28. boss

Volt itt minden, pucérkodás, méregnyelés, keringő, kunkori rímelés, csók csattanás, legyilkolás.
Az intim-szférát érintő feladatok egész izgalmasak voltak: a keringő meg a csók nem is igazán volt nehéz feladat, de annál szórakoztatóbb: akár ha bálon lettünk volna. Saya meg éva-kosztümben. Még mindig, ahogy látom, és ő legalább nincs zavarban tőle. Igazán örülök, hogy nem nekem, hanem egy lánynak jutott ez a nem mindennapi lecke. Nekik mégis csak jobban áll, szerintem, elvégre szebbik nem.
A méregnyelés, meg az én feladatom nem volt különösebben kihívás, de a gyilkolás ennél a csapatnál nem volt elképzelhető. A súlyemelés pedig...
Mintha direktbe Chanceryvel szórakozna, pedig nem ezt érdemli. Aggodalmas pillantásokkal figyeltem, ahogy elbújik Ozirisz mögött.
- Hogy mit szólok hozzá?
- Azt, hogy ez veszett fejsze nyele: a feladat ugyanis úgy szól, hogy, idézem:
- "emelj a fejed fölé valakit és úgy kell lenned végig még itt vagy" - elmásított hangon, igyekezve a Rosalinet utánozni
- Ez alapján Eiki harcképtelen lesz, mivel engem kellene tartania. VÉGIG.
- Én szintén harcképtelen leszek, hiszen szükségem van a mozgásra, hogy közelharcba keveredhessek a bossal.
- Az egészen pontosan -2 ember. Ez a véleményem róla
- Persze kijátszhatnánk, ha nem maradunk úgy végig, csak míg a következő feladatot ki nem adja, vagy amíg el nem kezdődik a tényleges harc
- De felőlem... - lecsatoltam a pajzsom, hagyva, hogy a földre zuhanjon és a domború felére dőljön. Szertartásosan leverve a nem létező sarat a cipőtalpakról átléptem a pajzs belső felére, s sarkokban megkapaszkodva elhelyezkedtem benne, keresztbtetett lábakkal.
- Tied a pálya Eiki-san

//a Kristálypajzsom Chanceryt fogja védeni, ha egyszer elindul a küzdelem és lepattanok róla, meg ha Rosaline nem tűnteti el

Csak a fejét rázza Ozirisz mentegetőzésére; egyenlőre még nem adja fel csak úgy azt, hogy az egész az ő hibája valójában. Ha lenne Súlyemelése, nem lenne most probléma, vagy legalábbis nem akkora, amekkorának lennie kéne. Ellenben, s erre nem számított, a következő percekben gyökeres változást vett minden.
Azt hitte, mindenki le fogja nézni, el fognak tőle fordulni, mint ahogy első és utolsó parancsnoksága idején is - vagy az csak Ren volt? Már nem is emlékszik pontosan. Helyette, úgy érezte, a szíve ütemeket hagy ki a döbbenettől.
Az első ilyen Eiki volt. Mikor rászólt, Chan összerezzent, de nem is az ijedelemtől, inkább a csodálkozástól. Azt gondolta, a fiú hangja tele lesz gúnnyal és megvetéssel, és most következik majd az, hogy egy ilyen béna ember az állítólagos vezére, helyette viszont... inkább reménnyel volt teli. Ahogy felvázolta ötletét, Chancery hirtelen nem is tudta; szabad-e örülnie ennek az egésznek? Szabad örülnie annak, hogy... segíteni akarnak neki?
Vagy ez is csak egy ürügy, hogy bolondit csináljanak belőle?
Dust, mintha csak megérezte volna, milyen gondolatok cikáznak a lány fejében, kicsit megrezegtette szárnyát és átmászott gazdája feje búbjára, majd megcsípve csőrével a fejbőrét. A cicafül immár hiányzott, így a hajtincsekbe volt kénytelen megkapaszkodni.
A második lett Hinari; ami végképp nem számított. A lány, akiről azt hitte, megbántotta a legutóbbi páros mérkőzés alatt, és hogy soha többet a közelébe se akar menni, egyszer csak ott termett mellette; Chan szinte nem is figyelt, úgy meg volt még döbbenve Eiki lépésén. Az ölelés, akár egy meleg vizű forrás, szinte eltölti valami reményfélével, és sután bátortalanul viszonozza csak, arcát a lány vállába fúrva. Az öröm és a szégyen keveréke tölti meg a szívét, és ettől ismét sírni támad kedve, de most beharapja az ajkát és igyekszik küzdeni ellene.
Nem akarja megadni Rosalie-nak azt az örömet, hogy ismét összetörve lássa.
A fiúk közben már szervezkednek, hallgatja őket fél füllel Hinari karjai között, és mikor Danee rávilágít, hol bukhat el a terv, lassan kibontakozik a lány öleléséből.
-Köszönöm. -mosolyog rá pipacspirosan, könnyáztatta arccal, és a helyére igazítja félrecsúszott szemüvegét. Megköszörüli a torkát, hogy valami erőt adjon a hangjának, és a többiek felé fordul. Félszeg, reszket, bátortalan, de... végül kilép az árnyékból.
-Bocsánat. -kezdi a szemeit dörgölve, hogy valamennyire megtisztítsa az arcát. -Eh, mondjuk ismertek. Na, de ez most lement, menni fog. -bólint egy nagyot, inkább magát bátorítva, mint a többieket. Dust pár szárnycsapással felemelkedik, tes zegy kört a fejük felett, majd rátelepszik Danee feje búbjára, miután a srác már elhelyezkedett a pajzson. Álomkelő mindvégig csendben ült, és érdeklődve tanulmányozta az eseményeket.

-És ha én ülnék bele? -szólal fel a vékony kis hang a társaságtól kicsit odébb. Saya, aki továbbra se nagyon takargatja magát, mintha teljesen természetes lenne a meztelenség, előrébb lép büszke mosollyal. -Én íjász vagyok! És Rosi feladata után az íjam megmaradt :3 -húzza ki magát büszkén. -Így én tudnék a pajzs tetejéről is lövöldözni! o/

//Offposzt, saya meg úgyis szintén enyém, szóval bátorkodtam betoldani owo; //

Őszintén örültem neki, hogy még korántsem bontakozott ki a küzdelem, nem lángolt fel a csata, és nem gázoltunk még térdig egymás elpixeleződő hulláiban, mert kábé ez történt volna ennyi elvesztegetett idő alatt, ha nem ezzen a borzasztó kínosan, nagymamásan haladó, beképzelt hercegnő aberrált kívánságlistáján haladunk végig. Ami állítólag egy félelmetes, halálos veszéllyel fenyegető boss.
Jelenleg csak egymásra voltunk halálosan veszélyesek. Semmi "ugorjuk a feladatot, felszívom a pontjaidat magamra" rész.
Úgy tűnik, hogy manapság már az informátorokban sem bízhat meg az ember.
Legközelebb meg majd egy sárkány lesz előadva az informátor által, hogy aztán kiderüljön, hogy egy csapat horgászó koboldról van szó.

Ültem a fenekemen és vártam az események kibontakozását.
Chancerynek úgy tűnt jót tett a többiek támogatása, remélhetőleg a boss nem fogja lelombozni újfent a lehetetlen feladataival.
Ami engem illet, nem kevés csodálkozással vettem észre, hogy fejünk felett átsuhanó főnix épp az én fejemre telepedik le.
Kicsit fura volt. Bennem volt az ösztönös érzés, hogy elhessegetem, de minthogy nem egy gazdátlan madárról volt szó, inkább békén hagytam. Talán még kitüntetés is, hogy éppen rajtam landolt.
Így Dusttal a fejemen fordultam a felszólalókhoz:
- Igen, egy íjásszal valóban jobban járnátok, és akkor már csak Eiki esne ki a harcból.
Viszont már a feltételezés is felháborító volt velem és a perverzséggel kapcsolatban:
- Ne magadból indulj ki Eiki, nekem nem kell hozzá pajzs, se meztelenség, hogy perverz gondolataim legyenek - azzal le is szálltam a pajzsról, elvégre rögtön 2 jobb alternatíva is kínálkozott nálam
- De tudod mit, hogy ne zavarjon a látvány, ha felfele nézel az áttetsző pajzson: inkább kapsz egy normálisat erre a célra - előhúztam az inventoryból a friss szerzemény pikkelypajzsot, és azt tettem a másik helyére, a földre
- Saya, Caerso, amelyikőtök hamarabb ugrik, az lesz pajzsra emelve!
Én meg visszacsatoltam a kristálypajzsot.