[T4] Mirika Angyali Páncélboltja :3

Amíg várakozott, mivel nem tehetett mást, nézelődött. A pult elől azonban nem mozdult el, csak onnan tanulmányozta az üzlet berendezését. Ugyan nem találta különösen érdekesnek, de valamivel el kellett ütnie az időt. Végre azonban belépett valaki a helyiségbe azon az ajtón, ahol az imént az a lány bement. Jó kiállású férfi volt, szimpatikus benyomást keltett, de mégis volt valami benne, ami miatt Kirio feszültsége nem oldódott fel. Persze az is lehet, hogy a rá kint váró megbízója által keltett félelem miatt nem tudott felszabadulni. De nem, a férfi magabiztossága volt az, ami mellett nem érezte kényelmesen magát. Lesütötte a szemét, olyan kérdéseket kapott, amikre nem volt felkészülve. Tachi csak annyit mondott, adja el ezeket az érceket és csináltassa meg a lehető legtöbb felszerelést, ami a listáján van. Hosszú másodpercek teltek el, mire a fiú meg tudott szólalni.
- Kettő van nálam, de nem igazán tudom, mennyit érhetnek. Én izé... azt hittem vannak megszabott árak - bökte ki, próbálva némi határozottságot erőltetni magára. Viszont a másik kérdéssel nem tudott mit kezdeni. Voltak nála bőrök, de nem mert olyasmit tenni, ami esetleg felbosszanthatta volna a vörös indikátoros játékost.
- Ami azt illeti... azt m... vagyis vannak nálam még ércek, de abból szeretnék felszerelést készíttetni. Ha lehet... Sajnos nincs sok pénzem - úgy döntött ragaszkodik az előre kigondolt formulához, és bízott benne, hogy tájékoztatják. Kicsit megriadt, kis híján elszólta magát, de azt a látszatot kellett keltenie, hogy minden az övé. Az ércek, a pénz, és az elkészült felszerelések is.

Kettő darab nekem nem elég, ugyanis hála a mohóságomnak, az ujjamon lévő gyűrűhöz már elhasználtam egy halvány rubintot, ami máshoz is jól jött volna. Lényegtelen, minden okkal történik, és amúgy is új beszállításra várok alapanyagok terén. Viszont legalább ehhez a kettőhöz hozzájuthatnék olcsón.
- 25 aranyat tudok maximum ajánlani a halvány rubintok darabjáért - jelentem ki alkut nem tűrő pillantást vetve a fiúra - Mennyi az a nem sok? Lehet meg tudjuk oldani ügyesben is...
Míg kinyögi a választ, addig azon morfondírozok, mégis hogy a csudába juthatott hozzá alapanyaghoz ez a nyápic kölyök. Egyre jobban furdalt a kíváncsiság, de első körben a nevét kellett kicsikarnom, hogy Kota lenyomozhassa majd a besúgónál.
- Hmmm, mit is mondott, mi az ön neve? - vonom fel a szemöldököm játékosan, aztán eszembe jut, hogy még én sem mutatkoztam be - Ó, elnézését kérem, elfelejtettem én magam megtenni ezt az udvariassági formulát: Anatole Saito vagyok, az Archangel céhbolt páncélkovácsa, az Angelic Voice céh tagja. Bizonyára hallott már rólunk, ha jó hírünk ideröpítette - ezer wattos mosolyt villantok, majd tovább terelem a szót, ha ő is megteszi a bemutatkozást - Azt még nem mondta, hogy mit szeretne készíttetni magának... Nos?

Látszott rajta, hogy kicsit fellélegzett, mikor az ajánlatot megkapta. Nagyon tartott tőle, hogy neki kellene majd egy számot mondania, holott fogalma sem volt az árakról. Ami azt illeti, számára ez a kétszer 25 arany is már rengeteg pénznek számított. A kezdőtőkéjénél több sose volt nála, minden pénze ráment a szállásra és az ételre, és mivel nem harcolt szinte semmit azon túl, hogy sárga játékosokra vadászott, így nem is volt honnan utánpótlást szereznie. Ráadásul most Tachi is elvett tőle mindent.
- Rendben - bólintott félénken, majd némi érthetetlen motyogás után hozzátette - Körülbelül 100 aranyam lenne így.
Kicsit bátortalanul ejtette ki az összeget, elég hihetetlennek tűnt számára. Persze az egésszel így volt, ércet sem látott még soha ezelőtt, és a kezdő felszerelésnél erősebb fegyvereket is csak irigykedve figyelte eddig. Ugyan nem volt zöldfülű, ha MMO-król volt szó, de ez az egész virtuális világ túlságosan reális érzetet keltett benne, márpedig nem volt jó beszélőkéje. Az újabb kérdésre aztán ismét lesütötte a szemét és ezúttal elhúzta a száját is. A becenevét szégyellte, nem volt már többé az Igazság harcosa, csak egy szerencsétlen vesztes.
- Kirio vagyok - válaszolt végül szűkszavúan, de azért meghajolt, hiszen alapvetően illedelmes gyerek volt, néha talán túlságosan is. Valahogy úgy érezte, hogy lassan jó mederbe terelődik a vásárlás, hálás volt a férfinak, hogy megkönnyítette a dolgát határozottságával. Lassacskán megfogalmazódott benne, hogy bárcsak lehetne olyan ő is, mint Saito-san. Bizonyos szinten "gazdája" is lenyűgözte persze, csak az ő karizmája... egyszerűen nyomasztó volt, mintha mindig tudná mire gondol.
- Ööö... igen. Egy Bronz Vértet, egy Bőr Sisakot és öö... egy Szakadt Köpenyt szeretnék készíttetni. Eto... - előhívta a menüjét, és némi pötyögés után számos ércet varázsolt a pultra. A két rubint mellett ott volt öt bronzérc, két sida kő és három munkálatlan bőr is. Azon izgult, hogy vajon tényleg pont ezek kellenek-e a felsorolt felszerelésekhez, illetve azon is, hogy mindent jól mondott-e. Már száraz volt a torka, egyre gyakrabban nyelt egyet - M-megoldható? - tette fel bizonytalan kérdését. Félt a választól.

- Mégis honnan tudja, hogy pont ezeket az alapanyagokat írják elő a receptek, ráadásul pontosan a meghatározott mennyiségben? - Kérdezek rá azon nyomban nyíltan, némi kíváncsi éllel, ami valami hamiskás gúnnyal és bizalmatlansággal is át van itatva, amikor is a magát Kirionak nevező fiú elém pakolja a két rubintot, az öt bronzércet, a két sida követ és végül a három munkálatlan bőrt is. Bizalmatlanságom nem száll el, de az üzletre is kell gondolnom. Nem lehetek minden vendéggel szemben mufurc, csak azért, mert nem nézem ki belőle, hogy az ölébe hullhatott egy ekkora adag alapanyag és még a receptek felől is jól tájékozódott. Belegondolva, ha ma nem lennék itt, akkor a csini eladó leánykánk egyszerűen csak felvette volna a rendelést, én pedig bizonyára kérdés nélkül le is gyártottam volna azokat, bízva a lány ítélőképességében. Hiszen ezért alkalmazzuk.
- Szerencsés nap virradt ma önre, kedves Kirio, ugyanis nemcsak képes, de hajlandó is vagyok legyártani a hozott alapanyagból a kért felszereléseket. Egy feltétellel: a munkadíjba beleszámolom a 2 rubintot, továbbá ha van még munkálatlan bőr a birtokába, akkor azt is. Attól teszem függővé a kovácsolás árát, hogy mennyi bőrt hajlandó a rendelkezésemre bocsájtani. Vagy tévedek, és nincsenek további bőrök a birtokában? - ekkor váratlanul közel hajolok hozzá, és kérdőn felvonom a szemöldököm. Nyilvánvalóan frusztráló helyzetbe akarom hozni, hogy kikotyogja az információt - Mert ebben az esetben kénytelen leszek az emlegetett 100 aranyat elkérni munkadíjam fejében a 2 rubinton felül! - Nem hiszem, hogy képes lenne hazudni, olyan kis nyápicnak és egyszerűnek tűnik. Talán most végre sikerül azt a bizonyos nyulat kiugrasztani a bokorból...

És joggal félt. Ismét jöttek a keresztkérdések, amikre nem volt felkészülve. Azaz pontosabban inkább csak nem várta, mert konkrétan erre a kérdésre megtervezte a válaszát. Most azonban, hogy szembesült a kérdéssel, ráadásul ilyen agresszívan tették azt fel neki - mivel nála a hitetlenkedő, gyanakodó hangnem ezt jelentette - hirtelen megkukult, és csak ijedt pillantással bámult az eladóra hosszú másodpercekig. Majd jött ismét a félrefordított tekintet és a félénk válasz.
- Én... ööö... hát b-benne van a kiskönyvben. A bétásban, má-mármint... - dadogta el a választ végül nagy nehezen, támaszkodva a bétás játékosok által kiadott útmutatóban meglelhető információkra. Ezzel együtt viszont megfogant benne az is, hogy vajon minden vevővel így bánik-e a férfi? Nem viselkedett nagyon másképp, mint máskor, amikor hasonló helyzetbe kerül, és kifejezetten ellenszenvesek voltak neki az olyan emberek, akik debilnek nézik, csak mert nem beszél elég hangosan vagy éppen több idő kell neki, amíg összeszedi magát egy válaszra. Az újabb felvetésre viszont kapásból rávágta a feleletet, megrémült ugyanis.
- De nekem nincs annyi pénzem! Mármint én úgy értettem, hogy a rubintok árával együtt van annyim... - halkult el a kezdeti feltekert hangerő után. Ennyire drágák volnának ezek a felszerelések? Pedig 100 arany is olyan sok volt már számára, ő is azt hitte, hogy azzal, hogy hozta az érceket, nem lesz annyira borsos a kovácsolás ára. Pedig a sisak és a köpeny nem is adott sok bónuszt.
- Nincs nálam több bőr, Saito-san - jól láthatóan elkámpicsorodott, és nem csak azért, mert esetleg Tachi kardjának pengéjét érezte volna a torkán. Hirtelen ez a férfi is olyan ijesztő lett, mintha rosszat akart volna neki.
- Ez így nem igazság... - csúszott ki száján csalódottságában, az hirtelen eszébe sem jutott, hogy esetleg megkérdje, mennyit lehetne ezekből megcsinálni.

Elvigyorodok. Őszinte mosolynak tűnhet a fiúnak. Barátságos mosolynak. Ugyanakkor próbálom palástolni tudatlanságomat. Megint ezek a béta tesztelők, meg rejtett infók, amiket én nem tudok a játékról, mert nem vagyok vér MMORPG-s... Bezzeg ez a fiú tisztában van ezekkel. Tuti valami kocka a srác a való életben is, és itt pedig az adottságai révén kihasználja a helyzeti előnyét a tudásával. Ez már megfelelő magyarázat lehet arra, hogy miért van ennyi alapanyaga. Viszont sajnálatos módon úgy tűnik tényleg nincs több bőr nála, pedig igazán reménykedtem, mivel az az egyik legkönnyebben beszerezhető alapanyag. Számomra persze az nyilvánvaló volt, hogy nem akarom 100 arannyal lehúzni, és vétettem is egy pici hibát, hiszen a rubintok árát le kellett volna vonnom, de ez nem sokban változtatja meg a gondolatmenetemet.
- Jó válasz, átmentél a teszten! - ekkor hirtelen észbe kapok, hogy átváltottam tegeződésbe - Üdvözlöm az Archangel céhbolt vevőkörében! - majd felmarkolom a pultra kirakott motyót és elvonulok vele hátra a pult mögötti ajtóhoz. Mielőtt eltűnnék a hátsó helyiségbe, még kidugom a fejem, hogy informáljam a vevőt.
- Kérem várjon pár percet, hamarosan elkészülök. Addig készítse ki a 2 halvány rubint és további 20 aranyat - biztatóan még intézek felé egy halvány mosolyt, majd eltűnök az ajtó mögött. Addig míg dolgozom kihessegetem a lánykát, hogy foglalkozzon a fiúval, hátha akad még kérdése. Nem tart sokáig a munka, de szeretek magamban dolgozni, hogy közbe senki sem figyel árgus szemekkel. Ráadásul még nem teljesen látom át a kovácsolás mikéntjét és megtanulhatóságát, ezért nem szeretném, ha a véres verejtékkel megszerzett receptjeimet és technikáimat mások is elleshetnék. Maximum 5 percig vagyok távol, de ennek az időnek is a java részét azzal töltöm, hogy munkám gyümölcsét csodálom, és vizsgálgatom, nem akad-e rajta valami kivetnivaló. Elhelyezem mindhárom felszerelésen a kovácsjelemet, a fekete macskát AS kalligrafikus szignóval. A páncélon a jobb lapocka részre kerül a száraz pecsét, a sisaknak a belső karimájába, a köpenynek pedig a csuklya belső részére. Ahogy visszabattyogok a kész holmikkal, diadalittas mosoly ül ki az arcomra. A munka bevégeztetett, s engem rendkívüli örömmel töltött el, hogy az első komoly megrendelőm minden igényét kielégíthettem. És még nem is dolgoztam drágán, ezt ő is beláthatja.
- Egy Bronz Vért, egy Bőr Sisak és egy Szakadt Köpeny, ahogy kérte. Parancsoljon, használja őket egészséggel, s ha bármi panasza volna - ami nyilván nem lesz - de ha mégis akadna, akkor forduljon hozzám bizalommal. Visszavárjuk, ha újabb megrendelései akadnának. S akkor a munkadíj, ahogy említettem: 2 halvány rubin és további csekélyke 20 arany.
Amennyiben elfogadja az ajánlatot //chaten már elfogadta// ismét leülök a kényelmes kis helyemre, mintegy jelezvén, hogy befejezettnek nyilvánítom a diskurzust. Persze ha még bármi kérése, óhaja, sóhaja lenne, akkor nem vagyok vele udvariatlan, és készséggel válaszolok, de úgy vélem elégedetten fog távozni.

Összetört, darabjaira hullott. Nem szó szerint, habár az is lehetséges lett volna tekintve a halál animációját, de minden kétséget kizáróan borzasztóan elkeseredett a fiú. Saito-san mosolyát nem láthatta, hiszen éppen a pulton lévő ércekre függesztette a tekintetét, és remegő keze már-már azon volt, hogy elrakja az inventory-jába az érceket, kilép az ajtón, aztán minden erejéből futni kezd és imádkozik, hogy Tachi ne érje utol. Aztán ez végül mégsem következett be, hiszen a férfi fogta a nyersanyagokat, és elvonult azon az ajtón keresztül, ahonnan jött. Kirio pedig csak bámult utána, nem fogta fel, hogy mi is történt éppen. Illetve inkább csak nem akarta elhinni, hogy mégis Tachi várakozásainak megfelelően történt minden. Hatalmas kő esett le a szívéről, meg kellett támaszkodnia a pulton, hogy ne látszanak remegő lábai. A boltba visszatérő lány még meg is kérdezte, hogy jól van-e, közölve vele hogy sápadtnak tűnik. Nem volt jól, de persze pozitív választ adott. Azonban a megkönnyebbülés hatására végre gondolatai is elkalandozhattak, és a lányt lopva figyelve eltöprengett rajta, hogy milyen jó is lenne, ha lenne elég bátorsága hozzá, hogy megszólítsa és beszélgetésbe elegyedjen vele.
Saito-san hamarosan visszaérkezett, így gondolatit vissza kellett terelnie, ami nem is volt nehéz, hiszen szemei konkrétan elkerekedtek a felszerelések láttán. Látott már az alapon túl is ilyesmiket, de megérinteni, vagy netán felvenni sose volt alkalma őket. A pénzről azonban majdnem meg is feledkezett, de a szavak emlékeztették, szóval gyorsan le is hívott 20 aranyat abból a 60-ból, amit átadott neki a lovag.
- N-nagyon szépen köszönöm, Saito-san! - felelt lelkesen, és bár fejében voltak olyasmik is, hogy mennyire menő cuccok ezek, végül nem volt mersze hozzá, hogy kimondja. Azonban a csillogó szemei elárulták, mennyire boldog és mikor felpróbálta a köpenyt, visszakerült a szívébe némi bátorság is, újra az igazság harcosának érezte magát amíg eszébe nem jutott, hogy ezek nem az övék. Elkomorodott, de mielőtt feltűnő lett volna, inkább gyorsan meghajolt, és kisietett az üzletből. Tekintetével megkereste a nem túl messzi sarok mögött figyelő Tachit és engedelmesen odabattyogott hozzá, hogy átadhassa a felszerelést, valamint a maradék aranyat is visszaszolgáltassa.
- Csak 20? Nahát, többre számítottam valamivel. Ügyes vagy, kölyök! - borzolta össze Kirio haját Tachi, de a dicséreten túl mást nem kapott a fiatal fiú. Nem bánta, jól van ez így.

// @KA: két Halvány rubint + 20 arany megy akkor Anatnak :] //

Kedves játékosok!

Szeretném felhívni rá a figyelmet, hogy hozott alapanyag esetén 50% kedvezményt biztosítok a megrendelt felszerelésekre, használt felszerelést is beszámítok további kedvezményért, illetve nyersanyagot is örömmel vennék, utóbbinál ár megegyezés alapján :3