Dermesztő sziklák

by **Cardinal** Pént. Okt. 12 2018, 10:54

A 28. szint sziklás területein elviselhetetlenül hideg van, a rendkívül alacsony hőmérséklet elől csak a mindenfelé elszórt barlangok jelentenek némi menedéket.

by **Miko** Csüt. Márc. 11 2021, 12:19

Jól eső bágyadt mosoly terül el az arcomon, ahogy egyszerűen szétfolyok szinte a sziklán. Hassal a föld felé, meztelenül élveztem ki eme kis zug okozta csodát, mi melegvizes forrásként bugyogott fel a felszínre. Bár a víz nem volt túl mély, jószerével csak két-három ember fért volna el egymás mellett elfeküdve benne, és még így is ki-kilógott valamim belőle, de lévén, tök véletlenül találtam meg ezt a csodakutat, nincs vele bajom. A szikla finoman le volt kerekítve, így sima néhol hullámos felületet alkotott, gondolom kikoptatta a víz vagy micsoda, de ennek nyomán, legalább még kényelmesebben el tudtam helyezkedni. Véletlenül találtam rá erre a barlangra és bár eleinte furcsa volt egy ilyen kis mini-forrás ezen a területen, de nem panaszkodtam érte. Rám jellemző gondatlansággal kaptam le a ruháimat, a szint barlangjainak eme nagyon távoli részén. Egyáltalán nem féltem a moboktól és nem csak azért, mert leszinteztem már őket szép számmal, de ezen a területen amúgy se fordulnak elő túl gyakran. Azok is leginkább semleges lényecskék. Érzem, ahogy a kő résein feltörő buborékok végig csiklandozzák a testemet, melytől akaratlanul is kiráz a hideg. Furcsa volt kissé, hisz nem a szokványos onsenes folyás, de kifejezetten kellemes tud lenni. Eme kis csodakád több nagyobb, fekete barlangi tóval volt szegélyezve, így nem mozogtam többet a kelleténél, mielőtt a végén még véletlenül átgördülnék a másik, hidegebb vízbe. Brrrr…. még csak az kéne. Bár lábujjamat azért bele-belelógattam, és tök jólesett az átjáró bizsergés a kétféle víztől. Bár szerencse, hogy itt nem tudunk bepisilni, mert tuti nehéz lenne visszatartani ezt a valóságba!

// elhelyezkedésileg az egyik nagyobb barlangrendszerben van, a föld mélyében //

by **Leonard** Csüt. Márc. 11 2021, 18:17

- Jesszus, Miko! Hogy kerülsz ide? Valami baj van? Miért vagy meztelen? Nem akarsz felöltözni?

A hideg ezen a szinten talán több volt, mint amire vágyott ezen a tavaszi délelőttön. Nagy különbség van aközött, hogy szereted a havat és aközött, amikor Szibériában gyakorlatozol valami idióta tiszt parancsára hajnali hatkor. Márpedig ez a szörnyeteg hely ez utóbbira emlékeztette. Szerencsére viszonylag hamar sikerült megtalálnia a különleges jégnövényt, amelyre az egyik NPC-nek volt szüksége. Megérte a kaland, mert busás jutalomban fog részesülni érte, de azért sokat nem szeretett volna a felszínen időzni.
Ekkor történt, hogy a teleport kristályát egész egyszerűen beejtette egy lyukba. Szitkozódva mászott le érte és legnagyobb meglepetésére egy kellemes hőmérsékletű barlangba vezette a jó szerencse. Kezében és lábfejében rögtön megérezte azt a forró, kellemetlen bizsergést, ami azt hivatott jelezni, hogy éppen visszaáll körülötte a normális hőmérséklet.
Amíg átjárta a meleg, úgy döntött, jár egyet és felfedezi a barlangot, úgysem volt még itt. Beljebb merészkedve a járat összeszűkült , de még így is kényelmesen lehetett benne mozogni. Bal felől aztán egy patak szegélyezte az útját, lusta csobogását már messziről hallani lehetett. Ahogy a közelébe ért aztán, észrevette mitől is lehet ilyen hőmérséklet idebent: a patak vize gőzölgött a forróságtól. Levette a kabátját, jólesően belemártotta a kezét, aztán megmosakodott. Minél több időt töltött idebent, annál inkább kezdett melege lenni. Végül bundás nadrágját és csizmáját is átcserélte hétköznapi viseletre, habár a páncéljától azért nem szabadult meg: mégis csak a huszonnyolcas szinteken járt egymaga.
Ahogy egyre beljebb és beljebb merészkedett, úgy vált az út egyre nedvesebbé és meredekebbé egyben. Végül aztán úgy döntött, megfordul és hazamegy, ám akkor érclátásának köszönhetően észrevett egy gyönyörűen tündöklő követ a barlang falában. Nem olyasmi volt, amit alapvetően gyűjteni szokott, ez a kő nem szerepelt az alapanyagok listájában, vagy ha igen, ő nem tudott róla. Úgy tetszett, önálló fénye van. A lilás-rózsaszínes tündöklés szinte megbabonázta. Nos... talán nem kell elmondanom, ki jutott eszébe róla. Óvatosan a barlang szélére sétált és akrobatikáját használva ügyesen megtámaszkodott, aztán feszegetni kezdte. A kő nem mozdult. Elővette a kardját és rávágott egyet, de még csak meg sem karcolódott. Ekkor taktikát váltott és óvatosan próbálta meg kipiszkálni a helyéről, az oldalánál a sziklákat finoman lefarigcsálva. Ez - úgy tűnt - működik, ám a művelet lassú és időigényes volt. Hosszú percek teltek el így, lábai elzsibbadtak, kezei elgémberedtek, de végül sikerült kellően meglazítania a követ, az pedig az ölébe hullt.
Sikeres bányászata olyan mértékű örömmel töltötte el, hogy azt is elfelejtette, hol áll. Óvatlanul lépett egyet, talpa megcsúszott a kövön és már úton is volt egy természet által kifaragott, melegvizes csúszdán.

- Szóval így kerültem ide - magyarázta, egy pillanatra felmutatva a kis követ, amelyet egész eddig a markában szorongatott, aztán el is tette biztos helyre. - Nem akarsz felöltözni?

by **Miko** Pént. Márc. 12 2021, 16:15

Szinte teljesen kiürült a fejemből a világ gondjai. Úgy éreztem, mintha repülnék és a puha fellegek közt járnék. A víz kellemessége, a barlang nyirkos levegőjével kombinálva teljesen elkábított… bár ez az is lehetséges, hogy annak nyilváníttató be, hogy egy természetes forrásnál vagyok, zárt térben, nem pedig egy onsebe, ahol van szellőzés a felesleges gázok miatt, de hát ugye én ehhez túl butácska vagyok, hogy felfogjam ugyebár~. Lelki szemeim előtt szinte még láttam is, ahogy a felhőket szelem, miközben az forró esővel teli víz körbe ölelt volna, hogy a földre hulljon, ahol azért válik hideggé, mert a leves is kihűl, ha sokáig fújjuk. E önfeledt (és eléggé abszurd) világból végül egy hang próbált meg kirángatni. Nyöszörögve próbálom kizárni a zavaró duruzsolást, mi szűnni nem akaróan zsongott körbe. Végül egy ártalmas kérdés, mi meg akarta szakítani az örömöm. „Nem akarsz felöltözni?”
- Csak még öt perc Apu…. az a felhő pont olyan mint egy nyuszi… jeeeeeej… – mondom félkómás, már-már álomittas hangon.
Egyszerűen hanyatt fordultam, hogy a nyuszi után kapjak, de az elszaladt. Nyo… pedig meg akartam simogatni. Csalódottan engedem vissza kezemet a hasamra, miközben, miközben egyre lejjebb süllyedek a vízbe. Érzem, ahogy lábamat valami hideg kezdi el markolni (ahol a lábam túlnyúlt a kőzeten és félig a hidegebb vízbe pottyant).
- Neeeee… Az ágy alatti szörny! – motyogom is teljesen nyugodtan, lassan és kótyagosan - Elkapott…. Segítség… Gonoszkodik, mert szóltam neki, hogy fizessen lakbért….- mondom tovább szuszogva.
Szinte érzem, hogy az álom egyre mélyebben és mélyebben húzz beljebb, ahogy a duruzsolás (Leo beszéde) végül megszűnt és teljesen elmerülök a felhők és ágyalatti szörnyek eléggé furcsa világába.

by **Leonard** Vas. Márc. 21 2021, 12:20

Már az első reakciókból sejthette volna, hogy valami nincs rendben. Józan ember soha, semmilyen körülmények között nem fetrengene egy ilyen magas szinten páncél - és ruha - nélkül csak úgy a melegben. Mondjuk... nem sok esély volt rá, hogy itt bármi is megtámadja őket, az észlelése szerint jó messzire elkerülte őket minden élőlény. Igazából amilyen meleg volt idebent, neki is kedve támadt meglazítani egy picit ingének gallérját- Kabátjától már régen megszabadult. És valahogy a páncél is olyan szúrós volt és nehéz.
Nagyokat pislogott, álmélkodásából pedig csak a megszólítás rázta fel. Apu?
- Hogy mégis mi? - pislogott, ellenőrizte a lány életcsíkját és mérgezés ikont keresett. Nem volt idő fennakadásokra, bár azért még odavetett egy "Annyira öreg azért nem vagyok" megjegyzést, jókedvűen vigyorogva.
- Mi történt? Történt valami? Próbálj meg nem elaludni - igyekezett szóra bírni a lányt, de a folytatás egyre elmebetegebb lett. Ezen igazából nem lepődött meg, Miko mindig is furcsa látásmóddal rendelkezett, ez az álmos állapot azonban, ami mintha rá is készült volna rátelepedni, nagyon zavarta. Óvatosan az oldalára fordította Mikot, aztán finoman pofozgatni kezdte.
- Hé. Tudod, hogy ki vagyok? És hogy hol vagy? Miko! - szólongatta, továbbra is ellenállva a késztetésnek, hogy ő maga is megmártózzon a meleg forrásvízben. Valami lehet ebben a barlangban, valami kifejezetten rossz. Vagy éppen jó, persze ha az ember egy kicsit ki akar kapcsolódni a világból, de ez a fajta öntudatlanság nagyon veszélyes is lehet.
Végül aztán az ölébe vette a meglepően könnyű testet és megpróbált kiutat keresni. Szerencsére arrafelé, amerről becsobbant ide, nyílt egy tágasabb kivezető járat is. A víz, amely onnan érkezett, valamivel hűvösebb volt és levegő is tisztább.
- Készülj fel, csobbanunk egyet - figyelmeztette a félig eszméletlen lányt, aztán ugrott. Meglepően felemelő érzés volt a hideg víz.

by **Miko** Vas. Márc. 21 2021, 23:30

Szerencsére a víz, amiben úszkáltam, nem volt mérgező hatású, vagy legalábbis nem olyasféle, amiért ikonka járt volna. Bár ha járt is volna, nagy eséllyel nem tudatosult volna bennem, hogy veszélyen vagyok. Szerencsére azonban a víz se volt elég mély, hogy a jelenlegi pozícióima bárhogyan is belefulladjak, hisz nem jár semmiféle „fájdalommal” az itteni fuldokolás, így eléggé nehezen riadtam volna fel rá. Az viszont megzavart, hogy a sunnyogó hang megint visszatért és éreztem, hogy a jégeső veri az arcomat. Morcosan rázom meg magam, hogy védjem magam az eső elől, de amaz nem hagyja magát. Érzem, hogy a kialakult vihar előzőleg megfordított és hasamat éri most a cudar idő, amitől teljesen libabőrös leszek. Ösztönösen védelmezőm után kapok, aki mindig ott volt, ha a hideg csúnya természet bántani akart.
- Hiányoztál Nyuszi Uram… - mondom, miközben nagy lendülettel és meglepően határozott, erős mozdulattal magam mellé rántom a képzelt plüss nyuszit.
A szobám bár kevés dekorációs dolgot tartalmazott, ami nem kickbockos plakát, vagy segédeszköz volt, ám volt néhány kivétel: a plüssfiguráim. Imádtam őket és rengeteg volt. Nyuszi Uram az egyik legnagyobb plüssöm volt, ami akkora volt jószerével mint én, és egy hatalmas pihe-puha nyuszkó volt. Naaaaaagyon rég óta megvolt és minden alkalommal velem aludt, ha ideg volt. Bár barátnőm azt mondta elég furcsa a névválasztásom, de én sosem tartottam magam jó névadónak. Én cuki neveket adok! Ha nyuszi uram csatlakozik hozzám a viharba, úgy rögtön át is ölelem, hogy ne fázzon ő se annyira. Kezeimmel átkarolom lábát és magamhoz szorítom, míg szabad lábamat átvetem oldalán és magamhoz húzom. Szinte rögtön is érzem a kívánt hatást és elmúlik az érintett hideg, így most már oldalasra fordulva. Viszont érzem, hogy a hideg megártott szegénynek.
- Gyere közelebb Nyulambulam… - becézem a tapsit – Érzem, hogy halálra fagytál… olyan kemény vagy…
A barátnőm mindig mondta, hogy mikor alszok, valami brutális miket össze nem hordok. Az egykori osztályomba konkrétan hagyomány volt, hogyha ott aludtam valakinél, és álmomban beszéltem (ami elég sűrű az esetemben), akkor hangfelvétel készült róla, amin aztán jót nevethettünk közösen. Nem meglepő tehát, hogy mint ébren, úgy álmomba se állt meg a szám, csak úgy. Ha esetleg Nyúl Úrfi túl sokat fészkelődne, úgy erősebben szorítom meg, mert biztos fázik, és azért remeg ennyire.

by **Leonard** Vas. Márc. 28 2021, 21:21

Növekvő aggodalommal pofozgatta Miko arcát. Nem állt fent mérgezés esete, így aztán nem tudott semmire sem gondolni. Egy ember csak nem aludhat magától ilyen mélyen, még a forró gőz hatására sem.
Egyre jobban kezdte zavarni ez a hatalmas meleg is. Igazán vissza akart menni legalább a hűvösebb medencékbe mihamarabb. A gondolat tervvé kovácsolódott az agyában és végül megfogta a lány puha derekát, hogy maga felé fordítsa és elvonszolja.
Ennél rosszabbat nem is tehetett volna.
A terv jó volt, csupán arra nem számított, hogy a kivitelezés közben komplikációk léphetnek fel. Márpedig a szituáció, amibe került, több volt némi zavaró tényezőnél. Ebben az istenverte ölelésben nem volt képes szinte mozogni sem, Miko meg nem igazán tervezett felébredni mostanában. Meglepődni egyébként nem lepődött, hisz legutóbb is találta magát már hasonló pozícióban a lány mellett, csupán akkor hamarabb szabadult, mivel a delikvens legalább ébren volt.
Most ehelyett valami nyuszinak lett nevezve, ami jócskán rombolta az önértékelését, főleg közvetlenül az apuka megnevezés után. Oké, otthon van egy nyuszija, de ez még nem jelenti azt, hogy rögtön azonosulnod kell a peteddel!
- Fagyott a franc, mindjárt megsülök! - dohogott, miközben próbálta eltolni az orra elől a lány... nemesebbik végét. Nem mintha alapvetően nem lett volna csábító egy ilyen látvány, de azért többre tartotta magát annál, mintsem kihasználjon egy ártatlan alvókort. Mivel azonban a helyzettel valamit feltétlen kezdeni kellett, megpróbált hernyózó mozdulatokkal haladni a szikla peremének irányába. Valahogy hidegebb vízbe kell jutniuk, hátha attól Miko felébred, nem mellesleg Leonak is sürgős vetkőzhetnékje támadt ebben a fülledt melegben. Ha kényelembe helyezte magát végre és elhárítottak mindenféle problémát, utána beszélhetnek majd a... többiről.

by **Miko** Szer. Ápr. 07 2021, 14:31

Az álom amibe ragadtam érzem, ahogy egyre jobban kezd furcsa irányt venni. Hirtelen arra eszméltem fel, hogy bár zajlanak az események előttem, egyszerűen nem tudok rájuk fókuszálni. Ez általában olyankor fordul elő, mikor a valós testemet (ami jelen pillanatban kb annyira valós, mint görög istenvilág) túl sok olyan inger éri, melyet nem tudok beleilleszteni az álmomba. Jelent pillanatban is, furcsán mocorgó Nyuszi Uram, valahogy nem tudott összeállni az ismételten morcos duruzsolással. Mindezek ellenére, a kezem és karom nem mozdul és erősen tart, még így álmomban is, de bár kissé nehezítve, de a fiú végül elérheti a célját, mellyel aljas támadást indít ellenem. Csúnya módon kihasználva csendesen megközelítve velőmig hatolt, mi olyan intenzitással ért, hogy szinte azon nyomban kipattantak szemeim. Ősi ellenségem karmaiból, szinte abban a szent pillanatban, kivetülök, ahogy magába zárt! A hideg víz okozta trauma nyomán, hova sikeresen betaszajtottak, már azon nyomban taszajtottam is ki magam. Fel sem tűnt, hogy ez eddig fogtam valamit, hisz azonnal elengedtem, ahogy érzékeltem a veszélyt és pattantam is a szárazföldre és nagy placcsal, visszatértem az oázisomba, ahol a melegvízbe bújva újra érzem a testemet elöntő melegésget, ám ezúttal némiképp szúrós zsibadással karöltve, a hirtelen hideg-meleg nyomán. Morcosan magam alá húzott kezekkel és lábakkal, kissé bepucsítva nézem a gonosz víztükört,
- Grrrrrr! – morognék, mint egy ellenségére ugrásra készülő macska, de mivel a szám a víz alatt volt, így jószerével csak ez jött ki a számon: - Blugy-blugy-blugy-blugy!
Viszont miközben félig meddig így szórakoztatom magamat, a szemem sarkából egy ismerős alakot vélek felfedezni a víztükörben. A másodperc tört része alatt, ugrok fel talpamra, meglepetten és egészen a vízfelszín partjáig lépek ki.
- LEO! Szia Leo! Te is jöttél fürcsizni? Mert ha igen, akkor rosszul csinálod! Gyere ki, mert a csúnya hideg víz a végén még megárt neked! – mondom neki nyugodtan, jelezve hogy gőzöm sincs arról, hogy mi a franc folyt itt eddig, és hogy milyen helyzetbe hoztam őt és magamat is, annyi biztos, hogy bár tudatában vagyok annak, hogy kissé alulöltözött vagyok, látszólag nem igazán zavar a dolog és ezt ő is láthatja.

by **Leonard** Csüt. Ápr. 08 2021, 22:17

Erőteljes küzdelem volt. Életében soha eddig nem próbált meg megszökni egy pucér női test elől, de ez az alkalom kivételes volt. Leo az a típus volt, aki jobban szeretett hódítása eredményeként megszemlélni másokat, nem pedig csupa véletlenek következményeként.
Kényelmetlen érzés volt így, Miko tudta nélkül tapogatni őt, hozzáérni. Ez jobban felkorbácsolta az aggodalmát, mintsem a vágynak egy apró kis szikrája is életre kelt volna benne. Kitartóan, centiről centire haladt a hűvös víz felé, majd végül ellökte magukat a szikláról és jólesően belecsobbant a mélybe.
Amikor felbukkant, kellemes, elégedett sóhaj hagyta el az ajkait. Már majdnem megfulladt a forróságban odafent. Megkönnyebbülten vette tudomásul, hogy a terve is bejött és Miko is felébredt, habár ő a lányokra jellemző sebességgel futott vissza rögvest a forróságba.
Elmosolyodott, ahogy meghallotta a lelkes üdvözlést. Végre minden visszatért a maga kerékvágásába.
- Neked is szia, Miko - mosolyodott el szélesen. - Látom, végre magadnál vagy. Lehetnél egy kicsit óvatosabb is, hol és hogyan alszol el, ha most nem én találtam volna rád, rossz véget is érhettél volna - magyarázta könnyedén, hangjában csak egy nagyon kevés megrovással és elkezdte kigombolni az ingét. Igazán kellemetlen érzés volt, ahogy csurom vizesen a bőrére tapadt, mielőbb meg akart szabadulni tőle.
- Jut eszembe, nincs fürdőruhád? Abban talán valamivel biztonságosabb lenne - jegyezte meg, arcán pedig pimasszá vált a mosoly, ahogy újra Miko felé pillantott. Kíváncsi volt a lány reakciójára, ráadásul most, hogy leült az aggodalma, igenis zavarni kezdte, hogy apának szólították. Feltett szándékában állt bemutatni, hogy ő egyáltalán nem apuka típus, habár Mikot egyáltalán nem állt szándékában meghódítani. Valahogy túl naivnak tűnt ahhoz, hogy ilyesmit bűntudat nélkül meg lehessen tenni vele. Egy kis játékos ugratás azonban belefért.
Végre lehámozta magáról a felesleges ruhadarabot, aztán közelebb sétált. Felkönyökölt a melegvizes sziklára, de fel nem mászott rá; testének jól esett továbbra is a hűvösebb, józanító víz érintése.

by **Miko** Pént. Ápr. 09 2021, 10:54

Nem igazán értettem, hogy Leo-kun hogyan és miként került ide, de látszólag nem is nagyon érdekelt, ahogy az se, hogy anyaszült meztelenül ácsorogtam épp előtte, nem igazán takargatva magamat, látszólag mindenféle szégyenérzet nélkül. És hát nem is értem miért kéne szégyenkezve. Mindenestre valamire próbált utalni a fiú, de nem igazán értettem mire akar kilyukadni.
- Nem terveztem aludni, csak így jött a dolog. – mondom neki félredöntött fejjel – Itt ezen a területen nincsenek szörnyek, leellenőriztem, mielőtt fürcsizni kezdtem volna!
Végül befejeztem az ácsorgást, mert kezdett kicsit hűvös lenni, így lecsüccsentem a vízbe, és mivel a sarkaimra ülve túl sok mindenem kilátszódott volna, így úgy döntöttem, hogy törökülésbe hoppanok le, úgy a legalább a medencémig víz alatt vagyok.
- Fürdőruha? – kérdezem ismét furcsállóan – Persze, hogy van, mindenkinek van! A fürdőzés az élet! De a melegvíz kényelmesebb, anélkül! Gyere, próbáld csak ki! – pancsikolok magam mellé, igazából bele se gondolva, hogyan hangzhat ez a felkínálás a fiú szemében, viszont a másik felének a mondására felfigyelek – Biztonságosabb? Ezt hogy érted? - és vigyorára először elgondolkodok, mire gondolhat, de aztán, tőlem szokatlanul sokat sejtetőleg elmosolyodok és az ilyen „tudom mire gondolsz” tekintettel kezemmel keblecském alá nyúlok, kicsit megemelve őket – Csak nem zavarban vagy Leo-kun? Csak nem tetszem neked? – kérdezem pimaszul.
Sokat láttam már hasonló szituációkat, hogy így szoktak csábítgatni másokat és bár animében is kedvelt módszer volt, és ha jól emlékszem mintha Riko-neechant is láttam volna, hogy hasonlót csinált volna a távolból. Én pedig gondoltam picit megviccelem Leot, ha már látszólag neki is ez a feltett szándéka. Végül, mivel Leo közelebb jött, úgy voltam vele, hogy kényelmesebben tudjon beszélgetni, egyszerűen négykézlábra állok, és hasra fekve, kezeimmel megtámasztva államat, mosolyogva Leora nézek. Mivel a vízfelszín elég közel van a forráspart széléhez, így természetesen lábamat térdtől felhúzva lóbáltam őket, és így nem kellett attól aggódnom, hogy nem lesz helyem és véletlen lefejelem Leot. Miután kényelembe helyeztem magam, rávigyorgok a fiúra.
- Örülök, hogy itt vagy Leo-kun! Társaságban mindig szórakoztatóbb a fürdőzés! És így nem kell félned, hogy elalszom, mert lehetsz a szőke lovagom, aki ébren tart. – mondom viccelődve, elmenve afölött, hogy ebben a szituációban és közelségben mennyire furcsán is hangozhat, így kimondva ez az egész.
Szavaim nem hazudnak, tényleg látszik, hogy itt látom Leot. Szerettem beszélgetni a fiúval, valamiért mindig jól esett a közelébe kerülni. Mivel azonban nem jutott eszembe hirtelen téma, így csak türelmesen élveztem a vizet, mosolyogva a fiúra, miközben a lábammal ingáztam a hidegben.

by **Leonard** Pént. Ápr. 09 2021, 19:42

Így, hogy a lány véletlenül sem forgott veszélyben és végre öntudatánál volt, már egészen másképp festett a helyzet. Habár Leo az elmúlt percek aggodalmán csak nehezen lépett túl, azért a látvány kárpótolta ellenérzéseiért. Főleg hogy látszólag Mikot egyáltalán nem zavarta önnön pucérsága - bár hogyan is zavarta volna, ha nem tulajdonít neki semmilyen extra jelentéstartalmat.
Miko néha úgy festett, mint aki egy zárt, steril környezetben nevelkedett és soha sem nőtt fel igazán, amit elég nehéz volt elképzelni, lévén Riko rokonáról volt szó.
- Nem csak a szörnyek jelenthetnek veszélyt. Egy játékos ki is rabolhatott volna, amíg alszol! Oda lett volna minden felszerelésed és aranyad. Egy még ennél is gonoszabb játékos pedig meg is ölhetett volna. - Azt az eshetőséget inkább hozzá sem tette, hogy a gyilkosság előtt akár meg is erőszakolhatta volna vagy más, gusztustalan dologra vehette volna rá. Alig pár kristály is elég lett volna hozzá.
Egy pillanatra újra felhúzta magát rajta, hogyan lehet valaki ennyire óvatlan, de aztán visszanyelte a mérgét. Ha kiabálni kezd, azzal nem old meg semmit.
- Vannak onsenek védett övezeten belül is - tette hozzá végül megenyhülve. - Ha fürdőben pihenni támad kedved, legközelebb egy ilyen helyre menj. Ha valami bajod esne, nem bocsátanám meg.
A fürdőruhás feltevésére azonban nem várt reakciót kapott. Kibuggyant belőle a nevetés, ahogy realizálta, hogy Miko azért tisztában van ezzel-azzal.
- Nem vagyok zavarban, de akármelyik férfinak tetszene ez a látvány. Csakhogy velem ellentétben a többség ezt akaratod ellenére ki is használná. Képzeld csak el, mi történne, ha egy ronda, nagy darab, szőrős, csúnya férfi ide jönne és tapogatni kezdene, te meg még csak fel sem ébrednél rá, hogy tiltakozhass. Lehetnél ennél egy kicsit okosabb is - fonta össze a karjait maga előtt, és egy pár pillanatig mogorván bámult maga elé, aztán rájött, hogy talán épp emiatt gondolják őt apukának. Hang nélkül elkáromkodta magát és változtatott a pozícióján, lejjebb eresztette a vállait és próbálta megregulázni összezavarodott gondolatait. Végtére is itt volt egy jó nővel. Egy meztelen nővel. Totál nem ilyenkor van itt az ideje, hogy az ember védőszentet játsszon.
- Kezdesz öregedni, Leonyid Ivanovics - morogta halkan és ezt bizonyítva nem élt a felhívással, hogy még közelebb menjen, ugyanis igencsak irtózott a melegvíz gondolatától. Ehelyett csak könyökére támaszkodott Miko sziklájánál és kényelembe helyezte magát.
- Mondd csak, Miko, neked milyen férfiak jönnek be? Milyen kapcsolataid voltak? - faggatózott, ha már így szóba került a dolog, ráadásul a témaválasztás jogát is megkapta. Arra persze egy pillanatig sem gondolt, hogy a lánynak talán... nem is volt még kapcsolata, az előbbi reakciójából nem úgy festett. Szóval miért is ne tudjon meg többet?

by **Miko** Pént. Ápr. 09 2021, 20:36

Leo-kun látszólag egyre jobban próbál megdorgálni a délutáni jóleső kis pihenésemért, és ahogy jobban belekezd, úgy kezdem egyre jobban felfújni az arcomat, mint valami morcos gyerek. Duzzogva elkapom fejem oldalra egy „hümpf”-el.
- Csalódtam benned Leo-kun! Alábecsülöd a veszélyérzetemet! Lehet, hogy elsüthetnek mellettem egy ágyút, arra nem kelek fel… - mondom morcosan rá mutatva – De ha valaki illetlenül hozzám ér, akkor arra felkelek. – bólogatok elégedetten, de végül elgondolkodok – Bár ha olyan ember szólongat, akit kedvelek, vagy megbízok, akkor általában csak butaságokat kezdek zagyválni. A barátnőm nagyon szerette ezeket hallgatni, állítólag nagyon vicces tudok lenni, de nem tudom, általában nem emlékszem semmire amikor felkelek… Tudod nem emlékszem az álmaimat, olyankor… - kezdek bele egy rövid sztorizásba, ez el is felejtve, hogy bosszankodtam a fiún, és láthatja is, hogy valóban elhiszem, amit mondok, de azért megüti a fülem egy fontos információ – ÚÚÚÚH! Akkor ez azt jelenti, hogy elmegyünk majd Onsenezni? – kérdezem csillogó szemmel – Ugye el! Apuékkal is mindig együtt fürödtünk, mikor mentünk, tök buli!
Ezen a ponton akaratlanul is elárultam neki egy kis infót magamról, és ha jártasabb a japán onsenek hagyományába, akkor tudhatja, ha együtt fürödtem édesapámmal, akkor ezt csak a koedukált részlegen tehettem meg, így nagy eséllyel választ is kap, hogy miért nem jöttem zavarba, mikor fürdőzés közben meglátott ő. Nyílván nem onsenbe vagyunk, de én mindig is furcsának találtam, ha fürdőruhában nem szégyenlős valaki, többet takaró fehérneműben miért az, hisz mind a kettő majdnem ugyanannyit fed, így állok én a fürdőzéshez is: ha fürdök nem zavar, ha meztelenül látnak.
- Volt már rá azt hiszem eset… - gondolkodok hangosan – Egy testesebb bácsi megprólt megfogdosni, mikor anno bealudtam a vonaton. Nagyon nem emlékszem a dolgokra, de ha jól emlékszem két osztály társam fogott le azután, hogy félálomban megtámadtam. Furcsa pedig nem is emlékeztem rá, hogy fogdosott, de a rendőrség előtt bevallotta a bűnét, emiatt nem lett belőle bajom. Yuki azt mondja, félig mindig ébren vagyok és meglepően jól reagálok a furcsa körülményekre, és hogy valamiért tudom mikor ér hozzám olyan, aki idegen és mikor olyan aki barát. – mondom viccelődve, de teljesen őszintén.
Látszott, hogy nagyon el tudtam merülni saját sztorizgatásaimba és jól is esett kicsit nosztalgiázni, bár az említett férfit kicsit sajnáltam. Azért… nem akartam komolyan bántani, de rosszkor ért hozzám… engem… nem szabad zavarni, ha alszok. Olyankor nagyon veszélyes tudok lenni! Végül a fiú is közelebb jön hozzám, és ahogy közelebbről kezd el rám nézni, mintha egy nagyobbat dobbantott volna a szívem és mintha a víz is kissé melegebb kezdene lenni. Huh… lehet túl sokat a vízben? Bár hogy is, nem veszem észre az enyhe pír keletkezését az arcomon és egyszerűen válaszolok a kérdésre.
- Hm… Kapcsolataim? Izé… nem igazán tudom, mit feleljek erre. - mondom őszintén – Anyuék Lány iskolába írattak be és a szabad időmbe is csak gyakorlatoztam, így jószerével csak a mérkőzéseken találkoztam férfiakkal… Hm… - mondom elgondolkozva – De nem vagyok ám tapasztalatlan! Imádom a szerelmes mangákat! Tudok egyet mást a szerelemről! A kedvenc jelenetem az, amikor a főhősnő végül könnyek között bevallja a szerelmét a butácska férfihősnek! Aztán elcsattan a szenvedélyes csók a tornaterem raktárába zárva, miközben az olvasó elé tárul a tiltott szerelem negédes tánca, ahogy a szerelem ereje utat tör az erkölcsi dogmák sűrűjén, a fiatalok érzékisége nyomán! – mondom, szinte lázas izgatottsággal, csillogó szemekkel a fiúnak, mintha csak a helyeslést várnám.
Igazából fel se tűnt, hogy lányos élénkségem nyomán, pont egy eroge manga jelenetét meséltem el egy számomra közel álló férfiúnak, de alapjáraton ez annak is betudható, hogy bár nem kevés fajfenntartó elemeket tartalmazó mangát olvastam már, ezek a szerelmi sztorivezetés miatt, sosem tűntek nekem erotikus köteteknek, szimplán a szerelmi novellák kiteljesüléseként értelmeztem csupán. Valamiért mindig kitör belőlem a „költő énem”, mikor a mangákról kezdek el mesélni. Viszont szépen lassan kezdek lenyugodni, és miután rendeztem a gondolataimat, a tényleges kérdésre is választ adok.
- Hm… milyen férfiakat kedvelek? Nem igazán tudom, te vagy az első férfi, akivel hosszabb időt beszélek… - mondom ismét elgondolkozva, majd végül mosolyogva ellököm magam a földtől és a férfi nyakába csimpaszkodva megölelem őt – De téged kedvellek! Olyan vicces és szórakoztató veled lenni.
Bár szavaim mögött semmi egyéb dolgot nem lehetett érezni, valójába semmi rossz szándék nem vezérelt és tényleg őszintén válaszoltam. Annak ellenére, hogy azt mondtam neki kedvelem, nem igazán sejtheti, hogy miként értem ezt, ugyanis legbelül, ezt még én sem éreztem biztosra mit is éreztem a fiú irányába valójában. Amint mondtam igaz volt… de nem a teljes igazság, de ezt az igazságot még én magam elől is mélyen elrejtette valami, mely ott rejtőzött mélyen belül elzárva.

by **Leonard** Hétf. Ápr. 19 2021, 22:33

Összeráncolta a szemöldökét és várt. Leginkább arra, hogy a szóáradat a végére érjen. Idegességének élét mindeközben egyáltalán nem vette el a csacsogás, talán csak tovább fokozta.
- Persze, hogy alábecsülöm, ha velem szemben sem védted meg magad! - magyarázta kimérten, karba font kézzel. - És itt most nem számít, hogy kiben bízol és mennyire. Egyszerűen csak nem szabad ilyen mélyen elaludni és nem felébredni egy férfi, sőt, egyáltalán akárki érintésére! - morgott mindentudóan, miközben egyre jobban belehergelte magát a fejében kergetőző ostoba képekbe.
- És nem vagyok az apukád, hogy csak úgy együtt onsenezzünk! - tette végül rá az i-re a pontot és célzás értékkel a helyzetükre mutatott.
Azt hitte, hogy a többi nem szorul már magyarázatra. Hatalmasat tévedett.
Amikor rájött, hogy Miko nem fogja megérteni, mi is az egésszel a probléma, megpróbált taktikát váltani. Óvatosan puhatolózott a lány szerelmi élete és érdeklődési köre felől, hátha ebből többet megtudhat majd a probléma forrásáról. A válaszokat hallva pedig határozottan jó irányba indult el.
- Miko - ejtette ki a nevet lágyan, miközben egy lépéssel az arcuk között lévő távolságot centikre csökkentette. Feltett szándéka volt zavarba hozni a lányt, már ha ez egyáltalán ez lehetséges.
- Ne becsüld le a pucér tested vonzerejét se előttem, se más férfiak előtt - lehelte lágyan és mutatóujjával végigsimított a lány állának vonalán, egészen a kulcscsontjáig. Arcára gonosz, ravaszkás vigyor ült, miközben elhátrált, teret engedve a levegőnek és a hideg vízbe csobbant. - Attól tartok, az ilyen helyzetekben nem a szerelem ereje törne utat magának.
Önelégülten elvigyorodott a saját hülye poénján, és tudatából elég ügyesen kizárta énjének azt a szeletkéjét, aki férfi társaihoz hasonlatossá tette volna reakcióit. Voltak lányok, akiknél nem habozott volna, de Mikoval más volt a kapcsolata.
- Tudod, ha valakibe szerelmes vagy és igazán el akarod csábítani, én inkább azt ajánlanám, hogy minél később, csak a sokadik randi során dobd le a ruháid. Elrontja a vadászatot, ha rögtön beadod a derekad - igyekezett építő jellegű tanáccsal szolgálni. Furcsa érzés volt egy lánnyal ilyesmiről beszélgetni, de ha már az előbb apukának nevezték, hűnek kellett maradnia a szerepköréhez. Egyáltalán milyen hülye, marha apuka az, aki ilyeneket nem mondott el a lányának korábban? Miko testi adottságait figyelembe véve ki az az idióta, aki nem féltette és óvta jó előre az olyan alakoktól... nos, az épp olyanoktól, amilyen Leo is volt egykoron.

by **Miko** Pént. Ápr. 23 2021, 00:51

Látszott rajtam, hogy nem igazán értem, mire akar a fiú utalni. Miért kellett volna vele szemben védekeznem. Leo-kun tuti nem csinálna velem semmi rosszat egész idő alatt. Most is csak fürcsizett és vigyázott rám, nem értem miért kellett volna bármit is tennem ez ellen. Mégis mikor felháborodott az onsenre, akaratlanul is elnevettem magam.
- Még szép, hogy nem vagy az Apukám! Te a barátom vagy, és szeretek veled együtt lenni. Tök szórakoztató!
Ezután tovább folytatta a kérdezősködést, mely nyomán én egyszerűen átölelve vigyorogtam rá, nagy lelkesen, azonban ami ezután következett, valamiért teljesen sok volt nekem. Ahogy Leo közelebb hajolt és olyan furcsán ejtette ki a nevemet, az egész elindított bennem valamit. Mintha a mellkasom dobbant volna egyet, amitől a hallásom olyannyira felerősült, hogy szinte minden dobbanását a szívemnek, a fülembe vert volna visszhangot. És a fiú nem hagyta abba meglepett pillantásom ellenére se, és amiket mondott, szinte látom magam előtt, ahogy az arcomat elönti a vörös pír és az animékre jellemző gőzfelhő hiányzik már csak. Bár folytatta mondandóját, mintha mindent kitört volna belőle egy furcsa belső gondolat. Végül úgy a mondata közepén tör ki belőlem.
- Gyáááááá! – kiáltom sikkantva, miközben elengedve ő is készült távolodni, úgy én is a „pocsolya” túlfelében termek pár pillanat alatt – Leo-kun! Ezt nem szabad, még nem állok készen! – mondom összezárt szemekkel, kezemmel eltakarva kebleimet, átölelve magamat, miközben jobbra balra ringok, pontosan úgy, mint aki teljesen el van a maga apró világába – De...de... Leo-kun, mi még csak barátunk vagyunk! Hogy gondolhatsz ilyen szemérmetlen dologra gywááá!
A szavaimmal ellentétben nem igazán lehetett kivenni a hangomból, hogy a képzeletbeli földemről jött gondolatok most félelmet, vagy izgatottságot tükröztek-e, de őszintén ezt én magam se igazán tudtam. Ne is igazán tudtam mire számítottam, hogy most Leo-kun kimászik a vízből és a földre nyom, mint azokban a mangákba, ahol a főhősön fejét elcsavarja a szőke herceg, mikor véletlenül egy helyen fürödtek, és…és..és….. Khm… Mindenestre piszkosul beleéltem a helyzetembe magam, az biztos. Végül, mivel nagy eséllyel nem leszek csak úgy leteperve, hisz ez a valóság, nagyokat pislogva körbe nézek, majd a fiúra nézve megvakarom a kobakomat.
- Hehe… izéé…. Bocsi egy kicsit beleéltem magam – butácskán elfordítom a fejem, és kidugott nyelvemmel a fejemre koppantok - Nyehe… Bocsi!
Végül, ha ezután a fiú ismét visszatér a témához és elmondja, amit tervezett, miután leengedtem „védelmemet”, a barlang teteje felé nézek.
- Nem igazán volt eddig olyan ember az életemben, akit el akartam volna csábítani. – gondolkodok hangosan, miközben tenyereimmel megtámaszkodva a köveken tovább bámulom a furcsa fényekkel táncoló mennyezetet – Nem hiszem, hogy túl sok fiút érdekelnék, és anyuék se hagyták nagyon, hogy másokkal találkozhassak. Szóval legközelebb óvatosabb leszek. – nézek végül a fiúra mosolyogva, majd egy ideig merengve, ránézve, végül oldalra pillantva enyhe pírral az arcomon, kissé babrálni kezdem ezüstös hajamat – De én amúgy, nem bánom, hogy te voltál az, aki rám talált… Leon-kun. – mondom ki a fiú nevét számat eltakarva kezemmel, mintha csak lányos zavaromat próbáltám elrejteni.
Nem tudom mi ütött belém, de furcsa érzés keringett bennem azóta mióta a fiú olyan furcsán szólított meg. A szívem csak úgy dübörög, de legalább már a fülem nem visszahangzik tőle, de valahogy nem tudtam eközben a fiú szemébe kimondani az előző szavakat. Olyan furi, szinte nem is ismerek magamra.

by **Leonard** Szomb. Ápr. 24 2021, 22:44

Valahol mélyen talán egy picit fűtötte a lelkiismeretfurdalás, amiért így viselkedik Mikoval. Talán lett volna rá más mód is, hogy megértesse vele, amit el akar mondani. Az viszont biztos, hogy ennél hatásosabb módszer nem létezhet. Tessék, hiszen a lány úgy lógott a nyakában pucér testtel, mintha csak ő, Leo, nem is lenne férfiból és nem ingerelné ez a dolog a fantáziáját. Persze eredetileg esze ágában sem volt félreérthető dolgokat művelni, de azért ő se volt szent. Ez a közelség pedig... túl csábító volt.
Megkönnyebbülten felsóhajtott, amikor a lány végre megértette a mondanivalója lényegét és eltávolodott tőle. Ráadásul elkezdte magát takargatni! Leo jóízűen kuncogott a megkésett, de helyénvaló reakción. Épp ezt akarta látni - vagyis nem látni.
- Ha pucéran mutogatod magad, minden férfi ilyen szemérmetlen dolgokra fog gondolni, közöttük én is - mosolygott huncutan és tovább feszítette a húrt azzal, hogy direkt bámulta a lányt. - Ezért mondtam, hogy légy óvatosabb. Ne onsenezz férfiakkal, csak ha már ott tart a kapcsolatotok. Nem örülnék neki, ha bajod esne - fonta össze a karjait, a mondandója végére újra elkomorodott. A lány reakcióit leste, tartva attól, hogy nagyon megijedt. Diszkréten még hátrébb is úszott, hogy adjon neki egy kis teret, amíg összeszedi magát.
A párbeszéd folytatása aztán meglepte, olyannyira, hogy gondolkodás nélkül bukott ki belőle a kérdés:
- Nem voltál még soha szerelmes?
Valahogy... elképzelni sem tudta. Ennyi idősen ő már egyik szerelemből a másikba esett, meglepő sebességgel. Mármint... Miko vajon hány éves is? Biztos több évvel idősebb, mint amennyi ő volt az első kapcsolata idején.
- Ne legyél hülye, persze, hogy az összes fiút érdekled! Persze a természeted nem kifejezetten lányos, de ugye Rikoé sem az, mégis bolondulnak érte a férfiak - ez utóbbi kijelentést inkább sejtette, mint biztosan tudta.
Az utolsó mondatra aztán csak bólogatott mindentudóan. Hát persze, hogy jó volt, hogy ő talált Mikora. Ő, Leo nem bántotta, nem zaklatta, tiszteletben tartotta a határait. Mással nem lett volna ilyen szerencsés. Igazából más esetben, pár évvel korábban Leoval se lett volna az...

by **Miko** Pént. Ápr. 30 2021, 23:01

Leo látszólag teljesen máshogy gondolkozott, mint én. Ez nem meglepő, hisz több embertől is megkaptam már, hogy furcsa vagyok. Pedig nem tudom, miért mondják ezt. Viszont ahogy így sorra fed meg, érzem, hogy egyre morcosabb vagyok, mely a furcsa zavaromat teljesen elüldözte.
- Shhhhhhiiiiiii! – fújok rá nagy „vicsorral”, ahogy befejezi a gonoszkodást – Nem vagyok olyan buta, hogy direkt pucérkodjak! Csak nem bírtam ki, hogy ilyen különleges helyen fürcsizzek! – mondom, majd kissé megnyugszok és már jóval szomorkásabban hozzá teszem – Bár igazad van, hogy butaságot csináltam azzal, hogy elaludtam… bocsánat!
Látszott rajtam, hogy tényleg bánom, hogy gondot okoztam a férfinak. Ez mondjuk nem azt jelentette, hogy legközelebb nem fog előfordulni, inkább azt, hogy megpróbálok figyelni rá, hogy kevesebb valószínűséggel forduljon meg. Végül a fiú hátrébb úszott, és valamiért már nem volt olyan kényelmes a melegvíz, mint eddig. Hogy oka volt? Nem hiszem. Végül aztán nem feküdtem vissza, helyette előrébb kúsztam a part széléhez és egyszerűen belelógattam a lábam a vízbe. Ahogy a hideg víz megostromolt, látszott, hogy elfancsalodik az arcom, és hogy kiráz a hideg. De nem panaszkodtam. Most ez a bünti!
- Hogy szerelmes? Nem igazán. Mármint én is rajongtam pár sorozatszereplőért, de nem igazán voltam még szerelmes senkibe. – mondom a lábam előtti vízfelszínt szemlélve, miközben lábammal lassan „hadonászva” benne hullámokat keltek a vízfelszínen – Riko-neechan kedves személy! Lehet, hogy nem tűnik néha annak, de tudom, hogy az! De köszi a bókot Leo-kun, nagyon kedves tőled. – mosolygok rá, teljesen szívből jövően.
Ezután szokatlan módon nem kezdek témát… valamiért jólesett a tudat, hogy csak itt a közelembe és szórakoztatott maga a jelenléte is. Viszont valamiért nem tudtam egyenesen rá nézni. Minden alkalommal, amikor rápillantottam, olyan furcsán éreztem magam. Épp emiatt lábaimat figyeltem inkább, melyet megtört a víz sugara. Ha Leo esetleg megjegyzi, hogy fel kaphatnék valamit, vagy tesz megjegyzéseket arra, hogy továbbra se öltöztem fel, igazából nyugodtan válaszolok.
- Kellemes így! Illetve, nem zavar, ha néznek, már megszoktam… - itt mondjuk elgondolkoztam – Bár… csak akkor ha fürcsizek. Kicsit furcsa érzés úgy, hogy te is fürcsizel, de ruhában, de engem nem zavarna. – ezután folytatni akartam, de valamiért megakadtam bennem, és csak nehézkesen tudtam folytatni és hangom is furcsán zengett – De h..ha szeretnéd, felvehetek valamit Leon-kun~

by **Leonard** Csüt. Május 13 2021, 11:52

Mondandója végeztével rábámult a lányra, annak vonásait figyelte és egyre csak azon törte a fejét, vajon végre célba talált-e. Igazán nem volt az az atyáskodó típus, még akkor sem, ha az előbb apának szólították, de azt nem engedhette, hogy egy fiatal lány ennyire felelőtlen legyen.
Tényleg ennyire eljárt volna felette az idő? A végén még megkomolyodik...
Az ellenkezés nem érte váratlanul, a bocsánatkérés annál inkább. Halványan elmosolyodott. Örült neki, hogy végre sikerrel lezárhatják a témát, kezdett kényelmetlenné válni. Tényleg nem akart szent szónokká válni.
Jólesően belecsobbant a vízbe, egészen elmerült. Testét felfrissítették a víz hűsítő hullámai. Amikor felbukott, mindig oly kócos és göndör tincsei egészen lelapultak és az arcába lógtak. Ujjaival fésülte őket hátra, megszokott, ismerős mozdulattal.
A választ hallva hümmögött egy sort. Ha Miko még nem volt szerelmes, az igazából sok mindent megmagyaráz. Milyen érdekes...
- Igen, Riko tényleg kedves a maga módján - bólintott mosolyogva a megállapításra, mert ő is így gondolkodott róla. Rikoban meg volt a tehetség hozzá, hogy a durva stílusával épp akkor rázza össze az embert, amikor a legnagyobb szüksége van rá. Sokkal több olyan barátra lenne szükség, akik nyíltan a másik szemébe mondják az igazságot.
Csendesen ücsörögtek, ki-ki a maga által kedvelt hőmérsékletű vízben. Leo lustán tempózott, úszott pár hosszt, olykor-olykor a lányra pillantva, aki viszont ezt soha, egyetlen egyszer sem viszonozta. Furcsa volt ez is, a csend is.
- Talán zavarban vagy? - érdeklődött pár perc után, próbálva kipuhatolni, hogy most mi történik. Nőknél az ilyesmit sohasem lehet tudni. Felvetette az ötletet, hogy talán felöltözhetnének, meg akár indulhatnának is, de hamar ellenállásba ütközött.
- Szóval - hunyorított. - Zavar, hogy ruhában vagyok? De csak a nadrágom van rajtam, az meg szinte ki sem látszik a vízből - próbálta megérteni a gondolatmenetet, alig sikerrel. A lányoktól általában épp az ellenkező reakciót várta, leszámítva bizonyos eseteket, ami most biztos, hogy nem áll fent. Miko egy kicsit sem festett úgy, mint akinek szándékában áll elcsábítani a partnerét, de persze... sosem lehet tudni.

by **Miko** Csüt. Május 20 2021, 21:34

Leo szavai nyomán, rögtön érzem, hogy felvidulok.
- Igen! Nee-chant, csak kevesen értik meg, pedig ő a példaképem. Szép, okos és erős is! Néha elgondolkozok, hogy bár csak olyan lehettem volna, mint ő, de amúgy nincs bajom a mostani énemmel se! – mondom vidáman, és egy ügyetlen „hehe” nyomán, azonban ismételten eluralkodott a kényelmetlen csend.
Végül telt múlt az idő, mely alatt csak szívem kalapálását hallottam valamiért. Furcsa volt, hogy ilyen intenzívnek hallom. Hallani akartam a fiú hangát, valamiért ezért volt szívem ilyen zajos? Hogy Leo-kun hibája? Nem tudom. Viszont éreztem, hogy valami szokatlan volt tőlem. Egyszerűen nem volt rám jellemző, hogy ilyen csöndes legyek. Furi-furi-furi-furi! De… valamiért nem tudok megszólalni. Végül Leo töri meg a csendet, mely során kissé megrezzenek.
- M… miért mondod ezt? Én m...miért lennék zavarba? – kérdezem hebegve, észre se véve, hogy ezzel pont az ellenkezőjét teszem, sőt ahogy szavaim nyomán a férfi megszólal, elvörösödők – Mi t...tényleg? – pislogok nagyokat és most először a férfira emelem a tekintetem.
Ezúttal ha lehet még jobban megdobbanta szívem, ahogy a meztelen felsőtestű Leo-kunra pillantok. Valóban csak felső nem volt rajta, de valamiért képtelen voltam rendbe tartani magam, ahogy ránéztem. Olyan érzés fogott el, mintha megszédültem volna. Talán a víz, talán a meleg miatt. Vagy túl sok volt a termál gőz? Miért érzem úgy, mintha alkohol hatása alatt lennék? Pedig nem is ittam még sohase… miért érzem magam ilyen furcsán? Miért nem hallok mást, a szívem dobogásánál? Miért ilyen zavarosak a gondolataim? Elég… elég… ELÉG! Zavart arccal pattantam fel a vízből és összeszorított szájjal és lehunyt szemekkel feszítettem be teljes testem minden részét és szánt szándékkal ugrottam be a pokol sűrűjébe. A hideg víz, mint ezernyi tű szúrt belém, ahogy elmerültem a számomra jegesnek tűnő vízbe. Fejem látszólag egy pillanat alatt kitisztult és mintha a szívverésem is stabilizálódott. Összezárt szemekkel és ajkakkal erőlködtem, hogy minél tovább a víz alatt maradjak. Mintha minden egyes másodperc, amit itt töltök, segíthetne valamiben. Viszont rövidesen feltörtem a felszínre, és ha csak Leo nem úszott volna arrébb eközben, rövidesen elég közel kerültem volna elő a fiú arcához. Természetesen a távolság több volt, mint elsőre tűnt, de valamiért oly közelinek tűnt. Éreztem, hogy az előző pár pillanat, mi megnyugvással töltött el, mintha darabjaira tört volna, és még minden darabkát még tovább aprított volna egy csenevész rózsaszín indián mókus a tomahawkjával. Látszott rajtam a meglepettség. Ajkaim résnyire kinyíltak és megrezzentek, ahogy az ajkaimból egy szó bukkant elő, melynek elsőre semmi értelme nem lehetett, ám rövidesen ismét megszólaltam.
- …miért? – kérdezem halkan, majd szinte kiáltom zaklatott hangon, miközben ügyetlenül és erőtlenül csapkodom fejemet bütykömmel – MIÉRT? Miért nem hagyja abba! – ha a fiú meglepődik, vagy megkérdezi mi történt, akaratlanul folytatom – Hallom… hallom a szívem kalapálását! Olyan mintha a fejembe költözött volna a mellkasomból és mindig kalapál! Olyan… olyan furcsán érzem magam! Zaklatott vagyok, mikor rád nézek, pedig sok férfit láttam, már meztelenül is. Zavarba jöttem, mikor mondtad, hogy szép vagyok, pedig másoktól is kaptam már bókot! Az első találkozásunk óta, jól érzem magam veled és szerettem veled szórakozni… de most olyan furcsán érzem magam… é...én… nem tudom mi van velem… - látszott, hogy teljesen össze vagyok zavarodva, miközben beszélek végig a fiút nézem, de mégsem, mindig elkapom a tekintetem, és végül csak nagy nehezen tudtam erőt venni magamon, hogy a szemébe nézzek – Leo-kun… én… én… én szerintem… én…
Ajkaim csak dadogtak. Hogy jutottam ide? Miért nem tudom mit akarok mondani, de mégis mélyen belül sejtem, mit akar, kibökni tudatom. Miért indította el bennem ezt a furcsa folyamatot a fiú ártatlan kérdése? Miért? Én… miért vagyok ilyen furcsa?

by **Leonard** Csüt. Jún. 03 2021, 21:58

Mikonak igazán kivételes tulajdonsága volt az örökös jókedv és energikusság. Mellette még az is kiderült, hogy az önbizalma is megfelelően funkcionál, ami pedig a nők többségének problémát okozott. Nem csoda hát, hogy mindig jó érzés volt vele időt tölteni, hisz a töménytelen energiája magával ragadó volt és felpezsdítő. Főleg az olyan extrovertált emberek számára, mint amilyen Leo is volt alapból. Még akkor is, ha az élet megtépázta, és a korábban rá jellemző nyüzsgés és társaságkeresés eltolódott egy másik irányba. Amikor nem tudott megülni a seggén, most többnyire küldetéseket vállalt a Rendnek vagy a céhnek, társasági énjének pedig bőven elég volt néha elsörözgetni Ozirisszal, összefutni Aftonnal vagy csajozni Shotával. Ami pedig a csajozást illeti... Annak idején havonta, ha nem hetente váltogatta a szerelmeit. Nem azért, mert annyira csélcsap lett volna - na jó, talán kicsit az is -, hanem sokkal inkább azért, mert hiába hitte mindig azt őszintén és komolyan, hogy megtalálta az igazit, pár héten belül mindig beütött a krach. Aztán találkozott valaki mással, aki még jobban elbűvölte, aki olyan dolgokat mutatott, mint előtte még soha senki... És kezdődött az egész elölről.
Ezért is volt annyira fura, hogy ennyi ideje nem tudja kiverni a fejéből Mirikát. Talán azért, mert a balesete óta egyetlen egyszer sem engedte meg magának, hogy szerelmes legyen. Azóta pedig mégiscsak eltelt nyolc év.
A párbeszéd közben folytatódott Miko és közte, és habár elsőre zavarta a lány meztelensége, mostanra már egészen hozzászokott a gondolathoz, hogy ez nem is fog változni. Épp ezért alig adott reményt a normális reakcióra, amikor megkérdezte tőle, hogy nincs-e zavarban. Ami viszont azután következett... Na arra tényleg nem számított. Összevont szemöldökkel pislogott a lányra, amikor pedig becsobbant mellé, teli szájjal nevetett rajta. Azt hitte, hogy megint valami vicc következik. Meg aztán azt is megértette, hogy odafent már túl meleg volt, neki elviselhetetlennek tűnt.
Aztán ahogy tovább hallgatta a lányt, egyre inkább értelmetlenné vált minden. Összeszűkült szemmel próbálta kitalálni, mi történt, hiszen az előbb még teljesen felhőtlen beszélgetés egy csapásra alakult át zavarttá. Egyre csak hallgatta és hallgatta a lányt, és az sem kerülte el a figyelmét közben, milyen tekintetet vet rá. Aztán megértette.
- Ohh - futott ki az ajkából a felismerés hangja, bár ez nem társult megkönnyebbüléssel. - Áhh, szóval... Hát igen, ha két ember tök meztelenül találkozik egy ilyen helyen, akkor előfordul, hogy... - próbálta megtalálni a szavakat a magyarázathoz, de teljesen belepirult a dologba és gyorsan lejjebb is ereszkedett a vízbe, hogy elfedje magát. Úgy nyakig. Pedig azt hitte, hogy ez olyan téma, ahol már nem igazán van oka kislányos pironkodásra. Nos, tévedett. Amikor egy fiatal lánynak kell elmagyarázni, hogy mi az a szexuális vonzódás, akkor ez tökre nem volt egyszerű feladat. Pedig az előbb teljesen úgy tűnt, hogy Miko képben van. Persze más érzés lehet átélni a dolgot, mint mangákban vagy ilyesmiben olvasni róla. Jesszus, ez így tök kellemetlen és zavarba ejtő volt, pont egy olyan lánytól, akit inkább tekintett olyan kéretlen kishúg félének. Vajon mi ilyenkor a megfelelő reakció? Vajon van értelme beszélni róla? Vagy inkább csak felejtsék el, hogy ilyesmi történt? Biztos tök kellemetlen lesz Mikonak, hogy így megnyílt. Vagy... amilyen őszinte és magabiztos, az is lehet, hogy épp ellenkezőleg. Mi van akkor, ha... szóval, ha ragaszkodik hozzá, hogy akarja? Leo tekintete akaratlanul is Miko fedetlen vállára tévedt, aztán lejjebb... Ohh, basszus, fejben nagyon nehéz volt átkattintani a megvédendő kishúg képet a szexi nőére. De vajon van oka kihagyni a lehetőséget?

by **Miko** Pént. Jún. 04 2021, 13:26

Nem értettem a helyzetet, nem értettem a lényeget, nem értettem magamat se. Bár hallottam Leonard nevetését, ahogy elmerültem mellette, egyszerűen nem tudtam rájönni min nevet, de mégis jólesett a nevetése a szívemnek, mi egyre nyugtalanabbul vert, ahogy ismét felbuktam a felszínre. Szavaim nyomán, szemeim remegve néztek a férfira, válaszban reménykedve, hogy ő majd elhozza nekem a várt okokat, hogy vajon mi az, ami miatt ilyen furcsán érzem magam. Végül a fiú zavartan megadta a válaszomat, majd elpirulva elmerült a vízbe. Azonban szavai nyomán csak még nagyobb kérdőjelek voltak bennem. De miért? Miért épp most? Miért most kéne úgy éreznem, hogy testem akar valamit. Tudtam mire céloz, de nem értettem, hogy miért lenne ez az a reakció? Szívem kalapál és most, hogy ráemeltem a fiúra tekintetem, képtelen vagyok már elemelni róla. Arcomat erős pír díszíti, ahogy kezemet felemelem férfi felé. Tényleg erről lenne szó? Testem csak jelez? Azért dobog ilyen furán a szívem, mert vágyok a férfi ölének érintésére? Nem vagyok tapasztalt ebben a témában, és mint minden más hasonló témában ebből is csak mangák és animék témájából tudok meríteni. De olyan másnak tűnt. Ha Leo nem úszik félre, kezem csupasz mellkasára simul. Érzem testének melegét, és valamiért a körülöttem lévő víz hidegét egyre jobban kezdem elfeledni, mintha nem is hűvös lenne. Érzem, hogy szívem jobban kalapál a férfi érintésére. Bele sem gondolva a dolgokba, közelebb úszok hozzá, és ha továbbra se távolodik el, a vízbe merülve, finoman hozzábújva érzem, ahogy vállam és kebleim a férfihez simulnak és fejemet finoman az övéjének döntöm. Kissé nehézkesen veszem a levegőt, érzem, hogy pulzusom egyre gyorsabban ver… majd hirtelen két hatalmas dobbanást érezve mintha lelassulna az idő. Szívverésem szépen fokozatosan lelassult, de a pír nem tűnt el. A barlang hangjai, mintha távolról, visszhangozva szóltak volna. A víz csobogása, mintha egy régi felvételről szólna, és mi csupán a semmiben lebegnénk. Ha nem húzódik el, a testének melege és a bőrének tapintása volt csupán az egyetlen dolog, mi valóságosnak tűnt, de mégis mintha álmodnék. Tudatom nehéz volt, mintha még aludnék, mintha még csak most keltem volna fel, és az egész környezetem csupán egy álomvilág lenne. Elbizonytalanodtam. Vajon Leo tényleg itt van? Vagy csak az álmaim, a vágyaim megnyilvánulása? Érzem, hogy arra vágyok, a fiú, még ha csak álomkép is, átkarolna, ha szorosan magához húzva megölelne. Ha mélyen a szemembe nézve, hozzám bújna… ha nem engedne el.
- Leo? – hangom rekedtes volt és elképesztően gyenge, mintha csak zokogás után szólaltam volna meg.
Tudni akartam, hogy tényleg itt van-e. Hogyan tényleg ő az, akit ölelek. Hogy akinek a karjaiba vágyok. Féltem… de reméltem, hogy válaszol. Ebbe a furcsa, álomszerű világba lebegve, végül azonban ráeszméltem a valóságra. Szívem már nem kalapált, hisz tudta már mit agyam nem hagyott érzelmeim felé is megnyilvánulni. Tudtam már mit éreztem… és hogy mit jelent. De egyelőre féltem kimondani. Féltem, hisz nem tudhattam… mit kapok rá válaszul.

by **Leonard** Vas. Jún. 06 2021, 20:45

Teljesen összezavarodott. Valamiért hirtelen úgy érezte, nagyon is helytelen, hogy nincs rajta a felsője, ezért nyakig elmerült a hűvös vízben. Miko nem az a lány volt, akit kísértésbe akart ejteni akár egy kicsit is, vele teljesen más kapcsolatot ápolt. És ez így is volt rendjén. Leo számára egy nő csak barátként, vagy egyetlen alkalmas kalandként létezhetett immár nyolc éve, ezen pedig még Mirika sem volt képes változtatni. Nem mintha nem érett volna benne a gondolat, de... Leo már nem volt többé ugyanaz, mint régen, és rájött, hogy képtelen lenne kihasználni egy ilyen lehetőséget egy ilyen lánnyal szemben.
Megdermedt, ahogy Mikora pillantott. A vörös pírban úszó arcára, a tanácstalan tekintetére. Ő maga is hasonló tanácstalanságot élt át; vajon mit kezdjen vele? Összerezzent, amikor megérezte a lány tenyerét a mellkasán, de engedte, hogy megérintse, hogy hozzábújjon. Automatikusan, hogy szinte maga sem vette észre, ölelte őt magához, de ez az ölelés nem vágyból, sokkal inkább védelmező ösztönből fakadt. Valamit tenni akart, tennie kellett, hogy Miko jobban legyen. Nem láthatta őt így, összetörve. Ennyire felzaklatta volna, amit a teste érez?
Finoman megsimogatta a hátát, és már éppen felemelte volna az állát, hogy a szemébe nézzen, de akkor meghallotta Miko esdeklő, fájdalmasan összetört hangját. Nem, ez... Biztosan félreértett valamit. Leonak szinte a szíve tört össze, hogy így kell őt hallania. Pont őt, aki mindig annyira vidám és pozitív személy volt.
Ez miatta lenne?
- Nem tudom, mi a baj... Fogalmam sincs, hogy segíthetnék neked - motyogta teljes tanácstalanságban. Sokkal könnyebb volt megmenteni az ártatlan nőket akkor, amikor konkrét veszély fenyegette őket. Így, egy ilyen helyzetben sokkal nehezebb volt tanáccsal szolgálni, főleg mivel az okok sem voltak világosak.
- Én tettem valamit? Mondtam valami rosszat? Egy pillanattal ezelőtt még olyan vidám voltál - igyekezett valahogy kideríteni Miko "baját". Hisz mégsem hagyhatta így, segítség nélkül, akkor sem, ha ez egy különösen bonyolult problémának tűnt.

by **Miko** Kedd Jún. 08 2021, 17:36

16+!

Érzem, hogy a fiú közelsége megnyugtat, érzem, hogy a mellette eltöltött idő segít rendezni a gondolataimat, mégis gyengének éreztem magam és nehéznek a tudatomat. A fiú testének melegsége, mely bizsergette testem jólesően hatott lelkemre. Ahogy hozzábújtam, ő átkarolt, de mintha nem épp az a fajta ölelés lett volna, amire én vágytam. Éreztem, hogy ujjai finoman végig simítják hátam, melytől jóleső bizsergés jár végig. Azonban ahogy megszólalok, érzem, hogy megdermed. Ekkor már tudtam mit érzek. És tudtam, hogy ki kell, mondjam, különben sohase fogok túllépni, volna rajta. Leo azonban, mikor megszólalt, mintha semmit se vett volna észre, szívem zakatolásából, gondjaim súlyából. Egy ideig némán bújok hozzá, majd kezem finoman végig simítják vállát, mielőtt karja alatt átbújtatva végig simítom hátát, és átkarolva oldalát, fejének döntve sajátomat, magamhoz húzom. Egy pár pillanatig még élveztem a csendet, majd elhatároztam magam. Riko-neechan már biztosan felképelt volna, hogy mennyire, de ügyetlenkedek… valami olyasmit mondana, hogy: „Ha kell neked a srác, ragadd meg a golyóinál fogva és ne engedd el.” vagy valami ilyesmi. Nee-chan emléke mosolyt csal az arcomra, de azonnal elkomolyodok, ahogy a férfit kicsit elengedve, hátrébb úszok, hogy a szemeibe nézhessek. Talán még sohase láthatott ilyen komolynak és elhatározottnak, mint most. Végül résnyire kinyitom számat, és bár először nem tudok megszólalni, végül megacéloztam magam és bár hangom továbbra is gyengébb volt, de érződni lehet, hogy mélyen belül elhatároztam magam.
- Leo-kun… valóban segíteni akarsz? Hajlandó lennél eleget tenni önzésemnek? – kérdeztem végül, és teljen el bármennyi idő, ha végül igent, mond, vonásaim ellágyulnak és elmosolyodok – Olyan, reménytelen vagy Leo-kun… de… - szavaim nyomán csupasz lábaimmal átkarolom derekát, míg karjaimmal átfonom nyakát és közelebb húzva, nagy eséllyel meglepetettségét kihasználva ajkaimat az övére tapasztva, lehunyt szemmel megcsókolom a fiút.
Testemben mintha egy bomba robbant volna, úgy érzem, mintha egész testem lángolna. Csókom ügyetlen volt, mégis érzelmekkel teli és energikus, mint egész lényem maga. Még az sem érdekelt volna, ha menet közben a víz alá bukunk, mert elfelejtett volna társam evezni hirtelen sokkjában, csak csókolnám teljes szívemből. Végül, ha csak menet közben nem lökött el magától, esetlenül finoman elszakadok a férfitől (és a csak nem vagyunk a víz alatt, halkan befejeztem előző mondatom:
- De szerintem emiatt eszméltem rá… Leo-kun… én… szeretlek.
Arcát simogatva, kebleimet finoman mellkasának nyomom, erős érzelmektől nehéz szemmel nézve rá. Csak egyetlen nap… legyen csak egyetlen nap… vagy egyetlen éjszaka… ha Leo-kun mellett tölthetem, nem érdekel mi vár ránk. Nem érdekel, mit csinálna velem az alatt az éjszaka alatt… de… nem akarom elengedni őt. Csak egyetlen éj… De tudom, hogy hatalmas kérés ez, mégis úgy éreztem, nem lennék boldogabb ennél, hisz ha szíve nem is enyém, legalább egyetlen éjszakát azzal a férfival tölthettem… aki szeretek.

by **Leonard** Kedd Jún. 08 2021, 20:06

Össze volt zavarodva, de nem azért, mert annyira kusza érzések járták volna át, sokkal inkább azért, mert fogalma sem volt, hogy alakulhatott így egy átlagos, unalmasnak induló farmolós nap. Egyáltalán mi történt az elmúlt két percben? Próbált visszaemlékezni a szavaira, hátha valami felkavarót mondott, de őszintén szólva már az sem rémlett neki, hogy pontosan miről beszéltek. Beütött az az állapot, amikor az ember nem tud mást tenni, csak visszakérdezni, aztán csendben hallgatni és várni a választ, ezzel együtt a rejtély megoldását. Még szerencse, hogy a nők többsége előbb vagy utóbb általában ki szokta bökni, milyen érthetetlen és kicsit sem fontos hülyeség zavarja őket annyira, mintha összedőlt volna a világ. Miko esetében mondjuk extrém mód furcsa volt ez a hallgatag állapot, ezzel együtt pedig aggasztó.
Leo felnézett a kőből épült plafonra, és arra gondolt, hogy kicsit viszket az orra. Vajon megvakarja? Vagy most jobb lesz inkább nem mozdulni? Épp azzal egy időben, hogy úgy döntött, végül felemeli a karját, Miko is mozgolódni kezdett, habár az ölelése és ragaszkodása kezdett kényelmetlenné válni. Szóval ilyenek a levakarhatatlan kismajmok? Igen, ez... Tökéletesen illett Mikora. Ő egy aranyos, levakarhatatlan kismajom volt.
- Milyen önzés? Jézusom, Miko, te még mindig össze-vissza beszélsz - ráncolta össze a homlokát, amikor végül folytatódott a párbeszéd, mert hát egyre kevesebb dolgot értett. Persze segíteni attól még akart, arra rá is bólintott, ezzel egy időben pedig fel akarta ajánlani a kismajomnak, hogy hazaviszi a Unitybe és megkéri Simeont, hogy csináljon neki egy forró teát és takargassa be. Remélhetőleg csak múló rosszullét. Az ötletet azonban nem tudta már kifejteni hangosan is, mert először azon hökkent meg, hogy le lett reménytelenezve, aztán meg azon, hogy szájon lett csókolva.
Meglepődése alig egy-két pillanatot engedélyezett a dolognak, mielőtt a világ legfinomabb mozdulatával a lány arcára, aztán állára simította a tenyerét és óvatosan eltolta magától.
Tök szarul érezte magát, amiért ez történt, ő pedig még csak észre sem vette a lány érzéseit korábban. Most már mindent értett, anélkül is, hogy ki lett volna mondva.
- Azt mondod, én vagyok a reménytelen, mégis te szeretsz bele egy olyan alakba, mint én - mosolygott rá a lányra lágyan, tekintetében szomorúsággal, és amikor látta az ölelő mozdulatot, kitért előle. Tartotta a két lépés távolságot.
- Sajnálom, de én nem tudom viszonozni az érzéseidet - mondta meg végül az igazságot őszintén, mindenféle körítés nélkül, mert ebben a helyzetben ez volt az egyetlen helyes cselekedet. Okot... azt nem mondott. Az szerencsére sohasem érdekelt senkit.

by **Miko** Pént. Jún. 11 2021, 15:58

Látszott Leon, hogy nem ért meg semmit. Hogy hiába húznám a dolgokat, nem értené meg a felé irányított érzéseim. Hiába karolom át, hiába kívánom, hogy szeressen, nem fogja felfogni, míg meg nem teszem lépéseim. Talán… talán csak egyszerűbb lett volna bevallanom neki. De képtelen voltam kimondani. Képtelen voltam kimondani, ezért olyat tettem, amivel talán mindent tönkre tettem. Aggódó szavait torkába folytva. Végül hozzábújva megcsókoltam, megakasztva feltörő aggályait. De… nem csókolt vissza. Érzem, hogy testem mámoros árba úszik, de hamar elmerült a kavargó vízbe. Nem álltam ellen, mikor Leo finoman elszakított ajkaitól, és szemeimben meglátszódó szomorúságból, látni lehetett, hogy tudom már mi vár rám. De a remény nem hagyott alább és próbáltam volna átölelni. Biztos csak bizonytalan, gondoltam én, hátha egy ölelés segít döntenie. De nem. Nem hagyta, hogy átöleljem, és ő elhúzódott mellőlem. Szavai mintha késként szúrnák át a szívem. Bár viccelődött, éreztem a szavaiban lévő szomorúságot. És mikor kimondta, mitől legjobban tartottam, szívem teljesen összeszorult. Hirtelen visszatért a víz hidegje, és mintha még hűvösebb lett volna. De egyelőre nem mentem ki. A végén még rá kéne eszmélnem, hogy lehet nem is a vizet érzem hidegnek… Egy ideig bámultam magam elé a vizet, majd kidugott nyelvel, fejbekólintottam magam és vidámabb kifejezést veszek fel.
- Hehe. De legalább megengedted, hogy kicsit önző legyek. Bocsi, hogy kérdezésed nélkül megcsókoltalak. Hehe.
Persze, a hamis mosoly, amit magamra erőltettem, hamar elfáradt. Tudtam, hogy amúgy se tudnám átverni a férfit. Fáradt mosolyom azonban őszinte volt. Nem voltam se vidám, de bőgni se éreztem ingert. Könnyeim nem eredtek rá, mintha előre tudtam volna, hogy a vesztesek szerencséjével indultam volna neki. Hisz, aki nem reménykedik… az nem csalódhat. Csak ott kellett volna hagynom a témát… csak el kellett volna viccelnem… csak… elnézést kellett volna kérnem… ehelyet… más tört ki belőlem.
- Az én hibám? – kérdeztem lassan, és alig hallhatóan, majd egyszerűen kijött belőlem – Miért?

by **Leonard** Szomb. Jún. 19 2021, 11:00

Leo mélyet sóhajtott. Alapvetően nem szokta a szívére venni, ha el kell valakit utasítania, de ez most egy különleges helyzet volt. Mikoval meg volt az alapvető kapcsolódási pontja, még talán azt is rá lehetett fogni, hogy kedvelte őt. Semmilyen esetre sem akart fájdalmat okozni a lánynak, de ez a kedvelés a közelébe sem ért a szeretésnek. Valójában - számára - semmi sem utalt rá, hogy a kapcsolatuk több vagy másabb lenne ennél, talán ezért is lepődött meg ennyire, amikor a lány felfedte előtte az érzelmeit.
Vegyes érzésekkel, távolságtartóan, de kissé aggódva figyelte Miko arcának változásait és próbálta kitalálni, mi játszódhat le benne. Vajon mennyire voltak kezdetlegesek, vagy éppen erősek ezek az érzelmek? Mit rombolt le épp az előbb, és abból mennyire lesz nehéz újra felépítkezni?
Leo a maga egyszerű logikájával úgy gondolta, hogy a kirohanás hiánya egészen jó jel. Bár nem volt teljesen biztos benne, hogy jó úton jár. Amikor a lány végre megszólalt, és még csak nem is pityergősen, fellélegzett végre.
- Persze, hogy nem a te hibád, és nem is az enyém - igyekezett megnyugtatni őt egy kedves mosollyal. - Az érzelmeket nem lehet befolyásolni, és sajnos előfordul, hogy nem kerülnek viszonzásra - próbált meg könnyed hangot megütni, de nem nézett a lány szemébe. Valójában elég kényelmetlenül érezte magát, minél előbb szabadulni akart. Az ilyesmit nem jó túl sokáig húzni, de a lány egy magyarázatot - vagy valami olyasmit - azért megérdemelt.
- Én sosem tekintettem úgy rád. a kapcsolatunk számomra baráti. Ha valamihez nagyon akarnálak hasonlítani, azt mondanám, a sohasem ismert kishúgom vagy. Szeretnék rád vigyázni, szeretem hallgatni a fecsegésedet és kedvelem a kirobbanó energiáidat és vidámságodat, de... ez az érzés annál semmivel sem több. Nem tehetek róla, de sajnálom.

by Ajánlott tartalom

Dermesztő sziklák

Dermesztő sziklák

Re: Dermesztő sziklák

Re: Dermesztő sziklák

Re: Dermesztő sziklák

Re: Dermesztő sziklák

Re: Dermesztő sziklák

Re: Dermesztő sziklák

Re: Dermesztő sziklák

Re: Dermesztő sziklák

Re: Dermesztő sziklák

Re: Dermesztő sziklák

Re: Dermesztő sziklák

Re: Dermesztő sziklák

Re: Dermesztő sziklák

Re: Dermesztő sziklák

Re: Dermesztő sziklák

Re: Dermesztő sziklák

Re: Dermesztő sziklák

Re: Dermesztő sziklák

Re: Dermesztő sziklák

Re: Dermesztő sziklák

Re: Dermesztő sziklák

Re: Dermesztő sziklák

Re: Dermesztő sziklák

Re: Dermesztő sziklák

Re: Dermesztő sziklák