Ködbe Veszett Erdő

Hogy miért engem szemelnek ki ezek a dögök, fogalmam sincs. Az egész bosszantó, főleg, hogy a jelenlegi egyetlen lény épp a hajamba készül befészkelni. A hajamba! Hát mégis mi ez a nyomorult teremtmény és hogy merészel ilyet?
- Ó, de még mennyire, hogy szeretném - mérgelődöm.
Pedig olyan szépen rendbe raktam reggel, erre tessék. Jön egy mob és tönkre vágja az egészet. Nem mintha sokáig tartana, de akkor is. Kiábrándító, mikre nem képesek ezek az elvetemült szörnyek.
- Cuki? Ez? - kérdem, még mindig felháborodva tapasztalva, hogy mit művel vörös tincseim között.
Sokkal cukibb lenne, ha nem az én fejemen fetrengene. Pallossal felesleges lenne érte hadonászni. Semmi haszna nem lenne, csak csapkodnék össze-vissza, mint egy idióta, kifárasztva magam a semmiért. Fegyveremet a földbe szúrom egy pillanatra, amíg igyekszem kivakarni valahogy a rajtam ólálkodó bőregeret vörös rengetegemből. Ilyenkor bosszantó, hogy ennyi hajam van, pedig egyébként annyira jó, hogy arra nincsenek szavak. Ha sikerül kiszednem a hajszálak közül, lehetőleg úgy, hogy minél kevesebb csomó maradjon a nyomán, egyszerűen két kezembe fogom és kipréselem a lelket is ebből a dögből, csak hogy saját kezeim közül ereszthessem világgá szilánkjait.

//Soha többé nem akarok kockát látni >< //