Re: [Event] Sajtótájékoztató

by **Rosalia** Kedd Feb. 10 2015, 18:36

Sorra válaszol mindenkinek. Hangja nem az a monoton gépies, amit az első napon hallottatok. Sokkal emberibb, és kissé mélyebb tónusú. Beszéd közben maszkos arcával mindig a kérdező felé fordul, de épp csak, hogy mozdul a teste. Karjait összefonja mellkasa előtt, úgy tekint le rátok a pulpitusról.

Cearso:
1. Küldetéstípusonként eltérő.
2. Egyik sem. Alkottam egy világot, egy élethű játékot, amit viszont csak így vesztek komolyan. A gördülékeny játékhoz pedig az olyan zavaró tényezőket, mint a biológiai szükségletek, kiiktattam a rendszerből.
3. Ha ilyesmin gondolkoznék, akkor létre sem jöhetett volna ez a világ. Mióta rátaláltatok a burkokra, mint lehetőségre, már nem kell félnetek e világ veszélyeitől. A pusztulásotok egyetlen okozói ti magatok váltatok, egymás keze által hullotok el.
4-5. Elégedettséggel tölt el, amikor legyőztök egy bosst, mert tudom, hogy készülhetek az újabb játszmára. A vártnál is lassabban haladtok a szintek megnyitásával, így aggodalomra nincs okom. S minél tovább húzódik el egy boss kiiktatása, annál több időm van tökéletesíteni a többi szint bossjait. Nem szokásom tippelni, a statisztikáimat és a számításaimat pedig nem adom közre. A jövő pedig sok rejtélyt tartogat még.

Rey:
1. E világ egy grandiózus elképzelés eredménye, amelyből a jövő programozói sokat meríthetnek. A folyamatos újítások és fejlesztések is azt jelzik, hogy dolgozunk a rendszer tökéletesítésén, amely alapjául szolgálhat majd új világok létrehozásához.
2. A Sword Art Online rendszerébe nem illett a mágia. Vannak viszont további elképzeléseim.
3. A képességek örökítésében nincs ráció, hiszen mindenki egyedi és egyéni játékos. Az egyszer használatos képességek tekercsekre írva pedig ugyanúgy túlbonyolította volna a rendszert, mint a mágia alkalmazása.

Graceful:
1. A Sword Art Online nem egy álomvilág, hiszen létrehoztam. Ha végigviszitek a játékot, az elégedettséggel fog eltölteni.
2-3. A kérdésfeltevés hibás, fogalmazz konkrétabban!

Szophie:
1. A lélek, amennyiben létezik, akkor sem materializálható, tehát nem tudom befolyásolni a működését az agy stimulálásával.

Asuka:
1. Jelenleg nem áll módomban válaszolni, de a kérdésedre a választ pm formájában meg fogod kapni.

Jun:
1. Igen, kérdezhetsz.
2. Magánéleti kérdésekre nem válaszolok, szorítkozzunk a nem bulvár jellegű kérdésekre. //Egyedül ennél a kérdésnél inog meg a magabiztossága//

Kazuma:
1. Pixel.

Tantalosz:
1. A korábbiakban már választ kaphatott a kérdéseire. Nincs mit hozzáfűznöm, ha akar, fogalmazzon meg konkrétabb kérdéseket.

Shu:
1. Ez egy kérdésbe bújtatott kérés, amit nem áll módomban teljesíteni.

Ozirisz:
1. Az első kérdéseidre már megadtam korábban a válaszokat, nem ismétlem önmagam. A jövő boncolgatásába pedig nem bocsátkozom, hiszen a jövő minden tényezőjét nem áll módomban kézben tartani és befolyásolni. Mindannyian a magatok sorsának vagytok a kovácsai. Minden játékosról meg van az adatbázisban az összes szükséges adat, amennyiben kéred, pm formájában rendelkezésedre bocsájtom további konkrét kérdésekre a válaszokat.
2. Az item létezik. Az említett boss a 11., a Holt Lelkek Őrzője. Ez a boss virtuálisan jeleníti meg az elhalálozott játékosok avatarját, amit pedig tudatnak nevezel, az pedig az adatbázisból betöltött információk, amellyel felvértezi az avatart. A boss képessége nélkül, önálló létezésre képtelenek ezek az avatarok, valós, formálható tudattal nem rendelkeznek. Aincrad jövőjét illető kérdésre nem tudok konkrét választ adni, hiszen a kérdés sem konkrét. A jövőt illető gondolataimat pedig már kifejtettem.

Van még kérdés?

by **Shukaku** Kedd Feb. 10 2015, 19:17

Ez az ember nem Kayaba volt. Shunak beleivódott az agyába azon a bizonyos napon az igazi Kayaba hangja, és ez nem az a hang volt. De még él. Becsapja az embereket, eljátssza Kayabát, és még él. Tehát Kayaba, az igazi Kayaba ezt engedi neki. Ha pedig az igazi Kayaba engedi, akkor kicsoda Shu, hogy leleplezze. Na meg persze miért is akarná leleplezni? Hallgatva a beszédet, a dublőr olyan dolgokat mondott csak, amiket Shu az igazi Kayaba szájából szeretett volna ugyan hallani, de teljesen hasonlót várt. A pusztulásotok egyetlen okozói ti magatok vagytok. Így igaz. Vajon milyen régóta szajkózza ezt Shu és Timidus? Talán most végre felfogják, ha maga Kayaba mondja. Még Timidus is büszke lehet a színészre, hiszen tudtukra adta, hogy minden jó előre ki van számolva, és nincs tippelgetés. Egyre inkább tűnt úgy a sárkány számára, hogy ha nem is hiszi el az embereknek, hogy ez a valaki lenne piros köntösben az atyaúristen, szövetségesnek akkor sem utolsó. Azután Shu elképzelése igazolódott a képikkel kapcsolatban is. Shu elképzelése igazolódott arról is, hogy Timidusnak igenis van lelke… mert az ÁlKayaba igenis ezt mondta. És hallatszott ám az is, hogy Jun kérdésére zavarba jön. Ha Kayaba küldte ide, akkor talán… húúú… talán tudhat valamit, és most… na jó, ez nem ide tartozik. Na igen, Shut már nem is érdekelte az imposztor arca. Ő az igazi Kayabával levelezget, nem ám holmi küldöncökkel. Na meg persze mint most kiderült, Ozival is levelezgetne… de Shu kicsit sem irigykedett. Tényleg nem. De tényleg! Kazu is megkapta a választ a mondókájára. Elpocsékolt egy kérdést. Szóval mindent összevetve Shu elégedetten mosolygott, és kicsit megrángatta Jun kezét, majd nemet intett a fejével, és odasúgta, hogy majd később elmondja. Megkapta a válaszait, és remélte, hogy a barátja hallgat rá.

by **Jun** Kedd Feb. 10 2015, 19:42

Türelmesen várakoztam, hogy végre sorra kerüljek majd amint ez megtörtént fel is tettem a kérdésem. Vagyis mint kiderült két kérdést is feltettem. Ugyebár, hogy kérdezhetek-e, majd pedig a másikat. Ugyan sokak számára úgy tűnhetett, hogy ügyesen kikerülte a válaszadást, de valójában nem.
- Hmm szóval akkor igen. Köszöntem szépen a választ. - dőltem meg picikét és köszönetet mondtam a rám szánt idejére, elnézve a közönséget, bőven lesznek még érdekes kérdések, de valószínűleg mindenki olyan dolgokkal fogja zaklatni ami teljesen egyértelmű. Lenne még ezernyi más fontos kérdésem, viszont mint kiderült, nem szívesen, vagy inkább csak burkoltan jelekkel válaszolna rájuk, és ekkora tömegben nem is tudnék vele mindent megbeszélni. Az élet iróniája itt a lehetőség, mégsem tudok vele élni. Senki más kérdése nem izgatott igazán, csak a sajátoméra, illetve a bátortalan kérésre figyeltem fel és kíváncsian vártam, hogy vajon mi is fog történni. De mégis elutasította. Gondolkodás nélkül! Milyen kegyetlen. A képzeletbeli Kayaba herceg most kapott egy erős tsundere jellemet is magának. A pöttöm bökésére azonnal reagáltam, és vártam mit is szeretne. Úgy tűnt valami nincs rendben. Nem látom a felhőcskéket, és a csillogást sem a szemében. Hol van az aura? Hová tűnt a rajongás? Nem értem. Nem szerethetett ki pusztán emiatt belőle. Vagy mégis?
- Elnéézéést. - lebegtetem meg még egyszer a kacsókámat, majd ha ismét sikerült felém terelgetni a tekintetét folytatom.
- Még néhány kérdésem lenne. Az első: Miért nem láthatjuk az arcod? Hiszen egy híres programozófélevalami vagy nem? Akkor pedig nincs okod rejtegetni... A második peedig: Van esetleg... barát...nő... vagy valaki az életedben? Vaaaagy valaki akit mondjuk szeretsz? Hümmm? - a vagy kellő képen elhúztam azt hiszem, így sikerült egy pöppnyi szünetet tartanom. Talán ha nem is reagál, és emiatt nem is fog többet válaszolni a kérdésemre valamit csak cselekszik. Akármit. Valami aprócska jelet. Talán ha szuggerálom még egy pillanatnyit... Ha kérdésekre érkezik válasz ha nem akárhogy is legyen egy hangos megköszönéssel fordul is meg és pattan a lányka mellé.
- Hazamenjünk? Talán egy tea jót fog tenni... - csalódott? Csalódott... biztosan csalódott. Más nem lehet, az oka annak, hogy nem izgatott. - Esetleg hazafelé még vehetünk sütiket is, a tea mellé ha szeretnéd. Mit szólnál mondjuk a mignon-hoz? - amikor már sikerült kitörni a tömegből és nyugodtabb légkör keletkezett végre megtudhattam mi is nyomja szegény pára lelkét. Döbbenten pislogtam vissza rá, majd pedig vetettem a tekintetem a férfira aki bőszen válaszolgat a kérdésekre. Pff pedig már kezdtem örülni, hogy láthattam. Még szerencse, hogy nem szerveztem randit nekik.

by **Chancery** Szer. Feb. 11 2015, 21:11

Minden olyan volt, mintha csak egy álomba csöppentem volna. Az az időszak, amikor féltek tőlem, amikor mindenki távolról elkerült, immár véget ért. Kéz a kézben álldogálni azzal, akire lassan úgy érzem, az életem is rábíznám azok ellenére, amiket tett, amiket mondott és amiket a sárkánya művelt, felemelő érzés volt mindvégig. Amikor pedig Jun is csatlakozott mellénk, fuhú \o/ Lelkesen integettem és mosolyogtam neki, helyet szorítva, hogy ne nyomorogjunk, majd hallgattam a kérdéseket sorban, melyek közt egyet nem leltem azok közül, amiket fel akartam tenni, és immár valahol az elmém elején is voltak. Viszont mire számat nyithattam, Kayaba válaszolgatott, szép sorban. Vártam, mire véget ér, vártam, amíg el nem jött az időm, majd mielőtt Jun a hazamenetelt tervezte volna már, nagy levegőt vettem, és hagytam, had zengjen a hangom egy kicsit jobban, mint a megszokott, had hallja meg leginkább ő, de akár mindenki.
-Ugye, te is játszol velünk?
Ugye te voltál az, akivel Aincradon kívül beszélgettem? Ugye, te tehetsz róla, hogy Dust mellettem lehet? Ugye te adtad nekem Álomkelőt, és biztosítottad, hogy Normnak is méltó gazdája legyen? Ugye figyelsz ránk? Mindig figyelsz ránk.
Ritkán kerülök ilyen felemelt, már-már mennyei módba, de tény, ez most egy ilyen pillanat. Szinte érzem, ahogy kipirultam, kivirultam, olyan vagyok, mintha napfény ért volna, és szinte érzem a hátamon kitárulkozó szárnyakat, hogy isszák magukba a fényt. Na meg várom a választ, akármi legyen is az. Megköszönöm, kicsit halkabban, alázatosabban, majd Junék felé fordulok, hallgatom, ők mit mondanak. Shu csendes, ahogy megszokott tőle, Timidus csendes, ahogy szokatlan tőle, Jun pedig pattog, tervez, máris a következő momentumnál tart elméletben, ahogy megszoktuk tőle. Igaz, én nem tartok velük. Hagyom, hogy Jun és Shu egymás mellett mehessenek el, egy darabig még maradok a tömegben, odasúgva nekik, vigyázzanak magukra és szép napot. Hallgatom tovább a tájékoztatót, a kérdések áradatát és a válaszokat, amíg el nem jön az ideje, hogy hazamenjek.

by **Hinari** Hétf. Feb. 16 2015, 20:35

Gondoltam, hogy kérdezni kéne. Valamit, bármit, ami felmerült bennem, ám ahogy az emelvényen lévő férfi sorra válaszolt a kérdésekre, rájöttem, hogy voltaképpen fölösleges. Belső információkat nem ad ki, főleg nem a jövővel kapcsolatban, s talán éppen azért, mert nem is tudna. Körbenéztem. Kezdett kényelmetlenné válni a szituáció, annyi ember, különböző játékos volt jelen, hogy bár egy a vidámparkban már megfogalmazott gondolat motoszkált a fejemben, annak ellenére volt mégis rossz előérzetem. Idegyűjtöttek jópár ezer embert. De vajon mi célból? Azért, hogy értelmetlenebbnél értelmetlenebb kérdésekre válaszolgassanak? Lássuk be, ez igencsak furcsa volt, s erősen kételkedtem is a valósságában. Mégsem mentem el. Pontosan ugyanazért nem, amiért hajdanán a vattacukros óriáskerekes parkot sem hagytam ott, s amiért végül beléptem abba tükrös terembe. Ez a kósza, visszatérő érzés pedig abban a pillanatban szilárdult meg bennem, hogy észrevettem Oziriszt.
Viszonylag elöl voltam, így jól hallottam minden szavát. Egy darabka volt céhtársam múltjából, élményeiből és érzéseiből, s bár nem mindet tudtam magaménak, volt egy döbbenetes hasonlóság, amire nem lehetett nem odafigyelni. Már régóta bennem volt, hogy elhívom a fiút, csakúgy, beszélgetni. Mostanában szomorúnak tűnt, s igaz jól tudtam, hogy Szophie ott van mellette, mégis, úgy volt a helyes, ha megteszek én is mindent, amit csak tudok. Ahogy Yuinál is tettem aznap a boss után. Ám ahogy hallgattam őt, rájöttem, hogy nagyobb a baj, mint azt gondoltam. Olyasmi, amit én Alex tette nélkül nem bírtam volna ki talán egy napig sem, magas fák árnyékában, valahol az erdő mélyén. Beleborzongtam az emlékekbe. Ozirisz azonban elment, beleveszve a tömegbe, én pedig nem mentem utána. Nem volt miért. Majd egy későbbi, ennél csöndesebb napon, mely talán pozitívabban zárul majd, mint amit a mai nappal kapcsolatban sejtettem. Borús hangulatom kívülről csupán egy sóhajtás jelezte, és egy enyhe mozdulat. A játékosok pedig tovább beszéltek, s én immáron csak fél füllel hallgattam, egyetlen ponton kapva fel a fejem: a fönt üldögélő személy nem ismerte jól a burkok működését. Szándékos félrevezetés lenne, hogy biztonságban érezzük magunkat? Vagy így akarják növelni a burok piacát? A tömeg pedig hitt neki, ahogy az a jó tömegekhez illik, engem viszont egyre jobban zavart, hogy ez az egész nem más, mint fals információk közlése, persze a megfelelő formában. Hiszen hacsak egyetlen kérdésre is valótlan választ ad, mi a biztosítéka annak, hogy a többi helyes?
- Tudtommal nincs olyan burok, vagy ha így jobban tetszik, még nem találtunk rá olyanra, ami a kazamatában vagy a mezőkön élő moboktól védene, és az sem megerősített tény, hogy a bosstermekben száz százalékban működik. Ha így lenne, nem kellene tartani a moboktól, és nem veszítenénk el barátokat, akiknél volt burok azon a napon – emeltem meg a hangom, határozottan nézve az idegenre, kinek még nem tudtam a pontos céljait, ám az, hogy nem nekünk akart segíteni, már nyilvánvaló volt – Kérem tehát, hogy mellőzze az itt összegyűltek megtévesztését, hisz nyilvánvalóan nem ez a célja ennek a tájékoztatónak – tettem még hozzá arcomon vidám mosollyal, ám végig tárgyilagos hangnemben maradva, s úgy, hogy a lehető legtöbben hallják. Nem szándékoztam sem vádaskodni, sem magam ellen fordítani a csuklyásra lelkesen bólogató emberek népét, így csupán a körítést kellett némileg megváltoztatni, hogy elérjem vele, amit szeretnék. Azt a bizonyos szót kimondani pedig fontos volt. Talán fontosabb is, mint azt hittem. S aki akarta és nyitott volt rá, úgyis meglátta a sorok közötti lényeget, ám azt, hogy ezzel visszafogtam-e vagy éppenhogy gyorsítottam a folyamaton, még a jövő ismeretlensége tartogatta…

by **Dr. Kayaba Natsuko "Nia"** Kedd Márc. 03 2015, 21:29

Azt, hogy torokban milyen mélyre ment az, ami a Kezdetek Városába való bejutás körülményeit jellemezte, jóformán leírni nem lehet. Amikor a nyomába ugrott a teljes városi haderő, egyedül a Connors nénitől tanult mozgáskultúra segítette az útját. A vasemberek sokan voltak, nem volt nála csillámló kristály sem, szóval maradt a futás – bicikli hiányában... CJ bácsi nem örül.
Miután aztán végigrángatta a komplett konzerv brigádot, egy pillanatra megállt szusszanni, az egyik sikátorban. Ki kellett fújnia magát mielőtt tovább oson a főtérre. Az volt ugyanis a tényállás fennforgása, hogy Akihiko éppen nyílt interjút adott a város közepén, és egészen eddig, még senki nem szúrta le. De még csak meg sem próbálták, így rájött az ötperc, hogy bemerészkedjen a bádogemberek területére. Ritkán esett jól neki, ha ilyen közel kerülhetett a szervhez, s az említett testrész nem nemi jeligével volt ellátva. És még akkor sem mindig. Púp volt a hátán a bejutás, de a művészetért szenvedni kell, a népnek pedig tudnia kell, hogy rabigájukat ledobhatják, hiszen kitört az anarchia. Ezen azért elmosolyodott. Főleg, mikor felemelte a fejét, és megpillantotta a hatalmas feliratot a szemközti falon: „Libertad!”
(z)Lassan felegyenesedett, s a falhoz lapulva kisunnyogott a sarokig. Kikukucskált a takarásból, majd átlopakodott a szemközti oldalra megismételni a műveletet. Sehol nem látott senkit, tehát ideje volt eltűnni a tömegben. Pár pillanatot várt, majd egy nagyobb társaság mellett kifordult a széles utcára, mely a Főtérhez vezetett. A mellette sétáló baráti körnek nem nagyon tűnt fel, így ez a tempó neki pont ideális maradt, hogy a takarásból figyelje a túloldali őrséget, nehogy felé jusson eszükbe patrolkodni. Lejtett előrefelé a többiek mellett, mint akinek éppen ez a tempó a kényelmes, s ilyenkor áldta az eget, hogy nem analog karral kellett mozognia ebben a világban. Egy kínszenvedés lett volna máskülönben kibírnia azt a rohanást, mely mellett a lajhár egy kapkodó idegbeteg lett volna. Ha még ma oda akar érni, időszerű lesz galoppra váltani a tempót, míg a túlparti járőrmesterek éppen nem erre figyeltek.
Feljebb kapcsolt tehát, miközben kinézett magának, egy párocskát, kik a reményei szerint remekbeszabott paravánt biztosíthattak neki. Két igen magas hím egyed – akikről csak remélni tudta, hogy egy párt képeznek, mert egymás kezét fogták. A léptük pont ideális az ő járásához, tehát, ha a világ is úgy akarja... Teljes kényelemmel beérte őket, s megbújt a jókora váll árnyékában, egészen a főtérig.
Ott pedig aztán végre megtalálta a várva várt megnyugvás. A placc ugyanis tele volt emberi lények hadával, miközben közel s távol egyetlen városőrt sem látott. Ideje volt felkapcsolni a zenét az agyába, úgyhogy előkattintgatta a menüt, míg záporoztak az érdektelen kérdések. (z) Amikor aztán megszólalt a muzsika, előbb csak a lábával ütötte az ütemet, majd lassan megmozdult a csípője, míg végül Kpop lánybandák mozgását idézte amit művelt. Egyáltalán nem foglalkozott vele senki, ahogy sosem szoktak, ha egy ekkora tömegben megindul a parti a fejében, s ez neki épp kapóra jött, hogy elinduljon. Előre tartotta a mancsait, s előre gázolt az emberi masszában. Úgy haladt keresztül a sokaságon, mint Mózes a Vörös tengeren, csak sokkalta menőbben érezte közben magát. Egy percet nem érdekelte a csípős nyelvek pörgése, elvégre mind mögülle jött, s ha már ott voltak, akár tehettek is volna neki egy szívességet.
Az ő célja Kayaba volt, s mivel neki senki nem szólt – meg másnak se – hogy itt lenne valamilyen őrség, úgyhogy lazán felugrott a miniszínpadra, s bohókásan átkarolta a főadmin vállát.
– Szevasz Kayaba. – Köszönt rá kedvesen, majd bizalmasan közelebb húzta. – Te, figyelj már, csak így egymás között. A maxos súlyemeléssel fel lehet emelni egy házat igaz? Ha az otthonom védett terültet, és elviszem a bossterembe... az legális? – A végét már csak súgta, ahogy lassan elfordította a nagynevűt a nagyérdeműtől. – Mert, ha nem akkor én csalok. – Mosolygott a kámzsa alá, bár semmit nem látott onnan. Megveregette a széles vállat, de mielőtt lelépett a színpadról, még egyszer visszafordult mint a vén Culumbo. – Majd elfelejtettem. – Ekkor átkarolta az admint s feldobott egy fotókristályt. A nagy adminnak szamárfület mutatva vigyorgott a kamerába. – #Selfie. Köszi. – Ezzel a lendülettel lelépett az emelvényről, s elmerült a tömeg masszájában. Egyetlen kérdés maradt benne csupán. „Living with my biatch!” vagy „Cien por ciento Kayaba.” legyen a kép címe.

Asunak:

by **Malcolm** Csüt. Márc. 19 2015, 20:30

Music

Malcolm ott állt a többi bámészkodó között. Bizony ott. Köztük. Pedig voltak több százan is, de mégis közéjük merészkedett. Igaz, hogy a kellemetlen napfény miatt óvintézkedéseket kellett tennie, így kesztyűt, maszkot és csuklyát húzott, hogy a bőrfelületének minden négyzetcentiméterét eltakarhassa. Vajon ha véletlenül lehullana egy nagyobb testfelületéről a takarás, akkor képes lenne a megborult agya még a fájdalmat is beképzelni a hús égésével egyetemben? Merthogy Malcolm tulajdonképpen csak az ő kis megborult elméjében volt vámpír, természetesen a napfény semmit sem ártott volna neki. Nyilván a rendszer adta fájdalomhiányra fogná, hogy mégsem perzselődik meg a bőre a napsugarak hatására, a hp csökkenés hiányát pedig rá lehet fogni pillanatnyi rendszerhibának. Mindenesetre sosem tesztelgette, hogy mit tesz a bőrével a nap, hiszen az első vámpírleckék között szerepelt az, hogy napfelkelte előtt legalább egy órával gondoskodni kell a megfelelő menedékhelyről, különben hamuvá égsz. És Malcolm mestere legkiválóbb tanítványává akart válni, ezért rendíthetetlenül betartotta az okításokat, köztük a naptól való óvakodást is.
Szóval talpig beburkolózva, de ott állt a többi ember között, akik izgatottan vagy gyűlölettől felszítva hallgatták a Teremtő ódáját. Merthogy Malcolm számára minden elhangzott szó olyan volt, mint a magasztos orgonajáték. Minden választ szivacsként szívott magába és a megfelelő helyre illesztgette be a sajátos elképzelésbe, hogy igazolt maradjon az eddig felépített logikája. Őt nem érdekelték a burkok és a további buta kérdések, számára úgy volt tökéletes a világ, ahogyan az Alkotó megteremtette. Az pedig, hogy személyesen eljött és a pórnép rendelkezésére áll, az maga volt a csoda. Malcolm pedig nem maradhatott le erről a megvalósult csodáról, így még a tömegiszonyát is félre tudta tenni. Mindent a cél érdekében.
A cél pedig nem más, mint hogy minél tovább csodálhassa a Teremtőt és szivacsként szívhassa magába az információkat, amik elhangzottak. Illetve volt még egy cél, egy nagyon titkos és nagyon személyes. Mégpedig az, hogy személyes kapcsolatot létesíthessen az Adminnal, hogy magára vonhassa a figyelmét és hogy biztosíthassa afelől, hogy elkötelezett szolgája. abban bízott, hogy ha sikerülne kitűnnie a percéltű, satnya halandók közül, és a Teremtő megismerhetné az értékeit, akkor sokkal többre lenne hivatott, mint az önkéntes tisztogatása, amit eddig végzett e világ hitetlen pusztítói között.
Örömmel hallgatta, amint mások is kifejezték csodálatukat és köszönetüket az Alkotó irányába, azonban ez az öröm pillanatokon belül átváltott féltékenységre. Nem, nem, nem és nem! Itt most neki kell kitűnni, nem másoknak. Puncsoló kis kullancsok! Seggnyaló bagázs! Undorító! De akkor mivel, mégis mivel tűnhetne ki? Mi lehet az, amivel nem válik alantasnak a Teremtő szemében, hanem elfogadja maga mellett szolgának? S miközben ezen őrlődik, egy nő elkezd felmászni a pódiumra, hogy... hogy szelfit készítsen magáról és az adminról? O.o Ezezeze... hogy lehet ilyen tiszteletlen!? O.O Malcolm döbbenten pislog, majd égtelen haragra gerjed és a másodperc törtrésze alatt elrugaszkodik és utat kezd magának vágni a tömegben. Mikor a pódiumhoz ér, egyetlen ugrással szökken fel a színpadra, majd úgy játssza a bodyguardot, hogy azt minden celebtestőr megirigyelhetné. Először csak megragadja a nő torkát, majd egyetlen mozdulattal kitépi a légcsövét a nyelvével együtt. Na ezek után pofázz, kisanyám! Ezután büszkén mutatja fel áldozatát, majd miután meghajol a teremtő előtt, szent áldozatát a közönségbe dobja, hogy mindenki okuljon abból, hogy a tiszteletlenségnek ára van. Ezután csak letérdel az Alkotó elé és szemlesütve várja az újabb parancsot.
Ahogy kinyitja a szemét, kicsit megrázza a fejét, hogy tisztuljon a látása. Kénytelen megdörzsölni a szemeit, mivel ez a kellemetlen fény teljesen elvakítja és nem látja rendesen az igencsak nagy távolságra lévő Kayabát. Természetesen Malcolm nem volt a tömegben. Természetesen nem vágott keresztül a tömegen. Természetesen nem fedte fel magát nagyközönség előtt. Természetesen védett területen belül, de még kívül sem engedné a rendszer, hogy kitéphesse valakinek a gigáját. És természetesen nem vépéznék és ölném meg más karakterét irreális módon és a júzer megkérdezése nélkül. Természetesen az imént leírt vaskos bekezdések mind Malcolm fejében játszódott le, ahogy az árkádok alatt bujkálva leste és hallgatta az Alkotót. Mikre nem jó a hallgatózás és a látás jártassága, ugye?

by **Rosalia** Csüt. Márc. 19 2015, 20:53

Jun:
1. Ez az itteni avatarom.
2. Ismétlem: Magánéleti kérdésekre nem válaszolok, szorítkozzunk a nem bulvár jellegű kérdésekre.

Chan:
Igen.

Hinari:
A küldetéseken és minden más rendszer adta játékon nem kötelező részt venni, minden másra pedig ott a ~~master card~~ teleport kristály. Ne kérdezz olyasmit, amire magad is tudod a választ, mert pazarlod mások kérdésére szánt idejét.

Nia:
Igen, igaz. Viszont nem az otthon a védett terület, hanem a védett területen található otthon. Onnantól kezdve, hogy elmozdítod a védett területről, megszűnik a védelmező funkciója. Tehát ha rendelkezel ötödik szintű súlyemeléssel és elviszed a bossterembe az otthonodat, nem fog megvédeni a bosstól, hiszen védett területen kívül tartózkodsz. *A fotózkodást pedig mozdulatlanul, rezignáltan tűri.*

Amennyiben nincs több kérdés, akkor távoznék is, hogy kiértékelhessem a kérdéseket.
Majd némi kivárás után a függönyöket újra lehullanak, s ha valaki közvetlenül ezután beles a mögéjük, már nem találja ott a férfit. Asuka a sajtótájékoztató után pár perc múlva kap egy üzenetet ezzel a tartalommal: [Event] Sajtótájékoztató - Page 2 33n83m0

[Event] Sajtótájékoztató - Page 2 33n83m0

Természetesen ez egy megvezetés volt, nem maga Kayaba Akihikó érkezett közétek, hanem az ő egyik programozója. Eredetileg abban bíztunk KA-val, hogy majd lesz valaki, aki felrohan a színpadra és lerántja róla a ruhát, akkor pedig fény derült volna a testére csatolt marha sok kinézet kristályra, amikkel fenntartotta az álcát. Az event célja az volt, hogy anélkül, hogy bárki is leleplezhetné az igazi admin avatarját, Kayaba információkat szerezhessen saját maga megítéléséről, illetve a játékosokban felmerülő kérdésekről. A Sajtótájékoztatót a Konferencia event generálta, itt azonban nem csak meghívott képviselők, hanem bárki kérdezhetett közvetve, de személyesen az admintól. A válaszokat pedig ki-ki értékelje a maga karakterével a maga módján.

Köszönöm a részvételt!
Minden résztvevőnek röppent a fix, karakterenkénti 300 arany.

by Ajánlott tartalom