Juu vs. Aidor

by **Kyrena Juurei** Hétf. Jún. 24 2013, 15:29

Hosszú bolyongás után végre itt vagyok. Már látom a kezdetek városának kapuit. Nem kevés időmbe telt újra idáig jönni. Most már viszont minden kellemetlenség elszállt. Mintha nem is lett volna. Arcomon halvány mosoly jelenik meg, lépteimen gyorsítok, de mindez hiába, hiszen a kapuhoz közel érve egy szürke egér állja el utam. Pontosabban egy egészen átlagos, magas, sötét hajú srác. Nem igazán tetszik, hogy ott ácsorog. Főként nem azért, mert az általam kijelölt úton tartózkodik. Kikerülni pedig már semmi kedvem. Nincs hangulatom egyetlen felesleges métert sem megtenni. Pont ez itt a gond. Lábam tehát tovább irányítom, majd megállok előtte. Tekintetem rá emelem, kicsivel magasabb nálam, ezt már megállapítottam így közelről, de ez nem is igen foglalkoztat. Szemeibe nézek, kissé morcosan. Érzelmeim cseppet sem leplezem. A hitetlenkedést, hogy ennek a szerencsétlennek pont ide kellett jönnie. Én csak a városba akartam minél rövidebb úton eljutni. Ez is olyan nagy kérés?
- Megtennéd, hogy félre állsz? Elállod az utat – kérem őt egészen kedvesen.
Már ahhoz mérten, hogy egy vadidegennel beszélek. Elvégre mégsem üthetem le azonnal. Az hogy nézne már ki? Hiszen még nem is mondott, vagy tett semmit. Azért pedig nem bánthatom, hogy csak ott van. A másik indok, hogy ha most ütöm meg, akaratlanul is besárgulnék. Az pedig túl nagy kockázat, hiszen jómagam egy olyan céh tagja vagyok, mi ezt nem tűri meg.
- Vagy ha úgy gondolod… odébb is tessékelhetlek – toldom meg iménti kérdésemet.
Egy párbaj keretein belül már eltehetném az útból. És be kell valljam, nekem is jól esne egy kis feszültség levezetés. Túl sok macera volt mostanában. És nem püfölhettem senkit. A boxzsákom nem volt mellettem. Sem Regi, hogy lenyugtasson, puha tollaival. Hogy megerősítsem szándékom, kardom előhívom eszköztáramból. Felszerelésem többi része egyébként is a helyén volt, így azzal sosem kellett időt húzni. A semmi közepén ez ajánlott volt, hátha rám akar támadni valami állat, vagy... maradjunk inkább csak azoknál. Piros játékossal elvégre nem találkoztam. Mondhatni szerencsére.

//A statot az aláírásomban nézd. KA még nem módosította a karilapom pontosztás után.//

by **Aidor** Hétf. Jún. 24 2013, 16:00

Hogy, mi a fenéért álltam a kapuban? Nem tudom, csak egy kis szieszta, nézem a naplementét, elállom az ép be menni készülő csaj útját. Gyönyörű nap... illetve... lemente a mai. De nagyon hangos ez a lány, ezért rá pisszegek. De csak nem hagyja abba... Valami olyat akar, hogy álljak odébb, öntudatlanul is hátrébb lépek.
De láthatólag a lány céljainak ez nem tett eleget. Mi át akar menni? Akkor ez a kapu mint az országút és megszorozva a nap-hold távolsággal!!!! Enyhe túlzással. Kerülni Luxus? Vagy csak szívtam valamit és ezért tűnik ekkorának a kapu? Nem az kizárt...
Egyébként is ki a fene az aki gyalogol manapság? Kifelé még oké, de vissza felé ki nem teleportáló kristályt használ? Úgy fest, hogy ő.
Elég idegesnek tűnik, és ezt az elméletemet hamar bebizonyítja az is, hogy kardot rántott. Szó szerint kiábrándultam... egy pillanattal ezelőtt még majd eldőltem a rám telepedett álmosságtól most meg már gyilkos tekintettel kaptam elő a tőrjeimet, nem mellékesen örömmel nyugtáztam, hogy ezúttal nem sült csirke combot... Egy pillanat alatt elküldtem neki a fél életes párbaj felkérést. Ha meg nem fogadja el csak rám ront, egy egyszerű ugrással már a védett területen belül is lehetek. Nem lesz baj. Ha a felkérést elfogadja azonnal lerohanom és oldalra vetődve próbálok rajta valamelyik késemmel sebzést okozni.
De mit ne mondjak, utálom ha álmomból felkeltenek. Nagyon utálom, régen a csörgő órát is kihajítottam az ablakon, mert idegesítő volt a hangja a hirtelen éberség meg utólag fejfájást okoz. Ezért valakinek lakolnia kell.
És mint egy magamnak szánt ébresztő ként kimondtam ami először eszembe jutott:
Kakaóóóót..... Aztán a másodikat már ordítva:
ITT ÚGYSE JÖSSZ ÁT!!!!!!!!

by **Kyrena Juurei** Hétf. Jún. 24 2013, 16:41

Úgy tűnik, itt harcra kerül a sor. Legalábbis az előttem álló tekintetének hirtelen változása és az előhúzott kések láttára úgy vélem. Nekem nincs ellenemre. Sőt, nem árt a jk elleni gyakorlás. Sosem árt, főleg, hogy így tapasztalatot is szerzek, melyből szerintem jócskán veszítettem az elmúlt időszakban. Csak nem hívhatok ki mindenkit bármiféle indokkal. És most sem tettem. Tekintve, hogy ő küldte nekem a felkérést. Tekintetem a felugró panelre szegezem. Kardom markolatán egy pillanatra jobban szorulnak ujjaim, majd szabad kezemmel az elfogadást jelző opcióra bökök. Szemem sarkából máris látom, hogy mozgásba lendül. Én hátra ugrok, ezzel kikerülve vágásait, kardom pedig magam elé emelem. Felkiáltása ismerősen cseng, de biztos, hogy vele még nem találkoztam. Az egész Ren miatt jutott eszembe. Vagyis mikor azt mondta, hogy a kakaó számára mindent megold. Vagy a fagyi. A másik kijelentést hallva azonban elmosolyodom.
Lépek kettőt oldalra és máris a kapu alatt vagyok. Kis támadásával elfelejtette, hogy helyet cseréltünk, lényegében.
- Azt hiszem, már át is jutottam – mondom, kardomat vállamnak támasztva, majd megindulok befelé.
- És ha már kihívsz valakit, előtte legalább mutatkozz be. Elvégre férfi vagy, vagy mi. Vagy lehet, hogy nő? – nézek vissza rá kíváncsian.
Nem, srácnak néz ki, az egyszer biztos. És a hangja is arra hajaz, hogy az lenne ellenfelem. Azért, hogy mégse menjek el csak így, elvégre csak be kellene járatni tagjaim, visszafordulok felé. Megindulok irányába gyorsan, majd képességem aktiválva intézek felé egy csapást, mellmagasságban. Mármint neki, nem nekem. Van néhány centi különbség. Legalábbis úgy látom. De ki tudja… Eléggé lapos teremtés.
- Azt hiszem, modortalanság lenne csak így itthagyni téged. Bár tény, hogy amit akartam, azt megtetted. Odébb álltál. Azt viszont nem hagyhatom szó nélkül, hogy ezért nekem is meg kellett erőltetnem magam - vonok vállat.

by **Aidor** Szer. Jún. 26 2013, 11:09

Mikor közölte, hogy szerinte már át is jutott csak a vállamat, vonogattam. Miért is tettem volna, minél hamarabb eltűnik annál hamarabb térhetek vissza a naplementéhez és annál hamarabb szunyálhatok. Azt, hogy miért mondtam? Csak eszembe jutott a gyűrűk urából az a jó kis jelenet, már csak egy bot és egy fehér szakáll hiányzott hozzá. Meg persze egy ostort csattogtató tűzokádó szörnyeteg és egy szakadék felet át ívelő omladékony híd. Valahogy nagyon helyzethez illő volt.
Mutatkozzak be? Ennek a libának? Még mit nem? Be mutatom neki a tőröm hegyét, duplán is, és annyiszor ahányszor akarja vagy nem akarja.
Modortalanság?
Felébreszteni valakit az a modortalanság!!!!! Tudod milyen nehéz ébren aludni? Tudod mekkora koncentrációt igényel? Mondom, de ez bosszúért kiállt.
Úgy tűnik neki sincsen ellenére a dolog, ugyanis ismét szembe fordult velem. És elkezdet az irányomba futni.
A legtöbben mindig itt buknak el. Most jövök én.
Én is elkezdek felé rohanni. Majd mikor még ép nem vagyok benne a fegyvere hatókörében elhajítom az egyik tőröm, egyenesen a feje felé ahol aktiválom a képességem. A következő pillanatban már vágásra emelt két késsel ott voltam a feje felett. Ahol természetesen azzal a lendülettel amivel a testem előre dől próbálok lecsapni egyenesen a két vállára, vagy a fejére. Természetesen eközben megpróbálok úgy esni, hogy a testsúlyommal magam alá kényszerítsem. Örök kedvenc trükk. Az esetek többségében nem kis meglepést okoz. És természetesen van még néhány trükk a tarsolyomban.
Mindenesetre a futásnál megállapítottam, hogy valamivel gyorsabb nálam. Erre nem sok szintem béli képes, talán magasabb szinten van? Lehetséges. Jobb lesz ha odafigyelek.

by **Kyrena Juurei** Szer. Jún. 26 2013, 19:31

- De ha már felébresztettelek, legalább adhatok lehetőséget az elégtételvételre. És az ébren alvás… Nem is olyan nehéz, ha engem kérdezel – mondom vállat vonva.
Mikor megindulok, ő felém dobja tőrét, pontosabban fejem fölé. Én egy pillanatra a késre emelem tekintetem, majd felé fordulok, vagyis arra, ahol imént még tartózkodott. Neki azonban hűlt helye. Hamarosan megérzem jelenlétét, magam felett. Azonnal megtorpanok, jobb lábamat hátrébb csúsztatom, testem kifordítom az ennek megfelelő irányba, kardomra két kézzel fogok rá és magam felé emelem a pengét, hogy hárítani tudjam a támadást. Az egyik tőr pengéje meg is akad saját fegyverem fémén, de a másik már nem. Az vállamba áll, ezzel néhány pontot leszedve páncélomból. A számláló máris visszazuhan 11-re. Ez kellemetlen, de legalább nem mondhatom, hogy unatkoznék. Annak ellenére, hogy dühítenie kellene a párbajnak. Annak, hogy még mindig itt húzom az időt. Most nyugodtnak érzem magam, sőt, hogy én kaptam az első sebzést, még kicsit izgatottnak is. Így viszont, hogy hátrébb léptem, ellenfelem elém kerül.
- Nem is rossz – mondom elismerően, hiszen megérdemli.
És még meg is köszönhetném neki. Elvégre azzal, hogy meglepett, nem hajtottam végre különleges képességemmel való támadásom, így az életpontjaim sem fogytak. Csakhogy az övéi sem, ami nagy kár. A képességét viszont már ismerem, ellentétben vele. Hiszen előtte még rejtély saját erőm. Ez még előnyömre is fordulhat. Most viszont nem érek rá agyalni. Lábam reflexszerűen emelem, hogy odébb rúgjam ellenfelem, vagy legalábbis megijesszem, aztán kardom lendítem, ismételten próbálkozva képességemmel. Ha a támadás sikeres, ő igencsak megjárhatja. Elvégre hiába ugrik hátra, vagy hárítana késeivel, a csapás erejét el kell szenvednie… Hacsak nincs szerencséje.

//Hp: 40 (sikeres támadás esetén: 39) páncél: 11//

by **Aidor** Pént. Jún. 28 2013, 19:01

Nem olyan nehéz? Lefogadom, hogy még sose próbálta. Utálom az ilyet, de higgyen amit akar. A cselem működöt, félsiker. Valahogy sose jön össze a fel lökéses rész. Valamit rosszul csinálok? Vagy csak túl ügyesek? Komolyan el kéne gondolkodnom rajta. De nem most. Valamikor máskor. Jobban belegondolva elég komoly felszerelése van. Noha ebből csak néhány darab ismerős. Felszerelés ügyileg egyértelműen hátrányban vagyok. Eddig csak a páncélom cseréltem le egy jobbra. El kéne kezdenem gyűjteni valami jobb fegyverre is... mert így az ellenfelemnél hamarabb harapok a fűbe előbb utóbb. Hiába a jó, vagy jobb technika, nekem is meg vannak a korlátaim, előbb utóbb elfáradok. Aztán jó éjszakát. A képességem kitűnő menekülő képesség és a cselvetésben is nagy segítség, a segítségével a legváratlanabb helyeken is megtudok jelenni. Ráadásul gyakran is használhatom. De ha ilyen kicsiket sebzek sokra nem megyek. Nem mindegy, hogy én ütöm meg százszor a győzelemhez vagy ő háromszor és elpatkolok. Na szerencsére még nem ütött meg de lerí arról a kardról, hogy nem szeretném ha véletlen belém állna.
Az életerő pontjai meg se mozdultak szóval a páncélja még nem érte el a korlátait. Persze nem is vártam, hogy ennyitől beadja a kulcsot. Az ott nem kezdő páncél és azon kívül az én sebzésemmel semmit nem ütöttem volna át azon kívül. A probléma ott kezdődik, hogy vajon mennyi idő amíg át ütöm azt a konzervet? Egyáltalán kitudom-e húzni addig? Elég kellemetlen beismerni, de vajmi keveset tudok még az ellenfelemről. Emiatt elég csúnyán meglephet még. Gyorsan ki kell találnom valamit...
Ellenfelem úgy fest egy rúgással indított, normál esetben megpróbálom elkapni de valahogy elterelte a figyelmemet az e penge ami ép útnak indult, hogy kicsit átszabja az irhám. Az biztos fájna szóval jobb ha odébb állok.
Kiugrottam oldalra éppen az ellenkező irányba abból amerről a kard indult. Eközben tőreimet védekező állásba helyeztem magam elé. A kard nem tőr és van egy kis méretbeli eltérés, nem vészes... de elég veszélyes. Mindenesetre a célomat elértem a csapás erejét meg se éreztem mikor a kard hozzá csapódott a késeimhez. Viszont volt valami más amit már megéreztem... Ez a más nem tudom mi volt. De áthatolt a tőrökön és átgázolt rajtam mint egy vonat. Na azért jobb a helyzet... példának okáért nem feküdtem ki és még nem kell a hulla szállítókért sem küldeni. Fájdalmat csak képletesen "éreztem". A lelkemen és az életerőpontjaimon kívül semmiben sem esett komoly károsodás. Viszont a páncélomat tropára vágta... azt meg úgy fest nem mondhatom, hogy a csapás nagy részét felfogta. Mert abból ítélve amennyit az életem csökkent a csapás több mint 50%-át át engedte.
He-he, azt hiszem igazam volt, hogy nem szeretném.... de most, hogy a páncélomnak annyi, már pláne nem.
Most viszont megint magamhoz ragadom a kezdeményezést. A csapás lendületével együtt nem csak hátra ugrottam, hanem le is guggoltam. Adtál egy új ötletet kösz, motyogom. És áthajítottam a kést a két lába közt. A következő pillanatban mondanom se kell, hogy közvetlen a háta mögött guggoltam, ahol is egy mondjon aki amit akar de megsoroztam két villám gyors szúrással az ülepét, az meg, hogy mekkora sikerrel az már más kérdés.

by **Kyrena Juurei** Pént. Jún. 28 2013, 20:41

A nagy szája ellenére, nem is rossz ez a srác. Bár azért igencsak ellenszenves, ezért sem bánom, ha megruházom kicsit. Nem is beszélve a nagyképűségéről. Na jó, azért még nem bízom el magam. A kimenetel kétes, de azért elkövetek mindent győzelmemért. Már csak azért is, mert ezekben eddig nem bővelkedtem. Sok küzdelemmel sem bővelkedhetem, tehát… Ez annyira nem is vészes. Az első csapásokat ugyebár én szenvedtem el. Most viszont, ő. Annak ellenére, hogy igencsak jó irányba indult meg, a végén elrontotta. Azzal, hogy nem csak ugrált, hanem hárított. Késein meg is akadt lendített pengém, s bár a kard megállt, a csapás ereje lesújtott. Ezért is szép az élet, nemde? Bizonyára már tudja, hogy mi is volt ez az egész. Én viszont meglepetten konstatálom, hogy életpontjaiból máris jócskán fogyott. Igaz, az enyém is elhagyott egy nullát, így már egy híján kerek csak, ez ellen viszont nincs mit tenni. Ezzel a hátránnyal áldott meg a sors.
Csapásom tehát sikeres. Ha pedig jól nézem ellenfelem életcsíkját, aligha kellene több egy csapásnál. Ez azért kiábrándító. Nem is kicsit. Azt hinné az ember, hogy ha ekkora szája van, van is mire. Neki viszont, nem úgy tűnik. Legalábbis az életére nemigen vághat fel.
Védekezésre készen várom következő lépését. A csapásom után hátra ugrik, én pedig várok. Türelmesen, arra, hogy mihez is kezd. Kését eldobja, mi talán nem túl jó ötlet. A penge átszáguld lábaim között és hátam mögé kerül, ekkor azonban ő is eltűnik. Na ne, már megint?! Ilyen sűrűn használhatja a képességét? Ez azért nem semmi… Bár én is használhatom még néhányszor, nem vitás. Csak utána hosszabb pihenőt kell tartanom, ha úgy hozza a sors. Az pedig kellemetlen tud lenni, éppen ezért nem szoktam egymás után használni. Túl sűrűn. Ő viszont megint eltűnt, mi csak egyetlen dolgot jelenthet. A tőr lábaim között haladt át, és a hátam mögé került. Ami azt jelenti, hogy ő is ott lehet. Méghozzá alacsonyan, hiszen a penge is ott haladt. Ezt azért mégsem hagyhatom szó nélkül. Az imént tűnt el, tehát még ott tarthat, hogy éppencsak felfogja helyzetét. Én pedig szintén csak vaktában találgatok. Na ez szép. Imént hátra csúsztatott lábam felemelem és megpördülök számomra elől lévő lábam körül. Pontosabban csak egy fél kört teszek, hogy remélhetőleg a sráccal szembe kerüljek. Közben én sem vagyok rest. Arra számítva, hogy a közelemben lesz, a pörgés előtt jobban megszorítom fegyverem pengéjét és a forgás lendületét kihasználva csapok egyet, nagyjából térd magasságban. A pörgés végeztével pedig eddig emelt lábam visszahelyezem a földre, hogy ott stabilan állhassak.

//Az imént leírt támadásod befolyásolhatja az én lépésem, ezért az esetlegesen okozott károkat csak a következő postomban számolom fel. Találat esetén sem veszítenék életpontot, ez talán azért segít.
Hp: 39 Páncél: 11

Kérlek a köröd végén tüntesd majd fel a megmaradt életpontjaidat, hogy ne kelljen számolgatnom! Köszönöm! Smile

//

by **Aidor** Hétf. Júl. 01 2013, 18:04

//persze, persze, csak lusta voltam számolni//

Lassú! Gondolom, ha bár kis korigációt igényel a tervbe, de erre számítani lehet. Harcosoknál ez teljesen természetes alap reakció. Így már oda se figyelek, de az egyik késemet meg kísérlem beleszúrni. Már csak arra figyelek hol jár a megfordulás műveletében. Elmosolyodom, ha te len én fent.
A másikat feldobom. Nem magasra, fejmagasságban ismét aktiválom a képességem aminek köszönhetően a kard ártalmatlanul fog el siklani alattam én viszont megmutathatom, hogy bárkinek borsot tudok törni az orra alá. Noha ez nem bors lesz, hanem valami szúrós és hegyes. Természetesen duplán.
Mindenesetre ügyelnem kell ha nem akarok idő előtt kinyúlni. Ez a kard még mindig elég veszélyesen villog. Én meg szeretném legalább a páncélját leszedni. Mindenesetre érdeklődve figyeltem, hogy az életerőcsíkja lejjebb van a kelleténél, ezt nem én csináltam. a páncélja még biztos nem esett le.
Ha meg mégis akkor jobban lement volna. Ez lehet a képességének hátránya? Igazán kellemes, egy életerőpont veszteség, használaton ként? Passz. De az biztos, hogy ez a hátrány sem fogja elősegíteni a győzelmemet. Ahhoz nem elég komoly. Persze az rossz lehet ha valakinek egy életen múlik a győzelme... gondolom annál rosszabb nem is lehet. Voltak már hasonló helyzeteim de azok nem életek voltak hanem dolgozatok... amikor egy pont hiányzott egy jobb jegyhez. Könyörgöm egy kis jóindulat sincs a tanárokban? Na persze most más miatt kell aggódnom. Valahogy régen sose gondoltam volna, hogy ez válhat a legkisebb bajommá az életben. Sőt, életemben nem gondoltam volna, hogy a legnagyobb ép egy játék lesz. De mit csináljak? Utálom a váratlan eseményeket, mindig keresztül húzzák a számításaimat. Az ilyenektől fel forr az agyvizem, és mindig a "legjobbkor" jönnek. Véletlen sem akkor mikor idő is lenne rájuk. [sóhaj] Fárasztó...

//ahogy kérted//
Páncél: 4-4=0
Élet: 25-6= 19
// remélem jól néztem ,hogy 10 a sebzésed//

by **Kyrena Juurei** Kedd Júl. 09 2013, 21:36

Azonnali cselekvésem úgy tűnik, nem okozott neki nagyobb gondot. Erre abból tudok következtetni, hogy támadása betalál. Legalábbis félig, mert fordulatomnak hála, csak az egyik fegyverét használta támadásra. Így azonban a páncélom még jócskán megmarad. Szám szerint 6. A többit már sikeresen leszedte, ami azt jelenti, hogy nem is rossz. Bár az is lényeges, hogy én egy csapással leszedtem az egész páncélját és az élete egy részét. Felszerelés kérdése, nekem pedig szerencsém volt a céhemmel. Elvégre annak, főként alapítónknak köszönhetem az egészet.
Azt a tőrét, amivel nem támad, a levegőbe dobja. Már sejtem, hogy mi következik, de figyelmem java részét továbbra is a támadásba hozott fegyverre terelem. Csak némileg tartom szemmel a tőrt. Amikor viszont eltűnik helyéről a srác, a levegőben lévő fegyverre nézek. Hamarosan meg is jelenik. A karom azonban tovább viszi a lendület. Nincs más választásom, meg kell állítanom. Ha megtöröm a lendületet, talán meg is lephetem. Egyik kezem leveszem a markolatról, majd nagy erővel csapok rá újra, ezzel megállítva a kardot. Ez a való világban igencsak fájt volna. Még jó, hogy itt nem érzek fájdalmat. Nagy szerencse. A pengét ezek után átlósan felfelé indítom, egyenesen a fiú irányába.
- Hasznos képességed van, de ha állandóan azt használod, könnyű lesz kiismerni - figyelmeztetem.
Azt hiszem, erre szükség volt. Ha már belekezdtem ebbe a teljesen felesleges harcba, legalább legyen jó. Az viszont, hogy mindig azt kell lesnem, hogy hova teleportálja magát, kezd igencsak unalmas lenni. Olyan, mint mikor Moko állandóan beszólt, hogy a kimono már rég nem divat. Na és akkor mi van? Abban szerettem edzeni és kész. Mit kell ezen lovagolni? Én is megszólhattam volna, hogy állandóan palacsintát készít reggelire. Na jó, nem. Az a palacsinta... Akár reggel, délben és este is ettem volna, minden nap. Nála jobb palacsintát senki nem csinál.

//páncél: 6 hp: 39//

by **Aidor** Kedd Júl. 09 2013, 22:27

A terv nem módosult. A támadást megkíséreltem bevinni //hogy sikerül-e rajtad múlik//] hogy kiszámítható? Rosszul látod... Itt nem a kiszámíthatóságon van a hangsúly, hanem a lehetőségen Pontosan, ez nem az a képesség, ami erősítene, egyáltalán nem leszek tőle se jobb se erősebb. Ez az a képesség, amivel megteremthettem magamnak arra a lehetőséget, hogy küzdeni tudjak lehetetlen helyzetekben is. Aztán látom, mit csinál a kardjával úgy, hogy még mindig a levegőben vagyok. Tényleg meglepett, amit csinált. Számítottam, támadásra, de csak földet érés után. De úgy döntöttem kockáztatok. [//mint az imént is írtam, véghezviszem az előző köri támadásom//.] A támadás után egyik tőrömet magam alá helyeztem, hogy azzal fogjam a kardot. Eközben pedig lábammal a nő felé rúgtam. Már úgyis mindegy... a páncéljából nem lehet sok. Ha így képes leszek azt leszedni, akkor legalább büszkén veszítek.
A számításom odáig bevált, hogy a kard, ha bár nem állt meg, sebzést nem okozott. Viszont amire számítani lehet ezen a bizonytalan talajon... illetve levegőben. Az erő magával rántott engem is. A földre estem és gurultam egy darabig. Ez biztos fájt volna a valóságban...
Elmebeteg Kacagok fel. Ráüt a saját karjára? Na, az ilyet szeretem. Valahogy mindig el fog a kacaghatnék, ha túljárnak az eszemen. Ez most se volt másképp. Ennek ellenére amilyen gyorsan csak tudtam megpróbáltam felkelni, közben kis földet rúgva a levegőbe. Így egy kis porfelhőbe burkolva magam és lehetőleg ellenfelemet is. De ez aztán jó, a helyett, hogy helyben el teleportáltam volna inkább a támadásra fókuszáltam. Ebből is látszik, hogy már nem a győzelem a célom, csak a páncél elpusztítása. És, hogy lássam egy kicsit lejjebb mászni az életcsíkját. Ha bár azt már láttam…[/color]

élet: 25/19
páncél 0/4

by **Kyrena Juurei** Kedd Júl. 09 2013, 22:55

- Hm? Abban igazad van, hogy a képességed sok lehetőséget biztosít. Ezt el kell ismernem. Másokat is képes vagy elteleportálni? - kérdem, hátha többet megtudhatok a képességéről.
Nem is értem miért töröm magam. De lényegében... Kezd érdekelni ez a ficsúr. Talán, de csak talán, szívesen összefutnék vele egy-két küldetés során. Amire persze csekély az esély, de nem is lehetetlen az egész. Sors kérdése, vagy mié. Mielőtt megállítanám kardom, támadása betalál. Ezúttal mindkét tőre sebez, nem is kis mértékben. A páncélom megszűnik létezni, életpontjaimból pedig ugyan csekély mennyiség, de leesik. Na meg persze bőven elég ez is, hiszen így sokkal kevesebb találatra van már szüksége. A pengémnek ezek után megálljt parancsolok, majd felé indítom. Ismételten támadni akar. Ahelyett, hogy komolyabban védekezne.
- Bolond... - húzom el a szám, amint meglátom, hogy kardom találkozik késével.
Mégis hogy akart megállítani a levegőben? Az rendben, hogy esetleg odébb söpri a csapást, de telibe hárítani? Ennek elment az esze? A levegőben nem tudja megvetni a lábát, vagy bármiféle támaszt találni, amivel megállíthatna. És nem is elég nagydarab az ilyesmihez. Az pedig nyilvánvaló, hogy az ereje is kevesebb, mint az enyém. Ő persze földet fog. A rúgási kísérlete meghiúsul, szerencsémre. Nem hiányzik még egy támadás. Talán ideje is lenne véget vetni ennek az egésznek. Minél hamarabb, így, vagy úgy. Elegem van abból, hogy még mindig nem vagyok a városban, az ágyamban, vagy... bárhol, csak ezúttal a falakon belül. Furcsa, hogy most pont oda vágyom. A bezártságba. Nem hittem volna, hogy ez is lehetséges.
Mire feleszmélek saját bambulásomból, egy adag homokot kapok a képembe. Pontosabban körénk. Na már csak ez hiányzott.
- Erre komolyan szükség volt? - kérdem morcosan.
Pedig már valamennyire kezdtem megnyugodni. A harc tökéletes feszültséglevezető módszer. Jobb ötlet híján nem támadok. Kardom magam elé emelem védekezőn, szemeim lecsukom és igyekszem többi érzékemre hagyatkozni. A való világban ez működött. Vajon most is fog? Ha nem, hát beszerzek majd még némi sérülést. A csata akkor sem fog eldőlni. Még nem. Ha pedig valami neszt hallok, elég közelről, megindítok felé egy gyors csapást. Ott fél úton alkalmazom az iménti taktikát, megállítom a pengét és visszavezetem magam elé, amilyen gyorsan csak tudom. Közben pedig... Igyekszem nagy levegőket venni és nyugton maradni.

//páncél: 0 Hp: 35//

by **Aidor** Kedd Júl. 09 2013, 23:24

Úgy tűnik közös nevezőn vagyunk, végre valamiben. Elég váratlan dologban. De ebből is látszik, hogy tapasztalt harcossal állok szemben. A feltevésemet nem lehet nem meg hazudtolni, annak, aki át látja az értelmüket. A többi pedig... hamar mob kajává válik. Na, én nem leszek egy közülük. a porfelhő jobb hatást ért el, mint vártam. Amint felkeltem védekező állásba helyeztem a pengéimet, de nem jött a várt támadás. Pedig most talán ki is tudott volna végezni. Na, nem számíz ez egy új lehetőség. Behunyta a szemét? Akár a filmekben, tényleg működik, ez a használd az érzékeidet duma? Mintha a star warsba lennék. Dezsawu... mintha történt volna már hasonló, amiben ahhoz a filmhez hasonlítottam a dolgot. Passz... Viszont mindig is kíváncsi voltam, működik-e ez a technika. Ha bár véleményem szerint fölösleges volt becsuknia a szemét, sajnos a por felrúgása még nem egyenlő egy füstbombával... Kár, néha tényleg jól jönne. Most viszont, ha bár sose hittem benne igazán, de mi van, ha ez a trükk tényleg működik? Ha a filmekből és animékből indulok, ki csak rosszul járhatok, ha hagyományosan vagy kiszámíthatóan támadok. Akkor viszont csak egy ötletem maradt... Még sose próbáltam, de már jó régen kitaláltam. Eddig nem mertem soha alkalmazni, mert nagyon kockázatos, maradandó hátrányba kerülhetek. De már mindegy.... Próba szerencse, vagy, ahogy mondják "küzd, mint a sarokba szorított vad".
Így hát késemet felé hajítottam. Vagy, hogy pontosak legyünk el a feje mellet. De nem teleportáltam helyette vártam egy pillanatot aztán elhajítottam a másikat, míg az előző hangosan suhogott a levegőbe, ez csendesen nyílegyenese siklott. Egyenesen a nővel szemben. És már ott is voltam teleportáció útján. És szúrtam...
élet: 25/19
páncél 0/4

by **Kyrena Juurei** Szer. Júl. 10 2013, 16:17

Csak nyugalom. Ha másra nem is jó ez a szemet becsukós izé, arra igen, hogy megnyugodjak. Ilyenkor ki tudom zárni a bosszantó tényezőket, mint a por. A való világban tudott dolgok nem tudom, hogy itt mennyire használhatók. Az embereknek aurája van. Olyan személyes tere, melybe ha valaki behatol, észreveszi. Olyankor valamilyen érzés keríti hatalmába, mi a betolakodó személyétől függ. Nagyban függ tőle. Harc esetén én mindig idegessé váltam ilyenkor. Feszültté. Azért, mert tudtam, hogy közel van. Itt viszont tartok attól, hogy csak az egyes szintű észlelésemre támaszkodhatok. De azért az is valami.
Hirtelen meg is hallok valamit. Egészen közelről. Éles penge hasítja a levegőt a közelben. Fejem irányába fordítom, a penge pedig kis idő múlva elsiklik fejem mellett. Mást azonban nem tapasztalok. Visszafordulok az eredeti irányba. A kés elsuhant ugyan, de amíg nem érzékelem, hogy ott lenne a mitugrász, nem lépek. Közben folyamatosan azt hajtogatom magamban, hogy "Nyugalom!" Nem szabad elkapkodni semmit. A kard pedig visszakerül testem elé. Még a levegőt is visszatartom. Nem akarok semmi neszt kiadni. Várok az ő jelzésére. Nem kell sokat várnom. Hamarosan meg is érkezik a srác. Pontosabban hirtelen megjelenik előttem. A porfelhő a már megszokottól eltérően kezd viselkedni. Másképp áramlik körülöttem, néhány pillanat erejéig. Ez azt jelenti, hogy valaki eddigi helyéről kiszorította a temérdek apró homokszemet. Szemeim ki is nyitom, még az észlelés pillanatában. Lehet, hogy a csukott szemnek ehhez semmi köze, de tény, hogy ha nem akarok állandóan a szemeimre hagyatkozni, olyanokra is felfigyelhetek, amire máskor nem. A neszek valamivel hangosabbá válnak és még sok más is felerősödik. Ez történik akkor, ha egyel kevesebb dologra kell figyelmet szentelni.
- Megvagy - suttogom halkan.
Előre lépek,kicsit el mellette. A kard pengéjét felé fordítom és úgy hasítok, ezúttal vízszintesen. Remélhetőleg most esélye sem lesz elteleportálni.

//páncél: 0 Hp: 35 (30, ha a támadást befejezed)//

by **Aidor** Szer. Júl. 10 2013, 17:32

Úgy tűnik így a végére alábecsültem az ellenfelem, nem dőlt be a csalinak. Kiábrándító... de semmi új nem történt. A döfésem halálos pontossággal talált be. Ez viszont ugyan csak elmondható a vágásáról. Teleportálni már nem volt időm, kitérni szintén nem. Védekezni... védekezhettem volna, de biztos voltam benne, hogy a jelenlegi helyzetemben nem tudtam volna megállítani fél kézzel a csapást. Ezért ki se húztam a kést a testéből, had sebezzen még egy kicsit rajta. De lényegbeli változás nem történt. Az életerőpontom elérte a kritikus pontot. A párbaj véget ért. A lányfeje felett már ott világított a winner felirat. Na, habár vesztettem mégis úgy érzem, hogy nem vesztettem semmit... Sőt... úgy éreztem mintha a párbaj valódi győztese én lennék. Különös nem? Kérdeztem magamtól. Talán ez a mámor volt az oka, hogy habár vesztes voltam, megfogtam a kardját és odébb toltam. A kést kihúztam és a kezemben megpörgetve belecsúsztattam a tokjába. Majd egy szó nélkül elindultam a másikért, amit egy jól irányzott rúgással fel rúgtam fejmagasságba és ott el is kaptam. Majd hasonlókép tettem a helyére. A nap bármelyik pillanatban eltűnhet a láthatáron. Jól eltelt az idő... meg el is fáradtam. Ezért jobb híján kihasználtam az alkalmat és eltűntem a lemenő nap fényében. Viszont még előtte hátra intettem ellenfelemnek. Hm... Lehetséges, hogy tényleg működő képes ez az "érzékelős" technika? Hm... Nem, nem az, csak szerencséje volt... zökkentem vissza. Csoda 1% szerencse 2%, ez pedig egy nagyon szerencsés nő... *gyomorkorgás* Megéheztem.... *sóhaj* de gondolom már mindenki bezárt... Na, sebaj, majd csak találok egy helyet ahol még ilyenkor is megtömhetem magam.

élet: 25/19 -10=9
páncél 0/4

// gratulálok, nyertél, de még hallasz felőlem, MUHAHAHA!!!!!////*gonosz kacaj*

by **Kyrena Juurei** Szer. Júl. 10 2013, 17:56

Kését a vállamba állítja, most azonban csak egy van neki. Így a sebzése öt, nem pedig tíz, ami megnyugtató. Tekintve, hogy a másikat is könnyen a vállamba állíthatta volna, amennyiben ennyire szándékában áll engem megsebezni. Szerencsére még akkor is lett volna esélyem, de most... Vége. Az egésznek. Meglepetten tapasztalom, hogy ahelyett, hogy védekezett volna, támadásba lendült, elviselve csapásom. Nem is akárhogyan. Amit tesz, bizonyára fájna a való világban és hátráltatna is, de itt nem. Itt nincs fájdalom, ami ilyenkor nagy szerencse. Fáradt vagyok, most már nem csak fizikailag, de szellemileg is. Ez az ára. Persze, hogy mindennek van ára. Na meg hozzá kell tenni, hogy szellemileg sem vagyok mostanság toppon, hála a rémálmoknak. Minden esetre, ezt most én nyertem. De valójában... nem érzem azt, hogy sokat nyertem volna. Azon kívül, hogy részem volt egy jó küzdelemben. Annak ellenére, hogy mekkora szája volt ennek a ficsúrnak, el kell ismernem, hogy a képességét jól tudja használni és ezzel okozott nehézségeket, de hát pont ettől szép egy küzdelem. Itt pedig elég sok váratlan dolog történhet.
Figyelemmel kísérem, ahogy a lemenő nap fényében összeszedi fegyvereit és elpakolja. Stílusa van, az már tény. De igazából, az lenne a rossz, ha nem lenne egyéniség. Az egyéniségek elvégre szórakoztatóbbak. Halványan elmosolyodom, miközben figyelem. Kardom visszahelyezem eszköztáramba és csendben figyelek tovább. Egy halk sóhajt is megeresztek, mindezt addig, amíg távolodni nem kezd.
- Köszönöm a remek küzdelmet! És azt, hogy elálltál az útból - szólok még utána.
Amikor pedig már eltűnik előlem, nyújtózkodok egyet, ezt követi egy kisebb ásítás és végre megindíthatom lépteim a városba. Ott nincs más hátra, mint valami étel után nézni, mit már tudom is, hogy hol találok és egy ágyat keresni, ahol nem zargathat senki. Végre vége a hosszú sétámnak. Legalábbis majdnem. De azért jó kis pihenő volt ez az imént. Ha nem is pihentetett, de változatosabbá tette az utam.

//Köszönöm a KT-t. Remélem is, hogy még hallok felőled! Wink

//

by **Cardinal** Pént. Júl. 12 2013, 18:03

Ossu!

Örülök, hogy a 250 szó már rendszeresen megvan, Aidor. Csak így tovább Very Happy

Lezárom a párbajt, 25 xp és 60 arany a jutalmatok.

by Ajánlott tartalom

Juu vs. Aidor

Juu vs. Aidor

Re: Juu vs. Aidor

Re: Juu vs. Aidor

Re: Juu vs. Aidor

Re: Juu vs. Aidor

Re: Juu vs. Aidor

Re: Juu vs. Aidor

Re: Juu vs. Aidor

Re: Juu vs. Aidor

Re: Juu vs. Aidor

Re: Juu vs. Aidor

Re: Juu vs. Aidor

Re: Juu vs. Aidor

Re: Juu vs. Aidor

Re: Juu vs. Aidor

Re: Juu vs. Aidor

Re: Juu vs. Aidor