[Játékos Küldetés]Szomorú Vasárnap
5 posters
1 / 1 oldal
[Játékos Küldetés]Szomorú Vasárnap
Gyönyörű nap virradt rátok, ahogy sürögtök, forogtok, ki-ki a maga dolgát intézve a főtért körbeérő piacon. Februárhoz képest süt a nap, s bár az időjárás csalóka, mintha madarak csicsergését hallanátok a parkok fáin és a napocska is már barátságosabban kacsint le rátok a hűvös idő ellenére.
Természetesen még ezt a fenséges időt is meg tudja zavarni egy távoli alak segélykiáltása, melyet azonban nem mindenki hall meg. Lehet csak a szél volt, valaki túlságosan megörült egy kereskedő portékájának? Akár hogy is, ti mind utána jártok, mégis mi okozhatta ezt a nem igen pihentető vasárnaphoz illő atrocitást.
Közelebb érve, egy a piac szélén lévő kereskedő üzletet pillantotok meg, melynek ajtajában már megpillanthatjátok a számotokra is ismert NPC-t, Gerárd-ot, az alkimistát, ki különböző erősítőket, potikat, életitalokat árul, igen borsos áron, de hozzátehetjük, valóban erős főzetekről van szó.
- Kiraboltak! - kiáltja eszetlenül, mire azért már a közelben lévők felé néznek ugyan, de vagy csak programhibának állítják be a dolgot, vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyják, mindaddig, míg meg nem jelenik a feje felett egy felkiáltó jel...
//Írjatok pár sort arról, mi szél hozott a főtéri piacra titeket, majd reagáljátok a történteket belátásotok szerint.//
Határidő: 03.11.
Természetesen még ezt a fenséges időt is meg tudja zavarni egy távoli alak segélykiáltása, melyet azonban nem mindenki hall meg. Lehet csak a szél volt, valaki túlságosan megörült egy kereskedő portékájának? Akár hogy is, ti mind utána jártok, mégis mi okozhatta ezt a nem igen pihentető vasárnaphoz illő atrocitást.
Közelebb érve, egy a piac szélén lévő kereskedő üzletet pillantotok meg, melynek ajtajában már megpillanthatjátok a számotokra is ismert NPC-t, Gerárd-ot, az alkimistát, ki különböző erősítőket, potikat, életitalokat árul, igen borsos áron, de hozzátehetjük, valóban erős főzetekről van szó.
- Kiraboltak! - kiáltja eszetlenül, mire azért már a közelben lévők felé néznek ugyan, de vagy csak programhibának állítják be a dolgot, vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyják, mindaddig, míg meg nem jelenik a feje felett egy felkiáltó jel...
//Írjatok pár sort arról, mi szél hozott a főtéri piacra titeket, majd reagáljátok a történteket belátásotok szerint.//
Határidő: 03.11.
_________________
Előtörténet / Adatlap / Szín: 009933 / Karakterlap
Adventi állás. Köszönet érte Hinnarinak.
Elérhető: Ötletelő - Adventi naptár
Elérhető: Ötletelő - Adventi naptár
Ditto- Lovag
- Hozzászólások száma : 140
Join date : 2018. Oct. 28.
Karakterlap
Szint: 21
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Játékos Küldetés]Szomorú Vasárnap
Néha eljön a pillanat az ember életében, amikor muszáj kimerészkedni az utca meglehetősen sűrűn lakott állatkertjébe. Annak is egy különdíjas kifutójára, a piacra. Mivel sajnálatos módon az étel és a ruházat nem a fán terem, és nem is vagyok gazdag ember, hogy mindenféle bejárónőt vagy komornyikot bízzak meg a vásárlás meglehetősen fárasztó feladatával, kénytelen vagyok magam útra kelni, és az értékes energiámat elkölteni erre a közönséges, de mégis embert próbáló feladatra. A legnagyobb problémája a piacnak a kapitalizmus nevezetű szörnyűségben keresendő. Sokkal könnyebb lenne, ha csupán egyetlen árusnál lehetne teszem azt, almát kapni, hiszen akkor csupán oda kellene mennem, kinyitnom a számat, és megkapnám az almámat. Ehelyett ha almát kívánok enni, akkor először is körbe kell járnom a piacot, hogy megállapíthassam, kinél kaphatok a gyümölcsből, aztán pedig össze kell hasonlítani az árakat, ami még nem is lenne olyan bonyolult, ha nem lennének különféle akciók, és nem lehetne alkudni az árból. Irigylem azokat az embereket, akik nem veszik figyelembe az ár-érték arányt. Én erre képtelen vagyok, és éppen ezért, ha muszáj vásárolni indulnom, akkor minimum egy délelőttöt el kell töltenem a piacon, hogy a nem túl vastag pénztárcám ne veszítsen a kelleténél többet a vastagságából. Így jár az, aki nem kockáztatja az életét. Anélkül nem igazán lehet sok pénzed, hacsak nincs egy gazdag nagynénid, akitől örökölsz.
Sajnos ezen a napon nem csak a vásárlás okozott problémát. A jelentős zsivajban is tisztán hallatszott egy kiáltás, ami, mint kiderült, az ízlésficam királyától származott. A legtöbb itteni NPC-t nyilván ismertem legalább látásból, róla összesen annyit tudtam, hogy nem nekem való a boltja, szóval messziről elkerültem. Alapjában véve nem is törődtem volna vele, csak odakapom a fejem a kiáltásra, meggyőződök róla, hogy nem vagyok veszélyben, aztán teszem a dolgom tovább. Viszont az NPC feje fölött megjelent egy felkiáltójel, és ha már amúgy is itt voltam, akkor már mindegy volt, hogy megtekintem-e, miféle küldetést ajánl a helyi kockás-csíkos-pöttyös vegyítő. Ha elég biztonságosnak tűnik, akkor még lehet, hogy fel is veszem.
Sajnos ezen a napon nem csak a vásárlás okozott problémát. A jelentős zsivajban is tisztán hallatszott egy kiáltás, ami, mint kiderült, az ízlésficam királyától származott. A legtöbb itteni NPC-t nyilván ismertem legalább látásból, róla összesen annyit tudtam, hogy nem nekem való a boltja, szóval messziről elkerültem. Alapjában véve nem is törődtem volna vele, csak odakapom a fejem a kiáltásra, meggyőződök róla, hogy nem vagyok veszélyben, aztán teszem a dolgom tovább. Viszont az NPC feje fölött megjelent egy felkiáltójel, és ha már amúgy is itt voltam, akkor már mindegy volt, hogy megtekintem-e, miféle küldetést ajánl a helyi kockás-csíkos-pöttyös vegyítő. Ha elég biztonságosnak tűnik, akkor még lehet, hogy fel is veszem.
Quentin- Harcos
- Hozzászólások száma : 164
Join date : 2017. Aug. 01.
Karakterlap
Szint: 28
Indikátor: Zöld
Céh: Artes
Re: [Játékos Küldetés]Szomorú Vasárnap
- Szóval ez lesz idén az első... - nézegette Simeon a kezében lévő nyalánkságot.
- Phhh... - hajolt közelebb Tengerszem is - éppen annyira, hogy még ne essen le idomárjának válláról, de hozzá tudjon érni a nemrég vett újdonsághoz. Persze a maga nemében a srác kezében olvadozó fagylalt nem volt újdonság, hiszen mindketten kóstoltak már belőle tavaly, meg azelőtt is, de nem ilyen ízben. A polip meg is rázta magát és inkább bevonult Simeon pólója alá - Ph! Hhh! - kommentálta odabentről, mire a fiú csak felnevetett:
- Hát persze hogy hideg! Ez a dolga - mosolygott és megkóstolta az édességet. Behunyta a szemét, várt egy pillanatig... és még egy kicsit... de nem történt semmi. Csalódottan bigyesztette le ajkait - Ez nem teleportál el - rázta meg a fejét - És mégcsak nem is finom - grimaszolt és el is dobta a karácsonyi nyalóka ízű cuccot, amit oly nagy lelkesedéssel vett. Az a hatalmas nyalóka a főtéren elteleportálta őket múltkor, hogyhogy most nem? Lehet nem vett elég nagyot belőle? Igen, biztos ez lehet - bólintott is magában - Három gombócot kellett volna kérnie!
- Tengerszem, visszamegyünk és kérünk egy XXXL-es adagot, jó? - nevetett és már trappolt is a piac szélén lévő cukrászda felé, amikor meghallotta a kiáltást. Tengerszem is hallotta, ki is bújt a fiú pólója alól és éber szemekkel (ami pár perccel ezelőtt még nem volt épp elmondható róla) kezdte el vizslatni a környéket. Végül mindketten meglátták az npc-t, meg felette a felkiáltójelet, de mire odaérhettek volna, egy szemüveges, szőke srác is odalépett az árushoz. Simeon csalódottan torpant meg, amikor észrevette, hogy megelőzték... de csak egy pillanatig, mert felismerte ám a fiút, arról a csillogó kristályos minibossról! Szája szélei azonnal felfele kunkorodtak, a köztük lévő utolsó métereket pedig már szinte futva tette meg az izgatottságtól.
- Szia, felismersz minket? Arról a minibossról! Hogy mekkorákat ütöttél bele! Jó volt, ugye? Nekem nagyon tetszett - vigyorgott, aztán eszébe jutott az imént segítséget kérő npc is, így hozzá is odafordult - Ha többen is fel lehet venni a küldetést, mi beszállunk! Képzeld ez a fiú nagyon nagyokat tud ütni, seperc alatt megoldja a dolgot! Meg mi is jók vagyunk ám, főleg csapatban - újságolta és nem, nem igazán figyelte, hogy ez az npc vajon mennyire értelmes, reagál-e a szavaira vagy csak egyszerű küldetésadó. Ha lehetett, meg is nézte, mi a küldetés tárgya és leírása, de jóformán csak toporgott a lelkesedéstől, hogy újra együtt bulizhat ezzel a sráccal, akinek... nos, nem igazán emlékezett a nevére. De úgyis bemutatkoznak majd, nem? Akkor biztosan eszébe fog jutni!
- Phhh... - hajolt közelebb Tengerszem is - éppen annyira, hogy még ne essen le idomárjának válláról, de hozzá tudjon érni a nemrég vett újdonsághoz. Persze a maga nemében a srác kezében olvadozó fagylalt nem volt újdonság, hiszen mindketten kóstoltak már belőle tavaly, meg azelőtt is, de nem ilyen ízben. A polip meg is rázta magát és inkább bevonult Simeon pólója alá - Ph! Hhh! - kommentálta odabentről, mire a fiú csak felnevetett:
- Hát persze hogy hideg! Ez a dolga - mosolygott és megkóstolta az édességet. Behunyta a szemét, várt egy pillanatig... és még egy kicsit... de nem történt semmi. Csalódottan bigyesztette le ajkait - Ez nem teleportál el - rázta meg a fejét - És mégcsak nem is finom - grimaszolt és el is dobta a karácsonyi nyalóka ízű cuccot, amit oly nagy lelkesedéssel vett. Az a hatalmas nyalóka a főtéren elteleportálta őket múltkor, hogyhogy most nem? Lehet nem vett elég nagyot belőle? Igen, biztos ez lehet - bólintott is magában - Három gombócot kellett volna kérnie!
- Tengerszem, visszamegyünk és kérünk egy XXXL-es adagot, jó? - nevetett és már trappolt is a piac szélén lévő cukrászda felé, amikor meghallotta a kiáltást. Tengerszem is hallotta, ki is bújt a fiú pólója alól és éber szemekkel (ami pár perccel ezelőtt még nem volt épp elmondható róla) kezdte el vizslatni a környéket. Végül mindketten meglátták az npc-t, meg felette a felkiáltójelet, de mire odaérhettek volna, egy szemüveges, szőke srác is odalépett az árushoz. Simeon csalódottan torpant meg, amikor észrevette, hogy megelőzték... de csak egy pillanatig, mert felismerte ám a fiút, arról a csillogó kristályos minibossról! Szája szélei azonnal felfele kunkorodtak, a köztük lévő utolsó métereket pedig már szinte futva tette meg az izgatottságtól.
- Szia, felismersz minket? Arról a minibossról! Hogy mekkorákat ütöttél bele! Jó volt, ugye? Nekem nagyon tetszett - vigyorgott, aztán eszébe jutott az imént segítséget kérő npc is, így hozzá is odafordult - Ha többen is fel lehet venni a küldetést, mi beszállunk! Képzeld ez a fiú nagyon nagyokat tud ütni, seperc alatt megoldja a dolgot! Meg mi is jók vagyunk ám, főleg csapatban - újságolta és nem, nem igazán figyelte, hogy ez az npc vajon mennyire értelmes, reagál-e a szavaira vagy csak egyszerű küldetésadó. Ha lehetett, meg is nézte, mi a küldetés tárgya és leírása, de jóformán csak toporgott a lelkesedéstől, hogy újra együtt bulizhat ezzel a sráccal, akinek... nos, nem igazán emlékezett a nevére. De úgyis bemutatkoznak majd, nem? Akkor biztosan eszébe fog jutni!
Simeon- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 1003
Join date : 2017. Jun. 19.
Karakterlap
Szint: 50 (63)
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: [Játékos Küldetés]Szomorú Vasárnap
Aaaaaj Grifi, hogy csinálnád fel magad… Vasárnap a normális ember, mint én magam délig szokott aludni, így én is aludtam… volna, ha Grifi nem ébreszt fel azzal, hogy menjek a piacra venni neki összetevőket meg Eijinek valami főzetet! Rohadjanak meg! Na mindegy, legalább veszek magamnak valami kaját, mert Grifi mindig ilyen tintahalas, polipos, nyálkáscuccokat főz, fúj! >< A plusz legalább az időjárás jó ahhoz képest, hogy február van. Pechemre azok szólítottak mindig le, akiknél a legundibb dolgok voltak, pl polipsültes, tintahal leveses, sőt, valaki disznóbélből készült lufit is árult! Na ezt hogy lehet craftolni? O.o Mindegy is, mert legalább megvannak azok a pultok, ahol a szükséges dolgok vannak.Mert ugye minden külön helyen van, nem egy helyen, mint más játékban… De legalább van it szendvics! \o/ S nem az az undorító Uborkás-Sajtos-Birkás szendvics, hanem normális! \o/ Gyorsan vettem is egy tojásosat, hogy megegyem boldogan, örömmel… s segélykiáltás. Ennyit a reggeliről… -.- Eltettem a szendvicset, s mentem megnézni, hogy ki az, mi az. Lehet nem is segélykiáltás volt, hanem valaki megörült valaminek. Vagy belelépett egy szegbe. Vagy most vette észre, hogy pucér, nem tudom. Odamentem, s láttam, hogy egy üzlet van ott, ahol a híres alkimista, kinek főzetei olyan erősek, mint a bors, ezért borsosak azok árai is, s eszeveszettül üvölti, hogy kirabolták. Máris, mikor még reggel van? Hogy gondolta a „kedves” rabló? Fel ébredt, mondta milyen szép napra vigadtunk, menjünk kirabolni egy boltot? Már látom is lelki szemeim előtt, ahogy eljátszódik a jelenet, így csak pilanatokkal később vettemn észre a felkiáltójelet a boltos feje fölött. Hoppá, küldetés! S ha jól látom, már ketten it itt vannak, szóval nem leszek egyedül.
- Cső, mi folyik itt?
- Cső, mi folyik itt?
Joey Chrome- Lovag
- Hozzászólások száma : 934
Join date : 2013. Feb. 11.
Karakterlap
Szint: 30
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: [Játékos Küldetés]Szomorú Vasárnap
- Megőrültél? Vasárnap küldetést csinálni? Felejtsd el... - hangzott mögöttetek egy unott válasz, mire kontrázott rá a jobb oldalról is valaki.
- Pláne ennek a s*ttyónak. Meg is érdemli, még ha csak NPC is. - szólt egy női hang, majd lehet, hogy ti az úriember köré seregletek, a tömeg, mintha csak rendőrök vagy katonák oszlatnák őket, úgy széled szét, egyáltalán nem foglalkozva a boltos rikácsolásával.
- Arra futottak! Kapjátok el őket! - kiált Quentin és Simeon irányába, míg látszólag Joey-t figyelmen kívül hagyja.
Quentin, Simeon
"Kapd el a tolvajt."
Mivel Joey kivételével rányomtatok a küldetésablakra, ez a szöveg fogad titeket, úgy néz ki, ez egy küldetés sorozat, és ez az elsődleges küldetés. A férfi a sikátor végébe mutogat, s ha arra néztek, egy nyíl jelenik meg előttetek, egy rajta lévő mérővel, amit, ha jól megnéztek, távolságot számol. 20 méter és folyamatosan növekszik.
Amennyiben rányomtok az elfogadás gombra, a küldetés elindul, de sietnetek kell, mert a távolság nő köztetek, persze dönthettek úgyis, hogy figyelmen kívül hagyjátok, mert alatta a második küldetést láthatjátok elszürkülve, kérdőjelekkel ábrázolva szöveg helyén.
Joey Chrome
Látod, ahogy az NPC a sikátor végébe mutat, aminek következtében a többiek is odakapják a fejüket. Előtted voltak, valószínűleg már meg is nyitották a küldetés ablakot, talán te azért sem látod azt, amit a többiek igen. Természetesen van időd megnyitni és ugyanúgy felvenni az első küldetést, nyilván így is fogsz tenni, ebben az esetben te is írd bele a reagodba a fentebb történteket, de ne feledd, egy körrel le leszel maradva, ami plusz tíz méter a többiekhez képest, amennyiben elindultok a tolvaj után.
Rátok bízom, hogy reagáljátok le egymás közeledtét, vagy magát az ismertséget, de ha van kedvetek fogócskázni, odáig jussatok el, hogy kiértek a sikátorból. Mindenki a saját karakterének a dolgait tudja, nem szeretnék metát olvasni.
Határidő: Március 18.
_________________
Előtörténet / Adatlap / Szín: 009933 / Karakterlap
Adventi állás. Köszönet érte Hinnarinak.
Elérhető: Ötletelő - Adventi naptár
Elérhető: Ötletelő - Adventi naptár
Ditto- Lovag
- Hozzászólások száma : 140
Join date : 2018. Oct. 28.
Karakterlap
Szint: 21
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Játékos Küldetés]Szomorú Vasárnap
Régebben sokszor mondták rám, hogy félelmetes vagyok. Nem csak a magasságom miatt. Állítólag riasztó a tekintetem is. Egyikről se tehettem, de nekem végül is kényelmes volt, ha elkerülnek miatta az emberek, és nem zavarják meg a nyugalmam. Valahogy mostanában azonban mintha ez a bűbáj lekerült volna rólam. A fiú úgy szólított meg, mintha ezer éve ismernénk egymást. Ránéztem, majd megigazítottam a szemüvegem, hátha megcsillan rajta a fény, mint valami mesében.
- Mondhatjuk... - feleltem szűkszavúan, miközben azt kívántam, bár ne ismerném fel. Azonban sajnos ehhez túl jó volt a memóriám. Ő maximum a polipjával tűnt ki, sajnos rólam ez nem volt elmondható, rögtön kellemetlen helyzetbe is hozott vele. Legszívesebben elsüllyedtem volna a föld alá, nem voltam hozzászokva, hogy ilyesféle elvárásokat támasztanak velem szemben. Szerencsére úgy tűnt, hogy az NPC-t nem programozták különösebb önállóságra, csak ment tovább a szkriptje, miközben csatlakozott hozzánk még egy jómadár. A kérdésére megvontam a vállam. Valószínűleg ha tudnám, nem lennék már itt. Ahhoz viszont nem volt pofám, hogy ezek után sarkon forduljak, úgyhogy kénytelen-kelletlen elfogadtam a küldetést.
Abba az irányba néztem, amerre ízlésficamos barátunk mutogatott, és a helyzetet rövid úton felismerve sóhajtottam egyet. A legkevésbé most egy futóversenyhez volt kedvem, arról nem is beszélve, hogy energiám sincs ilyesmire. Minden bizonnyal utol tudnám érni, ha a küldetés azt akarja, függetlenül attól, hogy a szintemhez képest mennyire magas a gyorsaságom. A logikus következtetés pedig az volt, hogy ha én utolérem, akkor ez a másik kettő is képes rá, tehát nekem nem muszáj utánafutnom.
- Menj utána, én megpróbálok elébe kerülni - mondtam a barna hajú srácnak, mivel a másik még látszólag nem tartott ott, ahol mi, és nem volt kedvem időt pazarolni. Szóval elindultam, de nem futva, és nem is arra, amerre a quest akarta. Felidéztem a környék "térképét", és a távolságjelzőt szemmel tartva próbáltam keresni egy útvonalat, ami keresztezheti a tolvajét. Már ha szerencsém van, és arra fordul, amerre én akarom. Ha nem, akkor meg a csápos srác majd elkapja, és előbb-utóbb én is odaérek
- Mondhatjuk... - feleltem szűkszavúan, miközben azt kívántam, bár ne ismerném fel. Azonban sajnos ehhez túl jó volt a memóriám. Ő maximum a polipjával tűnt ki, sajnos rólam ez nem volt elmondható, rögtön kellemetlen helyzetbe is hozott vele. Legszívesebben elsüllyedtem volna a föld alá, nem voltam hozzászokva, hogy ilyesféle elvárásokat támasztanak velem szemben. Szerencsére úgy tűnt, hogy az NPC-t nem programozták különösebb önállóságra, csak ment tovább a szkriptje, miközben csatlakozott hozzánk még egy jómadár. A kérdésére megvontam a vállam. Valószínűleg ha tudnám, nem lennék már itt. Ahhoz viszont nem volt pofám, hogy ezek után sarkon forduljak, úgyhogy kénytelen-kelletlen elfogadtam a küldetést.
Abba az irányba néztem, amerre ízlésficamos barátunk mutogatott, és a helyzetet rövid úton felismerve sóhajtottam egyet. A legkevésbé most egy futóversenyhez volt kedvem, arról nem is beszélve, hogy energiám sincs ilyesmire. Minden bizonnyal utol tudnám érni, ha a küldetés azt akarja, függetlenül attól, hogy a szintemhez képest mennyire magas a gyorsaságom. A logikus következtetés pedig az volt, hogy ha én utolérem, akkor ez a másik kettő is képes rá, tehát nekem nem muszáj utánafutnom.
- Menj utána, én megpróbálok elébe kerülni - mondtam a barna hajú srácnak, mivel a másik még látszólag nem tartott ott, ahol mi, és nem volt kedvem időt pazarolni. Szóval elindultam, de nem futva, és nem is arra, amerre a quest akarta. Felidéztem a környék "térképét", és a távolságjelzőt szemmel tartva próbáltam keresni egy útvonalat, ami keresztezheti a tolvajét. Már ha szerencsém van, és arra fordul, amerre én akarom. Ha nem, akkor meg a csápos srác majd elkapja, és előbb-utóbb én is odaérek
Quentin- Harcos
- Hozzászólások száma : 164
Join date : 2017. Aug. 01.
Karakterlap
Szint: 28
Indikátor: Zöld
Céh: Artes
Re: [Játékos Küldetés]Szomorú Vasárnap
Nem egy bőbeszédű fiú - vonta le a következtetést Simeon enyhe késéssel, de azért még rávigyorgott a szőkehajúra, mielőtt az npc újabb kiáltására odakapta volna a fejét. Közben - épp időben - megérkezett a másik, minibossról ismerős szőke srác is és Simeon meglepődve tapasztalta, hogy céhtársak: az életcsík mellett egyértelműen a Unity csillogó, gyönyörű ikonja díszelgett.
- Kirabolták és mi segítünk - felelte azonnal a kérdésre - Még küldetést is vettünk fel, azt is adott! - tette hozzá, de ezt márcsak futtában, mert időközben megjelent egy zöld nyíl az utca végében, és egészen biztosan, tutira azt kell követni!
A leírást Simeon meg sem nézte. Csak rányomott az elfogadásra.
- Nanáhogy! Majd találkozunk! - intett a szemüveges srácnak is egy izgatott, széles mosollyal (miközben majdnem nekiment a legközelebbi falnak) és többet nem húzta az időt - Utolérjük mi, ugye Tengerszem? - lőtt ki, már amennyire gyorsaságából és kitartásából kitelt; Tengerszemnek pedig több, mint négy csáppal kellett kapaszkodnia, hogy a nagy rohanásban valahogy idomárjának vállán maradhasson. Még válaszolnia sem sikerült; össz-vissz valami halk és eltorzított "Phh" hagyta el a száját. Simeon tehát loholt. Készen rá, hogy amennyiben kellő közelségbe kerül, bizony szó szerint odavethesse kicsiny polipját, egyenesen rá az ellenre! Filmekben ugyanis sokszor látott ilyet és már nagyon ki akarta próbálni ő is: úgy képzelte, hogy majd szól Tengerszemnek, hogy másszon a karjára és futtában egy naaagy lendítéssel plusz lendületet ad neki, a polip pedig repül és repül és odatapad a rablóra, aki elveszíti az egyensúlyát és elesik. Ő meg könnyedén utoléri és teljesíti is a küldetést.
Nos, ez volt a forgatókönyv - hősünk képzeletében ellenben már szinte meg is elevenedett; készült ő a nagy dobásra minden igyekezetével! Futott és futott, majd befordult a sarkon, kiért a sikátorból, nézte a számokat, lendítette a karját és...
- Kirabolták és mi segítünk - felelte azonnal a kérdésre - Még küldetést is vettünk fel, azt is adott! - tette hozzá, de ezt márcsak futtában, mert időközben megjelent egy zöld nyíl az utca végében, és egészen biztosan, tutira azt kell követni!
A leírást Simeon meg sem nézte. Csak rányomott az elfogadásra.
- Nanáhogy! Majd találkozunk! - intett a szemüveges srácnak is egy izgatott, széles mosollyal (miközben majdnem nekiment a legközelebbi falnak) és többet nem húzta az időt - Utolérjük mi, ugye Tengerszem? - lőtt ki, már amennyire gyorsaságából és kitartásából kitelt; Tengerszemnek pedig több, mint négy csáppal kellett kapaszkodnia, hogy a nagy rohanásban valahogy idomárjának vállán maradhasson. Még válaszolnia sem sikerült; össz-vissz valami halk és eltorzított "Phh" hagyta el a száját. Simeon tehát loholt. Készen rá, hogy amennyiben kellő közelségbe kerül, bizony szó szerint odavethesse kicsiny polipját, egyenesen rá az ellenre! Filmekben ugyanis sokszor látott ilyet és már nagyon ki akarta próbálni ő is: úgy képzelte, hogy majd szól Tengerszemnek, hogy másszon a karjára és futtában egy naaagy lendítéssel plusz lendületet ad neki, a polip pedig repül és repül és odatapad a rablóra, aki elveszíti az egyensúlyát és elesik. Ő meg könnyedén utoléri és teljesíti is a küldetést.
Nos, ez volt a forgatókönyv - hősünk képzeletében ellenben már szinte meg is elevenedett; készült ő a nagy dobásra minden igyekezetével! Futott és futott, majd befordult a sarkon, kiért a sikátorból, nézte a számokat, lendítette a karját és...
Simeon- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 1003
Join date : 2017. Jun. 19.
Karakterlap
Szint: 50 (63)
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: [Játékos Küldetés]Szomorú Vasárnap
El is felejtettem, hogy néznek ki a srácok: az egyik szőke volt, s szemüveges, a másik meg egy polipos srác és egyben céhtag volt aki normálisnak tűnt, míg meg nem szólalt… Na jó, nem ilyen, csak kicsit gyerekes, de hát ez a kora miatt lehet, mert hogy nem 20 körüli, az is biztos. S válaszolt a polipos csávó, miszerint rablás volt, ami egyértelmű, hiszen csak ezt kiabálja ahelyett, hogy valami olyant, hogy 50%-os akció van vasárnap alkalmából, s küldetést ad. Küldetést? De akkor miért nem látok én semmit amerre mutat, és miért tojik a--- BASSZUS, NEM VETTEM FEL!! Gyorsan megtettem, így már nekem is világosabbá vált minden! Kár, hogy 10 méter előnyt kapott a tolvaj, amiért nem esett le elég gyorsan a szitu.
- Várjatok meg! Vagyis ne, ne várjatok meg! - futottam utánuk, s BAMM! Mit. Keresnek. Itt. Tyúkok. Egy. Sikátorban?! Ahová lépek, ott mindig tyúk terem ilyenkor, basszus! Miután feltápászkodtam, meg leszidtam a baromfik anyját, szaladtam a tolvaj után egy harmadik irányba, ha létezik, hátha sikerült egy rövidítéssel elkapnom a grabancát. Még jó, hogy Eijinek nem ettől a pasitól kell a főzet, mert tuti engem is úgy megverne csak úgy, hogy letagadhatnék 20 évet a koromból! Jó is, hogy nem jött, mert a tolvajnak is annyi lenne mostanra. S BAMM! Most megy egy cserépedénybe botlottam, emiatt a többire ráestem, amik el is törtek. Nem tudtam már továbbfutni, mert az árus elkezdett kergetni egy sodrófával, ami nem tudom, mit keres nála, s a saját életemeért kellett hogy fussak. Csak azután tudtam a tolvaj után menni, miután leráztam.
- Várjatok meg! Vagyis ne, ne várjatok meg! - futottam utánuk, s BAMM! Mit. Keresnek. Itt. Tyúkok. Egy. Sikátorban?! Ahová lépek, ott mindig tyúk terem ilyenkor, basszus! Miután feltápászkodtam, meg leszidtam a baromfik anyját, szaladtam a tolvaj után egy harmadik irányba, ha létezik, hátha sikerült egy rövidítéssel elkapnom a grabancát. Még jó, hogy Eijinek nem ettől a pasitól kell a főzet, mert tuti engem is úgy megverne csak úgy, hogy letagadhatnék 20 évet a koromból! Jó is, hogy nem jött, mert a tolvajnak is annyi lenne mostanra. S BAMM! Most megy egy cserépedénybe botlottam, emiatt a többire ráestem, amik el is törtek. Nem tudtam már továbbfutni, mert az árus elkezdett kergetni egy sodrófával, ami nem tudom, mit keres nála, s a saját életemeért kellett hogy fussak. Csak azután tudtam a tolvaj után menni, miután leráztam.
Joey Chrome- Lovag
- Hozzászólások száma : 934
Join date : 2013. Feb. 11.
Karakterlap
Szint: 30
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: [Játékos Küldetés]Szomorú Vasárnap
Azt hiszem egy másfél hónapja felszívódott mesélőre nem érdemes várni. Lezárom a küldetést.
Cardinal- Moderátor
- Hozzászólások száma : 3348
Join date : 2012. Dec. 16.
Karakterlap
Szint: ?
Indikátor: Zöld
Céh: -
Similar topics
» [Játékos Küldetés]Szomorú Vasárnap
» [Játékos küldetés] Leverru
» [Játékos Küldetés] Ördögi kör
» [Játékos Küldetés] Deadland
» [Játékos Küldetés] Túl a barátságon
» [Játékos küldetés] Leverru
» [Játékos Küldetés] Ördögi kör
» [Játékos Küldetés] Deadland
» [Játékos Küldetés] Túl a barátságon
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.