Yuuki előtörténete

Adatlap

Név:Yuuki
Nem:Nő
Kaszt:Állatidomár
Kor:12

Kinézet:Hosszú haj,lila szemek,fehér csizma.

Jellem:Kedves de egyben NAGYON makacs is tud lenni!Viszonylag hamar fellehet idegesíteni.De egyben érzékeny és kedves.A jellemre mondhatni hogy változó.

Képességek:

Előtörténet:Gazdag családban születtem.A szüleim annyira sokat dolgoztak hogy alig láttam őket.A birtokunk nagyon nagy.Így mivel a szülein nem voltak itthon így én a kertben leltem békét.Rengeteg virág van a kertben.A kertben rengeteg állat van.Macskák,pillangók,madarak,rókák,vakondok és még sok más állat.De én a nagy állatokat szeretem a legjobban.De amikor először láttam oroszlánt azonnal elnyerte a tetszésemet.Így az oroszlán lett a kedvenc állatom.Hiszen annyira nagy és erős és annyira aranyos állat.Kiskoromban mindig arra vágytam hogy felüljek egy oroszlánra de ha tényleg megtenném akkor minden bizonnyal én lennék az oroszlán vacsorája.Az állatok nagyon szerettek engem és én is szerettem őket.Amikor féltem akkor mindig vagy a nevelőhöz tudtam szaladni vagy az állatokhoz.Kicsit magányos voltam hiszen mégis csak egy kisgyereknek nem a legjobb dolog egyedül reggelizni,ebédelni és vacsorázni.Egyik este éppen jöttem ki a fürdőszobából amikor zajt hallottam.Lementem és anya és apa jött haza.Örültem de nagyon csodálkoztam hogy hazajöttek.Gyorsan odafutottam hozzájuk.Köszöntöttem őket.Anya és apa mivel rég láttak engem és nem tudtak engem felköszönteni.De azért örültem hogy hazajöttek utólag megünnepelni a 12.születésnapomat.Anya adott nekem egy ajándékot.Örültem az ajándéknak de akkor annyira nem érdekelt.Hiszen az a legnagyobb ajándék ha a szüleim hazajönnek.Így az ajándékomat felvittem a szobámba aztán visszamentem a szüleimhez.Beszélgettünk mint egy igazi család.De sajnos vissza kellett menniük dolgozni.Azért igazán örültem annak hogy láthattam őket.Mivel későeste volt így nem nyitottam ki az ajándékomat hanem inkább aludni mentem.Szépet álmodtam de sajnos gyorsan felébredtem.Korán volt még.Mivel hideg volt és esett az eső így az állatok nem voltak kint.Unatkoztam de gyorsan eszembe jutott az ajándékom amit nem bontottam ki.Nem tudtam hogy mi lehet de egy ez az ajándék kicsit különbözött azoktól amiket eddig kaptam.Nehezebb volt mint a többi ajándékom amit eddig vettek nekem születésnapomra.Gyorsan de szépen kicsomagoltam és nem jutottam szóhoz.Nem is nagyon tudtam mert nem is tudtam hogy mi lehet.Az volt rá írva hogy Nerve Gear.Lefeküdtem az ágyamra és mivel egy kicsit hideg volt így betakaróztam.Bekapcsoltam a játékot és az első dolog az volt hogy válasszak kasztot.Természetesen én állatidomárt választottam mert imádom az állatokat.Miután kiválasztottam hogy állatidomár leszek egy szép ruha került rám.A nevemet kellett kitalálnom.Természetesen azt írtam hogy Yuuki.Aztán amikor megnyomtam hogy Ok akkor mondhatnám hogy egy teljesen másik világba kerültem.Észrevettem hogy a kezemben volt egy tojás.Volt benne világosbarna,narancssárga és citromsárga.Örültem hogy amikor kikel akkor lesz egy társam.Nagy reményeim szerint nagy állat lesz majd.Hiszen én mindig is a nagyokat szerettem a legjobban.Meg azért ha nagy állat lenne akkor azért valamikor felülhetnék a hátára.A zsiráfokat szépnek tartom de gy kicsit furcsák a nagyon hosszú nyakukkal.Azoktól egy kicsit mindig féltem.Mivel még nem kelt ki a tojás így nem tudtam hogy van veszély vagy nincs de nem akartam kockáztatni a tojást.Nagyon kíváncsi voltam hogy mi fog kikelni a tojásból de sajnos egy kicsit még várnom kellett azzal hogy megtudjam.Hirtelen a kezdetek városa közepében találtam magam.De ha ez nem lett volna még furcsa akkor még a többi játékos is ott volt.Senki nem értette hogyan kerültünk hirtelen oda.Senki nem értette hogy mi van most de akkor a játékmester tűnt fel és azt mondta hogy a játékból addig senki nem juthat ki ameddig végig nem vittük mind a 100 szintet.Senki nem akarta elhinni de szinte mindenki megnézte és nem volt ott hogy kilépés.De még sajnos nem hogy ott senki nem juthatott ki a játékból de még ha meghal az ember akkor a valóságban is meghal.Nem akartam elhinni hogy nem juthatok ki.Az erdő felé futottam gyorsan nehogy valaki fellökjön és a tojás összetörjön.Nem sírtam mert a szüleim nem tudják hogy mi is van velem.Így annyiból örültem hogy nem szomorúak.Viszont az akkor már biztos hogy végig viszek minden szintet.Ha ez az ára hogy lássam valamikor a szüleimet akkor megteszem.Szerencsére viszont nem voltam egyedül.Ott volt velem a társam is.