Re: .: A szomorú hercegnő :.

by **Tsujimoto Eiki** Kedd Dec. 06 2016, 17:11

Érdekes csapatba futottam az is biztos. Négy jányka, akik úgy tűnnek, teljesen különböznek és bár csak nekem tűnhet úgy, de lehet jól látom, hogy elég érdekes résznél léptem be. Legalábbis érzékelek még némi feszültséget a levegőbe. Bár az is lehet, hogy csak én nem érzem jól a dolgokat. Hm… nos mindegy. Ahogy azonban végignéztem a társaságon úgy éreztem, lehet, nem fogok olyan egyenes válaszokat kapni, mint reméltem. Hamar felfigyelek a lány hangjára, aki rögtön belekezdett a lelkesedésbe, amint beléptem. Rögtön felismertem, hisz elég érthetően szólt ki, s miatta hagytam majdnem itt a csapatot. Szóval Mrs. Öltözünk, egy eléggé érdekes és megfontoló „játékra” invitált. De nem vagyok olyan ostoba, hogy elkezdjek rajta pironkodni.
- Hát Kincsem. Érdekes egy ajánlat meg minden. De gyerekekkel nem kezdek. Gomen. – persze ha durcásan felnézne, csak kiötlöm felé játékosan a nyelvem, majd elmosolyodok – Ne viccelődj ilyenekkel, mert nem mindenki értékeli a poént. Én vállalkozó szellem vagyok, de ahogy nézem, vannak itt kiskorúak is, szóval drága… - vontam meg a vállam, majd az érdekes hajszínű lánykához fordultam - Yepp. Eiki-san szolgálatodra jelentkezik. Örülök, hogy egyetértesz Mrs… És mondjad, csak megtudhatnám esetleg a neved? Telefonszám, e-mail cím? Nem ám, csak viccelek. Bár a nevetek azért érdekelne, ha mást nem is szeretnétek megosztani.
Közben nem nagyon megyek előre, szimplán az ajtófélfának támaszkodok neki, várva a lányok reakcióit. Igazából ráértem még, bár szeretek sokáig aludni, elég könnyen megkelek még egy igen rövid este után is (mondjuk a meleg ágyból való kikelés már más tészta), szóval ha őket nem zavarom, akkor elég sokáig is itt tudok maradni. Már csak az a kérdés meddig leszek még olyan állapotba, hogy ne legyek „nemkívánatos személy”.

by **ZexCeed** Kedd Dec. 06 2016, 21:35

Summer végig mosolygott, és láthattátok hogy figyelt. Talán azt nem volt annyira feltűnő a részéről, de mindenki kis megmozdulásotokat észrevette, a legkisebb gesztusokat, azt hogy, ki hajlandó nyitni a másik felé, valamint azt is hogy, a csapatban két személyt igencsak könnyen összelehetne roppantani. Eiki legalább annyira önbizalom hiányos mint Momi. Épp csak a két véglet. Míg a lány meghúzná magát, addig a fiú pont a nagy hangjával, és ostoba szövegével próbálja leplezni nyomorultságát. Míg, akadt egy személyünk, akinél úgy tűnt állta a sarat, és a legnormálisabb mind közülünk, egyedül Yachi. Persze ezeknek a szerepeknek lényegük lesz, hisz Summer már mindenkinek kitervelte a maga kis játékát.
- Szuper! – Csapta össze a kezét, amikor Yachi támogatni kezdte a kis játékát. Eikivel egyszerűen nem foglalkozott, semmibe sem nézte az ilyen… semmilyen alakokat. Pöcsük van csak, de eszük nincs használni. Nem, hinném hogy bárki megfekszik neki… És ez csak erősíti a viselkedését… Ördögi kör.
Hitodamának, egy biztató mosolyt küldött, amikor elmondta az ő kis visszafogott véleményét. Majd meg is indult a kocsi felé.
- Akkor alapozzunk! – Azzal elkezdte kiönteni a likőröket, mind ahányan vagytok. Úgy, gondolta hogy a pápaszemes megpróbál majd kibújni, így miután, remélhetőleg mindenkinek a kezébe nyomta a sajátját, és ameddig ti, az italotok kóstolgatásával, szaglászásával vagytok elfoglalva, megkörnyékezte, Momikót is. Ha esetleg állt, akkor az egyik válla felett nyújtotta át, úgy hogy, szinte átkarolja, a nyakán keresztül. Ha ült, akkor mellé huppant, és úgy. Miközben a oda súgott neki egy mondatot.
- Ejnye, mindig a legcsendesebbet pécézik ki legelőször… - Mosolygott, szinte kedvesen.
- Ez majd segít, hogy oldódjál. – Nyomta a kezedbe, akkor is, ha visszakozni próbáltál. Majd szépen ott is hagyott, és lépett oda a többiekhez.
- A csapatra! Kampaaai~ - Majd ha mindenki lecsapta, akkor bizony ő is húzóra itta.

Következő határidő: December 13. (Kedd)

by **Momiko** Szer. Dec. 07 2016, 08:21

Hádádádádá! Nem sok maradt meg a beszélgetésükből, hiszen a veszekedésre igyekeztem nem odafigyelni, mert csak idegesített, és biztosan már így is valami hisztis libának gondolnak. Sőt, az egészre igyekeztem nem odafigyelni, ezt akkor hitelesebben adhatom majd elő az értetlenkedést, amikor véletlenül engem is megszólítanak, és nekem is mondanom kell valamit. Mondtam, hogy első szinten vagyok. Mondtam? Remélem mondtam. Ha mondtam, akkor biztos eszükbe sem fog jutni, hogy tőlem kérjenek tanácsot... vagy, hogy számítson nekik a véleményem. Nem. Ez soha nem jut eszébe senkinek. Egyvalami azonban megragadt a fejemben, és az a szörnyű szó harsonaként hasított a fejembe. Csapatépítés. Nem úgy volt, hogy segíteni akarsz nekem?! Elárultál! Megint! Te is! Hogy jelezzem ennél egyértelműbben, hogy szeretnék kimaradni a bratyizós, sokemberes dolgokból?! ráadásul itt ez a fiú is... Tachibana... menekülj! Összerezzentem amikor mellé lépett az a másik, itallal a kezében. Le akar itatni. Röhögni akarnak rajtam megint. Ők is. Nem! Ne hagyd magad! Képes vagy arra, hogy visszautasíts dolgokat, nem? Csak... csak menj el, kérlek. Kérlek! Átvettem a poharat, de nem szóltam egy szót sem. Ha úgy teszek, mintha beleegyeznék, akkor azt hiszi, hogy győzött. Tudom. Ez mindig így van. Ha tiltakozni kezdek, hogy nem iszom, akkor csak még jobban tukmálni kezdi majd. Örültem, hogy magamra hagyott, bár a szótlanságom, és a végig lesütött tekintetem valószínűleg untatta... mégis hozzámért. Ő is. Ne érjetek hozzám mocskos részeg disznók! Elfordultam, és vártam a pillanatot, amikor nem figyelnek. Amikor megáztam odakint, hamar megszáradt a ruhám. Csak keresnem kell egy szobanövényt, vagy bármit, ahova észrevétlenül kiönthetem. De még nem. Még várok, amíg nem szólnak rám. Majd akkor. Addig... addig csak hagyjanak békén. A kezemben van... ezt akartátok... megteszem, amit kértetek...

by **ZexCeed** Hétf. Dec. 12 2016, 12:53

Holnap délután 16-18:00-fele jön a következő kör.

by **Yachi** Hétf. Dec. 12 2016, 16:40

- Yachi - mutatkoztam be újra a fiatalembernek, aki ezek szerint a kavarodásban nem hallotta, hogy viszonoztam a bemutatkozását, ahogy illik. Nem okozott problémát újra elmondani a nevem, bíztam benne, hogy megjegyzi. Nem baj, ha nem, de azért jól esik ha az embert a nevén szólítják, nem? ^^ Én is ezért törekszem mindenkinek megjegyezni a nevét mihamarabb. Apró figyelmesség, de hatásos tud lenni. Az ilyen apróságokra pedig szükségem is volt, mert bevallom, kicsit kényelmetlenül éreztem magam. Nagyon távol voltunk az összhangtól, az együttműködéstől, de még a barátkozásra hajlandóságtól is. Még a fiú, Eiki-san is eléggé lelombozó volt, ahogy ott állt az ajtó tövében, és nem mert beljebb merészkedni. Hito-san hárítgatott, Momo-san meg olyan kis elveszett volt. Szerettem volna rajtuk segíteni, de nem tudtam, hogyan kéne. Kissé elbizonytalanodtam. Legalább Samaa-san igyekezett a kezében tartani a csapatépítést, de én is kicsit elbizonytalanodtam, ahogy a kezembe nyomta a poharat. Ez segíteni fog? Mármint nem rajtam, hanem rajtuk. Én rendszeresen iszogattam a kollégákkal, úgyhogy lány létemre elég jól bírtam az alkoholt, és nem is aggódtam, de valahogy mégsem éreztem helyesnek, ami történt éppen. Felsóhajtottam, majd óvatosan beleszagoltam az italba. Jó illata volt.
- Kanpai! - szólaltam meg én is, aztán belekortyoltam a likőrbe. Édes volt, nyilván, itatta magát. Jó íze volt, ami egy kicsit segített az aggodalmaimon átlendülni, hiszen ki tudna gondterhelt lenni, amikor egyszer valami finomat kóstol?
- Eto... Momo-sanról már tudom, miért van itt, de kíváncsi lennék rá, hogy ti miért jelentkeztetek ^^ - vetettem fel, miközben körbehordoztam a tekintetem azok között, akikkel még nem beszélgettem semmit. Jó lett volna tudni, kit mi motivál erre a kalandra.

by **Hitodama** Kedd Dec. 13 2016, 12:29

Jobb szemöldöke lassan felemelkedett, nem érezte úgy hogy megért egy mosolyt a megjegyzése. Ráadásul továbbra sem talált magyarázatot a többiek viselkedésére és ezt úgy teljesen általánosítva el lehetett mondani róluk. Hogy szerencsére vagy sem, de nem kapott túl sok figyelmet és talán emiatt sem esett nehezére fapofát vágni, mert hát ennyi idősebb ember mellett egyébként is könnyű dolga lett volna, nem igen lehetett közös témájuk. De nem is bánta, ő ugyan nem volt otthon a beszélgetések terén, ezt az iménti vita is tökéletesen bizonyította, a legtöbb ember akivel dolga volt valaha meg volt győződve arról hogy neki volt igaza, főleg ha másokról mondtak éppen valamit. Ez pedig valószínüleg nem csak a beszélgetéseik felett uralkodott, hanem úgy az átlag napjaikra is rá lehetett fogni, már ha megfigyelései nem csalták meg
Ahogy ehhez hasonló dolgokon törte a fejét, egyszer csak újra ott volt a lány aki az elejétől kezdve itt volt, s egy poharat nyomott a kezébe, aztán pedig a többiekébe is, egyenként. Gyanakodó hunyorral mérte végig, majd szaglászni kezdte és hamar kiderült, hogy valami alkoholos dolog volt. Körbepillantott, eddig senki se utasította vissza, még a legkevésbé beszédes lány se, akinek éppen mondott valamit az említett tulajdonságával és oldásokkal kapcsolatban. Csak fél füllel volt ott, nem érezte otthon magát ezen a helyen és ebben a társaságban, egyébként sem tartotta jó ötletnek az egész dolgot
- Miért adsz ilyet egy 1. szintűnek is? - szólalt meg, amikor ők a poharukat emelték köszöntőre, persze nélküle - Mi van ha nincs elég pontja kitartáson és már ennyitől mérgezés módosítót kap? Eh, én inkább máskor iszom meg amúgy is...
Azzal előhívta menüjét és itemjei közé tette az italát, ha volt ellenvetés, ha nem, majd intve egyet az ajtó felé indult. Az ágyban alvásnak a gondolatától is émelygett, így hát inkább valamiféle 'levegőzésen' kezdett gondolkodni

by **Tsujimoto Eiki** Kedd Dec. 13 2016, 15:40

Elnéztem a lányokat, majd megcsóváltam a fejem. Enyje. Már emlékszem is miért nem szerettem a nővérem szobája közelébe menni. Nem tudom, miért van az, hogy a lány csoportok ennyire mások a fiú partinál. Legalábbis nekem úgy tűnt, hogy a beszédtémák egyre jobban kezdik elveszteni a könnyen következhetőségét. Legalábbis ugrálnak a témák között, hogy az előzőt se zártuk le. Szóval csak sóhajtok és megrázom a fejem, viszont hálásan bólintok a Yachi nevű lánynak, amiért bemutatkozott (az első bemutatkozása valóban elkerülte a figyelmem), majd azért fel-felfigyeltem a névfoszlányokra, amelyekkel már csak ki kell következtetnem, hogy ki kicsoda lesz. Remek. Imádom a barkóbát. Hehe. Viszont a „házigazdánk” ismét magához ragadta a kezdeményezést, és hamarosan mindenki kezében ott volt az ital, kitöltve és ivásra készen. Viszont akaratlanul is vártam egy kicsit, mikor mindenki (legalábbis a többség) emelte a poharát. A szemem a világos hajú lányra emelem, aki kicsit fel is háborodott az italra. Megértettem. Látszólag is nagyon fiatal és ráadásul, ahogy nézem nem is szívesen érzi jól magát a tömegbe, így rögtön meg is indult kifele. Természetesen elléptem az ajtóból, hogy utat engedjek neki, de nem tudom miért, de rögtön cselekedtem is. Én is egészséget kívántam is lehörpintettem az italt, majd a poharat a legközelebbi bútorra rakom, majd biccentve a lányok felé megfordulok én is az ajtó felé.
- Bocsássatok meg egy pillanatra… - ezzel, ha valaki nem kíván csatlakozni esetleg, becsukom magam mögött az ajtót.
Hamar körbenéztem, és nagy, bár ráérős léptekkel indultam meg a távolodó lány után (ha esetleg nem állna meg), majd ha beértem, a fejére raktam a kezem és finoman megdörgöltem. Oh… régi szép emlékek… hányszor kaptam én is „buksi simit” a nővérkémtől… ejj régi szép idők. Ha a lány felém fordul (még ha morcosan nézne is rám, vagy félreütné a kezem) barátságosan rámosolygok.
- Na, mi van csöppség? Szégyenlősek vagyunk? – mielőtt válaszolhatna, azért lenyugtatom – Nyugi csak viccelek. Egy kicsit én is kényelmetlenül éreztem magam benn. Nem zavarlak, ha elkísérlek a sétádra? – kérdezem kedvesen.

by **ZexCeed** Szer. Dec. 14 2016, 00:31

Momiko, Yachi, Summer:
Summer nem is nagyon várt mást Momikótol, majd Yachi kérdésére válaszoltam.
- Világmegmentés. Mi más? – Húzta sunyi mosolyra a száját, az ostobának vélt kérdésre. Miközben sorra töltögette az italokat. Amikor Hito-chan megszólalt persze… volt rá válasza.
- Ejnye kislány, a részegség még nem méreg… vagyis nem tudom. – Pillantott maga elé, komoly arccal.
- Még nem láttam olyat, aki mérgezésre tudta volna itt magát inni. Valamint… ilyen, gyenge pia, még csak meg sem kottyan nekünk. - Nyomta tovább sorra a kezetekbe. Az hogy, te eltetted a menüdbe, csak meglepte… Ha nem akarod, meginni simán letehetted volna az asztalra, de ezek szerint… csupán, előttük nem merted meginni, amire csupán egy szemforgatást kaptál. Majd meg sem próbált megállítani, amikor kimentél. Sem a fiút. Csupán mosolygott egyet rajtatok, a maga… sejtelmes módján, de több figyelmet nem szentelt nektek. Akkor inkább a megmaradtakra… koncentrált. Eiki becsukta maga után az ajtót… így immáron hármasban ünnepeltetek, de Summer csak azután szólalt meg, hogy az ajtó kilincsre lett csukva, viszont… jó hangosan.
- Hogy.. micsoda ünneprontók, hát nem? Tiszta gáz… az ember itt szívét lelkét kiteszi, hogy szórakozhassanak… erre lelépnek, hálátlanok! – Játszotta el a hattyú halálát, miközben újat töltött magának, és Yachinak. Majd át is nyújtotta a lánynak.
- Olyat nem illik ám játszani, hogy én kimaradok a körökből, és megvárom míg leisszák magukat. – Pillantott szigorúan a poharadra Momi.
- De… ha nem kérsz sem nem baj. Több marad nekünk. – Vigyorodott el.
- Bár… amúgy meg… te csinálod jól. Lassan elkortyolva is oda tud ám ütni, és még el sem fogy. – Ült le melléd, szinte, szinte kényelmetlenül közel.

Hitodama, Eiki:
Talán hallottátok még, Summer hangosabban kiejtett mondatát, talán nem. Ti végig mentek a hófehér márványfolyosón, elhaladva egy lefelé vezető lépcsőn, ahol két őr álldogál. Vetnek rátok egy pillantást, de nem állítanak meg titeket. Egy újabb kisebb aulába értek, ahonnan nyílik egy út, jobbra és baloldalra is. Az aulában egy hatalmas vörös szőnyeg fut, a két ajtónál két-két őr. Ti döntötök merre. Közelebb vagytok a jobb oldalihoz, így arra ráláttok. A kertbe vezet. A egy csodálatos kert ez, ahol végre láttok egy kis zöldet. Méghozzá sakkfigurákat a sövényből nyírva, valamint végig sétálva a járdán, egy három szakaszos hosszabb lépcsőzés után megláthattok egy kisebb díszútvesztőt. A sövény egy nagyobb focipálya területnyin helyezkedik el, a sövény térd magasságig van vágva, így képtelenség benne eltévedni, viszont a közepén egy kisebb kiülőt láthattok, teljesen üresen. Márványból van kifaragva, a két pad, és középen egy kisebb asztal, beépített sakkal, valamint mindezt körülövezte egy bimbózó szirmokat mintázó fedezék. Árnyat adott, a szirmok között át lehetett látni, és két szirom, szite már teljes nyitottsággal hajolt meg, utat engedve nektek a kiülő belsejébe, és persze mindezt márványból.

Következő határidő: December 20 (Kedd)

by **Momiko** Szer. Dec. 14 2016, 08:04

Miért hangoskodnak ennyit? Miért történik minden ilyen gyorsan? Miért üvölt az a fiú? Mérgezés módosító? Nem! Mindent elolvastam! Mindent, és az alkoholtól csak rosszul leszel! Az ilyesmi nem tud sebezni! És... és nem vagyunk védett területen belül? De hát ez egy épület! Egy kastély! Gratulálok hülye gyerek, kirángattattad magad a biztonságból egy csapat idióta tinivel! Végül is, ezt akartad! Nesze, most már te is ugyanolyan hülye vagy, mint ők! Elmennek! Ők miért mehetnek el?! Megremeg a kezemben a pohár, és inkább gyorsan leteszem, mielőtt elejteném. Ki ez? Miért ad nekünk ilyeneket? Hazudik! Már ketten is elmentek. Mehetnél utánuk, de akkor... ott meg ők lennének, és ott még a kis barátnőd sincsen, aki megvédhetne tőlük. El akarsz üldözni, ugye? Ez a célod. Látod, hogy végre találtam valakit, aki nem köcsögösködik velem, és máris rám szálltál, hogy elüldözz. Nem! Maradok! Kibírom! Én... azonnal, ösztönösen arrébb húzódtam, amikor leült mellém, de kibírtam, hogy ne ugorjak fel a helyemről, és ne menjek a szoba másik sarkába. Hogy lehet valaki ennyire ellenszenves? Fáj a fejem tőle úgy is, hogy nem is ittam ebből a löttyből. Kérlek... Yachi! Rimánkodó tekintettel fordulok a vöröske felé, hátha tényleg segít rajtam. Úgy volt, hogy együtt csináljuk meg a küldetést, akkor talán az idegesítő NPC-ktől is megvédhetne. Azt hittem majd mobokkal kell harcolni! Menjünk és harcoljunk mobokkal, velük legaább nem kell tettetnem, hogy jól érzem magam a társaságukban! Kérlek... Yachi... csinálj valamit! Én...
-Én nem iszom... köszönöm... és... és nem kéne utánuk menni?
Csak neked. Ha te kimész, akkor máris jobb lesz. Vagy küldj engem utánuk, és akkor elmehetek. Csak... csak ne legyél itt. Kérlek ne legyél itt!

by **Yachi** Vas. Dec. 18 2016, 18:56

Kicsit szomorú voltam. Szerettem volna, ha mind megismerjük egymást, és csapattá formálódunk, hogy majd holnap könnyen együtt tudjunk dolgozni. Kíváncsi voltam mindenkire, hogy ki, miért van itt, mit szeretne elérni... Megpróbáltam legalább ezen a szinten összetartani a társaságot, de nem voltak rá vevőek. Egyedül Momo-san... De most ketten elmentek, és Sama-san is elviccelte a választ. Szóval nem úgy alakultak a dolgok, ahogy elképzeltem.
- Sama-san, túl hangos vagy... - próbáltam a lányt figyelmeztetni, hogy meghallhatják, akik most elmentek - Ne haragudj rájuk, biztos nemsokára visszajönnek. Remélem ^^ - mosolyogtam rá, majd egy biccentéssel elfogadtam a második kört, és kortyolgatni kezdtem. Momo-san is olyan kényelmetlenül érezte magát így látszólag, bár ő előtte is nagyon visszahúzódónak tűnt. Gondolom Sama-san jelenlétét érezhette kicsit fojtogatónak, ő valósággal ficánkolt közöttünk, rengeteg energiája volt.
- Azt hiszem nekünk maradnunk kéne. Nem lenne jó, ha esetleg üzennének valamit, és senki sem lenne itt ^^ - mondtam, továbbra is abban bízva, hogy pár perc múlva úgyis visszatérnek. Egy fiú ilyenkor mindig azért követi a lányt, hogy megnyugtassa és visszahozza, nem?
- Egyébként lehet, hogy jót tenne neked, ha innál néhány kortyot ^^ Felszabadultabb leszel tőle, és jobban fogod érezni magad. Csak tudni kell abbahagyni - biztattam egy picit én is, rossz volt nézni szegényt - Sama-san, mit csináljunk, amíg visszajönnek? - néztem rá a másik lányra is, miközben letelepedtem melléjük.

Az a Piros Masni eddig is ott volt a poharadon? Körbe van kötve, de nem nehéz leszedni, mondjuk így is, úgy is az inventorydban landol. Szépnek szép, thou' Smile

Argo

by **ZexCeed** Hétf. Dec. 19 2016, 13:19

Hitodama, ma délután fog írni, Eiki meg függ tőle, tehát eltolom holnapig a határidőt egyszeri alkalommal. Holnap délelőtt 11 körül jön a folytatás.
Bár, ha lesz még erőm lehet mesélek délutános műszak után, ha írtok, hogy ne csússzon meg az egy hetetek.

by **ZexCeed** Szer. Dec. 21 2016, 12:26

Hitodama nem írt, így Eiki sem tudott. Amint tudjátok pótoljátok, még nincs plusz 500 szó. A meséteket, megkapjátok, amikor írtatok, de ha ismisre fogjátok, akkor lehet nem is kontárkodok bele egy ideig.

Momiko, Yachi, Summer:

- Persze hogy, az vagyok. - Pislantott rád, értetlen arccal Yachi. Majd a következő kört szívélyesen kínálta körbe, az önjelölt házigazda. Kellemetlenül közel ült, Momikóhoz már-már kis híján az ölébe, de a combotok oldalsó része biztos érintette egymást. Elmosolyodott, ahogy rögtön arrébb húzódtál, tök édinek tartotta. Viszont Yachi, lesz az ő embere. Ahogy, társult hozzá, ellened. Hmm, fogadás? Meddig maradsz még? Mikor telik be a pohár, és csordul ki, a már-már megtelni látszó pohár. Majd ahogy Yachi Summerre bízza a sorsotokat, neki meg is volt az első pár ötlete.
- Lassan kiürül . - Billentette meg az üveget, majd hogy, üres is legyen... emberesen meg is húzta az üveget.
- Felelsz vagy mersz, vaagy~ üvegezzünk! - Adta ki még a választás lehetőségét is. Na, lányok?

by **Hitodama** Szer. Dec. 21 2016, 23:25

Szerencséjére senkinek nem volt komolyabb ellenvetése a távozását illetőleg, így hát az ajtóból a folyosóra lépve elindult egy irányba, úgymond a feje után. Hamar elhagyta a kíváncsiság az íjászlány ötlete iránt, nem volt vonzó egy olyan tevékenység ami talán harci képességeinek kárára is mehetett, ha jogos volt az aggály ha nem, ez a dolog olyan volt amit nem akart kísérletezgetéssel kideríteni. Emellett a szobában maradni a többiekkel csökkentette az esélyét annak hogy valamiféle mellékküldetésre akadjon: minél több tapasztalatpontot szerzett, annál könnyebben fejlődött értelemszerűen. A tétlenség talán a tehetetlenségnél is rosszabb volt, mert ha úgy nem tett semmit hogy egyébként tehetett volna valamit, akkor ott máris nagyobb volt a gond. Elindult hát, de hamar megtapasztalta hogy nem jutott el túl messzire, valami ugyanis fejéhez ért, s hajába túrt. Bár védett helyen volt, szinte ösztönösen szökkent el és fordult szembe az ismeretlennel, ami azonban annak a fiúnak bizonyult, ki nemrég a szobában csatlakozott hozzájuk. Rászólt volna, de amaz előbb megelőzte, majd rövidke mondataival kissé összezavarta. Nem volt benne biztos hol kezdje a válaszadást
- Ha velem akarsz jönni, miért nem ezzel kezdted? - igazgatta meg haját inkább habitusból, mintsem szükségből, majd megfordult és folytatta útját lépcsőkön lefelé, egy vörös szőnyeges helyiség felé. De csupán egy pillanatig burkolta magát szótlanságba ezalatt, lévén már újfent nem tűnt úgy hogy egyedül lett volna
- Én csak nem akarok egy helyben lenni és arra várni hogy valami történjen, hálószobában eddig még nem kaptam küldetést. Úgyis messze van a holnap, ha lehet itt csinálni valamit alvás előtt akkor én ki akarom deríteni! Négy szem többet lát kettőnél

És valóban találtok ti is valamit, pontosabban főleg te. A plafonról egy Piros Masni esik a lábaid elé. Ez immár a tiéd, nemtudod sem eladni, sem eldobni. Furcsa kis tárgy, meg kell hagyni, de szép Smile

Argo

by **ZexCeed** Kedd Jan. 03 2017, 12:19

Momiko, Yachi:
- Persze hogy hangos vagyok! – Jegyezte meg ripacs hangon Summer. Érezte ő hogy, Yachi lesz az ő embere, tisztában volt azzal, miként is érezheti magát a lány mellette, épp csak a legkevésbé sem zavartatta magát miatta, sőt még élvezte is. Persze, elüldözni nem akarta, legalábbis még. Érezte hogy, néha picit vissza kell fognia magát… de ő?... Nem az a típus, aki kompromisszumokat kössön, akár csak saját magával is. Szélesre húzta a száját Yachi válaszán, és újat töltött a poharukba… az a szerencsétlen… pedig még mindig azzal a pohárral küzd. Vagyis kijelentette, hogy ő bizony nem kér. Rosszalló pillantását Summer képtelen volt leplezni, na jó nem is akarta…
- Majd Yachi-san vigyáz ránk, főleg hogy én is segg részegre akarom inni magam! – Karolta át és csimpaszkodott a lányba úgy, hogy vélhetőleg vagy Momi vagy a saját poharából bizony löttyent némi a lány combjára. Kellemetlen… főleg, a szag amit majd árasztani fog magából.
- Kampai, babám! – Emeltem fel ismét a poharat koccintáshoz és most inkább Momi felé, mint közösre. Hát nah, pedig a legkedvesebb arcával próbált rávenni téged, hogy közösködjetek, legalább az ivásban.
- Hogy mit is? – Pillantott Yachira, és a kezében lévő üveget megrázva, meglöttyintve benne a piát… láthattátok hogy elég sokat sikerült betermelnetek, még így is. Vagy talán már az üveg sem volt teljesen tele. Rátok pillantott.
- Játszunk ivós játékot! – Pedig még csak nem is alkesz, bár szerencsére jobban tűri a piát, mint amennyire mutatja.
- Állítunk valamit, ami ha megtörtént már valamelyikünkkel, akkor annak is húzóra kell innia. De nem csalunk ám. – Pillantott Momikóra, egy sunyi mosollyal.
- Kezdem én, majd Yachi és addig gondolkozhatsz Momi. Itass le minket Momi-chaan!~ – Bökött oda a lánynak, miközben a lány combjára tette a kezét.
- Szóval… csináltam már vonaton. – Csapta le a pohara tartalmát, miközben körbe pillantott. Csakis remélte… hogy, nem holmi szűzkurvákkal van összezárva.

Hitodama, Eiki:

A plafonról egy piros masni esett Hito lábai elé, ki tudja honnan és miért, de ha csak nem akarod szándékosan figyelmen kívül hagyni, akkor bizony megtalálod. Ez a masni Eikinek is ismerős lehet, hisz találkozott már ilyennel ezelőtt is, ha jól gondolom, ugye? Smile

Szóval, a történésekbe nem fogok bele szólni, a kis húgi jelölt jól bánik a szavakkal, és mint első pillantásra talán úgy tűnhet, mégis kis vérmes zsebtigris jeleit mutatva, nem kell félteni őt, maximum férfias lovagiasságból. Egy dologra azonban felfigyelhettetek akár mind a ketten. Az erkélyről, egy hosszú kék ruhát viselő, sötétbarna láthatóan deréknál is hosszabb hajú fiatal hölgy alakját vehettétek észre, egy fenti erkélyből, úgy a második, harmadik emeletről. Az arcát így nem láthattátok, de azt igen, hogy szinte bámult titeket.

Következő határidő: Január 10. (Kedd)

Eiki: 500 szóval pótolj, kérlek.

by **Momiko** Pént. Jan. 06 2017, 08:43

Maradnunk. Igen. Ne láss bele a fejembe! Nem! Csak jót akar. Bátortalanul bólintottam Yachi felé. Rendben. Maradok. Tudja, hogy legszívesebben elszaladnék, és emiatt marasztal. Velem akar lenni. Jajj, ne röhögtesd már ki magadat! Se társaságnak nem vagy jó, de még a küldetés szempontjából is haszontalan vagy. Egyeske! Francba! Nyugodj már le! Egyetlen kortyra húztam le az egész pohár italt dühömben. Tessék! Nesze! Könnyezve kezdtem el köhögni a hirtelen lehajtott ital miatt, és még elfordulni se volt teljesen időm, de legalább a kezemet a szám elé tudtam tenni. Émelygés fogott el, ahogy az üres, amúgy is idegeskedő gyomromat megtöltötte a maró folyadék. Ezt akartad?! Jót fog tenni?! Most aztán tényleg kurvára felszabadultam! Így legalább fel tudtam állni, és volt okom arrébb menni a tolakodó idiótától. Mégis hogy gondolta?! Miért csinálja ezt velem?! Miért nem szólsz rá! Miért nem csinál valaki valamit?! Idegesen kezdtem el járkálni a szobában, már csak a fejemet rázva a mocskos részeg disznó minden megszólalására. Nem mertem Yachi szemébe nézni. Nem akar nekem segíteni. Ő is ellenem van. Mindenki ellenem van! Hagyjatok csak békén elmenni! Elegem volt. Már azt sem vettem észre, ha esetleg így is megpróbált volna leönteni. Ha utánam lépett, és Yachi nem tett semmit, akkor először ismételten megpróbáltam ellépni, folyamatosan a kijáratot nézve. Nem mehetek el. Kint is ők vannak! Mindenhol ők vannak! Azért mentek ki, hogy bezárjanak! Ne érj hozzám! Ne szólj hozzám! Nem iszok többet! Ökölbe szorult a kezem, a szemem könnybe lábadt, és dühösen hajítottam a poharat az idegesítő ficsúr irányába. Dögölj meg!

by **Yachi** Hétf. Jan. 09 2017, 20:42

Wow. Azt hiszem kicsit elfajultak a dolgok. Eddig is csak legfeljebb kapkodtam a gyeplő után, most ha volt is esélyem, hogy megragadjam, végleg kicsúszott a kezeim közül. Vagy talán mégse. Sose lehet tudni. Az egyik lány zavaróan hangos, tolakodó, és próbálja ránk erőltetni az akaratát. Már nekem is meg-megrándult a szemöldököm a produkciójára, úgy viselkedett, mint a tizenéves csitri az első házibuliján. Féktelen volt, és mindent akart egyszerre. A másik lány pedig a teljes ellentéte, visszahúzódó, szorongó, félénk, és még fel is kapta a vizet. Gondolom nem bírta a nyomást. És én vagyok a harmadik, akinek valami közös nevezőt kéne találnia kettejük között, de még magamat se találom meg. Nem tudom, milyen szerepet kéne betöltenem, úgyhogy leginkább semmilyent se sikerült. Remek banda vagyunk, ez igen! És elvileg én vagyok a legidősebb hármunk közül. Bár azt nem merném kijelenti, hogy a legfelelősségteljesebb is, annyi blődséget sikerült már tennem. Most teszek még egyet. A lövések már eldördültek, rosszabb ennél már nem lehet, az biztos. Felpattantam, a két lány közé álltam és határozottan megköszörültem a torkom.
- Samaa-san, azt hiszem elég lesz. Ez nem egy házibuli, nem fogjuk leinni magunkat, ezeket a gyerekes játékokat pedig nem vadidegenekkel kéne eljátszanod! Holnap minden bizonnyal hosszú napunk lesz, korán és józanul menjünk el aludni, hogy kipihentek legyünk! - a határozottság megvolt, innentől azon áll vagy bukik az egész, mennyi karizmám van. Nem sok, de lehet, hogy elég. Inkább az idegesítő pióca szerepében voltam otthon, nem a szigorú anyakoca bőrében ¯\_(ツ)_/¯
- Momo-san, te pedig nyugodj meg, és nyisd ki a szád, ha valami nem tetszik. Próbáljunk meg beszélni egymással, közös nevezőre jutni, és akkor mindenki jól tudja érezni magát, még a rövid ismeretségünk ellenére is - szóltam a másik lányhoz is, kicsit gyengédebben, mert neki valószínűleg nem tenne jót, ha korholnám. Felsóhajtottam, majd kitártam az eddig zárt szekrény ajtaját. Gondoltam biztos van benne ruha. Hát volt. Fancsali arccal néztem az ízléstelen és ronda ruhákat.
- Remélem ezeket nem kell felvennünk... - mutattam meg a többieknek is, amit találtam. Már feltéve ha éppen nem egymás haját tépik. Vagy az enyémet.

by **ZexCeed** Szomb. Jan. 14 2017, 17:00

Kedden jön a folytatás, határidő: Január 17- délelőtt 11-ig.

by **ZexCeed** Kedd Jan. 17 2017, 11:05

Momiko, Yachi:

Summer a felszólítások ellenére sem vette észre magát, vagy foglalkozott vele. Látható volt az elégedettség az arcán, amikor az italt Momi egy csapásra húzta le, és kezdett köhögésbe az amúgy, édeskés nedütől. Tudta ő hogy veled kell, foglalkozzon, bár azt hitte egy picit azért még tovább bírod. De istenem… Tévedni… Razz

- Ejnye a pia kihozza belőled az állatot. – Jegyzi meg nevetve, amikor felé hajítod a poharat.
- Jaaj, ne haragudjatok… de olyan kis viccesek vagytok. A partyállat, a buja és a? – Pillantott Yachira, vélhetően a megfelelő szavakat keresve.
- Mediátor? – Nevette el magát.
- Hát ez jó! – Gúnyolódott. Majd észrevehettétek, hogy kopogtatnak az ajtón.
Az őrség és egy harmadik fél jelent meg, ha ajtót nyitottatok.
- Arra kérjük önöket, ne hangoskodjanak ennyire és megmaradt idejüket és erejüket inkább a holnapi napra koncentrálják. – A férfi hangja szigorú volt, ellent mondást nem tűrő.
- Ejnyee, gyerekeket kérnek fel, itatnak le, majd dugnák ágyba. Ez elég perverz! – A hangja csilingelt, és ugyan bírta az italt, hazugság volna azt állítani, hogy nem érte el a hatása egy cseppet sem.
- Jöjjön be kato! – Szakadt félbe a mondata, amikor az ajtó csapódott, és az üzenet közvetítője, egyszerűen magatokra hagyott.
- Ez… semmibe vett! – Hangja kétségbeesett és csalódott volt, majd rátok pillantott.
- Akkor csak ti maradtatok nekem… - Biggyesztette fel az ajkait, mint aki elszontyolodott.

És íme, elérkezett az éjszaka. Sötét lett, és nektek bizony aludni kéne.

Hitodama, Eiki:
Láthatóan szép környezetet biztosítottak számotokra, és még egy masni is pottyant felétek az égből, kitudja miért… vagy honnan. Megtaláltad Hit-chan. Eiki a kezdeti lelkesedése után, a gondolataiba merült és ez látható is volt rajta. Az hogy észre vettétek-e hogy figyelnek, rajtatok múlik. De a nő bizony rajtatok tartotta a szemét. Az arcát nem nagyon láttátok, de annyit gondolhattatok, hogy a királyi család valamilyen tagja lehet. Ha beszélni próbáltatok hozzá, sarkon fordult és magatokra hagyott, vissza tért az erkélyéről a lakosztályára. Ekkor tűnhetett fel két őr, és egy harmadik… egyenruhás tag, aki felszólított titeket a következőre.
- Ez nem az önök számára fent tartott hely, kérjük fáradjanak vissza a szobájukba és a holnapi készülődéssel kezdjenek foglalatoskodni.- Majd sarkon fordulva magatokra hagyott.

És íme, elérkezett az éjszaka. Sötét lett, és nektek bizony aludni kéne.

Hitodama és Eiki: 500 szóval pótolhat.

Következő határidő: Január 24. (kedd)

by **Momiko** Szer. Jan. 25 2017, 12:57

Mindenki csak a száját tudja tépni! Tégy valamit! Miért van itt?! Nem szabadna itt lennie! Takaródj! Ez lány szoba! Nem figyelek rád! Egy szavadat sem hallom! Szóljak, hogy ha bajom van? Hát bajom van! Tudod, hogy bajom van! Látod, hogy bajom van, és még mindig nem küldted el! Őrök! Az őrök lesznek a megoldás! Ők NPC-k! Azokhoz tudok talán beszélni. Azokhoz szabad beszélnem, ők nem tudnak bántani. Azonnal rárontok az őrre, és ha az ajtó csapódik, akkor bizony én is kintre kerülök vele együtt. Arra még jutott időm, hogy az előre kikészített ruhák közül felkapjam azt, amelyik hozzám tartozik, ám nekem ebben a szobában semmi máshoz nincs közöm. Se a fura és idegesítő baromhoz, aki az idegeimre akar menni, se a szegény lányhoz, aki nem tudja megvédeni magát sem, nemhogy engem. Igen! Nem maradhatok ott, amíg az a perverz ott van! Miért csak ilyen idióták vannak itt?! Az a barom lovag, most meg ő! Az összes pasi hülye! Olyan közel kerülök az őrhöz, amennyire csak tudok, és követem, miközben erőt gyűjtök a megszólaláshoz. Csak egy NPC. Teljesítenie kell a kéréseidet. Legalább valami sablonos választ! Könyörgöm! - Kérem szépen... az a fiú... a lány szobában... zaklat minket. Nem tudunk úgy a küldetésre koncentrálni, ha ott van. Én... én szeretnék segíteni, de amíg ott van, addig nem tudok. Kérem szépen, zavarja ki onnan, vagy... vagy kaphatnék esetleg egy másik szobát? Egy külön szobát. Igen. Egy szoba, amiben egyedül lehetek, az nagyon jó lenne. Szeretek egyedül lenni. Nem is értem, hogy miért vettem fel olyan küldetést, amit mások is felvettek...

by **ZexCeed** Szer. Jan. 25 2017, 22:12

Hitodama és Eiki: 500 szóval pótol. Nem kaptok külön mesét. Kiejteni nem szeretnélek titeket, de ha nem írtok kiestek. Ne várjatok egymásra, az npc mindenképp odamegy hozzátok.
Yachi: 500 szó, még nem esik ki.

Momiko:
A két őr vissza állt az ajtótokhoz, a harmadik aki rátok szólt, ő bizony sietősen szedte volna a lábait, csaképp észrevett téged. Szigorú de mégis üres pillantást vetett rád, mikor szembe fordult veled, miután megvárt. Hagyta, hogy elmond amit szeretnél, majd pár pillanat hatásszünet következett. Az egyik őrre pillantott, a vállaid felett, ahonnan ha úgy állt te is láthattad. Helyeslően bólintott. Mivel Eiki bizony volt a szobátokban, de úgy látszik... kihallgatva nem voltatok. A válasz után rád pillantott majd megszólalt.
- Jelezz a társaidnak, hogy nem velük alszol! - Szólított fel, majd megvárta, hogy megtedd. Ha visszatértél, akkor bizony követned kellett. Egész úton nem szólt semmit, felvezetett egy lépcsősoron, kanyar, majd megint egy, végig a folyosón... majd egy kisebb lépcső ahonnan ismét egy folyosó nyílt. Jobbra tőle, egy ajtó.
Ha benyitsz, a következőt látod. Szép lelátás a kertre, ahol a sakfigura alakúra van vágva a sövény, és egy kisebb tó tükröződött a távolban. A szoba... hatalmas volt. Nagyobb... mint amit négyen kaptatok. Hatalmas ágy, és ha.. ráhuppantál rájöttél, hogy vízágy, hisz azonnal meg is lökött szinte. Egy asztal, egy óriási pihi-puhi szőnyeg. Egy baldachinos fotel, ami a mellette elhelyezkedő polcokból ítélve, olvasófotel. A szoba csendes... és a tér.. hatalmas, a falak... fehérek, és csak nagyítják a teret.
- Az úrfit figyelni fogjuk! Te viszont készülődj neki az estének, holnap korán leszel ébresztve. - Majd lassan be is sötétedet.

Határidő: Január 31. (Kedd)

by **ZexCeed** Kedd Jan. 31 2017, 09:10

Eiki és Hitodama kiesett. Ha akarnak még játszani, jelentkezzenek, megpróbálhatom visszamesélni őket.

Yachi: 500 szóval pótol, következő körben kiesik.

Határidő: Február. 7

by **Yachi** Hétf. Feb. 06 2017, 10:46

Sóhaj. Jó nagy. Erre nem számítottam. Hiába a határozott, paprikás fellépésem, mintha meg se történt volna. Ennyire azért nem vagyok áttetsző. Tudom-tudom, nem vagyok egy feltűnő alak, nincs komoly kisugárzásom. Van egy csinosnak mondott pofikám, de ezt leszámítva egészen átlagos vagyok. Annyira udvarias, mint bárki más, annyira kedves, mint bárki más. Talán egy kicsit pozitívabb az átlagnál, de ez nem jelent sokat. Persze az egy-két plusz mosoly, amit ki tudok csalni, már sokat számít, de tisztában voltam vele, hogy a világot nem fogom megváltani. Így most egyedül maradtam a ruhák iránt érzett aggodalmammal, miközben az őrök csendre intettek minket. A becsípett, harsány és szarkasztikus, valamint a félénk, szorongó lányt. Meg engem. Nem lesz ez így egyszerű. Szerettem volna, ha nem idegenekként megyünk neki a holnapi kihívásnak, de talán túl különbözőek voltunk ahhoz, hogy jól érezzük magunkat egymás társaságában, és eltöltsünk egymással egy kellemes estét. Már az a sápadt, alig létező kislány is szinte menekült innen, és most Momo-san is kihasználta az alkalmat, az őrök megjelenését, hogy máshol találjon magának elfoglaltságot.
Visszaakasztottam a szekrényből előhalászott, ízléstelen ruhát, majd levetettem magam az ágyra, és hanyatt feküdtem. Néztem a plafont egy darabig, talán egy percig vagy kettőig. Az egyszerű, fehér felület látványa kicsit rendezte a gondolataimat. Rápillantottam a velem maradt lányra.
- Úgy néz ki, ez nem alakult a várakozásainknak megfelelően, ugye? - mosolyodtam el. Ő is csalódottnak tűnt, én se ezt vártam, szóval valóban itt maradtunk egymásnak vigasztalódni, vagy nem is tudom - Téged a lányok érdekelnek, vagy csak őt szívattad? - kérdeztem, miközben feljebb tornásztam magam, hogy fel tudjak kényelmesen könyökölni. Még úgy tűnt, hogy vele tudom leginkább megértetni magamat, legyen bármilyen harsány és agresszív. Pióca a piócával, talán. Én is tudtam ilyen lenni, mint ő, ha valami nagyon érdekelt, és furdalt a kíváncsiság, akkor én is tapadtam. Most csak simán szerettem volna kihúzni pár szót belőle, valamit, amivel közelebb kerülünk egymáshoz, bármit, aminek köszönhetően nem leszünk teljesen idegenek. Kintről már nem sok fény szűrődött be, és ha korán kelünk, akkor már lassan itt az ideje eltenni magunkat holnapra, de nem adtam fel, hogy ha legalább egyvalakivel is, de megismerkedem valamennyire!

by **Momiko** Szomb. Feb. 11 2017, 08:10

Feszülten vártam, hogy milyen választ fog adni. Csak egy NPC! Egy NPC-nek az a feladata, hogy engem a küldetésben tartson. Ezt akarják azok is, akik megírták a küldetést! Akkor tehát minden kívánságomat teljesítened kell, hogy ne menjek el. Így lesz! Mondd, hogy így lesz! Ugye így lesz?! Hátra kulcsoltam a kezemet, hogy ne lássák, hogy remeg az idegességtől, és a lábamat is neki szorítottam a padlónak, hogy ne kezdjen el rángani, vagy ami még rosszabb, dobogni. Ez szerencsére csak ülve szokott megtörténni, de már eléggé felidegesített az a barom. Kérlek! Kérlek szépen hadd menjek! Hol az egyik, hol a másik őrre pillantottam, majd amikor végre kinyögték a választ, egyetlen hangos, boldog köszönöm visítással törtem be újra a szobába, és markoltam fel mindent, ami még ott maradt, és esetleg nekem szánhatták. – Egy percet sem maradok itt tovább! Találkozunk holnap! – Én leléptem! Egyétek meg amit főztetek! Ezzel eltrappoltam vissza az őrhöz, bár azért a lány felé, akivel együtt vettük fel a küldetést, egy intést azért megejtettem. Igazán leállíthatta volna őket, de legalább próbálkozott. Ő nem annyira bunkó, mint a többiek. Persze tuti ezek után ő sem akar majd velem barátkozni, sőt, szerintem elkönyvel lúzernek ő is, mivel már megint elfutottam, de hé! A küldetést még nem adtam le! Az már valami, nem? Dühösen lépdeltem az NPC után, majd amikor a szobába értem megfordultam, és megvártam amíg elmegy. Csak egy NPC, nincs kedvem most vele toronyba rekesztett hercegnőset játszani. Mondjuk menő lenne, ha egy nagy sárkány őrizne idefent. Akkor legalább megszabadulnék az összes idiótától! Felvettem a kiosztott ruhát, hátha része a küldetésnek, majd bevetettem magam az ágyba. Végre, egy normális ágy, normális szoba, és kipihenhetem magamat. Jó, a vízágy dolog meglepett egy kicsit, de ez van. Valaki vicces kedvében van odakint.

by **ZexCeed** Szer. Feb. 15 2017, 12:36

Yachi:
Amikor Momi bejött és kijelentette, hogy lelép. Summer harsányan nevetett fel. Azt, hogy milyen érzelmek vezérelték aligha található ki. A szobában csend állt be, amit Summer kivételesen nem kívánt megzavarni, viszont nem mutatta annak jeleit, hogy bántaná a dolog. De jelentősen csendesebb lett. Válaszra viszont már azonnal méltatott.
- Erre számítottam. - Jegyezte meg, mintha a legtermészetesebb dolog lenne a világon. A másik kérdésedre viszont elmosolyodott, az öltözködést félbehagyva pillantott át a vállai felett.
- És mi van ha mindkettő? - Vigyorgott, meg akart hagyni a kétejeid között. Majd felvette a pizsama felsőt és feléd fordult, török ülésben az ágyon, láthatóan végigmért.
- Jól gondolom hogy a magánytól félsz a legjobban? - Csakis erre gondolt, hogy nem érezted magad annyira feszélyezve mellette mint a másik három. Bár, ez nem volt magyarázat, miért nem hozzájuk csatlakoztál.
- Vagy az elutasítástól? Esetleg... hogy nem válthatod meg a világot? - Szemei élesek voltak, vájkáltak benned.
Majd felpattant az ágyról, és melléd lépet. Felemelte a takaródat, majd bebújt melléd az ágyba. Hiába ellenkeztél, akkor erősködött, ha viszont magad mellé engedted, még lágyan meg is ölelt. /A további eseményekről infót majd privátban kapsz./
Az őrök ébresztenek, alig van pár percetek elkészülni. Reggelizni meg szinte nem is tudtatok, hacsak nem kaptatok le pár falatot az ételhordó kocsiról. Az egyik őr vezetett le titeket, a hátsókertben. Mindenki puccban, pár őr és egy lovaskocsis hintó fogadott titeket. Ha mindannyian megérkeztetek, (Momi és Yachi és Summer) akkor, kaptatok további információkat.

Momiko:
Neked csupán a gondolataid zavarhatták az estédet. Őrök lépéseit hallhattad, amikor épp váltották egymást, de ennyi. Már, ha tényleg őrök voltak. :3 Az ébredő nap hamar felébreszt, hisz pont úgy fekszik a szoba. Lehet már ébredeztél is, amikor megjelentek az őrök, és rövid időn belül készen kellett lenned. Majd a hátsókertbe lettél lekísérve, ahol láthattad már Summert és Yachit, de Eikit és Hitodamát nem. Viszont már készen várt titeket egy lovas hintó is. További információt csakis ezután fogtok kapni.

Hitodama és Eiki:
Momikor megrágalmazta Eikit, miszerint ő zaklató, és mivel kettőtöket egyszerre láttak félrevonulva, úgy vélték éppenséggel szerelmeskedéssel kívánjátok eltölteni azt a pár percet odakint, amit tiltott az etikai szabályzat, és büntetés is járt érte. Elzárásra kerültetek, a kastély pincéjében. Hideg, nyirkos... de nem börtön, csupán zárka. Viszont ki-be járkálni sem tudtatok, csakis kísérettel, amit apáca szerű nők segítettek elő. Egy dolog feltűnhetett, mindegyiküknek ugyanúgy néz ki az arca.

Hitodama és Eiki kiestek, ha esetleg meggondolják magukat, a zárdából még visszamesélem őket. A zárda a küldetés végéig tart, utána el lesztek engedve.
Határidő: Február 21.

by **Yachi** Szer. Feb. 15 2017, 17:14

Mindig is érdekesnek találtam a nyugalmat, a csendet. Ahonnan én jövök, ott nagyjából sosincs ilyen. A munkahelyem egy merő rohanás, szorít az idő, hogy kész legyen az adás, és ha nekem épp nincs is annyi dolgom, és leülhetek kicsit kávézni, akkor körülöttem garantáltam óriási lesz a nyüzsi. Egy ilyen helyen lehetetlen nyugalmat találni. Ha pedig elszabadultam a 10-12 óra munka végén, akkor is folyton tettem-vettem. Pihenni leginkább a vonaton tudtam utazás közben, otthon az ágyban még talán annyit se. Ehhez képest itt azt csinálsz, amit akarsz, nem szorít semmi és senki nem vár el tőled határidőket. Itt csak nyugalom és béke létezik, ha azt akarom. Azonban engem egy kicsit feszélyez a csend, még ennyi idő után is. Ezért a szabadság ellenére is mindig csinálok valamit, járok-kelek a városban, keresem hol foglalhatom el magam valamivel. Bármivel. Nem bírom a csendet. Most is ezért törtem meg.
- Tudod, azért ilyen, mert a hozzád hasonló emberek szekálják - jegyeztem meg. Csak úgy, semmi szemrehányás nem volt a hangomban, se düh. Megállapítottam, mint egy tényt. Momo-san valószínűleg nap mint nap szembesül azokkal, akik kihasználják, hogy ilyen gyámoltalan és szorongó. Szórakoznak rajta. Summer-sant pedig boldoggá teszi, hogy kiélheti a komplexusait valakin, aki gyengébb nála. Számára az ilyen emberek létezése áldás, pont annyira, amennyire Momo-san szörnyűnek találja őt. Mint valami szimbiózis, vagy hogy is mondják ezt.
- Legalább azt nem tudod, hogy én mitől félek ^^ - mosolyodtam el. Magány? Elutasítás? Világmegváltás? Egyik sem rázott meg. Ha magányos is vagyok, valaki majd úgyis jön, akivel megoszthatom. Ha elutasítanak, majd máskor meghallanak. A világot meg nem az olyan szürke kisegerek fogják megváltani, mint amilyen én vagyok. Én merőben más dolgoktól féltem.
- És te? Te félsz a magánytól? - kérdeztem kíváncsian, amikor bebújt mellém. Nem ellenkeztem, nem volt miért egyelőre, bár amikor megölelt, az egy kicsit meglepett. Lehet, hogy a saját félelmeit árulta el az imént ezekben a kérdésekbe burkolva. Ha most felpattannék és elrohannék, mint a többiek, akkor mi történne? Nem fogok, már csak azért sem, mert nem szeretném, ha szomorú lenne esetleg, de érdekes volt elgondolkodni rajta. Ahogy azon is, hogy egy ilyen lánnyal miért tudom magam jobban megértetni, mint mondjuk Momo-sannal. Pedig legalább annyira titkolja a dolgait, mint ő.

Arról nem volt szó, hogy nem lesz időnk semmire. A rohanással nincs bajom, hozzá vagyok szokva, hogy kapkodni kell, de itt még kapkodni is felesleges volt, már gyakorlatilag úgy vonszoltak le minket, hogy lógott rólam a ruha, a számból meg kikandikált egy fél sütemény. Próbáltam magam összerendezni, de így is kócos hajjal, morzsákkal a számon, félálomban, és kicsit furcsán festő öltözékkel követtem az őröket. Szerintem valamit fordítva kaptam magamra, mert éreztem, hogy nem stimmel. Vagy csak rossz a méret.
- Jó reggelt... - integettem bágyadtan Momo-sannak, majd elnyomtam egy nagy ásítást. Csak hárman lennénk? A többiekkel mi történt? A fiúval, meg azzal a sápadt kislánnyal.

by Ajánlott tartalom