam mire képes. A mellkasom előtt egy arasznyival megállt az ökle és csak az újával pöccintett meg. Abban a pillanatban mikor hozzám ért mintha egy láthatatlan erő hátra rántott volna elkezdtem rükvercben repülni. Láttam ahogy minden elmosódva zúgott el mellettem majd hangos puffanással értem földet kicsit messzebb a bagázstól. Mivel fájdalmat nem éreztünk így gond nélkül fel tudtam kell egy széles mosollyal az arcomon. Örültem, hogy nem egy rakás betojival hozott össze a sors. Igaz sokra nem ment ezzel a támadás szerűséggel, de azért szép volt. Mikor föltápászkodtam leporoltam magamat mert nem kedvelem a koszt. Azzal nem törődtem, hogy mennyi életpontot veszthettem ugyanis az energiám nagy része megmaradt. A támadás és a becsapódás bizonyára károsított egy csöppet azonban erre már nem emlékszem mennyire. A nyilas lány végig nézte ahogyan összeszedtem magamat így szavaimat hozzá intéztem.
-Szép próbálkozás volt. Igaz egy combosabb mob egyből kifilézte volna a srácot ám próbálkozásnak nem rossz. Talán te is meg szeretnéd mutatni mit tudsz? Fogd meg a tanácsomat. Ne bízz a számok erejébe ugyanis itt bármi előfordulhat ami az életetekbe kerülhet. De ne aggodj. Nem szokásom kölykökre támadni.-
Nagyon érdekelt mit fog válaszol a lebecsmérlő szavaimra. Nemsokkal ezelőtt az állatidomár lány rendesen kikelt magából bár nem csak azért mondtam, hogy sértegessem. Számomra azok a jelentik a kölyköt a SAO világában akik még kezdők és nem tapasztalták meg eme birodalom viszontagságit. Lehet tévedtem azonban akkor meg voltam győződve egy csapat kezdővel van dolgom. Hirtelen kirántottam kardomat hüvelyéből pár pillanatig az ég felé tartottam majd egy határozott mozdulattal és egy gúnyos vigyorral a földbe szúrtam magam mellé.

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] Egy baljós éjszaka

[Küldetés] Egy baljós éjszaka

Re: [Küldetés] Egy baljós éjszaka

Re: [Küldetés] Egy baljós éjszaka

Re: [Küldetés] Egy baljós éjszaka

Re: [Küldetés] Egy baljós éjszaka

Re: [Küldetés] Egy baljós éjszaka

Re: [Küldetés] Egy baljós éjszaka

Re: [Küldetés] Egy baljós éjszaka

Re: [Küldetés] Egy baljós éjszaka

Re: [Küldetés] Egy baljós éjszaka

Re: [Küldetés] Egy baljós éjszaka

Re: [Küldetés] Egy baljós éjszaka

Re: [Küldetés] Egy baljós éjszaka

Re: [Küldetés] Egy baljós éjszaka

Re: [Küldetés] Egy baljós éjszaka

Re: [Küldetés] Egy baljós éjszaka

Re: [Küldetés] Egy baljós éjszaka

Re: [Küldetés] Egy baljós éjszaka

Re: [Küldetés] Egy baljós éjszaka

Re: [Küldetés] Egy baljós éjszaka

Re: [Küldetés] Egy baljós éjszaka

Re: [Küldetés] Egy baljós éjszaka

Re: [Küldetés] Egy baljós éjszaka

Re: [Küldetés] Egy baljós éjszaka

Re: [Küldetés] Egy baljós éjszaka

Re: [Küldetés] Egy baljós éjszaka