Re: [Játékos küldetés] A titokzatos tolvaj

by **Simeon** Vas. Feb. 24 2019, 15:33

És ki is szabadultak! Simeon nagyon büszke volt a kis polipcsapatára, hiszen alig párszor volt csak szükség erre a képességre, de mennyire menő volt már! Vigyorgott is, mint a tejbetök és kedvét az ellen felszólalása se tudta letörni. Sőt, ettől csak még ennél is nagyobb tűzbe jött!
- A Fény Lovagjai nem támadnak, ha nem adtok rá okot! Ők a világosságot képviselik! Tizenhét polip zúdítja rád haragját, ha nem hátráltok meg azonnal! - zengte és emelte is fel ökölbe szorított kesztyűjét, amin - minthacsak a nagy szavakra akarna reagálni - megcsillant a napfény. Viszont hiába kérte, nem adták elő Mattyt. Fogva tartják biztosan, gondolta a srác, de az ott van hátrébb, a sötét erdőben, oda meg ő aztán egészen biztosan nem megy! Hogyisne, hogy majd meggyengüljön és újra hálóba taszítsák? Nem nem, azt bizony nem. Eközben Tengerszem csak csöndesen figyelte az eseményeket és szemét nem vette le a vezérnek kikiáltott fiúról, aki éppen vitát folytatott a továbbiakról. Onnantól, hogy a srácok a sötét erdő felől jöttek, a kis polip megnyugodhatott: gazdája biztosan nem megy utánuk, akármilyen hadvezéres játékba is kezdett az előző percekben. A petnek tehát nem kellett attól tartania, hogy ott aztán tőrbecsalják őket... ahogy azt a hatalmas griffmadár is feltételezte.
Viszont ekkora ellenállásra Tengerszem sem számított Simeon részéről:
- Én aztán nem megyek veletek! - húzta fel orrát a srác - Mit képzeltek, jó dolog embert ölni? - mutatott a csapat vörös indikátoros tagjaira - És bántani másokat? Szerintetek nekem könnyebb volt az elején, pet nélkül? Vaddisznóhúst egyes szinten is lehet szerezni, akármennyit! De ti inkább kiraboltok embereket és megölitek őket, csakmert nem tudtok kimenni az első szintre? És ezek után még a segítségünket kéritek? - nézett villámló szemmel az Enhihez közelítő gyerekre - Egy csomó árvaház van a Kezdetek Városában! Miért nem vittétek oda a kicsiket? Gonoszak vagytok! Utállak titeket! - ordította könnyes szemekkel és ölbe vette polipját - Gyere, Tengerszem, elmegyünk! - jelentette ki és mire bárki bármit csinálhatott volna, fogta a teleportkristályát és elteleportált. Ezzel együtt eltűntek a polipmásolatok is, így az ottmaradóknak lehet kicsit nehezebb lesz lelécelniük, de ez hősünket nem igazán érdekelte akkor: rettentően dühös volt Takeshire és a többiekre. Ő is volt ilyen helyzetben - nevettek rajta, rugdosták, cikizték és akkor még tojása sem volt, sem felszerelése, hogy megvédje magát. Mégsem bántott soha senkit. Mert az csúnya dolog, a szülei is megmondták. Ezeknek a gyerekeknek miért nem mondja meg senki?
"Nem" - rázta is meg a fejét, ahogyan sétáltak vissza a főtérről a céhházba - "Ők nem méltók a fényre. Ezért élnek a sötétben."

by **Ozirisz** Kedd Feb. 26 2019, 17:52

Szerencsére sikerült meglepnem egy kicsit a csapatot, és Enhit is sikerült kiszabadítanom. Azonban nagyjából itt el is fogyott a szerencsém, a többiek továbbra is a hálók fogságában rekedtek. Az idomárfiúra és a tucatnyi polipra felfigyeltem, azonban a meglepettségemet nem mutattam ki. Bizonyára egy képesség lehetett, vagy olyan item hatása, amiről még nem hallottam, elvégre elég sok furcsaság van Aincradban, amiről azt hinné az ember elsőre, hogy "mágia". Ahogy pedig a fiú kifejtette a dolgokat, elgondolkodtam egy pillanatra. A 90-es sebzés reálisnak tűnt, elvégre attól függ, ki mire hegyezi ki a pontjait, és ha jobban belegondolok, nekem sem valami sokkal több a sebzésem. Majd a lovag elkezdett vele kötözködni, azonban meglepően jól kivágta magát, amit egy rögtönzött blöffel meg is toldottam – Én a helyedben nem adnék okot nekik. A Kétfejű Óriás sem tudta hová kapkodja a fejeit ennyi polip láttán – böktem oda a lovagnak, talán kicsit elbizonytalanítom.
Aztán nem sokkal később jómagam is ledermedtem, ahogy Takeshi kinyitotta a száját. Ezek engem akarnak. Talán pont ezek tartják fogva Hinarit is? Lehetséges, benne van a pakliban. Mondjuk eleve úgy indultam neki ennek az egész dolognak, hogy talán van összefüggés az eltűnt emberek és Hinari eltűnése között. Szóval így vagy úgy, de utána kell néznem. De valahogy mégis, valahogy az az érzésem, mintha valami nem stimmelne. Ha náluk van Hinari... miért nem kérnek váltságdíjat érte, ahogy velem tervezik? Lehet, hogy nincs is közük hozzá? Vagy csak egy logikai buktató, amire nem számoltak? Nem tudom eldönteni... viszont a többieknek egyáltalán nem kéne itt lenniük.
- Ha én kellek, akkor legyen, de egy feltételem van: - szólaltam meg – A többieket azonnal, haladéktalanul elengeditek, beleértve Enhit is. - mondtam hidegen és tárgyilagosan. Közben végig védekező állásban voltam, hogyha valaki próbálkozna valamivel szépen alá tudjak rúgni, vagy nemes egyszerűséggel elhajítani az illetőt. - Mellesleg Simeonnak igaza van: ha már gyilkoltok és játékosokra vadásztok, ne kamuzzatok be olyan bullshitet hogy nincs mit enni. A sima vaddisznók és a mobok nagyságrendekkel gyengébbek tucatjával is, mint bármelyikünk. Lehet munkát vállalni mindenfelé, amikből bőven elég pénz összejön a fejlődéshez is, de ezt tudjátok nagyon jól. Hitelre nem adnak magas szintű rejtőzést, márpedig néhányótok azzal futkozott, hogy a magas szintű észlelés is csak későn jelzett. - majd Enhi felé néztem, neki intézve a következő mondatokat – Ezek a hazug férgek nem érdemlik meg hogy megsajnáld őket. Az emberségünket használták ki. Szóval kérlek menjetek haza ti is – mondtam egy biztató mosollyal az arcomon. Bár legbelül fostam, mint a palotapincsi, mégsem mutathattam ezt ki. Nem, nem a haláltól tartottam, hanem attól, hogy elbukok ezzel az egész tárgyalósdival, és végig kell néznem a társaim halálát... Közben pár gyors mozdulattal előhívtam az inventorymból a lángoló kardot – Nos, mi lesz? Elengeditek őket, vagy folytatjuk a harcot? Lehet, hogy a pokolra jutok, de páran ti is velem jöttök, veled kezdve – mondtam Takeshinek, határozottan és komolyan. Közben vártam, amíg a többiek eltűnnek a helyszínről, gyalog vagy teleporttal, csak el a veszélyzónából. Amennyiben Takeshi akadékoskodna a "túszok" szabadonengedése végett, úgy nyomatékosítottam a kérésem, minden gyorsaságpontomat beleadva, ha tudtam mögé kerülve megragadtam, és kardot tartottam a nyakához – Száznyolcvankilenc sebzés, képesség és tűz nélkül – blöfföltem még egyet. Túl sok vesztenivalóm nincs a jelen helyzetben.
Majd ha rajtam kívül mindenki eltűnt a helyszínről, nem akadékoskodtam. Igaz, a köteleket és társait megpróbáltam elkerülni, megakadályozni hogy rám kerüljenek, mert akkor kb instant végem. De mindenképp körül kell néznem, hogy vajon mit találok azon a helyen, ahova vinni akartak minket. Tudnom kell, ők tartják-e fogva Hinarit, vagy sem. Legbelül persze féltem az elkövetkezendő eseményektől, hisz egyvalamit tudtam a nagy kérdéstől függetlenül is: nem lesz mentőakció. Talán Alex aki utánam jönne, ha észreveszi X idő elteltével, és bajt sejt, de ismervén a srácot, valószínűleg ugyanúgy megsajnálná ezeket az égetni való rossz kölyköket, mint ahogy Enhi az imént. Egyáltalán nem valami bíztató kilátások, szóval jobb lenne fogság nélkül megúszni...

by **Leonard** Kedd Feb. 26 2019, 20:49

Ami azt illeti, a terv több, mint briliáns volt, habár valószínűleg jórészt köszönhették a szabadságukat Ozirisz embereket dobáló hadműveletének. A poliphad megjelenése már csak hab volt a tortán, és amikor ez megtörtént, Leo már érezte, hogy végre nyeregben vannak. Mondjuk nem olyanban, ahol egy ekkora társaság ellen teljes magabiztossággal menjen szembe, de legalább elmenekülős nyeregben mindenképpen. Leo is csatlakozott Simeonhoz, akiről messziről lerítt, mennyire belelovalta magát a szerepébe, és kardját a fény felé tartotta, hogy azon megcsillanjon a nap sugara. Aztán a kard hegyét ellenségei, főképp Takeshi felé irányította, és így szólt:
- Tizenhét nagyon erős polip, és egy hős lovag! - igen-igen, abban a másik értelmében, mert hát jól látható, hogy Leo kardforgató.
- Próbáljatok csak szembeszegülni a fény erejével!
Aztán folytatódtak az események, méghozzá egészen erős érzelmi zsarolás folytán. Leo viszont ezek után nem volt hajlandó bedőlni a cselszövésnek, még ha valóban igaz, akkor sem.
- Annál undorítóbb dolgot nem is tehettetek volna, mint hogy a szívünkre hatva csaltok tőrbe - szűrte a fogai között mérgesen, tekintetét Takeshin nyugtatva.
- Úgy gondolom, ennyit sem érdemeltek meg, de tudjátok hát: Az első szinten van egy NPC-k által üzemeltetett árvaház. Ott bárki kap élelmet és fedélt a feje fölé. Társaim pedig jól mondják, a vaddisznók elegendő élelemmel és arannyal szolgálnak már akár rövid távon is, amiből fel tudtok állni. Ha pedig ez sem elég, az igaz hősöknél az őszinte - itt ezt a szót jó erősen megnyomta - bajbajutottak mindig segítségre lelnek!
- Arról már nem is beszélve, mennyivel biztonságosabb lenne a gyerekeknek védett övezeten belül maradni a többi fiatal játékossal együtt - sandított még egyszer rájuk, aztán egészen egyszerűen hátat fordított. Nem volt több jó tanácsa, viszont félelme sem. Ha a továbbiakban nem történt más egyéb, egész egyszerűen elsétált, otthagyva a bandát, útravalóul hagyva szavait. Remélte, hogy ha valóban bajban vannak, meg fogják fogadni tanácsait.

by **Ronye Arabel** Pént. Márc. 01 2019, 22:52

A lány szeme felragyog Enhi szavaira, de le is hervadt a de le is hervadt a mosolya Villámlás akadékoskodása miatt. Elkeseredve lépett issza a fiúk közé, és csalódottan ingatta a fejét.
Simeon szavain nem látszik, hogy elgondolkodnának, de talán azok is hozzájárultak, hogy nem próbáltak közelíteni hozzá, sőt, a lovag mögé vonultak vissza azok, akik korábban próbálták lefogni Simeont. Az biztos, hogy Ozirisz és Leo szavaira viszont még egy lépést hátráltak is.
Nem erőltették, hogy az idomárfiú velük menjen, de az egyikük, akinek vörös indikátor villogott a feje felett felmordult. Egy vékony, kedves arcú fiú.
-És te azt hiszed azért történt mert annyira élveztük? Nagyképű… - mondott volna még valamit, de leintették. Az látszott viszont az arcukon, hogy az árvaház gondolatától majdhogynem undorodnak.
Közben Leonak is akad aki válaszolna, mielőtt csendre inti valaki.
-Persze, miközben kihasználják és kisemmizik őket - mordult fel egy fiú, de el is hallgatott, amikor Leonard hátat fordított és elsétált.
Takeshi ezalatt Ozirisszal igyekszik tárgyalni. Láthatóan meglepődött, hogy ilyen egyszerűen belemenne a játékba.
-Te… segítenél nekünk? - szalad ki a száján. - Magadtól? - lassan fel is fogja a dolgokat, és szinte felkiállt örömében. - De hát akkor sokkal egyszerűbb! - örvendezik - Szükségünk lenne 10000 aranyra. - jelenti ki, de már nem utasít, vagy parancsoló hangon, hanem reménykedve, és bízva a jóindulatodban, amit látott. A válaszra, mely szerint ez sok pénz, sóhajt.
-Mi is sokan vagyunk. - feleli. - Még háromszor ennyi kicsi gyerek vár minket. Ők nem tudnak magukról gondoskodni… - húzza el a száját elkeseredetten.
Mérgesen felcsattan a válaszra, hogy "pár óra farmolás" bőven elég kellene legyen, és főzésjártassággal meg is lehet csinálni, és magasabb szinten meg pláne.
-Egy embernek persze, elég. Egy felnőtt megoldja. De nekünk egyesével 3-nak kellene eleget összeszedni. És mit gondolsz lopakodás nélkül mennyire tudnánk egymást megvédeni. Ökör…- tovább viszont nem vitatkozik. Nem reméli, hogy azt megérted, hogy lopakodás nélkül esélyük sem lenne megvédeni magukat és egymást.
A további mondandódra az aljas gyilkolásról mégjobban elkomorodik az arca.
-Te is úgy csinálsz, mintha értenéd. - mormolja az orra alatt, kicsit csalódottan, aztán vesz egy nagy levegőt, mielőtt magyarázatba kezd.
-Ő azért lett vörös, mert belekényszerítették egy halálig tartó párbajba. - mutat az egyik fiúra, aki rögtön el is fordítja a fejét. - Ő kimentett engem védett övezeten kívül, amikor nem sikerült volna túlélnem hogy rám támadtak. - mutat egy mellette állóra, aki viszont büszkén kihúzza gmagát. - Mindegyiküknek hasonló története van, és egyikük sem ölt azóta. - ezzel visszanéz rá, reménykedve, hogy talán megérted a helyzetüket.
A válaszra, hogy a korábbi tettei nem igazolják a szavait, és lett volna választásuk, miért nem mentek valakihez segítséget kérni, rögtön elkeseredik, és széttárja a kezét.
-Pontosan ezért - sóhajt csalódottan. - Senki nem hisz nekünk, hiszen "csak gyerekek vagyunk." - mondja némi undorral az arcán. - Nekünk viszont akkor is enni kell valamit… - morog, aztán elfordul. A kérdésre fordul csak vissza, hogy honnan tudják, hogy kicsoda Ozirisz.
-Fogalmam sincs ki vagy. Csak azt tudom, hogy melyik céh tagja, és hogy az a céh gazdag. -
Megrökönyödve pislog Oziriszra, amikor az egy kupac holmit ad neki. Épp úgy gyűlnek a könnyek a szemébe, ahogy előző nap, de most látszik az arcán az őszinteség. A "szokásos" prédikációval, mely szerint az npc-knél kellene próbálkozni, és jártasságokkal lehetne pénz szerezni jóformán eolengedi a füle mellett. Mindenki ezt mondja, de segíteni senki nem segített benne. Viszont az elővett adag hús, amiből legalább arra a napra már ránézésből is el van látva a társaság, amiért felelősséget érez, és a különböző bundák és agyarak, amikért viszont ő maga is jól tudja hol kaphat pénzt, az a megingás ellenére is végleg meggyőzi róla, hogy nincsenek rossz szándékai a fiúúnak.
De nem csak ez történik hirtelen. A lányok a társaságból pillanatokon belül minde egyszerre ölelik meg a fiút, a fiúk pedig kicsit zavarban hajolnak meg felé.
- Köszönjük szépen. Sosem felejtjük el. Ha szükséged lesz valaha sok sok segítő kézre, engem megtalálsz! - ad hangot érzéseiknek Takeshi, barátfelkérést küldve a JL kardforgatójának. Hálásan biccent az felkérés elfogadását jelző üzenet láttán
- Túl nagy kérés lenne. De amit nélkülözni tudsz, azt végtelen hálával fogadjuk, és igyekszünk rendelkezésedre állni cserébe, ha tehetjük - hajol mégmélyebbre a farmolásból keletkező élelmiszerek és kacatok felajánlására hosszabb távon is. Ezután int a többieknek, és pár perc múlva már mind el is tűnnek az erdőben. Ez a gesztus éppen elég volt hozzá, hogy lemondjanak minden egyéb követelésről.

//A történteket Ozival egyeztettem, köszönöm a közreműködését.
És köszönöm mindenkinek a játékot :3 Sokat tanultam tőletek a küldi alatt, elnézést kérek a hibákért, amiket közben elkövettem ^^

És akkor lássuk a jutalmakat.

Alap jutalmak

Ozirisz: 115 exp, 130 arany
Simeon: 115 exp, 130 arany
Enheriel: 115 exp, 130 arany
Leonard: 138 exp, 156 arany (20%-os menedékes bónusz)
Faust: Sajnos ezért a részvételért nem tudok jutalmat adni.

Ércek és növények

Simeon:
Növénylátás: Tier 1, 11 -> 31
8 Kis Tövisgyökér 5 Faeno Levél 5 Barna Gomba 2 Tövisgyökér
Nyersanyagismeret 1:
2 Faeno Levél

Enheriel:
Növénylátás: Tier 2, 120 -> 140
5 Vastag Tövisgyökér 3 Faeno Ág 3 Vörös Gomba 5 Nihil Levél 4 Óriás Pitypang

Leonard:
Érclátás: Tier 1, 21 -> 41
6 Bronzérc 4 Munkálatlan Bőr 2 Sida Kő 4 Halvány Rubin 4 Vasérc
Növénylátás: Tier 1, 21 -> 41
6 Kis Tövisgyökér 4 Faeno Levél 3 Barna Gomba 3 Tövisgyökér 4 Vörös Pitypang

Receptek
Enheriel:
Tartós Specialitás Potion Recept
Gyenge Bossgyengítő Méreg Recept

Keresés

Ozirisz (Keresés 2. szint):
[T1] Láncruha
Simeon (Keresés 2. szint):
[T1] Bőr Köpeny
Enheriel (Keresés 2. szint):
[T1] Bronz Íj

Hallgatózás

Leonard (Hallgatózás 2. szint): ingyen dobhatsz egy tárgy infót, az első kockánál egyet, a többinél kettőt levonva.

Céhbónuszok

A Justice League 65 aranyat kap a bankjába, a tagjai összesen 115 expet kapnak.( Dupla Exp Céhbazár Bónusz ) - Hinari és Ozirisz 38 Silence 39 exp-t kap.
A Unity 65 aranyat kap a bankjába, a tagjai összesen 58 expet kapnak. - Chancery és Tsujimoto Eiki 11 exp-t, Danee, Joey Chrome és Simeon 12 exp-t kapnak
Az Artes 65 aranyat kap a bankjába, a tagjai összesen 58 expet kapnak. - Chakna és Enheriel 19, Quentin 20 exp-t kap

by Ajánlott tartalom