Shuu & Asu

by **Asuka** Kedd Nov. 04 2014, 14:03

Eltelt némi idő az Aréna óta. Shuu szándéka tiszta volt, és ezt igazán értékelem, még ha nem is úgy jött össze a dolog, mint ahogyan azt terveztük. T.T Mindenesetre felkeltette az érdeklődésemet. Csupán egy, egyetlen egy csapás voltam a sárkánynak. Nem vagyok tisztában ShuuShuuék szintjével, de bizonyára a legjobbak között lehetnek. Nekem pedig, hogy a feladatomat bevégezhessem, szintén fejlődnöm kell.
Elég sok dolog történt velem, mióta visszatértem. Habár a régi ismerősök közül - már akik túlélték - nem sokakkal találkoztam, s némelyekkel nem úgy, ahogyan azt eredetileg elterveztem, de a legjobb lesz, ha a kezembe veszem sorsom. Ahogyan mások sorsa is a kezemben van.

Halihali! *-*
Hát rég futottunk össze. *.* Mit szólnál hozzá, ha találkoznánk? Egy párbaj, aztán mesélek arról a dögös szösziről (nem, nem Rencicáról), akivel megismerkedtem. *.* Aztán mehetnénk szafarizni, meg csinálhatnánk csajos dolgokat, például kifesthetnénk egymás körmét! *-* Csak mi ketten, vagyis hárman. 10. szint, Mashava City. Én ott leszek.
XoXo
Asuka

Elküldöm az üzenetet, majd a városba teleportálok. Megszerettem a szafarit, hiszen tele van cukiságokkal! *-* Nyuszikkal, rókákkal, fácánokkal... Ez pedig tök jó! Alig várom. *w*
A városba érve ismételten megcsodálom az épületeket. Mondjuk odakint minden tele van csúnya rovarokkal... T.T A szúnyogok a legrosszabbak. Fúj. Utálom őket. Sad

El se merem képzelni, hogy itt, a SAO-ban miféle szúnyogok lehetnek. Borzalmasak... Remélem, sosem futok össze eggyel sem. Gyűlölöm őket. >.> Pedig az evolúció úgy működik, hogy ha a fajtádat megöli valami, akkor nem táplálkozol belőlük. A kis izék viszont akkor is ott vannak mindenütt! T.T No mindegy... talán kibírjuk. *.* Várok hát ShuuShuura és Süsüre, a sárkányra a városban, hogy egyszer csak megérkezzenek. Hátha van rám egy kis idejük.

by **Shukaku** Kedd Nov. 04 2014, 14:29

-Ez meg… Asuka?
Nézegette egy ideig meglepődve a lány a levelet, ám még nem nyitotta meg. Már az első találkozásuk is fura volt, pedig akkor csak sütiztek, a végén pedig megmutatta neki a térképen a Justice League céhházát. Vajon belépett a céhbe? Nem… azt biztosan mesélte volna. A második találkozás sem sikerült valami jól, hiszen akkor pedig az ő minden jó szándéka ellenére, csak bajba sodorta a lányt, ráadásul ő hozta rá Rent, mert azt hitte, hogy az a fiú nem olyan, mint a többi fiú. Vagy egyáltalán többi fiú? Anatole, Atoru, Justin… a többieket nem nagyon ismerte. Pedig az a hír járja, hogy az interneten pont lányok nincsenek, és a SAO világa... Ráadásul Asu vörös indikátoros is. Anatole azt mondta, hogy ne párbajozzon vörösökkel. De… ha nem lenne tényleg jó alibije, akkor miért pont a bűnüldözők céhházát akarta volna felkeresni? Meg… Ren is él még, látta, amikor Freya elagyabugyálta. Ha Asu nagyon gyilkos szándékú lenne, akkor Ren már nem élne, miután így megszégyenítette. Megnyitotta az üzenetet, és… nem… nem jutott szóhoz. Rencica? Milyen szőkék lehetnek még… Justin! Nem… az nem lehet. Jó… Shu sajnos nem sokszor tudott összefutni a fiúval, így az a nagy gyerekszerelem is kezdett apadozni, de hát akkor is, mégis csak… nem, ő nem tenne ilyet. Talán Alex? De ő meg Hinarival van, még Jun is megmondta. És miért akar Asu Kt-zni azonnal? utána meg szafari és… nem… Shu sokáig rágta a körmét, és nagyon csúnya volt, ezt pedig a SAO rendszere is megőrizte. Nem fogja még festékkel is kiemelni, hogy mennyire nincsenek körmei. Timidus is elolvasta a levelet a válla felett áthajolva, kihagyva azokat a részeket, amik érthetetlenek voltak a számára.
-Megyünk. Nem hagyhatunk ki egyetlen lehetőséget sem a gyakorlásra.
Shu megvonta a vállát. Asu nem olyan vörös. Vele lehet találkozni. Biztosan. Túl sok a vörös ahhoz, hogy mindegyiket elkerüljék. És így legalább Timidus sejtését is fel lehet göngyölíteni.

by **Asuka** Csüt. Nov. 06 2014, 15:17

- Shuu-chan, ide! Itt vagyok! ^^ - már messziről integetek, mikor meglátom a lány semmivel és senkivel össze nem téveszthető, karakteres megjelenését. Meg persze Timidust. Van egy olyan sejtésem, hogy az az állatka soha egy percre nem hagyja magára. Talán kettejük közül ő az egyetlen, aki veszélyt jelent rám. Nem a szintje miatt, hanem mert őt nem tudom megtéveszteni. Mindig vannak olyanok, akik gyanakvással tekintenek rám. Mintha éreznék, kiszagolnák, hogy a báj és mosoly meg küllem mögött egy igazi szörnyeteg vicsorít rám.
Nekem azonban nem érdekem ártani Shuunak. Nem az a típus, akit vadászni szoktam. Élvezi ezt a világot, nem keseredett bele. Habár károsnak tartom, hogy bárki is ilyen szoros kapcsolatot alakítson ki egy NJK-val, még ha az egy idomár petje is. Minden esetre nem illik bele abba a mintába, amit én keresni szoktam.
- Köszi, hogy eljöttéééé~l! Szóval, arról van szó, hogy szeretnék még inkább fejlődni... - kezdem a rizsát.
- Találkoztam valakivel, aki olyan, mint én! Ráadásul dögös is. Aztán elég sok dologra jutottam... Mert nem túl jó dolog ám, ha mindenki olyan csúnya ferdén néz rád. T.T De nem tudom őket hibáztatni. Na, de lényeg, a lényeg, majd később elmesélem az egészet... elfogadtok Timivel egy kihívást? *.* Akkor talán Timi karmait is kifesthetem! Valami szép gyöngyházfényűre, az biztosan jól állna neki. ^^ - ontom a szavakat, hiszen ez általában így szokott történni. Nem véletlen kérik, hogy inkább hallgassak, s ne szólaljak meg, ha lehet. Nem csak azért, mert néha állítólag butákat beszélek, de ráadásul sokat is. T^T De mit tehetnék ellene? Surprised

Ha egyszer így tudok csak igazán érvényesülni...

by **Shukaku** Csüt. Nov. 06 2014, 15:33

Tudvalevőleges, hogy a vörös indikátor félénkebbé teszi az embereket, vagy éppen antiszoccá, de ami biztos, hogy nem fognak rá felvágni, vagy hencegni vele, kivéve persze, ha Suzunak hívják őket. És volt még Asuka, aki azzal ugyan nem hencegett, hogy embereket öl, de egyáltalán nem próbálta meg sem a bíbor indikátort a feje felett, sem önmagát rejtegetni. Hangos volt, feltűnően öltözködött, és rengeteget beszélt. Nagyon nagyon rengeteget, amit Shu már eddig sem tudott hova tenni, már a levélre se tudott nagyon mit válaszolni, erre most iderohan hozzá integetve. mintha Anatole azt mondta volna, hogy ne szervezkedjen a vörösökkel… de hát Asu nem olyan vörös, és Shu abban is biztos volt, hogy a Tachi bácsi sem. És ettől a reakciótól pedig ez a tudat egyre csak erősebbé és erősebbé vált benne.
-Szia!
-Szervusz.
Köszöntek mindketten, bár rájuk nem volt jellemző az a kitörő öröm. Shu inkább értetlenkedve állt a hirtelen meghívás előtt, míg Timidus fürkésző tekintete csak folyamatosan a lányt és a környezetet leste a veszély után kutatva.
-Én… izé… persze, hogy segítek. Tudom, hogy nektek nem nagyon segít senki fejlődni, mert gonoszaknak hisznek benneteket. De talán… arra gondoltam, hogy tisztázhatnád magad. Van egy… egy barátom, akivel beszélhetnél, és ha neki elmondanád, hogy hogyan lettél vörös, akkor el tudjuk intézni, hogy soha senki ne nézzen rád többé ferde szemmel.
-A kihívást elfogadom.
Jelentette be a sárkány, akinek teljesen természetes volt, hogy őt, azaz azt a felet hívta ki a lány, aki valóban harcképes volt kettejük közül.
-De… mi az, hogy olyan, mint te?
Firtatta inkább Shu tovább ezt a különös valamit.
-Ő is vörös indikátoros?
-Azt mondta, hogy később elmondja. A karmaimra pedig egyedül mérget engedek kenni, semmi mást. Kezdjük meg a harcot.
És már intett is a lánynak, aki megvonta a vállát, és elküldte a felkérést.
-Majd a csata után beszélgethetünk nyugodtan. Timidus... ő ilyen...

by **Asuka** Csüt. Nov. 06 2014, 15:55

Biccentek egyet a feltételezésre, hogy ő is vörös indikátoros-e. Felesleges tagadni, hiszen annak semmi értelme. Nagy eséllyel sokat fogunk még együtt bandázni, éppen ezért a legjobb álca az, ha megmutatjuk magunkat. Annak semmi értelme, hogy titkos találkákat szervezzünk, előbb-utóbb az ilyenek úgyis bebuknak. Így aztán kénytelen vagyok az eszemre és a karizmámra támaszkodni, a saját érdekemben.
- Igen, az... és hát, szóval elég sokat beszéltünk. Nagyon sok a közös bennünk. *.* - magyarázom nagy lelkesedéssel az eseményeket. Hazudnom sem kell, hiszen tényleg így van! Eskü!
- Olyanok leszünk, mint Britney és Justin! Vagy mint Brad és Jennifer! Vagy pedig Miranda és Orlando! *_* - mind szétmentek, már sok-sok évtizeddel ezelőtt! *.* Mégis mindenki róluk beszél, még a mai napig is. Very Happy

- De majd később, tényleg. *.* - örülök, hogy kiállnak ellenem. Közben már egy megfelelő helyet, például egy teret keresek, ahonnan megkezdhetjük a harcot. Gyanítom, nem tart soká, de nem mindig a hosszúra nyújtott csaták a leghasznosabbak.
- Hmmm, és mégis ki lenne ez a valaki? Lehet róla szó, ami azt illeti, de azt hiszem, teljesen sosem sikerül majd tisztára mosni a nevem. ^^" - egy keserű fél-mosolyt ejtek meg a lány és a sárkánycica felé. Ez a társadalom így működik. Itt a magukat igazságosztóknak nevező emberek hiszik azt, hogy uralkodnak. Én pedig nem fogok a rendszerhez tartozni. Ehhez viszont néha az kell, hogy legalább a látszata meglegyen. Akkor pedig talán békén hagynak.
- Itt szerintem megfelel. ^^ Egész vagy fél életeset? - Timidusból kiindulva nem fogja megkockáztatni az egészet, még akkor is, ha tisztában van a szint különbségekkel. Még a végén azt hinné, hogy ugrásra kész nindzsákkal vettem körbe a helyszínt. o.o Hagyom, hogy ők legyenek, akik elküldik a kihívást. Inventorymból viszont előveszem a felrúnázott fegyveremet. Nem sokkal különbözik azóta, hogy Shuuék utoljára látták, de valahogy mégis más. ^^

by **Shukaku** Csüt. Nov. 06 2014, 16:18

Asuka vagy Timidust nem ismerte eléggé, vagy a rendszerrel nem volt tisztában, hiszen mindenki tudta, hogy két fél párviadalába semmiképpen nem avatkozhat be egy harmadik, maximum akadályozhatja a támadást azzal, ha a csatázó felek közé ugrik. Ha azonban Asuka ninjákat rejtegetett volna, nem mentek volna semmire, mert a rendszer ügyesen megvédte volna a párost attól, hogy bármi bajuk essen. Halálal végződő egész életes küzdelemben ugyan semmi kedvük nem volt részt venni, hiszen nem akarták, hogy az ő kezüket is meglökje valaki, akárcsak Anatole esetében, de egy sima küzdelemnek semmi akadálya nem volt, és veszélye sem, így hát a sárkány rövid megfontolás után így szólt.
-Az egész életes küzdelmet választom, természetesen a nem halállal végződő változatot.
És Shu már küldte is a felkérést, miközben a neveken gondolkodott. Nem, akárhogy próbálkozott, fogalma sem volt arról, hogy a lány kikről is beszélhet, mint példakép az álompárra, mert az még neki is leesett, hogy Asut jelenleg a szerelem heves lángjai mardossák és emésztik fel a tudatát, és éppenséggel valami szerelmespárokról mesél, akiket a lánynak ismernie kellene.
-Hát… izé… akkor örülök, hogy megtaláltad a boldogságot…
Na és ezzel a téma le is zárva, és jöjjön a segítségnyújtás, amit már szívesebben csinál, és talán jobban is ért hozzá, mint a szerelmi ügyekhez.
-Hát… azt még most nem mondanám el, mert titkos… előbb tudnom kell, hogy elfogadod-e, és akkor elviszlek hozzá, ha az úgy jó neked. Már azon is dolgozunk Timivel, hogy megkeressük azt a bácsit, aki el tudja tüntetni a vörös indikátort… de azt csak olyanoknak, akik tényleg jó útra tértek…
-Befejeztétek a beszélgetést?
-Jajj Timidus!
A lány kiöltötte a nyelvét a sárkányra, aki pedig csak bólintott, és elindult az ellenfele felé. Nem akart semmilyen cselhez folyamodni, egyszerűen letarolta a lányt. Ha az első támadás nem sikerült valamiért, akkor máris aktiválta a képességét, és újra támadott. Ha a támadások sikerültek, akkor csak leszállt a lány mellé, és akár vége volt a küzdelemnek, akár még tartott, csak annyit mondott.
-Te jössz.

A fegyverkezelésünk 2.5-szer nagyobb
A specünk 4.6-szer nagyobb
Timi egy támadása 55-öt sebez

by **Asuka** Csüt. Nov. 06 2014, 16:36

Ha lenne lélegzetem a sao-ban, akkor most egy pillanatra bizonyára megakadna. Létezik a világban olyan, ami tiszta lapot tudna adni neki? Nem, nem! A játék szabályait jól ismerem. Épp ez a lényege az indikátoroknak, hogy ne lehessen őket megváltoztatni. Egy örök bélyeg a társadalomban, semmi több. A célja pedig pont ez, éppen ez. Ha valaha is elkövetsz valamit, ami a szabályoknak ellent mond, akkor megkövezhetnek.
Csak hogy én nem vagyok olyan, akivel ezt el lehet játszani. Nem félek bepiszkolni a kezem, csak hogy később, amikor már kijutottunk innen, megmondhassam, hogy tévedtek, mindannyian tévedtek. Ez az egész játék csak egy kísérlet, amivel megvizsgálják, vajon hogyan is viselkednek az emberek, hogyan alakítják ki a társadalmakat. S mint minden társadalom, ez is hibás pilléreken áll.
- Nem hinném, hogy ilyen létezik. - nem titkolom ShuuShuuék elől, hogy nem hiszek ennek az állításnak.
- Ha egyszer elkövetsz valamit, a játékosoknak joguk van egész itt tartózkodásod alatt végig megkövezni. Erre megy ki ez az egész. - hiszen tényleg csak ennyiből áll. A ragadozóból azt hiszik, űzött vadat csinálhatnak. Egy farkasból pincsikutyát, aki majd fülét-farkát behúzva alázkodik meg a többség előtt. Nos, én nem engedem meg senkinek sem ezt az örömöt.
- Az egész életes talán tovább is tart valamelyest. Jó választás. ^^ De még jobb választás lenne, ha hagynád, hogy kilakkozzam a karmaidat... Meg talán a tollaidat is meg kéne igazgatni. ^^ - szépségszalonom van végtére is, szóval szakmában dolgozok. Very Happy

Elfogadom a kihívást, miután a megfelelő helyhez odaérünk. Nem lesz nagy nézőközönségünk sem, aminek örülök, mert tisztára zavarba hoznak! *.* Jobban szeretem, ha a közönségem a bűvészmutatványaimért van oda. Vagy a tudományos előadásaimért. ^^
- Villámgyorsak vagytok. O.O - éppen csak elfogadtam azt a fránya kihívást, de máris hasítanak felém. Ezúttal pedig nem fogják vissza magukat. Azonnal a földön kötök ki, az életcsíkom pedig egy támadás alatt is vészesen sárgába vált. De még bírom, tudom folytatni.
A földre kerülve egyetlen előnyöm van, mégpedig hogy könnyedén oldalra gurulok. Hiszen az első támadást több is követné. Ennyi azonban elég volt ahhoz, hogy észhez térjek, s ne akarjak egy helyben maradni, mert akkor végem. Oldalra gurulva térek ki a következő támadássorozatok elől, majd minél hamarabb megpróbálok feltápászkodni. Lehetőleg a lehető legközelebb a sárkánycicához.
Mint kiderül, erre akkora szükség sincsen, hiszen mintha szándékosan jött volna mellém. Hát jó, legyen... Azért én is tudok egy-két meglepivel szolgálni. ^^ Meglendítem a Hentest, s megpróbálom a második képességemet beindítani. Ezáltal a sebzésem még nagyobb lehet, mint amúgy. Csupán egyetlen csapásra van lehetőségem a körömben, de azt megpróbálom kihasználni. Legalább ebben legyek jó.

//Megpróbálom spec skillemet használni. Ha sikerül, sebzésem 78 lesz. Ellenkező esetben csak 68. Sárga életcsík, még egy csapás és végem.//

by **Shukaku** Csüt. Nov. 06 2014, 17:26

Shu csak mosolyogva csóválja a fejét, ám válaszolni már nincs ideje, hiszen Timidus azonnal megindítja a támadását, és le is tarolja a lányt, másodszorra azonban Asu már ügyesen elgurul előle, így a sárkány karmai csak a földet tudják felszántani a lány teste helyett. Persze ez nem nagyon érdekli Timidust, hiszen majdnem biztosra tudja, hogy győzött. Nem veszi természetesen félvállról a küzdelmet, hiszen száz százalék esélye soha nem lehet. Tudja, egy jó terv legnagyobb ellensége a tökéletes terv reménye, azonban a kilencvenkilenc százalék is elég ahhoz, hogy magabiztos legyen. A magabiztossága pedig akkor éri el a tetőpontját, amikor Asu a gyorsaságukat méltatja. Azt a statot, amit Timidus tudatosan elhanyagolt, és inkább a többi képességre épített. Egyáltalán nem volt gyors, azonban ha a nőhöz képest igen, az azt jelentette, hogy a legrosszabb pontjaik is sokkal jobbak lehetnek mint az övé, ezzel pedig újabb strigulát húzhatott a győzelmi esélyek mellé. Ami azonban az utolsó szög volt Asu koporsójában az az volt, amikor rá emelte a fegyverét. A sárkány ismerte a fegyver híresen nagy sebzését, és ebből adódóan azt is sejtette, hogy ellenfele a magas erőpontokra építhetett, hiszen harcos kasztú volt, nekik ez volt az értelmük, Shukakunak pedig nem volt sok élete. Nem véletlenül akarta Timidus gyorsan letudni a meccset. Az azonban, hogy a harcos Timit támadta, majdhogynem eldöntötte a meccset. Persze a pet nem adta meg a lehetőségét annak, hogy Asu rájöjjön, őt nem is támadhatná. Elröppent a penge elől, így még a lila fal sem villant fel, ami védte volna, és a következő pillanatban már újra ellenfele felé tartott, ezúttal azonban, ha sikerült belerohannia, akkor rajta is maradt, mint a ragadozómadár, földhöz szegezte a zsákmányát.
-Egy csapással sárgába vittem az életpontjaidat. Most pedig győzök. A tollaim pedig rendezettek, és tökéletesek a repülésre, mint láthatod. Megfelelőek arra, amiért rajtam vannak.
Jelentette ki, majd belemélyesztette karmait a lányba. Shu pedig csak csóválta a fejét. vajon hányan lehetnek, akik még mindig nem olvasták el a rendszerüzenetet, hogy peteket már nem lehet támadni? Persze, most nem ez volt a legfontosabb.
-Létezik. Rajtam is használták már, és látod, nekem sem piros az indikátorom, pedig egy ideig volt piros. És ha hibázol, akkor bocsánatot lehet kérni, azt pedig illik elfogadni. Ez így működik.

by **Asuka** Csüt. Nov. 06 2014, 17:43

Elegánsan arrébb gurulok a támadás elől, s a sajátomba fogok neki. A peteknek általában kevesebb HP-juk van a gazdáiknál, ráadásul páncél sem fedi testét. A hatalmas sebzésemmel pedig, ha szerencsém van, legalább valamennyire legyengíthetem Timidust. Azonban nem egyszerűen csak félrerepül a roham elől, de egy pillanat leforgása alatt véget vet a küzdelemnek. Ugyan azt nem érzem, ahogyan belém mélyíti a karmait, hiszen ebben a világban nincs fájdalom, de látom, hogy a sárga életcsíkom vörösbe, majd nullára vált.
Vége van tehát. Sokkal gyorsabban végeztünk, mint azt reméltem, de még így is több idő volt Timidusnak, mire megfosztott a HP-imtól. Ez jó, ez pedig nagyon jó. Ez azt jelenti, hogy mégis csak fejlődök.
Elrakom a Hentest az inventorymba, hiszen többé nincs szükségem rá. Legalábbis jelenleg. Kifújom magam kissé, ha pedig megtudnám az információt, hogy peteket többé nem lehet támadni, bizonyára hitetlenkednék. Ennek így semmi értelme. o.o Épp ez volt talán a legnagyobb, ámbár egyetlen gyengeségük is az idomároknak a többi kaszttal szemben. Jól emlékszem a régi harcaimra, régen is mindig a peteket támadtam. Így nem kellett foglalkozni például a páncélokkal sem.
- Ha így is van, az emlékeim nem tudja elvenni. Ahogyan azt sem tudja visszahozni az élők sorába, akit meg kellett ölnöm. - az az igazság, ha valóban az lett volna az egyetlen gyilkosságom, szerintem akkor sem vállalnám be újra a zöld indikátort. Nem, nincs bennem semmi megbánás, félreértés ne essék. Hiszen tudom, hogy jó helyre kerültek. De én önként vállaltam a megkülönböztetést. Minden hátrányával együtt. Szeretem tartani magam azon szabályokhoz, melyeket önmagam határozok meg. Ami viszont mások törvényeit illeti, nos, nem mindig értek egyet.
- Háááát jóóóó... Pedig nektek ingyen adtam volna kezelést a Szépségszalonomban. :/ De hát legyen... Menjünk innen. Menjünk valamerre! *-* - indulok meg a vakvilágba, egy teljesen random irányba. Majd a lábaim elvezetnek! Az ösztöneim után megyek. *.* Very Happy

by **Shukaku** Csüt. Nov. 06 2014, 17:56

Természetesen a küzdelem kizárólag addig tartott, ameddig Timidus akarta, hogy tartson. Azonban egyvalami még mindig foglalkoztatta, és az az volt, hogy a lány vajon direkt támadta őt, annak tudatában, hogy a peteket nem lehet támadni, vagy esetleg ő sincs tisztában ezzel. Ezen kívül pedig még a képességeire is kíváncsi volt. Egy ilyen rövid küzdelemben alig tudott meg valamit, mindössze azt, hogy a lány nem fele olyan lassú, mint ő, hiszen nem volt ideje kétszer támadni, csak a képességgel… persze Asunak ezt sem akarta az orrára kötni, higgye csak azt nyugodtan, hogy Timidus kétszer gyorsabb nála, vagy még többször, csak éppen nem akarta egy ütésből kivégezni. Atoruval is elhitette ezt, és bár egy szót sem szólt, ahogy most sem, így nem hazudott, mindössze nem javította ki az ellenfelét akkor, amikor az hibás feltételezésre épített. Mindenesetre most nem rohant sehova, megvárta amíg Asu elmondja Shunak a gondját baját, és azt is, amíg a kislány válaszolt erre. Timidus amúgy is tudta, hogy mi lesz a válasz, de ezalatt már régen mással foglalatoskodott.
-Hát… az emlékeidet valóban nem tudja elvenni… azt hiszem…
~Tényleg… Anatole vajon csak olvasni tud a gondolatokban és az emlékekben, vagy meg is tudja változtatni azokat? Ha meg tudná, akkor a sajátját is biztosan megváltoztatná azért, hogy ne emlékezzen arra, hogy gyilkolt… vagy nem tudom… de a másikban egyáltalán nincsen igaza.~
-De igenis tudja! Fel tudja támasztani, és már láttam is olyat! Többször is! Szerintem… szerintem akik meghalnak, azok nem is halnak meg igazából, hanem csak oda kerülnek, ahol azok vannak, akik még nem léptek be. Ilyen… hibernációba… vagy sztázisba… vagy nem tudom, hogy hogy hívják…
Ez ugyan csak egy friss elmélete volt, amivel megoldja, hogy Kayaba bácsi ne legyen gyilkos, de ha már erről volt szó, úgy döntött, hogy előrukkol vele.
-Persze ettől még ugyanúgy nem lehet ölni, mert lehet, hogy mégis meghalnak… nem tudom… akkor sem szabad ölni, ha az ember azt hiszi, hogy valami jobb helyre kerül… mert az akkor is gyilkosság…
Ám ekkor Asu már nagyban készülődött valahova, ami igencsak keresztbetett volna Timi terveinek, így hát rászólt.
-Visszavágót akarok. Most te kezdhetsz. Aki győz, az megnézhet valamit a másik menüjében. Akármit. Megfelel?

by **Asuka** Csüt. Nov. 06 2014, 18:59

Úgy hittem, mára elég lesz a csatározásból. Timidus könnyen az ellenségemmé válhat, hiszen szinte kézzel tapintható rajta a gyanakvás. Azonban nem az. Még semmiképpen sem. Nekem pedig cseppet sem hiányzik egy ellenség. Ezért is szerettem volna csupán egy barátságos mérkőzést, hogy kicsit mindketten fejlődhessünk. De ezek szerint ez még mindig kevés.
- Feltámasztani? Mégis hogy? Miről beszélsz? O.O - nem tudom, ki ez a vudu sámán, akiről beszél, de nem hiszem, hogy valós, amit állít. Mármint, nem abban kételkedem, hogy Shuu hazudik. Gyermeteg lelke gyakorlatilag képtelenné teszi erre. Hanem abban, hogy megtévesztik, s az orránál fogva vezetik. Téves. Ha valakit lekapcsolnak a szerverről, akkor az soha nem tud visszatérni.
Ami viszont a leginkább megdöbbent, az mindaz, amit ShuuShuu elmond ezek után. Ezek a teóriák... ezek egészen hasonlóak ahhoz, mint amit én is hiszek. o.o Persze, vannak apró eltérések. Én például úgy gondolom, hogy nem egyszerűen egy köztes térbe helyezik tudatukat, ahol kómában vannak, valamint magát a játékot egy érdekes társadalmi, s szociológiai kísérletnek értelmezem. De nem hittem volna, hogy pont Shu, pont ez a kislány az, aki egészen hasonlót mond mindahhoz, melyet én is hiszek eme világról.
- Shuu... - nem is tudom hirtelen, hogy hogyan reagáljak. Hezitálok. Egyik felem azt mondja, hogy inkább örülnöm kéne. Hiszen ez a bizonyíték! Ez a tökéletes bizonyíték arra, hogy az, amit mi, a Liberators csinálunk, az jó. Csupán megkíméljük a gyenge akaratúakat a pániktól és szenvedéstől. Valamint attól, hogy döntést kelljen hozniuk. Sokaknak ez is nehezükre esik. Másrészről viszont, ott a racionális énem. Minden látszat ellenére azonban minden, amit teszek, igen valóságos dolgokon alapul. Az elmémre mindig is büszkébb voltam, még a lábaimnál is. Csupán az agyamat félek mutogatni, a lábaimmal ellentétben.
- Shuu, tévedsz... Aki meghalt, nem jön vissza. Akit megöltem, nem tér vissza. Akik barátaim voltak, de meghaltak, nem jönnek vissza. Nem jöhetnek vissza. - az utóbbira hallgatok. Választás előtt voltam. De okosan döntöttem. Bármennyire is van bennem a vágy, teljesen elnyomom. Shuu nem tudhat a küldetésemről. Nem tudhat a Liberatorsról.
- Visszavágót? Legyen. - inventorymból újra előveszem a Hentest, s elküldöm a küzdelemkihívást nekik. Egész életes, ismét. Remélem, nem jut eszükbe bebizonyítani, hogy a szupersámánuk - mert a fejemben valamiért így képzelem el azt, akiről meséltek - igenis, vissza tudja hozni a holtakat. Felvonom viszont egyik szemöldököm Timidus kérésére. Mindeközben megrohamozom őket, azonban ezúttal nem a petet, hanem a lányt támadom. Különleges képességemmel együtt. A fegyveremen fogást váltok, s egy alulról felfelé ívelő csapást próbálok bemérni, első képességemmel kiegészítve azt. Ha sikerül, akkor legalább páncél alá üthetek. Az is jobb, mint a semmi.
A lendülettől, találattól függetlenül tántorodok arrébb, s valahol Shuu háta mögött kötök ki. Megfordulok, hogy ők lehessenek látóteremben, fegyveremmel pedig egy védekező pozíciót veszek fel.
- Elég igazságtalan lenne, nem gondolod? Mindenképpen ti győztök, bármit is csinálok. Ennyire nem vagyok butusta, Süsü-chan. ^^ - nem egyezek bele a fogadásba, legalábbis nem ilyen feltételekkel. Igazságtalan lenne. De miért is akarnák megnézni a menümet? A céh tagságom láthatatlan, legalábbis számukra. Csak én látom ennek adatait. Valamint a fekete nevek a barátlistámon... Sokakkal én végeztem, mások önmaguktól léptek ki a játékból. Nem, nem fogok kockáztatni. Főleg nem úgy, hogy biztosan nem nyerhetek.

by **Shukaku** Csüt. Nov. 06 2014, 19:39

-Jajj de hát a saját szememmel láttam! Hisame megölte az a fiút, akit… akit… azt már nem is tudom, hogy hogy hívták, de egy ütéssel megölte, pedig nem is akarta bántani, csak egy kicsit rászólni, hogy ne kötekedjen mindenkivel, és segítsen, ha már mi is segítünk neki, mert egyáltalán nem segített a küldetés alatt, pedig pont ő kérte a mi segítségünket. És azután pedig megint ott volt, pedig Peter indikátora is bevörösödött, de ahogy visszatért, nem, még előtte… szóval visszazöldült. És… és ugyanúgy az enyém is… mert Timidus… de önvédelem volt… meg akaruk menteni Koburát és… és megtámadtak minket… sokan…
Egy kicsit elhallgatott, és látszott rajta, hogy bár nem történt semmi, azért mégsem olyan könnyá feldolgozni, hogy ha nincs ott a sámánjuk, akkor valóban történt volna, az ő indikátora pedig még mindig vörös lenne.
-Úgyhogy… úgyhogy igenis lehet… és a peteket is lehet, mert arról is tudok, hogy egy magasabb szinten van egy virág, ami pont erre jó. És… és nem a Holt Állatok Erdejében van, mert azt már átkutattuk… pedig azt hittem. Úgyhogy… igenis visszajöhetnek, mert a saját szememmel láttam. És ott van például Rita is, aki RenAi szerint egy kristályba van bezárva, és majd valamikor ő is visszajöhet. Tudom, hogy akik véletlenül halnak meg… vagy akiket véletlenül… ölnek meg… azok biztosan nem halhatnak meg igazándiból. Kayaba bácsi sohasem tenne ilyet.
Magabiztosan rázza meg a fejét, és a szemében is látszik, hogy biztos minden szavában, és az is, hogy ezzel Asunak szeretné egy kicsit visszaadni a reményt. Segíteni szeretne. Ugyanőgy, ahogy Timidus is, csak ő éppenséggel az idomárnak és önmagának.
-De. Gondolom. Igazságtalan. De Shu segíteni akar neked, én pedig nem válalhatok kockázatot, mert azzal bajba sodornám. Elfogadod a feltételt?
Ahogy a lány támad, Timidus azonnal jelez Shunak, aki egy pillanatra elcsodálkozik ugyan, de engedelmeskedve a kérésnek egyszerűen lehunyja a szemét, összeszorítja a fogát, és nem tesz semmit… azaz tesz, repül egy hatalmasat a horogtól, ám a sárkány is résen van, és már ugrik is mögé, hogy azért puhára essen, azaz a szárnyait kitárva tompítja a zuhanását, a kérdő csipogás azonban nem marad el, Shu pedig már nyitja is le a menüt.
-Hatvanhárom… és… és rögtön az életből…
Suttogja úgy, hogy Asu ne halhassa, Timidus pedig rábólint.
-Köszönöm.
És már ugrik is, hogy ismételten letarolhassa az ellenfelét. Ezúttal sem foglalkozik taktikával, ilyen könnyű ellenfél ellen nem érdemes. A fegyverkezelése és a gyorsasága elég lesz ahhoz, hogy véget vessen a csatának.

Shu: 87/45

Timi ismételten kétszer támad, képit használva.

by **Asuka** Csüt. Nov. 06 2014, 20:16

Nem nehéz észrevennem, hogy ShuuShuu jelenleg hagyta a csapást. Kezd a helyzet egyre inkább feszélyezni. Veszélyeztetve érzem magam, hiszen konkrétan, egészen konkrétan úgy érzem, mintha tesztelnének. Folyamatosan próbára vagyok téve... Vagy csak kezdek paranoiás lenni? Nem, a kislányt nem nehéz megvezetni. Biztosan a pet az oka. Nekem a petek idegenek, csupán adathalmazok. Fejlettemm tamagochik. Itt mégis úgy kell tenni, mintha jó barátaink lennének. Pedig az igazi macskákat sokkal jobb ölelgetni.
- Ha valamire kíváncsi vagy, Timidus, akkor sokkal egyszerűbb, ha rákérdezel. ^^ Nem haragszol meg, ha azt mondom, hogy nem szívesen mutogatom a menüsoromat másoknak. Sokan szeretnének eltenni láb alól egy pirost, ha alkalmuk van rá. - a becézgetések helyett ezúttal a valódi nevét használom. Nem akarok viszont kiesni a szerepből, mert tulajdonképpen a valódi énembe nem sikerül sohasem igazán visszarázódnom. Pedig az az énem sokkal érthetőbb. Csak sajnos veszélyesebb is.
Nem veszem észre a suttogásuk, ehhez ugyanis legalább egyes fokon tudni kéne a hallás jártasságot. A sárkány kitárja szárnyait, hogy a lány kényelmesen belehuppanjon. A gravitáció talán a legnagyobb csoda ezen a világon. Meg a valóságban. Sokan nem tudják, hogy ha egy olyan téren, ahol nincs levegő, például vákumban, vagy a Holdon elejtesz két tárgyat, azok egyszerre esnek le. Ez lehet akár egy tollpihe és egy kalapács is. Ennek pedig az az oka, hogy a gravitációról alkotott képünk hamis. Csak egy illúzió. Valójában nem a tárgyak esnek, hanem maga a bolygó húzódik közelebb. Tehát a gravitáció éppoly megtévesztő, mint az a szerep, melyet felvállaltam magamra. S ez így van jól, ha így is marad.
- Ugh... - éppen csak felnyögök, mikor a már-már ismert sárkánytest újonnan rám veti magát. Nem csak a gyorsasága nagyobb, hanem a súlya is. Újra a földre tarol, a fegyverem pedig teljesen haszontalan abban, hogy megállítsam. Első támadása után súlyemelésemmel próbálom meg leszedni magamról a sárkányt, s arrébb rakni. Kis erőlködéssel ugyan, de elméletileg képes vagyok rá. A támadást azonban így sem úszom meg. Először sárgába, majd nullába vált életem. Egy újabb gyors meccs.
- Hű... hát tényleg nincs sok esélyem ellenetek. ^^ Jól vagy? Nem ütötted meg magad? - aggodalmaskodva sietek oda Shuuhoz, miután a második menetnek is vége. Elő is varázsolok inkább az inventorymból egy naaaaagy csomag csokoládés drazsét, s némi kekszet Timinek. Ha jól emlékszem, ezt szereti. Én pedig készültem. ^^
- Rosszul érzem magam, ha egy gyereket kell úgymond megütnöm. ^^ Persze, tudom, hogy nem fááááj, de akkor is. T.T - tukmálom csokival. Az mindig mindenre jó. *.* Legalább egy kis pihenőt is vehetünk.
- Tudod, Shuu-chan, nagyon sok dolog nem az, aminek látszik. Biztos van a vudutokra is valami magyarázat. - bontom ki a csokidrazsét, s szórok belőle néhány szemet Shuu markába. Majd pedig, hogy illusztráljam Shuunak, hogy mit is akarok mondani, szedek magamnak is néhány drazsét, majd belenyomom a kezébe az egész csomagot. S hogy mi ebben az extra? Hogy bontatlan. Teljesen bontatlan. Olyan, mintha egy gyors mozdulattal összeforrasztottam volna a csomagolást. Újonnan egy kedvenc trükköm, csak sok előkészületet igényel. S tökéletes eme helyzet illusztrálására.
- Kayabát nem érdekli, ki él és ki hal. Őt az érdekli, hogy hogyan élünk. - behabzsolok egy szemet azok közül, amiket kiválogattam magamnak.
- Én nem ismerem azokat az embereket, akiket említesz. De ne áltass azzal, hogy visszakaphatom az ártatlanságomat. Másképp fogok bizonyítani. - majszolom tovább a csokidrazsét. Nem tudom, hogy szeretnének-e újabb visszavágót, de nem hiszem, hogy bármelyik tartana is két körnél tovább.

by **Shukaku** Csüt. Nov. 06 2014, 21:41

-Nem egyszerűbb, ugyanis ti emberek képesek vagytok arra, hogy hazudjatok. Megharagudni pedig emberi szokás, én nem teszem. Azt azonban tudatom veled, hogy amennyiben ezidáig nem hazudtál, és nem akarsz se most, sem a későbbiekben ártani az idomárnak, vagy bárkinek, aki az ő érdekeltségébe tartozik, addig nem fogok végezni veled.
-Jajj Timidus! Neked minden ismerősömet meg kell fenyegetned halálosan?!
-Csak a miheztartás végett.
-De mindenki tudja, hogy engem védesz!
-Nem mindenki.
-Timiduuuus!
Maga a támadás ismételten úgy zajlott, ahogy azt a sárkány eltervezte. Egy támadás, még egy támadás, és a harcnak már vége is volt. Megtudta Asu erejét, egy speciális képességét, a gyorsaságát nagyjából és az életét is. Ebből pedig még arra is következtethetett, hogy hányas szintű, hiszen csak össze kellett adni a pontokat, levonni a páncélt, ami látszott és felismerhető volt, és már mindent tudott. Újabb nyitott könyv előtte, aki így kevesebb veszélyt jelentett az idomárra. Persze Shu még ezalatt mindig a földön ült, inkább nem ált fel, hogy ne keljen elterülni, ha kapna még egy csapást. Természetesen nem fájt, így nem is félt tőle, inkább csak unta azt amikor püfölték. Az azonban természetesen jól esett neki, hogy Asu hozzá sietett.
-Persze, jól vagyok, semmi bajom. Gyereket pedig…
Na jó, nem kezdte el megint, hogy szerinte senkit nem kellene megütni. Nem lesz tudálékos, nem lesz tudálékos… csak ezt zsolozsmázta magában már egy ideje. Persze a csoki sokat segített abban, hogy még véletlenül se kezdjen el megint okoskodni. Látta, hogy Asura nem hatnak az észérvek, és nem is akarta meggyőzni. Szépen megköszönte az édességet, majd elismerően bólintott a bűvészmutatványra is.
-Persze, hogy van magyarázat. Az, hogy Kayaba bácsi nem akar minket bántani. Elég sok küldetésen voltam már, és mindegyikből tanultam valamit. Mindegyik ránk volt tervezve és nekünk szólt, és tanulságos volt. És legfőképpen egyikben sem akartak megölni. Akár hiszed, akár nem, Kayaba bácsi, meg a kalandmesterek is azt szeretnék, hogy fejlődjünk, és nem csak a pontokban, hanem itt is.
Mutatott a fejére továbbra is mosolyogva.
-Ha majd szeretnél bizonyítani, akkor küldj nekem levelet, és akkor leszervezem a találkát. Az ismerősöm biztosan segít majd abban, hogy tisztázd a neved. Elhiheted. Megígérem.
Ezután végre feltápászkodott és leporolta magát.
-Végeztetek végre, Timidus?
-Igen. Mehetünk.
A lány Asura nézett, várva, hogy miként tervezi a továbbiakat.

by **Asuka** Csüt. Nov. 06 2014, 21:56

hazudni? Én? Dehogy. Rolling Eyes

Az már nem számít hazugságnak, ha így éled életed. S lényegébe saját valóságod torzítod. Ez pedig a tökéletes "hazugság" titka. Csupán kell néha az idő saját magadra, hogy tisztázd azt, hogy ki is, mi is vagy valójában, hogy emlékezz, miért is teszed.
Nem foglalkozok a vitájukkal, hiszen úgy gondolom, nem az én dolgom. Persze fülelek, hogy miről van szó, hiszen mégis csak rólam van szó, de azt hiszem, ebből én most kivételesen kimaradok. Nem lenne jó, ha valami bajt csinálnék valamivel. Very Happy

Ehelyett újranyitom a csomag csokoládés drazsét, mely ezúttal nyitva is marad, s bőven szemezgetek belőle. Imádom! A csokoládé mindig mindenre megoldás! *-* Ha tehetném, még a házam is csokiból lenne. Csak egy baj lenne vele... túl hamar hajléktalanné válnék miatta. >.>
- Ha Kayaba nem akarna ártani nekünk, akkor nem kényszerített volna arra, hogy elvegyek egy életet. - üresednek el íriszeim. A legjobb az egészben, hogy ezt meg sem kell játszanom. Valójában ennyi érzelmet generál bennem az, hogy elkövettem egy gyilkosságot. S valójában többen is. De az én érdekem az is, hogy legalább a fejlődni akarás látszata meglegyen. Ez csak a javamat szolgálja később, ugyebár.
- Bocsáss meg... megint elkalandoztam. ^^" - ha kér még a drazséból, szívesen adok neki. Örömmel bezsebelem a tapsot a mutatványomra. A legjobb döntés volt felvenni a bűvészkedést! *-* Igazán nekem való dolog, de tényleg! Very Happy

Persze a hirtelen a semmiből elővarázsolok egy random dolgokat trükköket hanyagolom, mert azok butaságok, ezeknél sokkal jobbakat is tudok. >.> Eddig még nem találkoztam olyannal, aki átlátna a trükkjeimen. *-*
- Hát majd meglátom, ShuuShuu. ^^ Egyelőre a saját módszeremmel dolgozok. Ha megmutatom, hogy ki vagyok valójában, akkor talán nem fognak bántani... talán. *.* Nem akarok remete módon élni... az nem nekem való. >.< - útnak induláshoz készülődök, hiszen jó lenne már megindulni innen. Timidus is jelzi, hogy végeztünk a harccal. Majd ha nőttem pár szintet, talán kihívom őket újra.
- Háááát, én arra gondoltam, hogy elmehetnénk szafarizni. Azokkal a jelvényekkel gyorsan tudom fejleszteni a növényes dolgaimat. *.* Lehet, jót tenne az üzletemnek, ha fejlettebb potikat készítenék. Sajnos nincs sok vevőm... Mit szóltok? Eljöttök velem? *-* - örömködöm ki magam a szafari gondolatára. Ott találkoztam az új céhtaggal is, ami azt illeti. Imádom azt a helyet. *.*

//Köszi a játékot Very Happy

Folyt köv//

by **Cardinal** Pént. Nov. 07 2014, 12:31

Ossu!

Lezárom a párbajt, 50 exp és 130 arany a jutalmatok.

by Ajánlott tartalom

Shuu & Asu

Shuu & Asu

Re: Shuu & Asu

Re: Shuu & Asu

Re: Shuu & Asu

Re: Shuu & Asu

Re: Shuu & Asu

Re: Shuu & Asu

Re: Shuu & Asu

Re: Shuu & Asu

Re: Shuu & Asu

Re: Shuu & Asu

Re: Shuu & Asu

Re: Shuu & Asu

Re: Shuu & Asu

Re: Shuu & Asu

Re: Shuu & Asu

Re: Shuu & Asu