Asuka & Shuu-chan

A huszadik szint közeledtével nem csak a fejlettebb tierű felszerelések vannak közelebb hozzám, hanem egyben a front is. Nem hangoztatom ugyan, de egy ideje már pedzegetem magamban a frontra kerülést, mint opciót. Nem, annyira nem vagyok ostoba, hogy szabotálni akarjam őket. Ha ezt nem tennék meg mások helyettem, akkor már rég legalább az ötvenedik szint környékén lennénk. Egyszerűen csak unalmas az élet ebben a világban. Olyan, mintha szándékosan akarna lekötözni és megfojtani, s nem engedi láttatni a kiutat ebből a kelepcéből. Legfeljebb a mézesmadzagot húzza az orrod előtt, mindenféle jósággal kecsegtetve, amivel elvonja a figyelmed arról, hogy mennyire beleőrültél a bezárt szabadságba.
Így történt hát, hogy úgy döntöttem, ismételten kihívom Shuu-chant. *.* A pári-mári arcsi ugyan nem ment túl jól... De persze az Rencicc hibája! >.< Nem is gondolok rá inkább, fúj. Küldök inkább üzimüzit Shuu-channak meg Timidusnak. Bizonyos vagyok benne ugyanis, hogy nem hagyja csak úgy annyiban, és ő is elolvassa, amit írok. Egy anyasárkánynak az a dolga ugyanis, hogy mindig mindenbe beleüsse az orrát.

Asuka írta:Arénában, te és én,
Háromra pedig ott légy.

Purrrrfect. Minden tiszta, teljesen világos, szerintem tökéletesen érthető. *.* Szedelőzködés, teleportkristály, s már ott is vagyok hamarosan. Egészen megszerettem az Arénát. Mindig akad olyan kihívóm, aki legalább annyira rajong a PvP-ért, mint én. Eddig pedig furcsa módon egészen elkerültek a Ren-félék, amit persze cseppet sem bánok. Undorodom az ilyen pökhendi kis senkiktől... Azt hiszik, övék a világ. Nagyon is tévednek.
Várok tehát az egyik oszlopnak dőlve, hogy Shuu-chan és Timidus megérkezzen. Biztosan eljönnek. Mert eljönnek, mert ők ilyenek.

Szint: 17

Élet: 27 (135 HP)
Fegyverkezelés: 35
Erő: 60
Kitartás: 11
Gyorsaság: 31
Speciális képesség: 19
Páncél: 28

Sebzés (harcos kaszt + Hentes)
Zöld HP: 66 + 6 vérzés
Sárga: 72 + 6
Vörös: 78 + 6
Hozok magammal 9 db Mini Potit (+5 HP)

Nos, persze arról nem tudok, mivel nem tudok, hogy Shuu-chanéknak új képességük van. Furcsálltam is, amikor megpillikéztem, hogy Cearcsimercsi ellen harcimázkiztak. *.* Pedig Cearso nem volt olyan erős... Sokat fejlődött, amit a legutóbbi találkozásunkkor meg is mutikázott, de egyébként meg nem tom, azért Timidus mégis csak Timidus mama. o.o
- Sziamiasztok! Tudtam, hogy jöttök! *.* - fogadom őket, mikor meglátom, hogy érkeznek. Biztosan tetszett nekik költőiségem, amivel a levelet küldtem. Biztosan, így volt, igaz?
Szorongatom egy picit ruházatom szélét, majd megigazítom kissé félrecsúszott szemfedőmet. A csipke tökéletesen passzol stílusomhoz. Senki másnak nem jutott eszébe ez... Csak persze Rincicának. Végtére is, az ő ötlete volt.
- Mód? Kritérium? Hümm... ilyeneken nem gondolkoztam ám... - ennyire nem szoktam előre tervezni egy egyszerű, snassz aréna harcot. Én inkább csak élvezem, ha valakit leverhetek, s még azt is, ha engem vernek le. Persze az utóbbi igazából ritkán történik meg, mert sosem találok a szintemnek megfelelő ellenfelet. Kénytelen vagyok a picikkel kiállni, az pedig annyira nem szórakoztató. Főleg, hogy általában egy-egy csapás is bőven elég hozzá.
- Láttam a küzdelemlistát. Nem tudtam, hogy megváltoztak az Aréna szabályai, hogy engedte a rendszer, hogy Cearsoval is harcoljatok. Aztán úgy döntöttem, írok nektek! *.* De tényleg, hol van a frissítés? Pedig elolvastam azt a hardcore micsodát, de az nem lehet... - őszinte vagyok. Tényleg meglepődtem. Nem léphettek át hardcore-ba, hiszen csak a sima listán szerepelt mindkettejük neve továbbra is. Persze megkérdezhettem volna Cearcsimercsit, de őt sokkal inkább szeretem Mariéről faggatni, hogy ugyan mikor keressük már meg a szívszerelmét, hogy elrángassuk magunkkal partyzni egyet. Az erdőben is jól szórakoztunk ugyebár.

Áááá... így már minden világos! Derül fel arcomon a megvilágosodás. Egyáltalán nem számítottam ilyen válaszra, hiszen sosem hallottam még olyanról, hogy bárki is szándékosan lehúzta volna a szintjét. Meg különben is, miért tenne bárki is ilyet? Mire lenne az jó? Jó, persze vannak olyan dolgok, amik csak kisebb szintűeknek elérhetőek, például T'urk, a miniboss, ahova legfeljebb csak 10. szinten lehetett elmenni. Még szerencse, hogy éppen befértem! >.<
- Jéééé, ezekre nem is gondoltam! Még mindig totál noob vagyok... Nagyon látszik, hogy ez az első ilyen játékom... - meg valószínűleg az utolsó is. Két és fél év alatt túlságosan is hozzászoktam az itteni élethez. Nagyon sok mindent akarok pontokkal kifejezni. Pedig ez azelőtt nem volt jellemző rám.
- Hát, legyen... A 17. szinten vagyok. Nem egy nagy titok. ^^" - vannak ennél fontosabb titkaim. Ahelyett, hogy rejtegetném magam, sokkal jobb, ha felfedek magamból valamennyit. Olyan információkat, melyeket talán hasznosnak, fontosnak vélnek, pedig nem azok. Csak számok, számadatok. Több kell ennél, hogy engem meghatározzanak. De ezáltal megvan az illúzió, hogy tudják, ki vagyok. Ez pedig nekem teljesen megfelel, minden hátrányával együtt.
Az aréna terepe ezúttal igazán kedvemre való. Végre élesben ki tudom próbálni, hogy mit is tud az az akrobatika kettes. Talán hibát követek el vele, legalábbis egy éles harcban azt tenném, de jelenleg átadom a kezdés lehetőségét nekik. Addig én felkászálódok az egyik palánkra, s megpróbálom megtalálni az egyensúlyomat. A régi cipőmmel bizony kérdés nélkül belecsobbannék a vízbe, hiszen a palánkok nem teljesen stabilak, némi egyensúlyérzék is szükséges hozzájuk, most viszont valamiért ösztönösen ráérzek, hogyan kell rajta állnom, hogy ne történjen baj. Ez pedig már csak azért is teljesítmény, mert a Hentes sem egy pehelysúlyú fegyver, ráadásul nem éppen az aerodinamikájáról híres, sőt, éppen ellenkezőleg! Az ormótlan fegyvernek még csak súlypontja sem igazán van. Egyszerűen csak nagy, és hatalmasat lehet vele ütni. Pont, amire szükségem van! :3
Először a sárkány kezdi a támadást. Amíg én azzal foglalkozok, hogy a koponyás cipőmmel megtaláljam a tökéletes egyensúlyt, addig Timidus sunyi és alattomos módon máris belelök a vízbe! Sőt, még Shuu is így tesz! >.< Ezt meg mégis hogy csinálták? Mármint, nem láttam Shuut odaérni... Nem igazság! >.< A frizurám kissé oda. Nem foglalkozom a HP csíkommal, az csupán elterelné a figyelmemet. Ehelyett alámerülök a vízben, s a palánk másik oldalára úszok, ahol Shuu is ott van. Majd megkapaszkodom egyik kezemmel a szélében, valahol a cölöp tetejében, másik kezemben fegyveremet fogva, lábaimat pedig ugyanúgy a palánkon tartva, azonban inkább csak nekitámasztva ott, ahol már a vízbe ér. Behajlítom a térdeimet, aztán pedig elrugaszkodok, hogy fél kézzel tartva magam a palánkon, egy akrobatikus, cigánykerék-szerű mozdulattal visszaérkezzek a tetejére. Ahogy pedig felérek, már indítom is a következő támadásom. Ha a képességem is sikerül, akkor némi csilli-villi fényeffekt is belevegyül, akkor pedig többet és jobbat tudok sebezni. Elengedhetetlen ez valakinél, aki az erejére épít. A csatabárdot pedig lendületből indítom Shuu-chan felé, amint újra biztos lábakon állok.



Sikeres képességaktiválás esetén a következő találatomnál +19 sebzés
Találat esetén 60 sebzés + 6 vérzés

Ugyan a képességem nem sikerült, azonban a mozdulatsor így is elég gyors volt ahhoz, hogy el tudjam találni Shuu-chant. Elégedetten konstatálom, hogy a lány páncélját teljesen leütöttem, valamint a HP-jába is eléggé belemartam. Ugyan a nagy erőmet könnyen ellenem is fordíthatják mindenféle méreggel és ilyesmikkel, azért ez a ritkább eset. Általában nem sokaknak jut eszébe ez az opció. Timidus esetében viszont épp ennek az ellenkezőjére számítok. Túl sokat jelent neki a győzelem.
Shuu is hamar, azonban kevésbé látványosan mászik ki a vízből. Figyelmem inkább a sárkányon nyugszik, s talán ennek következménye, hogy ilyen könnyedén egy egyszerű kristály csapdájába esek. Aztán pedig bele a vízbe - megint. Mintha valami láthatatlan erő taszítana el, hogy minél hangosabban a vízben csattanjak. Az esés következtében éppen csak annyi időm van, hogy szerencsésen megforduljak, s ne háttal essek a vízbe, azonban Timidus akcióját így sem tudom megakadályozni. Ha nem akarom, hogy komolyabb sebzéseket szerezzek, kénytelen vagyok engedni karomból, így pedig Timidus elveszi tőlem fegyveremet. Francba... ez nem lesz így jó.
Shuu azonban elvéti próbálkozását. Mintha hallanám zihálását, ahogyan megpróbál megérinteni, de gyorsabb vagyok annál, mintsem mind a ketten le tudjanak fegyverezni. Nekem azonban most fontosabb feladatom van. Vissza kell szereznem a Hentest.
Timidus tehát belém csimpaszkodik, s megpróbál a mélybe húzni. A felszínen egy utolsó, nagy levegőt veszek, lábaimat pedig, az előbbi, akrobatikus technikához hasonlóan, a palánknak érintem. Hagyom, hogy a sárkány belém markoljon, két kezemmel pedig olyan erősen kapaszkodok bele, amennyire csak tudok. Amíg nála van a fegyverem, addig nem engedem el. Majd pedig elrugaszkodom a palánktól. Ezúttal azonban lefele, a víz mélyére. Shuu nem valószínű, hogy az előbbi akciója után követni tud minket. A petet sebezni pedig ugyan nem tudom, de amíg nála a fegyverem, addig nem engedem el. Ha a mélybe akar menni, nem állok ellen. Nem foglalkozva a csíkkal, ami a megmaradt levegőmet mutatja merülök minél mélyebbre, s minél messzebb az idomártól, mindeközben pedig olyan erősen kapaszkodok a sárkányba, amennyire csak tudok. Ugyan az arénában elvileg nem lehet meghalni, a fulladás esetén ebben nem vagyok biztos. Megpróbálom visszaszerezni a sárkánytól a Hentest, s csak akkor engedem el önként, ha azt visszakaptam végre.

Nem tudok mással foglalkozni, csak azzal, hogy visszaszerezhessem a fegyverem. Már majdnem, kis híján tényleg... De Timidus annyira rácsavarodik, hogy még súlyemeléssel sem tudom kibányászni karmai közül. Aztán pedig a mélybe is tűnik, s közvetlenül azután, hogy Shuu lábaival kétszer a fejemre kalimpál, a sárkány is előtűnik a lábam alól. Pedig oxigén csíkom még mindig jól áll. A HP-m azonban - ebben pedig a pióca méregnek is lehet némi köze - azon nyomban zéróra csökken, a harcnak pedig ezzel vége.
Kissé zihálva támaszkodok neki, csuromvizesen az immáron üresen ácsorgó oszlopnak. A víz ugyan eltűnt, az oszlopok megmaradtak. Régóta nem élveztem ennyire egy harcot. Nagyon nyerni akartam, még ha nem is alakult így. De már ezért a tapasztalatért is megérte. Egyszerűen, csak hű. Ritkán érzem ezt az igazi katarzist egy harc közben. Amikor nem gondolsz semmi másra. Talán ezért is csaptam fel önkéntes segítőnek a Liberatorsban. Furcsa módon viszont egészen kifáradtam... Még a miniboss sem izzasztott meg egyáltalán, pedig ott aztán, szóval hű. Ott azért osztottam a sok-sok csapást.
- Fuhh... Ez jó volt. - hirtelen csak ennyit tudok kipréselni magamból. Majd felegyenesedek, s a hajamat kezdem el igazgatni. Lassacskán az ázottság semmivé vész ugyan, de nem akarhatom, hogy a rendszer furán szárítsa be. Az katasztrófa lenne! Mégis hogy néznék ki úgy...
- Ezt feltétlen meg kell ismételnünk! Imádtam! Nem igazság, hogy csak kéthavonta lehet megmérkőzni egymással... - na igen... Persze, értem ennek az okát, de akkor sem fair! Nem gondolnak azokra, akik egyszerűen csak élvezik a PvP harcokat. Mint például én.
- Hátööö izé, szóval... csak igyekeztem... Amikor végre komolyan harcolhatok, nem is tudom... Olyan, mintha egy egészen más személy lennék. ^^" Pióca mérget pedig biztos nem fogok árulni a boltomban, amint megszerzem a receptjét... - egy ideig még a ruhámat igazgatom, hogy tökéletesen feszes és gyűrődésmentes legyen ismét. A szemkötőmet leveszem, hogy azt is megigazítsam, hiszen itt-ott megcsavarodott az anyag, ez pedig idegesít. Majd miután visszakapom a fegyverem, s elraktam az inventorymba, a szemkötőmet is visszahelyezem a szememre.
- Igen... egy tea. Mindenképpen! *.* Így is sok mindent kell mesélnem. Elég sok dolog történt. Na de az majd ráér. Shuu, veled mi újság? Már az Arénán kívül. Láttam, szép a helyezésed. Céhed? Fiúk? Mindent tudni akarok. - sétálok ki Timidussal és Shuuval az Arénából. Engedem, hogy ő válasszák meg a következő helyszínünket. A teára ugyanis kapható vagyok. *.*