Re: Főtér

by **Mayumi** Csüt. Jún. 11 2015, 18:03

Okoskodás, majd elégedett kisugárzás, mint aki éppen most nyert meg egy háborút. Valójában ez majdnem igaz is, hiszen a gyengébbik nemmel szemben Mayumi bármikor megnyer háborúkat. Nem mintha a nőket nem tudná legyőzni bármikor, bármiben, de abban nem leli örömét.
- Itai - a homlokához kapja a kezeit, a váratlan pöckölésre, a nyögés amivel a nők fájdalmukban adnak hangot egy már megszokott dolognak számított, amiről egyszerűen nem tudott leszokni a bent eltöltött idő alatt. Többször is kísérletezett már vele a múltban, hogy az ember vajon, képessé válna-e egy idő után szemrebbenés nélkül végignézni, ahogyan egy kard vagy bármely más éles tárgy közeledik a szemeihez, ha tudatában van annak, hogy nem fog megsérülni, és fájdalmat sem fog érezni. Azonban neki még nem sikerült ennyire gépiessé válnia, ahogyan olyan személyt sem találnia aki hajlandó lenne ezt a procedúrát órákig próbálgatni... Alig telt el néhány perc amíg a fiú elkezdte a zuhanyozást, addig Mayumi felfedezte a szobát, csodálta az ablakból nyíló panorámát, majd amint hallotta az ajtó nyitódását, megfordult, fenekét az ablakpárkánynak támasztva, szemlélte a visszatérő fiút. Vagyis sokkal inkább férfi, mint fiú..
- Körülbelül tíz percig. Átlagosan ennyi időt töltenek a férfiak a zuhany alatt. - mosolygott, és próbálta a tekintetét a fiú arcán tartani, bármennyire is nehéznek bizonyult ez a művelet amikor kicsivel lentebb egy kidolgozott csupasz férfi mellkas képe tárult elébe. Végül engedett a kíváncsiságának, és lentebb kacsintgatott azokra a részekre is amelyek ezidáig rejtve maradtak.
- Remélem nem baj, hogy kicsit szellőztettem. Ha fázol, nyugodtan csukd be az ablakot. - huncut mosoly, majd ellökte magát az ablaktól, és határozott, nőies léptekkel indult el a lovag irányába, kezét pedig gyengéden a vállához ütötte.
- Switch. Sietek. - kuncogva el is tűnt a fürdőben..

Bútorok tologatásának hangja, majd víz csorgása hallatszik ki a bezárt kis szobácskából. A lány elővigyázatosságból mindig az ajtó elé tol mindent ami mozdítható. Igazából nevetséges egy szokás, de nem tudja leküzdeni.
Hosszú percek telnek el amíg csak folyatja magára a kellemes meleg vizet, majd végre valahára beszappanozza testét, megmossa a haját, fésülködik, két fonatot képes a dús szőke hajkoronájából, miután megtörölközött, végül pedig egy hófehér hálóruhát ölt magára, ami picivel a térde fölötti részig ér. Legalább fél óra telt el, mire végre előbujt rejtekéből. Persze ismét a hangos bútortologatással megy el legalább egy perc, mire láthatóvá válik.
- Ah bocsi, remélem nem maradtam túl sokáig. Picit belefelejtkeztem a zuhanyzásba. Hol is tartottunk a zuhanyzás előtt? - arca kipirult a meleg levegőtől.

by **Silver** Csüt. Jún. 11 2015, 19:29

Bár a lányok erre sokkal... hogy is mondjam... érzékenyebbek, most én is megéreztem Miss Mayumi tekintetét magamon, és ez jó érzéssel is töltött el. Ezek szerint még mindig meglátszott rajtam, hogy sportoltam hosszú éveken keresztül annak ellenére is, hogy már korántsem voltam csúcsformában, amikor bekerültem a játékba. A rendszeres testmozgás ugyan megvolt, elvégre nem tudtam volna abbahagyni, amire feltettem az életem első jelentős szakaszát, de már nem olyan intenzíven, hiszen óvnom kellett a csuklómat is.
- Ugyan, melletted nem tudom elképzelni, hogy valaha is fázni fogok - böktem ki egy béna bókot, bár nem is tudom, mit szerettem volna vele mondani. Whatever, a kacsintás mindent megold, az eszemért sose szerettek Neutral

I mean, hülye azért nem vagyok, de dicséretet sem érdemlek a sütnivalómért. Inkább a tettek embere voltam, már amúgy is, itt meg pláne. Egy mosollyal engedtem útjára a lányt, aztán mikor becsukódott az ajtó, nagy sóhajt hallattam, és az ajtó holtterébe sétáltam, hogy néhány mozdulattal megszüntessem a fanservice-t, és rendes ruhába öltözzek. "Rendes", mert nem vittem túlzásba, megmaradtam egy atlétánál és egy rövidnadrágnál. Szokatlan látvány lehettem így, teljesen más jellegű öltözékeket szoktam hordani amúgy. Aztán hanyatt feküdtem az egyik ágyon, és hallgattam a hangokat, amelyek a fürdőszobából jöttek. Including bútortologatás, amire azért felvontam a szemöldököm, meg ráncoltam a homlokom. Még nem pipáltam hasonlót sem. Mondjuk a vállvonogatáson túl mást nem igazán tehettem, türelmesen megvártam, amíg a lány is végez, addig pedig gondolkodtam és a plafont bámultam. Ja, meg becsuktam az ablakot. Nem azért, mert fáztam volna, hanem miatta.
At last kinyílt a fürdőszoba ajtaja, én pedig abban a pillanatban fel is pattantam, hogy azért ne fetrengve fogadjam a visszatérő Miss Mayumit. Helyette leeső állal tettem meg. Látszott rajta eddig is, hogy fantasztikus alakja van, de ez a vékony, rövid hálóing minden adottságát kiemelte. Nagyot nyeltem.
- E... izé... - kezdtem el mondani valamit, de folytatni már nem tudtam, mert nem is tudtam, mit akartam mondani. Aztán csak kerültek szavak a számba, miután megráztam picit a fejem - Kettőt és könnyebbet kérdezz. Most csak arra tudok gondolni, mennyire hihetetlenül... szexi vagy - pirultam bele a mondatba, majd félrekaptam a tekintetem róla. Amúgy sem tudtam volna a szemébe nézni, lehetetlen volt.

by **Mayumi** Pént. Jún. 12 2015, 09:56

Ha most azt mondaná, hogy "áh csak magamra kaptam valamit" az természetesen egy hazugság lenne. Amolyan női hazugság, hiszen Mayumi rengeteget agyalt rajta miféle hálóruhát is kellene magára öltenie, egy Silver-hez hasonló férfi társaságában. Egy szobán osztoznak ugyan, barátoknak még nem nevezné magukat, de mégis zavaros érzelmeket zaklatják. Felsóhajt, majd kilép a fürdőből, halkan behajtva maga mögött a régi faajtót. Tekintete elsőként az ablakra, majd onnan a fiúra vándorolt aki le sem tagadhatná, hogy egyenesen Mayumira szegezi tekintetét. A lány összezárt lábakkal, maga mellé engedett kezekkel néz vissza rá, arca kissé kipirult a meleg levegőtől, ami nem meglepő azok után, hogy mennyi időt töltött el bezárva, egy kis helyiségben. De a bók hallatán, talán még egy árnyalattal sötétebbé is vált az arcszíne. Zavarában még a haját is igazgatni kezdte, egy fél nevetéssel egyetemben.
- Ugyan. Csak magamra kaptam valamit. Nem akartam, hogy órákig kelljen rám várnod. Igazából nem szoktam ennyire elhanyagoltnak tűnni. - némi hablaty, és még a hazugság is előkerült. Valójában szerette volna lenyűgözni külsejével a férfit, formás lábaira különösen büszke volt, ezért is visel állandóan szoknyát, viszont a hálóing ezúttal többet mutat, arról nem is beszélve, hogy sehol egy harisnya, vagy térdzokni, csupán fedetlen női lábak. A férfi viselete viszont már kevésbé volt erotikus. A lány egy pillanat alatt végigmérte.
- Régebben sokkal szebb alakom volt, de az iskola miatt le kellett mondanom néhány hobbimról, szóval a tánc kikerült az életemből. Csak a futás maradt meg. De biztos érted milyen nehéz összeegyeztetni a különórákkal, a munkával, a hobbikat. - gondolván itt a férfi felsőtestére, egészen biztos, hogy rendszeresen sportolt odakint. Végül határozott léptekkel megrohamozta az egyik ágyat, és kényelembe helyezte magát rajta, úgy, hogy tarthassa a szemkontaktust a férfival miközben hallgatja annak beszédét. Ügyesen megigazította a ruháját, hogy még véletlenül se fedjen fel olyan részeket amelyeket még túl korainak érez megmutatni magából. Már amennyire ez lehetséges.
- Azt hiszem, hogy ha felébrednék, és tükörbe néznék, látnám mit művelt velem ez a pár év szörnyethalnék. Egy élet munkája mehetett tönkre, egy buta kísérlet miatt.

by **Silver** Pént. Jún. 12 2015, 15:32

Voltaképpen ez volt az a momentum, ami így kvázi megcsapott és ráébresztett, hogy hol is vagyok éppen. Kettesben egy rettentően dögös lánnyal, meglehetősen hiányos öltözékben... nem csoda, hogy zavarba jöttem és olyan bődületes baromságokat nyögök ki, mint ez az iménti is. Sok mindent járt a fejemben, ez a helyzet több, mint... hát hogy is fogalmazzak... kecsegtető volt. Én ideinvitáltam, ő pedig egy ilyen "öltözettel" reagál rá, ez sokat mondó volt. Viszont akár próbatétel is lehetett, sőt gyanús, hogy az is volt. Az is megfordult a fejemben, hogy milyen szereppel reagáljak. Vagyis... more precisely... szereppel reagáljak, vagy adjam önmagamat? Mondjuk az iménti reakcióm szinte bele is kényszerített abba, hogy Kenji legyek, és ne Silver. Utóbbi biztosan nem ilyen kifejezéseket használt volna ebben a helyzetben.
- Hát, ha ilyen az, amikor csak magadra kapsz valamit, akkor el sem merem képzelni, mennyire lenyűgöző vagy, ha rá is készülsz - feleltem a szokásos kacsintással. Nem vagyok se vak, se bolond, olyan nincs, hogy egy nő csak úgy magára kapjon valamit, én pedig örömmel kaptam az alkalmon, hogy kielégítsem a hiúságát, ha már gyakorlatilag felkért rá.
- Óóó, táncoltál? Akkor már értem. Megnyugtatlak, az alakod egészen fantasztikus még mindig - jött az újabb bók, ami kifejezte a csodálatomat iránta. El sem tudtam képzelni, hogy létezik ilyen nő: önzetlen, arany szív és tökéletes külső. Ilyen érzés lehet, amikor valaki megfogja az Isten lábát.
- Valamiről le kell mondani, ez igaz. Én középiskolában versenysportoltam, amellett nem lehet annyi energiát fordítani a tanulásra, se munkát vállalni, legalábbis én nem voltam képes rá. De nem bántam meg egy picit sem. Csak aztán... hát a csuklóm úgy döntött, hogy szembeszáll velem - mosolyodtam el kicsit keserűen, és megdörzsöltem a jobb csuklóm, amelyen még ebben a virtuális testben is érezni, hogy nem teljesen természetes a formája. Közben a beszédet használtam kifogásnak, hogy átgondoljam, mi legyen a következő lépésem. Ugyanis ő leült, én pedig választhattam, hogy a másik ágyra ülök, vele szembe, vagy mellé. Volt bennem egy kis félsz, de úgy döntöttem, hogy utóbbi lesz, és letelepedtem melléje, éppen akkora távolságra, hogy amikor letámaszkodtam, rá tudtam tenni a kezem az ő támaszkodó kacsójára. Úgy voltam vele, hogy nem érdemes tartanom a távolságot és óvatoskodnom, ha egyszer ennyi mindent bevállal, hogy a kedvemre tegyen. Meg szerettem volna mutatni, hogy nem vagyok nyuszi. Kenji nem is volt.
- Nem szabadna ilyesmiken gondolkodnod. Úgysem tehetsz semmit ellene, felesleges rágódni rajta - mondtam, kicsit meg is szorítva a lány kezét, és rámosolyogtam - Tudod, nagyon megindító, hogy képes lennél feláldozni a vágyaidat, kívánságaidat mások kedvéért. Egy ilyen lány csak boldogságot érdemel, nem efféle keserű gondolatokat - tettem hozzá, majd vettem egy nagy levegőt, mielőtt közelebb hajoltam. Meg szerettem volna csókolni most, hogy kettesben vagyunk, nyugodt körülmények között.

by **Mayumi** Kedd Jún. 16 2015, 21:05

Egy bájos mosoly, meg legyintgetés következett. Talán már kiszámítható volt, hiszen ahogy eddig is most sem hagyta szó nélkül a dicséreteket amelyeket ugyan követelt, de mégsem várt el a fiútól.
- Ha csinos akarok lenni akkor reggelig a fürdőben forgolódok, hogy ne úgy nézzek ki mint valami szörnyeteg aki most bújik ki rejtekéből, hanem inkább mint egy Istennő aki leszállt a mennyekből. Talán valami ilyesmi ruhát öltenék akkor is magamra. - picit meghúzza a nyakánál a fehér anyagot, majd elengedi.
- Csak néhány évig. Igazából csak azért táncoltam mert kellett egy kis időtöltés, és a futás mellett még valami amivel kicsit formálhatom az alakomat. Dee természetesen sok minden mást is kipróbáltam, de nem voltam elég kitartó... az élet mindig közbeszólt. Arról nem is beszélve, hogy sokat költöztünk. - egy picit elszaladt vele a ló és teljesen belefelejtkezett a beszélgetésbe, minden szavát egyszerre átjárta az élvezet, és öröm, majd amikor a fiúra nézett összezárta a száját, és a pillanatnyi mosolyt, félmosollyá változtatta. - Bocsánat, néha előfordul, hogy csak úgy fecsegek mindenféle dologról. - egy biccentéssel is megtoldva a mondatot, inkább a fiú történetére kezdett figyelni, miközben hallgatva akaratlanul is megérintette a fiú kezét.
- Igazán sajnálom, hogy így végződött. De szerencsére mégis egy életvidám hős lettél. Néha ilyen apró balesetekre van szükség ahhoz, hogy az életünk egy teljesen új útra tévedjen, ami néha jobb is annál mint amit magunk szerettünk volna kiválasztani. - némi felvidító szöveg, talán a legjobb ami jelen pillanatban tőle tellett, kicsit elszomorodott, hogy nem sikerült ennél jobban kitalálnia, de ez is azon gyengeségei közé tartozik amelyeken nem tud változtatni. Csupán figyelve, leutánozni mások, hogyan is csinálják. Sajnos most nincs senki akit le lehetne másolni...
- Tudom. De egyszerűen nem megy. Néha magányos óráimban azon jár az eszem, hogy vajon miként is nézhetek ki a sisakon túli világban, a régi valóságunkban. Nem tehetek róla, akaratlanul is eszembe jut. - lábait összébb zárva picit mocorogni kezd, szabad kezével pedig megigazgatja, hogy még véletlenül se történjenek olyan aprócska nem kívánatos balesetek mint a villantás..
- Ugyan. Én mindent a tudományért teszek. Bízom abban, hogy az itt töltött időnkkel is hozzájárulok valamihez. Rengeteg elméletet gyártottam már arról, hogy valójában mi is ez a játék. De egyelőre még nem sikerült eldöntenem, hogy melyikben higgyek. Mindenesetre amíg van miben hinnem addig azt hiszem tényleg nincs okom búslakodni. Ráadásul Fortuna asszonyság is rám mosolygott, azt hiszem. - a fiú felé fordulva rámosolyog, közben picit megszorítja annak a kezét, és csendben figyeli ahogyan az közelít. Szemeit összébb húzza mígnem teljesen le nem hunyja őket, majd lassan előre dől...

by **Silver** Kedd Jún. 16 2015, 23:00

Örömmel bókoltam a lánynak, megérdemelte. Tényleg lenyűgözött, nem túloztam. És hát nem csak a külsejével. Azzal is, de ami először megfogott benne, az tényleg az önzetlensége volt, az áldozatkészsége akár ismeretlenek kedvéért is. Nem voltam benne biztos, hogy én is meg tudtam volna-e tenni ugyanazt, amit ő. Hiába szolgálom az Igazságot, legfeljebb health pointot áldozok másokért. A vágyak, a kívánságok, az más kávéház. Messze nem voltam olyan jó ember, mint Miss Mayumi.
- Iiiigen, ez ismerős, én sem tudtam megmaradni sokáig egyvalaminél... én is sok mindent kipróbáltam, fociztam, úsztam, kosaraztam, volt baseball, röplabda, tenisz, cselgáncs, kendo, karate, még az íjászatot is kipróbáltam nagyjából egy hét erejéig, hehe ^^" - soroltam végeláthatatlanul, talán még kis is hagytam néhányat. Már én sem tudom számon tartani, egy kaland sem tartott egy-két hónapnál tovább, amíg a ping-pongra rá nem találtam. Mindenben eljutottam arra a szintre, hogy egy amatőrt már felülmúlok,de ennyi idő elég is volt, hogy megunjam őket.
- Minél többet fecsegünk, annál többet tudunk meg egymásról - hárítottam a mentegetőzését. Én szerettem volna, ha sokat fecseg magáról, nekem is megkönnyítette volna a dolgomat. Mármint ami a megismerést illeti. Aztán hirtelen nekiállt a változásokról beszélni, én pedig abban a pillanatban legszívesebben elsüllyedtem volna. Nagyobbat nem is tévedhetett volna, egy kényszeredett nevetgéléssel reagáltam a szavakra és azon töprengtem közben, hogy merjem-e neki elmondani, hogy semmi jó nem sült ki a balesetemből, de nem szerettem volna lelombozni, szóval... majd... valamikor bevallom... talán. Khm... Ott még nem tartunk Rolling Eyes

- Ez rád vall... - mosolyodtam el - Még ha egy őrült játékszerei is vagyunk, tehetetlenül, akkor is valami hasznosat szeretnél tenni - indokoltam meg rögtön a megjegyzésem, de lassacskán már ráterelődött a figyelmem az ajkára, azokra a cseresznyepiros, puha ajkakra, és a csillogó, élettel teli szemekre, melyekbe most belenézhettem, miközben óvatosan és lassan megérintettem és finoman megcsíptem az ajkát az enyémmel. Lassan mozgattam az ajkam a lányén, és közben elvesztem a pillanatban, mely akár örökké is tarthatott volna. Azonban mégis véget ért.
- Kényelmetlenül érzed magad, hogy a ruhádat igazgatod folyton? - kérdeztem ártatlanul, persze feltűnt, hogy folyton a hálóinge szélét piszkálja, és ez... eléggé szexi volt Embarassed

by **Mayumi** Pént. Jún. 26 2015, 20:51

Egy kis kuncogás tört elő a lányból, majd egy kis meglepődés ült ki az arcára miközben visszakérdezett.
- Tényleg? Több közös van bennünk mint gondoltam. - tovább kuncogott és picit legeltette a szemeit a férfi testén, meglátszik rajta, hogy edzett, de ez nem egyedi, a fiatalok nagy része szükségesnek érzi, hogy beletemetkezzen valamibe, van aki a sportokat, van aki a tanulás, van olyan is aki pedig a züllést választja. Na meg persze van aki mindhárom utat megjárja idővel, és csak idővel alakul ki, hogy melyik mellett állapodik meg, illetve ha valaki elég mohó, és mániákus mint mondjuk Mayumi akkor akár mindhárom úton is sétálhat egyszerre, ami valljuk be nem egy egyszerű művelet. De ha ez még nem lenne elég a lány nem csupán az időtöltései között szeretett újdonságokat kipróbálni, de az adott célszemélyek között is előszeretettel váltogatott. Alkalmanként persze előkerültek korábbi áldozatok is, de mint mindenki ők is csupán múló hóbortok voltak.
- Akkor mégsem kérek elnézést érte. - ölt nyelvet - Mindig is úgy éreztem, hogy ha belelendülök a beszélgetésbe, akaratlanul is elnyomom a beszélgetőpartnereimet, és beléjük fojtom a szót. Főleg ha olyan téma kerül terítékre amiről ódákat tudnék zengni. - valaki ódának valaki pedig pletykáknak nevezi őket. Természetesen mindkettőre kiélezett fülekkel kell figyelni, mert amíg valaki nem lát benne semmi hasznosat addig más pénzt csinál belőle.
- Ugyan. - legyint - Én csak másképp próbálom látni a világot, ennyi az egésznek a titka. Arról nem is beszélve, hogy minden okkal történik, éppen ezért nincs olyan, hogy lehetetlen. Legalábbis szerintem nincs. Vagy... szerinted csupán a véletlen műve, hogy találkoztunk? - picit előre hajol, és mélyen a férfi szemébe néz, teljesen megbabonázza a látvány, annyira, hogy először fel sem fogja mi is történik vele. Az ajkak összeérnek, a lány pedig lehunyja a szemeit és viszonozza a férfi csókját.
- Dehogy! Csak szeretnék a kedvedben járni. A férfiak 2/3 részét feltüzeli ha látja egy nő lábait, viszont illetlenség megbámulni valakit, ezért csak lopott pillantásokat tud venni, ahogyan te is teszed, néha-néha. Azzal, hogy a ruhámat igazgatom, csak alibit csinálok neked, hogy "miért is nézel oda". - sokadik nyelvöltés, de ki számolja? A lényeg, hogy jól szórakozik, huncutul felnevet, és maga alá húzza a lábait. - Csináljak úgy mintha nem vettem volna észre az egészet? - persze a ruha nevetségesen keveset takar, és ez picit tényleg kényelmetlen a lánynak. Sőt ami azt illeti igazságtalanságnak is érzi, hogy amíg ő egy egyszerű hálóingben ül az ágyon addig a fiú a teste legtöbb látnivalóját ruhával takarja. De mégsem tépheti le róla... Rolling Eyes

by **Silver** Hétf. Jún. 29 2015, 16:23

- Örülök neki, hogy megismerhetek valakit, aki nem néz rám furcsán ezért ^^ - mosolyogtam. Mennyiszer megkaptam, hogy komolyabban kéne vennem azt, amibe belefogok, és mennyit győzködtek róla, hogy ha kitartanék kicsit tovább annál az adott sportnál, akkor biztosan megszeretném. Hogyne, meg szerettek volna tartani, mert tehetséges voltam, hála a "betegségemnek". Kiemelkedtem az újoncok közül, egy-két esetet leszámítva, de nem kötöttek le, mindegyikből hiányzott valami. Hol a dinamika, hol a sebesség, hol túl kevés volt a mozgás, hol túl erőszakos volt, hol a csapattársak, az összjáték jellege nem tetszett.
- Én szívesen hallgatom a csacsogásod, szép a hangod és sok érdekeset mondasz - mondtam biztatva a lányt, hogy nyugodtan beszéljen, amennyit szeretne. Én egyébként is inkább hallgatóság voltam, reagálni jobban szerettem, mint kezdeményezni.
- Hát... - kezdtem volna bele egy válaszba, de folytatni már nem nagyon tudtam, mert egészen elbűvölt Mayumi ragyogó pillantása. Csak azt szerettem volna egyébként is mondani, hogy nem tudom, de örülök neki, hogy így alakult. Azonban ezt nem is kellett kimondani, a csók válaszolt helyettem.
A ruhára adott válaszán viszont őszintén meglepődtem. Még abban se voltam biztos, hogy tényleg jól hallottam-e, amit mond. Egyáltalán nem ilyen válaszra számítottam, és hirtelen nem is tudtam, hogyan reagáljak rá, csak másodpercekig tátogtam, mielőtt összekapartam volna az államat a földről.
- Szeretnék én is a kedvedben járni... valahogyan! Szóval ha bármit tehetek ezért... - feleltem elpirulva végül. Kicsit szégyelltem magam, hogy ő igyekszik a kedvemben járni, én pedig nem tettem semmit. Vagyis szándékosan nem, és ezért szerettem volna kárpótolni.
- Viszont tetszik a szókimondásod, bevallom, még soha nem pipáltam ilyen választ. Pedig már hallottam, hogy egy-egy ilyen mozdulatot azért csinálunk, hogy felhívjuk a partner figyelmét valamire, és odavonzzuk a tekintetét - fejtegettem az államat dörzsölgetve, aztán újra a lányra vetettem a tekintetem - Akkor nem baj, ha leplezetlenül csodálom az alakod, vagy maradjunk a lopott pillantásoknál, és továbbra is irányítani szeretnéd a tekintetem? - vettem fel a huncut attitűdjét a mosolyommal.

by **Kazura** Kedd Júl. 07 2015, 16:56

/Yoichi/

Újfent a főtér macskaköveit tapodtam. Alig egy hónap telt el mióta újfent nekikezdtem a játéknak, de számomra sokkal többnek tűnt. Kissé kesernyés ízt csalt a számba a gondolat, hogy ennek ellenére még mindig az első szinten veszteglek, de hamar el is hessegettem ezt.
Megtettem az első lépéseket, innentől már csak könnyebb lehet. És remélhetőleg gyorsabb is-biztattam magam.
A főtér közepére érve szétnéztem a megszokott tömegen, majd újfent ellenőriztem a szafari teljesítmények listáját.
Úgy néz ki ennek kell lennie. Bár kutat ír, de ezt a szökőkutat találtam az egész városban.
Reménykedve tekintettem a szökőkút körüli padok irányába, hátha találok hozzám hasonló őrülteket, de azok üresen álltak.
Nincs mit tenni, próba szerencse.
Helyet foglaltam a legközelebbi ülőalkalmatosságon, majd az inventorymból előhívtam a pecabotot. Ekkor tudatosult bennem, hogy semmiféle csali nincs nálam.
Hát, most már mindegy. Én még egyszer vissza nem jövök ide, úgyhogy reménykedjünk a csodában.
Mivel még soha életemben nem voltam pecázni- nem mintha odakint túlzottan lelkesedtem volna az egy helyben ücsörgés és a víz órákon át való bámulása iránt- ügyetlenkedtem egy sort, de végül a horog a szökőkút vizében landolt. Félve sajdítottam körbe és mintha láttam is volna egy-két felhúzott szemöldököt, meg a közelből elsiető játékost. Vagy lehet, hogy csak beképzeltem magamnak az egészet. Nagyot sóhajtottam, majd visszatértem a feladatra. És vártam. És vártam. És vártam.
Most komolyan, az egész vadászat csupán annyiról szól, hogy hozzáérj valami módon a zsákmányhoz, de a horgászatnál meg kell hagyni az egyetlen idegesítő elemet?? Vagy itt is van valamiféle mozdulat, mint a fegyveres harcnál, ami biztosítja az automatikus kapást?
Igyekeztem különböző pozíciókban tartani a botom, ami külső szemlélő számára igencsak komikusan hathatott. Végezetül már a szemem is behunyva koncentráltam, hogy rántson már valami a zsinóron, így nem vehettem észre a felbukkanó alakot.

by **Yoichi** Hétf. Júl. 20 2015, 11:46

Kazura

Elég kellemes időre ébredtem ma, így úgy döntöttem, hogy koptatom kicsit a Kezdetek Városának utca köveit. Már elég jól ki ismerem magam a városban. Jó volna már másfelé is szétnézni, viszont a szintem még nem engedi, hogy a magasabb szintekre is felmehessek, így egyelőre marad a Kezdetek Városa az amiben az unalmas napjaim tengetem. Már feltérképeztem az itt található fogadókat, boltokat, így nem igazán maradt már mit felfedeznem. Néhány óra séta után a főtéren kötöttem ki, gondoltam megnézem, hogy találok e valami új küldetést a hirdető falon, de üres volt. Az a egy-két felhívás ami pedig szerepelt rajta, mind a magasabb szintekre hívták a játékosokat. Úgy néz ki, hogy most nincs szerencsém a küldetés kereséssel. Tettem egy kört a főtéren és csak akkor álltam meg, mikor megláttam valaki neki kezdeni horgászni a szökőkútban. Egy darabig csak meglepetten figyeltem a srácot, aki erre a furcsa cselekedetre szánta el magát és mintha ismerősnek is tűnne. Lehet, hogy találkoztam már vele futólag egy küldetésen. Bár az is megeshet, hogy csak a képzeletem viccel meg és még sose láttam még ezelőtt. Mindenesetre érdekel, hogy miért is kezdett neki pecázni a szökőkútban, így oda megyek hozzá és megszólítom.
-Hali! Milyen a kapás?
Kérdeztem meg kissé cinikusan. Hisz nem hinném, hogy csak úgy harapnának a halak errefelé.
-Talán jár ezért valamiféle achievement?
Lehet, hogy csak én nem értem a dolgot és jár ezért valami, hisz elég sok mindennel nem vagyok még tisztában. Aztán az ilyen játékokban mindig van pár rejtett achievement, amit meglehet szerezni és néha elég furcsa dolgokat kell elvégezni a megszerzésükhöz, de néha elég az is, ha csak felfedezel valamit a játékban.

by **Kazura** Szomb. Júl. 25 2015, 04:15

A kérdés ugyan nem volt hangos, azonban köszönhetően az elmélyülésnek mégiscsak meglepetésként ért. Ijedten pattantam fel ültő helyemről és nagyot rántottam a boton is.
-A szívbajt hoztad rám!-csattanok fel, majd végigmérem ki is zavart meg elfoglaltságomban.
Azt hiszem a legutóbbi küldin találkoztunk. Yoichi, ha jól rémlik.
-Bocsi, csak kissé felidegesített ez a hülye horgászat. Nem hiába hanyagoltam odakint, időpocsékolás az egész. A kapásról pedig inkább ne is beszéljünk-fordulok vissza a szökőkút felé, hogy eltegyem a horgászbotot.
Hínár. Undorító zöld trutyi, ami a földön heverő botom végén ficeg. Nagyot sóhajtok és minél kevesebb érintkezéssel megszabadítom tőle a horgom.
-Ami azt illeti igen, de mint látod nem igazán éri meg a fáradtságot-mutatok a hínárra a szökőkút melletti kövön. Nem igazán érzem a késztetést az eltakarításában.
-Bár ki tudja, lehet, hogy csak én vagyok béna hozzá és van egyszerűbb módja is a halálra ijeszteted magad és reménykedsz hogy kifogsz közben valamit módszernél. Elvileg ugyanúgy mint a vadászatnál csak meg kell érintened a zsákmányod, de a horgászat értelemszerűen kissé macerásabb. Viszont van elég sokféle teljesítmény, amit ha elérsz aranyat, exp-t vagy beváltható jelvényt ér. Végül is ez is egyfajta módja a fejlődésnek, már ha az embernek van türelme hozzá.
Ami nekem nincs. De legalább kipróbáltam ezt is. Vicces, hogy életem első horgászkalandja is ide köthető. Bár gondolom nem én vagyok az egyedüli akinek ilyen első élményeket adott ez a játékvilág. Elvégre ez az egyik szépsége. Megtapasztalni azt, amihez odakint neki sem kezdenél. Leküzdeni a korlátokat.
-Egyébként segíthetek valamiben vagy csak az egyszerű mit csinál ez az idióta a Főtér közepén indok miatt futottunk össze-térek vissza a beszélgetéshez. Ja amúgy meg ugye a Maxweld-es küldin találkoztunk legutóbb?
Időközben visszaülök a padra és egy kézmozdulattal Yoichit is erre biztatom. A botot egy hanyag mozdulattal visszalököm a vízbe, de a továbbiakban nemigazán figyelek rá.

by **Mayumi** Szer. Aug. 26 2015, 15:14

- Örülök, hogy ezt mondod. Igazából ez a munkám. Ha nem mondanék érdekeseket akkor nem tudnék miből megélni. Van aki a fronton harcol, van aki vadakat gyilkol, én inkább csak beszélgetek, hogy meglegyen a napi betevőm. - sokat sejtető mosoly a lány részéről, persze a "beszélés", ahogyan ő emlegeti ezt a bizonyos munkát sok mindent jelenthetett, de inkább csak a férfi fantáziájára bízza, hogy mit nézne ki a lányból. Mindenesetre Mayumi nem szívesen részletezte a dolgot, csak ha nagyon muszájnak érezte.
- Sokat gondolkodtam rajta, hogy talán jobb lenne, ha kereskednék, viszont, sajnos rá kellett jönnöm, hogy ha frissen nekilátnék valamelyik komolyabb jártasság elsajátításának nehezen tudnék betörni a piacra. Nyersanyag beszállítókat pedig nem tudom, hogy találnék-e jó áron.. szóval úgy döntöttem, hogy én magam leszek egy beszállító, természetesen ha elég magasra sikerül fejlesztenem a látásaim... - na meg persze, ez a könnyebbik út is, kevesebb munkával jár, és amíg Mayumi a szabadban gyűjtöget sokkal több információmorzsát szedhet össze, mint ha mondjuk egy kihalt üzlet egyik pultja mögött ácsorogna, reménykedve, hogy valaki betér és megvásárol néhány harmadosztályú páncélt túlárazva, ahogyan manapság teszik a kereskedők...
- Szeretnél a kedvemben járni? Akkor jól csinálod, mert a kedvemben jársz. Nem mindennap osztozhat egy hozzám hasonló egyszerű lány egy igazi hős társaságában. Valójában picikét még most is zavarban vagyok. - Persze ezt csak úgy mondta. Valójában csak üres szavak, se súly, sem valódi jelentőséggel. Viszont, ahogyan a férfiak is ezt teszik, Mayuminak is hazudnia kell azért, hogy elérje a célját. A cél pedig nem más mint az előtte üldögélő férfi lelke.
- Ez puszta őszinteség volt. Nincs értelme hazudnom neked. Ráadásul ez csak egy olcsó trükk amit a nők előszeretettel használnak, biztos te is ismered. Elvégre a jóképű férfiakon gyakran alkalmaznak ilyeneket. - nyelvet ölt, és átdobja a válla fölött a fonatát. - Ugyan. Ha már most mindent látsz belőlem mi lesz az ami miatt érdekes maradok számodra Lovag-úr?

by **Silver** Szer. Aug. 26 2015, 16:15

- Beszélgetés? A munkád? Here? - kérdeztem vissza hitetlenkedve. El nem tudtam képzelni, hogy itt, Aincradban hogyan lehet ebből megélni. Itt is vannak pszichológusok? Mondjuk érthető, hiszen óriási trauma érhette a játékosokat, de Mayumi még túl fiatal ahhoz, hogy szakképzett doki legyen, vagy akár csak vállalkozó kedvű gyakornok. Nem, ezt kizártam, másról lehetett szó, és éltem-haltam a kíváncsiságtól, ki is nyílt a szám, de végül becsuktam. Nem kérdeztem bele. Ő úgy gondolta, hogy ennyit oszt meg velem, és én is szerettem volna, ha a lány rejtélyes marad számomra... I think.
- Well, a semmiről kezdve már talán csak egy céh segítségével lehet bekerülni a körforgásba. Én még időben elkezdtem - mondtam elgondolkodva. Jobb is, mert nem fogadnék el segítséget. Önerőből jutottam odáig, hogy most kitölthetek egy űrt a piacon, és jól is kerestem vele, pedig semmilyen tapasztalatom nem volt, ami a kereskedést illeti. Találtam egy helyet, ahol árulhatok, felszögeltem egy táblát és kész.
- Van valami terved, hogy kinek fogsz szállítani? - kíváncsiskodtam. Hazudnék, ha nem fordult volna meg a fejemben, hogy lehetne a céhem beszállítója, de nem teljesen ezért kérdeztem, inkább azért kérdeztem, mert érdekelt. Meg illetlen is lett volna rárabolni, ha úgy alakul, magától is fel fogja ajánlani. Gondolom én.
- No, sokkal több vagy egyszerű lánynál. Ezt ennyi idő után is biztosan állíthatom! - tiltakoztam is rögtön. És persze nem voltam elégedett, mert én tenni szerettem volna valamit. De értettem én, azért nem mondott semmit, mert azt szerette volna, ha én találok ki valamit. A lányoknak sokkal könnyebb dolga van, nekik elég azt csinálniuk, amit Mayumi, ha a kedvünkben akarnak járni. Nem hinném, hogy ő boldog lenne attól, ha most félmeztelenre vetkőznék Rolling Eyes

- De te más miatt teszed, mint a többi lány. Ők csak azért csinálták, hogy eldicsekedhessek velem, te viszont örömet szeretnél okozni. Itt egy senki vagyok, szóval ebben biztos vagyok - mosolyodtam el hálásan. Actually Mayumi volt a legcsinosabb lány, akihez valaha is közöm volt, no doubt - Vegyem sértésnek, hogy ilyet gondolsz rólam, Hercegnő? - hajoltam közelebb, és egy laza mozdulattal homlokon pöcköltem a lányt, majd rákacsintottam - Nincs az a férfi, aki egyetlen nap alatt mindent meglát a nőből. At least én úgy vélem, hogy aki ennyi idő után úgy hiszi, hogy mindent látott, annak csak magánya pillanatnyi elűzésére volt szüksége, és nem is kíváncsi igazából a másikra. Bolond lennék, ha elengedném azt a lányt, aki sokkal érdekesebb számomra, mint az összes többi együttvéve - fejtettem ki, majd a kezére tettem a kezem, és összefűztem az ujjainkat, ha engedte.
- Az önzetlenségeddel és az áldozatkészségeddel fogtál meg, a kedvességeddel és az őszinteségeddel tarthatsz meg. Sure, férfiból vagyok, és ez a semmi hálóruha, ami így kiemeli a fenséges alakod, felébreszti a vágyamat, de ez csak a bónusz - mondtam, előhúzva az őszinteség kártyát. Hülye lennék tagadni, hogy nem izgatott fel, ha nagyon megnézné a nadrágomat, egyből le is leplezhetne.

by **Mayumi** Hétf. Szept. 07 2015, 20:13

- Természetesen! Emberekkel beszélgetek és kölcsönösen támogatjuk egymást. Tudod... vannak olyan játékosok akiknek az élete csupa stressz... az állandó mobolás miatt sokak figyelme átsiklik a hirdetések, ünnepségek, és kisebb események hirdetései felett. Nem mindenkitől fogadok el pénzt, de sokan ragaszkodnak hozzá. Illetve a megélhetéshez jól jön, de erről már beszéltem. - Persze a történet ismételten csupa hazugság, elvégre az a bizonyos beszélgetés valójában egyirányú információcsere, és a hálapénz pedig inkább nevezhető nagyobb fizetségnek. De erről a fiúnak nem kell tudnia, legalábbis egyelőre nem. A lány szemében jelenleg ő egy kincs amire vigyáznia kell, hiszen a kincsekre mindenkinek fáj a foga. - Céh nélkül sajnos meg vannak kötve a kezeim, mögöttem nincs egy biztos anyagi háttér, nem nyúlhatok hozzá egy közös készlethez, ha éppen rosszul áll a szénám. Biztosan megérted. - némi rizsa még a végére, és egy félmosoly.
- Egyelőre még nincs. Volt már néhány érdeklődöm, akik szívesen felvásárolnák az érceimet, azonban mivel lassan fejlődöm ezért nem adtam senkinek sem rá biztos választ. - meg persze manapság senki sem becsüli meg annyira a beszállítókat mint amennyire azok megérdemelnék. Sajnos a nagyobb céhek megszerzik maguknak amit szeretnének, és a kishalaknak nem jut semmi sem. Vagyis a kis szintűeknél legalábbis.. A férfi bókjai jól estek a lánynak, egy mosollyal hálálta meg, időnként még egy picit zavarba is jött az ártatlan, szolid bókok hallatán.
- Dehogy, valójában bókolni szerettem volna, de én nem tudok olyan szépeket mondani mint amilyeneket te. - közben a férfi közelebb hajolt, a lány pedig félve összezárta a száját, talán csak egy picurit, résnyire mégis nyitva hagyta, elméje szinte kiürült, majd a váratlan pöckölésre hátrébb huppant, kezeit a homlokára kapva, dörzsölgetni kezdi mintha fájna neki, pedig erről szó sincs. Csak azok a fránya reflexek tehetnek erről. Viszont ami valójában okot adott neki a meglepődésre az nem a pöckölés, hanem a férfi szavai voltak. Szemei nagyobbra nyíltak mint korábban, és mozdulatlanul hallgatta, közben persze érezte a másik érintését, és amikor már úgy látta, hogy nincs több mondanivalója előrehajolt, és egy igyekezett egy csókot lehelni az ezüstös lovag ajkaira, feltéve ha az nem ellenkezett. Ha a férfi belement a csókba, a lány előbbre hajolt picikét, térdeire nehezedik, és ha sikerül kioldoznia ujjait a férfiéból akkor kezei is egyenesen előre zuhan, és valahol két láb között érhet célt.
- Szeretem a meglepetéseket. Neked pedig folyton folyvást sikerül meglepned valamivel. Ennek itt nagyon örülök! El sem tudom mondani mennyire. Azonban... ha most odaadnám magam neked, azt sosem bocsájtanám meg magamnak. Én egy tisztességes nő vagyok, nem egy szelet torta, vagy egy darab hús. Tisztellek, és felnézek rád, viszont, szeretnék több időt eltölteni veled mielőtt még olyasmit tennék. Tudod... a családom nagyon vallásos, és a nevelésük miatt... Remélem megérted. -

by **Silver** Kedd Szept. 08 2015, 16:54

Hiába mondott többet, végül csak jobban összezavart. El nem tudtam képzelni, mi lehet ez a munka, és azt hiszem nem is tudtam leplezni az értetlenségemet, csak pislogtam, mint hal a szatyorban. Ugyanakkor már-már azon a határon voltam, hogy cikinek éreztem még jobban belekérdezni, és az értetlen fejemmel terhet róni a lányra, szóval inkább csak hümmögtem, mintha érteném.
- Miért nem lépsz be egy céhbe? Szólóban sokkal nehezebb boldogulni - vetettem fel a kérdést, hiszen kíváncsi voltam, miért választotta inkább a bizonytalanságot, az állandó csapatkeresést, és a többi szólózással járó dolgot. Vajon egy rossz élmény miatt, vagy csak nem talál neki megfelelő céhet? Ezernyi megoldás, lehetőség létezett, és én tudni akartam, hogy az ő története melyikkel áll elő.
Aztán én is kissé zavarba jöttem, és csak egy félszeg mosolyra futotta tőlem, meg szemlesütésre. Örültem a dicséretnek, és szerettem is volna valami frappáns válasszal előállni, de amikor eszembe jutott egy jó szófordulat, akkor már késő volt. Hiába, Mayumi mellett nem feltétlenül jönnek a számra rögtön a dolgok, elbűvölt, elvarázsolt a lénye, a jelenléte, a közelsége, a friss illata. Kicsit szélesebbé vált a mosolyom a pöccintésre adott reakcióját látva, olyan ártatlanul dörzsölte meg a homlokát, mint egy kisgyerek. Csakhogy a lány már messze nem volt gyermeki, amit a csókja is bizonyított, és míg ő rám dőlt, én gyakorlatilag magamra is húztam. Mindkét kezemmel átöleltem a hátát, és magamhoz szorítottam, immár vízszintes helyzetben.
- Nekem nem úgy tűnik, mintha olyan neveltetést kaptál volna - mormogtam az orrom alatt alig hallhatóan. Ahogy flörtölt velem, ahogy elcsábított, az nem egy visszafogott lányra volt jellemző, de tudtam ám, hogy ez is egy próbatétel. Ellen kellett állnom a kísértésnek... vagy fordítva, és a szavainak nem szabad higgyek? A kezdeményezést, a férfiasságot várja tőlem? God, I don't know @.@

Semmi se lenne meglepő, és benne volt a pakliban, hogy akármit csinálok, azzal aknára lépek. Inkább csak megcsókoltam újra, érzékien, és simogattam a hátát.
- Nem is, te egy egész torta vagy, és minden szeleted, a díszek rajtad mennyeiek és ízlésesek - reagáltam. Nem értettem egyet, és nem is győzködtem, úgy voltam vele, hogy válasz helyett inkább hagyom, hogy sodródjunk az árral - Mesélsz a gyerekkorodról? - kérdeztem újabb két csók, puszi között. Ha már szóba került. Én így szerettem, beszélgetés közben felvetődik egy-egy téma, és úgy ismerem meg minél jobban a másikat.

by **Mayumi** Szer. Szept. 30 2015, 22:00

Egy nem várt kérdés. A lány egy pillanatra eltűnődött, hogy mit válaszoljon a kérdésre. Igazából mindenféle válaszötlet eszébe jutott csak az igazságot lenne fájdalmas közölni a fiúval, mégpedig az, hogy senki sem invitálta még meg korábban céhbe. Talán a kis szint, talán az ellenszenves viselkedés tehet róla, bárhogyan is, ezt egy kicsit mindig is szégyellte, és zavarta őt.
- Nos... - belekezdett a mondatba, azonban szinte azonnal elcsendesedett, picit összébb húzta magát, fejét elfordította a fiúétól, a szoba sarka felé pillantott, eltűnődött ismét, hogy vajon mit is kellene válaszolnia, hiszen egyik válasz sem lenne helytálló, az igazság pedig fájdalmas, és kellemetlen. Azonban már olyannyira sokat gondolkodott, hogy kezdett cikivé válni a csend, és bele is pirult a saját meggondolatlanságába. - Ez nem olyan egyszerű... Ráadásul én egy Erős és Határozott nő vagyok! Nem szükséges a könnyebb utat választanom! - vágja rá, igazából egyfajta tématerelés gyanánt, de a mondata végére még bele is remegett a hangja, de igyekezett továbbra is terelni.
- Kezd kiszáradni a torkom. Biztos a sok beszédtől. - végignyal a felső ajkán, mintha incselkedne a fiúval. Közben minden megy a maga módján, lágy előre dőlés, mély dekoltázs, félmosoly, és csillogó szemek, amelyek egyenesen a lovagéba bámulnak. Természetesen nincs ezzel semmiféle hátsószándék, csupán az amit eddig is tett. Megszerzi amit meg akar. Ezúttal pedig a "csiszolatlan gyémántra" fáj a foga. A legtöbb unalmas férfi azonnal kap az alkalmon és megpróbálná magáévá tenni, a lány pedig kénye-kedve szerint rendre is utasítja őket. Persze csak azokat akiket nem talál megfelelőnek.. A próbatétel ezúttal kicsit talán a szokásosnál is kegyetlenebb volt, nem csupán felcsigázza szerencsétlent, de még átkozott feladványokkal, véletlenszerű dührohamokkal, erős hangulatingadozásokkal is megspékeli a színjátékot. Minden tőle telhetőt bevetett. Majd a férfi reakciójára elkerekedik a szeme, fejét a másik vállára hajtja, hogy Silver még véletlenül se lássa a meglepettséget a szemében.
- Aranyos vagy. Szeretem a bókjaid. Szeretem az akcentusod, és azt hiszem a türelmed is. Annyira örülök neki, hogy nem vetetted rám magad mint holmi kiéhezett kutya, aki azon nyomban ráugrik az első elérhető "lyukra". Te tényleg egy lovag vagy! - dicséri meg a fiút, és igyekszik úgy feküdni, hogy Silver kapjon levegőt, és ő se érezze magát kényelmetlenül. A fiú mellé húzza magát, fejét továbbra is a vállán pihenteti, kezével pedig a fiú mellkasát simogatja.
- A gyermekkoromról? Nincs semmi különleges a gyermekkoromban. Egyszerű gyermek voltam, a szüleim rengeteget dolgoztak ezért már korán megtanultam, hogyan is lássam el magam. Többnyire egyedül voltam otthon, illetve rengeteget játszottam a szomszéd fiúval, aztán pedig elköltöztünk. Rengeteget költöztünk, Japán több részén is laktam, sok embert megismertem, sok mindent kipróbáltam, viszont nem igazán jeleskedtem sem a művészetekben sem pedig a sportban. Egyedül talán a kitartásom és a céltudatosságom volt az ami kiemelkedett a többiekétől... Nem tudom.. mire vagy kíváncsi úgy igazából? Könnyebb ha kérdezel. És szeretném ha te is mesélnél egy keveset magadról. A gyerekkorodról.

by **Silver** Pént. Okt. 02 2015, 20:32

Kíváncsian vártam a választ, de nem nagyon akart megérkezni. Még a fejemet is oldalra billentettem. It's not like úgy könnyebb lett volna, csak... nem tudom, valahogy így esett jobban a várakozással eltelő néhány pillanat. Néhány hosszú, hosszú pillanat. Már belekezdett a válaszába is, de aztán mégis csak egyetlen szóig jutott vele, és én kezdtem úgy érezni, hogy nincs is válasza igazából. Nem vagyok egy nagy zseni, de ezen a feleleten még én is éreztem, hogy erőltetett Suspect

- Sokáig én is ódzkodtam tőle, de aztán mégis összeszedtem a bátorságom és jelentkeztem. Nem bántam meg, nagyon sok élményt ad a céhem, most már úgy vagyok vele, hogy nélküle nem is lehetnék teljes ebben a világban! - mosolyogtam rá Mayumira bátorítóan, miután mindezt lelkesen előadtam. Yes, úgy éreztem, hogy ha kicsit bátorítom, az segíthet neki rájönni arra, amire én is rájöttem. Minden további nélkül meghívtam volna a Justice League-be, ha nem lett volna így is gyakorlatilag tele a céh... pedig egy ilyen nemes lelkű lánynak helye lenne nálunk!
- I-it's nothing. Öhm... nem sietettem, ha még nem érzed magad késznek, hehe... ^^" - nevetgéltem kínomban, mert... igazából... nem szerettem volna bevallani, de annyira ellenállhatatlan volt... Óriási önuralom kellett ahhoz, hogy ne nyúljak hozzá. Igyekeztem másra gondolni, de ilyen közelről tisztán éreztem az illatát, a teste melegét, és ahogy simogatta gyengéden a mellkasomat, az egyenesen őrjítő volt @.@

Én igyekeztem a hátára koncentrálni, és ott rajzolgatni az ujjammal, de veszélyes játék volt, és a vékony anyagon keresztül egyre csábítóbb volt a gondolat, hogy a csípője felé tévedek, vagy esetleg még lejjebb.
- Kalandosan hangzik, de mennyire voltál így magányos? - kérdeztem. Én valószínűleg imádtam volna a sok utazgatást, mert nem bírtam egy helyben maradni és nagyon eleven voltam kiskölökként, de ha egyedül lettem volna, valószínűleg megőrülök és képzeletbeli barátokat találok ki, vagy nem tudom.
- Nekem van egy bátyám. Az egész gyerekkorom abból állt, hogy versengtünk. Ki tud hamarabb felkelni, elkészülni a suliba menet, versenyt futottunk, ki ér oda a kapuhoz hamarabb, rivalizáltunk a jegyek terén, a sportban, a lányoknál... mindenütt! Van amiben ő volt jobb, van amiben pedig én. Sokszor civakodtunk is, de a vége mindig az volt, hogy megfogadtuk, máskor a vesztes lesz a jobb. Óriási motiváció volt, hogy legyőzzük egymást, a rokonok meg egy idő után már kínosan ügyeltek rá, hogy teljesen egyforma ajándékot kapjunk - nevettem fel, és azt kívántam, bárcsak ő is itt lenne most. Persze már hosszú évek óta nem volt ugyanaz az életünk, mint gyerekként - Hihetetlenül éveztem a gyerekkoromat - tettem hozzá, és annyira belemerültem a mesélésbe, hogy észre se vettem, mit csinálok. Már a fenekét cirógattam, nem a hátát pale

by **Mayumi** Hétf. Okt. 12 2015, 20:24

- Majd talán egyszer ha késznek érzem magam rá én is csatlakozom egy olyan közösségbe ahova úgy érzem, hogy illeni fogok. Egyelőre még keresem önmagam. De még így céh nélkül sem vagyok magányos. Sok kedves emberrel szoktam beszélgetni, és még most is egy hős lovag társaságában vagyok. Lehetne ennél is jobb a napom? Ne válaszolj, tudom, hogy nem lehetne, mert ez így is tökéletes. - a lány nyelvet ölt és halk édes kuncogásba kezd. Valójában jól érezte magát, és nem csupán azért mert jó a társasága, hanem azért is mert minden Silverrel eltöltött perccel egyre biztosabbnak érezte, hogy újra célt talált az életének. Új célt, új kísérleteket, új ötletekkel, és új tapasztalni valókkal. Mennyi jegyzet, mennyi adat. Szinte már látja magát a díjátadón ahol megjutalmazzák a sikerkönyvért amit a saját kezűleg írt az összegyűjtött tapasztalatai alapján. Egy valódi úttörő lesz a csodás felfedezésekért, és büszkén bebizonyítja, hogy a nők és a férfiak között sosem lesz egyenlőség, hiszen a nők mindig is magasabb szinten álltak.
- Annyira jó vagy hozzám! - csókot lehet a férfi arcára - Ez a jutalmad a türelmedért. Szívesen főznék vagy sütnék is neked valamit azonban a jártasságaim fejlesztésével nem igazán foglalkoztam, ezért valószínűleg valami ehetetlen moslékkal tudnék csak szolgálni, azt pedig senki sem szeretné. Hidd el, pocsék szakács vagyok idebent. - A hangsúly főleg a mondat végén érződik, hiszen a kinti világban más volt a helyzet. Nem egy mesterszakács ugyan, de a rizst mindig tökéletesen el tudta készíteni, ahogyan az egyszerűbb ételekkel sem volt különösebb gondja hála a háztartástan óráknak.
- Eleinte nagyon hiányoztak a barátaim. Viszont hamar be kellett látnom, hogy mire újra összebarátkozom valakivel addigra úgyis tovább költözködünk, ezért egy idő után feladtam. Az egyik gyermekkori barátommal sokáig leveleztünk egymással, azonban egy idő után ez abbamaradt.... Tudod, úgy igazából az összes lakhelyem közül a tengerpart hiányzik a legjobban! Imádom a sós tengeri levegő illatát, van benne valami megnyugtató. Valami nosztalgikus.. - szinte el is tudja maga előtt képzelni ahogyan kiáll egy szirtre szélesre tárja a karjait és élvezi ahogyan a szél lágyan simogatja a hátát, a lábait, a karját, gyengéden táncoltatja a ruháját és a haját. Silver-kun gyermekkorának történetét hasonló érdeklődéssel fogadta mint a korábbiakat, csendben hallgatta, és időnként meg is lepődött egy-két dolgon, azoknak hangot is adott.
- Hű, nem is sejtettem, hogy egy testvér ennyire tudja motiválni az embert! Ma is tanultam valamit! - persze a figyelmét az sem kerülhette el, hogy a férfi keze lentebb tévedt, de nem szólt neki, sőt mi több úgy tett mintha észre sem venné! Picit mocorgott ugyan, de végig tartotta a szemkontaktust, majd egy picike ásítást is imitált, természetesen a szája elé téve a kezét ahogyan illik.
- Nem tudom, te, hogy vagy vele, de én nagyon elfáradtam. Mozgalmas napunk volt, jó lenne aludni egyet. Holnap korán el kell mennem, van némi elintézni valóm, szeretnék száztíz százalékos lenni! - ekkor az öklével a szemei kezdi dörzsölgetni, és a lepedő után nyúl.
- Remélem mihamarabb folytathatjuk majd ezt a beszélgetést. Vagy akár egy másikba is belekezdhetünk majd, mondjuk egy vacsora mellett? :]

by **Silver** Csüt. Okt. 15 2015, 13:57

Ha azt kéri ne válaszoljak, akkor nem válaszolok, úgyhogy csak mosolyogtam a szavain. Igazán happy voltam, hogy én is ővele lehetek, és bíztam is benne, hogy egyszer meg fogja találni a neki való céhet, ahogy nekem is sikerült, és talál olyan barátokat és lelki társakat, amilyeneket én is. Addig is szerettem volna megosztani vele a boldogságomat, egyre biztosabb voltam benne, hogy szükségem van erre a lányra. Kedves volt, önzetlen, és nem utolsósorban gyönyörű, a szavai pedig melegséget keltettek a szívemben, ahogy csilingelő hangján a fülembe búgta azokat. Majd' kibújtam a bőrömből, kicsit jobban magamhoz is szorítottam örömömben, hogy ilyen kincsre leltem.
- I hope egyszer megkóstolhatok valamit, amit te készítettél, de addig is mást kell kitalálnod - kacsintottam rá Mayumira, majd kuncogtam kicsit.
- I'm sorry. Szerencsére itt aztán tényleg kicsi a világ... és úgy tűnik, itt leszünk még egy ideig - mondtam, utalva arra, hogy nyugodtan barátkozhat, mert hát a szintek átmérője alig néhány kilométer, és jó a közlekedés feljebb, itt nem lehet elszakadni egymástól olyan könnyen. Mindenesetre tengerpart... volt olyan edzőtáborunk, amikor a tengerhez mentünk és homokban edzettünk, kifejezetten élveztem a napsütést és a meleget, de vajon mennyire más, ha minden nap láthatom a partot, és mondjuk télen hűvös van, vagy esik az eső?
Aztán ugyan belefeledkeztem a beszédbe, de amint kijöttem a "transzból", a mocorgásával együtt könnyen felfedeztem, mi is történt, mire elpirultam és úgy kaptam el a kezem onnan, mintha forró vasat fogtam volna meg. Készen álltam rá, hogy bocsánatot kérjek, de a lány fel se hozta, nem is utalt rá. Talán nem is zavarta annyira? Anyway, inkább a lapockája környékére helyeztem a kezeimet. Még mindig zavarban voltam kicsit az incidens miatt, és szégyelltem magam, de én is éreztem, hogy mennyire nehezen tartottam kordában a vágyaimat, miközben ennyire lenge ruhában feküdt mellettem egy valódi angyal.
- Alright, én is kicsit álmos vagyok - adtam be a derekam - Mit szólnál hozzá, ha a tengerpartra mennénk piknikezni? - ajánlottam fel az alternatívát. Végül is a vacsora megvolt ma, nem árt egy kis változatosság, és úgy tűnt számomra, hogy a beach ideális helyszín, ha ennyire szerette. Addig is segítettem a takarót magunkra húzni, és mosolyogva figyeltem, ahogy behunyja a szemét, és elalszik. Csak azután hunytam le én is a szemem, mikor már édesen szuszogott.

Köszi a játékot, folyt. köv. a küldiben Wink

by **Akichi Murai** Vas. Dec. 27 2015, 17:20

"Szóval merre kéne mennem?"- erre gondoltam először mikor elkezdődött minden. Elhatároztam, hogy itt várakozok egy emberre , aki segítene nekem hol tudnék mindent elindítani az alapoktól kezdve.
Miközben várok észre vettem valamit: a tojás ami ott volt a közvetlen közelemben repedezni kezdett és utána egy kis sólyom tört ki belőle. Ez még először még nem is jelentene sok bajt, de utána történt a krakk: a kis fióka egy gyerek hangján megszólalt, "Papa, papa te vagy az?". Ekkor jöttem rá, hogy gyengén de értem az állatom beszédét. Elmeséltem neki mi történt és ő is benne volt, hogy várjunk hátha segítene nekünk. Gondolkoztam rajta mi legyen a neve, de csak egy név jutott eszembe: Skyfaller. Szerencsére a mozgásából azt vettem észre, hogy neki is tetszik.
Hamar megtanult repülni, így miközben én egymagamban ültem és vártam, ő közben elrepült és megismerte a teret. Én is így tettem: a távolban mintha egy párt láttam volna az egyik padon, a szökőkútnál éppen kereskedtek, valakik a küldetés táblát nézték nagy sietséggel. Az ég szép kék volt, mintha az "error"-okkal teli ég és a GM megjelenése soha nem is történt volna meg. A távolban egy templomot láttam, annak is csak a tetejét a rengeteg madárral, köztük Skyfaller is ott volt. Gondolataimba merülve ott ülök egyedül Sky társaságában, segítségre várva.

by **Shukaku** Vas. Dec. 27 2015, 17:43

Valahogy az Ébredő idomárok száma manapság megfogyatkozott, és ezt Shu nem nagyon tudta mire vélni. így még inkább kereste az ismeretlen idomárokat a tömegben. Néha szerencséje volt, amikor rátalált egy-egy kaszttársra, ám vicces történések is kerekedtek ebből a nagy társkeresésből. Találkozott olyan kardforgatóval, aki egy kasztváltás előtt idomár volt, de azután a céhvezére tanácsára váltott, ám még mindig annyira kötődött az idomársághoz, hogy az összes felszerelésének a kinézetét idomárosra cserélte, és még a kisállatot is megtartotta maga mellett, persze már nem harci petként. A legtöbb kaszttárs azonban vagy nem Ébredő volt, vagy nem szorult segítségre, így kis idomárunk kezdte magát egyedül érezni. Igen, ott voltak az Angyalkák... de... de ekkor Timidus valamit felfedezett a templom tornya körül, és intett is a társának, akinek arcán hatalmas mosoly kezdett felrajzolódni. A fehér-kék, körülbelül német juhászkutya nagyságú tollas sárkány azonnal fel is röppent, és lassú szárnyalással közelítette meg a sólymot, majd landolt a tornyon, és a közös nyelven szólt hozzá, amelyet eddig a petek túlnyomó része megértett.
-Szervusz. Timidus vagyok, a Jumpy Vigor céh tagja. A társam odalent várakozik, szeretnénk titeket megismerni.
Mutatott le a tér egyik pontján tébláboló Shura. A kislány jól kivehető volt, hiszen élénk kék ruhája még a karácsonyi díszekkel telepakolt főtéren is világított, és könnyű volt kiszúrni, mert izgatottságában még kissé szökdécselt is. Timidus persze nem volt ilyen izgatott, és bár ő is fontosnak tartotta az idegenek megismerését, a barátok szerzése már mást jelentett számára, mint az idomárnak.
-Megtennéd, hogy elvezetsz minket a te társadhoz? Nem láttunk még titeket itt, és ha kezdők vagytok, akkor szívesen segítünk eligazodni a világban.

by **Akichi Murai** Vas. Dec. 27 2015, 18:15

Mikor felnéztem az égre láttam valamit: Skyfaller közelében egy sárkány-kutya keverékű állatot vettem észre. Jeleztem neki, hogy vezesse ide kíváncsi vagyok rá kinek az állata az iménti sárkánykutya. Újonnan képességemnek hála miközben jött elárulta, hogy Timidusnak hívják és a társa a közelben tartózkodik. E nyelvet nem nagyon ismerem de a megfelelő szavakat tudtam így köszöntöttem őt.
-Üdvözöllek Timidus! Engem Akichinek hívnak, a sólyomnak akit követtél Skyfaller, a társam.
Timidus a távolba nézett, ahol egy lányt láttam a tömegből felénk jönni. A lány eléggé nagy kedvében volt, biztos annak örült, hogy egy újabb Idomárral találkozhat. Az igazat megvallva kíváncsi vagyok, hiszen ő az első aki felénk jött úgy hogy sejti ki lehetek. Mikor megérkezett bemutatkoztam.
-Szia! A nevem Akichi és a társam, Skyfaller egy fiatal sólyom.
Mikor bemutattam neki Sky furcsán viselkedett: A tollai ragyogni kezdett és Éjfekete színre váltott. Új volt nekem hiszen még én se ismerem rendesen, viszont szerintem ezzel üdvözli a másik idomárokat (valami megérzése lehet).
-Bocsi, nem tudom miért csinálja, biztosan kedvel téged. Kezdő vagyok. A felszereléseden látom, hogy nagy szintű vagy. Még új vagyok segítenél körbe vezetni?
Az arcán láttam, hogy elfelejtettem valamit és már eszembe is jutott hogy mi.
-Elnézést, eléggé faragatlan vagyok. Te már tudod a neveinket én viszont csak annyit tudok, hogy a társad neve Timidus. Szóval, Téged hogy hívnak, illetve hogy hívhatlak?

by **Shukaku** Vas. Dec. 27 2015, 19:47

Nem, nem sárkánykutya, csak kutya méretű tollas sárkány. Timidus bólintott arra, amikor Skyfaller a társához invitálta, és követte is a sólymot. Neki azért, mivel sokkal nagyobb volt, elég volt csak volt csak vitorláznia, és így is landolt a másik idomár mellett. Vitorlázás közben persze ő is jelzett a farkának intésével Shunak, hogy kövesse, bár látás jártasság nélkül ilyen távolságból az ilyen kis mozdulatokat azért elég nehéz lehetett kivenni, de szerencsére az idomárnak erre nem is volt szüksége. Ahogy Timi nem az ő irányába indult vissza, ráadásul a madárkát követte, már sejtette, hogy Akichi felé veszik az irányt, így ő is arra igyekezett. Ha jól értettem, és Murai a saját nyelvén köszöntötte a sárkányt, akkor sem láthatott semmilyen meglepődést a sárkány arcán, vagy a tekintetében. Timi elraktározta a tudást, hogy Szophiehoz hasonló képességű idomárral találkozott, és tudta, hogy ennek Shu is nagyon örülni fog. Viszont mivel köszöntötték, ő is köszönt, méghozzá mellsőinek megrogyasztásával, ahogy a japánok között illik, meghajolt, és csak ezután szólalt meg, ezúttal emberi nyelven.
-Szervusz Akichi. Igen, a méreteiből sejtettem, hogy fiatal, ahogyan te is az vagy. A sólymokat is felismerem, bár közelebbi ismeretségbe még nem sokkal kerültem.
A színváltás sem kerülte el a figyelmét, azt azonban ő sem tudta, hogy mi lehet ez, bár tippje volt.
-A menüdben megnézheted, hogy van-e már képessége Skyfallernek. Az ilyen effektek általában a képességek előjelei.
Ekkorra már Shu is megérkezett, ő is meghajolt, és mosolyogva hallgatta végig a lányt, és sűrűn bólogatott. Bemutatkozott volna ő is, csak mire szóhoz jutott, már meg lett kérdezve a neve. Egy kicsit zavarban volt, hátha úgy sejti a másik, hogy modortalan volt, amiért nem ezzel kezdte, de azután gyorsan kiverte a fejéből a gondolatot.
-Persze, szívesen körbevezetünk titeket... bár elég nagy a város, szóval tudnunk kellene, hogy mit szeretnétek megnézni. És nem, nem vagy faragatlan, nekem kellett volna bemutatkozással kezdenem. Shukaku vagyok, és Shunak hívhatsz, ha úgy könnyebb, őt pedig Timinek.

by **Akichi Murai** Vas. Dec. 27 2015, 20:08

-Shukaku? Úgy hallottam, hogy te eléggé jól ismered az idomárság alapjait. Amúgy elsőnek felszereléseket szeretnék vásárolni Skyfallernek, pénzt szeretnék szerezni későbbre, illetve az egész várost megismerni.Most jut eszembe! Azt mondtad, hogy ez a színváltozás a képességszerzésnek az első jelei. Mire gondolsz?
Miközben a válaszát vártam észrevettem valamit Sky-on: az egyik tolla tűz vörös lett, de én is csak akkor vettem észre amikor a kezeim közé szállt... Még valami piszkálta az oldalamat.
-Bocsi ha megkérdezem de te is tudod mit mondanak a társaink? Mert azt vettem észre Timin és Rajtad is, hogy értettétek amit mondtam a saját nyelvükön.
Elmondok neki néhány dolgot, hogy tudja mi is helyezetem jelenleg...
Ha nem zavar mesélek magamról valamit, azt hogy miért is akartam egyből állatidomár lenni, mikor megérkeztem ,remélem nem okoz gondot, illetve te is mesélsz a te helyzetedről. Na a történetem ott kezdődik amikor az iskolában is az állatok között szerettem lenni. Már félre ne értsd csak az udvaron rengeteg madár volt és néha eltévedt kutyákat is találkoztam. Elkezdtem gondozni őket melyek aggasztották a többieket, mivel így is egyedül szoktam menni az állatokkal. Egy évvel megérkezésem előtt egy remeténél voltam aki rengeteg vadállattal volt körülvéve.
Erre elszomorodtam, mivel a valóság jut az eszembe így inkább abbahagytam.
-Sajnálom, nem tudom fojtatni. Remélem megérted. Inkább térjünk vissza! Már alig várom az utazásainkat, mint én, mint pedig Sky.

by **Shukaku** Vas. Dec. 27 2015, 21:39

-Hááát... izé... igyekszem...
Vakargatta a tarkóját Shu elpirulva. Nem tartotta magát hírességnek, de azért annak mindig örült, ha már hallottak róla, annak meg pláne, ha jó színben tüntették fel, és most nagyon úgy érezte, hogy ez a helyzet. Persze ő volt az, aki konkrétan kereste a kicsiket, hogy segítse őket, ő üzemeltette a Dojot is, az ő céhe működtette a Szabad Rablás Boltocskát... ennyi azért elég lehetett a hírnévhez. Na de azzal már gond volt, amikor ebből eredően elvárásaik is voltak az embereknek felé úgy, hogy nem is ismerték, és olyan elvárásaik, amiket talán teljesíteni sem tud. Ebben a kérdéskörben viszont pont tudott, úgyhogy gyorsan elő is halászott pár szórólapot az eszköztárából.
-A felszerelésekben már rögtön tudok is neked segíteni. A céhünk, a Jumpy Vigor működtet egy boltot, ahol egyes tierű felszereléseket árulunk a kezdőknek, és az egész becsületkassza alapon működik. Tehát annyit fizetsz, amennyit gondolsz, és ha nincs pénzed, akkor ingyen is elviheted a felszerelést... csak ugye arra szoktuk kérni a vásárlóinkat, hogy ha nem használják, akkor hozzák vissza a dolgokat.
A szórólapon csak a bolt neve volt, egy kis kép meg a koordináták, amivel meg lehetett találni a térkép segítségével.
-A pénzkeresés már picit neccesebb. Ugye küldetéseket a Főtéren lévő táblákról a legkönnyebb felvenni, ott általában kezdő küldik vannak meghirdetve, pont ezért. Látod? Ott vannak!
Mutatott egy irányba, ahol valóban nagy táblák díszelegtek, egyiken egy térkép volt, a többire azonban cetlik és szórólapok voltak kiaggatva, ami mind egy-egy küldetést rejtett.
-De jelentkezhetsz is ugyanott, és akkor értesít a rendszer, ha új küldi van, és jelentkezhetsz, ha tetszik. Mi szeretünk a hagyományos módon kijárkálni és megnézni... de azok mi vagyunk. Persze az a legegyszerűbb, ha jelentkezel egy céhbe, és azoknak a bankjai általában dugig vannak pénzzel, és szívesen segítenek, meg felszerelnek, meg minden. A képesség pedig...
Elmosolyodott, majd nyitott tenyerét a lány elé emelte.
-Ha ideadod a kezedet, akkor megmutatom, hogy hol találod a menüdben a képességek leírását. Neked is van képességed, és Skyfallernek is van képessége. Lehet, hogy ő még nem kapta meg az övét, de már a tollak változása sejteti, hogy milyen lesz a képessége... de ebből még semmit nem tudok.
-A lány tud beszélni a petek nyelvén.
Jelentette ki Timidus, és a lány következő kérdésével már ez teljesen egyértelművé is vált.
-Akkor már meg is van a te képességed. És... hát Timi ugyan nagyrészt érti a többi petet. A petek nyelve nagyon különös, mert sok fajta létezik. Vannak, akik csak állathangokat adnak ki, amik valóban állathangok. Vannak, akiknek az állathangok mögött nyelv is van. Amikor Timi pici volt, ő is csak sárkányul beszélt, és jó pár szót megtanultam tőle, de én például ugye a sólymok vijjogását nem értem, a petek viszont egymást legtöbbször megértik. Azért mondom, hogy legtöbbször, mert találkoztunk már olyan pettel, akit egyikünk sem értett. Sőt, olyanokkal is, akik gondolatátvitellel kommunikáltak.
Na ebből már sejthető volt, hogy Shu is imádja az állatokat, és lelkes kutatójuk. A történetre mosolyogva bólogatott, és figyelmesen hallgatta, ám amikor hirtelen megszakadt, csak értetlenkedve pislogott. Nem, nem értette meg, de mivel nem akart semmit erőltetni, így csak bólintott.
-Én... én nem remetével éltem, hanem apuékkal egy nemzeti park erdejében. Apu vadőr volt, és az egész család ott élt vele, mielőtt...
Na és ekkor megértette, hogy miért hagyta abba a másik a beszédét, mert a kinti szörnyűségekről ő sem akart beszámolni.
-És... oké... akkor... mit nézzünk meg előbb?

by Ajánlott tartalom