[Küldetés] A vizisikló összegyűrt levele

by **Strea** Hétf. Feb. 04 2019, 19:48

A vizisikló összegyűrt levele

Résztvevők: Rinne, Echo, Kanami, Szophie

Valahol az első szinten, egy kisebb, magas házak gyűrűjében lévő park területén látjátok meg őket. Egy fiatal, vöröshajú lány a szürke épületek tövében megbúvó bokrok között kutat valami után... majd szélesen elmosolyodik, ahogy kicsusszan onnan egy fiatalkorban lévő, narancsvörös színben pompázó kígyó (a petekre jellemző sárga indikátorral) és felkúszik annak lábain át egyenesen a lány vállaira és fejére. Két-három méteres minimum lehet és talán pont ez az, ami felkelti figyelmeteket. Ezüstösfekete szemeivel körbenéz, tekintete pedig pont rajtatok állapodik meg. Hogy éppen egy cukrászda teraszán vagy a kicsiny tér egy padján üldögéltek-e, esetleg csak egy délelőtti séta közben torpantok meg, az rajtatok áll... de ahogy a szemkontaktust felveszitek, a kígyó halkan felszisszen.
- Mi az, Kobura? - követi pillantását a lány is - Óóó - integet felétek és mosolyodik el. Pet és idomárja egymásra néznek, a lány pedig el is indul... aztán, mivel valószínű nem egykupacban vagytok, nem tudja eldönteni, melyiktek irányába forduljon elsőnek, egy pillanatra tehát megáll és ujját ajkai elé téve gondolkodik. Fejét ide-oda kapkodja köztetek s talán ti is így veszitek észre egymást először: végtére is, van pár játékos a környéken ezen a gyönyörű, kellemes délelőttön.

Végül ott álltok egy fa árnyékában mindannyian. Ha nem ti mentetek oda hozzá, ő szaladt oda és kérdezte meg, lenne-e kedvetek segíteni neki, mondván, hogy Koburának szimpatikusak vagytok.
- A nevem Shana, ő pedig a petem, Kobura - mutatkoznak be - Titeket hogy hívnak? - tekint körbe, a kicsi, beszélő denevérért pedig teljesen odavan. Örül, hogy egyiktek sem küldte el őt melegebb éghajlatra. Kobura eközben Vezérrel szemez és sziszeg egyet néha-néha, a lány pedig türelmesen-illedelmesen várja, hogy újra övé legyen a szó.

Mivel sokan vagytok és többen ismeritek is egymást, adok egy bevezető-ismerkedő kört, mielőtt belevágnánk az eseményekbe ^^ A határidő legyen 1 hét (02.11.), aztán majd meglátjuk, kell-e pár nappal tolni, vagy tudjátok tartani ezt így. Sorrend nincs és nem is lesz, kivéve akkor, amikor külön jelzem majd.
Jó játékot!

by **Kanami Minagawa** Hétf. Feb. 04 2019, 22:36

Az első szint. A főbázisom. Nem messze a mostani helyemtől van a lakhelyem, így talán nem meglepő, hogy az egyik parkban töltöm az időmet. Ami meglepő lehet az az öltözetem, hiszen most, hogy szépen kezd előbújni a tavaszi programja Aincradnak én már felöltöttem egy kényelmesebb amolyan nyáriasabb ruhákat. Nálam ez most egy amolyan cosplaynek is mondható, hiszen nagyon hasonlít a ruhám a japánban ismert egyetemi egyenruhákhoz.
Mondjuk meg kell hagyni, hogy most azzal vagyok elfoglalva, hogy vajon visszavágassam-e a hajamat a régire. Néha eléggé zavar, hogy a szemembe lóg, de állítólag jól áll.
Nem igazán tudom eldönteni, hogy mi lenne a helyes megoldás, hiszen van még valami ami befolyásol. Ugyanis amikor a napra ülök, ahogyan most is és sütkérezem, a hajam átmelegszik és amikor előre döntöm a fejemet akkor kellemes meleg érzéssel tölt meg. Egyszerűen nem tudom megunni! Igazán jó!
Ekkor tájt veszem észre a kígyót a lányon. Pont engem néz és nem is akárhogy. Komolyan miért kell mindenkinek ennyire bámulni az embert pont amikor jól érzi magát? Eléggé zavaró tud lenni. A lány azaz az idomárja is elkezd nekem integetni, mintha ismerne. Pedig nem hiszem ismerem.
Aztán nem sokra rá elkezdi kapkodni a fejét a kölyök, erre pedig én úgy döntök, hogy odamegyek hozzá.
-Tudod te leány nem illik csak úgy bámulni másokat.-mondtam neki nyersen, mielőtt még segítséget kért volna. Bár az eléggé zavart, hogy nem mondta el miben, de talán pont emiatt maradtam ott mellette, annak ellenére is, hogy még mások is érkeztek a fa alá.
-Kanami Minagawa. A többiek már valszeg itt ott láttak.
-Biccentettem feléjük. Igazából Szophieval lassan egy éve találkoztam, feltéve, hogy jól emlékszem a nevére, Rinnével meg karácsonykor találkoztam... Ez a fura lény pedig nem tudom hova tenni nem láttam még, ezért is nézek rá furán és kivizsgálóan.
Első ránézésre mondjuk valami petnek tűnik, de azt nem értem vele kapcsolatban, hogy hol van az idomárja. Bár ez annyira nem érdekes most.
Keresztbe kulcsolt kézzel nézem a többieket, hogy mégis mi fog ebből kibontakozni.
-Na de mégis mire kell Shana ennyi ember?-Nem igazán akartam velük csevegni, ha ők nem kérdeznek tőlem valamit. De úgy érzem, hogy valószínüleg nekik nem ilyen a hozzáállásuk. Pláne ha belegondolok a kiscsaj mennyit fecsegett karácsonykor...

by **Echo** Vas. Feb. 10 2019, 23:08

A kis denevér vígan lóg fejjel lefele az egyik házikó ablakának párkányáról, miközben aprókat csipkedve a kezében tartott gyümölcsből, boldogan leng jobbra-balra. Tény, nem sűrűn látni ilyen különös teremtményt, sokan még denevért is ritkán látnak nappal, nem ám magában dúdolgató, lilás szőrű pokemon szökevényt. De hát Echo mindig is furcsa volt. Kicsi, különc és idió… szabad lelkű. Nagyon nehéz komolyan venni egy ilyen apró teremtményt, és elég sűrűn bámultak már rá furcsállóan az elhaladó játékosok. Persze a kis csöppség már jóideje megszokta ezt és emiatt nem is zavartatja magát különösebben, de ahogy befejezi a majszolást, különös érzése van. Mintha figyelnék. És nem… nem úgy, ahogy az emberek teszik… kicsit más volt. Más érzése volt, de nem tudta hova tenni. Egy ideig még nézelődött, de végül azért meg is pillantja a bámészkodót. Meglepve csippent egyet, majd szárnyra kelve repül egyenesen a páros felé és lábacskáival elkezd a kígyó orrára lépkedni.
- Kígyó, kígyó, kígyó!!!!! Te nem eszel meg, nem, nem, NEM! Én nem adom magam olyan könnyen, nem kapsz el! Ne nézegess, nem-nem-nem!
Természetesen ezt addig csinálja, míg vagy a kígyó be nem kapja, vagy a gazdi meg nem mondja, hogy félreértésről van itt szó. Remélhetőleg az utóbbira előbb kerül rá sor, mint az előbbire és a kis lény fejét kissé megdöntve néz furcsán, hogy akkor miért nézegette ez a kígyó annyira őt. Persze hamarosan befut még pár személy, de ez sem segít, mindaddig, míg a lány fel nem világosítja őket miről is van szó.
- A nevem Echo… - csipogja furcsán nézve továbbra is a duora, de mivel nem könnyű sok ideig felkelteni egy dologgal a figyelmét, így rögtön célpontot is vált és a farkas körül kezd el zizegni, megpróbálva rászállni annak puhának tűnő szőrére.

by **Rinne** Hétf. Feb. 11 2019, 17:25

- Vissza... vissza... vissza... - dünnyögtem halkan, miközben átvágtam az épületek között ugyanazon az úton, amelyiken egyszer már elmentem, csak a másik irányban. Sokkal egyszerűbb volt a sikátorokon át lerövidíteni az utat, mint a főutcát követni, csak ha nem vigyáz az ember, akkor el tud keveredni a sok kis utca rengetegében. De nem én! Vagyis... elsőre még igen, de csak mert nem volt nálam iránytű, vagy bármi egyéb, amivel tájékozódni tudnék. Tudok térképet olvasni, a csillagképek alapján is be tudom magam tájolni, de ezek itt nem voltak. Szóval most ugyanazon az úton mentem visszafelé, ahol jöttem, csak most nem fogom beletenni azt a néhány vargabetűt a végén. Ez volt a terv, aztán egy pillantás mindent megváltoztatott.
A kis parkban jártam, amikor összenéztünk. Csak egy pillanat volt, de engem megbabonázott az ezüstfeketén csillogó tekintet, és a hozzá tartozó hosszú... hosszú kígyó. Mindig is vonzottak a kígyók, főleg a hosszú... vastag fajta, amelyik rátekeredik a nyakadra és megfojt a szorításával. Sajnos otthon csak kisebb siklók tévedtek be a hátsó kertbe, de mindig hallottam sztorikat a szomszédoktól, hogy tíz-húsz éve mekkora kígyókat meg pókokat láttak, és nagyon izgalmas volt hallgatni őket. Elképzelhetetlen boldog voltam, amikor a kígyó és a gazdija odajött hozzám!
- Persze, szívesen segítek. Nekem is szimpatetikus Cobra - mosolyogtam rá a lányra - Ha Cobra a neve, akkor ő egy kobra, ugye? - kérdeztem kíváncsian, miközben lelkesen figyeltem a hüllőt. Az sem érdekelt, hogy mentünk valahová, és csak akkor vettem észre, hogy mások is állnak körülöttünk, amikor véletlenül felnéztem.
- Ah... én izé... Rinne vagyok - mutatkoztam be végül, de ha már így felnéztem, megakadt a szemem a denevéren. Csak egy kicsit, annyira, hogy eszembe jutott, pár országgal odébb kóstolhattam volna sült denevért, de akkor még kicsi voltam, és kihagytam az élményt. Azóta is bánom, de talán most be lehetne pótolni.
- Shanasan, Shanasan, megsimogathatom? *.* - kérdeztem izgatottan, elvégre a kígyó most fontosabb volt. Olyan cukin nyújtogatta a villás nyelvét. Muszáj volt... muszáj volt megsimogatnom *.*

by **Szophie** Hétf. Feb. 11 2019, 19:21

Történetesen Vezér aznap épp nem volt a legjobb hangulatban, ám még ha abban lett volna sem garantálom, hogy nem történt-e volna meg ugyanaz a jelenet, ami az előbb bontakozott ki. Szophie szinte észre sem vette még, miféle furcsa denevér kezdett el körözni petje fölött, az állat máris villámgyorsan reagált. Falaton edzette magát, és az elkapó képességét. Egy harapással rögvest pofájában termett az idegesítő denevérpojáca, és mindezt úgy, hogy se le nem nyelte az állatot, se meg nem sebezte fogaival. Nemsokára aztán jó adag farkasnyállal nyakonöntve ki is köpte a lényt, és úgy vicsorgott rá, hogy az remélhetőleg megtanulja a határokat. Ha ez nem történik meg, akkor pedig a farkas majd tesz róla, hogy meg legyen nevelve a kis madárkezdemény. Mert hát repül. Szóval biztosan madár.

Mindeközben gazdája még mindig azzal volt elfoglalva, hogy társaira pislogjon nagyokat. Amikor elindult a kígyós lány felé, még egyáltalán nem látta a többieket. Miután megkérdezte tőle, hogy miben lehet szolgálatára, meg már nem szívesen lépne le. Na nem, nem Kanami miatt gondolkodott el az opción, a legutolsó küldetésükön belevaló csajnak ismerte meg. Talán egy kissé túl heves, de attól még belevaló. Ami őt valójában foglalkoztatta, az még csak nem is Rinne személye volt, hanem a karján himbálózó karkötő. Igen, az kifejezetten izgatta őt, és ahogy megállt a lány előtt, tisztán kiült a lázas izgalom az arcára. Tudta, hogy ha vele képes lenne beszélni, talán közelebb kerülne a megoldáshoz. Szóval nem sok választotta el őt attól, hogy elrángassa a lányt kézenfogva egy beszélgetésre, ám végül tűrtőztette magát. A legutolsó alkalom bőven elég volt a kirohanásokból.
Habár már így, Rinne információi nélkül is volt egy elmélete és terve, de az túlságosan fájdalmas lenne a barátainak. Hinari pedig sose egyezne bele. Nem, egyelőre meg kellett próbálnia máshogy, az csak a végső megoldás kell hogy legyen.
Rövidesen aztán rendezte vonásait, és innentől kezdve figyelmét a küldetésnek szentelte. Eldöntötte, hogy nem ez lesz az a nap, amikor beszélgetnek. Ez csak az az alkalom lesz, amikor egy kicsit megfigyeli, ki is ez a lány, aki így hirtelen robbant be a frontharcosok életébe.
- Szophie vagyok, örülök a találkozásnak - mutatkozik be ő is aztán a kígyós lánykának illedelmesen, és amennyiben szükség van rá, a többieknek is. Aztán figyelmét ő is a kígyóra fordítja, aki pedig Vezérre fókuszál mindeközben. A farkast nem zavarja. Egyelőre farkasszemet néz az állattal.

by **Strea** Vas. Feb. 17 2019, 19:32

Shana megilletődve pislog Kanamira, majd gyorsan meghajol:
- Elnézést kérek Kobura nevében is. Mi csak... Kobura, engedd el, engedd el! - ijed meg és szidja le petjét, aki abban a pillanatban kapta be a kis denevért, amikor az csupán mondandója második szavát éppenhogy elkezdte. A kígyó erre kelletlenül bár, de kiköpi Echot, akinek - mivel csupa nyál lett - valószínű nehézkesebben fog menni a repülés egy ideig. Talán ezért is szállt rá Vezérre? A dolgok állásából kiindulva nem biztos, hogy jó döntés volt.
- Igazából Kobura - mosolyog Rinnére a lány, mire a pet is arra fordul és sziszeg egyet egyetértőn - Azt nem tudom, kobra-e, mert abból nincs narancssárga... azt hiszem - gondolkodik el - De az biztos, hogy óriáskígyó. Jelenleg fiatalkorú, de majd ha megnő, sokkal nagyobb és hosszabb is lesz - meséli és talán ez a kérdés elég volt hozzá, hogy feloldódjon köztetek - Igen, ha engedi, megsimogathatod - feleli aztán egy csöpp büszkeséggel és ha Rinne megpróbálja, Kobura nyugodtan hagyja, hogy hozzáérj. Közben mindvégig téged néz, aztán Vezér és Echo jobban leköti a figyelmét.
- Neked merre van az idomárod? Ugye... nem vesztetted el? - fordul arra Shana is és kérdezi a denevért őszinte aggodalommal. Szavai közben egyik kezét kígyóján nyugtatja, a szemfülesebbek észrevehetik azt is, hogy érintése féltő és meg-megremeg egy talán korábbi, hasonló élménytől. Végül Kanami kérdése zökkenti ki és ezzel rá is tér a segítségkérés tárgyára, amennyiben Echo megnyugtatja és jelzi, hogy nincs semmiféle idomár, akire még várni kell.
- Igenigen! - fordul hozzátok - Tudjátok, volt az a karácsonyi bejelentés, amikor mindenkit a főtérre teleportáltattak, bárhol is volt éppen. Nos, mi akkor a hatodik szinten voltunk egy olyan bázison, amelyért két céh versengett, persze nem véresen! - emeli fel a hangját, mielőtt bármi rosszra gondolhatnátok - Szóval mi nyertük meg, de a teleport után ők értek vissza hamarabb és be is zárkóztak oda. Viszont minden holmink ott maradt. Egy nagyon jó barátom karácsonyi ajándéka is, de hiába mentem oda és kértem meg őket szépen, nem akarják visszaadni. Egy tenyérnyi, halványkék doboz. Ezért Koburával azt beszéltük meg, hogy tudnánk fizetni valamennyi aranyat, ha találunk olyan játékost, aki segít nekünk... és így jutottunk ide.
- A bázis egy hosszú, fehérre meszelt, szalmatetős házikó a mezőn. Ha az segít, elküldöm a koordinátákat, hogy hamarabb odaérhessetek. Azok a fickók nem valami veszélyesek, de nagyon gorombák és ha minket meglátnak, egészen biztosan azt fogják hinni, vissza akarjuk foglalni a bázist. Múltkor is ezt mondták - sóhajtja szomorúan. Egyébként ha megnézitek a céhlogóját, az egy arany- és egy narancsszínű levél, nem igazán lehet ismerős egyikteknek sem. Van esetleg kérdés, vagy el is indultok az említett ház felé?

Elnézést a késésért. A határidő legyen megint 1 hét, azaz 24-e éjfél.

by **Kanami Minagawa** Vas. Feb. 17 2019, 19:50

Nem igazán tudom előszrö, hogy minek gyűltünk össze ennyien. Páran elég fura módon már régen látott ismerőseim, azaz túlzás, mert kábé láttam őket egyszer, maximum kétszer, de nem is nagyon érdekel a dolog egyenlőre. Az viszont kifejezetten zavar, hogy felesleges csevegéssel töltik el az időt. Persze nem emelek erre szót, de azért jobban esne, ha mondjuk a denevér nem akarna feltétlen kígyónasi lenni. Amikor kiköpi őt a hosszú lény én kuncogok a gusztustalan kinézetén, a trutymák, vagy nyál elég szépen beborítja körbe az apró állatot.
A többiek is elég fura dolgokkal foglalkoznak. Ennek ellenére én keresztbe kulcsolt kézzel vizsgálgatom a többieket. Rinnén nem sok dolgot vélek felfedezni ami változott, talán egy picit magasabb lett, de lehet csak a másféle helyszín miatt. Ellenben Szophien több dolog is feltűnik. Van mondjuk macskafüle, meg ilyen apróságok. Tudom japánban nem extra ez a cicafül cucc, de basszus egyre több ilyen emberke szaladgál idebent is... Jól emlékszem, hogy a karácsonyi kóklerkodás alatt is volt egilyen kiscsaj. Az a kis mocsok azóta sem írt vissza, bár ezen nem lepődök meg.
Minden esetre lassan elmondja mi is a helyzet. Meggyőzni kell embereket, hogy adjanak vissza valamit, de nem tudom én inkább elfoglalnám a helyet. Az izgalmasabbnak hangzik.
-Ööööööö miért nem vettetek új ajándékot?-Merül fel bennem a kérdés, de valszeg valami speckó cucc lesz, legalább zöld ha nem narancs.-Mindegy... Te Echo fel tudsz jönni idomár nélkül oda?-Merül fel bennem az egyik jogos kérdés. Gazdátlan petet sosem láttam, ezek nem 0-1-es szintűek? Na mindegy. Megvárom a válaszokat és ha mindenki benne van akkor elindulok a hatodik emeleti hely felé. Ha lehetséges teleporttal.

Egyetlen gondolatom a többiek mellett most az, hogy vajon mennyire lennének idegesek, ha megpróbálnánk bevenni a helyet? Nem akarom nagyon feszegetni feleslegesen a helyzetet. Így is talán én vagyok az egyik olyan akit legkevésbé látnak szívesen maguk mellett.

by **Szophie** Vas. Feb. 17 2019, 21:03

Ha Kanami tudná, hogy van valaki, aki szívesen osztozik a tervében, akkor igazán hangosan is kimondhatná a dolgot. Ennek hiányában ez a másik személy teszi ezt meg, méghozzá izzó lelkesedéssel a szemében.
- Szerintem foglaljuk el a helyet - ajánlja fel Szophie, amint lehetőséget talál rá, és közben ruganyos léptekkel indul meg céljuk felé.
- Legyünk mi a harmadik fél, a szóló játékosok csapata! - folytatja tovább az ötletelést nagy lelkesedéssel, társai felé fordulva, és hol egyik, hol másik szemébe nézve. Nos, talán ez a feladat maga jobban is érdekli, mint az ajándék megszerzése. Ami azt illeti, semmi kedve se szépen kérni, se haragosan. Lopakodni és kémkedni sem. Szóval egyetlen opció maradt, hogy a küldetést sikerre vigyék, ahhoz pedig bizony drasztikus eszközökhöz kell folyamodni. Ami azt illeti, nem is olyan vészes. Végül is, arról volt szó, hogy ez csak barátságos harc. A terv annyi, hogy odamennek, és teljesen barátságosan becsatlakoznak harmadik félként a történetbe, és természetesen sikerre viszik az egészet. Kanami és a kis denevér harcképességeiről ugyan nem volt információja, de ott volt Rinne is, meg azért Szophie és Vezér is már elég magas szintűek, szóval egy próbát simán megérhet a dolog. Ha meg vesztenek, hát így jártak, akkor jön a lopás meg sötétben járás opció.
Így aztán, Szophie képzeletében, ha csak nem írja felül valaki az ötletet, egyetlen egy dolog maradt hátra: tervet kovácsolni. Ehhez pedig a következő lépéseket gondosan elő kellett készíteni. Ha minden társa benne volt az akcióban, akkor először is megfigyelték őket, hányan vannak, mikor és merre távoznak az épületből, mennyire bevehető, milyen útvonalak vannak hozzá, merre lehet elbújni. Szóval úgy mindent. Aztán a többit majd a szituáció adja.
Vezér is egészen felvillanyozódott az elfoglalás opciójától. Ő is a nyílt harc katonája volt, igaz griffendéles módra, amolyan fejjel a falnak habitussal. Nem lett volna ínyére a lopakodás, meg egyébként is, nekik nincs is olyan jártasságuk, ami segíthetné a lopást. Észleléssel nem sokra mennek, akrobatikával meg végképp nem, főleg ha azt egy farkasra bízzák, aki utálja azt a jártasságot. Szóval részéről készítette fogait a véres, akarom mondani, barátságos ütközetre.

by **Rinne** Kedd Feb. 26 2019, 17:50

Hm-hm, a kobra is tudja, hogy a denevérek finomak. Szerintem meg fogunk osztozni rajta, egy-egy fél denevér, neki nyersen, nekem pedig nyárson. Csak ügyesen kell kettévágni. Mondjuk sajnos én ketté nem, csak agyon tudom vágni, mert nincs késem, csak buzogányom. De valakinek csak van, szóval megoldjuk.
- Óóó, nem kobra - reagáltam lefelé eső hangsúllyal. Így szoktak beszélni, akik csalódottak. Én most nem voltam csalódott, csak úgy tettem, mintha az lennék, mert annak kellett volna lennem. De nem voltam az. Nem tudok csalódott lenni. De utánozni tudom. Viszont megsimogathattam. Megsimogathattam *.* Óvatosan nyúltam felé, nem azért mert féltem tőle, hanem mert nem akartam megijeszteni, de ha láttam, hogy a kígyócska nem fél tőlem, akkor megsimiztem a fejét néhányszor, és közben vigyorogtam, mint a vadalma. Olyan kis cuki volt *.*
- Hm-hm, és mi van a dobozban? Je... Jéggyűrű? - kérdeztem lelkesen - Szóval az a lényeg, hogy szeretnéd visszakapni a dobozt? - kérdeztem vissza, hogy biztosan jól értem-e. Ez mindig fontos volt, mert előfordult már néhányszor, hogy rosszul értelmeztem egy kifejezést. Szóval mindig igyekszem biztosra menni.
- Jó ötlet, elfog...laljuk, és összeadjuk Shanasannak, és akkor a dobozt is összekapja - bólogattam Szophiesan szavaira. Már csak az a kérdés, hogy foglaljuk el. Kárt nem tehetünk az épületben, mert nem a miénk, akkor viszont fondorlatosan és cselszövősen kell megszereznünk. Vagy csak felajánlunk valamit, ami egyenértékű a viskóval számukra. Aztán tábortüzet verünk, és megsütjük a denevért nyárson. Vagyis a felét. Mármint én. Ha a többiek is szeretnének, akkor még több denevért kell szereznünk, nem lesz elég ez az egy. De azt hiszem, ezzel még ráérünk. A tábortűz úgyis csak este szép és jó.
- Régen jártam a hatos szinten, van arra valami érdekes? - kérdeztem, hátha valaki többet tud róla. Sose volt igazán miért odamennem, úgyhogy nem is mentem oda, szerintem már évek óta.

by **Strea** Pént. Márc. 01 2019, 21:54

- Igazából... mi kaptuk, nem mi adjuk - vörösödik el a lány azonnal Kanami megjegyzésére, Rinne megszólalására viszont lesápad és hevesen kezdi el rázni a fejét - Nem, nem, nem! Nem jegygyűrű! - mondja gyorsan, majd azért láthatjátok rajta, hogy a szókeverésen egy kicsit elgondolkozik. Ő értette jegygyűrűnek, amit a lovaglány mondott, de tényleg ezt mondta? Ezt viszont már nem mondja ki hangosan - később pedig utatokra is enged titeket. Megvárja, amíg elteleportáltok vagy teljesen el nem tűntök a szemük elől, majd megkönnyebbülten leül a padra és felnéz a felettük úszó felhőkre:
- Ezt megoldottuk, Kobura... remélem, sikerrel járnak!

*

Nos, mint Shana azt említette, a házikó egy nagyjából végeláthatatlan mező kellős közepén van, így maximum a foltokban nagyobbra növő, száraz gyep takarásában bízhattok, amik ígyis csupán a combotokig érnek. Kúszva talán meg lehet oldani a lopakodást és az észrevétlenséget, de mivel nincsen mindegyikteknek magas szintű jártassága, megfigyelni a mozgásokat és a környéket egyáltalán nincs lehetőségetek: amint a bázis negyven méteres körzetébe érkeztek, máris felkiált valaki.
- Betolkodók, betolakodók hat óra tájból! - érkezik egy fiatal srác hangja a ház melletti magasles irányából és ha arrafele néztek, bizony egy Vaskorona teteje ki is látszik a fapalánk takarásából. Már azok számára, akiknek legalább kettes látásuk és kellő ismeretük van az ilyesféle felszerelésekben. Válasz egyelőre sehonnan sem érkezik és nem is támad senki sem rátok. Ha a kiáltás ellenére továbbmentek, a hármas Észlelésetek két játékos jelenlétét jelzi azonnal, amelyek kétoldalról, ívesen közelítenek felétek. Előttetek egy kitaposott ösvény vezet a házikó bejáratához (hogy az egyetlen-e, azt innen nem tudjátok megállapítani), amin semmi különlegeset nem tudtok felfedezni - még. Hogyan tovább?

Echo 500 szóval pótol. Határidő: 03.12. 23:59

by **Kanami Minagawa** Szomb. Márc. 02 2019, 11:12

Sokak előtt mutatkoztam sokáig úgy, mint egy barbár vagy berserker, aki előbb cselekszik, mint gondolkodik, talán ezt a véleményt akartam megváltoztatni, amikor nem dobtam be az ötletemet. De szerencsére Szophie vagy olvasott a fejemben, vagy kivételesen egy rúgóra járt az agyunk. Halván a tervét egy apró mosoly jelent meg az arcomon, jobbommal hátratűrtem a hajamat és megszólaltam.
-Jó ötlet, vegyük be a helyet és legyen a miénk!-Persze egy ostrom sosem ilyen egyszerű. Nem nagyon tudjuk miféle hely is az, de azt hiszem jó ötlet lenne őket kihúzni onnan.
-Nem tudom van-e valami értelmes évek óta nem jártam ott. BTW ha már akkor nekik megyünk, először csak besétálunk hozzájuk mit szóltok? Erre valszeg kifognak jönni és már tudjuk mennyien vannak. Az épületet meg nem tudom hogyan lehetne felmérni, de szerintem az lenne a legjobb, ha nem annak a zónájában harcolnánk velük...
Tettem hozzá még indulás előtt. Miután pedig felportoltunk egyenesen arra indultunk, ha a tervünk is ez volt. Nagyon gyorsan megtaláltak minket, ez nem is meglepő, így én nem is próbáltam elrejtőzni a fűcsomók közé. Elővettem arany fejszémet, ami körülbelül azonnal a kezemre tekeredett egy páncélökölként.
Amikor beodították, hogy merre vagyunk elmosolyodtam és izgatottan kezdtem várni, hogy vajon mennyi ellenünk lesz.
-Let the hunt beginn!-Suttogtam magam elé, majd javarészt díszként használt heggesztő szemüvegemet lehúztam a szemeim elé. Nem lenne végső soron jó, ha a fröcsögő pixel a szemembe menne nem?
Így felvéve az első defenzív pozíciómat, azaz ökleimet összezárva magam elé figyeltem, vártam, hogy akarnak-e beszélgetni, vagy csak nekünk esni... Mind kettő megoldás érdekes lehetne számunkra, hiszen mindegyik előrelépés lenne az ügyünkben. De most komolyan a kiscsaj ennyit fizet azért a dobozért, akkor mi más lehet benne, mint egy jegyggyűrű?

by **Rinne** Hétf. Márc. 25 2019, 19:21

Nem is tudom, ostromoltam-e már valaha, de azt hiszem, még nem. Voltak olyan alkalmak, amikor be kellett jutnom valahová, ahová nem szabadott volna, de akkor én csak belopóztam. Esetleg eladtam magam másnak, mint aki vagyok. Egyáltalán nem kellett ostromolni, pedig most már biztos azt is tudnék hatékonyan. Megyek előre a nagy páncélomban, mint egy megállíthatatlan tank Surprised

Mondjuk én a tankokat nem szerettem, csak a hajókat. Darwinban például emlékműként kezelik az egyik második világháborús amerikai romboló ágyúját, sokat jártam arrafelé, amikor gyerek voltam, és emlékszem, hogy mennyire lenyűgözött. Ha lenne most egy hadihajóm, akkor nem lenne egy nehéz ostrom.
Igazából egyelőre csak követtem a másik két lányt. Sajnos Shanasan és a kígyója nem jött velünk, pedig szívesen simiztem volna még a fejecskéjét. Ugyan volt itt egy nagy kutya is, de a kutyák sose érdekeltek, ahogy a macskák sem. Nem voltak elég érdekesek, minden ház udvarán láttam őket. Igaz olyat is hallottam, hogy az egyik szomszédunk macskáját egyszer megette egy kígyó, az ő udvarukon akkor egy darabig nem volt semmi.
- Még nincs is hat... óóó! - ismertem fel a beszédet. A hajókon is így jelezték, ha volt valami a közelükben - Ellenséges repülő 12 óránál - közöltem, miközben felpillantottam. Gondoltam rá, hogy hajót mondok, de az a játékos a magasban volt, tehát nem lehetett hajó, csakis repülő. Meg is találtam. De jó, Vaskoronát visel! Ha most íjász lennék, tuti megpróbálnám lelőni a fejéről, mint egy almát.
- Bekerítő hadművelet kettő és tíz óra felől - elemeztem a helyzetet, majd aktiváltam a karkötőmet - Védőpajzs aktiválva, várom a tűzparancsot - lelkesedtem vidáman, miközben nyugodt léptekkel haladtam előre, egyenesen a ház felé. Nem is értem, miért csak ketten fogadnak minket, mi hárman vagyunk, tehát a bekerítő hadművelet sem segít nekik legyőzni a túlerőt.

Sorry a késésért

by **Szophie** Hétf. Márc. 25 2019, 22:02

Szophie hümmögött egy sort, de aztán végül úgy döntött, nem kell ezt olyan véresen komolyan venni. Hiszen a küldetést adó lány is megmondta, ez csupán játék. Mégis miért kellene akkor tartani a meggondolatlanságtól? Nem, most az egyszer igazán alkalmas az idő rá, hogy balgaságokat kövessenek el.
- Rendben, sétáljunk be közéjük, aztán ha kijönnek, és túl sokan vannak, még mindig próbálkozhatunk a diplomáciai megoldással - bólintott Kanami javaslatára, majd a fehér hajú társukhoz fordult.
- Rinne-san, mindent értettél rendesen? Ha bármi nem világos, csak szólj. A lényeg az, hogy ez nem vérremenő harc lesz, még ha - és Szophie most először felejtette ott pillantását minden társán, az eredmény pedig akkor is meglepte, ha már többször is találkozott velük, és igazán észrevehette volna már a dolgot - ohh, mindannyian vörös indikátorosok vagyunk - konstatálta a helyzetet. Nos igen, a haditerv így egy kicsit neccesebb volt. Nehezebb volt elhitetni a többiekkel, hogy ők csak jószándékú túrázók. Összevont szemöldökbe meredt a távolba, ahonnan elkezdett az előörs érkezni.
Így jobban megnézve, igazából azon kezdett el gondolkodni, a kígyós csaj miért nem ijedt meg tőlük. Vagy szándékosan keresett fel pont három vörös indikátorost a küldetésre? Akárhogy is, most már nem akarta letörni társai harcikedvét, és bízott annyira a saját és Vezér képességeiben, hogy ki fogják magukat vágni a helyzetből így vagy úgy. A börtön után szert tett egy jóízű magabiztosságra, már ha harcról meg menekülésről volt szó. Bár ami azt illeti, azok után, amit Hinarival tettek, ez a büszke fény mára már megkopott.
Szophie és Vezér egyelőre beálltak Rinne mögé a harci alakzatba, és parancsot adtak az indulásra; nem azért, mert önjelölt vezetőkké léptek elő, hanem azért, mert ezt a játék megkövetelte, ahogy Kanami harcikiáltása is messzire szállt.
- Hadműveletet megkezdeni! Előre! - szólalt meg Szophie is csendesen, de határozottan, majd számításai szerint megindultak az elfoglalandó terület felé. Vezér izgatottan csóválta a farkát, Szophie még mindig egy kicsit aggódva ráncolta szemöldökét. Nem tehetett róla, ráragasztották a paranoiát, ami miatt még egy ilyen játékot sem tudott úgy élvezni, mint kellett volna. A hülye vörös indikátor tehet mindenről! Még legalább ha nem az egész csapat állna gyilkosokból..Nagy pech.

by **Strea** Hétf. Márc. 25 2019, 23:39

Tehát megindultatok előre az ösvényen, szoros harci alakzatban. Eközben - ahogy Rinne is megfogalmazta - két irányból közelítenek felétek, gyorsan a hátatok mögé kerülnek majd érnek is el: a fű felől először röhögcsélés hallatszik, majd előbukkan két-, első blikkre tök ugyanolyan fej. Ha jobban megnézitek őket, az egyik srác arcán nincs forradás és a sapkáját is előrefele hordja; ő áll egy kicsit hátrébb, de ugyanúgy készenlétben.
- Hé, lovaglányka, erre vagyunk!
- Szerinted fejbe fogja vágni a farkast, ha hirtelen fordítja felénk azt az izét?
Röhögés.
- Naszóval, a szabályok a következők - vigyorog rátok a forradásos - Először a király elé kell járulni, aki feljegyzi a csapatotokat a listára és rábólint a részvételre - magyarázza - Enélkül nincs tovább - emeli fel mutatóujját és ül le törökülésbe: látszólag nem igazán tart tőletek; hogy miért, arra nektek kell rájönnötök. Jah és mégvalami: feltétlen hinni sem kell nekik, szóval nyugodtan mehettek tovább is akár, vagy támadhatjátok meg őket, ha akarjátok. Minden rátok van bízva és... Szo, nem, egyáltalán nem mutatják jelét, hogy felismertek volna.
Nos, mihez kezdetek?

by **Kanami Minagawa** Hétf. Ápr. 01 2019, 17:00

Úgy néz ki szépen összejött a csapat, és ahogy kiveszem Szophie szavaiból nem teljesen biztos benne, hogy Rinne érti miről is van szó. Ahogyan végignézek a lányom, nos igaz ami igaz nem az értelem sugárzik az arcáról, inkább valami annál... nem is tudom hogyan fogalmazhatnám meg, talán egy picit egyszerű, de mégis valami mélyebb van belül.
Szophie ellenben olyannak tűnik, aki már sokat látott és éppen ez az ami rá is hatással volt. Úgy érzem valami közös dolog van bennünk, talán az, hogy valószínüleg ő is a kezdetektől itt van bent és valószínüleg pont olyan sokat látott, mint én.
De most talán nem is ez a fontos. A fontos inkább az, hogy eljussunk ehhez a fura erődhöz.
Nem sok lépést kell tennünk és máris hallunk pár hangot. Nem ez a zavaró, hanem az, hogy belemegy Rinne a játékba, majd hirtelen mögöttünk terem két alak, mintha csak ikertestvérek lennének. Öklömet összeszorítva nézek rájuk, ahogy az egyik leül törökülésbe.
-Micsoda arrogancia... szeretnéd, ha a király előtt jól beverném az arcodat kölyök?-Majd összeráncolva a homlokomat nézek a többiekre.
Elkezdek gondolkodni azon, hogy mi lenne a megfelelő lépés. Ha maradunk a tervnél, akkor mindenkit szépen ledarálunk egyesével, de akkor valószínüleg sokan holtan végzik. Inkább belekéne menni a szabályokba és talán elkerülhetjük a vérontást.-Mindegy, srácok mit szóltok megnézzük ezt a királyt?-Javaslom a többieknek a dolgot, két okból is. Az első, hogy így tudjuk, hogy ők mit akarnak szabályoknak, ami végső soron nem egy rossz dolog, ha nem tetszik nekünk még akkor is ott van az aprítás, mint lehetőség. Másodrészt így a centrumba bejuthatunk és megismerjük a helyet is. Nem is egy rossz felállás nem?

by **Szophie** Csüt. Május 09 2019, 14:49

Szophie Kanamira meredt, majd bólintott. Nagyjából ugyanarra gondolt, mint amit a lány hangosan ki is mondott. A játékfelkérést nem elfogadni bűn, meg még kalamajkához is vezethet. És bár az volt a céljuk elsődlegesen, nem kell tartani magukat az első tervhez, nemde? Végül is hivatalos mérkőzésben is elfoglalhatják az erődöt és visszavehetik a dobozkát, talán ez az opció még jobb is, mint a másik. Ahol pedig ez a két jómadár van, ott minden bizonnyal a kalamajka egy új, magasabb szintű, ám biztonságos változata is megtalálható. Úgy látszik, Szophie és csapata pedig beleesett abba a csapdába, ami játékra csábítja az eltévedt kalandorokat. Talán a kígyós lány is ezt a marketinges célt szolgálta? Mindegy is, egy nap kikapcsolódás talán még jól is jön az embernek ezekben a problémákkal hajszolt időkben. Az idomárlány arcára kiült egy játékos, csalafinta mosoly, ami mostanában oly ritkán jelentkezett nála, és mégis oly ismerős volt rajta.
- Rinne, te is jössz? A király elé járulunk - mosolygott rá, és immár, most először, nem az ellenséget, hanem a társat látta benne. Persze ez csak átmeneti volt, amíg átszellemültek a játék lényegébe. Legfőbb célját nem felejtette el így sem, ahogy azt sem, hogy nem bízhatott meg társaiban.
Ahogy a srácokban sem. Egy játékban voltak - vagyis valójában egy játékon belüli játékban voltak, de tekintsünk el ettől -, ahol bármi megtörténhetett. A fiúk is szerepet játszottak - mi más okuk lett volna rá, hogy még csak egy személyesebb köszöntést sem hallattak? -, így a kis társaság is játszhatott. Most éppen az ellenséges csapat szerepköre volt az övék. Legközelebb majd más lesz. Már ha lesz legközelebb.

by **Strea** Hétf. Május 27 2019, 11:01

Innentől 1-1,5 hetes határidők lesznek.
Következő határidő: május 31.

by **Rinne** Szomb. Jún. 01 2019, 18:38

Szophiesan is azt mondta, előre, úgyhogy rendületlenül törtem az utat a pajzsom fedezékében. Olyan voltam, mint egy jégtörő hajó, megállíthatatlanul haladtam előre, mindenre készen. Láttam néhányszor ilyen hajókat a kikötőben, de azok délre mentek, az Antarktisz irányába, én pedig még Ausztrália déli felén se jártam soha, nemhogy még annál is délebbre. Pedig egyszer szívesen utaznék jégtörőn is, még jégtáblák nélkül is fenségesen szelik a habokat. Az én jégtáblám most viszont a magas fű volt, és azt képzeltem, hogy én is olyan elegáns és erőteljes módon hatolok át a mezőn, mint ahogy azok a hajók törik a jeget. Viszont egy idő után úgy éreztem, a másik két lány már nem követ, úgyhogy hátrapislogtam.
- Felbontott az alakzat... - suttogtam magam elé. Nem is értettem, miért, a fenyegetés a hátunk mögé került, szóval kettővel kevesebb ellenséggel kellett számolni. Hacsak nem... óóó!
- Rendben, amíg ti letartjátok őket, addig én folytatom a hadműveletet - bólintottam a többiek felé, majd folytattam az utamat az épület felé, felkészülve a frontális támadás lehetőségére. Csak azt nem tudom, milyen királyról volt szó. Nekem királynőm van, Japánban pedig császár uralkodik, szóval lehet, hogy valamit félreértettem. A fiatalok szlengjét és a tájszólást sem értem sokszor. Nehéz ez a nyelv. Kíváncsi vagyok, hogy engedik-e, hogy közel férkőzhessek a célpont objektumhoz, és ha igen, akkor mennyire. És vajon mivel fognak próbálni megakadályozni? Hm, talán ha odaérek, lehet, hogy felé kéne szólítanom őket valamire ahelyett, hogy csak úgy ajtóstul berontok. Az olyan barbár módszer lenne. Igaz, ez egy háború, és a háborúban minden eszköz megengedett!

Igyekszem felpörgetni magam ><"

by **Strea** Vas. Jún. 02 2019, 12:06

- Nyugodtan - vigyorog Kanamira a srác - Így is be lehet lépni a játékba.
- Csak nem túl előnyös módszer.
- Jah, nem igazán.
- De nekünk egészen biztosan jobb!
Bólogatás.
Aztán talán ezért, talán más miatt végül mégsem támadtatok rájuk, inkább úgy döntöttetek, hogy - egyelőre legalábbis - a szabályoknak megfelelően kezditek el. Rinne közben nem várt be titeket: még olyan tíz-tizenkét métert kell a magas fűben gyalogolnia, mire odaér az erőd köré felépített palánkokhoz és a magasleshez, ami azokon túl emelkedik felfelé. Neki van ideje körülnézni: a palánkokon túl egy hevenyészett árok keríti körbe az épületet, Észlelése kettő játékost is jelez, bár nem látja őket, a palánk ugyanis kitakarja a terület nagyrészét. Érdekesség, hogy a hely a lánytól jobbra eső részén a palánkokat teljesen feldúlták, az árokból pixelek szállnak felfelé. Ott talán bemehettek, már ha nem álltok meg a magasles előtt, ahonnan torokköszörülés hallatszik azonnal, ahogy Szophie és Kanami is Rinne mögé érkeznek.
- Mondjátok mit kívántok?
Behódoltok vagy támadtok?
Negyedik csapatként hogyha beszálltok,
Fényes győzelem vagy bukás várhat rátok.

Ekkor felugrik előttetek egy panel, szöveg nincs rajta, csak egy kék és egy piros gomb. Ha a pirosat választjátok, nem történik semmi, ha viszont a kéket, a Vaskoronás srác (egyértelműen játékos, nem küldetésadó npc!) újra megszólal:
- A küldetést tehát elfogadtátok,
Csapatnevet mostmár választhattok.
A lábatok alatt ekkor megmozdul a talaj.

Következő határidő: június 9., éjfél

by **Strea** Hétf. Jún. 10 2019, 15:25

by **Szophie** Szer. Jún. 12 2019, 12:05

Szophie sejtette, hogy ahol az ikrek feltűnnek, ott valami összetettebbről, vagy esetleg mókásról lehet szó. Végül is úgy ismerte meg őket, már ha ismertségnek lehet nevezni azt az alkalmat, amikor találkoztak. Mindenesetre, akkor sem voltak azok a vérkomoly alakok, pedig ha valami, akkor az a szituáció megkövetelte volna a viselkedést. Ez a mostani ellenben, eddigi észrevételei szerint, nem követelt semmit. Ettől függetlenül óvatos volt, ebben a játékban már megtanulta, hogy sokszor a komolytalannak induló dolgokat sem szabad félvállról venni. A börtön megtanította gyanakodni. A valóságban azonban ezt nem mutatta ki, egyelőre jó volt így. És amíg a szabályaikat betartja, nagy bajba nem kerülhet a mostani állás szerint.
Volt valami, ami viszont jobban aggasztotta. Rinne bugyuta álarc mögé bújtatta magát, de egyelőre nem hitt neki. Nem állhatott a lány csupán annyiból, amit mutatott magából. Így aztán, amint észrevette, hogy a lovag eltávolodott tőlük, egy röpke másodpercig idegesség futott végig vonásain, miközben nagy lépésekkel utána eredt. A végén még, ha nem figyelnek, képes lesz megtámadni őket, vagy valami.
Éppen csak odaért Kanami is, amikor hirtelen valaki megszólalt a palánkon túlról, aztán felugrott egy ablak, és sorsdöntő választás elé állította őket, mintha csak a mátrixba kerültek volna. Valamilyen szinten mondjuk ott voltak. A sisak nem volt több, csupán egy groteszk mátrix.
- Gondolom a behódolás nem azt jelenti, hogy önként beengednek, és vihetjük a dobozt, ahogy kedvünk tartja - ráncolta össze szemöldökét az idomárlány, majd rányomott a másik, a támadás opcióra. Megvárta még, hogy társai mit tesznek, majd megszólalt.
- Ha akartok, csapatnevet válasszatok ti - mosolygott rá főleg Kanamira, majd az ellenség irányába fordult. Felkészült rá, hogy valami történni fog, és igaza is lett. Csak nem olyan értelemben, ahogyan ő számított rá. A pánik kiült az arcára, ahogy a talaj megmozdult alattuk, és kezével farkasa bundájába kapaszkodott. Csak őt ne veszítse el, a többi nem számít.

by **Kanami Minagawa** Szomb. Jún. 15 2019, 19:22

A többiek is belementek a tervembe, ami egyrészről jó, hiszen ha működik a dolog és belemegyünk a játékukba akkor szabályosan meg tudjuk szerezni a dobozt a lánynak, ha meg mégsem fog nekünk tetszeni a feladat még mindig ott az eredeti opció, azaz kiírtunk minden élőt a helyen. Persze ezutóbbi nagyon is tetszik nekem most valamiért, annak ellenére, hogy már korántsem vagyok olyan, hogy játékosokat ölnék, de persze nem támasztja alá semmi, hogy azok, csupán egy meghamisítható indikátor, szóval whatever. A másik rossz oldala ennek pedig, hogy én leszek így akinek a szar terve volt, ha valami nem jól sül el. Egy ilyen helyen elég sok szar sülhet ki ebből pláne, hogy idióta kölykökkel kell harcolni. Ezen az sem segít, hogy Rinne valami ismeretlen okból tengerésznek hiszi magát, nem tudom, hogy eddig is ilyen volt-e vagy csak mostanában állt be nála az agyhalál, de minden esetre kicsit aggaszt a dolog.
Szóval lényegében elfogadtuk a feltételeiket, ha csak ideiglenesen is, így amikor elmondja azt a hülye mondókáját, amit kitudja mennyiszer gyakorolt be, hogy ne hebegjen habogjon, én és Szophie is rányomtunk a támadunk gombra.
-Csapatnévnek jó lesz a Team Red?-ha már mind vörösek vagyunk...
Ekkor valami ismeretlen okból megremegett a föld alattunk, ami kissé aggasztó fejlemény, de azt hiszem valamilyen epic-fight-arena lesz amiben landolni fogunk. Az viszont nagyon szar lenne, hiszen az ő kedvük szerint formált terület.

by **Rinne** Csüt. Jún. 20 2019, 17:54

Könnyedén haladtam előre, akadálytalanul. Senki sem állt elém, senki sem szólt rám. Tehát amit tettem, jól tettem. Igaz, akkor is ezt tettem volna, ha megpróbálnak megakadályozni. Küldetésem volt, és csak ez számított. Senki sem tántoríthat el a célomtól. Ha megszerzem a dobozt és visszaadom Shanasannak, azzal örömet okozok. Tehát ezt fogom tenni, bármi áron. A házacskát egy palánk vette körbe, de nem volt hozzá elég magas, hogy ne lássak át a teteje felett. A túloldalon egy árkot találtam illetve két játékos jelenlétét éreztem. Akkor ez így összesen... egy, kettő... három, négy, öt ellenség. Ez egyáltalán nem volt sok. Még úgy sem, hogy ez a hely olyan volt, mint egy erőd.
Körbenéztem, de nem láttam bejáratot innen. Talán ha megkerülöm a helyet, akkor lesz egy kapu. Azonban időpocsékolásnak éreztem, hiszen a palánk nem volt magas. Megtámasztottam a talpam a fal oldalán, megragadtam a tetejét, és némi lendületet véve fellöktem magam. Közben valamit beszélgettek körülöttem, de ez nem zavart olyan nagyon, ahogy a felugró ablak sem. Immár csak egyetlen cél lebegett a szemem előtt: bejutni, megkeresni a dobozt, és visszaadni a kígyós lánynak. Míg mozogni kezdett a talaj, én addig megpróbáltam átugrani az árok felett, de ha nem sikerül, az sem tragédia, biztosan ki tudok mászni. Egészen olyan volt, mintha a tenger hullámai dobálnák a hajót. Nem volt szokatlan ilyen körülmények között mászni, és ugrálni. Biztos voltam benne, hogy nem fog gondot okozni, ha bemászok. Legalábbis nekem nem. A többiek ebből a szempontból most lényegtelenek voltak. Csak a doboz kell, semmi más. Minden áron. Bármi áron.

by **Strea** Vas. Jún. 30 2019, 18:05

Szophie, Kanami

Mindketten rányomtatok a megfelelő gombra, és ha sikerült megbeszélni a csapatnevet, a magasles tetején lévő srác bólint és fel is írja magának. A látóteretek jobb felső sarkában aztán ez meg is jelenik (zárójelben a csapattagokkal, amiben Rinne nincs benne); mellette a következő felirattal: "1" - illetve egy "küldetés felvéve" panel is előkerül, amit egyszerűen ki tudtok nyomni. A menütökből a megszokott módon, a questloggal együtt később is elérhető lesz.
Közben fokozódik a rengés: a magasles imbolyog, a fűszálak remegnek és kettes szintű akrobatika nélkül bizony ti sem tudtok megtenni egyetlen lépést sem. Talán szerencsétek van, hogy Szophie rendelkezik vele, talán nincs is köze hozzá, de ha szemfülesek vagytok, észrevehetitek, ahogyan a felirat átvált 0-ra, majd rögtön 1-esre megint. A láthatáron porfelhő kíséretében feltűnik egy csorda bivalynak kinéző mob; egyenesen az épület felé (és egyben felétek) közelítenek rendíthetetlenül, azzal a céllal, hogy eltapossanak mindent, ami az útjukba áll. Megvan ugye, a rengés oka mostmár? Kanami viszont tényleg csak négykézláb és lassan tud haladni, így elsősorban Szophieé a döntés, mit tesz ebben a helyzetben.

Rinne

Megállíthatatlanul haladsz előre, mit sem törődve a felugró panellal - sőt eleve a magaslesnél sem állsz meg, nem várod be a többieket és így talán a vaskoronás játékos mondókájáról is lemaradsz. De talán te csinálod jól. Négyes Akrobatikával a palánk semmi akadályt nem jelent számodra, ahogy a földrengés sem - a palánk tetejéről azonban mindenkinél hamarabb észreveszed a távolban lévő, bivalynak kinéző mobok csordáját, amik egészen gyorsan közelednek az épület felé, készen rá, hogy mindent letaroljanak, ami csak az útjukba kerül. Ahogy átugrasz az árok felett és megérkezel az épület területére, a felugró ablak (ha eddig ott volt) eltűnik és helyére egy másik ugrik elő, ami pár sorban tájékoztat róla, hogy a belépéssel automatikusan elfogadtad a küldetést. A látótered jobb felső sarkában megjelenik a neved mit csapatnév, mellette pedig a következő felirat: "5" - ez viszont szinte azonnal átvált 6-osra.
- Hé, ez a mi védelmi vonalunk! - lép ki az árokból két játékos dühösen és szinte egyszerre - Keress magadnak másik falrészt, kislány! - teszik hozzá és két kézbe fogják a fegyverüket, fenyegetőn közelítve feléd. Közben a mobok is egyre közelebb és közelebb kerülnek a hely palánkok nélküli részéhez. Mit teszel, hogyan tovább?

magamnak:

Határidő: július 14. - de örülnék, ha gyorsabban tudnánk haladni ^^

by **Strea** Kedd Aug. 13 2019, 22:51

Nos, előfordul, hogy az előre megírt patchet a rendszer nem képes betölteni azonnal - vagy éppen fordítva, ugrik előre egy kicsit. Ha pedig ez kiélezett helyzetben fordul elő, az bizony igen kellemetlen és bár általában korrigálva lesz, csupán pár másodperc múlva, de ez nem mindig elég.
A mobok odaértek hozzátok. Hirtelen és gyorsabban, mint ahogy gondoltátok, de így vagy úgy, ezzel vagy azzal, bizony ti is húztátok az időt. Azt hittétek, hogy még van belőle, ugye? De az állatok egykettőre ott voltak és mire észbe kaptatok, eltapostak titeket, ezzel csúnya, de nem végzetes sérüléseket okozva az életpontjaitokban. A látóteretekben lévő, questhez kapcsolódó számláló azonban elérte a nullát és ezzel együtt a rendszer egy felugró panel formájában tájékoztatott, hogy elbuktátok a küldetést. Persze a patások pár pillanat múlva "visszaugrottak" a helyükre az életpontjaitokkal együtt, ám ez az üzeneten mit sem változtatott.
Azért érdemes lenne így másodszorra legalább már kitérni az útjukból Surprised

A küldetést persze hiába akarjátok felvenni újra: nem jelenik meg és ha el is értek a házig, lila fal fogad titeket, akár be akarnátok menni, akár támadni akarnátok az épületet. A Shana által kért dobozka számotokra immáron elérhetetlen... nincs más lehetőségetek, mint benyelni ezt az apró bosszúságot és elhagyni a helyszínt.
... vagy mégsem?

A küldetést inaktivitás miatt lezárom.
A teljesített körökért Kanami, Rinne és Szophie jutalma fejenként 30 exp és 40 arany.

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] A vizisikló összegyűrt levele

[Küldetés] A vizisikló összegyűrt levele

Re: [Küldetés] A vizisikló összegyűrt levele

Re: [Küldetés] A vizisikló összegyűrt levele

Re: [Küldetés] A vizisikló összegyűrt levele

Re: [Küldetés] A vizisikló összegyűrt levele

Re: [Küldetés] A vizisikló összegyűrt levele

Re: [Küldetés] A vizisikló összegyűrt levele

Re: [Küldetés] A vizisikló összegyűrt levele

Re: [Küldetés] A vizisikló összegyűrt levele

Re: [Küldetés] A vizisikló összegyűrt levele

Re: [Küldetés] A vizisikló összegyűrt levele

Re: [Küldetés] A vizisikló összegyűrt levele

Re: [Küldetés] A vizisikló összegyűrt levele

Re: [Küldetés] A vizisikló összegyűrt levele

Re: [Küldetés] A vizisikló összegyűrt levele

Re: [Küldetés] A vizisikló összegyűrt levele

Re: [Küldetés] A vizisikló összegyűrt levele

Re: [Küldetés] A vizisikló összegyűrt levele

Re: [Küldetés] A vizisikló összegyűrt levele

Re: [Küldetés] A vizisikló összegyűrt levele

Re: [Küldetés] A vizisikló összegyűrt levele

Re: [Küldetés] A vizisikló összegyűrt levele

Re: [Küldetés] A vizisikló összegyűrt levele

Re: [Küldetés] A vizisikló összegyűrt levele

Re: [Küldetés] A vizisikló összegyűrt levele

Re: [Küldetés] A vizisikló összegyűrt levele