Pár baj... Párbaj? Ai vs Hina /Aréna folytatás/

by **RenAi** Kedd Dec. 16 2014, 18:14

Nem tudtam mi tévő legyek. Álltalában jó az ha vidám vagyok, valahogy mások is könyedebben veszik a dolgokat. Most viszont Hinari elbizonytalanított. Vagyis jobban megnézve inkább egymást. Nem tudtam hogy viszonyuljak hozzá. Komolyan kéne, hisz akárhogyis Ő a céhvezérem, ugyanakkor ne érezze magát kivételesnek a szemembe hogy céhvezér, ő is csak annyit kap tőlem amennyit a céhben mindenki. Nem akarom hogy az efféle rangjelzés bármiféle gátat szabjon közöttünk. De… valahogy mégis sikerül. Kezdetek óta, vagyis amióta Hinari céhvezér lett, fogalmam sincs hogy hogy is viszonyuljak hozzá pontosan. Mármint nem változott semmi, de mégis. Magam sem tudom mi és miért… és azt sem tudom hogy miképp tudnám ezt megbeszélni vele. Hisz valószínű ez okozza a köztünk lévő feszültség egy részét…
- Komolyan! – Vágtam rá komolyan. Mármint most tényleg. Nem tudom miképp vegyem, mármint miképp harcoljak ténylegesen, hisz a pajzsom nem támadásra van, hisz az erőm sem engem szolgál és eddig csak alig pár emberkének sikerült nálam elérni azt hogy tényleg harcoljak, és hogy tényleg élvezzem is azt amit csinálok. Hinarival… a legutóbb, a viadalon sem tudtam úgy harcolni ahogy kellett volna…. már-már minősíthetetlen volt a produkcióm… Nem értem miért?! Nem tudom hogy miért van ez, hisz Ritával, akit tényleg annyira szerettem, és Raven-el akit szinte nem is ismertem… Mégis mindig mindent bele tudtam adni, és egy pillanatig sem hagytam magam ellenük.

A gondolataim, túl elkalandoztam és már csak azt vettem észre miképp a vizet próbálom kitörölni a szememből.
- Erre nem számítottam. – Vigyorodtam el, bár a vigyorom kissé lecsappant mikor feltűnt hogy az életem ismét megcsappant. De nem hagytam ám annyiban. Azonnal aktiváltam a képim amivel pontokat tudok gyűjteni és meg is indítottam a visszavágót, mikor láttam hogy lábra állt. A víz szélén kissé jobbra kitérve oldalról próbáltam támadni. A pajzsom fedezékéből egy szúrást a mellkasra, majd ha ez nem sikerült rögtön leguggolva a pajzsom a fejem fölé emelve hogy a kardja ne érhessen ütéssel. Ebből a pozícióból próbáltam védekezni és újratámadni is ha sikerült.

by **Hinari** Vas. Dec. 28 2014, 12:43

Előzmény
Illetve ebben a harcban nincs nálam a Katana, így expet se kap majd a végén.

Hála Ai-nak és a sós tengervíznek, sikerült annyi időt nyernem, hogy fel tudjak állni – bár a művelet első próbálkozásra egy térdreesésben végződött, de mire a lány összeszedte magát, már én is talpon voltam. Igaz, hogy mindenemből csöpögött a víz, erőteljesen lelassítva a mozgásom (lévén legalább kétszer annyi súlyt cipeltem, súlyemelés jártasság híján pedig igencsak kapkodtam a levegőt), de egyelőre nem volt baj belőle.
- Remélem hamar elpixeleződik… - mormoltam magam elé, s már kezdtem volna szinte reflexből kicsavarni a szoknyámból a vizet, ám erre, természetesen, nem maradt már időm. RenAi gyors volt, s az, hogy tényleg odateszi magát, és tényleg szeretne segíteni, jóleső érzéssel töltött el. Ő előrelendült, amíg én védekezőn tartottam magam elé a Szabdalót, hátrálva a homokos parton, egyszerre próbálva koncentrálni a fegyverére és a pajzsára is. Arcomon újra megjelent az összpontosítás okozta komolyság, s bár minduntalan elkezdtem a gondolati munkamegosztást, ahogy eddig a Katanával tettem, ám az idő előrehaladtával ezek egyre kevésbé jellemezték a harcmodoromat. Magamra voltam utalva, s a lehető legtöbbet kellett kihoznom belőle.
A szúrást ugyan sikerült kivédenem, gyorsan elhajolva jobbra, s bár rögtön indítottam is az ellentámadást, mire a Szabdaló Ai-hoz ért volna, a lány sehol sem volt. Bólintva fejeztem be a lendületes, vízszintes vágást, mást nem nagyon tudtam csinálni: a sebességem több ütemet is kihagyatott volna velem, ha megakasztom a támadásom, így a lánynak, ha guggolásból lépett akcióba, teljesen tiszta találata volt, a lábamat ugyanis képtelen voltam védeni ebben a pár pillanatban. De most próbáltam nem ezzel foglalkozni: eddig pusztán jobb kézben tartottam a fegyverem, most viszont odatettem mellé a balt is, s így már könnyedén tudtam fordítani a csuklómon s ezáltal a kard irányán is, ami az előző, jobbról balra indított vágás után most azzal ellentétesen haladt, és lefelé. Úgy taktikáztam, hogy Ainak valamikor elő kell bújnia a pajzsa mögül, s mivel lejjebb volt, mint én, egy neki fölülről indított támadásra kevésbé tud jól reagálni. Az, hogy én guggoljak le, vagy távolodjak, fel se merült bennem. Hisz Yuichi is megmondta: közelharcban van csak esélyem, azt kell gyakorolni.

by **RenAi** Hétf. Dec. 29 2014, 13:59

Vicces volt látni miképp Hinari nehezen cipeli a vizet magán, és nekem ugyan hasonló hátráltatás meg sem fordult a fejemben, ugyanakkor én a súlyemelésemnek köszönhetően játszi könnyedséggel lépkedtem ki a partra. Számomra már megszokottá vált ezen képességem, és furcsa látni másokat hogy nekik nincs ilyen.
- Lehet egy súlyemelés jártasságra is beruházhatnál. – Nem célozgatok, csak viccelődni próbálok. Bár ebből jut eszembe hogy nem is tudom pontosan hogy miféle képességei vannak a céhvezéremnek. Akrobatika és lopakodás biztos. De ezenfelül? Úgymond a képességeit sem ismerem túlzottan, pedig már bele futottam párszor. Látom miképp Hinari megpróbálja kicsavarni a ruháját, elmosolyodok, és már támadás közben kiáltom oda neki hogy:
- Felesleges. Inkább rám figyelj. – Hupsz, talán kicsit egomen kiáltás volt, de igen. Most ha komoly harcot akar tőlem, akkor elvárom hogy rám öszpontosíton. Harcban sosem jeleskedtem igazán, és leginkább úgy fogadok el néha egy-egy küzdőtér felhívást mintha a fogam húznák. Ugyanakkor lépést kell tartanom velük. Csaiks úgy lehetek a hasznukra, és csupán ez az amiért képes vagyok a harcra. Csupán ezért harcolok hogy támogathassam őket, és hogy ha akár harcommal akár, bármivel segíthetek. Akkor megteszem. Úgymond ez lett a célom és az életem értelme. Jin sok erőt ad ebben, főleg hogy még a vágyaink és céjaink is egyeznek. Jobbat nem is találhattam nála. A szúrásom sikertelen volt, alább ereszkedtem, így megpróbáltam, a pajzsommal megütni őt, ami persze csak akkor sikerül ha elég ügyesen próbálkozok. Valami nem stimmel, ezt éreztem az elején. A szintkülönbséget minden ízében érzem, szinte borzongat, és valahol bosszant is. Én mindultalan próbálom beérni őket, de mindig csak kósza árnyékként tudom útólérni őket. Mindig csak a hátukat látom, és csupán a lábnyomaikat követhetem… Nem akarok erősebb lenni náluk, de ha lankad a figyelmem, akár egy percre is… Nem leszek méltó hozzájuk. Most csupán egy püfölhető boxzsák vagyok, és ezt tényleg nem is bánom, hisz pontokat szerezhetnek ezzel, de ha még ennek sem leszek jó?... A gondolataim elbizonytalanítottak. Talán ezért sem szeretek harcolni. A kardom amivel oldalról kezdtem egy vágásba, és ugyan megbillent a kezemben, de észbe kapva, megpróbálkoztam egy suhintással. De nem figyeltem Hinari kezében a fegyvere miként változtatott irányt, így a pajzsom megbillent és a kard hegye vágást ejtett a vállamtól a nyakamig.

by **Hinari** Hétf. Dec. 29 2014, 14:37

- Egyre inkább kezdem én is így érezni – feleltem kuncogva, miközben a ruhám víztelenítésével foglalatoskodtam – De sajnos már nincs rá helyem, leváltani meg egyik meglévőt sem akarom – mondtam még, magam is elgondolkodva egy kicsit. A harcmodoromhoz hozzátartozott az akrobatika, a látás is nagyon jól jön, az észlelés pedig, mint JL céhvezér, márcsak a teendőim megfelelő elvégzéséhez és a túléléshez is elengedhetetlen volt… akárcsak a lopakodás. Volt pár dolog, amit egyszerűen nem lehetett ezek nélkül. Mondjuk Yuichi is rámutatott a súlyemelés hasznosságára, de hát nem lehetett mindent…
Gondolataimból Ai hangja zökkentett ki, s rá kellett jönnöm, hogy momentán kettőnk közül ő volt az, aki jobban odafigyelt, akinek jobb volt a koncentrációja. S ez a tény, tekintettel a céljaimra, amiért itt voltam, okot adott némi szégyenre, amit persze nem mutattam a lánynak. Helyette inkább bólintottam, próbálva egyszer s mindenkorra összeszedni magam végre, s alkalmazni, amiket Yuichi tanított ahelyett, hogy minduntalan elkalandozzak. Tengerpart és gumidelfin ide vagy oda, Freya ellen készültem, s viselkednem is ekképpen kellett volna. Valamennyire sikerült is, vagyis jó irányba haladtam, ugyanis hárítottam a lány támadását, ám megfelelően válaszolni már nem tudtam. S ahogy ellentámadásba lendült, hirtelen tört rám a fáradtság, kiszívva belőlem minden erőt, amit eddig a fölösleges gondolatokra pazaroltam. Láttam, ahogy Ai sebződik a vágásomtól, s láttam azt is, miként az ő kardja vágódik belém. Ám ezeken felül többre egyelőre nem voltam képes. Mélyeket lélegezve próbáltam pihenni, a suhintásától ugyan elveszítve az egyensúlyom, de annyira azért nem, hogy újfent beleessek a vízbe.
- Ez… ügyes – kommentáltam végül az akcióját két levegővétel között, majd nyeltem egyet. Azt hiszem, fel kell még nőnöm hozzá, hogy megfelelően alakuljon ez a harc – koncentrációban mindenképpen.

Pihikör.
Viszont kicsit elvesztettem a fonalat. >< Azt tudom hogy az aréna rész végén 135 hp-d volt (a két utsó találat miatt), viszont hogy te mennyit sebzel a képiddel, azt nem tudom. Azóta mindketten eltaláltuk egymást egyszer, neked tehát 82 hp, de kérlek írd le, hogy nekem mennyi, mert tényleg fogalmam sincs ^^” Köszi!

by **RenAi** Pént. Jan. 02 2015, 13:57

Összpontosítottam, talán jobban mint ahogy akartam. Ténylegesen támadtam és ténylegesen megpróbáltam kivédeni a felém érkező sebzés lehetőségeket. Azt hittem most ezt kell tennem, de valahogy így sem volt minden rendben. Összezavarodtam és elbizonytalanodtam, egyszerűen nem tudtam hogy mi tévő legyek, hogy mit kéne tennem. Hinari kicsit dekoncentráltnak tűnt, de mindezt betudtam a kardja hiányának. Így csak méginkább elvártam hogy figyeljen. Ő kért harcot, az én feladatom hogy segítsek neki, de valahogy mégsem érzem azt hogy ez így helyénvaló lenne. Szeretek mindent elhülyülni, de úgy gondoltam hogy ez egy olyan feladat amit nem lehet. Legalábbis eleinte megpróbáltam, de éreztem hogy nem jó. Most komolyan veszem, de még így sem érzek összhangot kettőnk között. Kezdek kiborulni hogy mit is kéne tennem. Majd a emlékeztem a céljára. Így ez esetben nem engedhetek egy picit sem. Mármint ha tényleg kell a legije, és azért van itt, akkor nem csak az exp pontokért jött hanem tapasztalat ért. Igaz nem ismerem azt a lányt, és nem hiszem hogy tényleg verhetetlen lenne… az kizárt. Így még inkább komolyan vettem. A harcunk folytatódik, ez tény és nem ér véget addig míg a rendszer nem jelez. Nos talán pont ezért is nem szeretek harcolni, hisz a rendszer dönti el hogy mikor van vége, pedig én igazán el sem kezdem sose. És mégis véget vet neki… vicces nem? A gondolataimból Hinari szavai ébresztenek fel, kezdem úgy érezni hogy túl sokat mélázgatok hisz ez már a második eset.
- Ühm értem. Amúgy én le akarom… mármint kettőt. De még nem tudom mire. ^^ - Jegyzem meg. Amúgy az akrobatikádról és a lopakodásodról tudok, de a többi? – Kérdezem, és tény csak ezt a kettőt mutatta meg még nekem személyesen. Majd pajzsom találkozott a kardjával, elveszítve az erőt a megtartása felett, megbillent és a kardjának a hegye felhasította a testem. De nem hagytam annyiban, sosem pánikoltam be ha megsebződtem, így rögtön ellentámadásba is lendültem ami sikerül is.
- Köszi. – Mosolyodtam el, majd hátrébb vonultam. Kellett némi teret hagynom kettőnk között hisz ha túl közel vagyok az sem jó mint ahogy a nagy távolság sem segít rajtam semmit, így hátrébb vonultam egy cseppet, nem támadtam hisz éreztem hogy az erőm csökken, a kitartásom fogy. Figyeltem Hinarit és elmosolyodtam, sőt el is nevettem magam.
- Egyszerre?... Egyszerre fáradunk ki? - Viccesnek tartottam hisz ez azt jelenti hogy a kitartásunk körülbelül azonos lehet. Viszont a pontokra nézve és az életcsíkomra, tudtam hogy nem lesz hosszú meccs, hisz ha magamra töltöm akkor még egy találatnyit kihúzok, ha támadok vele... viszont mivel nem tudtam úgy védekezni ahogy akartam, a fegyverkezelése magasabb az enyémnél, tehát az is elképzelhető hogy csak elpazarolnám őket... nagy dilemma. ><

Élet:82
Páncél:0
Felhasználható pontok: 5x53/2=132,5

by **Hinari** Pént. Jan. 02 2015, 17:20

Egy pillanatra mintha bizonytalanságot láttam volna átsuhanni az arcán, de ez aligha tarthatott egy tizedmásodpercnél tovább. Eleinte nem is foglalkoztam vele, hiszen egy párbaj során nem ez volt a fő célom. Ott koncentrálni kell, a másik mozdulataira figyelni, hogy hogyan s miként támad, s a gondolatok, amik más témákat feszegetnek, nem valók ide. Legalábbis a harc ezen szakaszában nem.
- Hát, nehéz jól választani – kommentáltam a megjegyzését, a kérdésére viszont furcsamód hezitálás nélkül, rögtön feleltem: valamiért nem éreztem úgy, hogy a lány előtt titkolódznom kellene, más meg nem volt hallótávolságon belül – lévén ez egy zárt párbaj volt – Van még Látásom és Észlelésem – mosolyodtam el – Nem is tudom, mindegyikhez hozzászoktam már. Egyik nélkülözése se menne olyan egyszerűen – hümmögtem, s így belegondolva, el se tudnám képzelni az Akrobatika nélküli harcot. A többi meg elengedhetetlen volt, a három közül a Látás a legkevésbé, de még az is volt, hogy kisegített.
Közben azért a harc is ment tovább, s cseppnyi megkönnyebbültséggel tapasztaltam, hogy kezdek én is egyre inkább belejönni. Határozottan fogtam a szabdalót, tekintetemet céhtársamon tartva, próbálva kikalkulálni, mennyi ütés kellhet még. Ami azt illeti, nem akartam gyorsan befejezni. Jobban mondva nem akartam azelőtt elmenni innen, hogy meg ne lett volna a kellő összpontosítás és az alap taktikákat ki ne próbáltam volna.
- Pedig mostanában többet tettem kitartásra. Freyának van egy olyan képessége, ami nem működik, ha nagyobb a kitartásom – válaszoltam az észrevételére, első körben egy kis csalódottsággal, utána viszont rájöttem, hogy tulajdonképpen ez nem jelenti azt, hogy én vagyok lemaradva – inkább Ai az, aki ebben is felér hozzám, s a gondolat őszinte örömre adott okot. Jó volt látni és tapasztalni, hogy a JLesek is egyre erősödnek. Kell és kelleni is fog, hacsak az előttünk álló problémákra gondolok.
- Figyelj, most támadj te újra – kértem Ai-t, két kézbe véve a szabdalót. Most mindketten távol álltunk egymástól, Freya ellen pedig a közelharcot akartam gyakorolni: igaz, hogy valószínű lesz olyan szituáció, ahol ő is hátrálni fog, de abban is biztos voltam, hogy rohamra is számíthatok tőle. Még bólintottam is, megerősítve a döntésem, így vártam RenAi-t, hogy kezdeményezzen.

Btw többletkörnél elvben csak 1 támadást nyel el a speced, szólj ha rosszul tudom. Illetve kérek egy értéket mennyit sebződött karim a támadásodtól ><

by **RenAi** Vas. Jan. 04 2015, 12:40

Kettőnk harca nem csupán egy csata volt, nem csupán a győzelem és vereség folytonos civódása de leginkább a másik megismeréséről volt szó igazán. Egyszer, csupán egyszer harcoltunk eddig és akkor sem igazán. Ő harcolt én pedig csak menekültem, mindenféle ostoba kibúvók után kutatva… Igazság szerint szánalmas voltam, nem is tudom hogy juthattam el odáig… tényleg nem. De most nem is ez a lényeg, elfelejtettem hogy a harc mennyi mindenre jó, nem csak pontokat szerzünk, de… vicces de a másik megismerése, hogy hogy áll a harchoz és azon belül az ellenfeléhez. Hogy olyankor félre dobja-e a barátságot, vagy képes eldobni magától a győzelmet vagy… vagy bármi mást a másikért. Ő megtette és ezzel bizonyított, bár sosem mondtam neki. Egyszerűen nem tudtam, nem tudom miért.

- Ühüm… >< És bosszantó is. És nem csak macerás, de még drága mulatság is, míg kitapasztaljuk mi is az ami jobban illik hozzánk. >.> - Panaszkodok, majd rájöttem hogy csak két jártasságát ismerem, így rákérdeztem.
- Hüm… én még nem tudom hogy mit akarjak. Gondoltam a nyomkövetésre, de nem tudom mikor mennyire venném hasznát, az észlelésen szintén de egyes szinten nem veszem túlzottan hasznát. Mint ahogy a látáson is gondolkodtam már. Olyan macerás. >< Szerinted melyiket érné meg legjobban. Mármint gondolkodtam hogy olyat is lehetne ami a céhben keveseknek van, így nem lennénk meglőve bizonyos helyzetekben ha csapatban leszünk, de nem tudom. Mondjuk a majmos bosson jól jött volna a látás, de nem tudom annyiszor nem kerültem olyan helyzetbe, de sosem tudhatom mikor mi vár rám. Mahh…>< – Kezdek kikelni magamból, és erős gesztikulálással követtem a mondandómat. Majd mindketten felhagytunk a támadással, láthatólag kifáradtunk és valahogy mókásnak találtam hogy ez egyszerre esett mindkettőnknél, hangos nevetésbe is kezdtem. Persze Hinari nem vette fel, mármint gondolom akkor ő nem tartotta olyan mókásnak mint én. Majd a mondatából ki is derült hogy miért.
- Ehm, ne haragudj ^^” Csak viccesnek tartottam… hogy pont egyszerre. ^^”- Majd inkább hagytam a magyarázkodást, Hinari is új instrukciót adott.
- Okés. – Nem volt ellenemre nemet mondani, hisz gondolom okkal kérte hogy támadjak. Alig másfél méterre voltunk egymástól. Túl távol egy egyszerűbb támadásra, de rájöttem hogy valamit még nem próbáltam. Nem egyszerűen nekifutásból fogok támadni, mint eddig általában. Hmm… neki lendültem, pár lépést futva, majd elrugaszkodva a földtől, végig nyújtott testtartással, pördülve a levegőben a pajzsot a lány és közém állítva tartva, mikor Hinari mögé értem egy vágást indítottam felé miközben zuhantam, majd földet értem.

Jogos gome: akkor elvben kétszer találtál duplán és egyszer csak egy vágás ugye? Nyoh akkor:

Élet:82
Páncél:0
Felhasználható pontok: 3x53/2=97,5
Támadok: 30ponttal.

by **Hinari** Vas. Jan. 04 2015, 15:26

Olyannyira jellemző volt a lányra ez a fajta heveskedés, hogy majdnem elnevettem magam. Ahogy folytatta és folytatta a magyarázást, egyre jobban belelendülve, végül már követni is nehéz volt, persze én azért mindent megtettem az ügy érdekében, elég nagy sikerrel, azt hiszem.
- Hmm, ezen még nem gondolkodtam. Mármint, hogy céhen belül megosszuk a feladatokat, a jártasságokkal együtt. De nem rossz ötlet, habár viszonylag kevés a céhküldetés… pedig néha nem ártana – feleltem zavartan – Olyat válassz, ami illik hozzád és segít abban, amit csinálsz – mondtam tovább, több szót inkább nem szánva a céhküldetésnek: még mindig szégyelltem magam egy kicsit, amiért a múltkorinál nem tájékoztattam rendesen – Nekem például az Észlelés többször is megmentette az életem – komolyodtam el egy kicsit – Tudod, a gyilkosok kézrekerítése több szempontból nehéz. Ha nem vagy elég ügyes és felkészült, előbb ölnek meg, minthogy használd a börtönkristályt – sóhajtottam – De aki inkább felderítő, annak a keresés és a nyomkövetés a hasznosabb – fűztem tovább a gondolatmenetet – Az pedig, hogy valami egyes szinten van, nem probléma. Mi szerencsére megtehetjük, hogy fejlesztjük, erre való a közös arany – tettem hozzá mosolyogva.
- Dehogy haragszom – mostmár nem bírtam ki, hogy ha nevetés nem is, de legalább egy kuncogás ne hagyja el ajkaim – Sőt, inkább örülök neki. Tudod, jó látni, hogy nekem fejlődnöm kell olyasmihez, ami neked alapból megvan – mosolyogtam rá őszintén, s tényleg így is éreztem. Bólintottam, hogy támadhat, s Ai nem is ellenkezett. Nyílt rohamra számítottam tőle, s ahogyan elkezdte, eleinte úgy gondoltam, hogy igazam is lesz. Lábaimat behajlítottam, szememmel végig a mozgását követve, az elrugaszkodásának pillanatában is. Jól mozgott, s ahogy pozíciót változtatott, úgy fordultam utána. A pajzsával azonban továbbra sem számoltam, s abban a pillanatban, ahogy elém tette azt, letakarva a látóterem egy részét, elvesztettem szem elől a lány fegyverét. Egy harcban pedig ez a pár másodperc is döntő fontosságú, s gyorsan kellett döntenem. Tudtam, hogy támadni fog, s azt is, hogy egy hátraugrással könnyedén elkerülhetném a pengéjét. Jobb esetben. De nem akartam távolodni. Épp ez volt a lényeg, ezért kértem tőle a gyakorlást: most nem lehetett. Így én is meglendítettem a szabdalót, előrelépve, s miközben kardja belém fúródott, én is igyekeztem rést találni a védelmén, s egy gyors szúrással sebezni őt, a mozdulatot vágásban folytatva, ezzel kényszerítve őt mozgásra: ha helyben marad, könnyedén eltalálhatom.

by **RenAi** Vas. Jan. 11 2015, 17:12

Már magam is kezdtem kikelni mikor a jártasságok miatt kezdtem el problémázni, pedig még a felszerelésekről és a pontozásról nem is beszéltem, pedig az is nagy macera nálam…>.> Legszívesebben mindegyiket odabökném valahova gondolkodás nélkül, nem nekem találták ki a számolgatást, összegezést és a lehetőségek felvetését. >.> Mindez személyemnek túl unalmas és felesleges feladat lenne… vagyis odakint, itt csak azért teszem mert mindent ez határoz meg, és ezt nem tartom igazságosnak… Hogy csupán pontok vagyunk és annyit érünk ahogy elosztottuk őket. Noh meg persze a rang… én még ne is panaszkodjak de azok akik szolósok, vagy csak kis céhben vannak… előttük még nehéz út és hosszú út van.
- Ühm.. – Adtam jelét hogy szavai eljutottak a tudatomhoz de döntést attól még nem hoztam sikerrel. Leginkább csak elraktároztam magamnak késöbbre.
- Hát igen… céhküldetésnél jól jött volna a nyomkövetés. – Mormogom az orrom alatt, és igen talán azóta is foglakoztat igazán a jártasságaim kiépítése. A gondolatmenetét végig követtem, de mégsem tudtam hogy melyik típushoz tartoznék igazán. Nem vagyok az a harcolós típus, de tudnom kell pár dolgot hogy segítsek másoknak, viszont igen… talán a nyomkövetés a társak és emberek megtalálása… ez lehet a lényem része igazán.
- Köszi. Ez jó tanács volt, bár a közös kasszát nem szívesen használom, főleg nem csak magamra. Amúgy én nem bírnék... vadászni a porosokra.– Jegyzem meg őszintén. Majd egyszerre fáradtunk ki, megjegyeztem valamit de gyorsan visszakoztam is látva hogy talán ő nem érzi olyan mulatságosnak a helyzetet mint én.
- Hazudsz. ^^ - Jelentettem ki mosolyogva. Nem bántásból mondtam, de nem gondolom hogy őszinte helyzet lenne ez nála.
- Nem gondoltam komolyan. – Öltöttem ki rá a nyelvem, bár talán csak kicsit ingerelni akartam. Valahogy élveztem ezt a felállást, magam sem értem miért. Majd támadást kért tőlem, én pedig minden erőmet belevetve indítottam ellene egy nyílt, kombinált támadást. Hinari arca feszülten figyelte a mozdulataim és én erre is számítottam, bár tény azt hittem hátrálni fog, és mikor földet is értem már lendültem a kardom hegyével az irányába. Nem figyeltem az életcsíkom bár „éreztem” hogy belémfúródott a pengéje. Már megtanultam nem aggódni emiatt, sőt teljesen hozzászoktam a kardok égetően bizsergető homályos érzésére, a sebre fektetett nyomásra ami visszatart a szabad mozgástól. Már nem zavart, tudtam mit kezdeni vele, úgy hogy ne ijedezzek vagy lepődjek meg tőle.

Rátartottam a kardra, megfogtam a hegyét és méginkább közeledtem a lányhoz, a pajzsom a földre hullott most felesleges volt hisz most minden itt van ami kell, Hinari én, a kardja és az én kardom. A védelem… másodlagos. Nem félek tőle. Vele most már merek nyíltan harcolni, azt hiszem… Talán mostantól menni fog. Most valami gát tört romokra és víz helyett bizalom csapódott át a keresztülfeszített réseken. Azt hiszem… tényleg nem bíztam benne eddig. Pedig sok dologról beszéltünk, és sokat tett értem… mégis hiába voltam a céhben, hiába bolondoztam… igencsak távolságot tartottam tőle… is.
A pillanat hevében, a kardom felemeltem, és keresztül szúrtam a lányt pont ott ahol szimmetrikusan engem sebzett meg. Macska arc jelent meg az arcomon, most mindketten ugyanabban a cipőben voltunk, épp csak a pontjaink különböztek. A sávom jelentősen megközelítette a pirosat, és én az időhúzás mellett döntöttem így most az életemre töltöttem, viszont a következő találatom igyekeztem bebiztosítani. Kíváncsi voltam hogy egy ilyen szorult helyzetben mit csinál majd.

Élet:82 -53=29+60=89
Páncél:0
Felhasználható pontok: =7,5+26,5=34
Támadok: töltök:60 pontot.

/Lényeg:
Ai nem sebzett, életet töltött viszont szemben egymással állunk ha minden sikerült, én a kardodat megmarkoltam ami bele van fúródva a válladba, majd én is belemélyesztettem a sajátom párhuzamosan, de nem sebzett./

by **Hinari** Pént. Jan. 16 2015, 01:09

Csak bólintottam, amikor megköszönte a tanácsot, bár magam sem tudtam, mennyire volt érthető, amiket mondtam. Meghát, a legtöbbről még nem is beszéltem, ezt a pár példát is csupán szemléltetésnek hoztam fel, de nem gondoltam bele úgy igazán a lehetőségekbe, amelyekből bőven volt még. Viszont az ez után következő szavaira csak enyhén félrebillentett fejjel ráztam azt meg végül, talán még kuncogva is mellé, alig hallhatóan:
- Nyugodtan kivehetsz, bármikor, amikor szükséged van rá. Hiszen ezért van, ezt a céh közösen kapja, a céhtagoké az egész. A tiéd is – mosolyogtam rá – Ha meg olyasmi kéne, ami nincs a bankban, felszerelés vagy ilyesmi, csak küldj egy pm-et és igyekszem beszerezni – tettem még hozzá, ugyanis Ai tárgyaival, lévén nem lakott velünk, nem voltam teljesen tisztában.
- Igazság szerint hiba lenne vadászatnak hívni – gondolkodtam el – Az lealacsonyítaná az egészet… de valóban nehéz. Sokkal jobban szeretek például mobok ellen segíteni másoknak – magyaráztam – Rengeteg labirintusszerű kazamata van, és furcsamód nem mindenkinek van Hazatérés Kristálya… nem tudom miért… De szerencsére mostanában ezekből van több; mióta felfedezték a börtön kristályt, szerencsére a vörösök is visszahúzódtak – sóhajtottam, ám azt már nem tettem hozzá, hogy ettől függetlenül nem árt figyelni rájuk – s hogy én ezt időnként meg is teszem. Inkább a harcot folytattuk, s amikor eljött a rövid pihenő ideje, Ai jókedvűen nyújtotta a nyelvét, én pedig ugyanolyan jókedvűen viszonoztam azt:
- Nem is Razz

– mondtam, s tényleg nem hazudtam. Persze ő meg nem hitt nekem, de ez már csak így működött, így hamar túl is léptem rajta, újult erővel ugorva felé, s sikeresen betalálva, miután ügyesen vágott meg ő is. A harcmodora viszont roppant furcsa volt: nem sebzett szinte semmit, de egy ponton mégis, s nem is keveset. Mondott erről ilyesmit az egyik bosson, ám élesben még nem tapasztaltam céhtársam ezen képességét, így meg tudott lepni vele – ahogy a gyógyulással is. Figyelmemet azonban most sokkal inkább lekötötte a kialakult helyzet, s én hamar rájöttem, hogy súlyemelés híján aligha fogom tudni kirántani a kezéből a Szabdalót. Elhúztam a számat, s két kézzel markolva meg a kardot, izzítottam azt be, aktiválva egy swordskillt, és már éppen készültem volna a gyors forgatásra, amikor szemem sarkából észrevettem a felém közeledő pengét. Okos. Kitérni nem tudtam, csak a fegyverem nélkül, azt pedig nagy hiba lett volna otthagyni. Így összeszorított fogakkal tűrtem az újabb találatot, miközben befejeztem az elkezdett mozdulatot: teljes erőből csavartam meg a szabdalót, s ezzel együtt léptem egyet előre, majd gyorsan az ellentétes irányba, közben hátrarántva a kardot. Reméltem, hogy a forgatás utáni gyors szúrással ki tudom azt szabadítani, s el tudom húzni a keze ügyéből, mielőtt újra ráfogna, az előreszúrással pedig bónuszban még meg is sebezve őt. Ám még most sem ugrottam hátra; inkább arra koncentráltam, RenAi vajon hogy reagál. Közelharc, ameddig csak lehet.

by **RenAi** Vas. Jan. 18 2015, 21:16

Hiába mondta Hina hogy kivehetek a céhbankból bármit, nekem mégis nehezemre esne, főleg hogy nem igen tudnám viszonozni azt.
- Nem tudom… majd még meglátom. – Mosolyodtam el, és tényleg így álltam a dolgokhoz.
- Szophie megkért hogy csináljak neki pár mérget és potit, arra majd vennék ki nyersit. Szóval már élek is a helyzettel. – Gyorsabb volt mint gondoltam, hamar rábeszéltem magam. Hisz eddig csak ha boss volt, akkor vettem ki cuccost, önös célokra aligha. Majd témát váltottunk.
- Vadászat - Ízlelgettem a szót… bár Hinari már javította is.
- Nem tudom, én alap hogy is mondjam… korlátoznám a pirosokat meg nem is. Ott van pl Tachi kicsit fura szerzet de lesüt róla hogy nem gonosz, és senki sem áll hozzá negatívan. Míg lehet akadnak olyanok akik pirosak de nem tudják kimosni magukat, vagy épp rendszerhiba miatt pirosak, vagy éppenséggel bűnt követtek el de mégsem, szóval nem igazi pirosak… - Hadarom el, bár nem tudom mennyire érthető.
- Szerintem vannak olyanok akik gonosznak érzik magukat az indikátoruk miatt és így ha akarnának sem tudnának új esélyel indulni mert mindenki bántaná őket. – Próbálom kifejteni.
- Nem tudom, én csakis akkor állítanék meg bárkit is, ha épp bele csöppenek a helyzetbe. - Majd mindketten kifáradtunk. Poénkodtam is vele, és szerencsére jól is sült el. Majd mikor kissé összeszedtük magunk ismét jöhetett a harc. Kitaláltam valamit, és hiába sebződtem valahogy akkor épp nem érdekelt, főleg hogy tudtam hogy csupán időt akarok húzni. Tehát megkíséreltem Hinarit mozgásképtelenné tenni úgy hogy a fegyvere a vállamba fúródva pihent egészen addig amíg én úgy gondoltam/volna. Meglepett hogy megpróbálta kicsavarni és hogy sehogy sem engedte. Úgy éreztem talán túlzottan is ragaszkodik a fegyveréhez. Mások, Rita is inkább elengedte és úgy intézett újbóli támadást ellenem, de Hinari nem. Ő nem adta olyan könnyen. Sőt meg is szerezte. A támadásom is kivédte én pedig megint kétvágásnyi sebzéssel sérültem. Nem adtam alább én sem, a harc sosem volt az erősségem, de még épp idejében kapcsoltam és töltöttem fel az összes pontot életre, így igaz jóval kevesebb életem lett de még el tudtam húzni picit. Majd a sebzésből szintén lett annyi pontom amivel már nem tudok mit kezdeni, hiszi hiába nézegettem annyiból már nem tudok annyit tölteni hogy még egy sebzést kibírjak. Szóval hamarosan itt lesz a vége. ^^ De mindezek előtt. A testem teljes súlyával nehezedtem a lányra, megpróbáltam ledönteni a lábáról hogy a homokos parton kössön ki hason fekve ha tudtam, ha nem megelégedtem azzal is hogy a hátán fekszik szembe velem. Ráültem a melkasára, a térdeimmel ránehezedtem a vállaira, remélve hogy nem igen fogja tudni használni a kezét. Ha ez megvolt, összedörzsöltem a tenyeremet, majd hátranyúltam a derekához, és csiklandozni kezdtem. Vártam miképp reagál rá, nem hagyom ám annyiban a dolgot, így is úgy is a hóna-alja felé veszik az újjaim az irányt, ha nevet ha nem. Majd mondogatni kezdtem.
- Le fogod győzni azt a Firát. - Mond csak te is.
- Le fogod győzni Firát. - Mondogattam addig amíg Hinari is el nem kezdi.

Élet:89+34-97.5=25.5
Felhasználható pontok:26.5
Hinari támadása:2x53=97,5

by **Hinari** Hétf. Jan. 19 2015, 12:24

- Hát persze – bólintottam mindarra, amit a piros játékosokról mondott – Előbb meg kell ismerni mindkét oldalt, s csak azután dönteni. Bár néha nehéz, de általában azért lehet jól következtetni… meg mondjuk ha konkrét segítségkérést kapok, vagy ilyesmi, úgy még könnyebb. De valóban, nem minden vörös elvetemült gyilkos, s nem minden zöld ártatlan… - húztam el a szám a végére, visszagondolva Kurora, aki a besárgulása óta valószínűleg már újra kizöldült. Tényleg… vajon miféle szívességről beszélt? Próbáltam nem visszaemlékezni a történtekre, hisz abban a pillanatban vesztettem el a koncentrációmat, amit igaz most még megtehettem, de Freya ellen luxus lett volna. Így egy alig észrevehető grimasz után váltottam, fogadva a támadását, igyekezve olyan helyzeteket kialakítani, amikről Yuichi beszélt, s amik – valószínűleg – elő fognak fordulni azon a bizonyos napon is. Mint például a közelharc, s igaz Ai pengéje volt most a rövidebb, de azzal, hogy elhagyta a pajzsát, a szituáció már kezdett hasonlítani arra, amit szerettem volna. A képességét is ügyesen használta, akkor töltött és annyit, hogy legyen esélye a folytatásra, én pedig csak fél szemmel figyeltem az életcsíkok állását, inkább a mozdulatokra összepontosítva jobban. S már azt is fejlődésnek éltem meg, hogy bár minden porcikám ellenkezett, én mégse ugrottam hátra, inkább felvállalva a sérülést, de megtartva a pozíciómat és az esélyemet egy megfelelően kivitelezett ellentámadásra. Dupla találat s a Szabdalót is sikerült kihúzni a kezei közül, ám mielőtt további kombinációkat kezdtem volna el, Ai váratlanul indult meg, s talán az a tény lepett meg a legjobban, hogy nem a fegyverét emelte, nem azzal támadott. Így nem is tudtam jól lereagálni: mivel a hátraugrás nem játszott, jobb híján oldalra próbáltam kilépni, de a lány lendülete elsodort, s hamar azt vettem észre, hogy már megint a homokot eszem.
- Nehheh – prüszköltem és nevettem egyszerre, ahogy a homok bekerült az orromba, mindeközben pedig ott és úgy próbáltam valahogy kiverekedni magam alóla, ahogy csak bírtam – persze súlyemelés híján igencsak kevés sikerrel – Nehehe hagyhhhhgyhappchy – próbálkoztam újból, s amíg bal kezemmel felmarkoltam némi homokot, abba nem hagyva a nevetést, jobb kezemben a fegyveremmel csaptam hátra, persze mindezt úgy, hogy tulajdonképpen fogalmam nem volt róla, pontosan merre vágok. Az se volt biztos, hogy a sima csuklómozdulat elég lesz, de mivel a felkaromat alig bírtam mozdítani a rám nehezedő tehertől, nem volt nagyon más opció. Mélyeket lélegeztem, próbálva elvonatkoztatni a csiklandozástól, nem gondolni rá, pillanatokra valóban el is érve, hogy végre megnyugodjak, Ai viszont nem adta fel. De eljutottam odáig, illetve eljuttatott odáig, hogy (ha csak egy rövid ideig is, de) megfeledkeztem a problémákról. Mindarról a feszültségről, ami annyira jellemezte ezt a két hetet. Kuroról, a fájdalomérzetről, az előttem álló harcról. Mindenről. Elengedtem a Szabdalót, két kezemet kitettem oldalra, kiterülve, de arcomon önfeledt mosollyal. Hajamban homokszemek csillogtak, s nagyot sóhajtottam, várva a megfelelő alkalmat, amikor céhtársam kevésbé figyel, s csökken a rám nehezedő súly. Ekkor, kissé feléje fordulva, szabadítottam ki a vállaim, s két mondata között, amikor levegőt vett, igyekeztem belétömni a kezemben tartott, kis adag homokot, önfeledt vigyorral nézve a fejleményeket.

by **RenAi** Vas. Jan. 25 2015, 22:24

Nehezen indult be teljesen ez a küzdelem a céhvezéremmel. Valahogy nem tudom hova tenni, sem a helyzetet, sem magam, sem pedig semmit. Lehet, egyszer le kellene ülnünk csak úgy beszélgetni, mindenféle cél és ok nélkül. Furcsa hogy eddig ez még nem történt meg, és hogy nem is ismerem annyira magát az egész céhemet. Igazából szégyellhetem is magam ez miatt. Rá kellett jöjjek hogy milyen keveset is tudok mindenkiről, hogy mennyire nem is vagyok igazi tag… mindez Rita eltűnése óta igazán. Valahogy magamban sem sikerült még teljesen tisztázom, sőt feldolgoznom a történteket igazán. Azt hiszek félek őket megismerni és megszeretni, félek hogy úgy járunk mint Lewisel, Ran-al, Ritával és azokkal a nevekkel akiket ugyan láttam a céhlistán, mégis… a valóságban soha sem, és már nem is láthatom. Gyávaságban éltem eddig, de ezzel csak azt érem el hogy elidegenedek mindenkitől és bolond macskás néniként fogok meghalni mert még Jin is elhagy, mivel nem tudok magam körül vigyázni és megbecsülni az embereket. Nah ezt már nem! Nem leszek bolond macskásnéni, és Jin-el kézen fogva fogunk kijutni innen, úgy hogy azok akik most is akkor is körül vesznek majd minket! Határoztam el. És talán mindehez Hinari többszörös segítség kérése juttatott el. Mármint, nem is ismer mégis miért engem hív segítségül, valószínűsítem azért hogy ne szakadjak el a céhtől és tőle. Nem akarja hagyni hogy eltávolodjak és magukra hagyam, pedig a kilépés is megfordult a fejemben már párszor… Nem miattuk, csupán nem akartam látni mindazt amit felsoroltam, csupán gyávaságból. A harcunk és földön való fetrengésünk folytatódott. Én már nem harcoltam tovább. Mindent bele adtam, és végtére is elnézve Hinarit kijelenthetem hogy győztem is. Razz

Végül homokkal a számban kötöttem ki, és nem tudtam folytatni a mondatomat, helyette két kézzel kapartam le a nyelvemről és artikulálatlan szavakat hajtogattam.
- Euj nejh vohjt sejph.. ..- Köpködtem a homokszemeket.
- Phujhh nem jó ízű. – Tisztult ki a beszédem amiképp a szám is valamelyest. >.> A figyelmem lankadt így Hii könnyű szerrel lelökhetet magáról.
- Noh azt hiszem végeztünk is. ^^- Azzal benyomtam a feladás gombot. Alig maradt életem, talán egy támadást ha kibírtam volna. De már nem is ez volt a lényeg.
- Ühm… ha sikerült legyőznöd Fakirát. Szeretnék utána még beszélgetni veled. Csak úgy natúr, semmi különösebb indokkal. Szimplán csak beszélgetni, egy cukiban vagy a tengerparton. Bárhol. ^^ - Mosolyodtam el, majd keltünk mindketten a magunk útjára.

by **Hinari** Kedd Jan. 27 2015, 22:26

Ha a csapás nem is, a homok végül meghozta a sikert, így amint Ai elégedetlenül mondott valamit, amiből egy szót sem értettem, én, kihasználva az alkalmat, kiszabadítottam a két karomat, majd azok segítségével kászálódtam ki céhtársam alól, nem felejtve el kuncogni a lány méltatlankodásán. S bár egyetlen ütés kellett volna csak, hogy nyerjek, mégsem lendítettem meg a szabdalót. Ott feküdt a homokban, ahol még én voltam az előbb. Csöndesen meredtem rá. Valamiért nem akartam harcolni. Elég volt. Arcomon halvány mosoly jelent meg, ahogy a fegyverért nyúltam, s már éppen nyitottam volna ajkaim, hogy kimondjam, ami a fejemben járt, amikor Ai megelőzött. Feladta a meccset, bár jobban belegondolva, inkább volt ez egy rég le nem rendezett játék, mintsem valódi, pixelekre menő harc. Volt az is, igen. Egy ideig. De közben megtaláltunk valami fontosabbat, s amikor végül megjelent felettünk a felirat, a tenger, a part és a gumidelfin eltűnését sajnáltam elsősorban: maga a nyereség eszembe sem jutott.
- Igen – emeltem rá a tekintetem, aprót bólintva hozzá – Bár még napoztam volna egy kicsit – tettem hozzá kuncogva, s ha nem az aréna sima, kemény talaján ültünk volna már, bizonyosan hátradőltem volna, bámulva még kicsit a kék égboltot. Így azonban egy sóhajtás kíséretében álltam fel, Ai-t is felsegítve, ha úgy adódott, majd fordultam feléje teljesen, végighallgatva szavait.
- Persze, rég nem beszélgettünk már csak úgy – értettem egyet, kis lelkiismeret-furdalással élve meg a pillanatot, hiszen kettőnk közül én is lehettem volna az, aki kezdeményez… végtére is, valamennyire az én felelősségem volt, egyben tartani a céhet, és minden taggal tartani a kapcsolatot – Mindenképpen beiktatjuk majd – mosolyogtam rá bocsánatkérőn, de azért próbálva vidáman hozzáállni: nem akartam elrontani ezt a napot. Egy ideig még együtt sétáltunk, s miután elváltunk is az a majdani beszélgetés járt a fejemben. A tengerpart jó lenne…

by **Cardinal** Hétf. Feb. 02 2015, 23:01

A párbajt lezárom. A jutalmazás függőben van, de addig is kezdhettek új harcot.

by **RenAi** Kedd Feb. 03 2015, 20:38

Nem kérek jutalmat!És ha gondoltam volna hogy még ebből is vita lesz, bele se kezdek.... vagy legalábbis nem így...

by **Cardinal** Vas. Feb. 08 2015, 22:16

De kapsz

Ai jutalma 90 exp és 240 arany (arénás jutalom), Hinarié ennek a fele.

by Ajánlott tartalom

Pár baj... Párbaj? Ai vs Hina /Aréna folytatás/

Pár baj... Párbaj? Ai vs Hina /Aréna folytatás/

Re: Pár baj... Párbaj? Ai vs Hina /Aréna folytatás/

Re: Pár baj... Párbaj? Ai vs Hina /Aréna folytatás/

Re: Pár baj... Párbaj? Ai vs Hina /Aréna folytatás/

Re: Pár baj... Párbaj? Ai vs Hina /Aréna folytatás/

Re: Pár baj... Párbaj? Ai vs Hina /Aréna folytatás/

Re: Pár baj... Párbaj? Ai vs Hina /Aréna folytatás/

Re: Pár baj... Párbaj? Ai vs Hina /Aréna folytatás/

Re: Pár baj... Párbaj? Ai vs Hina /Aréna folytatás/

Re: Pár baj... Párbaj? Ai vs Hina /Aréna folytatás/

Re: Pár baj... Párbaj? Ai vs Hina /Aréna folytatás/

Re: Pár baj... Párbaj? Ai vs Hina /Aréna folytatás/

Re: Pár baj... Párbaj? Ai vs Hina /Aréna folytatás/

Re: Pár baj... Párbaj? Ai vs Hina /Aréna folytatás/

Re: Pár baj... Párbaj? Ai vs Hina /Aréna folytatás/

Re: Pár baj... Párbaj? Ai vs Hina /Aréna folytatás/

Re: Pár baj... Párbaj? Ai vs Hina /Aréna folytatás/

Re: Pár baj... Párbaj? Ai vs Hina /Aréna folytatás/