[Küldetés] Lebegő Lucas

//Akkor beszéltek értelmében juti nélkül jövök, mivel foglaltak még a küldihelyeim  //

Kell nekem egy vicsorgó macskafejet ábrázoló medált :3
Ez a gondolat elsősorban a küldetés leírásának elolvasásakor ötlött az eszembe. A megfogalmazás valahogy hajaz kicsit számomra úgy minden más hasonló játékra is, mint a Witcherre, és egyébként is szeretek ilyen esetekben egy kicsit el-witcheresedni. Ha már rongyosra olvastam a könyveket, na meg régen játszottam is velük, ez talán nem is olyan meglepő, bár ott hasonló problémával nem igen szoktak szembesülni, hacsak nem átoklevételről van szó.
A macskámmal és a főnixxel karöltve végül elindulunk, persze csak azután, hogy erről is rakok ki a céhház falára egy ismertetőt, hogy hova mentem és hogy tudnak elérni baj esetén. Mirage Városában még sosem jártam, így meg sem lepődöm annak romos állapotán; talán mindig is ilyen volt. Nem vagyok egyedül sem, de ismerős arcot nem igazán látok, hacsak nem látásból itt-ott. Álomkelő az, akinek a figyelmét először felkelti valami, és már lohol is oda sebesen, pontosabban a fiatal nőhöz, aki igen nagy hangzavart csap.
Egy kicsit meg is lepődöm azon, amit mond. Nagyon dühös lehet erre a Lucas-ra, ha ilyen kedves gesztusokkal akarja illetni, de mikor már el is ismétli, egy kicsit megtorpanok. Álom a közelében marad, egyenesen elé ül, és nézi, nézi szakadatlanul a macskák tipikus türelmével. Úgy a sokadik ismétlésre kinyújtja a mancsát is és lágyan megérinti a nő lábfejét. Ekkor lesz elég merszem ahhoz, hogy én is közelebb lépjek, tekintve, hogy nem tudom, a többiek is ugyanazért jöttek-e, mint én, vagy csak szimpla látogatók.
Na meg azt is jó lenne tudni, a nő vajon játékos-e vagy csak NPC.
Ahogy odamegyek, meg se szólalok; nagyon még nem látom értelmét a szavaknak, amíg össze nem szedi magát rendesen, csak leguggolok, és ugyanúgy, mint a macska, figyelem. Dust már egy távolabbi ház romjaira szállt rá, az egyik gerendára, és a tollait igazgatja.

Mostanában igazán töltök sok időt ezen a szinten. Mióta megleltem a szafarit, már-már beköltöztem a 10. szintre. Hisz onnan a legegyszerűbb neki indulni a vadászatnak, ha kedvem támadna hozzá. Csak unottan és álmoskásan koptattam a Kezdetek Városa főterének  kövét. Nem néztem a hirdető táblákat sem, nem volt hozzá kedvem, egyébként is meghagyom a kisebb feladatokat a kisebb szintűeknek, akik még csak most ébredtek bele a játékba.  Viszont még is akkor, hogyan is vettem észre erről a lebegő Lucasról a felhívást. A szél miatt. Ugyanis az fújta ezt a papír fecnit a lábamnak és így sikerült találkoznom ezzel a küldetés meghívóval. Egy ásítást megejtve kezdtem el olvasni a felhíváson szereplő sorokat, majd gyorsan el is kerekedet a szemem. Egy Lucas nevű valaki, aki lebeg és mindenkit idegesít már... Hmmm... Tudok egy hasonlóan idegesítő személyt mondani, csak ő épp nem lebeg, legalább nem ennyire magasan, mint ez a Lucas. Ilyen nagy jutalmat se láttam még meghirdetve küldetésen,  tényleg nagyon idegesítheti már az ott élőket. Egy pillanatra felcsillant a szeme a jutalom olvasása közben, viszont hamar el is vesztettem az érdeklődésem utána. Viszont az idegesítő személy eltakarítását elvállalom, már csak azért is mert egyszerűen nem tudom elhinni, hogy valaki csak úgy elkezdjen lebegni. Ezt látnom kell.  És még Mirage városban sem jártam még. *.* Kis séta a teleport kapuig, majd beléptem a kapun és pár másodperc múlva már a helyszínen is termek. Esküszöm ez lesz az egyetlen ami hiányozni fog, ha kijutok innét egyszer. Muris ez a teleport és még gyors is. :3 Elég romos ez a város. Bár igaz a koboldok óta van néhány romos hely a játékban, meg azt is hallottam, hogy átszellemültek is vannak. Bár az is lehet, hogy ez a hely eddig is ilyen volt és semmi köze sincs az ostromló kis fickókhoz. Feltűnt, hogy nem csak az én érdeklődésem fogadta meg a felhívás. De sipákoló nő jobban felkelltette az érdeklődésem és ahogy elnéztem nem én leszek az egyetlen aki oda is megy hozzá. A nőt megkerülve egy nagyívben tett kanyarral már oda is ugrottam az idomár és petje háta mögé, majd a térdemre támaszkodva közéjük hajoltam egy picit.
-Üdv. Én Miu vagyok, örvendek a találkozásnak. :3 Sikerült már valamit kiszednetek az asszonyságból vagy még csak csodáltátok eddig? :3
Majd gyorsan váltok is és az egyik kezem a nő orra elé emelve csettintek párat előtte és meg is szólítom.
-Hahóó! Még is miféle rosszaságokat csinál ez a Lucas? És merrefelé lebeg pontosan? :3

/Jelezném, hogy van egy ilyenem: 19 - Egy általad választott küldetésnél 50%-al több expet és aranyat kapsz. (A mesélőnek jelezni kell!) :3 /

Kedvetlenül rótta az utakat, nem figyelt semmire, és senkire, ha kedve támadt fel is lökött néhány járókelőt. Kapott pár anyázást, volt olyan is, aki legszívesebben nekiugrott volna, de Kemabat csak lenéző pillantásokkal viszonozta, és magában a „védett övezet, te barom” kifejezést szajkózta.
A főtéren járt, szokásához híven ránézett a küldetésekre, és az állát a földről kellett visszaraknia a helyére. Kétezer arany. Ennyi volt a jutalom. Átfutotta még egyszer a szöveget, kereste a buktatót, hiszen ennyi pénzt nem vágnak csak úgy oda az emberhez. Kétezer arany. Csak ennyit tudott felfogni az egészből. Kétezer arany, egy Lucas nevű alakért, aki léggömbnek hiszi magát. Egy nyílvessző és leereszt, gondolta, és már fel is készült, hogy Mirage Városába teleportálja magát.
A város meglepően más volt, mint amit eddig megszokott. Minden romokban hevert, sehol egy épp ház. Nem mondhatni, hogy mennyire zavarta, ellenkezőleg, tetszett neki ez egész, megadta azt a hangulatot, hogy ez egy gyilkos játék, ha meghalsz, hát meghalsz.
Jobban körülnézve nem volt egyedül. Több játékosra is felfigyelhetett, akik egy nőt álltak körül, köztük kettő vörös indikátoros is. Kemabat a menüből előkereste jegyzettömbjét, és feljegyezte nevüket és szintjüket, bár kételkedett benne, hogy közülük való lenne, akit keres, ahhoz nem voltak elég fejlettek, de sosem lehet tudni. Közben, közelebb lépve meghallotta, hogy az, akit körbeálltak mit ismétel, és rossz érzés fogta el. Nem igazán örült a riválisoknak, nem merte remélni, hogy mindenki megkapja a teljes összeget, ha összedolgoznának, és neki az egész kell. Kétezer arany. Ismételgette magában, és próbálta kivenni a romokból, hogy merre lehetett a fogadó. Nem ér rá bámészkodni, meg egy nő hisztijét hallgatni. Neki kell leghamarabb megtalálnia azt a Lucast, és felmarkolni a pénzt.

/*Itt szeretném felhasználni: 11 - Egy általad választott küldetés befejezésekor 20%-al több aranyat kapsz. (A mesélőnek jelezni kell!)*/

11 - Egy általad választott küldetés befejezésekor 20%-al több aranyat kapsz. (A mesélőnek jelezni kell!)

Mindenki az NPC asszonyságra figyel és a többieknek sikerült jobban felhívni magukra az NPC figyelmét mint nekem. De ez engem nem is zavar, nem azért jöttem ide, hogy vele cseverésszek. Persze mikor odébb szaladt az asszonyság utána léptem és figyelmesen végig hallgattam azt is, amit a szöszinek mond. Hmm... Szóval a koboldoknak köszönhető az, hogy ennyire romos itt minden. Most ide vagy egy erős sereg jött vagy senki se jött ide védeni. Bár inkább az első opciót a tuti. Szerintem csak hatalmas szerencsénk volt ott fent a 11. szinten és kifogtuk a leggyengébb sereget és vezért. De ennyit a koboldokról, most ezzel a fellegekben járó Lucasal kellene foglalkozni. Egy lerombolt fogadónál van. Hát a sok rom között egy romot megtalálni azért nem olyan egyszerű, de mivel egy felfújt "lufi" repked körülötte, így nem lesz olyan nehéz a dolgunk. De még mielőtt neki lódulnék és rohanni kezdenék ahhoz a bizonyos fogadóhoz. Vettek egy rövid pillantást a többiekre is, akik még idejöttek elvállalni a feladatot. De nem is foglalkoztam velük sokáig. Senki se tűnt érdekes figurának. Bár az idomár cicusával, szívesen eljátszanék, de most nem a macskázás ideje van itt. Végül sarkon fordultam és megindultam a fogadóhoz, persze közben figyeltem felfelé is, hogy biztos jó helyen kössek ki, hisz lehetett itt több fogadó is, ami szintén romba dőlt.  Viszont nekem egy olyan kell, ahol lebeg egy Bolond is. :3 Szökdelve és dalolászva haladtam előre az úticélom felé és mit sem törődtem azzal, hogy a hátra hagyottak mit reagálnak vagy nem reagálnak. Én csak vidáman törtem előre romok között és hangosan énekeltem ezt a kis dalocskát:
-Egyszer egy kutya a csontot ellopta. 
Mérgében a gazdasszony a kést belé dobta,
és jött a sok kutya, hogy eltemesse őt,  
és fejfájára ráírták a most következőt, hogy:
Egyszer egy kutya a csontot ellopta...
A végtelen kis dalocskát, ami addig ismétlődik, míg rá nem unok vagy valaki le nem csap miatta.

// Mivel sokat kellett rám várni, ezért a következő kör jutalmazásnál háromnak számít. //

(Dupla hozzászólásokat várok, azaz 500 szó.)

Hikaru a következő választ kapta indulás előtt:
- Ne legyen fent.

Mentek, mendegéltek és hamarosan megérkeztek egy bizonyos romos tájra. A tájon rengeteg ember található, nem tudni, hogy játékosok vagy NPC-k. Az óriási tömeg közepén valahol kiemelkedik egy fej. Lényeg a lényeg, hogy amennyiben valaki úgy dönt, hogy megindul a tömeg felé, annak át kell verekednie magát a tömegen. Átverekedéskor legalább három emberrel kell ütközni és mindegyik jellemét teljesen magukra bízom, csupán egyetlen mondat van, amit kötelező elmondaniuk. (Mondhatnak mellette akárhány másikat is, csupán az első ember valamikor említse meg az első mondatot.) Természetesen meg kell győzni őket, hogy engedjenek beljebb. Ezek az emberek rajonganak a bent lévő emberért és mindent megtesznek, hogy minél közelebb legyenek.

Első mondat: "Csokiról beszéltél? Csak, mert én szeretem a csokoládét, de csakis a félig narancsos ízűt, ami szerintem teljesen logikus, hiszen a teljesen narancsos csokoládé az hasonlítana ahhoz a hülyeséghez, amit most te mondtál."

Második mondat: "Harcolj velem! Kihívlak egy párbajra, de csakis a bájos hölgy szívéért! Jut eszembe, nem tudja hova tűnt a bájos hölgy? Nemrég még magával láttam. Esetleg maga lenne az? Áh, biztos, hogy nem..."

Harmadik mondat: "Éljen Lucas, az igazi bölcs, az egyetlen, aki újjáépítheti a romokat játékosfeletti erejével! Te meg mit nézel?"

// Miu és Arisu 750 szóval pótolhat. //

Sikeresen átjuttok a meglepően hasonló gondolatokkal rendelkező tömegen, majd meg is pillantjátok Lucast az első sorokból. Nem kétség, tényleg lebeg és éppen szónoklatát mondja:
- És akkor azt mondá a próféta, hogy szereti a csokoládét, de csakis a félig narancsos ízűt, ami szerinte teljesen logikus volá, hiszen a teljesen narancsos csokoládé... - mit Hikaru kijelentése megzavar.
- Igen, én lennék Lucas, az igazi bölcs, az egyetlen, aki újjáépítheti a romokat a játékosfeletti erejével. Látom új emberek csatlakoztak hozzánk. Mi lenne az amit keresnek maguk? Mindennel szolgálni tudok egy kis szolgálatért cserébe. Arany, felszerelés, minden amire csak vágynak, minden maguké, amennyiben követik bölcs szavaim és azt teszik amit mondok. Amennyiben érdekli önöket kiáltsák, áve Lucas! Egyszerű megbízások, maguk által választott jutalommal. - a többiek mind áve Lucast kiáltanak, majd Lucas folytatja szónoklatát.
- És akkor a harcos azt mondá, harcolj velem! Kihívta egy párbajra a bájos hölgy szívéért, ám közben eszébe jutott, hogy a bájos hölgynek nyoma tűnt. Megkérdezte hát, hogy a kihívója-e a hölgy, majd rájött, hogy biztos hogy nem... - folytatta szónoklatát.

-Nem, én is belefutottam párba. Megkívántam a csokoládét. És nyugodj le, én nem fogom leharapni a fejed :3 -paskolom meg Kemabat vállát, ha engedi. Igencsak felingerelhette magát a tömeg hülyeségein, ha még hozzám is ilyen hangnemben beszél, de elnézem neki. Én is voltam már ideges a semmiért, főleg bizonyos időkben, mikor az ember lánya egyébként is meghülyül egy kissé. Most így belegondolva még mindig vannak ilyen időszakok, de legalább egy bizonyos mellékhatástól nem kell szenvednem, és csak most tudatosul bennem, hogy mennyire hozzászoktam már ehhez is.
Ketten lemaradtak tőlünk, mert mikor Hikaru beérkezik harmadiknak tőlünk nem is oly messze, máris nekitámad szóval a középen lebegő fickóra. Mondjuk véleményem szerint tök egyértelmű volt, hogy ő Lucas, de igaza van, jobb biztosra is menni :3 Na meg kissé nagyobb lebegésre számítottam, de ez is megteszi, legalább könnyebb lesz lejjebb varázsolni.
~Hogy lehet egy csokoládé teljesen narancsos? Akkor az már nem maga a narancs?~ -kotyog közbe Álom, nyávogva is egyet hozzá, miközben néz felfelé érdeklődve Lucasra. Milyen kis kicsi volt régen, most meg lehet, alig férne el a lebegő ember talpa alatt. Mondjuk tekintve, hogy a macska jóformán a szónoklat közepén próbált vele kapcsolatba lépni, nem tudom, érkezik-e rá válasz, ő mindenesetre marad ott, sőt, még forgolódik is, farkával olykor megsimítva a furcsa NPC lába alját. Főleg, ha nincs rajta cipő.
-Najó, én viszont inkább félreállok kicsit. -osonok el oldalra, mit sem törődve az áve Lucas kiáltásokkal. Szavaim egyébként főleg Kemabatot címzik. -Legutóbb már eloroztam a srác elől egy eszkimót. Lucast most rá hagyom, hacsak nincs jobb ötleted.
Nekem ugyanis, tipikusan, nincs.
Nagy valószínűséggel majd pár másodperc vagy perc múlva lesz.
Ismerem már magam, mint a rossz pénzt

Szélesen elmosolyodok, miközben körülnézek, valahol a közepétől már nem is figyelek a lebegő npc-re. Amikor Yukio olyan részegen jött haza, hogy meg akarta nyúzni a kanapét, hogy feszülős bőrnadrágot csináljon belőle, akkor hallottam utoljára ilyen hülyeségeket. És az a durva, hogy nem ő a leghülyébb, hanem azok, akik hallgatják.
Vetek a macskára egy pillantást, de úgy tűnik, az most nem kapott parancsot a gazdájától, mert nem intelligensebb egy átlagos macskánál a viselkedése. Mit is várhatnék a gazdájától? Még azóta is ott állna a piros gomb és a fóka mellett, ha én nem vagyok ott. Emellett a kihívás mellett is leragadna örökre. Az íjász csávó pedig vagy nagyon okos, vagy nagyon ostoba.
Kétezer arany nagy pénz, talán minden felszerelésemet sem tudnám eladni annyiért, de magasabb szinten az már apró lesz, úgyhogy amit ajánl, az sokkal értékesebb. Kérhetnék egy rakat ritka vagy egyedi felszerelést, amivel végre megfizethetnék mindenkinek, aki legyőzött, azután végigravagelném az összes batman céhet és megkeresném végre a bátyámat. De van ezzel egy kis gond.
Nem hajolok meg senki előtt. Nem leszek senkinek a szolgája. Soha nem voltam az, soha nem is leszek. Nem fogok eszközként szolgálni, még akkor sem, ha megfizetnek érte. A küldetések nem szolgálatot jelentenek, hanem egy üzletet, olyasmit, amit a fejvadász csinál. Egy npc-t szolgálni valamiért, amit nem látok, már szolgaság. Különben is: kizárt, hogy bármit tudna adni. Még mindig ugyanazzal a mosollyal nézek a többi játékos felé.
- Volt egy csomó Gordiusz városában egyszer régen. Azt mondták, hogy aki kibontja, a világ ura lehet, de kudarcot vallottak a tudósok, a királyok, a hajósok. Egy ember végül sikerrel járt.- nem kívánom folytatni a történelemórát, amit egyébként egy filmből szerzett információ terjesztésével rögtönöztem. Pontosan azt fogom tenni, amit Nagy Sándor tett a csomóval: kettéhasítom a problémát.
Két kézre fogom a kardom, és két gyors lépés után felugrok a levegőbe az akrobatikám segítségével, hogy egy erős vágással hasítsam ketté az npc-t. Megszereztem minden lényeges információt, amire szükségem volt. Nem az a lényeg, hogy legyen lent, hanem hogy ne legyen fent. Ő Lucas, és lebeg. Ez egy MMO, nem kell Sherlocknak lenni, hogy kitaláljuk, mit várnak el tőlünk. Ha nem hal bele, nem állok le, a teljes gyorsaságommal ütöm, amíg el nem fogy az élete. Ez a terület nem védett, öltem már itt npc-t. Talán a célpont halhatatlan, de arra is van már ötletem: kinyírom az összes követőjét, valószínű belőlük nyerheti akkor azt az effektet.