Re: Kezdetek Erdeje

by **Justin Taylor** Vas. Szept. 07 2014, 19:49

Szerintem azok után ami történt Shukaku talán soha többet nem jön Arni közelébe … sőt nem, hogy Arni, hanem semmilyen ló közelébe. Nagyon megijedtem amikor megindult felé a ló és nem láttam, hogy mi történik. Akár agyon is taposhatta volna és akkor a lánynak vége. Azt sosem bocsátottam volna meg magamnak … hogy nem tudtam visszafogni a lovat. Szerencsére azonban Shunak nem esett baja, sőt szerintem én még jobban meg voltam rémülve mint ő. A lány csak értetlenül pislogott, nem igazán fogta fel, hogy mi zajlik körülötte. Szerintem még hülyének is nézett amiért így megijedtem. Még szép, hogy megijedek mikor én csak a háttérből figyeltem tétlenül … már nem tehettem semmit. Minden azon múlott csak, hogy Shu elugrik-e vagy nem.
- Sajnálom. – Lesütöttem a szememet és kezeimet ökölbe szorítottam. – Sajnálom, hogy nem tudtam vissza fogni Arnit és, hogy veszélybe sodortalak. Ha nem ugrottál volna el időben … akkor… - Nem. Nem abba bele sem merek gondolni, hogy mi lett volna akkor. Nem akarom el hinni … hogy tényleg megtörténhetett volna. Ez a kép … ez a bűntudat … most már egész életem során kísérteni fog.
Szememet az előttünk elterülő mezőre vetettem, hogy lássam hova szaladt a lovam. Azért jó lenne tudni, hogy nem- e megsérült ő is mikor azt sem tudom mitől ijedt meg. Lehet, hogy valami kígyót látott ami akár meg is marhatta. Szerencsére azonban sem Shunak, sem Arninak nem esett semmi baja. Az egyetlen személy aki talán komolyabban sérült én voltam, mikor le estem a lóról. De erről már sikerült teljesen el feledkeznem, mert nem igazán érdekelt akkor, hogy mi van velem.
Az előző sokk és a szőrös manó vadászat alatt fel sem tűnt, hogy a nap már a végéhez közeledik. Már vadakat sem lehetett látni és az ég is narancssárga színbe váltott át.
- Lassan be esteledik. Ideje lenne el indulni. – Shu felé fordultam. - Köszönöm neked ezt a remek vadászatot és még egyszer elnézést a kellemetlenségért amit okoztam.

by **Shukaku** Vas. Szept. 07 2014, 22:16

Shu még akkor sem nagyon értette, hogy mi is zavarta meg annyira Justint, mit sajnál, miért szorítja ennyire erősen, mint nevetnek olyan nagyon, min kellett ennyire megkönnyebbülnie, miért kell megbocsájtania… nagyjából egyáltalán semmit nem értett ebből az egészből az ég egy adta világon, de azt tudta, hogy jelenleg semmiképpen és semmiért nem haragszik a fiúra, semmi oka nincs arra, hogy haragudjon, meg nem is tudja, hogy miért kellene haragudnia, de nem is fog akkor sem, ha megtudja, hogy miért kellene, mert biztosan csak butaság. Amikor pedig Justin még el is mondta, hogy mitől ijedt meg ennyire, őszinte nevetésben tört ki, és bár nem akart a fiún nevetni, mégis ez történt, de persze egyszerre vele is nevetett, és persze azon, hogy erről igencsak könnyen meg tudja őt nyugtatni, és soha többé nem kell majd ilyesmitől félnie, ha együtt mennek szafarizni.
-Jajj Justin!
Ölelte meg ő is most már szorosan a fiút, és csak nevetett. Legszívesebben megpaskolta volna a fejét, vagy valami, de nem akart ennyire anyáskodó lenni, de valahogy az, amit mondani készült, meg ez az egész szituáció, hogy ennyire felette volt a fiúnak mindenben, hála ennek a világnak, erre emlékeztette. Nagyon remélte, hogy nem fog ellentéteket szülni ez köztük. Justin nem volt az a tipikus fiú, de általában őket zavarni szokta, ha a lányok kerekednek felül valamiben.
-Justin, emiatt nem kell aggódnod. Semmi nem történt volna akkor sem. Ha szafarin vagyunk, akkor akár egy elefántcsorda is elüthet, mert nem sebeznek sokat. Huszonhármas szintű vagyok, meg fogom tudni magam védeni. Arni maximum egy-két pontot vett volna le a páncélomból.
Rámosolygott a fiúra, és látszott rajta, hogy ő valóban nem idegeskedett ezen.
-Nem okoztál semmi gondot. Sőt! Nagyon szépen köszönöm ezt a csodálatos napot.
Egy füttyjellel üzent Timinek, megvárta, amíg Justin újra befogja Arnit, majd megfogta a fiú kezét, és elindultak a védett övezet irányába.

/ És useresen is nagyon szépen köszönöm! ^^ /

by **Hayashi Yuichi** Szer. Szept. 10 2014, 22:02

Koshitsu Esutel

Sokadik napja haladok el, ez a tábla mellett, de minden napra volt valami ügyes bajos tenni valóm, vagy a színtiszta edzés. Persze, vele voltam a legtöbbet, és most csak tartok egy kis nosztalgiázós napot, amikor még minden nap ellátogattam Rita boltjához csodálni a szabdalót. Titkon még talán a szívét is el akartam csábítani, csak hogy adjon egy szabdalót.. idióta én. Azonban most ez a tábla megállított. Belenéztem a naptáramba és egy dologra azonnal figyelmes lettem. Nioval odakint a rengetegben, egy évvel ezelőtt voltunk azon a dombon és ennek a napja, holnap esedékes. Ma pedig a tábla szerint táncos mulatság. Álarcos bál, a frontharcosok tiszteletére. Zárt körű rendezvény.
A legutóbbi érdekesre sikerült, gondoltam vissza az emlékeket felidézve. Mondhatni, izgalmas, rosszabbul is sikerülhetett volna. És persze, akkor használtam el első kristályom. Milyen nosztalgikus tényleg.. majd kissé kuncogva a kiíráson bandukoltam tovább.
Laboromba érve újult erővel havaztam el magam munkával és neki is láttam két újabb összetevőt, további két összetevővel pároztatni. Az elixir alig pár pillanat alatt elreagált és kiült a fiolára, kész is volt, már csak próbára le kell hajtanom. A boltot bezártam, a labor ajtaját magamra zártam leültem a székre, és legalább lábaim leszíjaztam. Remélhetőleg bírni fogják, bármi is lesz.Üzeneteim átnéztem és hagytam egy csókot a levegőben, majd szabad kezemmel lehajtottam az italt, amíg még hatni kezdett, leszíjaztam bal kezem majd jobb kezemre foggal húztam rá, az utolsó leszorítót. És ha nem lesz hatása? Akkor megint szenvedhetek egy órát, hogy lefejtsem magamról ezt a széket.

Vártam türelmesen, percek teltek el, de még semmi eldeformálódás, kaktusszá sem változtam, mondjuk arra már belőttem mindhárom kombinációt, amivel kaktuszt lehet csinálni bárkiből. Újra magamra néztem, de se színem, semmim nem változott.
Egy óra múlva.
Sikerült lehámoznom magam a székről és még mindig nem volt bajom. Felmentem az üzletrészbe, majd ki az utcára és zártam. Azonban az utcán az emberek mégis furán néztek rám. Furcsa lett, felettébb furcsa. Njk-k és játékosok is mind változékonyan reagálták le, amikor megláttak, utóbbiak csak nevettek, míg előbbiek, iszkoltak előlem. Visszatértem a boltba és egy tükör szerű felületet találva, az arcomon különleges mintázat terült szét. Ahogy a játékosok reagáltak, kinevettem, azt amit láttam, majd mégegyet nevettem azon, felfedeztem a "Batman" elixirt. Leírtam az összetevőket és már kihúzva magam a zárt körű est és álarcos bál felé vettem utam. "Én vagyok Batman!" Hangzatos poénkodással.

by **Koshitsu Esutel** Csüt. Szept. 11 2014, 16:35

*Egy időre száműzetésbe kergettem magam. Nem mintha lett volna valami bajom. Arra gondoltam, pár hét szabadságot kiveszek. Ami azt jelenti, hogy no boss és miniboss, se semmilyen kazamata kiürítése, stb, stb. Se küldetés. Se egyes emberekkel küzdelmek. Nem voltam hajlandó egy darabig ilyesmikkel foglalkozni. Élni akartam. Ezt tudattam céhtársaimmal is, megértettek. Sőt... mintha valami ragályt terjesztettem volna, megkaptam Anattól azt a pm-emet, amiben kijelentette, hogy ő most elmegy, s jól feltérképezi a szafarit. Na mondom, jó. Úgy tűnik, mindenkinek egy kicsit sok volt a munkából és felelősségből. Mi voltunk az Artes. Az összes tag, aki elérte a megfelelő szintet, mindig is részt vettünk a bossokon. Frontharcosok voltunk. Én is az voltam. Be kell vallanom, mindig kitüntetett érzéssel töltött el ez a tény, bár sosem tartottam magam igazán odavalónak. De Anat biztatott. És mivel ő bízott bennem, ezért én mentem. Mert elvárta. És mert tartoztam is neki. Túl sok idő eltelt már azóta, hogy bevett a céhébe ráadásul akkor sárga indikátoros voltam, így külön megtiszteltetés volt számomra, hogy bízni tudott bennem. Kb egy éve éltünk együtt a céhházban, a többi kis csapattárssal, s elvesztettünk több embert. Szusszanni akartam. Érezni akartam, hogy itt is lehet élni, nem csak harcolni. Túl sok volt már a harcból. :S És úgy tűnik, ezt Anat is megérezte. Úgy döntöttem, bejárom a szinteket, amiket csak lehet. Végre átjutottam a második x-be, ami éppenséggel nem a koromat jelenti, büszkeséggel töltött el, de félelemmel is. Tudtam, hogy vannak nálam sokkal magasabb szintűek is. De a magas szint az több felelősség is. Rápillantottam Anat piros pöttyére a térképemen, hogy világít-e még, jól van-e. Jól volt. Sóhajtottam egyet. Nem terveztem semmilyen küldetést elvállalni, mégis furdalt a kíváncsiság, vajon milyen küldetéseket, rendezvényeket írnak ki számunkra azon a nagy táblán. Annyira kicsi részre írták ki az újabb álarcosbált, hogy már-már úgy gondoltam, senki nem fog ott részt venni. Ráadásul egyre többen vannak azok, akik nem nézegetik a táblát. Kezd unalmassá válni az a sok felhívás. A könyökünkön jön ki. De már megint bál. *
~ Mi van, ha ez ismét csapda? Ott csak személyesen kaptunk üzenetet. Itt viszont ki lett hirdetve. ~
Visszagondoltam arra az estére. Eleinte annyira jó volt... és érdekes. Valahogy az a férfi titokzatossága sokáig mély nyomott hagyott bennem. Vajon ki lehet? Tudtam, hogy ha titokban marad a kiléte, akkor furcsa, misztikus hangulatot fog maga után hagyni az az este. És így is volt. Ha a való életben lettünk volna, talán zavaró lett volna a maszk az arcon. Viszket tőle az ember bőre, egyszerűen csak bosszantó, ha van valami az arcon. De itt cseppet sem volt kényelmetlen. Menjek? Ne menjek? Csintalan mosoly húzódott szám szegletére. Talán ő is ott lesz. Talán neki is felkelti az érdeklődését ez az ünnep. Azonban nem akartam felkészületlen lenni. Mi van, ha tényleg megint csapda? Így az első opciónak állítottam be a hazatérés kristályt, tudja a fene, mi következik. De miért akartam látni őt? Vajon, ha ismét maszkban lesz, megkérem majd, hogy vegye le? Vagy talán jobb, ha örökké ismeretlen ismerősök leszünk? Ki tudja, talán ezerszer elmentünk egymás mellett az utcán. Vagy együtt harcoltunk egy küldetésen. Talán egy frontharcos. Alex nem lehet... Anatot és Rent is felismerném bármikor. Hmm... Hmm... Úgy döntöttem, elmegyek. Nem biztos, sőt, valószínű, hogy nem lesz ott az a férfi, de mégiscsak érdekel ez az egész dolog, így felvettem azt a báli ruhámat, amit akkor hordtam, s azt az aranymaszkot. Ha ő ott van, akkor ebben felismer. A helyszín adott volt, első szint, de ahhoz át kellett menni a kezdetek erdején. Ott legalább nem túl magas szintűek a mobok. Nem volt kedvem maszkkal végigvándorolni Aincrad legsűrűbben lakott területén, így azt még nem vettem fel. De a ruha már rajtam volt. Az erdőben sétálgattam, s messziről már láttam a kijelölt helyet.*
~ Na jó... talán itt az ideje. ~
* És felvettem a maszkot. *

by **Akairo** Csüt. Nov. 20 2014, 09:52

Shukaku-chan :3

Aznap különös álmom volt. Egy üres és steril helyen voltam ahol egy láthatatlan valaki beszélt hozzám. Kérdéseket tett fel és a nevem kérdezte. Nem tudom hogy miért de valamiért nem az igazi nevem mondtam el. Egy régi becenévvel feleltem amit még a testvéremtől kaptam. Akairo. A hajam színe miatt nevezett el így és ő volt az egyetlen aki időnként ezen a néven szólított. Különös egy álom volt amiről aztán kiderült, hogy nem álmodtam. A játék része volt de mentségemre szóljon azt se tudtam, hogy egy játékban vagyok. Eszméletlenül feküdtem a fűben ki tudja mennyi ideig és mikor magamhoz tértem… Te mit csinálnál ha egy erdő közepén ébrednél furcsa öltözékben különös izéket látva, amik ugye státusz jelzőm volt vagy mi fene, és mindezt teljesen egyedül? Hát én egy megszokott formában reagáltam le. Pánikba estem. Olyan gyorsan pattantam fel a földről mint aki parázson feküdt volna és kétségbe esetten kapkodtam a fejem. Kérdések egész hadosztálya rohamozta meg a fejem. Hol vagyok? Hogy kerültem ide? Ki öltöztetett át és mi az-az izé? Emikor megláttam az életcsíkom szinte meghűlt bennem a vér és csak egy dologra gondolhattam.
- Úristen! Cyborg lettem! – Kiáltásom bezengte az erdőt és egyből magamhoz
kezdtem nyúlni, leellenőriztem, hogy miféle implantátumokat ültettek belém de legalább az nyugtatott picit hogy első ránézésre nem változtam. Az egyetlen aminek sikerült kicsit elhessegetnie a pánik rohamot az a korgó gyomrom volt. Éhes… nagyon éhes. Normális ember mit csinálna a helyemben? elindul és keres egy falucskát vagy várost, erdész kunyhót vagy hasonló. Én mit csinálok? Neki állok vadászni a nulla vadásztapasztalatommal. De végül is egy lyukat csak tudtam ásni és letakarni némi faággal meg levéllel, csali az már nem volt de nem baj majd csak beleesik valami. A vacsora fogó meg volt hát elkezdtem felfedezni az erdőt és hohó én aztán felfedeztem. Később megtudtam, hogy csak alig pár szörny van csupán az egész erdőben, na hát én kapásból kifogtam egy vaddisznót.
- Nyugi pajtás, nem foglak bántani. – Próbáltam én szép szóval csitítani de neki ez nem tetszett. Vörösen felvillant a szeme o.O és elkezdett nekem rontani. Maga a malac is elég ijesztő volt de az, hogy még villog is… hát nem sokszor szaladtam úgy mint akkor… :3

by **Shukaku** Csüt. Nov. 20 2014, 09:54

Déjà vu. Francia kifejezés, mely azt jelenti: már láttam. Olyan jelenség, amikor valaki úgy érzi, hogy az éppen történő helyzetet már korábban átélte, az adott esemény korábban már megtörtént volna vele. Persze a mi esetünkben ez nem teljesen igaz, hiszen Shu teljesen biztos volt abban, hogy ugyanazt a helyzetet élik át, mint amikor még anno Hisame talált rályuk. Ugyan a kislány ezen tudott csak elgondolkodni, és ez a felismerés, és Hisame emlékének újbóli előkerülése miatt megdermedt egy pillanatra, semmit nem tudott cselekedni. Ám természetesen Timidust egyáltalán nem gyötörték ilyen emlékek. Soha nem beszélt arról, hogy hiányolná a barátját, nem kérte számon még Hinarit sem, hogy miért nem segített. Alexet mondjuk igen, de a fiú ígéretet szegett meg, amely Shu tanításai szerint igen nagy bűn volt. Mindenesetre az, hogy a sárkány nem blokkolt le, talán ha nem is mentette meg a fiú életét, hiszen a vadkan nem biztos, hogy megölte volna, mindenesetre megszabadította az üldözőjétől. Pedig igazándiból ma sem hősködni akartak, de úgy tűnt, hogy amiért a kislány arra adta a fejét, hogy segíti majd a kezdőket, úgy a kezdők botlanak folyamatosan belé, akiknek pont az ő segítsége kell, avagy jelen esetben Timidus segítsége, hogy elhessegessen egy őket hajkurászó mobot. A pet meg sem várta, hogy a fiú észrevegye, hogy mi történt, landolt az idomár mellett, és csak egy szót szólt.
-Szívesen.
Shu pedig bátortalanul figyelte a történteket. Nem igazán tudta, hogy mit kéne mondania, hogy hogyan segíthetne, és nem is akarta megijeszteni a másikat, aki láthatóan már így is eléggé pánikban volt, úgyhogy csak barátságosan integetett.
-Izé… szia… tudunk valamiben segíteni?

by **Akairo** Csüt. Nov. 20 2014, 09:57

Úgy érzem ez bizony nagyon nem az én napom. Nem elég, hogy egy ismeretlen helyen ébredek a jó ég tudja, hogyan kerültem oda és feltételezhetően robottá is változtam de még egy magát kocsi hátsó lámpának képzelő agresszív malac is megtámad, és hogy ezt még tovább fokozhassuk lassan kezdett kibontakozni előttem egy lány látképe is.
- Hééééé! Fuss… Menekülj! – Ordítottam oda torkom szakad tából, már amennyire ezt tudtam futás közben. Hiába, nem tehettem őt ki annak a veszélynek, hogy a malac esetleg neki rontson. Össze kellet szednem minden bátorságomat de végül egy hirtelen fékezéssel megállok és egy gyors hátra arcot dobva megálljt akarok parancsolni a malacnak.
- Eh? – A malacnak ami eltűnt. Pedig az előbb még itt futott mögöttem. Egyre furcsább és furcsább volt ez a nap. Hátrafordulok ám ekkor már halottam egy hangot. Ahogy megpillantottam az izét rögtön hátra hökkölök sőt, érzem hogy lesápadok. Egyáltalán mégis miféle lény ez? Azt hiszem ez volt az a pont ami már túl sok volt nekem, egyszerűen hanyatt vágom magam és a fejem fogva igyekszem felébredni mert biztosan még mindig csak álmodom.
- Ez csak egy álom, ez csak egy álom, ez csak egy álom… - Motyogom magamban behunyva a szemem. Ki akarok zárni mindent a fejemből. Mire kinyitom a szemem ott fekszem az ágyamban és majd egy jót nevetek az egészen. Egy újabb hangot hallok, ezúttal másabb mint az előző. Kedvesebb, aranyosabb. Mikor kinyitom a szemem még mindig a fák lombjait látom amik valamennyire eltakarják az eget. Nem álmodom.
- Hol vagyok? – Ülök fel végül és nézek körbe ám mikor a pillantásom találkozik az izével ismét megrettenek és kissé hátrább csusszanok. – Mi ez a valami? – Kíváncsiságom azért valamivel erősebb a félelmemnél így kicsit közelebb hajolok hozzá sőt ha kell négykézláb közelebb kúszok hozzá.
- Ez igazi? Harap? – Nyújtom felé óvatosan a kezem ahogy a kutyáknak is szoktam, hadd vegyen csak szagmintát.

by **Shukaku** Csüt. Nov. 20 2014, 09:59

Na hát ez azért már tényleg modortalanság. Igazán tudhatná már mindenki, hogy gyorsabb teleport kristályt használni, mint futkározni. Meg azért kinézné Shuból a fiú, hogy elmenekül, amikor szegénykének pont segítségre van szüksége? Hát milyen gyávaságról meg gonoszságról adna már az tanúbizonyságot? Természetesen a lány nem fut el, bár mást sem nagyon tesz, a sárkány azonban a leírtak szerint cselekszik, így a probléma nagyrészt meg is oldódik, legalább is ami a malackát érinti. A fiú azonban ettől sem tűnik sokkal boldogabbnak, még meg sem köszöni a segítséget, hanem csak fogja a fejét, és dülöngél, mint valami őrült. Álom? Hát persze! Ez a fiú is most ébredt a hibernációból, és nem érti, hogy mi történt. Ők még Kayaba bácsi beszédét sem hallhatták? Ha onnan is ki lettek hagyva, akkor tényleg elég vacak lehet nekik ilyen gyorsan szembesülni a dolgokkal. Na persze Shu már gyakorlott az újoncok betanításában, és azt is tudja, hogy mi az első lépés. Na persze ezt is megakadályozza, hogy a fiúcska máris érdeklődik, ráadásul Timidus után. Azt sem tudja, hogy hol van? Ennyire nem tudja? Shu elővarázsol egy szendvicset, és odanyújtja neki.
-Biztos nagyon éhes vagy, sokáig aludtál. Aincradban vagy, és csak nemrég ébredtél fel. Tudod, mint Csipkerózsika. Ezért is vagy ennyire éhes. Egyél nyugodtan, addig elmondom a fontosakat, és utána kérdezhetsz.
Ha nem fogadja el, akkor megcsóválja a fejét, és mosolyogva a kezébe nyomja.
-Szóóóval… most itt vagy Aincradban. Amikor felvetted a sisakot, akkor bejöhettél ebbe a világba. Mi már két éve vagyunk itt. Ő pedig Timidus. Tollas sárkány.
-Harapni pedig harapok, de csak akkor, ha erre okot adsz.
-Ő egy pet, és a barátom. Azért van mellettem, mert idomár vagyok, és az idomárok mellett általában mindig van egy társ. Te milyen kasztot választottál a belépésnél?

by **Akairo** Csüt. Nov. 20 2014, 10:01

Ahogy a lány előveszi a szendvicset nagyot nyelek, és szinte ezzel egy időben a hasam is korogni kezd.
- Kö-Köszönöm. – Veszem el megfeledkezve az izéről egy kis időre és próbálom feldolgozni az információt amiket a lány mond miközben a lány mond. Aincradban vagyok és aludtam? Átkerültem valami másik dimenzióba vagy mi? Nem igazán akart még mindig össze állni a kép ami annak is volt köszönhető, hogy a sárkány mint ahogy azt megtudtam megszólalt. Majdnem megfulladtam az éppen lenyelni készülő falattól meglepettségemben és ahogy sikerült összeszednem magam fellelkesülve hajolok jóval közelebb hozzá.
- Te tudsz beszélni! Ez király! Egy igazi, beszélő sárkány! – Kezdek el össze vissza nyújtózkodni a nyakammal, hogy minél jobban megvizsgálhassam és ha esetleg engedi még a szárnyait is igyekszem megtapogatni . – És, és tudsz tüzet is fújni meg repülni meg immunis vagy a varázslatokra meg ilyenek? – Egyből ki is ment a fejemből az eddigi problémám, elvégre nem minden nap találkozik az ember egy sárkánnyal. Persze azért nem zárhattam ki mindent magam körül így a lány szavaira is igyekeztem figyelni ami azért elég nehéz volt mert… mert egy sárkány van előttem! Miután sikerül kiszórakoznom magam leülök a földre is a homlokom dörzsölve igyekszem összegezni a dolgokat.
- Bocsi csak kicsit össze kell szednem magam. – Szabadkozom, nem akarom őt nagyon váratni. – tehát már régóta alszok az erdő közepén és ez egy Aincrad nevű hely ahol morcos villogó szemű malacok és sárkányok élnek és ti már két éve vagytok itt… - Csak az utolsó pár szó kimondása után esik le hol is vagyok. – Basszus… ez… ez… ez az az izé. – Pattanok fel a földről és kezdek el kétségbe esetten csettintgetni. – Az a virtuális izé ahová mindenki beragadt! A hang az álmomban, sisak meg szavak amiket nem értek. – Kezdem el hevesen rázni a fejem. – Nem, én… nem. Sose használtam az izét, egyáltalán mikor és… - Hirtelen eszembe jutott, hogy mennyi ideje is vagyok én már idebent. – Hanyadika van? – Kérdem a lányt.

by **Shukaku** Csüt. Nov. 20 2014, 10:03

Nem, megfulladni sem tud a szendvicstől, vagy legalább is Shu sohasem hallott olyat, hogy valaki Aincradban megfulladt volna, legalább is védett területen belül biztosan nem, és elég közel vannak az erdő széléhez ahhoz, hogy berángassa oda, mielőtt bármi baja esne. Suzutól ugyan már nem kell tartania, de még mindig figyel arra, hogy közel legyen a biztonsághoz akkor is, ha esetleg valahogy kicseleznék a kristályát, amiből most már pót is van neki, egyik a zsebében, másik az inventoryában, na meg persze Timidusnál is, amiről azonban Shu nem tud. Mindenesetre megvárja, amíg a fiú kiköhögi magát, és már boldogan hallja, hogy Timidus hirtelen nem ez, hanem te, ami nagyon jólesik a lelkének. Egy intéssel jelez a petnek, hogy hagyja magát, és ő így is cselekszik. Engedi, hogy tapogassák, még ki is tárja a szárnyát Akaironak, hogy jobban megnézhesse. A kérdéseire azonban csak fejét csóválva reagál.
-Ismerem a meséiteket ember, de a fajom nem minden tagja olyan, mint amilyennek ti elképzelitek. Vannak tűzsárkányok, ismerek is párat, Nestorral még te is találkozhatsz, de én tollas sárkány vagyok, nem fújok tüzet. Repülni természetesen tudok, a varázslatokra pedig…
Itt segélykérően a lányra néz, mert egyáltalán nem érti, hogy miért kellene neki ellenállni mesebeli dolgoknak, de Shu csak halkan kuncogva inti le. Ekkorra viszont végre a fiú is megvilágosodik, és rájön arra, hogy miként, és legfőképpen hova került, így ezek után talán már könnyebb lesz szót érteni vele.
-Kettőezer huszonnégy november tizenkilencedike van. Szerda és négy óra körül. Ha megnyitod a menüdet, akkor egyébként te is megnézheted. Üdvözöllek Aincradban. Egyébként… beljebb kéne mennünk, hogy védett területen legyünk, és ha még mindig éhes vagy, meg mondjuk szomjas is, akkor szívesen meghívlak valamire, és akkor addig kérdezhetsz. Van kedved?

by **Akairo** Csüt. Nov. 20 2014, 10:06

Csak ámulok mikor kinyújtja a szárnyait és ismételten csak végig simítom rajta a kezem.
- Még sosem találkoztam sárkánnyal így kénytelen vagyok a fantáziámra hagyatkozni és azt hittem a sárkányoknál ez ilyen alapvető dolog, hogy tud tüzet okádni. De ezek szerint nem így van. – Vizsgálgatom még egy kicsit. Viszont sajnos tényleg abba a játékba ragadtam be.
- Akkor ezek szerint csak pár napja lehetek itt. – Jegyzem meg halkan. A pontos napot nem tudtam de az év és a hónap stimmelt. Bár azt még mindig nem értettem, hogy kerültem ide.
- De akkor se lehet! – Hadakoztam még tovább. – Én soha nem vettem fel a sisakot, soha nem jelentkeztem be akkor mégis, hogyan lehetnék itt? – Kicsit el is felejtettem, hogy a lány meghívott enni ami elég modortalan dolog. Mármint elfelejteni.
- Köszönöm. – Bólintok neki. – Bevallom férne még belém pár falat. – Dörzsölöm meg a tarkóm kissé szégyellve magam, hogy egy lánynak kell meghívnia. Fordítva kellene működnie. – Ha jól sejtem arra kell mennünk? – Mutatok abba az irányba amerről a lány jött és ez valamiért eszembe jutatta, hogy azt sem tudom, hogy kicsoda.
- Ja igen a nevem. Keiji, Fujiwara Keiji. – Mutatkozom be mert úgy illik, hogy csak akkor kérdezd más nevét ha te már előtte elárultad a sajátod. – Téged hogy hívnak? – Azért örülök, hogy összefutottam vele. Elég nagy bajban lennék ha most nem találkozunk, már a vaddisznón kívül is. Kicsit azért megnyugtat. – Igen, egy kérdésem lenne is. Hogy tudom előhívni a menüm? – Mert eddig azt se tudtam, hogy van olyanom. – Meg azt hiszem elég sok kérdésem lesz még. – Vakarom meg másodjára is a tarkóm közbe iktatva egy kis zavart nevetést.

by **Shukaku** Csüt. Nov. 20 2014, 10:11

-Háát… igazából nem tüzet okádnak, mert az butaság. Olvastam egy könyvet, amiben tudósok írtak a sárkányokról, és ők is azt mondták, hogy nem okádja a tüzet, hanem fújja. A tüdejéből jön. Nagyon nagy a tüdeje, és így erősen tudja kifújni a levegőt, és azt megkeveri valami vegyi anyaggal, mint azok a bogarak, amik forró savat lövellnek ki magukból, és azt valami meggyújtja az orruknál. Úgy, mint ahogyan a repülőnek a… a motorja működik…
Na igen, Shu rengeteget olvasott az állatokról, olyanokat is, amik csak fantazmagória tudományosságok voltak, de a sugárhajtómű szó már nem jutott eszébe.
-Szóval… itt is így van azt hiszem, bár azt még sohasem kérdeztem, hogy hogyan csinálja Nestor, de azt tudom, hogy a jégsárkányok is lehelik a jeget, nem okádják. Az elég… undi lenne…
A pár napja dologra nem kérdezett rá, biztos volt abban, hogy a fiú csak összekavarodott, és nem akarta ezzel terhelni, hátha nem is jegyezte meg, hogy ők már két éve vannak itt, tehát ha csak nem később lépett be, vagy léptették be a játékba, mert ugye elmondása szerint ő nem vette fel a sisakot, akkor más lehetőség nincsen.
-Nem jelentkeztél be? Az nem lehet. Bár… izé…
Kicsit elgondolkodott, majd szomorúan megcsóválta a fejét.
-Olyat már hallottam, hogy valakinek megsérült az emlékezete mert talán le akarták róla venni a NerveGiert. Lehet, hogy veled is ilyesmi lehetett, és azért nem emlékszel. De ezzel semmi baj, igazából nem is érdekes. Lényeg, hogy itt vagy, és megtaláltalak időben, úgyhogy nem esett bajod.
Mosolygott bátorítóan, és a kezét nyújtotta, ha a fiú még mindig a földön csücsült.
-Igen, arra kell mennünk. Arra van a Kezdetek Városa. És…
Kicsit elszégyellte magát, hogy nem mutatkozott be, úgyhogy kicsit elpirult, de már pótolta is.
-Shukaku vagyok. Ő pedig ugye Timidus… a menüd pedig.
Egy pillanatra megtorpant, és még inkább elpirult.
-Add ide a kezed, és megmutatom.

by **Akairo** Csüt. Nov. 20 2014, 10:13

Rácsodálkozok a lány tudására pedig egyáltalán nem kellene annak tudatában, hogy Timidus az ő sárkánya nyilvánvaló, hogy ismernie kell minden apró titkát.
- Wow. Nem hittem volna, hogy ez ennyire bonyolult. Az én tudásom kimerül abban, hogy a sárkányok elrabolják a hercegnőket meg, hogy sok történetben ők a gonoszok. Pedig ahogy nézem nem tűnik gonosznak. Sem pedig butának mármint nem úgy butának, hogy buta… - Gyorsan javítom ki magam mielőtt még valami sértőre gondolna. – Úgy értem, hogy azokban a történetekben amikben én halottam a sárkányokról inkább agresszív vadállatoknak tudnám mondani őket. De Timidus nem tűnik annak. Sőt beszélni is képes amiből gondolom, hogy összetett gondolkodásra is képes. Mesélj majd még nekem Timidusról. – Kérem meg hirtelen a lányt. – Persze nem most rögtön, csak amikor kedved van és ha nem baj. – Véletlenül se akartam, hogy problémát okozzak neki de még mindig bennem volt az, hogy ez egy élő, lélegző sárkány ráadásul egyáltalán nem olyan mint amilyennek képzeltem eddig.
Volt egy érdekes elmélete, hogy talán elvesztettem az emlékeim egy részét.
- Hmm… - Igyekszem annyi dologra vissza emlékezni amennyire csak lehet pár másodperc alatt és valóban a tegnapi napról nem sok emlékem maradt meg. – Azért engem kicsit aggaszt. – Annyira könnyen nem tudok elsiklani ez fölött mint ő. – Igaz, hogy volt otthon ilyen izém de amikor megtudtam, hogy nem lehet leszedni bevágtam a szekrény mélyére. Miért is vettem jöttem volna ide? – Kicsit még gondolkodtam de aztán csak megrázom a fejem. – Talán csak idő kell, hogy újra eszembe jussanak a dolgok, majd idővel biztos minden helyre áll. – Mosolyodom el. Kár is lenne ezen aggódnom, meg különben is, nem őt kellene a saját gondjaimmal terhelnem.
- Shukaku? Szokatlan egy név. De azért tetszik. – Láttam, hogy egy picit elpirul így gyorsan próbálom menteni a menthetőt. – Ne haragudj, nem akartalak zavarba hozni. – Hadonászok magam előtt a kezemmel.
- Nem tudom, hogyan kell leszedni. – Vágom rá rögtön mikor a kezem kéri. – Mert ugye robot vagyok. – Magyarázom neki. Persze már rájöttem, hogy nem vagyok az ez csak amolyan vicc féleség de ha látom, hogy nem igazán érti mit akarok vagy kérdőre von, úgy folytatom – Mert ezek a kijelzők meg a zöld csík… mint ha robot lennék. – És ezzel a végszóval igyekszem egy robotot utazni, darabos mozgással előre menni pár lépést. – T1000-es modell vagyok, feladatom, hogy hülyét csináljak magamból. – Darálom a szöveget szaggatott, robotikus hangot imitálva. Végül aztán oda is nyújtom a kezem.

by **Shukaku** Csüt. Nov. 20 2014, 10:16

Shu csak nevetgél a fiún, ahogy belezavarodik a mondataiba, és igazából már teljesen elfelejtette a szégyenérzést is. Eleve nem is azért pironkodott, mert meg kellett volna fognia a kezét, sokkal inkább amiatt, hogy a menüjében turkáljon. Eléggé hozzászokott már ehhez a világhoz annyira, hogy intim szférába tartozó dolognak minősítse ezt, tehát illetlenségnek.
-Hát Timi egyáltalán nem gonosz, és butának sem buta. Vannak olyan dolgok, amiket másképpen gondol, mint mi, emberek, de ezeket is mind meg lehet vele beszélni. És… igazából nagyon okos, és rengeteget gondolkodik. Ő még akkor is gondolkodik, amikor mi mondjuk pánikolnánk, vagy ilyesmi. És… igazából ha róla szeretnél megtudni dolgokat, akkor nyugodtan beszélgethetsz vele is.
-Valóban. Azonban felhívom a figyelmedet arra, hogy bizalmas információkat nem áll módomban kiadni.
-Izé… igen. Szóval ő ilyen komoly szokott lenni. Ez a dolog pedig ne zavarjon, mert ha túl erősen gondolkodsz valamin, akkor úgyse fog eszedbe jutni.
Arra egy picit meglepődik, hogy neki szokatlan neve lenne. Sohasem nézett utána, ő tökéletesen meg volt elégedve a nevével, és annak örült, hogy nem jelentett semmit, legalább is nem úgy, hogy bárki azonnal tudná, és ő sem tudta.
-Tetszik…?
Ahhoz képest, hogy nem akarta zavarba hozni, ezzel csak még inkább zavarba hozta. Ugyan ott volt Justin, akivel elvileg barátok voltak, méghozzá olyan barátok… de alig látta a fiút, ráadásul amikor legutoljára találkoztak, akkor Szophieval volt, és őt ölelte meg előbb… Megrázta a fejét, most nem ezen kellett gondolkodni.
-Izé… nem haragszom…
És amikor már a kiselőadás is lement, és Shu is nevetgélni kezdett, de azért folyamatosan sandítva a sárkányra, hogy nem veszi-e sértésnek, már teljesen megnyugodott. Persze Timidus nem vette sértésnek, nem értette a célzásokat akkor sem, ha ennél konkrétabbak voltak, ámbár a viccekhez sem igen konyított. Lényegtelen információhalmaz volt, az emberek bohózata.
-Szóval, a menüdet a kezeddel tudod előhívni. Így tartod az ujjadat, és itt megnyomod, és tadaaam!
És valóban, máris előjött a menü, a teljes leírással, mindennel.
-Oh! Akairo? Vörös?
Ránézett a fiú hajára, és elmosolyodott.
-Azért ezzel vigyázz, nehogy valaki félreértse. A vörös szó itt az indikátort is jelölheti, és azoknak vörös, akik… szóval a gyilkosoknak. És…
Na itt kerekedett el a szeme, mert meglátta, hogy mit is választott a fiú kasztjának.
-Húúú! Te is idomár vagy! Akkor lennie kell…
Már nem is foglalkozott azzal, hogy figyelembe vegye, hogy nem a saját menüjében turkál, annyira izgatottá vállt, hogy ha a srác engedte, akkor már nyitotta is meg a kezével az inventoryt, előhívta a tojást, majd szépen belenyomta Akairo ölébe.
-Ha majd kikel, akkor ő lesz a te társad. Ugye milyen izgi? *.*
Akkora öröm volt a lány arcán, mint talán még soha, szinte ragyogott a boldogságtól.

by **Akairo** Csüt. Nov. 20 2014, 11:53

Kicsit furcsa volt így nekem ez a helyzet. Még sosem beszélgettem egy teljesen másik fajjal így nem is tudom hogyan kellene terelni a beszélgetést, hogy ne váljon kellemetlenné.
- Oké. – Bólogatok Shukaku szavaira. – Hirtelen annyi kérdésem volt most meg egy sem jut eszembe. – Fordulok oda Timidushoz. – Milyen bizalmas információ vannak egy sárkánynak? – Nem igazán ezt a karta kérdezni de ahogy szóvá hozta. – Tudom, biztos ilyen tipikus sárkányos dolgok. Hol rejtitek a kincseiteket, mik a gyengepontjaitok meg olyanok amit csak sárkányok tudhatnak. – Biztos rengeteg titkaik vannak a sárkányoknak.
- Igen! – Bólintok megerősítve, hogy valóban tetszik. – Olyan, nem hagyományos név. Igyekszem vissza gondolni halottam-e valaha de nem. Van valami jelentése is? És esetleg van becézése? Jobb szeretem az embereket a becenevükön szólítani, meg a sárkányokat is. – Nézek rá vidáman Timidusra. – Persze csak ha titeket nem zavar. – Mert ha kényelmetlenül éreznék magukat akkor természetesen nem erőltetem.
Örültem, hogy egy picit azért sikerült megnevettetnem ez a legkevesebb azért amiért ilyen kedves velem azt még nem tudom Timidusnak miként háláljam meg, hogy megmentett a malactól. Hagytam, Shukaku had irányítsa a kezem és hirtelen elő is ugrott a menü.
- Zsír, most már ezt is tudom! – Örülök meg. Elég futurisztikus ez, hogy így lebeg előttem egy panel.
Amikor a lány indikátorról kezd el beszélni elég értetlen fejet vágok majd egy pillanattal később a feje fölé pillantok ahol valami zöld izé lebeg.
- Úgy érted az ott? – Mutatok rá. – Szerintem azért elég egyértelmű miért kaptam ezt a becenevet. – Birizgálom meg picit.
Eléggé meglepődöm a lány… meglepettségén és hirtelen támadt izgatottságán és a következő amire feleszmélek, hogy egy tojást nyom az ölembe.
- Társ? – Emelem magam elé a tojást és kicsit méregetem. – Úgy érted akkor nekem is lesz egy sárkányom? – Izgatottá váltam sőt, boldoggá. - Annyira még sem lesz olyan szerencsétlen ez a nap. Nem csak, hogy sikerült két új barátot szereznem de még egy saját sárkányom is lesz. Mond csak, hogyan tudom kikelteni? Rá kell ülnöm? Inkubátor kell hozzá vagy valami speciális eljárás kell mondjuk ha tűzsárkányt akarok akkor lávába dobnom meg hasonlók. Keltsük ki, keltsük ki! – Pattogok fel le.

by **Shukaku** Csüt. Nov. 20 2014, 12:23

A sárkány egy pillanatra egy csipogást hallatott, amire Shu kuncogott egy keveset, majd megcsóválta a fejét.
-Csak finoman, Timi.
-Rendben. Nem közölhetem veled, hogy milyen bizalmas információi vannak egy sárkánynak, hiszen az információ azért bizalmas, mert titkos, és ami titkos. azt nem szabad kiadni harmadik félnek, hiszen onnantól kezdve megszűnne titoknak lenni. Nem tudom, hogy mit jelentenek számodra a kincsek. A személyes tárgyaimat vagy a nyeregtáskában, vagy a szobánkban őrizzük, ám ezeknek a megszerzése nem járna semmilyen előnnyel a számodra.
-Ilyen… emlékek különböző küldetésekről. Neked tényleg nem jelentene semmit.
Magyarázta a lány, hogy Akairo is értse, ám most hagyta a sárkány beszélni.
-A gyenge pontjaimat pedig természetesen nem fogom neked elárulni, bár kezdőként te magad még ezen információk ismeretében sem jelenthetnél az idomárra nagy valószínűséggel semmifajta veszélyt, ám a tudás hatalom, így ezen információk kiadása jelen esetben nem indokolt.
-Izé… szerintem ne olyanokat kérdezz tőle… mármint ne a titkait, mert azokat szerintem soha nem fogja elmondani.
Kuncogott egy kicsit újra, és megcsóválta a fejét.
-Azt nem tudom, hogy mit jelent a nevem. Soha nem foglalkoztam ezzel, de még senki nem mondta, hogy fura lenne, meg azt sem, hogy jelentene valamit… becézni pedig Shu-nak szoktak, Timidust pedig ugye Timinek… és persze, nyugodtan becézhetsz minket, ha neked úgy könnyebb. A neved pedig egyértelmű, de akkor is vigyázz azzal, hogy ne tűnjön úgy, hogy úgy vagy vörös. ^^”
A tojás előkerülése persze már elfelejtetett minden ilyesmit, és az lett a legfontosabb.
-Nanana! Az első, és a legfontosabb, hogy nem neked lesz sárkányod. Nekem sincs sárkányom. Timidus, vagy majd aki a te társad lesz, nem egy háziállat, hogy a tiéd legyen. Ő egy társ, és védelmező, és barát. Nagyon fontos, hogy vigyázzatok egymásra, és akkor minden rendben lesz.
Arra, hogy máris barátok lennének, ráadásul a fiú még Timit is a barátjának hívta újra elpirult, de az izgatottság ezzel még nem szűnt meg.
-Dehogy dobod lávába! Azt, hogy ki kell ki a tojásból nem te döntöd el, hanem majd meglátod. De igazából teljesen mindegy, mert az összes pet szerethető, és nem számít, hogy milyen fajú. Kikelteni pedig… hát nekem Timidus pár óra múlva kikelt, amint beléptem. Persze melengettem a tojást, meg ilyesmi, de nem hiszem, hogy nagyon keltegetni kellene. Talán… kopogtasd meg, és akkor felébred. ^^

by **Akairo** Csüt. Nov. 20 2014, 13:02

A csipogásra megint csak felkapom a fejem.
- Jé, csipog, vagyis csipogsz. – Igen egy cseppet szokatlan még, hogy magához Timidushoz kell intéznem ezeket a szavakat és ezt gyorsan tisztázom vele. – Bocsi, csak eddig a sárkányokra állatként gondoltam és állatoknak ritkán tesznek fel kérdést és még ritkábban felelnek is rá. – Remélem ezzel nem bántom meg. – Öhm… végül is te egy félig sárkány félig madár hibrid vagy? Mert ugye tollaid vannak és még csipogni is tudsz… ez azt jelenti érted a madarakat is? – Kíváncsiságom nem ismer határt és úgy néz ki kicsit félre érthetően is tettem fel a titkokra való kérdésem.
- Bocsi a gorombaságomért. Természetesen nem várom el, hogy elmond a titkaid csak érdekelt, hogy egy sárkánynak milyen jellegű bizalmas infói lehetnek. – Mert hát gondolom biztosan más fajta titkaik lehetnek mint az embereknek.
- Én azt nem mondtam, hogy fura a neved csak azt hogy szokatlan. Még senkit nem hallottam, hogy így hívnának és nagyon semmilyen mesében vagy legendában sem. – Mikor elmondja, hogy nincs jelentése a nevének felcsillan a szemem. – De ez azt jelenti, hogy te magad adhatsz jelentést a nevednek. Valamit ami illik rád vagy bármit amit gondolsz. Persze csak ha érdekel az ilyesmi. Én kifejezetten szeretek a neveknek valamiféle jelentést tulajdonítani.
Az engedélyére, hogy becézhetem csak bólintok. – Shu és Timi. – Ismétlem el.
Amikor kijelenti, hogy nekem nem lesz sárkányom egy pillanatra csökkent a lelkesedésem de aztán megértettem mire is mondja.
- Szerintem a kettő nem zárja ki a másikat. Egy kutya vagy egy macska is háziállat de emellett ugyan úgy lehetnek a barátaink, sokszor talán még értékesebb barát is mint egy ember. – Bár ez is relatív, hiszen egy állat barátsága merőben más értékrendeket képvisel mint egy emberi barát, nem igazán összehasonlítható.
- Azt pontosan tudom ki fog kikelni a tojásból. – Pillantok rá. – Ahogy te is mondtad a társam, Hawke. – Nem tudom miért pont ezt a nevet választottam neki, ez jutott eszembe. – Csak akkor ha nem biztos, hogy sárkány akkor azt nem tudjuk miféle lény fog kikelni belőle. – Minden esetre megkocogtatom amire ugyan mocorogni kezd de kikelni nem kel. – Talán csak adnom kell egy kis időt neki.

by **Shukaku** Csüt. Nov. 20 2014, 13:47

Shu újfent egy kis kuncogással jutalmazta a fiú meglepődöttségét, és persze bőszen bólogatott.
-Hát… igazából a sárkányok talán a dinókhoz vannak a legközelebb, mármint rokonságban, a dinók pedig a madarak ősei, szóval teljesen normális, hogy Timi csipog. De tud ilyen üvöltős hangot is kiadni, mint amit mondjuk te várnál a sárkányoktól, meg dorombolni is tud… szóval rengeteg mindent. Meg… igazából ne aggódj, ő sohasem vette zokon, ha állatnak hívod, meg azt hiszem rendszertanilag az is… mármint, hogy biológiából… de itt ugye őket petnek hívják, Timidus pedig tollas sárkány, szóval szerintem a legegyszerűbb azt használni.
-Igen. Tollas sárkány vagyok. A madarak közül pedig a peteket értem meg.
-Jah igen… ez is fontos. Szóval vannak ugye a petek, de az a malac, aki téged üldözött, ő például mob volt. A mobok nem annyira okosak mint a petek, vagy legalább is nem találkoztam eddig nagyon intelligens mobbal. A nyelvük pedig úgy van, hogy akármilyen két pet megérti egymást, de nem mindegyik tud beszélni, vagy konkrét szavakat használni, még az ő nyelvükön sem. Ismerünk például egy sakált, aki csak olyan hangokat tud kiadni, mint általában a sakálok. Timidus ugye ilyen hüllős-madaras csipogással beszélt, amikor még pici volt, és amiatt megtanultam egy csomó mindent az ő nyelvükön, de amióta megnőtt, azóta már beszéli a mi nyelvünket is. De Álomkelő például, aki egy cica, ő pedig gondolatokban közli a mondandóját… ilyen… telepatikusan. Szóval rengetegféle van. Amiatt pedig tényleg nem kell aggódnod, hogy megsértenéd. Max nem árulja el a titkait ha rákérdezel. Ennyi.
-A titkaim olyanok, amelyeknek titokban maradása elengedhetetlen szükséglet az idomár védelmének érdekében, ám abban igazad van, hogy különböznek a ti titkaitoktól, és egy részüket el sem tudnám számodra magyarázni, mert a ti nyelvetek hiányos ehhez.
És ennyivel Timi el is intézte. Ebben a mondatban sem volt semmi lenézés, szimplán kijelentés, és mivel Akairo áttért Shu nevének elemezgetésére, nem is volt oka tovább beszélni. Shu azonban csak érdeklődve figyelt, persze le nem véve a szemét a tojásról sem, de azért végig igyekezve a fiúra is nézni…
-Hogy… én válasszak neki jelentést? Nem tudom… még soha nem gondolkodtam ezen… és nem tudom, hogy mi illene rám. Valakik szerint segítőkész vagyok, mások szerint meg okoskodós.
Idegesen nevetgélt egy picit, de mivel továbbra is az állatok körül forgott a téma, nem tudta magát rosszul érezni.
-Hát… igen… de akkor sem szeretem Timire azt mondani, hogy az enyém. Sokan azt hiszik, hogy csak egy fegyver, és ugráltathatom ide-oda. Pedig nem is…
Megrázta a fejét, és el is terelte ezeket a buta gondolatokat.
-Hawke? Miért? Mármint… mit jelent? És… igen… csak türelmesnek kell lenni, nem szabad siettetni. Biztosan jól érzi magát ott a tojásban. :3

by **Akairo** Csüt. Nov. 20 2014, 14:20

Hevesen bólogatok Shu meglehetőse hosszú magyarázatára és hazudnék ha azt mondanám sikerült mindent megértenem.
- Így azt hiszem teljesen érthető, hogy tud csipogni. – Nyugtázom. – Mobok, petek, telepátia. kicsit zavaros. – Simogatom meg a fejem. – hogy fogok én ennyi mindent észben tartani és ez még csak az élővilágról szóló része. – És annak is csak egy kis szelete. Mi van ha még belemélyedek a különféle fajokba, szokásaikba meg hasonlók. Mennyivel rosszabb egy teljesen eltérő világba csöppenni mint ha eleve itt élnénk, túl sok infót szakad az ember nyakába.
- Vajon ő tud majd beszélni? – Mutatok a pillantásommal a tojásra. – Mi dönti el, hogy milyen formában kommunikál? Faj függő lenne? Vagy tőlünk függ, például ha megtanítjuk nekik a beszédet? – Minél jobban belemerülünk annál több kérdés merül fel. De legalább azt tudom, hogy Timinek vannak olyan titkai amit ember nem is ért. Tudtam, hogy vannak sárkányos titkai amiket csak a sárkányok értenek.
Úgy tűnt, hogy valamennyire azért érdekli a neve körüli téma így amíg azt látom, hogy nem okoz neki kényelmetlenséget folytatom is.
- Szerintem egy picit mindkettő igaz. A segítőkész mindenkép. Okoskodó… hmm… Egyenlőre inkább csak okosnak látlak nem pedig okoskodónak. Talán Timi jobban megtudná ezt mondani. Te milyennek látod Shut? – Kérdem a sárkánytól. Az hogy milyenek vagyunk mások jobban el tudják mondani. – Viszont ha a saját nevednek adsz jelentést fontos, hogy olyat adj ami neked is tetszik vagy olyat ami szerinted legjobban jellemezne téged mások véleményétől független. – Folytatom tovább.
Csak megcsóválom a fejem, még hogy fegyverek.
- Ez nevetséges. Nem is értem mások, hogy tudják ezt így feltételezni. A fegyver az egy tárgy, lélektelen, érzelem mentes és nem képes magától gondolkodni. Csak egy eszköz. Viszont az állatoknak… peteknek… – Javítom ki megint magam gyorsan. – Ahogy én látom nagyon is vannak érzéseik, gondolataik. – Egy élőlény egyszerűen nem lehet fegyver, sem emberre esem pedig állatra nem lehet ilyet mondani.
Shu kérdésére kellet némi gondolkodás, én sem tudom, hogy miért pont Hawke.
- Hááát… a tojásról a sas jut eszembe ami angolul hawk. De ha valami teljesen más kelne ki az hülyén nézne ki így hozzáadtam egy e betűt. Így egy egyedi nevet kap. – Majd csak megfejtem magam valahogy. :3

by **Shukaku** Csüt. Nov. 20 2014, 14:54

-Ráadásul az élővilágnak is csak egy része. Még a mobokból is különfélék vannak. Na várj, megmutatom.
Nevetett a lány, és elővarázsolt egy kis saját maga által készített mob és pet eleséget.
-De igazából ne aggódj, gyorsan bele lehet szokni, hiszen itt élünk. Nem annyira bonyolult, mint hiszed… vagyis… na jó, a felnőtteknek picit bonyolultabb, mert ők ugye nem szeretnek alkalmazkodni dolgokhoz, de neked bizti ugyanúgy nem lesz nehéz, mint nekem.
Magyarázta, miközben az egyik bokorsorhoz közelített, és szépen lerakta az elemózsiát.
-Nemsokára kijutunk az erdőből, és ezt csak itt tudom megmutatni neked. Védett területen belül is vannak ugyan állatkák, de ott ugye madarak, meg néhol egerek és patkányok. Az erdőben viszont rengeteg érdekes lény él.
És valóban nem kellett sokáig várni, nemsokára meg is rezzentek az ágak, és egy kis szarvasgida dugta ki a fejét.
-Halkan kell lenni, nem szabad megijeszteni. És ha lassan közelítesz…
Lépegetett óvatosan közelebb a kislány, majd egy gyengéd érintéssel megsimagatta az állatot.
-Akkor még hozzájuk is érhetsz. Nem támadnak meg, mint a mobok, és ha ügyes vagy, akkor nem is ijednek meg tőled. És ugye itt még testszag sincsen, úgyhogy nem érzi meg rajtad a többi állat, szóval hozzájuk szabad érni.
Visszalépett a fiú mellé, majd elővett egy dobozkát.
-Ez ilyen vadászat szerűség. Persze lehet igaziból is vadászni, és akkor húst is kapsz, de most semmi szükségem nincs rá, úgyhogy felesleges lenne bántani őt. És…
Kinyitotta a dobozt, és benne sorakozott a rengeteg jelvény, szépen feltűzdelve egy posztóra, mint a kiscserkészeknek.
-Itt már azt hiszem nincs olyan mob, akit ne láttam volna, és talán már a magasabb szinteken sem, de a lényeg, hogy ilyen szép jelvényeket kaphatsz különböző teljesítményekért, meg valamelyikért pénzt és Exp-t is, és ezeket pedig beválthatod dolgokra.
Ha Akairo szerette volna, akkor odaadta neki, hogy megnézhesse mint a hatvanhét darabot. Valamelyiknek a hátulján ugyan volt egy kis jelzés, ami azt jelentette, hogy azokat Shu már beváltotta, de szerencsére a gép nem vette el örökre a tárgyat, így tudta gyűjtögetni ezt is. Na meg persze amíg Akairo azt nézegette, addig tarthatta ő a tojást. *.*
-Hát… nem tudom pontosan, hogy hogyan is működik ez a beszéd náluk. Biztosan nem fajfüggő. Mivel mindegyikük akkor tanult meg valamit, amikor elérték a fiatal kort, így azt tudom, hogy attól függ. Arra gondoltam igazából, hogy amikor fejlődnek, akkor nem megtanulnak beszélni, hanem csak nekik is lefordítódnak a szavaik. Mert… ugye itt nem csak japánok vannak, mégis megértjük azokat is, akik nem tudnak japánul, és szerintem ugyanez van a petekkel is, és például azért nem tudja lefordítani azokat a szavakat, amik nincsenek meg a mi nyelvünkben, csak körülírni.
Arra, hogy ő okos lenne, szinte azonnal elvörösödött, és le is szegte a pillantását. Már gondolt is arra, hogy közölje, hogy neki igazából van barátja, de azután eszébe jutott, hogy ez a fiú lehet azért is kedves, mert nem úgy akar vele barátkozni. Ritka volt az ilyen, mármint az, hogy bárki is barátkozzon vele, de már nem olyan ritka, mint a kinti világban. Az azonban őt is érdekelte, hogy Timidus milyennek látja őt, a sárkány azonban nem éppen olyan választ adott, amilyen várt volna.
-Nem áll módomban véleményt alkotni az idomárról, mivel a prioritásaink olyan mértékben eltérnek, és az ember mint lény olyan szinten kiszámíthatatlan, hogy képtelenség tökéletes jellemrajzot készíteni róla. Ha az megfelelő, negatív és pozitív tulajdonságokat fel tudok sorolni.
Shu erre csak kuncogva csóválta a fejét, és megsimagatta a pet hátát.
-Csak… csak azt, hogy milyennek látsz, Timidus. Egy-két szóval.
-Felelőtlennek és önfeláldozónak. Mindig bajba sodrod magad, általában mások miatt, és ezzel hátráltatod a feladatomat, hogy megvédjelek.
-Ugye tudod, hogy ezt bóknak fogom venni?
Öltötte ki a nyelvét a kis idomár, a sárkány pedig csak legyintett egyet a farkával, Shu pedig visszafordult a fiúhoz.
-Néha… szóval mondtam, hogy picit másképpen gondolkodik, mint mi… és ez sokaknak furcsa… de még nem találkoztam nála jobb baráttal. Sas pedig akár ki is kellhet a tojásból, szóval teljesen jó név. ^^

(szarvas)

by **Akairo** Csüt. Nov. 20 2014, 15:41

Shu mint ha egyenesen a fejemben olvasott volna, ilyen könnyen kiismerhető lennék?
- Pont ugyan ez fordult meg a fejemben. Úgy érzem magam mint egy kisbaba akinek még minden új és mindent meg kell tanulnia. – Kicsit erős hasonlat de talán érezhető mit akarok kihozni ebből. Ezután Shu a bokrokhoz sétált és valami kaja szerűt rakott le földre. nem kellet sokat várni mire egy szarvas gida bújt elő és kezdte el falatozni a lerakott étel.
- Woaaah. – Csillant fel a szemem és csak ámultam. városi gyerek vagyok, nem sűrűn látok vadállatokat testközelből. Az pedig, hogy Shu még oda is tudott menni csak még inkább ámulatba ejtett. Mikor visszalépett jelvényeket kezdett el mutogatni nekem.
- Lenyűgöző vagy! – Nézem sorra a sok jelvényt. – Ezeket mind az állatok felfedezésért kaptad? – Kérdezem és miközben ő arról mesél, hogy mennyi állatot ismert meg a bokor ahol a gida is volt ismét megrezzen és ezúttal egy kifejlett szarvas lépett elő.
- Kérhetek egy kis kaját? – Nézek kérlelően a lányra. – Én is kiakarom próbálni. – Magyarázom és ha belement akkor átadva a tojást és elvéve az étel óvatos léptekkel sétálok oda a szarvashoz majd a tenyeremet nyújtom elé benne a kapott csalival. A szarvas először csak megszagolgatta majd finoman elkezdte összeszedni a tenyeremben lévő elemózsiát és még ő evett addig én óvatosan megsimogattam a feje búbját.
- Gyere, simogasd te is! – Invitálom oda a lányt. Bár neki ez neki nem újdonság számomra hihetetlen élmény volt és ezt ösztönösen megakartam másokkal is osztani ráadásúl még lehetett fokozni azzal, hogy egy újabb állat, ezúttal egy gazella is oda jött hozzánk. Biztosan megérezte az illatot mert nem csak hogy oda jött de egyenesen meg is bökte az orrával az oldalam.
- Hé, nyugi neked is jut ám! – Nevetek fel és osztom ketté az eledelt.. Miután elfogyott úgy mi is egyre kevésbé lettünk érdekesek és ha csak Shu nem tett valamit akkor az állatok szépen tovább álltak.
Mikor Shu elvörösödött és lehajtotta a fejét kicsit aggódva pillantottam rá.
- Jól vagy? Valami rosszat mondtam? – Mert nekem tűnt fel de lehet akkor még se kellet volna mondanom, hogy kicsit okoskodó is és segítőkész. Figyelem a kettejük közötti párbeszédet is egy könnyed nevetésre is késztet főleg mikor Timi elmondja ő milyennek tartja Shut. Már csak azért is vicces mert ezt akár rám is mondhatta volna.
- Akkor a neved jelenthetné azt is, hogy önfeláldozó. – teszek egy javaslatot.

by **Shukaku** Csüt. Nov. 20 2014, 16:20

Mi lehetne aranyosabb hasonlat egy kislánynak, aki arra áldozta a szabadidejét, hogy a kezdőket segítgesse, mint a kisbabák? Nagyjából Shu természetéből adódóan talán valami állatkölyök, de a kisbaba is bőven elég volt ahhoz, hogy elhatározza, ő ezt a fiút kedveli, és elmagyaráz neki mindent, amit csak tud, és addig nem is fogja elengedni… nem… egyáltalán nem fogja elengedni. Amikor legutóbb mesélte valakinek, hogy a kicsiket akarja pátyolgatni, akkor azonnal felötlött a másikban, hogy ők halnak meg leghamarabb. Hát ő nem fogja hagyni, hogy Akairo csak úgy meghaljon, mert valaki nem mondott el neki mindent a világról. Itt igazából sokkal nehezebb volt meghalni, mint kint, hiszen a küldetésben a kalandmesterek nem akartak bántani, a mobokat el lehetett kerülni, nem volt kötelező veszélyes helyeken császkálni… csak az emberektől, a gyilkosoktól kellett tartani, de Anatnak hála már ezen is dolgoztak. Lassan valóban teljesen biztonságossá vált a világ, csak el kellett távolítani a gonosz embereket. Na persze azt sem hagyhatta, hogy valaki túldicsérje, szóval hevesen rázta a fejét.
-Lenyűgöző? Dehogy… én csak… szeretem megfigyelni az állatokat, és a jártasságaimat is erre építettem ki. ja igen, jártasságok. Majd arról is mesélek neked, ha beérünk a városba.
Természetesen készségesen megosztotta az eledelt a fiúval, hiszen hízelgő volt, hogy utánozni akarja, és rendkívül boldog volt amiatt, hogy ő is szereti az állatokat. Természetesen a simogatás is tökéletesen ment mindkettejüknek, ehhez semmilyen képesség vagy jártasság nem kellett, Shu pedig hagyta elszökdécselni az állatokat, hiszen több dolguk nem akadt velük.
-Nem mondtál semmi rosszat, ne aggódj. Csak… kedves vagy… köszönöm… gyere…
És már nyomta is vissza a fiú kezébe a tojglit, ő pedig elindult az egyik irányba, miközben a saját menüjében megnyitotta a térképet.
-Nézd! Mindannyian kapunk egy kistérképet is, ezen jelölve vannak a városok, meg a területek, ahol már jártunk. Mi itt már mindent fölfedeztünk Timidussal ezen a szinten. Ja igen, szóval szintek vannak, neked is szintjeid vannak, amit tudsz növelni. Gondolom… ezek egyértelműek. Szóval csak azokra a szintekre tudsz elmenni, amit már a frontharcosok kinyitottak, és ha megvan hozzá az elegendő szinted. Éééés… ideértünk!
Hajtott félre pár ágat, és egy kis tavacska rajzolódott ki a szemük előtt.
-Szóval nem csak vadászni, hanem horgászni is lehet. Ehhez kell horgászbot.
És már elő is varázsolta a sajátját, odalépett a tavacska partjára, majd letette, és elővett egy másikat, amelyik sokkal egyszerűbb volt.
-Ez a kezdő felszerelés, ingyen lehet kapni a városban, szóval odaadom neked. És… és még ezt is.
Nyomta ezúttal a Guide Bookot Akairo kezébe.
-Ez is ingyenes. Csak azért mondom, mert sokan azt hiszik, hogy valamivel tartoznak, meg, hogy amiatt segítek pedig nem is, úgyhogy inkább előre szólok. Szóval… a horgászat sem bonyolult, és ugyanúgy jelvény jár érte.
És már landolt is az úszó a vízben, majd nem telt bele pár másodpercbe, és már kapta is ki a horgot a vízből.
-Erre van technika, és akkor nem kell leszedni az állatokat, és nem kell kínozni őket, hanem azonnal az eszköztárba kerülnek, vagy ha úgy mozgatod a botot, akkor vissza a vízbe. Jujj tényleg! Szóval ami nagyon fontos, hogy fájdalom sincsen. Megütöd magad, vagy megszúrnak vagy akármi, akkor nem fog fájni… és… de szólj, ha túl gyors. ^^”

(medúza, ponty)

by **Akairo** Csüt. Nov. 20 2014, 17:11

Az állat simogatás után a szarvasok szépen visszahúzódtak az erdőbe közben pedig újabb információ morzsákat csepegtetett jártasságokról.
- Rendben van. – felcsigázott és ha nem teszi hozzá, hogy majd a városban akkor rögtön rá is kérdeztem volna de nyílván most nem akar erről beszélni így hát nem is erőltetem. Készségesen követem őt mialatt további tanulnivalókat hallok, lehet kellene egy füzet vagy valami ahová ezeket leírom mert lehet holnapra mindet elfelejtem.
- Értem, azt hiszem. tehát ez egyfajta rang és csak a megfelelő ranggal mehetünk bizonyos helyekre. – Próbálom összegezni hogy jól értem-e. – És hogy növelem a szintem? – Van némi elképzelésem, hogy ezt ki kell valahogy érdemelni, mondjuk feladatok megoldásáért vagy hasonló de jobb biztosra menni. Míg én kérdezek Shu egy tavacskához vezet ahol kapok tőle egy könyvet.
- Köszönöm. Guide book? – Olvasom el a címét és közben bele is lapozok. – Ooh, ez egyfajta útmutató az itteni világhoz. Azt hiszem lesz olvasni valóm bőven. – Jegyzem mag majd, figyelem hogy a lány mit csinál és mikor kiránt egy medúzát hangosan felnevetek.
- Igazán ügyes horgász lehetsz ha egy tóból is egy medúzát tudsz kifogni. – Mert ugye a medúza tengeri lény. – Vagy ez egy mini tenger? – Hajolok a víz fölé és bele is kortyolok, nem sós a vize szóval nem tenger. – Különös, az itteni állatok nem tudják hol is kellene lenni, bár ez feltűnhetett volna gazellánál is. – Ok se épp egy sima kis erdőben szoktak felbukkanni. Ám ahogy Shu kifogja a másik halat is hirtelen eszembe jut a csapda amit építettem. Talán pont a fogásról.
- Wáá ki is ment a fejemből! – Csapok a homlokomra és indulnék el de igazából fogalmam sincs már merről is jöttünk. – Tudnál nekem segíteni? – Fordulok vissza Shu-hoz. – Valamit ott felejtettem ahol felébredtem de már fogalmam sincs, hogy merre is volt az. A térképpel vissza nézhető? – Biztos voltam benne, hogy lány erre is tud valami megoldást. – Valójában egy csapdát keresek. Már nincs szükségem rá de nem akarom, hogy valami fölöslegesen belessen. – Vallóm be kissé elszégyellve magam. akkor jó ötletnek tűnt a csapda de így utólag belegondolva… bár csapdának is alig ha nevezhető, csak egy letakart lyuk.

by **Shukaku** Csüt. Nov. 20 2014, 17:34

-Hát… igazából hívhatod rangnak is, ha neked jobban tetszik, de ezeket szinteknek hívják. Például te most egyes szintű vagy, és akkor az első szinten mászkálhatsz. Persze az is a legnagyobb, mert még mindig sok az egyes szintű, akik el sem kezdtek fejlődni, hanem valami munka után néztek a városban, vagy ilyesmi. A szintedet pedig számtalan módon lehet növelni. Lehet küldetéssel például, amit a főtéren vállalhatsz, vagy párbajjal, ami teljesen veszélytelen, olyan, mintha csak játékból harcolgatnátok, majd Timidust ezt is megmutatja, mert ez is fontos, hogy meg tudd védeni magad, de például valamelyik szafari teljesítmény után is kapsz Exp-t, és ha eleget összegyűjtesz, akkor szintet lépsz. És… ja igen, szóval a szafarizás az az, amit most csinálunk, a vadászat meg a halászat, csak a tizedik szinten van szafari is, ahol sokkal több állat van, mert ugye azokat a jártasságokat pedig gyakorlással tudod növelni… de ez mondjuk benne van a könyvben is, úgyhogy… úgyhogy inkább kérdezz, és akkor nem fecsegek össze-vissza. A horgászbotot nem szeretnéd kipróbálni te is?
Kis ideges nevetgélés következik, majd amikor érkezik a kérdés, már válaszol is.
-Hát igazából ilyen kis szinten mindenféle állatok előfordulnak. Bizti azért, hogy a kezdők is találkozhassanak velük, és ne csak az erdei meg a mezei állatokat láthassák, amíg nem tudnak elmenni a szafariig. És… igazából vannak édesvízi medúzák, szóval itt még nem volt akkora nagy a baj, de a gazella már tényleg eltévedt. De… igazából ugye sárkányok is vannak, vagy olyan állatok, amik a kinti világban már kihaltak… szóval szerintem ez sokkal jobb.
És valóban, sokszor gondolkodott már el azon, hogy mennyire befolyásolja itt a környezet az állatokat, de úgy tűnt, hogy valóban nem túlságosan. Az pedig már a végtelen törődés kimutatása volt, hogy Akairo még a csapdát is vissza akarta temetni. Sokan a medvecsapdákat is kint hagyják szétszórva, Shu nem egyet talált már, és ez a fiú pedig tényleg foglalkozik az állatokkal.
-Hát… a térképen nem tudjuk visszakövetni, hogy honnan jöttél, de értek a nyomolvasáshoz, Timidus pedig tud figyelni a levegőből… már ahol a fák lombjaitól lát… szóval bizti megtaláljuk. De… akkor Hawke-t tedd vissza az inventorydba, vagy fogd erősen, és maradj végig mellettem. Nem akarom, hogy neked vagy neki valami baja essen. Van egy kristály az inventorydban, az a neve, hogy Hazatérés Kristály. Fogd a kezedbe, és ha bármikor jelzek, hogy futás, koncentrálj rá, és mondd hangosan, hogy Kezdetek Városa. Azonnal. Rendben?
És itt olyan komoly volt, mint amilyen komolynak még nem is látta a fiú, de talán mások se nagyon. Amint ez megtörtént, és begyakoroltatta kristály nélkül, már kapcsolta is be a jártasságot, egy kis körbekémlelés után pedig meg is lelte a nyomot, amin elindulhattak visszafelé.

by **Akairo** Csüt. Nov. 20 2014, 21:18

Időnként bele-bele lapozgatok a könyvbe miközben Shu-ra is igyekszem felelni. Igazából annyi kérdésem lenne, hogy nem is tudom mivel is kellene kezdenem.
- Nem baj, nem zavar sőt, örülök, hogy ennyi mindent elmondasz nekem. – Nyugtatom őt. – Szívesen hallgatom a fecsegésed. – Nevetgélek. A horgászat kipróbálása pedig lelkesen bólogatok.
- Persze. Bár lehet nem gondolnád de nagy tapasztalatom van ám a horgászatban. – Húzom ki magam büszkén mialatt átveszem a botot. – Nagyapával régen sokat jártunk horgászni… - Magyarázom és behajítom az úszót a tóba. – Fogok neked valami szép, nagy halat! – Alig hogy kimondtam már bele is akadt valami a horogba, jó nagy valami mert kicsit előre is rántott. – Hopp, mondtam én, hogy nagy valamit fogok. – Eléggé össze kellet szednem az erőmet, hogy ne vigyen el, a teljes testsúlyom hátra helyeztem. – Makacs, nehezen adja magát. – mondom kissé erőlködve majd egy jellegzetes pattanó hang és a damil el szakadt én meg hányadvágottam. Éreztem, hogy beverem a fejem de még sem fájt. – Tényleg nem érzünk fájdalmat. – Mondom ezt úgy, hogy közben a fejem simogatom.
Megint bebizonyosodott mennyivel is többet tud nálam, nem csak a játékról de úgy alap.
- Nem halottam még édesvízi medúzáról. De hála neked most már ezzel is tisztában vagyok. – Tudtam én, hogy Shu-nak lesz majd valami megoldása arra, hogy visszajussunk a csapdához.
- Öhm… rendben. – Nem igazán értettem mire ez a hirtelen komolyság de nem ellenkezem hanem szépen követem az utasításokat. Bár ahogy én értelmeztem arra kér, hogy ha bajba kerülünk hagyjam magár. Ez egy olyan kérés amit nem tudnék teljesíteni így inkább remélem, hogy semmi baj nem történhet.
Ha sikeresen követjük a nyomokat hamar meg is találjuk az elkészített csapdát és megtörtént az is amitől tartottam. A csapdával fogtam valamit.
- Ott van! – Hívom fel még külön is a lány figyelmét és gyorsan oda rohanok. A gödörben egy nyúl volt ami igyekezett kijutni de egyedül alig ha sikerült volna neki.
- Bocsi, az én hibám! Gyere kiszedlek onnan. – Emelem ki a kisállatot a földre ami amint elengedem rögtön el is szalad így már nem is marad más dolgunk mint, hogy betemessük a gödröt.
- Nem is értem, hogy gondoltam, hogy ez jó ötlet. – Csóválom meg bűnbánóan a fejem. Igaz, hogy éhes voltam de úgy sem tudtam volna agyoncsapni szerencsétlen nyuszit. – Azt hiszem, most már mehetünk a városba. – Nézek a lányra miután a csapda semlegesítve lett. Kíváncsi vagyok, hogy is néznek ki az itteni városok.

by Ajánlott tartalom