[20. boss]

by **Kayaba Akihiko** Csüt. Ápr. 23 2015, 16:43

Első kör határideje: Április 30. 23:59
Minimum szólimit (minden hozzászólásnak): 100 szó
Harci kör határidő: 4 nap (amennyiben többször is előfordul, hogy a 4. napon írnak, harc közben lecsökkentem 3-ra)
Ezen belül parancsnok határidő: 2 nap

Az vesz részt, aki ír, mindenki magának találja ki miért jött ide pont ekkor.

Parancsnok: nincs, majd PÜ-ben jelentkezzen.

by **Szophie** Csüt. Ápr. 30 2015, 00:39

Hosszú idő után Malcolm végre meg tudott bízni valakiben. Na jó, a bizalom az kicsit túlzás, mondjuk inkább úgy, hogy Asuka hasznos informátor és kölcsönösen lekötelezik egymást. eddig bármit kért a nőtől, az gondolkodás nélkül teljesítette minden kérését, cserébe Malcolm minden egyes alkalommal megjutalmazta, hiszen egy elégedett nő kiváló társnak bizonyulhat és még rivalizálni sem kell vele. Megjutalmazta azzal, hogy életben hagyta és megjutalmazta azzal, hogy teljesítette Asuka vágyait, legfőképpen azt, hogy belépett a céhébe. A kezdetektől fogva nem érti, hogy mi motiválja a nő és hogy miért ragaszkodik ennyire hozzá, de nem is kell mindenbe logikát keresni. Abban sem talált logikát, hogy ő miért fogadja el nő közeledését. Érzelmekről szó sincs, és bár felettébb hasznos ez az ismertség, még mindig túl sok rizikófaktort rejt magában. Ma viszont bizonyíthat Asuka.
Malcolm már jóval korábban ott volt a boss kapuja előtt, minthogy bármelyik frontharcos is odaérhetett volna, hiszen ő éjszakai bagoly volt. A kazamatát egymaga is könnyen meg tudta tisztítani attól a pár kósza mobtól, ami mg maradt benne a felderítők után, hála az új felszereléseknek. A helyszínt és az időpontot természetesen az informátorától tudta meg, és néhány infót elcsípett azon a bizonyos április elsején is, amikor a kimaxolt hallgatózás révén kipécézte a frontharcosokat magának.
Hallgatózása idejében jelezte az első érkező(ke)t, innentől kezdve pedig kezdetét vette a színjátszás mesterfoka...

Az indulást délután öt órára terveztem. Asuka érkezik elsőnek, 4:20-ra. Raven 4:30-ra, Saya szintén. Ren, ha végül eljön, 4:35-re, a céhtársaim 4:40-re hívtam, ha minden igaz eljön Hinari, Ai, Yuichi, Silver és Ozirisz. Chan 4:45. Enheriel 4:50, és Jin is, ha hozza őt magával. Mirika és Ayani 4:55-kor. Tökéletes és megszervezett. Remélem, senki nem fogja elkövetni a hibát, hogy egy perccel is késik a megbeszélt időpontról, mert azt a személyt nem fogom beengedni. Ezek most az én szabályaim.
És természetesen az első, aki a helyszínre érkezik, én vagyok, és férjecském. Legalábbis hittem ezt én. Ám amikor délután 4 órakor végigsétáltunk a tökéletesen tiszta kazamatán, egyenesen a kapubejáratig, miközben az én kezemen piknikes kosárka lógott, egészen ledöbbentem. Volt ott valaki, aki megelőzött minket. Egy kóborló talán? Sosem láttam őt. Biztos vagyok benne, hogy nem véletlen keveredett oda. Az lehetetlen.
Óvatosan és bizalmatlanul közelítettem meg, ám ez nem látszott rajtam. Egyszerű, és hétköznapi mosolyt illesztettem arcomra. Vezér nyugodt volt, hiszen nem érzett fenyegetést. Ő nem egy mob volt. Ha pedig harcra kerül a sor, azt csak észreveszi.. Tehát ő teljesen természetesen leheveredett csupán a fűbe a bejárat elé, ásítva egyet. Tudta, hogy még egy teljes óránk van a kezdésig.
- Szia! - köszöntem oda az idegennek, elengedve kedvesem kezét, és léptem egyet az alak felé.
- Te mit keresel itt, hol a madár sem jár? - kérdeztem cseerésző hangnemben, közben pedig kiterítettem a piknik lepedőt, és előszedtem a teát és a süteményt. Nem hiszem, hogy különösebben izgulnom kellene. Legalábbis semmilyen feszültség nem volt bennem. Sőt, a nyugalmat akartam mindenkifelé sugallni, és mégis miért ne harcolhatnánk jókedvűen és teli hassal? Rengeteg süteményt spájzoltam be, hogy mindenkinek jusson. Én így szervezem a dolgokat.
- Kérsz? - nyújtottam felé egy csokiskekszet.

Őszintén szólva szívesen elraboltam volna Szophiet, de a viszontlátás öröme azért annyira nem vakított el, hogy ne tudjak normálisan funkcionálni, és bevallani magamnak, hogy nekem is érdekem az előttünk álló harc teljesítése. Különben is, ez most különösen szórakoztató küzdelem lesz, és kíváncsi voltam rá, hogy Szophie milyen, amikor valamit igazán komolyan vesz. Az egész út alatt fél szememet rajta tartottam, és egyfajta testőrként kísértem el a bossterem kapujához, aki óvja minden bajtól és veszélytől. Ez volt talán az első olyan alkalom, hogy ennyire látványosan együtt érkeztünk, általában külön-külön jöttünk eddig, és csak a kapu előtt köszöntöttük egymást vagy így, vagy úgy. Most a köszöntés elmaradt, hiszen az jó hat-hét órával ezelőtt már megtörtént, méghozzá nem is akármilyen ceremóniával. Viszont a helyszínen várt ránk egy meglepetés, a lány rezdüléseit látva, pedig a kezem egyenesen a kardom markolatára csúszott, és marcona szerepemben, csendesen figyeltem a kibontakozó jelenetet. A kedvesem már feltette a legégetőbb kérdéseket egyébként is.

Mire a díszes kis párocska megérkezett, addigra Malcolm megszabadult minden fölösleges felszerelésétől. Ez azt jelentette, hogy nem volt rajta a bőrkabátként kinéző köpenye, a kinyúlt pulóverként funkcionáló gyémánt mellvértje és a két fegyvere. Teljesen ártalmatlan, vézna kölyöknek néz ki, még a színezett pirosas haját is összefogta a fejpántjával, ami egy jól álcázott Kaszás sisak volt, mely kiváló látást biztosított számára.
Mielőtt bekanyarodna a pár és Malcolm a látókörükbe kerülne, a malkavita elkezd örömujjongva fel s alá rohangálni. Mikor megérkeznek, meglepetten fordul hátra és széles mosolyt elengedve önfeledten integet vissza a lánynak. Ezek szerint ő a szervező a csatlósa pedig az a Tachibana, akitől Asuka óva intette. Miközben Szophie elkezd megteríteni a piknikhez, Malcolm odaszalad hozzájuk, de ügyel arra, hogy normál tempóban haladjon, nem pedig annyira gyorsan, amennyire a bőrcipőnek álcázott Villanás engedné.
- Sziasztok! Képzeljétek! Úhúú, el sem hiszem! Ez itt a boss kapuja! Igaz? Ugye nem tévedek? Megtaláltam a boss kapuját? Wá, eldobom az agyam, annyira boldog vagyok, ilyen még sosem történt velem. A napokban léptem fel a 20. szintre, gondoltam elütöm ma a napomat egy kis grindeléssel és nem belefutok!? Fú, srácok, ez ugye az? Jaj, nem kérek süteményt. - Emlékezteti magát, hogy az emberi ételekkel szembeni undorát nem mutathatja ki, muszáj továbbra is fenntartani a látszatot fintorgás nélkül. Nem bukhat el egy ilyen apróságon. - Ha izgatott vagyok, egyszerűen nem tudok enni, de nagyon rendi vagy - Rendi? Rendi!? Basszus, máris elkapta az Asuka kórt facepalm

- Jaj, majdnem elfelejtettem bemutatkozni. A nevem Anthony, sziasztok! - újabb széles mosoly, Tachibanának pedig még kezet is nyújt jó nyugati szokáshoz híven. A kéznyújtás azonban nem céltalan, ugyanis Malcolm alkarjának belső oldalán ott látható immáron a galamb tetoválás, amely nyilván fel fog tűnni egy Liberators céhtársnak, még ha eddig nem is tudott a lovag az árnyharcos létezéséről sem. A nyilvánvalóan szabadon hagyott tetoválás megmutatása után kíváncsian várja Tachi reakcióját.

- Szóval.. körbekérdeztem mindenkit. És időpontra hívtam őket. Tehát figyelnünk kell, és aki elkésik, az nem jön. Szerintem Ren úgyis eljátssza ezt, de én betartom, hogy nem engedem be. Egyébként többen is említették, hogy őt nem is akarják maguk között látni. Ravenre különösen szeretném, ha figyelnénk. Neki megígértem, hogy nem lesz baja. Úgy láttam, két csoport alakult, az egyik az, aki akármikor követné a vezetőt. Most a másik csoportnak fogunk kedvezni. Ösztönözni akarom őket, hogy csináljanak is valamit, mert unalmas mindig a parancsnokot követni. Magamról tudom, hogy egyszerűen nem áll érdekemben, hogy átlássam a helyzetet, ha más megteszi helyettem. Épp ezért vagy a legtökéletesebb parancsnok. Szükség van arra melletted, hogy mindenki maga gondolja meg a lépéseit, és hogy hallgat-e rád. Shukaku harcolni nem jön, de majd szeretne egy beszédet mondani. Szerintem az is biztosan izgi lesz. Ja, és el ne felejtsem.. Van egy új lány, aki a múltkori harcon volt először. Hinarinak nem volt problémája vele, de nekem nagyon nem tetszik. Asukának hívják, és túlságosan is kedves. A kérdéseimre pedig nem válaszol, vagy kitérő válaszokat ad, de mindezt úgy, hogy ha nem figyelsz oda, észre sem veszed. És valószínűleg legalább olyan jó informátora van, mint neked. Ahj, de akármilyen gyanús, nem hagyhattam otthon, ha kedvezményesen csinált nekem körmöt cserébe..- na jó, ez az utolsó már amolyan lányos dolog volt, ami nem is teljesen takarta az igazságot, de jó volt ezzel poénkodni. Úgymond. És tényleg szükségem van egy jó manikűrösre. Na meg persze mondják, hogy tartsd magadhoz közel barátaid, és még közelebb ellenségeid. Adtam még egy puszit kedvesemnek, majd kimondtam a céltelepülés nevét, és a kék fénynek hála már ott is voltunk
...
- Én nem tudom, mi ez itt Anthony, de esetleg menj el konzultálni valamelyik nagy céh vezetőjével erről.. - néztem rá mosolyogva, teljesen tudatlanul. - Ők biztosan jobban értenek ehhez, meg majd összeszervezhettek egy csapatot is. Azt hiszem, ezt így szokták csinálni. - az állam alá tettem a kezem, és elgondolkodtam. Legalábbis látszólag.
- De most olyan szép idő van.. Fene sem akar harcolni. Ez a tér pedig tökéletesen megfelel egy piknikre a szerelmemmel. - magamhoz húztam, átöleltem a férjecskémet, és megcsókoltam. Aztán úgy néztem Anthonyra, hogy biztosan tudja, ő itt most nagyon-nagyon-nagyon zavar. Nem akarom, hogy most holmi éppen húszas szintű idegenek bekavarjanak. Senki újat nem akarok. >< Főleg ilyen indikátorral nem..

Egy idióta? Nem, csak annak akar látszani. Láttam a mozgásán, hallottam a hanglejtésén, hogy nem teljesen őszinte. Az én érzékeimet nem lehet ilyen könnyen becsapni. És ami azt illeti, Szophie pontosan ugyanazokat a tüneteket mutatta, amiket Anthony-kun. Mindketten ügyesek voltak, de vajon észrevették-e egymáson, amit én rajtuk? Elmosolyodtam, és viszonoztam a kézfogást.
- Tachi vagyok - feleltem a bemutatkozására. Természetesen észrevettem azt is, amit megmutatott nekem, és ez volt az a pillanat, amikor ha egyedül vagyunk, hátracsavarom a karját és a földre viszem. Hiba volt elárulnia magát, ettől a pillanattól kezdve az én szememben csak egy megbízhatatlan szálka volt.
- Nahát, nézd csak Szophie, ugyanolyan tetoválása van, mint nekem [: - szólaltam meg, végül elfordulva a "céhtársamtól", és inkább a kedvesemmel foglalkoztam. Természetesen Szophie ezerszer láthatta a galambomat, és így a titkolózás csak gyanút kelthetett volna benne. Vajon kinek a magánakciója volt ennek a fazonnak a felvétele? Csak Asuka-chanra tudtam gondolni.

- Tényleg? Neked is van? De poén! - Örül meg a fiú játszott könnyedséggel. - De ha azt mondod, hogy abban a queens-i tattoo műhelyben varrattad, mint én, akkor eldobom az agyam. Mondjuk csak remélni tudom, hogy nem voltál olyan szerencsétlen, mint én, a bal szárnyát tökre elcseszte a srác, úgyhogy ha kimegyek innen, akkor majd ki kell javíttatnom. - Úgy csevegett, mint aki észre sem veszi, hogy le akarják koptatni. Aztán lehuppan Szophieval szembe, mint aki jól végezte dolgát, elvégre az imént meginvitálták sütire. A gyomra összeszűkül még csak a gondolattól is, hogy letolja a torkán azt a süteményt, de muszáj megerőltetnie magát. - Ha szabad még, akkor mégis csak vennék a sütiből, olyan finomnak tűnik. Te készítetted? Jó magas főzés jártasság kellhet, hogy ilyen szép lett. - Hízelgés magas fokon és letojja magasról, ha átlátszó is.
- Na és ti? Eláruljátok a neveteket, ha már én is bemutatkoztam? Tök sok dolgot be kell pótolnom, alig ismerek még valakit, és szeretnék minél több barátot szerezni magamnak. - Szüntelenül mosolyog és ami azt illeti, annyira nem is esik nehezére a játék. Tulajdonképpen a benne lakozó kis Anthony pontosan arra vágyott, hogy beilleszkedjen a többi gyerek közzé és barátokat szerezhessen.
- Azért vagyok marhára izgatott amúgy, mert vettem két izgi bossinfót és most még a bosskaput is megtaláltam, huhú! Tuti örülni fognak mindkettőnek a frontharcosok. Ti nem ismertek véletlenül frontosokat, akiknek segíthetnék a bossinfókkal és a bosskapu koordinátával? Tök jó lenne, ha bevennének a csapatban! Amúgy... - itt kissé elgodnolkozik - milyen véletlen, hogy ti is pont ezt a helyszínt választottátok a piknikre. - és ha kapott sütit, akkor bele is harap és jóízűen elkezdi majszolni.

A tetoválás említésére azért csak odapillantottam egy pillanatra. Vagy kettőre. Bár Kicsimre valahogy nem illett. Mondjuk azért volt egyfajta remek hatása a csupasz háta közepén. Az emberben vágyat kelt, hogy állandóan körülrajzolgassa. A másik fiú csuklóján viszont nem tetszett. Bár rá már jobban illett.
- Van ennek valamilyen jelentése? - kérdeztem őket, belefolyva csúnya mód a kellemesnek nem tűnő beszélgetésbe.
- Igen, én. ^^ - nyújtottam neki sütit, hisz volt még itt elég.
- Én személy szerint ismerem Hinarit. Őt nyugodtan felkeresheted, még tudom is, hogy most a JL palotában van. Lent, Aincradban az északi részen. Keresd csak fel nyugodtan, nagyon kedves. Végülis minél előbb beszélünk vele, annál hamarabb elkezdhetjük a harcot. Elkísérjelek hozzá? - ajánlottam fel kedvesen a segítségem.
- És akkor vele még eggyel több ismerősöd lehet. Egyébként szívesen játszok veled valamikor. ^^ És akár barátok is lehetünk. - és tényleg. Bár már ez is egy játék most. De nem olyan.. És lehet, hogy ha ügyes lesz, a következő bossra ide engedem. Mondjuk azt úgysem én fogom szervezni, tehát teljesen mindegy.

- Fogadásból csináltattam még 16 évesen, csak ráböktem egy stencilre, ami tetszett. Viszont - feljebb húzza a nadrágja szárát, hogy a vádliján lévő másik tetoválást is megmutassa - ezt a farkast már sokkal tudatosabban választottam. Egyszer megadatott, hogy egy ilyen spéci állatkertben farkasokat simogathattam és akkor nagyon közel kerültek a szívemhez ezek az állatok. - Persze hazudott, mint a vízfolyás. A farkas tetoválást is a SAO-ban csináltatta, pontosan azért, hogy ha rákérdeznek a galambra, akkor tudjon csípőből válaszolni. Az igazsághoz mondjuk hozzátartozott, hogy Anthony gyerekkorában tényleg részt vett egy ilyen állatsimogatós élményen és valóban megszerette a farkasokat. Malcolm törekedett arra, hogy felhasználjon igaz történeteket a meséjében.
- Tök ügyes vagy, irigylem a kézügyességed! A bossinfókat is újonnan sütikben árulják, de fele ilyen finom sincs, mint a tiéd. - hízeleg tovább, pedig legszívesebben kiköpné a süteményt. Az viszont a süteménynél is jobban bosszantja, hogy Szophie el akarja takarítani innen a boss kaputól. Abból már nem eszel te kis dög! Asuka hamarosan megérkezik, 4:20-kor. Mennyi is most az idő? Még nagyjából 10 percig kell szóval tartania ezt a fruskát, hogy megérkezzen a felmentő"sereg".
- Áh nem szükséges, ne fáradj... öhm... még mindig nem tudom hogy szabad téged szólítani, hehe - kínosan nevetgélve megvakarja a tarkóját, még egy ilyen neveletlen nőszemélyt - De ha elmagyaráznád hogy találok majd oda a palotához, azt nagyon megköszönöm. Ő valami vezér féle? Ő vezeti mindig a bossokat? Vagy miért pont őt kell felkeresnem?

- Te is csak ráböktél? - kérdeztem Kicsimet, hozzábújva.
- Nem tetoválással kell kimutatni a szereteted. Én mondjuk sosem vonzódtam a farkasokhoz, Vezérre is inkább kutyámként tekintek. - fordítottam figyelmem Anthonyra egy röpke pillanatra, de igazából semmi kedvem nem volt most hozzá. Mehh, eleve nem akartam most ilyet játszani. A végén más módszerrel kell elküldenem. És még a süteményem dicséretét sem hagyja abba.
- Odakint konyha közelében sem jártam még. - intettem le.
- Szophie, Szophienak hínak. Ha Hinarit keresed, akkor pedig akárki el fog hozzá irányítani. Mondom, egy nagy palota az északi részen. És igen, vezér. - aztán egy sütit gyömöszöltem a számba, hogy még véletlenül se kelljen többet beszélnem. Aztán csak hozzábújtam Kicsimhez.
Most csináljon valamit ő, hogy leakadjon rólunk ez az idegesítő alak. És annyira itt akar maradni a nyakunkon, hogy ez már tényleg feltűnő. Egy újabb vörös indikátoros, aki éppen most akar csatlakozni. Nekem ez nem tetszik.
- Egyébként.. Van kedved meglesni, hogy tényleg a boss-e ez? Szívesen fedezlek, supportnak kiváló vagyok, ahogy az idomárok általában. Meg Kedvesem is az, úgyhogy pech. Hátha még több információval szolgálhatunk a többieknek..

Érdekes élmény volt lavírozni a faarcom, és a Szophie irányába mutatott gyengédebb, valódibb személyiségem között. Mikor a fiúra pillantottam, csak a teljes apátia ülhetett volna ki az arcomra, de a lány jelenléte miatt ez lehetetlen volt. És ami a sejtéseimet illeti, ez nem is volt feltétlenül optimális, hiszen máris megmutatta a gyenge pontom egy potenciális ellenség előtt. Már régóta nem tetszett az, amilyen irányba Asuka-chan próbálta vinni a céhünket, de mivel ő volt az egyetlen igazán nagy hangú tag, nem ütközött ellenállásba. Elképzelhető, hogy ideje lesz egy kis leckét adni neki. Mindenesetre nem adtam sok reakciót az orrom előtt zajló beszélgetésre: az egyik a háta közepére se kívánja a másik jelenlétét, a másik pedig minden áron maradni akar, és ezért még legyömöszölte a torkán a süteményt is, hiába látszott rajta, hogy nem ízlik neki. Persze ez csak számomra lehetett maradéktalanul nyilvánvaló. Egyedül ott nevettem... mit nevettem, röhögtem fel, amikor a Kedvesem Hinari-chanhoz küldte volna Anthony-kunt. Remek csapda volt, vagyis lett volna, ha hajlandó lett volna a fiú távozni.
- Úgy ismersz te engem, mint aki véletlenszerűen választ jelképeket, szívem? [: - válaszoltam, továbbra is csak Szophieval törődve. Anthony-kunnal látványosan nem foglalkoztam eddig a pontig, most azonban ez kicsit változott, mivel éreztem, hogy Szophie tőlem vár segítséget. Megköszörültem a torkom.
- Nos, kedves Anthony-kun. Hadd legyek kissé nyers, ha már az én drága páromat nem viszi rá a lélek, mert túl jószívű, és nem kíván megbántani. Nagyon örülök, hogy megismerhettünk, azonban szeretnénk már kettesben maradni, így meg kell kérjelek, hogy távozz - adtam egyértelmű jelzést arra, hogy nemkívánatos személy. Ez alól nem tud, nem lehet kibújni, konfliktushelyzet elé állítottam, amire valahogyan reagálnia kell.

- Városi lakásban nőttem fel, sajnos nem adatott meg, hogy másként szerethessem ezeket a nemes állatokat. Szerencsés vagy, hogy van egy saját farkasod. - Sóvárogva pillant a henyélő Vezér felé. - Nem mertem megsimogatni, én sem venném jó néven a helyében, hogy idegenek kócolják össze a bundámat.
Aztán hamar tanúbizonyságot nyer, hogy milyen kellemetlen egy alak ez a Tachi, Asukának maradéktalanul igaza volt vele kapcsolatban. Legszívesebben itt helyben földbe döngölné a tenyérbemászó képét, de két frontharcos ellen harcolni végzetes hiba lenne, bármennyire erős is lett az Adománynak hála. Még ha meg is érkezne Asuka, akkor sem segítene Malcolmnak, hiszen azzal borulna a jól kiépített inkognitója. Így hát játszani kell tovább a szerepet.
- Jah hogy zavarok? Bocsika, hehe. Annyira megörültem, hogy így elcsevegtünk, hogy észre sem vettem magamat. De hát a barátnőd olyan kedves, sütivel is kívánt, ezek szerint félreértelmeztem a marasztalást. - Ártatlan ábrázat, szabadkozó hangnem, úgy, ahogyan az elvárható. Viszont a liba hibázott, mégpedig azzal, hogy felajánlotta Malcolmnak, hogy nézzen be maga is a bossterembe. Fel is áll, leporolja a ruháját, majd lenyitja a menüjét és magára ölti a pulóverét és a kabátját.
- Köszönöm szépen a szíves vendéglátást és további kellemes piknikezést kívánok - hogy akadna a torkotokon a következő falat ~ mérgelődik magában, ugyanakkor távozás helyett inkább a bosskapu felé veszi az irányt. - Én azért megfogadom Szophie tanácsát és meglesem ezt a bosst. Még sosem volt arra szükségem, hogy a burok mentsen ki a harcból, lehet most jött el az ideje, hogy teszteljem. Nagyon izgatott és kíváncsi vagyok és ha már ilyen bitang nagy szerencsém volt, hogy rátaláltam, akkor tesztelem a bossinfóimat is. a tapasztalataimat pedig majd megosztom a frontosokkal, hátha akkor maguk közé fogadnak. Ha gondoljátok, csatlakozzatok tényleg hozzám, ahogy Szophie is javasolta, engem nem zavar, de ha inkább sütiznétek tovább, az se gond. - Még kivár a válaszra, de amúgy indulásra kész bosst ölni \o/

Bólintottam.
- Menjél csak, sok sikert! - mosolyogtam rá. Amíg odabent szenved, van egy kis lélegzetvételnyi időnk legalább. Reméljük, hogy nem fogja a boss első csapása aktiválni a burkot.
- Mi még maradunk, hisz láthatod, Szívem milyen akaratos..
Ezzel a fiúhoz bújtam, és úgy vártam az embereket, az órámat vizslatva.

Ahogy az emberek érkeztek, lassan Vezér is felkelt. Mindenkit egyesével köszöntöttem, barátságosan mosolyogva, továbbra sem kiesve a szerepemből, és persze sütivel is kínáltam őket. Habár Antika jelenléte zavart, úgy voltam vele, majd a végén megoldjuk, hogy kint maradjon. De most nem ez volt a legfontosabb dolog. Az majd csak a bemenésnél. Remélem, mindjárt jönnek a buta kérdések, és elmondhatom Anthonynak, hogy titokban üzentem Hinarinak, hogy szervezze meg a harcot. Rolling Eyes

Mikor megérkezett mindenki, összecsaptam a kezem, jelezvén, hogy figyeljenek rám.
- Nos.. Mint emlékezhettek rá, mindenkit végigkérdeztem, mi az igénye a harcokról. Két tábor alakult ki ezek alapján. A közöttük húzódó ellentéteket pedig csak úgy lehet lecsillapítani, ha megnézzük, melyik működik jobban. Tehát úgy gondolom, ideje a sosem használt módszerhez folyamodni, hogy mindenki gondolkozzon egy kicsit maga is, ne pedig vakon kövesse csak a parancsnokot. A saját életetekről van szó. És hogy ösztönözzek mindenkit, Tachibanát jelölöm ki parancsnoknak. Aztán hogy ki követi az utasításait, az legyen mindenkinek a saját dolga. Azt említették még sokan, hogy Rent nem szeretnék bent látni. Szerintem úgy korrekt, ha ezt szavazással döntjük el. A másik, aki kérdéses, az ez a bizonyos Anthony, akiről nem tudunk semmit.. Tehát róla is döntést kell hoznotok. - így működik a látszatdemokrácia. Legalábbis most. Én az alapokat lefektettem, mégis úgy tűnik, hogy beleszólhatnak a dolgokba. Úgy tűnik. De nekem voltaképp teljesen lényegtelen, hogy is lesz majd. De ez a fiú akkor sem tetszik. Meg Asuka sem. Miért nem jöhetnek egy szinttel később csak? >.> Akkor tiszta barátságos lennék velük. Bár így is. ^^
- Ha döntés született, akkor pedig Shukaku szeretne néhány szót szólni. Kérlek, hallgassátok meg, még ha a véleményetek nem is feltétlen egyezik az övével, vagy Timiduséval. Ők csak jót akarnak, ezt tartsátok szem előtt.

by **Malcolm** Csüt. Ápr. 30 2015, 00:58

Ráhagyták a dolgot... Nem ellenkeztek az ellen, hogy megöngyilkoltassa egymagát a boss ellen. Vajon a zöld indikátor mennyivel változtatta volna meg a kialakult helyzetet? Megöngyilkoltassa... szép új magyar szót alkottam... Malcolm mindenesetre csalódott volt. Sokkal konkrétabb ellenállást várt, az még mindig jobb lett volna, mint ez a látszat jópofizás. És ezek az álszent próbálkozások, hogy kitessékeljék. Annyit még ő is tudott, hogy az a bizonyos Hinari egy bűnüldöző céh feje, ez a fruska pedig egyenesen hozzá akarta küldeni. Az, hogy valaki bolondnak tetteti magát vagy hogy valóban bolond is, nem egy és ugyanaz. Viszont egy bolondot nem vesznek komolyan, az pedig végképp nem fordulna meg a fejükben, hogy ez a szerencsétlen félkegyelmű végzett az egyik legstabilabb frontharcossal.
A malkavita meg van arról győződve, hogy az összes szemét, amit együvé fúj majd ide a szél, megérett a pusztulásra. Ez nem kétséges, a "királyi" pár is bizonyította, hogy ugyanolyan gőgös, fennhéjázó, másokat eltaposó, nyerészkedő, hatalom ittas senkiházi, aki mindezt a sznobériás látszatfinomkodásaival leplez, mint az a nyomorult bohóc Anatole és a többi frontharcos, ki Kayaba Akihikó, a Teremtő nagyszerű világát pusztítja. Viszont ha gyűlölték, az csak feljogosította arra, hogy ő is szabadon gyűlölhesse az embereket. Ezekben a lassan vánszorgó percekben, amíg Asuka betoppanására vár, őszintén irigyelte a harcos nőt, hogy van türelme ezekkel a pojácákkal kokettálni nap mint nap. Malcolm igencsak sok fejfájástól megkímélte eddig magát azáltal, hogy kimaradt a hatalmi harcokból, és most sem szándékozott beleártani magát. Legalább is nem jobban, mint amennyire a terv megkövetelte. Higgye csak mindenki azt, hogy ő egy senki. Már csak azért is, mert valóban egy senki volt. Némi bemelegítés és az inventoryja ellenőrzése után már neki is gyürkőzne az öngyilkos bossharcnak, amikor is a vártaknak megfelelően megérkezik Asuka. Korábban mindent megbeszéltek előre, ehhez mérten ők most nem ismerik egymást. Éppen ezért a mi drága Anthonynk meglepetten pislog, amikor megérkezik egy újabb "nem várt" vendég.
- Újabb piknik vendég... - nem is igazán kérdés, inkább csak az orra alatt mormogja amolyan megállapításként és már-már kényszeressé váló vigyorral és integetéssel fogadja az érkezőt.

by **Shukaku** Csüt. Ápr. 30 2015, 06:16

Ez a jelenet akkor játszódik, amikor már mindenki megérkezett, hogy legyen időtök reagálni.

Shu és Timidus az egyik sarokban várakozik, és bár mindenki felé biccentenek, igazi lelkesedéssel és öleléssel csak Szophiet és Chant üdvözlik, a farkasos idomár pedig egy csomag teasütit kap, a kedvencét, a dobozban a bossinfóval, és Ren nevével. A többiek valószínűleg csak megint utálkozni fognak. Amint a teljes fogadóbizottság eléjük állt, Timidus mint seregszemlét tartó tiszt, a megfelelő távolságot tartva a csapattól járkálni kezd, közben megtartva a beszédét. Szophiet még előzetesen arra kérték, hogy mindenképpen álljon közéjük és a tömeg közé, és a biztonság kedvéért egy Erőtér kristály is védi őket. A nagy szint előnye. Azt még Timidus sem tudja megjósolni, hogy az emberek miként reagálnak majd, és a feldühödött tömeg ellen mindössze a Hazatérés kristály segíthet, és a rövid nevű Taft városkája.

-A napokban küldtünk egy levelet a vezéreiteknek. Választ csak Chantól kaptunk, illetve Enherieltől, tőle viszont csak közvetetten. A levél arról szólt, hogy félre kéne tenni az egyéni önző érdekeiteket abban az esetben, ha azt akarjátok, hogy az emberek elhiggyék, hogy tényleg értük, nem pedig magatokért harcoltok. Volt, aki azt mondta, hogy csak vádaskodunk. Konkrét bizonyíték van nálunk arról, hogy az egyik frontharcos visszatart olyan információt, ami jelentősen előrelendíthetné a frontot. Hármas tierű idomár fegyver receptje, amelyet egyikőtök kizárólag önmagának akar kisajátítani. Mi tudjuk, hogy ki ez a valaki. Tudjuk, ahogyan azt is tudjuk, hogy végig nekem volt igazam. Vadásznak a céhvezérekre. Bár csak teória, egyre biztosabb vagyok abban, hogy mi történt. Először Peter halt meg. Egy, a front számára majdhogynem jelentéktelen céh vezére. A vezéren kívül frontharcosok sem voltak akkor még a céhben, de a gyilkosok ekkor még ügyeltek arra, hogy öngyilkosságnak állítsák be az esetet. Senkit nem érdekelt annyira Peter halála, hogy kutatni kezdjen. Ezután következett Judy. Egy újabb céhvezér, egy újabb frontharcos. A Justice League, ami rendfenntartó céhnek vallja magát, és aminek a jelvényében szerepel Isutitia mérlege, arra nem volt képes, hogy megtalálja az egyik céhtagjának fontos céhvezér gyilkosát. Én megtaláltam. A szervezet még itt is ügyelt arra, hogy egy bérgyilkost béreljen fel, és hamis információkat adjon neki. Az utolsó áldozat Anatole volt. Vadásznak rátok, mint a mezei mobokra, és ti továbbra sem tesztek semmit. S mondok még valamit. A Sayonara tagjainak csak egy kis része akar segíteni a fronton. Felsőbb utasításra cselekednek. Yoshiaga felismerte azt, amit ti nem. Azt, hogy megtörhet az egyeduralmuk, hiszen ő sem léphet túl az ötvenes szinten, amíg a kapu zárva van, és lassan de biztosan beérjük őket. Eredményesebbek a szintek nyitásában, mint ti valaha lesztek, de azzal, hogy a bosshoz engeditek őket, az előnyüket növelitek, és az uralmukat önmagatok felett. Mi számít jobban, a kijutás, vagy a ti egyéni ambícióitok? Mi számít jobban, az emberi életek, amit hitetek szerint megmenthettek, vagy az, hogy ti legyetek a dicsőséges frontharcosok? Mi már döntöttünk. Nektek is itt lenne az ideje.

Ezután a sárkány visszasétál a társa mellé, és végigmustrálja a jelenlévőket. Shu ezúttal nem törik meg. Semmi kétség nincs benne azt illetően, hogy Timidusnak teljesen igaza van, és teljes mellszélességgel a barátja mellett áll.

by **Asuka** Csüt. Ápr. 30 2015, 12:07

Előzmény

A négyhúsz jegyében érkezem. Valamint az áldásával is, bár ennek semmiféle külső nyoma nincs. Talán csak a mosolyom szélesebb, mint máskor, és a szemeim tűnnek nagyobbnak. Külső szemlélő legfeljebb a sminkem dicsérné. Az ázsiai nők átka az aprónak tűnő szem, amit műtét nélkül elég trükkös korrigálni.
Louis Vuitton táskába csomagolva a potijaimat érkezek meg egészen pontosan, négy óra húsz perckor a megadott koordinátán, a mosolyomat pedig még az a tény sem tudja levakarni, hogy valami furcsa és fondorlatos okból kifolyólag Szophiet Tachival látom enyelegni. Biztosan csak képzelődöm. Szophie túl kifinomult lány egy olyanhoz képest, mint Tachi, aki szerintem minden nap más nővel hetyeg. Azért megvakarom a tarkómat, hogy most akkor mi van, elég nehezen hiszek a szememnek, de aztán egy vállrándítással elintézem. Nekem ma semmi problémám nem akad.
- Sziasztok. ^^ Hoztam potit. - lógatom a Vuittonomat, amit előzőleg jól megpakoltam mindenféle jóval. Mint a Mikulás a puttonyát.
- Mö-tö-em. De furi nevecskéd van! Nem irigylem azt, aki téged switchel. Én tutimutira befailolnék rajtácska. o.o - hunyorítok egy kicsit a szememmel, a távolabb letáborozó Malcolm felé sandítva, mint aki életében először látja ezt a figurát. Meg hát mégis mit várnak? Hogy másként olvashatnám le az M.T.M. nevet? Aztán egy vállrándítás, s várom a többiek érkezését. Még Shuu is megjelenik, amin egy picit meglepődök, de lelkesen integetek neki, meg puszikat dobálok, amikor meglátom. Nem, nem, a viselkedésemben semmi különös. Talán csak többet mosolygok.
- Én még új vagyok, tartózkodom... de szerintem nem volt helyes, amit Renciccmicc a múltkor csinizett. - nem hiszem, hogy probléma lenne Malcolm bejutásával. De az tényleg nem volt oké, amit Ren művelt. Persze a sayosok ajnározták, de igazából ők meg teljesen haszontalanok voltak végig. Az már annál inkább zavar viszont, hogy mindenki közül pont Tachit kapjuk meg parancsnoknak. Nem tartom erre alkalmasnak. Nem tudok megbízni benne. Még egy közös céh tagjaiként sem.
Timidus ugyan jól beszél, a Sayonara ajnározására viszont még én is a szemeimet forgatom. Egyre többet hallok róluk. Újabb és újabb ajnározásokat. Ennek ellenére semmit sem csináltak a bosson. De mégis elvárták, hogy a parancsnok mindent tökéletesen teljesítsen. Pedig ez nem így működik. Hinari szerintem nagyon jó volt, ellenben ugyanezt a profizmust most nem valószínű, hogy újra látom. Mert Tachibana egyszerűen nem megbízható.
- Shuu! Sziasztok. Szép volt. ^^ - leszámítva a Sayonara ajnározását, egyébként tényleg jókat mondtak. Ha már sikerülhet odamennem hozzájuk, akkor üdvözlöm őket.
- Esetleg valami utolsó jó tanács? Picit izgulok... - hátha mondanak valami okosat. Nem szeretnék rosszul szerepelni. Még akkor sem, ha tulajdonképpen részben szabotálni készülöm a bosst.

by **Chancery** Csüt. Ápr. 30 2015, 17:40

Egy kicsit nem értettem, mire fel ez a nagy pontosság, mármint... bőven elég lett volna csak kijelölni, mikor indul maga a bossharc, aztán mindenki érkezik akkor, amikor Suspect

Én egyébként is az a típus vagyok, aki mindenhova legalább tíz perccel előbb érkezik.
Épp ezért én 35-kor már tipegve álltam a kazamata letisztított közepén, hogy most akkor mi legyen. Elvégre, alig két perc, és már ott is vagyok, de ki lett mondva, hogy pontosan érkezzek. Most akkor ezek szerint álljak itt még tíz percig?
~Esetleg meditálj egy picit.~ -szólal fel Álom a fejemben és összekucorodik a földön, lábait maga alá húzva, lehunyja a szemét, és pihenni kezd. Egy bólintással és mosollyal adok igazat neki.
Így hát eltelt a tíz perc és igenis büszkén, mosolyogva, pontosan érkezem, ahogy azt a parancsnok utasította Razz

Bár tény és való, hogy megijedek, mikor meglátom, már érkeztek páran előttem; azt hittem, mindenki ugyanarra at időpontra volt hívva. Kételyeimet mindenesetre hamar elsöpörte Shukaku és a többiek üdvözlése, majd Szophie beszéde.
Nem nagyon értek egyet az első ponttal, de rendben. Igaz, ez elsősorban az én hibám; sosem voltam az a típus, aki önbizalommal telve képes lenne saját döntéseket hozni. Többek közt ezért is nem sikerült a parancsnokoskodás nekem, ellenben ez egy tökéletes alkalom lesz megtanulnom a módszert magát.
-Ren esetében tartózkodom. Amíg nem okozott olyan engedetlenséget, ami mások Burkába került, addig szerintem nem okoz gondot. -mosolyodom el, hisz így azért csak-csak csipkelődöm még itt egyesekkel, de nem szeretném megsérteni őket. Hangsúlyomra pont ezért is ügyelek, hogy ne legyen benne az-az alapvetően flegmatikus utóhangzás. -Anthony-t én is most látom először... szia ^^
Majd Asuka felé nézek. -Vigyázz magadra és ránk is. Ugyanezt tesszük mi is. -mosolygok rá, és jóformán csak azért nem lépek közelebb megpaskolni a vállát, mert kétlem, hogy azt Timidus jó néven venné, ezek mellett pedig még visszhangoznak a szavaik a fejemben. A vörösökkel vigyázni kéne? Ezen kívül ki akarhatja szabotálni a frontot? A harc során majd igyekszem erre is odafigyelni kellőképp.
Mint ahogy Timidus beszédére is.

by **Saya** Csüt. Ápr. 30 2015, 17:47

Najó, azért már jól érzem magam, már csak azért is, mert igyekszem minél kevesebbet gondolni arra, amik történtek, a Hugi meg amúgy is harcolni akar, mert ő meg szerintem így dolgozza fel az Anattal történteket, de erről csitt, ezt csak én mondom el nektek, mert amúgy de-de, megszerette ő az Anatot :3
Most épp amúgy sem figyel, el van foglalva azzal, hogy tervezget ^^
~Miről sustorogsz te itt az Olvasóknak? ~
Semmiről az égvilágon o.o;
Na szóval, mi is aztán pontosan érkezünk, és hát körbe is nézek, mert alig van itt valaki, meg a Szophie is elég fura, mintha történt volna valami, de végül inkább nem zavarom, hanem félreállok, és várok, amíg jönnek a többiek. Az Alexék megint kimaradnak, de a Shun csodálkoztam, hogy mit keres itt, mondjuk aztán kiderült, hogy csak beszédet fog tartani a Timidus *.* Vajon miről? Már a szokásoson kívül.
Aztán előbb a Szo beszél, de mikor még véleményt is vár, én nem tudom, mit mondjak, szóval nem mondok semmit, a Hugi meg szintén, ő nem akar eleve foglalkozni az ilyen dolgokkal, ezért marad a helyén, mert majd a harc közben akar csak előjönni, hogy ne legyen feltűnő a váltás egyébként se. Mondjuk nem szokott az lenni, de most túl nagy a nyugi >.>
~Viszont majd figyelj oda jól.~
Miért? o.o
~Egyre több a vörös. Régebben max egy ha volt... Tachi. Most számold össze; három, négy is van egy harcon. Nekem ez nagyon nem tetszik. Ezen kívül Timidusnak igaza van. És úúúgy utálom, hogy kihagy engem az ilyen nyomozásából ><~
De hát téged nem is érdekel a nyomozása Surprised

~Anat óta érdekel.~
Jaa... hát, majd szólunk neki :3

by **Hinari** Csüt. Ápr. 30 2015, 18:49

Ahogy azt Szophie mondta, írtam Ozinak, hogy szeretném, ha jönne a bossra, majd a többi céhtagnak is, hogy mikor és hol találkozzunk a huszadik szinten, hozzátéve, hogy együtt megyünk így ne késsenek. A kazamatába csak akkor léptünk be, amikor összegyűlt a csapat, útközben elcsevegve erről-arról: mobok nemigen voltak a környéken. Tachibanán már meg sem lepődtem, ám az idegen fiút csak egy suta pillantással méltattam, s egyáltalán nem tetszett, hogy ő is itt van: egyre több volt a vörös, és a számukkal együtt a bizonytalanság is nőtt. Annak viszont örültem, hogy Kazuma azóta az eset óta nem került elém még itt sem: úgy tűnt, hogy tartja a szavát, az öt méteres távolsággal együtt, s a tudat adott némi nyugodtságot ebben a káoszosnak induló harcban. Hátamat nekivetettem egy sziklának, s karba font kézzel hallgattam végig céhtársam monológját, egyedül csupán a szám feszességén látszott, hogy egyre kevésbé tartom jónak, amit művel. Kezdve egy olyan parancsnokkal, akiben aligha fog bárki is megbízni, így a harc is olyasmi lesz, mint régen, azzal a különbséggel, hogy a sorrend még mindig Piroska kezében van. Talán. Mondjuk a nehezebb bossok után általában könnyebbek jönnek, így reméltem, ez is ilyesmi lesz, s nem lesz túl nagy kockázat egy-egy meggondolatlan vagy éppen szánt szándékkal ártani akaró cselekedetben, s még ezekkel együtt is meg fogjuk ezt úszni halál vagy burkolás nélkül. A szavazásokra pedig csak elhúztam a szám, tekintetem egy távolabb heverő kavicsra szegezve, egyszerűen nem véve részt innentől a dologban: Ren erős és a stílusától függetlenül segítőkész, ha úgy tartja kedve. Chanra azért bólintottam. Lehet a srácnak csak mázlija volt eddig, az viszont, hogy nyíltan kiközösítjük, semmit nem fog megoldani… sőt, kifejezetten ártani fog, Rent ismerve. Sóhajtottam. Szophie tényleg nem tudja, mit csinál. Az Anthony nevű fiúra sem mondtam semmit: innen elég szerencsétlennek tűnt a gyerek, főleg ismerősök nélkül, de rég megtanultam már, hogy a látszat jócskán csalhat. Így tehát kezemet finoman ráhelyeztem a markolatra, miután Szo abbahagyta a beszédet és beállt a pillanatnyi csend, s gondolatban szóltam a Katanának, hogy külön is figyelje a fiút és a nagyjábóli statjait. Ez a harc legalább információgyűjtésre jó lesz, ha másra nem is. Ezután érkezett Shukaku és Timidus. Kicsit átorientáltam a hátam pozícióját a sziklán, kezemet karba fonva, félig lehunyt szemmel folytatva a létezést, mely a Tenkás torna óta egyre inkább megtetszett, s azon gondolkoztam, vajon Al észrevenné-e, ha valami más színűre festetném a körmöm. Esetleg valami mintát is rárakathatnék Asukával, igen. Sárkányt, vagy nem is, oroszlánt. Fülem megütötte a JL neve, ám a páros nem okozott semmilyen meglepetést: ugyanúgy olyasmiért szidtak, ami nem magától értetődő dolog; annyira nagyra voltak azzal az egy elkapásukkal, hogy már az is gond volt, amiért nem mi tudtuk meg hamarabb. Elmosolyodtam. Az egész front előtt kikiabálták, mennyire elfogultak a céh ellen, és mégcsak észre sem vették; nekem egyetlen szót nem kellett szólnom mindennek eléréséhez. Egészen baráti volt ez így. Azt pedig, hogy ez az egész utálat csak az ő fejecskéjükben létezik, a vádjaikkal együtt, jól tudtam, s aki valamit is számított, szintén tudta. S hogy a piroskák mit hisznek, nos… még jobb is volt, hogy ezt hiszik. Tegyék csak. Nem kimutatott elégedettséggel konstatáltam, hogy végre valami haszna is van a pet fecsegésének, a Sayonarás ömlengésre és a többire már alig figyelve oda: úgyis tudtam, mit akarnak, fölösleges volt több időt rájuk szánni. Ehelyett inkább a harcra készültem már, fejemben végigpörgetve a bossinfót, amit még előző nap elküldtem Szophienak*, közben rá-rápillantva a többiekre, próbálva felmérni, ki hogyan reagálta le a hallottakat. Nem a kislányt a programjával, természetesen. Arra voltam kíváncsi, ki ért egyet a mostani fél-parancsnoki rendszerrel, és ki az, aki nem. Ez a későbbiekben még fontos lehetett.

* Hal: A talaj egy óceánná változik, amin állnak a boss és a játékosok. Az óceánból körönként egyszer egy cápalovag jön elő, ami 75% esély, hogy a bosst, 25% esély, hogy a soron következő játékost üti.

A JL-esek (Szophien kívül) együtt érkeznek.

by **Mirika** Csüt. Ápr. 30 2015, 19:03

Nem voltam még teljesen okés, de azért annyira zombi se voltam már, mint mondjuk legutóbb. A közérzetem továbbra is vacak volt persze, és azért még sokszor találtam magam olyan helyzetben, hogy csak ülök, és nézek ki a fejemből. Plusz ingerlékeny is voltam. Viszont ahogy most körbenéztem a jelen lévőkön, azért már át tudtam tekinteni azt, hogy mi folyik körülöttem, szóval harcra nagyjából alkalmas voltam. Nagyjából. Az egyensúly mondjuk törékeny volt, és Shuu-chan megjelenése nem tett neki jót. Vagyis inkább Timidus volt a hunyó. A levele olyan szinte felcseszett, hogy percekig remegtem utána, és ha ott és akkor válaszoltam volna, akkor nem kerültek volna szép szavak abba a levélbe. És ami azt illeti, most is ilyen közel voltam hozzá, hogy bele ne állítsak egy kést a sárkányba. Összeszorítottam az öklöm, és elszámoltam tízig, majd utána álltam ki a harcosok elé, és toppantottam egyet a lábammal határozottan.
- Akkor hadd mondjam el, mi állt abban a levélben: Shuu-chan azt kérte, hogy mi itt mind maradjunk szépen a fenekünkön, és hagyjuk a Sayonarát, hogy leüsse a bossokat! Hogy bízzuk arra a Sayonarára a szintek tisztítását, akik a tagságért barbár módon szó szerint élet-halál harcot vívnak egymással! Arra a Sayonarára, akik ki akartak sajátítani maguknak egy teljes szintet, ami egyrészt abszurdum, másrészt tökéletes kifogás volt arra, hogy növeljék a burkok árát! Arra a Sayonarára, aminek a tagjai arra használják a minket segítő találmányaikat és információikat, hogy nyerészkedjenek rajtunk, akik az életüket kockáztatják minden egyes harcban! Pár hónapja jártam a burkok gyártójánál, szerettem volna elérni, hogy tegye olcsóbbá azt. Felajánlottam neki a segítségemet, hogy olcsóbbá válhasson számára a gyártásuk, de ő egyszerűen lerázott! Ilyen emberekre bízzuk a szabadságunk?? - fakadtam ki, hosszú idő után először kieresztve a hangom újra. Ezután fordultam Timidus felé, és vetettem rá egy szúrós pillantást.
- Mi pedig megegyeztünk, hogy segítek neked megtalálni Judy-chan gyilkosát, mégis a saját szakálladra folytattad a keresést és egy büdös szót nem szóltál, amikor rátaláltál. Ha nem kell a segítségünk, hát akkor mondd meg, de akkor ne papolj egyéni önző érdekekről, és pláne ne itt, egy bossharc előtt, az egyetlen helyen, ahol legalább csapatként próbálunk működni! Nincs szükségünk a bomlasztásodra és a félelem keltő teóriáidra! Nem vadászik ránk tudatosan senki! - magyaráztam hevesen gesztikulálva, majd a szúrós pillantásomat tovább vittem a jelen lévő vörös indikátorosok felé Túl sokan kezdtek lenni, és bár úgy voltam vele, hogy amíg segítenek, addig nincs velük bajom, de azért már feszélyezni kezdett a jelenlétük. Vettem egy nagy levegőt, és a kapu felé pillantottam. Most eléggé felcsesztem magam, hogy le akarjam vezetni a dühömet.
- Ja, és én csak akkor pártolom Ren részvételét, ha leragasztjuk a száját - tettem hozzá még, csak hogy Szophie-chan kérését is teljesítsem.

Spéci tárgyak:
Gyémánt Mellvért
Razonek Tüskéje
Képességhez 40 irányítás

by **Shukaku** Csüt. Ápr. 30 2015, 19:57

-Arra a Sayonarara, ahol Yoshiaga a Burkot gyártja nektek. Felemelte a halhatatlanság árát? Hát bocs! Pont ti beszéltek erről, akik még egymásnak sem adjátok ingyen a felszerelést, pedig elvileg közös nagy célotok a kijutás? Hát szerintem pont ti nem papolhattok nyerészkedésről! Mennyi pénz van most a céhbankban? Hány Burkot adtál már ingyen oda valakinek? Mert szerintem az is csak nekem jutott eszembe, hogy megvegyem a gonosz Sayonaratól, majd adjak olyanoknak ingyen, akiknek szüksége van rá. Egyébként mintha a bossinfókat is Gregtől vennétek. Sőt, azt is megsúgom, hogy azt is Gregtől tudom, hogy Ren az aki önzőzik. Engedjétek csak be nyugodtan. Amit pedig Timidus…
-Abban a részben teljesen igaza van.
-Oké… lehet… de érdekes módon azt is Kayabának kellett megoldania, hogy ne vesszetek össze az utolsó ütésen a bossitemért. Tudod hány kis szintű panaszkodott nekem arról, hogy csak switchelni vitték magukkal a nagyok, és ők vitték be az uccsó ütést? Komolyan, már Kayaba segít nektek! De akkor menjetek csak. Biztos igazad van, és semmi összefüggés nincs a halálesetek között. Itt fogunk kint várni, hogy kiteleportáljon titeket a Burok. Van sütink még.

by **Chancery** Csüt. Ápr. 30 2015, 20:07

-Nana! A veszekedésre semmi szükség!
Annak ellenére, hogy általában csendben szoktam ülni ilyenkor és figyelni, ezúttal felemeltem a hangom a két vitatkozó felé fordulva. Nem léptem közelebb, csupán a tekintetemmel is próbáltam sugallni feléjük, hogy semmi szükség a kiabálásra vagy az indulatkeltésre.
-Igaza van mind a kettőtöknek, és ha az egyiket rá akarjátok beszélni a másik igazára, az egyrészt nyomós érvekkel és nyugodt temperamentumban tegyétek, másrészt ne itt és most. Majd egy tea társaságában egyszer leülünk mind és elmagyarázzuk egymásnak a gondolatainkat, de ennek nem most van itt az ideje, mikor mindenki ideges. Nyugalom, gyermekeim, ennek a témának ugyanis nem most van itt az ideje.
A végére már én magam is nyugodtabb, békítőbb hangot ütöttem meg úgy, hogy szinte észre se vettem. Most elsősorban úgyis arra akarok figyelni, mit fognak tenni a többiek majd odabent, és szeretnék inkább erre felkészülni. Egy letisztult, tisztességes, csapatmunkával elért eredményt szeretnék, nem személyes sértődésekkel teli csetepatét. Sem kint, sem bent.

by **Hayashi Yuichi** Csüt. Ápr. 30 2015, 20:29

Eljött a nap, megkaptam az üzenetet, több irányból is, hogy mikor és hol kell legyek pontosan. Egy jójójó tudom választ kezdtem el írni, de végül nem küldtem el. Normál esetben úgy is elkések. Rolling Eyes

Elköszöntem Niotól, ha még ez alkalommal el is használódik a burkom, legalább tudom, hogy nem egy olyan kételybe térek vissza, mint korábban, hanem tényleg vár. Ahogyan én is, várom őt a fronton, bár nem is tudom, talán többet árthatna neki. De ezt nem vehetem el tőle, képtelen lennék rá, szeretné megismerni és ebben támogatni is fogom, mindig. Megcsókoltam és teleport kristályom használva a koordináták közelébe mentem, a rövidebb úton. Csatlakozva céhtársaimhoz, boldogan szedtem talpam alatt a kövek és füves mezők métereit, közben újabb felfedezésekről beszámolva, valamint a legújabb elixir fejlesztésről. Amit mindenképp ki kell próbálniuk. Mind ez várt rám az úton, a korábbi tudatlan öröm. De a kazamata szintfőnök bejárata előtt, leomlott mosolyom, helyébe kővárként került oda, az emberirtók iránt érzett, megvető lemondás. Visszafojtva érzéseimet, tekintettem végig rajtuk. Van egy újabb, aki szintben elég magas, de legalább ez nem a maszkos. Szophiet átkaroló fiún nem lepődöm meg annyira, de azon annál is inkább, hogy egyáltalán képes emberi lényként viselkedni, és ez alkalommal nem az árnyékok és periféria embere. Hozzájuk odaléptem és üdvözöltem, főleg Szophiet és elfogadtam a kínált süteményt, azzal meg is köszöntem még ott helyben. Egy lépést utána megindultam Mirika felé, de végül is vissza léptem, a harc után kérek tőle egy találkát, sokkal tartozom neki.
Majd a fal mellett várakozó sárkány és kislány pároson átnézve vártam. Közben visszatérve előző elhelyezkedésemhez céhtársaimhoz. Beszélgetni ugyan nem volt kedvem, jobb résen lenni, megfigyelni, amikor potenciális veszélyforrás van a környéken. És most még a látás ajándékát sem alkalmazhatom, csak a jóval egyszerűbb változatát. Talán harcolni jöttek?
Hamar is megkezdődött a felkészülés, Szophie szavait, úgy fogadtam, mint akire rávágták a cellaajtót. Igaz említette, hogy nem ő lesz a parancsnok, de jelenlévők közül egyértelmű ki vihetné a legkönnyebben ezt a posztot, remek stratéga Hinari. Ami a kérdését illeti pedig..
- Mind a két szavazatom, egyértelműen nem, nem maradhatnak - feleltem. A szándéka egyértelmű, még több gyilkolás. Tekintettem a srácra. Nem tűnt veszélyesnek, de erre van pár példa, ez a hely a báránybőrbe bújt farkasokkal van teli. Még az értelmiség is eltávozott egy lendítéssel, tekintettem Asuka felé. Neki is fontosabb volt, hogy eltávolítson valakit, vagy valakiket, mint a normál ember élet iránti tisztelet. Kár érte.
És ez után jött aminek jönnie kellett, hogy is remélhettem azt, hogy harcolni jöttek..
Szinte Mirika után rögvest felszólalva, bár Hinari szó nélkül hagyta, de ezt már korábban sejtettem miért. Nem véletlen tette meg ő is lépéseit pár héttel ezelőtt. De ezt nem hagyhattam csak így a levegőben.
- Mi az, hogy rajtunk kéred számon a vezetők halálát? Ezek sokkal hibásabbak - mutattam a vörös indikátorosok felé. - Én annyit tehetek, hogy kutatom fel a bandákat és bebörtönözöm őket, ahogy csak tudom, de én nem verem erre a mellem - vettem fel a hangsúlyt, miközben végig a kislánynak beszéltem. Csak most. A járkáló bábu továbbra sem izgatott igazán, amíg egyetlen sötét elf is respawnol a játékban, addig a moboknak nincs érvényes szava előttem, kivéve Normot és ÁK-t - tudtommal, mindkét céhben benne voltál, akiknek a vezéreit, tehát saját felettesed nem tudtad megvédeni. Judy esetében - fordultam Ozirisz felé - bocsájts meg - majd fordultam vissza a kislányra - nem tudom milyen okon emelted ki az ő nevét, de ha kiderül, hogy ezen gyilkosságok mögött ti álltok, én.. - megöllek, levadászlak, ledoblak a szint széléről, vagy saját módszereiddel nyíratlak ki, ahogyan te is tetted, sok barátommal. Szám csukva maradt, de pillantással ölni tudnék, végül csak legyintettem egyet. Majd kissé össze kapva magam folytattam - nem állok jót azért, amit tettél - fejeztem be végül. - Ez a Sayonara, amit említettél, mi az, hogy ötvenes szinten megálltak, nem tudnak tovább fejlődni? Mire célzol ezzel? És Kayaba Akihikohoz mi közöd van, Shukaku? - kérdeztem ezúttal egészen más hangnemet felvéve. Ismerheti a tömeggyilkos őrültet, aki miatt, itt bent ragadtam, hogy elveszítsek mindent, ami mégha egy kicsit is fontos volt, és arra kényszerítsen engem és Niot, hogy végig játsszuk ezt a "játékot"? Nagyon kíváncsi vagyok a válaszára, ha meg elfut, vagy kikerüli, felkeresem és kiszedem belőle, mi köze van hozzá. Súlyosabb bűnt követhetett el, mint bármilyen vörös indikátoros játékos, ha tényleg van ismeretsége a kitalálóval. Ezek a pirosak, játéknak tekintik, de emberek halnak meg a kezeik között, ez a kislány vajon falaz, annak a tömeggyilkosnak? Kezem ökölbe szorult, és kardomat lehívva oldalamra, vártam válaszát.

by **Malcolm** Csüt. Ápr. 30 2015, 20:47

Onnantól kezdve, hogy Asuka is betoppant, már minden ment, mint a karikacsapás. Sorra érkeznek meg a címzetes birkák a vágóhídra, Malcolm pedig könnyedén előadja, hogy ő most mennyire meg van lepve és milyen elképesztően gyorsan és gördülékenyen összeszerveznek egy frontharcos csapatot. A nyilvánvaló logikai hibákat szándékosan elengedi a füle mellett és csendben meghúzza magát a boss kapuja előtt kucorogva. Egyértelműen egy tapasztalatlan játékos benyomását kelti, viszont lelkes kezdő frontharcosként köszönt minden újonnan érkezőt és meghajlással köszönti őket, Athonyként bemutatkozva. Az esetleges rosszalló tekintetekre ügyet sem vet, a kialakuló vita viszont belül roppant mód szórakoztatja.

Csak akkor szólal fel, amikor már csihadnak a kedélyek, akkor is félszegen, kezét feltartva igyekszik jelezni, hogy szeretne szót kapni. - Bocsika, szabad hozzászólni? Elnézést, igazán nem szeretnék tiszteletlen lenni és beleszólni a dolgokba, csak jelezni szeretném az információimat, ha szabad. - Kezeit tördelve néz a többiekre, majd ha észreveszik és lehetőséget kap rá, akkor folytatja. - Hááát... szóval az a helyzet srácok, hogy kb egy órája találtam meg a boss kapuját és eldobom az agyam, hogy ti máris ide értetek és harcra készen igyekeztek segíteni. Szophie azt mondta, hogy menjek be nyugodtan felderíteni, de ha esetleg akadna segítőtársam, azt megköszönném, mert még sosem voltam bossolni és nagyon izgi ez az egész. Jah és vettem ilyen sütikéket és volt bennük bossinfó, azt elmondom szívesen, hogy hasznomat is vegyétek. - Előhúz a zsebéből két gyűrött cetlit, amilyeneket a kínai szerencsesütikből szokás megszerezni, majd hangosan felolvassa. - Az első: A második fázistól a boss egy véletlenszerű játékost megszáll, aki a legkisebb HP-val rendelkező játékosra támad. És a második: Sólyom totem rakásnál a boss +1 támadást kap egy véletlenszerű célpontra. - A dolgát elvégezte, innentől kezdve várja a többiek reakcióját és a harc kezdetét. Az meg sem fordul a fejében, hogy mindezek után nem fogják beengedni. Fő a magabiztosság. Jah és hogy piros az indikátora? Na és... a parancsnoké is Razz

Fontos infó: Partyba lépéskor Malcolm karaktereve MTM, esetleges switch esetén "SWITCH MTM"-et kell mondani.

by **Shukaku** Csüt. Ápr. 30 2015, 21:07

Shu arcán egyre nagyobb mosoly terül el amikor Yuichi is megszólal. Ez most vele van vagy ellene?
-Rajtatok kérem számon, igen. Nem a bandákat kell kutatni, hanem egyetlen egy bandát. Azt, aki Anat haláláért felelős. Én elhiszem, hogy sokat tesztek, és mindenki hálás nektek ezért…
Egyáltalán nem kötekedős a hangja, tényleg hála cseng benne.
-De a legfontosabbat, a legerősebb gyilkosokat nem is próbáljátok meg felkutatni, és fogalmam sincs, hogy miért. Mirikának is mondtam, hogy segítek. Hinarinak is mondtam, hogy segítek. Miri azt mondta, hogy ő frontharchoz ért nem bűnüldözéshez, Hina meg azt, hogy nem lehettek ott mindenütt. És ezzel el lett intézve. Mintha direkt nem akarnátok keresni őket. Mintha félnétek tőlük, pedig most mondta Miri, hogy nincs semmi rendszer benne. Akkor miért nem? Miért nem keresitek azokat, akik a barátainkat ölik, miközben idegenek kéréseit teljesítitek? Ennek mi értelme van?
Egy kicsit hallgatott. Arra, hogy nekik közük lenne bármihez nem mondott semmit. Ezt ő sem gondolhatja komolyan.
-És a te gyűlöletedben sincs semmi értelem. Tachibana lesz a parancsnok, de Anthonyt elküldenétek, mert vörös.
Az ötvenes szintes kérdésre csak mosolyog és csóválja a fejét.
-Olvasd el a rendszerüzeneteket amiket kapunk Kayabától. Nem az összes spamm. Kayaba Akihikohoz pedig annyi közöm van mint nektek.
~Vagy egy kicsit több. Vagy sokkal több.~
Malcira viszont nagyokat pislogott, és elnevette magát. Végre egy jó hír.
-Ennyire divatos lett a sütis akcióm, hogy más is csinálja? Le kellett volna védetnem.

by **Asuka** Csüt. Ápr. 30 2015, 21:16

Szépen, sorra megérkeznek az emberek. Vele együtt pedig a bullshit kommandó is megérkezett. \o/ Ezt a rossz szervezésnek tudom be, hiszen hiába vette a fáradtságot Szophie, hogy egyenként találkozzon az emberekkel, ennek ellenére még sem sikerült elsimítania a konfliktusokat. Ren jelenléte még mindig kérdés, ahogyan úgy tűnik, a régi sérelmek is feljönnek. Mindenféle halott nevével kezdenek el dobálózni, aztán pedig Yuichi is goni, és ujjal mutogat rám, meg ilyesmi. Sad

Megkapaszkodok a legközelebbi emberben egy pillanatra (aki ezúttal Chan), aztán pedig hatalmas krokodil könnyek gyűlnek össze szemem sarkában, a táskámból pedig kihalászok egy kendőt, amivel megtörlöm a szemeim.
- Bo-ho-bocsi. - kérek elnézést a cicás lánytól, amiért épp az ő karjába sikerült belecsimpaszkodnom, s el is engedem őt. Megtörlöm újra a szemeim, amik éppen csak kivörösödtek, de legalább nem kezdek bele hosszadalmas bőgésbe.
- A világ nem fekete vagy fehér, Yuichi. Nem vagyok felelős olyan barátod haláláért, akit még csak nem is ismertem. Bezzeg ha zöld lenne a fejem felett ez az izé, akkor az más lenne? Képzeld, nagyon is rosszul esik, hogy ujjal mutogatsz rám olyan dolgokért, amikhez nekem semmi közöm. - még egy utolsó szemtörölgetés, ezután viszont Hinari felé fordulok. Annak ellenére, hogy ő egy bűnüldöző céh vezére, nagyon is korrekt volt a legutóbbi bosson. És rengeteget segített nekem. Furcsa módon egyfajta tiszteletet ébresztett bennem. Ezt pedig igazán csak Harunak sikerült ezelőtt.
- Szívesen alávetem magam bármiféle nyomozásnak, ha ezzel végzünk. Én nem akarok senki ellensége lenni. Nincs titkolnivalóm... és már Shuunak meg Timidusnak is elmondtam mindent, amit tudok. Sőt, még segítek is nekik gyilkosokat keresni. Most viszont az új szintre kell koncentrálnunk... és, és akkor hamarabb vége lesz. És akkor majd ráérünk az ellentétekkel foglalkozni. - sértve érzem magamat, amiért Yuicica ujjal mutogatott rám. Gonoszság. Sad

- Sütik! *-* Én Shuutól kaptam először ilyen sütit. Biztosan nekik is megtetszett. ^^ - drama queen módjára félrevonulok, hallgatva a további bullshitet is. [20. boss] Dramaqueen

by **Hinari** Csüt. Ápr. 30 2015, 21:44

Eddig nem szóltam. Nem láttam értelmét. Yuichi kifakadására viszont felemeltem a pillantásom, majd ellöktem magam a sziklától, és odaléptem a fiú és Mirika közé. Láttam, hogy Yui vissza akar vágni, de rátettem a kezem a vállára, és biztatón mosolyogtam rá, megrázva a fejem.
- Te sem vagy ott mindenhol - fordultam végül a kislány felé, hangomban semmi düh vagy feszültség nem volt - Ha ott lennél, nem mondanál olyan dolgokat, amit mi jobban tudunk, mint te. Például hogy mikor mit próbálunk tenni, mit akarunk tenni és mit teszünk. Egy kicsit kevésbé kellene haragudni az emberekre és nem a céhemre kenni mindent, ami sérelem téged ért. Hidd el sok értelmetlen haragtól megkímélnéd magad.
Válaszra pedig nem vártam, ahogy befejeztem, már fordítottam is hátat nekik, arccal a társaság felé fordulva. Végignéztem elsősorban a céhtársaimon, de egy mosolyt küldtem Miri felé is. Ráfért, neki valószínű mindenkinél jobban fájtak a pet szavai.
- Rendben - bólintottam Asuka felé, aki indikátora ellenére legalább nem az ellentétek kiélezése miatt volt itt - Szóval - emeltem meg a hangom - Egyetértek Channal, ennek nincs itt az ideje. Koncentráljunk inkább az előttünk álló harcra ahelyett, hogy a másiknak ugranánk. Aki harcolni, segíteni jött, az maradjon és szavazzon, aki pedig nem, az ne szítsa tovább a feszültséget, és ne hátráltassa a csapatot - rájuk se kellett néznem, úgyis tudták, hogy róluk van szó. Ha Shukakuék mondtak is valamit, egyszerűen nem vettem tudomást róluk. Hiba volt idejönniük. Beleütni az orrukat mindenbe a front ellen, minden alkalommal, amikor csak tehették. Kicsit fontosabbnak gondolták magukat, mint amik... de legalább mostmár a többiek is látták, amit látni kellett.

A srác infóját persze szkeptikusan fogadtam az előző boss óta. Ki tudja, ki vágta át Enherielt akkor, de az biztos, hogy szánt szándékkal akarta nehezebbnek beállítani a bosst, mint ami. Egy ismeretlen, vörös indikátoros szavára amúgy sem adtam túl sokat.

by **Shukaku** Csüt. Ápr. 30 2015, 22:36

-Én feltettem a kérdést. Feltettem a kérdést ezerszer, szépen, türelmesen, és te mindig ugyanúgy hajtottál el. Számtalanszor megkérdeztem, hogy miért nem tesztek valamit azok ellen, akik a barátainkat ölik, és te nem adtál választ, ahogyan most is csak elfordulsz. Shu hülye, Shu kérdéseire nem kell válaszolni. Az sem számít, hogy éppenséggel a frontot segíti azzal, hogy minden idomárnak lehetővé tenné az új fegyver megszerzését, nem csak Rennek. Ilyenkor Shu csak dicsekszik biztosan, és az érdem a tiétek, mert ti szép csöndben nem mondjátok el, hogy mennyi mindent tesztek, de biztosan sokat. Csodálkozol ha dühös vagyok? Csodálkozol, ha vádaskodom? Szerintem ezek után nincs min csodálkozni. Persze ez biztosan csak engem érdekel. Köszönöm szépen, hogy végighallgattatok minket. Ha valaki majd kiesik, az kap még sütit.
Leült egy kőre, Timidus pedig mellé feküdt, majd elkezdtek sütizni. A lány még vetett egy kérlelő pillantást az idomárok felé, egy bocsánatkérőt Asuu és Anthony felé... ám többet nem szóltak.

by **Ryuninji Ren** Csüt. Ápr. 30 2015, 23:40

- Milyen csapatot? - Szólalok meg végül. Jó ideje itt vagyok már, csupán kicsit távolabb helyezkedtem el. Hallgatózásomnak hála nem volt eddig szükség arra, hogy velük vegyüljek. sikerült megállnom, még a sértegetések ellenére is. De az én türelmem is véges, arról nem is beszélve, hogy ritka alkalom az olyan, amikor csendben ülök és hallgatok.
- Egy szervező, aki azt sem tudja mit csinál. Egy parancsnok, akit senki nem követne, és tagok akik egymást marják. - tapsolok egy nagyot. Engem végülis nem zavar, hogy nem tartanak a csapat tagjának, hisz én sem tartottam magam soha annak, és nem is akarok tag lenni.
- Meg lehet nyugodni. Nem kívánok részt venni a harcban ennek a.... csapatnak a tagjaként. - mutatok körbe, érintve minden egyes jelenlévőt.
- Mivel senkinek nem szeretnék a lábára lépni, a csapatotok átlép a kapun, majd harcol. Aztán ha esetleg elbuktok, bemegy az én csapatom és szerencsét próbál - mutatok magamra és a mögöttem vigyázzban álló petemre.
- Mindenki elégedett?- kérdezem. Ha nekik egy gyilkos parancsnok kell, én meg nem, hát ez van. Talán jobb is így, hiszen élénken él még bennem a múltkori eset, amikor is elvégeztem a munka nehezét, aztán felnyársaltattak a sárkánnyal.... Nekem erre nincs szükségem Suspect

by **Tachibana Makoto** Pént. Május 01 2015, 02:11

Nem tettem sok mindent azt leszámítva, hogy hegyeztem a fülemet és figyeltem. No nem a kislányra és házisárkányára, meg a körülöttük zajló vitára, hanem arra, hogy ki milyen információt hozott és kinek milyen a hozzáállása a parancsnok személyéhez. Szophie már megosztott velem egy információ morzsát, és most kaptam még kettőt, de egyelőre nem álltak össze koherens egésszé. Vakon fogunk bemenni, hogy szeretem én ezt :] Aztán tekintve, hogy elcsendesedett a vita, azt véltem feltételezni, hogy egy kicsit fel tudom hívni magamra a figyelmet, ezért felemeltem a kezem.
- Azt hiszem most én vagyok a soros a bomlasztásban :] Hiszitek vagy sem, az én célom az, hogy legyőzzük ezt a bosst. Azonban egyesekkel ellentétben... - és itt Hinari-chanra pillantottam - ...számomra nincs jelentősége annak, hogy hányan fejezzük be a harcot. Csak azokat kívánom megóvni, akiknek több haszna van annál, mint hogy állják az ütéseket: a sebzőket és a gyógyítókat. A tankok, legyenek bármilyen fontosak is, amint elvesztik a HP-juk, egyszerű kolonccá válnak, el kell fogadniuk, hogy a szerepük addig tart, amíg képesek ütéseket felfogni. Ennek szellemében kívánom iránytani ezt a... csapatot. Ha valakinek ez nem tetszik, nem muszáj itt maradni :] - vigyorodtam el, majd a szokás szerint hisztiző Ren-kun felé pillantottam.
- Én kifejezetten szeretném, ha részt vennél, Ren-kun. Ha bejössz velünk, szabad kezet kapsz, és még meg is köszönöm neked a segítséget, ha óhajtod :] - ajánlottam fel mindenki kedvenc primadonnájának, aztán újra a nagyérdemű felé fordultam.
- Akinek van bármilyen infója még arról, mi vár ránk odabent, az mihamarabb tájékoztasson - közöltem, majd zsebre tett kézzel figyeltem, ki emeli a kezét, vagy szólal meg.

by **Enheriel** Pént. Május 01 2015, 09:27

//bocsika a késésért, 404-es error...//

Shu Előtt
16:50. Sikerült ide érnünk még időben. De félek, viszont nem csak a boss miatt. Ott volt egy vad idegen, Tachi, s az, akit a legkevésbé se akart szerintem senki se látni: Shukaku és Timidus.
- Mi az, jöttök megnézni a bossharcot?O.o - kérdezte tőlük Villámlás, de választ nem kapott, így nem zavartatta magát meg őket. Szophie volt olyan kedves, hogy hozott sütit mindenkinek.^^
- Sziasztok. ^^ - mosolyogtam, ám nem volt az őszinte. De nem a nem kívánatos személyek miatt, hanem mert Anatole halála miatt állandóan az a rémkép jár az eszemben, hogy megölik a céhem egyik tagját. Attól féltem, hogy Minori is taln annak a gyilkosnak az áldozata lett. Attól féltem, hogy Suzume is talán se magától tűnt el. A szemeim is jól mutatták, hogy aggódok. Mikor mindenki megjött, Szophie elmondta, hogy mi lesz: először is Tachibana lesz a parancsnok. Nagyon nem tetszett ez nekem. Egy switch-elést se hajlandó megtenni, ha olyant kell, akit lenéz, akkor miért hinném én el, hogy nem-e olyan dolgokra kéri meg az embereket, ami megöli őket? S ennek tetejébe kijelentette, hogy a sebzőket és a gyógyítókat védi inkább, mint a tankokat. De megbízom Szophie ítélőképességében, s hogy nem tett szörnyű hibát ezzel. A másik az, hogy Rent nem csak én meg Villámlás nem akarja látni. S itt ez az idegen, Anthony. A szeme nem állt jól szerintem se. Szóval meg kell szavazni Ren s Anthony sorsát.
- Ren egyértelműen inkább menjen haza. Az utóbbi bossnál, illetve máskor is már bebizonyította, hogy nem alkalmas frontharcosnak, sőt, semmilyen csapatban nem való. Ami Anthony-t illeti, tartózkodom. Ha jön, akkor legyen óvatos. - ennyit tehettem jelenleg a szavazást illetően. Ám amikor mindenki szavazott, megszólalt Timidus... Megint jöttek ezzel a „ti mocskos önző alakok vagytok, mert szerintünk ti csak az itemre mentek” dumával. Utána azzal, hogy kaptak tőlem közvetetten egy levelet. Ez meg miről beszél? Azonnal töröltem ennek az őrült lánynak a levelét olva-- Snowcat! Biztosan ő írt nekik! Majd beszélek vele! Utána jött, hogy lett egy új idomárfegyverhez recept, de az illető magának akarja megtartani. Ez biztos csak Ren lehet, mert ő mutatta meg magát eddig ilyen önzőnek. S azzal, hogy vadásznak a céhvezérekre. Először Peter-rel jött, akit alig ismertem, viszont feldühített, mikor csak úgy kijelentette, hogy a céhe szerinte jelentéktelen volt a frontnak, ahogy ő is, mert nem ugrottunk azonnal kideríteni, hogy mi történt vele. Mégis hogyan, mikor azt se tudta a fele, hogy eltűnt?! Egyre jobban remegett a testem, hiszen hiába volt az a nagy segítség Shu-tól, hogy elmondta, hogy tényleg Ren az, aki nem akarja megosztani az új idomárfegyvert, de Timidus rontott a helyzeten, mikor kijelentette: „Vadásznak rátok, mint a mezei mobokra, és ti továbbra sem tesztek semmit.” S hogy csak azzal érjük el, hogy ha adunk nekik esélyt a bossokhoz, hogy uralkodjanak rajtunk, mert szerinte csak magunkkal foglalkozunk. Mirika már ugyan megmondta nekik, de csak folytatódott az egész, s ennek tetejbe Ren s jtt arcoskodni, így a végén:
- HAGYJÁTOK MÁR ABBA! - kiáltottam hirtelen, majd térdre rogytam, s sírva fakadtam. Nem bírtam ezt már. Nem elég, hogy így is kevés a bizalom s a csapatmunka Ren s Tachi miatt, akinek legalább annyi gerince volt, hogy beismerje, nem fog mindenki védelmére kelni, de Shu és Timidus csak megpróbálja a saját elképzeléseik miatt megölni ezt a keveset is. Villámlás átkarol a szárnyával, hogy vigasztaljon, miközben mérgesen nézett Shu-ra és Timidus-ra.
- Hogy mindig ilyenkor kell intézkednetek... - morogta feléjük.

Shu után:
Mivel én még mindig sírtam, Villámlás vette át a stafétát:
- Szóval Anthony állítása szerint megszáll véletlenszerűen egy játékost, s azt üti vele, akinek a legkevesebb HP-ja van... Viszont ez azt jelenti, hogy nem szabad hagyni, hogy a fontosabb, s elnézést, akit megbántottam vele, tagokat támadja esetleg. S ha lehetséges, akkor ezeket a totemeket is le kell azonnal ütni. Persze ha nem átverték a fiút, mint Enhi-t.

by **Szophie** Pént. Május 01 2015, 13:31

Mint egy nagyra nőtt kisgyerek a cirkuszban, ültem ott mosolyogva, sütivel tömve szüntelen a fejem. Hogy nem tudtam volna, mit csinálok? Így ismertek ti engem? Ugyan emberek, megmondtam, hogy unatkoztam. Ez a változás pedig pont elég volt ahhoz, hogy felbolygassuk a szokásos csendes rendet. És a konfliktusok előtérbe helyezése azt jelenti, hogy egyszerűbb lesz majd utána el is intézni mindent.
És ha végül nem is megyünk be harcolni? Legyen úgy. Süti van elég, kihúzzuk estig, aztán ha elfogy, és mindenki kibeszélte magát, vagy hazamegyünk, vagy be.
Elmondtam. A konfliktusokat csak úgy lehet megoldani, ha beszélünk róla. Ha nem tartja mindenki magában. Itt az ideje, hogy ne egymás háta mögött beszéljen a nép.. Komolyan, elegem volt már ebből.
Olykor-olykor fel is nevettem, ám általában csak csendesen kuncogtam, vagy egyszerűen csak mosoly ült az arcomon. De nem szóltam. Higgyen mindenki azt, amit akar. Végül is ez az egész csak azt mutatja, hogy hatalmamban áll káoszt is teremteni. Én akartam így, én szerveztem így. És tudtam, mit teszek. Mint a kinti döntéseim. Azokkal is képes voltam felkavarni a közvéleményt, ha úgy akartam, bár akkor sosem voltam ennyire közeli szemlélője az eseményeknek. Elég Hinari arcára nézni ahhoz, hogy elégedett legyek. És ez lehet, gonoszul hangzik. A barátnőm ő, de közben annyira tudatlan. És mégis azt hiszi, neki van igaza mindig. Vagy ha nem is tudatosan hiszi, a sajátján kívül más álláspontját csak nehezen fogad el.. Ezt a múltkor tapasztalhattam. Biztos vagyok benne, hogy kevésbé szórakozik jól, mint én. Olyan kis butus..
- Shu.. Ez a mi szórakozásunkra van. Yoshi is jöhet. De nem tilthatod ki a gyerekek felét a vidámparkból. – súgtam oda a lánynak egy pillanatban, amikor nem ostromolta őt senki.
- Nem a haladás a cél, akkor Kayaba a bossokat meg sem tervezte volna, mint hátráltató tényező. És mennyivel unalmasabb lenne a világ.. Most nézz körül. Hát nem szórakoztató?
Ejj, megéri legközelebb is sietni a takarítással, úgy érzem. Aztán ki tudja, akkor lesz-e kedvem rendesen csinálni.

by **Kusumi Ayani** Pént. Május 01 2015, 16:29

Szó mi szó, kis híján tényleg késve értem oda, de végül én is csatlakozok Mirika mellé, még szerencsére pont időben becsúsztam. Ahogy nézem én értem ide utoljára... Ejj sajna nincs szerencsém. Szophie felvázolta a dolgokat, és kissé tényleg meglepődtem, hogy Tachibanat nevezte ki parancsnoknak. Nem igazán tudtam elképzelni, hogy a csapat érdekeit nézi, de mindegy... Ahogy Szophie mondta mindenki a saját szakállára dolgozhat. Kicsit feszült lettem, mikor Yuit megpillantom, de próbáltam nem kimutatni. Bár már nagyjából túltettem magam rajta, azért még mindig nagyon fájtak a dolgok. Mivel jó páran egyre jobban egymás után felszólaltak, így magamban tartottam egyelőre a mondandómat, majd végül ha egy perc csönd támad, gyors én is közbe szólok.
- Bocsi, hogy zavarok, de most én is szeretnék felszólalni. Én Rennel úgy vagyok, hogy sajnos ez van, ilyen a stílusa. Valóban nem egy csapatjátékos, de legalább megjelenik, és néha azt teszi, amit mondanak neki. Való igaz, hogy a krokisnál akadtak problémák, de úgy vélem eddig több hasznot mutatott, mint kárt, mégha ez nem is úgy tűnik. Én arra szavazok, ha Ren mégis be akarna jönni, akkor nyugodtan megtehesse, ahogy az új tag is. - végül bocsánat kérően Hinarira nézek, majd kicsit mérgesen Shu és Timi felé - Shu nagoyn nagyra becsülöd a Sayonarat, de ha nem vetted volna észre az ő tagjaik között is találhatóak kétes származású vörösök, akikről semmit sem tudunk szinte. A fegyverzet kérdésében meg nem értek veled egyet. Való igaz, hogy nem szép dolog megtartani az új fegyvert csak magunknak, de lásd be, hogy a Kovács megdolgozott azért a receptért, és ő dönti el, hogy mi legyen a sorsa. - végül egy kicsit elhallgatok, de nem bírom bent tartani - Őszinte leszek Shu, és bocsi ezért. Én előbb tűröm meg a sorunkba Rent, vagy Tachit, mint téged vagy Timit. Ren és Tachi legalább bejönnek a terembe, és harcolnak. Te most jelensz meg 2. alkalommal a boss terme előtt, és 2. alkalommal kezdesz el vádaskodni, mint ahogy a légkör is sokkal feszültebb most, és nem a boss közelsége miatt. Nem tudom, hogy bejössz-e vagy sem, de kérlek arra, hogyha legközelebb is meg akarsz jelenni a boss terem előtt, ne azért tedd csak, mert hülye vitát alakíts ki, mert akarva, akaratlanul ez történik. - végül fújok egyet, majd Tachi felé fordulok - [color:219f=#cyan]Nem tudom Szo mennyit osztott meg veled, de gyors elmondom, amit tudok. A boss ereje 5, a speciális képesség pontja 20. Nőnemű a boss, illetve képes szárnyakat növeszteni, vagyis egyszerű logikát követve repülni is. - végül Szo felé fordulok bocsánatkérően - Bocsi, hogy mégis beleszálltam a vitába, de nem tudtam ismételten hallgatni.
Végezetül Miri mellé állok, és a falnak támaszkodva a földet kezdem el nézni.

// 2x Napszak gyűrű, lvl 7 Nevelés Kesztyűe //

by **Chancery** Pént. Május 01 2015, 17:40

-Van egyébként bármi jogotok arra, hogy bíráskodjatok mások felett?
Igen, kezd bennem is nőni a feszültség, ez tény és való. Elég sokan félre is vonultak inkább, főleg Saya, akit jóformán már alig látok, úgy elbújt egy szikla mögött és ahogy látom, magában sustorogva próbálja nyugalomra bírni magát. Ezen kívül már én is látom; itt két tábor van, és ez a két tábor marakodik egymással. Miután Ayani is felszólalt, hiába fájt, amit mondott, miszerint Shuékat nem tűrné meg közöttünk, végig vártam, amíg befejezi, majd ismét kiálltam középre.
-Ren elég nagy fiú, el tudja dönteni magától is, akar-e jönni avagy sem. De kérdem én, van értelme ezeknek a harcoknak, ha mindig csak a vitákat elevenítjük fel vele? Van értelme az egésznek, ha nem vagyunk képesek bízni egymásban és alkalmazkodni?
Körbenéztem, majd Enheriel mellé álltam és kinyújtottam a kezem, hogy ha szeretné, segítek neki megnyugodni.
-Mindenkivel történtek mostanában tragédiák, amik miatt idegesek vagyunk, és ezt az idegességet a másikon vezetjük le. -nézek elősorban Mirikára, Ayanira és Hinarira. -És tudom, milyen nehéz félretenni a keserűséget. Amondó vagyok, ezt a bosst ne most támadjuk meg. Előbb mindenki nyugodjon meg, és készüljünk fel úgy, ahogy az előzőre is. De ha mindenki úgy érzi, képes lenne most összeszedni magát és tiszta fejjel, minden sértődést félretéve harcolni odabent annak érdekében, hogy végül Burokhasználat nélkül jöjjünk vissza sütit enni, akkor tegyük meg és induljunk.

by **Silver** Vas. Május 03 2015, 13:20

Meglepően csendes maradtam, de igazság szerint számomra ez még mindig új volt. Másodszor néztem szembe egy ekkora csapattal és magával a szintfőnökkel, az újdonság pedig visszafogottá tett még úgy is, hogy magam körül mindenkit láttam már legalább egyszer. Legalábbis a céhből. A kapu előtt már más volt a helyzet, a sok arcból alig egy-kettő volt ismerős. Gyorsan elveszítettem a fonalat, azt sem tudtam, mire reagáljak és mire ne. Apró, pici pontnak éreztem magam és irigyeltem kicsit azt a macskafüles lányt, aki képes volt valamennyire lehűteni a kedélyeket az összevisszaság ellenére is. Én pedig inkább vettem egy nagy levegőt, és próbáltam nem húzni a számat Miss Szophie döntéseire. Emlékeztettem magam, hogy nem ismerem azt a fickót, és nem szabad elítélni valakit csak azért, mert a feje felett valami más. Miss Hinarira is gyakran pillantottam, a reakcióit keresve, de szokás szerint szűkszavú és csendes volt.
- Er... I have one... vagyis kettő - emeltem fel végül a kezem a felszólításra, aztán vártam egy kicsit, hogy biztosan rám figyeljen - Totemek vannak bent, és mindenkinek rá kell mutatnia egyre, amikor ő jön, aztán mondani, hogy tigris, hal, kígyó vagy sólyom. És ha egy totemen meglesz +3 totem, és eléri a maximum magasságot, akkor lekerekül a teteje és fényleni kezd. Az összeállítás mindegy, csak a magasság számít. And... that's it. - próbáltam összefoglalni, minél pontosabban idézve a cetlikről. Remélem nem hagyott cserben a memóriám, bár valahol még megvannak azok az információk.
- Én megbízom a döntésedben, Miss Szophie, legyen az akármi - tettem hozzá a lányra nézve. Nem ismertem egyik szavazásra bocsátott játékost sem, de ha kétségbe vonnám egy társam döntéseit, azzal elárulnám őt. Szóval követni fogom, akár a halálba is, hogy aztán megmenthessem tőle és ha kell, feláldozzam saját magam. Akár egy igazi hős.

by **Ozirisz** Hétf. Május 04 2015, 12:59

Ismét egy bossharc. Bár annak ellenére, hogy a második bossharc, amin résztvenni készülök, van egy olyan érzésem, hogy nehezebb lesz, mint az előző. Abból kiindulva, hogy a 10.bosst is elég nehézkes volt legyőzni az akkori frontosoknak, és azután lett elérhető jópár dolog Aincradban. Valószínűleg ez, a 20.boss is hasonlóan nehéz lesz, szóval... burkolásra fel!
Csatlakoztam a céhtársaimhoz a 20.szinten, és elindultunk az új kihívás felé. Ám akkor még nem sejtettem, hogy nem a boss lesz a kemény dió. Mintha minden a feje tetejére állt volna, kitört a veszekedés, egymásra mutogatás, és hasonlók. Beavatkozni túl sok kedvem nem volt, inkább hagytam kibontakozni Shukakuékat is és a céhtársaimat is. Inkább kíváncsi voltam, mi fog kiderülni. Shu és a sárkánya többet tudnak, ki, vagy kik állhattak Darkness mögött. Minden apró információmorzsára igyekeztem figyelni, és elraktározni. Igaz, korántsem tudtam meg eleget, és ahogy sejtettem, az információk kikerültek engem.
Csak támaszkodtam a fal mellett, és figyeltem az események forgását, avagy a szokásos délutáni showt. Közben bontottam egy söröcskét, és néha-néha kortyoltam belőle egyet-kettőt, avagy ennek épp most az ideje. Vannak dolgok, amik határozottan nem tetszenek. A leginkább ez a feloldhatatlan ellentét Shu és a Liga között. A másik pedig ez a fejetlenség, ami itt megy mostanában... na erre inni kell.

by Ajánlott tartalom

[20. boss]

[20. boss]

Re: [20. boss]

Re: [20. boss]

Re: [20. boss]

Re: [20. boss]

Re: [20. boss]

Re: [20. boss]

Re: [20. boss]

Re: [20. boss]

Re: [20. boss]

Re: [20. boss]

Re: [20. boss]

Re: [20. boss]

Re: [20. boss]

Re: [20. boss]

Re: [20. boss]

Re: [20. boss]

Re: [20. boss]

Re: [20. boss]

Re: [20. boss]

Re: [20. boss]

Re: [20. boss]

Re: [20. boss]

Re: [20. boss]

Re: [20. boss]

Re: [20. boss]