[Küldetés] Catarina

by **Silica** Csüt. Feb. 19 2015, 16:56

Catarina

Horunka falu egyik utolsó lakója, egy kedves idős hölgy, rengeteg macskával. És még nem is őrült. Tényleg nem. A főtéren kiragasztott felhívás szerint neki kéne egy kis segítség, megkeresni az elveszett Mircikét.

[Küldetés] Catarina 20h7ba

Vegyétek fel a küldit és érkezzetek meg a házhoz.

Jó szórakozást!

(Azure & Akimoto)

Első kör: 1 hét

by **Akimoto Kio** Szomb. Feb. 21 2015, 21:41

Ahogy meglátom a felhívást felcsillan a szemem. Imádom az állatokat. Elindulok a közeli vadászmezőkhöz, hogy egy ilyen komoly és fontos küldetés nehogy felkészületlenül érjen.
Amint megérkezem egy vadisznóhoz megpillantom két régebbi barátomat beszélgetni. Flasht és Dragont.
- Sziasztok! Olyan rég találkoztunk!
- Halihó! Hogy kerülsz ide? Azt hittük te nem akarsz vadászni és fejlődni, hisz azért hagytál ott minket.
- Nem ezt mondtam, csak azt, hogy nem akarok frontharcos lenni.
- Pedig jó buli. - Monták kórusban mint mindíg. Néha az ember azt hiszi nem is tudnak önmagukba beszélni, igazából néha nagyon idegesítő. Viszont a csapatmunkájuk bámulatos, egyetlen szónélkül képesek olyan öszhangban dolgozni, hogy esélytelen bármly csapat ellenük.
- Amúgy a többiek hol vannak? Ők is veletek harcolnak?
- Igen velünk voltak de ők most pihennek elég durva menetünk volt és Kasai mint tank eléggé elfáradt.
- Ti meg pörögtök, értem.
- Viszont mi sietünk mert biztos nagyon aggódhatnak már a többiek, régóta elvagyunk. Szia!
- Sziasztok! - Végig éreztem a hangjukban a sértődötséget és a felsőbbrendűséget. Egy kicsit elszomorított, de nem törődtem vele. Indultam tovább a kiszemelt áldozathoz.
A következő hetet végig edzettem és igyekeztem nem gondolni arra a beszélgetésre a mezőn. Egy hét múlva, mikor már úgy éreztem készen állok elindultam a házhoz.

by **Azure** Vas. Feb. 22 2015, 18:39

Mivel ebben a világban pénz nélkül igencsak nehéz lenne boldogulni, akárcsak a valóságban, kénytelen vagyok valamiféle munkát vállalni. A tartalékaim lassan kimerülnek, így bár még életemben nem vállaltam el semmilyen feladatot, legalábbis nem ebben a világban, kénytelen vagyok tenni valamit. Nem tudom, hogy mihez kezdhetnék. A főtéren ácsorogva lesem a táblát, hátha akad valami fogamnak való. Harcolni még nem biztos, hogy kellene, így jobb lenne valami kevésbé veszélyesnek tűnőt találni. Jó, tudom, hogy ebben a világban a veszélytelennek tűnő dolgok is igencsak veszélyesek lehetnek, ha nem is a legveszélyesebbek, de hát na... Valamit akkor is találnom kell. És akkor meg is pillantom. Egy látszatra nem túl nehéznek, jobban mondva nem túl veszélyesnek tűnő feladat. A macskák megfogása cseppet sem egyszerű, de legalább nem életveszélyes. Vagyis... A legtöbb esetben nem az. Remélem most sem.
A felhívás elfogadása után meg is indulok a ház felé. Út közben még eszek néhány falatot, hogy meglegyen a kellő energiabevitelem is a feladathoz. Időbe telik a házikóhoz érnem. Odaérve először szétnézek, majd az ajtóhoz megyek és bekopogok. Ha van kint valaki, akkor természetesen nem. Akkor odamegyek hozzá, hogy köszönjek. Tehát vagy valaki előtt, vagy az ajtóban, de ideje lesz meg is szólalnom.
- Jó napot! A felhívás miatt jöttem. A macskás felhívás miatt - egészítem ki magam gyorsan, elvégre gőzöm sincs arról, hogy adtak-e fel innen másik felhívást is, vagy sem.
Hangom erőssége attól függ, hogy ajtón keresztül, vagy valakivel közvetlen tudok-e beszélni. Ajtón keresztül hangosabban beszélek, természetesen, még akkor is, ha nem kenyerem a hangos beszéd. Az éneklés az más tészta. Nem is tudom igazán, hogy színpadon, vagy azon kívül szeretek jobban énekelni? Annyira más a két érzés, hogy szinte össze sem lehet hasonlítani. Arról nem is beszélve, hogy lényegében a színpadon is csak normál hangerővel énekelek és csak a mikrofon miatt tűnik hangosabbnak. Sőt, néha még suttognom is kell, de mindegy is, elvégre most nem erről van szó.

by **Tina Sprout** Vas. Feb. 22 2015, 20:46

Szépen sütött a nap és felhőket sem láttam az égen.
- Pont tökéletes az idő egy kimozduláshoz. - Motyogtam magamban, a fogadó ablakán keresztül bámulva az eget. Pár perc gondolkozás után eldöntöttem, hogy valami egyszerű küldetést bevállalok. Szaladtam le a lépcsőn, majd ki az ajtón.
- Na akkor irány a hirdetőtábla! - Kiáltottam nagyot, magamra vonva az emberek figyelmét.
- Jaj... Elnézést, nem akartam megzavarni senkit. - Néztem az emberekre bocsánatkérő tekintettel. Majd mindenki elfordult és csinálta a dolgát. A "mindenki" rám is vonatkozik, szóval ballagtam a főtér felé. Negyed óra sétálás után, már ott is voltam. Egyből megláttam a hirdetőtáblát, s futottam oda. Rengeteg felhívás volt kirakva, de mivel én kis szintű vagyok valami könnyűt kerestem.
- Ez jó lesz. - Mutattam az egyik felhívásra. A hirdetés szerint Horunka faluban, egy néninek segítség kéne a macskája megkeresésében. Nagyon szívesen segítek az embereken, és a cicákat is szeretem. Szóval, ez a küldetés nekem pont megfelel. El is indultam a faluba, ami elég sok időmbe telt. Miután megérkeztem, nem igazán láttam embereket. Pedig azt hittem, hogy sokan lesznek.
- Elég bizarr ez a hely... - Motyogtam magamban. Lassan elindultam egy utcán, és mikor már a vége felé jártam, hallani lehetett a macskanyávogást. Megláttam egy házat aminek az udvarában, nagyon-nagyon sok macska volt. Bementem az udvarba, és megpillantottam egy lányt az ajtó előtt.
- Szia. -Mentem oda hozzá köszönni. Majd bekopogtam az ajtón, hogy fel tudjam venni a küldetést. Amíg nem jött ki senki az ajtón, vagy nem ugrott fel küldetésablak, a mellettem álló lányhoz beszéltem.
- Őő... Te is a macskás felhívásra jöttél ide? - Nézek rá érdeklődve.

by **Mayumi** Hétf. Feb. 23 2015, 18:04

Átlagos küldetés, átlagos felvezetővel, bizonyára átlagos jutalommal, átlagon aluli nehézségek mellett. Tökéletes egy olyan lány számára aki szeret némi zsebpénzt szerezni minden nemű erőfeszítés nélkül. Nem volt kérdés, hogy azonnal elfogadja a küldetést, és le is tépi a plakátot a hirdetőtábláról, még ha nem is akadályozza meg ezzel hosszú távon az újabb jelentkezőket vonz majd magához csupán addig amíg nem respawnol. Önelégült mosollyal az arcán, indul meg a küldetés helyszíne felé, már éppen ideje volt, egy kis kikapcsolódásnak a monoton hétköznapok után, és a nyugalmáról híres Horunka falu talán tökéletes lesz erre a célra. Pihenés közben pénzt keresni, ki ne szeretne magának ilyen munkát? Buta kérdés, természetesen mindenki. A ház eltéveszthetetlen volt, elvégre mindenhol cicák, és néhány alak is téblábolt a környéken, bizonyára Mayuhoz hasonlóan ők is küldetés miatt érkezhettek. Micsoda nyűg, már csak azt reméli, hogy a jutalom nem a résztvevők között fog szétoszlani, hanem mindenki egy előre meghatározott összeget kap meg a hölgytől, ahogyan annak rendje szokása. Magassarkúja csak úgy kopog miközben végigsétál a járdán, majd az ajtóhoz érve kézfejével bekopácsol, persze csak akkor ha nincs kopogtató felszerelve.
- Elnézést a zavarásért! Bejöhetek? - majd benyit ha senki sem nyit ajtót, és először csupán a fejét dugja be a résen, majd egész alakját felfedve, lassan betipeg a hallba. - A felhívás miatt érkeztem! Az eltűnt macska felkutatására szeretnék jelentkezni, ezért is szeretnék egy gyors eligazítást. - rögtön a lényegre is tör a mondandójával, majd pedig a többi játékosra pillant, és egy biccentéssel köszönti is őket, majd maga mögött becsukva az ajtót, rögvest szék után kutat tekintetével, és ha talál megközelíti de még mielőtt leülne, engedélyt kér.
- Szabad lesz? - vár hátha valaki válaszol, majd leül és körmeivel türelmetlen dobolásba kezd.
- Egy italt szívesen elfogadok. Az évszakra való tekintettel, egy forrócsokoládéra gondoltam, de egy egyszerű mezei kakaóval is tökéletesen elégedett leszek.

by **Miu** Szer. Feb. 25 2015, 18:03

Egy szokásos szürke hétköznap és mivel az ilyen napokon nincs semmi jobb dolgom, így a hirdető falat bámulom. Horunka falu, macskás néni, elveszett Mircike. Cicákok! De rég is játszottam már cicusokkal és az egyikük elveszett, ez szörnyű. Nem kellet sokat gondolkoznom azon, hogy elvállaljam a feladatot. Szeretem a macskákat és ha egy aggódó gazdinak kell segítség abban, hogy meglelje az elveszett kis kedvencét, én önként és dalolva állok a feladat elé. Na jó dalolászni azért nem fogok. Felkerestem a kérdéses helyet, ahol találkozhatok a küldetés adó idős nénikével. Mikor oda értem nem ment be rögtön a házba, egy kicsit eljátszottam azokkal a cicusokkal, amik megengedték, hogy megsimogassam őket. Illet volna előbb rákérdezni arra, hogy szabad e simogatni a macsekokat, de egyszerűen nem bírtam magammal és muszáj volt kicsit macskáznom, még mielőtt bemegyek a házikóba és ténylegesen is elfogadom a feladatot, hogy felkutassam Mircikét. Bár merem feltételezni, hogy nem leszek egyedül a küldetés alatt és az is lehet, hogy már mindenki felsorakozott és már csak nekem kéne megérkeznem ténylegesen is, még mielőtt lemaradok az egészről. Nehezen, de elbúcsúzom a kinti macsekoktól, majd oda megyek az ajtóhoz bekopogom és ha nyitva az ajtó akkor a kopogást követően bátorkodom beengedni magam a házba.
-Szép jó napot kívánok! Az elkóborolt cicust jöttem megkeresni.
Köszönök és közlöm is, hogy miért is vagyok én most itt, miközben belépek az ajtón. Majd körbe nézek odabent és ugyan már kint engedélyt adtam magamnak, hogy macskázzak, most már azért a gazdájuktól is engedélyt kérek.
-Szabad a cicákat simogatni?
Ha engedélyt kapok, akkor le is ülök a földre, török ülésben, majd mindegyik közelembe jövő cicust megsimogatom és igyekszem magam köré is gyűjteni párat, hogy mindig legyen kivel foglalkozni. Egy ideig a macskákkal vagyok elfoglalva ismét, majd felkapom a tekintetem és megkeresem vele az idős hölgyet.
-Egyébként, mikor tetszett utoljára látni az elveszett cicust és milyen állapotban volt?
Érdeklődöm a Mirci felől is. Végül is azért vagyok itt, hogy segédkezzem a megkeresésében.

by **Silica** Vas. Márc. 01 2015, 14:48

Szép számmal összegyűltetek az ajtó előtt, és a rendszer valahogy még azt is megoldotta, hogy egyszerre érkezzetek. Időtorzító mező? Hmm... nem tudni, viszont a macsekok legalább annyira érdeklődnek irántatok, mint ti a küldi iránt. Szaglásznak, a lábatokhoz dörgölőznek, meg ilyenek. De a kopogásotok se talál süket fülekre, egy kedves idős nénike nyitja ki az ajtót, és összecsapja a tenyerét a nagy sokaság látványára.
-Jajj kedveskéim! Hát nem is gondoltam volna, hogy ilyen sokan eljöttök nekem segíteni! Gyertek csak beljebb, kaptok finom tejet és süteményt, és közben mindent elmondok! Na gyertek gyertek!
És elkezd titeket beljebb terelni, elzavar pár macskát a párnákról, majd egy hatalmas tálca frissensült sütit tesz le az asztalra, és mindenkinek a kezébe nyom egy pohár tejet.
-Jajj kincseim hangosabban tegyétek fel a kérdést, mert én már öreg vagyok. De gondolom a Mircit kérdeztétek. Tegnapelőtt kóborolt el, azóta nem láttam szegényt. Az unokaöcsém volt itt, és ő nagyon szereti a macskákat... talán egy kicsit túlságosan is... biztos tőle lett stresszes szegény Mircike... nincs sok pénzem, de ugye ti segítetek nekem? Nem olyannak tűntök, mint aki csak a fizetségért jött...

Vártam még egy kicsit, hátha beesnek még, de akkor ennyien leszünk.

A határidő egy hét.

Jó szórakozást! >^.^<

by **Akimoto Kio** Csüt. Márc. 05 2015, 16:16

[quote="Akimoto Kio"]Megkérdezem hol találom meg az unokaöccsét és azt is, hogy nem lehetséges-e, hogy nála van a macska. Persze körülményesen fogalmazok és igyekszem nem megsérteni az asszonyságot. Majd elindulok a fiú háza felé. Amint kilépek a kertbe körül vesznek a macskák, kivéve egy apró, fekete cica aki az egyik fán kuporog és eszeveszetten nyávog.
Oda megyek hozzá és megpróbálom megsimogatni, de nem hagyja, följebb ugrik. Elkezd kattogni az agyam. Most meg, hogy vegyem le? Mert mindenképp le akartam hozni onnan szegénykét. Elteszem a kardom és elkezdek felmászni a fára. Egyre gyorsabban kapaszkodva fel az ágakon. Csak egy baj volt ezzel, hogy ő is mászott egyre feljebb és feljebb. A végén mégis meg kellett állnia és én gyorsan megfogtam. Nagy hiba volt mert végig karmolta a kezem óriási kárt tud okozni egy ilyen apró állatka az életpontjaim 10% a hiányzik. ösztönösen fölszisszentem sosem tudom megszokni ezt a világot, de a macskát azért nem engedtem el. Gyorsan lemásztam a fáról és elengedtem őt. Mi a francért kellett nekem oda fölmászni? Mindig csak a bajom van belőle ha ilyeneket csinálok. Zsörtölődtem magamba miközben indultam az unokaöcsi házába.

by **Mayumi** Szomb. Márc. 21 2015, 18:49

A lány a házba lépve azonnal helyet is foglal, és máris a követeléseivel törődik, ami kissé illetlenné teszi őt, de ez cseppet sem érdekli. Igazából legkevésbé sem foglalkozik azzal, hogy egy gépi karakterrel, hogy is viselkedjen, hiszen az iskolában sosem tértek ki arra a részre a tanárok, hogy egy programmal, hogy illik beszélni. Türelmetlenül kopogtat végig az asztalon a hosszú halvány rózsaszín körmeivel, lábával pedig idegesen dobolgat, mintha éppen késésben lenne. A nő mindjárt rá is kezdett az üdvöző szövegre, amit a lány persze türelmesen végighallgatott, majd szomorúan sóhajtott amikor szóba került az ital. Sehol egy fránya forrócsóki? De még egy bögre kakaóval sem tud fogadni? Ezek után nem számítok túl nagy jutalomra... Hatalmas sóhajtás kíséretében ismét megszólal.
- Én elfogadom a tejet. A süteményből nem kérek. - utasítja el az ajánlatot, ez egyike a rossz szokásaiból, amit még azokból az időkből maradt rajta amikor még figyelnie kellett miből mennyit eszik, illetve, hogy mit is eszik pontosan. Ha az ember jól akar kinézni azért küzdeni kell, Mayu pedig pontosan tudja, hogy mennyi szenvedéssel is jár fenntartani az alakját.
- Lehet, hogy az "unokaöccse" vitte el a macskát? - teszi fel a kérdését a korábbi hangsúlyától jóval hangosabban, ám de mégsem lehet ordításnak nevezni. A fizetséget már az elején érezte, hogy nem lesz túl nagy, de mit is várhat az ember egy ilyen pitiáner küldetéstől? Talán egy napi ellátmányra elegendő lesz, de felszerelésre kevés..
-Ne aggódjon, ha nem lesz elég a fizetség, majd találunk más módot rá, hogy megfizesse a segítségünket! Emiatt ne fájjon a feje. - kacsint a lány, és gyorsan előrántja a füzetét, és néhány tollvonással felvési magának a következtetőt, az emlékeztetőknek szánt részre.

Kód:: Ne engedd, hogy a küldetésadó rendes fizettség nélkül küldjön el!!!

Még három hatalmas felkiáltó jelet is rajzolt a mondat végére, hogy biztosan szem előtt legyen, ha esetleg mégis elfelejtené.
- Megmondaná, hogy néz ki Mircike? Esetleg van róla valahol egy képe? Megkönnyítené vele a munkám! - továbbra is hangosan, lassan, és érthetően teszi fel a kérdését.

//Elnézést, én arra vártam, hogy valaki ír, és netalántán interaktol picit Mayuval, de ez nem történt meg xd//

by **Silica** Hétf. Márc. 30 2015, 09:21

Akimoto

A nénike furcsállva néz rád, majd mosolyogva megrázza a fejét.
-Jajj kedveském, Takuto már elutazott nagyon messzire valami munkaügyben. Ilyen modern dolgokat csinál, nem is tudom, hogy pontosan mit és hol, szóval sajnos nem tudom megmondani.
A fára mászás igen nehéz dolog, főleg akrobatika jártasság nélkül, és a macskakarmolás sem üdítőbb. Az meg főleg fura, hogy hogyan is karmolhatott meg a cica védett területen belül. Mindenesetre elindulni nincs hova, hiszen a néni nem tudta megmondani, hogy merre jár az unokaöcsi.

Mayumi

Szépen ki vagy szolgálva, a szokásis régi porcelánkészlet, nagymamis asztalterítő, és langyos tejecske. Az, hogy a süiből nem kérsz, kissé elszomorítja a nénit, de nem szól semmit, ám a kérdésedre megint megrázza a fejét.
-Jajj dehogy vitte aranyoskám! Neki komoly munkája van, nem fér bele a macskatartás.
A képek kérdésére felcsillan a szeme, és korát meghazudtoló fürgeséggel ugrik a vitrinhez.
-Már azt hittem kedveskéim, hogy soha nem kérdezitek meg! Hát persze, hogy vannak fényképeim!
Egy hatalmas fotóalbumot cipel az asztalhoz, majd kinyitja az első oldalon.
-Ez itt Mircike ük-ük-ük-üknagyanyja. Emlékszem, még a nagymamié volt, aki a Kezdetek városában volt szakácsnő. Akkor nyitottak még az első éttermek. Jajj olyan kis kedves asszony volt, és ő is nagyon szerette a cicákat…
És kezdetét veszi a végtelen anekdotázás…

Új kör kezdődik, de várom a kimaradottak postjait is. Smile

by **Mayumi** Kedd Márc. 31 2015, 19:37

- Takuto.. - a lány halkan elismételte az újabb fontosnak hangzó információt, amelyet az egyik lány kérdésére adott válaszból tudott meg. Talán a későbbiekben még szóba kerül ez a név, bárhol, bármikor. Az ember sosem tudhatja. Szépen az előző jegyzet alá már fel is karcolta magának az emlékeztetőt.

Kód:: A néni unokájának a neve Takuto. Dolgozik. Tartózkodási helye ismeretlen.

Két bólintás között meg is volt a jegyzet és ismét összecsukta a füzetet, hogy minden érzékszervével a hölgyre figyelhessen, illetve még a kapott tejből is kortyolt néhányat. Néhány sornyit meghallgatott a nő kis meséjéből, rebbenéstelen arccal, habár tisztában volt vele, hogy ez nem vezet semmire sem, sőt valószínűleg a nő akár órákig folytatja majd a hegyi beszédet a cicákról, amelyeket annyira szeret.
- Állj! Állj! Állj! - szól közbe talán kissé illetlennek is hangozhat, hiszen háromszor is megismételte. - Ez mind szép és jó, de ön szerint előbb megtaláljuk a macskáját, hogyha tudjuk a komplett családfáját? Egyszer talán amikor több időm lesz szívesen végighallgatom miként is lett a család tagja az a macska amelyik valahányadik leszármazottja lett Mircike. De azt hiszem jelen pillanatban erre nincs időnk. Esetleg láthatnék egy képet Mircikéről? Esetleg van valamilyen kedvelt szokása, vagy olyan étel amiért oda van? Bármi használható információ? Hajlamos elcsatangolni? Fordult már elő korábban, hogy hosszabb időre távol volt? Ha igen megmondaná ki találta meg? - szinte már faggatja a nőt, ismét kinyílt a füzet, habár maga sem tudja mikor nyitotta ki, kezében toll, hogy tovább folytassa a nyomozáshoz szükséges információk papírra vetését. Itt a tökéletes alkalom, hogy példát mutassak. Talán még híressé is válhatok. Ennyi szemtanú előtt, csillogtatom meg a szakértelmem, és ha felgöngyölítem az ügyet, több felkérést kapok majd. A több felkérés több pénzt, a pénz pedig boldogságot jelent! Szinte már nevet magában, saját önző, kapzsi gondolataitól.

by **Danieru** Hétf. Ápr. 06 2015, 18:21

A Kezdetek Városában járkáltam amikor hallottam 2 játékos beszélgetését:
-Tényleg hallottál már arról a macskás küldetésről?
-Melyik is? A Catarina?
-Igen az, felveszed?
-Nem, irtózok a macskáktól, esélytelen hogy bevállaljam!
-Pedig nem hangzik nehéznek, csak egy macskát kell megkeresni.
Gondoltam most már jó lenne egy kis pénzt vagy Exp-t is bezsebelni. Ha nem kezdek el küldetéseket csinálni örökre az első szinten ragadok. El is indultam hogy felvehessem a küldetést majd szép lassan megérkeztem a Horunka nevű kis faluba ahol az idős hölgy háza elött megálltam és csak bámultam....:
-Mennyi macska, nem számítottam ennyire!
-De aranyosak!- kiáltott fel Eryn aki abban pillanatban már meg is indult az egyik kiscica felé.- Aranyos, jó kis cica, ezt nézd de aranyosak!
-Igazad van aranyosak.- nem gondoltam annyira komolyan, inkább az volt aranyos ahogy Eryn játszott a cicákkal.
Ekkor megpillantottam a ház ajtaját ami felé gondolkodás nélkül elindultam.
-Eryn, bejössz velem?
-Igen, már megyek is!
Odaálltam ez ajtó elé amin akárhányszor kopogtam nem nyitotta ki azt senki. Elegem lett a várakozásból:
-Most bemegyek.- mondtam halkan majd benyitottam.
Eryn meg sem szólalt, csak ült a vállamon. Ahogy mentem előre jobbra az első szobában ült egy idős néni.
-Elnézést a zavarásért!- közben az ajtófélfán kopogtam amire felfigyelt az idős hölgy és üdvözölt.

by **Miu** Kedd Ápr. 07 2015, 01:02

/Bocsánat a hosszú elmaradás miatt. Embarassed

/

Furcsálltam, hogy végül nem számítottam későnek és mivel nem voltam késésben, ezért még kicsit elkalandoztam a cicákok felé. Időközben a többieknek már ajtót nyitottak és be is invitálták őket a házikóba. Gyorsan felpattantam a macsekok közül és gyorsan beugrottam a záródó ajtón. Egy idős nénike volt a küldetés adónk, persze nem is nagyon számítottam másra. Kicsit nagyot hall, így nem hallotta az előbbi kérdéseim. Viszont én se nagyon figyeltem a nénire eleinte, jobban lefoglalt az, hogy hosszú idő után végre újra játszhatok macskákkal. Az egyik ismerős küllemű lány már persze rögtön rá is tért a lényegre, én viszont jó időre lefoglaltam magam a sok aranyos szőrgombóccal. Mikor előkerültek a képek és régi és érdektelen történetek kezdtek elhangozni csak egy pimasz vigyor bújt meg az orrom alatt és igyekeztem menedéket lelni a macskák tengerében. De még is olyan ismerős az a kíváncsi-fáncsi, még a stílusai. Mérget veszek arra, hogy találkoztam már vele valahol csak azt nem tudom, hogy hol és mikor. Bár ez most nem is foglalkoztat most. Lehet aktivizálni kéne magam, hisz attól, hogy jól elvagyok a macskák között még nem leszek láthatatlan és egy idő után lehet, hogy elég nem kívánatos személlyé fogok válni, ha sokáig játszom a naplopót. Ami nem lenne szerencsés tekintve, hogy még az indikátorom is elég feltűnően szép színben virít, ami ha meglehet a néninek nem jelenthet semmit se, de a játékos társaimnak igen és az elég problémás lenne, ha szúrós szemekkel néznének rám az egész küldetés alatt. Időközben érkezett még valaki. Ő már későnek számít, viszont az eddigi lustaságom miatt szerintem én is annak számítok. A most hozzánk csatlakozó egy srác és mintha valami ülne a vállán, de még nem tértem vissza annyira erre az idő síkra, hogy élesek legyenek a megfigyelő képességem, ami amúgy is elég gyatra. Mindenesetre besorolok a most érkező háta mögé félig és mögüle kiugorva, hangosan és jól érthetően elkezdtem aktivizálni magam.
-Üdvözletem minden jelenlévőnek, én Miu vagyok. Az indikátorom színe csak egy balesett miatt vörös. Senkinek se kell a jelenlétem miatt aggódnia én csak az elveszett cicát szeretném megtalálni és épségben haza hozni, mint minden itt jelen lévő. ^o^/
Úgy csinálok, mint aki épp most torpant be, pedig nem is, de szeretem játszani néha a bolondot. A hangerőmből nem veszek vissza egy picit sem és tovább folytatom a beszédet.
-Obachan, nem tetszik tudni azt, hogy van e olyan hely ahova a cicusok szeretnek elbújni vagy esetleg egy olyan hely ahova Mirci szeretett elvonulni?
Több kérdés nem igazán jutott az eszemben, előttem már miden lényeges kérdést feltett a szőkeség. Most már csak a csapat tagok zaklatása maradt hátra, de csak azért, hogy kapjak némi képet a népekről.
-Héj, Szöszi! Már bocsi, hogy csak így szólítalak meg, de te ismerős vagy nekem valahonnan, de nem tudom honnan. Sajna az arcmemóriám jó, de a nevek terén megvagyok lőve. Kitudnál segíteni abban, hogy még is hol találkozhattunk mi már ezelőtt? Ha neked még eszedbe van a dolog és emlékszel még rám, ha nem akkor a neved is megteszi válaszként. ^^
Valahova kirohant a különc tagunk, szóval őt most békén hagyom egyelőre. Viszont így a nemrég érkezett srác a soros.
-Üdv! Téged milyen néven szólíthatlak? – várok kicsit – És a kis lényt a válladon, hogy hívják? ^^ Egyébként hol szerezted vagy még is, hogy akadtál össze ezzel a tündérrel? Megnézhetem közelebbről is? *-*
Azzal ki is tartom a két markom összeérintve egyenesen a tündérke elé, hogy a kezembe tudjon mászni. A szemem csillog az izgalomtól és széles mosoly terül el az arcomon, persze nem kötelező az apró lénynek átvándorolnia hozzám, de azért egy ideig úgy maradok és ha hajlandó kicsit jobban összebarátkozni velem, akkor izgatottan mérem végig a kezembe telepedett tündért, ha még sem jön ide hozzám, akkor kissé csalódottan, de békén hagyom a párost, egy ideig… :3

by **Akimoto Kio** Kedd Ápr. 07 2015, 10:48

/ Bocsánat a késésért /
Mivel nem tudok meg semmi újat elmegyek körül nézni a faluba. Ahogy kilépek az ajtón eszembe jut, hogy meg se kérdeztem, hogy néz ki a macska. Vissza megyek és rákérdezek aztán elindulok a faluba. Elkezdek keresgélni emberek után ~Szörnyű ez a hely, kiráz tőle a hideg. Egy árva lélek nincs az öreg asszonyon kívül. Mint egy rossz japán horror film.~ Gondoltam, miközben elhaladtam egy évek óta érintetlen ház mellett. De aztán mégsem futottam ki a világból mert a gyönyörű virágok felvidítottak ~Mégis van itt élet nem csak üres kőtömbök és gaz.~ Miközben tovább játszadoztam a gondolataimmal belebotlottam egy ötven év körüli hölgybe aki az útszéli virágokat gondozta.
- Bocsánat! - Mondtam és ösztönösen tovább sétáltam és csak pár lépés után jöttem rá, hogy végre találkoztam egy értelmes emberi lénnyel.
- Ó! Elnézést, - Rohanok vissza - Nem tudna segíteni? Nagyon örülök, hogy végre találtam egy embert. Kio vagyok és egy (itt leírom a macskát) keresek.

by **Silica** Szer. Ápr. 08 2015, 06:10

A néni csak hümmög, cüppög, rágódik a fogsorán, majd megcsóválja a fejét.
-Jajj kincseim, nem szabad ám ilyen türelmetlennek lenni! Hát hogyan teljesítitek a kérésemet, ha ennyire türelmetlenkék vagytok, egy öreg nénivel szemben? Hát nem tanított meg titeket anyátok viselkedni? Ejnye, no!
Tördeli picit a kezeit, ami lassan elkezd kéken pislákolni, és az egész házat füst kezdi körbelengeni.
-Persze örülök ám, hogy eljöttetek. Az ilyen felhívásokra mindig érkeznek ám gyerekek. A cicákat mindenki szereti, és hála nektek, nekem egyre több és több cicám lesz. Ne aggódjatok, jó dolgotok lesz itt.
A füst egyre sűrűsödik, és akinek ismerős az erős illat, ami belengi a teret, az rájöhet, hogy macskamentát érez. Az ajtót és ablakokat, ha azon akartok kijutni, zárva találjátok, a menütök pedig csak egy letiltó csipogást hallat, akárhányszor meg akarjátok nyitni. Ezután pedig már csak a sötétet látjátok, ahogy a méreg hatni kezd, és elszundítotok.

Akimoto

Az hölgy felegyenesedik, jól megnéz magának, majd még közelebb hajol, még jobban megnéz, és ha hagyod, akkor megcsipkedi az arcodat.
-Jajj de kis cuki vagy ám! Hát elkóboroltál? Szabad ilyen messzire elkóborolni? Hát ugye, hogy nem szabad! Ejnye, te kis huncut!
Ennek a néninek a keze is kéken kezd izzani, és te is hamarosan megtapasztalod ugyanazt a hatást, amit a többiek a macskás házban.

by **Danieru** Szer. Ápr. 08 2015, 23:36

Meglepődtem amikor beléptem a szobába hisz az már tele volt játékosokkal.
-Hát mégis sikerült elkésnem!- sóhajtottam.
Ekkor futott el mellettem egy fekete hajú lány, gondolom siet valahova. Szinte időm sem volt felmérni a helyzetet hisz már előttem is volt egy szemkötős alacsony lány. Hmm, hosszú hamuszürke haj, jobb szeme pedig vörös színben pompázik, nem tagadom jól néz ki, de a vörös indikátor egy kicsit megzavart, viszont nem akartam vele foglalkozni, helyette az érdekelt hogy vajon a szemfedő miért van rajta, talán egy sebet takar el vele vagy valami más.
-Danieru-nek hívnak, de a Dan is bőven elég lesz.
Láttam ahogy felcsillan a szeme amint a vállamon csücsülő Eryn-t megpillantotta.
-Őt? Őt Eryn-nek hívják. Tegnap futottunk össze egy tónál ahol bajba keveredett. Kihúztam a bajból és azóta is velem van.- ekkor Eryn szép lassan de átmászott a lány tenyerébe.
-He...heló, én... Eryn vagyok.- mondta szégyenlősen, majd el is pirult egy kicsit.
Miután a lány megnézegette Eryn-t elkezdett beszélni az öreg néni. Mindenki meglepődött a szobában, gondolom idáig nem így beszélt. Viszont az nem tetszett hogy előjött a "Hát nem tanított meg titeket anyátok viselkedni?" szöveggel. Ez az érzés sem tartott sokáig hisz amikor elkezdett a keze világítani elakadt bennem a szó. És ezek az utolsó mondatok, mintha belőlünk is macskát akarna csinálni. Már nyúltam volna a fegyveremért amikor egyre gyengébbnek éreztem magam és amikor észbe kaptam már sűrű füst lepte el a szobát. Olyan ismerős az illata. Macskamenta! Igen ezt a szagot ismerem az állatkereskedésből ahol háziállatot akartunk venni a húgommal. De most nem ezzel kéne foglalkoznom:
-Min...d...-annyira lebénultam hogy beszélni sem tudtam, bár nem is tudtam volna szólni senkinek, már mindenki összeesett és elaludt.
-Még nem ... talpon kell maradnom.- gondoltam majd össze is estem.

by **Akimoto Kio** Pént. Ápr. 10 2015, 15:45

Úristen, Egy normális élőlény sincs ebben a faluban?! Gondolom amikor a néni elkezd cirógatni. Talán meg se hallotta amit mondtam. Elegem van ebből a helyből alig él itt élőlény aki meg mégis az vagy macska vagy őrült. Keresek inkább egy harcolós küldetést ahol legalább normális emberekkel lehetek.
Éppen elindultam volna amikor az asszony elkezdte ráncigálni az arcom.
- Kérem, nem látott egy macskát? - Mintha nem japánul beszélnék. Most komolyan! Minek néz ez engem? Plüss cicának? Aztán észre veszem a fényt. Mi ez? Úgy tudtam nem lehet varázsolni a SAO-ban. Aztán kicsit émelyegni kezdek és megpróbálok ellépni a nénitől, de nem megy a lábam meg se mozdul. Rettegni kezdek. Ez nem játék, ez komoly! Mi van ha a Nerve Gear belelát a fejembe és olvas a gondolataimba? Mi van ha ez az NPC ezért támadott meg? Gondolj jót róla, gyerünk! Biztatom magam kétségbeesve. Gyerünk... Összecsuklok, nem nem halhatok meg! Fel kell kelnem! El kell futnom.... végleg elájultam, már gondolkodni se voltam képes.

by **Mayumi** Kedd Ápr. 14 2015, 18:57

Kérdést kérdés követte, hiszen egy nyomozást akkor lehet a csak elvégezni ha az ember rendelkezésére állnak a szükséges információk és az összes puzzle darabot a helyére illesztik. Talán a macska valójában nem is tűnt el csak elcsatangolt, habár a nő magyarázkodása, és értelmetlen zagyvaságai alapján azon sem lepődnék meg ha az a bizonyos macska már rég halott lenne vagy egyáltalán nem is létezne... De egy nyomozónak minden lehetőséged szem előtt kell tartania, ezért még ha a macska halott is lenne nem szabad elhanyagolni azt a feltevést sem, hogy talán mégsem. Mindent meg kell tenni, hogy legalább úgy tűnjön a dolog mintha tényleg lenne nyomozás, és akkor a fizetség is kijár, az ügyet pedig lelkiismeret furdalás nélkül lehet a szőnyeg alá söpörni. Ilyen egy igazi Sherlock gondolkodása.
- Mayumi. - mutatkozik be illedelmesen, még a kezét is kinyújtja a lánynak, hogy kezet fogjon vele mintha csak egy régi üzleti partnert üdvözölne a személyében, pedig ez nem teljesen így van. De meg kell adni a módját, a dolognak, főleg ha az illető nem haszontalan. - Egy dojo kitisztításánál találkoztunk. Tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy egy újabb sikert könyvelhessünk el közösen. - kinek mi a siker. Ami pénzt hoz az siker, ezért még ha bukással is végződik a küldetés, de jár a jutalom az már sikert jelent. Legalábbis Mayumi szótárában valahogy így néz ki a dolog.
- Sajnos nekem a névmemóriámmal van a baj, megtennéd, hogy még egyszer bemutatkozol? Ezúttal fel is írom valahova a neved, hogy biztosan emlékezzek rád rendben? - még egy mosolyt is próbált az arcára varázsolni, de azért a kellő komolyság is árad belőle ha valaki figyeli a lányt, észreveheti, hogy végig egyenes háttal, issza magába az idős hölgy szavait, aki úgy tűnik valamiért felháborodott és ez a lánynak egyáltalán nem tetszett.
- Már megbocsásson asszonyom, de én éppen azon vagyok, hogy az ön kívánságát teljesítsem. Ezért sértésnek veszem, hogy türelmetlennek nevez. Az én viselkedésemmel semmi probléma sincs, ezért követelem a bocsánatkérést, addig amíg ezt nem kapom meg nem ígérhetem, hogy száztíz százalékot tudok nyújtani. - húzza fel az orrát, kissé sértődötten, még azokat az idegesítő hangokat is elnézte egész idáig amiket a nő adott ki magából, hiszen egy nyugdíjasról van szó, ezért nem lehet hibáztatni azért amit csinál.
- Cicák? Elnézést, de azt hiszem egyáltalán nem figyel. Legyen szíves a... mi ez a szag? - a füst csak terjed és terjed...

by **Miu** Szomb. Ápr. 18 2015, 00:26

A lány aki annyira ismerős volt nekem választ adott a kérdésemre éss zinte hallani lehetett a koppanást, amivel leestek a dolgok nekem.
-Ohh tényleg, Mayumi-chan! Ha jól rémlik akkor te voltál a csapat parancsnoka.
-Nekem is gondok vannak a névmemóriámmal, de az arc memóriám tökéletes, ezért ismerek fel mindig mindenki akivel már találkoztam csak a nevük az amit nem szoktam tudni. :3
Kezet fogok Mayumival és megtoldom egy bemutatkozással.
-Miu. Örvendek újfent és remélem, hogy sikeresek leszünk most is. :3
Ez a röpke kis szóváltás eddig is tartott, ugyanis már léptem is oda következő áldozataimhoz. Egyébként se tűnik jelenleg Mayumi társasága szórakoztatónak vagy érdekesnek.
-Örvendek Dan-kun és Eryn-chan. ^^
A kis tündérke elég félénknek tűnik, de végül csak sikerült jobban szemügyre vennem és picit összebarátkozni vele. Persze itt meg is ragadtam, hisz a srác és a tündére társasága már inkább vonzott. Hisz nem mindennap szoktam tündérekkel találkozni. Ez egy ugyanolyan helyzet most, mint mikor Tantalosz először mutatta meg nekem Pegazust, bár igaz annak kissé kalandosabb vége lett, mint ennek. Épp kérdésekkel szerettem volna elhalmozni a most kiszemelt áldozataim, mikor is felkaptam a fejem a nénike mondandójára. Hogy mi? Jó dolgunk lesz itt?...Várjunk csak, nem arról kvartyogott az elébb, hogy több cicája lesz… Mire észbe kaptam volna és szóra nyitottam volna a szám már éreztem is azt a furcsa de ismerős illatot. Macskamente. Igen ez az. A menümhöz kaptam hirtelen, viszont az csak egy csipogással válaszolt és jelezte, hogy most biza nem igénybe vehető a szolgáltatása. Tehát ez egy őrült macskás néni csapdája volt és mi jól bele sétáltunk…
Időm se volt rendesen végig gondolni a dolgokat, már el is sötétedett a világ és néma csendbe burkolózott. Elaludtam…

by **Silica** Hétf. Ápr. 27 2015, 07:04

Ahogy sejtettétek is, mindannyian újra egy helyre kerültök, és mindannyian cicák lettetek. Azt, hogy ki milyen cica, rátok bízom, ám mindannyian észrevehetitek a dívány karfáján üldögélő nagy fehér kandúrt, aki titeket vizslat.
-Még soha senki nem tudta megtörni a varázst. Jobb, ha hozzászoktok. Nem olyan rossz itt az élet.
Ha a nénit keresitek, őt nem találjátok meg a házban, se az udvaron. Az udvarról pedig nem juthattok ki, mert ugyanolyan erőtérbe ütköztök, amilyenbe a mobok a városok szélén. Viszont mindannyian találtok magatoknak névreszóló tálkákat megtöltve macskanasival... aminek nagyon jó illata van.

Akimoto, igyekezz tartani a 250 szavas minimumot. Smile

by **Danieru** Kedd Május 05 2015, 16:46

Mikor felkeltem egy fura érzés fogott el... mintha kisebb lennék. Körbe néztem és még furább dolgot vettem észre. Az összes itt lévő ember eltünt ... vagyis csak azt hittem eltűntek. Mindenki cicává változott. Ez is csak addig járt a gondolataim között amíg nem néztem magamra.
-MIVAN?- kiáltottam. (ilyen a cicává váltam: [Küldetés] Catarina Gingercatanime

)
Ezek szerint bevált az amit gondoltam.- Bárcsak ne gondoltam volna...- mondtam halkan és önsajnáltatva.
A fehér macska beszéde kicsit felhúzott.- Mi van ha mégis?... Mit csinálsz ha mi leszünk az elsők akik megtörik a varázst?- a többiekre néztem majd így szóltam- Mi leszünk az elsők! Nem hagyjuk annyiban ezt a dolgot csak mert egy fehér macska azt mondja nem lehet kijutni! Igaz?- elmondtam a véleményemet, majd arréb sétáltam és elkezdtem nézelődni.
Eryn egy idő után leszállt elém. Egy kicsit megnyugodtam hogy ő nem változott át. Legalább a társamnak nem esett baja. Eryn nézett egy picit majd elkezdett simogatni, amire dorombolással reagáltam. Nem tudtam hogy erre is képes vagyok. Nem tudtam visszafogni magam és elkezdtem játszani Erynnel. Mikor Eryn kifáradt körbenéztem a házban. Alig találtam valamit, az öregasszony pedig szimplán eltűnt. Kijöttem az asztal alól és tüsszentettem egyet, minden tele volt porcicákkal. Miután megvakargattam az orrom kimentem az udvarra, hátha találok ott valamit. Az egyetlen dolog amit megtaláltam az az erőfal ami nem enged ki a ház területéről.
-Ilyen nincs... -lefeküdtem- semmi sincs ebben a házban? ... vagy csak én vagyok iylen béna hogy enm találok semmit?
Eryn pár pillanat alatt elaludt miután lefeküdtem a fűbe. Otthagyni nem akartam így csak ültem és néztem mik történnek itt körülöttem. Egy idő után éhes lettem és elmentem a tálamig. Elöszőr óckodva, de megkostóltam a macskanasit. Nem csak jó illata volt, de íze is volt legalább olyan jó. Elnyammogtam pár darabon majd visszaindultam oda ahol Eryn alszik.

by **Miu** Vas. Május 10 2015, 01:29

Magamhoz tértem a kényszerített szundiból és meglepve vettem észre, hogy minden nagyobbnak tűnik, mint volt. Majd hallani véltem egy új hangot, gyorsan oda is vetettem a tekintetem a hangforrása felé. Egy nagy cica volt az, aki említett valami varázst, amit még soha senki se tört meg. Meg azt is, hogy nem olyan rossz itt az élet. Sokáig csak értetlenül ültem és néztem a nagydarab macsekre, majd végül leesett a nyílvánvaló. Macskává változtam! o.O Ezt meg hogy? Jah, hogy ez az a varázs, amit az előbb említett a fehér macska.
Persze nem is én lennék, ha nem késve fognám fel az dolgokat. Rolling Eyes

Dan-kun már körbe is szaladt a terepen. Természetesen én még mindig csoda országban érzem magam és elvarázsolódva nézek jobbra-balra. Majd megpróbáltam megindulni, de gyorsan koppant is a fejem a padlón egyet. Aztán fel is fedeztem, hogy a szemkötőm az, ami elbuktatott. Elkezdtem lehámozni magamról, de nem igazán akar sikerülni a művelet. Tehát csak szerencsétlenül birkóztam vele és közben többször is sikerül elesnem és a földön kikötnöm elterülve. Tipikus kismacskás szenvedést mutattam be. Végül csak sikerül megnyernem az ádáz harcot és sikerül megszabadulnom a szemkötőmtől, ami fogva tartott. Aztán kissé szerencsétlenül, de felugrottam a díványra és oda mentem a nagy fehér macsekhoz.
-Tehát ellettünk varázsolva? De ez még is hogyan lehetséges? Hisz eben a világban nincs varázslat, ha jól tudom.
Megvártam a válaszait, majd tovább is álltam, pontosabban estem. Nem igazán megy még ez a macska lét, szóval a kanapéról való leugrás után se tudtam talpra érkezni, csak pofára, majd ezt egy kitekert bukfenccel zártam és csak aztán voltam újra talpon, majd el is indultam felfedezni a terepet. Arra gyorsan rájöttem, hogy innen aztán nem fogunk tudni megszökni, hisz ebben meggátol az udvar körül vevő erőtér. De sebaj, úgy sem létezik megtörhetetlen átok. Csak meg kell lelni a boszorka titkos könyvét vagy ereklyéjét és akkor megtudjuk oldani a visszaváltozást is. Vissza rohantam a házba és közöltem az ötletem a többiekkel.
-Figyeljetek! Biztos, hogy meglehet törni a varázst. Csak meg kell találni hozzá a könyvet vagy tárgyat, vagy bármit, ami köthető a varázshoz. Szóval neki kéne kezdenünk keresgélni.
Majd leültem és kissé elszégyellve összehúztam magam. Így kimondva, már nem hangzott olyan jól a dolog.
-Hát, szóval…ez lenne az én tervem…egy része…a-a többit még nem találtam ki…

Miu cica :3

by **Mayumi** Vas. Május 10 2015, 13:17

A drog hatása elmúlt, csak egy kiadós alvásra volt szükség. Mayu hatalmasat nyújtózva a meglepően kényelmes padlón, mancsait előre tolva, nyöszörgött, majd egy jókora szemfogvillantós ásítással egybekötve ébredt fel. Egyik sem volt jellemző rá, hiszen ö egy jól nevelt lány, de most mégis meglepően jól eső érzés fogta el a kis rituálé végzése közben. Meglepetten pislogott a hosszú szőr borította karjaira, melyek egy mancsban végződtek. A jobbjával a fejéhez kapott, és ügyesen végigsimított rajta, ekkor már realizálódott benne a tény, hogy a nő valamiféle átokkal súlytóttá őt neveletlen követelőző viselkedése miatt. Sikerült kitapintania az aprócska füleket, és a bajuszkát. Amíg a nagydarab kandúr magyarázott ö csak figyelt, majd egy tükör után kutat, amit egy kis mászás segítségével el is ért.
- Dagadt lettem. - picike antenna szemöldöke picit megremegett, tekintete csak úgy szikrázott ahogyan végighúzta a mancsát a tükörben. - Nem tudom elhinni, hogy képes volt átverni az a szipirtyó... Itt az oka miért nem engedtem át a helyem nekik a vonaton.. - közli rideg hangon, majd ismét a földre huppan, ami meglepően könnyen megy, ezekkel a puha praclikkal, és a többiekhez sétált.
- Végeznünk kell vele. Csak egy védtelen idős hölgyről van szó, aki alattomos trükkökhöz folyamodva próbált legyengíteni minket. De így is erősek vagyunk. A testünket elvehette, de az elménk a régi, és borotvaéles karmainkkal bármikor elvághatjuk a torkát.. esetleg kikaparhatjuk a szemeit, megfojthatjuk egy gombolyaggal. Ki tart velem? - a hangjából is leszűrhető, hogy a düh hajtja, és beszéd közben, többször is körbe forgatja a szemeit a szoba bútorzatán, és felszereltségén.
- Hol vannak a játékaink? Fel kell mérnünk a készleteinket.

by **Silica** Kedd Május 19 2015, 05:40

A fehér macska csak csóválja a fejét, majd leheveredik a kandallóra.
-Minden újonc ennyire lelkes. Majd egy idő után megtanuljátok, hogy innen nincs kiút. Az pedig csak kamu, hogy nincs varászlat. Csak gondoljátok végig, hogy eddig milyen küldetéseken vettetek részt. Vagy a speciális képességeiteket. Ja igen, azok itt nem működnek.
Többet nem mond, csak felveszi a vekni formáját, és elégedetten dorombolni kezd, miközben figyeli a ténykedéseteket. Fura ereklyéket nem találtok... persze csak ha nem vesztek valamit annak, ami nem az, ám visszaváltoztatni semmi nem változtat titeket. Minden megtalálható, ami egy öregasszony házában elképzelhető. Rusnya tapéta, dísztányérok a falra akasztva, régi fényképek, na és persze rengeteg macskajáték. Tényleg minden, amit csak el tudtok képzelni. Azonban úgy látszik mindenkinek más terve van...

by **Miu** Kedd Május 19 2015, 14:34

Hát nem úgy néz ki, hogy egy véleményen lennék. Mindenesetre én elkezdtem keresgélni, de sikertelenül. Sehol semmi. Mármint van itt minden, de csak átlagos ás használhatatlan kacatok, semmi több. Az meg kicsit sem tetszett, hogy Mayumi „vért” akar ontani. Szerintem, ha ezt tesszük, akkor valami nagyon rosszat idézünk elő vele. Lehet, hogy pont ezzel vágnánk el magunkat a megoldástól és örökre ilyenek maradunk, remény nélkül…
-Mayumi-san! Ez egy pocsék ötlet. Nem kéne elveszítenünk a fejünket és egyből torokra menni. Lehet, hogy fura pont egy vörös játékostól hallani ezt… De ha megölnénk a nénikét, biztosra merem mondani, hogy sose fogunk visszaváltozni. Egyébként is valakinek a megölésével semmit sem lehet megoldani vagy elérni, csak annyit érsz el vele, hogy vér fog tapadni a kezeidhez, mármint jelenleg a mancsaidhoz.
-Tehát mély levegő és nyugalom.
Viszont mi hárman egyedül nem fogjuk tudni megoldani a problémát. Muszáj lesz a többi macsekkel is beszélni és kicsit összebarátkozni. Kezdetnek a minket üdvözlő fehérke is tökéletes. Oda rohanok a dívány elé, de most nem burkozóm fel magam rá csak lentről beszélek felfelé a kandúrnak.
-Egyébként téged hogy hívnak? Én Miu vagyok, örvendek a találkozásnak.
Megvárom, hogy válaszoljon és csak utána folytatom a kérdezősködést.
-A következő kérdésem pedig az lenne, hogy…-kis levegővételnyi szünet- A hirdetésben, amivel ide lettünk csalva, említve volt egy Mirci nevű macska. Ő létezik is és itt van valahol vagy ez a név csak a hatásos csali része? Ha meg létezik és köztünk jár, akkor elmondanád azt, hogy merre fordul meg a leggyakrabban a házban és az udvaron?
Kíváncsian várom a válaszokat és remélem, hogy ezzel a próbálkozásommal nem fogok ismét zsákutcába kikötni.

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] Catarina

[Küldetés] Catarina

Re: [Küldetés] Catarina

Re: [Küldetés] Catarina

Re: [Küldetés] Catarina

Re: [Küldetés] Catarina

Re: [Küldetés] Catarina

Re: [Küldetés] Catarina

Re: [Küldetés] Catarina

Re: [Küldetés] Catarina

Re: [Küldetés] Catarina

Re: [Küldetés] Catarina

Re: [Küldetés] Catarina

Re: [Küldetés] Catarina

Re: [Küldetés] Catarina

Re: [Küldetés] Catarina

Re: [Küldetés] Catarina

Re: [Küldetés] Catarina

Re: [Küldetés] Catarina

Re: [Küldetés] Catarina

Re: [Küldetés] Catarina

Re: [Küldetés] Catarina

Re: [Küldetés] Catarina

Re: [Küldetés] Catarina

Re: [Küldetés] Catarina

Re: [Küldetés] Catarina

Re: [Küldetés] Catarina