Re: [JK Küldi] Back On Popular Demand: Doctor Sierro's Awesome Arena

by **Kanami Minagawa** Pént. Márc. 23 2018, 11:09

A harc eléggé fárasztó, pláne ha őrült módjára felpörögve darálod az ellent, de ennek ellenére nem lehet feladni! A horcot utolsó lehelletig folytatni kell és Kanami pontosan így is fog tenni. Miután meghallotta a körzáró mondatot megállt és körbenézett, majd lassan besétált vissza a középső részre a megmaradtakhoz.
-határozottan fogyatkozunk-tette hozzá hidegen, miközben vállán pihent a koránsem pici fegyvere.
Nem telik el sok idő mire az idegesítő hangosbemondó megint beleszól a dolgokba, amire Kanami az egyik ugródeszka szerű rácshoz sétál, ami a hidak közti részen feszültek, és ahogy a mélybe nézett egy rég nem látott lény vicsorgó fogai lestek rá vissza.

Nem gyáva fajta a rózsaszín hajú, sőt vakmerőnek mondható, de most leginkább szerencsétlenségén múlott ami történt. Ugyanis a piciny kilógó vasrácsos ugródeszkát a sárkány lendülete fellökte rajta a lánnyal, aki egyenesen lefelé esett volna, ha nem tud megkapaszkodni az utolsó utáni pillanatban az egyik hátsópracliban. Nem kényelmes utazási mód és eléggé a mázlin múlik, de ez még mindig jobb, mint a másik lehetőség. Ha pedig lekési felfelé a lábakat marad a farkinca vagy a hatalmas koppanás és lezúgás.

Ha sikeresen fennmarad a lábakon akkor pedig felfelé erősen kapaszkodva lefelé pedig erőteljes élvezetből származó Juhút hagy maga után, majd mielőtt eltűnne a mélyben a gyíkszerű tűzköpő visszaugrik a platform emberek lakta részére vérni a következő kört.
A koppanásos esetet remélem nem kell leírni, mert szegény lánynak nagyon fájna a térde ha megint elegánsan próbálna landolni egy ilyen sor után...
-Szóval sárkányok.

by **Askr** Pént. Márc. 23 2018, 19:03

Arcomon elégedett vigyor ívelt át, ahogyan a kockáztatás meghozta gyümölcsét. Amiképpen a kiéheztetett dög acsargó morgással és nyállal verítékesen ugrott az irányomba, kétséghez nem férhetően fenyegetőnek tűnt – csakhogy ez nem állított meg. Egy határozott lendítéssel megtanítottam a jó modorra és ahhoz illő módon háttal a szobornak vágódott, végül kilehelte pixeleit. Vállamat megvonva, egy határozott bólintást leadva tudattam az addigra eltűnt mobbal, hogy maradjon is ott, szépen, meghalva. Ezt követően figyelmemet a másik, bitang, galád fenevadra összpontosítottam. Már-már aggódóan kerestem, Hati mikor fog előtörni saját árnyékából. Lassan kezdtem félni, hogy már megint beglitchelt vagy valami. Már máskor is előfordult, hogy egy fába ragadt, mert a „másik oldalon” nagyon nehezen látott. Végül – szerencse vagy sem – nem így történt: a vonyítás egyértelmű jele volt győzelmének. Ínyét felhúzva, fülét hátracsapva, orrát vészjóslóan ráncolva, befeszített tagokkal vetődött ki az árnyak világából és szarvaival felnyársalta áldozatát. A fájdalmas nyüszítés ellenére azonban ez nem volt elég: a szóban forgó hiénalény még életben volt. Ennek láttán Hati felvette velem a szemkontaktust, s egy vakkantással jelzett nekem, miközben visszanyerte levegőben az egyensúlyát. Annak tudatában, hogy figyeltem és egy biccentéssel viszonoztam a figyelmét, szemlátomást megnyugodott. Miképpen éles késekre emlékeztető agyarai átfogták kisebb ellensége lapockáján lévő húsos bőrt, az újból felvisított. Ahogyan a fekete farkas felém reptette a tehetetlen mobot, lóállásban felkészültem a kegyelemdöfésre – illetve, ebben az esetben az ütésre. Egy „hazafutás!” felkiáltással megadtam a dögevőnek a végső kenetet, mire az a botommal kontaktusba lépve új irányba kezdett zuhanni… aztán az is elpusztult. A vigyor most már csak egy szolid, önelégült mosoly volt szám szélén. Miközben pálcámat a jobb vállamra fektettem és az elhalálozó hiénaszörny irányába bámultam, laza szalutálással mondtam utána:
- Adios, Asshole.
Egyelőre fellélegezhettünk. Miután felcsendült az ismerős, győzelmi melódia, a farkas örömittas ugatás közben rám vetette magát és képen nyalt. Pár év alatt most láttam újból ennyire elégedettnek és felszabadultnak. Öröm volt elnézni, úgyhogy nem ráztam le magamról – ezúttal nem. Az erőszakos, de kedves gesztusát egy mancsrázással viszonoztam, még mielőtt visszatérhettünk volna a játékba. A csend, majd a morajlás aggodalomra adott okot. A démonfarkas nemtetszően mordult fel, ami erősítette bennem a visszafojtott izgatottság érzését. A pokoli mélységből aztán előtört egy sárkánykirály feje… meg egy másik.
- Holy shi--
- Ne most szard össze magadat, dolog van! – vágott szavamba a pet, és már tette is a „dolgát”. Ahogyan a sárkány jelenléte is teljesen váratlan volt, úgy az imént említett Hati is meglepetésként ért, amiképpen a derekamnál a ruhát elkezdte ráncigálni. Kölyök módjára cipelni kezdett a szájában, miközben újból az árnyak birodalmába férkőzött – természetesen tiltakozásom ellenére. Nem szándékozott pár másodpercnél tovább ott lenni, egyszerűen a lendületet akarta megszerezni arra, hogy a kígyófejek egyikére fel tudjon ugrani. Halált megvető bátorsággal vetődött annak irányába, hogy legalább az egyikünk juthasson fel rá – persze jobban örült, ha mindkettőnk feljut rá. Amennyiben ez sikerült, Hati még akkor sem tett le, hiába követeltem, tiltakoztam. Szent meggyőződéssel az volt a célja, hogy amennyire könnyedén el tudta hajítani a nálamnál kicsit nehezebbnek tűnő hiénát, úgy engem is fel tudott volna dobni az őrült tűzokádó hátára vagy akármelyik testrészére.
- A féftelenbe éf tofább! – bömbölte el magát a fekete démonfarkas, teli szájjal, majd a lehető legnagyobb erővel és lendülettel dobott el az addigra zuhanó módba álló Mad Dragon irányába. Visszafogott „jajj”-t hallatva húztam össze magamat annyira, hogy minél tovább maradhassak a levegőben. Elsősorban a hátát céloztam be, de ha nem volt más választásom, legalább a farka végét igyekeztem megragadni. Visszafojtott lélegzettel figyeltem, melyik testfelületet tudtam megragadni – már ha sikerült.

by **Dr. Kayaba Natsuko "Nia"** Vas. Márc. 25 2018, 21:57

A sors furcsa fintora, hogy az előbukkanó hatalmas sárkány nem szegi kedvetek az ugrabugrától, és bár logikából egyikőtök sem tudta megoldani a műveletet, azért tempóból egy hosszabb-rövidebb ívre mindannyian tudtok csatlakozni a kétfejű vonat menetéhez. Így tehát hamar a fellegekben éreznétek magatokat, ha az egész aréna nem lenne zárt tetejű.
Előbb Seishin távozik, majd Kanami is úgy érzi ahhoz az állomáshoz érkezett amelyhez szeretett volna, így egyedül a szőke idomár, és az őt szájban tartó, a pikkelyekbe veszettül karmoló Hati marad a sárkány hátán, ahogy az leereszkedik a mélybe, s elnyeli az egész bandát a sötétség. Sierro, Mad Dragon, Askr és Hati egy pillanat alatt az enyészeté lesz. Legalábbis a három amazon úgy érzi amint alábbhagynak a hangok, meg a szárnycsapkodós zajongás. Aztán kis idővel később, Nia tekint a lyukba, egy vállrántással elintézve, gondolván akkor ennyi volt az egész. Ahogy azonban megfordul, a jókora sárkány egyik feje visszacsap a mélyből, s övénél fogva elkapja a szőkét. Mintha valami eltúlzott horror valamelyik pillanatát látnátok magatok előtt, úgy meredtek előre, mert nem mindennapi még számotokra sem.
Rövidebb hatásszünet következik, mígnem meghalljátok a jó doktor hangját.
– Mondom lefelé! Ugorjatok már, mert sosem megyünk így tovább! – A parancs csattan a falakon, majd oda-vissza pattog.

Mert Askr látja, és tanúja az egész eseménynek, révén csak ő nem hagyta el a süllyedő hajót. Így premier plánból élvezheti amint suhanásnak indul a jókora sárkány, majd visszacsap egyik fejével, hogy a hajszínrokont lerántsa a rövid, de épp eléggé sötét útra. Végül megint vízszintbe helyezkedik a pikkelyes, majd felteszi gazdáját az őt megillető helyre, az új aréna plafonjának közepére, ahonnan visszaüvölti a parancsot a fentieknek.
Végül, mikor mindenki leérkezett, az egész helyiség rázkódásba fog, Mad Dragon pedig könnyedén siklik vissza a tetőtérbe, míg a hely plafonja összecsukja magát Sierro kalitkája felett.
Három szintes, ütött-kopott, gyéren világított terem tárul elétek. Habár úgy érzitek, szintnek hívni erős túlzás azt a két, egymással, és a földszinttel egybekötött párkányt, melyek szegélyezik a falakat. Itt-ott kiszögelléseket, illetve valószínűleg ugródeszkának szánt pontokat figyeltek meg benne, valamint jó pár lángoló hordót, melyek egyébként a fényeket adják. Van egy olyan erős gyanútok, hogy az ajtótlan arénából effektíven bárhonnan előkerülhetnek az ellenfeleitek, s ezúttal nem számíthattok olyan könnyedén védhető pozícióra, mint odafent. Az esélyeiteket mérlegelhetitek, mikor a páncélos gyík újra elkiáltja magát.
– Hölgyeim és jóképűm, azt hiszem éppen elég esélyt kaptatok körülnézni! Szeretnétek, hogy megálljak mi? Következő kör! Készen álltok? Nem hiszem! KÉSZEN ÁLLTOK? – Ahogy ezt kiejti a száján, előbb nyikorgást hallotok a falak felől, majd újabb zene indul a fejetek felett. – ARE YOU READY?

Things to know:

by **Kanami Minagawa** Vas. Márc. 25 2018, 22:41

A sárkány felrepült és különösen ügyes módon a szőke helyett rózsaszín hajúnk hamar felkapaszkodott rá, bár nem olyan profi módon és vigyázva arra is, hogy közben ne essen le a fekete mélybe, mint a korábbi társuk. Amikor pedig a behemót lefelé irányozta magát, hamar le is ugrott a járatról, jobb nem meghalni, és az első gondolata a srác láttán az volt, hogy meghúzta a vállát és a két maradékra nézett.
-hát őt sem látjuk többet mi?-sétált a túloldalra a perem mellé és lenézett a mélybe ahol csupa sötét volt. Megint meghúzta a vállát és a többiekre nézett, majd megigazította a mindig menő frizuráját.
-szóvaa-és még besem fejezte a mondandóját, egy sárkányfej letépte a mélybe a szőkét. Utána próbált kapni,talán reflexből, de mind hiába hiszen nem tudott neki segíteni-na ez síííípoláááás
nem volt fer...-nézett le megint, felkészülve hogy valakinek a fejét veszi.

Aztán jött a megható hang...
-akkor merülééés!-nézett hátra a megmaradt Seishinre és dobott egy gyönyörű hátraszaltót.

Namost amikor ezt Kanami elképzelte, akkor nem tudta, hogy lent mi várja, így ezt művelte
ami nos vízbe érkezésnél jónak tűnik, deeeee itt kemény kőpadló várta.
-EPIC FAIL!-szólt a hangosbemondó, ahogy a lány arccal tompította az esést, szerencsére Razz

nem sebezte a hpját... mert a szuper epic hősnő azonnal meghalt volna, ahogy a gerince egy erős U alakot vett fel becsapódás után...

Rákvörös arccal állt fel és tarkójára téve kezét próbálta elsimítani a kellemetlen szituációt, mellé a nevetséges hehe nevetést hallatta ami ilyenkor klisésen szokás...
Próbált úgy tenni, mintha nem is történt volna semmi, így nézelődni a teremben készülve a következő fordulóra.

by **Askr** Pént. Márc. 30 2018, 20:21

A másodpercek jobbára óráknak tűntek, ahogyan a köztem és a sárkány közti távolságot magatehetetlen reptemben próbáltam bezárni. Az egyszerű, halk jajból aztán hangosabb felkiáltás lett, ahogyan egyre közelebb érezhettem magamhoz a bestia testfelületét, mégis attól tartottam, pont lecsúszok róla. Nagy szerencsémre – na meg Hati „gyönyörű” szervájának hála – nem így történt: a kétfejű szörnyeteg farktövénél lévő kinövésbe tudtam kapaszkodni. Az imént említett fekete farkas egy nemtetsző morgó hangot kiadva követte példámat. Noha olybá úgy tűnt, termete és kevés hely miatt nem volt képes megugrani a távot, büszke démonpet lévén nem téveszthette szem elől „zsákmányát”. Fogai Mad Dragon farkvége köré fonódtak és nálamnál is magatehetetlenebb módon a levegőben lengett. Nem engedett a szorításon, akárhogy is próbálkozhatott a szóban forgó sárkány – már ha valóban le akarta seperni magáról engem, Hatit, vagy bárki mást. Szemlátomást inkább célját akarta elérni, hogy „a” pontból „b” pontba juthasson, kalitkástul, mindenestül. A többi részlettel hiába is foglalkoztam, ezúttal fontosabb volt a gyíkfajzat háttüskéjébe kapaszkodnom…
…Talán túlságosan is arra összpontosítottam. Míg mindenki más távozott a repülő „hajóról”, én és Hati rajta maradtunk. Hökkenten sandítottam vissza vállam felett, a démonfarkas tekintetét keresve. Amaz dermesztő kék íriszeivel ugyanúgy a magyarázatot követelte… aztán nálam is döbbenten tekintett felfelé. Kérdően vontam fel szemöldökömet, majd visszafordultam, hogy láthassam, a szóban forgó pet mit nézett ennyire. Torkomat rémült kiáltás hagyta el, amiképpen a sárkány szíjnál magasabbra emelt és egy jó darabon úgy cipelt, mint holmi kölyökkutyát. A pánik persze elkerülhetetlen volt. Kit ne vinne el az infarktus, ha egy kétfejű tűzokádó szemlátomást fel akar falni. A „kérlekneegyélmeg” mantrázás közben valójában fel sem tűnt a figyelmeztetés. Csupán akkor kezdett a dolog gyanússá válni, amikor az erélyes hangra Hati elhagyta a süllyedő hajót. A földet érést ugyan nem láttam, de jellegzetes morgása arra engedett következtetni, hogy csúnyán landolt. Szívesen kuncogtam volna a nyomorán, de egy sárkánnyal gyűlt meg a bajom. A korábbihoz hasonló, pánikszerű kiáltással estem arcra, miután a fenevad elengedett. Halkan nyögdécselve küzdöttem magamat talpra, derekamat masszírozgatva. A démonfarkas akkor ért az oldalamra, hogy helyettem kárörvendjen. Kaján vigyor terült szét pofáján, mialatt a meglehetősen kellemetlen eseményen próbáltam túltenni magamat. Még az sem zavarta, hogy ezúttal figyelmen kívül hagytam, amíg körbe tekintettem, „megcsodálván” az új terephelyszínt. Rosszalló fejcsóválás közepette, szemöldök ráncolva néztem felfelé, a hang irányát keresve.
- Ehm… nope. – válaszoltam egykedvű szarkazmussal, a főrázást túldramatizálva, mialatt a petem további bökdösését is ignoráltam. Akármit is mondtam, attól függetlenül készülni kellett, hogy a hiénáknál akár rosszabb szörnyűségek is leselkedhettek ránk.

by **Seishin** Szomb. Márc. 31 2018, 18:53

- Na ne már most szivatók? A sárkány olyan ronda mintha egy öreg avokádó aggastyán szexelt volna egy másik avokadóval Nem szerelemből, arra jutottak vagy dugnak vagy megölik egymást. Na ebből a született izé ez a pikkelyes dög.
Ki operált elefánt here is szebb lehet, tényleg van olyan?
Tettem fel a költői kérdést magamban az üreség peremén állvá. Askr fent maradt és pont öt tette jól. Nia is ingyen utazik én meg bolond voltam, de még büdös is.. komolyan én érzem. ennek a gyíknak nincsen rozsa illata.
Teszek egy lépést és nyújtott lábal, zuhanok egyenesen előre a mélybe. Nem tudom mi fog a következő szinten várni. Egy dologban biztos voltam, huzósabb harc lesz, mint az előbb. Hajam borzolta a menetszél és a talaj közben vészesen közeledett.
- Sei...Sei Seii... PLACS! Matrica matrica......
Jutott eszembe, mert ha most valóságban lennék, szép kis matrica lennék a földön.
Nem én nem leszek se bélyeg se matrica maradok, aki vagyok. Pallosom erősen markolom és földet érek. Fegyverem fémesen csendül, ahogy az aréna talajába fúródik kicsit. Bal kezemmel a fegyverem markolom jobb tenyerem a földön én magam pedig fél térdel a földön. Utolsó ként érkeztem meg, de engem ez nem érdekel. Egy mondás szerint utolsókból lesznek az elsők. Csak egyet felejtettem el, nem is inkább óvatlan voltam csak. Szemkötöm mellettem ért földet, remek harcolhattuk úgy tovább csukva tartom folyamatosan a szemem.

Lassan felálok jé, nem nyikorog semmim, még térdem sem fáj. Szuper lehet ezt meg kellene ismételni. Már állvá nagyot nyújtózok és körbe pillantok. Meg nézem magamnak a terepet, kicsit hasonlít az előző szintre. Csak egy kicsit, végül is mi lesz úgy is az ellenféltől függ. A hang fentről megszólalt ismét, akár készen álunk akár nem, nincs választásunk. Harcolunk vagy elfutunk a futás ugyan hasznos néha, de számomra nem opció.
Ki húzom a fegyverem és kiválasztok egy kaput magamnak mi lassan csikorogva elkezd feltárulni. Pallosom hegyével egyenesen előre mutatok.
- Az enyém vagy aranyom!
Suttogom majd várom azt, ami biztos nem egy sült galamb lesz.

by **Dr. Kayaba Natsuko "Nia"** Kedd Ápr. 03 2018, 20:26

Akadtak dolgok, amelyeket maga Kayaba sem akadályozhatott meg. Az egyik ilyen volt, az a pillanat, amikor lassan elváltak egymástól több ponton a falak, s Sei ezt kihasználva betámasztja magát az egyik kellős közepébe.
– Wasted! – Hangzik fentről a páncélos gyík, a többiek pedig megcsodálhatják, ahogyan egy szemkötőtől fosztott félszemű amazon vízszintesbe helyezkedve repülni kezd. Hogy mitől, azt magatok is megcsodálhatjátok, miközben egy Niának látszó tárgy indul röpképtelen bajtársatok megmentésére. A felső szinteken ugyanis négy igen megtermett szörnyeteg ver tanyát, s eget rázó morgással pózolnak egy pillanatig a felső ösvényen. Elsőre úgy tűnhet, mintha egy megtermett ork, és egy mutáns hód szerelemgyerekei lettek volna, amire a hatalmas agyarak, meg a felső állkapocs engedett következtetni, ugyanakkor négy lábuk, rajtuk darabonként ugyanennyi borotvaéles karom csillant, farkukon pedig buzogány pihent, mintha csak egy dinoszaurusz tetembe csavartak volna egy hód-ork mutáns fejet, majd szteroiddal és energiaitallal a maximumra pörgették volna. Utóbbit azzal bizonyítják, hogy leugranak az alsóbb szintre, amelyen ti is helyet foglaltok, majd a hármasban maradt harcos-idomár-pet triónak rontanak.
Sei Nia karjaiban szedi újra össze magát, majd a szőke amazon átnyújtja neki az elveszejtett szemkötőt, aztán kis türelem múltán visszalöki a csatába, majd jómaga az emelet felé veszi irányzékát.
A hódorkok a még egyben maradt bandára vetik magukat, s első kézből rohamból igyekszenek felborítani titeket ordenáré agyaraikkal. Érzitek, hogy nem pehelysúlyú dögökről van szó, ami egész konkrétan abban nyilvánul meg, hogy Askr-t pár lépéssel odébb löki az egyikük, míg a másik QTE pozitív zárlatot alakít ki Kanami fegyverén, ahogy az egyik foga felcsattan a lány fegyverére, majd minden izomzatát megfeszítve próbálja azt kiütni a harcos kezéből, vagy legalább odébb taszajtani az útjából. A másik kettő, egyelőre körözésbe kezd körülöttetek, egészen addig, míg az egyikük (a harmadik) felfigyel az ellökött idomárra, s megpróbálja a fő fegyverének látszó agyarakra tűzni. A negyedik magát Hatit teszi célpontjának, így hasonló rohammal próbálja oldalba kapni a farkast, mint társai az embereket.
A problémáitok tehát adottak, amit csak tetéz, hogy egész eddig egyetlen malacforma szörnyet sem láttatok, az ellenfeleitek pedig úgy tűnik fel tudják venni a versenyt a képességeitekkel. Továbbá zavaró lehet számotokra a tény, hogy ezek csak négyen vannak, míg fent röpke 16 ellenfél szakadt a nyakatokba.

Ez megint lemaradt...:

by **Kanami Minagawa** Szer. Ápr. 11 2018, 15:22

Sötét kriptaszerűnek találta ezt az új helyet Kanami, sokban emlékeztette a börtönre, vagyis inkább annak egyik furcsa termére. Lehet éppen ott volt most is? Akkoriban ez egy könnyű kis ütközet helyszíne volt.
-Elnézve a felhozatalt megint az lesz. Szóóóval let it begin!-és nem sajnálva saját magát ismételten beugrik a tömegbe. vagy inkább a tömeg ugrik rá?

A hatalmas hörcsög állatok rohamozni kezdett a banda felé ami inkább úgy nézett ki, mintha egy őrült kutya rohanna a gazdi felé. Nem is tévesztenek célt, hiszen a rózsaszín hajú pengéjének csattan az egyik fegyvere, azt akarván elérni, hogy engedve a kísértésnek dobja el a fegyverét, vagy repüljön jó messzire. Nos a lány nem olyan gyenge, mint az amilyennek tűnhet, főleg a számok világában, és pár pillanatig tartja is a szikrázó pengét, majd egy hirtelen felindulásból fogja magát és jobb lábával megcélozza a hódork lábát, amit megrúg, közben fegyverébe kapaszkodva megpróbál átcsúszni az állat alatt, amivel máris jobb helyzetbe kerül, csak egy dolgot felejtett el, hogy a pallos lemaradt.

-Ez mégis kit érdekel? Akkor puszta kézzel verek mindenkit szarrá.-Jesus ennek megint elgurult a gyógyszere...

Minden esetre a szemfülesebb féle észreveheti, hogy a rózsaszínhajú az egyik hódork meglovaglásával kezd próbálkozni, hátha engednek az akaratának.

Isten óvjon minket ettől komolyan....
Ha sikerül neki a mutatvány, akkor a hódlovas módban vezeti a többinek a dögöt, megpróbálva szétcsapni őket, és ezzel a hatalmas királysággal szinte végig üvöltve töri meg a sorokat...

Ha meg nem sikerül, nos akkor a szerencsétlenebb dolog következik miszerint...
FUTÁÁÁÁS Razz

Akkor fogja és felkapja a pallosát, majd a magaslatokról próbál lecsapni egy hörcsögre.

by **Seishin** Csüt. Ápr. 12 2018, 10:46

- Áucs.
Levegőben szállni élezett énekelhetném, ha tudnék énekelni. De a pontveszteség meg érte és repülés is. Egyet nem értek miért van páncél pont, ha rögtön támadásnál életünk nullázod ik. Nos mindegy lehet ennek a helynek egy különlegesége, hisz hallottam olyanról egyes helyeken nem működnek a teleport kristályok. Ami azért valljuk be elég nagy csalás a játék részéröl, főleg ha 0 zodik valaki meg is hal, de tényleg. Igazi fekete humor a rosszabik fajtából mi kárunkra.
Na de vissza térve meg érte a repülés, hiszen Nia karjaiban kötöttem ki. Kezem lábam felfelé, mint hányatd fektetett cicának. Fel is pislogtam rá meg lepődve alaposan. Arra számítottam, hogy majd a kemény földön koppanok és esetleg még vissza is pattanok.
De édes ölelése várt rám, hm szeretem az ölelését harc helyet inkább igy maradnék. Sajnos nem lehet, felém nyújtja, szem kötöm mit elvesztettem, még erre is volt ideje! Fel nyúlok és tarkójába kapaszkodva felhúzom magam. Gyors csókót tudjak lopni tőle. Köszönet kép, hogy elkapott meg hát nekem ez olyan volt, mint egy harci drog. Abba reménybe ringatom magam, majd ha ennek vége újra kapok esetleg ilyen ajkas dolgot.
Karjaiból kipattanok, majd gyors felkötöm szemfedőm.
- kö Köszönöm
Nyögőm ki és kiválasztok egy ellenfelet magamnak. Most már óvatosabb vagyok, nem akarok újabb életpontokat veszíteni.

Ki választom hozzám legközelebb eső izét, ami elég szép nagy. Most nem az a taktikám mit előző szinten. Nem tudnám meg akasztani, mert egyszerűen elsodorna, ujjra csak életet vesztenék. Most gyorsnak kell lenem és kikerülni, ha rohamoz vagy támad. Célom, hogy első támadásommal kis sebzést vigyek be neki. Látszólag ellenfelem felé futok, majd kitérek mellé és felém csap vagy harap földön csuszva hányatd fegyveremmel oldalába marok. Legalább is igyekszem meg sebezni egy kicsit.

by **Dr. Kayaba Natsuko "Nia"** Kedd Ápr. 17 2018, 11:35

Az aréna közepén, valahol a második becsapódás környékén, – melyet az egyik hód-ork lábai okoztak, ahogy talajt fogtak, – elszabadultak az indulatok. Askr és Hati igyekeznek távolabb húzódni a dolgoktól, mert ennyire a mindenség közepében nehezükre eshet átlátni a harcteret. Ebben segítségükre siet az egyik ellenfelük, akinek előbb a pálcán csattan a foga, majd ahogy a feje felfelé veszi az irányt, mindenki megcsodálhatja, amint ez a végtelenül áramvonaltalan jószág helyből hátra szaltót vet, s közben még arra is marad ideje, hogy páros lábbal fejbe rúgja a szőke idomárt. Pontosabban fogalmazva, arról vesz lendületet, a teljes fordulat érdekében, aminek hatására a szőkeség újabb métereket csúszik hátra. Persze a démonfarkas sem rest, ám ahogy a mancsa lesújt, csak arra elegendő az ereje, hogy a hód fölé magasodva, a földnek szegezze azt. Szüksége volna egy láncfűrészre a farka végén a sebzéshez.
Kanami mindeközben beveti az agyának elborultabbik felét, majd ahogy kiesik a kezéből a fegyvere, megérkezik az ellenfele túloldalára, s nemes egyszerűséggel felkapaszkodik a hátára, hogy csodás műveletét véghez vigye. Csakhogy a ló nem oly engedelmes, mint azt a lány gondolja. Így aztán vad vergődésbe fog, s miközben távolabb húzódik a csatától az amazonok legvadabbjának egy teljes másodperce marad eldönteni, hogy ugrik-e, vagy megvárja, míg a földhöz vágja magát a táltos. Jó kilátások.
– Oh! Erre a felhasználásra sem gondoltam még. Rodeo Time Baby! – Szól a magasból a jó doktor, majd valami elvonhatja a figyelmét, hiszen újra felkiált. – Oooooh! Love is in the air! – Ezt természetesen a Sei-Nia párosnak kiáltja, ahogy elcsattan a csók, majd Kayaba a földre teszi a félszeműt, s a fenekét megpaskolva útnak indítja a csatába, miközben jómaga a felsőbb emeletre veszi az irányzékot.
Sei pedig úgy tűnik Trickster-be állítja magát, mert az első támadás elől olyan oldallépéssel ugrik ki, mintha csak magát a Legendás Sötét Lovagot látná mindenki. Ennek végeztével pedig előre vetül, s egy jól kivitelezett Streak csattan a kezei között, ahogy a pengéje szikrákat hány a hód-ork oldalában, szép, egyenes, vörös csíkot hagyva maga után.

Helyzetjelentés:

by **Askr** Kedd Május 01 2018, 13:46

Egy idő után a termetes, fekete farkas felhagyott a bökdöséssel és azt látta kézenfekvőnek, ha a ruhám ujját cibálja. Szabad kezemmel el akartam zavarni magam mellől, de ő egyre jobban és jobban ráncigált. Szinte fél térdre rogytam és egy ideges káromkodás hagyta el számat, mire felrötyögött.
- Valaki nagyon elemében van. – jegyeztem meg, gúnyos „haha”-val megtoldva. A vad természetesen csak egy nagyon okos pókerarccal meredt rám és bölcsen bólogatott. Fejemet gondterhesen fogtam, miközben a petemre támaszkodtam. Pillanatok kérdése volt, hogy felhagyjak a próbálkozásokkal. Ez a démonfarkas javíthatatlan.
Az események mindig akkor pörögtek a leggyorsabban, amikor meggyűlt a bajom a társammal. Nem nagyon ért váratlanul az újabb szerzemények eljövetele, csupán Hati mellett kevés időm volt rendesen reagálni. Az undormány kiméra teremtmények habozás nélkül támadtak. Ahogyan párjuk nekem rontott, úgy szakadtam el a szóban forgó démonfarkasomtól. Habár makacsul kapaszkodtam szürkés hátszőrébe, ahhoz képest tehetetlenül sodródtam az „árral”, így bundájából is egy maréknyit sikerült szánt szándékomon kívül kiszakítani. Az idomított szörnyeteg kellemetlenkedve horkantott fel, és gyilkos pillantással meredt rám. Amiképpen tovább lökődtem a mobok által, ártatlanul néztem vissza rá, karjaimat széttárva, főmet tagadóan rázva.
- Ennyi volt! Te leszel a következő! – fakadt ki mélységes felháborodással a pet, de nem válthatta be ígéretét. Egy újabb hörgés hagyta el torkát, amiképpen egy másik hódféle bestia oldalba kapta, s hozzám hasonló módon taszítottak rajta egy nagyot. Inkább csak váratlanul érte a kellemesnek aligha nevezhető fogadtatás, így az az ork-hód keverék le tudta venni lábáról, a masszívabb termetének ellenére is. Hati kellemetlenül felszisszent, mialatt karmait a padlóba vájva igyekezett eséses csúszásán tompítani, habár így sem úszta meg sértetlenül a találkozást.
Ami pedig engem illetett, rosszabbul jártam most, hogy egy hosszabb momentumra szét tudtak választani a petemtől. A támadás a hatalmas mob méretek ellenére túl gyorsnak tűnt, és nem láttam, pontosan mi történt. Csak akkorra sikerült feleszmélnem, mire az új szint egy átláthatóbb részén találtam magamat. A démonfarkas a lehető leggyorsabban igyekezett visszatérni az oldalamra, de így sem volt elég sebes. Figyelmem hol ide, hol oda terelődött, ami az engem iramozó, kétlábú undormánynak kedvező volt. Amíg az egyik fej irányába érkező rohamozását sikerült pálcámmal kivédenem, a másik trükkjére egyáltalán nem számítottam. A hódpofa arcon rúgott, amitől gyorsan elterültem a földön, széttárt tagokkal. Pár másodperc erejéig forgott körülöttem a világ, színes foltokat láttam, ám a Hati által felhangzott vérfagyasztó bömbölés arról árulkodott, hogy ismét érzékeny pontra tapintottak a játékkészítők. Mire sikerült felülnöm, láttam, amiképpen az imént említett farkas maga alá gyűrte a vele egy súlycsoportban lévő, elvadult társát. Mancsai mélyen a húsát karmolták, agyaraival mohón a torka irányába csapkodott. A másik fél makacs kitartása ellehetetlenítette, hogy partnerem beadja neki a kegyelemdöfést. Újból egy rosszalló fejcsóválással konstatáltam a helyzet lehetetlenségét, miközben még mindig megpróbáltam összeszedni magamat az életpont veszteségből.
- Az aberráltak… miért mindig fejre mennek…? – mordultam fel, mialatt szépen lassan sikerült talpra küzdenem magamat. Pálcámra nehezedve, fél térdelő pozícióból kászálódtam felfele és habozva ugyan, de megindultam a leterített mob irányába. Hati szüntelenül küzdött vele. Olybá úgy tűnt, így sosem tudhatta volna megadni annak az utolsó kenetet. Számba vettem éppen nem használt kezemet és élesen füttyentettem a petnek. Csak hideg kék lelki tükreit emelte rám, mire bólintottam neki. Lazított a mancsai által kifejtett nyomáson, és inkább végtagjára ment rá. Ugyanolyan csökönyös volt, mint ezek a mobok: ha ütötte-kalapálta, a démonfarkas állta a pofonokat. Maga mellett próbálta vonszolni a nagyjából vele megegyező méretű ork keveréket. Az irányomba tartott, s miközben a kettőnk közti távolság bezárult, pálcámat magabiztosabban szorongattam. Egyszerű szertartása volt annak, ahogyan el akartam venni a mob életét. Két marokra fogott fegyveremmel az volt a szándékom, hogy agyonüssem, mialatt Hati lefogta azt.

by **Seishin** Kedd Május 01 2018, 19:38

- Mert biztos szeretik, ha arcra adhatják Askr.
Uppsz ez egy kicsit félre érthető volt...öhm vagy még sem? Na de se baj az őrület folytatódik tovább. Niátol lopott csóktól teljesen felpörögtem, még ha nem is kapok aranyat vagy xp-t nekem már meg érte.
- Ha ennek vége azt a csókot meg kell ismételni.
Észre sem veszem hangosan is ki mondom, mit gondolok. Arcom és szemem teljesen más hol jár. Felmérem az ellenfelem én kicsi ork izém mi közben el siklók mellette. Kardom előre lendítem, hogyan az a fölbe fúródik meg fékezze lendületem. Kezem ki nyújtva, ha találok kapaszkodót az orkon belemarkolok és igy igyekszem a háta mögé kerülni. Majd mi elött még meg fordulna, akcióba lendülök. Lecsapok széles mozdulattal, majd mi közben kardom vissza felé húzom meg pördülök tengelyem körül, hogy nagyobb legyen a lendülete pengémnek. Fordulás közben a még meg lévő lendületet kihasználva újra lecsapok. Majd a mozdulat sor befejezése a nagy finálé.
- Kapsz a pofádba.
Két kézre fogom a kardom és lentről felfelé minden erőm bele adom egyetlen csapásba. A hódoló orkom ha nem is terül, ki remélem, jelentős károkat szenved. Bosszú, azért mert meg, mert érinteni, de van, ott még ahonnan ez jött nem kell még kérnie sem. Ha van, egy kis időm körbe pillantok, hogy felmérjem a helyzetet ki hogy áll. Tudom itt csak magamra és Niára számíthatok, de ha ki tudok segíteni valakit meg teszem. Sosem árt, ha tartoznak az embernek.

by **Kanami Minagawa** Kedd Május 01 2018, 20:15

Nem mindenkinek sülhet el jól a terve, pláne nem e vérbeli rodeó bajnoknak, hiszen ők azok a 7 másodpercért küzdenek. Vérbeli Texasiak akik a hatalmas bikán lovagolnak? Ez a rózsaszín lány jóval inkább rodeós, hiszen kemény 4 másodpercig bírja a szörnyeteget megülni, ami talpig fegyverben somfordál a pályán. Jó amerikai lévén űzi a sportot, amit oly sokszor látott a televízióban, sőt talán Ben nagybátyja volt az aki nyílvánosan leszerepelt az ötös csatornán, bár lehet hogy ez nem is igaz.
Utána már úgy vélte jobb lenne, ha eltűnik róla, mert a pókösztönei azt súgták, hogy hátast fog csapni a bestia. Jobblábával ugrik le az állatról, ami látványos tigrisbukfencben végződik, mintha csak gepárd módjára mozogna.
Fut egy sort a pengéért, amivel medvék tömkelegét ölte már le, majd megragadja és futva tovább egy magaslatra Nia mellett állapodik meg.
-Na mivan szöszi kifogyott a lelkesedés, vagy csak puhány vagy?-hátha a szöszi újra ringbe száll piszkálta fel az alvó oroszlánt, nem is tétovázott soká, mielőtt kitör a düh, mint egy orkán, fogja magát és jócskán meglepi az egyik kínai hátút, mint Kublai khan.
Furcsa dolgok történhetnek ezután, mintha egy kicsit sok lenne a nindzsa meg a hajtás csapkodja meg a hód torkát. Ha ily lelkesen sikerült a mutatvány, akkor biza fröcsög már az ki a torkán a gyönyörű maradvány. Pixelhegyek sora követi, amit az ismert csengés követi.
Kanami sosem volt pénzsóvár, csupán aranyat akart, annyit mint egy zsák.

Ha nem menne túl jól a mutatvány, akkor persze még mindig van egy csodás ugrás, mely nem mélybe, de egy párkányra vitte a lánykát.
-Fene rátok ti vérebek! Kicsavarom a véretek!-szólt hangosan a kicsi mohikán.
Legalább pontosan mondaná amit mondok eza kommentátor!
Soha nem lehet tudni kire dühös eza csaj... Razz

Haha:

by **Dr. Kayaba Natsuko "Nia"** Vas. Május 06 2018, 22:03

A pillanat, amikor két jókora hódtalp landol Askr arcában, elpattinthat Hati agyában egy eret, hiszen azonnal támadásba is lendül egy ellenfele irányába. Furcsa dolgot sikerül művelnie, hiszen ahogy rohamra lendíti magát, pont sikerül az álla alá jutnia a furcsa hód-ork dögnek, s egyetlen határozott mozdulattal a földre vinnie, majd ugyanezen lendület folytatásaként marni kezdte, ahol csak elérte, míg az idomár igyekezett összekapni a fejét.
A rodeó bajnok Kanami mindeközben hatalmas lendülettel, és beleéléssel lökte magát a felsőbb emeletre, majd ahogy ott megállapodott, s észlelte a szőkét, egyből be is szólt neki. Ez azonban több ponton is elhibázott lépésnek minősül, hiszen Nia éppen abban a pillanatban szúrja keresztül az ordenáré méretű darabolóját, egy icipici felületen halálosan rusnya, malacforma dögön. Így aztán pont marad ideje arra, hogy tündéri mosollyal, visszavágja az aréna lyukba a szemtelen amazont, s utána kiáltson, még egyet, mielőtt tovább indul.
-Oh U Mad Bro? - Ezzel a lány aprításba fog, Kanami pedig landol a talajon, mint ezelőtt.
Sei agya viszont egészen máshol jár, amit még Sierro is észlel, mivel szóra nyílik a szája.
– Love is in the air, az biztos! Csak vigyázz, nehogy valaki elkapjon közben. – Alig mondja ezt ki, megtörténik a baj. – Aucs! – Hangzik a felkiáltás.
A félszemű ugyanis beveti magát, elkapja a hódoló agyarát, majd azon megpördülve a hátára kerül, ahol egy kézzel minden fogásra alkalmas területet megragad, míg a másikkal püfölésbe kezd, az egészen páncélszerű bőrön. Miután az első csapás megtörtént, lesiklik a háton, majd a siklást csillapítva a földbe fúrja a fegyverét, miközben a talpa, akár egy rajzfilmhősnek, már visszafelé indul az újabb találkára az orkkal, hogy végül egy széles forgás közepette megálljon a támadója előtt. S bár megtépázta, azzal nem számolt, hogy egy másik ellenfél ugrik majd az oldalába. Falnak vetődik, az ellen pedig ragadozó mozdulatokkal körbeveszi.
Mindeközben Hati sem rest, egyik mancsával a hód állkapcsának támaszkodva tartja a veszélyesnek ítélt agyarakat távol magától, egyszersmind lockolva az áldozat fejét. A karmok ugyan belemarnak, de ez őt cseppet sem hatja meg, s úgy rázza le magáról a sebeket, mintha a parkban sétálna, és faleveleket tüntetne el a bundájából. Egy manccsal tartva a fejet ütlegelésbe kezd, majd az agyarait, egy épp beérkező mancsba mártja, ezzel is lent tartva a dögöt. Ekkor lép közbe az idomár, aki egyetlen füttyentéssel parancsot oszt. A rémfarkas csap egy jókorát a hód állán, amitől a fő fegyverként használt agyarak belefúródnak a földbe, s ott is maradnak, két szép versenycsíkot hagyva maguk után, ahogy a gazdájához rángatja a hullajelöltet.
- Critical Harsan Sierro, ahogy két hód elpixeleződik az arénában.
Kanami ugyanis az eséstől elterül a földön, éppen a kardja mellett, ugyanakkor, egy megtermett hóddal maga felett, aki a baljába mártja borotvaéles karmait, azzal a céllal, hogy míg a lány fetreng, kicsit megkóstolja a húsát. És e pillanatban, mikor minden remény szertefoszlott, Kanami, a Jinx lánya, felemelte a saját kardját!
Askr pálcája a sok ütleg közepette belefúródik a vergődő hód torkába, valahol az állkapcsa alatt, miközben Kanami fegyvere szintén utat talál magának ugyanazon a ponton, s mindketten hallják, ahogy a fegyverük a koponyán koppan belül, miközben pixelekké hullik az ellen.
Két jókora hód-ork marad csupán, akik azonban Sei-t a falhoz készülnek szögezni.

Stuff:

by **Askr** Csüt. Május 10 2018, 15:22

Sikerült felocsúdnom a kellemesnek aligha mondható „találkozásból”. A fekete farkas kegyetlenül ostromolta harapásaival a szörnyet, ami bántani akart. Egy darabig elnéztem, amiképpen petem harcolt a szóban forgó bestiával, aztán cselekedtem. Jelzésemre Hati elkezdte cibálni az áldozatát, ami hiába is ellenkezett, ő minden erejével azon volt, hogy a közelembe juttassa azt. Fenyegetően közeledtem az agresszor felé, és bennem is elpattanhatott valami, látván, hogy az a valami kezet emel a petemre. Arcomról eltűnt a csúfondáros vigyor, ahogyan saját nyomoromon szórakoztam és holt komolyan zártam be a köztem és a Hati-mob páros közti távolságot. Egy dühös csatakiáltással, két marokra fogott bottal elkezdtem ütlegelni a fogak kötelékében tartott szörnyeteget. Újabb és újabb csapással adtam az áldozat tudtára haragomat, mialatt társam eloldalazott tőle, szépen lassan elengedvén azt. Nem kíméltem, nem hagytam arra időt, hogy reagálhasson minderre. Pálcám újra és újra lecsapott rá, szinte ugrált fején, ahogyan visszapattant róla a kemény fém. A végső ütésre aztán a vége beleállt a hód mutáns szerzemény gigájába és valami embertelen hang kíséretében kilehelte a pixeleit. Intettem is a farkasomnak, aki már indult is a Seishint fogva tartó szörnyek irányába. Nem törődött az esetleges sérüléseivel, egy pillanatra sem tántorodott el. Példáját követve mögötte loholtam, igyekeztem beérni, hogy vele együtt támadhassak rá a bestiákra. Hati egy vérfagyasztó bömbölés és egy vetődés közepette zárta be a távolságot, ami közte és a következő áldozata között fennállt. A jobb oldalon álló hódorkot célozta be és ha tudta, a hátára vetvén magát, a tarkójába meresztette éles agyarait. Amennyiben az észlelte a démonfarkas közeledtét, az annak ellenére sem hátrált meg a harctól. Attól függetlenül is ráugratott és ahol tudta, ott harapta. Ami pedig engem illetett, Hatitól eltérő módon a lehető leghalkabban, de hasonlóan ugrottam rá a másik hódorkra, hogy pálcámmal átkulcsolhassam a nyakát, ezáltal elvonhassam a figyelmét Seishintől. Makacsul igyekeztem megkapaszkodni a hátán, egy pillanatra sem hagytam, hogy lerázhasson magáról.

by **Kanami Minagawa** Vas. Május 13 2018, 13:09

Bár a szőke lány a rózsaszínnek nagyon is afk-nak tűnt, úgy tűnik ez mégsem volt teljesen igaz, ezt ő pedig úgy gondolta, hogy a legjobb azzal jelezni, hogy lelöki a magasból. Nos ez hatalmas hiba volt. Nem nézi el senkinek az ilyen cselekedeteket, pláne nem olyannak, aki ennyire… nos arcátlan vele szemben. Nagyot huppan a földön a lány és hamar rá is támadnak, szerencséjére legalább az ő kedvenc pengéje mellette fetrengett, amit magához kapva sikeresen ki tudta csinálni a dögöt.
Pár pillanat alatt eloszlik a pixelköd és észreveszi, hogy nem egyedül sikerült neki ezt elérnie
-nos, kössz…-és akár hiszi az ember akár nem, ez is sokkal több, mint amit sokan megkapnak amikor segítenek neki, lehet azért mert mélyen legbelül megijedt a dologtól, de az is lehet, hogy szimplán kezd változni. A keményfejű önteltből valami egészen mássá, csak reméljük nem ragacsossá.
Miután összekapta magát és nehezen felállt felmérte a terepet és nagy megnyugvással vette észre, hogy már nincs olyan sok hódork, mint kezdetben. Persze hogyan is lehetne, ha épp most öltek meg egyet?
Körbenézve észreveszi a szőkét, akinek figyelemfelhívás képpen jelzi, hogy nem tetszett neki amit csinált, egy klasszikus jelképet használt. Vajon miféle bosszú fog ebből még kisülni?
De talán most nem ez volt neki a legfontosabb, hanem, hogy újra teljes lendülettel dobja bele magát a küzdelembe, így meglátva a félszemű kalózt a falnál, körbevéve nem túl rendesarcú fiatallal indult meg arra.
-Hé ti ott, ti féleszűek!-kitudja, hogy egy ilyenre egy nyúl mob reagálna-e hát még egy ilyen rondaság, de ez nem tántorította el az indokolatlanul dühös hősnőt az ordítozástól. Állítólag jó stressz levezető.
Amikor pedig elég közel ért egyhez, akkor jobbkezébe véve a penge markolatát, másik kezével a pengét megtámasztva próbálta félrelökni a szegény párát, hogy vagy megszabadítsa a nyomástól a lányt, vagy pedig a felé iramodó dögöt térítse ki az útból. Így vagy úgy, de az egyik kap a fejére egy szép mafflást markolatgombbal, ami után elrepíti a szörnyet, ugrik azon pályán rá a lány és a tasztalt véres módon a torokra megy, miután a kezeit ártalmatlanította egy-egy vágással.

Sorry:

Éppen, ahogy megkezdődik a kétesnek is csak erőteljes jóindulattal nevezhető akció, a zene hirtelen átvált. Négyféle hanghatás hömpölyög keresztül a csata lustán mégis praktikusan előadott koreográfiáján. Fegyverek hangja, üvöltések, lihegés s a fentről a vállatokra nehezedő zene, mely erőteljes igyekezettel próbál mindannyiótokat nemes egyszerűséggel a földhöz vágni.
Honnan is indul? Valahol azon a ponton, amikor a dinamit duo úgy határoz, ideje sarkoba szorított társukat kiszabadítani, s közben megásni a hód-orkok sírhalmait. Így esik meg, hogy amíg Kanami feltápászkodik, elhulló ellenfele alól, megpillanthatja a Solid Snake-et meghazudtoló lopakodó vadászt, amint egyetlen ugrással, mintha az Alien arcra tapadó szörnye lenne, elkapja és makacsul ráfog az ellenre.
Hati mindeközben a lehető legfájdalmasabb módon próbálja elkapni a másik megmaradt ellenfelet, hátha ezzel szép lassan bár, de elforgácsolhatja az életet a dögből. Talán célja is volt, hogy minél hosszabb kínt okozzon. Vadul, elvakultan gyilkolt, s bár messze állt a stílusától az ilyen szintű belharc, valahogy boldogult egy jó darabig. Pontosan addig, míg premier plánból meg nem tekinthette, ahogyan a fogai között, s arról szikrát vetve becsapódik a szájpadlásába egy penge hegye. Nem annyira, hogy megölje, de ahhoz éppen eléggé, hogy fájdalmat okozzon s megnyesse amúgy sem teljes hp tartalékát.
Kanami ugyanis kihasználta a forgatagot. Bevetült a két vergődő hód között, s látványos, bár nem praktikus módon odébb taszította ellenfele csapkodó fejét, hogy aztán két gyors oldalvágással megnyesse a karmokat rejtő karokat. Az így felágaskodó ellenfele ezáltal könnyű célponttá vált számára, melyet gondolkodás teljes mellőzésével használt ki a gyilokszerzéshez. A pallosa átszalad az ork torkán, majd keresztül a tarkón, hogy aztán valami húsos pixeltömegben elakadjon.
Askr-t ez ébreszti a harci lázból, ahogy az ellenfelét meglovagolva, a torkát szorongatva megpillantja az elpixeleződő rusnyaságot, s a hűlt helyén, a pofájánál felnyársalt petet. Fentről pedig csupán a mennyei hang szükségeltetik, hogy minden bizonnyal elkattintson valamit az agyában.
– Whoo! Friendly Fire! – Ekkor szorul meg a kezében a bot, s az izmaiba mérhetetlen erő költözik, majd egy reccsenés következményeként dől el a hód. Még nem pusztult el, de a feje felett lengő vörös színt csupán alig tartalmazó csík mellett a paralízis jele is felbukkan.

Updates:

by **Askr** Szomb. Május 26 2018, 17:09

Füleimnek kellemetlen vinnyogás hangjára lettem figyelmes, miközben a mobbal viaskodtam. Átsandítottam az említett lény egyik termetes válla felett és pillanatok alatt elöntötte a szar az agyamat. Hati a mellső mancsával a pofáját kaparta, miután a pengét önkénytelenül fogpiszkálónak használta. Jól hallhatóan, artikulátlanul felüvöltöttem, ahogyan egy hirtelen mozdulatot követően rászorítottam az áldozatom torkára. A reccsenés zajára a szőr állt volna fel a hátamon, de ezúttal nem. Elégedettség töltött el, hogy fájdalmat tudtam okozni a szörnyetegnek, még ha nem is felelt a petem agóniájáért.
- Ne hidd, hogy ezt megúszod! Ha ezzel végeztem, elkaplak! – zengtem át az arénát, dogmatikus hangon, szabad mutatóujjamat Kanamira szegezvén. Ott, abban a momentumban nem számított, hogy pár percre ismertem és nő volt. Egy kicsit sem érdekelt! Azzal a lendülettel engedtem az ork lény torkát, s földet értem. Azonban nem vártam arra, hogy a szóban forgó ellenfél felocsúdjon a kábulatából. Határozott mozdulattal hátsó felen rúgtam, így el kellett veszítenie a még megmaradt egyensúlyát. Azt követően újból két biztos marokra fogtam az irányítópálcámat és egyszerű, mégis határozott mozdulattal a hód-ork keverék hátába döftem, a kivégzési módszer sikerességét remélve.
Eközben a fekete farkas a támadást követően szájpadlását nyalogatta, fejét ide-oda lengetvén. Még egy darabig fájdalmasan nyüszített, majd a szánalomra méltó hang hamarosan átment acsargó morgásba. A fagyos kék szemek visszafojtott indulatkor árulkodtak. Pupillái résnyire összehúzódtak és
a macskákéra emlékeztetően, függőlegesen vágottaknak tűntek. Fülét lehorgasztva, hát menti szőrét fenyegetően borzolva, farkát jobbra-balra lendítve új áldozatát mérte be. Egy pillanatra sem habozott, hiszen valaki ő és a prédája közé merészelt állni. A termetét meghazudtoló gyorsasággal vetődött az őrjöngő harcos irányába, és fogait előszegezve megpróbálta azokat az egyik, hozzá közelebb eső lábai köré „fonni”. Ha ellenkezett, agyarait mélyebbre süllyesztette a végtagban. Teli szájasan elbömbölte magát, amiképpen egy határozott lendülettel igyekezte a lehető legmesszebbre elhajítani. Bármily fájdalmát figyelmen kívül hagyta, ha esetleg ellentámadással találta szembe magát. Egy-két újabb vágás semmit sem jelentett a démonfarkas számára, ha a méltóságát állította vissza.

by **Kanami Minagawa** Vas. Május 27 2018, 20:08

Minden jól alakult, vagyis majdnem jól alakult. A hódok szépen sorban fogyatkoztak. A pixeleik a legjobb érzéseket váltották ki belőle, hiszen akkoriban amikor a börtönben kellett lennie, egy ilyen plusz egy napi túlélést jelentett.

Azonban minden segítségre irányuló próbálkozása ellenére, mégis véletlenül a farkas is kapott egy kis sebzést a rózsaszínhajútól. Ami viszont ez után következett korán sem mondható szerencsés fejleménynek.
Éppen azután, hogy az ellenfél darabokra hullott, a kalandorlány már épp elnézést akart kérni, de ezen hamar változtatott a tény, hogy a jószág egyenest neki ugrott. Ezt a támadását egyszerűen ki lehet védeni, hisz szájpecekként használva a pengét tette be azt a dög fogai közé, majd üvöltött ki a gazdájának
-Állísd le! Vagy én fogom, de annak senki nem fog örülni!-mordult rá. Hiába hiszi azt a démonfarkas, hogy esélye van ellene, lehet a gazdájával együtt van is, de tőle erősebbekkel is elbánt már, és nem habozna most sem a pixeltemetőbe küldeni egy mobot.

Igen mobot, végsősoron a játékos kísérője nem játékos, olyan, mint az ő pallosa, vagy sapkája, neki nem jelentett sokat, bár ez a másik félre valószínüleg már nem igaz.

Teljesen tisztában van vele, hogy nem PvP miatt vannak itt, annak meg van a maga helye és módja, mondjuk egy sötét erdőben napnyugta után rajtaütésszerűen. De itt most többről van szó, ha kell ő prioritásban a másik játékos ellen harcol nem pedig a mobokkal amik jönnek, mert bármilyen nagy sebzést is képesek azok kiosztani mégsem olyan a fillingje, mintha egy érző lénnyel harcolnánk, ugyanis a szőkehajú állata is elég dühösek egy Oppá miatt. Nem a támadás közben nem fog elnézést kérni, ellenben jófajta amerikai virtussal és az alvilági múltjával számolva már az is csoda, hogy adott választási lehetőséget.

Ha pedig az állat mégsem hajlandó leállni, vagy gazdája parancsára megállni, kénytelen lesz agresszív vadállat módjára az állatot megrúgni, miközben a pengéjét teljes erőbedobással az állat fejébe belenyomni, bár az életlen végével tette be a pengét, elég erősen megnyomva komoly sebzést képes kiosztani a céłpontnak, egy apró fordítás után.
Ellenben ha a bestia agyarai mégis elérik testét, akkor önvédelemből kénytelen csapkodni az állatot, az ő jobb pozíciójából fakadóan a hát és nyak könnyűszerrel ütögethető.

Mocskos....****** és még én vagyok a szemét, inkább ezeket kéne leállítani, hisz nem volt szándékos, erre nekem ugranak kegyetlenül brutálisan!

Edit by Strea: kérek mindenkit, hogy ne menjen át személyeskedésbe a dolog Smile

Kanami előző hsze adott a mesélőnek egy lehetőséget a küldetés megcsavarásához, amit Askr karihűen lereagált. Ez nem rossz dolog, sőt, így kérlek a továbbiakban (is) maradjatok ennek in game lereagálásánál. Köszönöm!

Az aréna közepén hirtelen fejlemények kezdenek kibontakozni, a pillanatok alatt lezajló Friendly Fire következtében. Egyfelől a szőke idomár agyában indul el a kibiztosított gránáthoz hasonlatos folyamat, melynek következtében egy egész hód-ork leli biztos halálát a kezei között. Izzik körülötte a levegő, ahogy hallja a partnere fogait csattogni a pengén. Ugyan az első csapást nem sikerül hárítania az amazonnak, a következőeket puszta életösztönből sikerül távol tartania magától. Hati gondolatai távol járnak a józantól, hiszen a halálközeli élmény csupán egy komolyabb gyilkolási vágyat ébresztett, ahogy realizálni kezdte. Ezen a helyen ölsz, vagy téged ölnek.
Kanami ugyan jó szándékkal, már persze ha valóban nem rendelkezett kill steal motivációkkal, de a lehetőségeihez mért legrosszabbat tette, s hamar azon kapta magát, hogy a vállában egy rémfarkas fogainak nyoma látszik, míg a kezében keresztbe fordított penge csupán visszatartani volt képes az agyarakat, megállítani nem. Sem a farkas, sem az idomáron nem fedezte fel a „leállás” szándékát, így térddel segíti le magáról a petet, egy fájdalmas rúgás formájában. Megállítani ezzel nem tudta ugyan, de annyi időt nyerhetett magának, amennyivel talpra és küzdő pozícióba helyezte magát. A farkas továbbra is morogva, fogait villogtatva kerülgette, keresve a támadható felületet.
– Oh, mintha problémák alakultak volna ki a játéktéren. Tegyük hát kicsit izgalmasabbá! – Kiállt a hang a fejetek fölül, a hátatok mögött pedig, illetve Kanaminak és Hatinak bal kéz felől, egy ismerős hangot, na meg a teleportkristály tompa villanását érzékelitek. Aki oda kapja a fejét, csupán Nia hátát láthatja, ahogy éppen áttolja a nyitott kapunk a félszeműt, s amíg ti egymás gyilkolásával vagytok elfoglalva, ők csendben meglépnek a tett színhelyéről.
Aztán megjön a remegés felülről, na meg a hozzá tartozó két fej, melynek egyike hatalmas üvöltést hallat, ahogyan feltárul ismét a plafon, s Mad Dragon lekapja középről a vendéglátótokat.
– Viharos következő körnek nézünk elébe gyerekek! Aki nem akar itt maradni, annak ideje megindulni! – Ezzel a sárkány elhelyezkedik felül, a szájában a kalitkával, míg Askr premier plánból, míg a berzerker és ellenfele jobbra tekintve pillanthatja meg a feltáruló oldalfalat, felette pedig egy kitüremkedést a falon, melyre két oldalról létra vezet a mennyezetbe, s azon túl.
Talán megindultok, talán széttépitek egymást. Egy bizonyos, a sárkány nem sokat várakozik, mielőtt megindul az újonnan nyílt lyuk irányába.

Stuff happening:

by **Askr** Kedd Május 29 2018, 00:00

Minél jobban beleéltem magamat a farkas által vívott harc zajába, annál jobban felment bennem a pumpa. Éreztem, ahogyan az izzó haragtól lassan teljesen figyelmen kívül hagytam a józan ítélőképességemet. Már nem tartottam számon, pontosan hány szúrásra volt szükség ahhoz, hogy a hód-ork hibrid kilehelje a pixeleit. Nem számított, elvégre különösebb probléma nélkül kimúlt. Tekintetemet a petemre és az azzal küszködő harcosra emeltem, miközben fegyveremet két kézben szorongattam. Fenyegetőzése nem hatott meg. Szemöldökömet ráncolva vontam meg vállamat.
- Legközelebb talán jobban átgondolod, mikor ugorj egy vadállat és a prédája közé. – közöltem vele szárazon, a jeles szót nyomatékosan hangsúlyozva, majd hátat fordítottam a duónak. Csupán egyszerű, józan paraszti ész kellett hozzá. Egy egyszerű kóbor kutya is azt tette volna, mint Hati, ha megfosztják tőle a vadászat és a zsákmány örömét. Persze… a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve.
Fejemet tagadóan csóváltam, mialatt csak sejthettem, mi történhetett a hátam mögött. Ha egy már elkövette azt a hibát, ugyanabból az okból kifolyólag én sem állhattam a démonfarkas útjába. Hati roppant dühös volt, ki tudja, ilyenkor melyikünk torkának ugrik? Még vérszomjas állapotában is megbíztam benne, és ráhagytam a küzdelmet. Ideges bólogatás közepette néztem végig, ahogyan a másik páros egy nagykapun át elhagyják a harcterepet. Azt hiszem, éppen jókor tették. Az már nem volt jól időzítve, hogy a kétfejű tűzköpő megint megjelent. Mint ahogyan korábban, megint felkapta a ketrecet, de várt egy keveset. Pillantásom a lánnyal viaskodó Hati és a fent található, említett sárkány között ugrándozott. Végül egy harmadik tényezőn állapodott meg: a feltűnő dudort, ami a pálya oldalán bukkant elő. Hátra kellett hagynom a partneremet, hogy tovább haladhassunk a „játékkal”. A körülményeket elnézve nem igazán tudott volna létrát mászni, így meg legalább egyikünk tovább mehetett. Így esett, hogy a kettejük párharcát teljesen figyelmen kívül hagyva elhúztam mellettük, megmászván a kitüremkedést. Ha onnan sikerült továbbjutnom, a létrával kellett megbirkóznom. Amennyiben nem volt elég idő arra, hogy éppen elérjem legalább a sárkánynak a farkát, elvetődtem a faltól. Félig meglepődött üvöltés közepette, majdhogynem teljesen véletlenül a lényhez közelebb lendített karom megváltozott. Villámcsapásként ért a felismerés, hogy a tagom a tűzóriáséval megegyező végződéssé alakult. Azt hittem, mindörökké elsüllyesztettem, de amennyi harag felgyülemlett bennem, a felszínre hozhatta ezt az „adottságot”. A vaskos, emberszabásúéra hasonlatos karral ösztönösen a sárkány legközelebbre eső részébe kapaszkodtam, amennyiben módomban állt mászás vagy zuhanás közepette elkapni.
Ez idő alatt Hati fenyegető köröket tett új prédája előtt. Figyelmét semmi sem vonta el, ahogyan ínyét felhúzva, acsargóan morgott. Bundáját fenyegetően borzolta, minden íziben-porcikájában megfeszült. Bosszúszomjától ittas állapota ellenére nem volt ostoba. Ízlelgette, próbára tette riválisa idegeit, mikor adja meg magát a kezdeményezés hátulütőjének. Szándékosan arra játszott, hogy a sárkány többet ne várasson magára. Vagy őt támadta a lány, vagy a termetes hüllőt próbálta elérni, a démonfarkas újból eggyé vált a saját árnyékával. Érezte, hogy ezúttal többre volt szüksége ahhoz, hogy újból sebzést okozhasson a harcosnak. Egy elvétett (már ha valóban úgy történt, mindegyekben így is, úgy is megkísérelte ezt a taktikát) támadást vagy a sárkányra való jutási kísérlet közben a farkas Kanami alól próbált előtörni. Egy alulról felfelé kivitelezett agyaras vágással igyekezte ellenségét megsebesíteni. Ha ez sikerült, újból fel-alá járkálással akarta rajta tartani a harcos figyelmét – miközben a sajátja lassan-lassan az el-elinduló sárkányra tévedt.

by **Kanami Minagawa** Kedd Május 29 2018, 12:14

Úgy néz ki, hogy nem fogja visszahívni az állatot. Ez nagyon nem jó egyikőnknek sem, de ha kell akkor én tanítom meg arra, hogy mit és hogyan kell errefelé lerendezni. Egy farkassal álok szemben, de nem hiszem gond lenne belőle, hiszen eddig mindenkit és mindenen működött a tervem.-Na nem mintha nem zavarta volna a másik értelmesebb fél tulajdonképpen rossz reagálása a helyzetre, de egy az egy ellen harcban jobb esélyi mutatkoztak a farkas ellen, ez mindenképp neki kedvezett. Ahelyett, hogy a sérüléseivel foglalkozott volna, amik egyébként is, csak kis bizsergést váltottak ki belőle.
Egy szép rúgás után pedig a farkas csak körözött körülötte. Nem váltott ki belőle félelmet, sőt mosolyra húzta a száját, miközben az égben a Mad Dragon feltűnt és az állat gazdája afelé kezdett rohanni.

Kissé lejjebb engedte a pengéjét, hogy kényelmesebb legyen tartani, majd fejét a farkasra szegezve kezdett bele a Harcos dalába. Ezzel megpróbálja végrehajtani a tervét, ami a következő:
Képessége bezengi a helyet és mindenkit táncra kényszerít, mondjuk a mászás közben elért játékosnak ez nagy pech, de nincs mit tenni, ennél jobb lehetősége nincs, hogy élve kikerüljön innen, így miután mindenki kényelmesen tolja a Dance-t Kanami kihasználva az egyetlen lehetőségét próbálja megtámadni a farkast, amíg az újra nem lesz harcképes állapotban, eközben egy erős csapással jutalmazza a reakcióját a dologra, majd miután bevitte a biztos ütést vonult vissza a helyére.

Nem, sajnos nincs ideje a sárkánnyal foglalkozni, majd megoldódik a helyzet másképp, jelenleg minden figyelmét a farkasra próbálja irányítani.
Kockázatos lépés, de nem érek rá mással foglalkozni, ez a terv pedig dupla vagy semmi, ha nem jön be akkor irány haza

by **Dr. Kayaba Natsuko "Nia"** Szer. Május 30 2018, 21:54

A csatatéren kialakul a harci helyzet, annak ellenére is, hogy a szörnyek már eltűntek. Valójában egyetlen mob maradt csupán, aki gazdájától a néma utalást kapta csupán: a pórázt elengedte. Így felállt egymással szemben a farkas és az amazon, s míg ők egymást méregették, csupán a hangulat fokozására volt elegendő a hatalmas sárkány üvöltése. Valójában csak hergelte mindkettejüket, holott egyikük sem állt ereje teljében.
Mindeközben az idomár nyújtott lépésekkel szökell a létrák irányába, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy felülről levetődve, ismét meglovagolhassa a kétfejű tűzokádót, ki immár másodjára siklik keresztül a légtéren. Hátranézve még könnyedén megpillanthatja a harcra kész feleket, mielőtt a látóterét betölti a mindenféle színben csillogó pikkelyes test. A kitüremkedésről csupán el kell löknie magát.
Ahogy a jókora test végigrepül az arénán, Kanami idéz, s a hangja nyomán elinduló képesség kényszeredett mozgásra ítéli Hatit. Könnyű prédává teszi a lány számára, aki egy szökkenés mellett mélyen a farkas hátába mártja pengéjét, hogy aztán kirántsa azt s felkészüljön az ellentámadásra. Feleslegesen.
Askr már nem láthatja amint hű társát táncba rántja a dallam, így mikor ellöki magát a peremtől, egyetlen dolgot tart szem előtt: elkapni a sárkány pikkelyeit. Talán az elszántság, talán a felgyülemlett harag, talán egyszerre mindkettő, furcsa hatást indít meg a zuhanó idomárban. Kinyújtott balja változni kezd, ahogy süllyed a térben, s ahogy megragadja a sárkány testét, az átváltozás abbamarad. Már épp kezdhetne megnyugodni, hiszen a hp csík maximumra ugrik, ő maga pedig taxin kerül szállításra a következő játéktér irányába, csakhogy valami nem stimmel. Ahogy a kapaszkodásra használt karra tekint, egyből belehasít a felismerés, mi is oly furcsa. Bár megszakadt a metamorfózis, a végtag nem alakult vissza. A tűzóriásra emlékeztető mancs megmaradt.
Kanami újra lesújtana, ám a hátán erős, mégis tompa nyomást érez, majd egy szempillantás alatt nekicsapódik a farkas testének, s közös repülésbe fognak, keresztül a megnyitott kapun. Ahogy a görcsben mozgó állatba kapaszkodik, végre eljut a tudatáig, mi is adott nekik szárnyakat. A sárkány pusztán meglegyintette őket a farkával, és máris útnak eredtek az éteren át. Aztán egy pillanatra fény önti el a rövid alagutat, majd ismét csend borul a helyre.

A szőkének elég előre tekinteni, a berzerkernek erre ideje sincs, mégis mindketten érzékelik a villanást maguk körül, majd vegyes fogadtatás lesz a jussuk.
Az imént még harcba kezdő lány, és a pet sebesüléseikkel együtt zuhannak a kemény talajra, majd két irányba kezdenek csúszni a kövön. A harcos kezéből a becsapódás hatására kicsúszik a pengéje, s két lépés távolságban áll meg mellette, míg Hati éppen kezdi levetni magáról a dal hatását.
Askr ekkor landol, ahogy a sárkány leereszkedik, majd a hold fényében elhelyezi Sierro kalitkáját új arénátok közepén, majd a magasba lendül.
– Á! Friss levegő! Milyen csodás. – Szól az immáron testközelbe került páncélos gyík-ember hibrid, laborköpenyét megigazgatva. Ekkor a sárkány a magasba emelkedik, s ti végre körül tekinthettek magatok körül. Az arénátok szélén magasodó falak ugyan nem emelkednek az égig, egy-két ponton pedig könnyedén megmászhatnátok, ha figyelmesebben körültekintetek láthatjátok, hogy mély és széles árok húzódik köztetek, s a legközelebbi szárazföld között.
Sierro széles mosollyal figyel benneteket, majd egy kósza ötlettől vezérelve a ketrece rácsaiba üt, hogy ti is jól lássátok, bár karnyújtásnyira a nő, a kalitka törhetetlen. A lila „immortal object” felirat biztosít benneteket arról, hogy a fém rács nem rombolható. Talán a többi igen. A jó doktor azonban egy csókot dob az idomár felé, majd szomorú tekintettel a fém rudak közé támasztja a tenyerét, s jól láthatóan megtámaszkodik a semmin.
– Oly távol, és mégis közel. – Szólal meg, majd az épp feltápászkodó harcosokra tekint. – Ne zavartassátok magatokat, csak nyugodtan. Addig is elindítok egy új hullámot. Na nem rock bandát. – Kuncogás csap végig a területen, majd megremeg a hely. – Oh. El is felejtettem. Mivel ily kevesen maradtatok, pindurkát lefaragtam a dolgokból. IDEJE AZ UTOLSÓ HULLÁMNAK! – Harsan a nő hangja, majd újra végigcsap a remegés a helyen. – Készüljetek fel drágáim, mert érkezik az én egyik kedvenc drágaságom. - Végül zene indul a fejetek felett, s érzékelhetitek, valóban gyorsabban kerültetek bajból a legnagyobb szívásba, mint vártátok.

Game on.:

by **Askr** Csüt. Május 31 2018, 23:31

Ahogyan röptében a sárkány teste felé közeledtem, indulataim úrrá lettek rajtam. Csak akkor tűnt fel, mennyire is, amikor már túl késő volt. A régi, ismerős égető érzés végigfutott bal végtagomon, ahányszor csak átváltoztam. Viszont ez sokkal másabb volt. Karom kissé megcsavarodott, miképpen a sárkány egyik kitüremkedésébe fogózkodtam. Elsőre olybá úgy éreztem, túl könnyedén ment… végül teljes egészében szembesültem azzal a látvánnyal, amitől mindvégig tartottam. Magamon kívül mértem végig használatban lévő tagomat. A sötétbarna karom nehézségek nélkül fogózkodott a kétfejű bestiába. Lassan derítettem föl, még miféle változás mehetett végig említett testrészemen: csuklótájékon vékonyabb, vörös szőrzet fedte, azon fentebb a kart hamuszürke lemezek „tarkították”, melyek közt narancsos vonalak húzódtak. A szörnyű kézfejen is látszódott valami repedés. A bestia formájában arany ékszerként jelent meg, de ebben az állapotban holmi nyers, felszín alatti erő megtestesítője volt. Maga az idomíthatatlan tűz.
- This is bad… really bad… – mormogtam magam elé. A körülményekhez képest az események sorát egészen jól viseltem. Függetlenül attól, hogy a haragtól forrt a vérem, a változás annyira mégsem volt meglepő. Az érzéseimért éppannyi felelősséget vállaltam, mint a tetteimért. Így hát mélyet sóhajtottam, majd – az átváltozásba beletörődve – rámarkoltam a sárkány érintett tagjára, misem eresztvén azt. A nagy felforgásban épp annyit láttam, ahogyan a szóban forgó, méretes fenevad egy kisebb mozdulattal áttessékeli a farkasomat és a barbárlányt egy ajtón. Mire felvonhattam volna Hati figyelmét, Mad Dragon szintúgy abba az irányba vetődött. Felhúzódzkodtam egy kicsit kényelmesebb és jobban körül látható pozícióba magamat, mire körülpillanthattam, hová kerültünk.
A holdfényes udvarra letekintve megpillantottam a petemet. Éppen fájdalmas hörgés közepette küszködte talpra magát. Lassan elengedhettem a túlméretezett hüllőt, mire zajtalanul az említett fekete farkas oldalán találtam magamat. Felnéztem a házigazdára és zavarodottan vakargattam a tarkómat. Idétlenül integettem neki, még mielőtt újból Hatival foglalkozhattam volna. Rövid mustrálással felmértem, mennyire sérülhetett meg, majd nématagon hátba paskoltam. Mindez alatt a kék lelki tükrök ugyanolyan csendességgel nézték az eltorzult testrészemet. Újabb oka volt arra, hogy támadhasson. Nem engedtem meg neki: miután a pálcával elálltam az útját, felfüggesztette a vicsorgást. Összenéztem vele, elvigyorodtam, és lendültem Kanami irányába. Az utóbbi pár évben nem volt indítékom ezt tenni, de megtörtént. Ahogyan a többi tagom ugyanúgy megváltozott vagy újakat növesztettem, nem idomárként, hanem szörnyetegként törtem rá a harcosra. A pálcából jogarrá változó fegyvert vasmarokra fogtam, mialatt egyik-másik fejem kihívást jelentő bömbölést küldött a rivális irányába. A paták elrugaszkodtak a talajtól, és a köztem és a közte lévő távolságot olyan gyorsasággal próbáltam bezárni, amennyire csak tőlem tellett. A hatalmas regáliával egy oldal irányból érkező csapást igyekeztem kivitelezni, amíg ellenfelem fegyvertelenül állt. A démonfarkas viszont várt. Újból elfogta az iszonyatos gyűlölet, de ezúttal lenyelte büszkeségét. Amíg a hátam mögött állt, megfordult és fél-türelemmel várta, mikor és honnan bukkan föl az utolsó hullám.

by **Kanami Minagawa** Szer. Jún. 06 2018, 19:55

Vannak pillanatok, amikor a jó dolgok nem úgy alakulnak, ahogy azt az ember elképzeli, például, amikor egy meglepetés partin a tortába bújva egy meglepi lányka várja az ünnepeltet és az új barátnőjét.

Ennél jobb amikor a tervezett űrrakéta modell kilövése annyira balul sül el, hogy a két szomszéddal arrébb lévő szánakazal felgyúllad. Na nem mintha ilyen történt volna, de tényleg! Csak... majdnem...

Nos az arénában majdnem hasonló történet zajlott le, mondjuk ég és föld a kettő, hiszen félig-meddig sikerült a leányzó titkos csapása. Csak a nagy pikkelyhegy ne szólt volna közbe, mert a gyengébbik nem egyetlen képviselője úgy repült át az új területre, akár egy darab kő... Körülbelül annyira puhán is landolt, mint ami ezzel járt. Egyben a becsapódás ereje akkora erejűre sikerült, hogy a penge is elhagyta a gazdáját, mint egy rossz klisés sztoriban, ahol a főgonosz peches lesz.

Szegény Kanami így hát, amikor visszanyerte az eszméletét egy röpke szekundum után, megrázta a fejét, és kitörölte a feketét a szeméből. Mire kinyílt a szeme és felnézett, addigra csak egy-két mondat hagyta el száját, látva a közeledő pet gazdát...
-Ohh Shit.... Mi a rák?-szólalt fel kreatívan, amikor meglátta a gyereket... És nem mintha sértegetni akarná, de komolyan felmerült benne egy kérdés
-Te nem akarsz valami orvost meglátogatni ott azzal? Elég ronda és hát...-persze ez nem sokat javít a tényen, hogy agresszívan meg lett támadva, és az egyetlen fegyvere pedig tőle úgy két méterre hevert. Erre még hergeli is a tagot... Komolyan mi baja van ennek?-tehetnénk fel a kérdést.

Nos, egyszerű a válasz, az ideges ellenfél hibázik, és ezt megpróbálni kihasználni ostobaság, de egy próbát megér.

Így hát a verbális támadás közben, kissé gyorsabban az átlagosnál próbál a fura élőlény elől menekülni, ami igazából lehetne a befejező kör ellenje is, és ezzel a lendülettel próbálja felszedni a hű társát, egy pasit. Ja nem bocs! Csak néha a pallosnak fura neveket ad, mint Jackie vagy Joe. Konkrétan Jackie Joe.

De csak mert szereti Jackie Chant és Banános Joe-t...

Szóval miután a penge felé indul és próbálja felszedni, jobb ötlete nem támad, mint helyezkedni egy ötlete támad, mégpedig, hogy a cella teteje jó lenne, ha más magaslatot nem lát, persze az csak akkor működik, ha a támadója mellett el tud futni, ha nem nos akkor...

Hárít, hárít, üt, üt, ebben a sorrendben többször, ameddig nem tudja megkerülni és futni előle

by Ajánlott tartalom