Re: [Event] A kataklizma

by **Tachibana Makoto** Szomb. Okt. 14 2017, 17:50

Igazából nem is tudom, miért kerestem annyira valakit, akihez hozzácsapódhatok. Alapesetben nincs azzal semmi bajom, ha egyedül teljesítek valamilyen felderítést, vagy mint most, így szerzek információt arról, hogy tulajdonképpen mi a fene miatt csődítettek minket össze. Így hajnalban aztán mégis fürkésztem a tömeget a nyakamat nyújtogatva. Hiába, még mindig, ennyi év után is rengeteg ismeretlen arcot látok. Vagy éppen csak nem jegyeztem meg őket, pedig már láttam. Engem bezzeg nem könnyű elfelejteni a jellegzetes külsőm mellett :] Most is rengeteg pillantást kaptam, ha másért nem, hát az indikátorom miatt.
A hosszas beszédet így keresgélés közben fél füllel hallottam, és fél szemmel néztem abba az irányba, ahonnan a hang jött, a sátrak környékéről, mígnem rövid úton feladtam, hogy megpillantsam az orgánum tulajdonosát. Talán nem is volt fontos. Ellenben úgy éreztem magam, mint aki valamiféle katasztrófafilmbe keveredett, ahol egy halálos vírus szabadult el, miután egy szerencsétlen flótás hazacipelte Afrikából. Vonjunk párhuzamot a koboldok és az őserőben élő majmok között? :] Akárhogy is, az egész úgy hangzott, mint egy olyan program, amivel a mai napomat sikeresen elüthetem. Na, körülbelül ekkor futott be Liese üzenete, és a jelzett irányba nézve kis keresgélés után meg is pillantottam a lányt. Elmosolyodtam, majd átvágtam magam a sokaságon, hogy ezt a néhány tucat métert megtegyem, és jómagam is felmásszak arra a tetőre, kicsit nagyobb küzdelmet folytatva a virtuális gravitációval, mint a legtöbb ember. Hiába, akinek nincs akrobatikája, annak sok mindennel meggyűlik a baja. Megöleltem a szöszit, és megkockáztattam egy gyors csókot is, amiből aztán egy icipicit hosszabb lett, ha hagyta, mert... mert... hát tudjuk, hogy megy ez.
- A felderítés tűnik a legizgalmasabbnak, erre bedobják nekem a csalit egy minibossal - sóhajtottam fel, és el is kezdtem morfondírozni rajta, hogy melyiket válasszam. Nyilván a városvédés több harccal jár, amire én nem feltétlenül voltam vevő, sőt, ha nem muszáj, én nem nyúlok se kardhoz, se buzogányhoz. És ez volt az az ok, amiért végül inkább a felderítők felé hajlott a szívem, miniboss ide vagy oda. Szívós és kitartó is vagyok, tudok csapatban is dolgozni, bár annak a csapat többi tagja valamiért nem szokott örülni :] Szóval megvolt minden kvalitásom a feladathoz, és abba az irányba indultam el. Ezek szerint Liesével :]

by **Morgane LeBleu** Szomb. Okt. 14 2017, 18:06

Szokásomhoz híven a negyedik szinten bóklásztam az este közepén, kivételesen viszont a búvóhelyemre mentem a romvárosba, pár napja nappal aludtam és most is már bőven éjfél felé jártunk, ahogy beléptem pici fáklyát gyújtottam és lepakoltam és ledőltem pihenni...
Hajnali háromkor aztán felvertek...
-Mi a fene ki az az őrült aki hajnali háromkor felveri a romvárost itt nem lakik szinte senki és mégis...
deha már fel vagyok meghallgattam amit mondani akart a hang
-a véég? ne már ilyen gyorsan van egy event? Hűűű ezt meg kell néznem... nem hagyhatom ki semmiképpen sem!
nem. Ne kérdezzétek kihez beszéltem mert én sem tudom megmondani... lehet túl sokat vagyok egyedül és lehet beszélgetnem kéne emberekkel is?
Ugyan ne már akkor mi lenne a solo player pályafutásommal? Komolyan gondoljatok bele!

Inkább összeszedtem magam egy felborított asztal és egy szék lett az eredmény, mert nem a sima ruhámban akartam menni először, hanem a szuper-duper-titkos ninja ruhámban, de végül meggondoltam magamat és a sima ruhámat néztem ki... felszerelések és hasonlók elrakva, én elrakva más meg nem hiszem kell....
-Szóóóval, hogyan is működik ez az izé?-tartottam a kezemben a teleport kristályt, amit ugyan párszor már használtam, de ugye a tapasztalatom ebben még nem volt a legmélyebb... ugyanis sosem kellett még használnom, vagyis de, de csak ritkán...
-Alakazam? Zsupszkulcs? Jaaaa hoppáré!-és már az első szint főterén is találtam magam
-Úúúúristeeen mi ez a tömeg itt?-dőlt ki belőlem azonnal, hiszen több száz, több ezer játékos volt ott azonnal, még jó hogy így elvesztem a tömegben....

Próbáltam nem feltűnően úgy csinálni, mintha valakit keresnék, de persze ez a legnagyobb kamu volt, nem ismertem senkit... a barát listám teljesen üres volt még mindig, ez mondjuk nem meglepő egy kalóz, bajkeverő, tolvaj és még sorolhatnám milyen játékostól, de a lényeget azt hiszem át tudom adni...
-óóó a tetőkön is vannak, meg a toronyban, hogy a sötét kicsi lyukakat ki ne hagyjam.... hmmm merre mehetnék?
Gondolkodtam kicsit hangosan, páran furán is néztek rám, még szerencse, hogy franciául motyogtam a dolgokat, nem hiszem sokan beszélnek erre az anyanyelvemen... szerencsére...
Ekkor törte meg a magányomat aza idegesítő hang....
-Fura dolgok, és hablabla és hablabla hasonlók nem érdekel.... segítség kérés? nemááár ez milyen klisés és uncsi már... de az eventekben érdemes részt venni nem? Na akkor figyeljünk.... szóóval opciók... Felderítők-számoltam az ujjaimmal is az opciókat-ehh nem az erősségem az előre nyomulás és tankolás meg hentelés... rendfenntartók... na annak meg pláne nem vagyok való, inkább rend rombolónak káosz építőnek anarchistának....és kutató.... emberkísérletek és hasonlók? Na ez már érdekesnek tűnik! De várj ugye nem rajtunk kísérleteznek?-kezdtem ordítani bár senkit nem érdekelt szerintem...-Héééé ugye nem rajtunk fognak kísérletezni az emberkísérletekalatt ugye?- nem pár játékos felfigyelt de a hang nem hiszem áhh mindegy is majd max dezertálok... szóóval melyik sátor is az?-battyogtam a kutatók sátra felé és amikor megkaptam a dögcédulát kérdeztem a kedves személyzettől:
-héé ugye nem tényleg mi leszünk a kísérleti alanyok, mert én tuti nem akarok kísérleti nyúl lenni, inkább akik bizonyítottan meghülyültek na rajtuk szívessebben kísérleteznék... nézzék aza pici alak ott tuti rosszban sántikál-biccentettem Quad irányába-őt nem nagyon engedném szaladgálni össze vissza ám.... kis drámai szünet és népek fellobbanása után-ááá csak vicceltem... bocsi pajtás... hehe... de ezt muszály volt, de viszont a kérdés komoly volt dögcédula meg minden nem túlzás ez egy picit?!

by **Dr. Kayaba Natsuko "Nia"** Szomb. Okt. 14 2017, 18:07

Átdobatta magát a Kezdetek Városkába, – mert fast travel rulz, – méghozzá nem is akárhogyan. Mielőtt elmorogta a teleport kristálynak az akaratát, fél térdre ereszkedett, mintha csak egy pucér időutazó robot lenne. Leszámítva, hogy felöltözött, nem a jövőből jött, és az egyetlen gép, ami hajtotta a Nerve Gear volt.
Mikor féltérdre ereszkedve átért, az arcán végtelen komolysággal kelt fel, s úgy tekintett mindenkire, mintha John Connort keresné gőzerővel.
– Szükségünk van a ruhájukra, a pénzükre, és… Mi az a nagy fehér ott? Itt a cirkusz? – Feltette az über-király retinavédő kézi-műszert, hogy láthassa Kagura csillogó szemeit, meg azért, hogy eltakarja a sajátja karikáit, aztán öles léptekkel, ringó csípővel belevágott a helyzet felderítésébe.
Végtelenül lekötötte a tény, hogy a város tele volt NPC-k és PC-k hordáival, és mégsem laggolt. Ehhez az Argusnak minimum a NASA szervereire lett volna szüksége, melyet olybá tűnt meg is szerzett. Az, hogy nem kevés harcművész és íjász járta a terepet, egy széles mosolyra húzta a száját. Egy pár állatidomárra volt még szüksége, hogy tökéletesen úgy érezze ez bizony Csodaország, ő meg Alice egy komolyabb tripje után. Ráadásul milyen harcművész az, aki bizony nem a puszta kezére, és Bruce Lee adta tehetségére támaszkodik, hanem mindenféle csicsa fegyverrel vonul? Vagy minek került íjász ide, mint porszem a gépezetbe, ha úgyis csak egy kockadobáson áll, és bukik, hogy eltalálják-e? Sosem értette, hogy a Cardinal hogy számol dolgokat, ha egy távolsági fegyveres megközelítéséhez nem kell semmilyen erőfeszítést tenni? Minek akkor az íj?
Ezen morfondírozva lépett a sátrakhoz, s kezdte el meghallgatni az előadást, mely éppen annyira volt érdekes, pláne fontos, mint bármelyik másik MMO-ban. Semennyire. Néha az volt az érzése, hogy a filmesek, vagy a játékok készítői nem találkoztak még igazi katonai megbeszéléssel, képeslapon sem, mert ami itt zajlott, az nem eligazítás volt. Olyannyira foglalkoztatta az egész, hogy míg a vénember magyarázott, ő maga odébb vonult a pallosával, és egy eléggé elfoglalt NPC-vel kötötte le magát. Az említett éppen háttal állt neki, melyet bőségesen ki is használt. Egyetlen szabálynak kellett megfelelnie: nem érintheti vagy szólíthatja meg.
Először egy pár vágást intézett a feje ellen, szigorúan ügyelve arra, hogy egy jó 10 centivel előbb álljon meg a pengéje, minthogy lecsapná a szerencsétlen fejét. Aztán, mikor ezt megunta, – olyan három ütés után, – fogta magát és oldalról vágott neki különféle grimaszokat. Ezt is hamar elunta, így a zene (z) változásával egyidejűleg elé lépett, és leadott egy táncot, melyet még a nagy orosz vezértől tanult. Sajnos nem személyesen, de mindig is vágyott rá. A bakancslistájára is felírta, közvetlen az Eifel torony tetején való rúdtáncolás alá, de még a saját gyerekeinek való palacsintasütés fölé.
– Ra-ra-RASPUTIN! – Szólt Kagura hangja, mely jelezte neki, hogy ideje visszaszökdécselnie a tett színhelyére.
Ahogy ezt megejtette éppen időben volt, hogy elkezdjen erősen agyalni azon, merre is induljon. Egyrészt gangstaként ironikus lett volna rendfenntartónak állnia, a kutatás meg kicsit a szakmájába vágott. Csakhogy irónia az az ország, ahol az irónok laknak, ő meg japán csaj volt, a vágás pedig nem szikével, hanem baltával történt, így hallgatott a belső hangjára. Már persze, ha a Hentes az ő része volt.
– Menjünk felderítőnek, az Erennek is bevált. – Ebben pedig volt ráció. Meg aztán milyen menő lett volna, a Nia-Titán? Így aztán be is iratkozott Levi taichou mögé, mielőtt elfogy a hely a sátrakban.
Alig írta be magát, csilingelt a fülében a facebook-ra csak nyomokban emlékeztető üzenethang. Két mozdulattal előintette, s két dolog jutott menten eszébe. Az egyik, hogy bizony Cápaparti lesz ez a dolog, ha mind a Sherlock lány, mind Tachi itt van a közelben, – mert hát azt látta, hogy ki van még a címzettek közt, – míg a másik az, hogy a „nyugati tető” szóösszetétellel Liese jól körbelőtte, hogy hol van. Hát bizony a Kezdetek Városa cudar nagy hely, és rengeteg tetővel bírt, amelyik nyugaton található, szóval a szűkítés szépen megtörtént.

Megyek Picur, megkereslek. Remélem felderítesz, mert én igen. Puszi Nia.

Felrobogott az adott tetőre, – melyen emberi alakot látott, és merte feltételezni, hogy az Lotte nem egy öngyijelölt, – majd széles vigyorral beköszönt.
– Szervusz Lotte drágám.

by **Yachi** Szomb. Okt. 14 2017, 20:21

Szóóóóval... ez úgy kezdődött, hogy elvállaltam egy kisebb küldetést nagyjából egy héttel ezelőtt. Valamiféle építkezéshez kerestek segítőket, annyi volt a feladatom, hogy farönkök szállításához biztosítsak kíséretet. Aztán volt egy olyan is ugyanennél az építkezésnél másnap, hogy fémeket kellett gyűjtögetni. Harmadnap megint mást kellett csinálni, és így tovább. Apróságok voltak minimális tapasztalatért. Én már csak azért is visszajártam, mert kíváncsi voltam, mi készül, ugyanis az NPC-k, akiket én nemjátékos játékosnak szoktam hívni, nem akarták elárulni a világ minden kincséért sem. Egy építkezés azonban olyan, hogy előbb utóbb alakot ölt az építmény, ezért sem értettem, miért kell eltitkolni egy harangtornyot, vagy mit. Arra gondoltam, hogy valamilyen templomhoz lesz. Tévedtem.
Na most, azt tudni kell rólam, hogy rendkívül össze-vissza élek. Gyakorlatilag nincs is bioritmusom, teljesen rapszodikus, mikor kelek fel, vagy fekszem le éppen. Ez amiatt van, mert nagyon változó volt a munkahelyi beosztásom. Egyik nap hajnali ötre mentem be tizenkét vagy tizennégy órát dolgozni, másnap pedig valamikor délelőtt, és nem ritkán hajnalig benn maradtam, amíg összeállt az adás és mi, akik dolgoztunk rajta, büszkék voltunk rá, mintha a gyerekünk lenne. Meg voltak olyan napok is, amikor valamikor kora este fejeztem be a munkát, és a kollégákkal elsétáltunk egy izakayába iszogatni egy kicsit. Ilyenkor is valamikor késő éjjel estem haza. Valamikor le se feküdtem aludni, végigcsináltam ébren egyhuzamban 40-48 órát, amiből legalább harminc volt munka. Máskor meg átaludtam az egész napot, ha nagy ritkán volt rá lehetőségem. Szóval ezek a szokások itt is megmaradtak, addig voltam ébren, amíg valamit be nem fejeztem, amire éppen rá voltam pörögve. Gondolom ezek után nem meglepő, hogy a harangok félreverése engem ébren és éberen talált az éjjel közepén. Az viszont már azén különleges képességem, hogy ennek ellenére is képes voltam kvázi elkésni. Ugyanis muszáj volt befejeznem a gondolataim összegzését, virtuális papírra kellett vetnem mindent. Ami nem volt könnyű, mert borzasztóan fúrta az oldalamat a kíváncsiság, és akkor még a harangok is nagyon hangosan szóltak.
Miután végeztem, gyorsan magara kaptam egy vékony kabátot, és száguldottam le a lépcsőn, feltéptem az ajtót, és lélekszakadva rohantam végig az utcán a fő tér irányába. Ekkor már nagyjából kihalt volt minden, aki oda akart érni, az odaért, aki nem ment, az pedig ilyenkor alszik. Csak néhányan támolyogtak fáradtan, zombi módjára, és néztek rám nagy szemekkel, hogy van ennyi energiám. Én azonban egyáltalán nem voltam álmos, vagy fáradt. Végigszaladtam az utcákon, de mire odaértem a térre, addigra javában tartott a beszéd, amit nem tudom, ki intézett felénk, de ki volt hangosítva. Volt rengeteg ember, voltak sátrak, nagy fehérek... meg valami választási lehetőség. És mivel én nem vagyok se szívós, se kitartó, a harcot pedig kifejezetten gyűlölöm, és csak hátráltatnék másokat, miközben őrzök és védek, ezért nem nagyon maradt más lehetőségem, mint a kutatók csapatához csatlakozni. Miközben igazából nem is nagyon tudtam, miről van szó, de úgy hangzott, hogy ha valamit ki akarok deríteni, akkor az lesz a legjobb hely. Odamentem a sátorhoz, kaptam egy kártyát, amit a nyakamba kellett akasztani, de én már lázasan kerestem azt az alakot, akit én ki fogok faggatni. Utána akartam járni, mi folyik itt!

by **ZexCeed** Vas. Okt. 15 2017, 18:49

Szerdán jön a folytatás.

by **Halász Alex** Vas. Okt. 15 2017, 22:57

Alexnek totálisan fogalma sem volt az egészről addig a napig, amíg meg nem történt. Nem mintha annyira vaksin mászkált volna azokon a bizonyos hetekben, éppen csak nem kötötte le a figyelmét annyira a védett övezetben való történések, mint az azokon kívül lévőek. Így bár felfigyelt az npc-k számának megcsappanására, és természetesen morgott is amiatt, hogy nem olyan sima a kiszolgálás mint addig, nem tulajdonított a dolognak ettől többet. Mikor Hinari hozta fel a hírt, akkor sem a bajt nézte, hanem a problémát. Nehezebb mindennapok, pedig "így is van elég gondjuk". De gondosabb utána járás nélkül ez a téma csak ennyi maradt, és Alex akkor is édesdeden szunyókált az oroszlános pizsamájában, amikor megszólalt az a bizonyos sziréna meg harangok, és a tettek mezejére kellett volna lépniük. Alex, ha Hinari nem veri fel álmából, akkor átaludta volna az egész megbeszélősdit a főtérestül, bekövetkezett problémástúl együtt. Álmosan, vöröslő szemekkel meredt párjára "ilyen korán, mikor még a sárkány sem vadászik, nézze meg a lány maga..." Azért végül kicsit kócosan de kikecmergett a hívogató ágy ellenére a szobából, és a megszokott két kattintás a menüben, ellenére, maga húzta fel a nadrágját és fölsőjét a két kezével. Igazi izommunka. Ezt az időt pedig arra használta ki, hogy időközben normálisabb fejet vágjon a többiek előtt, mint egy úthenger. Hinari szavait hallva egy morcos mosoly után csókkal bocsátotta útjára azzal, hogy nem kell két perc sem. Lesiettek, magukhoz gyűjtötték azokat, akik még a palotában tartózkodtak, és út közben azokat is, akik már elindultak. A Főtérre már a JL, mint céh ért ki. Két kicsi chocobooval. A hír ledöbbentette Alexet.
- Zombik.... - Mormogott magában. - Nem nem, azok nem léteznek... ch... mmo...
Hinari kezét fogva próbálta meggyőzni magát arról, hogy egyrészt nem léteznek, másrészt még ha mmo is, akkor sem léteznek és semmi féle kihatással nem lehet a zombisodás a testére....ha netán... de valahol legbelül mégsem akart élőhalottként távozni a sword art világából.
Míg Alex a saját rémképeivel volt elfoglalva Hinari feltette az egyetlen logikus kérdést a helyzetet illetően.
Yuuki válaszolt leggyorsabban és Alexnek is az volt az érzése, hogy kint a terepen kellene lenniük mindüknek, de ezt hangosan nem mondta ki egyelőre. Azt viszont igen, hogy együtt kellene maradniuk. Úgy nagyobb az esélyük, mint céh. Viszont egyértelmű erősködése ellenére valahogy kezdett a csapat elaprózódni és Alex azon kapta magát, hogy hevesen rázza fejét minden szavukra a többieknek.
- Ha bármelyikünk veszélybe kerül... - nézett Hinára és Yuukira. - Ai tank, megvédheti. - Kis szünet után folytatta dühös pírrel az arcán. - ne akkor tudjuk meg a bajt amikor lekerül a másik a térképről. Óránként egy "ok" gyorsan megy... van gyors üzenet funkció is. - Jó néhányszor eljátszotta magában, hogy mi lenne Ai nélkül velük, és például egy ilyen helyzetben a harcos fiú harapna elsőnek fűbe. Lassú, egyelőre kevés élettel, és kis kitartással meg célzási rátával.... talán sok szinttel feljebb menő lehetne a pontozása, de jelenleg Ai védené meg őt, ha veszélybe kerülnének, és nem fordítva.
Elhúzta a száját. Hinari felhozta a kristályt, ami a céhbankban van és a "szint" szó hallatára Alexnek pont az jutott eszébe, ami miatt rágta magát Ait illetően és nem az, amire a kardforgató lány gondolt.
Ezek után egyszerre kezdtek el beszélni szinte mind, ám már kialakult mindenkiben hova fog menni.
Mindenki máshova. Pont ellenkezőleg, mint ahogy azt az elején Al szerette volna. Beletörődött. Már csak azért is, mert végül ő meg a Kutatókhoz csatlakozott, ami végig nem is volt ötlet tárgya sem. Még kint, egy másik életben, jó volt kémiából, és van valami fogalma az egészségügyről is, így egy részben kötelességének is érezte azt választani. Talán ha a Kutatók járnak sikerrel leggyorsabban, a többiek dolga is könnyebb lesz.
Hinari féltette őt, ahogy ő is őket, azonban végül a jól bevált módszert alkalmazták. Bíznak abban, hogy minden jól fog alakulni és mindent megtesznek a legjobbakért. Többet mit tehetnének még? Elég kell, hogy legyen.
Hinari odabújt hozzá egy csókra, mire Alex megduplázta és még forróbbal. Ők váltak el utoljára egymástól és a szőke "kis hős herceg" beállt a kutatók sátrának mérsékelten hosszú sorába.

by **Rikomono** Hétf. Okt. 16 2017, 16:14

Na, miután odaértem és pislákoltam egy sort, hogy milyen kurva sokan vannak, lázasan keresni kezdtem a felelőst. Ami... hát, úgy nézett ki, hogy még azért félig-meddig álomba merülve, ásítozva toltam félre mindenféle fazonokat. Gondoltam, a sátrak felé kéne tartani, az volt így, az én alapból is csökkentett módban működő logikám szerint a legokosabb döntés. Már ha az én agyszüleményeim bármelyikére rá lehet fogni azt a fogalmat, hogy "okosság" Rolling Eyes

Az, hogy megint hallottam a hangot, ami engem felvert a legbékésebb álmomból, csak olaj volt a tűzre, és megszaporáztam a lépteimet. Nem is nagyon figyeltem oda, mit hadoválnak, de azért valahogy csak-csak eljutott a tudatomba pár szófoszlány, és valahol ott torpantam meg, amikor sorolni kezdte a lehetőségeket. Azon belül is a rendfenntartók szerepe ütötte meg a fülemet. Zavargások leverése. Harc! Na, innentől kezdve volt értelme itt lennem. Csak az volt a baj, hogy még mindig nem láttam a faszfejet, akinek be akartam mosni egyet, amiért felébresztett Rolling Eyes

De akkor is, bunyó! Mondjuk kurvára nem tudtam, hogy kéne odakeveredni, szóval jobb híján csak letapostam mindenkit, aki az utamba állt, és megnéztem, hogy melyik a legközelebbi sátor. Na, nem az volt, amit én kerestem, úgyhogy átvágtam a tömegen, és a sorral nem különösebben törődve benyomultam a rendfenntartók közé. Ja, és ha már ott jártam, félrelöktem Ei-chant is, csak úgy. Mert kómásan vacak kedvem van Rolling Eyes

Kaptam valami táblát, és benyomultam a sátorba. Várjunk, valakit még meg kéne verni Suspect

El ne felejtsem, hogy tartozok egy pofonnal Rolling Eyes

by **Saya** Hétf. Okt. 16 2017, 21:19

Idővel abbamaradt a sziréna zaja, és minden olyan csendes lett. Kicsit ki is kukkantottam a paplanok alól, és a Hugira néztem kérdőn, aki még mindig ugyanúgy ült, ölébe ejtett kézzel a széken, és ugyanolyan szomorúan nézett rám a vérvörös szemeivel. Kettőt pislogtam, de mivel nem mondott még mindig semmit, végül halkan megszólaltam.
-Nyaa. Most tényleg. Mi a baj? Kicsit már kezd megint múlni, szóval... ugye nem fogsz eltűnni?
~Nem valószínű. A probléma már túlnőtt rajtam is.~
Kicsit várt, és csak utána folytatta, én már pont meg akartam megint szólalni.
~Talán tévedtem, és mégis késő.~
Kérdezni akartam tőle, de aztán végül mégse, látom rajta ám, hogy valami tényleg nagyon bántja, mert nem vagyok én annyira hülye, csak néha. Felültem az ágyban, még úgy is, hogy megint visszatért ezzel ez a fura érzés a fejemmel kapcsolatban, hogy mintha hatalmas lenne, és közelebb masíroztam hozzá, és kinyúltam, hogy megfogjam a kezét, és megfogtam. Mondjuk nem éreztem semmit, de valamibe mégis mintha ütköztem volna. Hugi elmosolyodott.
~Te mindenféle értelemben menthetetlen vagy, Saya.~
-Én csak aggódom érted D:
~Figyelj...~ -kicsit hallgatózott az ablak felé, de én nem hallottam semmit. ~Valami tutira történik. Érzem a levegőben. Biztos nem akarsz kimozdulni és megnézni?~
Megráztam a fejem, utólag megbántam, meg leszédültem vele az ágyról, aztán visszamásztam és elmosolyodtam.
-Nem. Itt akarok lenni veled és játszani Smile

~Hát, egyszer úgyis vége lesz mindennek. A világnak, az életnek.~
Kicsit még nézett kifele, aztán elmosolyodott szélesen és kedvesen.

[Event] A kataklizma - Page 2 300px-Flandre

~Akkor játszunk!~

by **Danee** Kedd Okt. 17 2017, 11:00

Fárasztó volt állni, inkább leheveredtem a tetőre, előrántottam egy kispárnát az inventoryból, s a fejem alá gyömöszöltem.
Na, így már sokkal jobb. Ágyas mozi. Néztem jobbra, néztem, balra, de sehol egy nő nemű egyed. Nem baj, már így is megüti a szintet, mehet a mozi.
Aztán sasoltam: vártam a nagy kinyilatkoztatást, a második Kayaba eljövetelt, hogy majd hexa lesz újra az égbolt, vér csöpög az eresztékein, vörösre vált az egész, és megjelenik ama bizonyos hatalmas csuklyás Kayaba előttünk, fölöttünk, és mond valami meghökkentőt, meg esetleg kapunk valami tárgyat, amit nem biztos, hogy túl okos lenne használni.
Nahát, ez mind elmaradt. Unottan ásítottam, amikor elkezdtek harsogni odalent.
Jaja, ahogy a drága Mucsi bácsi mondaná:
„Örülök, hogy idetoltátok a ronda pofátokat… stb, stb…”

Nem várnak tovább? Én meg itt azt hittem, hogy világvége van, és édes mindegy, hogy jövök vagy maradok, majd jól ide teleportálnak majd valahogy. Erre azt mondja, nem várnak tovább?
Akkor én is teljesen feleslegesen keltem fel!
Ja, persze, fogjuk rá a koboldokra! Találjunk már ki egy közellenséget, akire rá lehet kenni az egészet…
Játékosok vadulnak meg? Az már érdekes fejlemény, lehet mégsem olyan felesleges itt fetrengenem a tetőn hajnalban.
Csoportok, sátrak, feladatok, ezek a diégós fiúk mindig kitalálnak valamit. Vagyis gondoltak mindenre.
Üsse, kő: feltápászkodik, párna elrak, laza elrugaszkodás a tető végén, stílusosan elcsépelt szuperhős-féle féltérdre érkezés.
Komótosan, unott arccal sétálok Chan és Eiki mellé.
- Ahoi, estét, reggelt, napot, amit csak szeretnétek, én megyek felderítőnek – emelem fel a jobbom a levegőbe, ahogy tovább sétálok a sátrak felé
- Sok sikert nekünk!
Beállok a Felderítők sátra elé a kígyózó sorba, aztán ha egyszer az életben bejutok, elfogadom a frakciófelkérést, vagy mi fenét.
- És akkor ez a dögcédula elpusztíthatatlan? Miért nem ilyenből vannak a vértjeink?

by **Kimiaki Hikari** Kedd Okt. 17 2017, 15:28

Egytől tízes skáláig mennyire voltam ideg? Igazából nem vagyok benne biztos. Már jó ideje nyilvánvaló volt, hogy valami igenis készül, hogy valami be fog következni. Igazából egy egyszerű valószínűség számítással és néhány khm.. (számomra) egyszerű művelettel igazából, már meg is határoztam, hogy nagy eséllyel +- 1-2 nap eltéréssel mikor fog bekövetkezni az az állítólagos event, de azért nem számítottam rá, hogy első megérzésem ennyire helytálló lesz. Jobban mondva a számítások. Mint kiderült az esemény maga valóban 1 és 2 nap közötti eltéréssel jött, szinte még ki sem léptünk a tegnapból és el sem kezdődött a ma, amikor hirtelen légvédelmi rakétatámadást jelzéshez hasonló kürt szólal fel. Egyszerűen idegtépő volt. Éppen nem aludtam, ugyanis egy projekten dolgoztam (tanulmányoztam a menüben található funkciók teljes körű használatát, illetve azt, mennyit is enged nekem igazából a rendszer). Többszöri próbálkozásom után is találtam akadályokat, de egyben újabb dolgokat is fedeztem fel, melyek később talán a hasznomra is lehetnek majd. Mindenesetre az állandó zaj és hangszennyezés, illetve a felhívás is olyan zavaró volt, hogy egyszerűen nem tudtam rajta magam túltenni. Illetve maga a felkérés is zavart, hisz mivel még nem volt részem igazándiból egy eventhez sem, így nem igen tudtam, hogy itt most mi is a dolgom. Úgy véltem biztos van valami büntetésféleség, ha esetleg nem teljesítem a behívást, hisz csak fontos dolog lehet, ha ilyen hangosan próbálnak minket kiverni a dolgunkból. Mindenesetre úgy érzem nincs választásom. Muszáj elmennem a főtérre, ha más nem is legalább azért, hogy megtudjam mi ez a cirkusz. Mint kiderült sajnos elég rosszul döntöttem, hogy a teleportkapuval akartam a főtérre jutni, ugyanis nem én voltam az egyedüli, aki így tervezett a főtérre kerülni. Hamar sikerült befogni néhány kellemetlenkedő könyököt, vagy félretapos cipőt, így mire kiverekedtem magam az esztelen tömegből, szinte teljesen el voltam szédülve a rengeteg spawnon található sebzés blokkoló rendszer okozta rándulástól. Szitokszava egész sora hagyja el a számat, ahogy próbálok valamivel nyugodtabb légkörhöz jutni az egyik főtérszéli házak között meg található egyik sikátorban. Szép és jó meg minden, de úgy tűnt nem sok pihenés marad nekem. Kissé kimerítő volt ez a zsiboly, hisz bár valamennyire, már hozzászoktam a „külső világ” állatosan életteli mi voltjához, az ilyen tömegek okozta káosz még egyelőre sok volt, nyugodt laborban töltött éveimhez képest. Még a legprecízebb műtétemnél sem alkalmaztak ilyen nagy káoszt a Vezetők, pedig ott tényleg sok odafigyelés kellett. Bár nem tudom… én csak az elejére emlékszem. Végül is… elaltattak vagy mi. Idegesen veszek tehát elő egy újabb szemüveget, mert a káoszban sikeresen elvesztettem a sajátomat (de az első napomon történt baleset miatt, mostanra felkészültem az ilyen eshetőségekre). A ricsajt végül valamennyire elnyomta a bemondó magyarázása, melyből eleinte nem igazán érdekelt semmi sem, de amikor a Kutatók kerültek szóba, szinte kísérteties mosoly szalad szét a számon. Nem volt kérdés, hogy én a Kutatók csoportjába fogok tartozni, hisz azon a helyen végre ismét olyan környezetbe lehetek… amelyet igazán szeretek… ez.. egyszerűen mesés! Talán leszek olyan kedves és ezúttal nem hagyom itt ezt a… izgalmasnak ítélt eseményt és meglátjuk, hogy mi fog kisülni majd ennek a végén…

by **Silence** Kedd Okt. 17 2017, 23:59

Ismerős arcot, azt talált. Csak éppen nem annyira örült neki, úgyhogy messzire elkerülte (1). Ahol holt, a tömegtől távol is jól hallotta amit a hang bemondott.
Nem, neki nem tűnt fel furcsaság a mobokkal kapcsolatban, főleg azért, mert ritkán merészkedik a közelükbe, és olyankor nem azzal van elfoglalva, hogy megfigyelje őket. A koboldokról csak annyit hallott, hogy óvakodjon tőlük. Ha terveznek valamit, az az ő fejében nem lehet jó, sőt… Ha lehet meg kell akadályozni. Csak azt nem tudja elképzelni, hogy ebben hogy tudna éppen ő segíteni… A mobokat ha agresszívak inkább messzire elkerüli… De mi az hogy megvadultak? És hogy-hogy játékosok is megvadulhatnak? Valami betegségnek tűnik, de akkor ő is elkaphatja? Fuwa kezd kicsit összezavarodni, és megijedni…
3 csoport… Felderítés: Ez úgy hangzik, hogy a mobok közé kell menni… Nem, ezt biztosan nem szeretné csinálni.
Rendfenntartás: Hogy tudna ő egy várost megvédeni? Ráadásul neki azt mondták, hogy miniboss az veszélyes, és erős szörny, akinek nem szabad a közelébe merészkedni. Nem neki való a feladat…
Kutatás: Ahhoz valamiféle tudás kellene, nem? Márpedig ő nagyon keveset tud… Na meg… az az ijesztő nő is abba a csoportba lesz… végül is folyton kutatást emlegetett… meg kísérleteket… Na oda biztosan nem megy…
De valamerre csak menni kell… legalábbis mindenki elkezdett rendeződni… Úgyhog Fuwa elkezdett körbe pislogni. És felfedezett a lassan rendeződő tömegben még néhány ismerős arcot. Ott an az a furcsa lány a pataktól ezüst hajjal (2) meg a srác, aki azt állította, hogy a bátyja, de még nem tudja hova tenni (3) Meg a negyedik szintről az a nagyon kedves lány (4)… És most sok ember van körülötte… Erőt vesz magán, és miután eloszlott kicsit a tömeg a lány mellől, odamerészkedik, köszön a maga néma módján, és belép utána a rendfenntartók sátrába, kicsit esetlenül elfogadva a felugró ablakokban a feladatot, és elvéve a dögcédulát.

1) Hikari 2) Riko 3) Eiki 4) Hinari

by **Chakna** Szer. Okt. 18 2017, 00:36

Nos… ebben a tömegben lehetetlen feladatnak tűnik megtalálni az ismerősöket csak úgy… Pedig nem lenne rossz közösen, egymást segítve résztvenni az eseményekben.
A meglepetés miatt a szirénák megszólalása után eszembe sem jutott, hogy a céhtársakat keressem és már eleve együtt induljunk el… Most pedig már lehet késő.
Amit láttam a toronynál a 10. szinten, az igazolta, amit a koordinátor szerepét magára vállaló NJK mondott: A mobok megvadultak. Így átgondolva valóban furcsán viselkedtek az elmúlt néhány alkalommal, amikor kényszerből vadásztam, de mostanáig nem tudtam hova tenni.
Közben fut be Liese üzenete. Igen, így lehet talán legegyszerűbben ismerősbe botlani. "Sziasztok" Na ez a többesszám kiket takarhat? Ha Sei itt lenne azt valószínűleg már tudnám, mert keresett volna… Miközben a feladatköröket hallgatom gyorsan írok neki egy választ, hogy máris megyek, és amint befejezete a beszédet a szóvivő NJK el is indulok a jelzett helyre. Útközben összefutok egy nagydarab, cszuklyás fiúval (Quad), aki elég tanácstalannak néz ki...
- Szia. Ne gondolkozz túl sokat. Oda menj, ahol a legkényelmesebben tudsz mozogni. - szólítom meg, és mosolygok rá, aztán ha nem alakul ki egy rövid beszélgetés, megyek is tovább.
Egy pillanatra átfut az agyamon amikor odaérek a nyugati tetőre, hogy lehet nem kellett volna idejönnöm… Lieset és Tachit látom még csak. És felelevenedek bennem a hajón átélt események, és aztán a beszélgetés Tachival, amikor megosztotta velem a szőke kis ciklonhoz fűződő érzelmeibe… És nem tudom mit csináljak… Félek magunkat egy olyan szituációnak kitenni, mint amilyenbe a hajón kerültek Seijel hármasban… Még arra is gondolok, hogy visszafordulok, és elvegyülök a tömegben. De, lehet szerencsémre, ekkor odaér a társasághoz "Joanne", én pedig elmosolyodom az emlékre… Mókás délután volt. Ezzel a mosollyal lépek végül oda.
- Sziasztok.- köszönök, majd megölelem Lieset, és egy alig tizedmásodpercnyi hezitálás után Tachit. Végül pedig Niát is, ha engedi.
- Eldöntöttétek már, hova mentek? - kérdezem. Ahogy Lieset ismerem… biztosan megpróbál rávenni, hogy közösen menjünk… És egyik felem pedig gondolkodás nélkül rávágná, hogy miért is ne?
A másik felem nem tudja eldönteni, hogy jó ötlet-e ha mi hárman együtt végezzük a feladatot…
Végül az előbbi kerekedik felül, méghozzá egy meglehetősen meggyőző érvvel: Ha ott vagyok, ahol Liese, akkor meg tudom védeni, ha kell. Márpedig meg akarom védeni… amilyen szeleburdi, még szüksége is lehet rá, hogy valaki megakadályozza, hogy butaságot csináljon.
Tehát, Liesesel, Tachival és Niával együtt én is a felderítők sátrába lépek be. A céhtársaimnak pedig küldök gyorsan egy üzenetet:

Kiwi, Saya, Cearso és Quentin(?) részére Chakna írta:Sziasztok.
A felderítőkkel tartok. Vigyázzatok magatokra

by **Chancery** Szer. Okt. 18 2017, 14:15

/Interakciókat nincs időm megnézni, szóval bocsánat, ha valaki reagált nekem, én viszont most nem teszem ><; Izé... túl nagy a tömeg Rolling Eyes

/

Minden túlságosan gyorssá vált. Gyorssá, kaotikussá, zavarttá. Mintha beleestem volan egy irdatlan mély folyóba és csak sordródnék az árral, tehetetlenül kapálózva a hullámok között kapaszkodóért. Az kezeim viszont csak Jay-ét találták meg, aki hozzám hasonlóan zuhant az elkerülhetetlen vízesés felé.
Danee üzenetét is csupán megnyitottam, a szemem átfutotta, de az agyam a lényegét már nem fogta fel. A szívem úgy kezdett verni a mellkasomban, mint egy csapdása esett, addig szabad madár, és tudtam, hogy kétségbeesetten kapaszkodom az egyetlen támaszomba, mégsem tudtam tenni ellene.
Eiki jelenléte is csupán egy porszem volt a káoszban, ami éppen ellebegett előttem, majd el is tűnt nem sokra rá. Csak biccenteni tudtam a fiúknak vagy az egyéb ismerősöknek, akikkel találkoztam, és bizonyára láthatták a félelmet az arcomon, amint ide-oda nézelődve próbálok érthető választ találni a megannyi kérdésre, ami a fejemben megszületett. Immár nyoma sem volt annak a felszínes nyugalomnak, ami még induláskor volt jellemző rám.
Mikor végre valaki elkezdett információkkal szolgálni, szorosan Jayhez bújtam és hallgattam, örülve annak, hogy végre valahára megtudok valamit ebből az egészből. Ahogy hallgattam, igyekeztem emlékeztetni magam arra, hogy ez az egész mindössze a virtuális valóság, egy szimuláció, ahol bár az életünk a tét, minden más gyógyítható. Legalábbis így igyekeztem nem pánikba esni a "fertőzés" szó hallatán.
A szerepek elsorolása után ugyanolyan tanácstalan maradtam végül, mint az elején. A fiúk egymás után mind a felderítők sorába masíroztak, és valahol mintha láttam volna Worgot, aki a rendfenntartók közé ékelte volna be magát, de nem mertem odamenni megkérdezni vagy legalább megnézni, ő-e az. Én magam tipegtem ide-oda, hogy utat adjak a meginduló tömegnek, míg hol egyik, hol másik sor felé pislogtam. Fogalmam sem volt róla, hova menjek.
-Most mi legyen...? -húztam el végül a szám és Jay felkarjára hajtottam a fejem. -Felderítőnek nem vagyok elég harcos, rendfenntartónak túl lágyszívű vagyok, a kutatóhoz meg buta. Nincs valami "feláldozható civil" sor...?
Jay csak megrázta a fejét, kicsit kuncogva, annak ellenére, hogy ő is eléggé bepánikolt hozzám hasonlóan. Számára az első két kategória alapvetően kiesett az alacsony szintje és tapasztalatlansága miatt, ellenben a kutatók részlege igencsak vonzotta, ezt már a puszta tekintetéből is láttam. Ő odakint is a laboránsok munkáját gyakorolta, így tőle nem álltak távol az ilyen dolgok. Mondván, hogy menjek vele, ő majd segít, végül a kutatók sorába álltunk be. Bár tudtam jól, én ehhez úgyis túl hülye leszek majd...
Sorbanállás alatt igyekeztem mély levegőkkel erőt venni magamon, és körbenéztem, hogy merre találok még ismerős arcokat vagy a Unity céhlogóját. Tudni akartam lehetőleg mindenkiről.

by **Ozirisz** Szer. Okt. 18 2017, 17:58

A körbeadott kávé kicsit segítette a magunkhoz térésünket, azonban hajnalok hajnalán koffein ide vagy oda, a korty kávé után alig egy-két perccel ismét elkapott az ásítozhatnék. A korán kelés az ördög műve

Ahogy a téren gyülekeztünk, és a hangosbemondóból kaptunk infókat, hát az egy pöttyet sokkolt. Tehát megint valami nagy dolog van kialakulóban, valami nagy változás. És a változás általában nem épp jó dolog szokott lenni. Amikor legutóbb hasonló történt, akkor csak pislogtunk, ahogyan a teleportkapukból elkezdtek ömleni kifelé a koboldok. És mivel mi játékosok kevesen vagyunk hozzájuk képest, ezért még jó pár szint kobold megszállás alatt van. A Yorickos szintről nem is beszélve. Azon a szinten állandóan rossz érzésem van, ahogy azok a koboldok sétálgatnak a városban. Még békések, egész addig, amíg egy frissítést nem kapnak a rendszertől...
És nem elég nekünk a kobold járvány, még megkaptuk a zombiapokalipszis Aincradi változatát. Amit az NPC mondott, valahogy egyáltalán nem tűnt bíztatónak. Megvadult mobok, fertőznek, és feltehetőleg közük van a koboldokhoz, mivel a koboldos szinteken bukkant fel a járvány. Bár, azt sem tartom kizártnak, hogy az elfek mesterkednek valamiben, és teszem azt Arnel és talpnyalói találtak ki egy hatékony módszert a koboldok ellen. Az a némber egy hatalomra éhes, kegyetlen gyilkos. Valószínűleg az elfjei kezdik kinőni a területeiket. Beleillene a képbe, bár nem fogadnék rá nagy összegben. Ami leginkább aggaszt, hogy az igazi emberek, azaz a játékosok is veszélyben vannak, és bármi is legyen, eszméletlen gyorsan terjed, és a legkisebb problémánk lesz, hogy nem respawnolnak a mobok, vagy épp nem lesz szakács a kedvenc éttermünkben, fogadónkban.
Amikor Hinari feltette a nagy kérdést, hogy ki melyik frakcióhoz szeretne menni, hosszú ideig hezitáltam. Kattogtak a fogaskerekek, figyeltem a többieket. Az lett volna az ideális, ha együtt marad a csapat, hisz úgy tudnánk egymásra a legjobban vigyázni. Másfelől viszont az is logikus lenne, ha mindhárom táborba megy valaki, hogy jobban képben legyünk, esetleg összehangoljuk a frakciók ténykedéseit. Viszont így, hogy jobb esetben „csak” megfertőződünk, rosszabb esetben pedig a halál, így nehezebb a helyzet. Hosszú távon valószínűleg alig maradnának „egészséges” emberek, és ők is éhínségben szenvedve töltenék a napjaikat. Ugye mobok nem respawnolnak, és anélkül pedig az élelem is elfogy előbb-utóbb. A frontvonal nem haladna semerre, mert a bossok legyőzése helyett a hétköznapi túlélés lenne ami elvinné a forrásainkat. Ha pedig a frontvonal nem halad, csak idő kérdése és elfogyunk...
Tanakodás ment ezerrel, hogy ki hová csatlakozzon, és mindhárom tábornak megvan a maga feladata, ami fontos. A kutatók ugye a járvány megállításán dolgoznak, kísérletek meg ilyesmi. De leginkább kémia és biosz, amiből az idők folytán eléggé megfakult a tudásom. Aztán a jó ég se tudja, hogy a SAO-ban mennyire térnek el ezek a dolgok az iskolában tanítottaktól, és azon sem lepődnék meg, ha a feeling kedvéért kapásból beugrót kéne írnom

Ahhoz meg el kéne kérnem a jegyzetet a Tóth Lacitól Rolling Eyes

Aztán vannak a felderítők, ami talán a legveszélyesebb feladat, hisz ők a járvány eredetét kell hogy kinyomozzák. Oda mondjuk a lopakodás-rejtőzködés és az észlelés-látás-hallgatózás nagyon ajánlott, különben előbb körbeveszi az embert egy nagy kupac fertőzött mob, hogy azt mondaná: „Teleport! Taft!”. Szóval oda nem igazán vannak meg az adottságaim...
A rendfenntartók csoportja ami leginkább stimmel hozzám és a jártasságaimhoz. A város védelme, egy miniboss. JL-esként pedig amúgy is kötelességem a rendet fenntartani és biztosítani hogy ne harapódzon el a káosz, ne legyen pánikolás, és ne próbáljanak meg a vörösök a kialakult helyzetből nyerészkedni, gondolok itt a lopástól elkezdve a gyilkosságig mindenre.
Közben Hime elvállata hogy vigyáz Jeaniere és a kisebbekre. Elég nagy a valószínűsége, hogy a kialakult káoszban sokan bepánikolnak, ahogy anno a legelső napon is történt. Hime kisugárzása és mosolya viszont nagyon is jól fog jönni. Avagy ő is rendfenntartó lesz, de a külsős fajtából. Yuuki pedig a felderítőkhoz húzott, és mint kiderült, van egy sejtése, ami akár előrébb mozdíthatja a dolgokat. Amint lehetőségem adódott, megkérdeztem a lányt, mire gyanakszik, és amit mondott, eléggé egybevág a dolgokkal. Egy 19. szinten levő küldetés, egy szörny, ami a növények irányítása mellett fertőzést osztott és az egész város megvadult. Túlságosan is egyeznek a tünetek, hogy puszta véletlen legyen. Alex pedig a kutatókhoz húzott leginkább, hogy megtalálja a gyógymódot.
Egy kisebb szóváltás is kialakult, mi nem szerettük volna, hogy Yuuki egyedül kószáljon az ismeretlenbe, ő pedig kijelentette, hogy tud magára vigyázni. Ai sem szívesen engedte volna el.
Majd az óránkénti üzenetváltásról volt szó, amit Hina ki is fejtett, miért nem járható út. Lehet pont rosszkor csippan az üzenet és bumm, mári a megvadult mobok elől kell menekülni, holott egy sima lopakodós akciónak indult az egész...
Hangosan is megjegyeztem, hogy a hazatérés kristály mindenkinél legyen a keze ügyében, hogyha baj van. Ezzel egyet is értettünk mindannyian. Majd Hinari is felhívta a figyelmünk a bankban levő Titkos Üzenet kristályra, ami jó dolog, de sajnos egyszerhasználatos. Ami beugrott mentőötletként, egy party lehetősége, de mint kiderült, az sem működőképes ötlet. Nagy távolságokon nem működik sajnos. Az igazat megvallva, nem tudtam mekkora távolságból vesz minket egy partynak a rendszer, nem sűrűn szoktam partyban lenni. Hinari pedig többet tud, jobban kitapasztalta az itteni rendszert. Pedig anno a wow idején még a másik kontinensre átutazva sem szüntette meg a partyt a játék, és az pedig jó dolog lenne most is, ha látnánk a szemünk sarkában a többiek életcsíkját. Onnan egyből látnánk, hogy minden rendben, vagy rosszabb esetben Ai azonnal teleportálna az illetőhöz. De sajnos ez a lehetőség sem adott.
Végül annyiban maradtunk, hogy aki megtud valami fontosat, jelzi a többieknek. Yuuki és Ai közben elindultak a sátraikhoz, Hina és Al búcsúzkodtak, én pedig csak csendben kortyolgattam egyet-egyet a kávéból. Hime és Jeanie még emésztették a hallottakat Nestor és a két chocobo társaságában. Majd végül Hinával együtt trappoltunk Ai után, a rendfenntartók sátra felé.
Remélem ezt a járványt könnyebb lesz megfékézni, mint a koboldokat, de az lenne az igazi, ha egyszerre érne véget a két csapás. A járvány elviszi a koboldokat, a kutatók megtalálják a gyógymódot, a felderítők kiiktatják a fertőzés forrását, a rendfenntartók meg elintézik a fertőzött minibosst, és máris minden sokkal jobb...

by **Kurokawa Yuuki** Szer. Okt. 18 2017, 21:09

A hangosbemondó elhallgatott így mire Yuuki agyban is felébredt, már csak az információ egy részét hallotta ami szerencséjére pont a lényeget takarta. Rövid idő után végre észrevette Nestort is és leesett, hogy üzenete jött Hinától ekkor pedig már biztosra vette, hogy itt komoly gondok vannak. Nem szórakozott azzal, hogy manuálisan öltse fel a ruháit és a felszereléseit, ahogy mostanában egyre ritkábban. Mr.Múúú, csupán zavarodottan pislogott az eseményekre és hűen próbálta követni a lányt aki nyugtatóan megvakargatta tarka fülecskéjét.
- Biztonságosabb ha itt maradsz a palotában. - Közölte neki. Persze az állat nem érthette mit is mond így miután bezárta az ajtót még hallotta ahogy megpróbál utána jönni. Yuuki sóhajtott egy nagyot majd elindult a gyülekező ponthoz. Itt még nem igazán beszélt senkivel, a kávét egyszerűen tovább adta anélkül, hogy ivott volna, Hina kérdésére pedig nem válaszolt. Jobb lenne ha inkább sietnénk nehogy valami fontosról lemaradjunk. Gondolta magában és így talán látszott is rajta, hogy nem örül annak, hogy két virtuális fióka miatt várakoznak.
Kész szerencse, hogy a félelmei nem igazolódtak be így minden infót megkaptak ami kezdésre szükséges. Kétség sem férhetett hozzá, ő melyik tábort fogja erősíteni dacára annak, hogy a négy kritériumból csupán egyre lehetett ráfogni, hogy alkalmas.
- Én a felderítőkhöz megyek. - Jelentette ki megelőzve mindenkit. - Van egy tippem honnan eredhet a fertőzés eredete. - Nagyjából ezzel a mondattal kezdetét is vette egy kisebb vita. Al mindenképp együtt szeretné látni a JL-t ahogy Ai is. Utóbbi még az mellet is kardoskodik, hogy valaki a harcművésszel tartson. Csak nehogy velem gyere. Pillantott a lányra.
- Tudok magamra vigyázni, megleszek egyedül is. - Vetette oda kissé sértődötten. Ezt Ozi enyhítette kissé, azzal a kérdésével mire is gyanakszik mire elmesélte a tizenkilences szinten levő kalandját a növénymanipuláló mobbal és a "zombivá" degradáló njk-kal. Logikusnak tűnt számára, hogy onnan ered az egész méghozzá valamelyik fura növényből amit ott talált. A vita egy idő után kezdett arra koncentrálni, hogy Ai vele menjen-e vagy sem és talán nem nagy meglepetés, hogy a fiatal szőkeség a háta közepére sem kívánta a lovagot így minél több érvet hozott fel ellenne.
- Úgyis lesznek mások is a felderítőknél plusz ha gond van akár kristállyal akár a képességemmel könnyedén elteleportálhatok. - Igyekezett több mindennel is meggyőzni a többieket de az érvelésének két zászlóshajója főként ez a két ok volt. De ha már mindenképp társat akarnak neki aki szívesen vette volna, hogy ha Al tart vele és valahogy azt is vette ki a fiú szavaiból, hogy így is lett. Tévedett ami kissé rosszul is esett neki. A vita után pedig részben ez miatt is, gyorsan otthagyta a csapatot és a felderítők sátrához indult.

by **RenAi** Pént. Okt. 20 2017, 19:22

Ismerős érzés ugye? Amikor egy dallam, egy zene ragad a fületekbe és kellemetlenkedik ott naphosszat. Akaratlanul is dúdolod a végeláthatatlannak tűnő dalt, pedig már eleged van belőle? Lefogadom veled is volt már ilyen, így nem kell tovább részleteznem. Ekkor tűnt fel az építkezés. Elmosolyodva figyeltem, és segítettem is nekik ha tudtam. Hatalmas sziklákat és kőtömböket könnyedén elbírok, így megkönnyítettem a dolgukat, bár rettentően titkolózóak voltak. Hiába faggatóztam, semmit sem árultak el az npc-k, de néhány arannyal megjutalmaztak a fáradozásomért. A szemekben felvillanó effektekről lemaradtam, hiszen nem tartózkodtam akkor nyilvános helyen, így csak hallomásról értesültem róla. Bár nyilvánvalóan érezhető volt a változás, hisz hihetetlenül lassú volt a kiszolgálás mindenhol és én pedig nem vagyok egy türelmes ember. Ha én akarok valamit, akkor azt itt és most, ha nem, akkor meg jöhet a dúcra. Meg is történ párszor.

Felültem az ágyamban, megdörzsöltem a szemeim, majd visszadőltem, a párnát a füleimre szorítottam és fel sem fogtam, hogy a lidércnyomás valóság is lehet. Azt hittem, csupán az álmomban lezuhanó és épületekbe zúzódó repülők keltette riadalom és sziréna zajai ijesztgetnek. Sikerült is volna visszaaludnom, ha nem épp egy sárkány kopogtatna orrával az ablakon, amerre épp befordultam. Pislogtam párat, majd mikor eljutottak az agyi idegek hálózatában az információk a feldolgozóképességemig, majd felültem az ágyamban, lecsaptam a takarót és felöltözködtem. Épp a nadrágomat próbáltam magamra rángatni, amikor Hinari kopogtatott az ajtómon, és összehívott minket. A gyors megbeszélés után, még gyorsabban összeszedtük magunkat, de nem elég gyorsan értünk a meghirdetett helyre. A tömeg meglepett, sőt… talán bejelentkezésemkor nem láttam ennyi embert egy helyen. A szívem a torkomban dobogott az izgalomtól, hisz nyilvánvaló volt, valami hatalmas dolog van készülőben. Mielőtt eldöntöttük, mit is csinálunk előtte egy kupaktanácsot tartottunk. Bevallom, mindegyik helyet nagyon izgalmasnak találtam, még a kutatókat is, nem épp az ember és állatkísérletek miatt, inkább azért… hogy, ne legyenek túlkapások, és vigyázni tudjak a betegekre is. De tudom hol a helyem. Yuuki mellett. Lelkesedtem volna fel, mire le lettem beszélve. Gyanús, hogy kerül valamiért ez a lány, de ahh… tuti csak én gondolom túl. Miért kerülne engem bárki is? Végül észérvekkel le lettem beszélve, vagyis inkább át. Így rendfenntartó lettem. Passzol is hozzám. :3 Végül mindenkinek meg lett a területe és a specialitása. Furcsa érzés fogott el, ahogy szétváltunk. Bár nem teljesen, hiszen nem voltam egyedül, mégis valami furcsa érzés kerített hatalmába, amikor láttam Yuuki és Al egészen más irányba indultak el, mint mi, először nem tudtam mi, majd ráeszméltem. Hiányérzet. Ez kerített valamiért a hatalmába.

Biztatóan mosolyogtam Hinarira ahogy beért, hiszen magukra hagytam, hagy búcsúzzanak el egymástól Al-al, ahogy illik. Keserű gondolataim ébredtek, de gyorsan el is ástam őket, és ahogy Ozi is beért minket oldalba böktem.
- Mentsük meg a világot. \o/ - Emeltem fel a kezeimet lelkesedve.
- Megint! \o/- Az kérdéses, hogy mikor sikerült ilyen tervünk egyáltalán, hisz ahol vagyunk ott pusztítás és káosz, akarom mondani… ott, az "armageddon" után hihetetlen fellendülés, várható. Vigyorodtam el, huncutan. Majd megérkeztünk a sorhoz. Bevallom, azt hittem többen leszünk, de nem. Mármint, láttam mekkora sor volt a másik két frakciónál, így picit lehangoló volt, pedig azt hittem mi leszünk a legtöbben. Bár, ez legalább kiemeli, hogy mennyire fontos is lesz a mi dolgunk ezen az éjszakán.

by **ZexCeed** Pént. Okt. 20 2017, 21:31

Felderítők:

Kisebb várakozás után, egy idős nénike topogott be, a derekára támaszott kézzel, enyhén előredőlve, lágy mosollyal az arcán. Nem szólalt meg, türelmesen kivárta, ameddig észreveszitek, majd elhallgattok.
- Kedveskéim. –Szólított meg titeket rekedtes hangon, Bianka néni.
- Olyan jó látni, hogy ennyi fiatal összegyűlt a közös és nemes ügy ügyében. – Elhallgatott levegőt vett és lassú tempóban folytatta. Nem kapkodott el semmit.
- A mi feladatunk a legnemesebb és a legveszélyesebb, tehát vigyázzunk egymásra. – Ismét huzamosabb csend következett be, amit csak lassan tört meg.
- Már biztosan, kigondoltátok kivel is szeretnétek lenni. Kérlek… álljatok be külön csoportokba. – Megvára ameddig megteszitek, a szemei szinte mosolyogtak és valami különös aura áradt belőle. A kavarodáshoz képest kifejezetten, talán túlzottan is nyugodt és békés volt.
- Rendben, köszönöm. – Mosolyodott le, majd végig mért titeket. Talán pár perc is eltelt, és néhány oltogatást kapott is a nénike, amit türelmesen elengedett a füle mellett.
- Rendben van… akkor.. – Remegő hangon bájos mosollyal haladt végig közöttetek, és megérintette elsőnek Szophie és Danee és egy idegen lány? lapockáját vagy karját.
- Ti lesztek az első csoport. – Majd folytatta, hosszú percek teltek el, míg minden játékost különválasztott, és a fel horkanásokat fel sem vette. Majd rábökött Yuukira és Chaknára és egy idegen fiúra. Majd utoljára a megmaradt háromra. Szenilis lehetett már, hogy nem figyelt, esetleg valahogy becsaptátok? Nem, nem így történt. Hiába osztott szorzott volna a létszám és mivel az emberi természet olyan, hogy inkább iserősökkel megy bárhova is, így nem adott neki kellő lehetőséget, hogy szétválasszon titeket.
- Ti, pedig szemmel lesztek tartva. - Motyogta durcásan, bár csak az idő dönti, el mit is ért ezalatt. Amint megtörtént a csoportfelosztás, megjelentek a nevek a kártyákon, így hivatalosan is egy party-ba kerültetek, valamint ha megpróbáltátok feloszlatni és erősködni, rá kellett jönnötök, hogy a rendszer nem engedte. Bianka néni megvárta ameddig lenyugodtok, majd ismét megszólalt kedves öreganyós hangján.
- Nem véletlenül döntöttem így. - Mosolyodott el.
- Mindenkinek jobb, ha inkább ismeretlenekkel kell jelen helyzetben együtt dolgoznotok. Ha valaki megfertőződik, fontos, hogy képesek legyetek reálisan gondolkodni esetleg hátrahagyni, vagy cselekvésképtelenné tenni a másikat. - Fejtette ki a mondatát egész lassan még mindig ugyanolyan kedvesen mosolyogva, mint eddig, a téma súlya ellenére is.
- Nos, ha felkészültetek, adok egy negyed órát az ismerkedésre és a búcsúra. - Majd egészen közel cammogott a Liese csoportja mellé, mondhatni beállt közéjük.

1# Party: Szophie – Danee -
- Haai! A nevem Nagisa-san (a rózsaszín hajú), örülök hogy megismerhetlek titeket. Olyan izgatott vagyok. Nehéz döntés volt, de végül itt kötöttem ki. Titeket, hogy hívnak? - Pillantott egyenest Szophie farkasára, amennyiben emberi alakban volt, ha nem, akkor Danee-t, vette célul.
- Szerintetek milyen feladatot kaphatunk majd? Biztos valami izgalmasat. - Láthattátok rajta az izgatottságot és hogy kicsikét parázott azért.
- Szégyellem bevallani, de én úgy félek. - Toporgott, és a kezeit dörzsölgetve nézett körbe, miközben közelebb húzódott hozzátok.

9# Party: Yuuki – Chakna -
Csendben állt mellétek a fiú. Pár pillanatig csak meredt rátok, de egy szót sem szólt. Nehéz volt kivenni, mit is érezhet vagy gondolhat, de némi hezitálás után megszólalt.
- Szi-sz-sziasz-Helló. - Nyögte ki végül. Majd várt.
- Az a-z nev-ne-neve Hiross-hninak hívnak. - Sóhajtott, és mellettetek csendben megállva várta a folytatást, amenyiben kommunikáltatok arra vagy nem reagált, vagy csak bólogatott.

13# Party: Tachi – Nia- Lie
/Bianka néni elég közel áll (szinte befurakodik) a csapatotokhoz, de nem szólal meg, csak ha megszólítjátok./

Kutatók:

Belépve miután megkaptátok a ”dögcédulátodkat” a nyakatokba helyezitek, és láthatátok hogy elkezd „tölteni”. Az lap információkat, mint a név, kaszt és hasonlók szinte azonnal kiírta, de a menője csak idővel épül ki teljesen.

Hosszú percekig csak tolongtok, szinte egymás nyakába lihegve, bármiféle instrukció nélkül. Morgane, kap egy rosszalló pillantást az egyik njk-tól, és talán pár játékostól is, de semmi egyéb. Nem szólnak rád, hacsak valami játékos meg nem teszi. Halk moraj hallatszik, ahogy az emberek latolgatják, hogy mire várhatnak, majd mindezt egy cipő ütemes kopogása töri meg, vélhetően magassarkú. A monoton léptek tulajdonosát hamarosan meg is pillantjátok. Egy csinos fiatal lányka, a haja csapzott, kuszán stílusos. Piros keretes szemüvege mögül fel-felpillant, végig néz rajtatok, majd halványan elmosolyodik, majd magabiztosan áll meg előttetek. Pár játékosnak talán ismerős lehet, legalábbis azoknak, akik a „bajos és piros” negyedekben megfordulnak. Az npc is felismer egy két játékost, akire sokatmondóan rá is mosolyog.
- Akik még nem ismernek, a nevem Riki. – Pillantott rá a kezében lévő jegyzettömbre, majd megrántotta vállát és leeresztette oldalra a kezével, várt egy picit, majd újra megszólalt.
- A kártya segítségével ismerni fogjuk egymás helyzetét, állapotát és státuszát, így felesleges a bemutatkozás, csupán időpocsékolás. Amondó vagyok, hogy vágjunk is a közepébe! – Azzal sarkon fordult és elindult jobbra, ahonnan jött, a sátor fóliáját felemelte, hogy átbújjon rajta, és várta hogy kövessétek. Amint ez megtörtént, a hosszú méterek közben volt lehetőségetek szétnézni. Az óriássátor, kisebb nagyobb rekeszekre volt bontva. Ahova beláthattatok, ott néhány ketrecet, élelmiszer-tartalékot valamint kisebb raktárakat láttatok. Majd ezután, lekanyarodtatok és a folyosó végégig meg nem álltatok. Riki szinte várta, hogy valaki elkóricáljon, de reméljük jól nevelt gyerekek vagytok. A folyosó közepén ismét megszólalt.
- Csak hogy a kellő szimpátia meglegyen. – Kezdett bele, érezhető iróniával.
- A delikvensünk egy középkorú gyilkos. Már a mutáció előtt is ismertük a hírét, de zöld indikátor híján, aligha tehettünk ellene bármit is. A kedves kilenc lányt ölt meg. – Nyomatékosított.
- Legalábbis, amiről tudunk. Sokukat megkínozta, megcsonkította, és bár nincs fájdalom, a ha minden nap levágják az újadat amivel a menüt használhatod, meggátolva a menekülésed vagy bármit, elég nagy pszichológiai terror. Ohh és a legjobb, imádta a fiatal lányokat, lolikat. – Pillantott hátra a válla mögött, miközben a hangjában ellenszenv hózódott, az arca gúnyos mosolyra húzódott és kacsintott egyet felétek. Majd kis hatásszünet után megszólalt ismét.
- Megölni nem fogjuk! – A hangjában elégedettség csengett.
- Van amikor az ilyen szemétládákra van épp szükség. – Majd meg is érkeztetek, ponyvát aminek a közepén volt a nyílás, felhajtotta, kikötötte, így egy derékszögű háromszöget formált az „ajtó”.
- Köpenyt, maszkot fel! - Szólt rátok, és mutatott az épp kijelentett kiegészítőkre. Kintről csakis sötétséget láttatok, majd ha követtétek a lányt, bejutottatok. Egy ágyhoz szíjazott, olyan harmincöt évet betöltött pasast láttatok, a homloka, a mellkasa, a karja és a lábai, az ágyhoz voltak szíjazva, bár ezt csak halvány árnyékokkal érzékelhettétek a fehér lepedő alatt, ami egészen a nyakáig rá volt terítve. Kába volt, a szemei felakadtak, és fejét lassan döntötte ide-oda. Nyöszörgött. Az életcsíkjából egy jókora darab hiányzott, de még nem volt sárga és nem töltődött folyamatosan, ahogy a védett övezeten belül kellene. Első ránézésre nem láttok semmi különöset rajta, bár csak válltól felfelé látjátok jelenleg.
-Hmm~ Ki elég bátor? – Nézett végig rajtatok, érezhetően elnyomott szadizmussal. Azokon állapodott meg huzamosabb ideig a szeme, akik a legmegszeppentebbek voltak. És várt, ameddig jelentkezik valaki. Közben az ágy melletti polcról a kezébe vett egy élesnek tűnő szikét.

Szobák: - A későbbiekben kiderül. - Jelenleg inkább nekem, mint mesélőnek szól. ><"-
Kiwi – Morgane – Yachi – Kimi – Chan
Alex – Quad – Leo
Csoportok:
Alex, Morgane, Quad, Kiwi
Leo, Kimi, Chan, Yachi

Rendfenntartók:

Amint lecsillapodtatok picit, megszólalt az eddig a teremben várakozó robusztus fogadós. felvilágosítást kaptatok a kártyákról, majd hamarosan meg is jelentek a csoportfelosztások is. Mintha csak party-ban lennétek, amit ha próbáltok sem tudtok feloszlatni.
- A mi feladatunk a legfontosabb, de ezt nyilván ti is átláttátok! Nem lesz elég csak magatokat vagy épp a barátaitokat megvédeni, a két frakciót is a mi munkánk támogatja. Nem is lopom tovább a napot. A csoportoknak két feladatuk lesz.- Majd sokak számára ismeretlen nevek hangzottak el, akiket már ki is küldtek. Beletelt pár percbe, mire a ti neveitek is felcsengett, a csoportszámmal együtt.

18# Party: RenAi, Rikomono, Ozi
- A ti feladatok lesz a város déli peremvidékének a tisztogatása. Fontos, hogy ne… Vagy csak a legkevesebb fertőzött jusson el idáig. Mint észrevettétek, a védelem több réteget képez, és ti is láncszemei vagytok ennek a csoportnak. Remélem elég erősek és kitartóak. A feladat kijutni, és ameddig csak eljuttok, a még sértetlen játékosokat a kijelölt zónákba eljuttatni. A megvadult szörnyeket megölni és jah… A fertőzött játékosokon egy idő után, a mobok indikátorát veszik át. Ha játékosként ölöd meg, pirosodsz, ha.. már mobként, akkor nem. Próbáljátok meg kerülni az ilyen játékosokat, ameddig ki nem derül, mit tehetünk értük… - Majd megjelent a térképen két pont. Az egyik egy zöld zóna, és ráfókuszálva láthattátok, hogy az lesz a menedékhely. A másik a piros zóna, ahova el kell jussatok.

21# Party: Hinari, Silence, Eiki
- A feladatotok a miniboss megtalálása, a pozíciójának ismertetése, ha megoldható, az információk gyűjtése. Lényeges, hogy ne essetek neki azonnal, hiszen nem tudhatjuk, hogy egy fertőzött egyed mire is képes, kezdve ott, hogy a miniről sincsen bővebb információnk. A legutóbbi ismeretünk róla az, hogy a tízes szint, szafarijának déli részében volt. Vigyázzatok magatokra! - Osztotta ki a feladatokat majd elvonult.

Tévelygők:

Saya; <3
Saya ahogy kinézel az ablakon láthatod, hogy a szafari teljesen fel van bolydulva. Egy szarvas egyenest a fának vetette a fejét teljes erejéből. Az egyik farkas rátámadt egy másikra, és mivel kisebb falkákban járnak, félő a saját hordáját támadta. Valamit a távolban szemmel láthatóan eltévedt egy lávagólem. Biztos hogy itt még nem találkoztál vele. Nem túl nagy termetű, de minden lépésénél ha közel kerül egy bokorhoz felperzseli, vagy egyenesen felgyújtja azt. A lábnyomai füstös parazsat hagynak maga után, miközben pár állatot is elpusztított maga után, szinte sorra hagyja el a lootokat.

Nanise:
Nos napok teltek el az aggodalomra okot adó beszélgetésetek óta. Az alvás és ezáltal a pihenés és ezáltal a mentális éberséget és fittséget is elég nehéz megőrizni, sőt! A ráköszönő Insomnia lehetetlenné is teszi. Először csak víziók jelennek meg. Például, égből hulló teheneket pillantasz meg a távolban, ha kinézel az odúd biztonságából. Majd jön az, mintha önmagadat látnád odakint, aki egyenesen rád pillant az rejtekedben, hiszen tudja hol vagy, hol keressen. Néha, ugyanez az alak aki pont olyan mint te, egyenesen melletted bukkan fel, sőt... fizikailag mintha éreznéd is, ha hozzád ér. Talán egy nap is eltelik némán, esetleg csak tátogva, de hangokat nem hallasz. Majd, miután gondolom ez sem segít rajtad alvás terén, bekövetkezik az, hogy akár egy jót diskurálhatsz, filozofálhatsz, esetleg levezetheted "magadon" a felgyülemlett feszültséget, rajtad múlik.

Beköszönt a nagy nap. Hallod a szirénákat, de mégis úgy döntesz nem dőlsz be neki. Jó helyen vagy ott, ahol. Talán igaz is lehetne, de hatalmas lépések súlya rázza meg az erdő menti talajt. Valami közeledik? Vagy lehet, megint a fantáziád viccel meg. Aludi kellett volna, nem pedig feleslegesen parázni. Rolling Eyes

Szorult helyzetben vagy, de ügyes kis üregi-nyúl lévén, nem aggódok érted. Ha ki-ki pillantasz rejtekedből feltűnik, hogy az erdő csúnyán felbolydult. Az állatok megvadultak, van ami egymást, esetleg a saját fajtáját marcangolja. Az egyik szarvas, pont a te fádat nézte ki, öngyilkos rituáljának, hiszen már megfogyatkozott élettel egyenest nekifejelt a fa törzsének, és pixelekre bomlott. A távolból füst szagot érzel, mintha felgyulladt volna valami, és egyre erősödik. A farkasok, akik csak akkor támadtak, ha megtámadták őket, most teljesen meg vannak vadulva. Valamint egy házi-medve is elszabadult. Az indikátora "pet"-ként jelöli még, de a gazdáját nem látod sehol. Az odúdat viszont néhány sakál szúrta ki. Fogaikat mérgesen csattogtatva próbálnak rád támadni. Miként véded meg magad?

Határidő: November 14 - Kedd.
Nanise egyszeri határideje: November 21 - Kedd.

/Hiányosságok és "hibák" moderálva/

by **Leonard** Szomb. Okt. 21 2017, 20:09

Véletlenül sem lehetett azt mondani, hogy Leonard a kutató pozícióra termett, és ha csak nem korlátozta volna le szintje, bizonyára más pozíciót választ. Így viszont, mivelhogy ha már idáig eljött, kimaradni nem volt hajlandó a buliból, kissé sután ácsorgott a saját sátrának sarkában. Kezében a dögcédulát forgatta. Láthatóan belemélyedve bámulta a tárgyat, ám gyakorlatilag szinte alig jutott el álomittas tudatáig bármi is a környezetből. Valahol rémlett neki, hogy odakint is volt egy ehhez hasonló nyaklánca. Elég sudár kinézete volt vele. Ja, sudár, mint egy kikent páva. Amolyan menő dolognak számított akkoriban trikóval meg bőrdzsekivel ilyesmit hordani, a lányok egyébként is buktak a bőrdzsekis srácokra, és valamiért ehhez a szerkóhoz jól is ment a nyakék. Tiszta bolondság a divat, mondjuk neki már jó régóta megvolt a cucc, kissé kopottas is volt már, nem ilyen szép fényes, mint amit a kezében tartogatott. Már arra sem emlékezett, mi okból vette vagy kapta, de véletlenül sem a divat miatt, az tuti. Még kistöki korában talán, amikor farmerdzsekiben rótta a várost, amit anyja nagy gonddal adott rá. Utálta a farmert, mely leszorította, korlátozta a mozgásban, de hát akkor még nem ellenkezhetett túlzottan. Anya szerint meg egy jól szituált kissrácnak kelléke a farmerkabát meg a farmer nadrág. Kész őrület. Rolling Eyes

El is kanyarodtunk a témától, de nem baj, mert Leonardunk is, midőn szempillája le-lecsukódott a visszaemlékezések közben. Már képtelen volt irányítani a gondolatait, agyához szűrve jutottak csak el az információk. Nem nagyon sikerült még a zajnak sem felébresztenie álomszuszék barátunkat. A sátor falának dőlt az oszlopnál, amely kitartotta, kezeit összefonta maga előtt, és látható ásítozás közepette lehunyta a szemét. Hosszú ideje már nem történt semmi, és nem volt hajlandó csatlakozni az izgatott találgatásokhoz. Köszöni szépen, őt akár ki is foszthatják, úgy sincs semmilyen értelmes tárgya még.
Már-már majdnem el is bóbiskolt kényelmes helyzetében, midőn végre felbukkant egy ember, amolyan vezető. A hirtelen köszöntésre ő is kinyitotta szemét, és ránézett a csajra. Homályosan felrémlett neki valami arról, hogy ő már látta ezt a nőt. Annyira nem izgatta a dolog. Zavaróan hangosan felásított, és nyújtózkodott egyet, hogy valahogy felkeltse magát, aztán a kutató nő meg a tömeg után slattyogott. Kívülről nem is tűnt akkorának az a sátor, mint belül. Arra gondolt, biztos ez is ilyen térbűbájjal van megcsinálva, mint a Harry Potterben.
Az a helyzet, hogy hősnek kifejezetten nem nevezhető főkalandorunk bizony szeret elkóborolni. Az érdekes dobozok - főleg a lootolási lehetőségek -, pedig kifejezetten izgatták még álomkóros, kócos fantáziáját is. Így aztán szépen le is maradt, és ő bizony felfedezőútra indult az egyik oldalágba. Csak óvatosan, kíváncsian megtapogatva, megnézegetve a tárgyakat. Úgy gondolta, úgy sem maradhat le a műsorról nagyon, szóval nem izgatta magát túlságosan, egyébként sem volt az a güzü kutató típus, csak módjával.

by **Danee** Pént. Okt. 27 2017, 17:14

Oké, kaptunk dögcédulát, feljegyezték a nevünket, szuper.
Akkor irány a terep. Vagy előbb még elmondják, mit is kell felderítenünk, vagy hogyan képzelték ezt az egészet?
Nem, úgy tűnik, nem kapkodják el a dolgot.
Pedig még mindig hajnal van, vagy még az sem, még nem reggeliztem és mocskosul pipa vagyok.
Mi ez, sorkatonaság? Ki az ágyból, megtámadtak minket?
Háh...

Jó, beálltam egy csoportba, üsse kő. Az nem derült ki, miért, és milyen csoportokat alkossunk.
De ahogy a nénike bájolgott nekünk, úgy tűnt nem is volt semmi célja a dolognak, talán csak meg akartak vezetni minket.
Mert az egészet önkényes alapon újraosztotta 3 fős csoportokra.
Hogy miért?
Hát, hogy ne zavarja meg az ítélőképességünk a kötődés.
Hátrahagyni?
Nem inkább bevinni kéne a fertőzötteket? Mondjuk valami karanténba, és később a kutatók találnak valami megoldást a fertőzött állapot visszafordítására?
Simán beáldoznának minket azok az npc-k akik eddig kiszolgáltak minket, nap szép!
Erre összeterel engem Szophieval meg valami másik lánnyal. Szophie mint ismeretlen! Jobb ha észben tartom, ha már ilyen mázlink van.

A másik csajszi elkezdett csicseregni, miközben én lopva kacsintottam Szophiera, meg jeleztem neki az ajkamra tett ujjammal, hogy hallgasson. Remélem érteni fogja, hogy miről hallgasson.Ha kiderül, szétszedhetnek minket.
- Nézd, Nagisa-san - fura, hogy saját magát le "san"-ozza - semmi baj nincs azzal, hogy félsz, igazán nem kell szégyenleni, bár azt hiszem, ha a felderítők közé jelentkeztél, az eddig elhangzottak alapján már tisztában kellett volna legyél azzal, hogy körül-belül mit vállalsz. Te is megfertőződhetsz odakint, vagy akár meg is hallhatsz. De nyilván a halál gondolatával már rég megbarátkoztál, hiszen az mindennap jelen van az itteni életünkben. Ezzel nincs mit csinálni, viszont ha a legjobb formádat nyújtod, több esélyed van átvészelni ezt az egészet. Ha veszélyben érzed magad teleportálj vissza. Jobb sikertelenül, mint halottan.
Ha ezzel elijesztettem, akkor nem ide való, talán még nem késő átjelentkeznie a másik két csoport egyikébe.
- Amúgy a nevem Danee, 35. szintű lovag. Ha már 1 csapat vagyunk megtudhatnám, kik is a csapattársaim?
- A feladat szerintem: felkutatás, megfigyelés, kiemelés, visszatérés. Amolyan felderítő és túszszedő akció lesz leginkább. Szerintem.
Aztán Szophiera néztem, remélhetőleg nem leplez le minket, amíg ki nem jutunk terepre.

by **Szophie** Szomb. Okt. 28 2017, 14:04

Szophie kissé értetlenül nézett körbe a felkérésre, miszerint neki csoportokba kéne osztódnia. Első sorban leginkább Vezért ragadta meg, mint csapattársa, hisz mást egyébként sem tudott volna. Szerencsétlen egy helyzetben volt, és nem is törekedett túlságosan az ismerősök keresésére. Úgy gondolta, amazok már régen elfelejtették, és egyébként is túlságosan álmos volt bármilyen jellegű kutakodáshoz. Végül is, ketten ők Vezérrel is egy párt alkotnak, méghozzá jobbat, mint bármely másik két különböző személy.
Persze, a közelében nagy volt a lökdösődés, amit kicsit sem bírt. Igyekezett félrehúzódni az egymást keresgélő emberek elől, de amazok mintha észre sem vették volna, tolták-és lökték, hozzápréselődtek. Arcán segélykiáltásnak is beillő sápadtság és fintor ült. Ám senki sem vette észre.
Nagy nehezen kivergődött a sátor széléhez, nekidöntötte fejét a hideg ponyvának, és mélyeket lélegzett. Végre kapott levegőt. Lassan összeszedte magát, épp mire végre Vezérnek is sikerült utánaérnie. Addigra már a csapatok is igyekeztek összeállni, bár mint kiderült, teljesen hiába. Jött ez a fura ember, és mindenkit összerakott valahogy máshogy, mint azt szerették volna. Idomárunk ekkor pillantotta meg az első ismerős embert. Nem tudta, hogy a taszigálásnak, vagy minek köszönhette, de végre volt valaki, akibe kapaszkodhatott. Arca felragyogott Danee láttán, de hamar le is hervadt róla a mosoly. Persze, a végén még elárulja magát, és szétszedik a csapatot. Sokkal rosszabbakat is kaphatna.
- Szia! - üdvözölte azt a bizonyos Nagisát, és maga is meglepődött, mennyire nem jelentett számára semmit a név. Végül is, az a gyilkosság is az ő döntése volt. Érdek lépés. Az lenne a meglepőbb, ha a szívébe markolna egy ilyen emlék.
- A nevem Szophie, és ő itt Vezér. Láthatóan állatidomár vagyok, és elég magas szintű, hogy az összes eddig megnyitott szintre be tudjak menni. - mutatott a farkasára, aki biccentett egyet köszöntése jeléül a lány felé, majd ahogy a fiú kérte, beszélt is a saját képességeiről egy keveset.
- Szerintem ennek a Daneenak nincs igaza, ha ezt szeretnéd csinálni, ne a félelem térítsen el. - kacsintott a csajszira bajtársias cinkossággal. - Nekem sincs sok életem, és nagy csapatjátékos sem vagyok, szóval nem tartozhatnék a felderítők közé, de attól még ezt akarom csinálni. Jó móka lesz együtt megvadult mobokra vadászni, várom már. És én is izgulok. - csevegés közben végig a lányt figyelte, hozzá intézte a szavait, de azért persze a lovag is jól hallhatott mindent, mint ahogy egy kört alkottak ők, a kis csapatukban. Igyekezett álmossága ellenére könnyed hangnemet megütni, és bizalmat ébreszteni. Ez volt a legfontosabb. Az eszébe sem jutott, hogy vörös indikátora mellett ez talán nehézségbe ütközne. A hátrahagyásról nem beszélt. Az ilyen témákat jobb kerülni addig, amíg valódi döntést nem kell hozni egy szituációban.

by **Saya** Vas. Okt. 29 2017, 14:51

Játszottunk. Leültünk egymás elé, felemeltük a kezünket és tapsikoltunk, hol az egyik, hol a másik tenyerünket csapva egymáshoz, és közben a Hugi elkezdett mondani egy mondókát, énekelve. És nevetett. Mosolygott, nevetett, én pedig nevettem vele együtt. Olyan fura érzés kerített a hatalmába, mármint, a Hugi az ugyan a húgom, de valahogy sosem ismertem, sosem ismerhettem, és most mégis itt vagyunk, és játszunk, és végre közösen vagyunk boldogok, nem pedig felváltva, mert ugye ami nekem tetszik, az amúgy neki nem, és fordítva, de most mégis, és tudom jól, hogy azért, mert a Hugi változik, hogy nagyon sokat változik, és miattam.
A Hugi megszeretett.
Már pont kezdtem unni a játékot, mikor hatalmas robaj ütötte meg a fülemet és felsikkantottam és egy párnát húztam magam elé.
-Mi volt ez?
-Kintről jött.
A Hugi hangja nagyon valóságosnak tűnt, meg most amúgy is lusta vagyok néggyel többet kattintani, mert itt nehéz, szóval most így fogom jelezni. Nem baj?
-Mi lenne baj?
-Semmi, semmi, csak megint hülyeségekre gondolok ^^;;
Végül felkeltünk és az ablakhoz léptünk, mind a ketten rányomtuk az orrunkat, hát ha akkor jobban látunk a sötétben. Ekkor már a lávaszörny csatangolt végig a tisztáson, a farkasok épp távolodóban voltak, és a szarvas a fejét ingatva feküdt a fa tövében. Hallottam egy nyikkanást a gólem egyik lépése nyomán, és csillogott mögötte minden, mintha ilyen arany utat hozna létre, mint amin Dorothy járt. A Hugi elgondolkodva figyelte a jelenetet, én meg elhűlve és csodálkozva.
-Ez már nem piskóta. -füttyentett a Hugi, mikor az egyik farkas harapása nyomán pixelekre robbant a másik. -Itt tényleg van valami nagy ramazuri.
-Ja, de én akkor se akarok kimenni.
-Én se igazán. Az a nagy mocsadék valószínűleg úgyse rakja ide a lábát. -vont vállat, és magához ölelt egy párnát, meg hozzám vágott egy másikat, hogy öleljem én is. -Most mit játszunk?
-Kitalálósdit? owo
Mosolyogva bólintott, aztán megkérdezte, hogy mire gondolt :3

Noppe. Bocsi, erre még nem akarnak megmozdulni >_>;

by **Lieselotte Sherlock** Szomb. Nov. 04 2017, 18:14

Ott álltam a tetőn és vártam a három kalózt... najó nem kalózok, de akkor is vártam őket, igazából kellemes meglepetés volt, hogy sikerült őket észrevennem és, hogy fel is figyeltek rám... igen tudom nem adtam meg egy túl pontos helyet, de csak észreveszik a tetőn csápoló engem... vagy nem? de-de hisz már el is indultak felém yuhúúúúú!
Pár pillanatig néztem végig a téren... Úristen ennyi játékost nem látni sokszor egy helyen.... mindenki itt van aki számít!
Majd ahogy a 3 várt személy odaért hozzám szóltam nekik:
-uha nagy szerencse, hogy megvagytok...azért nézzétek mennyien vannak már, ugye ugye tudjátok felderítünk, aki szökik arra örök hari!
Első eventem lesz úgyhogy VELEM KELL JÖNNÖTÖK! okés?
Néztem rájuk komolytalan és egyben komoly arcommal, nehogymár ne velük legyen meg az első nagy eventem ami mindent megváltoztat...

Odaballagtunk a sátrunkhoz négyen eggyütt és ahogy körbenéztem soksok idegent láttam és bár párukat látásból ismerem...nos inkább maradok a legjobbakkal Razz

-babumm! tudjátok miről szól ez az egész?-igen igen kicsit túl vagyok pörögve, a korai óra ellenére is-mert én nem hiszem, hogy igaz lenne hogy a nagy vöröslepel most akarna épp felmondani nekünk... hogy köcce megvan ami kell menjetek a SAO hírével....-kezdtem picit kuncogni magamon.. ekkora ökörséget előhúzni....

Ekkor lépett be egy fura nyanya... már bocs de az...
-hahh nézd már az ki lehet? sosem láttam még errefelé... ő lenne aki? -maradtam csöndben ahogy hirtelen síri csend lett a sátorban -igen valószínüleg...-
sokat magyarázott nekünk és elkezdett felosztani minket csoportokra...
~na várjunk mi négyen vagyunk ő meg három fős csoportokat csinál ami...~
Kikerekedett szemmel néztem amit mond... méghogy a nővérkém nem velem lesz? na azt már nem!
Ragadtam meg Chakna kezét és a többiekét is (tudom sokan vannak de nah egyikőjük elé állok)
-nem adom őket mi együtt akarunk! ugye Chakna?!
~mond hogy igen mond hogy igen mond hogy igen!~ néztem Chaknára hogy valamit csinálni kell így nem jóóó

Ha mégis otthagy minket mert nem tud mást akkor szomorúan nézek a két társamra és várom hogy most akkor mi lesz.

by **Morgane LeBleu** Vas. Nov. 12 2017, 11:58

Hát arra sosem számítottam, hogy bátor lenne a népség, azt ugyanis megfigyeltem, hogy a játékosok ha vissza is mernek szólni akkor is csak ha nagyon muszály. Nem szeretnek a figyelem központjában lenni, ellenben engem ez nem nagyon érdekelt. Aki csúnyán nézett rám arra kegyetlenül rászóltam: -Hé visszanézek úgyhogy...-és mellé a tipikus oposszumbosszúhosszú mozdulatsort produkáltam nyelvnyújtás közben, majd amikor észrevettem, hogy nem maradt senki picit szomcsi lettem... ekkor jöttek a kopogó hangok, jön valaki király!

Bár életemben nem láttam az érkezőt úgy nézett ki mint valami kutató, így valszeg ő lesz a főnink... És egy dolgot ért el kapásból nálam, hogy véletlen a névtáblámat megfordítottam, ne látszódjon ki is vagyok, hisz hát nem egy jóhírű adakozó lennék asszem...

Amikor elindultam nem rossz szándékból de végig le-lemaradtam, kicsit tovább vizsgáltam meg a sátrakat, raktárakat, ugyanis nagyon érdekelt mit rejtenek. Majd amikor a csoportot nem nagyon láttam futva mentem utánuk.

Nemsokára megáltunk egy érdekes helyen.
-Most komolyan Riki, azt várod tőlünk, hogy alaki felboncolja a tagot? Akár gyilkos akár nem... nos ez nem egy hálás dolog... szóval érted....majd én megcsinálom hehe...

Szólaltam meg elsőként, de ahogy láttam nem sok jelentkező akadna erre a feladatra sem, így nem is tolakodóan másztam előre a vállammal jó pár embert meglökve.
-Amúgy ha ennyire gonosz örjöngő gyilkos állat, miért nem csapott le rá a bannhammer? Elég kegyetlen tőle ha fogva tartott fiatal lányokat, megérdemelné.
Nem is sejtettem milyen lehet ez a betegség, de megmondom őszintén olyat nem láttam, hogy egy számítógépes vírus embereket is megfertőzött volna, így ez érdekes lesz.

by **Chancery** Vas. Nov. 12 2017, 14:22

Alapvetően egészségügyis családból származom, a női ágat tekintve.
Ellenben ha valódi egyészségüggyel találom szemben magam, szó szerint felfordul a gyomrom és rosszul leszek. Valamilyen különös oknál fogva ha sérülés következik be valakinél, és én csupán belegondolok abba, miféle, a normálistól eltérő dolgok lapulnak immár az illető bőre alatt, máris megperdül a világ körülöttem. Hasonlóképp, mint mikor Jay keze tört el egy ízben; azóta is megremegek az emlékre, ha belegondolok, ahogy a csontja másképp állt egy darabig, mint kellett volna. Uhh.
És mégis ide jöttem. Atya ég, lehet, azt a felfedezgetős, terepes csoportot kellett volna válasszam... de most már teljesen mindegy.
Kicsit forgattam a kezemben a dögcédulát, míg a másikkal erősen kapaszkodtam Jay ruhájának szegélyébe. Féltem, rettegtem, és nem akartam egy percre sem elszakadni mellőle. Kicsit most felszínes leszek, mivel még az ujjaim is fájnak a helyzet belegondolása miatt; igyekeztem megjegyezni a vezetőnk nevét, majd szó nélkül haladtam át a függönyön, valahol a csoport közepe táján, követve Jay hátát, hisz az egészből csupán azt láttam magam előtt. Mikor megállt a csoport, jelezve, hogy megérkeztünk, akárhova is igyekeztünk, kiléptem párom mögül, hogy megnézhessem, hova kerültünk, és rögvest meg is bántam.
Bár a gyomrom még nem kavarodott fel, az váratott magára, mégis elfogott egyfajta rossz érzés. Mint mikor az ember tudja előre, hogy valami borzalmas fog történni, de nem képes kimondani a megérzését. Látva azt a különös alakot lekötve kicsit sem töltött el egy jó érzelemmel sem, még azután sem, hogy el lett magyarázva a bűntette.
Valamiért Tachi jutott eszembe...
-Én haza akarok menni... -motyogtam az orrom alatt, olyan halkan, hoyg Jay is csak hümmögött egyett kérdőn, de megráztam a fejem. Nem voltam hajlandó elismételni a nyűgöm, csak néztem az alakot, és nem tudtam levenni róla a szemem. Volt, aki zúgolódott, és volt, aki jelentkezett szerencsére a feladatra, mert bármi legyen is az, én biztos, hogy ki akarok maradni belőle.

by **Rikomono** Hétf. Nov. 13 2017, 10:53

Na, kinek húzzak be? Ja, az én fejemben még mindig csak ez járt, de kurva nehéz volt eldönteni, hogy ki kivel van, meg ráadásul minden olyan gyorsan történt az én felfogóképességemhez képest. Érted, lement a sor, nyakamba akasztották azt a vackot, és már bent is találtam magam a sátorban, ahol egy tonna ismeretlen volt még rajtam kívül, meg egy pár ismerős. Aztán megszólalt egy nagy melák, aki úgy nézett ki, mint egy értelmes fickó, szóval őt nem volt kedvem megcsapkodni, meg gondolom nem is ő tehet arról, hogy felráztak hajnalok hajnalán >.> Jó, hát nem volt más választásom, fogtam magam, és váratlanul belerúgtam Ei-chan térdhajlatába egy nagyot. Azért oda, mert hiába védi meg a rendszer, a lökéstől simán össze tud csuklani, és az olyan, mintha tényleg meg tudtam volna rúgni, szóval király.
- Ezt azért, mer' a fasznak van kedve ilyen korán felállni >.> - vetettem oda, majd füleltem tovább, és ami azt illeti, kezdett uncsi lenni a dolog elég hamar. Neveket sorolt meg feladatokat, és nekem kurvára erőlködnöm kellett, hogy felfedezzem a sajátomat, miközben majdnem visszaaludtam, és akkorákat ásítottam mellé, hogy nem is hallottam semmi mást. De aztán csak elhangzott a nevem, és mivel tudtam, kikkel raktak össze, már kerestem is őket a szememmel.
- Heh, van érzéke a csapatválasztáshoz a fazonnak - löktem oda, miután odaértem hozzájuk, és mindkettejük felé pacsira tartottam a mancsom.
- Azt' mi a feladat? Odáig jutottam, hogy tisztogatás, meg a védelem egy hagyma, mert több rétege van, mint egy ogrének - kérdeztem is rögtön. Remélem nem várják el, hogy ilyen komplikált dolgokat felfogjak, amikor még kint nincs is világos. Nekem elég, ha elmondják, kit kell megverni, és teljesítem a rám szabott részt, a stratégia különösebben nem érdekelt.
- Ja! Te meg tartsd távol magad a kiscsajtól, mert nagyon megverlek, ha kiderül, hogy hozzányúltál, vágod?! - szóltam oda Ei-channak mogorván, és annyira azért közelebb mentem, hogy meglapogassam kicsit Sziszi hátát. Mondjuk ő baromira nem való ide, de csak szorult annyi ész ezekbe, hogy vigyáznak rá.

by Ajánlott tartalom