[Játékos küldetés] A titokzatos tolvaj

by **Kanami Minagawa** Hétf. Május 14 2018, 18:37

Furcsa, hogy még mindig vannak olyan játékosok akik abból próbálnak megélni, hogy kirabolnak másokat, dehát végülis ez mégis csak egy játék féle dolog, így talán részben megérthető.

Most éppen úgy esett a dolog meg, hogy az első szinten tűnt fel egy ilyen figura, viszont ez nem egy ilyen egyszerű tolvaj lehetett, ugyanis a madarak arról csiripeltek, hogy több játékos is eltűnt.

Valahogy a Kezdetek Városa Főterére értek és ami rögtön feltűnik nektek, hogy szokatlanul sok játékos gyűlt itt össze. A figyelmesebbek észreveszik, hogy egy alacsony, de annál hangosabb játékos próbál épp beszédet tartani
-Hallgassatok meg! Nem engedhetjük meg, hogy egy ilyen járkáljunk közöttünk! Héé ne menjetek! A társaim...
Sajnos a tömeget nem hatotta meg, hogy éppen segítséget keres a gondjaira.
Ha odamentek hozzá akkor könnyes szemekkel találkoztok, bár ennek ellenére mégis elég beszédes, a maga szipogó módján a gyerek. Jól láthatóan megviselte a dolog....
[Játékos küldetés] A titokzatos tolvaj 33ehms1

[Játékos küldetés] A titokzatos tolvaj 33ehms1

-Ne...ne...haragudj rám, de az összes barátom eltűnt, vagy kirabolták... Az erdőben farmoltunk és megszáltunk egy helyen estére... reggelre pedig ketten eltűntek...

Sajnos ennyit tudhattok meg tőle egyenlőre, mert hirtelen elkezd rettenetesen bőgni...
Őszintén szólva eléggé szánalmas látvány és bárkit a helyre vonzana, olyan hangos

Feladat az lenne, hogy így vagy úgy de a Kezdetek Városának Főterére jussatok és a sráchoz menjetek, továbbá, hogy picit megismerjétek egymást. Ha sikerült megnyugtatni a srácot, akkor lehet, hogy mesél még pár dolgot, de amíg ilyen állapotban van, nos nem nagyon.
Határidő: 05.21 19:00

Az első kör végéig aki szeretne csatlakozhat!

by **Faust** Kedd Május 15 2018, 01:11

Fém talpak nehezedtek a világ vállaira, s a lovag úgy vágott keresztül a tömegen, akár jégtörő hajó a vékony fagyon. Nem álltak az útjába, ő pedig nem vadászott köztük egyelőre. Tudatát lefedte a fátyol, melyet a hófehér gömb hajtott szolgája köré, fullasztva, kínban fürösztve azt. Nem volt célja a menetnek, csupán iránya és vezérelve. A ragadozó visszalépett a ketrecbe, magára kapcsolta a bilincseket, míg az akarat szólítása újra előre nem lendíti. Addig azonban rendíthetetlen gólemként járt a férfi, fémbőréből nem tört fel hang, a csizmák némán, tompa puffanásokkal jelezték csupán a lépéseket, s az emberek mégis érezték közeledtét. Hideg csapott végig a tarkójukon, borzongás a hátukon, és pontosan tudták, utat kell engedniük a titánnak, ki köztük jár.
Aztán a gömb felpattant a lelke mélyén, ahogy a zajtól elvált egy hullám, a fül pedig utat engedett számára, hogy gazdája elé járuljon. A pajzson megszorult a kéz, az akarat milliónyi karma bírta fordulásra az izmokat, taszítva az idegen, mégis oly fájdalmasan berögzült hang felé. Felébresztette Faustot a tortúra szerelmesen ringató karjaiból. Szólította az út, ahogy az akarat is elegendőnek látta azt a pár lélegzetvételnyi pihenést, melyet oly kegyesen átnyújtott, hogy most kamatostul vegye vissza mindet. De az ezüsthajú lovag nem bánta, hogy szólítja a kötelesség. Arcára nem rendeztek mosolyt az izmok, ám újra felgyúlt szemében a pokol forrósága, a pusztító tűz ölelése. Közelebb lépett a gyermekhez, s meghallgatta miként fürdik a bánat kristálytiszta tavában, melytől újra felpattant vergődéséből a hószín gömb, hogy kíntól fűtött forgásba fogjon. Egyetlen sugarát mélyesztette csupán az alkarba, melyet megmozdítva az érintés gyilkos szépségébe száműzte a fiút. Kesztyűs kéz simogatta a kölyköt, elzárva így a ragadozót attól, mit oly szívesen adott másoknak. Haszontalan, lusta halálnak tűnt csupán az öröm, s az akarat mindannyiszor torka köré vonta volna karmait, ha az elme ily gondolatokkal mérgezte volna a ragadozót.
A lovag pedig várakozott. Az első szóra, mely célt ad az iránynak s a vezérelvnek.

by **Ozirisz** Kedd Május 15 2018, 15:48

Kegyetlenül bosszantott, hogy hiába kérdezősködtem mindenfele, nem jutottam közelebb a megoldáshoz. Bár volt egy-két ígéretesnek ígérkező nyom, de sajnos mindegyikkel elakadtam. A negyedik szinten sem láttam azóta se azt a furcsa párost, akik kiszúrtak, majd mire bármit is tehettem volna, elteleportáltak. Aztán volt az a furcsa halkereskedő, Sanja, vagy ki a búbánat. A kocsmáros adta a tippet, de nem igazán tűnt beszédesnek. Persze, halat ugyanúgy lehetett tőle venni, de használható infókat nem tudtam meg. És minden igyekezet ellenére, zárás után eltűnt az egyik romos házban. Ősrégi trükk az eltűnésre, hogyha követik az embert, bent pedig elég pár másodperc hogy elteleportáljon az illető, anélkül hogy hallanák a város nevét...
Ma is épp a nagyobb városokat terveztem végigjárni. Lobriában kezdtem, pár karikát sétáltam bekapcsolt észleléssel és látással, vendéglátóipari egységeket végigjártam, de nem találtam meg a párost. Múltkor is előbb kiszúrtak, mint én őket, és ha most is valami csoda folytán Lobria szigetén tartózkodtak, bizonyára megtalálták a módját, hogy ne vegyem észre őket. Na majd később visszatérek még körülnézni. Következő állomásom a Kezdetek Városa lett, nagy város, sok olyan hellyel ahol aránylag nagy a forgalom, és hátha elcsípek valami infót egy-egy beszélgetésből. Vagy a kocsmáros, fogadós és hasonló NPC-k, akik pár aranyért elkotyognak valami friss pletykát, rejtélyt, ami szerencsés esetben közelebb vihet Hinari megtalálásához.
Azonban most egy ilyen helyre sem jutottam el. Ahogy kiléptem a teleportkapuból, a város főterén szemet szúrt a nagy tömeg. Először arra gondoltam, biztos valami event veszi kezdetét, mint annak idején az a furcsa sajtótájékoztató, amit állítólag Kayaba tartott, vagy nem olyan rég éjjel a magukat önállósító NPC-k akik összecsődítették a tömeget a járvány miatt. Először én is valami hasonlóra gondoltam, de ahogy közelebb értem, már rájöttem. Szó sincs semmiféle eventről, de a srác, aki próbál segítséget kérni, legalább annyira felkeltette a figyelmem. Nem, nem azért, mert túl hangos volt, hanem mert jelen pillanatban én is hasonló cipőben járok. Neki is eltűntek a társai...
Talán ha segítek a srácnak, közelebb jutok Hinarihoz is. Talán van összefüggés a két dolog között, bár nem tartom túl valószínűnek. Nem hinném, hogy ugyanazok lennének a felelősek, de talán valami nyomot találok Hinari elrablóiról. De ha nem, akkor is, JL-esként kutya kötelességem kivizsgálni az esetet. Bár a jelen helyzet elkeserítő. Nem a srác miatt, hanem a szép nagy összegyűlt tömeg miatt, akik csak bámészkodnak. Pont ugyanolyan közöny, mint a kinti világban, ahol megkéselik az embert a megálló egyik végében, a többiek viszont szemrebbenés nélkül várják a villamost. Szomorú, hogy lassan idebent is erre a szintre süllyedünk...
Odaléptem a sráchoz, próbálva megnyugtatni.
- Ne félj, segítek megkeresni a társaidat. - szólítottam meg – Átérzem amin keresztülmégy... én is épp egy eltűnt társamat keresem... - mondtam neki a lehető legőszintébben. Konkrétumot nem mondtam neki, részben a tömeg miatt, részben pedig mivel nem éreztem szükségét. - Szóval először is nyugodj meg, és mesélj el mindent, amit tudsz. Hol tűntek el a társaid, volt-e bármi szokatlan aznap, előttenap... bármi, ami eszedbe jut, nagy segítség. De első az, hogy összeszedd magad, és megnyugodj. Amúgy Ozirisz vagyok az Igazság Ligájából – mutatkoztam be a srácnak. Talán sikerült kicsit megnyugtatnom, hisz segítséget kért, és már meg is találta azon kevesek egyikét, aki komolyan veszi őt. Közben körbenéztem az összegyűlt tömegen, akik mind a történéseket figyelték. Egy valaki volt még rajtam kívül, aki próbálta nyugtatni a srácot. Még előttem érhetett oda, egy ezüstös hajú srác, talpig páncélban. Nagyjából az én korombeli lehet így első ránézésre, bár amióta vannak kinézet kristályok azóta semmiben sem lehetünk biztosak. Megszólítottam őt is.
- Üdv! Elég erősnek tűnsz, és ahogy elnézem, felkeltette az érdeklődésed a dolog. Elkélne a segítséged, ha éppenséggel nincs más terved mára – majd vártam a válaszát. Elvégre mindig elkél egy társ a hasonló helyzetekben. Igaz, elég magas szinten vagyok, de egyedül nem sokra megyek, ha több emberrel kerülök szembe, szintkülönbség ide vagy oda. Hinari is hiába volt jóval erősebb mint én, vagy bárki, akit ismertem, egy csapattal szemben alulmaradt. És a bűnözők nem szemtől szembe küzdenek egy az egy ellen, hanem csapatostól lesben állva...

by **Simeon** Szer. Május 16 2018, 14:54

A küldetésen admini és mesélői engedéllyel veszek részt. Előre is elnézést, ha kissé kusza lett, vissza kell még rázódnom a karakterbe Very Happy

Simeon felfelé tartotta az arcát. Nyitott szemmel nézte a felettük ragyogó napkorongot, és a csodálattól még pislogni is elfelejtett: az járt a fejében, hogy idebent mennyire de mennyire rendesek a fénycsíkok! Hisz nem bántják őt, ha direktbe rájuk néz!
Simeonnak ezzel együtt eszébe jutott apja tanítása is: „Fiam; azért fáj, mert olyan nagyon erősek a fénycsíkok. Nem szabad őket hosszan nézni és ezt nem is akarják.”
Idebent tehát gyengébbek - fűzte tovább a fiú a gondolatmenetet - de ez biztosan a több nap miatt van. Ő pedig szerette mindet. Bizony, az összeset! Zsebre dugott kézzel sétált a macskaköves úton; azt sem tudta, merrefele. Csak ment előre, kicsiny nyolckarú irányítója utasításai alapján. És közben felfelé tartotta az arcát: nyitott szemmel nézte a felettük ragyogó napkorongot.
Tengerszem, a narancssárga polip idomárja vállán ült és igencsak dohogott magában, hogy Simeon már megint azt az idegesítően egyszerű dalt dúdolgatja.
- Phh.
Simeon enyhén balra fordult.
- Ph. Phh-h. P!
Simeon elfordult jobbra, majd megállt. Ásított egyet és végre megnézte magának a sokaságot is, amibe belekeveredtek. Középen egy hangoskodó szónokolt, őt állták körbe a játékosok. És amíg Tengerszemet a hatalmasra nőtt ezüsthajú kötötte le, most Simeonon volt a sor, hogy bosszankodjon: a pasi olyannyira föléjük tornyosult, hogy eltakarta előlük a fényt. Simeon fejét félredöntve nézett végig a termetes egyénen, majd megvonta a vállát, és kilépett mögüle: még éppen volt annyi hely, hogy ő is elférjen az első sorban. Tengerszem viszont idomárjánál sokkalta jobban megnézte magának a lovagot, és ha valaki nagyon értett volna a polipokhoz, észrevehette volna, hogy szemében a tisztelet szikrája is megjelent egy pillanatra.
Az egyetlen ilyen valaki azonban éppen nem ővele foglalkozott: Simeon szó nélkül lépett közelebb a fiúcskához; az arca szinte ragyogott. Csak mosolygott rá, miközben megjelent valaki fekete játékos – a fiú egy pillantásra se méltatta egyelőre – és elkezdett monologizálni valami olyasmiről, hogy nyugodjon meg. Az ezüsthajú meg elkezdte a gyereket… simogatni!? Simeon eleve nem értette a szituációt, hiszen olyan az életben nincs, hogy valaki ne lenne nyugodt és boldog, ha ilyen szépen süt rá a nap! És ahogy a fény megtörik és ezer szögben halad tovább a lustán legördülő könnyeken, fényárba borítva azokat…
- Egyszerűen gyönyörű! – szakadt ki a fiúból áhítattal. Nem, Tengerszem nem szólt semmit. Ő már rég tudta, hogy innen nem fognak egyhamar továbbmenni. Már akkor, amikor meglátta az első könnyet a síró gyerek kétségbeesett arcán…

by **Leonard** Szer. Május 16 2018, 17:42

Nem tudta volna nem észrevenni a boltból kisántikálva, frissen vásárolt élelmiszereit az invertoryába süllyesztve. Nem volt más sem, akinek ne tűnt volna fel a könyörgő gyerek a fő utca közepén. Rengetegen jártak arra. Mégis, alig voltak, akik meghallgatták. Szíve keserűt dobbant. Mérges lett a társadalomra. Hisz ez egy kölyök, nem holmi NPC, nem egy küldetés, hanem egy érző emberi lény. Összeszorította ajkait. Közelebb somfordált, és megpróbált kérdezősködni a többiektől, mi ez az egész. Nemsokára egy lánytól megtudta, mi a sírás oka, és mindeközben maga is hallotta, miképpen kezdi kérdezgetni valaki a srácot. Ő is segíteni akart. Ám a helyzet most nem tetszett neki.
Leo odament a hirtelen gyűlt társasághoz, és morcosan a többiek szeme közé nézett.
- Hé, itt nagyon feltűnőek vagytok. Ha valóban egy játékos a tettes, attól tartok, nem a főtér közepén kellene megbeszélni a fontos információkat, és pláne nem idegen játékosoknak mutatni a hátunkat, hogy tudják, kik indulnak útra segítségül. Gyertek, tudok egy jó helyet. - suttogta komoran, de jól érthetően, hogy mindenki hallja. Majd látványosan elfordult, és lefitymáló szöveg keretében ott hagyta a játékosokat, akik vagy követték, vagy nem.
- Gyerekek.. Hihetetlen. - kezét a tarkója mögé tette, és fütyörészve indult meg az úton előre. Több kanyart is megtett, mire a céljához ért. Egy kis, üres, kirakat nélküli bolthoz, ami csak az övé volt, és az egyetlen a környéken, amelyben semmiféle portékát nem kínáltak. Még nem állt azon a szinten.
- Kinyitotta az ajtót, majd besétált, és várt. Remélni tudta csak, hogy másoknak is van annyi esze, hogy ne vegyenek félvállról egy csapat vörös játékost. Volt már dolga jó párral. Leginkább Oziriszban reménykedett. Ismerte már a nevét, hiszen a JL tagjait minden valamirevaló vörös és börtönbe került fújta. Az meg, hogy Szophietól és hallott egy-két mesét, csak még összetettebbé tette a képet a férfiról. Az ajtót fixírozva várta a társaságot. Homlokán ráncok gyűltek. Végül is, ha nem követik őt, akkor oldják meg maguk. Nem nagy baj, ha nem vesz részt egy küldetésen, amelyben ennyire óvatlan személyek vesznek részt, és ahol ekkora kockázatnak teszik ki magukat. Tud ő magának más elfoglaltságot is találni, ha nagyon kell.
Ha a többiek követték őt, hellyel kínálta őket, bemutatkozott, majd egy pohár teát nyújtott a fiúnak, és ha kértek, a többieknek is, végül pedig ő is beszállt nagy komolyan az információgyűjtésbe.

by **Enheriel** Hétf. Május 21 2018, 10:26

Nem lehetett nem hallani azt a sírást, amit szegény fiúból tört elő. Pléne akkor, mikor a tömeg egyszerűen hátat fordított neki, s otthagyta. Pedig lehet másnap ők vagy az ismerőseik lesznek az áldozatok annak a játékosnak, akiről próbált beszélni a fiú. Páran már ott voltak, s egy igen nagy darab fickó próbálta megnyugtatni azzal, hogy simogatta a fejét. Talán még Villámlásnál is jóval nagyobb volt. Volt ott egy idomár egy… polippal? Nahát, milyen szépen bővül a pet kínálat! S egy ismerős is ott volt szerencsére, szóval bátrabban mentem oda griffemmel.
- Üdv! - természetesen előttem egy srác is odament, s közölte, hogy nem itt kéne megvitatni, s megkísérelte elvezetni a csapatot egy biztonságosabb helyre. Mondjuk ez jó ötlet, mert nem tudni, a tolvaj nem-e most is minket figyel-e…
- Cssss, nincs semmi baj – próbáltam nyugtatni én is a fiút, ha a hatalmas játékos engedte. - Menjünk valami biztonságosabb helyre, s ott elmondhatod, mi történt, rendben? - persze ha engedte a férfi. Kicsit tartok tőle, de lehet csak a magassága miatt. Viszont Ozirisz elég nagy szinten van, szóval elvileg nem vagyunk veszélyben… remélem. Gondoltam, erről az egészről megkérdezem Oziriszt.
- Szia, régen láttalak. ^^ Tudsz te valamit erről az egészről? - őszintén megvallva csak foszlányokat hallottam, hogy valaki kirabolja a játékosokat, ami nem is szokatlan, hiszen sajnos vannak ilyen gerinctelen emberek, viszont több játékos is eltűnt. A jelek szerint meghaltak. Lehet megölték őket, hogy ne legyenek tanúk? Vagy valami komolyabb dologról van itt szó? Villámlás megbökdösött hirtelen.
- Menjünk, lemaradunk.
- Ja igen, bocsánat!

by **Kanami Minagawa** Hétf. Május 21 2018, 17:36

A srác eléggé megijed a felé tornyosuló alaktól, de amikor egy nagy ütés helyett egy kellemesebb simogatást kap, kissé megnyugszik. A köré gyűlő többi ember szavai megnyugtatják, kivéve Simeon megnyilvánulása, rá még mindig könnyes szemekkel néz, amolyan "ennek mi baja" nézéssel.
-Öhm, kö-köszönöm! A társaim tudja...-ekkor lép közbe Leo a privátabb hely javaslatával.
-Tényleg itt lehet?-rezzen össze és mielőtt elvesztené az alakot követni kezdi, és közben halkabban folytatja
-azt hittem senki nem fog segíteni, úgy megnyugtat, hogy végülis segítetek, nem tudom eléggé megköszönni-kezdte abbahagyni a sírást. Ami jó dolog, pláne, hogy mire a többség beér az üzlethelységbe eltudja mondani, hogy mi történt.
-kö-köszönöm, hogy segítetek, nem is tudom mihez kezdtem volna...-kissé habozik a tömeg előtt beszélni, de miután vett egy mély levegőt komoly tekintetéből tudni, hogy összeszedte magát egy picit
-itt a közelben az erdőben játszottunk, majd estére egy fogadóba száltunk meg négyen voltunk, este nem mertünk visszajönni a nagy macik miatt és akkor jó ötletnek tűnt, de sajna nem találtunk védett helyet, így egy valaki őrködött...-egy pillanatra félrenéz, majd folytatja szomorúan
-Matty eltűnt... a többieket pedig kirabolták, engem is, de nekem volt még felszerelésem itthon... kérlek ha megtudtok valamit Mattyről...-ismét a sírás szélén van, sajnos nem tudja, hogy mit tehetne a dolog érdekében ezért kért segítséget
-kérlek ha megtudtok valamit róla, akkor értesítsetek, fizetséget nem sokat tudok adni pár vadkan szőr és hasonló apróságom van még amit tudok adni az aranyon kívül-ekkor aki kéri annak megad a Kezdetek Erdejében egy koordinátát, ami egy elhagyatott házra mutat, itt voltak aznap este

A feladat az lenne, hogy megbeszéljétek hogyan tovább, merre akartok menni, ha elhagyjátok a várost, akkor pedig a házhoz vezető úton négy farkassal találjátok szembe magatokat.

Határidő mához egy hétre 05.28 19:00

by **Faust** Csüt. Május 24 2018, 11:23

A lovag jelenléte nyugtatólag hatott az egyszerű elmére, s ahogy a hatás megfogant kettejük között, úgy nyílt meg az út mások számára is. Előbb egy hím lépett a gyerekhez, s Faustban összerándult valami, ahogy felismerte a szavak útját az idegenben. Arrébb lépett, hagyva, hogy az ismeretlen kijátssza magát mielőtt lepereg az ideje. Nem gyűlölte, csupán szánta, s ahogy felé fordult hosszasan fűzve mondandóját, a lovag csak kezet nyújtott felé. Ha jönni óhajt, hát tegye, ahelyett hogy beszél róla. Azután utat engedett a nőnek, miközben a ragadozó a griffre emelte tekintetét. Halvány bólintással üdvözölte, akárha egyik vadász találkozna a másikkal, majd megcsapta a fülét előbb az egyik hang, majd a másik. Az első a műértő hangja, melyet bár bevésett az akarat, nem tulajdonított neki jelentőséget, ahogy a nőből is pusztán a félelem csilingelését véste a fátyol alá a hófehér gömb.
Azután elérte az utolsó hang, s ahogy rápillantott, követte bár, ám lassú, kimért, hangtalan mozdulatokkal húzta elő a pengéjét. A jel, mely stigmaként követte az idegent, táncba hívta a titánt. Lassú, csendes, végzetes színjátékba tán, ám a fém karom nem indult útjára a bűnös torkába. Még nem tudta mit vétkezett, bár bizonyos volt előtte néhány részlet. Halált hozott másokra.
Nem érdekelték a szavak, melyek ellene szóltak, hisz a ragadozó még nem oldotta le lábairól a bilincset, nem lépett előre, a kezében villanó kard csupán a várakozás jeleként fénylett, akár világítótorony a sötét éjszakában. Követte bár a bűnöst, még nem tudta miképp rántsa a vezeklés hosszú útjára. Ezért a feladatra koncentrált, s az akarat vasból és fényből öntött karmai felrántották a leplet az elme előtt egy röpke pillanatra. Csak addig volt szüksége rá az urának, míg befogadta a gyermek hangját.

by **Ozirisz** Szomb. Május 26 2018, 11:01

A srácot próbáltuk megnyugtatni, több-kevesebb sikerrel. A lovag továbbra is szótlan maradt, de legalább nem talált süket fülekre a mondandóm. Egyszerűen csak nincs beszédes kedvében, ahogy érzékelem. A felém nyújtott kéz viszont jelen helyzetben többet jelentett minden szónál. Miután lekezeltünk, szépen szállingóztak a többiek is. Egy idomár, egy vörös srác de még egy régi ismerős is felbukkant.
- Szia Enhi – köszöntem a lánynak mosolyogva – Egyelőre még én se sokat tudok, nemsokkal előtted érkeztem – válaszoltam Enheriel kérdésére - Mi újság veletek? Hogy vagytok? Rég láttalak bennetek... – tettem fel pár kérdést az idomárlánynak.
Azonban a vörös srác ötletét nem tudtam figyelmen kívül hagyni. Valahogy nagyon nem tartom jó ötletnek követni őt egy ismeretlen helyre. Lehet, hogy épp ő a tettesek egyike, és a nyomokat akarja eltüntetni? Vagy csak a társaihoz csalogat minket? Benne van a pakliban, hiszen róla semmit sem tudunk. Ha ő a felelős a rablásokért, és az emberek eltünedezéséért, lehet szándékosan "hagyta futni"a srácot, aki tudtán kívül eljátssza a csali szerepét, amire mi ráharapunk. Lehet pont mi lennénk a zsákmány? Amennyire tudom, a céh eléggé szúrja a vörösök szemét, és Hinari eltűnése után lehet hogy pont én lennék most a következő? Vajon összefügg ez a két eset egymással?
Nem tudom. De egyelőre semmit sem tudunk.
- Bocsi, de nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne – vetettem fel a vörös srácnak – Mármint, érted, nem tudunk rólad még semmit, a szándékaidról sem, és nem lenne bölcs dolog egy esetleges csapdába szándékosan belesétálni. Az óvatosság nem árthat. – fejtettem ki egy kicsit bővebben – Viszont van egy jobb ötletem. Először zárjuk ki a legrosszabbat. Menjünk a Black Ironba, hogyha már úgyis itt vagyunk, és csekkoljuk a falon Matty nevét. - vetettem fel egy ötletet, amit remélhetőleg nem csapnak le azonnal. Viszont az észrevételét, hogy a tettes, tettesek itt lehetnek a közelben, egyetértettem. Odakinn is hány meg hány bűnöző visszatér a tett helyszínére, megnézni, hogy áll a nyomozás. - De az igaz, hogy itt nagyon feltűnőek vagyunk. A Black Ironban ilyenkor nem sokan szoktak lenni – értettem egyet részben a sráccal. Leginkább a reggel vagy estefele fordulnak meg többen az Emlékműnél, napközben csak elvétve pár játékos, akik szintén legfeljebb pár percig maradnak. Tudom, mert sokat jártam már ott. - Végszükség esetén pedig ott a Túlélő Csarnok, ahova betérhetünk. Amíg nem indítjuk a kihívást, addig nem fog megzavarni semmi és senki. - avagy egy szintén logikusnak mondható alternatíva, ami közel is van, és a rendszer által is védve vagyunk az illetéktelenektől, legalábbis a főtérhez képest mindenképp. Miután végzünk a megbeszéléssel, utána egyszerűen kisétálunk, mintha mi sem történt volna.

by **Simeon** Szomb. Május 26 2018, 18:09

Egyre többen kezdtek érdeklődni a síró fiúcska iránt, Simeon mosolya pedig minden további résztvevőnél egyre szélesebb és szélesebb lett: lám, mennyi ember adózik áhítattal e tündöklő könnyeknek! Persze azok mind egymással kezdtek beszélgetni közben, de ez Simeont cseppet sem zavarta – nem, ő csak vidáman sétált a segítségkérő mellett, zsebre dugott kézzel, és nemigen foglalkozott vele, hogy őhozzá nem szólt senki vagy hogy végül merrefele indultak el. Annyi azonban volt benne, hogy nem kezdett rá újra a dúdolásra, hiszen azt azért ő is tudta, jól tudta, hogy itt komoly dologról van szó. A fiú elvesztette a társait.
Mi lenne, ha ő veszítené el Tengerszemet?
Simeon erre a gondolatra megállt egy pillanatra. Kis polipjának csápjai óvón ölelték körbe, csiklandozták az arcát. A fiú elnevette magát és megsimogatta állatkáját: Tengerszem mindig tudta, mikor kell felvidítania Simeont. Ezen felül Tengerszemnek volt még egy nagy szerepe a csapatukban, méghozzá a folyamatos figyelem! Hamár Aincrad pont ezt a bohókás idomárt rendelte hozzá. A polip tehát nézelődött, hallgatta a párbeszédeket és próbált nem leesni. Legjobban a másik petet, azt a griffet nézte meg magának, és ha a csapat tempója megengedte vagy megálltak, le is ugrott idomárja válláról és odacsúszott a hatalmasra nőtt madárhoz köszönni.
- Ph-ph! – mondta – Ph-hhh-pp - nyújtotta a csápját kézfogásra. (Szia. Tengerszem vagyok.)

Ki tudja mennyit kellett még sétálniuk, hogy fedett helyre érjenek, végül viszont csak odaértek. Sajnos! Simeon nem szerette a félhomályt, így megállt az ajtóban, és onnan hallgatta az előadást addig, amíg Tengerszem - mintha mi sem történt volna - be nem ment mellette. Tetszett neki a griff és a fehérhajú óriás is, azzal pedig, hogy idomárja bent vagy kint marad, nem igazán törődött: ez volt az ő kis játékuk. Csak a kettejüké. Tengerszemet ugyanis nem zavarta a napcsíkok hiánya, Simeon pedig úgyis utána fog jönni, ha kellő távolságba kerül. Látótávolságon kívülre.
Tengerszem egyik csápjával megvakarta fejecskéjét.
- Phhh… ph? Ph-hhh- bhhhrph.
Nem, egyáltalán nem értette, hogy miért kellett kint aludni, ha nem akartak? Ott van az a nagy kékes kristály, amivel minden városba oda lehet ugrani, miért nem használták azt? Tengerszem karba fonta két csápját, úgy méregette a fiút. Vajon nem-e akarja csapdába csalni Simeont ez a vakarék? Vagy csak ennyire ostoba? Visszanézett gazdájára és lemondóan megrázta a fejét: igaz, ezen a világon bőven vannak ostoba emberek. És ez a gyerek láthatóan nem kapott maga mellé petet, aki meg tudná őt védeni önmagától.
Eközben Simeon is csak beoldalgott a társasághoz. Leguggolt Tengerszem mögé és gondolataiba merülve hintázott előre-hátra a lábán, amíg a többiek döntésre nem jutottak. Mindenki idősebb volt nála és jóval határozottabbnak is tűntek, így Simeon jobbnak látta, ha csöndben marad. Majd ha harc lesz! Akkor majd megmutatják, mit tudnak ők ketten! Tengerszem ugyanis olyan nagyon jól tud harcolni, hogy még a napcsíkok is szikráznak rajta, amikor mozog. Bizony. Simeon rettentő büszke volt rá.
Eközben a fiú eligazította őket, hogy egy házhoz kell menniük.
- Te miért nem jössz velünk? – kérdezte Simeon azonnal és várakozón nézte őt – vagyis a felszáradó könnyeket az arcán. Tengerszemnek viszont másvalami jutott eszébe, így ő is csatlakozott idomárjához:
- Phh. Ph. Phhb. Bbbp-p-ph? – nézett fel a srácra.
Aztán Simeonra is, hiszen a másik fiú aligha érthette, amit mondani akart.
- De ez miért fontos?
- Phh….
- Jó-jó, de ha találkozunk vele, biztosan elmondaná hogy ő az, nem?
- Ph-phhh.
- Ha gondolod… - mosolygott Simeon és odafordult a küldetésadójukhoz – Tengerszem azt kérdezi, hogy hogyan néz ki Matty a barátod. Ó, el is felejtettem! – állt fel és hajolt meg illedelmesen – Én Simeon vagyok, ő pedig Tengerszem. Örvendek a találkozásnak – nézett végig a csapaton csillogó szemekkel, majd kis gondolkozás után visszafordult a fiúhoz és hozzátette – Téged hogyan hívnak?

by **Leonard** Vas. Május 27 2018, 19:58

- Ejnye, igazad van pajti. - vigyorgott Oziriszra Leo. - A világért sem akarnám, hogy ennyi rossz arcú alakkal kelljen mutatkoznod egy teremben. A végén még elrontaná a hírnevedet. - bökött aztán a céhlogó felé. - Biztos vagyok benne, hogy ha így mind, együtt szépen becsörtetünk a Black Ironba, az sokkal megnyugtatóbb lesz a nép számára. Hogy én erre miért nem gondoltam? - az állán a szakálla helyét kezdte el dörzsölni. - Két kölyök, egy polip, egy csinos hölgy, egy főnix-szfinx, egy igazság bajnoka, egy mogorva, meg szerény személyem végigmasírozik a városon, úti célként a temetőt megjelölve. Közben, hogy barátságunkat elmélyítsük, bizalmasan foghatnánk egymás kezét is. - a fiúra kacsintott, és láthatóan nem szórakozott olyan jól, mint ahogy azt előadta szavaiban. Már csak azért is, mivel semmi kedve nem volt szembesíteni egy sírós kölyköt a lehető legrosszabb eredménnyel. Igazából senkinek nem kívánta az élményt, hogy a barátjának nevét a halottak között lássa viszont. Nem azért, mert hitt volna a valódi eltávozásban. Inkább csak az okból kifolyólag, hogy tisztában volt vele, ha a másik kilép, az egyetlen mód, hogy újra találkozzanak, ha te is kiesel. Nem volt benne még biztos, hogy az előttük pityogó kölyök szeretne önként és dalolva erre az útra lépni.
- Komolyabbra véve a szót, akkor a Túlélő Csarnok. Libasorban, ha kérhetném. - azzal tényleg ott hagyta a kis társaságot, erősen elhúzva a csíkot. Gyorsaságpontjai épp megengedték neki mindezt.
Végül csak-csak megérkeztek valahová, na persze csak akkor, ha az Ozirisz gyereknek nem volt több ellenvetése a dologról. Az igazat megvallva, Szophie ennél jóval rokonszenvesebbnek írta le a srácot, amolyan borozós - sörözős típusnak, szóval most a szőke hercegünknek nagyot kellett csalódnia a kötözködős kölyökben. Nem tudta érte hibáztatni.. Na jó, de. A lényeg, hogy csak megérkeztek. És végre bemutatkozhatott.
- A nevem Leo. Örvendek a találkozásnak. - nézett a többieken végig, és Enherielre rá is kacsintott játékosan, Tengerszemre kedvesen rámosolygott - láthatóan szimpatizált a polip pettel -, a kisfiúra pedig bátorítóan mosolygott.
Meghallgatta a történetet, majd hümmögött egy sort.
- Egyértelműnek tűnik, hogy fel kell derítenünk a helyszínt. És igen, a személyleírás is jól jönne. - bólintott elismerően Simeonnak. - Talán mi magunk is ott éjszakázhatnánk, hátha még egyszer visszajönnek, ha nincs más nyomunk. Ne aggódj fiú, mindent megteszek, hogy ez megoldódjon! - bátorítóan küldetésadójára mosolygott, és felmutatta hüvelykujját. - Hisz a barátok a legfontosabbak!

by **Enheriel** Hétf. Május 28 2018, 17:14

//bocsánat a minőségért, késő délután már nem fog rendesen az agyam

- Egész jól, köszönöm Ozirisz, bár a White Rose sajnos nem bírta sokáig… Sad

- Igen, a WR feloszlott. Főleg azért, mert eltűntek a tagok, mint a sicc. Nem tudom hova, mert nem reagáltak a levelekre se, amiket írtam nekik. De legalább a sok felesleges cucc elment olyanok kezébe, akik hasznát tudják venni, a szükségeseket meg kivettem, hogy ne vesszenek el. A medált, amit még Snowcat adott, mint a cég jelképe, megtartottam, már csak azért is, mert tőle kaptam, s ez kedves ajándék számomra tőle. De csak most láttam a sírós fiú megsajnálása miatt, hogy az, aki javasolta menjünk máshova, vörös! Villámlás is észrevette, s magatartásával jelezte neki, hogy nem bízik meg benne, pláne, mikor rám kaccsintott. De megnyugtattam, hogy az indikátora miatt ne bántsa, mert lehet önvédelem miatt lett vörös. De azért kedvesen köszönt vissza a polipnak, mikor a kis tengeri állatka integetett neki:
- Szerbusz. Az én nevem Villámlás. - Jaj, olyan édes volt az a kis polip meg az idomárja! ^^ Persze számomra a párom és hópárduckája volt a legédesebb… ^///^. Ozirisz hangot adott arról, hogy nem tetszik neki a srác ötlete. Mint kiderült, Leo a neve., de ez csak akkor derült ki, miután megérkeztünk a kijelölt helyre.
- Az én nevem Enheriel, üdv. - mutatkoztam be a többieknek, akik nem ismertek. Én nem voltam biztos abba, hogy jó ötlet lenne ott éjszakázni, hátha a tettesek visszajönnek, mert mi van, ha mindannyian meghalunk?
- Ha nincs valakinek jobb ötlete erről, akkor mehetünk oda, de egy valaki őrködjön szerintem, amíg alszik a többi. Nem tudni, lopakodást használnak-e.

by **Kanami Minagawa** Hétf. Május 28 2018, 22:55

A srác bárhová is mentek követ titeket szívesen, majd a párbeszéd után folytatja:
-Én Takeshi vagyok! Örülök a megismerkedésnek! -bár érződik a hangján, hogy jobban örülne más körülményeknek Matty, szegény nem tudom hol lehet most, a kinézete pedig, nos olyasmi mint az övé-mutat bizonytalanul Simeonra, persze nem pont ő az -Egy picit magasabb nála és harcos, olyan nagy bronz fényes páncélban volt legutólag és van neki egy szemkötője is a jobb szemén, na nem mintha baja lenne neki, de az egyik küldi adta és nagyon megerősíti állítólag, kék szeme van alatta pedig...szóval igen ilyen Matty-tulajdonképpen egy majdnem teljesen átlagos japán srácot írt le szavaival, azonban még érződik, hogy kissé kesze kuszák a gondolatai.

Mostani fordulóban a feladat, hogy megbeszéljétek merre mentek (elnézést érte, hogy előre rohantam) továbbá ha szeretnétek akkor több kört is mehettek a következő mesélésig, megbeszélni a dolgokat és a hogyan továbbot, ha erre kerül sor, akkor azt szólimit nélkül megtehetitek ezt most ennek a körnek az erejéig

Ha pedig fix a döntésetek, akkor az erdő felé vehetitek az irányt, az előző posztban említett farkasokat figyelembe véve

Határidő: Ajánlott határidő mához egy hétre azaz 06.04, amennyiben szükségetek van több időre, akkor jelezzétek nekem PM-ben

by **Faust** Pént. Jún. 01 2018, 11:01

A kesztyű és a kard markolata ropogó hangot hallatott, amikor megszorult rajta a kéz. Szemében csupán az akarat mélyről csillogó fénye sejlett fel, ám arcán nem rezzentek az izmok. Velük tartott ugyan, de nem követte a társaságot. A ragadozó tépte, szaggatta a végtagjait ölelő bilincseket, a mozdulatlanság kellemes tespedésébe kötő láncait, melyeket ő maga helyezett fel. Nem akadtak kételyei afelől, hogy a kör, melyet a szavak emberei bejárnak, felesleges pocséklása a drága időnek. A szavak útja kanyarog, messzire viszi azt, ki egyszer is rálép, s elindul rajta. A tettek egyenes, bár rögös ösvényt húznak azok elé, kik elég bátrak, hogy végigmenjenek rajta. Faust tudatát a fátyol fedte, melyet a hófehér gömb terít az elmére. A hűbérúr, ki kezében tartja a vadállat nem létező pórázát, most nem tartott igényt a szolgálatra. A lovagnak csupán a bűnössel volt dolga, ám az arcát a lepel alá égette a találkozás, s mint a szagot követő véreb, rátalál újra, ha mégis elvesztené szem elől.
Csak pár percig hallgatta őket, majd hangtalan lépéseket tett a gyermek felé. A kölyök felé, kinek segítő kezet kellene nyújtaniuk, ehelyett a többi egymással vitatkozik, a szocializáció égető, lusta gyönyöreiben fürdik, engedve a célt távolra úszni. Előbb a fiú fölé magasodott, majd amint annak figyelmét magához ragadta az akarat, süllyedni kezdett. Féltérdre ereszkedett a férfi a feladat előtt, majd a jobb kéz lendült, hogy az illúzió valóságában előtűnjön a program. Térkép nyílt szemeik előtt, majd Faust a fiú felé fordította a világosságban is foszforeszkáló ablakot, s csupán egy kérdést tett fel.
– Hol? – Nem esett abba a hibába, mint a többi, ám jól tudta, hogy az emberi lények előbb értik a szavakat, mint a tetteket, így a gyerek csupán ily módon mutathat célt számára.
Azután újra két lábra emelkedett, a ragadozó pedig immáron a ketrece rácsát feszítette, ahogy a titán útnak eredt az erdő irányába.

by **Ozirisz** Vas. Jún. 03 2018, 01:41

Pár szót váltottam Enhivel is – Hallottam róla. Kár, hogy így alakult. Amúgy... mi történt, hogy feloszlottatok? - kérdeztem vissza. Bár valahogy az az érzésem van, hogy hasonló dolgok lehettek náluk is. Hirtelen eltűnő tagok, egyesek száműzetésbe vonulnak, mások a saját útjukat kezdik el járni. És ha nincs, aki összefogja a céhet, könnyen elemeire hullik. Ennek az előszelét érzem mostanában, minden nap egyre erősebben, amióta Hinari eltűnt. Mindenesetre kíváncsian vártam Enhi válaszát. Rég láttam már a lányt, és jól esik egy kicsit beszélgetni egy rég látott ismerőssel. Bár mások lennének a körülmények...
A vörös srác egy kicsit felrántotta az agyam. - Miféle hírnévről beszélsz? - kérdeztem vissza – Nem, nem amiatt aggódok. Mint mondtam, nem tudjuk mit tervezel, sem azt, hogy hova vezetnél minket. - tettem hozzá. - Ahogy te kerülöd a túlzott feltűnést, megérthetnéd, hogy mi is óvatosak vagyunk. - de ehhez az egész jelenethez nem igazán volt felesleges agykapacitásom, sem humorom.
- Akkor Túlélő Csarnok, az is itt van helyben – de hogy miért vetette el a Black Ironos ötletemet. Ha már úgyis itt van, akkor célszerű lenne kizárni a legrosszabbat. Akkor legalább tudnánk, hogy mentőakció lesz, vagy csak leszámolás a tolvajokkal. Teljesen logikus lépés lenne, kideríteni mindent, amit lehet. Kivéve, ha a vörös srác többet tud erről az egészről, mint amennyit elmond. Lehet köze van valamilyen módon a rablásokhoz? Nem tudom, de mindenesetre jobb lesz rajta tartani a szemem. Hogyha készül valamire, azt időben észre kell vennem, és meg kell akadályoznom.
Majd szép sorban átsétáltunk a Túlélők Csarnokába. Simeonnak, a polipos srácnak viszont jó ötlete lett. Személyleírást kérni Mattyről, ami így elsőre nekem nem jutott eszembe. Illetve bizonyára megkérdeztem volna, csak valahogy a szóváltás a vörös taggal kizökkentett a viszonylagos nyugalmamból. Aztán kiderült az is, hogy a vörös srácot Leonak hívják. Ekkor ugrott be valami. - Leo, mint Leonard? - kérdeztem vissza. Szophienak is valami Leonard nevű lakótársa van. És körülbelül ennyit tudok róla, össz-vissz, látni még eddig nem láttam. Azonban nagyon úgy tűnik, hogy Leo mintha tudna rólam ezt-azt. Egyértelműen többet tud, mint amit elmond.
Majd közben a megbízónktól kaptunk egy személyleírást, amiből talán a szemkötő az, ami alapján be tudjuk azonosítani Mattyt. Bár, hogyha kirabolták, akkor nem valószínű, hogy egy statot adó itemet meghagynának az áldozatnál. Aztán az sincs kizárva, hogy a tolvajok nem ismerik az itemet, szóval ha szemkötőt látunk, lehet az lesz.
- Egyetértek, a tolvajok jó eséllyel újból visszatérnek. Ha van egy jól bevált módszerük, nem fognak eltérni tőle. - majd Enheriel felé néztem – Ami az őrködést illeti, azt javaslom, hogy ketten őrködjünk egyszerre, szükség esetén váltogatni egymást. Ami fontosabb, hogy lehetőleg észlelés-látás jártasságok legyenek bekapcsolva, azok létfontosságúak. - majd egy kis szünet után folytattam – Mielőtt bárki megint továbbkombinálna – néztem Leo felé – a két fős őrséget amiatt javaslom, hogy az álommanókat könnyebb távoltartani, ha van kihez szólni. - avagy a tipikus éjjeli műszak, amit odakintről sajnos ismerek. Egyik pillanatban még frissnek és ébernek érzi magát az ember, de alig öt perccel később csukódnak le a szemei, főleg ha nincs aki szóval tartja. És ugye azt véletlenül sem szeretnénk az erdőben, hogy rajtunk üssenek.
Időközben a páncélos lovag már elkérte a koordinátákat. Csak arra lettem figyelmes, hogy egyszer még itt volt, egyszer már nem. Valószínűleg egyből feltűnt volna, hogy elindul valamerre, csak ez a Leo figura valahogy túlságosan is felrántott, és az idegesség pedig a figyelem tompulásához vezet.
- Várj! - szóltam a lovag után, amennyiben még elég közel volt, majd a többiek felé - Szerintem jobb lenne, ha indulnánk mi is, a többit majd útközben megtárgyaljuk - majd siettem a lovag után, remélve hogy a csapat többi része is jön velünk.

by **Simeon** Szomb. Jún. 09 2018, 22:05

Simeon csak kapkodta a fejét. A többiek beszélgettek a feje fölött – senki sem guggolt le, csak ő -, de előrébb nem nagyon jutottak. Azután egyszerrecsak egy hatalmas árnyék borult rájuk, amitől a fiú olyan hirtelen hőkölt hátra, hogy kis híján hátraesett a földön: a fehérhajú lépett elébük és takarta el a kilátást. Tengerszem kikukucskált a hóna alatt.
- Phhh ph-ph – tudósított idomárának, aki bőszen bólogatott és maga is lenyitotta a térképet, hogyha jön valami helyszín, azt azon nyomban beírhassa ő is. Eközben megkapták Matty személyleírását is, és mialatt Simeon csillogó szemekkel konstatálta, hogy milyen szerencse, hogy épp úgy néz ki, mint ő! – aközben Tengerszem a korábban bemutatkozó griffet nézte és elképzelte, hogy mennyire könnyedén meg fogják találni az elveszett fiút a levegőből. Amíg Villámlás fentről jelez, ő és Simeon odaszaladnak és elvernek mindenkit, aki bántani meri Takeshi barátját! Tengerszemnek roppantmód tetszett ez az elképzelés.
- Gyere, Tengerszem, mert lemaradunk! – nevetett Simeon és integetett polipjának már majdnem az ajtóban, aki bizony elkalandozott, pedig nem szokása, nem ám! Simeon nem is bírta ki nevetés nélkül, sőt, futásra fogta, hogy Tengerszemnek még nehezebb dolga legyen. A polip elköszönt Takeshitől és nyolc karján igyekezett utána, besorolva Leo és Villámlás mellé, akiket – talán a szőke srác mosolya miatt – már kinézett magának, mint harcban ideális csapattárs. Simeon hátrapillantott, hogy jön-e az ő egyetlen petje, kicsit bevárta, majd eszébe jutott valami és a társaság élén haladó páros elé vágott.
- Ti külön mentek? Csakmert úgy elindultatok és olyan szépen süt a nap és még a neveteket sem tudjuk – hadarta és igaz összefüggés csak a mondat eleje és vége között volt, de ha egyszer ennyire jó idő volt odakint, őneki ezt mindenképpen meg kellett említenie! Bizonyára mindenki örült neki, hogy végre visszajöhetett a napfényre, merthát ez nem lehet másképpen! Csak a többiek nem mondták még, ez viszont a fiúcskának sosem jelentett problémát. Vidáman lépegetett a csapattal, útközben felvéve Tengerszemet a vállára, egészen addig, ameddig el nem értek a farkasokhoz.

- Ph-ph! – mutatott előre Tengerszem.
- Igenigen, látom én is.
- Phhh?
Simeon körbetekintett.
- Nem tudom – vonta meg a vállát – De szerintem nem jönnek közelebb.
- Ph-p-hhhp?
- Akkor egyet elintézünk mi, mit szólsz? – mosolygott az idomár.
Tengerszem izgatottan bólogatott és nem bírta ki, hogy ne nézzen előbb a griffre, majd a fehérhajúra, hogy vajon mit terveznek most: ha támadásba lendülnek, ők sem fognak ám lemaradni! Simeon felemelte fejét, egy pillanatra behunyta a szemét (mennyi szép napcsík van most körülötte mindenhol!) és előrelépett. Biztos volt a dolgában és bízott Tengerszemben is, ennyinek pedig – természetesen a napcsíkokkal együtt – elégnek kell lennie! Persze a polip jól tudta, hogy ezek a farkasok náluknál sokkal gyengébbek. Kiszemeltek maguknak egyet a négyből – olyat, amit se a fehérhajú, se Villámlás nem támadott még – és azt ütötték meg: Tengerszem Simeon válláról elrugaszkodva, a fiú pedig a kesztyűjével bokszolt bele az állatba, és ha az pixelekké vált, úgy pacsiztak egyet és csak azután folytatták útjukat a kunyhó felé: eddig minden simán ment, nem aggódott hát egyikük se.

by **Kanami Minagawa** Vas. Jún. 10 2018, 21:25

Többiek?

by **Leonard** Vas. Jún. 17 2018, 12:40

Leonard csak egy aprócska szemöldökmegemeléssel adta a világ tudtára, hogy figyelt Ozirisz szavaira, ennél többre viszont már nem méltatta a srác pattogásait. Látszott rajta, hogy nincs jókedvében, és semmilyen lapot nem vesz, mi több, egyenesen támadásnak vesz minden szót. Ezért gyűlöli ő annyira ezeket az önmaguk által kinevezett igazság harcosait. Semmit nem tudnak, az ég világon semmit a másikról, és rögvest elítélik. Micsoda világ ez. Már majdnem olyan, mintha legalább néger bőrszíne lenne a szőke hercegünknek. Instant mindenki azt hinné róla, hogy drogot árul, és kés van a farzsebében.
- Ha kerülném a feltűnést, eleve nem lenne ilyen a stílusom. - villantotta elő széles mosolyát a fiú, a helyzethez kicsit sem illően. - És ha nem érteném meg, nem épp a túlélő csarnok felé tartanánk. - valószínűsítette, hogy ennek az Ozirisznak még a felfogásával is van némi probléma. Vagy csak ennyire nem érti a viccet, vagy a logikájával nem kóser valami, vagy nem tudni, mi baja van, de úgy tűnt, kicsit sem fogja fel Leonardunk szándékait. Mi több, tökéletesen félreértette, pedig jelenleg ugyanaz volt a két férfi véleménye és céljai is - leszámítva a Black Iront -, és mégis próbálta megmagyarázni, hogy miért is neki van igaza. Úgy érezte magát, mint valami élettársi párharcban. Így aztán úgy döntött, jobb lesz fülét-farkát behúzni, mint azt a jó férfiak tenni szokták.
- Leonard. - biccentett, bár tény, hogy egy jó kis beszólás fogalmazódott meg a fejében, azt inkább most megtartotta magának. Úgy tűnt, itt senki sem fogékony a lazaságra, így inkább beállította magánál a komolyságot, és innentől kezdve a küldetésre koncentrált.
Ahogy látta, a legtöbb sütnivalója még mindig a kis polipos srácnak volt, így amikor a kis csapat elindult útjára, nagy örömmel sétált Simeonék mellett, néha-néha biztató mosolyt küldve az idomárpáros felé. Annál is inkább, mivel nem tartotta jó jelnek, hogy az eltűnt személy ennyire hasonlít a srácra. Mi van akkor, ha csupa hasonló külsejű gyerekeket rabolnak akármilyen indokkal? Vigyázni kell rá természetesen. Nem, nem osztotta meg ezt a véleményét senkivel, mert úgy gondolta, úgyis hülyének tartanák, nem figyelnének oda rá, és még akár ebben is találna valaki kifogásolnivalót, esetleg rögtön kitalálnák, hogy el akarja a kölyköt rakni láb alól, azért mond ilyeneket. Nem ismerhette a berögzült agyú jótevők gondolkodását. Ha kérdés nélkül csak indikátorszín alapján képes volt valaki őt a börtönbe küldeni, bármi megeshet ezen a földön. Tény, hogy az idő előrehaladtával egyre kevésbé kedvelte ezeket az embereket. Pedig annak idején, még a csatlakozásakor Shiel D. Lewis volt az egyik nagy példaképe, az ember, akit követett, és akinek a céhéhez tartozni szeretett volna. Még jó, hogy végül máshogy alakult. Semmi kedve nem volna a sötétek táborát erősíteni.
Szóval szorosan a fiú és polip társaságában tartott a cél felé, és hasonlóképp élvezte a napsütést, mint amazok. Kezeit a tarkójára téve sütkérezett a kellemes melegben. Nyugalmából csak a farkasok megjelenése zökkentette ki. Előhúzta kardját harcra készen, és gyorsaságpontjai segítségével mindenkinél előbb rájuk vetette magát, hogy darabokra kaszabolja őket. Persze, mivel látta Simeonék lelkesedését, nem fosztotta meg a párost tőle, hogy besegítsenek. Biztatóan bólintott nekik, és amíg ők harcoltak, mindvégig készen állt rá, hogy a sebzéseket előlük tank módjára felfogja, ha szükséges. Azt is végignézte szép nyugodtan, ahogy a páros begyűjti a harcért járó exp-t, majd feltartott hüvelykujjal megdicsérte őket a teljesítményért, miközben széles, hófehér mosolyt villantott rájuk.

by **Kanami Minagawa** Vas. Jún. 17 2018, 21:09

Amikor elindultok, a srác akit magatok mögött hagytok látszik, hogy retteg. Az erdőbe indulásnál nagyon habozik elindulni veletek, de mivel megkértétek, hogy menjen veletek elindul. Egész úton idegesen viselkedik, a kezeivel a körmeit piszkálja, néhány gyökérben majdnem elesik. Arca pedig csillog a verejtéktől. A dolgon nem javít, hogy amikor a farkasok megjelennek, akkor talán ösztönösen a lovag mögé áll. Erős kiállása és magassága biztonságot sugároz neki, bár óvatosan áll mögötte, figyelve arra, hogy nehogy megérintse.
Nos, a farkasok nem számítanak nagy ellenfélnek nektek, és mire észbe kaptok már csak kettő maradt az utatokban. A két lelkes harcosunk, azaz Idomárunk és Kardforgatónk hamar megöl két díszes példányt.

Később, ahogyan a maradék is meghalt (kérném majd, hogy a többiek is vállaljanak ebben szerepet) tovább indulhattok és az említett kicsi épülethez értek.

Egy klasszikus erdei rönkház tárul elétek. Kayaba és programozói sok időt tölthettek a látvány kialakításával a játékban, mert ez most sem maradt el.

a ház:

Ahogy az a mellékelt képen is látható egy kisebb tisztáson található, egy melléképülete van, de ami a fontosabb, hogy kellemes kisugárzása ellenére nem a védett övezetben van. Sőt a környéken semmilyen NPC vagy más mob nincs... Még madár is csak egy látható az egyik fa ágán.

Ha pedig bátorkodtok a házba bemenni akkor arra lesztek figyelmesek, hogy a ágy csak kettő van, azon kívül pedig egy láda van bent tűzrakáshoz alkalmas fával megrakva és egy kezdő tűzhely ételkészítéshez. A hátulsóbbik helységben pedig az étkező helyi modellje található meg, pár koszos tányérral az asztalon.

A melléképület egy majdnem teljesen elhasználódott balta található egy fába állítva, a falon pedig egy réges-régen kialudt lámpás.

Az óvatlan utazó azt hihetné, hogy biztonságban van, pedig az erdő mélyén csúnya dolgok történhetnek...

Feladat és Határidők:

by **Kanami Minagawa** Kedd Jún. 26 2018, 16:44

Srácok?

by **Szophie** Kedd Jún. 26 2018, 18:08

Én a többiekre várok, mert én voltam az utolsó reagáló. bounce

by **Kanami Minagawa** Pént. Jún. 29 2018, 16:18

Mivel jobb ötletem nincs, akkor folytatódik a küldetés, amikor a posztok megérkeznek

by **Faust** Szomb. Jún. 30 2018, 12:28

A ragadozó végre harcba indulhatott, a lovag végezhette azt, mit neki szánt a sors, s Faust lépteit úgy vezérelte az akarat, mintha szent küldetésére vezetné az ezüsthajút. Talán így is volt, hisz a szavak útját járók hamar magukra leltek, utána eredtek, s még ha nem is tudtak ellentartani a beszéd késztetésének, legalább cselekedtek. Neki nem velük volt dolga, csakis a feladattal, mely egy gyerek problémájának megoldását takarta, valamint megannyi előbukkanó új veszély leküzdését, mert nem akadtak illúziói afelől, hogy minden bizonnyal csak még több, hatalmasabb káoszba lovagolnak épp mindannyian. Az akarat azonban kristálytisztán világított át a valótlan leplén, feltárva ezzel az egyetlen utat, mely átvág a homályon.
Nem lassított, ám nem is lendült előre miképp a többi tette. Ő nem rohant a harc elébe, hisz az mindenképp megleli majd, a ragadozó pedig mindig készen állt az életért küzdeni. A sajátjáért és másokéért. Azért, hogy elvegye, vagy azért, hogy megvédelmezze. Lényegtelen apróság ez csupán a valótlan világ szövetén. Egyetlen érme két oldala. Megállíthatatlan, ám vészjósló nyugalomban mozdult előre, akár a jégtörő hajó a vastag páncélon.
Fogak csattantak a védművön, majd tova lendült a test, s elhanyatlott a fűben. A lovag nem tartotta fel, csupán átvezette ellenfele lendületét, hogy az önnön súlyával teperje a földre magát. A ragadozó egyetlen szúrást ejtett, miközben oldalra emelte a pajzsot, hogy a következő állatot a homlokára mért ütéssel terítse a földre, akárha szikla omlott volna a törékeny testre. A legyőzöttnek még maradt ideje érzékelni az agyába fúródó pengét, mielőtt fénnyé bomlott a világban. A titán azonban nem állt meg. Kardját visszarántva, egyetlen rúgással a hátára borította a még vergődőt, s otthagyta a többinek. Lassította volna a harc, ha tovább űzi. Meghagyta hát a kivégzés jogát a többinek, míg ő előre tört a távolban felsejlő ház felé.

A hófehér gömb végtelen táncát kezdte járni, ahogy feltűnt az alakzat. Az úr, mely irányt mutatott, most célt jelölt a lovagnak. Magabiztosan derítette fel a helyet, s mikor érzékelte a többiek jelenlétét, csupán egyszer szólalt, biztosra véve, hogy mindenki meghallja majd, miképp szólíthatják a férfit. Nem tartotta fontosnak a bemutatkozást, hisz a név, csak egy cédula, mellyel a szavak útját járók jelölik egymást. Azonban az akarat egyszerű paranccsal látta el, ami az élet védelmével került összhangba. Ehhez pedig szükséges a szó, mellyel a tettek hiányában megidézhetik a szörnyeteget.
– Faust a nevem. – Ennyit közölt, mikor mind egy pontban koncentrálódtak, majd a hófehér gömb az izmaiba marva kivitte a fémbőrű férfit a ház ajtajába. Megérkeztek.

by **Ozirisz** Vas. Júl. 01 2018, 16:04

Mint kiderült a Leo tényleg a Leonard rövidítése jelen esetben. Azonban még mindig csak sejtés, hogy tényleg ő-e Szophie "lakótársa" vagy sem. De nyugtalanító ez az egész. Valamiért mégis rossz előérzetem van. - Mondd csak, nem egy farkasos idomárlánynál laksz együtt? - kérdeztem vissza szinte egyből. Avagy egy kis barkóba, túl direktbe rákérdezni Szophie nevét megemlítve valószínűleg felkavarná az állóvizet. Persze még a kérdés önmagában nem garantálja, hogy választ kapok, épp ezért figyeltem a srác reakcióit is. És elég jó eséllyel ő lesz az, csupán azt nem értem, hogy ezesetben Szophie mégis mit eszik rajta? Nekem pár másodperc alatt felrántotta az agyvizemet a plafonra a stílusával. Lehet, hogy ez is egyfajta stratégia a vöröseknél? Felidegesítjük az ellenfelet, és ha az ember tele van indulatokkal az eléggé befolyásolja a harci teljesítményt...

Nemsokkal később elindult a csapat, ki az épületből, a félhomályból a napfényes utcára. Simeon kérdésére természetesen bemutatkoztam. - Ozirisz vagyok az Igazság Ligájából - vártam be Simeont, és kezet nyújtottam felé. Elsőre meg sem fordult a fejemben, hogy elfelejtettem bemutatkozni. A bajba jutott srácnak, Takeshinek már az elején, a lovag hallhatta, és tényleg, Simeon csak utána pottyant be. Enhi szintén ismer, Leo meg mintha ismerne valahonnan... csak böki a csőröm, hogy én viszont nem tudom hová tenni... Nemsokkal később a várost is elhagytuk, s vele együtt a védett övezetet is.. Az észlelést és látást még az utcán bekapcsoltam. Azonban hamarosan belebotlottunk a farkasokba. Nekem nem okoznak különösképp gondot. Ha akartam volna, simán le is vágtam volna őket szépen sorban. Viszont az én szintemen ezek már olyan kevés tapasztalati pontot jelentettek, hogy hacsak nem muszáj, nem állok le velük szórakozni. Simeonék is nekiestek az egyik farkasnak, Leo a másiknak. Csak figyeltem az eseményeket, hogy hogy állnak, elboldogulnak-e velük, és szükség esetén közbeavatkozzak. Különösképp figyeltem a vörös srácot is, nem-e készül valamire. Védett területen kívül még egy nyamvadt párbajfelkérést sem kell küldeni, hogy megtámadhasson valakit. Persze benne van a pakliban az is, hogy semmi ilyesmit nem forgat a buksijában, de inkább legyen az ember elővigyázatos. Egy kis óvatosság nem árt senkinek, viszont ha a tényleg valamire készül akkor valaki életébe kerül hogy nem figyeltem. Szóval, én inkább figyeltem a kialakult helyzetet, és hagytam kibontakozni a többieket, persze ha valakinek megcsappant az életpontja azonnal a segítségére siettem. De nem én voltam az egyedüli, aki nem foglalkozott túlságosan a felbukkanó farkasokkal: a lovag sem futott utánuk, inkább megvárta amíg a helyébe megy. A harc közben úgysem tudnék kellőképp figyelni minden apró részletre. És az sem a legmegnyugtatóbb, hogy egy valamire való pvp-s csak a látottak alapján képes körülbelülre felmérni a statjainkat. Mennyire gyors az illető, mennyire pontosak a támadásai, mekkorát sebez, meddig bírja egy szuszra. Persze ezekkel lehet trükközni, amit Hinari is tanított, hogy ne adjam bele a teljes sebességem a mozdulatokba, és hasonlók...

Majd odaértünk a rönkházhoz. Egész hangulatos kunyhó, azonban a látszat néha csal. A biztonság hamis illúziót kelti, főleg, hogy messze van a várostól, és így védett övezet sincs. Mondjuk az igaz, hogy mobok sincsenek itt a kunyhó környékén, szóval ezen világ teremtményei nem jelentenek veszélyt az esetlegesen itt megpihenő kalandorokra. A játékosokról viszont ugyanez nem mondható el, az a tolvajbanda is ezt használta ki. A ház felderítése közben, amikor már mind ideértünk, bemutatkozott a szótlan lovag is. Faustnak hívják. Meglehetősen különös névválasztás. Lehet eladta a lelkét az ördögnek? Vagy mit jelenthet? Honnan jött neki? Viszont reflexből megfordult a fejemben még valami: hogyha ez a lovag a piacon jár, és javában vitatkozik az eladóval, hogy alkudjon, mert nem vesszük meg a túlárazott vacakokat ekkora feláron, az a fausti alku? Bár nem hinném, hogy ilyesmire vetemedne, nem az a bőbeszédű fajta...

by **Enheriel** Vas. Júl. 08 2018, 11:34

- A tagok eltűntek. Nem haltak meg, csak úgy eltűntek, mint akiket a föld nyelt volna el. Volt aki kilépett, volt aki nem jelentkezett többet. Igazából csak én meg Snowcat voltunk azok, akik aktívak voltak a céhnél, szóval nem volt érdemes fenntartani. - szomorodtam el kissé. Villámlás észrevette, hogy a lovag egy kis ideig őt nézte, de nem zavartatta magát. Meg tudja védeni magát, ha kell. Miután a polipos kisfiú személyleírást kért, aminek eredménye egy átlagos japán fiú leírása lett Takeshi-tól, a segítségkérőtől. Érezni kezdtem a feszültséget Leo és Ozirisz között, mondjuk azok után, amit az előbbi mondott az utóbbinak a hírnévről, nem csodáltam. Ozirisz már javasolta is, hogy ketten őrködjenek éjszaka, nehogy elalvás legyen a vége, s a észlelés és látás jártasságok legyenek bekapcsolva.
- Ez jó ötlet. De… Így haszontalan vagyok én. Sad

- Nem volt se észlelésem, se látásom. Nem gondoltam akkor, hogy azok is kellenek majd sok esetben. Közben persze megindultak az erdő felé, így én is. Természetesen az erdő nem volt mob mentes, így egy kisebb falka farkas támadt meg minket. Kettőt műr megöltek, s fájó szívvel ugyan, de mi is segítettünk a maradék kettő megölésében. Tudom, hogy csak mobok, s majd respawn-olnak, de akkor is rossz volt egy állatot megölni… Ozirisz nem győzött a lovag után eredni, aki eléggé csak megindult. Valószínűleg türelmetlen, vagy minél hamarabb el akarja kapni a tolvajokat, vagy inkább rablógyilkosokat, nem tudom. Közben kiderült, hogy a polipos idomár neve Simeon. A farkasok után elértünk egy kedves kis faházikóhoz, ami Kayaba alaposságát bizonyította ismét, mert majdnem szó szerint olyan volt, mintha egy igazi faházat teleportáltak volna bele a játékba.
- Jaj, de szép!
- Ne tévesszen meg Enhi. Nem védett területen vagyunk. - sajnos Villámlásnak igaza volt. Az élővilág mindösszes egyetlen egy madárka képviselte az egyik fa ágán. A kunyhó belseje is pedig egészen takaros volt. Bár a koszos tányérokból ítélve eléggé elhanyagolt is… A melléképületet is megnéztem én Villámlással: csak egy most már használhatatlan balta volt egy fába állítva, s egy lámpás, ami Isten tudja mikor aludt ki. Féltem, hogy lehet egy igazából a rablóbanda laktanyája, s az a merész gondolat is az eszembe jutott, hogy a segítségkérőnk is igazából velük van, s csak csaliként volt a városban. De hamar megrázta a fejem, mert alig akart jönni az erdőbe, s ha ő is tabló lenne, akkor nem kéne félnie, hiszen akkor hívná a társait, ha bajba kerülne. Közben a lovag, aki eddig nem szólalt meg, csak egyszer a fiútól, bemutatkozott: Faust. Igen érdekes név volt ez. Mondjuk még mindig jobb, mint a BanánosPite25, ami egy harcos neve volt, vagy a Mamisütijealegjobb nevű íjász… Honnan szedték a nevüket, azt nem tudom. Most jelenleg nem érdekelt.
- És… Um… ki kezdi majd el az őrséget? - kérdeztem, miközben egy lepedőt terítettem a földre, hogy én majd ott aludjak, hacsak nem én kezdem, mert az ágy inkább a gyerekeké legyen. Villámlás közben kiment, s pásztázta a környéket. Észlelés és Látás hiányába ő se látná a lopakodó tolvajokat esetleg, ha azok nem olyan ügyetlenek, hogy nagy zajt csapjanak.

by Ajánlott tartalom

[Játékos küldetés] A titokzatos tolvaj

[Játékos küldetés] A titokzatos tolvaj

Re: [Játékos küldetés] A titokzatos tolvaj

Re: [Játékos küldetés] A titokzatos tolvaj

Re: [Játékos küldetés] A titokzatos tolvaj

Re: [Játékos küldetés] A titokzatos tolvaj

Re: [Játékos küldetés] A titokzatos tolvaj

Re: [Játékos küldetés] A titokzatos tolvaj

Re: [Játékos küldetés] A titokzatos tolvaj

Re: [Játékos küldetés] A titokzatos tolvaj

Re: [Játékos küldetés] A titokzatos tolvaj

Re: [Játékos küldetés] A titokzatos tolvaj

Re: [Játékos küldetés] A titokzatos tolvaj

Re: [Játékos küldetés] A titokzatos tolvaj

Re: [Játékos küldetés] A titokzatos tolvaj

Re: [Játékos küldetés] A titokzatos tolvaj

Re: [Játékos küldetés] A titokzatos tolvaj

Re: [Játékos küldetés] A titokzatos tolvaj

Re: [Játékos küldetés] A titokzatos tolvaj

Re: [Játékos küldetés] A titokzatos tolvaj

Re: [Játékos küldetés] A titokzatos tolvaj

Re: [Játékos küldetés] A titokzatos tolvaj

Re: [Játékos küldetés] A titokzatos tolvaj

Re: [Játékos küldetés] A titokzatos tolvaj

Re: [Játékos küldetés] A titokzatos tolvaj

Re: [Játékos küldetés] A titokzatos tolvaj

Re: [Játékos küldetés] A titokzatos tolvaj