Re: [JK Küldi] Back On Popular Demand: Doctor Sierro's Awesome Arena

by **Dr. Kayaba Natsuko "Nia"** Vas. Jún. 10 2018, 21:09

[JK Küldi] Back On Popular Demand: Doctor Sierro's Awesome Arena - Page 3 334ccca28c1f5287b43d0098f

Ha akadtak pillanatok, melyre illett az epikus jelző, hát az minden bizonnyal éppen úgy nézett ki, mint az egymásnak rontó idomár, és az előle menekülő harcos. Majd a közébük zuhanó… De ne rohanjunk így előre.

Ahogy Sierro megpillantja a visszaintegetést, egy néma jelet dob csupán Askrnek, ami annyiból áll, hogy a fejével maga fölé int, majd halad is tovább a konferáció performance, s mindeközben a két játékos egymásnak ront.
Léptek közepette jelenik meg a pixelláng, melynek ölelése szívtől indul a szélrózsa minden irányába, mintha csak az idomár nem csak szellemileg haladna egyre mélyebbre a saját haragjában, hanem a fizikai síkon is. Ennek pillanatai vetülnek Kanami ébredő szemeibe, majd ahogy felkap a narancs fény, a tűzóriás lép elő, akárha elorozta volna az idomár testét. Ám a valóság egészen másképp fest, s az első bevitt csapásnál ez tisztán látszik. Éppen fordítva történt a testlopás, mert Askr haragja mozgatja a kezet.
Kanami hosszan csúszik a földön, mert bár a gondolat nem tűnt rossznak, nem számolt ellenfele tempójával, így arcba kapta az első támadás. Ez azonban félig mosolyt csalhat az arcára, hiszen pontosan a fegyvere mellett érkezik meg, s ahogy csúszik, el is kapja annak markolatát, s a földbe akasztva sikerül végül is megállnia. Heroikus pillanat, ahogy összecsapnak a tekintetek, s megindul kettejük közt a távolság bezárása, akárha két ősi ellenség akarna egymás torkának ugrani, a kétfős közönség előtt. Ám nem számoltak a harmadikkal.
A dübörgés ugyanis nem maradt abba, Hati pedig teljes mértékben érzékelhette, hogy valami közeleg. A küzdőfelek azonban csak az adrenalin dobszólóját hallhatták, az ütések és mozgások zajait, s mikor ismét egymásnak rontottak volna, hatalmas test csapódott közéjük. Az előre törő Askr, a szárnyon akad el, melyet talán nem is védekezésből, sokkal inkább nyújtózásból vágott elé az új ellenfél. Az egy, aki az utolsó hullámot képviselte. Az idomár hanyatt vágódik a földön, ám hasonlóan az amazonhoz, a karmaival megkapaszkodva, egy hátra bukfenc keretében, tíz körömmel a talajba kapaszkodva sikerül megállnia a jó doktor ketrece előtt.
Jókora sárkányforma lény jelenik meg a csatatéren, s bár messze kisebb, mint Mad Dragon, a méretei így is grandiózusnak rémlenek. Borotvaéles fogait vicsorgásként villantja előbb a berzerker, majd az ifrit irányába, s vörös szemei felvillannak mindkettőjük irányába. Sierro mélységes csendben áll középen, ti mégis mintha hallanátok a mennyei hangot, belevetitek magatokat az utolsó hullámba.
A lény felett megjelenő hp csík azonban lehetetlenül furcsa. Ugyanis nem zöld, sárga vagy piros színben pompázik, hanem egyszerű szürkében. Miután hagyta, hogy megcsodáljátok, fordul egyet, s vastag farkával felszántja előttetek a teret. Nem ér el egyikőtöket sem, mégis fenyegetésnek vélhetitek a csapást. Vagy kihívásnak.

Stuff:

by **Kanami Minagawa** Szomb. Jún. 23 2018, 01:03

Sosem lehet tudni melyik pillanato mlesz az utolsó. Érzem lassan elér engem is a vég, ha nem vigyázok magamra jobban, de sokszor van az úgy, hogy az ember tudatalatt cselekszik, mondjuk amikor kiáll a színpadra és valami túlpörgeti, majd hirtelen táncol és azon kapja magát, hogy a gitárt veri szét...
-Jártak a kesze kusza gondolatok a lány fejében, amikor elcsúszott a földön. Kezdte érezni, hogy az ideje lejár, hiszen a zöld kis csík már bőven a sárga alsó részét taposta, már a pirosat súrolta.

Pixeles és animált kosszal teli arcát felemelte lassan a földről és erősen megmarkolva a pengéjét támaszkodik fel a talaj hidegéről.
-Nem! Még nem jött el ennek az ideje!-gondolta magában, ahogyan az arcára kiült a harcos tekintete.
A harcosé, mely egy erdei farkas vicsorgása vagy egy véreb támadására is emlékeztetheti az ellenfelet, miközben a rózsaszín hajú fogai olyan erővel szorulnak össze mely súlya alatt egy préda hamar engedne.
-Sosem hittem ez ideág fog fajulni, hogy egy torzszülöttel kell a végén megküzdenem, de ha ez lenne a feladatom, hát nem hátrálok meg-emelkedett el a talajtól utolsó térde is és ahogy újra kiegyenesedett lomhán, de határozottan indult meg előre.
Lustán húzta maga mögött a pengéjét, amit harcra kész állapotba lendítette maga elé.

Az előtte tomboló lény alig-alig közeledett ebben a pillanatban, hiszen a kalandorlány gondolatai akörül forogtak, hogy lehet, hogy utoljára fog tudni felkelni a hideg kőről.

Ekkor törte meg a jelenetet a küldetés következő ellenfele.
-Egy sárkány? Komolyan ez lesz a főellenség?-kérdezi magában, ahogyan a landolása pillanatában egy röpke pillanatra megremeg a föld. Vicsorgó fogai és tekintete egyaránt veszélyt sugároz, de a harcost nem töri meg.
-Nem tudom ki találta ezt ki, de rohadtul nem egy szokásos dungeon, az már biztos!-a lány bár sok helyen járt, ez mégis valami egészen más volt, hiszen sok helyen vagy egy ajtó vagy más arra vár, hogy a játékos akarja elindítani a következő kört, mielőtt még felkészületlenül érné őt.

Úgy néz ki a boss és a többi kör is itt időzített, ami lehet nem éppen baj ebben az esetben.
-Mielőtt baj lenne ezt jobb előkészíteni-ezzel a lány az inventoryjában előre tette a gyorshívóra a teleport kristályt, melyet szinte már a kezében forgathat, hogy baj esetén, az utolsó pillanatban hagyja magára a helyet, főleg, hogy a két szörny között dőljön el a dolog.
Majd miután mindent elrendezett egy hatásos Dash-el távolodik el a két erős ellenféltől

by **Dr. Kayaba Natsuko "Nia"** Pént. Júl. 20 2018, 19:43

Vannak pillanatok az életben, amikor az embernek döntenie kell. Oldalt választania, ha az jobban tetszik. Szétmarja-e a vele szemben álló játékost a gép által bedobott ellenfél ellenére is, vagy inkább deffenzív-offenzív ritmusát a boss irányába fordítja? Melyik jelenthet nagyobb fenyegetést számukra? Ezek a gondolatok jártak a fejekben, ahogy az ifrit a ketrec mellé csapódott, s a szemét kinyitva a páncélos gyík pillantott rá, majd a fejével felfele intett. Ezt tölthette el a megtépázott Doomguy arcával a világba tekintő berzerker agyát is, ahogy szeme a terepet pásztázta az ugrás után. Vajon a rémfarkas bedobja-e magát az ő kárára, vagy az idomár csap le előbb? Sejtése sem volt.
A sárkány azonban nem tépte magát ily apróságokkal, s bár a megtépázott harcos könnyű falatnak tűnhetett számára, a fetrengő idomár még könnyebb prédaként villant sárga szemeiben. Eldöntötte hát, mit akar. Úgy rázta meg a testét, mintha a vizet távolítaná el a pikkelyei közül, s öles lépteket tett az ellenfele irányába. Hati ugyan azonnal irányba állította magát, de maga a farkas sem lehetett olyan gyors, hogy megelőzze a csapást. Azt, melyet a boss jókora karmos talpával intéz a védtelen ellenféllel szemben.
Askr nyomást érez előbb, majd a pillanat töredéke alatt éles dolog hasít a vállába, ahogy a karmok ráfognak a testére, s mélyen a pixelekbe vág a hatalmas ellenfél. Hati ekkor érkezik megmentésére, felvetve magát a sárkány arcába, tépve azt, mintha az élete múlna rajta. Valójában sokkal rosszabb múlik ezen. A gazdája.
A berzerker hátrébbról figyelheti az eseményeket, és talán még vigyorog is, mikor csökkenést tapasztal az idomár hp csíkján, ahogy azonban a szeme a bossra irányul, talán oda is fagy. A farkas által gyilkolt ellenségnek ugyanis nemhogy nem lát akkora zuhanást, de mintha meg sem sebeznék, a szürke csík továbbra is egy helyben áll.
Aztán megemelkedik az idomárt taposó láb, s a szőke felpattanhat az ellenfél alól, habár nem kevés erőfeszítésébe telik, hogy saját karjainak erejével még annyit lökjön a sárkányon, hogy gond nélkül kigördüljön onnan, mielőtt az ellen lefejti magáról a nyolc karommal és rengeteg foggal maró bestiát. Szerencséjükre mindketten szárny és fogtávon kívül állhatnak újfent talpra, azonban Askr érzi, hogy egy csapásnak még bőven a hatósugarában lehetnek.
Az ifrit és a rémfarkas távozását figyelve Kanami szenzorai új információt fognak be. A hp csík hirtelen zöldbe vált. A kezében szorongatott kristállyal játszva könnyen átsuhanhat az agyán a vágy. A vágy a támadásra és a teleportra. Vajon melyik lesz erősebb?

Helyzet:

by **Kanami Minagawa** Pént. Júl. 20 2018, 22:24

Nem mondom kezd tele lenni a hócipőm Kayaba-val. Nem elég, hogy szivatja a népet ilyen kissé klisés dungeonokkal, de még a főboss is egy majdnem elvárható fajta. Komolyan hova lettek a klasszikus humanoid bossok?

Pár éve még a GTA 7-ben a legnagyobb boss egy néger volt, igaz volt vagy két méter magas és csupa izom, de olyan kis üthető feje volt mellé a kezében egy mini-gunnal. Értékeltem az ilyen jeleneteket, hogy Tiny Tina küldijét ne említsem...

Szóval a lényeg, hogy kissé kiábrándulva nézek végig a gyíkon merhogy' nekem nemár ilyen legyen a vége...

Szinte már meg sem lep, hogy a másik kölyök is egy szörnnyé változik a platzon, olyan mint egy rosszul megalkotott boss egyik debuffja. Felhúzom a szemöldököm és inkább kisétálok a platz szélére, mielőtt véletlen kapok a kettő röpködő pofonaiból, körülbelül most mellém durrantanak és meghalok, de sajna túlságosan érdekel a dolog, hogy ne nézzem végig, úgyhogy kultúrember módjára a pálya szélére ballagok és a kőre ülök, úgyhiszem nekem még nincs dolgom, de mielőtt a baj közel jönne azonnal el is fogok indulni.

Kicsit azért magamban be kell valljam a sárkánynak szurkolok. Na nem mintha nem lenne egy szemét hozzáállás, de kissé érdekesen reagálta le a dolgokat, és hát akik nem tudnak leállni... Sőt annyira túlpörögnek, hogy rákká változnak, hát inkább legyenek csak azok akik kitankolják az egészet. Annak ellenére, hogy én többször mondtam neki, hogy elég legyen, meg hagyják abba, csak azért kellett engem ütni, most meg, mivel a sárkányról lekéstem miattuk, nincsen elég erőm arra, hogy megtámadjam...

Ez meeg? Zöld lett a hp csíkja... Most lehetne támadni...

Nem vagyok a Hit'n'Run mellett, hp-m sincs és az eddigiek miatt kedvem sem támadni, inkább teknősködök itt, végülis kibírom így ezt a kört is. És ameddig a másik el van foglalva a sárkánnyal én addig tudok kicsit lihegni, hiszen egyesekkel ellentétben éppen a vöröscsík szélén járok. Na persze, ha úgy gondolják nekem lenne jobb dolgom is akkor a TP már a zsebben van és bátor oroszlán módjára fekszem le a nap hátralévő részére a kanapéba

by **Askr** Hétf. Júl. 30 2018, 16:05

Már akkor éreztem az irhám alatt, hogy valami nincsen rendben, amikor a fiú támadásra lendítette husángját. A pofáján túlságosan embertelen vicsor futott végig, ami nem a bosszú érzékelhető jele volt… inkább az élvezeté. Az emberi mivoltára utaló üvöltést nem sokkal később állatiasságtól visszhangzó bömbölés váltotta fel. Valami elfojtotta… valami elszakadt Hopeban, amitől még én is tartottam. Ahogyan a lassan, szörnyeteggé degenerálódó társam lomhán zárta be közte és a Kanami nevezetű között a távolságot, újból arra emlékeztetett, hogy hányszor történt meg mindez. Sosem volt képes teljesen fékezni az indulatait – sem most, sem évekkel ezelőtt… soha. Ettől függetlenül nem félt ehhez az erőhöz nyúlni, ha rosszra fordultak a dolgok. Nagy ostobaság volt a részéről, de valahol megértettem. Az indulatainkon nehéz uralkodni. Azonban egy változó tényező feltűnt: szabad mancsában egy kék kristályt markolt. Meglepetten jöttem rá, hogy haragtól elhomályosulást megelőzően előrelátó maradt. Mégsem volt annyira bolond, mint azt korábban véltem.
Mindannyiunkat váratlanul ért a becsapódó test. A bestia rúgott egyet-kettőt patás lábával, miközben hanyatt vágódva csúszott végig a talajon. Egy horkantással adott hangot idegességének, mialatt talpra küzdötte magát. Karmaival csíkokat húzott a földön, ahogyan testsúlyát átküzdötte egyik lábáról a másikra. A magam részéről lekonyított fülekkel, megfeszített tagokkal, acsargóan morogtam a végső ellenfélre. A sárkány gigantikus volt, de nem rettegtem tőle. Nagyobb és ijesztő dolgokkal néztem szembe a társammal. Ennek ellenére haboztam és a kárt Askr szenvedte el. Az ellenség nekiveselkedett a nagyjából ugyanannyira hatalmas tűzóriásnak. A szóban forgó gigász erőnek erejével próbálta távol tartani a pikkelyekkel borított szörnyeteget, ám hiába való volt. Először a földhöz passzírozta az ifritet, aztán késéles agyarait a vállába mélyesztette – abba az oldalba, amelyikben a husángot is szorongatta. Az állatidomár szörny alakja felüvöltött, mialatt kisebb mancsaival igyekezte szétfeszíteni a ragadozó állkapcsait. Eljött az én pillanatom – még ha sok időbe tellett is és más szenvedte el a kárt. Ellöktem magamat a talajtól és a tőlem telhető legnagyobb sebességgel eredtem az ellenséges sárkány irányába. Egy nagyobb ugrás kíséretén belül az imént említett hüllő arcának vetettem magamat. Agyaraim bal szemhéjai köré fonódtak, lezárván vágott lelki tükrét, minél több fájdalmat okozván annak. Hiába volt nagyobb, hiába jajveszékelt, egy pillanatra sem engedtem el. Ennyivel jóvá tettem a habozásomat és a lény is megfizetett, amiért az emberemre karmot emelt. Fagyos kék szemeimmel visszapillantottam szóban forgó társamra. Valami megváltozott benne – csak ennyit éreztem. Egy pillanatra ugyan, de embert sejtettem a szörnyeteg helyett. Miképpen eltaszította magától a félig megvakított, arcát megtépázott ragadozót, halkan ugyan, de a bestia torkából emberi erőlködés hangja tört fel. A közte és a sárkány közti távolság nőtt, ám akkor sem engedtem a szorításon – még nem. A lény csak akkor tudott megszabadulni tőlem, amikor egy nagyobb fejrándítással próbált ellökni. Akkorra már elengedtem, de – amennyire erőm engedte – egy darabkát kiszakítottam a húsából. A földre talpra érkeztem, ám akkor erőt vett rajtam a fáradtság… meg aztán a tűzóriás torkából újból állatiasabb hangok törtek elő. Amennyire reménykedtem, hogy a fiú még odabent is harcolt, az ifrit újból nagyobb befolyással bírt felette. Tekintetem közte és a hatótávolságon kívül lévő sárkány, majd a harcoslány között cikázott. Idegesen horkantam föl, miközben figyelmem végleg a bestiafiún állapodott meg. Látszott rajta, hogy próbált önmagán uralkodni, de a szörny le akarta győzni. Dogmatikus vakkantással felhívtam a még-még jelenlévő Hope figyelmét, mire az rámarkolt a keze ügyében lévő kristályra.
- tElePOrt… flORiA... – suttogta még humán hangján, aztán őt és engem is körbe vett a szelíd kék fény. Egyikünk sem tehetett semmit, elismertem. Még utoljára rápillantottam a főellenségre, aztán a harcosra, aki megtámadott. Szememet végül megadóan lehunytam, amiért a saját és a fiú bosszúja elmaradt.

*Hati perspektíva, mert csak* A mesélővel megbeszéltem a dolgot, úgyhogy itt, pótlással hagynám abba. Nagyon élveztem, mesélőként és játékosként is nézve. Köszönöm szépen a játékot!

by **Kanami Minagawa** Kedd Júl. 31 2018, 18:54

Sosem voltam az a fajta ember aki nem tudta volna elkülöníteni helyzetekhez méltóan a dolgokat. Nem is vagyok haragtartó fajta és azt is tudom hol és mikor kell visszakozni egy adott szituációból.

A mostani is egy ilyen helyzet. Sajnos tisztában vagyok azzal, hogy alacsony életerőm van és emellett a felszerelésem sem olyan, mint amilyennek kéne lennie, ezt valószínüleg orvosolni is fogom, amint innen kijutok, hiszen... akárhonnan nézzük még mindig az a csoffadék penge lóg az oldalamnál, amit anno a barlangban elsőként találtam.

Hogy miért ez maradt meg?

Nagyon egyszerű a válasz rá, mert a jobbakért tudtam szerezni élelmet és mindent ami kellett, így hát a szükség nagyúr, úgyhogy eladtam mindenem, csak az alap cuccokat nem, azt is csak azért mert nem kellett senkinek.

De térjünk vissza az arénába!

Összefoglalva röviden nos, hogyan is mondjam... Én beleadtam apait-anyait és jópár fordulóval elbírtunk, bár sokan kiestek a játékból, így vagy úgy, de végül ketten maradtunk.

Az a dolog történt meg, hogy véletlenül megütöttem egy állatot, miközben az harcolt egy másikkal, persze nem mintha sajnálnám, de a baj ebből származott, tulajdonképpen csak sodródtam az árral onnantól, aminek következményeképp az utolsó boss fighthoz, amit körülbelül két perc alatt lenyomtunk volna alap esetben, most low hp-n kezdtem el...

Így jobbnak láttam, ha inkább kicsit hagyom gyengülni a bestiát, mielőtt én is harcba mennék. Megaztán' azt sem tudhattam, hogy a másik tag most kit akar megtámadni. Ha én lettem volna a boss helyett annak nagyon rövid időn belül csúnya vége lett volna nekem, úgyhogy szerintem érthető miért hátráltam.

Ez minden vezetett végül oda, hogy a másik játékos bedühödt ulti állapotban ugrott neki a sárkánynak. Én a túloldalt néztem erősen grimaszolva, hogy micsoda fight van éppen előttem, még a farkas is nagyon odatette magát és mikor már éppen küzdelembe mennék....

Nos azt vettem észre, hogy a páros eltűnt a sari maradt -,-

Komolyan hogyan solozzam le ezt? Kábé' egyhit vagyok és végleg pixelesre váltom a sérómat... És az nagyon nem lenne jó filling.

Úgyhogy a markomban forgatott teleportkristályhoz nyúltam....
Bye-Bye mylady! Remélem egyszer még valaki meglátogat téged! Teleport Lobria!

Hamar elárasztott a negyedik szintjének a melege és mivel jobb dolgom nem volt, így elővettem a napszemcsimet, a napozóágyamat egy törölközőt és egy fürdőrucit, majd a strandon kidőlve a kellemes meleg napra kezdtem el kipihenni a nap fáradalmait....

by **Dr. Kayaba Natsuko "Nia"** Pént. Aug. 03 2018, 17:41

Voltak reménytelen pillanatok az életben, s ezt belátta a tomboló tűzóriás, a farkas és a harcos is. Ahogy a sárkány becsapódott közéjük, egyetlen utolsó rúgás maradt az idejükből, mielőtt realizálták, hogy számukra a helyzet reménytelen. Még ha ez nem is teljesen volt igaz. Az életük védelme jobban lekötötte mindhármukat, habár másképp mindnyájukat. A harcoslány a saját irháját akarta menteni, mert pontosan tisztában volt a helyzet abszolválhatatlan mivoltával, így csak a teleport kristályt forgatta, s bár megpillantotta a nyílást az ellenfelük védelmén, a fényt is látta, mely arra utalt, egyedül maradt a csatatéren. Egyedül egy olyan sárkánnyal, ami a legjobb esetben is nehezen legyőzhető ellenfél előtte. Nem kért belőle.
Hati ugyan az élet védelmében cselekedett, ám sokkal kevésbé a sajátjára koncentrálva. Szemmel láthatóan jobban lekötötte az idomár védelme, aki most tomboló bestiaként kapott erőre. Hogy mi játszódhatott le az ifritben, azt csakis ő tudhatta, ám látszott, a küzdelem a test felett, melyet a szörny és az ember vívott legbelül. Csak reménykedhetett a farkas és Askr, hogy utóbbi jön ki győztesként ebből, ám előre láthatták, hogy nem egyszerű csata zajlott le most, hanem meglelték egy háború rajtkövét. A háborúét, melyet talán az idomár vív majd saját magával. Mert ha nem tápláltak illúziókat, sejthették, hogy a tűzóriás, bármennyire is nem tetszik ez nekik, az idomár része volt.
Aztán sikerrel felülkerekedett egy pár pillanatra a szőke idomár a szörnyetegen, mely elegendőnek bizonyult arra, hogy elhagyják az Arénát. Előbb ők ketten, majd a berzerker. Hogy örökre? Ki tudja?

Egy bizonyos volt. Sierro arénája továbbra is bajnokok nélkül kongott, ahogy a sárkány lassan megközelítette gazdáját, majd a ketrec tetejébe döfte karmait. Nem porrá zúzni akarta a jó doktort, hanem kiszabadítani, minthogy a kalitka kettényílt a pikkelyes gyík körül.
– Sierro 2. Harcosok 0. – Konstatálta kissé szomorkásan, miközben a hatalmas hüllő orrát simogatta. Talán majd legközelebb.

Game Over:

by **Strea** Pént. Aug. 10 2018, 16:07

A küldetést lezárom. Niának ezenfelül gratulálok a sikeres próbameséléséhez; kiérdemelte vele a mesélői staff karaktert ^^

Alap jutalmak

Seishin: 45 exp, 55 arany
Kanami Minagawa: 160 exp, 224 arany ( +20% Arany Szóló Menedék )
Askr: 188 exp, 214 arany ( +20% Exp +20% Arany Szóló Menedék )

Ércek és növények

Kanami Minagawa:
Érclátás: Tier 1, 21 -> 41
7 Bronzérc 3 Munkálatlan Bőr 1 Sida Kő 5 Halvány Rubin 4 Vasérc

Askr:
Érclátás: Tier 1, 37 -> 57
5 Bronzérc 5 Munkálatlan Bőr 2 Sida Kő 2 Halvány Rubin 6 Vasérc

Receptek

Askr: Míves *Fegyver* Recept, Kemény *Pallos/Fejsze/Pöröly* Recept

Keresés

Seishin (Keresés 1. szint):
[T1] Hullám Kristály

Céhbónuszok

Seishin céhe 63 aranyat kap a bankjába, a tagjai összesen 53 expet kapnak, amiből:
Chancery 17, Joey 18, Simeon 18 exp

by Ajánlott tartalom