[Küldetés] Hímestojás

by **Cardinal** Szomb. Szept. 23 2017, 10:47

Résztvevők:
- Kiwi (jutalom nélkül)
- Kokoro

Takumi talált egy tojást. Remélhetőleg nem egy sárkány fészkéből lopták, hanem egy idomár hagyta el, de attól még alanyunk nem tud mit kezdeni a kasztja számára idegen valamivel. Szóval idomárokat keres, akik segítenek neki kitalálni, mi legyen a sorsa ennek a tojásnak. A felhívás Solvik sétálóparkjába visz titeket, a küldetést pedig egy ottani NPC-től vehetitek fel, aki a régi víztorony romjaihoz irányít titeket. Elvileg ott találjátok Takumit. Jussatok el odáig, hogy felkeresitek a helyszínt.

Határidő: október 1.

by **Kiwi** Vas. Szept. 24 2017, 23:42

Úgy terveztem, hogy ma is szamarazással töltöm a napot. Szükségem van még pár jelvényre, bár amennyire sürgetem a dolgok, annyira halogatom is, hisz mindezt egy önmagam által felállított kompromisszumhoz kötöttem. A jelvények lehetővé teszik az újrapontozást, erre így is úgy is szükségem lesz. Ugyan ha csak simán kasztot váltok, amitől félek.. Vagyis inkább a megbánástól, így… Úgy döntöttem, hogy annyi időm van a tojással kapcsolatban, ameddig a jelvények száma nem sikerül.
Végül kikerültem a gondolatokat és úgy döntöttem Solvik felé veszem az irányt. Eddig egyszer voltam csak a főváros szépen kiépített parkjában, de bevallom, alig ismerem magát a helyet. Ez önmagában nem is érdekelne, de rájöttem, hogy a legtöbb szintnek van valami érdekessége, látványossága. Ezek viszont motiválnak annyira, hogy ha egy kis kikapcsolódásra van szükségem, akkor meg legyen a napi teendőm. A városban súlyos pletykák terjengnek még mindig, pedig a koboldok alól ár jó ideje fel vannak szabadítani. Az ottlétem pár perce után az npc-k egy emberként mozdultak meg, figyeltek fel egy irányba majd mindenki ott hagyta a saját pultját, házát, hogy a programuk parancsát teljesítsék. Én még azok közé tartoztam, akiket meglepett ez a jelenet, hiába vagyok tisztába azzal, hogy vörösek nem jöhetnek ide, sosem láttam még saját szemmel mi is történik ilyenkor.
A város hirdetőfalán találtam pár küldetésfelhívást, valamint néhány játékos is kirakott pár hirdetést. Volt aki karaokéra kereset társat, akadt aki a boltját hirdette, volt aki harcolni akart, és volt egy viszonylag szokatlan felhívás is. Találtak egy a gyanú szerint idomártojást és nem tudja mit csináljon vele. Elhúztam a számat az olvasatra. Ugyan egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy hátha ők találnak megoldást a problémára és elleshetném, de minél több idő telik el, úgy titkolom egyre inkább a kasztomat. Utálom azokat a pillantásokat. Az értetlenséget a szemekben, a szánalmat, sajnálatot és a kérdéseket, amikre nem tudok mit felelni… Haragudtam a kasztomra és nem akartam már annyira azt a megoldást amit eddig. A magammal kötött kompromisszum inkább… amolyan zsarolás a petnek. Ha addig nem kell ki, megválok tőle… Utamat a város romjai felé követem, persze ott volt bennem a kíváncsiság, a csatornák irányába, de még nem találtam rá alkalmat, hogy jó helyen jussak le oda.

by **Kokoro** Hétf. Szept. 25 2017, 13:08

Nagyon sokáig bújtam. Nem mertem kimenni. Nem mertem kinyitni az ajtót. Nem mertem megmozdulni. Norm csak néha sípolt egyet az űgy végében. Összehúzta magát. Olyan volt, mint egy kis fekete gombolyag. Csak szőrös. Jack néha az ajtóhoz szaladt. Kaparta. Éles volt a hang. Nyüszített. Leült elé, és nézte a kilincset. Én bújtam. Lábaimat felhúzva ültem az ágyon. A párnákon. Volt, hogy kopogtattak. Nem jöttek be. Nem szóltam nekik.
A Nevelők nagyon meg fognak bűntetni.
Rikomono biztos haragszik rám.
Nem szabad elmondanunk. Nem szabad elmondanunk senkinek. És én kikotyogtam. Úgy tett, mintha nem tudná. Nem értené. Jól csinálta. Én nem.
Nagyon dühös.
Tudom.
Csak Atoru. Ő hiányzik. Nagyon hiányzik. Vagyis, NAGYON hiányzik. Tényleg. Nincs is ekkora betűméret...
Azt hiszem, valami újat tanultam ezzel.
Aztán volt egy nap. Az ablakon kezdett hideg szél fújni be. Felálltam és becsuktam. Aztán megálltam és néztem. Kifelé néztem. Visszanyitottam az ablakot. Felmásztam a párkányra. Ilyen magasan erősebb a szél. Belekapott a hajamba, az arcomba. Hívogatott. Erősen kapaszkodtam a keretbe, a lábaim fele a levegőben lógtak.
Lenéztem a mélybe, és láttam a sok mozgó pontot. Láttam a várost. Elszorult a szívem.
Jack kíváncsian figyelt. Felnyüszített. Norm a füleibe kapaszkodott. Ők nem változtak. Nem változtak, mert én bezártam őket. Nem változtak, mert nem változok én sem. Mert nincsen több tollam. Csak egy van. Felnézem az égre. Repülni szeretnék, mint a madarak...
Több tollat kell szereznem.
Az ajtó nagyot csikordult, mikor kinyitottam.

Gyors voltam. Csak mentem, előre, senki nem volt sehol. Nem torpantam meg. Felvettem egy kiskabátot, és kiszaladtam. Szaladtam egészen messzire.
Aztán megálltam. Teleportkapu. Használtam már. Elé léptem, és megálltam. Valaki felordított mögöttem, hogy siessek. Oké, bólintottam. Csak kiválasztottam egy számot. 13. Olvastam valahol, hogy az balszerencsét jelent. Akkor miért használják az emberek? Meg akarom tudni. Valahogy biztos meg lehet tudni. Jack és Norm nagyon jókedvűek voltak. Szerintem nem azért, mert 13.
Toppant a kiscipőm a kövön. A rendszer kiírta, hogy új helyen vagyok. Solvik. Még sosem jártam erre. Körbenéztem, de semmi különös. Kicsit romos. Nincsenek olyan sokan.
-Sétáljunk...?
Csúszott ki a számon. Jack vakkantott egyet, és boldogan megugrott. Norm sípolt, jókedvűen, élesen, és integetett a lábaival. Aztán kapaszkodott, nehogy leessen. El is indultak, sebesen, egy irányba. Én követtem őket. Mindig bocsánatot kértem, mikor nekimentem valakinek. Nem akartam. Én csak őket követem.
Ők találták meg a parkot. És az NPC-t. Mikor megláttam, kicsit megálltam, gondolkodtam. Mikor a tollat kaptam, akkor is láttam. Ezt a jelet a feje fölött. Akkor azt jelenti, itt kaphatok tollat? Odamentem beszélgetni. Végig bólogattam. Nem volt bonyolult. Egy tojás, talán madáré. És ha madáré, akkor lehet tollam. És ha lesz sok tollam... akkor repülhetek. Kirepülhetek a torony ablakából. Kirepülhetek a... Őelőlük...
Könnyű volt a toronyhoz menni. Már lassabban haladtunk. Jack jókedvűen pattogott előre. Én komótosan követtem. A komótosan az az, hogy lassan, és nyugodtan, meg ráérősen. Azt hiszem. Nem rég olvastam ezt a könyvben. Sokban. Sokszor előfordul ez a szó a regényekben. De már nagyon régen nem olvastam. A könyvtárosnak vajon eszébe jutok néha? Meg kéne látogatnom... talán... ha nem zavarom.
Miért jut ez eszembe? Nekem nem szabad... látogatnom. Engem látogatnak...
De nem itt.
Miért jut eszembe Atoru?

by **Cardinal** Vas. Okt. 08 2017, 12:22

Kokoro
Takumit nem nehéz észrevenni, mivel egyedül álldogál a víztorony maradványainál. Nem egy kirívó valaki, átlagos magasság, sötét haj, egyszerű öltözet. Ha közelebb merészkedsz, láthatsz egy kisebb heget a szeme felett, de nagyjából ennyi. A tojást a kezében tartja, egy kibundázott fogantyús dobozban, ő maga pedig idegesen nézeget körbe, mintha attól félne, hogy valaki rajtakapja csínytevés közben.
- Szia! A tojás miatt, ugye..? - kérdi meg tőled, majd a tekintetét a szeme sarkába irányítja. Nem biztos, hogy feltűnik neked, de az óráját nézi meg, majd a figyelme ráterelődik lassan a sakálodra és a pókodra.
- Neked két peted is van? Két tojást kaptál? Vagy megszelídítettél egyet? - kérdezget kicsit, majd némi csendbe burkolózik. Vár még, hátha ideér még valaki, azonban kettesben maradtok. Látszik rajta,hogy nem igazán tud mit kezdeni veled.
- Azt hiszem, ennyien leszünk... - hajtja le a fejét kissé csalódottan - Velem jössz? Megmutatom a tojást - invitál meg, ki tudja hová, majd lassan elindul, és nézi, hogy követed-e. Nem túl határozott, talán arra gondol, hogy ha túl magabiztosan indul el, akkor nem fogod követni.

Kiwi
Nem haraptál, úgyhogy nézzük, mibe keveredsz önmagadtól. Szoktad mondani, hogy keresed a bajt, de mi van akkor, ha az magától talál meg téged? Lehet, hogy Solvik egy békés város, de ez nem jelenti azt, hogy az égvilágon senki sem gondol arra, hogy rosszalkodjon. Két meglehetősen magas, nyúlánk férfi közelít feléd szemből. Semmi feltűnő, beszélgetnek kedélyesen. Nagyjából egyszerre vesznek észre téged, épp akkora távolságból, ahogy észre szokás venni azt, amikor szembejön veled valaki. Kétfelé kerülnek ki, egyikük a bal, másikuk a jobb oldaladon. Viszont az egyikük "véletlenül" kicsit meglök, és mire felocsúdhatnál, mindkettejük keze a hátizsákod szíjait fogja. Egyszerűen lerántják a hátadról. Mivel hármas akrobatikád van, így nem feltétlenül esel hanyatt a mozdulattól, de az egyensúlyodból mindenképp kibillensz. A két férfi pedig, kezükben a táskával, talán nem is sejtve, hogy mi van benne, futásnak ered.

Határidő: október 21.

by **Kiwi** Vas. Okt. 08 2017, 13:59

Nem mondhatnám, hogy céltalan voltam, ahogy haladtam előre, a plakát amit olvastam úgy kopott ki a gondolataim sorából. Hamar megfeledkeztem róla és ugyan a szinten maradva, de másféle indokból maradtam.
Az utcán haladtam a gondolatok szűk soraiba zárva, magányosan. Nem érzékeltem veszélyt hiszen védett övezeten belül, nem is számítottam semmiféle támadásra, ha érnek efféle offenzívák, azok is inkább provokációk következményei. Egyik lábam a másik után, a kezemet hol a táskám szíjára helyzettem, hol zsebre tettem, de végül a pulcsiú újját az újjaimra húzva találták meg a "helyüket". Feszélyezve voltam, hiszen egy egészen új környkénen tartózkodtam, és rengeteg új látvány fogadott. Boltok sora, játékosok kisebb klikkjei, egy-egy padon a könyvük társaságát igénylő emberek. Nyugodt volt és csendes. A fejemben kialakult képek viszont kevésbé. Szoktam furcsa dolgokról fantáziálni, szinte minden napos nálam az eseményvíziók felállítása, ami annyit jelent, hogy elkalandozok, miként oldanék meg egy problémát, vagy közbeavatkoznék-e, egy olyan történésbe, amihez semmi közöm.
Most is így történt. Viszonylag békés, jókedélyű embereket láttam, és bevillant amikor Ralberg utcáit jártam, viszonylag késő este. Ugyan sötét nem volt, mégis eléggé paráztam, hogy különböző rémképek jelenjenek meg, engem vagy másokat ért támadásról. Bevillant, hogy kint erre is volt "válaszom", ha fegyverem nem is. Mit csinálnék egy engem ért támadás esetén?
Két főbb alternatívám volt:
Az egyik, a telefon a kézben és hangosan beszélni, de természetes hangon, amikor első dolgod közölni a telefonba azt, hogy honnan tartasz hazafelé és mikorra leszel várható. Értelemszerűen egy rövid időtartamot kitalálva.
A másik, amennyiben nem tudod használni, vagy túlzottan feltűnő volna, hogy nincs senki a vonal másik végén, az a kulcscsomó. Nem is gondolná senki, mennyire fájdalmas és meglepő lehet az, ha egy ilyen tompa de szúrós fémeszközzel ütsz meg valakit. És hol támadod? Lágy érszek. Mindig lágy részek. A szem lenne a legoptimálisabb, de egyszerűen még ha engem is támadnak meg, nem tudnám elviselni, hogy valakit akár meg is vakíthatok. Pedig úgy lehetne a legtöbb időt nyerni a futásra.
De itt mit tehetsz? A legokosabb, ha nem vagy egyedül. Ezt már buktam. A másik, ha emberek közelében maradsz, hiszen bármikor feltűnést kellthetsz és mivel tudjuk idebent sok a "hős"jelölt, így talán nem is kéne aggódni...
Mégsem bízok ebben. Mit találhatnék ki idebent? A teleportkristály az rendben van, kézközelben is van, mégis ha elkábítanak, vagy befogják a számat, feleslegessé válik. A képességem amivel "láthatatlanná" tudok válni mások előtt, az pont jó arra, hogy ezeket kivédjem, de nem mindig biztos hogy működni fog. Felsóhajtottam.
Nem kéne ilyeneken agyalnom, főleg nem védett övezeten belül, de mikor, ha most nem?
A velem szembekerülő fiúk nem sokk vizet zavartak, fel sem néztem rájuk, megpróbáltam kikerülni őket, hogy utat engedjek nekik, de még így is nekem jött az egyik. Mivel tudtam, hogy könnyen elkalandozok és olyankor lassabbak az érzékeim, így meg sem fordult a fejemben, hogy szándékos is lehet. Már épp készültem bocsánatot kérni, de mire szóra nyithattam a szám, csupán pár rángatást éreztem és hogy hiába szorítottam a könyököm az bordáimhoz és hajlítottam be a kezem mégis sikerült lerángatniuk rólam a táskát. Egyszerűen elfelejtettem kiabálni. Fel sem fogtam, túl hirtelen ért és csupán annyira tudtam koncentrálni, hogy valamiképp védjem magam és a táskámat. Egy hang sem jött ki a torkomon, csupán a megrémült ábrázatom és az lehetett mások számára fura, ahogy a két srác körbeáll.
Éreztem mennyivel könnyebb vagyok a táska súlya nélkül. Még megpróbáltam utánakapni az egyik srác karjának, és ekkor kezdődött el végre az, hogy tudatosult bennem mi is történt.
- Segítség, tolvajok! - Kiáltottam el magam és szaladtam utánuk. Bár míg az előbb leblokkoltam, most minden intuíció és gondolat villámsebesen járta át a koponyámat. Felmérni mennyire csapda, mennyire szokás a lopás, és hogy tudhatják-e, hogy mi is lapul a táskámban. Az utóbbit nem hiszem, de a lopások rendszeresek, így vagy úgy... Csapdára meg szintén nem gondolnék, hiszen nem vagyok én olyan nagy játékos, esetleg híres, de még csak nem is ártottam másoknak sem. Talán egy embert fenyegettem meg, de... ő nem az a fajta, hogy csoportban dolgozzon. Ahogy a lábam bírta eredtem utánuk és nyomkövetésemmel, ha le is tudtak hagyni picit még mindig kellett, hogy lássam őket. A képességemen kattogtam. Azon, hogy ha most megnyitnám a "világomat" vajon a tojás is ott lenne-e? Hisz amikor otthon csináltam, ott volt. De, ugye amikor visszatérünk, akkor az adott helyünkön jelenünk meg. Ha nem érek oda időben, akár olyan játékosok kezére is kerülhet, akiket még ennyire sem láttam mint őket... Nem használhatom.

by **Kokoro** Hétf. Okt. 16 2017, 21:31

Megzavarodtam. Kicsit megálltam. Jack még haladt előre. Észrevette, hogy én nem teszem. Talán nem hallotta a lépteimet. Megfordult és rám nézett. Kérdőn, ahogy szokott. Kicsit nyüszített is. Én visszanéztem rá. Neki már merek a szemébe nézni. Néztem már sokszor. Nem halt meg.
Végül tovább mentem. A szívem már nem kalapált annyira. Mert itt senki nem fog meglátogatni. Tudom.
Végül odaértünk. És tényleg ott volt. Kicsit megdobbant a szívem. Megkönnyebbültem. Az... hogy is volt? Az egy jó érzés. Mikor minden jól alakul. Mikor az történik, amit... remél az ember. A remény az egy szép szó. Egy nagyon szép szó.
Közelebb léptem. Észrevett. Én elkaptam a tekintetem. Nem szabad a szemébe néznem. Jack és Atoru. Az övékébe már néztem. Nem történt velük semmi. Még. Félek. Nagyon félek. Féltem őket. Másokéba nem nézek. Sosem lehet tudni.
Csak bólintok. Kicsit hümmögök. Nem tudom, figyel-e. Nem tudom, látta-e a mozdulatom. Szóval a hümmögés igenlő. Halk, de hallható. Aztán kérdez. Én feljebb nézek. Nem a szemébe. Az állára. A hajára. Majd Jackre és Normra. Norm integet is. Jókedvűnek tűnnek. Elmosolyodom egy kicsikét. Megint bólintok.
-Jack tojás. Norm-ot kaptam. Ajándék. -mondom. Röviden és tömören. Ahogy azt kell. Ahogy muszáj. Ahogy tanították. Aztán csak állok. A kezeimet fogtam magam előtt. Mint egy jól nevelt lány. Nem mozdultam. Talán még beszélt valakivel. Aztán megszólal. Kicsit elszomorodom tőle. Tehát tényleg várt, de nem jött senki. Mikor elindul, követem, szó nélkül. Jack vakkant egyet. Ő előre szalad. Körbeugrálja a fiút, majd visszatér mellém. Körbeugrál, majd megismétli. Izgága.

by **Cardinal** Vas. Nov. 05 2017, 18:26

Kiwi
A táska náluk van, de még időben reagálsz ahhoz, hogy a nyomukba eredj. Végig látod őket, egy kicsit gyorsabb vagy náluk. A kiáltozásodra viszont senki sem reagál, úgy tűnik ezt a problémát most egyedül kell megoldanod.
- Ez követ minket! - kiált hirtelen az egyik, mire pillanatokkal később szétválnak az egyik sarkon. Az egyik viszi a hátizsákot tovább, a másik pedig másfelé fut. Talán segítséget hoz, vagy hátulról akar téged megtámadni és lefoglalni? Egyik sem. Feltűnhet neked, hogy milyen jó erőben van a férfi, akit követsz, te már lassan kezded érezni a lábaidban a fáradságot, rajta azonban semmi ilyesmi nem látszik, ugyanabban a tempóban fut tovább. Továbbra is kicsit lassabban, mint te. Azonban mire utolérhetnéd, kiderül, miért váltak szét. Az egyikük levágta az utat, és az egyik kézből a másikba repül a táskád: átveszi a másik tolvaj, és neked bizony időveszteséget jelent lefékezni és irányít váltani. Ráadásul az ő lábai frissek, a tiéd már nem. Kezdesz lemaradni. Megpróbálsz tenni valamit, vagy a nyomkövetésedre bízod magad?

Kokoro
Mivel a fiú látja, hogy mész utána, sokkal magabiztosabbá válik, határozottan tör előre, de nem túl gyorsan, így nem okozhat neked gondot, hogy kövesd. Már csak azért sem, mert Jack ugrálása is kicsit lassítja őt, mégsem akar rálépni az állatkára.
- Aranyos állatkák. Azt lehet látni előre, hogy egy tojásból milyen állat fog kikelni? Kíváncsi vagyok, hogy ebből mi lesz! - kérdez téged Takumi csevegő hangnemben. Kicsit izgatott lehet ő is, nem csak a sakálod. Utcáról-utcára haladtok, mikor is furcsa jelenet tanúi lesztek. Egy férfi az egyik sarok mögött leskelődik egy darabig, aztán hirtelen elrugaszkodik, elkap egy táskát, és elkezd futni teljes erőből. Mintha valami váltó lenne. Takumi rád pillant, mintha valami tanácsot várna tőled. Felétek tart.
- Félre az útból! - kiált a fazon.Az útjában állsz, Kokoro.

by **Kokoro** Hétf. Nov. 06 2017, 10:51

Tartom a lépést, tartom a távolságot. Odafigyelek, amennyire csak tudok. Jack ugrál tovább, játszik, olykor eltávolodik, meghempereg a földön. Norm olyankor élesen felsivít, nem tetszően. Feláll a földről, kicsit mintha leporolná magát. Vicces. Aztán visszamászik Jackre. Ő megvárja, de csak addig. Utána megint ugrál.
A fiú aztán megszólal. Kíváncsian felpillantok. A tarkóját látom. A haját, a széllel játszó hajszálait. A vállainak vonalát, ahogy lépdel. Kicsit elmosolyodom. Aztán megrázom a fejem, hogy ne mosolyogjak. Nem szabad mosolyogni. Nekem nem szabad. Vannak lányok, akik vihognak. Nekik vihogniuk kell. Nekem nem szabad.
-Köszönöm.
Kimondtam. Halkan, fejemet lehajtva. Kimondtam.
Aztán beszél tovább. Kicsit félredöntöm a fejem. Kicsit meg merem emelni a hangom. De csak azért, hogy ő is hallja! Csakis azért! Mert sétálunk, és fúj a szél, és az elviszi a hangot, és nem hallani annyira. Én pedig mögötte vagyok.
-Egy lány mesélt nekem egyszer. Az ő tojása szürke és feket volt. Meg kicsit szőrös. Óriáspókja lett belőle. Norm. -mutatok a pókra a sakál fején. Nem tudom, a fiú látja-e. Hisz nem fordul felém.
-Az enyém is szőrös volt. Homokszínű. És sakál lett. Jackal. -mondom. Bár fura volt. Jack neve is Sakál-t jelent. Csak másképp.
Végül bólintok. Én is kíváncsi vagyok a tojásra. Hogy mi lehet benne. Találkoztam már sok mindennel. Sárkánnyal, főnixxel, macskával, farkassal...
Jack megtorpan. Felvakkant, mire megtorpanok én is. Ha a fiú nem áll meg, elé ugrik és vakkant megint. Tudom, mit jelent ez a vakkantás.
Veszély.
Mered előre. Meredek én is. Látom a srácot. Látom, ahogy elkapja a táskát. Megindul, felénk, sebesen, vágtázva. Megdermedek. Felém jön. Férfi. Heves. Rossz.
Jack morog. Mellém ugrik. Fogai közé kapja a szoknyám végét. Húzni kezdi. Érzem a derekamon a húzást. Mégsem állok meg. Norm sipítozik, mintha szél fújna át egy apró lukon.
A férfi egyre közeledik. Kinyílik a szám. Elkiáltom magam. Sikítok. Megfogom a maszkom és magam elé tartom. Kinyílik a maszk szája.

//Megpróbálkozom az Óriáspók Maszk képivel. Ha sikerül, akkor a maszk szájából kilövődő pókháló kifeszül a falak között a rohanó srác előtt és remélheőleg megállítják egy kis időre. Ha nem sikerül, akkor nem történik semmi, max kikerül vagy belém jön Very Happy

Ha van nála kötőtű, belém is köthet...
#Fáradtvagyok//

by **Kayaba Akihiko** Hétf. Nov. 06 2017, 10:51

The member 'Kokoro' has done the following action : Kockadobás

'Római stílusos 6-os' :
[Küldetés] Hímestojás 4766604805_c1598fabbe_s

by **Cardinal** Pént. Márc. 30 2018, 11:39

A hálóval sikerült elkapni a srácot, így Kiwi visszaszerezhette a hátizsákját. Takumi meg nem túl jó az érzelmei elrejtésében, látványos bosszankodása alapján könnyen leeshet, hogy a tolvajokkal van, szóval talán nem érdemes vele tartani mégse. Legrövidebb küldetés ever.

Kiwi nélkül nincs értelme a küldinek, úgyhogy lezárom, sorry Kokoro >< 15 exp és 30 arany jár érte.

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] Hímestojás

[Küldetés] Hímestojás

Re: [Küldetés] Hímestojás

Re: [Küldetés] Hímestojás

Re: [Küldetés] Hímestojás

Re: [Küldetés] Hímestojás

Re: [Küldetés] Hímestojás

Re: [Küldetés] Hímestojás

Re: [Küldetés] Hímestojás

Re: [Küldetés] Hímestojás

Re: [Küldetés] Hímestojás

Re: [Küldetés] Hímestojás