Tsu előtörténete

by **Tsu** Vas. Márc. 10 2013, 11:43

Név: Tsu
Nem: Férfi
Kaszt: Árnyharcos
Kor: 21 év
Kinézet: Körülbelül 180 centiméter magas vagyok, fekete, rövidre vágott hajam van, szemem szürkésbarna, felsőtestem kidolgozott. Arcom vonásai gyerekességről árulkodnak, s az idegenek között arcomon egy gyenge mosolyt viselek álarcként, amivel tovább erősítem azt az érzésüket, hogy még kölyök vagyok.
Jellem: Ismeretlenek és ismerősök között egyaránt óvatosan viselkedem, mindig mosolygok, mert tudom, azzal senkinek nem válok gyanússá, s senkit sem sértek meg vele. Sokkal okosabb vagyok annál, mint amilyennek beállítom magamat. Az igazi arcom kegyetlen, s ravasz, könnyen tudom az embereket egymás ellen fordítani, hazugságsokkal, de ha ölni akarok, arra is meg vannak az eszközeim.
Képesség:
Particular acces/ Részletes hozzáférés
A kijelölt karakterről információt tudok meg, minden speciális képességre helyezett két pont után egy információt. Először az igazi nevét, majd a korát, a szintjét, a fegyverét, a pénzét és a többi, és a többi! Moboknál a következőket tudom meg: a szintje, a nála lévő jutalom és az érte járó xp. A képességét, kétkörönként használhatja, szinttől, speciális képesség ponttól függetlenül!
Előtörténet:

Szüleim már születésem előtt eladtak a maffiának, mind a ketten drogfüggők voltak, születésem után egy évvel azonban adósságuk miatt végeztek velük a „családom kutyái”. Nem azért emlékszem erre az incidensre, mert olyan jó a memóriám, hanem mert nevelőim nem engedték elfeledni. Természetesen a közösség, ahova kerültem, nem azért vásárolt meg, hogy ilyesmivel kínozzon, hanem, hogy meg tanítson ölni, lopni, s a legaljasabb trükkökre is egyaránt! Ugyanakkor megtanultam, mi az a jó modor, s a tisztelet is! Eléggé kétféle nevelésben volt részem, ám az életben maradáshoz, mind a két énem, mesteri szintre kellett edzenem. Egy közös azonban volt, mind a kettő merőben különböző alakomban, bárki is voltam, bármit is tettem „apámat” minden körülmény között tisztelnem kellett! Igaz, hogy eddigi életem során egyetlen képet láttam róla, de az elég volt, hogy mélyen az eszembe véssem az arcát.
Aznap éjjel egy puccos ünnepségen jelentem meg. A főnökeim rám bízták, hogy intézzem el a parti szervezőjét, bizonyos Higoshi Ashiheit. A buli középpontjában állt a balga, csinos feleségét pedig egy tőle nem olyan távol eső sarokban rajongták körbe. Nekem is megtetszett a nő, így én is csatlakoztam csodálói közé Mind úgy beszéltek vele, mint egy számukra elérhetetlenné vált gyöngyszemmel. Bár könnyedén beszéltek vele, ugyanakkor semmiféle közvetlenséget nem tanúsítottak felé, mintha attól félnének, hogy az első lépés után elszaladna. Nem is hallgattam sokáig a töketlen bandát, belopóztam az asszony hallótávolságába, s a többieket éppen kellően túlkiabálva szólítottam meg.
- Jó estét, Higoshi asszony! Nincsen kedve táncolni egyet? – Azzal kezemet felé nyújtottam.
A táncparketten otthonosan mozgott, ahogy ott táncoltam vele, rengeteg szempár szegeződött ránk. Alig múltam el 17 éves, mégis sikerült egy ilyen közegbe kerülnöm.
- Mondja, hogy hívják magát? – Kérdezte a nő, talán abban reménykedve, hogy hallott már rólam. Pedig ez az, ami lehetetlen. Rólam nem hallott senki, sőt sosem láttak még. Én egy olyan árnyék vagyok, amely nem létezik, mégis nyomot hagy.
- A nevem Mazuka Nakamaro. – Árultam el, átmeneti álnevemet. Természetesen ez egy létező név volt. Az úr, aki a nevet viseli, most is nálunk tartózkodik. A héten fogták el testvéreim, s kihasználva az alkalmat, ellopták a személyazonosságát, s kissé átalakították minden papírját.
- Szóval Nakamaro úr, mondja, miért kért fel táncolni?
- Semmi különösért, csupán szeretném élvezni a kellemes társaságát, néhány percig. – Válaszoltam egy bájmosollyal az arcomon, majd a szám véget is ért. Nem engedtem el a lány kezét, helyette inkább felkértem még egy táncra. – Tekintve, hogy csak a rosszarcú, pénzéhes, s kifejezetten molett úriemberek várják vissza, nem lenne kedve még egy táncra? – Bal kezét a szája elé téve kuncogott, majd a következőt válaszolta.
- Miért is ne? – Továbbtáncoltunk, s iszogattunk, hála annak, hogy sikerült a közelébe férkőznöm, sikerült parti drogot csempésznem az italába, amiért egyre lazábbak lettek az erkölcsei.
Végül a második emeletre kerültünk, ahol rajtunk kívül nem tartózkodhatott senki, s bár a tehetsége a klasszikus táncban hihetetlen, az ágyban nem teljesített olyan csodálatosan. Körülbelül egy órába telt, mire a férjura hiányolni kezdte. Amikor pedig meghallottam a lépteit a következőket mondtam a partneremnek.
- Jobb, ha én most távozom! – A férfi egyedül kutatta a kedvesét, ezzel pedig olyan hibát követett el, amiért az életével fizetett. Talán sejtette, hogy a párjával voltam, ám nem volt mersze megszólítani. Körülbelül öt méteres távolság lehetett köztünk, amikor arcomra egy elégedett mosoly ült ki. Áldozatom továbbra sem szólt semmit, nem, annál sokkal erősebb jellem, hogy a gyanú felé kerekedjen, s kikeljen magából, annál pedig büszkébb is, hogy a fenyegetettség esélye miatt visszaforduljon az őrségért. Talán azt hitte, hogy a saját házában majd nem meri meggyilkolni senki? Milyen bolond!
Először a méreggel átitatott ronggyal betömtem a száját, majd a pengémmel átdöftem a szívét. A méreg rögtön hatott, az egész test lebénult. Valamiért az efféle gyilkosságok sosem izgattak fel annyira, mint a többi, egyszerű utcán elkövetett. Csak azért, hogy érezze a törődést, a pengémet elkezdtem mozgatni a hulla testébe, egészen fel a torkáig, s le egészen a köldökéig. Hiányzott az ordítás, amelyet ilyenkor hallatni szoktak, de a kiömlő vér látványa továbbra is kellemes érzést keltett a szívemben. A folyadék csak úgy spriccelt eláztatva ezzel az öltözékemet is. Gondoltam arra is, hogy a döglöttet, puszta szórakozásból kidobom az ablakon, hogy ezzel a vendégek körében oly’ pánikot keltsek, ami már sokkal szórakoztatóbb hangokat is okoz. A munkám elvégzése után a hátsó kijáraton távoztam, feltűnés nélkül. A rokonaim sötétített kocsiban vittek haza, hogy ne vegyenek észre, másnap pedig feladtuk a „gyilkost”, aki az özvegy állítása szerint végzett élettársával.
Néhány héttel később újból megbízást kaptam. Most nem egy fontos emberrel kellett végeznem. Egy egyszerű sikátorlakót kellett megölnöm, aki nem fizette ki a tőlünk vásárolt anyagot. Nem tartott sokáig megtalálni a nyavalyást, a saját kis papírházában tartózkodott. Amikor észrevett, azonnal előbújt, talán azt hitte, hogy a rendelését hoztam neki. Mielőtt azonban bármit is szólhatott volna, pengémet beledöftem. Hangos kiáltás hagyta el a sérült száját, s mikor kivettem belőle fegyveremet hátratántorodott. Hebeget habogott, mondani szeretett volna valamit, azonban nem jött ki hang a száján. Nem úgy a környéken élő kóbor kutyákén. Közelebb léptem a férfihez és még egyszer megszúrtam, amit most egy sokkal hangosabb ordított. A szonett, amelyet a tetteim eredményeztek remek érzést keltett bennem. Mindig is nagy rajongója voltam az efféle hangzásnak, s a már említett vöröses színű folyadéknak. Talán csak a két kellék segítségével tudok újra önmagam lenni. Ilyenkor, mintha minden érzésem, s gondolatom valóban a sajátom lenne.
Néhány hónapja történt, hogy egyik áldozatomtól egy nerve gear nevű szerkezetet loptam el, amit azonnal ki is próbáltam. Sosem voltam híve, az efféle játékoknak, így szerettem volna minél hamarabb távozni, ám sehogy sem találtam a kilépés opciót. Egészen addig próbálkoztam, amíg egy fura helyen valami nagyfőnök elárulta, hogy nincs ilyen lehetőség. Mi több, ez már egy véresen komoly játékká vált. Így viszont már sokkal csábítóbbá vált ez az egész helyzet. Hónapokig tartott, amíg megismerkedtem a játék működésével, de most eljött az idő, hogy belekezdjek a valódi játékba.

by **Kayaba Akihiko** Vas. Márc. 10 2013, 12:49

Szia!

Maffia! Tök jól adtad a maffiózó szerepét, kegyetlen módszereit. Bár nem örültem, hogy közel négy sorban letudtad a SAO részét, de az előtörténeted mindent tartalmazott. Elfogadom!

A legfontosabb, hogy pontozd a karakteredet. A karakterek kezdéskor tíz (10) pontot kapnak, amit az alapra, azaz:
Élet: 1
Fegyverkezelés: 2
Erő: 0
Kitartás: 0
Gyorsaság: 2
Speciális képesség: 0

Erre ráoszthatsz. Az elosztáshoz ha kéne egy kis segítség akkor azt a megfelelő topicokban megtalálhatod.

A kiosztás mellett kapsz tárgyakat is.

2xKezdő Kés (felszerelt, 2x0,5 erő)
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)

Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.

És ne feledkezzünk meg az aranyról. 70 arany üti a markodat.

Ideje adatlapot készíteni, amit itt tehetsz meg, új topic nyitásával, aztán ha játszani szeretnél, találj magadnak egy játszó vagy küzdőtársat esetleg jelentkezz küldetésre.

Tsu előtörténete

Tsu előtörténete

Re: Tsu előtörténete