[Küldetés] Lebegő Lucas
+2
Kemabat
Chancery
6 posters
1 / 1 oldal
Re: [Küldetés] Lebegő Lucas
„És végül, ahogy a sötétségbe veszem, semmi vagyok.” Azt hiszem, tudom, hogy Darth Malak mire gondolt, amikor ezt mondta, körbe vagyok véve idiótával. Miért nem tudnak egyszer egy olyan ops groupot összeszedni egy küldetésre, ahol legalább két ember normális velem együtt? Annyira nagy kérés lenne? Nem, ugye? Itt meg van minden, macskafülű csaj, éneklő holdkóros, badasskedő kölyök, meg blond bitch. Mintha egy gagyi vígjáték retaliáltjait vagy mijeit szedték volna össze. A szőke csaj ráadásul még el is van szállva magától, mint valami plázabitch.
- Lol, dehogy vagy te tökéletes, te buta liba. Még beszélni sem tudsz, de az még a kisebbik baj, süt rólad, hogy nincs agyad, azért vagy így elszállva magadtól. Szerintem húzz haza, elegen vagyunk nélküled is, nincs már szabad feladat.- szívem szerint hazaküldenék mindenkit, és pontosan ez is a tervem, de ezt nem egy köpésre akarom intézni. Szépen egyesével kell elzavarni az embereket, hogy a végén minden az enyém legyen. Vagy legfeljebb kétfelé osztódjon, és megölhessem a másikat a maradék lootért.
Ahogy útközben folytatódik a másik csaj éneke, halkan elkezdek mantrázni: kussolj, kussolj, kussolj! Érzem, felmegy a pumpa lassan, szívesen levágnám azt a csajt. Lehet, hogy nem is rágnának be érte, ha levágnám az alsó állkapcsát, hogy befogja, vörös és vörös közötti nézeteltérés, belefér. Nem hal bele sem, majd visszaregenerálja pár óra alatt, meg úgy harminc százalék mínusz lenne neki. Majd nem ő lesz élő pajzs első körben, arra bitch és kisanyám pályázhat úgyis először. Bár lehet, ez csak szimpla dolog. Ne legyen fent. Bármit is csinál, ha megölöm, nem fog repülni az az npc.
Egy pillanatra leesik az állam, ahogy meglátom a nagy tömeget, de azután megindulok, hogy át löködjem magam, hülye leszek a többi gyökér után befutni. Ez a feladat annyira pofonegyszerű, hogy még egy ilyen hülye is meg tudja csinálni, mint amilyenből ez a team áll. Nem jutok azonban sokáig, az utamba áll valaki rögtön a szélén. Magas, kecskeszakállas huszonéves csávó.
- Hé, én előbb voltam itt! Mit képzelsz, ki vagy te?
- Én vagyok az, aki úgy szétveri a fejed, hogy becsokizol, ha nem húzol félre az utamból.- mennék tovább, de a mellkasomra teszi a kezét, hogy megállítson, nyom hátra, mint valami búza. Elmosolyodok, miközben pofázik tovább, de észrevétlenül a kardomért nyúlok.
- Csokiról beszéltél? Csak, mert én szeretem a csokoládét, de csakis a félig narancsos ízűt, ami szerintem teljesen logikus, hiszen a teljesen narancsos csokoládé az hasonlítana ahhoz a hülyeséghez, amit most te mondtál. Szeretném azt látni, hogy egy ilyen pici fiúcska...- kirántom a kardom, és még azzal a lendülettel lecsapom a karját, ami elpixeleződik, a vállából már csak egy rövid lángoló csonk áll ki. Barátságosan, széles mosollyal félrelököm a sikoltozó npc-t, aki össze is esik a karját markolászva. A kard viszont marad a kezemben, még szükségem lehet rá. A leghatékonyabb waymaker.
Egy pillanatra megtorpanok, ahogy egy vak, fehér botos, hosszú szakállas öregember ugrik elém kiabálva, a botjával hadonászva, fejbe-fejbe csapva a többi npc-t, akik félrébb is állnak. Az üvegesen meredő szemek, az ugrálás, a hadonászás egészen emlékeztetnek a nagyapámra. Szegény megvakult még Nagasakinál öt évesen, belenézett a robbanásba. Mindig vidám volt, amennyire emlékszem, bár csak öt voltam, amikor meghalt. De a családi videókon nem tűnik olyan vidámnak, biztos szomorú volt, hogy soha nem látta anyut meg minket.
- Harcolj velem! Kihívlak egy párbajra, de csakis a bájos hölgy szívéért! Jut eszembe, nem tudja hova tűnt a bájos hölgy? Nemrég még magával láttam. Esetleg maga lenne az? Áh, biztos, hogy nem...- kikerülöm az öreget szó nélkül, pedig elég könnyű célpont lenne, amikor az oldalába kerülök. Nem is töröm el a botját, lököm el, amikor felém suhint, csak mátrixosan elhajolok, és mivel valaki mást talál el, azt kezdi el csépelni, szóval haladok is tovább arra, amerre a nézelődés van. Már közel járok, amikor valaki nem áll félre a könyöklésre és a markolatos oldalba zúzásra, mert az utamba áll egy narancspáncélos lovagizé, bár nem lovag, mert azoknak asszem nem lehet két darab balta a fegyvere.
- Megállj, hitetlen! Nem engedem, hogy tovább menj. Csak a holttestemen át mehetsz közelebb a mesterhez.
- Akkor meghalsz.- felemelem a kardom, de egy kicsit elbizonytalanodok, ahogy szemmel szinte követhetetlen sebességgel kezdi pörgetni a baltáit, úgyhogy el is kezdek oldalra nézelődni, ha taktikai visszavonulásra lenne szükség.
- Küzdjünk hát! Éljen Lucas, az igazi bölcs, az egyetlen, aki újjáépítheti a romokat játékosfeletti erejével! Te meg mit nézel?
- Tessék? Jaaa, azt a macskafülű banyát.- amint elfordul, meglendítem a kardom.
- Milyen macskafülű...- csak a rajkodás ment neki jól, egy szép rézsútos vágással keresztülvágtam a páncélt, a testet, mindent. Az NPC kikerekedett szemmel dől hátra és pixeleződik el, én pedig megyek tovább a célpontom felé. Páran még az utamba állnak, de pár kéz és láb, meg egy vagy két fej részleges eltávolítása meggyőzi őket, hogy én voltam itt előbb. El is érem a kimagasodó valakit.
- Te vagy Lucas?
- Lol, dehogy vagy te tökéletes, te buta liba. Még beszélni sem tudsz, de az még a kisebbik baj, süt rólad, hogy nincs agyad, azért vagy így elszállva magadtól. Szerintem húzz haza, elegen vagyunk nélküled is, nincs már szabad feladat.- szívem szerint hazaküldenék mindenkit, és pontosan ez is a tervem, de ezt nem egy köpésre akarom intézni. Szépen egyesével kell elzavarni az embereket, hogy a végén minden az enyém legyen. Vagy legfeljebb kétfelé osztódjon, és megölhessem a másikat a maradék lootért.
Ahogy útközben folytatódik a másik csaj éneke, halkan elkezdek mantrázni: kussolj, kussolj, kussolj! Érzem, felmegy a pumpa lassan, szívesen levágnám azt a csajt. Lehet, hogy nem is rágnának be érte, ha levágnám az alsó állkapcsát, hogy befogja, vörös és vörös közötti nézeteltérés, belefér. Nem hal bele sem, majd visszaregenerálja pár óra alatt, meg úgy harminc százalék mínusz lenne neki. Majd nem ő lesz élő pajzs első körben, arra bitch és kisanyám pályázhat úgyis először. Bár lehet, ez csak szimpla dolog. Ne legyen fent. Bármit is csinál, ha megölöm, nem fog repülni az az npc.
Egy pillanatra leesik az állam, ahogy meglátom a nagy tömeget, de azután megindulok, hogy át löködjem magam, hülye leszek a többi gyökér után befutni. Ez a feladat annyira pofonegyszerű, hogy még egy ilyen hülye is meg tudja csinálni, mint amilyenből ez a team áll. Nem jutok azonban sokáig, az utamba áll valaki rögtön a szélén. Magas, kecskeszakállas huszonéves csávó.
- Hé, én előbb voltam itt! Mit képzelsz, ki vagy te?
- Én vagyok az, aki úgy szétveri a fejed, hogy becsokizol, ha nem húzol félre az utamból.- mennék tovább, de a mellkasomra teszi a kezét, hogy megállítson, nyom hátra, mint valami búza. Elmosolyodok, miközben pofázik tovább, de észrevétlenül a kardomért nyúlok.
- Csokiról beszéltél? Csak, mert én szeretem a csokoládét, de csakis a félig narancsos ízűt, ami szerintem teljesen logikus, hiszen a teljesen narancsos csokoládé az hasonlítana ahhoz a hülyeséghez, amit most te mondtál. Szeretném azt látni, hogy egy ilyen pici fiúcska...- kirántom a kardom, és még azzal a lendülettel lecsapom a karját, ami elpixeleződik, a vállából már csak egy rövid lángoló csonk áll ki. Barátságosan, széles mosollyal félrelököm a sikoltozó npc-t, aki össze is esik a karját markolászva. A kard viszont marad a kezemben, még szükségem lehet rá. A leghatékonyabb waymaker.
Egy pillanatra megtorpanok, ahogy egy vak, fehér botos, hosszú szakállas öregember ugrik elém kiabálva, a botjával hadonászva, fejbe-fejbe csapva a többi npc-t, akik félrébb is állnak. Az üvegesen meredő szemek, az ugrálás, a hadonászás egészen emlékeztetnek a nagyapámra. Szegény megvakult még Nagasakinál öt évesen, belenézett a robbanásba. Mindig vidám volt, amennyire emlékszem, bár csak öt voltam, amikor meghalt. De a családi videókon nem tűnik olyan vidámnak, biztos szomorú volt, hogy soha nem látta anyut meg minket.
- Harcolj velem! Kihívlak egy párbajra, de csakis a bájos hölgy szívéért! Jut eszembe, nem tudja hova tűnt a bájos hölgy? Nemrég még magával láttam. Esetleg maga lenne az? Áh, biztos, hogy nem...- kikerülöm az öreget szó nélkül, pedig elég könnyű célpont lenne, amikor az oldalába kerülök. Nem is töröm el a botját, lököm el, amikor felém suhint, csak mátrixosan elhajolok, és mivel valaki mást talál el, azt kezdi el csépelni, szóval haladok is tovább arra, amerre a nézelődés van. Már közel járok, amikor valaki nem áll félre a könyöklésre és a markolatos oldalba zúzásra, mert az utamba áll egy narancspáncélos lovagizé, bár nem lovag, mert azoknak asszem nem lehet két darab balta a fegyvere.
- Megállj, hitetlen! Nem engedem, hogy tovább menj. Csak a holttestemen át mehetsz közelebb a mesterhez.
- Akkor meghalsz.- felemelem a kardom, de egy kicsit elbizonytalanodok, ahogy szemmel szinte követhetetlen sebességgel kezdi pörgetni a baltáit, úgyhogy el is kezdek oldalra nézelődni, ha taktikai visszavonulásra lenne szükség.
- Küzdjünk hát! Éljen Lucas, az igazi bölcs, az egyetlen, aki újjáépítheti a romokat játékosfeletti erejével! Te meg mit nézel?
- Tessék? Jaaa, azt a macskafülű banyát.- amint elfordul, meglendítem a kardom.
- Milyen macskafülű...- csak a rajkodás ment neki jól, egy szép rézsútos vágással keresztülvágtam a páncélt, a testet, mindent. Az NPC kikerekedett szemmel dől hátra és pixeleződik el, én pedig megyek tovább a célpontom felé. Páran még az utamba állnak, de pár kéz és láb, meg egy vagy két fej részleges eltávolítása meggyőzi őket, hogy én voltam itt előbb. El is érem a kimagasodó valakit.
- Te vagy Lucas?
Hikaru- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 131
Join date : 2015. Jun. 01.
Karakterlap
Szint: 22
Indikátor: Vörös
Céh: Liberators
Re: [Küldetés] Lebegő Lucas
// Miu és Arisu 750 szóval pótolhat. //
Sikeresen átjuttok a meglepően hasonló gondolatokkal rendelkező tömegen, majd meg is pillantjátok Lucast az első sorokból. Nem kétség, tényleg lebeg és éppen szónoklatát mondja:
- És akkor azt mondá a próféta, hogy szereti a csokoládét, de csakis a félig narancsos ízűt, ami szerinte teljesen logikus volá, hiszen a teljesen narancsos csokoládé... - mit Hikaru kijelentése megzavar.
- Igen, én lennék Lucas, az igazi bölcs, az egyetlen, aki újjáépítheti a romokat a játékosfeletti erejével. Látom új emberek csatlakoztak hozzánk. Mi lenne az amit keresnek maguk? Mindennel szolgálni tudok egy kis szolgálatért cserébe. Arany, felszerelés, minden amire csak vágynak, minden maguké, amennyiben követik bölcs szavaim és azt teszik amit mondok. Amennyiben érdekli önöket kiáltsák, áve Lucas! Egyszerű megbízások, maguk által választott jutalommal. - a többiek mind áve Lucast kiáltanak, majd Lucas folytatja szónoklatát.
- És akkor a harcos azt mondá, harcolj velem! Kihívta egy párbajra a bájos hölgy szívéért, ám közben eszébe jutott, hogy a bájos hölgynek nyoma tűnt. Megkérdezte hát, hogy a kihívója-e a hölgy, majd rájött, hogy biztos hogy nem... - folytatta szónoklatát.
Sikeresen átjuttok a meglepően hasonló gondolatokkal rendelkező tömegen, majd meg is pillantjátok Lucast az első sorokból. Nem kétség, tényleg lebeg és éppen szónoklatát mondja:
- És akkor azt mondá a próféta, hogy szereti a csokoládét, de csakis a félig narancsos ízűt, ami szerinte teljesen logikus volá, hiszen a teljesen narancsos csokoládé... - mit Hikaru kijelentése megzavar.
- Igen, én lennék Lucas, az igazi bölcs, az egyetlen, aki újjáépítheti a romokat a játékosfeletti erejével. Látom új emberek csatlakoztak hozzánk. Mi lenne az amit keresnek maguk? Mindennel szolgálni tudok egy kis szolgálatért cserébe. Arany, felszerelés, minden amire csak vágynak, minden maguké, amennyiben követik bölcs szavaim és azt teszik amit mondok. Amennyiben érdekli önöket kiáltsák, áve Lucas! Egyszerű megbízások, maguk által választott jutalommal. - a többiek mind áve Lucast kiáltanak, majd Lucas folytatja szónoklatát.
- És akkor a harcos azt mondá, harcolj velem! Kihívta egy párbajra a bájos hölgy szívéért, ám közben eszébe jutott, hogy a bájos hölgynek nyoma tűnt. Megkérdezte hát, hogy a kihívója-e a hölgy, majd rájött, hogy biztos hogy nem... - folytatta szónoklatát.
Kayaba Akihiko- Admin
- Hozzászólások száma : 19698
Join date : 2012. Jul. 29.
Re: [Küldetés] Lebegő Lucas
-Nem, én is belefutottam párba. Megkívántam a csokoládét. És nyugodj le, én nem fogom leharapni a fejed :3 -paskolom meg Kemabat vállát, ha engedi. Igencsak felingerelhette magát a tömeg hülyeségein, ha még hozzám is ilyen hangnemben beszél, de elnézem neki. Én is voltam már ideges a semmiért, főleg bizonyos időkben, mikor az ember lánya egyébként is meghülyül egy kissé. Most így belegondolva még mindig vannak ilyen időszakok, de legalább egy bizonyos mellékhatástól nem kell szenvednem, és csak most tudatosul bennem, hogy mennyire hozzászoktam már ehhez is.
Ketten lemaradtak tőlünk, mert mikor Hikaru beérkezik harmadiknak tőlünk nem is oly messze, máris nekitámad szóval a középen lebegő fickóra. Mondjuk véleményem szerint tök egyértelmű volt, hogy ő Lucas, de igaza van, jobb biztosra is menni :3 Na meg kissé nagyobb lebegésre számítottam, de ez is megteszi, legalább könnyebb lesz lejjebb varázsolni.
~Hogy lehet egy csokoládé teljesen narancsos? Akkor az már nem maga a narancs?~ -kotyog közbe Álom, nyávogva is egyet hozzá, miközben néz felfelé érdeklődve Lucasra. Milyen kis kicsi volt régen, most meg lehet, alig férne el a lebegő ember talpa alatt. Mondjuk tekintve, hogy a macska jóformán a szónoklat közepén próbált vele kapcsolatba lépni, nem tudom, érkezik-e rá válasz, ő mindenesetre marad ott, sőt, még forgolódik is, farkával olykor megsimítva a furcsa NPC lába alját. Főleg, ha nincs rajta cipő.
-Najó, én viszont inkább félreállok kicsit. -osonok el oldalra, mit sem törődve az áve Lucas kiáltásokkal. Szavaim egyébként főleg Kemabatot címzik. -Legutóbb már eloroztam a srác elől egy eszkimót. Lucast most rá hagyom, hacsak nincs jobb ötleted.
Nekem ugyanis, tipikusan, nincs.
Nagy valószínűséggel majd pár másodperc vagy perc múlva lesz.
Ismerem már magam, mint a rossz pénzt
Ketten lemaradtak tőlünk, mert mikor Hikaru beérkezik harmadiknak tőlünk nem is oly messze, máris nekitámad szóval a középen lebegő fickóra. Mondjuk véleményem szerint tök egyértelmű volt, hogy ő Lucas, de igaza van, jobb biztosra is menni :3 Na meg kissé nagyobb lebegésre számítottam, de ez is megteszi, legalább könnyebb lesz lejjebb varázsolni.
~Hogy lehet egy csokoládé teljesen narancsos? Akkor az már nem maga a narancs?~ -kotyog közbe Álom, nyávogva is egyet hozzá, miközben néz felfelé érdeklődve Lucasra. Milyen kis kicsi volt régen, most meg lehet, alig férne el a lebegő ember talpa alatt. Mondjuk tekintve, hogy a macska jóformán a szónoklat közepén próbált vele kapcsolatba lépni, nem tudom, érkezik-e rá válasz, ő mindenesetre marad ott, sőt, még forgolódik is, farkával olykor megsimítva a furcsa NPC lába alját. Főleg, ha nincs rajta cipő.
-Najó, én viszont inkább félreállok kicsit. -osonok el oldalra, mit sem törődve az áve Lucas kiáltásokkal. Szavaim egyébként főleg Kemabatot címzik. -Legutóbb már eloroztam a srác elől egy eszkimót. Lucast most rá hagyom, hacsak nincs jobb ötleted.
Nekem ugyanis, tipikusan, nincs.
Nagy valószínűséggel majd pár másodperc vagy perc múlva lesz.
Ismerem már magam, mint a rossz pénzt
Chancery- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 3005
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 33
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban
Karakterlap
Szint: 27
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: [Küldetés] Lebegő Lucas
A lány közeledése nyugtatólak volt rá, bár a csokis résznél furcsán nézett rá. Nem igazán tetszett neki a korábbi félig narancsos után, de nem tudott mit kezdeni vele.
Felnézett a lebegő alakra, és arca teljesen elkámpicsorodott, amikor meghallotta miről papol. Csokoládéról, méghozzá félig narancsosról. Rögtön leesett nekik, hogy az útjába álló emberkék nem szimplán idióták voltak, hanem agymosott idióták, ami rosszabb a simánál. Lucas manipulálta őket, azok meg, mint egy istent úgy tisztelték, és magukba szívták értelmetlen szavait. Közben Hikaru is átverekedte magát a tömegen, és meg is szólította a prófétát. Kemabat hálás is volt ezért, így legalább nem kellett tovább hallgatnia. Jogosan tehetnénk fel a kérdést, hogy miért nem ő állította meg, ha ennyire nem tetszett neki a szónoklat, de erre csak annyit tudok mondani, hogy inkább az idomárhoz szólt.
Lucas mondókáin csak a szemét forgatta. Kemabat sem sorolható a legszerényebb emberek közé egészséges önbizalommal rendelkezik, de ez az alak messze túltett rajta. Íjászunk kezdte azt hinni, hogy semmi játékosfeletti ereje sincs, csak az egója annyira megnőtt, hogy felemelte pár centire a talajtól. Az ajánlaton viszont elgondolkodott. Lehet, hogy nem tudja lehozni onnan, de így sem kell üres zsebbel távoznia. Ezt a gondolatot persze hamar el is hessegette, elég volt csak a sok birkára gondolnia, akik mögötte követik a juhászt. Ő nem kívánkozott erre a sorsra jutni.
Közben Chancery félreállt, mondva meghagyja Hikarunak a dicsőséget, biztosan nem tudta, mit kellene kezdeni a kialakult helyzettel. Kem a kardforgatóra nézett, majd vissza a lányra.
- Nekem van egy jobb ötletem. – mondta neki széles mosolyával, majd ökölbe szorított kezét az ég felé lendítette, és emelt hangon, ünnepélyesen megszólalt. – Áve Lucas!
A terve persze pofonegyszerű volt. Keveset tudott az egészről, ha olyan feladatott kap a „bölcstől” amit el tud végezni, akkor jutalmat kap érte, és elnyerheti a bizalmát. Ezután, már könnyebben információhoz juthat azzal kapcsolatban, hogy Lucas honnan szerezte a „játékosfeletti” erejét, és hogy hogyan lehet semlegesíteni. Ha sikerül, akkor nem lesz fent, és a kezei közé veheti azt a kétezer aranyat is, amit az igazi munka elvégzéséért lehet kapni.
Felnézett a lebegő alakra, és arca teljesen elkámpicsorodott, amikor meghallotta miről papol. Csokoládéról, méghozzá félig narancsosról. Rögtön leesett nekik, hogy az útjába álló emberkék nem szimplán idióták voltak, hanem agymosott idióták, ami rosszabb a simánál. Lucas manipulálta őket, azok meg, mint egy istent úgy tisztelték, és magukba szívták értelmetlen szavait. Közben Hikaru is átverekedte magát a tömegen, és meg is szólította a prófétát. Kemabat hálás is volt ezért, így legalább nem kellett tovább hallgatnia. Jogosan tehetnénk fel a kérdést, hogy miért nem ő állította meg, ha ennyire nem tetszett neki a szónoklat, de erre csak annyit tudok mondani, hogy inkább az idomárhoz szólt.
Lucas mondókáin csak a szemét forgatta. Kemabat sem sorolható a legszerényebb emberek közé egészséges önbizalommal rendelkezik, de ez az alak messze túltett rajta. Íjászunk kezdte azt hinni, hogy semmi játékosfeletti ereje sincs, csak az egója annyira megnőtt, hogy felemelte pár centire a talajtól. Az ajánlaton viszont elgondolkodott. Lehet, hogy nem tudja lehozni onnan, de így sem kell üres zsebbel távoznia. Ezt a gondolatot persze hamar el is hessegette, elég volt csak a sok birkára gondolnia, akik mögötte követik a juhászt. Ő nem kívánkozott erre a sorsra jutni.
Közben Chancery félreállt, mondva meghagyja Hikarunak a dicsőséget, biztosan nem tudta, mit kellene kezdeni a kialakult helyzettel. Kem a kardforgatóra nézett, majd vissza a lányra.
- Nekem van egy jobb ötletem. – mondta neki széles mosolyával, majd ökölbe szorított kezét az ég felé lendítette, és emelt hangon, ünnepélyesen megszólalt. – Áve Lucas!
A terve persze pofonegyszerű volt. Keveset tudott az egészről, ha olyan feladatott kap a „bölcstől” amit el tud végezni, akkor jutalmat kap érte, és elnyerheti a bizalmát. Ezután, már könnyebben információhoz juthat azzal kapcsolatban, hogy Lucas honnan szerezte a „játékosfeletti” erejét, és hogy hogyan lehet semlegesíteni. Ha sikerül, akkor nem lesz fent, és a kezei közé veheti azt a kétezer aranyat is, amit az igazi munka elvégzéséért lehet kapni.
Kemabat- Íjász
- Hozzászólások száma : 213
Join date : 2015. May. 12.
Age : 33
Karakterlap
Szint: 20
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Küldetés] Lebegő Lucas
Szélesen elmosolyodok, miközben körülnézek, valahol a közepétől már nem is figyelek a lebegő npc-re. Amikor Yukio olyan részegen jött haza, hogy meg akarta nyúzni a kanapét, hogy feszülős bőrnadrágot csináljon belőle, akkor hallottam utoljára ilyen hülyeségeket. És az a durva, hogy nem ő a leghülyébb, hanem azok, akik hallgatják.
Vetek a macskára egy pillantást, de úgy tűnik, az most nem kapott parancsot a gazdájától, mert nem intelligensebb egy átlagos macskánál a viselkedése. Mit is várhatnék a gazdájától? Még azóta is ott állna a piros gomb és a fóka mellett, ha én nem vagyok ott. Emellett a kihívás mellett is leragadna örökre. Az íjász csávó pedig vagy nagyon okos, vagy nagyon ostoba.
Kétezer arany nagy pénz, talán minden felszerelésemet sem tudnám eladni annyiért, de magasabb szinten az már apró lesz, úgyhogy amit ajánl, az sokkal értékesebb. Kérhetnék egy rakat ritka vagy egyedi felszerelést, amivel végre megfizethetnék mindenkinek, aki legyőzött, azután végigravagelném az összes batman céhet és megkeresném végre a bátyámat. De van ezzel egy kis gond.
Nem hajolok meg senki előtt. Nem leszek senkinek a szolgája. Soha nem voltam az, soha nem is leszek. Nem fogok eszközként szolgálni, még akkor sem, ha megfizetnek érte. A küldetések nem szolgálatot jelentenek, hanem egy üzletet, olyasmit, amit a fejvadász csinál. Egy npc-t szolgálni valamiért, amit nem látok, már szolgaság. Különben is: kizárt, hogy bármit tudna adni. Még mindig ugyanazzal a mosollyal nézek a többi játékos felé.
- Volt egy csomó Gordiusz városában egyszer régen. Azt mondták, hogy aki kibontja, a világ ura lehet, de kudarcot vallottak a tudósok, a királyok, a hajósok. Egy ember végül sikerrel járt.- nem kívánom folytatni a történelemórát, amit egyébként egy filmből szerzett információ terjesztésével rögtönöztem. Pontosan azt fogom tenni, amit Nagy Sándor tett a csomóval: kettéhasítom a problémát.
Két kézre fogom a kardom, és két gyors lépés után felugrok a levegőbe az akrobatikám segítségével, hogy egy erős vágással hasítsam ketté az npc-t. Megszereztem minden lényeges információt, amire szükségem volt. Nem az a lényeg, hogy legyen lent, hanem hogy ne legyen fent. Ő Lucas, és lebeg. Ez egy MMO, nem kell Sherlocknak lenni, hogy kitaláljuk, mit várnak el tőlünk. Ha nem hal bele, nem állok le, a teljes gyorsaságommal ütöm, amíg el nem fogy az élete. Ez a terület nem védett, öltem már itt npc-t. Talán a célpont halhatatlan, de arra is van már ötletem: kinyírom az összes követőjét, valószínű belőlük nyerheti akkor azt az effektet.
Vetek a macskára egy pillantást, de úgy tűnik, az most nem kapott parancsot a gazdájától, mert nem intelligensebb egy átlagos macskánál a viselkedése. Mit is várhatnék a gazdájától? Még azóta is ott állna a piros gomb és a fóka mellett, ha én nem vagyok ott. Emellett a kihívás mellett is leragadna örökre. Az íjász csávó pedig vagy nagyon okos, vagy nagyon ostoba.
Kétezer arany nagy pénz, talán minden felszerelésemet sem tudnám eladni annyiért, de magasabb szinten az már apró lesz, úgyhogy amit ajánl, az sokkal értékesebb. Kérhetnék egy rakat ritka vagy egyedi felszerelést, amivel végre megfizethetnék mindenkinek, aki legyőzött, azután végigravagelném az összes batman céhet és megkeresném végre a bátyámat. De van ezzel egy kis gond.
Nem hajolok meg senki előtt. Nem leszek senkinek a szolgája. Soha nem voltam az, soha nem is leszek. Nem fogok eszközként szolgálni, még akkor sem, ha megfizetnek érte. A küldetések nem szolgálatot jelentenek, hanem egy üzletet, olyasmit, amit a fejvadász csinál. Egy npc-t szolgálni valamiért, amit nem látok, már szolgaság. Különben is: kizárt, hogy bármit tudna adni. Még mindig ugyanazzal a mosollyal nézek a többi játékos felé.
- Volt egy csomó Gordiusz városában egyszer régen. Azt mondták, hogy aki kibontja, a világ ura lehet, de kudarcot vallottak a tudósok, a királyok, a hajósok. Egy ember végül sikerrel járt.- nem kívánom folytatni a történelemórát, amit egyébként egy filmből szerzett információ terjesztésével rögtönöztem. Pontosan azt fogom tenni, amit Nagy Sándor tett a csomóval: kettéhasítom a problémát.
Két kézre fogom a kardom, és két gyors lépés után felugrok a levegőbe az akrobatikám segítségével, hogy egy erős vágással hasítsam ketté az npc-t. Megszereztem minden lényeges információt, amire szükségem volt. Nem az a lényeg, hogy legyen lent, hanem hogy ne legyen fent. Ő Lucas, és lebeg. Ez egy MMO, nem kell Sherlocknak lenni, hogy kitaláljuk, mit várnak el tőlünk. Ha nem hal bele, nem állok le, a teljes gyorsaságommal ütöm, amíg el nem fogy az élete. Ez a terület nem védett, öltem már itt npc-t. Talán a célpont halhatatlan, de arra is van már ötletem: kinyírom az összes követőjét, valószínű belőlük nyerheti akkor azt az effektet.
Hikaru- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 131
Join date : 2015. Jun. 01.
Karakterlap
Szint: 22
Indikátor: Vörös
Céh: Liberators
Re: [Küldetés] Lebegő Lucas
Nem így terveztem, de akkor végül is teljesítettétek a küldetést, így lezárom. A Lucast körülvevő emberek egy ideig csak nézték ahogyan valaki a semmiből nekitámad az alaknak, majd próbáltak ellenszegülni, de ha jól értelmeztem, akkor mindegyiket elpixelezte Hikaru. Mivel a küldetés kicsit rendhagyó teljesítése az ő nevéhez fűződik, így ő extra exp jutalomban fog részesülni a bónuszok felett.
Jutalmak:
Miu: 15 exp + 20 arany + 8 exp és 10 arany céhbazár, azaz összesen 23 exp 30 arany
Arisu: 15 exp + 6 exp szóló bónusz +30 arany + 6 arany menedék, azaz összesen 21 exp 36 arany
Akik teljesítették a küldetést természetesen a tervezett körök fejében kapják a jutalmat, azaz 15 környit. (Nem büntetem az alternatív megoldásokat, bár sok izgalomból maradtatok ki és az elég büntetés. )
Chancery: 75 exp + 30 exp csapat szint + 20 exp jó hszek + 140 arany, azaz összesen 125 exp 140 arany
Kemabat: 75 exp + 30 exp csapat szint + 20 exp jó hszek + 140 arany + 28 arany bazár, azaz összesen 125 exp 168 arany
Hikaru: 75 exp + 30 exp csapat szint + 20 exp jó hszek + 140 arany + 20 exp kulcsfigura, azaz összesen 145 exp 140 arany
Céhbónuszok:
Unity: +70 arany, +0 exp Jade Arton, +8 exp Jay, +14 exp Shakan, +14 exp Desdemona, +13 exp Chancery, +13 exp Joey
Anarchisták: +84 arany, +0 exp Hime, +5 exp Kemabat, +11 exp Miu, +16 exp Kazura, +15 exp Danee, +15 exp Katharina
Liberators: +70 arany, +14 exp Hikaru, +14 exp Asuka, +15 exp Ayse, +15 exp Tachibana, +15 exp Haru
Jártasságok:
Chancery: Kristályírás (T4): Nullázó Kristály Recept, Tömény Füst Kristály Recept
Növénylátás: 230 -> 250 (T3), 8 Nihil Ág 5 Gyilkos Galóca 3 Ezüst Százszorszép 4 Gigantikus Pitypang
Hikaru: Fegyverkészítés (T1): Körpajzs Recept, Vaskard Recept
Jutalmak:
Miu: 15 exp + 20 arany + 8 exp és 10 arany céhbazár, azaz összesen 23 exp 30 arany
Arisu: 15 exp + 6 exp szóló bónusz +30 arany + 6 arany menedék, azaz összesen 21 exp 36 arany
Akik teljesítették a küldetést természetesen a tervezett körök fejében kapják a jutalmat, azaz 15 környit. (Nem büntetem az alternatív megoldásokat, bár sok izgalomból maradtatok ki és az elég büntetés. )
Chancery: 75 exp + 30 exp csapat szint + 20 exp jó hszek + 140 arany, azaz összesen 125 exp 140 arany
Kemabat: 75 exp + 30 exp csapat szint + 20 exp jó hszek + 140 arany + 28 arany bazár, azaz összesen 125 exp 168 arany
Hikaru: 75 exp + 30 exp csapat szint + 20 exp jó hszek + 140 arany + 20 exp kulcsfigura, azaz összesen 145 exp 140 arany
Céhbónuszok:
Unity: +70 arany, +0 exp Jade Arton, +8 exp Jay, +14 exp Shakan, +14 exp Desdemona, +13 exp Chancery, +13 exp Joey
Anarchisták: +84 arany, +0 exp Hime, +5 exp Kemabat, +11 exp Miu, +16 exp Kazura, +15 exp Danee, +15 exp Katharina
Liberators: +70 arany, +14 exp Hikaru, +14 exp Asuka, +15 exp Ayse, +15 exp Tachibana, +15 exp Haru
Jártasságok:
Chancery: Kristályírás (T4): Nullázó Kristály Recept, Tömény Füst Kristály Recept
Növénylátás: 230 -> 250 (T3), 8 Nihil Ág 5 Gyilkos Galóca 3 Ezüst Százszorszép 4 Gigantikus Pitypang
Hikaru: Fegyverkészítés (T1): Körpajzs Recept, Vaskard Recept
Kayaba Akihiko- Admin
- Hozzászólások száma : 19698
Join date : 2012. Jul. 29.
Similar topics
» [Küldetés] Lebegő Lucas
» [Küldetés] A fiatalság forrása
» [Küldetés] ???
» [Küldetés] Mom of boy
» [Küldetés] 11
» [Küldetés] A fiatalság forrása
» [Küldetés] ???
» [Küldetés] Mom of boy
» [Küldetés] 11
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.