Re: [Játékos küldetés] A titokzatos tolvaj

by **Simeon** Vas. Júl. 15 2018, 18:02

Ahogy a farkasok feltűntek, Simeon lelkesen kereste a napfényt a területen, Tengerszem pedig aggódva pillantott hátra a fiúcskára, aki úgy tűnt csak miattuk jött a csapattal végül. A szótlan lovag mellett talán biztonságban lesz.
- Tengerszem! – figyelmeztette őt idomárja, hisz időközben már ütéstávolságba értek.
- Phhh! – ugrott előre a kis polip, és már kezdődhetett is az összecsapás! A farkasok nem jelentettek kihívást, pár másodperccel később tehát kedvenc párosunk már újra kiegyenesedve lépdelt a többiek felé.
- Ez aztán a verőfényes győzelem! Hármas csapat-pacsi! – indítványozta a srác vigyorogva és egyik kezét Tengerszem, a másikat Leonard felé nyújtotta. Tetszett neki a fiú segítőkészsége és lazasága: a csapatból Simeon szerint egyedül ő volt az, aki nem úgy nézett ki, mintha éppen egy sötét helyen kelne át egyes egyedül. Tengerszem persze pacsizott, de eközben merőn bámulta a fehérhajút, akinek mozdulatai és stílusa egészen lenyűgözték. Tekintetét még sokáig nem tudta levenni róla.

A csapat nem ütközött több akadályba, volt hát idő élvezni a napsütést és megismerni az embereket a menetelés ideje alatt: amíg Tengerszemet főként a lovag és Villámlás érdekelte, Simeon Leoval haverkodott és fel sem tűnt neki, hogy Ozirisz – akinek kézfogását természetesen elfogadta korábban – ezt lehet nem nézi jó szemmel. Ő nem értette az ellentétet. Mondjuk a szóváltás felét nem is hallotta, mert a kétségbeesett fiú, a napcsíkok és polipja sokkal jobban érdekelték, de most egy csapat voltak, egy célért! Miért kell még ezen belül is egymásnak ugrani?
- … és akkor találtam a tojást és képzeld, a sötét mélység egy csapásra fényárba borult! – mesélte éppen, hogyan is lett övé Tengerszem tojása, és ahogy az szokása volt, ha valamibe nagyon beleélte magát, élénk kézmozdulatokkal tette teljesebbé a történetet. Rettentően örült, hogy ilyen jól el tud beszélgetni és ilyen szép idő van: már-már meg is feledkezett róla, miért is vannak itt. A társaság jó tempóban haladt; a faház pedig hamarosan feltűnt előttük a magasra nőtt fenyves közepén.
- Egy tisztás! – örült meg Simeon – Azt hittem, valami sötét erdőben lesz, de ez egy tisztás! – nevetett és már szaladt is előre, hacsak valaki óvatosságra nem intette közben. A taktikai megbeszélésben, úgymint ki őrködjön először, legyenek-e többen, ki hol aludjon… szóval ezekben nemigen vett részt. Helyette körbeszaladta az épületet, bekukkantott a melléképületbe és még éppen visszaért a fehérhajú bemutatkozására. Faust. Tehát van Faust, meg Leo, meg Ozirisz és… Enheriel. Illetve Villámlás és Takeshi. Örült, hogy ennyi játékossal oszthatják meg ezt a kalandot: így biztos sokkal jobb móka lesz, mint Tengerszemmel ketten!

by **Kanami Minagawa** Csüt. Júl. 26 2018, 08:02

Lassan közeledik az éjszaka játékosok, a kis faház pedig ehhez idomulva szépen elsötétedik.

A délután csendesen telik, köszönhetően a rendkívül ritka mob és állatka hiánynak. Pár embernek az is feltűnhet, hogy a mi kis segítségkérőnk simán eltűnik, kivéve ha valaki rá nem kérdez, hogy merre megy, amire csak annyit felel, hogy:

- Öhm mosdóba kell mennem és hát itt vannak lányok is szóval érted…. Mindjárt jövök!

Kissé fura dolog nem?

A lényeg viszont az, hogy sötétedik már odakint…

Úgyhogy lassan össze kéne dobni, hogy mit akartok csinálni az este folyamán és hogyan!

Feladat:

Határidő:

Felhívás!:

by **Ozirisz** Vas. Aug. 26 2018, 13:51

- Sajnálom, hogy így alakult – válaszoltam Enhinek, amikor a céhe széthullásáról mesélt. - Átérzem a helyzetet – tettem hozzá. Nem fejtettem ki bővebben, hiszen túl sok a fül. Nem tudom, lehetséges, hogy Enheriel is hallott már Hinari eltűnéséről kósza pletykákat, semmi sincs kizárva, hoszen elég sokfele kérdezősködtem. A helyzet pedig elég hasonló. Hinari összetartó ereje nélkül pedig a Liga is elég hasonló helyzetben van... Mindenesetre itt és most inkább nem hoztam fel a témát, elvégre nem ide tartozik, legfeljebb a küldetés után ha úgy alakul és beülünk valahová egy üdítőre vagy egy sütire, avagy nyugisabb körülmények között.
Majd az őrködést és a jártasságokat említve Enhi már kezdte haszontalannak érezni magát – Nem vagy haszontalan, sőt! Villámlással együtt több szem többet lát alapon nagyobb területet beláthattok. Arról nem is beszélve, hogy Villámlás akár a levegőből vagy a háztetőről messzebb ellát mint bármelyikünk. - mondtam a lánynak egy biztató mosollyal – Mindenki hasznos, akit a jó célok vezérelnek – tettem hozzá.

Miután felderítettük a kunyhót, valami nagyon furcsa volt. Nem tudom megfogalmazni, hogy pontosan mitől, és miért, de rossz előérzetem támadt. Talán ez a gyanúsan nagy csend és mozdulatlanság. Se egy mob, se egy gépi karakter, semmi ilyesmi. És ez még csak az első volt a furcsaságok közül. Takeshi is közben eltűnt, egy meglehetősen szokatlan magyarázattal. Mosdó? Ebben a világban? LOL, Aincradban legjobb tudomásom szerint senkinek sem kell mosdóba járni...
Miután eliszkolt, a többieknek szóltam az esetről: - Ez a Takeshi furcsa. Elrohan, állítólag mosdóba kell mennie. Valami nagyon nem stimmel... - jegyeztem meg. Lehet a végén nem kiderül, hogy nem is ő az áldozat, hanem inkább a tolvaj? Remélem nem, de ezt a lehetőséget sem lehet egyértelműen kizárni a jelen helyzetben. Majd egy termosz kávét húztam elő az inventoryból, amit körbe is adtam a jónépnek – Erre szükség lehet, hosszú lesz az éjszaka. - a kávé meg ugye egy ideig elzavarja az éjszaka folyamán lesből támadó <<Álommanó>> mobokat, ami meg hasznos, ha az ember őrködni fog. - Mindenesetre nem árt felkészülni az éjszakára. Javaslom először a kályhával kéne kezdeni valamit, ha már fa van bőven. Valamennyi fényt és meleget ad. Fényforrás viszont kelleni fog még, lámpások elsősorban, mivel a gyertya kristály hatóideje elég kevés – ötleteltem hangosan, majd ha nem volt ellenvetés akkor szépen el is kezdtem pakolni a hasábfát a kályhába, majd a lángoló nodachival begyújtottam. Igazi multifunkciós kard, kaszabolás mellett ideális tűzgyújtásra és korlátozott erejű fényforrás is egyben. Hátránya talán annyi, hogy szó szerint könnyen megégeti magát vele az ember...
Majd visszacsöszmörögtem az épületbe, és megkérdeztem a társaságot: - Nos, akkor ki mikor szeretne őrködni? Illetve ki hogyan bírja az éjszakázást? - majd rövidesen folytattam, hogy mire is gondoltam most pontosan - Első javaslatom az lenne, alkossunk két csoportot. Az egyikben a korán kelő, korán fekvő típusú emberkék, akik alvással kezdik és késő éjjel/kora hajnalban fognak őrködni. A másik csoport pedig a későn kelő, későn fekvő, éjjeli bagoly típusú emberek, mint jómagam is. A baglyok kezdenék az őrködést, és amikor kezdik kergetni az álommanók akkor keltik fel a váltást. Mit gondoltok erről? - majd vártam az észrevételeket, ki hogy látja a dolgot. Valószínűleg hatékonyabb lenne így, mint egy-két óránként váltogatni egymást, figyelembe véve azt a tényt, hogy ébredés után az ember zombi, és kell vagy negyed-fél óra amíg a tudata teljesen magához tér. Ami meg hát... nem a legkellemesebb.

by **Enheriel** Hétf. Szept. 10 2018, 17:12

Nagyon jól esett, amit Ozirisz mondott. S végül is igaza van, hiszen Villámlás fel tud szállni a tetőre figyelni a területet. Közben amíg vártam a válaszra, s végighallgattam Simeon történetét, olvasni kezdtem, miközben Villámlás mellettem feküdve pihent, hogy minél éberebb lehessen őrködéskor. Már közeledett az éjszaka, s persze a kunyhó is sötétedett. Egyszer csak Takeshi eltűnt. Ráadásul azzal a kifogással, hogy a mosdóba. De hát… miért kéne kimennie a mosdónak, ha nincs szükség rá egy játékban? Vagy mégis?
- Szerintem sem – felelte Villámlás Ozirisznak. Én nem szóltam semmit, bár tényleg furcsa volt ez. Lehet, hogy Takeshi tényleg a tolvajokkal van? Vagy Ő maga a tolvaj? A végén az egész olyan lesz, mint egy Sherlock Holmes-os regény. Igen, a valóvilágban azt is olvastam. Az egyik hobbim az olvasás volt. Akkor szoktam rá, mikor a pótszüleim vettek nekem pár könyvet még Amerikában, hogy addig olvasgassak azokat, amíg nem tanulok meg japánul. Mikor megtanultam pár év alatt japánul olvasnio, természetesen több könyvet kaptam, csak azok már japán szöveggel voltak. Természettudományos könyvek, regények, történelmi hősökről szóló legendák, s pár manga is volt, amit kaptam, s kiolvastam. Némiképp segített az iskolában is, amikor dolgozatot kellett írnunk, vagy valami téma volt a lánybarátaim között. Most, hogy így említve lettek, hiányoznak, mivel ők nem vették meg a játékot. Valamelyikük nem akarta, valamelyiküknek meg pénze nem volt rá. Ozirisz ismét mondott egy javaslatot.
- Ez nem hangzik rosszul. Villámlás a tetőn lesz mindenképp. Ha megtámadnak téged Villámlás, repülj el.
- És te?
- Tudok magamra azért vigyázni. - mosolyogtam rá.

by **Faust** Csüt. Szept. 27 2018, 22:05

Az akarat a tisztásra vitte szolgáját, s minden sugarával belemarta az izmokba a tájat, melyet a retinán át megpillantott. A hófehér gömb, saját testébe véste az információt, amellyel felvértezi majd a lovagot. Nem bízhatta a köd által fojtogatott szolgára ezt a feladatot, mert túl illékony, túl lassú az emlékezet, mit az elme hordoz. Így hát a fénylő, végtelen csápok, áthatolhatatlan, megfoghatatlan felületébe rajzolta mindazt, mire a ragadozónak szüksége lesz. Mikor visszatért a szavak útját járókhoz, még látta elillanni a gyereket, kinek segítségére érkeztek ide, s most mégis csak a titán lépett utána. Óvniuk kellett volna, ők mégis hagyják eltűnni az érzékeik szférájából. Ezért hajtotta a hófehér gömb uralma alá a tudatot. Tévútra vezeti azokat, kik általa élnek. Faust rég maga mögött hagyta ezt a világot, vagy talán soha nem is volt résztvevője. Mit sem számít.
Épp addig lépett a gyerek után, míg megkaparintotta az információt, melynek szükségét látta, majd visszatért azok közé, kiket épp úgy oltalmaznia kellett, mint a fiút. A lovag határozottan, fémcsizmájának talpával oltotta ki a lángokat, mely épp fellobbant, mit sem törődve a többivel. A kényelem, nem juttat közelebb a célhoz. Mocsarában csupán a halál várja őket, mert fényt nyújt azoknak, kik odakint leselkednek rájuk. A komfort a tettek gyilkosa.
Egyetlen pillantást váltott csupán a szavak végtelen forrása felé és az akarat megvillantotta önnön lényét a lélek tükrein át. Akárha a fagyos pokol mosolygott volna egy pillanatra önjelölt vezetőjük felé, majd a férfi továbbállt. Kivonta kardját, megkereste a szoba közepét, hol az értelem szerint a legveszélyesebb. Ám mást mondott az akarat.
A ragadozó készenlétbe helyezte magát. Térdre ereszkedett a lovag, s a virtualitás hazug valóságának szövetén megnyitotta a fénylő ablakot. Faust visszalökte a hófehér gömböt a ládába, melyből kiszabadult, ezzel megállította vad forgását. Erőtlen vergődésre kárhoztatta urát, hogy az visszatérve oly erővel ruházza fel, mely hatalomnak tűnik majd azoknak, kik látják érkeztét. A sugarak utolsó erejével, a hószín gömb, a titánt mozgató motor, előhívta azt mivel harci meditációra sarkallta szolgáját. Betűk sorakoztak a foszforeszkáló ablakon, majd az elme felé fúrták magukat a köd fátylán át. Ő vált az őrré, ki egyedül védelmezi a többit. Az eggyé, ki sosem alszik, mert érzékei mindent felfognak. A gólemmé, mely őrködik majd a többi helyett.

by **Leonard** Kedd Okt. 09 2018, 19:40

Leonard széles vigyorral az arcán pacsizott le Tengerszemmel és Simeonnal, és örült neki, hogy a páros így elfogadta őt. Nem is zavartatta magát a továbbiakban, nem foglalkozott senki mással, a párosra koncentrált. Miközben Simeon mesélt neki, élénken bólogatott, és néha még egy-egy "hű" meg "haa" hangeffekttel is megtoldotta hallgatását, kifejezve érdeklődését. A fiú tehát nagyon jó hallgatóságra talált Leonard személyében, aki maga is örült a közvetlen hangnemnek és a napsütésnek. Ha az ember évekig van a börtönbe zárva, apró dolgoknak is képes lesz örülni. Meg egyébként is, a kardforgató mindig is az a fajta ember volt, aki félig telinek látta azt a bizonyos poharat. Lazasága nem csupán egy álca volt, egy felszínes akármi, a teljes lényéből tökéletes természetességgel áradt. Mikor Simeon a történet végére ért, azért még megjegyezte.
- Nagyon érdekes ez az idomár kaszt. Annyiféle módon juttok a tojáshoz, és mindegyik mást és mást takar. Izgalmasnak tartom. Lehet, egyszer én is beszerzek magam mellé egy kis társat, már gondolkodtam rajta régebben. - mesélte elgondolkodva, és rögtön eszébe is villant egy különös nyuszi, akit egyszer "álmaiban" látott. Aztán persze eszébe jutott Vezér, és az örökké morcos farkasra gondolva rájött, azért mégis vannak hátulütői ennek az idomár kasztnak. Na meg, a kardforgatók gyorsaságát semmi pénzért nem cserélte volna el senkivel. Talán egy fasza Alfa Rómeóért. Talán. De mint tudjuk, a játékban nem igazán lelhető fel sportkocsi, így nincs is min gondolkodni.
Mindeközben a csipet-csapat morcos és kevésbé morcos tagjaival együtt, megérkezett a megjelölt helyre. Egy édes-aranyos kis faház volt az egy remek tisztáson. Kifejezetten hívogatónak tűnt. Amint Simeon rohanva elindult az ismeretlen épület felé, arcán végigfutott egyfajta aggodalmas kifejezés. Azon nyomban utána eredt. Nem taszította el vagy állította meg, mivel nem akarta letörni a fiú jókedvét, de készen állt rá, hogy ha bármi veszélyesbe ütköznének, segítsen. Még úgy is tűnhetett a többiek számára, ő maga is a ház felfedezésében leli örömét. Valahol eltemetve az aggodalom mocsarában még így is volt.
Természetesen végül gond nélkül telt a ház felfedezése, és kitaláltuk azt is, hogy végső soron le is fogunk táborozni a helyen, hogy többet kiderítsünk az esetről. Minden rendben ment, egészen addig, amíg Takeshi különösen nem kezdett el viselkedni. Amikor a fiú kijelentette, hogy pisilni megy, pillantását élesen és hidegen rávetette, mintegy figyelmeztetve rá; nem győzte meg a kifogás. Egyértelművé vált, hogy valami itt sántít, még annak a vak Ozirisznak is feltűnt a dolog. Azon a helyen, ahol elrabolták a társaimat, nem jut eszembe csak úgy csatangolni. A kifogás pedig nonszensz dolog. Leonard tekintete egyértelművé tette gyanakvását, de végül csak annyit mondott:
- Egyszer nálam is bebugolt a rendszer, még a játék legelején. El kellett végeznem egy bokorban a dolgom. - megvonta a vállát. - Annyira nem örültek neki az arra járók.
Mindeközben Takeshit elnyelte a sötétség, ő pedig felvont szemöldökkel nézett utána.
- Nem kéne megnézni, mit csinál? - vetette fel az ötletet, de úgy tűnt, a többiek közben már egy másik kérdéskörrel foglalkoznak.
- Én abszolute éjjeli bagoly vagyok. A koránkelés viszont nem az erősségem. Az első őrséget vállalnám. - fordult a többiekhez nagy komolyan. - Jártasságom viszont nem igen van. - fűzte tovább a szót, bevallva ezen hiányosságát. Régebben szuper kis jártasságai voltak, de sajnos ezeket a rendszer nem volt hajlandó visszaadni a börtön évek után. Fogalma sem volt róla, mikor vesztek el. Odalent mintha még meg lettek volna.. Még használta is egy ideig talán.. Aztán egyszer csak, huss.. Már csak a hiányukat vetet észre.

/Több, mint 500 szóval, mindkét kört pótoltam./

by **Simeon** Hétf. Okt. 22 2018, 18:16

A nap sütött, az árnyékok messze kerülték őket és a csapat is szépen haladt a célja felé - bármilyen messze is legyen, ahová készültek. Simeon nem érzékelte az idő múlását, úgy belefeledkezett a társalgásba: örült, hogy Leo figyel rá és emellett érdekli is, amit mondani akart.
- Igenigen, sőt, találkoztam már olyannal, akinek két petje is volt! - mutatta ujjával a számot - Egy macska meg egy gyönyörű, tüzes főnixmadár, aki... de persze Tengerszemnél nincs jobb - vette észre magát a srác még időben és csupa szeretettel megsimogatta a petjét: Tengerszem ugyan egyre kevésbé figyelt oda arra, hogy idomárja mit hadovál, de a "főnix" szóra még félálomból is felkapta a fejét. Talán magának sem vallotta be, de kicsit féltékeny volt új céhük madarára, akivel Simeon annyira jól kijött. A fiúból áradó tisztelet és óvó szeretet egyetlen petje iránt viszont annyira kézzel fogható volt, hogy a polipocska voltaképpen teljesen fölöslegesen irigykedett a főnixre: ugyan neki nem voltak tűztől csillogó szárnyai, de Simeon őt szerette mindennél és mindenkinél jobban. Ez pedig kívülről is látszott.
- Milyen állatot szeretnél? - kérdezett vissza a fiú a kardforgatótól - Nagyon sokfélét láttam már... - tette hozzá elmélkedve, ahogy lassacskán beértek az erdőbe.

Lelkesen fedezték fel maguknak a házikót és környékét, végül pedig lehuppantak az ágyra és onnan figyelték a kialakuló eszmecserét. Illetve Tengerszem figyelte, amíg Simeon odarohant az Ozirisz kezében lévő nodachihoz és egészen közelről, szinte megbűvölve bámulta a kályha begyújtásának folyamatát.
- Ez a kard állandóan tűzben ég? - kérdezte a feketeruhást. Eközben Takeshi elindult kifelé és egyedül Faust volt az, aki a nyomába eredt.
- Phh-ph! - kiáltott oda Tengerszem Simeonnak, aki bólintott: hát persze, hogy mehetsz, ha szeretnél. A kis polip pedig seperc alatt utolérte a fehérhajút, és mellette-előtte csúszva nézte meg saját szemekkel, hogy a küldetésadójuknak vajon mi dolga van odakint - meghogy egyáltalán mit is jelent az, hogy mosdóba kell mennie? A polipocskának természetesen fogalma sem volt róla, hogy mit takar a kifejezés; Simeon se használta még sose. Talán valami furcsa, múltbéli dolog... Mindenesetre végül Fausttal együtt fordult vissza - a férfi védelmének híján már ő sem mert egyedül kint mászkálni ilyenkor - és csatlakozott Simeonhoz, aki azóta is a tüzet bámulta önfeledten.
Egészen addig, amíg Faust el nem oltotta azt.
- De így sötétben maradunk! - rémült meg a fiú - Hadd gyújtsuk meg! - kérlelte a többieket, szemét ide-oda kapkodva a félhomályban, ami mint búskomor takaró borult rájuk. Nem szerette a sötétet. Ölébe vette Tengerszemet és őt szorítva húzódott oda Leo mellé. Remélte, hogy valaki utat enged a fénycsíkoknak: ha van lehetőség rá, ki az, aki nem szeretné táncolni látni őket maga körül?

by **Strea** Csüt. Nov. 08 2018, 00:22

A küldetést Arabel vette át, fogadjátok őt bizalommal! ^^

by **Ronye Arabel** Vas. Nov. 11 2018, 19:29

Az éjszakátok csendesen telik, nem zavarja meg semmi a nyugalmatokat. Reggelre Takeshi is visszatér a táborba, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.

Ha körbejártok, akkor felfigyelhettek rá, hogy az erdőből mintha mozgolódás zaja hallatszana. És nem csak az erdőből, hanem az épület tetőtere felől is.

A ház hátánál találtok egy létrát, ami a padlástérbe vezet.

Mit tesztek?

Szervusztok :3
Pörögjünk amennyire lehet Smile

2 hetet kaptok írni, tehát mese november 25-én.

by **Leonard** Csüt. Nov. 15 2018, 13:03

Leo szívesen vette a társaságot, amit az idomár páros nyújtott neki, és elragadta rögvest a fiú jókedve és élni akarása. Mondhatjuk úgy, kevés olyan ember van a játékban, aki ennyire pozitívan élné meg a történteket. Ez pedig tetszett neki, roppant mód tetszett, hisz ő maga is egy ilyen személy volt. Imádta a napsütést, a kellemes tájakat, a vidám beszélgetéseket, és segíteni másoknak. Most minden adott volt, hát miért ne lenne boldog? Leszámítva természetesen a különösen morcos útitársaikat, akik valamiért folyamatosan gyanúsan méregetik őt. Szerencsére tudta, hogyan kezelje az ilyesmit; egész egyszerűen csak nem foglalkozott velük.
Simeon és Tengerszem párosával viszont annál inkább. Végre egy pet, ami nem akarja leharapni a fejét, mint egyesek közönséges farkasai.
- Ohh igen, mintha már hallottam volna egy ilyen személyről! - csapta össze a tenyerét. - Valamelyik céh vezére, igaz? Elég híres a hölgy. - bólogatott elgondolkodva maga elé. Szophie mintha említette is volna, hogy mi a neve, még a különös macskáról is beszélt, akivel Vezér annyira jól kijött. Pár fontosabb infó megmaradt róla neki, hiszen a börtönben egyébként is rendszeresen kitárgyalták a legerősebb, leghíresebb emberek tárgyait és képességeit. Ez alól természetesen egyetlen egy céhvezér sem maradhatott ki. Ugyanakkor épp azért, mert már évek óta a börtönt járta, nem volt naprakész az információkból, és egy kicsit meg is kopott már a tudása, főleg a neveket illetően.
Leo a kérdésre egy pillanatig zavarba jött, és halvány pír öntötte el az arcát, ami nála egészen nem jellemző. Lehajtotta a fejét, és úgy motyogta az orra alatt el a választ, hogy csak Simeon hallhassa.
- Igazából.. Egy nyuszira gondoltam. - vallotta be, idegesen a haját piszkálva közben. - Khm.. Fehér nyuszira. Szép selymes bundával. - folytatta aztán, és egészen belevörösödött a vallomásba. Pedig biztos volt benne, hogy a fiú, akinek mindezt elmondta, egy percig sem nevetné ki az ötletért. Egész egyszerűen csak férfias zavara miatt volt nehéz számára ezt kimondani. És ezért is gondolta azt, hogy nem volna jó ötlet csak úgy vígan járni a világot egy bolyhos szőrcsomóval. Az apja már réges rég belé nevelte, hogy egy férfinak, mint ő, nem szabad gyengédséget mutatnia a világ iránt. Természetesen sosem hallgatott az apjára, de ez a nevelés valahogy mégis belé ivódott.
Közben elérték a házikót, és felállították a csapatot is. Akárhová is került, Leo vígan kiállta az éjszaka próbáját,, és úgy tűnt, egész végig semmi nem zavarta meg a kis csapat álmát. Reggel vígan terített le egy pokrócot, és szedegette elő a reggelinek valót, és kínálta meg étellel a többieket is. Ekkor történt az, hogy Takeshi betoppant a házba. A fiú, aki a segítségüket kérte. A fiú, aki eléggé gyanúsan viselkedett.
- Hé, kölyök, nem vagy éhes? - kérdezte tőle. - Merre csavarogtál? Kaptál ott enni? - támadta le rögtön. Az, hogy közben találtak egy létrát, vagy hogy valami mozgolódott a környezetében, jelen helyzetben cseppet sem izgatta. Most a fiú volt a legfontosabb számára. Úgy gondolta, a többit majd a többiek úgyis meglesik.
- Nem gondolod, hogy ha együtt akarsz velünk játszani, jó lenne a lapokat is kiteríteni? - nyújtott felé egy szendvicset, és arcán barátságos mosoly ült, ugyanakkor hanghordozása szigorú és kimért volt.

by **Ozirisz** Hétf. Dec. 03 2018, 17:16

Abban nagyjából egyetértés látszott a csapat részéről, hogy Takeshivel valami nagyon nincs rendben. És nagyon de nagyon nem őszinte, mert ugye a SAO rendszerébe nincs belekódolva a mosdóhasználat és hasonló dolgok. Még szerencse, mert különben elég lenne egy „tehetséges” szakács, és harcképtelenné tenné az egész frontvonalat mondjuk a bossterem előtt felejtett bográccsal. Vagy ha megitatnának az emberrel egy olcsó katyvasz potit, az két hétig csak futna a retyóra. Az ilyen kis apróságokról nem is beszélve, hogy egy felkapottabb farmhelyen több „ajándékcsomag” kerülne az ember útjába mint mob. Szerencse, hogy legalább az efféle dolgokon nem kell aggódnunk. Viszont a srác ha kamuzni akart mindenáron, kicsit jobban megerőltethette volna magát.
Ami Enhit illeti, ő legalább megfogadta a tanácsom, hogy Villámlás a háztetőn őrködjön, szóval egy őrszem már van. Bár nem sokat tudok róla, hogy peteknél hogy működik az ébrenlét-alvás ciklus, de abból kiindulva, hogy az állatok általában jóval előbb megébrednek a neszelésre mint az emberek zöme, szóval egyértelműen jó dolog – Megnyugtató a tudat, hogy valaki odafentről vigyáz ránk – mondtam a lánynak mosolyogva.
Majd a tűzrakás folyamata közben odajött hozzám Simeon, és nagy érdeklődéssel figyelte a lángoló nodachit. - Igen, ez egy ilyen igazi multifunkciós kard. Könnyű forgatni, jól sebez, és fényforrásként is egész jó – mondtam a srácnak – A hideg, fagyos szinteken viszont kifejezetten jól jön, nem fagy oda az ember mancsa a kardjához – lelkesen meséltem Simeonnak a kard előnyeit – Elég régóta megvan, és semmi hozzá hasonlót nem láttam eddig még... pedig hasznos lenne minden kasztba egy-egy ilyen fegyver... nektek is jó lenne mondjuk egy fényárban úszó pálca – na igen, egyértelműen hasznosabb lenne némely szituációban mint a nodachi. Például amikor az ember az ágy alá beesett páratlan zokni párját akarja megkeresni, amire még a nodachi is alkalmas, de a zokni számára nem túl előnyös a végkifejlet.
Épp hogy végeztem a tűzgyújtással, Faust egyből felrántotta az agyvizemet ahogy eltapiskolta a tűzhelyet. - Ez meg mi a jó francért volt jó? - fakadtam ki a lovagra – Ha nem mutatjuk semmi jelét az ittlétünknek, akkor nem valószínű hogy ideeszi a radai rosseb azokat akiket el akarunk kapni. Ha meg mégis, vaksötétben előnyük lesz azokkal szemben akiknek nincs látás jártassága... - na igen, ha az éj leple alatt ténykednek, nem túl valószínű, hogy olyan amatőrök lennének, hogy még egy elfogadható szintű látásra sem futja nekik. Itt meg nem mindenkinek van, szóval lehet valaki arra ébred fel, hogy nem ébred fel. Feltéve ha beüt a legrosszabb, és mindannyian egyszerre bealszunk. Fénnyel meg azért látna is a jónép valamicskét a saját orra hegyén kívül. Plusz ha egy lusta bandával állunk szemben, lehet kiveszik a mai napot szabadságnak, mivel messziről nézve a kutya sincs itt.. - Mellesleg ha ennyire zavar a fény, igazán szólhattál volna... - fejezte be a mondandóját.
Az éjszaka viszonylag nyugodtan telt, úgy hajnalig kibírtam minden gond nélkül. Hol az egyik falnak támaszkodva ücsörögtem, közben el-elgondolkodva, de végig figyelve a neszeléseket. Hol pedig jártam egy-egy kört az épület körül, a nodachi természetesen végig nálam. Hajnaltájban, ahogy a virtuális koffein és a kitartáspontjaim közti csata eldőlt, úgy bólogattam nagyed-félórákat, sűrűn megébredve, zombiként téve egy-egy karikát odakinn, hogy magamhoz térjek. Míg végül beköszöntött a reggel, Takeshi előkerült, és Leo rögtön kérdőre is vonta az előző esti „megyek pipilni” mutatványért. A mozgolódással ami fentről hallatszott, sokáig nem aggasztott, betudtam Villámlásnak, aki fészkelődik a kényelmesnek nem mondható tetőszerkezeten. Amikor reggel kimentem egy kicsit a ház elé, kinyújtani a patáimat, reflexből felfelé néztem, hogy mi újság a tetőn őrködő griffel. Aztán ahogy sétáltam körbe, feltűnt a létra a ház végében. Ez vajon mikor került oda? Este mintha nem lett volna ott. Éjjel rakta oda valaki? Hogyhogy nem vettem észre? Lehet csak hajnaltájt került oda? Lehet, akkor már nagyon nem voltam képben. És honnan jött a létra? Úgy hozta magával valaki? Egy pillanatra bevillant a jelenet, ahogy az egyszeri ember viszi az erdőbe a létrát, naná hogy keresztbe, és sehogy nem fér el vele két fa között...
Egy-két másodpercig hezitáltam, hogy mit kéne tennem. Visszamenni, szólni a többieknek? Vagy most azonnal felmenni, hogy kik és mik vannak odafenn? Ha visszamegyek, addig lehet, hogy lelécelnek, mert kiszúrták a jelenlétem. Gyorsan írtam egy üzenetet Enherielnek, hogy mit találtam. Bízom benne, ő szólni fog a többieknek, hogy mi a hadihelyzet, én pedig felsétáltam a létrán. Kíváncsi voltam, hogy mibe, esetleg kibe fogok botlani...

by **Enheriel** Hétf. Dec. 10 2018, 22:21

- Ezt miért csináltad?? - kérdeztem megszeppenve a Faust nevű férfitól, ugyanis Ozirisz éppen hogy meggyújtotta a tüzet, a csendes lovag fogta magát, s azonnal eltaposta azt, ismét sötétséget hozva a házba. Villámlás is értetlenül nézte ezt, mielőtt kiment volna a tetőre, hogy figyeljen. De aggódva tette ezt, mert ez miatt egyedül maradtam. Persze tudta, hogy Ozi vigyázna rám, ez csupán ösztönös aggódás volt, hiszen a petem volt. Kicsit féltem most, hogy ismét sötét volt a ház. Bárcsak itt lenne most Snowy, hogy átölelhessen, hogy ne féljek… Hihetetlen, hogy csak egy éjszaka nincs velem, hogy öleljen, miközben alszok, s már most úgy hiányzik. Az viszont nyugtalanít, hogy Takeshi nem került elő.
- Szerintetek hol van? Székrekedése lett, vagy most beszéli meg a tervet a rablókkal? - jaj, olyan lettem most, mint Villámlás! Szegény griffemnek a postásfiú aki nem tudom, hogy tud postásként dolgozni is gyanús. Na mindegy, a lényeg, hogy gond nélkül telt el az éjszaka, s senki nem aludt el, legalábbis tudtommal. És lám, reggel meg is jött Takeshi!
- Ha szabad megjegyeznem, elég sokáig tartott a mosdó… Ilyen messze volt? - Hirtelen Villámlás tört be az ajtón:
- Valaki van a padláson!
- Miből gondolod?
- Létra van kitámasztva, s zajokat hallottam! S az erdőben is vannak szerintem!
A padlás eléggé megijesztett, de ez még jobban. Most nagyon kellene a vőlegényem, hogy megnyugtasson…
- Most mi lesz? Megnézzük vagy megvárjuk, míg lejön? - miféle kérdés volt ez tőlem? Miből gondoltam azt, hogy lejön, ha látta, hogy mennyien vagyunk. Vagy Takeshi mondta el neki. Az is lehet, hogy többen vannak.

by **Simeon** Hétf. Dec. 10 2018, 22:55

Simeon már a szőke srác első szavánál bólintott, amikor viszont új barátja a személyleírás végére ért, azonnal egyértelműsítette a szituációt:
- Igenigen, Chancerynek hívják, és a Unity céhvezére. Én is abba a céhbe tartozom! - húzta ki magát büszkén és mutatott fel a feje fölé, ahol életcsíkja mellett a logó is látszódott - Gyönyörű, fényes hely és még tetőtér is van! - lelkendezett. Később a petekre terelődött a téma, az idomársrác pedig csillogó szemekkel hallgatta Leonardot. Teljesen odavolt meg vissza, és ez mimikáján, mozdulatain is tisztán kivehető volt:
- De jó, de jó! Azok nagyon aranyosak - felelt izgatottan - És milyen nevet adnál neki? Találtál már olyan boltot, ahol lehet kapni? Mekkora lenne? Majd ugye megmutatod nekem, ha lesz? - sorolta kérdéseit azonnal és még ugrott is egy aprót örömében, széles mosollyal nézett körül, ahogy haladtak belefelé az erdőbe.

Az a furcsa, feketeruhás fiú is nagyon kedvesen válaszolt neki, és amikor mondandója a fényárban úszó pálcához ért... Simeon nem tudott betelni az örömtől:
- Szerinted lesz olyan is? Az nagyon szuper lenne! - mondta boldogan.
Eközben Tengerszem követte Takeshit Faust oldalán: át a küszöbön, ki a házból, be az erdőbe és... hirtelen elvesztették a nyomát. A kis polip bizton álíltotta, hogy erre fordult, de ott volt egy bokor is és... vajon elteleportált?
- Phh... - gondolkodott el a kicsi pet, mert hangokat nem hallott... a fehérhajú férfi azonban eközben visszaindult a házba, így Tengerszem megszeppenve követte őt, mert egyedül azért nem akart ő kint maradni éjszakára! Odabent aztán bebújt idomárja pólója alá és elszenderedett. Simeon pedig szorította őt egy ideig, nem szerette a sötétet de senki sem gyújtott tüzet újra... csak vitatkoztak, ő pedig nem akart részt venni benne. Leo oldalán aludt el végül, reggel pedig polipocskája keltette a hírekkel, hogy Takeshi visszatért.
- Ph-ph! - mászott elő Tengerszem és fújt egy buborékot a srác arcába.
- Neked is jó reggelt - nyitotta ki szemeit Simeon hunyorogva, de aztán rögtön fel is pattant - Világos van! - örült meg neki, ám éppen ekkor érkezett meg a hatalmas griff is a szobába. Simeon furcsának találta, hogy tud emberi nyelven beszélni, de így sokkal könnyebb volt megértenie őt, mint másoknak Tengerszemet.
- Mi, mi megyünk! - lépett előre sugárzó mosollyal - Már voltunk egy házban ahol volt padlás és ott pókok voltak - osztotta meg az információt társaival és már indult is el, ám eszébe jutott valami:
- Ezen a padláson van ablak? - kérdezte a tollas petet - A múltkorin volt... - tűnődött el, tekintetével pedig biztos ami biztos megkereste Leot, hátha a kardforgató fiú is úgy gondolja, hogy érdemes lenne felmenni. Tengerszem karba tett csáppal nézte végig a szituációt, majd körbenézett a játékosokon: Ozirisz elment valamerre, azon kívül pedig voltak egy, kettő, három... hát, nem sokan.
- Phh-ph-ph... phhh? (Nem kellene valakiknek itt is maradniuk?) - nézett a kis polip Simeonra, majd Villámlásra is: tudta, hogy gazdáján kívül más petek még érteni szokták, mint mond, így elsősorban hozzájuk intézte a kérdését.
- Akkor váljunk szét és nyomozzunk! - nevetett fel a fiú, idézve valami régi meséből, és ha Leo is ment velük, derűsen csattogott keresztül a füvön az épület hátulján található létráig.

by **Ronye Arabel** Vas. Dec. 30 2018, 14:57

A fiú Leo letámadására, és Enhi kérdésére szorgalmasan rázza a fejét és bólogat.
- Nem vagyok éhes. Találtam enni. Kicsit eltévedtem - vakarja meg zavartan a halántékát. Szégyenli magát az ügyetlensége miatt. Kicsit el is vörösödött Leo dorgáló szavaira.
- Sajnálom, nem vagyok valami jó a tájékozódásban… Csoda hogy visszataláltam… - szabadkozik.
Az ötletelésbe Takeshi is beszáll
- Szerintem ellenőrizni kéne… A végén még ránk támad valaki.. Vagy valai… - javasolja kissé riadtan.

Ozi (és aki még felmegy): Odafent egy egyszerű padlást találsz, szénakazallal, az ehhez való vasvillával. De hogy mi okozta a zajt, azt nem találod.

Aki lent marad ha fülel olyan hangokat hallhat, mintha valaki a ház körül járna...
//No ki megy fel, és ki marad lent? Smile

by **Ozirisz** Szer. Jan. 23 2019, 08:33

Meglepett, ahogy lelkesedett Simeon a lángoló kard láttán, különösképp amikor eljátszadoztam a gondolattal, hogy más kasztoknál is lehet hasonló jellegű fegyver, például egy fényárban úszó pálca. - Sosem tudni, a fegyverreceptek messze nincsenek annyira felfedezve, mint a páncélok, szóval esélyes, hogy előkerül valami hasonló - válaszoltam Simeonnak, mosollyal az arcomon, majd hirtelen eszembe jutott valami - Úgy tudom, van egy Tier kettes ritka sisak, azt lehet érdemes lenne beszerezned - kezdtem el magyarázni a srácnak - Bányász Sisak a neve, állítólag egy kiéghetetlen Gyertya Kristály van benne... szóval ha sikerül hozzájutnod egyhez, akkor nem kell többé aggódnod a sötétség miatt - fejeztem be a mondandómat, ami különösképp jól jönne a tüzet eltapiskoló lovag húzása után.

Másnap reggel aztán érdekes változások álltak be. Takeshi előkerült, és odakint is volt valami ismeretlen mozgolódás. Először Villámlásra gyanakodtam, majd ahogy megpillantottam a létrát, erőteljesen gyanakodtam, hogy mi történt, mi mocorog, mi zörög. Enherielnek elküldtem az üzenetet a fejleményekről, majd felsétáltam a létrán. Nem tudom, észrevette-e, vagy hogy egyáltalán átment-e az üzenet, hisz korábban is találkoztam már olyan jelenséggel, hogy nem működött az üzenetküldő rendszer. Még nagyon régen, abban az elátkozott toronyban, ahol sok furcsaság volt ezen kívül is. Mint például azok a felfelé eső vízcseppek, vagy az emlékfelidéző kristálytévé és hasonlók. Odafenn azonban nem találtam semmit, legalábbis olyasmit nem, ami zajkeltésre alkalmas lenne. Se ember, se mob, csak a szénakazal és itt-ott kisebb kupac széna, és egy vasvilla. A lángoló kardot el is tettem, és helyette a kezdő kardom hívtam elő. Nem szerettem volna véletlenül felgyújtani a padlást az épülettel együtt. Nem lenne jó móka, különösképp amiatt, hogy a csapattársaim zöme odalent van, és nagyon nem lenne vicces nekik, hogy Ozi rájuk gyújtja a házat, puszta bénázás okán. Végigjártam a padlást, különösképp a szénakazallal voltam óvatos, hogy nem-e bújkálnak ott Takeshi barátainak elrablói, vagy legalábbis a banda egyik tagja. Egyet-egyet belerúgtam a kupacba, kezemben a karddal, ha kiugrasztom a nyulat a bokorból akkor szükség esetén tudjak cselekedni, bár annyira nem aggódtam. A szénakazal méretéből ítélve egy, vagy legfeljebb két ember ha el tudna bújni benne. Sejtéseim szerint a tolvajbanda tagjai nem valami nagy szintűek, és kezdő játékosokra specializálódtak, akik az épp megpihenő játékosokra vadásznak. Ha magasabb szintűek lennének, akkor például a fagyos szinteken jócskán több aranyat összeszednének (az expről nem is beszélve), mint amit egy-egy kis szintűnél találnak.
Majd ha semmit se találtam, akkor elindultam vissza le a padlásról, ha esetlegesen feljött még valaki utánam, közöltem vele a fejleményeket, hogy idefenn nincs semmi. Ha pedig egyikünk sem volt a padláson, szépen elvettem a létrát a fal tövéből, és elfektettem az épület mellett, arra az esetre, ha valaki mégis odafenn rejtőzne, és nem vennénk észre valami okból. Avagy kicsit nehezítsük meg a dolgát. Igaz, a nagyjából két-három méterről leugrás is csak minimális sérüléssel jár, de a puffanás annál nagyobb hanggal.

by **Leonard** Pént. Jan. 25 2019, 16:49

Lassan a nyuszi kérdéskör végére értek, és Leo most már úgy érezte, muszáj lesz beszereznie egyet, ha már Simeon is annyira lelkesedik érte.
- Egy egészen picikére gondoltam csak, de nem, még nem találtam olyan boltot, ahol vehetnék. Igazából azt sem tudom, hogyan lehetséges, azt hiszem, csak különleges helyeken lehet tojásokra bukkanni, vagy úgy kell az állatokat szelidíteni. Persze, hogy megmutatom, megígérem, hogy az első leszel, aki látja! - rámosolygott a fiúra, és elégedett volt, hogy közelebb hozta őket egymáshoz a téma. Szemei előtt már meg is elevenedett a kisállat, és tényleg igazán meg akarta szerezni, még ha ez fáradtságos feladat is, meg a nevelése is. Végül is, valamilyen szinten már volt tapasztalata az állatok terén, és idomár sosem lesz. Ez csak egy kis háziállatocska volna, akit nagyon szeretne.

Később aztán annál nagyobb galibába keveredtek. Leo még mindig mérges volt Takeshire. Úgy gondolta, az előző sírós hisztijéhez egyáltalán nem illik ez a pisilős jelenet, ahogy az sem, hogy csak így félvállról vegye, hogy eltűnjön. További morcosságának ugyanakkor nem adott hangot, csak karbafont kézzel ácsorgott, és egy pillanatig sem volt hajlandó szem elől téveszteni őt. Arra gyanakodott, valamiben sántikál. Ha el is tévedt volna valóban, most nem ilyen nyugodtan kellett volna visszabandukolnia, mint akinek kutya baja, hanem minimum megijedve tőle, hogy egyedül éjszakázott a szörnyű erdőben, ahol társai eltűntek. A hangok ezek mellett már semmiségnek tűntek számára, így úgy döntött, ő bizony marad odalent megfigyelőnek. Sötét pillantásokat lövellt továbbra is Takeshi felé, és remélte, ez egészen megteszi a hatását. Beállt az egyik árnyékos sarokba, elővette kardját, és azt markolászta készenlétben a továbbiakban.

by **Enheriel** Vas. Jan. 27 2019, 13:18

Méghogy eltévedt… S el is hiszi szerinte mindenki? Hol volt az a mosdó, a 29. szinten? Mindegy, úgyis lebukik ha arról van szó… De féltettem már Enhit, mert nem tudom, mi van a padláson s az erdőben. A Polipos fiúból kijött egy számomra felesleges kérdés.
- Nem láttam, mert nem azzal voltam elfoglalva… - Ozirisz már fel is ment, legalábbis mikor jöttem, őt már nem láttam sehol sem. Hogy ilyenkor nincs itt Snowcat és Regina, hogy a rosseb vigye el azt a fiút is, hogy inkább a koktélkészítést gyakorolja…

Az ijedtségtől most láttam csak meg, hogy Ozirisz küldött nekem egy üzenetet. Megnéztem, s az volt benne, amit Villámlás mondott, vissza is írtam neki gyorsan:

Villámlás is látta, az imént jött le szólni róla. Találtál ott fent valakit? Simeon is jön azt hiszem, nem tudom.

Eztán a többiek felé fordultam:
- Izé… Ozi küldött üzenetet arról, amit Villámlás mondott, de csak most láttam… bocsánat a figyelmetlenségemért… - szomorodtam el, hiszen akár az életünkbe is kerülhet ez az aprócska hiba is. Féltem, hogy most dühösek lesznek rám, s nem fognak ezek után megbízni bennem. Villámlás persze ígyis bízni fog bennem, hiszen a petem, de a petek arra vannak programozva… Mondjuk Timidusra visszagondolva nem hiszem. Lehetséges, hogy Kayaba a peteket többre tervezte, mint program? Vajon akkor Simeon polipja milyen lesz, mire felnő? Marad a jelenlegi jelleme, vagy meg fog változni? Közben persze hallottam én is a zajokat az erdőből, s Villámlás mellé mentem a félelemtől. Remélem csak a mobok, s nem a rablók.

by **Simeon** Vas. Jan. 27 2019, 15:04

Leo elbeszélésére az idomár csak egyre lelkesebb és lelkesebb lett: hevesen bólogatott és majdnem el is esett egy kiálló gyökérben az erdőben, annyira nem figyelt a lába elé.
- Én se láttam ilyesmit - rázta meg fejét - És köszönöm! - reagált arra, hogy új barátja megmutatja majd neki a petet. Azt már elmesélte, hogy ő hol találta Tengerszem tojását, de nem hitte, hogy egy nyuszit is lehet ott találni, hiszen azok annyira nincsenek jóban a vízzel, nem? Talán húsvétkor egy mezőn... Végül oda is értek a házhoz. Beesteledett. Simeon Ozirisz kardját figyelte, meg a kardforgató mondandóját.
- Nagyon de nagyon jó lenne valami fényes bot! - helyeselt - Ez a kesztyű viszont tetszik! Nagyon jó a képessége, passzol a miénkhez - dicsekedett. A sisakot viszont nem ismerte és gyorsan meg is köszönte a férfinak az információkat. Közben Tengerszem is visszaért és így aludtak el ketten, mialatt a csapat többi tagja éberen figyelt.

Reggel aztán ő inkább Leot figyelte: a srácnak nem tetszett Takeshi, így nem ment velük a padlásra, Ozirisz viszont már korábban elindult.
- Phhbrhh (Értem) - válaszolt Tengerszem a nagy griff szavaira, amire amúgy inkább gazdája volt kíváncsi, de ő most teljesen másra figyelt: Enheriel levelet kapott! És meg is osztotta velük annak tartalmát!
- Ozirisz már fent van? Megkérdeznéd tőle, van-e ott ablak? Vagy tudod mit nem is, majd mi felmegyünk! Ha Villámlás és Ozirisz is hallották, valaminek csak kell lennie fent, nem? - hadarta. Leo úgy tűnik maradt Takeshivel, de jó volt úgy, ők nem féltek ám! Meg az a furcsa fehérhajú, szótlan lovag is itt volt. Ők majd vigyáznak a fiúra! - Ti is jöttök? - kérdezte aztán a másik pet-idomár párost és el is indult kifelé a házból, vállán Tengerszemmel. Valamikor félúton a létra felé hallották meg odakint a hangokat és a srác azonnal a szája elé tette a kezét és mutatta, hogy maradjanak nagyon, de nagyon csendben!
- Ph...ph-ph, brrhp. Phhh. Hhhh. Php? - nézett a kis polip először idomárjára, majd Villámlásra, hangját suttogósra halkította - már amennyire képes volt.
- Igen. Tengerszem azt mondja, hogy ti induljatok el az egyik irányba a ház körül, mi meg a másikba és úgy biztos nem kerüljük el a hang forrását - fordított az idomár. Ha Enherielék benne voltak, úgy alkalmazták is ezt a taktikát, ha viszont nem, vagy nem értették, úgy maga Tengerszem és Simeon vált szét: elég erősek voltak ők egymás nélkül, és különben is: nem volt olyan nagy az a ház, hogy órákig kelljen kerülgetni! Nem?

by **Ronye Arabel** Hétf. Jan. 28 2019, 20:26

Ozirisz: Nem, a szénakazalból nem ugrik elő semmi, de mostmár te is hallasz odalentről aggasztó hangokat, az észlelésed pedig odalentről nagy számú játékost jelez., ami azt illeti elég gyorsak is. Mire leérnél, már megérkeznek a házhoz.

Aki felmegy Ozi után az ugyan ezt tapasztalhatja, hogy semmi nincs, ami a hang forrása lehetne.

Aki lenn marad: Takeshi veletek marad, és ezeket a hangokat mintha meg sem hallaná. Ácsorog, és aggódva nézi a létrát.
. Biztos nem lesz baj, ha Ozirisz egyedül van odafent? És ha veszélyes? - aggodalmaskodik.
Elég hangosan ahhoz, hogy a hangokat ne tudjátok meghatározni honnan jönnek.
Mire észbekaptok körbevettek titeket, sokan, Takeshihez hasonló korú és alkatú kölykök, és rövid úton mindenki egy háló alatt találja magát, amibe ha mocorog, elég rendesen bele is gabalyodik. Mindenki, kivéve Takeshit.

Ozirisz (és aki utána ment) : Ha úgy döntesz a sikertelenség és a hangok hatására, hogy lemész, akkor le sem jutsz a létra aljáig, az utolsó fokokról hárman leszednek, aztán olyannyira ragaszkodónak bizonyulnak a srácok, hogy el sem engednek, amihez egy kötél segítségét is igénybe veszik, ami a csuklódra és a felsőtesteden körbe kerül. A többiekhálóba vannak gabalyodva, épp segítenek nekik legalább felülni. Egész pontosan vagy 20 Takeshihez hasonló srác. Apropó: Éppen Takeshi nincs a hálóba gabalyodva, sőt, úgy tűnik, mintha utasításokat osztana a fiataloknak.

Mindenki: Ennek nyomán mindenkit ketten-ketten, akik fentről jöttek le azokat óvatosságból hárman is felnyalábolnak, és elmenetelnek az erdő mélyére. Egy Robin Hood tanyájára emlékeztető erdei táborba visznek, ahol láthatóan nagyobb csapat él. Pár a titeket foglyul ejtőnél fiatalabb gyerek várja az érkezéseteket, látható megkönnyebbüléssel az arcukon amikor kiderül, hogy a srácok tértek vissza, "zsákmánnyal".

Na most mi lesz?
Zárókör következik ezután.
(A mese bármelyik pontján lehet próbálkozni bármivel, nyugodtan.)

Határidő: Február 11 (Tartsuk, sőt, ha lehet előbb írjatok kérlek! Amint írtatok mesélek)

by **Ozirisz** Szer. Jan. 30 2019, 20:51

Az égadta világon semmit sem találtam a padláson, ami a zaj forrása lehetett. Már épp indultam volna lefele, amikor Enherieltől jött a válasz a korábbi üzenetemre. Nyitottam is az üzenetküldő panelt, hogy válaszolok a lánynak, és gyorsan írtam is pár szót. "Nincs idefent senki". Nem akartam túl sokat szöszölni vele, az infó lényegi részét akartam minél előbb átadni. Valami határozottan nem stimmelt. Ha idefent rejtőztek végig, akkor miért nem észleltem? Baljós előérzetem volt a helyzetet illetően, és ez hamarosan be is igazolódott: az észlelés bejelzett, nagy számú forrással, több irányból és gyors mozgással. Azonnal elindultam lefelé a padlásról, és amit az ajtóból láttam, váratlanul ért. Sokan keveredtek elő valahonnan, ránézésre csak gyerekeknek tűnnek, de jócskán akadt köztük sárga, és néhány vörös indikátoros is. Igazi pokolfajzatok a látszat ellenére...
A társaim pedig már egy háló alatt voltak, csapdában. Meg kell hagyni, kifogástalan időzítés, és egész jó taktika. Mindenki az éjszaka várta az eljövetelüket, és jóformán minimális alvással, erőteljes ásitozások közepette ért minket a reggel. És az álmosság az hátrányosan hat mind az érzékelésre, mind a harci teljesítményre. Van egy olyan sejtésem, hogy az észlelésem is ezért nem jelezte őket korábban. Vagy nagyonis jelezte, csak az agyam nem volt olyan állapotban, hogy feldolgozza a különös, hatodik érzékként funkcionáló jeleket? Nem tudom, és most már nem is lényeg... de miért reggel jöttek? Mintha tudták volna, hogy mindenki álmos, és nem a frissen ébredt fajtából. Sokkal rosszabb annál, leginkább egy átmulatott éjszaka másnapjához tudnám hasonlítani, leszámítva a szédülést és fejfájást... vagy igen, a vizsgaidőszak nagyjából hasonló lehet. Egész éjjel virraszt az ember, és reggel a vizsgán, amikor teljesíteni kellene, csak néz ki a fejéből, azt sem tudván melyik bolygón van...

Elindultam lefelé, háttal a létrának. Ehhez a kardom el kellett tennem a hüvelyébe, hogy tudjak kapaszkodni a létra két szélében. Persze, megtehettem volna azt is, hogy normálisan jövök le a létráról, és a fokokban kapaszkodok, ami jóval könnyebb lett volna... de eszem ágában sem volt hátat fordítani a kölyköknek egy pillanatra se. Plusz ezzel kicsit rá tudtam játszani, hogy miért késlekedek a lefelé úton. Hármójuk már úgy várt engem, mint valami messiást, és ahogy elnéztem őket, eléggé türelmetlenkedtek, hogy mihamarabb lekapjanak a létráról. Azonban úgy a negyedik-ötödik fok tájékán (nagyjából egy méter magasságból) minden gyorsaságpontot beleadva elrugaszkodtam és ugrottam. Magasabbról nem lett volna jó ötlet akrobatika híján, mert valószínűleg vagy elvágódok a földön, és szó szerint lekötelezve érezhetném magam. Ebből a magasságból elvileg nem lehet gond, odakint is párszor lerövidítettem a lejövetelt a padlásról.
Ha ezzel megvoltam, akkor a legelső felém nyúló kéz birtokosát kaptam fel és hajítottam el random gyerekcsoportosulás irányába, amit ha minden igaz, a gyorsaságra osztott pontoknak és a súlyemelés jártasságnak hála végre tudtam hajtani. Ugyanígy cselekedtem, ha még valaki megindult felém, és reménykedek benne, hogy az alacsonyan szálló zsivány kölykök azért legalább egy kis káoszt, felfordulást okoz. Mindig csak a legutolsó pillanatban adtam bele az összes gyorsaságpontomat a mozdulataimba, pontosan ahogy Hinari tanította. Ha folyamatosan beleadom a teljes mennyiséget, kiszámíthatóvá tesz, arról a kellemetlen mellékhatásról nem is beszélve, hogy jobban szívja a kitartásom is. Ha pedig megállok pihenni, végem. Ha nekem végem, akkor lehet, hogy a többieknek is. Azt pedig semmiképp sem hagyhatom!
Amennyire tudtam, igyekeztem kijátszani az ellenséget, mindent elkövetve hogy ne tudjanak elkapni vagy a földre teperni. Hirtelen, utolsó pillanatbeli irányváltások, vagy egy jól irányzott erőteljes lökés volt amit főképp csináltam, próbálva közelebb orientálódni a hálóba ragadt társaimhoz. Időközben előhúztam a kardom is, hogy egy-egy suhintással itt-ott vágjak egy kicsit a hálóból, hogy lehetőleg valakinek sikerüljön kiszabadulnia. Ha volt annyi szerencsém, hogy valakinek kiszabadult a keze, úgy lepasszoltam neki a kezdő kardot, hogy segítsen kivágni a többieket. Ha ez megtörtént, akkor már hogy ismét felszabadult a mancsom, újra tudtam dobálni az égetnivaló kölköket. Apropó, égetnivaló... minden bizonnyal a nodachi ideálisabb célszerszám lenne a művelethez, de azt pont elrakta a hülyegyerek a szénakupacoknál, és ha nekiállnék a menüben kotorászni, ezek a sunyi, neveletlen átokfajzatok véget vetnének mindennek. Nekem most az volt a dolgom, hogy feltartsam őket, bármi áron. Remélhetőleg nem kell sokáig kitartanom, hogyha szép sorban kiszabadulnak a társaim, már lényegesen könnyebb lesz. Csak bírjam addig szusszal...

by **Enheriel** Vas. Feb. 10 2019, 10:58

Valószínűleg Ozirisz nem talált semmit, mert semmit nem lehet fentről hallani. Takeshi úgy tűnik süket, mert mintha nem hallaná a zajokat az erdőből. Majd jó hanghosan rá is kérdez, hogy ne halljunk mi se semmit.
- Hallgass már el te-- - a következő pillanatban körbevettek minket, s hálót dobtak ránk, sikerrel, mert mindenki, aki nem Ozival ment fel, alá került.
- Segítség! - Enhi gyorsan meg is ijedt, így nem látta, hogy a támadóink Takeshivel egykorú kölykök. S igen, Takeshi pedig a vezérük volt!
- Tudtam, hogy a tolvajokkal vagy te utolsó féreg! - kiabálni kezdtem rá – Ha hozzá mertek a társamhoz nyúlni, széttéplek titeket!! - még jó, hogy olyanok nincsenek itt, mint Shukaku, mert ő biztos már háborgott volna, hogy mi vagyunk a hibásak, mert hagyjuk, hogy ezek a gyerekek nélkülözzenek, s ezeket védené… Timidus meg jönne azzal, hogy ha lenne eszünk, akkor már rég észrevettük volna. Persze próbáltam szabadulni azzal, miközben szitkozódtam, hogy Snowcat ilyenkor tényleg miért nincs itt, hogy csapkodok a szárnyaimmal, de csak rosszabb lett. Így kénytelen voltam megvárni, hogy leszedjék rólunk a hálót. Volt már egy tervem. Mikor leszedik rólunk a hálót, ha leszedik, megpróbálok rájuk támadni a Villámkarmokkal, hogy legalább párat lebénítsak, hogy a többieknek legyen idejük összekapni magukat, s vagy elfutni vagy visszaverni a rablókat. Nagyon féltettem Enhit, mert halottam, hogy néha a nőkkel rosszabbul bánnak a rablók, mint a férfiakkal. A boltunkban volt két játékos, aki arról beszélt, hogy az Army letartóztatott valakit, mert lányjátékosokkal kereskedett. Enhi magyaráztam el nekem este, hogy mit jelent ez, s nem akarom, hogy esetleg vele is ez történjen.

by **Simeon** Vas. Feb. 10 2019, 14:07

Tehát úgy lett volna, hogy Enhiék erre mennek, Tengerszem és Simeon pedig a másik irányba. De mintha a másik idomár és pet nem is figyeltek volna rájuk, sem arra, amit nekik mondtak - ők csak felfelé nézegettek, a létra felé, így egy idő után Simeon felhúzta az orrát majd megvonta a vállát is:
- Jó, akkor majd mi megnézzük! - mondta - Gyere Tengerszem! - nyújtotta ki kezét a kis polip felé, aki fel is mászott rá. Takeshi is úgy tűnik kijött velük, nem maradt Leoval és Fausttal odabent, ám ő sem bizonyult kooperatívnak, szinte meg se hallotta, amiről szó volt. Vagy csak nem érdekelte, ezért nem reagált rá. Mindenesetre az idomársrác sértődötten fordult el tőlük és indultak el a ház másik oldala felé, ám teljesen körbeérniük nem sikerült, mert játékosok jelentek meg mindenfelé körbe a tisztáson. Futva, ráadásul!
- Gyere, fussunk mi is! - lett izgatott Simeon és már rohant is Leo felé.
- Ph. Phhh!
- Háló?
Hopp és már repült feléjük is egy! Az idomársrác seggre ült, ahogy eltalálták és egy pillanatig nem értette; enyhén eltátott szájjal bámult a vele egykorú fiatalokra, akik nem túl kedvesen közeledtek feléjük. Tengerszem bebújt Simeon pólójába, így ő nem gabalyodott bele a hálóba, de kijutni se nagyon tudott és egyelőre nem is akart szegény: a kicsi polip úgy megijedt, hogy idomárjának kellett csitítgatnia vidám, biztató szavakkal.
- Ezek csak gyerekek, nem gonoszak ám! Sőt, biztos köztük van az is, akit keresünk - lelkesedett fel és tekintgetett is körbe, hogy vajon meglátja-e a szemkötős fiút, akiről Takeshi mesélt még a küldetésük elején - Takeshi, Takeshi! Itt van a barátod? A Matty, tudod, aki eltűnt! Szerintem te is nézz kör... - ekkor Simeon elámult és elkezdett ott, a háló alatt csücsülve hangosan nevetni - Tengerszem nézd! Ozirisz bowlingosat játszik! - mutatott is előrefele, ugyanis ha minden igaz az előttük álló sor kölyköt egy alacsonyan szálló srác tarolta le éppen, hála a feketébe öltözött kardforgatónak. Erre aztán már a pet is kikukucskált, de nem igazán értette a szituációt.
Simeon fülig érő szájjal és csillogó szemekkel ugrott fel.
A kis polip lemondóan sóhajtott: ő már szavak nélkül is tudta, mi következik.
- Tengerszem, segítsünk mi is! - kiáltott boldogan a hálóba mégjobban belegabalyodó fiú - Jöjjön a petsokszorozás!

Polip és idomár csáp a kézben néztek szembe a támadókkal és ezen érintés hatására hirtelen sok, sok, nagyon sok polip jelent meg mellettük! Talán még számolni is nehézkes lett volna, de a jó matekosok láthatták, hogy tizenketten vannak: egy narancs polip itt, egy narancs polip ott és már tapadtak is rá mindenre és mindenkire, amit csak értek! A legtöbben egy-egy háló szélére ugrottak és csápjaikkal bonyolódtak bele, de így bizony ki is tudták szabadítani az alattuk raboskodó társakat, akiket az éles fegyverekkel még nem ért el Ozirisz, vagy éppen az, akinek volt kardja kéznél. De volt olyan polip is, aki a támadók arcába vetette magát és le is döntötte a lábáról, bizony! Simeon rettentő büszke volt a kis polipcsapatra. Csípőre tett kézzel, immáron - remélhetőleg - háló nélkül nézte az akciót és emelte fel a hangját:
- Figyeljetek Hálódobálók! Minden polipnak kilencven feletti sebzése van, úgy ám! Ne akarjátok felmérgesíteni a Fény Harcosait! - kiabálta sugárzó mosollyal és lelkesen - Adjátok elő Mattyt, vagy különben nagy baj lesz! - zengte vigyorogva és húzta is ki magát, ahogy az egy vérbeli lovaghoz illik. Igaz, a vérbeli lovagok nem füllentenek, ahogy ezt most ő tette, de ez egy háborús játékba még igazán belefér, nem? Meghát a fénycsíkok is velük voltak most. Az ő segítségükkel pedig nem veszíthettek, de nem ám!

petsokszorozás:

by **Leonard** Hétf. Feb. 11 2019, 15:54

Nos, az ember az átlagos alkalmak során igyekszik minél hamarabb megszabadulni az invertoryjába rejtett bútordaraboktól. Hogy mi okból? Az nagyon egyszerű. Az ilyen tárgyak olyan nehezek, és olyan méretes virtuális teret foglalnak el, hogy az ember fiának ki kell pakolnia a fél tárgykészletét, hogy beférjen. Így aztán Leonál ezekben a pillanatokban nem voltak ott imádott ruhái, bográcsszettje, takarói, néhány kristálya, az összes érce és növénye, és élelemből is alig akadt. A sok kacatról nem is beszélve, amelyek most mind ott sorakoztak a nappalija közepén, ahová legutóbb szórta őket. Cserébe viszont itt volt neki két megtermett ruhásszekrénye, bizony. Még aznap délután akarta kipakolni őket, a saját, és Szophie nagy örömére, mivel kicsit kevés volt a tárolójuk a házban. Nos, úgy tűnik, ez alkalommal számításai nem jöttek be, ugyanis jóval korábban kikerültek a szekrények a helyükről, méghozzá nem is akárhogyan és akárhol.
Szinte pislogni sem maradt ideje - és itt meg is jegyezte magában, hogy az észlelés jártasság mennyire hasznos lehet -, és már hálócsapdába is került. Történetesen, az esti pisilős incidens óta számított valami efféle fordulatra, de hát egy sírós kölyköt csak nem gyanúsíthatott meg. Nem, azt nem tehette, helyette karbatett kézzel figyelhette egész délelőtt, nagyon morcos arckifejezéssel. Ezekben a pillanatokban viszont még sokkal gorombábban nézett rá, miközben pár finom mozdulattal lehívta a bútordarabokat, hogy azok reményei szerint súlyukkal az ő elhurcolását akadályozzák meg, nagyságukkal meg esetleg szét is feszítsék pixeleire a hálót. Azt már csak Kayaba tudhatja, sikerül-e ezekből bármelyik. Végső soron, akárhogy is volt, a következő szavakat intézte a sráchoz:
- Így kihasználni az emberek jószívét rosszabb, mint gyilkolni - mutatott a feje tetején lévő vörös indikátorra. Habár kételkedett benne, hogy az aktuális bandát ebből bármi is érdekli. Az viszont nem nagyon fért a fejébe, hogyan lehetséges, hogy ennyi kölyök erre az útra térjen? Ennyire megzavarta volna őket a családjuk hiánya, és a bezártság?

by **Ronye Arabel** Hétf. Feb. 11 2019, 19:28

Nos úgy látszik Ozi meglepte a társaságot, de talán ez fordítva is igaz: Ugyanis a srácok, nem foglalkozva azzal, hogy a többiek esetleg elszabadulnak emiatt, ugrottak, hogy az eldobott fiút elkapják. Aztán hangosan méltatlankodni kezdtek, nem túlságosan visszafogott utalásokat téve a kardforgató elmeállapotára.
Akinek közben Enhit nyílt lehetősége kiszabadítani, míg a kissé megzavart társaság nem tudta megakadályozni, hogy Leo és Simeon is kiszabaduljanak.

Az idomár fiú fenyegetésére egy nagydarab, egyértelműen lovag állt elé.
- Próbáld csak meg megsebezni a társaimat, és meglátjuk mennyire mész 90 sebzéssel - morrantja oda keresztbefont karral. - Háromszor is kibírom, ami bővel elég, hogy pórul járj. - jelenti ki, és nem lehet tudni, hogy mennyit tódít.

Viszont hiába a nagy túlerő, úgy néz ki a csapat elvesztette az önbizalmát, és védekező állásban egyre gyakrabban pislogtak Takeshire, aki nqagyon komolyan elgondolkodott, és egyre idegesebbnek néz ki.
Végül egy kisebb srác odalép hozzá
- Hagyjuk Take, túl erős az a kardforgató. - kéri, mire Takeshi felcsattan
- Hide, megnézted mi van a feje fölött? - mutat az Ozi fejénél virító céhlogóra - A társai biztosan egy rakat pénzt vagy felszerelést adnának hogy elengedjük! Hetekig nem lenne gondunk rá, hogy mit együnk! - kiabál szinte - Nem hagyhatjuk, hogy csak úgy elsétáljon!- jelenti ki, majd visszamerül a gondolkodásba, hogy pár pillanat múlva Ozi elé lépjen határozottan.
- Velünik jöhetsz magadtól, vagy kénytelenek leszünk erővel elvinni. Nekünk nincs mit vesztenünk, úgyhogy ne számíts arra, hogy megfutamodunk! - közli, igyekezve tárgyilagosan hangzani, de érezhetően részben ideges, részben nagyon reménykedik.

A többiek közelében eközben sutyorogni kezdenek a fiúk, mintha csak vezetőjük szavait akarnák alátámasztani.
- Nincs bizony. Enélkül nem tudok Miáról gondoskodni
- Így van! A kicsiknek étel kell, enélkül nem tudunk vinni nekik!
- Már így is éhesek!

Enhi elé az egyikük, egy lány oda is lép, mielőtt Takeshi visszainthetné.
- Kérlek, segíts nekünk. A kicsiknek nincs mit enni! - néz a szemébe kétségbeesetten.

Döntenétek kell tehát: Velük mentek, vagy inkább lelépnétek? (Csak azt nyissátok le, amelyik mellett döntötök)

Ha a táborba mentek:

Ha lelépnétek:

Kérlek azt is írjátok le, hogy a döntést követően mit csináltok. Zárómese és jutalmazás következik Smile

Határidő: Február 25 (Ugyan az érvényes: Ha lehet előbb írjatok kérlek, hogy ne húzzuk sokáig Smile

)

by **Enheriel** Szomb. Feb. 23 2019, 11:08

Sikerült kiszabadulni, hála annak, hogy Ozirisz elhajított egy fiút, amivel megzavarta a ránk támadó társaságot. Ugyan az idomárfiú próbálta megijeszteni őket – s mint kiderült, nem esett le neki, hogy ez a Matty gyerek valószínűleg nem is létezik –, de egy lovagfiú gyorsan visszavágott. Kiderült, hogy Ozirisz kell nekik, mivel ő egy céh tagja, s talán busásan fizetnének nekik pénzzel és felszereléssel a fiúért, pedig az elején az egyik talpnyaló mondta, hogy hagyják, túl erős, de Takeshi nem tágított, s csatlakoztak hozzá hárman is. Azonban kiderült az is, hogy nem aljas, gonosz célokból csinálják ezt: ugyanis kisgyerekek miatt csinálják, hogy legyen mit enniük. Legalábbis állításuk szerint. Én nem hiszek ennek, mert nem kizárt, hogy csak kitalálták gyorsan, hogy megsajnáljuk őket. Sajnos Enhinek vajból van a szíve, amit a programozóm tudja honnan, de egy lány a bandából tudhatott, mert odament hozzá könyörögni hozzá, mielőtt a vezére, ez a mocsok Takeshi megakadályozta volna. Enhi arcán láttam, hogy megesik rajtuk a szíve, s végül kimondta:
- Segítsünk nekik fiúk...
- Ne olyan hamar! Bizonyítsák be, hogy nem kitalálták az egészet! - Enheriel a legyezőjével fejbe kólintott ugyan, de a gyerekek nem sértődtek meg a mondatomon, hanem hogy bizonyítsák, elvittek mindkettőnket, meg aki jön még, a táborba. Valóban egy csomó 7-10 éves gyerek várta őket, s ugrottak is Takeshi-ék nyakába örömükben. Enhi kérdésére, hogy mégis hogy lehetséges ez a helyzet, elmondták, hogy egyesével nem tudtak azzal se fejlődni, hogy szörnyeket győzzenek le, meg munkát se találtak, mert mindenhol azt kapták, hogy túl fiatalok és megbízhatatlanok. Azért portyáztak a nagyobbak, hogy kiegészítsék a bevételt a kicsik végett.
- Talán ha megtanulnának a nagyobbak valamilyen jártasságot, az segítene munkát találni. Vagy eladható dolgokat csinálni. - adta az ötleted Enhi.

by Ajánlott tartalom