Miiyako előtörténete

Név: Kuroyama Miyako
Nem: Nő
Kaszt: Harcművész
Kor: 13

Kinézet: Haja rövid, világosbarna, szeme szintén. 166 cm magas 52 kg, nem éppen a legkövérebb, viszont nem is a túl soványak közé sorolható. A ruhái... Nem túl nőiesek, de lehet látni rajta, hogy lány. Öltözéke inkább kényelmes, mint divatos. A fején általában egy füles van.

Jellem: Általában mosolyog és kedves, őrült ötletekkel áll elő, viszont, ha dühös nem kímél senkit. Barátai elmondása szerint, akkor a legijesztőbb, mikor ideges, leüvölti mások fejét, bár bocsánatot kér utána. Mindig életvidám és egyszer sem jutott az eszébe az öngyilkosság vagy hasonlók. A legfontosabb, hogy ritka számba megy, hogy segítséget kér másoktól.

Képességek: Még nincs.

Előtörténet: Miyako Tokyo-ban született és ott is él máig. Anyja belehalt a szülésbe. Van egy bátyja, akinek nem tetszik, hogy ilyen a húga, olyan... zárkózott. Igaz, hogy életvidám, meg hasonlók, de félig antiszociális és inkább játszik. Neki a számítógép az „anyja”. Mindig csak a képernyő előtt ül és netezik, játszik vagy éppen mást csinál, de azt csak a gépen. Ritkán mozdul ki, akkor is muszájból vagy azért mert érdeklődésének megfelelő áruházakba megy.
Kicsi korában rengeteg barátja volt, „népszerűnek” mondhatta magát. Viszont, amint iskolába ment elkezdett minden megváltozni. Harmadik év végén bevallotta „szerelmének” az érzéseit, de a fiú könyörtelenül és érzelemmentesen utasította vissza, ami megbántotta a lányt és nem tudott megbocsájtani neki. Ez után a többiek kinevették, mert szerelmet vallott.. Hát igen, ez ilyen korban jellemző, de ez mellékes. Nyáron is folyton felhozták a történteket, mikor találkoztak vele, de úgy döntött nem foglalkozik velük. Az évszak második felében elkezdett foglalkozni a számítógépekkel, ami mindenkit meglepett, mert az, hogy egy lány, - főleg ilyen korban – a semmiből a gépről kérdezget, vizsgálgatja a szerkezetet és olvas róluk, nem éppen megszokott. Úgy döntöttek, hagyják, mert biztos csak egy gyermekkori érdeklődés, majd később megunja, de nem így lett. Negyedikben kezdett megismerkedni a játékokkal, majd a következő évre teljesen a megszállottjává vált azoknak. Nagyon sokat játszott, nem fogadta el a meghívásokat, az üzeneteket, semmit, ami miatt ott kellett volna hagynia szenvedélyét. Kevesebb barátja lett, lenézték, mert nem olyan volt, mint a „normális” gyerekek, akik csak vásárolgatnak és cuki dolgokat vesznek. Ő inkább a fantasy-t szerette és a harcot. Így épült be a számítógép és az internet világába, ahol új ismerősei lettek. Igaz, a legtöbb fiú volt és nála idősebb, de fiatal kora ellenére befogadták és jól megvolt másokkal egy-egy party erejéig. Ha városi volt az emberke, volt, hogy találkoztak, de ez nem vált rendszeressé. Volt, hogy több hétig, hónapig elbeszélgettek és eljátszottak a gépen egymás társaságában, de aztán ezeknek is vége szakadt. Úgy érezte végleg magára maradt és neki csak a játék van, bár még voltak netes ismerősei, mindig azt mondták neki, hogy nem érnek rá. Persze Miyako tudta, hogy nem kedvelik, mert nekik túl megszállott a játékok irányába, de mit tehetett volna, mintsem eltűri az ilyesfajta magányt. Nem tett és nem is akart tenni semmit, hogy barátokat szerezzen és visszaépüljön a „normális gyerekek” társaságába. Élvezte, hogy nem mondhatja magát mindennapinak.
Azon a végzetes napon, bement az egyik áruházba és keresett egy híres-neves Nerve Geart, ami szerencsére nem fogyott még el. Épp a játékok közt keresgélt, amiből nem volt sok, mikor megpillantotta a Sword Art Online-t. Első látásra beleszeretett a játékba, pedig még nem is próbálta ki.. Miután kifizette a dolgokat és hazament, egyből beüzemelte a masinát és elkezdett játszani. Magával ragadta az egész világ, a táj, a szörnyek, a cuccok. Úgy érezte, megtalálta a helyét, mert itt sokkal több lányt is talált. Itt sem tudták, hogy ki-kicsoda, mert nem az igazi arcukat látták az emberek. Mikor egy Kayaba Akihiko nevű játékmester bejelentette, hogy ez már nem csak egy játék, hogy, ha itt meghalsz, akkor a valóságban is véged, megrázta. Órákra sokkos állapotba került, de aztán talpra állt és kitűzött maga elé egy új célt...