Cearso vs. Atoru

Elmondjam? Ne mondjam? 
Mióta megszereztem a legendás fegyvert, folyton ezen tünödök, hogy kinek lenne érdemes elmondanom, és kitől kéne eltitkolnom, hogy ez az értékes fegyver az én birtokomat képviseli. Úgy fél év erős gondolkozás után úgy döntök, hogy egy olyan embernek is elmondom, aki sokat befolyásolt a döntés elérésében. Mondjuk, ha nem mesél nekem róla, akkor is elárverezi az elöző tulajdona az Artit, és Asu akkor is valószinüleg rám gondolna, mint a leendő tulaj, de sokkal kevesebb lelkesedést mutattam volna, az hét szentség. Kevésbé érdekelt volna a dolog, és most az Artemis valószinüleg Saya oldalán lógna.
Az épületen kívül várom, hogy megjelenjen, és mielőtt bemenne a helységbe, még odasétálok mellé, úgy teszek, mintha befűzném a cipőmet és halkan felteszek neki egy kérdést. 
-Meg lehet oldani, hogy egy kevésbé feltűnő helyen csapunk össze? Szeretném nem túl sok ember figyelmét magunkra vonni. Meg kitaláltam valamit, amit veled szeretnék először kipróbálni.
Majd a választól függetlenül elindulok a város széle felé. Természetesen nem áll szándékomban elhagyni a várost, vagy rávenni valakit arra, hogy hagyja el a biztonságos övezetet, csak arra éppen kevesebb ember fog lézengeni, ha minden igaz. Ha követ, akkor nagyjából két három sarokkal arrébb megállok, és szembefordulok a sráccal.
-Igazából rájöttem arra, hogy gyakorlatilag nem tudunk egymásól semmit a másik kasztján kívül, pedig ez nem az első küzdelmünk lesz. Mi lenne, ha feldobnánk a küzdelmet, egy kis kérdezz-felelek-es csavarral. Ha neked is megfelel, akkor el is mondom, hogy konkrétan mire is gondoltam pontosan. Mit gondolsz?
Nem igazán szeretem, ha valakiről alig tudok valamit. Ráadásul tervezni szeretnék valamit ezzel a sráccal, és szeretném tudni, mennyire tudjuk befolyásolni a másikat.

A kérdésre megtorpanok, egy pillanatra.
-A Karácsonyt?
És már tovább is indulok miközben válaszolok a kérdésre.
Odakint még a családdal olyankor szoktunk találkozni. Máskor nem is igazán szoktunk találkozni, mert a többségünk nagy utazó, és ritka ha ugyanaz a hely ragadja meg a fantáziánkat. Azért arra kiváncsi lennék, hogy az öcsém mit mond a szüleinknek, mért nem tudom meglátogatni őket. Idebent még nem igazán ünnepeltem meg. Föleg mióta...
Elhallgatam. Erről már igazán semmi szüksége, hogy tudjon. Még...
Igazából egyik ünnepet se tartom számon. Ha úgy hozza a helyzet a SAO amúgy is figyelmeztett, ha nagyon megemlékezés készülödik.
Majd megérkezünk, és elmondom az ötletemet:
-Ugye általában úgy történik a dolog, hogy az egyikünk kérdezz, mig a másiknak kötelező válaszolnia arra a kérdésre. Ez egészen megy addig, amig valaki nem akar válaszolni. Én azonban javasolnék két változtatást is.
Egy: ne legyen kötelező válaszolni, de ennek is meglesz a hátulütője. Aki nem akar, vagy nem tud válaszolni, annak ki kell hagynia a következő támadását.
Kettő: Akármelyik kérdésre válaszolhat, aki éppen soros a válaszadásban, akár amit még maga tett fel, így az 'és te?' tipusú kérdések feleslegessé válnak, persze tisztázni kell, hogy melyik kérdésre válaszolsz, és ugyanarra a kérdésre nem válaszolhatsz kétszer.
Ha neked megfelel így a dolog, akkor talán te is kezdhetnél a kérdésekkel.
És már küldöm is a párbajfelkérést, és felkészülök a küzdelemre.

Nem kérdezősködik olyan dologról, ami nem rá tartozik. Ez jó. Azonban nem tetszik nekem. Alapvető kíváncsiság nélkül nem hiszem, hogy jó lenne arra, amire meg akartam volna kérni. Számára teljesen természetellenes lenne a kérésem. Azonban nem túl sok ember közül válogathatok. Ugye a Jumpy Vigor kizárásával a megbizható és megértő emberek nagyja gyakorlatilag kiesik. Asutól meg nem kérnék ilyen szivességet.
-Annak függvényében, hogy a testem nem öregszik, meg gyakorlatilag csak négy évente van születésnapom, nem látom értelmét, hogy ennek egy külön napot szenteljek, más személyes ünnepet meg nem igazán ismerek.
Elfogadta a kihívást és mind a ketten felszerelkeztünk.
-Ezt ugye csak bemelegítésnek szántad? Vagy ez téged tényleg érdekel?
Mondjuk ez tényleg olyan dolog, amiről nincs okom beszélni idelent. Annyira nem befolyásolja a döntéseimet. Így ha nem kérdeznek rá közvetlen, akkor nem is szokott előkerülni.
-Mondhatni a munkám része. Odafent szabaduszó programozó voltam. Kisebb platform játékokat egyedül is el tudtam készíteni, és kisebb segítséggel már first-person játékokat csinàltam. Mondjuk azok meg se közelíteték ezt.
Kitárom mindkét karom, és körbemutatok.
-Az öcsém sikeresen bekerült a SAO béta teszterei közé, és ő ajánlotta a játékot. Azonban mire Japánba értem, addigra a béta teszt ideje véget ért. És ugye meg kellett várnom a hivatalos játék kezdetét. Illetve volt még egy másik dolog. Pár nappal az indulás előtt kaptam egy levelet, amiben arra kértek, hogy írjak véleményt a játékról, és egy NervGeart is kaptam. Amit jó pénzért tovább is adtam. Ugyanis az öcsém felszerelése bőven elég lett volna kettőnknek. Kielégítő volt a válaszom, nem?
Erre a kérdés nem vártam választ, inkább megpróbáltam belelöni a srácba. (Kivéve ha nemleges választ adna a visszakérdésemre.
Ha viszont nem zavarta meg a támadásom.
Akkor tessék az én kérdésem: Hogyan állsz a kémkedéshez, az információk összegyüjtéséhez?
Rögtön a tárgyra kell térnem, mert ha továbbra is ilyen kérdéseket fog feltenni, akkor nem számíthatunk hosszú küzdelemre.

A szemeim elkerekedtek, ahogyan meghallottam válaszát.
— Komolyan szökőnapkor születtél? Cear, ez… Nagyon ritka. És, akkor te az ilyesmit tényleg csak négyévente ünnepled, vagy minden évben, csak egy nap csúsztatással? – ha valamiben, akkor a korában már most tévedtem. Ezek szerint most lehet olyan hat éves. Ha a biológiai korát nem vesszük. És ez a dolog tényleg érdekelt. Izgalmas volt egy olyan emberrel beszélgetni, amilyen csak négyévente születik. Elméletileg a születésnap is meghatározza egy ember személyiségét. Vajon nála is így van?
— Érdekelnek a céljaid – feleltem őszintén. – És gondoltam, kezdhetnénk egy régi céllal, ami idehozott téged – frappáns és logikus. Ez volt a védjegyem. Nem mellesleg ez egy nagyon jó indok a kérdés mivoltára. Még ha féligazság is.
A válaszát figyelmesen hallgatom végig. Mikor befejezte, elmosolyodom.
— A programozás… Egy érdekes szakma. Sok mindenre lehet használni. Például az egyik ismerősöm így készített magának cheateket a játékokhoz. Egyszer elmagyarázta, hogy hogyan működik, de én csak az alapokat ismerem. Szerencsés lehetsz – vagy éppen szerencsétlen? – hogy felkértek téged a játék véleményezésére. És lovagias volt tőled, hogy továbbadtad, minekután neked volt elég. Sajnálom, hogy pont nem én kaptam – csóváltam a fejemet. – Mindegy. Igen, kielégítő volt a válaszod, köszönöm Cear.
Szóval programozott, gondoltam. Akkor ő biztosan tud segíteni abban, hogy…
Hirtelen egy nyíl süvített felém, amit eddig nem is láttam. Határozottan rémlett, hogy az íjász nem nyúlt hátra a tegezért. Éppen csak ki tudtam térni előle, amit talán csak ellenfelem pontatlanságának köszönhetek. És már jött is a kérdés.
— Straight at the point… Azt hiszem, Európában ezt így nevezitek, igaz? – tudtam, hogy még hasznát veszem egy kis angol gyakorlásnak. – Attól függ. Nem vagyok besurranó tolvaj és nem rejtőzködöm. De ha valami érdekel, akkor körbekérdezek, hogy meg tudjam – és hogy bebizonyítsam állításom, kérdezek. – Mint programozó, mennyire tartod valószínűnek, hogy valaki egy vezérlőpanel segítségével előnyre tegyen szert a játékban?
Nem támadtam, inkább vártam a válaszát.


Hp: 115/115
PP: 30

-Általában a legközelebbi hétvégére szoktuk idözíteni még a játék előtt.
Kitér a támadásom elöl, de az én figyelmemet se kerüli az a tény, hogy valami miatt neki is feltűnt, hogy nem nyúltam nyilért. Persze a múltkor sötétségben küzdöttünk, és nem vehette észre ezt azt apróságot. Mondjuk, akkor világított a nyílam. Ebből a két információból azért már össze tudta volna tenni a dolgokat. Azt azért nagyon jól érzi, hogy én ezzel a válasszal nem igazán vagyok megelégedve.
-És ha valaki fizetne azért, hogy egy emberről minél több információt gyüjts össze? És ha ez esetleg többször is megtörténne? Persze nem gondolok se nagy pénzre, se nagy információkra, hanem mondjuk apróságokra, hogy milyen ételeket vagy embereket kedvel, hogy milyen helyekre szokott eljárni, vagy például milyen dolgok hiányoznak legjobban neki a fenti világból. És mit gondolnál arról, ha valaki azért fizetne, hogy utánad kémkedjenek? Vagy, ha esetleg valaki felajánlaná neked ezt az opciót, hogy utánajár valakinek? Ha akarod, ezt kezelhetjük három külön kérdésnek is.
A kérdése váratlanul ért. Bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy soha nem kerestem erre módot.
-Ez egy igazán bonyolult dolog.
El is kell gondolkoznom, és nem is vagyok biztos a dologban.
-Erre a kérdésre nem válaszolnék.
De ezt is inkább csak az ő érdekében. Akármelyik választ is adnám meg neki, félő hogy egyik sem esne jól neki. Vagy hogy hiú reményt adnék neki esetleg.
Az általam létrehozott szabályok értelmében ki is hagyom a támadásom.

Nem is tudom miféle reakcióra számítottam. 
-Álljon meg a menet. Arról egy szó se volt, hogy én lennék az illető. Vagyis, hogy csak én...
Korrigáltam magam pár másodperc alatt, és hagytam neki időt, hogy felfogja egy kicsit a dolgot.
-És nem feltétlen pénzbeli fizetségre gondoltam.
-A második kérdésre a válaszom: Mert ha bárkiről egy játékbeli adatot akarnál megtudni, arra csekélyke ráfordítás árán a besugó bőven megfelelő.
Még... 
Tettem hozzá gondolatban. Egy kicsit nagyobb pénz belelölésével, hálozat kiépítéssel, illetve bizalom megszerzésével még a besugó ereje is csökkenthető. Ezzel pedig közvetve a Sayonara befolyása is. Ennyit minimum megérdemelnek Anat halála után. Az első lépés azonban az, hogy Atoru látásmódján próbáljak meg változtatni.
-Ebben nagyon is tévedsz. A kritikus pillanatokban a legcsekélyebb információk is jelentős horderejűek lehetnek, amik akár az itteni életet is befolyásolhatják. Néhány egyszerű példával élve: céh alapítás: Mi a garancia arra, hogy az illető nem fog megutálni téged, vagy te őt egy apróság miatt, és lép le valamelyikötök teljesen magára hagyva a másikat? céhház kialakítása: melyik az a hely, amelyik mindenkinek tetszene? Persze egyszerű lenne mindenkit egyesével végigkérdezni a dologról, de ha tudják, hogy miről van szó, nem biztos, hogy a teljesen őszinte véleményüket mondanák. És még sorolhatnám a példákat, amikor sokszr nem vezet sokra a személyes rákérdezés. És egy tipp: Ha lány lenne a dologban, akkor az első kérésem az lenne, hogy derítsd ki milyen tipusú fiúkat kedvel, nem?
Végül úgy döntök, hogy az utolsó kérdésre is válaszolok, ha már ennyire belejöttem a dologba.
-Akármelyik választ is adnám meg mindegyikkel csak pórül járnál. Ha azt mondanám, hogy létezik egy ilyen lehetőség, akkor minden erőddel azon lennél, hogy felkutasd ezt a lehetőséget, vagy azt aki használja. Abban nem vagyok biztos, hogy önös szándék vezérelne és magadnak akarod esetleg az említett elönyöket, vagy el akarnád pusztitani őket, hogy más ne tudja használni. Azonban ebben a helyzetben soha nem leszel elégedett, mert folyto többet akarsz, és kutatsz az újabb ilyen lehetőségek után, ami egy végeláthatatlan folyamathoz vezetne, aminek elöbb vagy utóbb az lenne a vége, hogy valamelyik ellenlábasod eltesz láb alól. Ha pedig azt mondom, hogy nem létezik semmi ilyesmi, annak az a következménye, hogy azt a látszatot keltem benned, hogy a megfelelő felkészültséggel akármelyik ellenfelet le lehet győzni, és folyton keresnéd az egyre erősebb ellenfeleket, hogy motiváljanak a fejlödésben, és mivel tudod, hogy mindenkit le lehet győzni valahogy, semmi sem tántorítana vissza a céljaid elérésében. Ebben az esetben azonban elfelejtenél normálisan élni, ami szinte egyenértékű a halállal. 
Ha meg az elöző esetek egyike sem áll fenn, akkor mért akarsz tudni a létezéséről erről a dolognak? Ezért a javaslatom: Próbálj meg nem törödn ezzel, és éld az életed úgy, ahogy eddig.
Nem térek ki a támadása elöl. Azonban mikor távolodik tölem a következő pillanatban az íjammal csapok egyet feléje. Nem vagyok túl jó közelharcban de kezd érdekessé válni a helyzet, és próbálom húzni a dolgot, ameddig csak lehet.

-Igazából nem is tudom erre mit kéne mondanom. Az igazság az, hogy te vagy az első, aki egyáltalán hall erről a tervemről. Annak ellenére, hogy nem ismerlek, vagy pont éppen ezért benned sokkal jobban megbízom, mint bárkiben, akit eddig ismertem. 
Mármint ezen a téren. Vannak dolgok, amikhez feltétlenül Shu-ra vagy Jun-ra van szükségem, de velük nem beszélhetek ezekről a terveimről. Ha Timidus megtudná, azonnal megpróbálná a hasznára fordítani, ami nem lenne célja a terveimnek. Shu amúgy is utálná, ha megtudná, hogy részem van egy olyan áskálodásban, ami az általa itenitett céh ellen irányul. Jun meg nem is értené meg, vagy csak nehezen tudnám megmagyarázni, hogy ez miért jó nekem.
-Félreérted a helyzetet. Ezek a "véletlenek" akkor is jól tudnak jönni, ha csak meg akarsz ismerkedni valakivel, akkor is, ha nem akarsz közeledni hozzá. Ez egy nagyon jól bevállt stratégiai húzás elég sok helyen. De ha tényleg elvállalnád, akkor lenne két olyan személy, akikről én szeretnék minél többet megtudni.
Neveket majd csak akkor mondok, ha elfogadja a felkérést.
-És akkor ismét felteszem a kérdést: ha nincs ilyen szándékod vele, akkor miért akarsz többet tudni róla? Vannak dolgok, amiket jobb, ha nem is veszünk figyelembe bizonyos dolgokat. Mit gondolsz, mért tudok olyan jól kijönni Shu-val? Vagy akr Timidus-szal? Ha nem veszem figyelembe, hogy a lány álomvilágban él, akkor egy rendes kislány, akinek törödésre van szüksége.
De ha tényleg tudni szeretnél valakit, aki segíthet ebben, akkor Jezob-ob ajánlom. Bár nem hiszem, hogy olyan egyszerű lesz kiszedni belöle az információkat.
És a választ azt hiszem már megadtam.

-Akkor meg mind a ketten azt éreznénk, hogy hanyagolom a válasz megadását. Pedig nem volt szándékomban eltitkolni ezt a részletet. 
Igen, igaza van. Megvan az ára annak, hogy egy kicsit szabadabban beszélek a dolgokról. Persze a jó oldala is megvan a dolognak. Például sokkal szabadabban tudom irányítani a beszélgetés menetét, és kevesebb eséllyel húznak ki belőlem olyan információt, amit nem akarok elmondani.
-Rendben, máris mondom az első nevet, és szeretném, ha mindent elmondanál róla, amit tudsz. Szeretnék minél többet tudni Anatole Saito-ról, és hogy mi a véleményed róla.
Nem említem, hogy miért pont róla akarok többet tudni, vagy hogy mire akarom használni az információt, és reménykedem, hogy nem tapintottam érzékeny témára a céhvezér említésével. 
-A másik... Nos.. Ez egy kicsit személyesebb. Arra nagyon jól ráhibáztál, hogy lány is van a dologban... Csak hát... Én nem vagyok olyan típus...
Talán egy kicsit bele is pirultam a dologba, de a nevet nem sikerült kinyögnöm.
-Hagyjuk inkább későbbre.
És reménykedem, hogy nem faggat többet. Inkább a szövegére figyelek.
-És azt is megtudhatom, hogy kitől hallottad ezt az megjegyzést?
Két tipp: Shu vagy valamelyik frontos céhtársa mondta ezt neki. Még az se lepne meg, ha mind a két fél ezt mondta volna arról a céhről. Annyira egymásnak esnek minden egyes apróság miatt, hogy észre se veszik az igazán fontos dolgokat.
Figyelmesen hallgatom Ato meséjét. Ha az igazat mondja, akkor a Sayonara még annál is rosszabb, mint ahogy azt eredetileg elképzeltem. Nem csak az információkkal akarnak visszaélni, hanem azzal is, hogy monopolizálják a bossok küzdelmeit. Gonosz, nagyon gonosz. Mondhatják, hogy a pénz kell nekik De nem számítanak egy visszacsapásra. Főleg nem egy olyantól, mint én. Csak egy porszem a hatalmas gépezetben, aki lassan eleget tud egy erős csapáshoz. 
-Ha nem bánod, akkor elolvasnám.
Minden információ jó lesz, amit felhasználhatok ellenük.

Nem tudtam meg sokkal többet annál, amit már eddig is tudtam. Maximum annyit, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki felnézett Anat-ra. Azonban mégis volt egy olyan információ, vagy még inkább fél információ, ami nekem új volt, és talán mások nem is fordítottak volna rá nagy figyelmet. Miri és Anat... Ez teljesen új irányba lendítheti a kis nyomozásomat. Fogalmam se volt róla, hogy Anatnak ilyen oldala is lett volna. Mit meg nem tud az emberről másokról a haláluk után. Mondjuk az is igaz, hogy nem álltam Anathoz olyan közel, és nem nagyon osztott meg velem ilyen jellegű információkat. Mondjuk akkoriban nem is érdekeltek az ilyen dolgok. Bár ha még mindig élne, akkor biztos, hogy hozzáfordulnék bizonyos problémáimmal. Bár a legtöbb problémámnak pont az az oka, hogy meghalt. És akkor most nem égnék Ato előtt... Nem.. Akkor Anat előtt égnék ugyanígy.
-Tudtad, hogy Sayonara tag volt?
Tettem fel a kérdést. Mindig is izgatott, hogy e az információ vajon meddig jutott el, és hogy lehet-e valaki, aki a Sayo-ra akarja kenni a saját bűneit.
Tehát igazam volt. Bárcsak lottó ötösöm is ilyen gyakran lenne. Az a kettő mindig olyannal foglalkozik, amivel nem kéne. Szinte biztos vagyok benne, hogy emiatt egyszer bajba fognak kerülni.
-Várj, ez a Terumi volt az, amelyik megjelent a bossnál, és a lehető legrosszabb stratégiát használta? Nem, az a lány fittyet hányt arra, hogy kinek milen adottságai vannak, csak Shu szemét ismét elhomályosítja az, hogy álomvilágban él, és hogy akinek nagy befolyása van, az csak jót akarhat az embereknek. Szerintem annak a lánynak egyszerűen csak feltűnési viszketegsége van. Mármint Teruminak, nem pedig Shunak. Bár egy kicsit Shunak is.
-Timidus sok mindent mond. Az az egyetlen gond vele, hogy nincs semmi fogalma az emberi természetről. Nem azt mondom, hogy nem lehet igaza, de ezt a fontos szempont, ha meg akarjuk érteni az emberek döntéseit. A másik hibája, hogy ha egyszer valamit a memóriájába vesz, akkor nagyon nehéz meggyőzni a logikája helytelenségéről.

Elvettem a sráctól a papírt, majd megpróbáltam kitérni a szúrása elöl, ami nem sikeredet valami fényesen. Bár nem is sajnáltam a dolgot, egyszer már sikerült csellel legyőznöm, itt az ideje, hogy neki is legyen egy is sikerélménye.
-Szerinted ha jóban lennék a Sayonarával, és a nézeteikkel, akkor gondoltam volna egy pillanatig is arra, hogy saját kémhálózatot építsek ki?

Ezek szerint nem tudta. Talán Anat tényleg azon a céhgyülésen mutatkozott utoljára a nagyközönség előtt.
Mért ne volna lehetséges? Anat feltörekvő volt. Akkoriban talán még senki se ismerte annyira azt a céhet. Még az is előfordulhat, hogy dicsőségnek tartotta a közéjük kerülést. Szerintem se magával a céh nézeteivel van baj. Hanem néhány Sayonarás hozzáállásával a dolgokhoz.
A céhlogót keresi? Ezek szerint nem tud rólam eleget. Vagy Shu nem tartja elég fontosnak, hogy erről bárkinek is beszéljen. Jó tudni, hogy legalább a múlt ezen pecsétje nem maradt rajtam.
Ő mondta el. Én csak hallottam. Akkoriban nyílt meg Shu Dojo-ja, és Anat is pont oda tervezte a céhgyülést, és Shu volt olyan kedves, hogy nem dobott ki. Ami persze kiakasztotta Alexet, de Anat azt mondta, hogy most már nem akar senki előtt sem titkolózni. Akkor hallottam először a Sayonaráról, és akkor láttam utoljára Anatot.
Nem vonok párhuzamot a két kijelentés közt, de ez nem azt jelenti, hogy nem is lehetne.
Timidus nagyon jól teszi. Ha kiderítené, hogy milyen dolgokat tervezek vagy csináltam már, vagy akár Shu megtudná, nem is tudom milyen bajba keverednék. A legtöbb dologra közömbösen reagálna ugyan, vagy kevesebb reakciója lenne, mint amire én számítok, de biztos, hogy kapnék egy olyan fejmosást, hogy ne packázz az istenekkel.
Nincs lényegtelen információ, csak olyan, amivel pillanatnyilag nem tudsz mit kezdeni.
Tényleg azt akarod, hogy felsoroljam az összes Sayonara tagot, akivel valaha összesodort a szél?
Nem értem a srác logikáját, nem vacakodnék ezen, ha a tagság lenne a célom.
Ha Sayonara tag akarnék lenni, akkor nem gondolod, hogy sokkal egyszerűbb megoldások is vannak, amihez elég csak egy kicsit megeröltetnem magam? És ha az egész kémhálozatba olyan tagok kerülnek, akik ki nem állhatják a Sayonarát, akkor szerinted mit nyerek azzal, hogy a Sayonara alá vezénylem őket? Akármilyen lelkesek is voltak előtte az emberek, biztos hogy elégedetlenkedni fognak, aminek a vége az lesz, hogy feloszlik a hálozat, és a besugó nem kapott semmit. Szerinted át tudnék verni ennyi embert egyszerre? Ráadásul csak azért, hogy bekerüljek egy olyan helyre, ahova nincs sok kedvem bekerülni? Biztosíthatlak róla, hogy nem akarom ezeket a kémeket arra használni, hogy a Sayonarába bekerüljek. Persze azt nem vésherem kőbe, hogy ők nem léphetnek az elitek közé. Sőt, még jól is jöhetne.
Egy kettős ügynök sohasem jön rosszul. Amig nem fordul a szervezet ellen, de egy ilyen összeeszkábált csapatnak nem ez lenne a legnagyobb problémája.
-Ezen már sokat gondolkoztam, és nem igazán jutottam túl sok mindenre. Az első lépés azonban egyértelmű: Tagokat kell toborozni, akik hajlandóak lennének erre. Az egyetlen, amit szeretnék elkerülni, hogy a tagokra túl sok figyelem háruljon. Ezért se Shu, se a frontosok nagy része, se a céhvezérek nem jöhetnek szóba. Bár az utóbbi két csoport részben fedi egymást.

-Alex egyáltalán nem rossz ember. Csak nehezen tudja kezelni az indulatait. Ezért nehezebben is teremt kapcsolatokat. Ennélfogva foggal-körömmel ragaszkodik a biztos kapcsolataihoz. És hatalmas sokk-ként éri, ha valamelyiket elveszti. Úgy vettem észre, hogy Anat volt az egyik. Így Anat halála után nem csoda, ha elvesztette a láncait Anat volt céhével. Van egy olyan érzésem, hogy Hinari a másik, és valószinüleg utolsó köteléke, aki szintén fontos embernek tűnik. Ráadásul egy másik céhben van. Ha megérted az érzéseit, akkor nem csinált semmi rosszat.
Egy kicsit mélyre sikerült az elemzés. És a legtöbbje csak kalkuláció.
-Nem hiszek én semmit, de amíg kézre nem kerül a bűnös, addig senkinek sincs bizonyítva az ártatlansága.
-Gyorsan tanulsz. De ki kell ábrándítsalak. Eddig még csak Terumival találkoztam. Annyira nem voltam jóban Anattal, hogy bemutatta volna a Sayonara tagjait. A többiekről csak szóbeszédeket hallottam.
Nem is tudom mikor frissitettem fel az adataimat velük kapcsolatban. Annyira nem szokott fontos lenni a dolog mostanában.
-Tény, hogy nem a legkönnyebb megoldást választom, de kiváncsi voltam, hogy mennyire vagy érzékeny a témára. Illetve még lehetnek kérdéseim, nem? Ha a könnyebb utat választottam volna, egy csomó érdekes dologra nem derült volna fény. Nem igaz?
-Azon a szinten már nem kérdés a lojalitás. Aki bejut a Sayonarába jóval afölött a szint felett van, hogy én lehessek a legnagyobb bizalmasa. De álmodozni azért szabad, vagy nem?
A toborzásos ötletei nem voltak rosszak, azonban nekem ezek q megoldások nem tetszettek
-Nem. Egyik módszer sem lenne nekem igazán jó. Egy ilyen szervezet nem tud teljesen a háttérben tevékenykedni, és ha akármelyik módszert választanám, egy vagy két elkapott emberrel nagyon nagy az esélye, hogy az egész darabokra hullik. A legjobb az lenne, ha több toborzó segédem is lenne, és mindegyik a saját nézetei szerint toborozná a potencionális tagokat. Ezzel sokkal nagyobb területet le tudnánk fedni, sokkal kisebb rizikóval. És egy felkelés nem érintené az egész szervezetet.

-Ki mondta, hogy én nem lehettem? És csak azért kezdtem el kutatni utána, hogy teljes mértékben eltereljem magamról a gyanút.
Persze ez már túl sok lenne a színészi képességeimnek.
-Persze tudjuk, hogy ez képtelenség. Ahogy mondtad, jóval alacsonyabb szintű voltam akkoriban, és mind a ketten pont a viadalon voltunk, ami számunkra, és a többi résztvevő részére a tökéletes alibit nyújtja. Ráadásul mi hasznom származhatott abból, hogy az Artes céhvezére eltűnt a színről? Hisz felnéztem rá, meg minden. És ha így is volna, akkor biztos, hogy hallgatnék róla, és nem beszélnék ilyen őszintén a dologról senki előtt. Valószínűleg még előtted se.
Remélem sikerült legalább egy kis port kavarnom a dolog körül. Bár ha logikusan gondolkozik, akkor hamar rájöhet, hogy az igazat mondom.
-A lojalitás nem az ember képességein múlik, hanem, hogy mennyire vagy szomjas a hatalomra, mennyire bírod elviselni, hogy utasításokat kell követned, és mennyire nézel fel arra az emberre, és bízol meg abban az emberben, akitől az utasítások jönnek. Ezek az apró tények pedig az egyik pillanatról a másikra szöges fordulatot tudnak venni.

Gyorsan kapcsolt. Legalább nem kell magyarázkodnom. Vajon arra is rájött már, hogy milyen szerepet szánok neki?
-Ráadásul így a feladatokat sem feltétlen nekem kell kiosztanom az embereknek. Ezért sokkal több időm lesz arra, hogy a megfelelő emberek után magam is nyomozni tudjak. Vagy ha tőlem kérnek információt, azt be tudjam szerezni. Elvégre a kémszervezet vezérének is kémnek kell lenni. Nincs igazam?
Tiszta logika. Ha nem tudom milyen kémnek lenni, akkor biztos hogy nem fogok tudni kémeket alkalmazni. Ez nem olyan, mint mikor felbérelek valakit, hogy végezzen el valamit. Mármint az én szempontomból. Ha ügyesen keverem a lapokat, akkor egy csomó ember számára ez akár egy szolgálat is lehet. Persze ehhez nagyon jól át kell látnom a helyzeteket, és meg kell várnom az alkalmas időt. Nem szabad türelmetlennek lennem.

-Ha nem egy ember áll a dolgok mögött, akkor még azokat sem szabad kizárni, akik ott voltak a viadalon. Bár ha tényleg így volna,  akkor nagyon nagy fába vágom a fejszémet azzal, hogy egy titkos szervezetet hozzak létre, ami egy másik titkos szervezet után kémkedik. Ugyanis az ilyen helyzetekben sohasem tudhatjuk, hogy ki számít kettős ügynöknek. Vagy még rosszabb: akit mi képzünk ki kettős ügynöknek, arról derül ki, hogy valójában a másik csapat kettős ügynöke. Nem, két titkos csapat nem tud eredményesen megküzdeni egymással. Meg hát, ki hinné el nekünk, hogy egy láthatatlan sereggel legyöztünk egy láthatatlan sereget? Egyszerűbb, ha úgy gondolkozzunk, hogy egy embert kell csak felkutatnunk, és ha bonyólodik a túloldalt a helyzet, akkor mi egyszerűsítünk.
Erre is van megoldás: A toborzóknak egyszerűen el kell titkolniuk a kilétemet. Csak úgy kell látszania, mintha az ő fejéből pattant volna ki az ötlet. Persze nem mindegyiknél kell feltétlen Anat eltűnésére gondolni. Van még sok másik probléma Aincradban. A koboldok, a Sayonara, a viadal, a frontosok közti ellentétek, és a játékosok, akik a front elöl vásárolják az információkat, majd magasabb áron adják el. 
És valahogy mindegyik apró részletbe volt egy kevés belátásom, azokból, amiket az előbb felsorakoztattam. Sőt, valamelyiknél többre mennének az emberek, ha egyenesen nekem teszik fel a kérdést, mert olyan információim vannak, amiről a többség nem is sejti, hogy létezik.
-Nem egészen így történne a dolog.
Megpróbálom elkapni a támadó kezét, és közelebb húzni magamhoz, hogy pont a szemébe tudjak nézni. Ha odafigyel talán megálthatja a vörös szemeimben égő lángot, ahogy a reakcióiból próbálom kinyerni a gondolatait.
-Hiszen úgy nem fog menni.
Majd elengedem, és megpróbálok a következő támadásai elöl kikerülni.
Az első embereket, és akiket én szerzek meg az ügynek, mindenképp toborzónak kell megtennem. Különben mi értelme lenne eltitkolnom a létezésemet a tagok előtt? Ha a toborzók ismerik egymást, akkor három-négynél nem kell több.