Cearso vs. Atoru

Ha olyat ajánlasz, akit nem ismerek, azzal már teljesült is az első feltétel miszerint ne legyen közismert az illető.


Igazad van. Ezek nem azok az emberek, akiket én keresek. Azonban van még egy ember, akivel úgy néz ki túlságosan bizalmatlan vagy.
Kinyitom az Inventory-t, előveszek egy kis figurát, és Atonak dobom.
Ha elkapja és jobban szemügyre veszi, láthatja, hogy egy fából készült sakkfigura az. Ráadásul a világos futó.
-Nem mondhatod, hogy nem agyaltam sokat a dolgon. Egy sakkbábut minden feltűnés nélkül hordhatsz magaddal, akár egy teljes készletet is. Ahogy nálam is mindig van egy pakli kártya. Amig nem tudják mit keressenek, addig nem fognak rátalálni.
Előveszek még két figurát a sötét és a világos vezért, leszedem róluk a csúszásgátlót. (Minek is rájuk ebben a világban?) Igazából még ebben sincs semmi különleges, azonban a két bábu alját egymás felé fordítva egymáshoz illesztve és egy kicsit tekerve rajta teljesen egy darabban marad a két rész. Az egyiket felemelve mutatom Atonak a művemet.
-Ez akármelyik két darabbal eljátszható. Nem egy pár perces meló volt, de szerintem jobb, mint egy tetoválás.
Tényleg nehéz meló volt. Pár darabot én is elrontottam, de arra sosem gondolnék, hogy ez a kis magánakció 30-nál több tagot számlálna bármikor is.
-Sosem terveztem, hogy bárkit is olyan dologra kényszerítsek, amit nem szívesen csinál. Tudod, a sakkban a futó mindig is a hirnököket szimbolizálta. Úgysem terveztem, hogy örökre titokban maradjon az egész. Azzal a figurával neked adom a jogot, hogy kinek, mikor és mennyit beszélsz a dolgokról, amikről mi most beszéltünk. Persze csak ha elfogadod.
Majd hogy legalább küzdelem látszatja is legyen a dolognak a következő pillanatban két darab fénynyíl repül a srác felé.

A tenyerembe kellett temetnem az arcomat. Nem hiszem el, hogy ennek a srácnak mindent a szájába kell rágnom. El kellett számolnom háromig, hogy a következő mondatomat ne üvöltve mondjam el neki. Nem tett volna jót, ha még a beszervezés előtt elijesztem magamtól, azt akiben meg kéne bíznom. Vettem egy mély lélegzetet, és úgy kezdtem bele a mondandómba.
-Nem, nem Miura gondoltam, de jó tudni, hogy szerinted érdemes lenne vele foglalkozni. Ne félj, ha azt akarod, hogy valaki ne kerüljön a társaság közelébe, azt a kezdetekben el tudom intézni. Ameddig elég ráhatásom van a dolgokra.
Miu tényleg az az ember, akire nem elsőként gondol az ember, ha rá akar bízni egy titkot valakire, vagy ha ki kell szedni. Mondjuk a titoktartás részét a dolognak nem tudom, hogy komolyan tudja-e venni. Mondjuk van még egy pozitívuma, ha őt sikerül meggyőznöm. Részben Danee-ra is hatást tudnék gyakorolni, és onnan már csak egy lépés az egész céh felforgatása. Nem mintha bármikor ezt terveztem volna, de jó ha minél több ütőlap van az ember kezében egy esetleges végső küzdelemkor.
-Akire én gondoltam, az te volnál. Eddig egyszer sem hallottam, hogy magadat alkalmasnak találnád erre a posztra, pedig szerintem tökéletesen megfelelsz.
Ekkor kerültek elő a sakkfigurák, és én örültem, hogy végül elfogadta az ajánlatomat.
Annak ellenére mennyire oktalannak tud tűnni néha, most elég jól beszélt. Beletelt néhány másodpercbe, míg megértettem a különbséget a két fajta hírnökről, akiről beszélt, és igaza volt. Azt szeretném, ha ő a második fajta legyen.
-Akkor ezekre szükséged lehet.
Még néhány másodperc, és a következő pillanatban egy üzeneten keresztül két újabb bábu landolt Atoru inventoryjában: Egy sötét, és egy világos gyalog.
-Remélem nem kell elmagyaráznom ennek a működését.
Majd belekezdtünk a valós küzdelembe, és örömmel tapasztaltam, hogy nem volt felkészülve a hirtelen támadásaimra. (Annak ellenére, hogy ő is éppen valami ilyesmire akart engem rávenni, legalábbis a szavai erről árulkodtak.)
Nem tértem ki a támadások elöl. Sokkal fontosabbnak tartottam, hogy a támadásai után elég teret nyerjek a következő támadásomhoz. Ráadásul bíztam a magasra épített Életemben, és a Mellvértemben, ami visszahárította rá a támadásai egy részét.
Van egy olyan érzésem, ha jól célzok, akkor a következő húzásommal akár már véget is vethetek a küzdelemnek.
Megpróbáltam aktiválni a képességem, és kivégző támadásként öt darab nyilat is kilőttem az árnyharcos felé, majd a gyorsaságomból adódóan még egy normális fénynyíl is elrepült az irányába.

A facepalmot még mindig jogosnak éreztem, de most már tudom, hogy mi okozta a félreértést.
-Ezek szerint én nem voltam elég világos. Az egy dolog, hogy bent vagy a szervezetben, és még elég kicsi a taglétszám, de a szervezeten belül is van egy hierarchia. Eddig csak az információk megszerzésére kértelek, de a poszt, amelyikre ajánlást kértem tőled, nem csak ennyiből áll. Tehát mivel magadat nem ajánlottad ebből azt szűrtem le, hogy nem találod magad jobbra az infók beszerzésénél. De mind a ketten tudjuk, hogy ez nem igaz.

Nem, nem sértettél meg. Én nem voltam elég világos.

Rendben, ha végeztünk, akkor elmondom a nevét.
Ezek után egy gyors manőverrel le is vittem az árnyharcos életét. Mikor is volt már, mikor még csellel kellett rávennem, hogy gyözedelmeskedni tudjak felette. A lila fal a küzdelem végét jelezte, de még így is volt még egy kis elszámolnivalóm a sráccal.
-Ahogy igértem, mutatok valamit.
A küzdelem végeztével leszerelkeztem, csak a köpenyem maradt rajtam, amit csak nagyon ritkán veszek le. Mondjuk már gondoltam a cseréjére, de még nem kaptam igazán jó ajánlatot. Illetve még az Artemis, amit nem tettem el, hiába volt vége a kis harcunknak.
-Nem tudom észrevetted-e, de egy ideje már egy új íjam van. Nem épp dicsekvésből mondom, de szeretném ha tudnád, hogy ami nálam van, az nem más, mint az Artemis.
Vagyis a Fény. A másik item, ami szerves részemé nőtt, az pont egy Kaszás item. Furcsa egy párosítás. Élet és Halál egy ember kezében. A megbocsátás ereje, és a sötétség keze. Ez a kettő tökéletesen jellemzi azt a lényt, amivé idelent váltam. Ha eljön az idő szeretném, ha minél több legendás fegyverrel és Kaszás felszereléssel rendelkező tagja legyen a kis csoportunknak, így nem csak információ, hanem erő is lenne a kezünkben.
-Illetve ahogy kérted, a lány nevét is elmondom.
Tartottam néhány másodperc szünetet, de végül elmondtam, amit akartam.
-Azt szeretném, ha minél többet megtudnál egy Kiwi nevű lányról, a Jumpy Vigor egyik tagjáról, és ha érdemesnek találod szeretném, ha be tudnád szervezni, lehetőleg anélkül, hogy az én nevem elhangozna. A legdrasztikusabb lépés, amit tehetsz, -persze csak azután, hogy elmondod a nevem, a kérésem ellenére, persze ha ezt jobbnak találod, akkor sem kővezlek meg érte,- az hogy Chancery nevét használod az enyém helyett fedősztoriul, de ezt tényleg csak akkor használd, ha szükségesnek érzed. Nem szeretném, ha feleslegesen hazudnál.

/innentől nyugodtan mehet tovább ismibe, ha folytatni akarod.