Shukaku vs Aidor

Az Aréna nem egy ismeretlen hely a számomra amennyit ide járok mondhatni már-már a második otthonom. Bár talán ez nagyzolásnak hangozhat egy olyan számára aki még aludni se hagyja itt a csatateret. Mert biztos vagyok benne, hogy ilyen is van. Ami érthető is, hiszen a párbaj talán az egyik legbiztonságosabb fejlődési lehetőség is lehet... ugyan akkor lehet olyan halálos is mint egy boss fight. Azt hiszem ide különösen érvényes a mondás, hogy jól válaszd meg az ellenfeleid és ezzel nem csak a teljes életes KT-ra gondolok hanem arra is, hogy egy rosszul sikert pvp következménye akár megromlott kapcsolat is lehet. Különösen akkor ha idegenek vívnak egymással. Nem mindenki tud veszíteni...
Szerencsére én viszont még nem akadtam össze ilyennel, a párbajaim aránylag jól sikerültek. Még ha ezzel nem is kimondottan a győzelmek, vereségek arányára gondolok.
Ma viszont nem csak egy sima pvp-re jöttem mint általában. Ez most több lesz annál, ez egy rangsorolt PVP lesz. Bár már elég régóta megy, de én idáig szándékosan távol tartottam magam tőle. Nem szeretem a versengést. Az fárasztó, de most kivételt teszek. Nem azért mert az új célom az aréna meghódítása lenne hanem csak mert szeretném kipróbálni milyen.
Már csak egy ellenfél kéne.. jobb ha nekilátok keresni egyet és hol máshol lenne a legjobb mint az arénában? Hisz tele van küzdeni vágyókkal.

És tele van küzdeni vágyókkal... igazam volt. Bár nem éppen egy kislányra és egy beszélő sárkányra számítottam. A helyzetet még tovább fokozta, hogy ismerem is őket. Timidus és.... S...Shu...Shupaku? Valami ilyesmi. Emlékszem régen pecázás közben akadtam össze velük. Meglep, hogy az okoskodó gyíkból még nem lett hal eledel. Nem mindenki olyan kedves és türelmes mint én. Talán ami még ennél is meglepőbb, hogy éppen csak megérkeztek, de máris valami csokitorta került szóba. Úgy éreztem elvesztettem a fonalat pedig még fel se vettem. Időre van szükségem, hogy mindezt feldolgozzam. Te jó ég... rajtam múlik egy csoki torta... Csak is rajtam!
-Nem tudom, hogy képes vagyok-e rá. Mondtam az államat vakargatva, de láttam a kétségbe esett tekintetét. Igen, ez a lány számít rám. Számít rám, hogy megmentem a csokitortáját.
Egy lélek sincs itt csak ő és én. Gondoltam figyelmen kívül hagyva a körülöttünk sürgő forgó játékosokat. a Shuval levő Timet. Az-az körülbelül félszáz személyt, de ez most nem számított. Most semmi sem számított csak a csokitorta...
-Rendben van, ha úgy gondolod, képes vagyok rá. Én készen állok! Mondottam és megforgattam a képzeletbeli fegyverem. Elvégre egy bracert nehéz megforgatni. Különösen úgy, hogy általában le se veszem. Hiszen ha kényelmes és nem zavar, akkor miért venném le? Na persze azért alváshoz meg ilyenekhez elteszem, de ha csak járok a nagyvilágban, akkor jól van így a kezemen. Még mindig szeretem ezt a fegyvert. Bár sokan furcsának tartják, nem értem miért. Ha tudnák, milyen praktikus biztos többen látogatnának el az öreghez a 2. szinten. Nem mintha sajnálnám. Szeretek különleges lenni

Értem így már világos. Először arra gondoltam, hogy tök értelmetlen mert így is úgyis közös a pénzetek? Nem? De elég volt végig hallgatni, hogy rájöjjek tisztában vannak vele. Kicsit megkönnyebbültem. Már kezdtem azt hinni, hogy csak nekem ennyire egyértelmű. Viszont határozottan aranyosak így, nem tudtam megállni, hogy el ne mosolyodjak és ráadásul meg vagyok hívva egy csokitortára. Azt hiszem egész jó nap ez a mai. Azt hiszem jobb lesz ha lazára veszem ezt a harcot. Még az is lehet, hogy hagyom nyerni.
Talán nem lesz olyan fényes kezdés a rangsorolt mérkőzésekhez, de eddig sem érdekeltek igazán. Miért pont most kezdenének el? Meg a jelenlegi helyzetben ha érdekelne se érdekelne... Na ezt jól megaszondtam. Már megint elmosolyodtam, ezúttal a saját kis véletlen szójátékomon.
Timidos az idomárja mellé lépett és udvariasan meghajolt. Ö... Shu... Shunabouzo mellé?
Ez a név valahonnan ismerős... lehet ez lesz az, de valahogy mégsem...
Aztán Timidus felajánlotta, hogy hozzám igazítják a szintjüket. Kedves tőlük, elsőre fel se tűnt, de aztán elkezdte fúrni az oldalamat a kíváncsiság.
-Shu öm... hányas szintű is vagy most? Kérdeztem, mert volt egy olyan gyanúm, hogy valaki nagyon félre ért valamit.

/Kicsit megspórolok egy kört, Aidor a választól függetlenül ezt mondja/ gondolja/

Ugyan a szintem nem túl magas, de azért nem is olyan rémesen alacsony. Így nem sok szégyellni valóm van rajta. Annál inkább a felszerelésem elmaradottságán. Hát igen, erre nem költöttem sok pénzt. Nagyrészt a céh jóvoltából került hozzám valamennyi. Persze egyik sem elit felszerelés, de ennek hála azért tudtam spórolni egy kicsit. Már csak okosan kell elkölteni a pénzem, na de kicsit elvarázsolódtam. Megráztam a fejem, hogy vissza zökkentsem magamat és szerényen válaszoltam Shunak.
-17. szintű vagyok, lassan 18. Vallottam be őszintén.

Ha Shu tudna gondolatot olvasni akkor Aidor igen csak szégyenlené magát feledékenysége miatt és nyilván mentegetőzne amiért Shu nem volt olyan emlékezetes mint a társa és pusztán ezzel és egy világméretű összeesküvéssel magyarázható amiért nem emlékszik a lány teljes nevére.
Mikor meghallotta Aidor, hogy hányas szintű Shukaku [mert időközben eszébe jutott] akkor valahogy így érezte magát:

Spoiler:

Ez megerősítette bennem azt a tudatot, hogy nagyon le vagyok maradva. *sóhaj*
-Ne, ne is törődj vele, csak úgy kérdeztem. Mondtam. Miközben magabiztosságom utolsó darabjait csipegettem össze. Szóval Shu ennyire magas szinten jár, ezek szerint frontharcos, sőt top játékos lehet. Nagyon durva belegondolni is.
Eközben jött a párbaj felkérés is amire kis habozás után igent nyomtam. A számláló annak rendje módja szerint megjelent a neveinkkel együtt. Megnyitottam az inventorym és felszereltem azokat a holmikat amik éppen nem voltak rajtam. Pár pillanat és máris teljes harci díszben voltam.
Nem mintha győzelemben reménykednék, ugyan azt mondta hozzám igazítja a szintjét, de azért egy top játékos az egy top játékos na...
Mivel Shu egy állatidomár ezért tőle valószínűleg nem nagyon kell tartanom ellenben Timidustól aki már elkezdett furcsábbnál furcsább hangokat kiadni. Mint ha egy szőrcsomót akarna felköhögni. Persze ettől függetlenül valószínűleg igenis elég veszélyes. *Visszaemlékszik a Ayanival vívott harcára. * Nem mintha Aya nem lett volna elég, de Tűzrózsa egyenesen feltörölte velem a padlót. Veszélyesek ezek az állatok. Ezt tapasztalatból tudom.
A számláló egyre inkább közeledett a zero ponthoz. Közben végig gondoltam a harci stratégiámat. Azt hiszem jobb ha a védekezésre építek. Próbáljuk meg kicsit elhúzni a meccs végét...

The member 'Shukaku' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :


--------------------------------

#2 'Római stílusos 6-os' :

Shu szeme csak úgy villogott, Aidort igazán kíváncsivá tette mi járhat a lány fejében. Annyira úgy fürkésző tekintettével már arra készült, hogy lyukat éget az idomár fejébe. Ezt a már-már Shinto szerzetesek által is megirigyelhető koncentrációt csak Shukaku és Timidus bájcseveje törte meg és valahogy furcsa Desa'vu érzés lett úrrá rajta. Mintha már történt volna vele valamikor valami ilyesmi... Mi is volt? Aidor szinte érezte ahogy agytekervényei mint egy öreg szerkezet fogaskerekei megmozdulnak és gőzerővel dolgoznak rajta, hogy kitisztítsák a múltat leplező homályt. Sajnos egyenlőre sikertelenül, de abban határozottan biztos volt, hogy valaki már csinált valami hasonlót a közelében és az is biztos, hogy ugyan így érezte magát:
Illetve nem teljesen. Annyi különbség van benne, hogy akkor nem érezte úgy, hogy ilyen már történt vele. De tökéletesen jelen van az-az érzés mikor egy elszakadt kábel még egyszer utoljára szikrázik. Vagy mikor egy izzó keményen küzd a kiégés ellen. Hogy pontosan mi ez az érzés azt valószínűleg egy volt osztálytársa tudná tökéletesen megfogalmazni, de egy biztos külső szemlélő ként nézve enyhén röhejes. Átélve pedig épp ésszel [vagy majdnem éppel] nehezen feldolgozható. Ami ebből a külső szemlélő számára látható az pedig nem más mint egy enyhe arcizomrángás ami nem tudja eldönteni, hogy sírjon-e vagy nevessen és ebben nem csak az a kis izmocska volt teljesen bizonytalan.
Bár Timidus terve Aidor figyelmének elterelése volt az egészen nem várt folyamatokat idézett elő a fiúban. Melynek eredményét úgy kifejezve, hogy "elterelte a figyelmét" közel sem lehet leírni. Talán inkább Aidor terelte el a saját figyelmét? Vagy az a szerencsétlenül vergődő arcizom a ludas?  Kitudja? Az viszont biztos, hogy mikor Timidus fogait Aidor karjába vájta mint egy jó vadász eb és mikor Shu csaknem kiütötte alóla a talajt [ami csak azért nem sikerült mert a pet harapása nyomán létrejövő természetes válaszreakció miatt áthelyezte a testsúlyát ami megmentette az eséstől] akkor tájt kezdett el valamit sejteni azzal kapcsolatban, hogy a harc talán elkezdődött. Persze Shu ettől függetlenül nem volt sikertelen. Sőt ha a valóságban lennének Aidor a csapás nyomán valószínűleg napokig sántikálna.
Aidornak hirtelen kellet magához térnie annak ellenére, hogy ennek még nagyon nem volt itt az ideje. Ezzel magyarázható a következő lépése is ami nagyjából annyiból állt, hogy a másik karjával megpróbál egy sallert lekeverni a vérsárkánynak.

/Akkor ha jól értem akkor ez 5+39 az-az 44 sebzés/
Élet: max
Páncél:55-44= 11
Kitartás: 95-17= 77

The member 'Aidor' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

A saller nem jött be. Nem mintha sikert vártam volna tőle. Hisz csak reakció volt. Az "ütést" megállította egy lila mező. Igen, ez lehet a peteket védő fal. Így még annyira se működött a dolog mint amennyire működnie kellet volna. Meg vannak a maga hátrányai annak ha az embert egy rakat program és pixel alkotja, persze előnyei is vannak, de ezekre most szándékosan nem gondolok. Még a végén túlságosan belebonyolódnék a témába akkor meg aztán leshetek mint Rozi a moziban és már megint úgy járnék mint az előbb az pedig nem lenne jó.
Timidus jó sárkányként elengedte a karom mikor Shukaku megszólított. Kifejtette nekem a petet nem támadjuk szabályt. Teljesen fölöslegesen hisz csak reakció volt. Bár igaz, hogy nem vagyok annyira képben a mostani helyzettel a hosszú kimaradásom miatt, de erről azért hallottam. Arra is rákérdezett, hogy merre jártam. Az első gondolatom ekkor az volt, hogy vajon honnan tudja, hogy voltam valahol? Aztán rájöttem, hogy nem feltétlenül tud az eltűnésemről, bár az azért meglepő, hogy hiányolt. Hisz mégis csak idegenek vagyunk végső soron. Egyszer találkoztunk és kész, fuss el véle. Na persze ettől eltekintve kellemes kis gondolat. Na, de ami a lényeg valamit mondanom kellene neki válaszul. Mit tegyek próbáljak meg kitérni a kérdés elől vagy mondjam el az igazat. Már maga a tény is, hogy eltűntem egy időre elég kellemetlen. Hisz mindenkinek aggodalmat okoztam, de inkább az eltűnésem módja a kellemetlen. Mióta visszatértem nem sok mindent csináltam. Így kicsit nevetségesnek tűnhetne ha csak ezt mondanám. Végül viszont úgy döntöttem inkább kitérek. Vagy legalábbis megpróbálok ha tényleg kíváncsi rá akkor elmondom amit elmondhatok. Ha meg mégsem érdekli annyira. Nos... akkor akár vissza is térhetünk egy más püföléséhet.
Shu és Timidus egy igazán méltányolható gesztust tettek irányomba. Még hozzá, hogy megengedik, hogy kijavítsam a korábbi hibám és átadták a kezdeményező szerepét. Ugyanakkor szégyellném magam ha visszaélnék a kedvességükkel. Szóval nem támadok helyette megköszönöm és a fejemet vakarva és elmosolyodva közlöm, hogy ez egy
"hosszú történet."

The member 'Shukaku' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :


--------------------------------

#2 'Római stílusos 6-os' :

Úgy tűnik Shu és Timidus megegyeztek abban, hogy ez most nem a csevegés ideje hanem a harcé. Bár fölöslegesen siettetik ennyire. Ugyanakkor megértem elvégre ez egy aréna küzdelem. Itt a fegyverek általában beszédesebbek. Így hát ezek után nem kérettem magam. Mosolyogva bólintottam nekik, hogy készen állok. Nem is kellet őket tovább biztatni. Timidus mint a golyó megindult felém ezúttal futva. Majd neki rugaszkodott. Felé ütöttem azt hittem, hogy eltalálom, de nem. Vagy lassú voltam vagy rosszul koordináltam nem tudom, de a végeredmény egy önkéntelen hátrabukfenc egy reccsenés keretében ami valószínűleg a páncélom átszakadását jelezte. A hátamon fekve végeztem. Tényleg itt lenne az ideje összekapni magam. Le vagyok maradva.
Kigurultam oldalra és amint tudtam felálltam. Itt az ideje visszavágni. Futva indultam el Shukaku felé. Abban a reményben, hogy kitudom cselezni a sárkányt és egy csapást bevinni. Kicsit fel lelkesültem ahogy a szél az arcomba csapott. Éreztem ahogy az adrenalin pörög az ereimben. Hogy az érzékeim élesednek. Ez a harc csodája. Utánozhatatlan egy érzés. Igazán kedvelem.
Shu megmutatta, hogy nem véletlenül olyan magas szintű mint amilyen. Itt az ideje, hogy én is mutassak neki valamit. Bár ami eddig se hagyott nyugodni az a tudat miszerint, hogy egy lány, Lányokat pedig nem bántunk. Ez az elv, de tisztában vagyok benne, hogy akik még egy ilyen gyilkos játékokban is ragaszkodnak a társadalom elveihez azok nem húzzák sokáig. Elég ha összeakadsz egy Pk-s csapattal és már is alulról szagolhatod az ibolyát. Én nem szeretnék így járni. Szerencsére a mostani harc nem ilyen. Sajnálatomra viszont folyamatos kételyek gyötörnek. Most üssek vagy se? Ha igen milyen kemény? Megsértem-e ha nem adok bele mindent? Néha igazán nehéz dűlőre jutni a neveltetéssel.
páncél:0
Élet:105-28= 77
kitartás: 95-17= 77

The member 'Aidor' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

The member 'Shukaku' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

A következtetésed teljes mértékben helyes. Sajnálatos módon Aidorban még mindig számtalan dolog kavarog amit még idáig nem tudott hova tenni. Ezek közül az egyik az illem kérdés amiben egész eddigi életében ragaszkodott most viszont mégis olyan dolgot művel ami ezzel ellentétes. A későbbiekben nem ártana erről a kérdésről is elmeditálnia és döntésre jutni, de ez egy másik történet lesz.
Shukakunak csakugyan mellbevágó élményben volt része még akkor is ha Aidor nem is igazán volt biztos a dolgában. Elvégre az ütés az akkor is ütés ha rózsaszín vízilovak potyognak az égből.
Aidornak még éppen volt a csapás után ideje Shu életerőcsíkjára pillantani. Az szemmel láthatólag meg se moccant. Hát igen a páncél... Ritka, hogy egyből sikerüljön áttörni és a mostani alkalom sem cáfolta meg.
Természetesen Aidornak nem sok ideje volt kigondolni mit csináljon. Mivel Timidus meglepő gyorsasággal érte utol és vetette magát Aidorra aki kifeküdt mint aki jól végezte a dolgát. Megpróbálta megragadni Timidust, hogy lebirkózhassa. De a harc úgy ahogy elkezdődött véget is ért.
Ránéztem az életerőcsíkomra igencsak lement. Bőven 50% alá. Így hát a győztes Shukaku és Timidus. Még egy rövid ideig a földön feküdtem kiterülten és nagy levegőt vettem. A harc véget ért. Azért tarthatott volna tovább is, de már mindegy. Legalább megtanulta, hogy a kinézet nem minden. Timidus ádáz harcos. Shu-meg... nos Aidor még nem tudta hova tenni a lányt, de biztos abban,hogy több is rejlik benne mint amit kifelé mutat.
Ezek után felült és felhúzta a lábát.
-Szóval, milyen tortáról is volt szó? Kérdezte mosolyogva.

Shukaku a kezét nyújtotta én meg elfogadtam. Egy újabb kedves gesztus. Miután felálltam szépen leporoltam magam és megigazítottam a ruházatomat. Ez kellemes volt gondoltam miközben nyújtózkodtam egyet. Valamikor majd meg kellene ismételni [ha egy kicsit erősebb leszek] Addig meg biztos vagyok benne, hogy én elleszek. Ezt a rendszer garantálja. Mindig lesz valami kiásni való ami csak arra vár, hogy egy lelkes szerencsevadász megtalálja. Meg lassan el kéne mennem horgászni is. Rég nem csináltam már. A halak biztos hiányolnak már. Nélkülem biztos unalmas ott az élet.
Aidort egy pillanatra erős késztetés fogta el, hogy meg buksi simlizze Shut, de végül elfojtotta magában. Ma nincs kedve magyarázkodni. Meg úgy semmihez ami komolyabb erőfeszítésbe kerülne egy torta felvágásánál és megevésévé. Holnap aztán megint jöhetnek az izgalmak.
Timidus szépen kimondta ami Aidort már olyan régen foglalkoztatja. Annak örül, hogy nem csak ő látja így a helyzetet. Szerencsére már nem kell sokat várnia arra, hogy lecserélhessen néhány darabot a felszereléséből. Ha szerencséje van gyorsan összetudja szedni a még szükséges anyagokat, de az biztos, hogy keményen meg kell dolgoznia értük.
Lássuk csak azt hiszem először is fel-kéne Kokorot keresnem. Ő talán tud nekem segíteni. Na de ez még a jövő zenéje. Holnap már hozzá is láthatok. Szóval azért nem is annyira túl távolié. Kíváncsi vagyok mennyi ideig fog tartani. De bízok a príma üzleti érzékemben és a szerencsémben. Nem sokára olyan leszek mint akit kicseréltek. Már alig várom. Na de visszatérve.
Bólintottam Timidusnak majd egy pillanatra elmerengtem. Aztán ismét elmosolyodtam.
-Azt hiszem tudok egy jó helyet. Mondtam és elindultam kifelé az arénából abban a biztos tudatban, hogy a többiek is hamarosan mellészegődnek.

/Köszönöm a játékot/