Korall város

by **Kayaba Akihiko** Szer. Dec. 31 2014, 14:43

Egy kisebb település néhány faházzal.

by **Phobos** Pént. Okt. 02 2015, 15:24

Mirika

Nem éreztem a győzelem ízét, sem azt, hogy bármivel is közelebb kerültünk volna a kijutáshoz – és ez baj volt. Noha egy szót sem szóltam a harc alatt, nem tudtam figyelmen kívül hagyni a kisebb-nagyobb nézeteltéréseket a vonalon belül. Egy hosszabb percre megkérdőjeleződött bennem, érdemes-e folytatni, ám tulajdonképpen el sem kezdtem. Eleget láttam, mi zajlik ott, ahol még a gyilkosokat is engedik küzdeni. Számomra nem számított, hogy esetleg „valaki balesetből a tőrébe szaladt”. A vörös szín elegendő bizonyíték volt ahhoz, hogy valaki az Aincrad világában felbukkanó mobokhoz hasonlítson. Az igazságtalan gyilkosoknak pedig nincsen helyük ott, ahol én is vagyok. Nem az a fő feladatunk, s mégis elkerülhetetlen a halál. Az egyperces kétségbeesésemben az ajkamba haraptam. Éreztem, hogy a forró izzadtságcseppek enyhítik a hideget, ami a teremben uralkodott, ám ez egy rosszuleső érzet volt. El akartam mulasztani, hogy pillanatnyi döbbenetemnek nyoma se maradjon. Elég volt megszorítanom a Falánk markolatát ahhoz, hogy a frissebb emlékek újult erővel megrohamozzanak. Eszembe jutott az álom, mely becsületről és erényről prédikált, majd a kétségek között tengődő Tancred, végül a lány, aki néhány órával ezelőtt kést szorított a torkomhoz, magyarázatot követelvén. Teljesen megértettem a reakcióját, még ha teátrális is volt. Csak a parancsnoknak szóltam arról, hogy harcolni szeretnék, de ő sem tudott a fegyverről. Nos, lehet, egy fülcimpával híjasabb leszek, de hát több mindent is veszíthetek azon kívül. .__.

”Phobos” írta:Beszéljük meg.

Az üzenet lényegre törő volt, melyből az ügy halaszthatatlanságát lehet kikövetkeztetni. Természetesen számomra is ugyanolyan lényeges a becsületem tisztázása. Miért lenne bűn az, ha végeztem a remény gyilkosával? Ezzel a tudattal léptem ki a terem óriási kapuin, annak érdekében, hogy tisztázhassam ártatlanságomat.
A hellyel nemigen törődtem, a boss legyőzésével a szinten található várost már szabadon be lehetett járni. A szóban forgó szintfőnök terméhez képest a késő téli, korai tavaszi klíma, mely Korall környékén uralkodott, pezsdítő érzést nyújtott. A nap kellemes melege és a csend, melyet néha a madarak halk csivitelése töltött meg, nyugtatott. A farönkökkel kiékelt út egy tóhoz vezetett, ahonnan hideg szellő áradt. Elégedetten hunytam le szememet, s nagyot szippantottam a fenyőillatú levegőből. Már egy ötperces séta után is arra jutottam, hogy a frissebben nyíló szinteket gyakrabban kéne látogatnom, ám még várhat. Reméltem, hinni fog nekem… vagy ha nem is hinni, de megbocsátani. Ritkásabb pillanatok egyikének tudhattam be jelenlegi félelmemet. Ha máskor nem is, most volt okom félni, ám legalább a helyi körülmények csillapíthatták eme rossz érzést. Csak egy szóval tudtam magamat csitítani: bátorság. Szükségem volt rá.

by **Mirika** Vas. Okt. 04 2015, 16:19

Kétségbe voltam esve. Nem tudom, hogy történt, de kicsúszott a markomból az a fiú. Rettentő feszült voltam a harc alatt, bár az tűnt a legkevesebbnek most, hogy esetleg most először nem leszek jelen, amikor elpixeleződik egy boss és megnyílik a következő szint, de mégis ott volt a görcs a gyomromban, hogy esetleg megtörténik. Meg hát a buroktól is féltem, attól, hogy egyszer majd nem fog működni. Nem éreztem magam biztonságban, és valószínűleg ez volt az, ami elterelte a figyelmemet. Túl sok minden kavargott a fejemben, amikor végre Chancery-chan kivégezte ezt a jégbigyót, és nem jutott eszembe, hogy elveszíthetem szem elől Anat fegyverének bitorlóját. És mire észbe kaptam, már nem volt ott. Úgy éreztem, hogy elszalasztottam egy esélyt, hiszen ki tudja, látni fogom-e újból valaha? Az első nyom, ami rávezethet engem arra, hogy mi történt, és én így futni hagytam...
Dühös voltam, egy szó nélkül hagytam el a termet. Nem tudtam, mit csináljak, de a fagyos hangulatomhoz tökéletesen passzolt a vidék, így maradtam a szinten, és jobb híján kerestem olyan szörnyeket, akiken kitölthettem a dühömet. Eltelt így egy-két óra, aztán jött egy üzenet. Hirtelen nem is tudtam, ki az, aki írta, mert nem is volt ismerős a név. Aztán bevillant. Én meg rohantam, ahogy csak bírtam. Vissza a városba. Messze kalandoztam, így egy idő után kénytelen voltam sietős léptekre váltani, de így legalább nem kifulladva érkeztem meg ahhoz a tavacskához, ahol várt rám.
Mindenféle érzés kavargott bennem, mikor megpillantottam. Neki akartam ugrani újra, de az visszatartott, hogy ő hívott ide. Nem menekült előlem. Viszont ettől függetlenül happy nem voltam, szóval eléggé indulatos léptekkel trappoltam oda hozzá, és szúrós tekintettel néztem fel a nyeszlett srácra.
- Tartozol egy mesével - szólaltam meg végül. Újabb üzenet, most Alextől. Elhúztam a számat, egy halk káromkodás is kicsúszott, de gyorsan pötyögtem rá egy választ és bocsánatot kértem a sráctól a közjátékért.

Mirika írta:Vele vagyok. Ne gyertek utánam. És nem láttam.

- válaszoltam szűkszavúan, olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak lehetett, majd újra Phobos felé néztem, és tekintetemmel is jeleztem, hogy akkor hát várom a válaszát.

by **Phobos** Vas. Okt. 04 2015, 19:18

Számíthattam volna rá, hogy a boss után sem lesz éppen emelkedett hangulatban. Mit mondhatnék, nem ismertem eléggé. Csak annyit tudtam, amit a ő, s nem mondhattam túlságosan bő ismeretségnek. Csupán annyira ismerte, mint én – még ha többször is jelent meg a fronton, Gilbert sosem volt az a kezdeményező típus.
Nem futhattam el, hiszen én hívtam. Nem öltem meg azt, akire gondolt, mégis attól tartottam, hogy különösebb ok híján meggyilkol. Egyértelművé vált, hogy valamilyen formában be kell bizonyítanom ártatlanságomat… de hogyan, ha egy kis cérnaszálon múlik minden? Túl sok minden forgott kockán, s korántsem teljesítettem azt, amit megígértem. Tancred is várt rám, hogy visszatérjek és segítsek rajta. Szememet a tóra szegeztem, majd résnyire nyitott ajkaimat gondterhes sóhaj hagyta el.
– Tudom. – mondtam határozott hangon, miután felvettem vele a szemkontaktust. Megtartottam tőle a kétlépésnyi távolságot, mely főként elővigyázatosságomból származott. Noha a félelem külső jegyét nem mutattam, az ösztöneim azt súgták, hogy tegyem meg, még mielőtt bármily magyarázatba belekezdenék. Komolyan, mintha egy kisfiú lettem volna, aki visszaszájalna az anyjának, de félne az esetleges pofonoktól… Szánalmasnak éreztem magamat. –
– Sajnálom, hogy ilyen körülmények között kellett meglátnod, de… nem én tettem. – Rendben van, ez egy igen gyenge kezdés, ámbár okot még nem tettem hozzá. Karjaimat magam mellé engedtem, hogy testi gesztussal is biztosítsam kiszolgáltatottságomat. Nem, nem volt itt az ideje annak, hogy apelláljak, hevesen tiltakozzak. – Sosem bántanék senkit. Különösen olyasvalakit nem, aki az öcsémet fogadta be. Attól vettem el, aki megölte: egy vöröstől. Rám rontott, én pedig az életemet védtem.
Magyarázatom közepette egy arasznyira nem mozdultam el, egy ízületemet sem rándítottam meg. Idegesen álltam előtte, de büszkén, egyenesen. A lelkiismeretem tisztaságával ejtettem ki minden egyes szót, már ami az idegességtől a számon kifért. Monológom közben megfeledkeztem a természet adta nyugalomról, Korall meghitt vidékéről. Csak azután jutott eszembe, miután egy nagyobb fuvallat szelte át a tájat, melyet újabb mélységes csönd követett. Mondanom kellett volna tovább, de nem tudtam, mely talán vétek volt, de Mirika válaszával elválik, vajon jogosan gondoltam-e így. A szemkontaktust – minden esetre – mindvégig megtartottam.

by **Mirika** Szomb. Okt. 10 2015, 15:55

Nem tudom, mennyire állja meg a helyét, de sokkal nyugodtabbnak tűntem most. Mármint ha pillantással ölni lehetne, akkor ez a srác már elpárolgott volna rég, de most azért nem tartottam kést a nyakához, meg semmi ilyesmi, csak karba tett kézzel vártam a magyarázatát, meséjét, akármijét. Nem éreztem úgy, hogy bocsánatot kéne kérnem azért, amit a terem előtt tettem, inkább Hina-chanéktól vártam ugyanezt, amiért őket jobban érdekelte a bossharc, mint az első kézzel fogható nyomunk. A fiú egyszerű, tömör válasza határozottan idegesítő volt, már a terem előtt is idegtépő volt ez a "foghegyről odavetem a választ" stílusa, pedig most még a szemembe is nézett, aztán mégis így éreztem. Mindenesetre a vonásaim kőkemény szigorról tanúskodtak, a kezem pedig készen állt rá, hogy szükség esetén kést rántsak. Tisztában voltam vele, hogy akár csapda is lehet, de a város területén voltunk, nem eshetett semmi bajom, úgyhogy megszegtem azt a fogadalmamat, hogy egyedül semmit se teszek, és nem kockáztatok. Ezt az ügyet egyébként is inkább magaménak akartam kisajátítani, több jogom volt tudni bármit, mint bárki másnak, legyen szó Junról, vagy Alexről, vagy bárki másról. Szerettem volna azt hinni, hogy én álltam Anathoz a legközelebb, még ha arcul csapásként is ért, hogy talán a legfontosabb titkát én tudtam meg utoljára.
- Ez nyilvánvaló - reagáltam, felpillantva a zöld indikátorára. És ez még nem jelentette azt, hogy nem bűnös, felbérelhetett bárkit, lehetett sleep kill, csinálhatta úgy, hogy halál közeli állapotba lökték, aztán hagyták, hogy mobok végezzenek vele, ezer meg egy módszer volt, amivel meg lehet maradni zöldként. Persze logikusan gondolkozva hülye lett volna, ha elénk állít bűnös fejjel, de voltak olyan körmönfont gonosztevők, akik azt használják ki, hogy nem gondoljuk őket ennyire ostobának Rolling Eyes

Kezdek paranoiás lenni >.>
- Az öcséd? Ki az öcséd? - kérdeztem a fejemet leszegve kissé. Tanulmányoztam a vonásait, de így hirtelen nem emlékeztetett senkire. Mondjuk sok fiú nem volt az Artesben igazság szerint, így fejből csak Alexet vágom, meg azt a magának való lovag rácot.
- És kitől vetted el?? Sayonarás volt?? - közelebb léptem hozzá, éreztem, hogy a torkomba ugrik a szívem, zaklatottá vált a légzésem is. Valakitől elvette! Egy vöröstől! Ez az infó egy pillanat alatt megtörte a hidegvéremet, elfelejtettem azt is, hogy esetleg hazudhat, egyszerűen csak tudni akartam. Követeltem a választ.

by **Kurokawa Yuuki** Pént. Dec. 18 2015, 17:00

Shu

Az interjú le zártával nem is maradt más mint hogy megmutassam azt amit a senpainak emlegettem.
- Rendben, remélem van nálad extra sapka és sál mert hideg helyre megyünk. – Figyelmeztetem egy kis mosollyal az arcomon ahogy lassan fel is állok és elköszönve az üzletből elindulok a teleport kapu irányába. – Voltál már korall városban? – Kérdezem a senpait út közben így akár rögtön ki is találhatja az úti célunk na meg azt is miért emlegettem az extra meleg ruhákat és esetleg még fel is készülhet ha mégsem akkor persze készséggel megvárom és csak utána látogatjuk meg a szintet. Mielőtt belépnénk a teleport kapun még az arcomra húzom a sálat. Igaz nincsenek olyan gyakran hóviharok mint mondjuk kicsivel magasabban de elég kellemetlen mikor úgy lépek ki, hogy az arcomba csap a jeges szél és a temérdek hó. Viszont ez most elmaradt és ilyenkor a hóba burkolt havas falu látképe kifejezetten hangulatos. Viszont azért itt érezhetően hidegebb van mint mondjuk a kezdetek városában ami annyira nem meglepő hisz itt mindig a hó és a jég az úr nem csak télen.
Lelkesen vezetem Shu-senpait és nem is nagyon sokat kell sétálni tekintve a falucska méretét viszont út közben minden lakó kedvesen és vagy vidáman köszönt minket, sőt valaki még külön a nevemen is szólít. A kis séta után pedig egy közepes faházikó előtt állok amit néhány fenyő fa vesz körbe.
- Tádáááám! – Fordulok a senpai felé kinyújtott karokkal a házra mutatva. – Légy elsőként üdvözölve az én vadonatúj hajlékomban! Jóval kisebb mint a régi de sokkal otthonosabb és meghittebb így még az állandó hideg is teljesen elviselhető. – Magyarázom miközben kinyitom az ajtót és a senpait előre engedve. Ahogy kívül úgy belül sem rejteget semmi extrát a kis otthon. Az ajtón belépve van egy kis rész a cipőknek és kikészítve pár meleg mamusz a vendégeknek és egy fellépőt követően már a nappali is következik egy széles kandallóval előtte két fotel és egy kényelmes kanapé és egy nagyobbacska könyvespolc amin jelenleg csap pár, különféle lényekkel, állatokkal és szörnyekkel foglalkozó könyv található kiegészítve pár növényekkel és potion készítésről szóló könyvel. Innen nyílik minden más egyéb helység is, a fürdő a konyha a háló és egy harmadik szoba is.
- Foglalj helyet! – Invitálom be mialatt gyorsan begyújtom a kandallót. – Kérsz valamit?

by **Shukaku** Pént. Dec. 18 2015, 18:42

Shu felhörpintette a forrócsokit, és felállt ültéből, majd intett a pincéreknek. Az asztalon már ott hevert a borravaló is, és Timi sokkal előbb végzett, mint ők, mert ő evés közben az evésre koncentrált. Na jó, persze a terep figyelésére és Shu védelmére koncentrált elsősorban, de utána már nem a csacsogásra, ahogyan a lányok, hanem tényleg az étel elfogyasztására. Az extra sapka és sálra felhúzta egy picit a szemöldökét, de azért gyorsan előkapott az inventoryjából egy husky sapkát. Olyat, aminek fülei vannak, és az oldalán lógnak le a kezek, amik kesztyűben végződnek, meg még sál része is van.
-Legmelegebb sapka ever, amit csak Aincradban lehet kapni. Az itteniek nagyon vigyáznak a gyerekekre, szóval nekik extra meleg ruci jár, ráadásul felnőttben csak olyanokat lehet kapni, mintha valami hegymászásra készülő serpa lennél, vagy nem is tudom. Szerintem nagyon cuki.
Még integetett is a mancsokkal, ám ahogy Yuuki feltette a kérdését, eléggé durcis arcot vágott, és össze is kulcsolta a kezeit a mellkasa előtt.
-Hát... az egy dolog, hogy RenAi nem olvassa az újságunkat, ő eléggé szétszórt, meg minden, de tőled igazán elvártam volna. Egy egész cikket írtunk arról a szintről, meg a városról. Mostantól személyesen fogom a kezedbe nyomni a lapot.
De ezzel el is szállt az a kis harag, Shu pedig vidáman szökdécselt a hóban, még fel is markolt egy keveset, hogy összegyúrva jól megdobálja vele Yuukit. Megérdemelte, ha már nem olvasta az újságot, amelyiknek interjút adott. A házat nagyon megnézte magának, jól ledobogta a csizmájáról a havat, és úgy lépett be, majd ámuldozva nézett körül.
-Azta! Nagyon szép helyen laksz. Együtt építettétek fel a falusiakkal? Tudod a mi házunk úgy épült... meg a Dojo is... bár most ugye a céhházban lakunk megint. És... és... lecsüccsent a fotelba, majd Timire nézett.
-Forralt bort kérünk.
-Neeeem... egy forrócsoki is jó lesz. Köszönjük szépen.
Persze csak illedelmességből csüccsent le, ha már hellyel lett kínálva, de még most is nagyon forgatta a fejét, hogy rendesen körbenézzen a házikóban. Persze nem lépett be volna magától sehova, hiszen ez nem az ő lakása, és neki is van olyan rész otthon, ahova nem szívesen engedne be senkit.

by **Kurokawa Yuuki** Pént. Dec. 18 2015, 19:30

Bizony, hogy volt ám meleg sapka és sál, nem is akármilyen. Láttam ilyeneket és megkell hagyni, tényleg nagyon cukik. Az egyetlen ok amiért nem vettem az csupán annyi…. miért is nem vettem én ilyen sapkát?
- Izé… bele szoktam olvasni… - Vakargatom meg a kobakom. – De az utazós cikkeket azért nem olvasom mert szeretném magam felfedezni az új helyeket. – Vigyorodom el. Bár most van kifogásom de az igazság, hogy sűrűn olvasok újságot. Oké a kapuőröset olvastam és mivel én is benne vagyok így a következőt is biztos elolvasom.
- Hé… - Kiáltom el magam ám abban a pillanatban már nyúlok is a hóba „munícióért” és már dobom is felé a hógolyót. Csak nem gondolta, hogy megtorlatlanul hagyom? Aztán, hogy ebből mi sül ki? Hát ha csatázni akar én benne vagyok és egyből fedezéket keresek, hogy újabb hó labdacsokat gyúrjak.
Visszatérve majd betérve a házba Shu-senpai hamar meg is találta a helyét az egyik fotelben én pedig már neki is álltam a forralt csokiknak.
- Igazából már fel volt építve és az itt élők nekem adták jutalmul amiért segítettem nekik. – Magyarázom közben majd hamar át is adom nekik a kért italt.
- Öhm… nyugodtan nézz körbe ha szeretnél… - Mosolyodom el látva, hogy nagyon nézelődik. – Bár még nem rendezkedtem be teljesen így lehet van egy kis kupi. – Ami a hálóra fokozottan igaz volt csupán az a probléma, hogy a friss költözésnek semmi köze. Szétdobált ruhák, megvetetlen ágy és egy csomó olyan dolog aminek semmi keresnivalója nem lenne ott.

by **Shukaku** Pént. Dec. 18 2015, 19:47

-Óóóóh! Tudtam ám!
Szégyelli el magát kissé az idomár, hogy ilyen hevesen szidta le szegény lányt, és nem hagyott neki esélyt az azonnali kimagyarázásra, de hát az újság olyasvalami volt számára, mint a szafari jelvények. Szeretett velük büszkélkedni, és bár igyekezett nem nagyképűnek és beképzeltnek mutatkozni, sőt, a dicsekvés is olyasvalami volt, amit rossz tulajdonságának tartott, de azért úgy tűnik az igyekezete nem jutott addig, hogy az ilyen heveskedéstől megvédje.
-Izé... ne haragudj. Teljesen igazad van egyébként, én sem szoktam elolvasni egy csomó mindent. Mondjuk azt Timi elolvassa, és ha tudnom kéne valamit, akkor szól. Azért gondoltam, hogy te biztosan olvasol mindent, mert ugye tudom, hogy sokat jársz ki, és nem lenne jó, ha valamiről nem tudnál, és esetleg bajba keverednél miatta. De... azt is teljesen meg tudom érteni, amit mondasz... csak nekem Timi nem engedné, hogy ne tudjak valamiről...
Remélhetőleg ezzel meg is oldódik a probléma. A hócsata ugyanúgy zajlik le, mint ahogy tavaly Atoruval lezajlott valószínűsíthetően. Először Shu egyedül küzd meg az ellenfelével, ám amikor vesztésre áll, Timi fedezéket nyújt a számára, majd pedig segítséget, mégpedig oly módon, hogy mellső lábaival kaparva a havat, akár a kutyák, besegít az ágyúzásban a társának. Na persze utána kihalásszák a kardforgatót a hókupac alól. A fotelban való kis forgolódás után nagyon jól jön, hogy szabad kezet kapott, de persze azért még egy udvariassági kört le kell futni.
-Izé... én tényleg nem szeretnék zavarni... de ha tényleg megengeded... na jó...
És már indul is meg, hogy felfedezze a lakást. Persze csak a hálóig jut el, ahol hatalmas nevetésben tör ki, majd elkezdi rendbe rakni a dolgokat.
-Mintha ismét Alex szobájába törtünk volna be Junnal... talán tényleg jobb neki a JL-ben, ezek szerint.
Na persze a kikiabálós rész már ezután jön, szóval ezt a mondatot csak akkor hallod, ha a közelben vagy.
-Nagyon kedves tőled, hogy ennyit segítesz nekik. Szerintem karácsonykor tuti lesz itt valami spéci küldi, majd figyelmeztess, hogy ne késsük le, oki?

by **Kurokawa Yuuki** Szomb. Dec. 19 2015, 11:01

Na szuper. Bűntudatot ébresztettem Shu-ban egy béna kifogással amiért most nekem is bűntudatom lett.
- Ne szabadkozz. – Rázom meg a fejem. – Illene lenne mindent és mindig elolvasnom elvégre a legjobb barátnőm a főszerkesztő, ráadásul még érdekesek is amit írsz. – Honnan is tudnám hisz csak alig pár cikket olvastam. Szép barát vagyok mondhatom. Még jó, hogy a hó csata hamar eltereli a figyelmem. Valahogy sejtettem, hogy Timidus is beszáll majd méghozzá valami hasonló trükkel viszont ilyen könnyen nem hátrálok meg. Mikor megpróbálnak kiásni a hókupac alól elkapom Shu-senpai kezét majd berántom a hóba és kicsit meghemperegtetem. :3
Így azért sokkal jobban fog esni az a bizonyos forró csoki. Feltéve ha a senpai eljut odáig mert nem kellet kétszer mondanom, hogy nézzen szét és persze, hogy rögtön megtalálta a hálószobát meg az enyhe káoszt ami bent van.
- Miért törtetek ti be egyáltalán más hálószobájába? – Vonom kérdőre őt habár lenne egy tippem azok alapján amit Junról halottam biztos valami csínytevésről volt szó.
- Rendben szólni fogok és ha már úgyis szóba került elhozhatnád Junt is. Egy csomoszor emlegeted de még sose találkoztam vele. Hmm… vagyis talán amikor a jéggólem ellen harcoltunk akkor láttam… Vigyázz a rendrakással! – Figyelmeztetném a lányt de addigra már elő is bukkan Ms.kotkoda a mérges csirke aki szárny csapkodva és hangosan kotkodácsolva ugrik ki az ágy mögül és igyekszik kizavarni Shut a szobából. – Nem nagyon szereti az idegeneket… - Jegyzem meg. Persze az én kis házőrzőm annyira már nem bátor, hogy ténylegesen szembeszálljon a senpaial így amint közelíteni akarna rögtön elszalad és elbújik valahova.

by **Shukaku** Szomb. Dec. 19 2015, 12:26

Még szerencse, hogy ennyire visszautalgatunk a sztoriban, és kicsiny hőseink ekkor még nem értek oda a havas szinthez, mert arra a mondatra, hogy Shu lenne Yuuki legjobb barátnője, a lány azonnal megolvasztotta volna az egész szintet, annyira kipirult az arca a hőségtől. Az egy dolog, hogy tudta, hogy nagyon jó barátnők, de hogy a legjobb. És... és most hogyan mondja meg Yuukinak, hogy neki ezzel szemben Jun a legjobb barátnője? Vagy... lehet egyáltalán két legjobb barátnője? Nem... a legjobból csak egy lehet. Akkor most meg kell sértenie a kardforgatót? Vagy ne mondjon semmit? Vagy reagáljon arra, hogy... mit is mondott még?
-Hát... hát... nagyon szépen köszönöm... örülök, hogy érdekesnek gondolod...
Persze ez csak habogás volt, de azért igyekezett már összeszedettebben befejezni a mondatot.
-És... igazából nem is vagyok főszerkesztő... együtt szerkesztjük... mindannyian... még az olvasók is...
A hócsatás taktika eléggé ismert volt már, Shu azonban nem akart védekezni. Fázni nem fázhatott ebben a ruhában, megfázni nem tudott, a ruha úgyis megszárad amint valami fedett helyre érnek, úgyhogy nekiállt hósárkányt csinálni, ezzel tulajdonképpen megadva magát. Igen, Jun és Timidus találkozása óta ez már nem hóangyal volt, hanem hósárkány. Újabb ugrás, és már értetlenül pislogott a feltett kérdésre.
-Hogyhogy miért? Hát azért, mert meglepetéspartit kellett neki készítenünk. Meg egyébként is, ha mi nem törünk be időben, akkor a rumli eltorlaszolja az ajtaját, és mivel a Hazatérés Kristállyal csak kifele lehet teleportálni, így soha többé nem tudnánk bejutni abba a szobába. Junt pedig...
Itt kicsit kuncogott, mert Jun mostanság tényleg nagyon céhvezéres lett, annyi minden szervezett odahaza.
-Persze, majd elhozom őt is.
A csirke viszont meglepte. Nem ijedt meg, de azért felugrott az ágyra. Ezután persze eszébe jutott, hogy nem kéne máris belevetnie magát Yuuki ágyába, majd az jutott eszébe, hogy ő egy idomár, a vadorzó pedig egy csirke, így gyorsan elsütötte a szelídítős képességét.
-Izé... ugyanannál a néninél szerezzük a tojást? Szegénynek mindig kiszabadulnak a tyúkjai, és ha visszatereled őket, akkor ad vagy egy doboz tojást, vagy egy kotlóst...
És Shu minden alkalommal, amikor tojásra van szüksége, megcsinálja ezt a küldit, akkor is, ha már semmi Exp-t nem kap érte. Na meg persze eközben elgondolkodott azon, hogy Yuuki vajon azért választott-e csirkét, mert ők vannak a legközelebb a dinókhoz, akik ugye a sárkányok rokonai. Timidus ezalatt csak leheveredett a kandalló elé, és élvezte a nyugalmat.

by **Shukaku** Hétf. Jún. 06 2016, 09:25

Megint mi

-Biztos, hogy őt szeretnéd választani?
-Igen. Már megbeszéltem Cearsoval is.
-Azt mondtad neki, hogy meg fogod kérdezni Asut is.
-Timííí... fáj a fejem. Egyszerűen meghoztam egy döntést, és Yuuki a barátom, és én olyannak akarom adni ezt a hülye izét, aki megérdemli. Szerintem Yuuki pedig megérdemli.
-Mivel érdemelte ki?
-Ehm... még mindig nem törölte le a kezéről a bigyuszt, pedig tökre elhanyagoltam őt, szóval megérdemli és kész. Miért nem akarod neki odaadni?
-Senkinek nem akarom odaadni, de elmondtam, nem szólok bele. Ez a te döntésed.
-De... ugye tudod, hogy így mégis csak beleszólsz?
-Tudom. De ennél többet nem.
-De érezteted.
-Te érzed.
-Nyaa! Most haragudni fogsz, ha odaadom neki?
-Nem, csak ismételten megkérdőjelezem azt, hogy képes vagy-e az eszedre hallgatni a szíved helyett.
-Ezt minek kérdőjelezed meg? Tudod jól, hogy nem vagyok képes. Azért vagy mellettem te.
-Nem sokat ér, ha nem hallgatsz rám.
-Tegnap rád hallgattam, és engedtem, hogy te válassz italt.
-Ugye tudod, hogy alkoholmentes volt?
-Akkor nem mondtad volna, hogy részeg vagyok.
-Az voltál.
-Ehh... de... most ez nem is fontos! Yuukinak adom a bigyuszkát, mert csak.
Ezzel előrelépett, és bekopogtatott az ajtón. Már járt iss, és ennek hála tudta, hogy miként kell eljutni hozzád, valamint ennek hála nem csak a legendás fegyverrel készült, hanem valami többel. Meglepetést akart neked okozni, így hát két nagyobb csomagot is hozott magával. Mindkettőben magok voltak, ám az egyik a kis barátodnak, a másik pedig neked, olyasfajta formában, mint a diákcsemege... és az a zacskó rejtette a gyűrűt is, szóval nagyon romantikus lett.

by **Kurokawa Yuuki** Szer. Jún. 08 2016, 10:52

Cerys edzés programja egyre nehezebb volt, nem sok időt hagyott pihenni és ami a legrosszabb, hogy a legtöbb alkalommal nem is fizikálisan fárasztott le. Az első technika amit tanított nem volt olyan nehéz, igaz mire végre sikerült elsajátítanom úgy kellet haza vonszolni, de a mostanihoz képest az semmi. Pedig nem igényelt semmilyen lehetetlen gyakorlatot, csupán koncentrációt. Nagyon-nagyon sok koncentrációt ami hát finoman szólva sem az erősségem. A szoba egyik sarkában török ülésben „meditáltam” és próbáltam követni azt amit Cerys mondott. Itt nem volt semmiféle zavaró tényező, csupán a ropogó tűz és a szél ahogy átsüvített egy-egy apró résen a faház deszkái között.
~ Csak képzeld magad elé az úti célod és koncentrálj. ~ Ismételtem el magamban mesterem szavait. Nem tudom miért esett ennyire nehezemre és belegondolva, hogy ezt majd éles helyzetben is használni kell. Jelenleg szinte lehetetlennek találtam, már csak a képesség bekapcsolását is nem, hogy a hatékony használatát. Persze az ilyen apróságok mikor állítottak meg engem? Soha, ahogy most sem fognak!
~ Csupán pár méter. Menni fog! Megcsinálom! ~ Bíztattam magam. Behunytam a szemem és egy mély levegőt vettem majd… majd valaki kopogtatni kezd az ajtón. A mély levegőből mély sóhajtás lett. El akartam hinni, hogy most biztosan sikerült volna.
- Megyek! – Szóltam ki majd kissé lustán tápászkodtam fel a földről és indultam el az ajtó felé. Nem vártam látogatókat, Cerys pedig nem kopog így igencsak meglepett mikor megláttam Shut emellett persze örültem is és kellően vidám köszöntésben részesítettem még ha annyira nem is volt jó kedvem. Egy gyors ölelés és már be is invitáltam. Nem először járt itt így talán hamar feltűnik neki, hogy kicsit másképp van rendezve a ház. A nagy szobában ahol általában a vendégeket fogadom és nagy részét is töltöm a bútorok mind valamelyik sarokba vagy fal mellé van tolva középen egy üres részt hagyva.
- Kérsz valamit?

by **Shukaku** Szer. Jún. 08 2016, 11:11

Valahogy ez a Timi dolog egyre inkább kezdte megint kizökkenteni, megint felhúzni. Nem, egyébként jól volt, boldog volt, és nem járt ezen az agya, de ha valaki nem adta meg a kellő tiszteletet... áh, nem is, de legalább a figyelmet a sárkánnyak, akkor egyre gyakrabban komorodott el. Régen csak unta, hogy mindenkinek el kell ezt mondania, de csinálta, hiszen úgy gondolta, hogy nem várhatja el ezt az emberektől. Azután eljutott oda, hogy igenis elvárta, hiszen már éltek itt eleget ahhoz, hogy ezt megtanulják, szóval dühös lett, ha valaki semmibe vette a barátját. Most már ott tart, hogy nem várja el, csak nagyon kevesektől, azonban amikor ezek a nagyon kevesek nem adják meg neki, akkor a düh helyett már az elkeseredettség lesz rajta úrrá. Most is ez történt. Beléptek az ajtón, Shu boldogan viszonozta az ölelést, még a hátadat is lapogatta egy picit, Timidus biccentett feléd, szóval az ő részükről minden megtörtént, minden úgy ment, ahogy mindig is szokott. Shu először furcsállva tekintett körbe a lakáson. Nem költözés hangulata volt, nem is igazán szobarendezős, hiszen akkor jobban szét lennének tologatva a dolgok. Ő alapból hagyott helyet a szobája közepén, meg nagy ágya volt, ahol el tudott lenni, de ezt a dolgot nem értette.
-Izé... mi ez a nagy pakolászás? Yogázol? Vagy valami komolyabb torna? Ha szeretnéd, csinálhatjuk együtt. Régóta gondolkodom azon, hogy elkezdek valami sport izét, szerintem jót tenne.
Na de itt ütött be a krach. Már vette is volna elő a két tasakot, hogy mosolyogva eléd nyújtsa, amikor is feltetted a kérdésedet. Megint csak neki. Megint nem többesszámban, és megint nem vett valaki tudomást Timiről... aki azonban most te voltál, és ez nagyon rosszul esett neki. Sóhajtott, majd a barátjára pillantott, és megrázta a fejét.
-Nem... semmit... amúgy is sietünk, csak oda akartunk adni valamit... ha érdekel. Legendás izé, gondoltuk szeretnéd.

by **Kurokawa Yuuki** Csüt. Jún. 09 2016, 09:56

Ha tudtam volna, hogy megbántom Shut valószínűleg odafigyeltem volna arra, hogy Timidus több figyelmet kapjon de nem gondoltam ilyesmire. Hiába volt Timi, okos és intelligens valahogy mégsem tudtam elszakadni attól, hogy ő csak egy háziállat. Egy hegyes fogakkal, éles karmokkal és gyorsan csapkodó farokkal felvértezett háziállat. De nem ez volt az első és egyetlen ilyen eset és nagy valószínűséggel nem is az utolsó. Na de a kérdésre nem is tudok hirtelen válaszolni és egy rövidke hebegés lépett életbe amíg kitaláltam valamit.
- Hát… nem igazán. Inkább csak… amolyan meditációs gyakorlat. A harcosoknak nem csak a testileg de mentálisan is maximálisan felkészült kell, hogy legyen. – Azért azt csak nem akartam elmondani, hogy fajta teleportálásnak megfelelő technikát igyekszem elsajátítani, tekintve, hogy milyen célokra akarom használni. – Amúgy én azt hittem, hogy sportolsz. Eleve Aincradban nehéz nem sportolni, már ha csak azt a rengeteg gyakorlást vesszük ami a fegyverek és technikák elsajátításához szükséges. – Így mélyebben belegondolva a sao óta nem is igényeltem semmiféle sportot, egyszerűen nem volt rá szükség, a napi mozgás igényemet lazán kielégítettem szörnyvadászattal vagy egyéb ehhez hasonló dolgokkal.
- Legendás izé? Senpai, mióta használod ilyen gyakran az izé szót? – Kérdeztem mosolyogva amit valószínűleg nem láthatott mert épp a konyhaszekrényt túrtam valamiféle rágcsa után és találtam is némi teasüteményt és egy félig megkezdett chipses zacskót amit egy-egy tálba öntöttem és jobb híján a földre téve szembe magammal ahová leültem és közben mutattam, hogy tegyen ő is így.
- Ha tudtam volna, hogy jöttök összepakoltam volna.

by **Shukaku** Csüt. Jún. 09 2016, 10:25

Az egy dolog, hogy nem veszel róla tudomást, még Shu el is tette volna oda, hogy mostanában a sárkány sokkal csöndesebb, ha nem kettesben vannak, lévén pozitív dolognak tartja, hogy az idomár elkezdte magától intézni a saját ügyeit, és fel mer szólalni olyan esetekben is, mint mondjuk a Sayonara tagjaival való csevej, ráadásul már komoly tervei is vannak, amiben ő csak segíti. Egy petnek mindig öröm azt látni, hogy a társa képes egyedül is boldogulni, amíg ez nem jut el addig a pontig, hogy magára a petre már ne legyen szüksége... ettől pedig Shu nagyjából fényévekre leledzett jelen pillanatban. Na de ha még azt is hallotta volna, hogy háziállatnak nevezed a testvérkéjét, akkor valószínűleg azzal a lendülettel távozott is volna, ahogyan belépett az ajtón, ha csak nem gyorsabban, Hazatérés Kristály segítségével. Így azonban volt egy kis ideje megnyugodni, és ha nem is teljesen sikerült neki, azért végighallgatott, és még mosolygott is hozzá. Őszintén, de nem olyan szélesen, mint szokta.
-Meditáció? Az majdnem yoga. Én mondjuk azt mindig a szabadban csinálom. Szerintem sokkal frissítőbb a friss levegőn, a természetben csinálni, ráadásul ugye a bútorokat sem kell szétpakolni. Én tuti meg sem bírnám mozdítani a szobámban lévő nagyobb dolgokat...
Persze nem is kellett volna használnia súlyemelés jártasságot, de mivel a közeledben volt, így azonnal átvette a te gondolkodásmódodat a világról, ami egyébként nagyon tetszett neki, de nem tudta még így sem a mindennapjaiban magáévá tenni.
-Fegyveres technikák?
Szegte fel a fejét egy pillanatra értetlenül, majd most már felszabadultabban nevette el magát, és megcsóválta a fejét.
-Azt nem hívnám fegyveres technikának, amit én csinálok. Hadonászok egy pálcával vagy egy síppal, és próbálom nagyon úgy csinálni, ahogy Timi mondja. Na ha láttad volna mondjuk Timi és Blue párbaját. Na az fegyveres technika! Még nekem is látványos volt, pedig én ritkán tartom szépnek egymás püfölését.
Timidus ekkor már elhelyezkedett a szoba közepén, úgyhogy Shu helye is megvolt mellette.
-Egy Ébredő, aki az elmondása szerint militarista alakulat részét kívánta képezni a kinti világotokban. Emberekhez képest kitűnő érzékekkel bír a taktika és a hosszútávú tervezés terén. A lélektani hadviselést még nem űzi olyan mértékben, ahogyan azt Suzume tette, de tehetségesnek tartom.
-Látod? Ha Timi valakit ennyire dicsér, annak már jelentése van. Egyébként inkább tartom sportnak a szafarit, mint a fegyveres hadonászást. Azt legalább élvezem is, de azt sem csak a sportért csinálom. Szeretnék valami olyat, amikor tényleg sportolni megyek ki. Elvileg az úgy másmilyen.
Egy bólintással megköszönték mindketten a rágcsát, és ha már így alakult, akkor Shu is eléd tette mind a két zacskót.
-Akkor szoktam használni, ha morci vagyok, vagy pikkelek valakire valamiért. Vagy ha zavarban vagyok. Azt hiszem sokszor használom.
Nem, nem fogja elmondani, hogy most éppen miért használta, ha nem jössz rá magadtól, akkor így jártál. Az viszont, hogy most már valóban jöttek, nem csak Shu jött, egyelőre elég volt a békéhez.
-Hoztunk neked és a kis barátodnak meglepit. Ez a tiéd, ez pedig az övé. Jó étvágyat!
Itt már újra szélesen mosolygott, és várakozóan pillantott a zacskóra, szinte szuggerált, hogy nosza, nyisd már ki!

by **Kurokawa Yuuki** Pént. Jún. 10 2016, 10:52

- Ez egy különleges fajta meditáció amihez teljes nyugalom kell. A szabadban túl sok a zavaró tényező. – Feleltem. Nem hazudtam, ha odakint próbálkoznék, félő, hogy egy szakadékban kötnék ki. Vagy valami rosszabb helyen
Igyekeztem külön szedni a fegyverekkel való gyakorlást és a technikák gyakorlását de nagyon úgy nézett ki, hogy félreértette a mondandóm viszont időm már nem maradt kijavítani és tisztázni mert Timidus is bekapcsolódott és teljesen más irányt vett, plusz egy másik kérdés fogalmazódott meg bennem.
- Ki az a Suzume? – Már halottam ezt a nevet Ai-tól vagy Hinari nővérkémtől de sose kérdezősködtem róla. Most viszont nem szalasztom el a lehetőséget.
Na de ugorjunk picit az időben, egészen a következő kérdésemig.
- Zavarban vagy mellettem? – Vigyorgok rá. Még ha én lennék az nem is lenne fura, hisz természetes, hogy a senpai mellet zavarba voltam. Ez utóbbi dolog viszont egyre inkább elmúlt sőt, egyre kevésbé tekintettem rá afféle tanító ként. Ezt lehetett negatívként és pozitívként is érteni. Ahogy egyre jobban megismertem és közelebb kerültem hozzá, úgy kezdtem egyre inkább érezni, hogy semmivel sem áll felettem mint ahogy ezt eleinte gondoltam. Így most már sokkal inkább volt barát mint bármi más.
- Köszönöm. – Vettem el az ajándékot és tettem volna le magam mellé a csemegét de Shu nézése gyanakvásra adott okot. – Öhm… gondolom ez nem csak egy kis rágcsálni való. – Néztem rá ferde szemmel, persze mosolyogva és mivel valószínűleg helyeslő a válasza így bele is néztem.
- Jééé, egy gyűrű. – Húztam fel az ujjamra. – Miért kapom? – A szülinapom csak szeptemberben lesz.

by **Shukaku** Pént. Jún. 10 2016, 11:20

-Húú... hát ha teljesen nyugalom kell hozzá, akkor inkább Timivel gyakorold majd. Ő órákig képes teljes nyugalomban ülni. Én csak akkor, ha van valami érdekes, amit nézhetek közben. Mondjuk a szafarin amikor megfigyelünk a vadlesen, vagy amikor könyvet olvasok, vagy színházi előadást nézünk.
-Ezt megerősítem. Képes nagyon türelmes lenni, de csak akkor, ha lefoglalom a figyelmét.
Bólintott a sárkány is, majd Shu is, de egyáltalán nem látszott úgy, mintha ez zavarná őt. Elfogadta, hogy ez így van, és ami ennél is fontosabb, hogy Timi is elfogadta, és nem várt el tőle olyasmit, amit nem tudott megtenni, vagy meg tudott volna, de túl sok erőfeszítésbe és kényelmetlenségbe került volna. Shunak pedig egyébként a technikák meg a fegyveres harc nem nagyon különült el egymástól élesen. Ahol a másik ellen kellett harcolni, azt nem szerette, legyen az karddal való csapkodás vagy akármilyen harcművészeti izébizé. A kérdésedre összenéztek, majd Timi válaszolt.
-Egy régi ellenfelünk volt. Rendkívül sokat tanultam tőle, de a céljaink nem egyeztek meg. Miután úgy tűnt, hogy képesek leszünk békében egymás mellett élni, Shu javaslatára nem kerestük többé.
-Azt hiszem mindhármunknak így volt a legjobb.
És ezzel igazából ők is lezártnak tekintették a témát, és csipegetve egy picit a nasiból, át is tértek a következő kérdésedre.
-Nem, nem vagyok zavarban, csak...
Itt elhallgatott, Timire nézett, sóhajtott egyet, majd újra vissza rád.
-Morci voltam rád, mert megint csak tőlem kérdezted meg, hogy kérek-e valamit. Timi továbbra is olyan nekem, mint a testvérem, és nagyon nem örülök annak, ha valaki nem figyel rá. Ha csak egy random ismeretlen teszi, annak se örülök, de ő nem tudhatja... te viszont azért a barátunk vagy, neked ezt tudnod kellene.
Most, hogy elmondta, már lényegesen könnyebb volt. Meg egyébként is lényegesen könnyebb volt amiatt, hogy egyre kevesebbet senpaioztad. Tudatosan ugyan nem vette észre, de tudat alatt igen, és nagyon örült neki. Szerette az elismerést, de ezt anélkül is úgy érezte, hogy megkapja tőled, hogy ajnároznád. Így amikor már a gyűrűt nézegetted, már szélesen mosolygott ismét.
-Ajándék egy különleges barátnak. És ez nem csak egy gyűrű, ez egy legendás fegyver.
-És nem kapod meg teljesen.
-Timíí! Ne rontsd el!
-Megbeszéltük, hogy ezt leszögezzük.
-Jó... oké... szóval tényleg csak úgy adjuk, hogy addig legyen nálad, amíg meg szeretnéd tartani. Ez egy legendás fegyver, így a céhünk nem szeretné csak úgy odaadni valaki másnak, de azt sem szeretnénk, hogy a bankban porosodjon. A tiéd lehet addig, amíg hasznát tudod venni, és ha már nem szeretnéd hordani, akkor visszaadnád nekünk. Ja igen, és úgy működik, hogy szeretni kell és simizni, és akkor akármilyen fegyverré változtathatod.

by **Kurokawa Yuuki** Pént. Jún. 10 2016, 12:40

- Hmm… de az nem számít meditációnak. Annak az a lényege, hogy az elméd teljesen üres legyen. Ha olvasol vagy más dolgot figyelsz közben akkor az már más. – Mondtam ezt úgy, hogy igazából én sem meditáltam, szóval tök fölösleges volt az egész korrektállás de nem csak itt nem tudtam megállni, hogy bele kotyogjak.
- Általában az ellenfelek céljai ritkán egyeznek. – Legalábbis az én logikám szerint. Oké van néha olyan mikor a célok közösek csak épp az eszköz amiket használunk térnek el. Hinarival pontosan így voltam. Az ő célja is egy jobb, békésebb Aincrad ahol nincs helye a bűnözésnek. Csak még ő ezt finoman és óvatosan próbálja elérni én agresszív módon fogom ugyan ezt elérni. De pont ezért nem is tud róla.
- Oh… elnézést. – Ennél többet nem is tudtam mondani. Lopva Timidusra pillantottam. Nem volt szándékos és Shu akármennyire is szerette volna, hogy emberként vagy legalábbis egyenrangúként tekintsek rá, egyszerűen nem ment. De annyit tehettem, hogy ezt megtartom magamnak és legalább úgy teszek.
Mikor azonban kiderül, hogy miféle gyűrűről is van szó azon nyomban felcsillant a szemem sőt, mondhatni ámulattal néztem és hallgattam amit Shu mond róla de csak egyetlen dolog ragadta meg a figyelmem és nem is tétováztam azon, hogy kijavítsam a lányt.
- Nem csak fegyveré, bármivé át tud alakulni. De én ezt nem fogadhatom el. – Ráztam meg a fejem. – Egy ilyen fegyvernek biztosan ti is hasznát látnátok… valahogy…

by **Shukaku** Pént. Jún. 10 2016, 13:00

-Igen, azért mondtam, hogy a teljes nyugalmat Timivel gyakorold majd, mert nekem ez nem megy. Ugye ezt mondtam Timi?
-Ezt mondtad.
Erősítette meg a sárkány is, így a kijavításod és a kotyogásod gyorsan átment nemfigyelésbe, amit viszont egyikük sem bánt túlságosan, hiszen Timi ilyesmivel nem foglalkozott, ha kellett akkor elmondott valamit ezerszer is, Shu pedig már inkább a gyűrű megtalálását várta, szóval ő is csak tovább akart lendülni. Ez azonban nem megy, ha folyamatosan ki akarod javítani meg egészítgetni őket. Talán mégis vissza kéne szerezni a senpai rangot, és akkor gyorsabban mennének a tárgyalások. Razz

Timi bólintott. Igazad volt, az ellenfelek céljai ritkán egyeznek, de hát mikor mondta ő ennek az ellenkezőjét? Felesleges megszólalásnak érezte ezt a részedről, így annál tovább, minthogy jelentse az egyetértését nem foglalkozott vele. Titkaik pedig, ha már itt tartunk nekik is voltak. Most éppen azon ügyködtek, hogy megszüntessék a Sayonara buta kiejtős módszerét, és eltöröljék a pénzrendszert Aincradban, és mindenkinek jusson Burok, és ne legyen Besúgó, mert nem fair, hogy akinek több pénze van, az több hatalommal rendelkezik... szóval dolog itt is van, csak éppen más úton közelítik meg a tökéletes világ elérését mint te vagy akár Hinari. Végre azonban eljutottunk a lényeghez, Shu pedig örömmel konstatálta, hogy nemcsak, hogy örülsz a tárgynak, de még ismered is. Fegyvert is csak azért mondott, mert a te örökös szörnyvadászati meg mindenhova csak kalimpálós dolgaidból, amit megtapasztalt a virágvírusos küldin, nem nagyon gondolta, hogy mást is csinálnál az itemből fegyveren kívül. Ha egyvalamit meg akart neked tanítani, az az ésszel nem erővel szabálya volt, és ezt még senpai kötelességének tekintette, akár az volt a szemedben, akár nem.
-Mh-hmm! Igazad van. És elfogadhatod. Pontosan így látjuk hasznát. Odaadjuk valakinek, aki nemes célokra tudja használni, mint például a bűnüldözés. És különben is, nincs olyan, hogy mi. Oké, egy céhben vagyunk meg minden, de attól még miért zárnánk ki másokat is ilyesmiből? Szeretnénk, ha a tárgy a Vigo tulajdona maradna, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy te ne forgathatnád, ha nálad van a legjobb helye.
-Csak alá kell írnod a szerződést.
-Ehmm... igen. Tudod, formalitás, megpecsételni a dolgokat, meg ilyenek. Így sokkal ünnepélyesebbnek meg hivatalosabbnak tűnik, és akkor neked sem kell úgy érezned, hogy elvetted tőlünk, ha esetleg ilyen butaság miatt aggódnál.

by **Kurokawa Yuuki** Pént. Jún. 10 2016, 14:05

Még jó, hogy narrátorral nem nagyon tudok leállni vitázni így mellőzöm is ezt :3
A lényeg úgyis a legendás fegyver átvételén volt és habár pont az ellenkezőjük volt a céljuk a szerződés említésével meg, hogy nemes célokra használnám de ezzel egyenesen elérték, hogy rosszul érezzem magam amiatt ha elfogadom így a csillogás a szememből nagyon gyorsan elillant. Igen a céljaim nemesek de te ő is így gondolná? Biztos voltam benne, hogy nem és tudván, hogy nekem teljesen más elképzeléseim voltak a használatáról amikről még pontos elképzelésem nem volt de na… érted.
- Sajnálom de nem fogadhatom. – Ráztam meg a fejem és gyorsan le is vettem az ujjamról majd letettem Shu elé azzal a lendülettel pedig fel is álltam a földről. Suzumével, illetve ceryssel ellentétben én nem tudtam olyan higgadt maradni és szemrebbenés nélkül hazudni főleg, hogy még írásba is adjam. Inkább cselekvéssel próbáltam a kényelmetlenség érzetét terelni ami mellesleg csak úgy sütött rólam és inkább azzal, foglalatoskodtam, hogy megfelelő helyet találjak a magvaknak és a csemegének amit kaptam.
- Ha csak ennyit szerettetek volna akkor szeretném ha most elmennétek. A meditáció megszakítása már eleve vétségnek számít és ha kihagyom azzal hatalmas szégyent hozok a fejemre. – Ez ilyen nagyon hirtelen és nagyon légből kapott kifogás volt, de hát mit mondhattam volna. Hogy az eszméitek baromság és csakis félelemmel és könyörtelenséggel és keménykezű irányítással lehet elérni és fenntartani békét és a rendet? Talán ez lenne a legtisztább és leghelyesebb, de én már máshogy képzeltem el és elhitettem magammal, hogy ha ezt megtenném akkor csak nagyobb biztossággal fordítom magam ellen.

by **Shukaku** Pént. Jún. 10 2016, 14:28

-Jajj nemááár! Most mi a gond?
Shu egy pillanat alatt vált várakozó tekintetből kissé kétségbeesett, csalódott arckifejezésre, és ki sem tudja találni, hogy ezek után most mi a bánatos bajod lehet. Ez még nem is lenne baj, hiszen megesett már ilyen nem egyszer, nem tartotta magát a világ legjobb emberismerőjének, de az a helyzet sem állt fent eddig mindig, hogy a másik fél egy ilyen csodálatos örömből egyszer csak ennyire elutasítóvá váljék.
-Most... valami rosszat mondtunk? Ne aggódj a papír miatt, ez tényleg csak azért kell, mert Timi szereti, ha le vannak írva a dolgok. Még a Szabad Rablás Boltocskában is vezetjük, hogy ki mit adott be és mit vitt el, de még soha senkitől nem kértük számon, hogy te már harmincas szintű vagy, miért van még mindig nálad az egyes tierű páncél, amit adtunk. Ez nem arról szól, hogy most ne bíznánk meg benned, vagy ilyenek. És... és...
Felkapta a gyűrűt a földről, és ahogy te, úgy ő is felpattant, de azt már nem engedte, hogy egyszerűen kitessékeld őket.
-Sőt! Pont azért választottunk téged, mert nagyjából csak benned bízunk meg azok közül, akik tehetnek is valamit. Oké, néha picit szeleburdi vagy, és szeretsz csapkodni is, de jó szíved van és okos is vagy. Oké, bocsi, tudom, hogy nekem kellett volna az ujjadra húzni, mert azt szeretnéd, de akkor most bepótlom. Add a kezedet!
Igyekezett elviccelni a dolgot kétségbeesésében, mert most valami olyasmi formálódott meg benne, hogy te valamiért nagyon megharagudtál, és nem a gyűrűt nem akarod elfogadni, hanem tőlük nem akarod elfogadni.

by **Kurokawa Yuuki** Pént. Jún. 10 2016, 14:47

A bizalom felemlegetése volt a legrosszabb amit tehettél és így a kezem sem adtam oda sőt, még csak nem is fordultam abba az irányba. Mégis, hogyan magyarázhatnám el neki miért is nem akarom a fegyvert?
- És ha csalódsz bennem? Ha közben rá jössz, hogy mégsem kellet volna bíznod bennem és egyáltalán nem azt az utat járom amit te elképzelsz? – Itt sóhajtottam egy nagyot. Volt egy sejtésem mit gondol és mit fog mondani de inkább egy újabb kérdéssel vettem elejét ennek.
- Szerinted Asterben mi történt? – Itt már megfordultam és vártam a válaszát és csak utána folytattam abban az esetben ha az eltért az igazságtól.
- Megküzdöttem vele, legyőztem és megöltem. Kérlelt, hogy hagyjam futni, hogy bocsássak meg neki de nem tudtam. Nem tehettem. Ezek után is úgy gondolod, hogy megérdemelném? Abban az esetben is ha én máshogy képzelem el az igazság szolgáltatást mint ahogy te vagy Timidus? – Hmm… eddig bírtam megállni, hogy ne tegyek utalásokat arra mire készülök. Hiába valamire nem lehet felkészülni. Képtelen voltam csak úgy olyat ígérni neki amit nem biztos, hogy betartok és itt szembesültem azzal mit is vállalok és óhatatlanul is felmerült bennem a kérdés. Képes leszek majd az ő vagy akár Hinari szemébe nézni és hazudni, vagy ha szükséges akkor szembe szállni velük? Cerys már feltette ezt a kérdést és magabiztosan válaszoltam, de mikor tényleg egy hasonló helyzetbe kerülök már nem is voltam annyira magabiztos.

by **Shukaku** Pént. Jún. 10 2016, 15:05

Shu újra sóhajtott, ám most legalább már nem volt csalódott és a félelem is eltűnt az arcáról. Ugyanott tartottatok, ahol Kiwivel. Nyomasztotta valami a lelkedet, de az istenért sem akartad volna kinyögni, hogy megbeszéljétek. Bemesélted magadnak, hogy ez ilyen hú de nagy dolog, és hú de utálni fognak ahelyett, hogy egyszerűen megkérdezted volna a dolgot még az elején, rengeteg fáradtságtól megkímélve ezzel magadat és őket is. Az idomár egyszerűen széttárta a karjait egy vállvonást követve.
-Mi lenne? Meg eleve... mi van, ha te csalódsz bennünk? Mi van, ha te jössz rá arra, hogy bennünk nem kellett volna megbíznod, meg satöbbi satöbbi? Ezt egyszerűen úgy lehet kiküszöbölni, ha titkolózás helyett szépen elmondod, hogy mit akarsz, és akkor tudjuk, hogy azzal egyetértünk-e, vagy sem. Nem kell ezt túlbonyolítani. Mindent meg lehet beszélni, és attól, mert valamiben nem értünk egyet, még nem fogunk benned csalódni.
Még nem tette meg a lépést, de igazából nagyon tervezte, hogy megölelgessen. Megint úgy érezte, hogy ő a felnőtt, és neki kell ilyen butaságok miatt megnyugtatnia téged, minthogy a barátnőd nagyon haragudni fog, mert te mégsem szereted azt a ruhát amit vett neked. De ha ennél komolyabb a dolog, akkor sem történik semmi, ezt mutatta az is, hogy a következő kérdésre is csak vállat vont.
-Nem tudom. Nem véletlenül nem kérdeztem, hogy mi történt.
Na igen. Az egy dolog, hogy ő eddig miben hitt, az azonban egy másik dolog, hogy ha eleve így teszed fel a kérdést, akkor tuti, hogy nem az lesz az igazság, ráadásul így legalább el is mondhatod. Meg így legalább amíg ezt kimondta, volt is ideje felkészülni... és nagyjából valami ilyesmire is számított egy szörnyvadásztól. Nem. Nem lesz dühös. Te a barátja vagy, és csak meg kell tanítania, hogy hogyan oldd meg, hogy ne a sötét oldal irányítson. Nem lesz ez olyan nehéz, hiszen tényleg jó szíved van. Hátát a falnak döntötte, és Timidusra pillantott.
-Abban az esetben is, amennyiben elmondod, hogy mit tervezel. Shu pacifista, mi azonban mindketten tudjuk, hogy ez nem mindig járható út.
-Hé!
-Helyesbítek. Mindhárman tudjuk, még akkor is, ha te ellenkezel.
Fordult oda a sárkány a tiltakozni kívánó lány felé, aki erre ha kelletlenül is ugyan, de bólintott.
-Nem azért bízunk meg benned, amit teszel, hanem azért, hogy ezeket a terveket megosztod –e velünk, és érdekel-e a véleményünk. Ha igen, az azt jelenti, hogy te is megbízol bennünk, ha pedig te megbízol bennünk, és semmi nem utal arra, hogy ezt mi ne tehetnénk meg, akkor mi is megbízunk benned.

by **Kurokawa Yuuki** Szomb. Jún. 11 2016, 18:28

Türelmesen hallgattam végig Timidus mondanivalóját végül pedig egy mély sóhajjal reagáltam le az egészet.
- Ezek csak lehetőségek. – Ráztam meg a fejem. Oké rám lehet fogni, hogy nem bízok bennük és így is van. Nem bíztam bennük, nem tudtam miként reagálják le és őszintén nem is akartam tudni. Féltem a lehetőségektől, a legrosszabb eshetőségről.
- Ha úgy érzed… érzitek, hogy nálam jó helye lesz a legendás fegyvernek akkor elfogadom és köszönöm. – Nagyjából pedig ennyiben is hagyom a témát és ezek után nem is akarom őket ki tessékelni és inkább a továbbiakban terelni. Mesélek nekik az új lakótársamról, ahogyan megtaláltam a hóban, persze kihagyva azt a részt, hogy valójában nem is macska, meg beszél és a továbbiakban egy kellemes délutánt eltölteni a legjobb barátnőmmel.

/Részemről szerintem ez a zárás :3 A legi sorsát majd eldöntöd. Köszi a játékot./

by Ajánlott tartalom

Korall város

Korall város

Re: Korall város

Re: Korall város

Re: Korall város

Re: Korall város

Re: Korall város

Re: Korall város

Re: Korall város

Re: Korall város

Re: Korall város

Re: Korall város

Re: Korall város

Re: Korall város

Re: Korall város

Re: Korall város

Re: Korall város

Re: Korall város

Re: Korall város

Re: Korall város

Re: Korall város

Re: Korall város

Re: Korall város

Re: Korall város

Re: Korall város

Re: Korall város

Re: Korall város