.: A szomorú hercegnő :.

by **ZexCeed** Vas. Okt. 30 2016, 18:46

A szomorú hercegnő.

Valamilyen úton módon, a kezdetek városa főterén lehettek figyelmesek a következőre:
Npc katonák megsokszorozódása.
Plakátok, egy kevésbé ismert hercegnő, név szerint: Crilina-hercegnő, házasságáról.
A király, egyetlen lányának esküvőjéről, méghozzá a koboldok, hercegével. De ez még nem is érintene titeket annyira ha:

¤ Lehettek figyelmetlen járókelők, vagy épp érdeklődők, szinte biztos, hogy a ti kezetekben is ott fog landolni, egy toborzásra való felhívás. Ti is lehettek a herceg katonái, a hercegnő személyes testőrei. Ha pedig még ez sem elég, a gondtalan élet, hivatalos rang, de saját kúrát is felajánl. Mellette pedig, csupán egy küldetést kell véghez vinnetek.
Mit tesztek?

Résztvevők:
¤ Tsuimoto Eiki
¤ Momiko
¤ Yachi

Határidő: Két hét múlva kedd: November 8. - Ha írtok hamarabb, hamarabb is jöhet mese. De a fő mese nap a kedd, lesz.
¤ Mindenkire egy hét alatt kell hogy sor kerüljön.
¤ A kezdő kör sorrendje lesz a mérvadó. Ahhoz alkalmazkodjatok, a következő körökben is. (kivétel a jelzett csúszás, amikor át lehet adni kört).
¤ Háromszor lehet pótolni tehát 750 szólimitig, utána kiteszem az inaktív játékosokat.
¤ A mese akkor is folytatódik ha nem írtok, tehát kiesett körnek fog számítani, ha elkéstek.

by **Momiko** Hétf. Okt. 31 2016, 08:28

Nem maradhatok sehol. Nem bízhatok senkiben. Sehol nem vagyok biztonságban. Senki nem tud megvédeni, és nem is akar. Nem vagyok jó senkinek semmire. Maradnom kellett volna. Maradnom azzal a szeméttel, aki legalább arra tud használni. Egyszer. Talán kétszer. Éhes vagyok. Kit érdekel?! Úgysem hallhatsz bele, és legalább átéled a fogyókúra gyötrelmeit. Megszoktad már, nem? Komolyan elhitted, hogy az majd segít rajtad? De kit érdekel ez már most?! Őrök. Legalább őrök vannak. Hidegek az éjszakák, és a pénzem elfogyott. Hogy lehettem olyan hülye, hogy olyan szobát kértem, ahol normális ágy van?! Persze, majd felbátorodsz, és ki mered dugni az orrodat a küldetésekre. Ugye te sem gondoltad ezt végig? Most jobb azon a kemény padon éjszakázni? Úgy nézel ki, mint valami lelenc! Nem mintha sokat rontana rajtad, de akkor is. Némaság. Senki nem akar segíteni, az NPC-k csak komor léptekkel sétálnak tovább, vagy a betanult szövegüket mondják el. Játékosokat nem merek megszólítani. Többen felajánlották a segítségüket... de honnan tudjam, hogy ki akar valóban segíteni, és ki csak olyan, mint az a lovag? Most már kirabolni sem próbálnak. Látszik rajtam, hogy semmim nincsen. Azt is elveszítettem, ami eddig volt. Az őrök. Ugyan mi vesztenivalód lehet? Számtalanszor elolvastam már a hirdetményt. Nemcsak ugrani vagy gyáva, de jelentkezni is, hogy legalább ott kinyiffantsd magadat! Egyáltalán jelentkezhetsz egy olyan küldetésre, ahova testőröket keresnek? El sem fogadná a rendszer a jelentkezésedet! És ha mégis? Akkor csak újabb lehetőséget adnál a többieknek arra, hogy kiröhögjenek és megalázzanak. Nem volt ebből már elég? Ha nem csinálsz semmit, akkor bántani sem tudnak. Húzd meg magad és kushadj. Ehhez értesz, nem? Látod, megszenvedtél a videózással is, és mire mentél vele? Mit tudsz belőle most használni? Egy nyomorék vagy, és az is maradsz. Látod, hiába érsz el sikereket, eltűnnek. Minden eltűnt, és nincs erőd újrakezdeni, ugye? Újra végigcsinálni, hogy aztán megint elvegyék. Mi értelme lenne? Szomjas vagyok. Annyira szomjas, hogy már sírni sem tudok. Ha megint bemegyek a fogadóba, hogy csak egy pohár vizet kérjek... nem fognak adni. Már biztosan nem. Azok után nem. Nem tudom, hogy mi késztetett arra, hogy megnyissam a küldetés menüjét. Talán csak látni akartam, ahogyan maga a játék is megmondja, hogy nincs helyem benne. Tudni, hogy én legalább megpróbáltam, de ő nem enged. Nem az én hibám! A világ akarta! Kayaba akarta! Beengedne. Nem tilt le azonnal. Itt a lehetőség! A lehetőség, hogy újra megalázd magad annyira, hogy végre meg merd tenni! Nem fogadtam el, csak álltam a panel előtt. Jöjjön valaki. Akárki. Nem akarok egyedül lenni...

by **Yachi** Pént. Nov. 04 2016, 12:37

Én is a nagy felfordulásra lettem figyelmes. Egy magamfajta kíváncsi természet, egy a média kíméletlen törvényeit és íratlan szabályait magába szívó lelkes fél(?)profi számára az effajta tömeg mindig jelent valamit. A több tucat bámészkodó jelenléte szinte magába szippant, ilyenkor mindig úgy érzem, hogy oda kell rohannom. Tudnom kell, mi történik, hiszen biztosan valami különleges, valami szokatlan. Valami, aminek hírértéke van! Izgatottá váltam, megszaporáztam a lépteimet, és kibújtam azon néhány ember mögül, akik takarták előlem a kilátást a tér közepe felé. Katonák? Nem is kevés. Nagy szemekkel pislogtam a jelenségre. Talán hadgyakorlat? Lehet, a kobold csapatok ellen készülnek, és a látványos bemutatóval próbálnak maguk közé új embereket toborozni? Szinte kitéptem a szórólapot a férfi kezéből, és vércseként vetettem rá magam az írásra, mely most a leghitelesebb és legfontosabb forrásom volt. Aztán csak értetlenül pislogtam egy darabig. Végül is, a koboldokkal nem jártam messze az igazságtól, de... király? Hercegnő? Kinek-minek a királya? Kobold fejedelemről már hallottam, de nekünk nem volt semmilyen királyunk, se hercegnőnk. Legalábbis én eleddig egyáltalán nem hallottam ilyesmiről. És miért pont egy kobolddal? Miféle érdekházasság vezet bármilyen királyt arra, hogy egy koboldhoz adja hozzá az egyetlen lányát?
Izgalmas volt, kalandregénybe illő. És romantikus. Hercegnő. Minden kislány szeretne hercegnő lenni, hiszen olyan szép ruhácskákban járnak, és lesik minden kívánságukat. Minden hercegnő gyönyörű, irigylésre méltó személy. Kell. Akarom azt a küldetést. Ott, nyomban eldöntöttem, hogy bele szeretnék folyni ebbe a világba, megnézni magamnak, hogy írhassak róla. A rang, a kúria számomra értéktelen volt, az információ és a kaland ellenben mindennél nagyobb kincs. Lelkesen kerestem a küldetésadó NPC-t, hogy jelentkezzek én is, és elfogadjam a küldetést. A kihívást. Remélem nem fognak kinézni engem azért, mert nem vagyok testőralkat. Harcolni sem tudok. Csak egy kicsit. Messziről. Ha megvédenek. De ez nem akadály. Ugye? Ugye?

by **ZexCeed** Hétf. Nov. 07 2016, 12:01

Holanp délelőtt 11- körül jön a folytatás. Addig van időtök írni, Eiki és Hitodama.

by **Tsujimoto Eiki** Hétf. Nov. 07 2016, 20:20

A napom hogy kezdődött? Ugyan úgy, mint eddig. Felkelés, lazítgat, lustizás, meg egy kis döglés aztán még egy kis lustizás… hát igen… az ember nem lesz könnyen kelő egy olyan világba, ahol igazából nincsen időhöz kötve. Hát igen feküdtem így egy ideig, mire úgy éreztem, hogy most már muszáj útnak indulni. Így hát végül nagyot nyújtózva lépek ki a házból, hogy egy viszonylag kellemes napot töltsek el. Nem tudom… lehet egy kis mobhentelést is bevállalok, ha nincsen más. Valójában igazából nincsenek terveim mára. Talán épp emiatt vonzott magához a szórólap, mely egy küldetést ajánl fel nekünk. A hirdetés szerint testőröket keresnek egy NPC mellé, nem is akármilyen mellé, hanem egy hercegkisasszonyhoz! Asszem… nem vagyok benne biztos… reggel van még ehhez. Eh… Na mindegy érdekesnek tűnik a gondolat. A jutalom maga nem izgat, hanem inkább a kihívás. Vajon alkalmas lennék védelmező támogatónak? Nos… ha golyó elé kell vetni magam, akkor tuti nem, hisz icipici hp-m mellett azért… hát jah… nem vagyok jó golyófogó. De ha rosszfiúk arcát kell beverni, akkor… haha! Akkor nincs vész! Remélem azért ad valami ilyen lehetőséget számunkra a küldetés, mert különben szét fogom unni magam azthiszem… éééés igen… ez azt jelenti. Biza-biza… elfogadtam a küldetést. Hogy megérte-e vagy később még nem tudni… remélem nem bánom meg. Az ilyen dolgok általában érdekesek, így elvben nem járhatok rosszul… ha meg mégis… akkor ez van. Nem halok bele. Remélem. Gyors azért leellenőriztem a felszerelésem, bár mivel mostanság még mindig nem sikerült túl sok újdonságot szerezni, így nem volt igazán mit nézegetni. De azért kiindulás alapnak megfelel… a maradékot meg lehet meg tudom szerezni ezen a küldetésen is… nos… kezdődjön a party!

by **ZexCeed** Kedd Nov. 08 2016, 12:30

Mindenki aki elfogadta a meghívót, és vele együtt fel is vette a küldetést, hamarosan instrukciókat kapnak. Egy hatalmas, égbe nyúló palota előtt találjátok magatokat. Először csak egy óriási falat láttok, majd azon belül a gazdagabb negyedet, a nemesebb npc-k lakásait, ahova igazi játékos ritkán tud csak betekintést nyerni. A kapu előtt az őrök várnak már titeket. De vélhetően tudják hogy miért is jelentetek meg, így akár együtt akár külön-külön, de a négy őrből kettő bekísér titeket. A falon túl szintén díszes és érezhetően jómódú tulajok épületeit pillanthattátok meg, valamint belül is láthattatok éttermeket, szórakozóhelyeket, de ha egy picit is rá tudtatok pillantani az árlistákra, horribilis árakkal találkozhattatok. De nem engedték az őrök, hogy nagyon lemaradjatok. Kifejezésmentes arccal igyekeztek eljuttatni titeket a fő célotohoz. A király elé. Ha azt gondoltátok, hogy eddig leesett az állatok, akkor most... találkoztatok csak igazi pompával. A palota hófehér márványból épül, körülötte zöld kert, és a sövényből sakkfigurák voltak faragva. A távolban is katonákat láthattatok, ha jó szemetek van, azt is észrevehettétek, hogy gyakorlatoznak.

A palota ajtaján belépve szintén minden hófehér, talán túlzottan is, néha töri csak meg csupán vörös-arany, mintázat. De a lépcső, a szobrok is szintén hófehér márványból vannak, és sokszor csakis az árnyvetülések miatt vehetitek csupán észre. Az is feltűnhetett, hogy a hőmérséklet is csökkent odabent.
Amikor beléptek még tovább vagytok vezetve, fel az emeletre, majd keresztül egy másik épületbe vezető márványhídon, aztán lefelé haladtok. Jobbra megpillanthattok egy medencét, arany és vörös színű halakkal. Majd még egy hatalmas ajtó, ahol belépve megpillanthatjátok a trónt. A trónon a királyt, valamint mellette a királynét. Szigorú pillantással méregetnek titeket, hisz ti magatok sem tudjátok még, mennyire fontos feladat vár titeket... a lányuk megóvása mellett. De még nem is hívja fel erre a figyelmeteket.
- Üdvözöllek titeket, és örömmel látom, hogy nem első körben, mégis mennyi fiatalt érdekel a királyságom épsége. Ez az igazi hazaszeretet, amiről azt hittem már rég... elveszett az emberekből... - Szólal meg a király, öröges, fáradt hangon.
- A koboldok... hiába lett megtisztítva ez a szint, a maradandó nyomorúságot hagytak maguk után, itt... és máshol is. - Észrevehettétek, hogy a megviseltes vénember, keze remeg, de azt is, hogy a feleség szigorú, hűvös pillantása mellett, óvó érintésével, a király kezére helyezte saját kézfejét. Úgy, hogy felsőteste meg sem rezzent, vélhetőleg, lopva kívánta vigasztalni.
- Megadom nektek az esélyt, hogy bizonyítsatok. - Folytatta, de végül ennyiben is hagyta, a felesége viszont átvette a szót tőle.
- De, előtte nekünk is bizonyítanunk kell. Minden amit hallhattatok rólunk, hazugság. A királyságunk nyitott, a pórnép felé, és igyekszünk... kevésbé keménykezűen fogni a királyságot. Ennek fényében, értékeljétek, hogy itt lehettek, és fogadjátok szíves támogatásunk. - A hangja hűvös volt, és kifejezésmentes, akárcsak a egy jégkirálynőé. Majd intett az őröknek, akik jelezték nektek hogy, kövessétek. Ha így tettetek, akkor hamarosan egy közös szobába kerültetek. Mármint külön a lány, és vele szembe a fiú szoba. A lányok együtt, és Eiki-kün külön kapott szobát. Még mielőtt bementetek volna, az őrök egyike megszólalt.
- Holnap hajnali négykor indulunk, addigra készüljetek fel. - Közölte katonás hangon, majd magatokra hagytak titeket. Ha beléptetek a szobába, akkor, meglepődhettetek. Hófehér függönyök, baldachin-os ágy, puha, hosszú szőrű szőnyeg, amin akár aludni is lehet. Az ablakok hatalmasak, és egy erkélyre vezet, ahonnan a kertet látjátok, a sakkfigurás sövényekkel, valamint a távolban egy tavat. Az ágyak mellett szekrényeket találtok, váltóruhákkal. Egy alvásra szánttal, valamin egy a királyság címerével a hátán ellátott köntöst, és egyenruhát, a a nőknek. Talán picit hosszabb mint a képen. Rolling Eyes

valamint, a fiúknak. És egy asztalon, a sarokban, bőséges élelem is fogad titeket. Sós-édes egyaránt.

Íme, van egy délutánotok, megbeszélni a dolgokat, viszont nem árt korán ágyba bújni sem. ^^

Határidő: November 15. (Kedd)
Sorrend: Ami most kialakult. Ha, valaki nem tud írni, két napon belül, ahogy következne, jelezzen nekem, vagy a többieknek, hogy tudjunk haladni, és helyet cserélni.
Pótlás: Hitodama, még tud csatlakozni, ha szeretne.

by **Momiko** Kedd Nov. 08 2016, 12:58

Senki. Senki nem szólít meg. Miért is szólítana, hiszen látszik, hogy én magam is senki vagyok, így csak az foglalkozik velem, aki hozzám hasonló. Senki. Körülöttem ugyan érzem a sürgölődést, ám mindenki, akár egy szellem csak elhalad mellettem, tudomást sem véve rólam. Talán ha lehetőségük lenne arra, hogy áthaladjanak rajtam, még ki sem kerülnének. Láthatatlan vagyok. Nesze neked hülyegyerek, összeszedted a bátorságodat, hogy küldetést keress, de egyedül már nem mernél nekimenni, mi? Néma gyereknek a jó édes anyját, azt! Mit vártál, hogy majd itt fognak tolongani, hogy neked segítsenek? Hogy veled akarjanak játszani?! Miért, mit gondolsz ki vagy te?! A mesében a királylány?! Ráakadtál egy ilyen küldetésre, és máris elszálltál magadtól, mert el merted olvasni?! Menekülj! Tudod jól, hogy egyedül csak meghalnál! És ha nem lennék egyedül? Persze, majd pont te mersz megszólítani valakit, és felkérni partyra, ugye? Egyvalakinek lettél volna party, onnan is elmenekültél. Mert neked ő nem felelt meg, ugye?! Hát most már cseszheted! Eldobtad az egyetlen lehetőségedet a túlélésre, gratulálok! Persze, persze, csak kifogások kellenek állandóan, ugye? Most már azt hiszed, hogy csináltál valamit azzal, hogy ide dugtad a képedet, és így már nem a te hibád, hanem azoké, akik nem kértek fel játékra. Mert szegény Moncsika egyedül van és fél! Hogy a szívem szakad meg a hányingertől! Szaladj haza és bőgd ki magad, akkor jobb lesz! Jaaa, hogy nincs haza, mert ahhoz küldizni kellene? Szopacs! Akkor most mi lesz? Itt állsz, amíg nem jön valaki, és nem ment meg? Várod a lovagodat? Arról már lekéstél! Elzavartad! Örökre! Most már neki sem kellesz! Senkinek. Senki. Egyedül vagyok... és még egy gombot sem merek megnyomni...

by **Hitodama** Kedd Nov. 08 2016, 16:28

/Akkor, ha nem gond én becsatlakoznék még/

Kényelmetlenül toporgott, valami nem volt rendben, egyáltalán nem. Egészen olyan volt mintha valamiféle üresség vett volna rajta erőt mikor alvásideje lejárt, mégsem tudott igazán mit kezdeni a dologgal. Nem az idő volt, elvégre egyáltalán nem volt késésben a térről, de ha már itt tartunk, feltűnően kevés játékos lézengett odakint a tegnaphoz képest és inkább a nem játékos karakterek szaporodtak el. akiket nem lehetett eltéveszteni. Ő pedig várt, először csak néhány percet, de mikor eljött az idő és Tatsuki-san nem jött el, valami máris nem volt rendjén. Nem ismerte régóta, de a kétsége affelől hogy akár egy percet is késsen a világ legerősebb íjásza elég határozott volt. De talán félreismerte, talán nem volt tökéletes és voltak apróságok amik a legjobban életébe is becsúszhattak? Ugyanakkor viszont mindenki más akiről szó volt rejtélyesen elfelejtett eljönni, s ez húsz perc után már igazán nem lehetett holmi véletlen. Sakamoto-san? Mirika-san? Senki?
Tehát megunta az egy helyben állást, így menüjét előhozva kutakodni kezdett hogy üzenetet küldhessen nagyjából háromszemélyes barátlistájának, azonban miután többször is ellenőrizte, kellemetlen meglepettséggel kellett tapasztalnia hogy az említett névsor nem létezett! És még csak evvel kezdődött hogy üzenetváltásainak barátaihoz hasonlóan szintúgy lába kélt, pedig ő bizony egyetlen bejegyzést sem törölt ki! Értetlenül nézett körbe, mást ugyanis helyzetében egyáltalán nem tehetett... tehát előérzete beigazolódni látszott: minden üres volt, minden! Egyedül a szintje nem volt rendben, mintha kevesebb tapasztalatpontja lett volna még tegnap, s talán ha nyolcas szintje? Most azonban tizenegyes volt, s ami a legrosstabb volt ebben: egy kisujjnyi mozdulattal sem dolgozott meg érte!!! Vicsorítani kényszerült, gyűlölte az ilyesmit, elvégre ez volt az igazi élet, itt mindenért megdolgozhatott és nem hoztak elé tálcán semmit, itt a maga ura volt hacsak nem vállalt el épp egy feladatot persze. Feldúltan lépett hát oda a legközelebbi plakáthoz és jobb híján szemügyre vette az ott kitűzött üzeneteket, mást egyébként sem tehetett. Néhány pillanaton belül azonban megpillantott valamit, amitől elkerekedett a szeme

"Játékost keresünk a 23. boss elleni második próbálkozásra"

LEHETETLEN! Az volt oda írva ami, mégsem lehetett igaz hiszen alig tette túl magát az Illfang elleni gyenge csata utáni hetek és küldetések lehangoltságán. Ennek márpedig a fele sem volt tréfa, bárhova is nézett már elég magas játékosszintű küldetések is sorakoztak, pedig ez teljességgel lehetetlen volt! Nem maradhatott le vagy negyven szintet egyetlen éjszaka alatt, erre egyszerűen semmi logikus vagy tulajdonképp logikátlan választ nem talált! Nem fért a fejébe, nem volt semmi értelme, csak járkált fel és alá, de bárhová fordult csak a tényekkel szembesült magyarázatok helyett, új barátai nem voltak a listáján, üzenetei nem voltak, a játék pedig 21. szinttel feljebb folyt amiko ő, Hitodama, egy frontharcos volt! A Második Legerősebb Kardforgató, a Túlvilág Harcosa, az aki senki ellenfél vagy mellékküldetés elől nem hátrál meg, akit ha nem öl meg valami akkor erősebbé tesz!

Mikor végre megállt és képes volt arra hogy ráébredjen semmi választ nem kap ha nem csinál semmit, ismét egy hirdetőtábla előtt találta magát. Bármi is történt, neki csak egy feladata volt: hogy feladatot találjon és teljesítse száz százalékosan! Ez mindig mindenben használt amióta itt volt, ha tovább harcol a mobok ellen és tovább végez el küldetést küldetés után, előbb vagy utóbb eljut valahová és még erősebb is lesz! Ez volt a lényeg, a mindennél fontosabb tény: aki nem áll egy helyben, az csakis halad! Rögtön az első hirdetésre szegezte tekintetét, de megint csak meglepődött. A király lánya a koboldok hercegével köt házasságot??? Nem hitte hogy győzelmük ekkora horderejű lesz és méis, a szétvert táborok és Illfang bukása úgy tűnik vezetett valahova, ő már pedig nem csak a hátsóján ült az események alatt! És mégis, hogy maradhatott le...?
Megrázta a fejét, kihívások kellettek és azok legyűrése, ha ezen két szempont adott lessz, akkor ő is utol fogja érni őket. Ha pedig azt vesszük figyelembe ez mekkora kihívás önmagában is, akkor tudta hogy ő meg fog birkózni vele, s ha kell hát foggal-körömmel fogja kivívni magának, s nem Aincrad Második Legerősebb Kardforgatója lesz, hanem az Első!
Testőrség hát - vonta le a következtetést, a jutalom rész pedig egyszerűen átillant elméjén anélkül hogy nyomot hagyott volna. Őrizni valakit mindigis nagyobb kihívást jelentett mint megölni valakit, így hát máris jó úton volt ahhoz hogy visszaszerezze helyét a páncélos dárdahegyen, s pontot tegyen a rejtély végére! Alaposan összeszedte hát az információkat és felkerekedett, hogy megkeresse és megtalálja a helyet ahol a küldetés várja, mindössze az útmutatást kellett követnie és nem lehetett gond

Csupán az, hogy egyedül találta magát játékosként egy hatalmas kastély falánál és nem volt semmi ötlete, hogy ez mit is jelentett. Talán más nem vállalta a feladatot? Hát, elképzelhető hogy már mindenki a 23. szint bossa ellen indult és csak ő volt a sors kegyetlen tréfájának áldozataként az egyes szinten egy szintjelzés nélküli küldetés solo résztvevője. Vagyis ezt gondolta, mert ekkor egy katonához hasonlító alak lépett oda hozzá és olyan igazi njk stílusú egyszerűséggel közölte vele, hogy a többi érdeklődő már bement és ha még időben akar lenni, most kell hogy menjen. Esze ágában sem volt ezen vitatkozni, így hát pár pillanaton belül már szerencséjére meglehetősen gyors tempójú két másik őr között sietett végig a 'birtokon'. Nem foglalkozott a környezetével, a díszes építményekkel vagy a méregdrága szórakozóhelyekkel, őt egyedül a feladata érdekelte és csakis egy mellékküldetés téríthette volna le az útjáról. Némi kutyagolás ás zéró nézelődés végezetével túljutottak a kerten és a kastély előcsarnokai, míg végül egy résnyire nyitott kapun tolták be azzal az utasítással hogy hallgasson és figyeljen, máskülönben lemarad valamiről. Noha kissé ortrombának érezte a dolgot, nyomban rá kellett ébrednie hogy nem csak valami rutinutasítás volt, hanem nyers és egyszerű tény
Egy trónteremben volt tudniillik, előtte néhány játékos akik egytől egyig sok fejjel voltak magasabbak őnála, talán épp azért mert leginkább csak őrá illett a 'kislány' kifejezés. Bár inkább volt megállapítás mint aggáj, elvégre a szint és a képességei számítottak itt, nem pedig a termete. Ettől független szégyellte hogy épp csak arra ért oda, hogy az uralkodó láthatóan épp csak belekezdett beszédébe, melyet a meglehetősen szúró pillantások is indikáltak. Nem volt egészen tisztába a helyzetével, így határozottan nézett vissza ha éppen ő kapott egy pillantást, de ezen túl inkább csak közelebb kezdett araszolni a többiekhez, hátha ők nem vették észre érkezését és ki tudja, talán ha meglátják azt gondolják mindvégig ott volt velük, csak túl kicsi volt hogy észrevegyék! Örült hogy megállt és járt a saját lábán, nem akart még nagyra is nőni, főleg hogy nem volt arra szüksége ahhoz hogy a Legerősebb Kardforgató lehessen Aincradban!

Végül hát egy hozzá képest eléggé magas, barna lány részleges takarásába került és úgy döntött, tökéletes hely volt hogy ne zavarjon senkit. Elvégre az utasítás világos volt, nem szakíthatott félbe semmit és hát egyelőre jobb ötletnek tartotta mindenre odafigyelni, mint közbevágni más szavába, még akkor is ha nem igazán hangzott el semmi új konkrétum a küldetéssel kapcsolatban. Mondjuk azon eltűnődött, miért volt szó házasságról amikor a király láthatóan nem szerette a koboldokat, a királynő pedig miféle rossz hírről beszélhetett ha ő ugyan egyáltalán semmit - se rosszat, se jót - nem hallott még róluk ezidáig. Nem tette szóvá, inkább majd valamelyik játékostársát kérdezi ki erről, s ennek szellemében követte őket mikor tulajdonképp útnak eresztették "felkészülni". Feltűnt, hogy a fiút egy másik szobába vezették mint hármójukat, odabent pedig minden világossá vált: egy szálláshelyre került. Épp csak kezdte volna megcsodálni, a hatalmas ágyakat látván azonban némi szorongás fogta el. Egyébként is elege volt már egy életre az ágyakból, de ezek egyenként is börtönkomplexumoknak tűntek, nem hogy együttvéve! Hogy feszültségét levezesse és némi esetleges kimaradt információt gyűjtsön, megfogta és óvatosan meghúzkodta a barna lány ruháját, aki mögött eddig is kullogott
- Elnézést, te is harcos vagy? - kérdezte emelt hangon, nem mintha Aincradba érkezése óta sokat suttogott volna - Mondtak valamit a főnökök a küldetésről mielőtt a királyság épsége dologról kezdtek mesélni?

by **ZexCeed** Pént. Nov. 11 2016, 09:46

Hmm, elkövettem egy hibát, aminek félreértés lett a vége. Két helyszínt is felhoztam, ennek eredménye, hogy Momiko még a történet elején, a küldetés felvevésével viaskodik, Hitodama, te pedig már túljutottál ezen és a palotában vagy. Ezzel nincs is a mese szempontjából semmi baj, viszont így a két karakter nem láthatja egymást.

Eiki, Yachi négy napotok van még keddig.

by **Yachi** Szomb. Nov. 12 2016, 14:10

Fülig ért a szám, ahogy a rendszer elfogadta a jelentkezésem, és megjelentek a további instrukciók. Kaptam egy időpontot és egy koordinátát. Azt hiszem, a legtöbbször így zajlik a dolog. De van olyan, hogy csak útmutatást kapsz az NPC-től, és neked kell megkeresni, hová kell menned. De valahová mindig menni kell. Megszerezni, összegyűjteni valamit. Megvédeni valakit. Ilyesmik. Kicsit unalmas tud lenni egy idő után, még nekem is, akire az újdonság varázsával hatott nem csak a világ, de a játék alapjai is. De igen, a farmolás az ilyen. Repetitív, türelem kell hozzá, legyen szó a lények... legyőzéséről, vagy éppen ilyen lóti-futi küldetésekről. Alapjaiban ez se tűnt másnak, mint a többi hasonló küldetés. Kísérd el XY-t valahová és védd meg közben. De a körítés! Na, az izgalmas volt, az ígért valamiféle betekintést a játék háttérsztorijába! Mármint nem a mi szempontunkból, hanem az itt élő NPC-k szempontjából.
Lázasan néztem körbe, hátha látok valakit, aki hozzám hasonlóan elvállalja a feladatot. Nagyon sokan csak bámészkodtak, aztán mentek is tovább néhány perc után, ahogy megnézték maguknak a katonákat és megunták a látványt. Hiszen túl sok minden nem történt, csak egy küldetést hirdettek. Egy lány volt, aki, akárhányszor körbenéztem, mindig ugyanott állt. A harmadik alkalommal már egy kicsit jobban meg is bámultam, akkor jöttem rá, hogy a küldetésadó ablak felett görnyedezik. Hezitált talán? Odasiettem mellé.
- Szia-szia! Ne haragudj, hogy zavarlak, te is a küldetésre szeretnél jelentkezni? Izgalmasnak hangzik, nem? - kérdeztem tőle ragyogó mosollyal, izgatottan. Egy picit ráncoltam mondjuk a szemöldököm, mert ismerős volt. Láttam már valahol? Mondjuk itt, a városban...? Vagy... hú!
- Várj csak, te Momo vagy, nem? A videós. Megnéztelek, mert tervben volt egy gamer lányokról szóló adás, és kerestünk hozzá alanyokat, akiket bemutathatunk. Azt hiszem... kettővel a Sword Art-os adás után jött volna... vagy utána eggyel? Eh, már nem emlékszem, régen volt. Hogy telik az idő! - ömlött belőlem a szó, de ez a pont volt az, amikor rájöttem, hogy be kéne fogni. Nem is biztos, hogy ő az. Meg fogalma sincs, miről beszélek, én meg csak úgy lerohantam. Elszégyelltem magam. Bakachi!

by **Tsujimoto Eiki** Kedd Nov. 15 2016, 00:13

A küldetést hamarosan elfogadtam, s nemsokára már ámulva, bámulva állhattam egy eléggé pompás kastélyocska előtt. Bár valójában lenyűgöző építmény volt, igazából nem nagyon kötött le pár pillantásnál tovább. Hiába. Én csak a harcélt élek… többségében. Persze igen, azért más dolgok is vonzanak, de igazából a szép építmények nem tartoznak közéjük. Érdekesek meg minden, de nem kötnek le túl sokáig, így most sem maradtam tovább egy-két pillanatnál tovább. Persze ha akartam volna sem tudtam volna tovább nézelődni és csodálkozni, ugyanis egy őrféleség szólított le, hogy kövessem. Mivel gondoltam a küldetés már elkezdődött, így szó nélkül követtem, fegyveremet szokásomhoz híven, a vállamon pihentetve. Ez olyan kényelmes pozíció. Innen könnyű támadásra emelni a pengét, vagy éppen védekezésre. Pont ideális. Hehe. Azonban sajnos nem került sor olyan akcióra, hogy egyelőre kelljen használnom a fegyverem. Nem tudom, hogy ez szerencse, vagy pech, de hamarosan a trónteremben álltam… azt hiszem… vagy ez a fogadóterem? Hm… mindegy. Se a királynő, se a király nem keltette fel túlzottan fel a figyelmem, leginkább ténylegesen olyanok voltak, mint két beprogramozott báb, akik mondták a szövegüket. Sóhajtok, s bár szívesen megcsóváltam a fejem, de nem tettem meg. Bár lehet, hogy mesterséges intelligenciák és legtöbbször sablon szerint cselekednek, de azért Kayaba ügyelt, hogy néha igencsak megkeserítsék a dolgunk, ha nem figyelünk. Szóval egyelőre nem akarok feltűnősködni. Hamarosan miután ezt a ceremóniás hülyeséget letudtuk mindegyikünket bevezetettek a szobájukba. Pechemre eddig egyedül voltam fiú, így nincs kivel elbeszélgetnem. A kérésre, miszerint készüljünk fel, csak bólintottam, majd belépve a szobába hamar leszereltem a fölösleges holmikat és szabadidőruhába átcsusszanva már szaladok is a csajok szobája felé. Nyehehe :3 az a fránya kíváncsiság… persze természetesen jó kisfiú vagyok, így előtte bekopogok, s ha szólnak be is lépek. Igazából semmi hátsószándékom nincs, csak szeretnék megismerkedni a csapattal.

by **ZexCeed** Kedd Nov. 15 2016, 21:41

Hmm :3 Beszélgetős kör. \o/

Hitodama: Hárman voltatok, rajtad kívül még két lány, akiből az egyik, amint megpróbáltak titeket felvezetni, meggondolta magát, és lelépet. Nem volt neki nyerő a küldetés. Bár, meglehet közrejátszhatott a Summer-el folytatott beszélgetés, amiből csupán részleteket hallhattál, de teljes képet nem kaptál. Vélhetőleg ismerték is egymást.
A barna hajú lányka, aki mögött megbújtál, és akinek a ruhájába csimpaszkodtál, aki eddig ügyet sem vetett rád, bár ha figyeltél, észrevehetted, hogy a szeme sarkából azért jól végigmért téged. Mikor megszólítottad, ő azonnal reagált rád.
- Először is, illik bemutatkozni. - Hagyta, el a száját a mondat, alig befejezve a tiédet.
- A nevem Summer, és íjász vagyok. - A mondata tömör volt, érezhettél benne, némi lenézést, bár isten a lelke, nem akaratos volt. Ő csupán ilyen. Viszont így, arra asszociált, hogy te is a kasztodat osztottad meg vele, tévesen.
- Annyit tudok, amennyit neked is mondtak...- Válaszolta közönyösen, ha nem ijesztett el az előző habitusával. Majd lehuppant az ágyra, a kezeit a tarkója alá tette, és egy ideig csupán a plafont bámulta, meredten. Majd, téged kezdett el ismét "felmérni".
- Biztos vagy te ebben? - Hagyott, egy kis szünetet és talán most még némi aggódást is észrevehettél rajta, bár ha van szemed az emberekhez, észrevehetted... hogy, igencsak mesterkélt volt a részéről. Majd felült, de úgy, hogy hátul megtámasztotta a kezével magát. A lábát, lassan és finoman keresztbe tette, viszont a pillantását le sem vetette rólad.
- Mond csak... hogy, akar testőr lenni, egy ennyire vézna és elgyengült alak mint te? Azt hiszed, hogy ha efféle titulust kapsz, majd hirtelen minden megváltozik, és erősebbnek fogsz tűnni, hogy a nagyok ne bánthassanak?- A mondat végén a hangszín emelkedett, érezhető volt benne a gúny, sőt féltéglás vigyorral várta mit reagálsz majd. Hangjából hallhattad, hogy komolyan ilyennek tart. Semminek és semmilyennek, a másik lánnyal is hasonlót játszott el, mint most veled. Ekkor nyithatott be Eiki.

Eiki: Te kis huncut. Persze, rögtön a lányokhoz koslatnál... Nos, semmi nem akadályoz meg ebben. Ha megismerkedtél a saját lakrészeddel, az őrök sem akadályoznak meg hogy, bekopogtass és csatlakozz a lányok csevejéhez. Amint belépsz, Hitodamát találod, vélhetően. Valamint, egy másik, első pillantásra szolid, visszahúzódó külsejű lánykát. Amint belépsz, ő nem köszön, viszont rád emeli a pillantását, és féltéglás, gúnyos vigyora, még szélesebbre húzódik, nem szólít meg, nem is köszön. Csupán egy pillanatra vigyorodott el, rajtad, de Ő most Hitodamával foglalkozik.

Momiko és Yachi. Ti beszélgethettek még egy ideig, akár maradhattok csinálhattok amit szeretnétek, viszont, ha úgy döntötök, hogy mentek. Akkor ugyanaz fogad titeket, amin már Eiki és Hitodama és Summer keresztül esett. Szóval, tiétek a döntés. Viszont, ha csatlakoztok, akkor ti is fel lesztek vezetve a lányok szobájába, ahol találkozhattok. Ha viszont mégsem, akkor azt jelezzétek, hogy merre indultok tovább.

Következő határidő: November 22. (Kedd)
Sorrend: A most kialakult. Kivétel, ha jeleznek, hogy nem tudnak írni.

by **Momiko** Szer. Nov. 16 2016, 04:57

Kétszer mondta. Rögtön kétszer köszönt rám. Bocsánatot kért tőlem. Éntőlem. Ő! Ő, aki olyan csinos, és hozzám szólt. Kedvesen. És izgatott. Izgatott, mert velem beszél? Ne légy hülye, a küldetés miatt izgatott. De mi van ha...? Ez az egész hihetetlen! Ez az egész annyira hihetetlen! Felismert! Négy év után felismert! Neeeem, négy év után senki nem ismerne fel! Ő is olyan, mint én, és csak később lépett be. És Momo? Mikor neveztem én így magamat? Most mit csináljak? Rajzoljak neked egy mamutot? Eh, úgysem értené, túl régi játék, és ő menő, tuti csak az újabb játékokkal játszott. És rólam egy adás? Vele? Akkor ő is híres? Is? Híresnek tartod magadat, mert egyvalaki felismert? Kuss! Most nem fogod tönkretenni! Aha, persze, de most neked kellene felismerned őt, különben azt fogja hinni, hogy fent hordod az orrodat, és nem is emlékszel rá. Megvannak még a nickek a chatből, akik állandó követőid voltak? Ebből aztán megint égés lesz! Főleg, ha nem tudsz úgy viselkedni, ahogy elképzelt téged az álmaiban a videóid alapján. De ott a saját kis szobád biztonságában voltál, és játszottál. Amit szeretsz. Amit tudsz. Na most mi lesz? De... – De én most is ott vagyok. – Érkezett meg a felismerés, halkan magam elé mormolva, és ezzel a lendülettel rá is nyomtam az elfogadás gombra. Mintha megvilágosultam volna. Most is ugyanott vagyok, amit eddig is szerettem, amiben jó voltam. Lehetek itt is jó. Oké, már akkor is ott motoszkált a fejemben, hogy a halálfélelem azonnal össze fogja törni az egész csodavilágomat, amit az egy percnyi hírnév szerzett, de ezt igyekeztem most elnyomni. Még nem vagyok ott. Még nem kell szembenéznem semmivel. Csináljuk! Induljunk! Menjünk! Már így is túl sokat hallgattam, és elbizonytalanítottad szegényt. Most már lehet, hogy nem is akar veled játszani. Kuss! Olyan hálás tekintettel fordultam a lány felé, mintha az életemet köszönhetném neki, és ez amúgy, legalább is ott és akkor igaz is volt. Kihúztam magam, és bár magabiztosnak azért nem tudtam mutatkozni, de úgy éreztem, hogy örömmel tudok a feladat elé nézni, és mosolyogva húztam ki magamat. - Akane Momiko szolgálatodra! Igen, én vagyok, és nagyon szívesen mennék veled partiba, ha azt szeretnéd. Inkább szocis questnek tűnik, ott meg jobb, ha lehet mással is interaktolni, nem csak az NPC-kel. De te vagy a vezető, én még csak nemrég kerültem be. – Ennyi azért kellett, hogy ne égjek be, ha esetleg a máshonnan hozott tapasztalatom nem lenne elég.

by **Hitodama** Szomb. Nov. 19 2016, 14:10

/Ez jó megoldás!/

Kérdőn nézett vissza a válaszára, nem értett annyira az emberekhez hogy túl komolyan vegye a dolgot, de ettől függetlenül mégsem érezte úgy hogy egy kérdés miatt bárkinek is illett bemutatkoznia. Viszont azt már ekkor gyanította hogy az elsőre nem épp kielégítő válasz másodjára sem válik azzá, ez pedig mondhatni beigazolódott amikor közölte vele hogy semmi többet nem tudott nála. Kár volt érte, pedig neki úgy tűnt hogy nem akkor kezdtek el a királyék beszélni amikor ő megérkezett
- Hát, akkor mindegy. Én Hitodama vagyok, kardforgató! - mondta végül, jól megnyomva az utolsó szót, s ezzel lezárultnak tűnt beszélgetésük
Persze nem mozdult onnan, inkább körbejáratta tekintetét még egyszer a helyiségben, hátha valami érdekes dolog elkerülte figyelmét az első alkalommal. Persze semmi hasonló kaliberű dolgot nem talált, s úgy tűnt hogy a nehezen kiejthető lány volt az egyetlen dolog rajta kívül aki nem illett erre a helyre. Lehet hogy a másik is valami hasonló dologra gondolt, mikor tekintete végül Mizukit találta meg, s azelőtt szólalt meg újra hogy neki eszébe jutott volna mondani valamit, mert hát nem bírt volna sokáig maga sem hallgatni. Az első néhány szó után viszont már nem efféle gondolatok foglalták le elméjét, sokkal inkább az amit a lány mondott neki. Nem hogy nem értette az összefüggést az erő és aközött amit mondott, de ráadásul íjászként titulálta gyengének. Ökölbe szorította kezeit - ezt még akkor se hagyta volna szó nélkül, ha egy tíz szinttel felette levő másik kardforgató mondta volna neki!
- Miről beszélsz? - mordult vissza neki sértődött zordsággal, igaz valahol legbelül lekicsinylőnek érezte hogy egyáltalán szóra méltatott egy ilyen véleményt - Mikor mondtam olyat, hogy egy titulus kell nekem és hogy erősebbnek akarok tűnni? Én erősebb akarok lenni és nem a semmittevés fog azzá tenni, hanem hogy nem hátrálok meg a feladatok elől akármilyen nehéznek is tűnnek! Akkor nem győz le senki, ha én győzök le mindenkit mert erősebb vagyok, és az nem azért van csak mert annak látszok! Ez nem olyan világ ahol olyan erős valaki amilyennek kinéz, egy titulustól amúgy se lesz senki jobb a másiknál, tehát én nem ezért vagyok itt!

by **Yachi** Vas. Nov. 20 2016, 14:09

Azt hiszem egy kicsit megszeppent, legalábbis pár pillanatig kínos csend állt be közénk. Ahogy lerohantam, nem is csodálom. Mondhatni a szokásos, előbb jár a szám, minthogy gondolkodnék. Én is megszeppennék, ha egy vadidegen ilyen vehemenciával és lelkesedéssel nekem esne. Nem tudnék mit kezdeni hirtelen a helyzettel, meg kell keresni az illendő reakciót, átgondolni, mit vár el a másik és annak megfelelően cselekedni. Nehéz. Amikor valamilyen szokványos helyzetben vagy, az sokkal könnyebb, ott előhúzod a kalapból a megfelelő nyuszit, és minden megy gördülékenyen. Amikor szokatlan helyzetben találod magad, akkor nem biztos. Akkor óvatosnak kell lenni, nem sértheted meg a másikat. Szóval érthető, hogy neki is kellett egy kis idő, amíg összeszedi magát és meg mer szólalni.
- Yachikawa Shiori vagyok, örvendek! Szólíts csak Yachinak ^^ - mutatkoztam be én is enyhe meghajlással, ahogy illik - Eto, értem, Akane-san - préseltem ki magamból valami értelmesnek tűnő reakciót. Voltaképpen alig értettem szavát. Lehet, hogy itt vagyok már... évek óta? de mégis, ehhez a nyelvezethez még mindig nem értettem, különösen ha áradatként jött velem szembe, mint most. Ha egy adásra készülnék fel, nem okozna gondot, de itt nincs internetem, ahol tájékozódni tudnék, és annyira kevésszer kerülök éles helyzetbe, hogy egyszerűen nincs lehetőségem minden szlenget és szakkifejezést megjegyezni.
- Nem vagyok túl tapasztalt játékos, de ha ragaszkodsz hozzá... ^^ - szabadkoztam, majd nekiláttam megkeresni a térképen, hová kell mennünk. Még jó, hogy a térképolvasás megy - Igazság szerint én nem játszok túl sokat, ez a küldetés viszont nagyon érdekesen hangzik, úgyhogy megpróbálkozok vele. Téged miért érdekel ez a küldetés? - kérdeztem is, mert ennek az egésznek csak akkor van értelme, ha egészben látom, mi motiválja a társaimat a részvételre, akkor tudom az ő szemszögükből is prezentálni, ami ránk vár - Azt hiszem ide kell eljutnunk... induljunk el ^^ - mosolyodtam el halványan, majd a saját szavaimra hallgatva meg is tettem az első lépéseket, aztán a többit is a küldetés helyszíne felé.

by **ZexCeed** Kedd Nov. 22 2016, 10:25

/Szeretem, amikor hallgatnak rám a játékosok, még ha én indítottam a hibát is... de mindegy, következőleg, nagyobb figyelmet kérek./

Yachi és Momi:
Akkor úgy gondolom, egyértelmű hogy, eljutottatok az npc-kig, és tovább is jutottatok onnan. Tehát, csatlakoztok, Hitodamához, Summerhez, és vélhetően Eikihez, aki még nem érkezett meg, a lányok szobájába, tehát őt még nem látjátok. Amint felvezetnek titeket, ti is megtaláljátok a saját kis ágyikótokat, a mesés kilátást az erkélyről, a csinos hálóköntöst, valamint uniformot is, az ágy melletti szekrényen. A szobában, az egyik sarokban egy svédasztalos kocsi is található, rajta finom ételekkel italokkal. A lányok, épp szóváltásba elegyednek, rajtatok múlik, mennyit hallotok belőle, nem kiabálnak.

Eiki: Te elteheted magad holnapra, de ha mégis a lányok táborát választod, akkor előtted a lehetőség. Mire oda érsz, vélhetően csupán pár perc telik el, de remélhetőleg már mind a négy lányt egy helyen találod.

Hitodama: /Először is, köszönöm. ^^"/
Summer arca csak szélesebbre húzódott a mosolytól, már-már vigyortól, amikor meglátta rajtad a sértődöttség jeleit. Megsérteni, csakis azt lehet, akinél oda találnak… és a szavaidból sugárzott, a bizonyítási vágy, ami annyit jelent, hogy nem vagy elégedett, magaddal… esetleg a környezeteddel, szóval gyönyörűen kihasználható ez az oldalad. Ugyanakkor ha elég figyelmes voltál, láthattad hogy, harci felszerelésben jelent meg, viszont íj, az nem volt nála.
- Persze, a semmittevés nem fog erős és vagány csajszivá tenni, viszont ha, jól értem mindent megtennél a fejlődésért mi? Hmm~ - Húzta el, amolyan kislányos hangra hangját, miközben szemei picit összeszűkültek. Majd kényelmesen megtámaszkodott a kezeivel az ágyon, a lábai még mindig, finoman keresztbe téve voltak, és az izgatottság legkisebb jeleit sem láttad rajta, végig mért, és láthattad a kétkedést az arcán, nem bízott abban, hogy bármire is képes volnál.
- És mond csak… ha ennyire, meg akarsz erősödni, és törtetsz előre, akkor miért mögöttem vacogtál, és az én szoknyámat húzogattad csipisz? – Szemei, szinte áthatoltak rajtad.
- Nem, szeretem a hazug kislányokat, azokat… akik mást mondanak és cselekednek. – Húzta fel, az egyik szemöldökét, de csak alig észrevehetően…

A lányok, hogy mikor toppannak be, vagy hogy, megérkeznek-e, az rajtuk fog múlni. Summert, nem nagyon akadályozza meg, a szövegelésében, viszont, ha megérkeztek, titeket is végig mér.

KövetkezőHatáridő: Nov. 29.
/Eiki: 500 szóval pótolhatsz./

by **Momiko** Kedd Nov. 22 2016, 11:35

Egyre inkább megjött a kedvem ehhez az egészhez. Tudtam, hogy hogyan működik ez az egész, de azután, hogy találkoztam azzal a lánnyal, már mélyebbre nem kerülhettem. A reménytelenségből csak egy módon lehet tovább lépni, legalább is az eddigi depis tapasztalatok ezt mutatják. Mindenképpen teljesen teszel mindenre magasról. Ez az első. Ez pedig vagy oda vezet, hogy semmi sem fog érdekelni, és nem csinálsz semmit, vagy pedig úgy, hogy akármi kerül eléd, belevágsz, mert hiszen úgyis mindegy, csak ne a káoszra gondolj a fejedben. Boldoggá tett Yachi. Boldoggá, hogy ő nem volt nagy játékos, miközben én azért tudtam pár dolgot, és boldoggá, hogy érdekelte, hogy engem mi érdekel. Jó érzés volt kimozdulni a tipikus profik közül, akiknek csak statokat kell sorolni. Sokan lenézik a play for fun játékosokat, de ha te is nyomi vagy, márpedig én most az voltam itt, akkor velük sokkal könnyebb. – Momi. Maradjon csak Momi, kérlek. És... – Ahhoz képest, hogy örültem, hogy feltette a kérdést, elgondolkodni még nem gondolkodtam el rajta. Annyit tudtam, hogy könnyű, hogy veszélytelen, legalább is azon kívül, hogy azzal is tisztában voltam, hogy ha újra rálépek a játék útjára, akkor be fog szippantani, magával fog ragadni, és a következő, vagy talán majd az azután következő már veszélyes lesz, én pedig meghalok. De most ne ezen gondolkodj! – Ne aggódj, biztosan menni fog. Együtt. – Igyekeztem én is biztatóan mosolyogni, bár nagyon hülye érzés volt, hogy én próbáljak valakit ösztökélni akármire is, de pont azért, mert most nem nekem volt szükségem a biztatásra... talán ez kellett. A könnyedség. Yachi nem néz le, sőt, felismert, mégsem tart tőlem, és nem is vár el dolgokat. Hihetetlen... hol voltak eddig az ilyen emberek az életemből? – Azt hiszem csak szeretném elkezdeni valahol, és mindig is szerettem a meséket. Most kerültem csak be, pár hete, ez pedig érdekesnek és biztonságosnak tűnik. – Láttam a bizonytalanságát, de hagytam, hogy vezessen. Jó érzés volt vezetődni, és úgy döntöttem, hogy nem is fogok előhozakodni semmivel. Szóval csak sodródtam az árral, tátottam a számat a szépen kidolgozott környezetre, a díszítésre, a jól megírt párbeszédekre. Nem szerettem volna butának tűnni, és mivel még nem tudtam igazán, hogy mennyire lehet az NPC-kel társalogni, hiszen nem mertem nagyon megszólítani senkit, így inkább csöndesen követtem Yachit és a jeleneteket, és csak akkor válaszoltam, ha kérdeztek. A csöndben maradásban legalább tényleg jó voltam. Ezt tettem akkor is, amikor bevezettek a szobába. A beszélgetésbe nem akartam beleszólni, és bár egy félénk intést és meghajtást intéztem feléjük, bemutatkozni már csak akkor mutatkoztam be, amikor elhallgattak, és biztos lehettem benne, hogy nem akarnak mást is mondani, nehogy a szavukba vágjak. – Sziasztok... Momiko vagyok... – Bemutatni a másikat még... szóval inkább meghagytam neki a lehetőséget, én pedig odaléptem a szekrényhez, és a ruhákat kezdtem vizsgálni. Talán akkor nem vesznek észre. Veszekednek... hallottam, hogy veszekednek. Nem akarok én is veszekedni...

by **ZexCeed** Hétf. Nov. 28 2016, 15:29

Holnap, azaz Nov. 29.-ig van még időtök írni és pótolni. Este 21 és 22.-között, jön a folytatás.

by **Hitodama** Hétf. Nov. 28 2016, 16:26

Jókedvű lány volt ez a nehezebben kimondható nevű, Mizuki nem tartotta magát kifejezetten mosolyképes egyénnek, így hát evvel tisztában léve egy pillanatra elképzelte kettejük arcának összehasonlítását. A lány lehetett a nappal és ő pedig az éjszaka, ha egy könyv hasonlatával kellett volna élni. Mindenesetre volt valami kiváncsiságébresztő abban amit és ahogyan beszélt, vajon mire próbálta rávezetni? Mert ilyenkor az emberek általában ki akartak lyukadni valahová, ő pedig leginkább csak a fejét vakarhatta, velük kapcsolatban tapasztalatlan volt - leszámítva a semmibe beszélő pszichológusokat. Először nem is válaszolt, még ő is látta rajta hogy mást is akart mondani, s csakugyan, hangnemet és témát váltva folytatta, Mizukinak pedig úgy tűnt mintha valamilyét nagyon fitogtatta, mindössze azt nem tudta megmondani hogy milyét. Csak ennyit tudott sejteni tekintetéből, a tekintetből amit észrevéve egyszerűen viszonzott, nem volt elég jártas az etikettben ahhoz hogy kerülje, se nem félt mások szemeitől
- Ki hazudik? - kérdezte végül, összefonva mellkasa előtt karjait - Én nem voltam hazug és nem vacogtam, itt fázni se lehet! Hátul azért voltam hogy ne zavarjak meg senkit amíg beszéltek, és mert utána azt hittem hogy nem hallottam mindent, hát megkérdeztelek. A harcban kell elől állni és nem mások hallgatásában, ha máshogy gondolod akkor az a te dolgod és nem az enyém. Egyébként is, aki mindent megtesz valamiért az a rövid utakat szereti, a legerősebb valaki attól lesz ha a nehezebb úton is tovább ér mint mások a legkönnyebben. De ha azt mondod hogy van valami mellékküldetés amiről tudsz, engem érdekel!
Bármi történt is, mikor észrevette hogy áll valaki mögötte és bemutatkozott, féloldalt felé fordult
- Én Hitodama vagyok - mutatkozott be

by **Yachi** Hétf. Nov. 28 2016, 18:40

Rátaláltunk a palotára, szerencsére. Lenyűgöző volt. Szavakat se nagyon lehetett találni arra a pompára, ami a falakon belül uralkodott. Kicsit... furán is éreztem magam, nem mondhatnám, hogy illettem ebbe a környezetbe. Én inkább az egyszerűséget kedveltem. Sose voltak márkás cuccaim, luxuscikkeim, nem engedhettünk meg magunknak ilyesmit, és nem is irigykedtem miatta másokra. Én értékeltem azt a kicsit is, amim volt, és sokkal fontosabbnak tartottam, hogy a célnak megfeleljen egy-egy dolog. Mármint... minek egy száz ezer yenes telefon, ha a húszezres is tökéletesen megfelel telefonálásra? Azt hiszem, ha felvetne a pénz, se költeném pompára. Csak mert megtehetem? Ugyan. Azért persze tátottam a számat így is, hiszen nem sokszor látok ilyen ízléses szobrokat, vagy szépen lenyírt sövényt, de számomra ez idegen volt.
- Áh, értem. Akkor te is egy olyan játékos vagy, aki ebbe a... hibernálásba, vagy micsodába került? Ezt hogy kell elképzelni? Át is élted ezt az időszakot, vagy csak becsuktad a szemed, és mikor kinyitottad, ott voltál? - kérdezősködtem. Ez igen, ez olyasmi volt, ami felkeltette az érdeklődésem. Hallottam már hasonló esetekről, hogy egyes játékosok később kerültek be a játékba, de találkozni személyesen még nem találkoztam eggyel sem, és ez most egy kiváló alkalom volt arra, hogy kiderítsem ennek a hátterét - Meg izé... miért kerülhettél ebbe az állapotba? Mennyivel később léptél be, mint a szerverek nyitása? A sisakod és a játékod hivatalos forrásból szerezted? - kíváncsiskodtam tovább, csak ezen a ponton ráébredve, hogy talán egy kicsit túl kíváncsi is vagyok. Reméltem, hogy nem okoz neki gondot a kérdezősködésem.
A királyi párral való találkozás ezernyi kérdést szült bennem, de úgy gondoltam, hogy ezeket nem tehetem fel. Igazából volt bennük valami... idegen és hátborzongató. Nem állt össze a kép, a sztori, olyan volt, mintha egy kirakósom lenne, de nem passzolnának egymáshoz a darabok. Kicsit összezavarodtam, de bíztam benne, hogy ha előttünk lesz a konkrét feladatunk, akkor minden kitisztul. Annyi biztos volt, hogy jó korán érdemes aludni menni, mert ha hajnali négykor indulunk, akkor éjnek éjjelén fel kell majd kelni. Nem fogok tudni aludni @.@

Ennél idegenebb hely nem is létezik. Már majdnem megkérdeztem az őrt, hogy nem aludhatnék-e inkább a pajtában, vagy valami. De először is...
- Kérlek, ne vitatkozzatok. Mind ugyanazon az oldalon állunk, nemde? ^^ - próbáltam csitítani a lányokat, egyik arcról kapkodtam a tekintetem a másikra, és igyekeztem kedvesen mosolyogni mellé - Én Yachi vagyok, íjász. Előre is szeretnék elnézést kérni, ha esetleg problémát okozok nektek, nem vagyok tapasztalt játékos ^^ - hajoltam meg tiszteletteljesen. Momi-san kivonta magát, a másik két lány között pattogtak a szikrák, nem kezdődik túl jól ez a csapatépítés - Mi lenne, ha ennénk valamit? Nagyon finomnak tűnik a gyümölcstál! Vagy a sütemények! - próbálkoztam, miközben körbenéztem, és egyre kisebbnek és jelentéktelenebbnek éreztem magam a sok giccses bútor között.

by **Tsujimoto Eiki** Kedd Nov. 29 2016, 16:31

Igazándiból nem igazán tudtam mire kell számítanom majd a holnapi nap folyamán. Úgy gondoltam poén lesz a küldetés, s egyelőre nem bántam meg a dolgokat. Bár olybá tűnt, hogy a fiúk részéről nagy valószínűség szerint egyedül leszek, ez a tény nem tántorított el a dologtól. Sőt! Ha szerencsém van, nem egyedül leszek a csapatban, ami azt jelenti, hogy mivel a fiúk szobájába nincs rajtam kívül senki, a többi csapattagnak lánynak kell lennie. Eddig nem láttam még a társaimat, de egyelőre nem is baj. Jobban szeretem a meglepetéseket, mint a csalódásokat. Hehe… mondjuk a kettő együtt nem zárja ki egymást. Bár az igaz, hogy egyedül nem igazán volna valami muris a küldetés, bár nem idegen nekem a szólózás, hisz mégiscsak így jutottam el ideáig. De a tény, hogy terveim szerint többet már nem akarok egyedül lenni. Jó érzés lenne végre egy állandó, vagy egy ideiglenes társra bukkanni, aki el-elkísér egy-egy küldetés idejére, vagy ha minden kötél szakad, akkor valami harcolós vacakra. Nem szeretem a harcolós vackokat. Már ha PVP. Nem szeretek player ellen harcolni, hisz megannyi korlátozás mellett, viszonylag elég kockázatos is, nem tudhatod, milyen ellenféllel kerülsz össze, s mikor nem fog megállni az utolsó csapás utáni fal ellenére sem. Szóval igen… nem szeretem a fölösleges harcokat. Ezért is remélem, hogy most inkább mob hentelős örző-védő vacak küldetés lesz, ahol maximum néhány npc kerül csak ki ellenfélnek. Viszont… ehhez előtte jó lenne, mondjuk megismerni a társaimat is. Az, hogy leendő csapattagok emlegessem, még kissé koraiak. Nem egyszer fordult már elő, hogy bár valakivel mégis együtt mentünk egy küldetésre, igazából mivel egyáltalán nem jártunk közös utakat, lényegében solo küldetés volt az egész. Így hát kissé még vártam, hátha befut még valaki a szobába, ám mivel később sem tűnt úgy, hogy szobatársam lesz, így sóhajtva végül felálltam és nemes egyszerűséggel a szembe lévő lányok szobája felé veszem az irányt. Mivel (nagy valószínűség szerint) csukott ajtóval állok majd szemben, előbb kopogok, mielőtt belépnék. Persze azért megvártam míg kiszólnak, hogy szabad, mert bár szívesen benyitottam volna akkor, mikor a csajok épp mondjuk öltöznek, vagy vetkőznek (hehe), de az udvariasság sajnos furcsa dolog, s valamilyen szinten engem is „megátkoztak” vele. Így hát vártam. Ha nem érkezne válasz, hát kopognék megint. Ha végül beengednek, benyitok és mosollyal az arcomon álltam meg a csapatka előtt.
- Hahó! Tsujimoto Eiki vagyok, 39-es harcos. Ha minden igaz veletek leszek, egy csapatban a küldi ideje alatt. Örülök a találkozásnak lányok.
Mosolyom persze nem lesz lehengerlő rájuk, de barátságos volt és kedves. S bár azért végigmértem őket, azért legtöbb időt a lányok arcán tartottam, egymás után ugrálva egyikről a másikra. Hm… ahogy nézem valamibe belecsöppentem? Eh… az nem lenne kellemes. Mindenesetre azért próbálok felhozni valamilyen témát.
- Lányok, ha lehet ilyen személyes kérdésem, megkérdezhetném esetleg a neveteket, a szinteteket és a kasztotokat? Ha nem akarjátok, nem kell, de részemről én örülnék, ha megismerkedhetnék a jövőbeli csapattársaimmal. Amúúúúúgy… a fiú részlegről úgy tűnik nem lesz több ember, már egy ideje várok, de eddig csak én jelentkeztem. Ha csak nincs máshol is szállás, úgy tűnik, csak én fogom majd „boldogítani” a csapatot. – viccelem el a végét, hátha picit tudom engedni az érezhető feszültséget.

by **ZexCeed** Kedd Nov. 29 2016, 19:44

Summer bizony befejezte a mondandóját, a belépésetek ellenére is, és Hitodama sem épp hagyta magát. Bár, láthatta ahogy, Sum mosolyosa gonoszkásra húzódik, főleg... mikor mellékküldetésről kérdezed, majd amikor a kis Hito-chan, dühbe gurul, majd ahogy, Yachi hárítani próbálja, a vitát úgy, tűnhetett mint aki észbe kap. Persze, a somfordáló Momikot, sem kerülte el a figyelme, viszont a mostani reakciója, szöges ellentéte lesz, az előző agresszív viselkedésének. Rád néz, Yachi, mélyen a szemeidbe. Láthattad, ahogy az arca vonásai megváltozik, és felvesz egy bűnbánó alakot. Nagy, kerek, csillogó szemek.
- Egy... oldalon? - Kérdez vissza, mintha ez nem lenne egyértelmű. Bár, nem is az. Kinek mit jelent az "oldal" mint állásfoglalás. Persze nem láthattál bele a fejébe, viszont hihettél a szemednek, ha hinni szerettél volna.
- És... és... - Kezdett bele, a mondandójába, mint valami kis tini.
- És... ha mind egy oldalon állhatunk, akkor... - Mintha hezitált volna a mondanivalójával.
- Akkor... tarthatunk egy olyan... igazi, csajos estét? - Csillogott a szeme, és most már nem csak Yachi reakcióit figyelte, rátok is rátok szegezte a bátortalan, ugyanakkor pom-pom lány szerű viselkedésével a kérdést. Ugyanis, hevesen gesztikulált... és szinte ugrált az ágyon. Még az addigi kényelmes keresztbe tett lábait, is szépen egymás mellé helyezte.
- Tudjátok, párnacsata, meg megfésüljük egymás haját, és... kisminkeljük egymást. Jó vagyok ám benne! És... és piálgathatunk is, vagy... üvegezhetnénk... - Az ötletek, kavarogtak, tipikus tinifilmes klissék, viszont, láthattátok rajta, hogy ő bizony tényleg szeretné ezt.
- Olyanok lehetnénk mint ha kollégiumban lennénk. Minden meg van hozzá, ami kell! - Ahogy, kezdte magát beleélni, úgy emelkedett a hangja és a hangszíne is. Majd ekkor kopogtatott be Eiki. HA ti nem jeleztetek neki, akkor bizony, ő fennhangon megszólalt.
- Öltözüünk!~ - Dallamosan, és persze vigyorogva. Majd, vélhetőleg beinvitáltátok, ha esetleg nem ő esett be valamiképp az ajtón... Rolling Eyes

- Még a bátorságpróbánk kabalája is megvan! *-* - Csillogtak a szemei, ahogy meglátta a fiút. És barátságosan mosolygott felé.
- Na? Csajok, úgy szeretném! Tudjátok... - Itt viszont, már viszább fogott a hangjából és egész halkan, kicsit szomorkásan, vágyakozóan folytatta...
- Soha eddig nem lehetett ilyenben részem... - Esdeklő szempár, rátok sem pillant, az ágyán talált egy pontot amit bámulhatott. Az egész előadása nem volt mesterkélt, a mimikája igazodott a szavaihoz, a gesztikuláció is a helyén volt. Viszont figyelmesek lehettetek pár dologra, de ez rajtatok múlott, mi tűnt fel és mi nem.

Következő határidő: Dec. 6. - Miku-day. \o/

Korrigálás: A fix sorrend marad: Ami úgy alakult, hogy:
Momiko, Hitodama, Yachi, és Eiki. - Viszont, hogy ne legyen kavarodás, és... ne csússzunk ki a határidőből, így: Mindenkinek két nap áll a rendelkezésére. Momit ismerve, ő mindig ír rögtön, szóval nem féltem, hogy nem jut elég idő. Viszont, borulhat ez, abban az esetben, ha a soron következő nem ír, ilyenkor rögtön írhat az azután következő, és akkor pótol, amikor tud, aki csúszott. A következő körben, visszaáll az eredeti sorrend. Ezt, az újjal mutogatás ("nem írtam, mert rá és rá vártam") miatt, hoztam be.
-> Teszt alatt áll, viszont eddig hatásosnak tűnik.

/Kérdés, óhaj sóhaj a panaszkönyvbe vagy pm-be.
Tanácsokat, észrevételeket és építő kritikát is szívesen fogadok. :3/

by **Momiko** Szer. Nov. 30 2016, 05:37

Akkor... akkor még nem találkoztál olyannal, mint én? És te nem is olyan vagy? Hogyan lehetsz nem tapasztat játékos, ha te már az eleje óta itt vagy? Mit csináltál négy éven keresztül? Akkor mégis meg tudtam volna húzni magam ennyi ideig, ha neked is sikerült? És boldog! Hogyan lehetsz így boldog?! Akkor nekem is sikerülhet? Nem kellett volna eljönnöm. Kezdtem magam rosszul érezni, de én nem zúdítottam rá a kérdéseimet, hiszen ha engem zavarnak, akkor őt is zavarnák. Kedvesnek tűnik... ugye az? Mondd, hogy az! Miért tőled kérek tanácsot, amikor te mindig csak szapulsz? Pozitívan! Pozitívan! Pozitívan! Bólintottam. – Az... utolsó. Becsuktam a szemem... és itt voltam. – Az itt voltam-ot olyan gyűlölettel ejtettem ki, ahogyan csak tudtam. Érezze hogy... micsoda?! Megtorpantam egy pillanatra, és talán még mindig a gyűlölet volt az arcomon, amit a világ iránt éreztem. Tolvaj. Egy egyszerű piti tolvaj vagyok a szemében, aki játékokat lop. Nesze neked, ezért híresztelted az oldaladon, hogy soha nem torrentezel. Basszus, még a g2a-ről is megmondtam, hogy onnan sem szedek semmit, mert nem tudom, hogy honnan vannak a játékok! Te is csak a nevemet tudod, de semmit! Semmi többet! Hagyjál! Hagyjál békén! Te is csak azért vagy itt, hogy belém rúgj még kettőt! A kezeim ökölbe szorultak, de nem mertem elszaladni. Talán a pillantásomból érezhette, hogy rettenetesen sértett még a feltételezés is. Lehet engem noobnak nézni, lehet fikázni a szintem miatt, de tolvajnak engem senki ne nevezzen! Na mi van, felpislákolt a nemlétező önérzeted meg önbecsülésed? Lehet még jót is fog tenni neked ez a küldetés. – Én... ne mondj ilyet... kérlek... – Igyekeztem tényleg kérni, de valahogy éreztem, hogy inkább az hallható a hangomból: Ha még egyszer ilyet feltételezel kikaparom a szemedet. Valahogy enyhíteni akartam, nem csak miatta, magam miatt is. – Ugyanakkor léptem be, mint mások. Csak... világ életemben szerencsétlen voltam... most sem változott semmi. – És akkor sem változott, amikor beértünk. Figyeltem a sztorit, de tudtam jól, hogy ez csak háttértörténet. Tartalmazhat infókat, de nem azért van, hogy mi közbeszóljunk, és mivel Yachi is hallgatott, én sem szólaltam meg, ahogyan a szobában sem. Veszekedtek. Amíg veszekednek, addig sem rám figyelnek. Bemutatkoztam, mert illik... de a szintemet nem! Harminckilenc. Röpködnek a számok, én pedig nem tartozom ide. Nem tartozom a veszekedésbe, de a mókázásba sem. Ez a gyerek nem valódi. Vagy őrült. Itt mindenki őrült. Te is az leszel hamarosan.

by **Yachi** Vas. Dec. 04 2016, 12:55

Kell lennie valaminek! Jó darabig csak ez járt a fejemben. Ha a szerver nyitásánál lépett be, akkor még az is lehet, hogy előbb, mint én, hiszen a felvétel nagyjából akkor kezdődött, és eltelt egy jó 15-20 perc, mire a fejemre tettem a sisakot. De ha nem a belépés sorrendje döntött, akkor mégis mi lehet az, ami miatt én, a tapasztalatlan kezdő az első pillanattól kezdve ott lehetett, ez a lány pedig lemaradt. Előre el volt döntve, hogy bizonyos ID-k nem kerülhetnek be azonnal a játékba? Vagy véletlenszerűen választott a rendszer? Vagy ez csak egy hiba a kódban? Vagy tényleg van valami közös jellemzője azoknak, akik lemaradtak a kezdésről? Találnom kell több, minél több olyan embert, aki később kezdett, hátha megtalálom az összefüggést!
Persze amíg mélyen elmerültem a gondolataimba, nem sok mindent vettem észre Momi-san viselkedésével kapcsolatban. Talán csak annyit fogtam fel, hogy kicsit nyugtalan volt, amire azt hiszem egy barátságos, biztató mosollyal reagáltam. Azonban így is látszott rajtam, hogy mennyire elvesztem a fejemben zakatoló fogaskerekek labirintusában, miközben azt próbáltam kitalálni, milyen elvek mentén kéne elindulnom, milyen közös jellemzőket kéne megtalálnom. Nem volt könnyű, úgy éreztem, vakon tapogatózok. Nem ismertem eléggé jól az mmorpg-játékosokat ehhez, hiába töltöttem már közöttük ezt a néhány... évet.
Igazság szerint még akkor is ezen gondolkodtam, amikor már a többiekkel is összetalálkoztunk. Egyedül ez a vita tudott kirántani ebből az állapotból. A feszült légkör senkinek se jó, szerettem volna elérni, hogy békésebb hangulatban ismerkedjünk meg egymással. Viszont bárhogy is alakuljon, az első benyomás alapján nem lesz könnyű az együttműködés, mégis meg kell próbálnunk, hogy megfeleljünk az elvárásoknak.
- Így van. Mind ugyanazért vagyunk itt ^^ - bólintottam mosolyogva. Ő is, mármint ez a lány is kicsit félénknek tűnt. Furcsa az érezni, hogy még talán én vagyok a legnyitottabb közülünk, pedig én se vagyok kifejezetten extrovertált. Bizonyos tekintetben igen, a munkámhoz elengedhetetlen ez a fajta személyiség típus, de ha lehetett, én is inkább rábíztam magam a lefektetett szabályokra, és tartózkodtam az egyénieskedéstől.
- Dehogy öltözünk. Gyere csak be! - invitáltam be a kopogó személyt, aki egy szőke fiatalember alakjában kukucskált be. Viszonoztam a bemutatkozását, bár a szintemet nem tudom fejből, és most udvariatlannak éreztem volna, ha megnyitom a menüt, hogy megnézzem.
- Eto... valamilyen csapatépítő tevékenységre valóban szükség volna, hogy jobban megismerjük egymást. Szóval én benne vagyok, ha nincs más ötlet - egyeztem bele kicsit bátortalanul - Eto... Hito...-san, Momo-san, Ei...ki-san? - ez igen, Shiori, minden nevet megjegyeztél, csodálatos a memóriád. Remélhetőleg.

by **Hitodama** Kedd Dec. 06 2016, 13:07

- He...? - pottyant ki a vitából, ahogy valaki közbeszólt, felborítva gondolatmenetét. Fél szemmel pillantott az illetőre, lehet nem figyelt arra hogy bejött, vagy a mindenség közepette megfeledkezett róla. Ráadásul ketten is voltak, s úgy magasodtak fölébe hogy ha erre érzékeny lett volna, már vagy el akart volna bújni előlük vagy meg akarta volna rohanni mondjuk verbálisan, hogy csökkentse frusztrációját. A történetekben legalábbis így szoktak a dolgok menni. Gondolatai így kalandozván, mire arra került volna a sor hogy bemutatkozzon - majd rögtön belé villanjon a felismerés, hogy kettejüknek is jóval nagyonn a szintje mint az övé - már kialakult egy párbeszéd az íjász és a... másik íjász között. Az egyiknek a neve kiejtésére érezte magát képtelennek, a másikéra pedig nem figyelt eléggé hogy elsőre megmaradjon benne, pedig mérget vett volna rá hogy nem volt épp bonyolult. A harmadik pedig talán nem is mondta, ezzel pedig nem volt egyedül
Ami a beszélgetést illeti, sikerült megfogni vele, úgy érezte nem igazán volt képbe arról hogy miről is volt szó. Ez márpedig frusztráló volt, hiába tudta hogy mi az a párnacsata, elképzelhető hogy a lány hirtelen lelkessé vált viselkedése volt az oka, vagy tényleg az amit próbált felvázolni a többiek előtt. Az pedig hogy végül belépett a csapat úgy tűnik egyetlen fiú tagja, nem segített egy cseppet sem - végképp nem tudta követni a lány gondolatmenetét. Ugyan miféle bátorságpróba lett volna, talán valamiféle gyáva mindenki őellene harc? Már kezdte azt gondolni, hogy ő volt valahogyan elvarázsolva és nem mindenki más és ezért nem képes semmit megérteni ahogy kellene, mikor az eddig az ágy tetején pattogó lány kifogyott az energiából, s valami olyasmit mondott ami némiképp megnyugtatta Mizukit. Végre valami, amit nem egyedül ő nem csinált még életében
- Eeeh, ne engem kérdezz... - válaszolta a másik lány kérdésére, majd visszafordult Sa... um, szóval hozzá. Igazított haján, ő maga nem igazán bánkódott az idegen élmények hiánya felett, de örült volna ha osztozhat valakivel a kényelmetlen helyzetén - ilyeneket még én se csináltam soha, dattara... de a hajamat azért meg tudom fésülni egyedül is!
A vége nem hangozhatott kimondottan őszintén, mert egészen nem is volt az, a "kinti" világnak a gondolatát is gyűlölte, mindennél jobban. Inkább próbált az ittben és a mostban maradni, összefonta karjait és ott helyben toporogni kezdett, ami úgy tűnt hogy működött valamelyest az előbuggyanni próbáló bosszúskodása ellen

by Ajánlott tartalom

.: A szomorú hercegnő :.

.: A szomorú hercegnő :.

Re: .: A szomorú hercegnő :.

Re: .: A szomorú hercegnő :.

Re: .: A szomorú hercegnő :.

Re: .: A szomorú hercegnő :.

Re: .: A szomorú hercegnő :.

Re: .: A szomorú hercegnő :.

Re: .: A szomorú hercegnő :.

Re: .: A szomorú hercegnő :.

Re: .: A szomorú hercegnő :.

Re: .: A szomorú hercegnő :.

Re: .: A szomorú hercegnő :.

Re: .: A szomorú hercegnő :.

Re: .: A szomorú hercegnő :.

Re: .: A szomorú hercegnő :.

Re: .: A szomorú hercegnő :.

Re: .: A szomorú hercegnő :.

Re: .: A szomorú hercegnő :.

Re: .: A szomorú hercegnő :.

Re: .: A szomorú hercegnő :.

Re: .: A szomorú hercegnő :.

Re: .: A szomorú hercegnő :.

Re: .: A szomorú hercegnő :.

Re: .: A szomorú hercegnő :.

Re: .: A szomorú hercegnő :.

Re: .: A szomorú hercegnő :.