KezdőlapGame
3 posters
1 / 2 oldal
1 / 2 oldal • 1, 2 
Game
by Szophie Szomb. Dec. 20 2014, 21:44
~ mert egy lánnyal nem illik harcolni. ~
Silver (vs) Szophie
Nem volt nehéz dolgom. Vagyis voltaképp pont, hogy nehéz dolgom volt. Olyannyira nem tudtam az érdektelen kis tettekbe beleélni magam, és olyan szinte elkalandoztak mindig a gondolataim, amennyire nem volna szabad. Egyszerűen arra volt szükségem, hogy ne gondolkozzak. Vagy legalábbis csak általános dolgokon. Így pedig egyáltalán nem volt nehéz a harcra terelnem a figyelmemet. Legalábbis azon a szinten, ahol nem unalmas mobozásról volt szó. Nem, az továbbra sem volt az én asztalom. Ám az aréna sokkal inkább, főleg, miután beláttam annak hasznosságát. Persze továbbra sem a Timidus féle harcolásként, sokkal inkább egy újfajta játéklehetőségként tekintettem rá, mely kellően képes elterelni a gondolataimat egy teljesen átlagos, hétköznapi tevékenységbe, ami egyáltalán nem fájó, csupán csak üres. És még akár hasznos is lehet.
Így hát összekapásnak nem neveztem volna a tevékenységet, amit leműveltem, de azért lassacskán összeszedtem magam. És bár nehezen tudtam megválni az ágyam adta kényelemtől, és a takaróm adta biztonságtól, a békémet már ezek sem segítették, így muszáj volt. Lépnem kellett. És megtettem. Egy adag mézes tej társaságában. Újonnan semmi más nem éltetett. Nem is ettem, még süteményt sem. Nem is voltam éhes. Egyedül ezt az egyetlen folyadékot kívántam, rettenetesen. Meg mást is. Valaki mást. Csak a látványát is. De erre az állandósuló érzésre gondolni sem mertem. Egyetlen egyszer próbáltam meg megnyitni a barátlistámat, hogy még onnan is kitöröljem, de végül már csak a nevének látványa is újra a padlóra küldött teljes mértékben.
Persze nem mondhatnám, hogy jelen állapotomban nem voltam totálisan kikészülve. De, úgy voltam. De egy vállalható, általánosan élhető formában, miközben figyelmemet immár új dolgok is lekötötték. Olyasmik, amik amúgy nem is érdekeltek igazán. Vagy ha érdekeltek is, végső soron mindig másabb irányba tereltem a figyelmemet róluk. Mondhatjuk úgy, végső soron visszasüllyedtem valamilyen szinten a játék előtti énembe. Közben viszont mégsem, hisz az érzésektől nem tudtam továbbra sem tökéletesen megszabadulni. Pont ez volt a problémám legfőbb okozója. Pedig fejben pofonegyszerű az egész. Én azt mondtam, menjen el, hogy vége, ő elment, és ennyi. Csinálhatja a továbbiakban azt, amit csak akar. Én pedig élhetem továbbra is szerencsétlen és nyomorúságos életemet úgy, ahogy akarom. Készíthetek magamnak játékot, vagy akármi. És voltaképp ez is történik. Csak itt van ez a hülye érzés, hogy élni sem akarok nélküle. Viszont közösen sem sikerült, egyikünknek sem. Na nem mintha általános értelemben megpróbáltuk volna. Voltaképp így belegondolva erősebb az érzés maga, mint amennyit a kapcsolatunk állapotát megnézve gondolt volna akárki. Persze erre már késő.. Lényegtelen így utólag azon gondolkodni, mit tehettünk volna. Egyáltalán az zavar, hogy már megint ez jár a fejemben! Elég! Tűnj innen! Valami másra kell koncentrálnom.. El kell terelnem a figyelmem.
Újra könnyen futottak végig az arcomon, és öltözködésem abbahagytam, helyette összegömbölyödtem újra a földön, mígnem zokogásom alábbhagyott, majd újra elállt. Csak akkor folytattam a készülődést. Végül nyeltem egyet, miközben kiléptem az utcára, az emberek közé, és reméltem, nem fog elkapni újra a sírás. Csak másra kell gondolni. Csak figyelni az embereket, a mozdulatokat, akármit. Lényegtelen dolgokra koncentrálni.
Az arénához értem, ott megálltam, és pásztázva figyeltem a tömeget, remélve azt, hogy lesz valaki, aki ugyanolyan szándékkal sétál erre, mint én. Az arcomra volt írva, hogy mit akarok. Ellenfelet. Valaki igazán megszánhatna.. Egyébként is látszott rajtam, hogy ramatyul vagyok. Legalábbis biztosan sápadtabb voltam még a szokásosnál is, a szemeim sem nézhettek ki túl biztatóan, ami nem is meglepő, figyelembe véve, mennyit sírtam röpke másfél nap alatt. Másfél nap... Csak ennyi, és már ennyi. Őrjítő. Visszafelé számlál az óra.
Silver (vs) Szophie
Nem volt nehéz dolgom. Vagyis voltaképp pont, hogy nehéz dolgom volt. Olyannyira nem tudtam az érdektelen kis tettekbe beleélni magam, és olyan szinte elkalandoztak mindig a gondolataim, amennyire nem volna szabad. Egyszerűen arra volt szükségem, hogy ne gondolkozzak. Vagy legalábbis csak általános dolgokon. Így pedig egyáltalán nem volt nehéz a harcra terelnem a figyelmemet. Legalábbis azon a szinten, ahol nem unalmas mobozásról volt szó. Nem, az továbbra sem volt az én asztalom. Ám az aréna sokkal inkább, főleg, miután beláttam annak hasznosságát. Persze továbbra sem a Timidus féle harcolásként, sokkal inkább egy újfajta játéklehetőségként tekintettem rá, mely kellően képes elterelni a gondolataimat egy teljesen átlagos, hétköznapi tevékenységbe, ami egyáltalán nem fájó, csupán csak üres. És még akár hasznos is lehet.
Így hát összekapásnak nem neveztem volna a tevékenységet, amit leműveltem, de azért lassacskán összeszedtem magam. És bár nehezen tudtam megválni az ágyam adta kényelemtől, és a takaróm adta biztonságtól, a békémet már ezek sem segítették, így muszáj volt. Lépnem kellett. És megtettem. Egy adag mézes tej társaságában. Újonnan semmi más nem éltetett. Nem is ettem, még süteményt sem. Nem is voltam éhes. Egyedül ezt az egyetlen folyadékot kívántam, rettenetesen. Meg mást is. Valaki mást. Csak a látványát is. De erre az állandósuló érzésre gondolni sem mertem. Egyetlen egyszer próbáltam meg megnyitni a barátlistámat, hogy még onnan is kitöröljem, de végül már csak a nevének látványa is újra a padlóra küldött teljes mértékben.
Persze nem mondhatnám, hogy jelen állapotomban nem voltam totálisan kikészülve. De, úgy voltam. De egy vállalható, általánosan élhető formában, miközben figyelmemet immár új dolgok is lekötötték. Olyasmik, amik amúgy nem is érdekeltek igazán. Vagy ha érdekeltek is, végső soron mindig másabb irányba tereltem a figyelmemet róluk. Mondhatjuk úgy, végső soron visszasüllyedtem valamilyen szinten a játék előtti énembe. Közben viszont mégsem, hisz az érzésektől nem tudtam továbbra sem tökéletesen megszabadulni. Pont ez volt a problémám legfőbb okozója. Pedig fejben pofonegyszerű az egész. Én azt mondtam, menjen el, hogy vége, ő elment, és ennyi. Csinálhatja a továbbiakban azt, amit csak akar. Én pedig élhetem továbbra is szerencsétlen és nyomorúságos életemet úgy, ahogy akarom. Készíthetek magamnak játékot, vagy akármi. És voltaképp ez is történik. Csak itt van ez a hülye érzés, hogy élni sem akarok nélküle. Viszont közösen sem sikerült, egyikünknek sem. Na nem mintha általános értelemben megpróbáltuk volna. Voltaképp így belegondolva erősebb az érzés maga, mint amennyit a kapcsolatunk állapotát megnézve gondolt volna akárki. Persze erre már késő.. Lényegtelen így utólag azon gondolkodni, mit tehettünk volna. Egyáltalán az zavar, hogy már megint ez jár a fejemben! Elég! Tűnj innen! Valami másra kell koncentrálnom.. El kell terelnem a figyelmem.
Újra könnyen futottak végig az arcomon, és öltözködésem abbahagytam, helyette összegömbölyödtem újra a földön, mígnem zokogásom alábbhagyott, majd újra elállt. Csak akkor folytattam a készülődést. Végül nyeltem egyet, miközben kiléptem az utcára, az emberek közé, és reméltem, nem fog elkapni újra a sírás. Csak másra kell gondolni. Csak figyelni az embereket, a mozdulatokat, akármit. Lényegtelen dolgokra koncentrálni.
Az arénához értem, ott megálltam, és pásztázva figyeltem a tömeget, remélve azt, hogy lesz valaki, aki ugyanolyan szándékkal sétál erre, mint én. Az arcomra volt írva, hogy mit akarok. Ellenfelet. Valaki igazán megszánhatna.. Egyébként is látszott rajtam, hogy ramatyul vagyok. Legalábbis biztosan sápadtabb voltam még a szokásosnál is, a szemeim sem nézhettek ki túl biztatóan, ami nem is meglepő, figyelembe véve, mennyit sírtam röpke másfél nap alatt. Másfél nap... Csak ennyi, és már ennyi. Őrjítő. Visszafelé számlál az óra.
_________________
Szophie- Árnyharcos
- Hozzászólások száma : 2853
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 28
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Vörös
Céh: -
Re: Game
by Silver Kedd Dec. 23 2014, 18:19
Utam a híres-neves aréna felé sodort, és ha már ott voltam, megálltam a téren és távolról figyeltem az épületet. Kettőből kettő a mérlegem, de nem győzelmeket számláltam unfortunately. Az első párbajom esetében tisztában voltam vele, miért kaptam ki, de a második annál sokkal rejtélyesebb volt. Sokat gondolkodtam rajta, de még mindig nem leltem okát, hogy a kezdeti fölényem pontosan hol fordult át, és miért is lett olyan gyorsan vége annak a harcnak. Szinte a semmiből érkezett a pofon, teljesen váratlanul ért. Pedig nem bíztam el magam, én sosem tennék olyat. A válasz pedig azóta bujkált előlem.
Én ezzel szemben nem bujkáltam, de az elmúlt hetekben sűrű programom megakadályozta, hogy újra nekiveselkedjek az aréna meghódításának. A céhbe lépés sokkal több teendőt rótt rám, mit azt gondoltam, az épület megismerése mellett napi gyakorlások is vártak rám Miss Himével, és én szorgalmas nebulóként egyetlen alkalommal sem hiányoztam az oktatásról. Lassacskán emelkedtek is a megfelelő jártasságszintjeim, de még mindig hosszú út áll előttem, hogy legalább magamat ellássam gyógynövényekkel. Most viszont megfordult a fejemben, hogy ideje lenne emelni a szánalmas arénás helyezésemen is, ha már itt voltam, így közelebb is merészkedtem az épülethez.
Némi bámészkodás után megakadt a szemem egy ismerős céhjelvényen, és annak tulajdonosán, aki úgyszintén ismerős volt. Elmosolyodtam, és egy pillanat alatt döntöttem: ideje megismerni egy új céhtársamat! Odalopóztam hát a háta mögé, és a jobb vállát lágyan megkopogtattam, hogy aztán átsuhanva mögötte balról érkezve köszönjek rá.
- Long time no see, Miss Szophie! Beszereztél már egy proper cheerleader öltözetet?
- kérdeztem, vidáman eléje pördülve, és biccentettem is mellé. Viszont ahogy megpillantottam a vörös szemeit és a sápadt arcát, lehervadt az önfeledt mosolyom és aggodalmasan pillantottam rá - Mi viselte meg így hercegnői vonásaidat, ha szabad kérdeznem? - érdeklődtem óvatosan - Csak nem kikapott valaki, akinek szurkoltál? - nem így tűnt, de a rend kedvéért hozzátettem, hátha tényleg csak egy apróság. Azt nem is feltételeztem, hogy egy arénabéli vereség szegte így kedvét. Mert egy lánnyal nem illik harcolni.
Én ezzel szemben nem bujkáltam, de az elmúlt hetekben sűrű programom megakadályozta, hogy újra nekiveselkedjek az aréna meghódításának. A céhbe lépés sokkal több teendőt rótt rám, mit azt gondoltam, az épület megismerése mellett napi gyakorlások is vártak rám Miss Himével, és én szorgalmas nebulóként egyetlen alkalommal sem hiányoztam az oktatásról. Lassacskán emelkedtek is a megfelelő jártasságszintjeim, de még mindig hosszú út áll előttem, hogy legalább magamat ellássam gyógynövényekkel. Most viszont megfordult a fejemben, hogy ideje lenne emelni a szánalmas arénás helyezésemen is, ha már itt voltam, így közelebb is merészkedtem az épülethez.
Némi bámészkodás után megakadt a szemem egy ismerős céhjelvényen, és annak tulajdonosán, aki úgyszintén ismerős volt. Elmosolyodtam, és egy pillanat alatt döntöttem: ideje megismerni egy új céhtársamat! Odalopóztam hát a háta mögé, és a jobb vállát lágyan megkopogtattam, hogy aztán átsuhanva mögötte balról érkezve köszönjek rá.
- Long time no see, Miss Szophie! Beszereztél már egy proper cheerleader öltözetet?
- kérdeztem, vidáman eléje pördülve, és biccentettem is mellé. Viszont ahogy megpillantottam a vörös szemeit és a sápadt arcát, lehervadt az önfeledt mosolyom és aggodalmasan pillantottam rá - Mi viselte meg így hercegnői vonásaidat, ha szabad kérdeznem? - érdeklődtem óvatosan - Csak nem kikapott valaki, akinek szurkoltál? - nem így tűnt, de a rend kedvéért hozzátettem, hátha tényleg csak egy apróság. Azt nem is feltételeztem, hogy egy arénabéli vereség szegte így kedvét. Mert egy lánnyal nem illik harcolni.HP: 250 | F:30 | E:35 | K:18 | GY:60+6 | S:30 | P:75
Spéci tárgy, item nincs
Silver- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 430
Join date : 2014. Aug. 13.
Karakterlap
Szint: 31
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: Game
by Szophie Kedd Dec. 23 2014, 20:57
Komor tekintettel meredtem magam elé, figyeltem a tömeget, az embereket. Figyeltem őket ugyan, de nem megfigyeltem. Egyáltalán nem kötöttek le, akármennyire is erőlködtem. Ami azt illeti, úgy igazán semmi sem tudta elterelni a figyelmemet a problémámról. Semmi általános cselekvés. Ezért volt szükségem valami hatásosabbra. Egy harcra. Egy játékra. Akármilyenre.
Egy idő után figyelmem újra elterelődött, és a fejembe zárkóztam, hiába volt nyitva a szemem, nem láttam, és nem érzékeltem. De tudtam, hogy nincs is rá szükségem. Amíg Vezér őrt áll nekem, addig nem is kell magammal törődnöm sosem. Mostanában a szokásosnál is csendesebbnek bizonyult petem, csendesebbnek, zárkózottabbnak, és mégis támogatóbbnak. Én pedig ezért igazán hálás voltam neki, még ha kimutatni egyszerűen nem volt erőm mindezt. A társam. Az egyetlen, akiben igazán megbízhatok.
Egy koccanást éreztem az egyik vállamon, és automatikusan a másik irányba néztem. Az ilyen kis cselekre már nagyjából fel voltam készülve. Meg alapból mindig az ellenkezőjét csinálom annak, mint amit kéne. Ez most sem volt másképp, ramaty állapot ide vagy oda.
Nagyokat pislogtam a fiúra, aki hirtelen elém pördült. Találkoztam már vele. Habár akkor épp nem hoztuk a legjobb formánkat Vezérrel. Így lehet, hogy szurkolólánynak néz engem.>.> Azt hiszem, ideje egy kicsi hatalmat gyakorolnom az emberekre, mert ha ez így marad, minden méltóságom elveszítem.
- Csak illedelmes öltözetben vagyok hajlandó mutatkozni. - jelentettem ki érzelem mentesen, ám koránt sem hűvösen. Nem kívántam rosszban lenni a fiúval. Főleg, miután megláttam a feje felett a céhlogót is. Nocsak.. Tavaly Shizuka, most meg ő? Talán ő az idei karácsonyi ajándék, vagy mi?
Egyébként egyáltalán nem értem ezt az egészet.. Mármint.. sokkal helyesebb lenne, ha az összes tag tudna egy új felvételéről. És ha én kifogásolok valakit, akkor mi lesz? És ha kiderül, hogy nem vagyunk képesek együttműködni?
Persze, hisz Hinari szava elég. Én sem örültem volna neki odakint sosem, ha megkérdőjeleznek. Mégis.. Mégis úgy érzem, ebbe szeretnék beleszólást kapni. Nem mintha gondom lenne Silverrel, vagy éppen Shizukával. Azon kívül, hogy az előbbit lassan jobban fogom ismerni, mint az utóbbit, aki már egy éve a céhünk tagja.
Látszik rajtam.. Hát persze. Az elmúlt pár nem nem olyasmi, amit könnyű lenne letagadni. ~ Inkább én kaptam ki.~ sóhajtottam fel gondolatban, ám végül a fiú felé csak egy halvány mosolyt küldtem. Nem volt benne semmi melegség, vidámság, vagy akármi, viszont kétség kívül mosoly volt. Vagy legalábbis a szám úgy állt, mintha az lenne.
- Ez más. - válaszoltam végül kimérten. - Viszont.. - mértem végig a fiút. - Szívesen bizonyítanám, hogy többre vagyok hivatott, sima szurkolásnál. - Vezér mögülem érdeklődve előrébb lépett szavaim hallatén, és a fiút kezdte mustrálni.
- Örülnék egy játéknak. És esetleg mesélhetnél a céhbelépésedről.. - megfogadtam, hogy Hinarival beszélni fogok erről a dologról. Úgy gondoltam, szükséges nekem is tudnom egy-egy tag felvételéről.
Spéc felszerelés:
Krokodilbőr Ostor (+6 fegyverkezelés +9 irányítás, egy körre az erőd felét pluszként az irányításodhoz adhatod, viszont a kisállatod az erőddel egyenlő értékben sebződik, három kör lehűlési idő)
Élet: 170 Hp
Fegyverkezelés: 64
Erő: 13
Irányítás: 66
Kitartás: 26
Gyorsaság: 58
Spec.: 20
Páncél: + 55
Egy idő után figyelmem újra elterelődött, és a fejembe zárkóztam, hiába volt nyitva a szemem, nem láttam, és nem érzékeltem. De tudtam, hogy nincs is rá szükségem. Amíg Vezér őrt áll nekem, addig nem is kell magammal törődnöm sosem. Mostanában a szokásosnál is csendesebbnek bizonyult petem, csendesebbnek, zárkózottabbnak, és mégis támogatóbbnak. Én pedig ezért igazán hálás voltam neki, még ha kimutatni egyszerűen nem volt erőm mindezt. A társam. Az egyetlen, akiben igazán megbízhatok.
Egy koccanást éreztem az egyik vállamon, és automatikusan a másik irányba néztem. Az ilyen kis cselekre már nagyjából fel voltam készülve. Meg alapból mindig az ellenkezőjét csinálom annak, mint amit kéne. Ez most sem volt másképp, ramaty állapot ide vagy oda.
Nagyokat pislogtam a fiúra, aki hirtelen elém pördült. Találkoztam már vele. Habár akkor épp nem hoztuk a legjobb formánkat Vezérrel. Így lehet, hogy szurkolólánynak néz engem.>.> Azt hiszem, ideje egy kicsi hatalmat gyakorolnom az emberekre, mert ha ez így marad, minden méltóságom elveszítem.
- Csak illedelmes öltözetben vagyok hajlandó mutatkozni. - jelentettem ki érzelem mentesen, ám koránt sem hűvösen. Nem kívántam rosszban lenni a fiúval. Főleg, miután megláttam a feje felett a céhlogót is. Nocsak.. Tavaly Shizuka, most meg ő? Talán ő az idei karácsonyi ajándék, vagy mi?
Egyébként egyáltalán nem értem ezt az egészet.. Mármint.. sokkal helyesebb lenne, ha az összes tag tudna egy új felvételéről. És ha én kifogásolok valakit, akkor mi lesz? És ha kiderül, hogy nem vagyunk képesek együttműködni?Persze, hisz Hinari szava elég. Én sem örültem volna neki odakint sosem, ha megkérdőjeleznek. Mégis.. Mégis úgy érzem, ebbe szeretnék beleszólást kapni. Nem mintha gondom lenne Silverrel, vagy éppen Shizukával. Azon kívül, hogy az előbbit lassan jobban fogom ismerni, mint az utóbbit, aki már egy éve a céhünk tagja.
Látszik rajtam.. Hát persze. Az elmúlt pár nem nem olyasmi, amit könnyű lenne letagadni. ~ Inkább én kaptam ki.~ sóhajtottam fel gondolatban, ám végül a fiú felé csak egy halvány mosolyt küldtem. Nem volt benne semmi melegség, vidámság, vagy akármi, viszont kétség kívül mosoly volt. Vagy legalábbis a szám úgy állt, mintha az lenne.
- Ez más. - válaszoltam végül kimérten. - Viszont.. - mértem végig a fiút. - Szívesen bizonyítanám, hogy többre vagyok hivatott, sima szurkolásnál. - Vezér mögülem érdeklődve előrébb lépett szavaim hallatén, és a fiút kezdte mustrálni.
- Örülnék egy játéknak. És esetleg mesélhetnél a céhbelépésedről.. - megfogadtam, hogy Hinarival beszélni fogok erről a dologról. Úgy gondoltam, szükséges nekem is tudnom egy-egy tag felvételéről.
Spéc felszerelés:
Krokodilbőr Ostor (+6 fegyverkezelés +9 irányítás, egy körre az erőd felét pluszként az irányításodhoz adhatod, viszont a kisállatod az erőddel egyenlő értékben sebződik, három kör lehűlési idő)
Élet: 170 Hp
Fegyverkezelés: 64
Erő: 13
Irányítás: 66
Kitartás: 26
Gyorsaság: 58
Spec.: 20
Páncél: + 55
_________________
Szophie- Árnyharcos
- Hozzászólások száma : 2853
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 28
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Vörös
Céh: -
Re: Game
by Silver Kedd Dec. 23 2014, 21:44
- Eeeh? Még az én kedvemért se vennéd fel? Pedig nincs benne semmi illetlen Egy nyári ruha többet mutat - kacsintottam halványan elmosolyodva. Nem is tudom, miért azonosítja helytelenül, teljesen félreérti az öltözet lényegét! - Sokkal több erőt tudunk mozgósítani, ha csinos ruhában buzdítotok minket, ti lányok. Összekevered a szurkolást a hálószobával, Miss - tettem hozzá, a mutatóujjamat felemelve magyaráztam el röviden a lényeget. Fontos volt, így sosem lesz belőle igaz cheerleader, pedig tényleg, milyen jól állt neki! Tüneményes látvány volt még úgy is, hogy sáros ruhában nyomta és nem is igazi pompomok voltak a kezében. Egy rendes felszereléssel a hatás megtízszereződne, egészen biztosan nem hibáznék sosem, ha ő buzdítana harcra \o/ Elég lenne csak egy oldalpillantás, hogy kiviruljon az arcom és elfeledjem az összes fáradtságom
- A céhbe lépésemről? - kérdeztem vissza meglepetten, de egy pillanattal később leesett - Ja, hogy arról! Kicsit még szokatlan, hehe ^^" - vakartam meg a tarkóm zavartan - Örülök, hogy egy céhben lehetünk ^^ - tettem hozzá. Tartottam inkább a derűsebb, komolytalan hangnemet, rossz volt látni azt a gyűrött arcot, a kényszeredett, üres mosolyt. Egy idegen állt előttem, akit még sose láttam, és nem egy olyan Miss, akivel már végigküzdöttünk együtt egy kazamatát.
- Anyway, hiszem ha látom. A remeklésed nem azt bizonyítja, hogy másra is alkalmas vagy
- öltöttem nyelvet szemtelenül, de egyáltalán nem kárörvendve - Milyen játékra gondoltál? Figyelmeztetlek, én lányokat nem bántok, viszont ha valami olyasmiről van szó, ami őszinte mosolyt varázsol az arcodra és csilingelő nevetést csal elő a torkodból, akkor legyen az bármi, benne vagyok! - mondtam lelkesen - Bármi is bánt, hagyd magad mögött és csak előre nézz. A szomorkodással nem jutsz egyről a kettőre, nekem elhiheted. Meríts erőt a tapasztalataidból és csináld legközelebb jobban! - bólintottam magabiztosan mosolyogva, és biztatóan megveregettem a vállát. Persze csak finoman, mert egy lánnyal nem illik harcolni.
Egy nyári ruha többet mutat - kacsintottam halványan elmosolyodva. Nem is tudom, miért azonosítja helytelenül, teljesen félreérti az öltözet lényegét! - Sokkal több erőt tudunk mozgósítani, ha csinos ruhában buzdítotok minket, ti lányok. Összekevered a szurkolást a hálószobával, Miss - tettem hozzá, a mutatóujjamat felemelve magyaráztam el röviden a lényeget. Fontos volt, így sosem lesz belőle igaz cheerleader, pedig tényleg, milyen jól állt neki! Tüneményes látvány volt még úgy is, hogy sáros ruhában nyomta és nem is igazi pompomok voltak a kezében. Egy rendes felszereléssel a hatás megtízszereződne, egészen biztosan nem hibáznék sosem, ha ő buzdítana harcra \o/ Elég lenne csak egy oldalpillantás, hogy kiviruljon az arcom és elfeledjem az összes fáradtságom- A céhbe lépésemről? - kérdeztem vissza meglepetten, de egy pillanattal később leesett - Ja, hogy arról! Kicsit még szokatlan, hehe ^^" - vakartam meg a tarkóm zavartan - Örülök, hogy egy céhben lehetünk ^^ - tettem hozzá. Tartottam inkább a derűsebb, komolytalan hangnemet, rossz volt látni azt a gyűrött arcot, a kényszeredett, üres mosolyt. Egy idegen állt előttem, akit még sose láttam, és nem egy olyan Miss, akivel már végigküzdöttünk együtt egy kazamatát.
- Anyway, hiszem ha látom. A remeklésed nem azt bizonyítja, hogy másra is alkalmas vagy
- öltöttem nyelvet szemtelenül, de egyáltalán nem kárörvendve - Milyen játékra gondoltál? Figyelmeztetlek, én lányokat nem bántok, viszont ha valami olyasmiről van szó, ami őszinte mosolyt varázsol az arcodra és csilingelő nevetést csal elő a torkodból, akkor legyen az bármi, benne vagyok! - mondtam lelkesen - Bármi is bánt, hagyd magad mögött és csak előre nézz. A szomorkodással nem jutsz egyről a kettőre, nekem elhiheted. Meríts erőt a tapasztalataidból és csináld legközelebb jobban! - bólintottam magabiztosan mosolyogva, és biztatóan megveregettem a vállát. Persze csak finoman, mert egy lánnyal nem illik harcolni.
Silver- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 430
Join date : 2014. Aug. 13.
Karakterlap
Szint: 31
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: Game
by Szophie Kedd Dec. 23 2014, 23:29
- Miért pont a te kedvedért? - néztem vissza rá döbbenten. Valami különlegeset kellene éreznem mellette, ami arra késztet, hogy rövidke szoknyákban járjak pompom táncot? Csak mert neki erre van kedve? Megint valaki, aki irányítani akar, fölém próbálja helyezni magát. Csak mert elsőre nem mutattam elég határozottságot. Értem már. Egyre világosabb, hogy mit rontottam végig el, és hogy miért állok jelen pillanatban ott, ahol. Innen viszont sokkal nehezebb feltornásznom magam a tisztelet tornácán. Ám nem lehetetlen, azt hiszem. Persze azért az eddig rólam kialakított képet sem szeretném teljesen sutba dobni. Kivéve persze, ha a tisztelethez erre van szükség. Viszont nem hiszem, hogy Hinari örülne, ha rosszul bánnék egy új céhtaggal. Főleg, hogy amúgy tényleg egyáltalán semmit nem ártott nekem ez a fiú. Eddig. És talán még hasznomra is lehet így-vagy úgy a vele ápolt jó viszony. Hiszen a kazamatában is hasznos volt, valljuk be. Megmentett egy.. mókustól. Részben.
- Az erőd mozgósítása nem kéne, hogy lányoktól függjön. Ez csupán egy egy beteges férfi elképzelés, mellyel arra próbáljátok ösztönözni a nőket, hogy aprócska kis szoknyában ugrándozzanak. A perverz fantázia szüleménye. Azt hiszed, hogy ez segít, és ezt próbálod elhitetni szegény ártatlan lányokkal is.^^ - egyáltalán nem voltam vádló, vagy gonosz, vagy akármi.. csak.. tárgyilagos.
- Egyébként pedig nyáron sem mindenki öltözik illetlenül. - vettem duzzogóra, hogy mégis csak valamilyen fajta érzelmet mutassak irányába. Habár épp ez érdekelt legkevésbé, ám a duzzogó pofa imitálása elég energiát emésztett fel ahhoz, hogy figyelmem a jelere terelődjön. Más szóval: működött a dolog.
- Nemrégen csatlakoztál? - kérdeztem aztán, csöppnyi érdeklődést vegyítve hangomba. Természetesen ezt is szánt szándékkal. Amúgy annyira nem kötött le a diskurzus. Hisz nem nyertem vele igazán semmit.
- És mi volt az okod? Miért döntöttél pont Mellettünk?
Egy csöppnyit közben elgondolkodtam. Illett valódi gondolatokat közölnöm vele, ha már ő örül, hogy velem egy céhben lehet. Vajon én örülök? Vagy hogy állok hozzá? Azt hiszem..
- Nos.. Szerintem.. megleszünk. - biccentettem. Igen. Nem találok kivetnivalót a fiú jelenlétében. És talán még pozitívnak is tartom a dolgot. Első találkozásunkkor jó benyomást tett rám, és jelenleg sem tesz semmi olyat, ami miatt a véleményem változhatna róla.
A fiú következő szavaira Vezér mellé lépett,és láttam rajta, hogy szólni kíván. Ám végül nem mondott semmit. Megráztam a fejem a petem felé, mire ő visszalépett mögém. Nem hiszem, hogy szükséges lenne most szóban azt bizonygatni, hogy csak a környezet miatt, meg rossz napunk volt, stb.
- Ott csak szerencsétlenek voltunk. - legyintettem. Vezér helyeslően bólintott. - De úgyis rájössz, ha játszol velem egyet. - húztam ki magam magabiztosan, habár belül korántsem éreztem ugyanezt. Ám mégis jóleső fölényes mosoly került az arcomra. Ez már valós. És hozzám illő. Ott és akkor jobban talált, mint mi, tehát nagyobb lehet a fegyverkezelése. És gyorsabb is volt. De amennyire észrevettem, nekünk meg az erőnk nagyobb. És talán ma fortuna mellénk áll. Remélhetőleg.
- Ez a "lányt nem bántok" dolog is annyira lekezelő. Mintha mi nem lennénk képesek erőssé válni. Ez nem lovagias. Sokkal inkább sértő. Azt mutatja, hogy a lányok fölé helyezed személyedet. - csóváltam meg a fejem. - Mi van, ha én azt mondom, én állok fölötted? - kérdeztem rá, most tényleg valódi mosollyal arcomon. Ám nem fölényes, nem gonosz, inkább csak kedveskedő mosoly volt ez. Magabiztosságot sugárzó.
A figyelmem tehát ténylegesen elterelődött, és talán ezzel együtt szűntek meg a ráncok is a homlokomon. Habár a sápadtság és az üresség továbbra sem múlt el.
Az őszinte mosoly már megvolt. Habár a csilingelő nevetés váratott magára. És van egy olyan érzésem, hogy még váratni is fog egy darabig. >.>
Bármi is bánt.. Hagyjam magam mögött? Elsápadtam, talán jobban is, mint eddig, már ha létezik még olyan. Egy gombóc próbált a torkomba férkőzni, miközben szívesen kiáltottam volna: Épp ezt próbálom. De ez nem ennyire egyszerű.
Lehajtottam a fejem. De ha ő is.. Ha egy kívülálló ezt tanácsolja, akkor..
Hogy mi? "csináld legközelebb jobban!" .. csináld.. jobban.. legközelebb..jobban.. Ott visszhangoztak fejemben a szavak. A fiúra emeltem tekintetem, de voltaképp nem őt néztem, gondolatban teljesen máshol jártam, és összeszorult a szívem.
- Nem..lehetek..jobb. - suttogtam, elnyújtva a szavak között a szünetet, majd térdre rogytam. Ám annyi méltóság még maradt bennem, hogy nem kezdtem el sírni. Csupán csak arcom torzul el néhány másodpercig, ám hamar rendeztem vonásaimat, és csupán csak szoborként, kiüresedett tekintettel néztem utána magam elé.
Csak mert neki erre van kedve? Megint valaki, aki irányítani akar, fölém próbálja helyezni magát. Csak mert elsőre nem mutattam elég határozottságot. Értem már. Egyre világosabb, hogy mit rontottam végig el, és hogy miért állok jelen pillanatban ott, ahol. Innen viszont sokkal nehezebb feltornásznom magam a tisztelet tornácán. Ám nem lehetetlen, azt hiszem. Persze azért az eddig rólam kialakított képet sem szeretném teljesen sutba dobni. Kivéve persze, ha a tisztelethez erre van szükség. Viszont nem hiszem, hogy Hinari örülne, ha rosszul bánnék egy új céhtaggal. Főleg, hogy amúgy tényleg egyáltalán semmit nem ártott nekem ez a fiú. Eddig. És talán még hasznomra is lehet így-vagy úgy a vele ápolt jó viszony. Hiszen a kazamatában is hasznos volt, valljuk be. Megmentett egy.. mókustól. Részben.- Az erőd mozgósítása nem kéne, hogy lányoktól függjön. Ez csupán egy egy beteges férfi elképzelés, mellyel arra próbáljátok ösztönözni a nőket, hogy aprócska kis szoknyában ugrándozzanak. A perverz fantázia szüleménye. Azt hiszed, hogy ez segít, és ezt próbálod elhitetni szegény ártatlan lányokkal is.^^ - egyáltalán nem voltam vádló, vagy gonosz, vagy akármi.. csak.. tárgyilagos.
- Egyébként pedig nyáron sem mindenki öltözik illetlenül. - vettem duzzogóra, hogy mégis csak valamilyen fajta érzelmet mutassak irányába. Habár épp ez érdekelt legkevésbé, ám a duzzogó pofa imitálása elég energiát emésztett fel ahhoz, hogy figyelmem a jelere terelődjön. Más szóval: működött a dolog.
- Nemrégen csatlakoztál? - kérdeztem aztán, csöppnyi érdeklődést vegyítve hangomba. Természetesen ezt is szánt szándékkal. Amúgy annyira nem kötött le a diskurzus. Hisz nem nyertem vele igazán semmit.
- És mi volt az okod? Miért döntöttél pont Mellettünk?
Egy csöppnyit közben elgondolkodtam. Illett valódi gondolatokat közölnöm vele, ha már ő örül, hogy velem egy céhben lehet. Vajon én örülök? Vagy hogy állok hozzá? Azt hiszem..
- Nos.. Szerintem.. megleszünk. - biccentettem. Igen. Nem találok kivetnivalót a fiú jelenlétében. És talán még pozitívnak is tartom a dolgot. Első találkozásunkkor jó benyomást tett rám, és jelenleg sem tesz semmi olyat, ami miatt a véleményem változhatna róla.
A fiú következő szavaira Vezér mellé lépett,és láttam rajta, hogy szólni kíván. Ám végül nem mondott semmit. Megráztam a fejem a petem felé, mire ő visszalépett mögém. Nem hiszem, hogy szükséges lenne most szóban azt bizonygatni, hogy csak a környezet miatt, meg rossz napunk volt, stb.
- Ott csak szerencsétlenek voltunk. - legyintettem. Vezér helyeslően bólintott. - De úgyis rájössz, ha játszol velem egyet. - húztam ki magam magabiztosan, habár belül korántsem éreztem ugyanezt. Ám mégis jóleső fölényes mosoly került az arcomra. Ez már valós. És hozzám illő. Ott és akkor jobban talált, mint mi, tehát nagyobb lehet a fegyverkezelése. És gyorsabb is volt. De amennyire észrevettem, nekünk meg az erőnk nagyobb. És talán ma fortuna mellénk áll. Remélhetőleg.
- Ez a "lányt nem bántok" dolog is annyira lekezelő. Mintha mi nem lennénk képesek erőssé válni. Ez nem lovagias. Sokkal inkább sértő. Azt mutatja, hogy a lányok fölé helyezed személyedet. - csóváltam meg a fejem. - Mi van, ha én azt mondom, én állok fölötted? - kérdeztem rá, most tényleg valódi mosollyal arcomon. Ám nem fölényes, nem gonosz, inkább csak kedveskedő mosoly volt ez. Magabiztosságot sugárzó.
A figyelmem tehát ténylegesen elterelődött, és talán ezzel együtt szűntek meg a ráncok is a homlokomon. Habár a sápadtság és az üresség továbbra sem múlt el.
Az őszinte mosoly már megvolt. Habár a csilingelő nevetés váratott magára. És van egy olyan érzésem, hogy még váratni is fog egy darabig. >.>
Bármi is bánt.. Hagyjam magam mögött? Elsápadtam, talán jobban is, mint eddig, már ha létezik még olyan. Egy gombóc próbált a torkomba férkőzni, miközben szívesen kiáltottam volna: Épp ezt próbálom. De ez nem ennyire egyszerű.
Lehajtottam a fejem. De ha ő is.. Ha egy kívülálló ezt tanácsolja, akkor..
Hogy mi? "csináld legközelebb jobban!" .. csináld.. jobban.. legközelebb..jobban.. Ott visszhangoztak fejemben a szavak. A fiúra emeltem tekintetem, de voltaképp nem őt néztem, gondolatban teljesen máshol jártam, és összeszorult a szívem.
- Nem..lehetek..jobb. - suttogtam, elnyújtva a szavak között a szünetet, majd térdre rogytam. Ám annyi méltóság még maradt bennem, hogy nem kezdtem el sírni. Csupán csak arcom torzul el néhány másodpercig, ám hamar rendeztem vonásaimat, és csupán csak szoborként, kiüresedett tekintettel néztem utána magam elé.
_________________
Szophie- Árnyharcos
- Hozzászólások száma : 2853
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 28
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Vörös
Céh: -
Re: Game
by Silver Csüt. Dec. 25 2014, 00:33
Miért pont az én kedvemért? Good question. Mi több, erre nagyon válaszolni sem lehetett, nincs egy jó révem sem arra, hogy miért kéne a kedvemben járnia. Legalábbis most még, de mondjuk ha már felvidítottam volna, akkor más lenne a helyzet. Igen, az időzítésem volt rossz. Vagyis... miket is beszélek, mintha én kérnék bármit azért cserébe, hogy segítséget nyújtok! Bűnös gondolatok, távozzatok!
- Hát, erre nincs jó válaszom, hehe ^^" - vallottam be nevetgélve - Viszont! Teljesen félreérted a szurkolás lényegét! A cheerleaderek hosszú órákat próbálnak nap-mint-nap, hogy a buzdításuk minél több erőt adjon! Rosszul érezném magam, ha az erőfeszítéseiket nem díjaznám azzal, hogy mindent beleadok a pályán. Tiszteletlenség lenne velük szemben! És igenis, erőt ad és segít, én már csak tudom! Biztos téged sem hagyna hidegen, ha egy tucat fess férfiú buzdítana - próbáltam érvelni, hátha megérti. Persze minek is magyarázok én, egy lány ezt nem érheti. Ő csak áldozatnak látja magát, addig mindenképp, amíg ki nem próbálta rendesen. Pedig ez egy sportág önmagában is, segít karbantartani az alakod, és népszerű is leszel, és egy csapat sportoló srác lesz hálás neked. Nem is értem, miért nem tolonganak az iskolákban, meg az egyesületeknél 
Ha lenne fiúknak is, én biztosan ott lennék!
- Well... yes. Miss Hinari volt olyan kedves, hogy a soraitok közé fogadott, pedig azt hiszem nem is keltettem rá olyan jó benyomást ^^" - néztem félre kissé elpirulva, és zavaromban a szám szélét kapargattam, ahogy mindig - De mindent meg fogok tenni, hogy ne okozzak csalódást! I'll do my best! Mindig is az Igazság szolgálatában akartam állni, segíteni a bajba jutottakon, nemes eszméket képviselni, jó útra téríteni az eltévedt fekete bárányokat - tettem hozzá rögtön, őszinte lelkesedéssel és csillogó szemekkel. Igen, alig vártam már, hogy olyasmit tegyek a céh keretein belül is, amivel segítek másoknak. Együtt, a többiekkel. Miss Hinarival, miss Shizukával, Miss Szophieval, Miss Himével és mindenki mással.
- Ez független attól, hogy erős vagy-e vagy sem. Nekünk férfiaknak kötelességünk megóvni titeket a bajtól így is-úgy is. Én nem fölötted állok, hanem melletted, Miss Szophie. Vagy akár alattad is, de akkor meg még inkább az a dolgom, hogy megvédjem az úrnőmet - kacsintottam rá. Igaz ki tudnék szaladni a világból, mikor ilyet hallok, ez az emancipáció nevű dolog teljesen elrontja a lányokat. Tessék már hagyni, hogy jól érezzük magunkat, ti meg élvezzétek, hogy egy erős férfi megóv titeket. Olyan nagy kérés ez? Na ugye, hogy nem?
Ebben a pillanatban azonban arra figyeltem fel, hogy a lány lábai felmondják a szolgálatot, úgyhogy gyorsan cselekednem kellett. Seperc alatt odaugrottam, hogy elkapjam, így törékeny teste immár a kezeim között nyugodhatott, nem pedig a tér hideg kövezetén. Mégsem ignorálhatom az állapotát, csak rosszul van! Nem véletlen az a sápadtság.
- Look! Hey! Jól vagy? Bármire, akármire van szükséged, csak szólj! Oké? - szólongattam, hogy felhívjam magamra a figyelmét. Kicsit rázogattam is, de legfőképpen erősen és biztosan tartottam, hogy érezze a támaszt, amit adok neki - Mitől leszel jobban? Ha az olyasmi, amit megadhatok neked, boldogan megteszem, csak ne légy ilyen ijesztően sápadt, kérlek! - próbáltam életet lehelni belé fájdalmas arckifejezéssel. Van nálam étel, kulacs víz, ha kell leterítek egy lepedőt, ha kell, játszok vele, akármit megtettem volna azért, hogy jobban legyen.
- Hát, erre nincs jó válaszom, hehe ^^" - vallottam be nevetgélve - Viszont! Teljesen félreérted a szurkolás lényegét! A cheerleaderek hosszú órákat próbálnak nap-mint-nap, hogy a buzdításuk minél több erőt adjon! Rosszul érezném magam, ha az erőfeszítéseiket nem díjaznám azzal, hogy mindent beleadok a pályán. Tiszteletlenség lenne velük szemben! És igenis, erőt ad és segít, én már csak tudom! Biztos téged sem hagyna hidegen, ha egy tucat fess férfiú buzdítana
- próbáltam érvelni, hátha megérti. Persze minek is magyarázok én, egy lány ezt nem érheti. Ő csak áldozatnak látja magát, addig mindenképp, amíg ki nem próbálta rendesen. Pedig ez egy sportág önmagában is, segít karbantartani az alakod, és népszerű is leszel, és egy csapat sportoló srác lesz hálás neked. Nem is értem, miért nem tolonganak az iskolákban, meg az egyesületeknél Ha lenne fiúknak is, én biztosan ott lennék!- Well... yes. Miss Hinari volt olyan kedves, hogy a soraitok közé fogadott, pedig azt hiszem nem is keltettem rá olyan jó benyomást ^^" - néztem félre kissé elpirulva, és zavaromban a szám szélét kapargattam, ahogy mindig - De mindent meg fogok tenni, hogy ne okozzak csalódást! I'll do my best! Mindig is az Igazság szolgálatában akartam állni, segíteni a bajba jutottakon, nemes eszméket képviselni, jó útra téríteni az eltévedt fekete bárányokat - tettem hozzá rögtön, őszinte lelkesedéssel és csillogó szemekkel. Igen, alig vártam már, hogy olyasmit tegyek a céh keretein belül is, amivel segítek másoknak. Együtt, a többiekkel. Miss Hinarival, miss Shizukával, Miss Szophieval, Miss Himével és mindenki mással.
- Ez független attól, hogy erős vagy-e vagy sem. Nekünk férfiaknak kötelességünk megóvni titeket a bajtól így is-úgy is. Én nem fölötted állok, hanem melletted, Miss Szophie. Vagy akár alattad is, de akkor meg még inkább az a dolgom, hogy megvédjem az úrnőmet
- kacsintottam rá. Igaz ki tudnék szaladni a világból, mikor ilyet hallok, ez az emancipáció nevű dolog teljesen elrontja a lányokat. Tessék már hagyni, hogy jól érezzük magunkat, ti meg élvezzétek, hogy egy erős férfi megóv titeket. Olyan nagy kérés ez? Na ugye, hogy nem? Ebben a pillanatban azonban arra figyeltem fel, hogy a lány lábai felmondják a szolgálatot, úgyhogy gyorsan cselekednem kellett. Seperc alatt odaugrottam, hogy elkapjam, így törékeny teste immár a kezeim között nyugodhatott, nem pedig a tér hideg kövezetén. Mégsem ignorálhatom az állapotát, csak rosszul van! Nem véletlen az a sápadtság.
- Look! Hey! Jól vagy? Bármire, akármire van szükséged, csak szólj! Oké? - szólongattam, hogy felhívjam magamra a figyelmét. Kicsit rázogattam is, de legfőképpen erősen és biztosan tartottam, hogy érezze a támaszt, amit adok neki - Mitől leszel jobban? Ha az olyasmi, amit megadhatok neked, boldogan megteszem, csak ne légy ilyen ijesztően sápadt, kérlek! - próbáltam életet lehelni belé fájdalmas arckifejezéssel. Van nálam étel, kulacs víz, ha kell leterítek egy lepedőt, ha kell, játszok vele, akármit megtettem volna azért, hogy jobban legyen.
Silver- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 430
Join date : 2014. Aug. 13.
Karakterlap
Szint: 31
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: Game
by Szophie Csüt. Dec. 25 2014, 22:20
Anélkül kell mindent beleadnod. Megcsóváltam a fejem. Inkább nem is vitatkozom vele tovább, úgysem fog egyezni a véleményünk. És ehhez az egészhez igazából nincs energiám sem.
- Igazából nem is vagyok egy szurkoló típus. - legyintettem. - A kis baráti közösségben persze, megengedhettem magamnak némi idétlenséget.. De azért.. hümm.. nem. Nem az én pályám ez. - ráztam meg tagadóan a fejem.
- De. Hidegen hagyna. - szűrtem hidegen a fogaim között. Nem is akartam férfiakra gondolni olyan értelemben. Egyre pedig különösen nem.
- Nocsak.. Mit rontottál el? - érdeklődtem, továbbra is megpróbálva fenn tartani egy értelmes beszélgetés kereteit. Már ameddig sikerült.
- És mégis mi történt veled, hogy ilyen elhatározás született a fejedben? - kérdeztem, és majdhogynem tényleg érdekelt. - A gyerekkori mesék voltak rád ilyen hatással, lovag-san? - kuncogtam, habár korántsem volt ez a megnyilvánulás őszinte, és nem is törekedtem arra, hogy úgy tűnjön.
- És ha az úrnőd azt parancsolja, hogy ne védd meg? Ha mást vár el tőled? - kérdeztem, csöppnyit gyanakodva. Habár tényleg léteznek olyanok, akiknek elég csak annyi fizetség, hogy szolgálhatnak. Sosem értettem ezt, habár hasznosnak sem tartottam. A tisztelet érzését nehezebb irányítani, mint a becsvágyat és hasonlókat. Ez túl tiszta érzés az eszközeimhez. Habár egészen értelmetlennek is tartom. Ez a világ a hozzá hasonló emberekkel nem kegyes.. Annak a kora már leáldozott.
- Egyébként.. úrnődnek tekintesz? - kérdeztem, habár jobb esetben ez egyértelmű dolog, egy megerősítés csak mélyíti az ilyen jellegű viszonyt.
Aztán persze elég volt pár mondata ahhoz, hogy minden, amit a beszélgetéssel pont el kívántam felejteni, újra felszínre törjön, és összeroppantson.
Jól esett, ahogy megtart. Megöleltem, és az egész súlyommal rá dőltem, arcomat pedig a nyakába temettem, elbújva ezzel a világ elől. Most ezzel tudott a legjobban segíteni. És habár azt nem adhatta meg, amire igazán szükségem volt, ez is épp elégnek bizonyult.
- Csak egy kicsit.. - nyöszörögtem, és próbáltam elfojtani a fel-feltörekvő sírás kényszerét. Nem szabadna ennyire elgyengülnöm. Főleg egy idegen előtt.
- Azután majd.. majd játsszunk! Jó?
Vezér mindeközben magatehetetlenül a háttérbe húzódott, ám aggódva figyelte gazdáját, és bizalmatlanul a kardforgatót.
- Igazából nem is vagyok egy szurkoló típus. - legyintettem. - A kis baráti közösségben persze, megengedhettem magamnak némi idétlenséget.. De azért.. hümm.. nem. Nem az én pályám ez. - ráztam meg tagadóan a fejem.
- De. Hidegen hagyna. - szűrtem hidegen a fogaim között. Nem is akartam férfiakra gondolni olyan értelemben. Egyre pedig különösen nem.
- Nocsak.. Mit rontottál el? - érdeklődtem, továbbra is megpróbálva fenn tartani egy értelmes beszélgetés kereteit. Már ameddig sikerült.
- És mégis mi történt veled, hogy ilyen elhatározás született a fejedben? - kérdeztem, és majdhogynem tényleg érdekelt. - A gyerekkori mesék voltak rád ilyen hatással, lovag-san? - kuncogtam, habár korántsem volt ez a megnyilvánulás őszinte, és nem is törekedtem arra, hogy úgy tűnjön.
- És ha az úrnőd azt parancsolja, hogy ne védd meg? Ha mást vár el tőled? - kérdeztem, csöppnyit gyanakodva. Habár tényleg léteznek olyanok, akiknek elég csak annyi fizetség, hogy szolgálhatnak. Sosem értettem ezt, habár hasznosnak sem tartottam. A tisztelet érzését nehezebb irányítani, mint a becsvágyat és hasonlókat. Ez túl tiszta érzés az eszközeimhez. Habár egészen értelmetlennek is tartom. Ez a világ a hozzá hasonló emberekkel nem kegyes.. Annak a kora már leáldozott.
- Egyébként.. úrnődnek tekintesz? - kérdeztem, habár jobb esetben ez egyértelmű dolog, egy megerősítés csak mélyíti az ilyen jellegű viszonyt.
Aztán persze elég volt pár mondata ahhoz, hogy minden, amit a beszélgetéssel pont el kívántam felejteni, újra felszínre törjön, és összeroppantson.
Jól esett, ahogy megtart. Megöleltem, és az egész súlyommal rá dőltem, arcomat pedig a nyakába temettem, elbújva ezzel a világ elől. Most ezzel tudott a legjobban segíteni. És habár azt nem adhatta meg, amire igazán szükségem volt, ez is épp elégnek bizonyult.
- Csak egy kicsit.. - nyöszörögtem, és próbáltam elfojtani a fel-feltörekvő sírás kényszerét. Nem szabadna ennyire elgyengülnöm. Főleg egy idegen előtt.
- Azután majd.. majd játsszunk! Jó?
Vezér mindeközben magatehetetlenül a háttérbe húzódott, ám aggódva figyelte gazdáját, és bizalmatlanul a kardforgatót.
_________________
Szophie- Árnyharcos
- Hozzászólások száma : 2853
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 28
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Vörös
Céh: -
Re: Game
by Silver Pént. Dec. 26 2014, 16:09
Hát.. ha nem, hát nem. Így is eleget erőltettem már a témát, most már itt volt az ideje abbahagyni. Azért kár az elvesztegetett tehetségért, de ezerszer láttam már ilyet. Nem egy, nem két osztály- vagy évfolyamtársam adta fel az ígéretes sportkarrierjét, hogy másfajta álmokat üldözzön. Jogászi vagy orvosi pálya, zenélés, edzősködés, családi vállalkozások, megannyi dolgot láttam, tapasztaltam azok alatt az évek alatt. S én, aki nem így képzelte el az életét, hanem a pályákon, annak sem adathatott meg végül az ajándék. Helyette ilyen ócska játékokkal játszhatok, de azok után, hogy itt bennragadtam, talán már ezek sem lesznek ott számomra.
- Well... to be honest... kicsit... ügyetlen voltam. Lámpalázas, hehe ^^" - feleltem a kérdésére. Inkább nem részleteztem, hogy mi minden volt a számlámon, egy része ciki volt, mint a pohár feldöntése a kúlos jelenetem közepette, más hallatán meg lehet megfojtana
Még úgy is, hogy nem az én hibám volt 
- Csak... örömet okoz, ha segíthetek másokon. That's all - vakartam tovább a tarkómat lelkesen, kerülve a szemkontaktust. Hülyének néz. That's for sure. Elég volt hallani az erőltetett kuncogását - Tán te nem ezért vagy a Justice League tagja? - szegeztem neki a hirtelen kérdést, lehet egy kicsit szemrehányóan is sikerült a tónus. Azért bosszantott, hogy az ideáimat nevetségesnek találják >.> Kit ne bosszantana?
- Nincs miért annak tekintenem téged. Tán szeretnéd, ha az lennél a szememben, Milady? És akkor mit várnál el tőlem, ha nem azt, hogy megvédjelek? - kérdezgettem, most már száműzve a különös érzelmeket a hangomból. Maradt az érdeklődés, a vágy a megismerésre. Talán egy hercegnő-típussal futottam össze? Furcsa, nem látszott annak a múltkor. Ahogy ilyen esetlen, törékeny Little Missnek se tűnt, de a váratlan összezuhanása láttán muszáj volt cselekednem. Kicsit ostobán éreztem magam, az egész jelenet olyan cheesy volt kívülről nézve, mintha haldokolna a karjaimba omló leány. Ettől függetlenül megviselt volt és gyenge, nekem pedig most az volt a dolgom, hogy támaszaként szolgáljak, amíg össze nem szedi magát. Könnyű volt, teste pedig forró. Pedig nem lehetett lázas.
- Ameddig csak szeretnéd - reagáltam a nyöszörgésére, és egy kicsit változtatva a fogásomon felszabadítottam az egyik kezem, hogy kicsit simogathassam a fejét és ringathassam - Ha attól rendbe jössz, akkor szívesen játszom veled - csitítgattam tovább. Ez így elég különösen hangzott, elég sok leány felpofozna a mondatért, azt hiszem. Viszont én még nem is tudtam, hogy Miss Szophie mit szeretne játszani. Alighanem ezt is meg fogom tudni időben.
- Well... to be honest... kicsit... ügyetlen voltam. Lámpalázas, hehe ^^" - feleltem a kérdésére. Inkább nem részleteztem, hogy mi minden volt a számlámon, egy része ciki volt, mint a pohár feldöntése a kúlos jelenetem közepette, más hallatán meg lehet megfojtana
Még úgy is, hogy nem az én hibám volt - Csak... örömet okoz, ha segíthetek másokon. That's all - vakartam tovább a tarkómat lelkesen, kerülve a szemkontaktust. Hülyének néz. That's for sure. Elég volt hallani az erőltetett kuncogását - Tán te nem ezért vagy a Justice League tagja? - szegeztem neki a hirtelen kérdést, lehet egy kicsit szemrehányóan is sikerült a tónus. Azért bosszantott, hogy az ideáimat nevetségesnek találják >.> Kit ne bosszantana?
- Nincs miért annak tekintenem téged. Tán szeretnéd, ha az lennél a szememben, Milady? És akkor mit várnál el tőlem, ha nem azt, hogy megvédjelek? - kérdezgettem, most már száműzve a különös érzelmeket a hangomból. Maradt az érdeklődés, a vágy a megismerésre. Talán egy hercegnő-típussal futottam össze? Furcsa, nem látszott annak a múltkor. Ahogy ilyen esetlen, törékeny Little Missnek se tűnt, de a váratlan összezuhanása láttán muszáj volt cselekednem. Kicsit ostobán éreztem magam, az egész jelenet olyan cheesy volt kívülről nézve, mintha haldokolna a karjaimba omló leány. Ettől függetlenül megviselt volt és gyenge, nekem pedig most az volt a dolgom, hogy támaszaként szolgáljak, amíg össze nem szedi magát. Könnyű volt, teste pedig forró. Pedig nem lehetett lázas.
- Ameddig csak szeretnéd - reagáltam a nyöszörgésére, és egy kicsit változtatva a fogásomon felszabadítottam az egyik kezem, hogy kicsit simogathassam a fejét és ringathassam - Ha attól rendbe jössz, akkor szívesen játszom veled - csitítgattam tovább. Ez így elég különösen hangzott, elég sok leány felpofozna a mondatért, azt hiszem. Viszont én még nem is tudtam, hogy Miss Szophie mit szeretne játszani. Alighanem ezt is meg fogom tudni időben.
Silver- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 430
Join date : 2014. Aug. 13.
Karakterlap
Szint: 31
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: Game
by Szophie Pént. Dec. 26 2014, 23:23
Holmi ügyetlenséggel és lámpalázzal jobb esetben nem keltesz ellenszenvet senkiben, sőt. Persze ismerem valamilyen szinten a helyzetet, hisz sok esetben engem is elkerült a szerencse, mindaddig, míg nem lett akrobatika jártasságom. És hát.. még most is. Tehát igazán elmondhatom, hogy valahol meg tudom érteni a helyzetét. Na meg hát Hinari... Szerencsésnek tartom magam, hogy akkor ismerkedtem meg vele, amikor. Mert most már nem biztos, hogy képes lennék vele olyan viszont ápolni, mint ami közöttünk van. Valljuk be, a legjobb barátom. Viszont ehhez kellett a kutyás bohóckodása is, meg a mackós. Azok nélkül csak a komoly őt ismerném, amit pedig nem biztos, hogy mélyebben meg akarnék ismerni. És tévesen nem kedvelném.
- Nos.. nem okoz örömet. És nem akárkinek. Inkább a lemaradott játékosoknak szeretek segítséget adni, hogy el tudjanak valamerre indulni. Mondhatjuk úgy is.. mindig a kisebbség felé vonzódom. Ha valaki gyámoltalan, gyenge, látom rajta, hogy szüksége van rám, és más nem pátyolgatja, más nem hajlandó neki segíteni.. Akkor odamegyek hozzá,kapcsolatot alakítok ki vele, és én segítek. Meg persze másokat sem hagyok meghalni magam mellett. Embereket. Játék által generált lényekkel nem foglalkozom. - hozzátehetném azt is, hogy úgy amúgy nem érdekel az emberek halála sem, ha nem a közvetlen közelemben történik, vagy miattam. De ezzel nem hiszem, hogy jó benyomást keltenék benne.
- Egyébként a céhben a helyem.. nos.. fogalmam sincs, hogy kerülök oda, az az igazság. Engem mindenfajta szűrés nélkül felvettek, sőt... úgy toboroztak. Egy rövidke kis beszélgetés után már céhtag is voltam. Azt a beszélgetést sem a vezérrel tettem.. Azóta pedig senkinek eszébe sem jutott kirúgni. ^^" - ez így igaz. Pedig még okuk is lehetne rá. Persze nem hinném, hogy Hinari csak úgy kirúgna. Ahhoz túl jó a viszonyunk. Viszont hogy a többiek miért tűrnek meg engem, az kérdéses.. Hisz semmi okuk nincs rá. És még nem is ismernek igazán.
- Te mondtad az előbb, hogy.. hümm.. akár alattam is. - dobtam vissza neki a kérdést, hogy vajon mi oka is lenne alattam szolgálni, és az úrnőjeként tekinteni rám.
- Szeretném. És első körben azt várnám el, hogy játsszunk és beszélgessünk. - újabb halovány mosolyt küldtem felé, miközben már stílusban majdhogynem teljesen szokásos formámat sikerült hoznom. Azt, akit megismert. És azt, akit véleményem szerint látni akar. Mint ahogy mindenki más is.. Pedig ha tudnák, milyen nehéz is ez. Csöppet sem takarva, felsóhajtottam.
Ezek után hosszú-hosszú percekig maradtunk úgy, csendesen, és én ezért egészen rosszul éreztem magam. Végül, amikor úgy éreztem, elég erőt gyűjtöttem ahhoz, hogy lábra tudjak állni, felkeltem. Kábán pislogtam felé, de azért fejemben már a játéknak álcázott harc járt.
- Igazából.. boldoggá tennél vele, ha megmutathatnám, hogy képes vagyok eltalálni téged. Játsszuk azt, hogy én vagyok a gonosz sárkány, te a lovag, Vezér pedig a megmentendő hercegnő. - néztem rá farkasomra. A pet pedig csak elsápadt, és ez járt a fejében, hogy gazdája vajon tud-e Veronikáról. És hogy ha igen, akkor vajon megint női ruhában és parókával kell-e majd élnie, vagy elég lesz így maradnia.
Ellenkezni viszont nem mert. Ő is kapott az alkalmon, hogy gazdája kijelentette, boldog lesz a... sárkány szerepében. Egy harcban. Voltaképp ez már majdnem jó irány a fejlődésben... Majdnem.
- Nos.. nem okoz örömet. És nem akárkinek. Inkább a lemaradott játékosoknak szeretek segítséget adni, hogy el tudjanak valamerre indulni. Mondhatjuk úgy is.. mindig a kisebbség felé vonzódom. Ha valaki gyámoltalan, gyenge, látom rajta, hogy szüksége van rám, és más nem pátyolgatja, más nem hajlandó neki segíteni.. Akkor odamegyek hozzá,kapcsolatot alakítok ki vele, és én segítek. Meg persze másokat sem hagyok meghalni magam mellett. Embereket. Játék által generált lényekkel nem foglalkozom. - hozzátehetném azt is, hogy úgy amúgy nem érdekel az emberek halála sem, ha nem a közvetlen közelemben történik, vagy miattam. De ezzel nem hiszem, hogy jó benyomást keltenék benne.
- Egyébként a céhben a helyem.. nos.. fogalmam sincs, hogy kerülök oda, az az igazság. Engem mindenfajta szűrés nélkül felvettek, sőt... úgy toboroztak. Egy rövidke kis beszélgetés után már céhtag is voltam. Azt a beszélgetést sem a vezérrel tettem.. Azóta pedig senkinek eszébe sem jutott kirúgni. ^^" - ez így igaz. Pedig még okuk is lehetne rá. Persze nem hinném, hogy Hinari csak úgy kirúgna. Ahhoz túl jó a viszonyunk. Viszont hogy a többiek miért tűrnek meg engem, az kérdéses.. Hisz semmi okuk nincs rá. És még nem is ismernek igazán.
- Te mondtad az előbb, hogy.. hümm.. akár alattam is. - dobtam vissza neki a kérdést, hogy vajon mi oka is lenne alattam szolgálni, és az úrnőjeként tekinteni rám.
- Szeretném. És első körben azt várnám el, hogy játsszunk és beszélgessünk. - újabb halovány mosolyt küldtem felé, miközben már stílusban majdhogynem teljesen szokásos formámat sikerült hoznom. Azt, akit megismert. És azt, akit véleményem szerint látni akar. Mint ahogy mindenki más is.. Pedig ha tudnák, milyen nehéz is ez. Csöppet sem takarva, felsóhajtottam.
Ezek után hosszú-hosszú percekig maradtunk úgy, csendesen, és én ezért egészen rosszul éreztem magam. Végül, amikor úgy éreztem, elég erőt gyűjtöttem ahhoz, hogy lábra tudjak állni, felkeltem. Kábán pislogtam felé, de azért fejemben már a játéknak álcázott harc járt.
- Igazából.. boldoggá tennél vele, ha megmutathatnám, hogy képes vagyok eltalálni téged. Játsszuk azt, hogy én vagyok a gonosz sárkány, te a lovag, Vezér pedig a megmentendő hercegnő. - néztem rá farkasomra. A pet pedig csak elsápadt, és ez járt a fejében, hogy gazdája vajon tud-e Veronikáról. És hogy ha igen, akkor vajon megint női ruhában és parókával kell-e majd élnie, vagy elég lesz így maradnia.
Ellenkezni viszont nem mert. Ő is kapott az alkalmon, hogy gazdája kijelentette, boldog lesz a... sárkány szerepében. Egy harcban. Voltaképp ez már majdnem jó irány a fejlődésben... Majdnem.
_________________
Szophie- Árnyharcos
- Hozzászólások száma : 2853
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 28
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Vörös
Céh: -
Re: Game
by Silver Vas. Dec. 28 2014, 18:56
- Ha segítesz a gyengéknek és elesetteknek, akkor az égvilágon senkinek sem lehet oka arra, hogy kirúgjon - biztattam, mert hát eléggé negatívnak hangzott, amit a Miss mondott. Ilyen emberekre pedig komoly szükség van, nagyon kedves dolog volt tőle, hogy azokon segít, akiken más nem tenné. Igaz, nem is gondoltam bele, hogy vajon kik lehetnek azok, akiken senki sem szeretne segíteni, és talán jobb is volt így, mielőtt esetleg különös konklúziókra jutottam volna.
- Ahhoz bizony ki kell érdemelned a respectem, Miss Szophie - intettem óvatosságra az ujjammal. Nem olyan egyszerű az, hogy én valakit szolgáljak, az úrnőmet én választom meg, olyan lovag vagyok. És jelen pillanatban nem éreztem magam elkötelezett, hű csatlósának. Ha így halad, és továbbra is jó benyomást tesz rám, akkor viszont melléje szegődhetek. Miért is ne? A szerepjáték az életem :3
- És amúgy..... mi mindent értesz játék alatt? ^^" - kérdeztem szokás szerint a szám szélét kapirgálva a mutatóujjammal. Mert hát játék így, játék úgy, de abba elég sok minden belefér, és még nem tudom, hogy Miss Szophie mire is céloz pontosan játék alatt. Gyerekeset, tiniset, felnőtteset, esetlen kortalant? Gonoszat vagy ártatlant? Nem biztos, hogy mindenben benne lennék ám!
- Er... a fejedet végképp nem szeretném levágni, Miss Szophie ^^" - nevetgéltem zavaromban. Egészen elvetemült ötletnek tűnt, hogy a hercegnőt nézzem sárkánynak, a "sárkányt" pedig hercegnőnek - Valahogy azt hiszem, nem tudnék kellő erőbedobással küzdeni, hehe ^^" Nincs valami alternatíva? - kérdeztem reménykedve. Valahogy úgy kezdtem érezni magam, mint a kislány és a madara ellen, ahol csak nagy nehezen tudtunk megegyezni arról, hogy miképpen is akasszuk össze a bajszunkat, és nem is múlt el konfliktusok nélkül az a kicsavart párbajmód. Itt vajon bejönne, ha azt mondanám, az nyer, aki előbb talál háromszor?
- biztattam, mert hát eléggé negatívnak hangzott, amit a Miss mondott. Ilyen emberekre pedig komoly szükség van, nagyon kedves dolog volt tőle, hogy azokon segít, akiken más nem tenné. Igaz, nem is gondoltam bele, hogy vajon kik lehetnek azok, akiken senki sem szeretne segíteni, és talán jobb is volt így, mielőtt esetleg különös konklúziókra jutottam volna.- Ahhoz bizony ki kell érdemelned a respectem, Miss Szophie - intettem óvatosságra az ujjammal. Nem olyan egyszerű az, hogy én valakit szolgáljak, az úrnőmet én választom meg, olyan lovag vagyok. És jelen pillanatban nem éreztem magam elkötelezett, hű csatlósának. Ha így halad, és továbbra is jó benyomást tesz rám, akkor viszont melléje szegődhetek. Miért is ne? A szerepjáték az életem :3
- És amúgy..... mi mindent értesz játék alatt? ^^" - kérdeztem szokás szerint a szám szélét kapirgálva a mutatóujjammal. Mert hát játék így, játék úgy, de abba elég sok minden belefér, és még nem tudom, hogy Miss Szophie mire is céloz pontosan játék alatt. Gyerekeset, tiniset, felnőtteset, esetlen kortalant? Gonoszat vagy ártatlant? Nem biztos, hogy mindenben benne lennék ám!
- Er... a fejedet végképp nem szeretném levágni, Miss Szophie ^^" - nevetgéltem zavaromban. Egészen elvetemült ötletnek tűnt, hogy a hercegnőt nézzem sárkánynak, a "sárkányt" pedig hercegnőnek - Valahogy azt hiszem, nem tudnék kellő erőbedobással küzdeni, hehe ^^" Nincs valami alternatíva? - kérdeztem reménykedve. Valahogy úgy kezdtem érezni magam, mint a kislány és a madara ellen, ahol csak nagy nehezen tudtunk megegyezni arról, hogy miképpen is akasszuk össze a bajszunkat, és nem is múlt el konfliktusok nélkül az a kicsavart párbajmód. Itt vajon bejönne, ha azt mondanám, az nyer, aki előbb talál háromszor?
Silver- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 430
Join date : 2014. Aug. 13.
Karakterlap
Szint: 31
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: Game
by Szophie Vas. Dec. 28 2014, 21:28
Bólintottam. Igen, Ozirisz is hasonlókat mondott annak idején.
- Hát... Igaz, ami igaz, voltaképp most már nehéz is lenne megválni egy-egy céhtagtól szerintem. Mármint.. mi olyanok vagyunk, mint egy nagy család. Azt hiszem.. - na és ki a fekete bárány? Na ki? Nos.. én nem tudom. ^^"
- Hümmhümm.. Érdekes vagy. - véleményeztem a fiút. Ő meg döntse el, hogy ezt jó vagy rossz értelemben mondom-e. Még én sem tudom. De az biztos, hogy érdekes. Legalább annyira, hogy körülötte forogjanak a gondolataim. Az pedig jó, nemde? Figyelemelterelésnek legalább hasznos. Már ameddig nem beszél olyan sületlenségeket, amikkel akaratlanul belegázol a lelkembe. Amit persze hamarosan meg is tett. Jó, persze, utána segített megnyugodni. Szóval az állás 1-1.
- Hát.. - gondoltam bele. - Voltaképp akármit. - közöltem aztán vállat vonva. - A játékban pont az a jó, hogy akármit érthetünk alatta. Tényleg. - magyaráztam.
- Hümm.. Pedig örülék neki, ha megpróbálkoznál vele. Biztos érdekes lenne. - fejemben megjelent, ahogy fej nélkül futkározok, mert még van HP-m, csak hát.. fejem nincs. Aztán egyszer csak elkezd visszanőni... Vicces lenne. Azt hiszem. Na persze megfogadtam, hogy egy kicsit komolyabb leszek mostantól, de ő még a régi Szophiet ismerte meg. És nem akarom olyan gyorsan ezt a változást. Tehát egy ilyen kis képzelgés még simán belefér. A vidám mosoly így is hiányzik az arcomról, amitől igazán szophies volt minden.
- Na ne mááár.. Nem azt mondtad, hogy segítsz? Ha engem ez tesz boldoggá, akkor sem? - győzködtem, le-le konyuló szájjal.
- És mikor tudnál kellő erőbedobást alkalmazni? - kérdeztem aztán, hogy megfelelő kompromisszumot tudjunk szülni.
- Hát... Igaz, ami igaz, voltaképp most már nehéz is lenne megválni egy-egy céhtagtól szerintem. Mármint.. mi olyanok vagyunk, mint egy nagy család. Azt hiszem.. - na és ki a fekete bárány? Na ki? Nos.. én nem tudom. ^^"
- Hümmhümm.. Érdekes vagy. - véleményeztem a fiút. Ő meg döntse el, hogy ezt jó vagy rossz értelemben mondom-e. Még én sem tudom. De az biztos, hogy érdekes. Legalább annyira, hogy körülötte forogjanak a gondolataim. Az pedig jó, nemde? Figyelemelterelésnek legalább hasznos. Már ameddig nem beszél olyan sületlenségeket, amikkel akaratlanul belegázol a lelkembe. Amit persze hamarosan meg is tett. Jó, persze, utána segített megnyugodni. Szóval az állás 1-1.
- Hát.. - gondoltam bele. - Voltaképp akármit. - közöltem aztán vállat vonva. - A játékban pont az a jó, hogy akármit érthetünk alatta. Tényleg. - magyaráztam.
- Hümm.. Pedig örülék neki, ha megpróbálkoznál vele. Biztos érdekes lenne. - fejemben megjelent, ahogy fej nélkül futkározok, mert még van HP-m, csak hát.. fejem nincs. Aztán egyszer csak elkezd visszanőni... Vicces lenne. Azt hiszem. Na persze megfogadtam, hogy egy kicsit komolyabb leszek mostantól, de ő még a régi Szophiet ismerte meg. És nem akarom olyan gyorsan ezt a változást. Tehát egy ilyen kis képzelgés még simán belefér. A vidám mosoly így is hiányzik az arcomról, amitől igazán szophies volt minden.
- Na ne mááár.. Nem azt mondtad, hogy segítsz? Ha engem ez tesz boldoggá, akkor sem? - győzködtem, le-le konyuló szájjal.
- És mikor tudnál kellő erőbedobást alkalmazni? - kérdeztem aztán, hogy megfelelő kompromisszumot tudjunk szülni.
_________________
Szophie- Árnyharcos
- Hozzászólások száma : 2853
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 28
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Vörös
Céh: -
Re: Game
by Silver Szomb. Jan. 03 2015, 16:40
- I wonder if... mármint, hogy egyszer majd én is beilleszkedhetek ebbe a nagy családba - mosolyodtam el, elvégre szívmelengető volt hallani ezeket a szavakat és belegondolni, hogy lehetek én is a részese. Régen volt már az, amikor "családom" volt, sokat jártam a szólósok ösvényén azóta, és azt hiszem, talán egy kicsit bele is fáradtam abba, hogy vagy egyedül, magányos farkasként küzdöttem magam át az akadályokon, vagy állandóan változó társakkal. Jót fog tenni az, hogy megállapodhattam végre egy helyen... at least I hope so.
- Szóval... te bármire kapható vagy, ha az játék? Bármire?
- engedtem meg magamnak egy kis szemtelenséget, hasonló módon beszélve, mint ő, de aztán egy szimpla barátságos mosollyal biztosítottam róla, hogy még véletlenül sem kell félreértenie. Nem tudom, de nekem olykor segít az, ha egy kicsit rám ijesztenek, aztán feloldódhatok, és az segít oldódni úgy általánosságban is. Aztán ki tudja, hogy nála ezzel elérhetek-e valami célt? Tény, hogy nem volt jó formában Miss Szophie, én pedig segíteni szerettem volna ezen.
- I'm sorry... egy lány ellen képtelen vagyok komolyan küzdeni. No matter what... Miss Hinari is próbára tett, vele például úgy egyeztünk meg, hogy mögé kerüléssel diadalmaskodhatok ^^" - válaszoltam a fejemet lehajtva kissé, már csak azért is, mert az arcomra kúszó enyhe pírt is tudtam így palástolni. Akárhányszor eszembe jut, hogy ott mi történt, elfog ez a furcsa emlék, ami kivetül a tenyereimre
- Én szeretném, ha mégis te lennél a hercegnő. Aki barátságot kötött a sárkánnyal... és megpróbál megállítani abban, hogy levágjam az összes fejét - intettem Miss Szophie társa felé az egy szem fejemmel - Legyen háromfejű, vagyis ha háromszor felvillan a lila fal, mielőtt sárgába viszitek az életem, akkor elrabolom a hercegnőt, és azt teszek vele, amit akarok - ajánlottam az én verziómat, kíváncsian, hogy akkor most ők vajon belemennek-e egy hasonló párbajba, vagy itt is hosszú tárgyalások folyamán fogunk végül megegyezni valami olyasmiről, ami nekem kifejezetten hátrányos
- Szóval... te bármire kapható vagy, ha az játék? Bármire?
- engedtem meg magamnak egy kis szemtelenséget, hasonló módon beszélve, mint ő, de aztán egy szimpla barátságos mosollyal biztosítottam róla, hogy még véletlenül sem kell félreértenie. Nem tudom, de nekem olykor segít az, ha egy kicsit rám ijesztenek, aztán feloldódhatok, és az segít oldódni úgy általánosságban is. Aztán ki tudja, hogy nála ezzel elérhetek-e valami célt? Tény, hogy nem volt jó formában Miss Szophie, én pedig segíteni szerettem volna ezen.- I'm sorry... egy lány ellen képtelen vagyok komolyan küzdeni. No matter what... Miss Hinari is próbára tett, vele például úgy egyeztünk meg, hogy mögé kerüléssel diadalmaskodhatok ^^" - válaszoltam a fejemet lehajtva kissé, már csak azért is, mert az arcomra kúszó enyhe pírt is tudtam így palástolni. Akárhányszor eszembe jut, hogy ott mi történt, elfog ez a furcsa emlék, ami kivetül a tenyereimre
- Én szeretném, ha mégis te lennél a hercegnő. Aki barátságot kötött a sárkánnyal... és megpróbál megállítani abban, hogy levágjam az összes fejét - intettem Miss Szophie társa felé az egy szem fejemmel - Legyen háromfejű, vagyis ha háromszor felvillan a lila fal, mielőtt sárgába viszitek az életem, akkor elrabolom a hercegnőt, és azt teszek vele, amit akarok
- ajánlottam az én verziómat, kíváncsian, hogy akkor most ők vajon belemennek-e egy hasonló párbajba, vagy itt is hosszú tárgyalások folyamán fogunk végül megegyezni valami olyasmiről, ami nekem kifejezetten hátrányos
Silver- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 430
Join date : 2014. Aug. 13.
Karakterlap
Szint: 31
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: Game
by Szophie Szomb. Jan. 03 2015, 23:32
- Szerintem befogsz, majd meglátod. - mosolyogtam rá biztatóan, amennyire csak az erőmből és állapotomból tellett. - Elég könnyen befogadunk akárkit. Mármint.. Ha már céhtag. Közvetlenek a többiek is, meg minden. - bólogattam magam elé, megpróbálva megfogalmazni a véleményemet. Nem nagy sikerrel. Ami azt illeti, nem is ápolok komolyabb kapcsolatot a céhtagok nagy részével, úgyhogy nem értem, miért pont én beszélek családról, meg hasonlók. De tényleg így érzem. Kivéve Shizukát. Őt valahogy tavaly óta sem sikerült elfogadnom céhtagnak, és hajlamos vagyok elfeledkezni róla. Még véletlenül is alig-alig futunk össze a céhházban, akkor is maximum köszönés szintjén. És nem is érzem szükségét, hogy ezt a kapcsolatot elmélyítsük. Ahogy Yuichivel sem. Talán Aival akarok mélyebben megismerkedni még.. Ezt már megfogadtam régen.
- Igen, bármire. - válaszoltam teljesen komoly arckifejezéssel, nem értve az ő arcára ragadt különös vigyort. Most ezen mit kell ilyen fejet vágni? O.o A játék az játék. Akármilyen értelemben is.
- Értem. - jegyeztem meg a szám szélét rágogatva. - Velem is megegyezhetsz ilyesmiben. Persze, hisz a játék lényege az ez. - magyaráztam faarccal.
- Benne vagyok. - bólintottam rá rögtön az ötletére. - Viszont! - koppintottam aztán rá az orrára. - Ez nekem nem megfelelő alku! A sárkánynak az életem és páncélom összességével arányos feje lesz. A sebzésedhez mérten. Szerintem így igazságos, és ha már lovagot szeretnél játszani... - az ő fegyverkezelésével és gyorsaságával a három fejjel esélyem sem lenne. Így is csak örülhetek, ha nagy ritkán eltalálom, míg ő biztos találattal indul ellenünk. Legalábbis a mocsaras eset után nagyon valószínű, hogy jóval nagyobb a fegyverkezelése, mint a miénk. Ha nem is biztosan talál, azért.. nagy eséllyel. Mert ügyes, na. Ellenben velem. Velünk. Mi meg csak a sebzésünkben bízhatunk.
- Cserébe teljesen leviszem az életed. - noh és így olyan, mintha párbajoznánk, csak ő helyettem Vezért ütögeti. Ha csak ennyi kell neki a kompromisszumhoz. Én pedig játszhatok, és gyakorolhatok. És talán meg is mutathatok neki valamit.. Remélem.
- Igen, bármire. - válaszoltam teljesen komoly arckifejezéssel, nem értve az ő arcára ragadt különös vigyort. Most ezen mit kell ilyen fejet vágni? O.o A játék az játék. Akármilyen értelemben is.
- Értem. - jegyeztem meg a szám szélét rágogatva. - Velem is megegyezhetsz ilyesmiben. Persze, hisz a játék lényege az ez. - magyaráztam faarccal.
- Benne vagyok. - bólintottam rá rögtön az ötletére. - Viszont! - koppintottam aztán rá az orrára. - Ez nekem nem megfelelő alku! A sárkánynak az életem és páncélom összességével arányos feje lesz. A sebzésedhez mérten. Szerintem így igazságos, és ha már lovagot szeretnél játszani... - az ő fegyverkezelésével és gyorsaságával a három fejjel esélyem sem lenne. Így is csak örülhetek, ha nagy ritkán eltalálom, míg ő biztos találattal indul ellenünk. Legalábbis a mocsaras eset után nagyon valószínű, hogy jóval nagyobb a fegyverkezelése, mint a miénk. Ha nem is biztosan talál, azért.. nagy eséllyel. Mert ügyes, na. Ellenben velem. Velünk. Mi meg csak a sebzésünkben bízhatunk.
- Cserébe teljesen leviszem az életed. - noh és így olyan, mintha párbajoznánk, csak ő helyettem Vezért ütögeti. Ha csak ennyi kell neki a kompromisszumhoz.
Én pedig játszhatok, és gyakorolhatok. És talán meg is mutathatok neki valamit.. Remélem._________________
Szophie- Árnyharcos
- Hozzászólások száma : 2853
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 28
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Vörös
Céh: -
Re: Game
by Silver Pént. Jan. 09 2015, 17:14
Elmosolyodtam én is. Eddig nem volt miért megkérdőjeleznem a szavait, absolute positive volt az eddigi összes benyomásom a céhről. A céljaik pontosan illenek az enyéimhez, a kastély gyönyörű hely, és a tagok... Rég nem éreztem magam ilyen szerencsésnek. Lucky~!
- Alig várom, hogy a többieket is megismerjem! Miss Hime, Miss Hinari és te is mind nagyon kedvesek vagytok, ha mindenki ilyen barátságos, akkor nagyon vidám céh lehet a Justice League ^^ - reagáltam végül a szavaira. Szólt még pár dolog mellettük, amit nem tettem hozzá inkább, mert nem akartam félreértésbe keveredni, de ennyi csinos leány között éldegélni minden férfiú álma. Én is szeretném, ha az Igazság Liga angyalai megmentenének Vajon vannak más fiúk is a céhben?
Szemtelenkedésemre az égvilágon semmi reaction nem érkezett, és nem is tudtam hová tenni, hogy most nem értette, nem akarta érteni, nem törődött vele, vagy ez azt jelzi, hogy meg van sértve... fogggalmam se volt. A fapofa előnyei, de én nem fogok abba a hibába beleesni, hogy túlgondolom vagy túlreagálom. Érdekes lány volt ez a Miss Szophie, de egyre inkább azon kaptam magam, hogy élvezem a vele való beszélgetést, sokkal inkább, mint mondjuk Miss Hime vagy Miss Hnari esetében. Előbbi annyira submissive és ártatlan volt, hogy nehezemre esett vele jól érezni magamat, folyton arra figyeltem, hogy ne csaljak ki belőle indokolatlan bocsánatkéréseket. Miss Hinari pedig bár sokat mosolygott, a visszafogottsága és a komolysága nagyon átütött a személyiségén, nem volt elég laza. Viszont Miss Szophie a mostani komorsága ellenére is játékos személyiségnek tűnt, és nagyon könnyű volt vele társalogni. Persze jóból is megárt a sok, így a koppintási kísérletét lefüleltem, lágyan megfogtam a kezét. Ez az én szokásom volt ˇ^ˇ
- És az mennyi fej? Nekem csak 35 sebzésem van - vallottam be. Tisztában voltam vele, hogy ez nem sok a szintemhez képest, de megvan az ára annak, ha valaki tankszerű szeretne lenni. Hiszen hogy nézne ki egy hős, ha papírból lenne? Nem jól. Mondjuk boldog nem voltam, mert ez pontosan ugyanaz a deal volt, mint Little Miss Shukaku esetében. Viszont volt egy nagyon fontos különbség kettejük között: Miss Szophieban megbíztam. Az Igazság őreként ő biztos nem verne át, szemben egy dús fantáziájú kislánnyal. Csakis ezért voltam hajlandó belemenni ebbe a harctípusba.
- Akkor hát... bent találkozunk. Good luck and have fun, Milady! - pöcköltem most meg én az ő homlokát, majd távolabb léptem és meghajoltam előtte, mielőtt besiettem volna az arénába. Bíztam benne, hogy meglesz nélkülem is erre a pár percre - Oh, és rád bízom az aréna belsejét, elvégre a ti kastélyotok! - szóltam még hátra, mielőtt eltűntem volna. Kíváncsi leszek, milyen terepen fogok királylányt menteni.
- Alig várom, hogy a többieket is megismerjem! Miss Hime, Miss Hinari és te is mind nagyon kedvesek vagytok, ha mindenki ilyen barátságos, akkor nagyon vidám céh lehet a Justice League ^^ - reagáltam végül a szavaira. Szólt még pár dolog mellettük, amit nem tettem hozzá inkább, mert nem akartam félreértésbe keveredni, de ennyi csinos leány között éldegélni minden férfiú álma. Én is szeretném, ha az Igazság Liga angyalai megmentenének
Vajon vannak más fiúk is a céhben?Szemtelenkedésemre az égvilágon semmi reaction nem érkezett, és nem is tudtam hová tenni, hogy most nem értette, nem akarta érteni, nem törődött vele, vagy ez azt jelzi, hogy meg van sértve... fogggalmam se volt. A fapofa előnyei, de én nem fogok abba a hibába beleesni, hogy túlgondolom vagy túlreagálom. Érdekes lány volt ez a Miss Szophie, de egyre inkább azon kaptam magam, hogy élvezem a vele való beszélgetést, sokkal inkább, mint mondjuk Miss Hime vagy Miss Hnari esetében. Előbbi annyira submissive és ártatlan volt, hogy nehezemre esett vele jól érezni magamat, folyton arra figyeltem, hogy ne csaljak ki belőle indokolatlan bocsánatkéréseket. Miss Hinari pedig bár sokat mosolygott, a visszafogottsága és a komolysága nagyon átütött a személyiségén, nem volt elég laza. Viszont Miss Szophie a mostani komorsága ellenére is játékos személyiségnek tűnt, és nagyon könnyű volt vele társalogni. Persze jóból is megárt a sok, így a koppintási kísérletét lefüleltem, lágyan megfogtam a kezét. Ez az én szokásom volt ˇ^ˇ
- És az mennyi fej? Nekem csak 35 sebzésem van
- vallottam be. Tisztában voltam vele, hogy ez nem sok a szintemhez képest, de megvan az ára annak, ha valaki tankszerű szeretne lenni. Hiszen hogy nézne ki egy hős, ha papírból lenne? Nem jól. Mondjuk boldog nem voltam, mert ez pontosan ugyanaz a deal volt, mint Little Miss Shukaku esetében. Viszont volt egy nagyon fontos különbség kettejük között: Miss Szophieban megbíztam. Az Igazság őreként ő biztos nem verne át, szemben egy dús fantáziájú kislánnyal. Csakis ezért voltam hajlandó belemenni ebbe a harctípusba.- Akkor hát... bent találkozunk. Good luck and have fun, Milady!
- pöcköltem most meg én az ő homlokát, majd távolabb léptem és meghajoltam előtte, mielőtt besiettem volna az arénába. Bíztam benne, hogy meglesz nélkülem is erre a pár percre - Oh, és rád bízom az aréna belsejét, elvégre a ti kastélyotok! - szóltam még hátra, mielőtt eltűntem volna. Kíváncsi leszek, milyen terepen fogok királylányt menteni.
Silver- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 430
Join date : 2014. Aug. 13.
Karakterlap
Szint: 31
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: Game
by Szophie Szomb. Jan. 10 2015, 22:38
- Vidám. - ismételtem meg a szót, kissé letörten. A céh maga biztosan.. Azt hiszem, ebben is kakukktojás vagyok, habár Hinariról és Oziriszről sem mondanám el, hogy maradéktalanul vidámak. Nem, nem azok. A többieket meg nem is ismerem igazán. Amit látok belőlük, az vidám. Na persze, amit belőlem látnak, sokszor az is vidám. Mindenesetre abban igaza van, hogy jó kis céh vagyunk. Ezzel nem tudok nem egyetérteni. De persze majd úgyis megtapasztalja. Még ha én nem is illek bele a képbe mindig..
Kedves és barátságos. Szóval így gondolja? Hümm, érdekes. Kíváncsi vagyok, vajon milyen kép él benne rólam, eltekintve attól, hogy pompommal a kezemben ugrándozok. Vajon a mostani viselkedésem mennyire más, mint amilyen egyébként lenne? Szerintem egészen önmagamat sikerült adni.. Mármint, akit megismert.
Megbíztam a fiúban, és abban, hogy amit mond, az igaz. Hisz mi oka lenne hazudni? Csakhogy megtudja az életpontjaimat? Ha valóban életre-halálra akarna játszani, ahhoz nem kell sárkány fejeket számolni. És hát.. céhtag is.
- Izé, öhmm.. Várjál.. Egy kis fejben számolás.>< - intettem türelemre, és rövid időre elmerültem a fejemben. Szóval huszonkilenc.. meg öt. Azz.. harmincnégy. Szorozva öttel, aazz.. százhetven. Mert harmincszor öt az százötven.. Akkor izéé, még hozzá a négyszer öt. Az annyi. És a páncél még, az úgy.. kétszázhuszonöt.. Azt osztani kell a harmincöttel..@_@ Százban megvan majdnem háromszor. Kétszázhúszban.. Hümm..
- Hatfejű lesz. - jelentettem ki végül rövid várakozás után büszkén. Az első hatfejű sárkány, akit valaha is láttam.
- Öhh, és izé.. A sárkány is támadhat, ugye? - kérdeztem aztán még rá, remélve, hogy a legnagyobb erősségemet, a petet, nem akarja elvenni tőlem. Az azért unfair lenne. És biztos vagyok benne, hogy Vezér sem menne bele. Habár mostanában erre azért nem vennék mérget. Olyan érzésem van, hogy a farkas mindenre igent mond, amit csak szeretnék. Mintha a kedvemben akarna járni, és ezzel felvidítani. Vagy hasonló. Most is csak ácsorog itt csendesen, ahogy általában, és biztos vagyok benne, hogy a fejében már egy sárkányruha jár, amibe szégyenszemre bújtatom.. És mégsem tiltakozik. Pedig elvárnám, hogy legalább csendesen megjegyezze nekem. Ez lenne a normális tőle. És mégsem teszi.
A pöckölése sikeresen betalált a homlokom közepére, míg az enyém előtte nem. No várj, ezt még visszakapod! T_T
Végül a gondolat elterelés olyannyira jól sikerült, hogy talán még könnyebbnek is mindent egy kicsit. Valahogy lekerült egy súly a mellkasomról, na persze, pont abból ered a problémám, hogy nincs elég ott. De végül is, kissé felszabadultam, még ha rövid időre is csupán.
Amint elment, és egyedül maradtam a folyosón, újra rám tört minden, ami eddig felzaklatott. Arcomra pedig újra kiült az a kesernyés kifejezés, melyet az elmúlt napokban magaménak tudok. Keserű.. hát végül az lettem. Mint a bab. Csupán cukormáz nélkül.. Pedig akkor még el sem tudtam képzelni, milyen is, ha valaki keserű. Szörnyűségnek találtam. És az is.
Beléptem, és a mára rutinossá vált gondolatirányítással megteremtettem a kastélyt. Próbáltam nem önkínzó lenni, de ez persze esélytelen volt jelenlegi lelkiállapotomban. Egy nagy báli teremben voltunk. És akaratlanul is odakerült az egyik falra egy kép, amin én vagyok a szüleimmel. Ismerem, otthon lógott a régi házunkban, az ehhez nagyon hasonlító, habár kisebb teremben. Arról már nem is beszélek, hogy az egyik falat végig pajzsok borítják. Persze számomra ismerősek.. T_T Egyébként még üres páncél lovagok voltak a sarkokban, tágas volt a tér, magas, végig díszes tapétával, melyet középen egy aranycsík szakított ketté. Fentről egy kristálycsillár szórta szét a fényt, talpunk alatt pedig szépen csiszolt márvány volt. A terem szélén pedig egy asztal, rajta porcelán étkészlettel. Hát.. Sárkányvadászat helyett bált is tarthatnánk, de nekem ez tetszik. Beléptem, de nem csináltam semmit. Tudtam, hogy gyorsabb és ügyesebb nálam. Így pedig lényegtelen lenne.. És kedvem sincs. Amúgy is Vezérnek kell előle elugrálnia. Végre egyszer nem az enyém a szörnyű áldozat szerepe.
Kedves és barátságos. Szóval így gondolja? Hümm, érdekes. Kíváncsi vagyok, vajon milyen kép él benne rólam, eltekintve attól, hogy pompommal a kezemben ugrándozok. Vajon a mostani viselkedésem mennyire más, mint amilyen egyébként lenne? Szerintem egészen önmagamat sikerült adni.. Mármint, akit megismert.
Megbíztam a fiúban, és abban, hogy amit mond, az igaz. Hisz mi oka lenne hazudni? Csakhogy megtudja az életpontjaimat? Ha valóban életre-halálra akarna játszani, ahhoz nem kell sárkány fejeket számolni. És hát.. céhtag is.
- Izé, öhmm.. Várjál.. Egy kis fejben számolás.>< - intettem türelemre, és rövid időre elmerültem a fejemben. Szóval huszonkilenc.. meg öt. Azz.. harmincnégy. Szorozva öttel, aazz.. százhetven. Mert harmincszor öt az százötven.. Akkor izéé, még hozzá a négyszer öt. Az annyi. És a páncél még, az úgy.. kétszázhuszonöt.. Azt osztani kell a harmincöttel..@_@ Százban megvan majdnem háromszor. Kétszázhúszban.. Hümm..
- Hatfejű lesz. - jelentettem ki végül rövid várakozás után büszkén. Az első hatfejű sárkány, akit valaha is láttam.
- Öhh, és izé.. A sárkány is támadhat, ugye? - kérdeztem aztán még rá, remélve, hogy a legnagyobb erősségemet, a petet, nem akarja elvenni tőlem. Az azért unfair lenne. És biztos vagyok benne, hogy Vezér sem menne bele. Habár mostanában erre azért nem vennék mérget. Olyan érzésem van, hogy a farkas mindenre igent mond, amit csak szeretnék. Mintha a kedvemben akarna járni, és ezzel felvidítani. Vagy hasonló. Most is csak ácsorog itt csendesen, ahogy általában, és biztos vagyok benne, hogy a fejében már egy sárkányruha jár, amibe szégyenszemre bújtatom.. És mégsem tiltakozik. Pedig elvárnám, hogy legalább csendesen megjegyezze nekem. Ez lenne a normális tőle. És mégsem teszi.
A pöckölése sikeresen betalált a homlokom közepére, míg az enyém előtte nem. No várj, ezt még visszakapod! T_T
Végül a gondolat elterelés olyannyira jól sikerült, hogy talán még könnyebbnek is mindent egy kicsit. Valahogy lekerült egy súly a mellkasomról, na persze, pont abból ered a problémám, hogy nincs elég ott.
De végül is, kissé felszabadultam, még ha rövid időre is csupán.Amint elment, és egyedül maradtam a folyosón, újra rám tört minden, ami eddig felzaklatott. Arcomra pedig újra kiült az a kesernyés kifejezés, melyet az elmúlt napokban magaménak tudok. Keserű.. hát végül az lettem. Mint a bab. Csupán cukormáz nélkül.. Pedig akkor még el sem tudtam képzelni, milyen is, ha valaki keserű. Szörnyűségnek találtam. És az is.
Beléptem, és a mára rutinossá vált gondolatirányítással megteremtettem a kastélyt. Próbáltam nem önkínzó lenni, de ez persze esélytelen volt jelenlegi lelkiállapotomban. Egy nagy báli teremben voltunk. És akaratlanul is odakerült az egyik falra egy kép, amin én vagyok a szüleimmel. Ismerem, otthon lógott a régi házunkban, az ehhez nagyon hasonlító, habár kisebb teremben. Arról már nem is beszélek, hogy az egyik falat végig pajzsok borítják.
Persze számomra ismerősek.. T_T Egyébként még üres páncél lovagok voltak a sarkokban, tágas volt a tér, magas, végig díszes tapétával, melyet középen egy aranycsík szakított ketté. Fentről egy kristálycsillár szórta szét a fényt, talpunk alatt pedig szépen csiszolt márvány volt. A terem szélén pedig egy asztal, rajta porcelán étkészlettel. Hát.. Sárkányvadászat helyett bált is tarthatnánk, de nekem ez tetszik. Beléptem, de nem csináltam semmit. Tudtam, hogy gyorsabb és ügyesebb nálam. Így pedig lényegtelen lenne.. És kedvem sincs. Amúgy is Vezérnek kell előle elugrálnia. Végre egyszer nem az enyém a szörnyű áldozat szerepe._________________
Szophie- Árnyharcos
- Hozzászólások száma : 2853
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 28
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Vörös
Céh: -
Re: Game
by Silver Szomb. Jan. 17 2015, 19:07
Hatfejű, hatfejű... valószínűleg neki is kábé hat találat kell majd ellenem, ha azt veszem, hogy milyen sebzésekkel találkoztam eddig a párbajaim során. Vagyis a három fej és a féléletes küzdelem is teljesen jó arányban lenne. Nagyot sóhajtottam, de ezt már csak akkor, amikor egy rövid ideig egyedül maradtam. Nekem az csak jó volt, ha elhúzódik egy küzdelem, ennek ellenére mégis inkább a rövidebbekre törekedtem. Megszokás ^^" Különben pedig benne nem lehetett semmilyen rossz szándék, ezért is álltam nyilván kötélnek ilyen könnyen. Na meg azért, mert nem nagyon szerettem volna ellenkezni vele, több okból is. Egyrészt mert céhtárs, másrészt mert rossz bőrben leledzett. Hiába, az igazság harcosainak az élete tele van szenvedéssel és fájdalommal, ez tesz minket erőssé
Az arénába belépve viszont meglepő látvány fogadott. Egy bálterem? Ámulva néztem körbe, méreteiben igazán eltörpült Miss Szophie. Különös helyszín volt, de csodaszép. Azonban inkább keringőzni támadt kedvem itt, mint királykisasszonyt menteni a sárkány karmai közül. Too bad...
- Princess! I came to save you from that monster! - harsant hangom az óriási teremben, hogy eljusson minden sarkába és zugába. Fakardom leoldottam az övemről, és azzal mutattam a sárkányfarkas felé - Jer mögém, és én megóvlak, míg megszabadítom a fejeitől azt a rusnyaságot! - kérleltem a lányt magabiztosan, majd előrébb léptem egyet, majd kettőt, majd még többet. Óvatosan közeledtem, és mikor lejárt a számláló, felgyorsítottam a lépteimet és megrohamoztam a petet. Weird. Legutóbb egy magát sárkánynak képzelő madárral küzdöttem meg, most pedig egy olyan farkassal, aki szintén sárkánynak képzeli magát. Legalábbis most, ebben a pillanatban. Kettejük közé álltam, és máris igyekeztem lecsapni az első fejet, meg sem várva, hogy a hercegnő mit szól mindehhez. Hiszen az apja, a király egyértelmű parancsokkal küldött.
Az arénába belépve viszont meglepő látvány fogadott. Egy bálterem? Ámulva néztem körbe, méreteiben igazán eltörpült Miss Szophie. Különös helyszín volt, de csodaszép. Azonban inkább keringőzni támadt kedvem itt, mint királykisasszonyt menteni a sárkány karmai közül. Too bad...
- Princess! I came to save you from that monster! - harsant hangom az óriási teremben, hogy eljusson minden sarkába és zugába. Fakardom leoldottam az övemről, és azzal mutattam a sárkányfarkas felé - Jer mögém, és én megóvlak, míg megszabadítom a fejeitől azt a rusnyaságot! - kérleltem a lányt magabiztosan, majd előrébb léptem egyet, majd kettőt, majd még többet. Óvatosan közeledtem, és mikor lejárt a számláló, felgyorsítottam a lépteimet és megrohamoztam a petet. Weird. Legutóbb egy magát sárkánynak képzelő madárral küzdöttem meg, most pedig egy olyan farkassal, aki szintén sárkánynak képzeli magát. Legalábbis most, ebben a pillanatban. Kettejük közé álltam, és máris igyekeztem lecsapni az első fejet, meg sem várva, hogy a hercegnő mit szól mindehhez. Hiszen az apja, a király egyértelmű parancsokkal küldött.
Szophie - Sebzés 13, pet sebzés 66. Találathoz kettőt vagy nagyobbat dob, minden 5. körben pihen, spechez négyet vagy nagyobbat kell dobnia.
Silver - Sebzés 35. Találathoz négyet vagy nagyobbat dob, minden 4. körben pihen, spechez hármat vagy nagyobbat kell dobnia.
Lopakodás miatt te kezdesz, képességem miatt csak kettessel vagy nagyobbal találsz. Támadtam egy játékszínesítőt, ez nyilván nem találhat xD
Silver- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 430
Join date : 2014. Aug. 13.
Karakterlap
Szint: 31
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: Game
by Szophie Szomb. Jan. 17 2015, 20:48
Jajj neeem.. Hatszor van meg benne, de akkor utána még marad. Szóval hét ütés kellene.. És hétfejű igazából. De nyaa.~ Az annyira általános és szokványos. Az én sárkányomnak hat feje van. Nem fogok fennakadni 15 ponton, egy fejen.. Nem is ez a lényeg, amíg játszhatok, habár a győzelemért akármit képes lennék megtenni. Most elveszítettem egy lehetőséget, cserébe erősebben kell hajtanom utána, hogy kapjak egy újat. Úgy érzem, nem lesz egyszerű a dolog. Viszont nem is kivitelezhetetlen. Csak valahogy úgy kell forgatnom a lapjaimat, hogy nekem kedvezzenek azok. No nézzük, mi az, amit tudok.. Gyorsabb, és ügyesebb nálam. De a sebzése alacsonyabb. Talán az élete sem akkora, hisz hogyan is tudna ennyi helyre annyi pontot rakni? Kivéve, ha rettenet badass figura..:O Viszont.. Meg kell próbálnunk ügyesnek lenni! Vezérről tudom, hogy mindent belead, hisz számára ez egy harc, még ha fakardról és fejekről is van szó. Én pedig azért fogok mindent megtenni, mert egy játékról van szó. Illetve mert vissza kell szereznem a becsületemet, és meg kell mutatnom, hogy többre is képes vagyok, mint szurkolni.
Persze.. Ez talán menne is, ha nem saját magam elé gurítanék akadályokat. Már a helyszínválasztással is.. De néha annyira nehéz elvonatkoztatni a gondolataimat, hogy az valami hihetetlen. És hát.. a gondolat teremtő ereje már csak ilyen.
Nyohm, de ha hercegnő vagyok, akkor játsszak legalább rendesen! Ha szurkoló ruhám nincs is, sem hercegnős habos-babos rózsaszín, a babérkoszorúm alakítható. Így pedig diadémot is egyszerűen készíthetek magamnak. Meg is tettem, miközben vártam arra, hogy belépjen ő is a terembe.
- Nem! Ne tedd! - kiáltottam kétségbeesetten, ahogy az a szerepemhez is illik.
- A sárkány hű barátom! Csupa jó szándékból akar csak megenni! - kiáltottam, és kezeimet védelmezően széttárva álltam farkasom.. sárkányom elé. Aki nem elég,hogy tüzet nem tud fújni, de a meleget is nehezen viseli.. Nyohh, nevezzük jégsárkánynak.
Aztán kezdetét vette a harc. Vezér elugrott, kitért a csapás elől, amin meg is lepődtem, figyelembe véve, hogy tudom, Silver ügyesebb nálunk. De nem is érdekes.. Hisz ez nekem csak jó.
Oldalt álltam neki, így pedig úgy döntöttem, kihasználom az alkalmat. Ostorommal próbáltam a kezére csapni egyet úgy, hogy az őt ért támadástól esetleg leejtse a kardját, vagy ha azt nem, legalább a mozdulatban megálljon, amivel a sárkányomat akarja támadni.
- Nem engedhetem, Sir! - kiáltottam. Vezér közben feldühödötten morgott egy mélyről jövőt, mellső lábait megrogyasztotta, a földhöz lapult, majd hirtelen ugrott egyet, továbbra is észjósló morgást hallatva, hogy aztán fogaival pixeldarabokat szakítson ki lovagunk lábából. Igazi vadállat módjára, majd - ha sikerült a támadás, ha nem - visszavonult rögtön, szála szélét végignyalva.
- Mutasd meg neki, micsoda fehér herceg vagyok.
- nézett rám, ezzel - gondolom - arra utalva, hogy emberré szeretne változni. Hát.. felőlem. Engedelmesen aktiváltam a képességet.
Egy támadás Szotól (13) , és egy Vezértől (66), első kocka Vez. + 15 lopakodás bónusz.
Persze.. Ez talán menne is, ha nem saját magam elé gurítanék akadályokat.
Már a helyszínválasztással is.. De néha annyira nehéz elvonatkoztatni a gondolataimat, hogy az valami hihetetlen. És hát.. a gondolat teremtő ereje már csak ilyen.Nyohm, de ha hercegnő vagyok, akkor játsszak legalább rendesen! Ha szurkoló ruhám nincs is, sem hercegnős habos-babos rózsaszín, a babérkoszorúm alakítható. Így pedig diadémot is egyszerűen készíthetek magamnak. Meg is tettem, miközben vártam arra, hogy belépjen ő is a terembe.
- Nem! Ne tedd! - kiáltottam kétségbeesetten, ahogy az a szerepemhez is illik.
- A sárkány hű barátom! Csupa jó szándékból akar csak megenni! - kiáltottam, és kezeimet védelmezően széttárva álltam farkasom.. sárkányom elé. Aki nem elég,hogy tüzet nem tud fújni, de a meleget is nehezen viseli.. Nyohh, nevezzük jégsárkánynak.
Aztán kezdetét vette a harc. Vezér elugrott, kitért a csapás elől, amin meg is lepődtem, figyelembe véve, hogy tudom, Silver ügyesebb nálunk. De nem is érdekes.. Hisz ez nekem csak jó.
Oldalt álltam neki, így pedig úgy döntöttem, kihasználom az alkalmat. Ostorommal próbáltam a kezére csapni egyet úgy, hogy az őt ért támadástól esetleg leejtse a kardját, vagy ha azt nem, legalább a mozdulatban megálljon, amivel a sárkányomat akarja támadni.
- Nem engedhetem, Sir! - kiáltottam. Vezér közben feldühödötten morgott egy mélyről jövőt, mellső lábait megrogyasztotta, a földhöz lapult, majd hirtelen ugrott egyet, továbbra is észjósló morgást hallatva, hogy aztán fogaival pixeldarabokat szakítson ki lovagunk lábából. Igazi vadállat módjára, majd - ha sikerült a támadás, ha nem - visszavonult rögtön, szála szélét végignyalva.
- Mutasd meg neki, micsoda fehér herceg vagyok.
- nézett rám, ezzel - gondolom - arra utalva, hogy emberré szeretne változni. Hát.. felőlem. Engedelmesen aktiváltam a képességet.Egy támadás Szotól (13) , és egy Vezértől (66), első kocka Vez. + 15 lopakodás bónusz.
_________________
Szophie- Árnyharcos
- Hozzászólások száma : 2853
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 28
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Vörös
Céh: -
És a kocka..
Szophie- Árnyharcos
- Hozzászólások száma : 2853
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 28
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Vörös
Céh: -
Re: Game
by Kayaba Akihiko Szomb. Jan. 17 2015, 20:49
The member 'Szophie' has done the following action : Kockadobás
'6-os dobókocka' :
'6-os dobókocka' :
Kayaba Akihiko- Admin
- Hozzászólások száma : 19698
Join date : 2012. Jul. 29.
Re: Game
by Silver Szomb. Jan. 24 2015, 12:07
És majdnem elnevettem magam. Megálltam, mert a helyzetkomolyságának legalább a látszatát szerettem volna kelteni, de ez a szöveg, hogy jó szándékból akarják megenni, hát ez hilarious volt! Szóval megerőltettem magam, és teljesen straight arccal igyekeztem folytatni a mentőakciót.
- Az nem lehet! Miféle szándék? Én egy barátomat sem akarom megenni! - és sikerült nevetés nélkül kimondanom ezt a marhaságot, ami valahol csodálatos dolog. Viszont a párbeszéd nem tett jót a harcnak, szétszórttá váltam, és a suhintásomban nem volt se erő, se gyorsaság, a sárkányfarkas könnyeden elkerülte a kardot. Elégedetlenül grimaszoltam én, a vérszomjas lovag, akinek csak az számít, hogy a sárkány halálát okozzam, és a hercegnő kezét elnyerjem a királytól, majd magammal hurcoljam a saját kastélyomba, és ott... na várjunk csak, ez negatív szerep, miért aggatok én olyat magamra?
- Ne ellenkezz! A királynak lassan az esze is elmegy, annyira fáj neki a hiányod! Come with me, Princess! - and together, we will rule the kingdom. Tettem hozzá magamban, azt pedig már magamban sem mondtam ki, hogy férjként és feleségként. A kezemre tekeredett ostort ebben a pillanatban megrántottam, hogy kibillentsem a lányt az egyensúlyából, de pillantásommal elsősorban a közeledő farkas felé tekintgettem persze, és ha az imént olyan ügyesen elugrott, most én is megtettem ugyanezt, és az éles karmok elől eltáncoltam.
- Alakváltó a galád! Ne hagyd, hogy becsapjon, nem herceg ő, csak egy vérszomjas gyík, ki csak halált érdemel! - mondtam drámai hangnemben, majd fújtam egyet, hogy kicsit összpontosítani tudjak, és egy adrenalinnal teli kiáltással csaptam le az embersárkányfarkasra. A felülről induló csapásom irányát hirtelen változtattam meg, és egy ügyetlennek tűnő, söprő mozdulattal próbáltam ledönteni a lábáról őt is, és megszabadítani a legalsó fejétől.
- Az nem lehet! Miféle szándék? Én egy barátomat sem akarom megenni! - és sikerült nevetés nélkül kimondanom ezt a marhaságot, ami valahol csodálatos dolog. Viszont a párbeszéd nem tett jót a harcnak, szétszórttá váltam, és a suhintásomban nem volt se erő, se gyorsaság, a sárkányfarkas könnyeden elkerülte a kardot. Elégedetlenül grimaszoltam én, a vérszomjas lovag, akinek csak az számít, hogy a sárkány halálát okozzam, és a hercegnő kezét elnyerjem a királytól, majd magammal hurcoljam a saját kastélyomba, és ott... na várjunk csak, ez negatív szerep, miért aggatok én olyat magamra?
- Ne ellenkezz! A királynak lassan az esze is elmegy, annyira fáj neki a hiányod! Come with me, Princess! - and together, we will rule the kingdom. Tettem hozzá magamban, azt pedig már magamban sem mondtam ki, hogy férjként és feleségként. A kezemre tekeredett ostort ebben a pillanatban megrántottam, hogy kibillentsem a lányt az egyensúlyából, de pillantásommal elsősorban a közeledő farkas felé tekintgettem persze, és ha az imént olyan ügyesen elugrott, most én is megtettem ugyanezt, és az éles karmok elől eltáncoltam.
- Alakváltó a galád! Ne hagyd, hogy becsapjon, nem herceg ő, csak egy vérszomjas gyík, ki csak halált érdemel! - mondtam drámai hangnemben, majd fújtam egyet, hogy kicsit összpontosítani tudjak, és egy adrenalinnal teli kiáltással csaptam le az embersárkányfarkasra. A felülről induló csapásom irányát hirtelen változtattam meg, és egy ügyetlennek tűnő, söprő mozdulattal próbáltam ledönteni a lábáról őt is, és megszabadítani a legalsó fejétől.
250/250 HP
47/75 páncél
Pihi: 1/4
Támadás: 1/3
A hozzászólást Silver összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Jan. 24 2015, 12:08-kor.
Silver- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 430
Join date : 2014. Aug. 13.
Karakterlap
Szint: 31
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: Game
by Kayaba Akihiko Szomb. Jan. 24 2015, 12:07
The member 'Silver' has done the following action : Kockadobás
'6-os dobókocka' :
'6-os dobókocka' :
Kayaba Akihiko- Admin
- Hozzászólások száma : 19698
Join date : 2012. Jul. 29.
Re: Game
by Szophie Szomb. Jan. 24 2015, 20:28
- Ő... Ő egy sárkány. Ők máshogy működnek. - próbáltam válaszolni, mindeközben erősen gondolkodtam, hogy vajon mivel magyarázhatnám meg azt, hogy egy barátom miért akar megenni.. Sajnos a barát fogalommal sem vagyok talán tökéletesen tisztában, de azért az elképzelés megy. A színjátszáshoz szükséges, hogy soha nem átélt dolgokat is elő tudjak adni. Nos tehát visszatérve a sárkányhoz, akinek fülei és lompos farka van..
- Tudod.. Azzal, hogy bekebelez, összeolvadunk. - magyaráztam aztán, hirtelen megállva egy kicsit.
- A legszorosabb kapcsolat, ami csak létezhet. - tettem hozzá csendesebben, áhítatos tekintettel, szinte átélve a szerepemet. Voltaképp ez volt most a dolgom.
- Az apám boldogul nélkülem is. - legyintettem. - Nem mehetek. Az én sorsom már a far... sárkányhoz van kötve! - jelentettem ki határozottan, majd mikor láttam, hogy támadásba lendül, én is mozdultam, hogy megakadályozzam a hőn szeretett barátom fejénrk lekaszabolását. Hisz annyira szépséges így, pontosan hat fejjel. Miért bontanánk meg a szimmetrikus egységet? Három ide, három oda.. A hármas amúgy is mesés szám..
Aztán hirtelen megragadta az ostorom végét, melynek másik oldalát természetesen erősen tartottam, nagyot rántott rajtam, de éppen időben kapcsoltam, és másik lábamat magam elé tettem támasztékként, majd én is húzni kezdtem. Kötélhúzás. Először gyengébben, aztán lassan erősebben, hogy ellent tartsak, de sosem teljes erőből. Nem az volt a célom, hogy elhúzzam.. Vagyis csak később. Persze könnyen abba is hagyhatja a játékot, hisz neki a sárkánnyal van most dolga, nem velem.. De abban a pár másodpercben talán sárkasom is be tud vinni egy sikeres találatot, ezzel megmutatva, hogy igenis mi is el tudjuk találni a kardforgatót! Hisz még mindig ez a célom.
Vezér közben megpróbálta aktiválni az egyik képességét, majd rohamra indult, hogy bevigye az ezeréves fájdalom jutsut.....
És ha Silver elengedte közben az ostorom, nos... Akkor azért én is megpróbálkoztam egy támadással. ^^
/Vezér képesség aktiválás próba: fegyver használata, siker esetén + 2 kitartás, + 10 erő. Első kocka Vez./
- Tudod.. Azzal, hogy bekebelez, összeolvadunk. - magyaráztam aztán, hirtelen megállva egy kicsit.
- A legszorosabb kapcsolat, ami csak létezhet. - tettem hozzá csendesebben, áhítatos tekintettel, szinte átélve a szerepemet. Voltaképp ez volt most a dolgom.
- Az apám boldogul nélkülem is. - legyintettem. - Nem mehetek. Az én sorsom már a far... sárkányhoz van kötve! - jelentettem ki határozottan, majd mikor láttam, hogy támadásba lendül, én is mozdultam, hogy megakadályozzam a hőn szeretett barátom fejénrk lekaszabolását. Hisz annyira szépséges így, pontosan hat fejjel. Miért bontanánk meg a szimmetrikus egységet? Három ide, három oda.. A hármas amúgy is mesés szám..
Aztán hirtelen megragadta az ostorom végét, melynek másik oldalát természetesen erősen tartottam, nagyot rántott rajtam, de éppen időben kapcsoltam, és másik lábamat magam elé tettem támasztékként, majd én is húzni kezdtem. Kötélhúzás.
Először gyengébben, aztán lassan erősebben, hogy ellent tartsak, de sosem teljes erőből. Nem az volt a célom, hogy elhúzzam.. Vagyis csak később. Persze könnyen abba is hagyhatja a játékot, hisz neki a sárkánnyal van most dolga, nem velem.. De abban a pár másodpercben talán sárkasom is be tud vinni egy sikeres találatot, ezzel megmutatva, hogy igenis mi is el tudjuk találni a kardforgatót! Hisz még mindig ez a célom.Vezér közben megpróbálta aktiválni az egyik képességét, majd rohamra indult, hogy bevigye az ezeréves fájdalom jutsut.....
És ha Silver elengedte közben az ostorom, nos... Akkor azért én is megpróbálkoztam egy támadással. ^^
/Vezér képesség aktiválás próba: fegyver használata, siker esetén + 2 kitartás, + 10 erő. Első kocka Vez./
- Spoiler:
_________________
Szophie- Árnyharcos
- Hozzászólások száma : 2853
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 28
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Vörös
Céh: -
Re: Game
by Kayaba Akihiko Szomb. Jan. 24 2015, 20:28
The member 'Szophie' has done the following action : Kockadobás
#1 '6-os dobókocka' :
--------------------------------
#2 'Római stílusos 6-os' :
#1 '6-os dobókocka' :
--------------------------------
#2 'Római stílusos 6-os' :
Kayaba Akihiko- Admin
- Hozzászólások száma : 19698
Join date : 2012. Jul. 29.
Re: Game
by Silver Pént. Jan. 30 2015, 16:22
- You can't! - ellenkeztem határozottan az ötlet ellen, hogy ő és a sárkány összeolvadjon. Nem hagyhattam, az ország sorsa múlik azon, hogy megakadályozzam! Igen, ez sokkal szimpatikusabb story volt, mint az önző és hatalomvágyó lovag meséje, aki magának akarja a csinos királykisasszonyt és a király fele országát. Sokkal inkább át tudtam élni, ha a vállaimra ilyen terhet kapok. Az ország megmentése.
- A te sorsod fonala nem itt szakad el! Férjhez kell menned, hogy a népünk boldogabb lehessen. A lázadás ideje nem most jött el! - győzködtem dramatikus, színpadi hangnemben a lányt, miközben én az ostorát fogtam, és húztam magam felé, de csak addig, amíg nem láttam, hogy ő is próbálja maga felé húzni. Ekkor ugyanis hitelen elengedtem, hogy a saját lendülete döntse le a lábáról, ha már az én erőm nem volt hozzá elég. Szemtelen mozdulat volt, de a pimaszság amúgy is jellemző rám harc közben
Közben a farkas megpróbált mögém kerülni, de ahhoz korábban kell kelni, hogy valaki a hátamba kerüljön. Különösen úgy, hogy főleg rá figyeltem, és nem Miss Szophiera. Azonban nem mutattam jelét a felfedezésemnek egészen az utolsó pillanatig, amint viszont támadásba lendült, én is megpördültem és kardommal lendítettem feléje. Megkarmolt, nem léptem elég nagyot ahhoz, hogy a támadása hatótávját elhagyjam, de ha jó ütemben indítottam az ellentámadásom, akkor nyakon is csapom a fiatal kölyköt.
- Egy valódi sárkány nem támad hátulról! - emeltem ki fennhangon. Ostorcsapást éreztem viszont, bár bevallom, Miss Szophiera nem figyeltem.
- A te sorsod fonala nem itt szakad el! Férjhez kell menned, hogy a népünk boldogabb lehessen. A lázadás ideje nem most jött el! - győzködtem dramatikus, színpadi hangnemben a lányt, miközben én az ostorát fogtam, és húztam magam felé, de csak addig, amíg nem láttam, hogy ő is próbálja maga felé húzni. Ekkor ugyanis hitelen elengedtem, hogy a saját lendülete döntse le a lábáról, ha már az én erőm nem volt hozzá elég. Szemtelen mozdulat volt, de a pimaszság amúgy is jellemző rám harc közben
Közben a farkas megpróbált mögém kerülni, de ahhoz korábban kell kelni, hogy valaki a hátamba kerüljön. Különösen úgy, hogy főleg rá figyeltem, és nem Miss Szophiera. Azonban nem mutattam jelét a felfedezésemnek egészen az utolsó pillanatig, amint viszont támadásba lendült, én is megpördültem és kardommal lendítettem feléje. Megkarmolt, nem léptem elég nagyot ahhoz, hogy a támadása hatótávját elhagyjam, de ha jó ütemben indítottam az ellentámadásom, akkor nyakon is csapom a fiatal kölyköt.
- Egy valódi sárkány nem támad hátulról! - emeltem ki fennhangon. Ostorcsapást éreztem viszont, bár bevallom, Miss Szophiera nem figyeltem.
208/250 HP
Pihi: 2/4
Támadás: 2/3
Silver- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 430
Join date : 2014. Aug. 13.
Karakterlap
Szint: 31
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: Game
by Kayaba Akihiko Pént. Jan. 30 2015, 16:22
The member 'Silver' has done the following action : Kockadobás
'6-os dobókocka' :
'6-os dobókocka' :
Kayaba Akihiko- Admin
- Hozzászólások száma : 19698
Join date : 2012. Jul. 29.
1 / 2 oldal • 1, 2
1 / 2 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.