[JK Küldi] Back On Popular Demand: Doctor Sierro's Awesome Arena

Ma is hajnalban kelt Kanami, ahogyan szokott. Frizuráját gondosan megfésülte, a üzuhanyzó alatt tisztára mosta magát, majd felöltözött és reggelizni ment. Egy kis szendvicset hívott elő az eszköztárjából, amit lassan evett meg. Felöltötte a napi kabátját, egy fekete bőrkabátot, majd kicsattogott az utcára, ahol a háza ajtaján egy plakát köszöntötte.
-na melyik volt az a merész aki ideficcentette a papírosát?!-mondta jó hangosan, majd rájött, hogy ez pont neki szól! Rányomott az elfogad gombra és meglepetésére nem egy bővebb leírás jött, hanem egy másik ablak.
-Nem nem akarom, azért nyomtam rá!-nyomta meg megint az igenleges választ, de meglepetésére még egy ablak ugrott fel
-jó jó, de a hollókezű pestises macskákra, hadd fogadjam már el!-kezdett ideges lenni, és megint megnyomta a gombot, amire felugrott még egy. Homlokát összeráncolta és masszírozni kezdte
-na ez kezd nem vicces lenni... huhh oké-nyomott rá megint a megfelelő gombra, majd eltűnt az utolsó igen is.
-ugye most szivatsz?!-nézett hogy melyikre kéne rányomnia amikor egy picit arrébb volt egy harmadik gomb, ami szerencsére neki jó volt. Nyomott rá a gombra.
Kanamit elöntötte a teleportálás érzése, majd a túloldalt egy korom fekete helységben jelent meg.
-ha-ha nagyon vicces, szóval valamelyik vicces csóka nyomja fel a villanyt!- kalandornőnkben felmerült egy kérdés, hogy ki volt vajon az a vicces, aki ezt így találta ki, ha ez az egész tényleg egy szivatás volt, akkor valakit nagyon meg fognak ütni, de nem tudta kit. Majd amikor a világa kerekké vált, egy hatalmas kijelző sütötte ki a szemét, ami elé kapásból odakapta a kezét, majd amikor picit jobb lett és nem vakult volna meg az első pillantástól, nézett rá a kijelzőre
-Fu de ronda vagy.-állapította meg, sosem szerette a gyíkokat, pláne nem a gyíkembereket. De hamar elállt a lélegzete a felcsendülő zenétől, amire annyira ráfüggött, hogy nem is nagyon érdekelte mit mond a rondaság.
~gyilkolni. Gyilkolni. Gyilkolniiii!~járta át Kanami fejét a hangulat és ropogtatni kezdte az ujjait, majd elővette a pallosát.
-jaaaj gyerekek ezt azt hiszem élvezni fogom... csapjunk oda valaminek, valaminek ami akkorát fog csattani a kövön, hogy szétloccsan az agyveleje-Kanami kicsit kezdett túlpörögni és az sem segített, hogy hallotta a fenevad üvöltését, majd utána az egyik kedvenc száma dallamait. Kanami elkezdett táncolni, úgy hitte, most ez jó lesz bemelegítésnek, majd szépen sorban villantak fel a fények.
-Srácok sok szerencsét és sok-sok gyilkolást!-szólt a többiekhez, már várva most mi jön

-Vicces vagy, mondhatom. Mi a francnak van itt ez a plakát, ha nem akarod, hogy részt vegyek a küldetésen? Egyszerűbb lett volna fel se kelteni a figyelmemet. Ugye tudod, hogy ezzel csak arra hergelsz, hogy még inkább részt akarjak venni?
Ha valaki most figyelt volna rám, szinte biztos, hogy őrültnek nézett volna. Talán még messze se járt volna az igazságtól. Még szerencse, hogy senki nem figyelt rám. Vagy ha mégis, akkor nem igazán tettek nekem megjegyzést.

Az egész ott kezdödött, hogy néhány évvel ezelőtt a fejemre húztam a sisakot... ja, ez titeket biztos nem érdekel... Vagy talán mégis?... Mindegy, most nem fontos.

Na akkor belekezdek még egyszer, most már az idevágó sztorival:

Az egész ott kezdődött, hogy megláttam azt a plakátot, ami felhívta a figyelmemet az arénára. Már eléggé hiányzott a kimozdulás a céhházból, szóval ez most pont kapóra jött. Ráadásul egy kis testmozgásnak sem voltam ellen. Aztán sorozatos kérdések záporoztak, és automatikusan nyomkodtam a gombokat, el se olvasva a felvezető szöveget... Nem sűrűn találkoztam hasonló kezdésekkel, de ez a néhány is csak unalmas kérdések sorozata szokott lenni. Már majdnem rányomtam az utolsó lehetőségek egyikére, mikor észrevettem, hogy valami nem stimmel. Még az utolsó pillanatban sikerült megállítanom a lendületet.

Ebben a pillanatban csatlakozhattatok be a beszélgetésembe a plakáttal. Szóval jól sejtettem, hogy hallgathatott valaki, ha pedig mégse, akkor ezt az egész sztorit a falnak meséltem el. Mondjuk a fal nem is olyan vészes társaság. Nem felesel, nem vitázik, és ha mégis szükségetek lenne egy pofonra, hát... Arra is használhatjátok, ha akarjátok. Csak ilyenkor oda kell figyelni, hogy elég vastag legyen a fal, különben magyarázkodhattok. Először a szomszédnak, majd a főbérlőnek, végül a házmesternek. Nem, még véletlenül se történt velem hasonló. Ha meg is történt volna, még véletlenül sem egy Annecy nevű kisvárosban, szóval kár lenne odamennetek utánam kutakodni.

Nyo, ennyit a felesleges logikai kitérőkből. És mindezt csak azért, mert egy gombot nem a legnyilvánvalóbb helyre tettek. Mindegy, a lényeg, hogy megtaláltam, és egy kis macera után teleportáció jelezte, hogy véglegesen sikerült elfogadnom a küldetést.

Figyelmesen hallgattam a gyíkcsajszi szövegét, és nem tudtam megállni, hogy meg ne jegyezem magamban, hogy a sárkányok technikailag nem madarak, hanem hüllők, de most éppen nincs kedvem vitatkozni. Meg nagy eséllyel meg se hallaná, vagy le se bagózná a véleményem.

Pénzért ölni... Nos, hát nem teljesen az én stílusom, de ha egyszer már itt vagyok, akkor alkalmazkodom a helyzethez.

Nincsenek healer itemek, ez gyakorlatilag nem nagy veszteség, amúgy se nagyon szoktam ezeket használni.

Lássuk csak. Jól értem, hogy azt kell vacillálni, hogy megéri nekem a pénzt, vagy hagyom nehogy a végén nekem jöjjön az anyaállat?
Viszont ez most felkeltette az érdeklődésem.
-Nekem volna még egy kérdésem.
Emelem fel a hangom, mikor a monológ végére ér.
-Ez a NagyKan is csak 3 aranyat ér, vagy van valami hűhó, ha elaltatom, mielőtt ő tenné meg?

Mikor felvillannak a fények, a csapat többi tagján. A felálltak közt felismerem a macskalányt, a másik kettő nem volt ismerős. Viszont a lánykáról lerítt, hogy nem százas, és akár minket is célkeresztbe venne, ha pénzt kapna érte.

- NYan nyan.
Kezdtem egy régi kedvenc számom énekelni mi közben az utcán sétáltam. Nem volt az napra semmi tervem, csak kóboroltam a városban. Rezeshez most nem volt kedvem általában ugyan azok az arcok voltak mostanában csak. Valahogy nem vágytam a balhéra most, valami mást akartam és kerestem volna. Az a baj én magam se tudtam mit szeretnék. Ezért hát énekelgetem magamnak séta közben és vagy, mert ebben az időben kevesen vannak ezen a szinten. Vagy azért ilyen kihalt minden, mert ennyire szörnyen énekelek. Gondolatban meg vontam a vállam, eh, nem tudják ezek mi a jó.
Teleport kapun át le mentem az egyes szintre, ahol körbe néztem majd elindultam a város széle felé.
- Talán a faluban találkozok, vele lehet érdemes volna elmenni oda megint?
Lépdelek elgondolkozva mikor hirtelen a semmiből egy alattomos plakát, bumm az arcomba mászik! Reflexböl fura hangokat adok ki és mi közben próbálom a rám tapadó plakátot lehámozni magamról csak egy dolog alít meg ne esek el. A fal fogott meg aminek neki tántorodtam az alattomos támadás miatt.
- Nyahh ez is jól indul, védett övezet ide vagy oda itt is vannak veszedelmes dolgok.
Nyögőm halkan levegő után kapkodva, vagy is valami hasonló cselekedet a plakát tapadós támadása miatt. Elmozdult szemkötőm meg igazítom, majd a kisé össze gyúrt plakátot szépen ki simogatom.
- Oh te drága had lám ki vagy. Miért vagy oly bátor engem zaklatsz?
Első betűkre téved a szemem és felcsendül valami tetszetős zene. Halkan hümmögők mi közben olvasom a sorokat.
- Érdekes talán izgalmas lesz.
Rá nyomok az igen gombra, de nem történik semmi. Majd újra és újra, na meg megint. Végén már ököllel püfölőm, amikor van némi reakció.
- Cöh még neked áll feljebb fogad nád el az igenem akkor nem ütnélek.
Végül csak sikerült belépnem és teleportálás után veremben, nem ez inkább egy aréna, vagy valami küzdőtér? A hangok ezt sugallják legalább is azt hiszem.
Feltűnt a gyí lény is amint mindenki hozzá szokott a hirtelen környezet váltáshoz. Azért mindenki, mert immár láttam nem vagyok egyedül. A hátam mögé nem néztem, de láttam előttem már hárman álnak. Kanamit és Békét (Cear) ismertem felületesen, de a harmadik alak ismeretlen volt a számomra. Az izé vagy is a fő szervezőnk beszólása rántott ki a bámészkodásból.
- Ahhoz neked semmi közöd merre és hol hagytam!
Magamban persze még meg toldottam pár sertéssel is a mondatom természetesen.
Már épp elindultam volna Cear vagy is részemről csak Béka néven ismert fiú felé mikor a giga koca fel visított. Meg torpantam és össze rezzentem, a hátamon végig futott a hideg. Először meg ijedtem egy pillanatra aztán majd nem fel nevettem. Milyen troll húzás lenne, ha ekkora hangja van közben pedig csak kicsi szopós malac!

The member 'Dr. Kayaba Natsuko "Nia"' has done the following action : Kockadobás

---

'2 oldal halál/korona' :

Kanami nem is tudta mi vár rá, a sok őrült közt, amikor a teremben körbenézett egy dolgon járt az esze
~basszus ha itt leesek, akkor fent vajon visszajövök?~bár ez a buta kérdés persze csak a fejében hangzott el, attól egy elég komoly dolgot is jelentett egyben.

Anno a börtönben nem volt sok esélye a hatalmas mennyiségű szörny ellen, kivéve, ha volt egy jól védhető hely. Persze ez csak egy elméleti dolog, de azért jól esett ezt is elmondani.

A lány fogta és kitáncikált az egyik hídra. Majd a hatalmas szobrok ereszkedni kezdtek, mögöttük pedig pont a buli érkezett. Jó pár ronda húsevő és mögöttük a saját prédájuk.
-Láttam már szebb husokat is, de azt hiszem Kayabának nem volt nagy igénye ilyen téren.-jegyezte meg meglátva először a hiéna kinézető lényeknek nevezett lényeket.
Kapásból kiszemelte az egyiket, amelyiket meg akart verni, bár a mögöttük érkező kucuemberharcos is jópofa hatással volt rá.
-Nem tudom sírjak vagy nevessek ezen a felálláson, csak nekem tűnt fel, hogy ami húsevő, azt követi a disznó, ami hát elég nyílvánvalóan finom kaja-jegyezte meg hátha valaki figyel még rá.

Jól tudta Kanami, hogy mivel ez csak az első forduló nem kéne nagyon elfáradnia, de azért jó lenne beleadni apait-anyait és amilyen gyorsan lehet, a kucuemberharcosokra lecsapni.
Így fogta magát és pallosát, egyenesen az egyik kis rondaságnak indult meg. Szánt szándékkal, hogy elvegye a vashiányát, azaz a nagy vaspengéjét beleállítsa.

Hamar termett a hiénuszrepülőmókus mellett és komoly, veszedelmes vicsorgó arccal igyekezte leteremteni a furaságot a földbe egy elegáns fej felől indított csapással, a dög feje felé.

Kért adatok:

Egy kisé bántam, igy ide keveredtem talán még se nekem való. Egy baj van és az nagy, nagy a csóróság. Na, jó nem de olyanra gyűjtök ami több ezer arany és az nem csekély összeg. Emellett tapasztalati pont mindig jól jön. Nagyot sóhajtok hátra simítom a hajam, itt az ideje hát annak is. Elő kell, csalom a jó öreg régi ént lentről. Persze volna, némi pia könnyebben menne, vagy ha épp valaki jól fel bosszantana. Ami talán meg is lesz malacságos méreteket öltve. A számban egy szalaggal hajam fogva meg hallom hirtelen Ai hangját. Teljesen lemerevedek, és feléje fordulok, amit le művel pedig meg mosolyogtat. Hajam össze fogom tehát Niárra pillantok csillogó cuki szemmel. Volt is bennem némi félsz most az teljesen elszált. Tudom igyekeznem, kell és nagyon jónak lenni, már nem csak a pénzért fogok küzdeni, hanem az elismerésért. Szerettem volna, ha büszke lenne rám a Tündérkére és átt ölelne ennek az egésznek a végén.
- Meowski gyere és karmolászunk!
Elmosolyodtam volt ebben az apró gesztusban minden. Igazi ki hívó, harcot vért vágyó cuki mosoly. Kisé oldalra dőltem, és ha nem jelent volna, megy a fegyverem el is borultam volna. Igy annak támaszkodva kissé immár az előttem álló kihívásra tereltem erőszakkal a figyelmem. Szeretett teljesen végig simítottam a pallos markolaton, talán kicsit túl sok szeretettel és lehet kicsit erotikusra sikeredet a mozdulat. Ha van perverz hentai néző, akkor tuti bele lát ilyesmit.
A nagy szobrok meg mozdulnak és szorításom erősödik a fegyveremen. Fel tárul az első hullám csodája. Három izé és egy negyedik malac vagy is ezek...
- Kenlacok!
Torz malacok saját elgondolásom szerint valamiféle kentaura hajaznak. Szerintem illik is ez a szó rályuk. Talán aranyosnak is lehetne mondani őket, egy másik világban bárdok nélkül.
- Egy kis malac...
Kezdtem rá egy nagyon régi dalra, azt hiszem, Európából származik egy kicsi országból, amit egy hegység ölel körbe. Az első izé egyenesen rám rontott, de kitértem ellőle. A második már ugrani akart sikerült oldalra hajolnom és alá nyúlnom mi közben elcsavartam a testem. Az arcom ekkor undorodó grimaszolást produkált. A célom az volt kicsit nagyobbra változtassam az izé röppályáján. Ehhez nem kellet elméletileg tennem semmi mást, mint egy már amúgy is mozgó levegőben lévő testnek extra mozgási energiát adni. Csak lökni egyet rajta a jártasságom kihasználva. Na, igen, de pont az izé farkánál volt a kezem amivel ha a műveletem sikeres tuti még jobban fel idegesítem. Az egész nem minősül támadásnak, sem védekezésnek hisz csak meg löktem. Mind, eközben ahogy aprót taszajtottam rajta már fegyverem fogva fordultam is oldalra annak lapjával foghassam fel a harmadik valami rohamát így védekezve. A Kenmalac miatt pedig majd aggódom, ha a közelembe ért. Addig is jút néhány pillanat arra, hogy átt gondoljam, kit lenne jó támadni és elintézni először.

Stat :

Alig pár centire csattog, az álkapocs arcomtól ki nyújtom nyelvem és meg nyalom ajkaim. Elmosolyodom a művelet után, valahogy cseppet sem zavar az állat nyála rám fröcsög. Inkább mintha jobban feltüzelne az egész nyálas dolog. Utoljára hasonlót akkor éreztem, amikor vörös céh ellen küzdő csapat tagja voltam. Elötem a malac, aki közeledik, na meg a hiéna izé. Elfordítom kisé fejem és látom egyik kisé oldalról közelit.
- Tökéletes....
Suttogom és cuki kislányos mosolyt villantok. Hát bocs, de most le járt az időnk a táraidal is kell foglalkoznom. Hagyom, hogy az állat nyomuljon, előre miközben fegyverem köztünk van. Másik hiéna kissé oldalról közelit a harmadik, ha természetből fakadó taktikát követik, minden bizonnyal hátulról szeretné fogait tarkómba mártani. Vagy éppen a lábam elkapni, mindegy nekem úgy sem hagyom neki. Itt és ma nem esztek Sei húsit sajnálom, de nincs szervírozva a vacsora. Egy lépést teszek, hátra majd kettőt hagyom, hogy egyre hevesebben nyomuljon az állat. Eközben ha bár nem látom, de érzem látóteremen kívüli hiéna közelit egyre gyorsabban. Szem kötöm, felöli hiéna is robog felém, na ezt hívjak kilátástalan helyzetnek egyesek. Talán a hiéna, aki mögöttem van egyenesen bele ütközik a másikba, vagy nem és el loholnak egymás mellett. Az is lehet, hogy elhibázom és belém mar ezt a lehetőséget is fel kell vállalnom és fel is fogom. Itt az én mázlim is vagy is egy valami amiról sokan azt hiszik, egy van belőle. Igaz épen csak annyira látok az onnan vagy is letakart szemem felöl közeledőket, távolságukat és alakjukat lássam.
- Ég veled....
Hátrálok egy újabb lépést, nem inkább átt helyezem testsúlyom bal lábamra meg támasztva magam és kilépek oldalra, egy pillanatig még kardom tartom a helyén. Azért két kézre fogva látszólagos holtterem felül közeledő hiénára lecsapjak egy széles mozdulattal. Ha eközben nem harap rám senki a másik kettőból be érkező malac uraság felé fordulok. Tudjak védekezni, de ha van egy kis lehetőség támadásra, akkor kihasználom. Ha még is rám harapna valaki, akkor pallosommal teljes erőmből, ami a csövön kifér, alapon csapok le rá eltöröljem és reménykedek, benne be is találok. Ezután fordulok a malacka felé, hogy ha kell, tudjak védekezni, de ha látok egy rést ahová bedughatom, fegyverem hát támadok.

Talán túlságosan is el volt telve magától a lány, talán azért sikerült a hiénának beleharapnia. Amikor kiállt oda Kanami a hídra úgy képzelte ő lesz a hiro és senki nem fog átjutni rajta, ez így mind szép és jó elképzelésnek tűnt, de sajna a helyzet nem ilyen egyszerű.

Egy szép harapás az oldalába ami egy világító pixelcsíkot hagyott rajta egyben elvitte a életéből a maga hozzátartozó 20 pontját is. Még szerencse, hogy nem fáj a fájdalom...

Kanami az oldalára kapott, majd arcára kiült a végtelen gyűlölet. Ilyenkor az öregek azt mondanák, hogy egy ifjú hölgynek nem szabad így néznie, meg hogy mégis hogyan képzeli mindezt. Még jó, hogy a lányt nem érdekli az ilyesmi.
A gyűlölet melyből most az erőt veszi nem feltétlen jó dolog, de hát üsse kő

Kanami felordított és a kezében lévő fegyverrel sújtott le az előtte lévő állatra.
indult el a fejében a zene, mely jó alapot adott magának a harcnak. Itt egy Dash ott egy csapás, majd a hiéna is remélhetőleg el lesz találva.

Nem okos dolog szinte ész nélkül csapkodni, de hatékony. Ha nem célzol semmire, csak magad elé, akkor nagy valószínűséggel eltalálsz valamit, amikor az épp támadni akar, erre jó ez a módszer, plusz picit engedve az erőnek hátrébb is tudott lépkedni párat. Persze az a véres szájú hiéna amelyik megtámadta az előbb lassan sushiként terült szét.
-Csak a pillanat szerencséje, de nem fog elmenekülni!-felelte a repkedő szőkének. Majd egy jól irányzott csapással ütötte le az egyik hiénát a hídról.

Már csak két Hiéna kutyám izém maradt és egy malacka. Akcióba lendültem volna éppen amikor Nia jelent meg és el csalta a kucumat. Lopni nem ér, kiáltotta majdnem utána. Végül is itt ilyen szabály most nincs. Amit meg ölsz az a tiéd, azt már senki nem veheti el tőled.
- Na megállj, vissza kapod...
Motyogtam magam elé mi közben meg maradt két ellenfelemre koncentráltam. Igen ám, de ki szúrtam Askr is szorongatott helyzetben volt. Lépnem kellett, a döntésem pedig egyszerű volt. Hiéna akit eddig vissza tartottam most meg támadtam. Ki használtam kevés mozgásterem, hirtelen hátrébb léptem. Majd futva Hentesem oldalra tartottam. Mi közben elfutok a hiéna mellet hentesem bele marjon annak oldalába. Igy ha megölni nem is sikerül legalább alaposan lefaragom talán az élet pontjait. Askr farkasa mellett elhaladva egy pillanatra meg állva kardom lapjával malcka tőkeire csapok. Már ha van neki efelé nemző szerve, ha műveletem sikerül. Esetleg meg zavarom annyira a malckát farkas intézkedni tudjon könnyebben. Majd végül minden bizonnyal a nyomomban egy hiénával Niát tölem elválasztó egyik malac mögött termek. Egyszerűen bal karom a nyakára szorítom mintha meg akarnám folytani vak csigolyáit eltörni. Bizony, ha tudom meg is teszem hisz jártasságom bevetve, ami a csővőn kifér, alapon szorítom a mocsok malac torkát. Mi közben, ha tudom hentesemmel fel nyársalom hátulról tövig meg mártva Fegyverem.
- Itt vaaan Seiii.
Idézem egy film nagy mondatát. Az eredeti valahogy igy hangzót azt hiszem, itt van Jhonyyyy. Még hozzá valami horror filmből a ragyogásból aszt hiszem.
Akár sikerül eltörnöm a nyakát vagy eközben csak folytatgatni és leszúrni akár nem Niára pillantok és dobok neki egy puszit.
- Ai most!
Kiáltom neki hisz egyel kevesebb kucu szorongatja igy hogy én a sor végén állot vettem alapos kezelésbe. Talán sikerül levágnom, de ha nem is anyit legaláb tettem bele köptem a malacok levesébe egy nagyot.

Kanami teljes erőbedobással kezdett harcolni, ami végén két hiénát sikeresen lelökött a mélybe, de aztán a nagy hang megszólalt...
-anyád! erről nem volt szó...-tette hozzá az éginek, hátha meghatja valamellyest.
A rózsaszínhajú viszont ezután nem tétlenkedett, úgy döntött, hogy fogja magát és beleveti magát a harc közepébe. Egy picit körbenézett, látta mindenki benne van a szarban, de jó mélyen, így nem volt mit tenni, kénytelen volt magát odatenni.

A szőke csaj tűnt annak akit meg kellett menteni, mert a zombimalacemberek jól körbevették, jól láthatóan erőszakosan közösülésre akarták rá venni. Kanami nem habozott elindult arra. Hamar tette meg lépteit, szinte égett a talaj a lába alatt láva lett volna. Mielőtt oda ért, egy epic szuper ugrással a tömeg közepébe cseppent, de nem is akárhogy... Szuperhős landolással.

Kanami tudta, hogy tönkreteszi a térdet, de nem hagyhatta a szőkét benne a cucu rengetegben. Fegyverét előrántva egyik kezébe próbálta hason suhintani keresztbe az egyik malacot, miközben szabad kezével egy másikat célzott meg orrnyergen ütésre. Persze ezzel ha két legyet üt egy csapásra is marad még pár, de remélhetőleg azt elintézi majd valaki más.

Heroicusnak mondanám a cselekedetet, de lehet tehetett volna bele több eszet. Csapkodni ész nélkül veszélyes, de a drága lányért még az is lehet, hogy esélyes.

Nohát igen, Kanami nem az a személy volt, akit pár erősen ismerős cucu elriasztott volna, mindig olyasmi járt a fejében amit rajta kívül senki nem érthetett meg. Például most elképzelte, milyen jó kis sült lenne ezekből, vagy ha nem is amit dobnak magukból abból tuti.
-Ha nem hoznám magamra a bajt, akkor másra kéne mérgesnek lennem miatta, így ráadásnak sosem unatkozom-villantotta meg félőrült vigyorát és szép fehér fogsorát, majd nem habozva a hatalmas fegyverével lendített egyet a már felbőszített malacpofa irányába. A hatalmas fegyver szépen illik mások gyomrába, pláne ha pixelhegyek fröcsögnek utána.

Bár veszélyes lépés a tömeg közepén "böszmülni" igazán élvezetes tevékenység, ezért szép akrobatikusnak nem mondható mozdulattal pörgette ki magát fegyverével olyan hatást keltve ezáltal, hogy ő az igazi király aki ledarál bárkit, legyen az ellenség vagy barát, persze a cucuknak lehet nem tetszik az ilyen, merthát a fő ellenség ők voltak, és feléjük kezdett sasszézni a lány eme mozdulattal.
-Vigyázat! senki kedvéért nem lassítok!-fejtette ki Kanami amivel lehet sokaknak fejfájást fog okozni

Tény ami tény a saját szórakozását előtérbe helyezte másokéval szemben és tény ami tény most nagyon is elemében érezte magát Kanami. Ha egy pillanatképet készítenénk, arcán a vigyor mellett viszont enyhe hányinger jeleit is tapasztalhatunk, ami kitudja mikor váltja ki a hatást és hogyan.

Ki mit hol merre és mikor nem érdekelt, a malacom akartam. Hamisítatlan disznótort vidékies módra, mindjárt lesz is itten hurka kolbász meg sonka.
Malackámon, akin lovaglok, heves táncot jár pengém meg vagdosom, szurkálom. Alaposan levigyem az élet pontjait, végül remélem, hogy befejező mozdulatom kivégző. Egy egyszerű nyakendöt készítek neki olasz minőség, vagy mondhatnám, mosolyt vágok egyik fülétöl másikig. Torok nyiszálásom nem lenne, elegendő mikor földre huppannék, épp széles kaszáló mozdulatot még teszek. Lehet, már csak levegőt csapkodom, az is lehet nem. A mozdulat végén háttal vagyok a cocámnak. és remélem, épp pixelekre robban ezzel egy nagyon vagány hátteret adva nekem.
- A száraz földön is én vagyok az úr Harr harr.
Egy kavicsot felkapva nagyot lendítek rajta és becélzom Askrt szorongató erősebik Hiénát. A gyengében nincs ki hívás nincs élvezet, nem is ez vezérelt igazán, hanem az segítsek rajta. Ketten már csak elbírnak a malackákkal, ha az enyém közben még sem pusztult el biztos, elég neki már csak pár jól irányzott vágás.
Hangosan felkiáltok és egyenesen meg rohamozom a Hiénám.
- A tengerek és a föld tigrise támad harr harr.
Igen önjelölt macskája vagyok mind a kettőnek, de nem is a lényeg inkább az levágjam a következő célpontom. Szóval rohamozok és ha a Hiéna ugrik lendületem kihasználva hányatd vágom magam. Hátamon csúszok még picit mi közben fegyveremmel a Hinéna felé döfök. Majd lehetö leggyorsabban felpattanok, hogy további szeretetben részesítsem a négylábút. Már ha ugyan túlélte az első csókunk. Kell védekezni, tudjak, vagy támadni attól függően malacomat és hiénámat ki végezteme. Laza mozdulatokkal lassan elindulok a sebzett Askrt szorongató Hiéna felé.

- Harr harr vagy is nyan nyan!
Minden ellenfél csilingelő pukkanásos pixel eső közepedet elhalálozott. Ohhh de édes is ez a hang. A győzelmünk hangja az első menet teljesítve. Fejemben egy régi verekedős videójáték hangján mormogom. Round one...flawles victory!
Niára pillantok majd Askre és Kanamira, egy kicsi indián kieset maradt négy.
- Négy kicsi indián, ki lesz a következő?
Annyi biztos nem ál szándékomban Cear vagy is Béke sorsára jutni. A végéig akartam maradni és teljesíteni ezt az örült arénát. Hiszen később lesz mivel büszkélkednem, és teszek egy újabb lépést céljaim egyike felé.
Ekkor remeg a föld és remeg az ég. Reccsen maga a levegő áhh van, olyan egyáltalán recseg a levegő? Ja nem valami más volt az és felreppent egy gyík. Szép méretes darab nem tagadom. Reménykedem benne nem ő lesz az extra meglepetés a legvégén. Egy ilyen örült fazonból kitelik végén nem a malac hanem a gyík lesz a fő ellenség.
- Ride!
Pár pillanat alatt kel döntenem, itt most ebben a pillanatban önzőnek kell lenem. Pénz és xp a tét, na meg a hírnév mind három kell nekem.
Futásnak eredek a sárkánynak ugyan is vannak pikkelyei és lába is. Meg próbálom felugorva elkapni a lábát mi nem szőrös, hanem pikkelyes. Vagy egy pikkelyben próbálok megkapaszkodni.
Sikerül a műveletem hangosan felkiáltok és az ég felé vagy is az aréna teteje felé pillantok.
Ám mikor hirtelen lejt menetbe kezdünk, megrémülök, na, ne már nem akarok oda lent kikötni. nem akarok kiesni és lebőgni, hogy csak ennyit tudtam. Hogyan is nézhetnék tükörbe, ha ilyen ócska módon esnék ki? Se hogy igy ha sikerült fel kapaszkodnom a lejt menet vége fele mikor már közel vagyunk, a talajhoz leugrom, lemondok a lovaglásról inkább két lábal a földön, mint kiesve a lelátóról figyelve.

Nem sikerült volna, felkapaszkodnom akkor jól megfigyelem a sárkány mozgását, mit és hogyan csinál, hogy legközelebb legyen esélyem felkapaszkodni.