Re: Korall város

by **Shukaku** Szomb. Jún. 11 2016, 19:32

-Ahogyan az általad felvázolt dolgok is mind-mind csak lehetőségek. Légy hozzánk őszinte, és mondd el a terveidet, akkor pedig segíteni is tudunk benne. Ha nem értünk egyet, akkor pedig elmondjuk, hogy nem értünk egyet. Még az is lehet, hogy ellenezni fogjuk a terveidet, az is lehet, hogy szembekerülünk, ám legalább nem fogunk csalódni egymásban. Ha jól értem a szavaidat, akkor ettől félsz.
-Ehmm... Timinek igaza van. Szerinted én nem segítettem például olyan Ébredőnek, aki töredelmesen elmondta, hogy a kijutásért harcol, és mindent megtesz majd azért, hogy segítse a frontot? Dehogynem! Ő is ugyanúgy megérdemli a segítségünket, mint akárki más, aki kezdő. Ugyanúgy jár neki is, függetlenül attól, hogy milyen nézeteket vall. Jó... ha azt mondta volna, hogy random kijelöl embereket akiket lekaszabol, akkor nyilvánvalóan nem adunk neki ehhez eszközt, de... szóval érted.
-Nem értek egyet azzal, amit mondasz, de életem végéig harcolni fogok azért, hogy mondhasd. Ugyanígy vagyunk ezzel mi is. Ez az utolsó dolog, amitől félned kell addig, amíg nem akarsz minket becsapni.
Ezzel át is nyújtotta újra a gyűrűt, na meg a papirost is, amire azért alá kellett kanyarítani a nevedet. Az állt benne, hogy sokszor fogod simizni a fegyvert, és megbecsülöd, valamint az, hogy ha neked nem lesz már rá szükséged, akkor visszakerül a Vigo céhhez, és csak is kizárólag oda, vagy annak jogutódjához, képviselőjéhez. A rendszer hitelesítette is a dokumentumot, azaz kijelzi, hogy az aláírás tényleg a megfelelő játékoshoz tartozik, és másolatot is kaptál róla, ezzel pedig tulajdonképpen minden el is lett intézve. Majdnem minden.
-És... ez csak az én kérésem, vagy megteszed, vagy nem... de örülnék, ha nem használnád a Bossokon. Nem fogok haragudni, ha mégis, meg semmi ilyesmi... de... szóval ennyi.
Ezután pedig tényleg következhetett a dolgok mókásabb része. Shu mesél neked Kiwiről, mint új érdekes céhtagról, akinek még nem kelt ki a társa a tojásból, mesél neked egy új szerelemről, neked simán elmondva azt, hogy az illető idevalósi... azt a részt azonban titkolja, hogy hölgyemény az illető. Megtudhatod, hogy ismeri a titkos helyet, ahonnan a virágszedők hozzák a növénykéiket, valamint azt is, hogy ő volt az első, aki kipróbálta az új szafaris kütyüt, hála Maxweld professzornak.

Köszönöm szépen a játékot! :3

by **Ozirisz** Szer. Aug. 09 2017, 23:32

Elég csúnyán kikaptam az arénában. Hiába választottam egy nem szokványos pályát, annak előnyei rendesen visszaütöttek. Arra számítottam, hogy a csúszós jég miatt Hinari is korcsolyázni fog, de nagyobbat nem is tévedhettem volna. Én elveszítettem a bakancs adta gyorsaságpontokat, ő pedig akrobatikával szépen kihasználta a pálya részeit képző rudakat ellenem...
A harc után céhtársam javaslatára elteleportáltunk Korall városba, ahol kicsit nagyobb a nyugi. A húszas szint feletti szinteken nincs az a nagy nyüzsgés, mint a Kezdetek Városában. A kiképzősök is csak a Virágmezőig jutnak fel egy jó darabig. És sokan nem rajonganak az afelett elterülő hideg, fagyos szintekért. Viszont minekünk most pont a nyugalomra volt szükségünk. Egyrészt jobb úgy kielemezni az előbbi párbajt, hogy nem fülelnek ki a kíváncsi játékosok, másrészt pedig nem hinném, hogy az eventes csibe túlzottan jól reagálna, ha legelső alkalommal egy forgalmas helyen, nagy tömegben lenne megidézve...
Közben megérkeztünk Korall városba. Annak ellenére, hogy jópárszor kiléptem az itteni teleportból, és ismerős látvány fogadott, mégis, most valahogy tanácstalanul néztem körbe - Ismersz itt egy jó teázót? - kérdeztem meg a lányt, majd el is indultunk az említett hely felé. Általában csak átutazóban voltam a városban, tipikus farmolós questeket csinálgattam, vagy csak ritkítottam szint mobállományát, de ezen a szinten még nem igazán ültem be sehova... Azt hiszem ilyen téren is van még mit pótolnom...
Amúgy mindent összevetve, egész kellemes hely ez a szint. Friss levegő, csend és nyugi, semmi nyüzsi, leszámítva az NPC-ket akik csak végzik a mindennapi teendőiket. És most pont jól jön számunkra Korall város ezen adottsága.
Majd alighogy helyet foglaltunk a teázóban, rögtön jött is az NPC felvenni a rendelésünket. - Hmm, milyen teát ajánlasz? - tettem fel a kérdést a lánynak. Elvégre én nem vagyok az a hű de nagy teázós típus. Persze szeretem a teát, de kíváncsi vagyok a lány ízlésére is. Persze ha bort kellene választanom, azzal jobban boldogulnék, de most nem is ezért vagyunk itt. Majd miután döntöttünk a teát illetőleg, közöltem az NPC-vel, hogy én is ugyanazt kérném. Természetesen a számlát én álltam. Ilyen szempontból jó hely Aincrad, az étel-ital elég barátságos áron van, bőven megfizethető, ellentétben a kinti világgal, ahol azért nem szedi össze fél óra alatt az ember a napi betevőt.
Majd az NPC távozása után feltettem a kérdést: - Ami a párbajt illeti... Mi mindent rontottam el az említetteken kívül? Illetve mit kellett volna máshogy csinálnom? - majd kíváncsian vártam a lány válaszát, közben egyet-egyet kevertem a teámon. Egy részére időközben rájöttem, de van egy olyan sejtésem, hogy az még messze nem minden...

by **Hinari** Pént. Aug. 11 2017, 00:05

CsibuCsibu és a nagy gondolatok

-- előzmény --

Nem tettünk túl sok lépést az első szinten kialakuló egyre nagyobb tömegben; alighogy kiléptünk az aréna épületének kapuján, máris a kezünkbe vettük a teleportkristályt.
Odafönt azonnal megcsapott a hűvös szellő.
- Talán megnézhetnénk, hogy a falu végi Tengeri Teázó nyitva van-e - válaszoltam Ozirisz kérdésére s egyben az említett irány felé is mutattam, latolgatva a lehetőségeinket. Párszor már jártam a településen ilyen-olyan okból, de mivel a hely alapvetően békés volt s a szinten honos mobok sem okoztak túl nagy kihívást, egy ideje már más úticélokat választottam. Ha a teázó zárva lesz, a Korall Kávézóba még mindig beülhetünk s a kevés vendég miatt talán az npc-k sem fognak rossz szemmel nézni ránk, ha mégis inkább teát innánk a kávéjuk helyett. Csibu eközben a fejem tetejéről nézelődött, néha csipogva egyet-kettőt, mi pedig könnyed tempóban kezdtünk el sétálni a választott teázó felé. Mint mindig, amikor itt jártam, szívélyesen fogadtak, a kiszolgáló npc programját pedig igazán hasznosan rakták össze; azonnal megkérdezte, hogy hozhatja-e a szokásosat.
- Igen, köszönöm - feleltem - Meg egy másodikat is az úrnak - tettem hozzá, ránézve Oziriszra, arcomon halovány mosollyal. Az npc elment, én pedig hátradőltem a széken. A teázó szerény bútorzatához képest kifejezetten kényelmesek voltak az ülőhelyek.
- Itt általában zöld teát iszom. Kevés helyen kapni Aincradban igazán jó teákat, de van pár ritka növény, aminek leveléből a kintiekhez hasonló ízvilág érhető el - magyaráztam - Ha úgy jobban ízlik, tehetsz hozzá citromnak és cukornak megfelelő készítményeket is, viszont az első körtyot próbáld ki ezek nélkül - mosolyogtam rá, miközben már elénk is került a gőzölgő kancsó, két porcelánpohár társaságában. Töltöttem magamnak, s fújtam, hogy kihűljön kicsit.
- Nos, előbb mondd el te, hogy szerinted mit kellett volna máshogy - pillantottam céhtársamra, letéve egy kicsit a csészét - Mondjuk osszuk támadáspárokra, és úgy. Először te, utána pedig én, minden támadáspárnál - bólintottam mosolyogva, majd levettem Csibut a fejemről és inkább letettem az ölembe: ki tudja, hullatja-e a tollát, én pedig még véletlenül sem akartam új ízeket a teámba...

by **Ozirisz** Szer. Aug. 16 2017, 17:02

Megérkeztünk Korall városba, és a kérdésemre hamar meg is kaptam a választ. Elindultunk a Tengeri Teázó felé, reménykedve benne, hogy nyitva van. Hamar oda is értünk az említett helyre, ami még szerencsénkre nyitva volt. Nem sok vendég volt a helyen, mindössze néhány gépi karakter töltötte itt az idejét, de játékos rajtunk kívül nem volt. Na igen, ilyet nehezen lehet látni a Kezdetek Városában, ahol azért mindig több ezer játékos él.
Majd megoldódott a tea kiválasztása is. Hinari és az NPC párbeszédéből kikövetkeztettem, a lány eddig már többször is megfordult itt. Legalábbis nekem négy-öt rendelés szokott kelleni, mire megjegyezték az adott helyen, hogy mi a szokásos.
Nemsokkal rá meg is érkezett a teánk. - Ha tényleg olyan jó a tea, akkor kár lenne elrontani valami ízesítéssel. Általában túlságosan elnyomják ezek a dolgok a természetes ízét... – válaszoltam a lánynak, majd a példáját követve töltöttem magamnak a teából, és csak fújogattam egy kicsit. Általában túl forró amikor kihozzák, mint ahogy a reggeli kávé is. Bár abban az esetben egy egész bögrényi forró kávét legurítva garantáltan előbb felébredne az ember, már csak a füstölgő torok "debuff" miatt is, de annyit azért nem ér az egész.
Majd rátértünk a párbaj, és az ott elkövetett kisebb-nagyobb hibák átbeszélésre. Hinari jó tanár létére hagyta, hogy magamtól jöjjek rá, mit rontottam el. Avagy most, hogy nem másodpercek alatt kell gyors döntést hozni, van időm utólagosan átgondolni, és rájönni az arénában elhamarkodott lépéseimre.
- Hát, először is... Szerintem ott rontottam el az elején, hogy nem gondoltam az akrobatika jártasságodra. - kezdtem bele az elemzésbe - Megfosztottam magam jó pár gyorsaságponttól amikor a bakancsomat korcsolyára cseréltem, és feltételeztem, hogy te is ugyanezt fogod tenni. Csak amíg nekem akrobatika nélkül más lehetőségem nem volt, nem sejtettem, hogy könnyűszerrel kijátszod a pályát. Gyakorlatilag saját magam ellen alkottam meg a terepet, csak akkor én ezt nem láttam át. - majd gyorsan hozzátettem – De azért te is rásegítettél a megtévesztésemben. Amikor ültél a kőtömbön a korcsolyával az öledben, teljesen logikusnak tűnt számomra, hogy cipőt cserélsz. Igaz, azt nem láttam, hogy felvetted volna... - majd egyet sóhajtottam – Aztán lényegében ez okozta a vesztem. Jóval lassabb lettem hozzád képest. És egy pillanatra megörültem neki, hogy sikerült eltalálnom, elkövettem még egy hibát. A támadás után hátat fordítottam, és mire feleszméltem, már hason csúsztam a pálya széléig.... Nagyjából ezeket rontottam el az első támadásig... - fejeztem be a mondandómat, és kíváncsian vártam a lány válaszát.
Közben kortyoltam egyet a teámból, és ismét csak igazat kellett adnom a lánynak. Amit a Kezdetek Városában adnak zöld tea gyanánt, az a közelébe sem ér ennek. - Tényleg finom az itteni zöld tea, megjegyzem ezt a helyet magamnak. - mondtam a lánynak mosolyogva – Amúgy te gyakran szoktál itt teázni? - tettem fel egy újabb kérdést.

by **Hinari** Csüt. Szept. 07 2017, 23:50

- Itt semminek nincs természetes íze - sóhajtottam - De legalább megpróbálják - tettem azért hozzá enyhe mosollyal, miközben a pincér elment, s csakúgy megszokásból kezdtem el én is kevergetni a csészében gőzölgő folyadékot, hogy gyorsabban hűljön. Fújni mondjuk előnyösebb lett volna, így nemsokára meg is tettem, letéve az italt, amíg egy kicsit átbeszéljük az arénában történteket. Ozirisz szavaira bólintottam: nagyjából jól látott mindent, bár voltak kisebb-nagyobb eltérések a gondolatmenetünk között.
- Igen. A jártasságok fontosak, különösen ha neked nincs, az ellenfelednek meg van - értettem egyet vele - Annyiban okosan alakítottad ki a terepet, hogy nem adtál lopakodásra alkalmat helyet, a póznák azonban nekem jelentettek előnyt, ahogy azt mondtad is. Azokat ki lehetett volna hagyni - mosolyogtam rá s kortyoltam egyet a teámból. Mint mindig, most is jól találták el az ízvilágot - Hátrafelé viszont elég nehéz korcsolyázni, így onnantól, hogy ezt a sportot választottad, elkerülhetetlen volt, hogy hátat fordíts egy szemből jövő támadás után - emeltem ki, hiszen máshogy tényleg nem tudta volna megoldani. Én sem tudtam volna, csak úgy, ahogy azt egy későbbi támadásnál tettem: hátulról utolérve az ellenfelem, onnan támadva rá - úgy viszont, hogy akkor én még nem voltam a jégen, a fiúnak tényleg semmilyen más választása nem volt. Ez tehát nem számított kifejezetten hibának, csak mint egy a pályából adódó dolgot, szem előtt kellett volna tartania.
- Összegezve az eddigieket - emeltem fel a szabad kezem - Az összes jártasság figyelembevétele. Az ellenfél cselekvéseinek kellő figyelemmel követése. A pályából adódó hátrányok átlátása - mutattam a pontokat az ujjaimmal, majd biztatón bólintottam - Rendben. A következő kör?

by **Ozirisz** Pént. Szept. 08 2017, 19:59

- Ez látod igaz. Egy teljesen mű világban eleve semmi természetes nincs... - válaszoltam a lánynak – Viszont az elmúlt évek folyamán számunkra már megszokottá vált ez a világ. - tettem hozzá. Ahogy múlik az idő, hétről hétre, hónapról hónapra egyre inkább megfakulnak a kinti világgal kapcsolatos emlékeink. Egyre távolibbnak tűnik minden, ami azelőtt történt, hogy akkor bejelentkeztünk volna. Viszont mégsem érzem üresnek az itt töltött éveimet. Bár tény és való, történtek rossz dolgok is, de bőven akadnak jók is. Mint például a Liga, a céhtársaim, akik nélkül valahogy nem tudnám elképzelni, ha most azonnal véget érne a SAO...
Miközben a teámat kavargattam, a gondolataim eléggé eltértek a tárgytól, bár ha Hinari figyelt, akár végig is követhette az arcomról az előbbi gondolatmenetemet is. Avagy egy egyszerű dologról is képes az ember egy teljesen más irányba elindulni, legalábbis gondolatban. Azonban nemsokkal később már az előbbi arénabeli küzdelmet kezdtük elemezni.
- Igen-igen... A póznák ilyen jellegű felhasználására nem gondoltam. Elsősorban amiatt rakattam le őket, hogy segítsenek a gyors irányváltásban, esetleg egy kis plusz lendületet tudjak venni egy-egy ilyen esetben. Viszont neked sikerült alkalmaznod a „lepd meg az ellenfeled” dolgot, hisz arra az elrugaszkodásra egyáltalán nem számítottam... - válaszoltam a lánynak, egyúttal megdicsérve az ötletes támadását, és a terep alakítását.
- Ez igaz. Főleg, hogy mivel nem voltál a jégen, más alternatíva nem volt, csak a szemből támadás. Ha te is korcsolyázol, akkor talán-talán, bár a gyorsaságkülönbség miatt bőven lett volna időd kitérni a támadásom elől... - értettem egyet a lánnyal.
- Jártasságok figyelembevétele, ellenfél cselekvéseinek követése, pálya hátrányainak átlátása – ismételtem meg hangosan is a Hinari által felsorolt pontokat, ezáltal memorizálva azokat, hogy jobban rögződjenek bennem, hogy legközelebb ne kövessem el ugyanezeket a hibákat.
Majd jött a következő kör kitárgyalása.
- Hát, először is túl kiszámítható voltam. Főleg, amikor köröztem a jégen, abban bízva, hogy talán tudok elég hirtelen indulni, és támadni. Jobban belegondolva, pont a kiszámíthatóságom miatt akár még amíg köröztem, addig is pontosan meg tudtad volna mondani, hogy pl. 5 másodperccel később hol leszek, a pálya melyik részén... - kezdtem bele az említett támadáspár kielemzésébe – Velem ellentétben te viszont teljesen meglepetésszerűen cselekedtél és támadtál. A kard eldobására egyáltalán nem számítottam, ahogy arra sem, hogy a kard felvétele helyett a pusztakezes ütés mellett döntesz... - majd egyet kortyoltam a teámból, közben még egyszer végiggondoltam, kifelejtettem-e valamit, végül összegeztem a lényeget:
- Túl kiszámítható voltam, nem volt semmi véletlenszerűség a cselekvéseimben és a támadásaimban, valamint nem számítottam a meglepetésekre, mint a váratlan irányból érkező támadás és az elhajított kard és az öklös esete... - fejeztem be a mondandómat, és kíváncsian vártam Hinari elemzését.

by **Hinari** Szomb. Szept. 09 2017, 19:48

Ozi reakciójára csupán szótlanul bólintottam: nem nagyon szerettem volna részletezni az Aincrad és a kinti világ közti hatalmas különbséget, noha utóbbit sajnos egyre kevésbé tudtam élénk emlékekkel társítani. Túl sok idő telt el, és sehol sem vagyunk.
Nem, inkább az eredeti beszédtémánkat szorgalmaztam. Elkezdtük megbeszélni azt, amiért elsősorban jöttünk, és Ozirisz így, egy jó fél óra távlatából már egészen jól látott mindent, amire a pillanat hevében nem gondolt. Pár aprósággal kellett csupán kiegészítenem, s már folytathattuk is a következő s egyúttal az utolsó harci ütésváltással.
- A gyorsaságkülönbség csak azért volt nagyobb így, mert te átvetted a cipőd, én meg nem, de a jégen nem valószínű, hogy képes lettem volna a bonyolultabb manőverekre - igazítottam ki a mondandóját, kortyolva egyet a teából közben - Csak alapszinten tudok korcsolyázni - tettem hozzá enyhe zavarral, és kinéztem az ablakon. Alig száz méterrel arrébb, a fák mögött volt egy egészen nagy tó, amit a szint hőmérséklete miatt állandó jég borított: többször is gondoltam rá, hogy egyszer elmegyek oda, s talán alkalmam is lesz rá ma. Feltéve, ha céhtársam sem bánja majd, és nem is jön közbe semmi halaszthatatlan.
- Te sem vagy profi korcsolyás, igaz? - nevettem el magam halkan, amint a kiszámíthatóságról beszélt, majd mosolyogva folytattam - Amíg nem tudsz nagy sebességgel, hirtelen és erős szögben fordulni, a másik könnyedén nyomon tudja követni a mozgásod a jégen. Főleg, ha jó két méterről néz le a pályára - mutattam rá arra a tényre, amit kifelejtett. Ott is és itt is - mert körözhetett ő körülöttem, de amíg alig kellett elfordítanom a fejemet ahhoz, hogy a látóteremben maradjon, teljesen feleslegesen pazarolta az erejét s az időnket is. Azután viszont, hogy a kevés életpontja ellenére helyzeti előnyre tett szert, én voltam az, aki látszólag meggondolatlanul cselekedett. Látszólag, mivel egyetlen ütés kellett csupán s így lehettem meggondolatlan.
- Az utolsó pár pillanat kockázatos volt - ráztam meg a fejem - Nem csak kiszámíthatatlan. Meg akartam mutatni, hogy meg tudlak lepni, de ezzel együtt vállaltam a rizikót, hogy beszakad a jég a dobásomra és elvesztem a fegyverem, vagy akár be is esünk mindketten a vízbe. Nem tudhattam, hogy mit tettél a jég alá - magyaráztam, hagyva pár másodpercet neki, amíg átgondolja ő is. Kiitam a csészét s töltöttem magamnak újra.
- Ha megkérdeznéd, miért döntöttem így, szerintem kitalálható - folytattam aztán - Alig volt életed. Ha egyenlő életsávokkal álltunk volna akkor, valószínű visszaugrok a szárazra és átveszem a cipőt - bólintottam, ezzel jelezve felé azt is, hogy az oszlopok közti ugrálás csak ideiglenesen lehetett megoldás, hosszútávon nem. Csibu pedig, mint aki megneszelte, hogy igazából megbeszéltünk mindent, ami fontos volt, elkezdett fészkelődni az ölemben, hogy végre foglalkozzak vele is. Lenéztem rá és megsimogattam a fejét, intve a pincérnek, hogy ha van rá mód, kérnék szépen egy tálkát is a madárkának, s miután az npc készségesen teljesítette a kérésem, előhívtam egy marék magot az inventorymból, és beletöltöttem azt az edénybe.
- Szerintem mindent elmondtam, azt hiszem... de ha van még kérdésed, nyugodtan - mosolyogtam rá céhtársamra, miközben letettem a tálat a földre s Csibu kiugrott az ölemből, hogy eszegessen - Bőven van még időnk ^^

by **Ozirisz** Szer. Szept. 27 2017, 19:45

Lépésről lépésre átbeszéltük a párbajt és annak lépéseit, amíg még frissek az emlékeink. Így utólag összerakva nagyjából jól is látom a dolgokat, de akkor, a másodperc törtrésze alatt képtelen voltam a jó döntéseket meghozni. - Ez igaz. - válaszoltam Hinarinak a gyorsaságkülönbséges részre. - Ha nem cserélem át a cipőt, akkor kevesebb lett volna a különbség... de még úgy is jelentős. Viszont a jégen esélyem sem lett volna, Akrobatika és Ugrás nélkül pedig a póznák sem elérhetőek a számomra.
- Hát, nem... - válaszoltam a lánynak ami a korcsolyázást illeti – Én kezdő korcsolyás vagyok... - majd, mint kiderült, még egy dologról megfeledkeztem. Hiába köröztem a jégen, Hinari eközben a pózna tetején volt, magasabban, és nyugalmi helyzetben. Nem kellett az egyensúlyozással foglalkoznia, sem azzal hogy nekimegy valaminek, nem csúszott alatta a jég, ellentétben velem. - Ez igaz. Csak kapaszkodnod kellett, és figyelned, és a megfelelő pillanatban lépned. Jóval egyszerűbb dolgod volt neked odafenn, mint nekem a jégen – értettem egyet a lánnyal.
Majd az utolsó pár pillanat kielemzése következett. Abban egyetértettünk, hogy Hinari utolsó támadása csupa meglepetés volt, és mint kiderült pont ez is volt a célja vele.
- Ha be is szakadt volna a jég, a Katana nélkül akkor is nagyobbat sebzel mint én. Harc végén pedig visszaadta volna a rendszer. Ha pedig mindketten a vízbe esünk, akkor a kevesebb életpont miatt előbb kiestem volna a harcból – ugye ha az ember beleesik a jeges vízbe, harci felszerelésben, akkor már a páncélzat súlyának hála csak süllyedtünk volna, a víz alatt meg elég gyorsan pörögnek lefelé az életpontok...
- Van még hova fejlődnöm... - sóhajtottam egyet Egyáltalán valamikor felérhetek hozzád? - tűnődtem el. Akárhogy is fejlődök, tanulok, azidőalatt Hinari is fejlődik, legfeljebb csak a hátrányt csökkenthetem. De ettől függetlenül lépést kell tartanom a világgal, törni előre és felfelé, és tanulni. Amit az ember megtanul, azt már nem veheti el tőle senki és semmi...
Majd megnyitottam a menüt, és előkerestem a húsvéti eventből kapott „sisakot”, és felszereltem. A következő pillanatban pedig már láttam a szemem sarkából, hogy valami röpköd a fejem felett, és csipog. Felnyúltam érte, hogy kézbe vegyem, és szemügyre vehessem a jövevényt, aki egész eddig az inventory mélyén pihent. Egy egészen kis csibe, éppen olyan, mint Hinarié, csak egy kicsit vörösesebb árnyalatban. Miközben néztem a jószágot, csipogott egyet-kettőt.
- Isten hozott, te kis Ördögfióka! - mondtam neki, amire egy újabb csipogással válaszolt. Majd megsimogattam a fejét.
- Mit szokott enni Csibu? - kérdeztem meg a lányt. Csibe-ügyben ő már jóval előbbre jár, kitapasztalt ezt-azt az elmúlt napok-hetek folyamán. Nekem ebből a szempontból könnyebb dolgom van, hisz amíg neki magától kellett rájönnie ezekre a dolgokra, és kitapasztalni őket, nekem már segítséggel könnyebb lesz.

by **Hinari** Hétf. Okt. 23 2017, 16:54

- Én sem korcsolyáztam még olyan sokszor - vallottam be céhtársamnak mosolyogva - És félek ha itt meg is tanulok rendesen, odakint a jártasságok rendszeri segítsége nélkül ugyanúgy elölről kell majd kezdenem - nevettem fel. Persze ez nem akadályozott meg benne, hogy ne próbáljam ki, akár ma is. A párbajt nagyjából kielemeztük és bár Ozirisznak csak sejtése lehetett az életpontjaimról, mégis egy bólintással nyugtáztam a feltevését: valószínű hamarabb kiesett volna, leginkább az előzetes sebződése miatt. A következő mondatai azonban megleptek: igaz, hogy eddig mindannyiszor legyőztem, amikor megmérkőztünk, de ez nem jelentette azt, hogy olyan sokkal le lett volna maradva.
- Neked elmondom, bár valószínű sejthető volt számodra eddigis... - kortyoltam bele a teámba - Én tapasztalatpontokból már egy ideje nem vagyok képes erősödni. Tehát előbb-utóbb mindenki utol fog érni - vontam meg kicsit a vállam, mintha nem lenne nagy dolog - attól függetlenül, hogy az volt: a vörösök elleni harc is az idő előrehaladtával egyre nehezebb, és nem nagyon akarok belegondolni, hogy mi lesz, ha minden azonnal bejutó ötvenes szinttel fog szaladgálni Aincradban, ellentétben a később bekerültekkel.
- Neked viszont a felszereléseid már most megvannak hozzá - tettem hozzá, hiszen kár tagadni, hogy a céh elég jó forrásokból gazdálkodhat hónapról hónapra. Közben megérkezett a kért tálka, így miután megköszöntem azt az npc-nek, öntöttem bele a markomból egy kisebb adag magot a csibének. Csibu pedig el is kezdte eszegetni és érdekes módon nem foglalkozott a másik jövevénnyel sem, aki Ozirisz ölébe került. A fiú állatkája hasonlított Csibura, de nem volt teljesen ugyanolyan - úgy tűnik a rendszer azért alkotott közöttük némi differenciát.
- Sajtos magokat szoktam adni neki - feleltem a kérdésre - A rendes magot valamiért nem eszi meg. ... Fura egy madár - mondtam, megsimogatva Csibu fejét. Ha pedig Ozi kért, úgy az ő kezébe is szórtam egy keveset a magokból. Hátha az övé is csak ezt szereti majd.

by **Ozirisz** Kedd Dec. 12 2017, 11:40

Mint kiderült, Hinari sem profi korcsolyás. Az aggályaival csak részben értettem egyet, miszerint odakint a jártasságok nélkül újra az elejéről kellene kezdenie. - Nem feltétlenül. A mozdulatok, amiket begyakorolsz idebenn, és ösztönösen mennek, részben odakinn is meg tudod csinálni. Legalábbis azokat, amikre az ember önmagában is képes. - Nyilván senki sem fog odakinn hiperűrsebességgel száguldozni, vagy két emelet magasba felugrani, de például a korcsolyázás valószínű megmarad. Az egyensúlyérzék ugyanúgy működik idebenn is, ahogy a normál sebesség melletti manőverezés, kanyarok, irányváltoztatás szép nagy esés nélkül.
Majd kicsit meglepődtem, amit Hinari ezután mondott. Már-már hallottam kósza híreket, hogy a rendszer bevezetett egy felső korlátot a tapasztalati szintekre, amit egyelőre még nem lehet átlépni. Eddig nem tulajdonítottam neki nagy jelentősséget, hiszen engem személy szerint még nem érint, és minél magasabb szinten van az ember, annál messzebb van a következő. Eddig még bele sem gondoltam abba, hogy elérem valaha is a maximumot, és nem fejlődök tovább. De belegondolva, a legtöbb MMO-ban is megvannak ezek a korlátok, ami felett csak a felszerelésekből lehet erősödni, kivéve ha kijön egy újabb kiegészítő vagy patch ami feljebbviszi a felső határt mondjuk 10 szinttel...
- Tehát igazak a pletykák, miszerint visszafogott minket a rendszer... - szólaltam meg ismét – Vajon mi lehet ezzel Kayaba célja? - tettem fel a kérdést, inkább csak eltűnődve rajt. Hiszen Hinari sem tudhat többet a főadmin terveiről mint bármelyikünk. De kíváncsi voltam az elgondolására, hátha így tisztább képet kapok. - Tehát idővel mindenki eléri a maximumot... - majd kicsit halkabban folytattam, nehogy avatatlan fülek meghalljanak bármi lényegeset – Ha szabad tudnom, hol van ez a szintkorlát? Csak puszta kíváncsiságból kérdem, és hogy jelenleg milyen messze vagyok attól a ponttól, ami fölé már nem lehet fejlődni... - majd vártam a lány válaszát.
Majd a felszerelések felé terelődött a szó. - Ez igaz. Egy-egy újabb tier megjelenése nagyjából öt-hat szintnek megfelelő statmennyiséggel megdobja az embert, a legújabb ritka páncélok pedig a legjobb felszerelések, leszámítva a bossok-minibossok által ejtett cuccokat. - értettem egyet a lánnyal – Már csak a potifőzőknek és kristályíróknak kellene felfejlődni... bár, ez kétélú dolog, hisz ugyanezeket az itemeket ellenünk is felhasználhatják... - tettem hozzá.
Miközben az Ördögfiókámmal ismerkedtem, megérkezett az npc a magvakkal amit Hinari rendelt. Választ is kaptam a kérdésemre, egy marék magocskával együtt. - Köszi. Remélem nálam is beválik :3 – majd alighogy kimondtam, a csibe már el is kezdte csipegetni a tenyeremből a sajtos magokat. Úgy tűnik annak ellenére, hogy a rendszer valamilyen szinten különbözőnek alkotta meg a csibéket, vannak közös vonásaik. Amit egyedül furcsának találtam, hogy a két csibe különösképp nem foglalkozott egymással. Ördögfiókát mondjuk meg tudom érteni, hisz neki gyakorlatilag még minden új, most "született", most először látja az őt körülvevő világot. Csibu viszont már nem először van "ébren". Lehet, hogy nincs a hasonló helyzetre a programja felkészítve? Vagy csak egyszerűen az éhség és a sajtos magvak utáni vágya erősebb, mint a kíváncsiság a fajtársa iránt? Nem tudom, de valószínűleg ez pár perc múlva kiderül, ahogy telecsipegetik a begyüket a magokkal... Addigis kíváncsian figyeltem az állatkákat és a reakcióikat, hátha megtudunk valami újat...

by **Hinari** Csüt. Dec. 21 2017, 14:33

Bólintottam: ez részben igaz volt, feltéve, hogy a jártasságaim bekapcsolása nélkül próbálkozok, hiszen egy akrobatika azért elég sok gyakorlást ki tud váltani. Aktiválás nélkül viszont ugyanott vagyunk, ahol odakint, kivéve talán a statpontjainkat, de nem hittem, hogy az olyan sokat számítana ebben. Ha már minden másban annál többet. A komolyabb témákra rátérve viszont én sem számítottam arra, hogy Ozirisz visszakérdez, tehát hogy egyáltalán nem tud erről: ahogyan ő, úgy én is meglepődtem kicsit.
- Igazak - sóhajtottam - Valószínű túl könnyűek lennének a bossok, ha nagyon leszinteznénk őket és ezzel akarja fenntartani Kayaba a kockázatot. Mondjuk ehelyett megoldás lenne az is, ha könnyebben megtalálhatóvá tenné a termeket, de ez lehet a mi hibánk. Nem vagyunk elég alaposak - fejtettem ki a véleményem, Ozirisz következő kérdésére pedig újfent bólintottam, két kezemben felemelve a csészét, majd letéve azt az asztalra. Jobb kezemmel egy ötöst, a ballal pedig egy nullát mutattam neki, miközben visszahúztam őket, hogy megsimogassam Csibut.
- Nem olyan sok - feleltem végül szóban is. Ozinak az itemek tekintetében igaza volt; és ekkor még nem is tudtam, hogy mennyire - és ahogy tovább folyt a beszélgetés, lassacskán rátértünk a madárkákra is. Csibu és Ördögfióka valóban nem sokat foglalkoztak egymással, még azután sem, hogy elfogyasztották a magokat: a sajátom egyszerűen felröppent a tál mellől a fejem tetejére, elhelyezkedett és fél szemét becsukva figyelte az eseményeket tovább. Nemsokára pedig mi is végeztünk és velük együtt léptünk ki végül az ajtón, utunkat a korcsolyapálya felé véve: az arénaharc után ránk fért egy kis valódi szórakozás is, nagy esésekkel és nevetésekkel... Pont úgy, ahogy annak lennie kell.

Köszi a játékot!
Választott item: [T3] Pehely Köpeny (+13 gyorsaság)

by **Ozirisz** Szomb. Jan. 06 2018, 23:28

Abban egyetértettünk, hogy a jártasságok segítsége nélkül nagyjából ugyanúgy mennek a dolgok idebenn, mint odakinn. Nem teljesen ugyanúgy, hisz pontosan lemodellezni a kinti világot, annak törvényszerűségeivel lehetetlen, kénytelenek voltak a fejlesztők leegyszerűsíteni a dolgokat.
Azonban az akrobatika jártasság ilyen mellékhatásain még nem gondolkoztam, hisz én nem arra fejlesztettem. Pedig nem egyszer, nem kétszer igencsak éreztem annak fájó hiányát egy-egy szép nagy esés után. Azon a szép nagy emelkedőn is, de az belefér, főleg ha az ember nem elég óvatos. Ahol jobban érződött a hiánya, az a harcmező. A jégen Hinai mintha valami földöntúli erővel bírt volna, úgy mozgott és támadt, hogy esélyem nem volt kitérni előle, vagy akárcsak a mozgását követni. A magas gyorsaság és az akrobatika-ugrás kombináció halálos is lehetett volna, ha nem egy baráti meccsen találja szembe magát vele az ember. Olyan erő ez, ami odakinn nem létezik, és lehetetlen a közelébe jutni. Viszont, máshogy nézve a dolgokat, bizonyos szempontból előnyösebb helyzetben is vagyok. Ha visszatérnék a kinti világba, valószínűleg sokak számára nehéz lesz a jártasságok hiányával megbirkózni. De így is lesznek szép számmal olyan dolgok, amik hiányával szintén meg kell küzdeni. Például az inventory. Odakinn nem lehet több száz kilónyi cuccot cipelni csak úgy, főleg nem egy láthatatlan és anyagtalan tárolóban. Nem lehet teleportálni egyik városból a másikba, hanem kénytelenek leszünk megvárni a buszt, és kivárni amíg odaér ahova utaznánk. És újból a napi 8 órás kemény munkával tudjuk összeszedni a napi betevő árát, nem elég pár disznót levágni a Kezdetek Mezején pár perc alatt. Bár jelenleg be vagyunk zárva, de ennek a világnak is megvannak a maga előnyei a hátrányok ellenére is. De az továbbra is aggasztó, hogy meddig tudnak, és akarnak minket odakinn életben tartani...
Majd a szintkorlát fele terelődött a beszélgetés, és választ is kaptam a kérdéseimre. - Hát, azt meg kell hagyni, például Crachot elég rendesen eldugta előlünk Kayaba... vagy fél évig a nyomára sem akadtunk... - értettem egyet a lánnyal – Ahhoz képest, hogy a mostani bossokat szintben eléggé túlfejlődtük, mégis elég nehezek, sőt, talán túlságosan is. És még a 30-asnál sem járunk... - tettem hozzá.
Közben választ kaptam a másik kérdésemre is. Hogy avatatlan fülek véletlenül se hallhassák, Hinari kézjelekkel elmutogatta azt a bizonyos korlátot. A nagy 50. szint, ami fölé egy jó ideig nem megy senki. - Hosszútávon mindenki elér arra a szintre, a később bekerültek is, és a vörösök is... - állapítottam meg hangosan is a nyilvánvalót. Aztán a felszerelések és itemek felé terelődött a beszélgetés. A készítőknek is ugyanúgy megvan a korlát, ha másért nem, akkor amiatt, hogy a jobb nyersanyagok a még felfedezetlen, magasabb szinteken esnek. Persze, nyilván nem lehetne a csillagos égig fejlődni és fejleszteni a karakterünket, de úgy, hogy Aincrad 3/4-e még hátra van, korainak érzem, hogy szükségessé váljon a visszafogás...
Időközben Csibu már visszareppent céhtársam feje fölé, Ördögfióka viszont a csipegetés után elvolt még az ölemben, ahogy várható volt, miután életében először teleette a bendőjét. Ezalatt mi is elkortyolgattuk a zöld teát, ami kifejezetten jól esett ebben a hidegben, átmelegítve a testet és lelket egyaránt. Bár idebent egész kellemes idő volt, de nemrég még az arénában korcsolyáztam, és általában nem csak a lábam érte a jeget... De amúgy is, jó volt kicsit beülni, átbeszélni a harcot és az élet nagy dolgait. Most viszont a nehéz és komoly témák után épp itt az ideje egy kis igazi mókának. Ördögfiókát felsegítettem a fejem tetejére, avagy szokja kicsit az új lakhelyét az inventory után, majd elindultunk a helyi korcsolyapálya felé. Így valóban jobb élvezetesebb lesz a jégen, kicsit belefeledkezünk a világ nagy dolgaiba, és önfeledten szórakozunk. És persze magamat ismerve, anélkül is elég sokat fogok esni, hogy arra Hinari a Katanával rásegítene, de most ez egyáltalán nem zavar...

Köszi a játékot ^^

Választott item: [T3] Nagyravágyó Gyűrű ( +17 Spec. Képesség )

by **Kuradeel** Vas. Jan. 07 2018, 09:46

Ismit lezárom, tárgyak láttamozva. További jó játékot.

by **Seishin** Vas. Okt. 11 2020, 20:29

***Chakna***

Ezen a szinten most járok először, feljebb persze már voltam. Olyankor mikor dolgom elvégeztem vissza tértem melegebb helyre. Leadtam a küldetést és felvettem a következőt. Vagy épp csak kóboroltam, nem tudtam sokáig egy helyen maradni, és nem igazán tudtam kötődni egy helyhez sem. A fagyos szint szépsége meg érintett. Újabban elkezdtem látni a dolgok szebb oldalát, tudom mindenek van. Elzárkóztam eddig túlságosan is. Köpenyem szorosabbra húztam magam körül és figyeltem ahogy a szélben végig táncolnak a jég kristályok. Egymásba kapaszkodva egész nagy hó pelyheket alkotva.
-Gyönyörű. - Jegyeztem meg halkan, szemeimmel végig mértem telepitést körül ölelő havas tájat. A lemenő nap narancs szőnyeggel fedte be. Néha meg csillant egy fehér fény egy-egy jég darabon.
-Kár nincs most itt, azt hiszem tetszene neki a táj. - Bár talán nem csak az, a levegőben forralt bor édes illata terjeng. Friss kenyér illatát szinte el is nyomja a már említett ital illata. Az npc-k igencsak szorgosak. Az illat csábított, lábam alatt halkan ropogott a hó. Belöktem az ajtót és mélyet szippantottam a kicsi fogadó levegőjéből. Hajam ki engedve lengedezett mögöttem, fedetlen szemeimmel körbe néztem. Egyenesen a pulthoz léptem, unatkoztam jól jönne némi társaság. Nem volt sok játékos volt most itt. A ki kért forró italom amint meg érkezett rá markoltam, pár percig csak néztem az italt. Régen folyton volt valami ilyesmi a kezemben. Őn pusztítás felső fokon, nem tudott érdekelni mi történik velem. "Élvezni az életet" kortyoltam, át fázott tagjaim elkezdtek fel melegedni. A ropogó tűz és meleg bor csodákra képes.

by **Chakna** Szer. Okt. 28 2020, 12:42

Mit ne mondjak... Elég rég jártam ezeken a szinteken. Ozival ennél feljebb farmoltunk a fagyos szinteken, magamtól pedig ritkán jártam a jégmezőket.
Most sem volt tervezett, hogy idejöttem. Szabadnak terveztem a napomat, és a térképet nézegettem, hogy vajon merre lenne jó járni egyet, vagy valami lazább küldetést megoldani. És azt láttam, hogy Sei ott mászkál a 22. szinten.
Rengeteg minden jutott hirtelen eszembe, leginkább az, hogy... Túl rég láttam a fahájas kislányt.
Ez végül el is döntötte a kérdést. Gyorsan magamra kaptam a hideg szintekre alkalmas göncöt, és pár percen belül Korall város főterén voltam. Nem volt nehéz nyomába szegődni a hugocskámnak, elvegyülve az emberek között. Egy darabig figyeltem, hogy mit csinál.
Arra gondoltam, hogy egy bögre forró fahéjas kakaóval lépek mellé, de... Előbb szerzett magának a forraltborból, amit a fogadóban árultak.
Na nem baj. A pincér elé léptem, és mosolyogva megkértem, hogy én adhassam át az italt Seinek, a másik kezemben a saját adagomat szorongatva.
A fejemre húztam a csuklyát, és letettem elé az asztalra a bögrét, majd szó nélkül leültem a vele szemben lévő székre.
Egy darabig a csuklya mögül figyeltem a lányt, aztán kissé elvékonyított hangon megszólítottam, látva, hogy elmereng.
- Vár valakit, kisasszony? - kérdeztem, és ha nemleges volt is a válasz, folytattam - Viszont úgy látom társaságra vágyik - közöltem sejtelmesen - Hisz a varázslatban? - kérdeztem rá.
Nehezen bírtam a mosolygással, és a kikívánkozó nevetéssel, ha nem ismert rám így.
Miután választ adott, folytattam.
- És ha azt mondom, teljesíteni tudom a kívánságát? - kérdeztem egy árnyalattal a sajátomhoz közelebbi hangon.
Ekkor is megvártam a választ, mielőtt mosolyogva hátratoltam a csuklyát a fejemről.
- Rég találkoztunk - néztem vidáman a felemás szemekbe, kissé hátradőlve a széken, és belekortyolva a forraltboromba. - Te aztán tudod hol kell a finomságokat keredsni - dícsértem meg, kissé meglepődve, hogy milyen ízletes itt a meleg ital.

by **Seishin** Csüt. Okt. 29 2020, 22:39

Nem számítottam ara, ismerőssel futok ma össze. Ez most teljesen lényegtelen, túlságosan is elmerengtem. Még az sem zavart, hogy megbámulnak szemeim miatt.
Tényleg igaza van nem csak neki. Amig bezárkoztam túl sok mindenről maradtam le. Túl rideg voltam az elején, de amikor meg nyíltam csak bántottak. Ezeken nem tudtam túl lépni, túlságosan is érzékenyen érintett. Vagyok olyan bolond nem tudtam elfelejteni a régi sebeket. Hol is kezdjem el, hogyan kell élni és élvezni azt, ami van? Azt hiszem ezeket elfelejtettem, vagy csak félek tovább lépni az úton amire rátértem. Túl sok minden járt a fejemben, nem igazán tűnt fel valaki az asztalomhoz lépet. Nem is figyeltem mit csinál, csak a bor illata. Az illat meg csapta az orrom és egyből meg is kaparintottam. Bele kortyoltam majd elmosolyodtam egy csepp gördült le ajkaimról indult végül államon lecsöppenve ruhámon végezte. Izé finom volt meleg tüzet gyújtót testemben és lelkemben. Nem volt annyira finom, mint az a csók és nem öntöttel ahhoz fogható tűzel. Mikor az idegen meg szólalt tértem magamhoz csak ekkor tűnt fel leült hívatlanul az asztalomhoz. Végül is nem az enyém, nincs rajta a nevem.
-Nem igazán. - Válaszom rövid volt semleges, a másik nő csak ártatlanul érdeklődött. Ebben még nincs semmi rossz azt hiszem. - Újabban sok mindenre vágyok azt hiszem. -Csak kifújtam a levegőt nagy sóhajtás után. -Talán igen. -Bolond talán ez a nő? Még szép létezik a mágia azt hiszem, a szeretni is mágikus dolog én úgy gondolom.
- Hát itt nincs mágia, úgy, hogy kétlem, bár nem volna rossz néha élni vele. -Szavakat és az arcokat meg látva szemeim elkerekedtek egyből. Italom félre söpörve vetettem magam az asztalra Chak nyakába ugorhasak. Arcom egyenesen nyakába fúrtam örömömben. Nem is tudtam meg szólalni jó pár percig.

by **Chakna** Vas. Nov. 01 2020, 21:56

Kicsit aggasztott, mennyire más világon járt Sei végig, amíg szemmel tartottam. Normálisan azt hiszem, észre vette volna, hogy figyelem, ahogy biztosan lett volna egy-két szava azokhoz a járókelőkhöz, akik hol meglepett, hol hitetlen, de néha undorodó arccal fordultak utána a kivételesen szemkötő nélkül látható felemás szemeit látva. És ha valami rossz szándékú alak kipécézni magának? Hogy védte volna meg magát?
A válaszait hallgatva pedig már teljesen biztos voltam benne, hogy jól tettem, hogy idejöttem megkeresni. Nem igazán figyelt, tulajdonképpen még azután sem, hogy megszólítottam. Egész addig viszont teljesen a gondolataiba mélyedve bandukolt... Valami történt. Máskülönben sokkal jobban kellene figyelnie a környezetére.
Amikor lelepleztem magam pontosan úgy, talán kicsit hevesebben reagált mint vártam. Igyekeztem kifogni, mielőtt valamit ledönt az asztalon, az ölembe húztam, és simogattam kicsit a haját, és a hátát.
- Én is örülök neked - mondtam melegen, hogy ne üljön körénk a csend. Aminek azért hagytam pár percet. Seinek úgy tűnt, fel kell dolgoznia az információt, hogy hirtelen itt termettem vele.
Addig is magamhoz öleltem, és lágyan simogattam.
Ha kicsit visszatért a valóságba, netán a székére is visszaült, akkor szóltam csak újra hozzá.
- Jól láttam, hogy egész nap elmerengtél? Mi történt? - kérdezek rá, hiszen adta magát a téma, és úgy véltem, nekem talán bátran megosztja, akármi történt, ami így elgondolkodtatta. - Még a szemkötőd sincs rajtad. Minden rendben ugye? Vagy aggódnom kell valami miatt? - kérdezek tovább, hátha az eddigiek nem elegek hozzá, hogy beszélni kezdjen, és megossza velem ami a fejében járt.
Közben a keze ügyébe toltam a forraltbort, ne menjen kárba, ha már megrendeltük.

by **Seishin** Hétf. Nov. 02 2020, 23:10

A meglepetés akkora volt, hogy ennél nagyobb még karácsonykor vagy születésnapon se lehet. Kis macska szerű vetődésem hasonló cicás jutalom zárta. Simogatás, Chakna tudja mi az, amit szeretek, a fejem és a hátam simítják attól szinte dorombolok. Ilyen pillanatokban azt kívánom bárcsak az említett dorombolással is kifejezhetném a szeretettem.
-Nagyon, felsem tűnt amig nem fetted fel magad. Ne haragudj nővérkém..- Igen a gondolataim teljesen szét szórtak az elmúlt napok eseményeit még helyre kell raknom magamban rendesen. Végig gondolni az egészet, nem hinném volna bármi is, amit változtatnék. Olyan, amit megbántam vagy nem szeretnék újra megtapasztalni. Pár perc múlva vissza ülök a saját székemre
-Elég sok minden történt. Ami miatt elégé elgondolkodtam-az elgondolkodás nem a legjobb szó inkább ábrándoztam. Mi történt kérdés hallatán viszont behúztam a nyakam és elpirultam. Zavarba jöttem és halkan köhintettem is egyet. - Még régebben arénázttam egyet, akivel voltam azzal összefutottam nem rég. Betartotta azt, amit akkor igért, meg elégé elbeszélgetünk sok féle dologról. - Kezem közé kaparintottam italom és bele is kortyoltam. Arcom elrejtettem a pohárral, nem ittam csak iszonyatosan zavarban voltam. -Ő is meg kért ne hordjam meg, hogy élvezem az életet. -Nagyot sóhajtottam és mielőtt még kortyoltam volna. - Olyan romantikus volt az erdőben, nem kell aggódnod JL-es a srác. Nagyon nagyon jó szívű. - Még a vak is meg mondaná, valami nem stimmel velem. Az, aki csak jé hello összefutott egy ismerőssel nem beszél igy arról, akivel találkozott. Látszik rajtam, hogy van valami a háttérben. Talán a jég olvadni kezdett, a fagy helyére napsütés költözött lelkem mezején.

by **Chakna** Hétf. Nov. 09 2020, 18:05

- Nem haragszom - kuncogtam Sei bocsánatkérésére. Nem haragszom... aggódom érte. De ezt nem mondom most neki. Nem akarom, hogy az én aggodalmam őt nyomassza.
A kérdéseim elégnek bizonyultak, hogy beszélni kezdjen. Igazából sejtettem mi lehet a dologban, ahogy megláttam, milyen zavarba jött már a kérdéstől is. A kishúgom szerelmes. Biztatóan mosolyogtam rá, de nem szóltam közbe, hagytam, hogy összeszedje a gondolatait.
Aréna... Ígéret, JL-es srác... A fejem fogaskerekei forogtak. Az aréna ranglistáján mindösszesen 2 ligatag fiú fordul elő olykor... Ozirisz, de azt hiszem... tudnék róla, ha ő Seiel arénázott volna.
Ezen a ponton pedig be is villant. Hiszen Sei mesélte is, hogy mi történt az arénában a szőke sráccal. Leo... Reflexből nyitottam volna le a menüm, hogy máris írjak a fiúnak, hogy... hagyja békén a húgomat.
Szerencsére még a mozdulat vége előtt rájöttem, hogy egyrészt nevetséges lenne, hiszen felnőtt már mind a kettő. Másrészt... Nem úgy ismertem meg Leot, mint aki visszaélne az égadta, vonzó külsejével, és a lányok elnyert bizalmával.
Ez persze nem jelenti, hogy nem féltem Seit a fájdalomtól, de... Nem kell emiatt nekem intézkedni. Majd ha összefutok Leoval, rákérdezek, mit gondol erről a kiscicáról, és finoman megkérem, hogy legyen vele tapintatos.
És az, hogy elérte, hogy Sei egész nap szemkötő nélkül mászkált fel alá... Mindenképpen köszönetet érdemel.
- Fantasztikus este lehetett - bólintok, kicsit puhatolózva. Tudom, nem tartozik rám, hogy mit is csináltak egy romantikus randin, nem is akarom feszegetem, de azért meg kell próbálnom, hátha Sei magától is többet mesél. Lassan pedig a forralt bort is elkortyolom, mielőtt nagyon kihűlne. Régen meg kellett volna keresnem Seit, és ahogy ránézek a szerelemtől csillogó szemére, és kipirult arcára... Nem is értem, miért nem tettem eddig.

by **Seishin** Csüt. Nov. 26 2020, 17:22

-Rendicsek, féltem haragudni fogsz. - Igen tartottam tőle, bár jobban belegondolok Chakna nem haragudna egy ilyen dologért. Egyszerűen nem olyan és kész, meg aztán helyében én is ezt csináltam volna. Sőt talán fogom is, csak kell egy jó alkalom, mint amilyen ez is volt. Ez a nevezetes dolog mármint alkalom eszembe is juttat pár dolgot. Olyanokat, amikkel már régen törődtem és meglehetősen ideje volna.
-Igen az volt, nagyon sok mindenről beszélgetünk. -Egy kicsit elmosolyodtam. - Tudod, ő a második ember, aki jó szándékú volt velem. Betartotta az ígéretét, és egyszer sem hazudott. Legalább is azt hiszem. -Lesem tagadhatnám ennyi elég volt ahhoz megkedveljem nagyon is. Totálisan olyan vagyok, mint egy kóbor macska. Képes vagyok rajongani olyanért, aki kedves, rendes hozzám. Igazam van, ő nem rugót belém, még szavakkal sem. Legelejétől egyenes és őszinte volt és nem ringatott tévképzetekbe. Talán minden egyes alkalommal amikor találkozunk egy kicsit jobban beleszeretek.
-Szeretnék máskor is találkozni vele. Segít talán felfedezni újra milyen is élni igazán. - Igen épp ezen okból boltam ezen a szinten is. Az első szárny csapásaim egyedül, ahogy megpróbálom felfedezni és élvezni az életet újra. Jó ideje nem ittam ilyen italt, amit most kezemben szorongatok, és nem is mozdultam ki szinte sehová sem. Ép ezért meg rekedtem a szintek közt és csak szürke semmivé savanyodtam.
- Am Nee-chan veled mi újság? Mesélj mi a helyzet veled és magasabb szinteken? - Kíváncsi voltam és volt bennem valami, ami nem hagyott nyugodni. A kíváncsiság vajon milyen lehet feljebb egy fogadó, egy virágos mező vagy ép egy harc. Túl sok minden, én pedig túl mohónak érzem ezek miatt magam egy kicsit.

by **Chakna** Csüt. Dec. 03 2020, 22:04

Mosolyogva hallgattam a kishúgomat, ahogy ábrándozva mesélt. Egyértelműen fülig szerelmes... Ami egyértelműen valamiféle anyai ösztönöket mozgatott meg bennem... Legalábbis így értelmezem az egyébként ok nélküli késztetést, hogy eltüntessem a fiút Sei közeléből. Pedig tudom, hogy a szerelem sokszor jár fájdalommal, de ez egyáltalán nem rossz dolog. Ezekből tanulja meg az ember, hogyan viselkedjen, hogyan viszonyuljon egy kapcsolatban a másik félhez, és saját magához. És Leot sem olyannak ismertem, aki, legalábbis tudatosan, bántana egy Sehez hasonló törékeny kislányt. De ettől függetlenül bennem volt az érzés, hogy szeretném megvédeni a csalódástól.
Segít felfedezni milyen élni... Nosztalgikus mosoly húzódik az arcomra. Nagyon is értem miről beszél, ha nem is volt ez a gyermeki szerelem közöttünk Makotoval, amit most Sei szemében látok.
- Örülök, hogy boldog vagy - néztem az arcát - És? Megbeszéltétek már mikor találkoztok legközelebb? - kérdezek rá hamiskássá váló mosollyal. Szándékosan, látni akarom, mennyire hozza zavarba a gondolat. Na meg... ha megvan az időpont... lehet még előtte fel kéne keresnem Leot, és kideríteni, mi a helyzet az ő oldaláról. Hogy tudjam, hogyan támogassam Seit. Csak valahol mélyen, figyelmen kívül hagyva csilingelt a józanabb hang, hogy ezt rájuk kell hagyni, és csak akkor segíteni, ha Sei hozzám fordul.
- A harmincas szintig minden jeges. A 30.-on jégből van a város is. A 31-estől felfelé pedig tengeri szintek vannak. Eleinte egész kellemes partokkal, feljebb viszont... sötét mélytengerekkel. De megéri felfedezni, ha már megteheted, hogy oda felmész. - bólintottam - Mondjuk Leoval - kacsintottam a húgocskámra, kíváncsian fürkészve, hogy reagál a finom cukkolásra. Valahogy... hihetetlenül aranyos volt így, a szeremtől a föld fölött járva.

by Ajánlott tartalom