[Küldetés] Tavirózsa

by **Kuradeel** Szer. Júl. 01 2015, 22:06

Résztvevők: Hayashi Yuichi, Silver, Hinari

Talán pont azért jöttetek, mert izgalmasnak ígérkezik, hogy magatok szedjétek le ezen az új és minden bizonnyal sok felfedezetlen helyet kínáló szinten a főzeteiteknek valókat, ugye?! Hát megkapjátok! Érdekes módon nem találkoztok egy küldetés adó njkval sem, talán egy njkval mégis csak de, amaz nem hajlandó feladatot rátok bízni. Ha kérdezitek, azt feleli, hogy nincs semmi ami neki most kellene a Virágmezőről. De mégis csak itt vagytok valamiért, ne hagyjátok kárba veszni, meg akkor is itt nem kell mindenképpen njk ahhoz, hogy találjatok pár dolgot ami hasznos lehet. Már az úton is el-elszórva megfigyelhetőek a különböző növények. Emez erre, amaz mag arra jó, aztán egy olyan hely tárul a szemetek elé, ami igen csak ingoványos, a látványban viszont nincs kifogásolni való!
Sőt!
A mocsáros láp után tisztább a víz és mintha megpillanthatnátok messzebb valamit csillogni.

[Küldetés] Tavirózsa Fantasy-wood_www.kepfeltoltes.hu_

by **Hayashi Yuichi** Csüt. Júl. 02 2015, 01:20

Magasan volt már a nap. Aranyló sugarai mosolygó táncot jártak a leveleken és a virágok szirmain. Eltávolítottam a tövisgyökeret a kék pitypang tövéről. Nem ez volt az első hibrid virágom, de nem is az utolsó, viszont közeledik Nio születésnapja. Szeretnék adni neki valami különlegeset. Bár, ha úgy elbaltázom, mint legutóbb, akkor kár egyáltalán belekezdenem. Nem! Ez alkalommal sikerülni fog, nem szúrhatom el. Be is kell biztosítanom magam.
Felemeltem a locsolót a virág fölül, ami azonnal abba hagyta a víz szórását. A cseppek pillanatok alatt el is tűntek. A kannát letettem a kis ablak előtti asztalra, ahol a sötétben elveszett szinte a zöld locsolókanna. Az ablakformájú fénysáv adott annyi fényt, a pitypangnak, hogy legyen elég ereje növekedni. De ez a virág bármily szép, nem elegendő, egyszerű alapanyag. Jobb lesz, ha kérek egy kis segítséget.
Hinarihoz siettem az alagsorból egészen fel a palotába. Előadtam a tervem, ami nem szólt másról, mint egy kis kikapcsolódásról és virágkeresgélésről. Tudtam, hogy ez kevés lesz, de ötletét követve, eljuthattunk Hime házáig. Onnnatól pedig egészen el Silverig és a 20. szintig.
A teleportálásból jó érzés volt kilépni és beszívni a közelben lévő temérdek virág illatát, amit egy-egy erőteljesebb szélroham sodort sebesen észak, észak-nyugat felé. A nap magasan volt már, elindult ereszkedőbe, hogy pár óra múltán nagyot nyújtózva elbújjon a nyugati horizonton.
Remélem ez egy szép szülinap lesz.
- Hinari, Silver - hajoltam meg illedelmesen előttük. - A neve mindent elárul, ez tényleg egy hatalmas virágmező – csodálkoztam a hely nagyságán és a végtelen váltakozóban néhol tömbökben növekvő virágokon szerteszét nézve. Pár éve, ha egy ilyen helyre kerülök egyszerűen csak felkapom az elsőt és már itt sem vagyok. Azonban ez most nem ilyen, és nem vagyok ennyire lusta sem.
- Szóval arra gondoltam, meg feltölthetnénk virág készleteinket először. Hina leszednéd kérlek tőled jobbra azt az egyszikű fehér apró tulipánhoz hasonló virágot? - kértem egy kis segítséget. Közben nyújtottam Silver felé Nihil levelet. - Azt hiszem ebből szép új egyedeket lehetne előállítani az alagsorban. Az alacsonyabb osztályú faenoval, ha reagáltatom, létrejöhet belőle több száz új egyed, de abból is három lesz, ami hasznos lehet számításaim szerint – kezdtem is bele a munkásabb felébe a növénygyűjtésnek.

Az egyedi virágok beszerzése már másabb. Tanácsoltam, hogy haladjunk tovább. Arrafelé sűrűbb a növényzet, ami egyet jelent ott van valamilyen forrás, vagy víz. Nincs is jobb, mint ilyen helyeken vízközelben maradni, vagy csak taposni mezítláb a myirkos, vagy vizes talajt, homokot esetleg iszapot. A látványa lenyűgöző.
- Na, ki talál először négy levelű Eknier levelet? - hoztam fel egy igen egyszerű szórakozást. Hisz ahogy már ismerem Hinarit, jobb ha előbb valami könnyűvel kezdünk, ha már virágokról van szó és jártasság kell hozzá. Elnéztem a levéltenger fölött, s a víz felszínén megcsillant valami a távolban. Legszívesebben tolvaj hollóként vetném magam az ismeretlenbe, de jobbnak találtam jelenleg, az adott irányba mutatni. - Nézzétek! - csodálkoztam, hogy az meg mi lehet. Gyémánt virág?

by **Hinari** Csüt. Júl. 02 2015, 02:20

Kifejezetten érdekes volt a… föld. Igen. Poros volt, néhol odaszórt kavicsokkal, maga a kő, amin sétáltunk, pedig pár helyen be volt repedezve. Apró kis karcolások, nyilacskákra emlékeztetők, amik mind mind mögém mutattak. Hátrafelé. Mintha ők is azt mondanák, forduljak vissza.
Ez az érzés kavargott bennem is, ahogy mereven magam elé nézve ballagtam a két fiú között, még véletlenül sem pillantva fel, semerre sem, nehogy valamelyikük, esetleg, kérdezzen valamit. Bármit. Főleg nem a célunkkal kapcsolatban, amiről annyi fogalmam sem volt, mint a virágokkal való bánásmódban jártas céhtársaim egyetlen hajszálának; még a ruhájuk gyűrődéseiben megtelepedő árnyék is többet tudott a növényekről, mint én. Persze, mert Nio… meg Hime. Csak tudnám, hogyan tudott Yuichi megfűzni, azon felül, hogy a barátnőjének keres virágot, és hogy segítsek. Pont én. Rögtön Yurihimét ajánlottam magam helyett, vagy ha más nem, hát ragaszkodtam hozzá, hogy velünk jöjjön: a lány mosolygása és elnéző udvariassága valamelyest enyhítette volna a tudatlanságból eredő zavartságomat, és szóbeszédek sem keltek volna útjukra a JL-es párosról, akik vidáman sétálgatnak a virágos mezőn, önfeledten nevetgélve. Nem akartam félreértést. Kínos magyarázkodásokat Alexnál, erre most itt baktatok nemhogy egy, de két fiú mellett, akik – velem ellentétben – legalább tudják is, mi vár rájuk. Hogy Hime helyett végül Silverrel futottunk össze, aki csatlakozott is a kis csapathoz, már az én szerencsétlenségem volt. Az biztos, hogy nem én kértem rá, s az egész szituáció sem ragadt meg bennem, azon az egy momentumon kívül, hogy - igyekezve kimaradni a társalgásból - teljes zavarban gyűrögettem a szoknyámat, fel-feltekintgetve a szobám ablakára, ami mögött az a szegény virág lapult; azon gondolkozva közben, vajon megkérdezzem-e Silvert, hogy mégis mit csináljak vele. Ha adtam neki vizet, az volt a baja, ha pedig nem, akkor meg az. Ha árnyékban volt, lekókadt, ha kivittem az erkélyre, meg a levelei kezdtek el sárgulni. Még beszéltem is hozzá, hátha az segít, valahol azt hallottam ugyanis, hogy bizonyos virágok szebbek lesznek, ha családtagként kezeljük őket, és sokat beszélgetünk velük. Hát én megtettem, mégsem segített. És egy ilyen embert akart egy profi növényes magával rángatni, virágnézőbe?
- Hm? Jah. Igen. Hatalmas – néztem körbe én is, felocsúdva gondolataimból, nem is emlékezve, hogyan jutottunk el idáig. S azt hiszem, mondanom kellett volna még valamit, mégsem tettem: helyette egy biztató mosollyal próbálkoztam, jelezve, hogy abszolút minden rendben, ura vagyok a helyzetnek, és… mit kell csinálnom? Segítségkérőn néztem a fehér hajú fiúra, de rögtön el is kaptam a pillantásom, arrafelé, amerre Yuichi mutatott. Egyszikű, fehér és tulipán. A tulipánt azt ismertem – olyat kaptam Alextól az első randinkon, ami végül… - szóval a tulipán az megvolt. Az egyszikű még gimnáziumból rémlett, de hogy pontosan mit takart, azt már rég elfelejtettem. De a fehér is könnyű volt, így olyan után néztem, ami fehér meg hasonlít a tulipánra. Akkora hibát csak nem véthetek, annyiféle virág csak nincs itt – Ez? – kérdeztem vissza csak a biztonság kedvéért, majd ha igenlő választ kaptam, óvatosan leszakítottam, s az itemet odanyújtottam céhtársamnak, kíváncsian várva, mihez kezd vele. Majd nagyjából mint a hal, melyet külön akváriumba tettek, hallgattam a két fiú ötletelgetéseit, amiből ugyan a szavakat értettem, de a mechanikáját nem tudtam elképzelni. Virágok reagáltatása… én csak ráütöttem kettőt a fémre a kalapáccsal, és készen is voltam. Ez annál sokkalta bonyolultabbnak tűnt.

Végül továbbálltunk, s amíg a fiúk keresgéltek, én szerencsét próbáltam az első és egyetlen arrafelé vetődött njk-nál, hátha tud valami konkrétumot mondani, amit meg kell találni, de csak a fejét rázta. Így maradt a Nio-meglepetéskeresés és nyersanyagszerzés, amit nyugodt szívvel átadtam a nálamnál tapasztaltabbaknak, miközben pedig Yuichi a mocsaras vízbe készült belegázolni, én gyorsan előhívtam a növénykalauzt, és megpróbáltam megfejteni, mit takarhat a négylevelű eknier levél, amit keresnünk kéne. A kiáltásra azonban én is felkaptam a fejem, s eltéve a könyvecskét, léptem oda Yui és Silver mellé kíváncsian, aktiválva a Látásom, hátha azzal többet meg lehet tudni a túlparton csillogó érdekességről. Na nem mintha felismerném, ha növény lenne. De azért egy próbát megért.

by **Silver** Csüt. Júl. 02 2015, 17:43

Szóval ez a nap is úgy kezdődött, hogy Miss Hime kertjében gondoztam a virágokat. Gyakorlás gyanánt, hogy fejlődjön a kertészkedés jártasságom. Nem kezdtem túl régóta, így nagyon sok terem volt még fejlődni, de már egyszerűbb főzeteket meg tudtam csinálni, és erre büszke is voltam. Már nem kell hozzá sok idő, hogy segítség nélkül elkészíthessem azokat a gyógyitalokat a képességemhez, amiket most még együtt készítettünk. Egyre több és több tapasztalatot gyűjtöttem, már ritka növényt is kereshettem, és bár szenvedtem vele, végül rátaláltam. Macerás volt, na!
Most meg egyszer csak feltűnt a kerti kapuban Miss Hinari és Mr. Yuichi. Gondoltam, hogy Miss Himét keresik, így máris futottam be érte a házba, de mivel éppen egy gyógyfőzettel törődött, és azt nyilván nem hagyhatta ott, sem pedig nem bízhatta rám, az amatőrre, így végül én lettem az, aki rendelkezésére állt a duónak. A 20. szinten, legalábbis a virágmezőn még egyébként sem jártam, így lelkesen bólintottam a kérésre. Talán én is szerezhetnék valamit Miss Mayuminak, ha már ott járok. Még megbeszéltem a mentorommal, hogy mi mindenre van szükség, aztán útnak is indulhattunk.
A tömény virágillat az én orromat egy kicsit irritálta, de végül is néhány perc alatt hozzászoktam az intenzív érzéshez, ahogy a tekintélyes virágmező ösvényeivel megismerkedtünk. Rengeteg növényt most láttam életemben először, nem is mertem hozzájuk érni, mert ha túl alacsony a kertészkedésem, akkor hiába szakítom le jól, el fog pixeleződni. Pedig voltak nagyon szép növények is, amiket el tudtam képzelni mondjuk Miss Mayumi hajában, díszként.
- Well, te tudod, én a nemesítéshez nem értek - válaszoltam, miközben a táskámba gondosan eltettem a Nihil levelet, amit Mr. Yuichi adott - Ha valamelyikőtök lát tövises szárú halványkék szirmú virágot, a közepén két vörös pöttyel, szóljatok, please - kértem őket, ez volt a legnehezebben fellelhető virág Miss Hime listájáról. Meg még egy, de azt nem tudtam volna leírni rendesen, szóval arra majd nagyon odafigyelek. Én felismertem, that's the important part.
- Miért érzem magam úgy, ha arra nézek, mintha egy Horgászhal csaliját látnám? - kérdeztem a csillogás felé hunyorítva, de ebből a távolságból nem lehetett megállapítani, hogy min csillant meg a fény. Napvirág... talán? Vagy valami rosszabb.

by **Kuradeel** Kedd Júl. 07 2015, 19:40

Sa, jöjjön a második kör! \o/
Érdekes, hogy Yuichi san merre mutat. Át a túlpartra, pedig szavai után azt hihetné az ember, hogy az egy leheletnyivel közelebb lévő, a mutatóujjának ívétől oldalra elhelyezkedő virágra akarta felhívni a figyelmet....
ezzel egy időben valami elhalad a lába mellett a vízben. >.>
Silver felteszi a költői kérdést mely talán még nem is áll messze az igazságtól, vagy úszik.... <.< ugyanis a virágtól egy jó fél méterre buborékokat láthat meg.
Mindenesetre Hinari lábánál a szoknyája szegélyét egy kis vörös pontocska, kis zöld levelecskékkel és száracskákkal ellátva, húzigatja.
Ha a lány lenéz, akkor rákacsint. :3 Majd, hogy ne tűnjön fel senkinek se a jelenléte, csak egyes egyedül a kiszemeltjének, belefúrja magát a földbe, és eltűnik. \o/
A másik lábát egy ahhoz nagyon hasonló egyed viszont önfeledten nyalogatja. Elmélyülten a bokájától majd tíz centit fölfelé, aztán újra kezdi lentről felfelé. Bár amint meg akarnák fogni, ő is észreveszi magát, és belefúrja a földbe a kis fejecskéjét úgyszintén. :3

by **Hinari** Kedd Júl. 07 2015, 20:43

Igyekeztem nagyon professzionálisan bólintani Silver kérésére, és elraktározni az információkat: szúrós szár, halványkék, két vörös pötty. Ezek közül minden szót ismertem, így a mosolyom is kicsit őszintébb volt, mint korábban, annál a fehér egyszerű… egyszemű… egyszikűnél. Nézegettem is szerteszét, fél füllel hallgatva csak a fiúk beszélgetését, egészen addig, amíg Yuichi meg nem látott valamit. Látással se nagyon volt kivehető, közelebb is léptem, a homlokomat is ráncoltam, hátha megtudok valamit, amit ők nem. Hátha hasznos is leszek. Nem úgy, mint az előbb, amikor a kezemben pixeleződött el a törékeny virág, és én inkább rámutattam egy másikra, hogy ha lehet, azt már ne nekem kelljen leszedni… bár úgy tűnt céhtársaim nem vették annyira zokon. Sóhajtottam, és eszemben nem volt egy ilyen helyen bekapcsolni az Észlelést.
Mondjuk lehet kellett volna. Eltelt így egy másodperc is. Farkasszemet néztünk. Én és a virág. Majd kacsintott, s mire rádöbbenhettem volna, hogy ez tényleg egy virág volt – piros fejecskével és zöld végtagocskákkal -, már el is tűnt. Pislogtam. Majd mégegyet.
- Ez… az… normális, ha ezek mozognak? – emeltem fel a hangom kérdőn, bár inkább sikerült egy ijedt bizonyosságszerzési kísérletnek, mint valódi kérdésnek. Eközben a világért nem fordítottam volna el a pillantásom a földbe fúrt lyukacskától: még a végén visszajön, amíg nem figyelek. Volt benne valami nyugtalanító, amit más moboknál nem szoktam érezni. Igaz, más mobok a szoknyámat sem szokták húzogatni soha. Ekkor éreztem meg a furcsa, bizsergető érzést a lábamnál. És odanéztem. Enyhén nyitva felejtett szájjal, csakhogy aztán…
Felsikoltottam, és reflexből kaptam el onnan a lábam. Megcsúszva a síkos, sáros parton, természetesen. Amaz még mutogatta magát egy kicsit a céhtársaim előtt is, mielőtt a barátja után fúrta volna magát, ám ez rajtam vajmi keveset segített: hangos csobbanással merültem el a derékig érő vízben, beletörődőn bugyogva még párat, a zavaros vizet nézve magam alatt, mozdulatlanul. Utálom a mozgó növényeket – döntöttem el magamban, amikor viszont valamelyik fiú ki akart húzni, vagy csak hozzámért, az eddigiekből nem várt gyorsasággal toltam magam befelé, kézzel-lábbal, ahogy éppen esett. Rákvörös fejjel mindemellé, de azt szerencsére nem láthatták, legalábbis egyelőre. Aztán csak feljöttem levegőért, tőlük négy-öt méterre, épphogy dugva ki az orrom a vízből, tüntetőleg másfelé pillantva, látható zavarban, de azért arra ügyelve, nehogy véletlenül fuldokló hölgy benyomását keltsem. Tudtam úszni, nem volt gond ezzel. De az összes ruhám átázott, ami, tekintve, hogy a meleg miatt eleve lengén öltöztem, felül nem igazán takart el semmit. Én innen ki nem megyek, az biztos. Addig egészen bizonyosan nem, amíg Alex értem nem jön. Yuichi és Silver is csupán egy villámló pillantást kapott, ha esetleg utánam akartak volna jönni. Valószínű mindkettejüknél gyorsabb voltam, képességgel pedig főleg, így ha a jelzésből nem értettek, pár tempóval egyértelműsítettem a helyzetet. Engem innen senki más nem fog kiszedni, csak Al – üzentem nekik szavak nélkül - Vagy kimegyek magamtól, de akkor... el kéne menniük, és… egyedül hagynának a piros jövevényekkel. A gondolat hatására félig vizet nyeltem levegő helyett, a műveletet hangos köhécseléssel szakítva meg, pár kézmozdulattal korrigálva aztán - hisz megfulladni mégse kéne -, s még küldtem a part felé egy bocsánatkérő pillantást az esetleges ijedelemért, mielőtt körbenéztem volna. Végül egy lemondó sóhajtás után kezdtem el úszni egy sekélyebb részig, kaszttársaimtól továbbra is távol maradva: le kellett hogy érjen a lábam ahhoz, hogy üzenetet tudjak pötyögni.

by **Hayashi Yuichi** Szer. Júl. 08 2015, 08:00

- Igen az lesz az - válaszoltam mosolyogva. A tétovasága felettébb muris. Hol az a végtelenül határozott lány? Talán ideje megismerni, hogy nem csak szórakozni tud önfeledten, hanem van bizony olyan rész ami kívül esik látóterén? Nem-nem. Ugyan az elpixeleződő virág, amit leszedett, mutat némi gyakorlatlanságot mozdulataiban. - Én is így kezdtem - mondtam halkan, majd tovább keresgéltem.
Vadon is megterem az a növény? Töprengtem Silver kérdésén, eddig csak Bianka néni kertjében láttam hozzá foghatót. - Rendben, bocsi - mondtam mosolyogva, miközben a a fejem vakargattam. Felettébb kínos. - Vízpartok közelében él meg, míg öt vörös pöttyel ellátott pedig ki tudja miért a vízben. Keresem, és szóljatok, ha láttok egy rózsaszín virágot, szirmaiból három lefelé konyul négy felfelé bibéi négyzet alakban hosszú sárga száron helyezkednek el, a tövén pedig olyan mintha.. - hmm hogy mondjam? - mintha vér lenne hüvelykujjnyi vastagon. Összességében szép és ritka. Nálánál magasabb virágok között lelhető fel. Egészen nehéz bármely levél alatt lehet. Hinari szerencsés keze a legesélyesebb rá - mondtam felé sem nézve, csak kutatva a komponensek után kezemmel, meg Silver áhított virága után.
Ahogy kezembe akadt a három tövisgyökér, ugye ott volt az a csillanás, odaléptem a víz széléhez és belenéztem a ragyogó és áttetsző víztükörbe. Szép látvány, ahogy a napfény megcsillan rajta. Az állóvizet is alig zavarja meg valami. Azonban mégis lemaradtam róla, de jószerével előttem fodrozódott a víz. Egy lépést hátra tettem. Igazából kevés dolog, amitől képes vagyok megijedni, de az ismeretlen vizek ismeretlen teremtményei pont ilyenek.
- Nem, nem kellene mozogniuk - mondtam, úgy hogy továbbra is a közelemben lévő vízfelszínt fürkésztem. És akkor a szemem sarkában megláttam azt amire..
A sikoltásra felkaptam a fejem. Kissé fordulva kerestem a sikoly jogos hangadóját, de először is azt a valamit láttam, majd ahogy eltűnt, közben meg Hina dőlt és dőlt, de kitudja hogy visszatudja-e húzni magát. Nem. Pár futólépéssel ott termettem, kezem nyújtsam felé, még mielőtt nagyon elmerülne a szörnyekkel "teli" vízben, kiszedjem onnét.
- Silver, segíts kérlek - mondtam, miközben tudtam ott bujkál valami a gondolataim szegletében, de fogalmam sincs mi az. Ellenben Hinari távolabb ment a vízben és alig jött fel a víz tetejére. Előhúztam az egyik vas kardot és markolatát be tartva a tó tükre felé, vártam, hogy hátha utána kap Hinari, de nem csak elutasító tekintet.
- Mi volt az a valami a lábadnál? Meg nem akarom rád hozni a frászt, de van valami a vízben - remélem nem vízi kígyó, vagy valami hasonló, a fodrozódásból nem tudtam megállapítani, mi lehet. Viszont egyvalamit nem olyan nehéz megállapítani. Bár leintett, hogy jól van, de amint úszni kezdett én már csobbantam is a vízben. - Gyere te valami a víz alatt, itt vagyok - kapjon el inkább engem folytattam magamban. Silver felé tekintettem, azt hiszem ő is valamilyen formán követni fogja a példám. A virág! - Silver, ott a parton, ott a virág, amit kerestél! - mondtam az irányba mutatva, amerről a part ezen részére futottam. Míg Hina már közel volt a túlparthoz. Lenyugtattam magam és élveztem a víz hűsségét. Vártam, a pillanatra, amikor újra felbukkan az a valami. Vajon, az a valami a vízben is megtud lenni? Mozgó növény.. a kezemben tartott három tövisgyökeret inkább eltettem.

by **Silver** Pént. Júl. 10 2015, 13:33

Igen, láttam Miss Hinarin, hogy nem mozog túl otthonosan ezek között a növények között, szóval fogalmaztam egyszerűen, közérthetően. Nem mintha tudtam volna másképp, a nevét tudtam ezen kívül, meg azt, hogy mire jó. Olyan kifejezéseket eszembe se jutott használni, amiket Mr. Yuichi is előszedett. Ennyire nem értettem hozzá, az iskolai tanulmányaimat pedig már elfelejtettem ezen a téren. A biológiaórákon minket fiúkat annak idején más érdekelt Rolling Eyes

Most azonban igyekeztem körbenézni, merre láthatok esetleg magas növényeket, ahol megbújhat a növény, amit a férfi keres. És mivel eléggé el voltam merülve, így fel se fogtam Miss Hinari kérdése mire vonatkozott.
- Micsoda mozog? - kérdeztem vissza tanácstalanul, és rá is néztem a lányra. Így aztán tanúja lehettem a jelenetnek, ahogy valamitől megijed, elkapja a lábát, megcsúszik és kiköt a sűrű vízben. Nyakamat behúzva nyújtottam szimpátiát az akaratlan csobbanást látva. Igazából nem voltam vele úgy, hogy sürgős lenne a segítségére sietni, elvégre mi baja eshetne a vízben? Úszni biztosan tudott, csak... nem buborékokat láttam én annál a fénylő valaminél az imént? Maybe mégsem volt olyan jó ötlet sokáig fürdőzni.
- Szerintem is van... valami a vízben. Wait a moment! - erősítettem meg, és már dobáltam is le magamról a ruhámat, legalábbis egy részét, hogy Mr. Yuichi példáját kövessem. Őszintén szólva nem értettem, Miss Hinari miért ragaszkodott annyira a fürdőzéshez, elég sokat haladt befelé, és nem is kért segítséget, biztos nem akadt bele a lába valami hínárba. Hínárba... akkor ő most Miss Hínári lett? Wink

Oké, ez vacak volt, inkább közelebb siettem hozzájuk a part mentén, útba ejtve azt a virágot is, és óvatosan letörve a szárát. Siker, a kezemben maradt! Irány a tarisznyám. Na de ez a kis közjáték nem akadályozhatott meg abban, hogy én is a vízbe ugorjak végül, és amíg Mr. Yuichi igyekezett a figyelmet magára terelni, addig én megkíséreltem odaúszni szeretett vezérünkhöz, hogy ~~a tapintás után egy újabb érzékemmel, a látással is tapasztaljam a bájait~~ megvédjem, ha esetleg mégis őt érné a támadás. Ha lesz. De nem lesz, at least I hope so.

by **Kuradeel** Kedd Júl. 14 2015, 17:12

Gyermekeim, mind benne vagytok a slamasztikában! Twisted Evil

Vajon kinek volt az az ötlete, hogy bemenjetek a vízbe? Razz

Nah nem mintha a parton nem nyaldostak volna halálra titeket a pici virágocskák. :3
Yuichi úgy néz ki jobban aggódott Hinariért, mint magáért, mert önfeláldozóan gázolt bele vízbe még mélyebben, mint addig volt. A felfedezése, miszerint van valami a vízben, tökéletest helytállónak bizonyult, csakhogy!
Nem Hinari és még csak nem is maga Yuichi volt az, aki pórult jár, mivel a virágot - ami közben kísértetiesen került a közvetlen közeletekbe - Silver szakította le.

Akkor mondom így. Van pár dolog amit Hinari jól és a közben talán megfordult Yuichi is láthatott, de Silver nem. Egyfelől a fehér hajú srác fölé tornyosuló zöld fej - és a víz ami a srác nyakába fog zúdulni - majd a mögötte megjelenő - kis mohával meg földdel a közepén - páncélt. Aztán HAM \o/
Egy óriási teknős bekapta a céhtársatok fejét egészbe \o\
... és lassan, megfontoltan elkezdte mozgatni az állkapcsait, hogy jobban elférjen és lenyelhesse. ^^
... de a virág azért meglett, dayo ^^

u.i.: ha van időtök kifelé nézni a partra, kis piros, gömbölyű virágfélék nyüzsögnek a szélén ugrándozva. Tisztára olyanok, mint a pankrációban a nézőközönség! *.* Kawaiii *p*

by **Hinari** Kedd Júl. 14 2015, 18:05

Valamikor Yuichi újabb növényleírása – amit nem mellesleg az előzőnél jobban körülírt, így tudtam azt is keresni, hátha – és a víz túlpartján felfedezett csillogó növény utánaeredése között lehetett, hogy először megláttam a kis piros virágokat. Csobbanás, és a homlokom ráncoltam, mert ez az egész furcsa volt, mintha egy pillanatra visszacsöppentem volna az első szintre, két évvel ezelőtt. A víz viszont kellemesen vett körbe, lassan feledtetve a zavart gondolatokat, és én, kizárva ezzel a külvilágot, átváltottam hátúszásra (nyilvánvalóan ügyelve rá, hogy semmi se emelkedjen ki a vízből), hogy a kéklő eget figyelhessem. Egy időtlen momentum, közben talán mondtak is valamit, testem azonban megzavart hullámok fogták közre, ahogy felerősödtek a fiúk ugrásától.
- Jól vagyok, tényleg – álltam meg csodálkozón, függőlegesbe tornászva magam, remélve, hogy céhtársaim átlátják a helyzetet, és legalább azt megvárják, hogy a másik oldalt egy fa mögött átöltözzek, mielőtt mindenképpen utánam akarnának jönni. Nem mondom, rendes volt tőlük, hogy aggódtak, de igazán nem volt miért – Csakhát… – vörösödtem el, amint lefelé pillantottam, a tó ugyanis olyan tiszta volt, hogy közelről minden látszott. Ha követték a tekintetem, lehet megértették, talán, ám ekkorra én már nem ezzel voltam elfoglalva. Jelentőségét vesztette, rögtön, ahogy megláttam az árhullámot, és az azt követő teremtményt, mely céhtársam fölé magasodott – Silver, bukj le és ús… - kiáltottam, de késő volt. És elég messze is voltunk egymástól, megakadályozni sem tudtam a mobot a támadásban, ha ugyan ez támadásnak volt mondható, hisz életpontot, azt nem vitt le – Yui, segíts! – mondtam még, majd gyorsúszásban próbáltam megközelíteni a teknőst, aki ráérősen nyammogott, de talán nem fogja tudni lenyelni Silvert, még. Az oldalt hullámzó pompomvirágok pedig már igazán csak a teteje voltak az eseményeknek.
- Silver, próbáld a két kezeddel szétfeszíteni az állkapcsát! Yui, a súlyemelésed jól jönne, kérlek.
És én magam is igyekeztem ügyködni valamit, kezdetnek megpróbálni ráállni a teknős mellső lábára (vagy ahová fel tudtam mászni és az akrobatikával ott is maradni), előhívva a Katanát, egy alulról indított lendületes csapással rávágva egyet a teknősre valahol a nyelőcsöve közelében, természetesen kardlappal, hogy még véletlenül se vághassam át a torkát: ha elkezd köhögni ~~(vagy esetleg öklendezni)~~ az ingerre, csak elengedi Silvert. Legalábbis reméltem. Viszont hogy eközben kint voltam a vízből… teljesen átázva… Lehet, ezért ugrándoztak ennyire boldogan azok a piros kis szörnyetegek?

by **Hayashi Yuichi** Kedd Júl. 14 2015, 18:58

Silver ugyan megtalálta a virágot és jól láthatóan Hina sincs bajban, de akkor is mi mozdult meg a vízben? Még nem ugrott rám a krokodil, se egy újabb cápa, semmi hasonló. Nagyon remélem, hogy nem rája lesz...
Látásom sem kellett bekapcsolni ahhoz, hogy lássam a lány már teljesen levedlette az előbbi sikoly utáni "rémületet" hátúszásban kiélvezte a vizet.
Ahogy Silver beugrott, csak úgy hirtelen jött a hang a fejemben: félmeztelenre vetkőzött komolyan, ezért? Nem felsőtest bemutatón vagyunk, ha addig megeszi egy gigantikus tószörny Hinát, akkor cseszheti a pólójának a dobálását. - Gyökér - mondtam egészen halkan, bár ez esetben nem sajnálnám, ha meghallja, hisz nem játszótéren vagy strandon vagyunk.
Közben Hina hangja megtörte hirtelen támadt igazságtalanság érzésem, és odafordultam. Lefelé nézése, ott van a valami lent, menjek oda? Nem. Nem. Elmosolyodtam és belepirultam azt hiszem most már megértettem a jelzését. Tehát ne menjek oda, de mitől tarthat? Hisz ahogy kiszáll a vízből alig párperc és megszárad. Növények.. igaz a partra én sem szívesen mennék most ki.
Tekintetem is kénytelen voltam elkapni nem csak a hirtelen támadt szemmerevedés miatt hanem Hina hangjának stílus váltása és az a vizes robaj, valahol oldalról. Silver feje eltűnt! - Silver! - kiáltottam én is. A szőke lány kérését teljesítve egy mini fejes ugrással tempóztam is a félmeztelen srác irányába alig lemaradva Hinari mögött. Beértem a lány után és igyekeztem elkerülni még a kontaktot a vizes ruházatával. Csábító volt a gondolat, de azért fürdőruhában és mosolyogva sokkal szebb lány volt, mint vizesen, harcra- és életmentésre kész. Közben a szemem sarkában mindkét irányban láttam azokat a kis apró teremtményeket, amik korábban Hinát sikításra késztették. De jó lenne egy lángszóró Rolling Eyes

Megráztam a fejem és a kardlappal felfelé sújtó Hina kardja elé akartam tenni a katanám, de lassú voltam. - Ne, próbáljunk meg kézzel fogást keresni ezen a teremtményen, utána levest főzök belőle a Justice Leaguenek - mosolyogtam rá a lányra és enyhe pír jelent meg az arcomon. Nem mégsem olyan, mintha fürdőruhában lenne, egyértelműen nem. És a franc mindig kikapcsolva hagyom azt a módot. Szék, szék, szék, szék, szék, szék.. mondogattam magamban. Eddig még mindig működött, ha valamit visszaakartam fogni. S elfordultam és teknős szája széleit igyekeztem szétfeszíteni. Beleadtam minden erőm a súlyemelésemmel. Szék, szék, szék, szék..

by **Kuradeel** Szer. Júl. 15 2015, 10:26

Silver kun kiszabadult \o/

Egy adag nyállal persze megajándékoz titeket a teki, meg rátok köhög egy kis slejmot, mert bántottátok.
De ettől függetlenül elenged titeket és szép lassan el akar vonulni vissza... ahonnét jött. ^^
A vörös pompom virágok hallatnak egy hangos, és még annál is csalódottabb "aaaaahh"-t majd elszivárognak. Lehet azt várták, hogy mikor nyel le titeket a nagy "szörny". :3

// Az előző záró kör volt, de Silver kunért behoztam ide ezt :3 ha akartok írhattok még egyet-egyet ti is Hina és Yui chan, de én már csak lezárni fogom. ^^ //

by **Silver** Csüt. Júl. 16 2015, 19:09

Oops. Nem pont innen számítottam a támadásra, mármint a hátam mögül. Azonban a víz felszínén megjelenő vészjósló árnyék megjelenése nem kecsegtetett sok jóval. Mire rájöttem, hogy nem a víz alatt kell keresni a támadót, már késő volt: megfordultam, ekkor kaptam a nyakamba néhány tucat liter vizet, majd egy hatalmas szájpadlással néztem farkasszemet, és onnantól sötétség. Nem, nem ájultam el, csak a fény hagyott magamra. Helyette egy csőrös teknős száját bámulhattam belülről. Hát, ez is egy élmény volt. Hangokat nemigen hallottam, csak szófoszlányok szűrődtek át a külvilágból, de nem kellett ahhoz hallgatóznom, hogy tudjam, a segítségemre fognak sietni. Of course, nem szándékoztam a sült galambra várni. A mozgásomat korlátozta a szörny, de annyira nem, hogy ne tudjak valami tenni. Azon voltam, hogy ellene fordítsam a teknős erejét, és egy lendületes mozdulattal fejbe rúgjam, ha már volt olyan kedves, hogy megtartson. Mondjuk nyálban fulladozva ez nem volt egyszerű mutatvány, és könnyen lehet, hogy csak vergődés lett belőle, de legalább megpróbáltam.
Nem érzékeltem, hogy a társaim mit csinálnak, de egyszer csak kiköpött a lény, én pedig erősen köhögve zuhantam vissza a vízbe. Cefetül voltam, de ezen nem volt mit csodálkozni. Végül elmerültem a vízben, hogy valamilyen szinten leázzon rólam az a mocsok, ami a teki szájából vagy torkából, vagy tudom is én honnan, de rám került. Kimerültnek éreztem magam, még akkor is lihegtem, amikor újra a felszínre bukkantam, és szemkontaktust kerestem Miss Hinarival és Mr. Yuichival. Ööö... két pillanat kellett csak, hogy inkább az utóbbira koncentráljak, és a lány látványát kerüljem. Khm... Embarassed

- Izé... köszi a segítséget - legalábbis feltételeztem, hogy azért köpött ki, mert ők csináltak valamit - Legalább a virág megvan - vigyorodtam el gyermeki mosollyal, csak hogy leplezzem zavaromat is. Milyen dolog az, hogy engem mentenek meg ahelyett, hogy fordítva történne?

by **Hinari** Pént. Júl. 17 2015, 17:22

Inkább visszaugrottam a vízbe. Ennek persze több oka volt, nem utolsó sorban a felismerés, hogy Yuichi – és egy fél pillanattal később már Silver is – pont annyit és azt látják így, aminek elkerülése miatt ez az egész kialakult. Ami miatt elkezdtem úszni, voltaképpen, és ami miatt megjelent végül a teknős. Ez az ok azonban rögtön elavulttá vált, ahogy megéreztem a rám ömlő hüllőlét, ami igaz eltakart, de nem éppen úgy, ahogyan azt szerettem volna. Undorodva merültem el a vízben, szembefordulva a teremtménnyel a víz alatt, Látásommal a mob hatalmas alakja tisztán kivehető volt. Hagytam, hadd menjen el. Csak néztem őt, visszatartott lélegzettel, ahogy lassan alábukik ő is, megfordul, és igyekszik tovahaladni.
Tincseim vizesen tapadtak homlokomra, ahogy végül feljöttem, zavart mosollyal pillantgatva a fiúkra, akik valószínű láthattak ezt-azt. De legalább nem lett baj – sóhajtottam, visszatéve a Katanát az inventorymba, majd elkezdtem a part felé úszni: a folyamatos tempózás gyorsan fogyasztotta a kitartásom. Silverre csak vidáman bólintottam, s bár ez a nap tartogatott meglepetéseket, összességében azonban sikeresek voltunk – azt hiszem. A virágok még mindig távol álltak tőlem, de úgy tűnik a fiúk megtalálták, amit kerestek, így nekem sem volt okom bánkódásra. Ügyeltem rá, hogy előre engedjem céhtársaim, s amikor már jócskán kint voltak, és nem is fordultak hátra – illetve ha esetleg megtették volna, én elnéző mosollyal, ujjaimmal körözve jeleztem, hogy tegyék csak -, úgy végül kijöttem én is a tóból, pár pillanat alatt cserélve le a ruhámat egy szárazra. Valahol örültem neki, hogy egyikük sem tette szóvá a történteket, így nekem is kevésbé volt kellemetlen, és a vártnál könnyedebben sétáltam közöttük, lazább témákról beszélgetve, útközben összeszedve pár növényt, csakhogy ne tétlenkedjek. Főleg olyasmiket vittem haza, amik az utamba akadtak és nem pixeleződtek el a kezemben, de még ígyis akadt köztük használható, nem is egy. Lehet többször kellene feljárni ide.

by **Hayashi Yuichi** Kedd Júl. 21 2015, 19:54

Ugyan nem tudni, hogy melyikünk próbája vetett véget a megtermett teknős szorításának, de az eredményért megérte. Láttam még Hinát csobbanni, majd jött is az a zuhatag, amire épp úgy nem volt szükség, mint a mozgó növényekre. Talán, ha egy ilyen növényt elkaphatnék és kísérletezhetnék vele. De ahogy sejtettem is a pillanatnyi elmerengés, a látottak alapján és feltörekvő gócok blokkolásán, meghozta gyümölcsét és mint a dinnyelé, beterített.
A felismerés nevetésben tört ki, amit ugyan nehéz lett volna visszafogni, de most konkrétan beterített minket egy teknős köpettel. Ahogy szemhéjamról lehúztam némi ott ragadt masszát és kilátást kerestem a függöny alól, nem bírtam felhagyni nevetésemmel. Az a bizonyos "happy end" ironikus formája megmutatkozott.
Követve az egyetlen lány példáját én is megmerültem a frissítő és tisztító hatású vízben. Ugyan még így is sok látszott, de a lényeg sikerült, Silver kiszabadult és megmaradt a feje is.
- Bármikor Silver-san - mondtam enyhén biccentve az állig érő vízben. nem is tudom, hogyan emelkedtem ki annyira, hogy azt a megtermett teknőst felérjem egészen az állkapcsáig és elkezdjem szétfeszíteni. Őrült ötlet volt, ahogy a katana lapját is használni. Elmosolyodtam újra, bármi is lapult a teknős szándékaiban megzavartuk a mozgó növények, meg talány. Ó jut eszembe, Silver megtalálta a keresett növényt, míg én nem. És mivel a férfi szem nem veszi észre az igazi becses növényt, így csakis Hinariban bízhatok, hogy rá lel.
Miközben kiúsztunk, azért megkérdeztem véleményük, hogy az apró és mozgó növényekkel szerintük mi történhetett. Ártalmasak lennének? Megvártam míg Silver is csatlakozik és míg Hina ruhát válthatott, addig én is megszabadultam a vizes ruházattól, szerencsére a kezdeti ruhám mindig itt van, azt bármikor visszavehetem. Ahogy beért minket a lány, örültem a téma váltásnak, és a közelgő szüret témáját is felhoztam. Hisz az aratás ideje, hozhat akár egy-két eseményt is. Közben nihil ágak tömkelegét pakoltam a felszereléseim közé, de azért figyelve a ritkaságra, amit végül nem én leltem, meg, hanem Hina kezében találtam rá. Nem pixeleződött el, hanem a maga formáján ott tündökölt kezei között. Illedelmesen elkértem tőle, és újra meg is említettem a szándékot, ha nem utasította el úgy egy gyönyörű ajándékkal térhettem vissza, ellenben, csak örültem, hogy láttam valami magasztosat, mint egy csodát, ami elkápráztató.

// köszi a türelmetek Smile

by **Kuradeel** Kedd Júl. 21 2015, 21:47

Harmadik kör vége. Surprised

A virágocskák elmenekültek előletek, mert bántottátok a tekit is. Sad

Biztos rosszat akartok nekik. <.< Krhm, Yui xd

A jutalmatok KA san osztja ki. Surprised

by **Kayaba Akihiko** Pént. Júl. 24 2015, 23:04

Hayashi Yuichi: 1 Növény Tasak

Hinari: 2 Kis Tövisgyökér 1 Faeno Levél 2 Barna Gomba 2 Tövisgyökér 1 Vörös Pitypang 1 Faeno Ág 1 Vörös Gomba 7 Nihil Ág 1 Eknier Levél 1 Gyilkos Galóca 3 Ezüst Százszorszép 3 Gigantikus Pitypang 1 Faeno Virág 2 Eknier Ág 2 Nihil Bogyó

Silver: 5 Kis Tövisgyökér 2 Faeno Levél 1 Barna Gomba 3 Tövisgyökér 2 Vörös Pitypang 2 Vastag Tövisgyökér 2 Faeno Ág 1 Vörös Gomba 1 Nihil Levél 1 Óriás Pitypang 1 Faeno Virág 3 Eknier Ág 1 Fekete Gomba 1 Nihil Bogyó 4 Fagyott Pitypang

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] Tavirózsa

[Küldetés] Tavirózsa

Re: [Küldetés] Tavirózsa

Re: [Küldetés] Tavirózsa

Re: [Küldetés] Tavirózsa

Re: [Küldetés] Tavirózsa

Re: [Küldetés] Tavirózsa

Re: [Küldetés] Tavirózsa

Re: [Küldetés] Tavirózsa

Re: [Küldetés] Tavirózsa

Re: [Küldetés] Tavirózsa

Re: [Küldetés] Tavirózsa

Re: [Küldetés] Tavirózsa

Re: [Küldetés] Tavirózsa

Re: [Küldetés] Tavirózsa

Re: [Küldetés] Tavirózsa

Re: [Küldetés] Tavirózsa

Re: [Küldetés] Tavirózsa

Re: [Küldetés] Tavirózsa