Rumiko előtörténete

by **Rumiko** Vas. Jún. 19 2016, 12:05

Név: Ruitsuji Kami
Nem: Nő
Kaszt: Harcművész
Kor: 16 év

Kinézet: 160 centis magasságommal átlagosnak mondanám magam. Karcsú alkatú, világos bőrű nő vagyok, aki törékenynek tűnik, pedig nem az, mert a látszat ellenére jó kondícióban van. Öltözetileg a könnyed egybe ruhákat részesítem előnyben, melyhez derékig érő szőke hajam kiengedve hordom. Nagy ritkán kötöm csak össze lófarokba. A hajtincsek finom vonású arcot kereteznek, amin kék, szinte izzó szemeim is vannak. Ha rám néz bárki is, valószínűleg ez utóbbit venné észre rajtam legelőször.

Jellem: Mondhatnánk, hogy anyám optimistaságát örököltem. Igyekszem minden helyzetben az maradni, és terjeszteni a vele járó életvidámságom. Azt szeretem ugyanis, ha az emberek boldogok körülöttem. Ha viszont sírni látok egyet is, könnyen követni tudnám őt, amennyiben nem a segítés lenne az elsőrendű nálam.
A stresszhelyzeteket, problémákat mindig egyenesen kezelem. Amint felbukkan, elkezdtem apró elemekre bontani magamban, hogy jobban átlássam, és eszerint - legtöbbször - spontán döntéseket hozni, ami a környezetem számára könnyen ellenezhető, helytelen is lehet. Én azon szoktam lenni, hogy mindannyiunk számára a legjobbat hozzam ki magunkból, s a helyzetből is. Emiatt bár meghallgatok másokat, nem mindig adok véleményükre. Kiborulni ritkán szoktam, mérges már annál inkább vagyok, aminél jobb kerülni. Ritka, ha elszáll miatta az agyam, de amikor ez megtörténik, akkor nagyon hatásos. Nem egyszer kaptam már meg a környezetemtől, hogy bár édesnek tűnök, ilyenkor a tekintetemmel is ölni tudnék.

Fegyver: Egy katana, aminek a markolatát aranyra festett sárkány díszíti. A bal oldalamra kötött barna hüvelyben szoktam tartani, amikor épp nem használom, vagy gyakrabban az invertoryba tuszkolom.

Képesség neve: Calm
Leírás: Szeretek énekelni, amit ki is használok a SAO világában. Eme aktív képesség megadja nekem a jogot arra, hogy 4 méteren belül az ellenséget lenyugtassam. Ilyenkor a körben lévő mobok fél percig figyelmen kívül hagynak, viszont jól meg kell gondolnom ennek használatát. Ugyanis az idő lejárta után újra támadásba lendülhetnek és 3 körnek kell letelnie, mire újra használhatóvá válik a képesség. (Megj: mobok ellen hatásos, bossokkal vagy más játékosokkal szemben hatástalan)
Aktiválás: Egyenes testtartás alapoz meg mindent. Ezután kitárom a karjaimat, és enyhén felszegem a fejem. Majd jön az erő neve, amit lágyan énekelve mondok ki.

Előtörténet:

A kezdetek

Mindig is szerettem énekelni. Akkor kezdődött el nálam a dolog, mikor kicsi koromban anya dalolászott az ágyam fölött. Megnyugtatott a hangja, és sokszor táplált a hittel, hogy majd én is fogok úgy énekelni, mint ő. Nagyon reménykedtem benne, mert akkor másra sem vágytam jobban, mintsem a nyomdokaiba lépjek, s itt, Japán szívében színpadra állhassak.
Általános iskolás koromban kitűntem a többiek közül. Középmagas hangom mindig visszhangzott a teremben, amit a többiek csodálkozva figyeltek. Az ének tanáromat annyira elragadtam vele, hogy lehunyt szemmel, elmélyülve hallgatott, majd mikor kinyitotta őket, megjegyezte: „Kis híján elaludtam, kis hölgy”. De sosem szemrehányósan tette. Inkább, mint aki szívesen hajtotta volna álomra a fejét úgy, hogy közben én a szobájában állok. Mellesleg az ajánlására mentem tovább, gimibe.

Gimi – avagy a varázs és a zűrök

Szerencsére nem kellett tandíjat fizetni. Átlagos anyagi keretek közt is nehezen megengedhető lett volna, bár tudtam, anya a boldogságomért bármilyen összeget kifizetett volna, s ezért hálás voltam neki. Apám.. na, ő már külön eset, mert korán elhagyta a családunkat. Pontosabban női szülőm összecsomagolt helyette, s az akkor hazaérkező érkező férfihez vágta a bőröndjeit azzal: „Távozz ahhoz a másik nőhöz! Ne is lássalak!” Én akkor ott álltam anya mögött, fél kézzel a plüss nyulamat szorongatva. Szavai pedig azóta is ott voltak a fejemben… Apa különös, gyűlölködő pillantásaival, amivel rám is tekintett. Mintegy búcsúzóul.
Az iskola alapból nem járt pénzbeli bajokkal a tankönyveket leszámítva. Nagynevű helynek számított az országban. Az emberek többsége idejárt – már akik bírták a zene és ének varázsát. Engem már az első nap levett a lábamról! Gyönyörű, fehér épületében megannyi terem sorakozott. A többség tele volt hangszerekkel, ám akadtak sima, elméleti oktatásra használatosak, én meg inkább ezeket használtam. Elmélyedtem a zene történelemben, olykor szabadidőmet is azzal töltve, hogy az országom egykori legjobbjai után kutassak. Akkor ott volt a zene elmélete, a mélyebben tartott ének órák, amin legalább akkora sikereket értem el, mintha az általánosban lettem volna, Mégis történt valami, ami kibillent az egyensúlyomból: az ellenség a fronton, Keiko. A barnahajú cafka, akinek köszönhetően eddigi életem pokollá változott.

Keiko – a fordulópont

Mi ketten osztálytársak voltunk. Az első nap semmit sem vettem észre a rossz oldalából. Egy barna hajú, zöld szemű cukiságot láttam benne, aki nyitott felém, és az elsők közt kezdett beszélgetni mindenféléről. Azt hiszem ekkor mutattam meg a világnak, hogy nem csak kívül vagyok szőke…
Előlegbe adott bizalommal meséltem neki apróbb dolgokról. Elmondtam, hogy születésemtől kezdve a fővárosban éltem az anyámmal. Neki ez szemet szúrt, megkérdezte, hogy miért csak vele élek?
Mire megtudhatta: a szüleimnek nem voltak jók a viszonyaik, de azt nem részleteztem mi – vagy ki – miatt. Ő elvigyorodott, másnap pedig – számomra – világméretű pletykát gyártott belőle, amiről az egész iskola tudott.
- Igaz, hogy apád vert téged és anyud is? – ezzel a kérdéssel baktatott oda hozzám egy suli társ. Megcsóváltam a fejem, azt mondva: „Nem, és ilyet nem is mondtam senkinek.” Örültem volna, ha ő marad az egyetlen ember ezzel a hülye kérdéssel. Viszont még többen jöttek ezzel, s később jöttek a további pletykák is. Többek közt az, hogy azért vagyok ilyen magabiztos, mert annak mutatom magam. Sokan azzal se vonakodtak előállni, hogy mi van, ha az apám velem mást is tett a verésen kívül? Mindez nagyon kiborított. De nem törtem össze.

Egy új világ kapuján túl

Azon szerencsések közé tartozónak mondhattam magam, akik megengedhették maguknak a Nerve Gear nevű szerkentyűt. Keiko hülyeségei ellenére igyekeztem erős maradni, elfojtani csírában a hülye pletykáit, és a megérdemelt szünet új, piacra dobott gyümölcsét élvezni. A sulesz utáni hetekben diákmunkákat vállaltam el azért, hogy meg tudjam venni. Végül egy kis anyai segítség által sikerült megszerezni az utolsó párszáz darab egyikét. A szerkentyűt, ami hírek szerint egy új világba repít. Fogalmam sem volt mennyire tud ez sokkal többet, mintha a neten elkezdtem volna valami online cuccal szórakozni, viszont az oldalamat furdalta a kíváncsiság. Én pedig az-az egyén voltam, aki többet tudott tapasztalni a dolgok gyakorlati részéből.
Így még aznap este – miután megszereztük -, beizzítottam a masinát, és elmélyedtem az avatar készítésbe. Rumikonak neveztem el magam, meg kiválasztottam a harcművész kasztot. Nem az csábított el, hogy akkor egyedi fegyverem lehetne, vagy én lehetnék a játék legjobbja.. Egyszerűen ezt éreztem a legközelállóbbnak magamhoz.
Nem sokkal azután, hoy később a startra mentem, belecsöppentem a virtuális világba. Tátott szájjal vizslattam az élethű grafikával ellátott környezetet, s izgatottan kezdtem neki a sétálgatásnak. Minél többet fel akartam fedezni a helyből. Hirtelen még azt is megértettem így, hogy az osztályom kockái miért várták ennek a ketyerének a megjelenését. Sajnos azonban az öröm nem tarthatott sokáig.
Csodlkozásomnak a vörös errorok között megjelent paca vetett véget, aki közölte, hogy eltűnt a belépés gomb, meg ez a játék egyedi sajátossága, etc. Meg kell mondjam, kissé megrökönyödtem. Az agysütésre meg annyit mondtam magamban: „Kössz, inkább élnék még!”, s mikor szertefoszlott, minden erőmmel azon voltam, hogy idegesség helyett a nyugalom maradjon a fővezérfonalam. Szükség volt rá, hisz sokan mellettem azonnali pánikolásba kezdtek, és nem győztem őket nyugtatgatni.

by **Cardinal** Hétf. Jún. 20 2016, 18:41

Osu!

Kedves karakter, egészen megmelengette a szívemet Smile

Elfogadom az előtörténeted, nincs mit kifogásolnom benne.

A legfontosabb, hogy pontozd a karakteredet. A karakterek kezdéskor öt (5) pontot kapnak, amit a harcművész alapra, azaz:
Élet: 2
Fegyverkezelés: 2
Erő: 1
Kitartás: 2
Gyorsaság: 1
Speciális képesség: 2

Erre ráoszthatsz. Az elosztáshoz ha kéne egy kis segítség akkor azt a megfelelő témákban megtalálhatod a szabályzatban.

A kiosztás mellett kapsz tárgyakat is.

Kezdő *Fegyver* (felszerelt, +1 erő)
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)

Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.

És ne feledkezzünk meg az aranyról. 70 arany üti a markodat.

Itt az idő adatlapot készíteni, amit itt tehetsz meg, új topic nyitásával, aztán ha játszani szeretnél, találj magadnak egy játszó vagy küzdőtársat esetleg jelentkezz küldetésre.

Ha akármivel kapcsolatban egyéb kérdésed van, nyugodtan dobj egy privát üzenetet nekem vagy kérdezd meg chaten. Smile

Rumiko előtörténete

Rumiko előtörténete

Re: Rumiko előtörténete