Rezes Macska

by **Benedict Arata** Pént. Dec. 12 2014, 17:31

Rezes Macska

Taft Város egy ugyan közismert, de nem túlzsúfolt fogadója. Több indok is szolgál eme tény magyarázatául. A helyi árakhoz képest viszonylag olcsó, bár nem a legolcsóbb. Azonban a hangsúly azon van, hogy közkedvelt a veszélyesebb életet kedvelők között. Vörös játékosoktól elkezdve a legnagyobb kihívásokat kereső kazamatásokon át a kényesebb információkkal kereskedőkig sokan megtalálhatóak voltak.

Maga az épület inkább hosszúkás, és belépve olyan érzést kelt, mintha egy félbevágott hordóba érkeztünk volna. A mennyezetről lógó csillár gyertyáiból egy-kettő már leégett, így kellemes hangulatvilágításnak is be lehetne tudni. Kisebb blokkokként helyezkednek el a hosszúkás aszalok, melyekhez szőrmével borított padok szolgálnak ülőalkalmatosságnak. Az ajtótól egyenes út nyílik egészen a pultig, itt jobbra és balra is vezetnek fel lépcsők az emeletre, ahol néhány általában kiadó szoba található. Ugyan elsőre furcsa látványt nyújt, de hamar hozzászokik az ember. Ugyan nem egy csili-vili hely, de lerobbantnak egyáltalán nem nevezhető. Egy meglehetősen nagy termettel (minden értelemben) rendelkező 30as éveiben járó nő szolgál ki mindenkit, és intézi a szállásfoglalásokat. Italból szép választékkal rendelkezik a kis fogadó, és ételre sem lehet panasz, bár ha valaki finomra vagy nagy választékra vágyik, az biztos nem fogg itt enni.

by **Benedict Arata** Pént. Dec. 12 2014, 17:53

Asuka & Arata

Az első inger ami elkapott, miután figyelmesebben elolvastam az üzenetet amit kaptam, az nem volt más, mint a tömény "oh Istenem, te most szórakozol velem?" és akarva-akaratlanul tenyereimbe temettem az arcomat. Most vagy kaptam egy nagyon random információt, vagy tényleg valami izgalmasabbra számíthatok.
A tizenegyedik szinti Taft Rezes Macskája. Már híréről is az egyik leggyanúsabb hely, amit a békeszerető és visszafogott játékosok általában kerülnek. Annyi azért a kis madaram mellét dagassza, hogy ez nekem még a földön fetrengve nem futott át az agyamon, így azért még is csak valamicskével előrébb vagyok.
Ugyan volt még egy fogadó, de az eléggé felkapott egy hely. Bizonyára az emberek egy része nincs teljesen tisztában a részletekkel. Az a fogadó valóban régen egy céh rezidenciája volt… na de vajon miért nem az már? Mindenesetre azt A kúthoz érve fogok, és egy aprót beledobok, valami kis szerencsevarázslat gyanánt. Kétszer összecsapom a tenyerem, majd kellemes szórakozást kívánok ma estére. Abban nem volt kétségem, hogy találok ott én magamnak való időtöltést, csak abban nem voltam biztos, hogy pontosan milyet is. A legegyszerűbb, és probléma mentesebb az volt, hogy átlagos ruhába, fegyverek, feltűnősködés nélkül térjek be, valamint nem láttam túl sok értelmét egy erőltetett szerep felvételére sem, hisz azt sem tudtam mi vár bent. Első nekifutásnál kezdett lankadni az érdeklődésem, amikor mát a harmadik fásult fazonon futott át a szemem, majd egy kicsit belassítottam a menet közbeni terepszemlét, ahogy egy meglehetősen unatkozó hölgyeményt láttam meg, ahogy az asztalon épp ülőhelyzetből oldalt fekvésbe vált át. Gyors a többi részt is átfutottam, majd a pulthoz érve kikértem egy üveg bort, és két poharat. Egy kis kerülővel látószögön kívülről érkeztem, majd helyeztem le óvatosan a kilátását eltakarva a borosüveget.
-Szerinted ez megfelel egy ismerkedéshez?
Mosolyodom el, ha rám néz, majd foglalok helyet vele szemben, és kiélvezem a kilátást, amíg tehetem. Amint megvan a pozícióváltással, már ha szándékában áll változtatni… lehelyezem eléje az egyik poharat, majd magam elé a másikat.

by **Asuka** Hétf. Feb. 09 2015, 12:07

Először járok Taft városában, azonban így is egészen lenyűgöz annak hangulata. Sokkal inkább el tudnám képzelni a kis boltomat a mediterrán városban. Egészen olyan, mintha Dél-Európában lennék! *.* Még sosem jártam arra...
Mindenesetre nem csak maga a város szépsége, mely magára vonta a figyelmem. Úgy hírlik, errefelé rengeteg vörös játékos tanyázik. Talán még több is, mint amennyivel a Liberators rendelkezik. Amióta magam is a gyűlölt vörösek táborát erősítem, egyre több és több vörössel találkozom. Részben új céhem, részben pedig a vonzás törvényei alapján. Eddig azonban nem kerestem szándékosan az ilyen játékosokat. Egészen ez idáig. Most viszont minél többjükkel kapcsolatot akarok létesíteni. Meg kell tudnom, kikre lehet számítani, ha esetleg a vélt veszély valósnak bizonyul. Márpedig biztos vagyok benne, hogy legalább egy olyan erős játékos van, aki szándékosan vörös indikátorosokra vadászik. Talán úgy gondolja, a cél nemes... valójában viszont ugyanolyan gyilkos, mint én. Szövetségeket kell hát szereznem.
A város két fogadója közül inkább a kevésbé népessel kezdem. A nagy forgalmat a legtöbb vörös egyáltalán nem szereti. Nagyobb a konfliktus helyzet. A Rezes Macska viszont egyszerűen annyira üres, hogy nehezen tudok bármit is kezdeni magammal. Így aztán várok... és várok... és várok, hogy végre történjen valami. Sehol egy sötét sarokban bujkáló, köpenybe burkolózó vöri... Tiszta uncsi. T.T
Fekszek keresztbe az asztalon, lábaimmal lassan kalimpálva, a pultot vizslatva. Néha-néha betér egy-két vendég, de semmi érdekes. Aztán egy újabb érkezik - aki valamiért még közel is merészkedik hozzám. Különös. A legtöbben nem mennek oda egy vörös játékoshoz cseverészni, legalábbis nem csak úgy.
- Bor! *.* Imádom a bort... az édeset. Honnan tudtad? Nem emlékszem rá, hogy ismernélek téged bárhonnan. o.o - oldalra fordulok, azonban még mindig az asztalon, elég helyet adva így a két pohárnak és az üvegnek. Megpróbálom leolvasni a belépő nevét, ha az nincs rejtve. Pedig zöld indikátoros... nem értem én ezt. Fejemet karommal támasztom ki, s kérdés nélkül elfogadom a poharat. Mondjuk sajnabajna elég könnyen becsiccsentek ám! T.T

by **Benedict Arata** Szer. Feb. 25 2015, 01:15

Asuka & Arata

Értetlenkedő tekintet fogad először, amiből arra merek következtetni, hogy nem számított senki közelítésére. Nagy szerencsémre azonban nem negatívan éli meg a magányának háborítását, és örömmel ad helyet az italnak is. Tekintete a levegőt fürkészi, biztos valami nyilvános infót próbál keresni, ám annak a nyomát bottal ütheti. Nem lenne épp előnyös, ha bárki megtudhatna rólam valamit. Épp elég információt kotyogok el, ami egyszer még a végén visszaüt.
-Valóban nem, most látlak én is először. Vörös vörös, vagy véletlen vörös? Esetleg hangulatfüggő? Oh, általában Aratának hívnak, örvendek.
Nyitom ki a bort, majd töltöm meg jó félig a poharát, hogy fekvő helyzetben is könnyedén fogyaszthassa, s bemutatkozáskor átnyújtom neki.
-Édes, mint te.
Kacsintok rá, majd kacagom el magam. Érződik, hogy inkább hangulatnövelőként dobtam fel ezt a bókot, mint sem nyáladzás gyanánt. Magamnak is töltök, majd amikor úgy dönt, hogy koccintani szeretne koccintok vele. Ha bemutatkozik, de nem nyújtja a poharát, akkor azért én emelem, hogy „Az ismeretségünkre”. Ez minden esetben fenn áll, ha jó nő akkor azért, mármint remek alakkal áldották meg, igazán fantáziát piszkáló, de itt teljes egészében értettem, ha meg egy baromi járkáló veszélyforrás, akkor meg azért. Az egyik esetben jó parti, kölcsönös élvezetekkel és hasznokkal a másikban meg legalább tudom, hogy mitől tartsak. Pár korty bor után, ha nem kezdeményez valamilyen témával, akkor én kérdezek rá valamire.
-Mond csak, mi jóval ütöd el itt az idődet? Célpont néző, információ hiány, esetleg szórakozás egy kis élvezettel? Vagy nagyban utazol, és egy célpontot keresel, akivel információt cserélsz egy élvezettel teli szórakozás közepette?
Nyújtom ki a nyelvem picit a végén. A két kedvencemet egy kis erősebb kezdőhanggal emelem ki. Amennyiben visszakérdezne örömmel válaszolok neki vidáman csengő hanggal.
-Hogy én? Körülnézni jöttem, hátha találok magamnak egy kis szórakozást, az élvezetet sosem vetettem meg, az érdekes tudnivalókat pedig mindig is kedveltem, és örömmel fogadtam.
Mindenesetre kényelmesen hátrébb dőlök, hogy kellemesen élvezhessem az előttem heverésző szépséget.

by **Asuka** Hétf. Márc. 02 2015, 11:06

Vörös vagy nem vörös? Ez mégis mit akar jelenteni? Felhúzom az egyik szemöldököm költőinek szánt kérdésére, s picit feljebb is emelem a törzsem. Ilyen pimasz kérdést ezelőtt még soha senki sem tett fel nekem. Képzeletbeli Sims kapcsolatjelzőm, a boros fogadtatás után azonnal a lejtőbe süllyed erre a kérdésre. Még akkor is, ha nem gondolta komolyan... pofátlanság ilyet kérdezni bármelyik vörös játékostól. Nemtetszésem legfőbb jele, hogy vékonyra húzom ajkaimat, s figyelem azt, hogy mit tesz és mond ezután.
Nem tudom eldönteni, hogy komolyan flörtöl velem, vagy csak provokál. Előbb ez a kérdés, aztán pedig a bók... Poharamat koccintásra emelem, de nem ülök fel továbbra sem. Még akkor sem, ha ebben a pózban tulajdonképpen lehetetlenség úgy meginni a bort, hogy ne piszkoljam össze a ruhámat. Majd pedig, néhány kérdése után teljesen megbizonyosodom arról, hogy ez egy tapló, és azért jött ide, mert meg akar halni. Hát nem! Nem vagyok olyan bolond, hogy pont egy ilyen helyen támadjam meg, ahol bárki kifigyelhet! Vagy talán tényleg tud rólam valamit? Talán tudja, hogy ki vagyok, mi vagyok, és a vadászati taktikámra akar rájönni? Talán csak kamuzik, talán szánt szándékkal adja a feltételezéseit. Mindenesetre ajkaimhoz emelem a bort, azonban ahelyett, hogy belekortyolnék, Arata felé rántom a poharat, és arcon öntöm a borral.
- Tudd meg, hogy nálad taplóbb játékossal még sohasem találkoztam! Nem illik ilyeneket mondani egy vörös játékosnak, amikor azt sem tudod, miért lett az! - felpattanok a helyemről, s haragosan pillantok rá Aratára. Nem kérem a borát. Az sem érdekel, ha nem kér bocsánatot. Ilyeneket akkor sem mondunk egy vörös játékosnak, ha csak nem akarunk meghalni. Mégis, mi volt a célja ezzel? >.>

by **Benedict Arata** Pént. Márc. 06 2015, 00:28

Az első intő jel talán nem volt elég, nem tudom miért ilyen sorrendben így tettem fel a kérdéseimet, de úgy tűnik alaposan melléfogtam. Az arcomba lendülő bor egy kicsit talán észhez is térít. Az ajkamhoz emelt pohárba nem iszok bele, s le is rakom az asztalra, de nem engedem el. Elhúzom egy kicsit a számat, majd úgy döntök, hogy talán még helyre lehet billenteni a dolgot. Meghajlok feléje, lenézve a földre, majd vissza rá.
-Tényleg az volt bocsi. Elég durva fogadást veszítettem, az első piros játékost akivel találkozom le kellett támadnom egy kérdéshullámmal, de azt hiszem lehetett volna enyhébb is. Bocsánat.
Itt emelem vissza a poharamat, s iszom bele. Kicsit ízlelgetem a bort, ahogy gondolkozok, hogy miképp ne szúrjam el ezúttal a dolgot.
-Igazából nem annyira tartozik rám, a miért, de ha nem titok, akkor szívesen hallanám. Nem tahóságból kérdem, vagy rossz szándékkal. Nem szokásom a játékosokat elítélni egy-két tett miatt. Őszintén szólva, előfordulhat, hogy többért sem… Inkább… inkább nem mondok többet, nem szeretnék ezúttal tényleg barom lenni. Lenne kedved a borhoz? Igazán jó édeset sikerült kifognom.
Kérdek rá, majd öntök neki, ha rábólint. Őszintén szólva nem volt semmilyen fogadás, csak egyszerűen elkapott az öt perc. Így visszagondolva tényleg lehettem volna tapintatosabb is. Azt hiszem a könyvet a borítójáról sikerült megítélnem, és alaposan melléfogtam. Viszont még itt volt, és nem hagyott faképnél rögtön, szóval egy kis esély még van megmenteni az estét, ha már a kellemes hancúrozásra kevesebb is. Kíváncsian várom a válaszát, esetleges reakcióit. Ha az előbbi monológnál megint szúrósan nézett volna, akkor kicsit lecsippentek a kényesebb részéből. Természetesen vevő vagyok más témára is, de az érdeklődésem valódi.

by **Asuka** Pént. Márc. 06 2015, 10:06

Kifejezetten jól esett kiadni magamból a haragot, még akkor is, ha tudom, hogy az a pohárnyi bor pillanatokon belül el fog pixeleződni. Megérdemli, amiért ilyen kérdéseket tesz fel. Egy dolog, hogy meg szokták kérdezni tőlem, hogy mégis miért is ilyen az indikátorom, de az esetek többségében ezt elég tapintatosan teszik meg. Vagy egyszerűen rá sem kérdeznek, mert nem akarnak ilyenekkel zaklatni, hiába kíváncsiak. Itt komoly dolgokról van szó. Ilyet azonban, hogy valaki a mézesmadzagot próbálja húzni előttem, miközben mindenféle megjegyzéssel illet... szóval ilyet még nem pipáltam. Ráadásul úgy tette meg a kis megjegyzéseit, mintha egyszerűen csak játszadozna velem. Hát köszönöm szépen, a játékból nem kérek.
Felülök az asztalon, s haragosan pillantok rá. Meglepetésemre azonban fel is fogja, miért kapta mindezt, s bocsánatot is kér. Erre őszintén szólva nem számítottam, mert megszoktam már, hogy a fickók itt mind görények, ráadásul folyamatosan a szoknyám és a lábaim hosszával vannak elfoglalva. Ez pedig már egy pindurnyit idegesít. Azonban ha már így alakult, akkor már legyen édesebb az a bosszú. Komolyra vált tekintetem, s rezzenéstelen arccal nézek bele szemeibe. Még csak nem is pislogok.
- Áh, értem már, tréfa volt. ^^" Tudod, sajnos a humorérzékemnek megvannak a maga határai... az embereimmel ellentétben. - komor fej, még kábé három másodpercig, mert ennyi idő, amíg tudom ezt tartani. Majd ajkaim felfelé görbülnek, s elnevetem magam. Különben sem végeztetném a piszkos munkát mással.
- Csak vicceltem. Tölts nekem egy újabb pohárral, kérlek. ^^ Na és milyen fogadást veszítettél? Amúgy tényleg nem jó ötlet ilyen téteket felrakni. Na nem mintha valaha is láttam volna veszélyes vörös játékost, de a legtöbbünk, szóval elég sértő, ha így bánnak velünk. ^^ - az asztalról lemászok, s az egyik székre ülök le végül. Majd átveszem a boromat, s beleszaglászok. Feleannyira sem jók ezek, mint a kintiek, de azért tűrhető talán.
- Nem vagyunk olyan viszonyban, hogy erről meséljek neked, ne haragudj. Ez tabu téma. - mintha a képzeletbeli válasz ablak érkezett volna meg Benhez, ami azt diktálja, hogy még nem áll az NPC-vel megfelelő viszonyban ehhez, és próbálja meg később, ha már jobban ismeri. Eddig csak nagyon keveseknek szivárogtattam ki az erre vonatkozó információkat, és rettentően ügyelek arra, hogy ezek a hazugságok lenyomozhatatlanok legyenek... némi valóságtartalommal. Így nem kaphatnak el. Általában még erre sincs szükség, hogy megtévesszem a másikat. Egyszerűen csak emberként kell bánni a másikkal, ilyen egyszerű. S máris nem fogja érdekelni, hogy mi is a vörössé válásom története.
Ami pedig Bent illeti, még mindig furcsának tartom a kérdezősködéseit, azonban máris sokkal emberibb. Bár kiérzem a rábeszélős stílust ismét. Talán éppen ezért nem engedek annyit óvatosságomból, hogy csiripeljek neki, mint a kismadarak.

by **Benedict Arata** Kedd Márc. 10 2015, 18:15

Hirtelen nem tudtam mire vélni a humorérzékes dolgot. Aztán félúton leesett, és nagyon reméltem, hogy ennyire peches nem lehetek. Na, ha most kifogtam magamnak egy yakuzát, akit még fel is bosszantottam, nos nem egy életbiztosítás. Szerencsémre azonban hamar bedobja az álcát, és elneveti magát. Akaratlanul is kiengedek egy kisebb nevetést. Valahogy inkább megkönnyebbültség, mint kinevetés érződik belőle. Persze a kérést nem kellett megismételnie, örömmel töltöttem ezúttal tele, bár nem csurig. Azonban a visszadobás már nagyobb falat volt.
-Ahaha~, még ha van is határa a humorodnak, meg kell hagyni ütős. Egy pillanatra megállt bennem az ütő.
Fújtam is egyet, bár inkább azért, mert rákészültem a következőre. Nem kerülhettem a forró kását, mert eléggé ki vannak élezve ennek a nőnek az érzékei.
-Ami meg a fogadást illeti, nos nem régiben volt egy felhívás egy minibossra három szintre innen. Én meg egyik ismerősömmel nézegettem, és felmerült, hogy jó akkor nem merem megcsinálni a szafaris jelvényt. Mire én, dehogynem! Mibe? Aztán fogadtunk a tétben, neki a Voice vezetőt kellett volna elhívnia egy randira. Persze az is épp olyan halott ügy. Aztán közölte, hogy jó akkor menjek horgászni a minibossra... És itt vesztettem el a fogadást.
Kicsit vártam, szerintem elég hihetőre sikerült, ezt még én is bevenném. Pláne, hogy nem tüntet fel engem túl jó fényben, bár rosszban sem. Legalább az ép eszem megvan, hogy egy magasabb szintű minibossra nem szambázok be csak horgászni. Ha nem a mob, akkor a playerek nyírnak ki utána, még ha nem is a szó szoros értelmében.
A próba kettő pont nulla szintúgy lepattant róla, bár ezt már nem vette annyira zokon. Talán ezzel kellett volna kezdeni. Mindenesetre nem akartam, hogy itt behaljon a beszélgetés, bár egy rákészülés azért kellett. Koccintásra emeltem a poharamat. Ha már kezdeményezek, akkor ezzel indítok.
-Nos, akkor az ismeretségünkre.
Igazából úgy éreztem, hogy most nem tudok igazán jól alakítani, még magamat sem. Talán nem is kellett volna annyira sietni, de sebaj. Ami most legjobban érdeke, ami most legkevésbé zavaró. A cseles jelmondat, amivel el lehet indítani egy társalgást.
-Mond csak, azt szabad tudni, hogy milyen terved volt a ma estére? Nem vagyok egy nagyon előre tervezős, frontra kívánkozó, szóval szívesen csatlakoznék hozzád, ha nincs ellenedre.

by **Asuka** Kedd Márc. 10 2015, 19:14

áááá, szóval a jelvény az oka! Surprised

Még egy ember, aki szeret szafarizni. Pont, mint én. ^^ Amióta tudom, hogy van ilyen, roppant szorgosan gyűjtögetem a jelvényeket, s elég jól is haladok, még ha még mindig hiányzik is az a négy csirke. Csak négy, nyomorult csirke. Sad

- Hűűűű, még valaki, aki szeret szafarizni! *.* Máris van egy közös bennünk. Merre van az a miniboss? Tényleg sikerült megszerezni azt a jelvényt? Még nekem is hiányzik... Kár, hogy a minibossok nem ismételhetőek. - megnyitom a szafari naplómat, hogy megbizonyosodjak arról, hogy valóban nincs meg. Újra átolvasom a jelvény leírását, hiszen pontosan tudom, melyikről is beszél. Hát nem minden nap jut el az ember olyan minibossra, ahol jelvényt is tud szerezni.
Mindenesetre a kétségeimnek annyi. Ellenben az alkohol máris kissé a fejembe száll. Szemben ülök a fiúval, s megigazítom kicsit a felsőmet is, hogy jobban feszüljön rajtam. A sok asztalon fetrengéstől kissé szétcsúszott rajtam.
- Campai! - emelem koccintásra a poharamat, s belekortyolok. Csak nagyon óvatosan, még fél pohárral sem iszom meg belőle. Nem igazán bírom ugyanis a bort.
- Hát, tudod, új boltot szeretnék nyitni... és a Kezdetek Városát már nagyon unom. Ez viszont egy elég barátságos városnak tűnik. ^^ Úgy volt, hogy az egyik házat holnap reggel meg is nézhetem. De addig csak, szóval jól akarom érezni magam. Na és te? Legyőztétek azt a minibosst? Milyen lootot adott? Vagy csak pecázni mentetek? - kicsit előredőlök, ahogyan beszélgetek. Már nem tartok tőle, hogy rosszban sántikálna, hiszen nincs okom ezt feltételezni. Azért csúnya dolog volt, hogy ilyen fogadást kötött, de hát na.
- A Voice? Az Angelic Voice? Hát a céhvezért nem ismerem... nem tudom, ki az. Csak az egyik tagjukat, de nem sokat mesélt róla. De mondjuk legközelebb inkább legyen az a tét, hogy hülyeségeket kérdeztek a céhvezértől, egy vörös játékost pedig elhívtok randira. ^^ Szerintem így sokkal viccesebb. *.* - belekortyolok a borba újra, az arcom pedig, talán a hőségtől, kicsit kipirosodik. Tényleg fülledt a levegő idebent.

by **Cearso** Pént. Feb. 26 2016, 19:52

Elhatározásra jutottam. Mindent kitálalok Asu-nak. Mármint Szonján kivül. Ezt a titkomat nem fogom elárulni egyhamar.
Fogalmam sincs, mi is indította be nálam ezt a gondolatmenetet. Az, hogy Asu is teljesen megnyílt előttem? Vagy az érzéseim a lány felé? Esetleg ezt a két dolgot nem is lehet ilyen élesen szétválasztani?
Eredetileg valami romantikusabb helyre akartam elvinni, de ő inkább ezt a helyet választotta. Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy komoly okok miatt, vagy csak szórakozik velem, és szándékosan félreértelmezte a tiszta vizet a pohárba kifejezésemet. Esetleg mind a kettő. Ebből a lányból én már bármit ki tudnék nézni. Ráadásul most már élvezem is ezeknek az apró kirakósoknak a megfejtését.
A déli időpont nem egy véletlenszerű választás volt. Egyfajta válasz és metafora a lány múltkori éjféli meghívására. Hisz ő a Sötétet preferálja, míg én a Fényt választanám. Egy dologban azonban biztos vagyok. Most először és utoljára írtam le Asu nevét becézve. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy huzamosabb ideig így hívnám.

11:55

Öt perccel a megbeszélt időpont előtt érkezem. Nem igazán akarok bajba keveredni a törzsvendégekkel. Bár nem hiszem, hogy ebben a korai órában olyan sok kötekedővel futnánk össze, de biztos, ami biztos minél kevesebb konfliktust szeretnék.
Nem a hétköznapi ruháimban jelennek meg, amihez eddig mindenki hozzászokhatott, hanem egy kicsit alkalmibb ruhát, ráadásul a felszereléseim nélkül. Persze nem azt a szmokingot, és ünneplőt, amit a színházban láthatott rajtam. Ezt a ruhát Shuval vásároltuk nem is olyan rég, miután rákérdeztem, hogy vajon mi tetszhet egy itteni lánynak.

Még két igazán meglepő dolgot fedezhetett fel nálam/rajtam egy alapos megfigyelő. Az egyik: a markomban három szál rózsát szorongattam, ami miatt eléggé kitűnhettem a tömegből, mint aki nem is ide tartozik. (Látszik, hogy nem erre a helyre készültem.) A második: Izgatottan és idegesen járt a szemem körbe az egész épületben: Két dolgot kerestem: Asut; és a jelet minden egyes gyanús emberen, amit nemrég még Asu mutatott meg.

by **Asuka** Pént. Márc. 04 2016, 17:14

Taft régóta a.kedvenc városom. Csupán ráadás, hogy egy magamfajta vörös játékos itt van a legnagyobb biztonságban - s bár rengeteg, független vörös él itt, tulajdonképpen egyikük sem céhem tagjai. Mindemellett pedig a város is gyönyörű, van egy fantasztikus boltom és házam, a szórakozóhelyek pedig megint csak elég izgalmasak.
A Rezes Macska egyike azon helyeknek, ahol már jól ismernek. Jó a teájuk, a forgalom sohasem túl nagy, a hangulat pedig, hát, az már inkább azoktól függ, akik általában látogatják a helyet. Már jól ismerem a helyi törzsvendégeket, aminek megvan az az előnye, hogy azonnal kiszúrom, ha valaki először jár itt. Cearso persze nem is tudja, hogy róla gyakorlatilag lerí, hogy első látogató. Főleg így, hogy a déli időpont miatt alig van forgalom.
Megmosolygom a kezében tartott rózsát, amikor kiszúrom őt az egyik asztalnál. Egyáltalán nem vágyom ilyen apróságokra, sosem voltam az a típus, akit néhány szép szóval, egy csokor virággal, vagy egy doboz bonbonnal le lehetne nyűgözni. Rajtam kívül más pedig úgy se tudja, milyen ékszereket szeretek... Szóval ezek a hollywoodi, giccses romantikázások nem nekem valóak. Jól tudom, hogy az a három rózsaszál a parfümpárló gépben fog végezni, de talán illik ezt nem az orrára kötni.
- Szia. - sétálok oda hozzá. Feltűnhet neki, hogy egy kicsit alacsonyabb is lettem - egy kisebb sarkú cipőt választottam a ruhámhoz. Nem szeretek lapos sarkú cipőkben járni, konkrétan nem tudok bennük egyensúlyozni, de a szokásos cipőimben azért magasabb vagyok, mint az íjász, és az se jó.
- Megiszunk egy teát? - kérdezem, az egyik asztal felé bökve a fejemmel. Még én se nagyon.tudom, hányadán is állunk, az egész olyan zavaros, és egyáltalán nem tudom, mit is kéne tennem, és mi lenne a helyes. A nagy kitálalásom óta csak néhány üzenetet váltottunk. Még Shunak se meséltem semmit. De jó lenne, ha a következő bossra már együtt mehetnénk.

by **Cearso** Pént. Márc. 04 2016, 18:55

Nem akartam valami túl forgalmas helyen találkozni. A helyet jobban szemügyre véve talán nem is volt olyan rossz a lány választása. Ráadásul senkin se szúrtam ki elő blikkre a tetoválást. Persze a mozgásom ettől függetlenül még mindig bizonytalan. A tetoválást nem olyan nehéz elrejteni, mint az indikátort, vagy a céhjelzést, és ha esetleg nem is tartoznak Asu parancsoksága alá, attól még vörösökkel van tele az egész környék, ami nem egészen túl biztonságos hely egy magam fajtának. Még ha Asuval találkozok, akkor sem.

-Szervusz.

Köszönök vissza a lánynak. Hirtelen elbizonytalanodtam. Helyes amit csinálunk? Ezzel most csak a magány miatti félelmünket akarjuk legyőzni? Vagy tényleg lenne valami közöttünk? Esetleg csak a rejtély érdekel a lány mögött? Mi a helyzet Szonjával? Most kit is szeretek igazán? Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok cikkáztak az agyamban.

Azt sem tudtam mit kéne csinálnom, annyira össze voltam zavarodva. Talán oda kéne adnom neki most a virágokat, vagy a ruháját kéne megdícsérnem? Pedig még meg se néztem alaposabban a lányt. Azonban van valami furcsa a lány megjelenésébenn, amire nem jöttem rá az első pillanatban. Ezért inkább arra vártam, hogy ő szólaljon meg elöször.

-Igyunk.

Követtem a lány tekintetét, majd odakisérem az üresen álló asztalhoz, és egyből a lényegre térnék.

-A múltkor te vallottál színt. Most én szeretnék. És persze lenne utána pár kérdésem, amit az elmúlt napokban próbáltam megfogalmazni. De azt hiszem, jobb ha elöbb rólam hallasz néhány dolgot.

Veszek egy mély lélegzetet, és belekezdek:

-Három kis apróságról lenne szó. Valójában attól függ, hogyan itéled meg a dolgot. Számomra jelen pillanatban mind a három apróságnak tűnik, de külön-külön is elég nagy terhet rakhatnak rám, ha én, vagy valaki a közelemben rosszul kezeli a dolgokat. Én meg szeretném, ha tudnál róluk, mielőtt...

Elhallgatok egy pillanatra, nem vagyok benne biztos melyik kifejezés lenne most az ide illő, így a következőképp fejezem be a mondatot:

Mielőtt nagy felelőtlenséget csinálnánk.

by **Asuka** Csüt. Márc. 31 2016, 16:52

Bár Aincrad azon részén vagyok, ahol a legnagyobb biztonságban érzem magam, és ahol mindent a lehető legjobban ismerek (hiszen nem sokan vállalják a merszet, hogy éppen itt, Taftban próbáljanak megtámadni), most mégis egy picit ideges vagyok. Alig látszik persze, hogy az asztal alatt a kezeimet tördelem, míg Cearsora várok, ha pedig a játékban létezne az izzadás, akkor valószínűleg mind a tenyerem, mind a homlokom csurom víz lenne mostanra. Ami amúgy teljesen indokolatlan... Mert amúgy nem vagyok az a típus, aki zavarba jönne a srácoktól. De Cearso nagyon más, mint azok, akikkel amúgy randizni szoktam, és nagyon, nagyon szeretném, ha működne ez köztünk.
Megszorítom a kezét és összefonom az ujjainkat, miután beülünk az egyik asztalhoz. A félhomály ellenére elég jól látok, de ez inkább az aktív látás jártasságomnak köszönhető. Azonnal eláraszt rengeteg dologgal. Beszélni szeretne velem, meg hogy színt kell vallania, és hogy csak pár apróságról van szó... Nem éppen egy biztató kezdés, kosaraztak már ki ilyen kamu dumákkal. De nem hiszem, hogy virágot hozott volna, ha ilyen szándéka van. Persze szegény még nem tudja, hogy valószínűleg az új, saját készítésű lepárlómba fog kerülni, mert egy ideje már a parfümkészítéssel foglalkozok. Ahhoz pedig virág kell. Sok virág. Több, mint amit a magam mester fokú kertészkedésével meg tudok termelni.
- Hát... Rendben. De remélem, nem elijeszteni akarsz. - odahajolok hozzá, hogy egy kisebb csókot leheljek arcára. Nem érdekel, ha feltűnést keltünk, senkinek semmi köze hozzá. Bár nem hiszem, hogy bárkit is érdeklünk. Félek kicsit attól, amit mondani fog. Ugye nem arról a kinti "barátnőjéről" akar beszélni? Nem, nekem még sohasem említette őt. De Shunak viszont eljárt a szája. Legalább már tudom, hogy nem szabad rábíznom még több titkot.
- Felnőtt emberek vagyunk, szerintem el tudjuk dönteni, nekünk mi a jó... De meghallgatlak, persze. Ajánlom a dinnyés teát mellesleg, nagyon finom. - a pult felé sandítok, szemem sarkából pedig valami picit és sárgát veszek észre. Mire odafordulok, már nincs sehol... Pedig esküszöm, hogy láttam ott valamit. Amióta felfedeztem azt a minibosst, mindenhol kísért.
- Te is láttad? - bökök a pult felé, ahol a kacsát láttam. Hátha nem én őrültem meg, hanem más is kacsákat lát...

by **Cearso** Csüt. Márc. 31 2016, 19:12

-Nem, ígérem, nem elijeszteni akarlak... Csak szerintem jobb, ha te is tudsz a dolgokról. Nem szeretném, ha váratlanul érne a dolog.
Egy kis pír elönti az arcomat, mikor az arcomhoz ér, hiszen nem szoktam hozzá ehhez a bánásmódhoz...
-Akkor legyen dinnyés tea.
Kivülről talán úgy nézhet ki, hogy nincs meg az akaratom a saját döntésre, és per pillanat belül is pont ugyanezt éreztem. Persze nem vagyok benne biztos, hogy a lány csak táncol az érzéseimen, és csak kihasználja azt, hogy nem bírom elviselni, egy lány magányát... Nem hiszem. Akkor biztos nem mesélte volna el azokat a dolgokat a templomban, és egyébként is ő volt a kezdeményező.
Mikor úgy tünik, hogy felfedezett valami oda nem illőt, én is megpróbálok keresni valami hasonlót. Ami elég nehéz egy olyan embernek, aki nem járatos az ilyen helyeken.
-Nem láttam semmit. Mit kellett volna látni?
Visszaszorítom Asu kezét, biztosítva Asut arról, hogy mellette vagyok.
-Ne aggódj. Amíg együtt vagyunk, nem kell félned semmitől.
Még akkor is, ha rosszul viseli azokat a dolgokat, amiket most el fogok mondani neki, és nem lesz tartós a dolog.
Most kéne elmondanom mindent, amíg el van vonva a figyelme, és akkor nem kerekitene neki akkora figyelmet... de az részben olyan volna, mintha nem is mondtam volna el neki. Nem ilyet nem fogok tenni. Hisz azért kerestem fel, hogy elmondjam neki ezeket a dolgokat.
Inkább megvárom, hogy ismét rám figyeljen,én pedig egya biztató mosolyt küldök feléje, hogy biztosítsam arról, hogy amit mondtam, azt teljesen komolyan mondtam. Ha végül úgy dönt, hogy mellettem marad a hibáim ellenére is, akkor nem fogom hagyni, hogy baja essék, ha tehetem. És azon leszek, hogy ezt mindig meg tudjam tenni.

by **Asuka** Szomb. Ápr. 16 2016, 17:27

Persze nem vagyok benne biztos, hogy valós az a dolog amit láttam, legalábbis látni véltem. Éppen csak egy röpke másodpercre villant fel a sárga valami, a hozzá tartozó csőrrel. Aggasztó, mert egy idehe mindenhol ezt látom. De tényleg mindenütt. Egészen azóta, hogy volt az a fura képzelgésem, meg a végén a rendszerüzenet, hogy minibosst fedeztem fel.
Megrázom hát a fejem, és a pultról leemelvén tekintetem inkább az íjász társaságára koncentrálok. Kedvelem, nagyon is. Talán nem csak mostanában, hanem régóta. Tetszett, amikor kiállt értem, annak ellenére is, hogy akkoriban nem igazán jöttünk ki jól egymással. Pedig nem vagyok éppen egy megmentésre szoruló hölgyike. De fura és groteszk módon valahogy mindig ő volt az, aki ezt a szerepet mégis rám adta.
- Semmi para, csak... - sóhajtok egyet. Remek. Idejöttem, hogy Cearso mondanivalójaval foglalkozzak, ennek ellenére mégis az én bajaim kerülnek elő egyből. Pedig nem ezt akartam. Különben sincs semmi, ami miatt komolyan aggódnom kellene. Leszámítva a vörös vadászokat, és azokat, akik hátba akarnak szúrni. Pedig nem vagyok én Nero. Mi van odaírva a fejem fölé? Na mi? Jól látod, igen. Ott, az avatarom felett.
- Néhány napja felfedeztem egy minibosst. - fogom suttogóra a hangom. Jó lenne lecsapni, a Falánk miatt, de nem tudom, ilyenkor mi a teendő. Sosem szerveztem még ilyet, nem tudom, hol kezdjem. Azonban nem szeretném, ha kihallgatnának. Remélem, elég nagy az észlelésünk. - Tudom, hülyén hangzik, de azóta mindenhol kacsákat látok. - jelentem ki a legnagyobb komolysággal a legnagyobb butaságot. Pedig komolyan beszélek ám.
- Deeee most nem ezért vagyunk itt. Szóval... Miről akartál beszélni? Mielőtt pedig belekezdenél, szeretném, ha tudnád, hogy komolyan gondoltam, hogy... Szóval nem hiszem, hogy el tudsz ijeszteni. Nekem többet érsz annál. - húzódok egészen mellé, de azért nem túl szorosan. Hagyom levegőt venni is azért. Az egyáltalán nem érdekel, hogy mások mit gondolnak, de a következő boss miatt picit izgulok azért. Most azonban.inkább érdekel, mit akar Cearso mondani. Biztosan emlegetni fogja majd azt az állítólagos kinti nőjét, akit Shu emleget. De neki van egy rossz hírem. Én többet tudok nyújtani neki idebent, mint ő odakint.

by **Cearso** Szomb. Ápr. 16 2016, 18:22

-És gondolom szeretnéd ha nem ütné le előtted senki sem.
Teljesen érthető, hogy egy miniboss mennyire fel tud izgatni egy Harcost, főleg ha a Falánk is nála pihen. Az Artemiszt se könnyű fejleszteni, ráadásul a minibossok és a bossok korlátozott számban fordulnak elő, míg én gyakorlatilag több ezer ember küzdhetek meg egy kis fejlődésért.
-Rendben, akkor belekezdek. Mindenkinek azt mondom, hogy egy munka miatt ragadtam a SAO-ban. Ez nem így van. Mármint nem teljesen. Inkább csak menekülni akartam a valóságból. Egyrészt mert csináltam egy olyan dolgot, amire nem vagyok büszke.
Elhallgatok, veszek egy mély levegőt. Most fontos dolgot kell mondanom:
-Én lelőttem egy embert, és meghalt.
A tenyerembe temetem az arcom, és visszafojtom a könnyeimet. Eddig erős férfinak próbáltam mutatni magam, de ez ebben a pillanatban nem fog menni.
-Az a rengeteg vér. A halálhörgés. Én lesokkoltam. Percekig mozdulni se bírtam. De ha akkor időben cselekszem, talán még megmenthették volna az életét.
Ezt az utolsó részletet eddig még senkinek se mondtam el.
-Tudom, hogy önvédelem volt, de akkor is magamat hibáztatom a legjobban a dolgokért.
Hagyok néhány másodpercet, hogy felfogja a mondottakat, illetve hogy erőt gyűjtsek arra, hogy a két másik dolgot is elmondhassam. Nem tudom mennyire érintheti érzékenyen a téma, hisz nagy különbség van a között, amit én csináltam, és amit ő gondolt, hogy csinált. Hisz én hagytam szenvedni valaki az utolsó perceiben, míg ő csak megmentette azokat, akiknek nem ez a világ a megfelelő otthonuk.
A poharam után nyúlok. Lassan emelem a számhoz, majd iszok egy kortyot.
-Ez volna az első.
Lényegében a múltam. De egy dologban biztos vagyok: a másik kettőt sokkal egyszerűbb lesz elmondanom. És talán ezzel tudnám a legjobban elijeszteni magamtól, ha ez volna a célom. Csak egy mondatot kéne hozzátennem, amit még gondolatban sem fogok.

by **Asuka** Vas. Ápr. 17 2016, 11:34

- Szeretném, ha nélkülem nem ütné le senki sem. - pontosítok picit a megfogalmazáson. Még nem meséltem senkinek, nem hirdettem, hogy van ilyen, de főleg azért, mert nem tudom, mi a módja. Voltam már minibossokon, például azon, ahonnan Cearso lelépett, már nem is tudom, hogy miért. Nem igazán értettem a kiakadását. Ott valószínűleg én voltam a legmagasabb szinten. Meg olyanon is voltam, első egy néhány szintűként, ahol az összes feladatom az volt, hogy switcheljek. Amit igazából utáltam, de mit lehet ellene tenni? Elég uncsi volt, és picit megalázó is, hogy az akkor nagy szintű emberek vittek minden dicsőséget.
Figyelmesen hallgatom, amit mondani akar. Nekem személy szerint sohasem mondta, miért jött a játékba. Nem beszéltünk még kinti dolgokról, az egész lényegtelen volt. Belőlem pedig akkor se nézi ki senki, hogy tényleg egy egyetemi project miatt vettem meg a játékot, nem pedig önmagam szórakoztatására, ha történetesen ez tényleg igaz is. Mert amúgy tényleg az. Elképzelni Cearsot a való életben, főleg pisztollyal a kezében pedig igazi kihívás. Az egész olyan valószerűtlennek tűnik.
Azt nem mondom, hogy megrendít a történet, amit elmesél, bár egy kicsit sokkol. Önvédelem... Ami viszont természetes és normális. Sosem láttam még összetörni úgy, ahogyan most. Nem kell nagy ész, hogy rájöjjek, tényleg gikszer van. Pedig a maga egyszerűségében ő mindig kiáll azokért a dolgokért, amiket fontosnak tart. Hősként viselkedik, és talán észre sem veszi ezt. Elengedem kezét, hogy a vállaira tegyem azt, másik kezemmel pedig a poharat, hogy azzal az arcán simíthassak végig. Vajon odakint is ilyen a bőre? Nem hiszem. A saobeli szépségápolásban pro vagyok, és jelentős a különbség az itteni bőr és a valódi között. Még akkor is, ha a tapintás ennyire valósnak tűnik.
- A bűntudat jó. Azt jelenti, ember vagy. - magam felé fordítom arcát, de elég finoman terelem, éppen csak jelzem, hogy szeretném, ha idefigyelne. Közel hajolok egy csókért, hiszen ha ő nem kezdeményez, akkor nekem kell. Rolling Eyes

Azon az estén is éreztem rajta, hogy kissé tapasztalatlan, de majd beletanul idővel.
- Hogyan történt? Ha akarsz róla még mesélni, nem kell máris a többi dologgal kapkodnod. - próbálom oldani benne a gátat. Ha fontos neki, akkor lehet, kellene még róla beszélnie. Azért ez elég komoly dolog ám.

by **Cearso** Vas. Ápr. 17 2016, 14:49

A szemébe nézek, és csak egyetlen szót suttogok, mikor közelebb hajolok az ajkaihoz, az eddig poharat fogó kezemmel az arcomon pihenő kezét fogom meg, illetve a szabadon maradt kezemet a lány combjára helyezem:
-Köszönöm.
Jól esett ezt hallani. Persze még senkinek se mondtam el, tehát, még senki sem erősíthetett meg abban, hogy ez az érzés jót jelent. A maga sajátos módján. Örülök, hogy sikerült egymásra találnunk. Szeretném, ha ez a csók örökké tartana, de nem lehet.
Igaza van. Nem kell rohannunk semmivel sem. Itt vagyunk egymásnak. Legalábbis nem rohant el egyből, amint meghallotta a történetet. Nem is tudom leírni, ennek mennyire is örülök. Nem szeretem ezt az arcomat mutatni, emiatt olyan sebezhetőnek érzem magam. Azonban nem érdekel, hogy Asu lát engem ebben a kikészült állapotban. Meg akarok bízni lányban, ahhoz meg az kell, hogy ezt elmondjam.
-Rendben.
Talán ha kibeszélem magamból a kínomat, akkor jobban fogom érezni magamat. Vagyis, már most is jobban érzem magam egy fokkal. Egy kicsit elmosolyodtam mielőtt belekezdtem volna a történetbe. Ami a történet komorsága miatt nem marad sokáig.
-Vadászni voltunk az öcsémmel. Hogy ne ijesszük el a vadakat nem volt nálunk semmi elektrónikus kütyü, csak a helyzetjelző GPS, ami jelzi a helyzetünket, ha történik valami. Elkeveredtünk egymástól. Nem volt ritka dolog. Mind a ketten szerettünk egyedl lenni a természetben. Valami rezgett a bokorban. Mint amikor egy ragadozó készül lecsapni a prédájára. Ekkor már felkészültem a legrosszabbra, és arra, hogy nem adom fel harc nélkül. Amint kiugrott a bokorból, már löttem is. A nyílvessző egyenesen a mellkasába fúrodott. Csak akkor vettem észre, hogy nem vadállat, mikor közelebb léptem. A látványtól meghült az ereimben a vér. Ezután képszakadás, és arra eszméltem, hogy a WC fölött gubbasztok, és visszaküldöm az utolsó étkezésem maradékát.
Nem tudtam szebben kifejezni magam.
-Később az öcsém elmesélte, hogy mi történt mikor ránk talált. Először csak azt látta, hogy dermedten állok, és azt hitte velem történt valami, majd közelebb ért és rájött mi is történt. Gyorsan elővette a vészjelzőjét, bekapcsolta, és letette a haldokló mellé. Majd rá akart venni, hogy távozzunk, de én meg akartam várni a segítséget, nem akartam sorsára hagyni, még akkor se, ha semmit se tudtam már tenni érte.

by **Asuka** Szomb. Ápr. 23 2016, 07:20

Érzem rajta, hogy kicsit mintha lenyugodna. A pszichológiája a dolognak pedig elég egyszerű. Ha én higgadt maradok, akkor ő is. Márpedig kevés dolog van, ami igazán ki tud hozni a türelmemből. Annak ellenére is, hogy sokan kicsapongó és spontán személyiségnek ismernek. A csók végén végigsimítok ajkain a mutatóujjammal, s bátorítóan rámosolygok. Rengeteg a feszültség benne, tisztán érzékelhető, de mindent annyira elnyom, hogy ebből aligha vesznek észre bármit azok, akik nem ismerik. Még én sem ismerem eléggé. Ismerem a természetét, de fogalmam nem volt mindeddig gondolatairól és múltjáról. Ezen pedig változtatni szeretnék, mert akaratlanul is fontossá vált számomra. Nem rohant el, amikor elmeséltem magamról az igazat, így az a minimum, hogy én is viszonzom ezt. Márpedig az önvédelem nem bűn. A bűntudat pedig jó. Az egyetlen dolog, ami képes józanul tartani ebben a világnak csúfolt, amorf valótlanságban.
Kezemet leeresztem, és ráteszem arra a kezére, amit a lábamra helyez. Kicsit oldalra fordulok, hogy tartani tudjam vele a szemkontaktust, és hallgatom a történetet. Eddig kapkodva beszélt, mint aki le akarja tudni az egészet, de úgy tűnik, sikerült hatni rá. Van időnk - a világ összes ideje a miénk. Súlyos titkok azok, amiket most elmesél, erre pedig érdemes időt szakítani. Ismerem ezt a vívódást, nekem is segített, amikor elmeséltem a dolgaimat Shunak, majd pedig neki. S az se volt rossz, amikor Malcolmmal találkozgattam. Kevés olyan ember van még a Liberatorson belül is, akik előtt nem kell felvennem azt a maszkot, amit a világ felé mutatok. Bár rendkívül bosszantó, hogy Malciccnek épp akkor jut eszébe üzeneteket küldeni, amikor éppen egymásra találunk Cearsoval.
- Aha... - konstatálom a hallottakat. Azért az önvédelem túlzó szó, mert nem volt igazán veszélyben, ha fegyver volt a kezében. Ironikus, hogy ilyen múlttal szerezte meg az Artemist. Ha jól értettem a kézikönyvben leírtakat, akkor olyan küzdelmek után fejlődik, ahol nem hal meg a másik fél. Mintha a játék is azt akarná, hogy lépjen tovább. De nincs kedvem a cinizmushoz, még a végén megsérül, hogy kritizálom, amiért én inkább balesetnek titulálnám az ott történteket. Igazából semmi szüksége rá.
- Aztán mi történt? Ott maradtál megvárni a segítséget? - kérdezem, s ha lenne gyomrom, akkor az most összeszorulna. Van elképzelésem arról, mi lehetett. Ha baleset is volt, attól még büntethető jogilag, szóval nem hiszem, hogy megúszta volna bíróság nélkül. Ehelyett azonban itt van, nem pedig ott.
- Furcsa öcséd lehet, ha ennyire nem jutott eszébe józanul cselekedni. Ő is ide menekült? Vagy ő kint maradt? - kérdezem, majd kavargatni kezdem a teám. Szinte pótcselekvésként.

by **Cearso** Szomb. Ápr. 23 2016, 09:08

Olyan könnyű lett minden hirtelen. Talán Asu közelsége tette ezt velem? Vagy a higgadtsága? Lényegtelen. Az a fontos, hogy van valaki, akinek el tudom mesélni a bajaimat, és nem félek attól, hogy a saját érdekeire használja fel.
-Nem emlékszem. Valami leblokkolja a memóriámat. Ez a másik, amiről beszélni akartam. Azóta a nap óta van egy fura betegségem. Néha az emlékeim közül kiesik egy kevés. Egyik pillanatban csinálok valamit, a következő pillanatban pedig már nem tudom, hogy mit csináltam, és miért. Ez arra a napra is igaz. Annyira emlékszem, amennyit az öcsém elmondott:
Mikor megérkezett a segítség elkezdték megpróbálni újraéleszteni az ismeretlent. Majd minket faggattak. Én csak hebegtem-habogtam, és az öcsém, mint egyetlen szemtanú azt vallotta:
Mikor én egy vadat készültem lelöni, akkor a férfi, hátulról nekem rohant egy késsel, de én ezt meghallottam, és a másodperc tört része alatt megfordultam és löttem. Ennek a vallomásnak (hisz egy tizenkét éves miért hazudna?) és annak, hogy kiskorú voltam, megúsztam egy nagyon minimális büntetéssel.

-Csak fiatal, és számára egyszerűbb volt eltitkolni a történteket.
Az eset után nagyon elhidegültünk egymástól. Én megpróbáltam új életet kezdeni, és otthonról is elmentem, de szinte mindenhol megbélyegeztek. Ráadásul a "betegségem" miatt a néha még a rutin feladatokat se tudtam elvégezni. Tehát se iskola, se munka. Az utcán éltem. Nem volt nehéz, mert a szüleim is inkább a vadonban éltek, csak a tanítási időkben béreltünk lakást a városban, akkor is csak a szélén, hogy közel maradjunk a természethez.
Csak akkor éreztem magam egy kicsit jobban, mikor fegyver volt a kezemben, azonban nem akartam többé fegyvert fogni. Ördögi kör. Így telt minden napom nagyjából három évig. Ekkor találkoztam Szonjával, aki befogadott, és megtanitott a programozás alapjaira. Miután felfedeztem a többi világot, sokkal egyszerűbb volt a valós világban élnem, hisz a játékokban úgy használtam fegyvert, hogy valójában nem volt a kezemben fegyver. Ráadásul Szonja rengeteget segített a sokk feldolgozásában. Még három évig tanultam és dolgoztam Szonjával, mikor az öcsém megkeresett és értesített a szüleim haláláról. A temetés után jobban összeomlottam, mint azelőtt hat évvel. Ekkor fogadtam el a felkérést az értékelési munkára, ês másodszor is új életet kezdtem. Ez több, mint három éve történt.
De most beszélek róla elöször őszintén. Nem tudok... Nem akarok hazudni a lánynak, aki megnyilt előttem, és tűri, ahogy most én nyilok meg előtte.
Benedvesedtek a szemeim. A szabad kezemmel akaratlanul is elkezdtem dörzsölni őket. Egy darabig még megpróbáltam visszatartani a könnyeimet, de végül engedtem a kisértésnek, és elkezdtem sírni Asu előtt.

by **Asuka** Szomb. Ápr. 30 2016, 07:55

- Igen, van fogalmam a bíróságról... Bár elég dilis volt az a nyomozó, akit kaptunk. - hallgatom a történetet. Bár elég inkompetensnek tűnnek azok a nyomozók is, akiket Cearsoék kaptak, hozzá képest a miénk kész zseni volt. Végtére is, egy csomó dolgot tényleg kiderített. És még csokit is hozott nekem. Szóval annyira nem jártam rosszul vele. A legjobb, hogy valahol itt van a saoban is, már ha azóta meg nem halt. Aztán meg ki tudja. Csak egyszer találkoztam vele idebent.
Kicsit összeszorul a gyomrom a Szonja név hallattán. Shu mesélte nekem, hogy mi van, de persze eszem ágában sincs elmondani, hogy hallottam már erről a csajról. Hálásnak kéne lennem, amiért az íjászt idejuttatta, hozzám, de egyben fenyegetés is. Mit tud ő megadni neki, amit én nem?
- Nem volt unalmas.életed odakint sem. - próbálok valamit mondani. Kicsit már zavar, hogy sírni látom, mindezt pedig lényegében egy kocsma kellős közepén. Azért előinvitálok a cuccaim közül egy levendula illatú zsepit, amit finoman a kezébe nyomok. A kedvenc illatom.
- És ez a Szonja. Ő a barátnőd? - teszem fel az egyetlen kérdést, aminek igazán súlya van. Minél többet tudok meg róla, annál rosszabb. De annál inkább tudom, riválist lássak-e benne, vagy sem. Kicsit kiegyenesedem, és két centivel arrébb ülök, amíg a választ várom. Nem fogom engedni, hogy hazudjon nekem. Meg persze azt sem, hogy egy olyan csaj után koslasson, akit sohasem kaphat meg. Három év. Három éve vagyunk itt, a saoban. Ennyit senki sem hajlandó a másikra várni. Én biztos nem tenném.

by **Cearso** Szomb. Ápr. 30 2016, 08:34

A kérdése kizökkentett egy pillanatra. Én úgy jöttem ide, (mármint a kocsmába) hogy egy szóval sem említem a kapcsolatom Szonjával. Mégis ez az első, amit feltételez rólam. El akartam titkolni, de nem akarok Asunak hazudni sem.
Két újjal megfogtam a poharam, és elkezdtem oda vissza döntögetni, így egy örvény keletkezett az italban. Ezt kezdtem el nézni, miközben gondolkoztam a válaszomon.
-Reméltem, hogy el tudjuk kerülni ezt a témát...
Kezdtem bele végül a szövegembe.
-Ő volt az első ember, aki tárt karokkal fogadott, bármit is csináltam. Akinél a menedéket kerestem, ha éppen rossz hangulatban voltam. Aki bíztatott, mikor belevágtam valamibe. Akinek az emléke miatt nem estem végleg depresszióba idelent, és rávettem magam, hogy a kijutás érdekében elkezdjek küzdeni.
A beszéd egy kis mosolyt csalt az arcomra. Végre pár vidám emlék is előkerült a sötét korszak mellett. Majd Asu szemébe néztem. Egy kicsit komolyabbra vettem a szót, de még mindig vidám volt a hangszínem.
-Igen, azzal hitegettem magam, hogy a barátnőmként gondolok rá. Nekem Anat halála után ez volt az egyetlen támaszom. A legsötétebb óráimban az egyetlen vigaszom. Azonban a valóság az, hogy félek az elkötelezettségtől, és ezzel próbáltam elhitetni magammal, hogy nem én vagyok a rossz ember, ha nem próbálom aktivan felkelteni a másik nem teljes figyelmét. És ezzel utasítottam el, ha valaki a közelembe akart kerülni.
Erre magam is csak nemrég jöttem rá, mikor azon gondolkoztam, hogy mit és miért csináltam abban a templomban.

by **Asuka** Hétf. Május 02 2016, 17:24

Az imént még a gyomromban ugrált valami nagy és rusnya varangy, ahogyan arra a másikra, a kintire gondoltam, de mindez az érzés csak csillapodni kezd. Boldog vagyok, hogy magától mesélt róla, anélkül, hogy rá kellett volna vezetnem a dologra. Oké, egy kérdést azért feltettem, mert tudni akartam, tőle, az ő szájából. Annak ellenére is, hogy Shu-chan épp elég információt csepegtetett el róla. Az fix, hogy ha egyszer hazaérek, és időm is lesz, mert nem mondjuk turbékolok valahol, akkor megcsinálom neki a Sárkánytojást. Csak más színekkel. Tartozom neki ennyivel a múltkoriért, és szerintem amúgy is imádná a fürdőbombát.
- Tudod... - kezdek bele, miután halkan végighallgatom, amit mond. Ez a sok információ hirtelen rohamozott meg, az egész pedig egy átláthatatlan, áthatolhatatlan masszához kezd hasonlítani, annyira bonyolult az egész. Tisztára, mint valami anime szereplője, azokban történnek ilyenek. Bár nem sokat láttam, nem igazán volt időm ilyenekkel foglalkozni.
- Én örülök, hogy mégsem kerülted a témát. - mosolyodom el, a pillanatnyi feszkó pedig lassan leereszt. Olyan vagyok, mint egy nagy rózsaszín lufi, amiből csak apránként engedik ki a levegőt. Boldogan bújok vissza választottamhoz, és hozzásimulok a karjához, mintha csak valami tinilány lennék. Pedig messze volt már az. De olyan jó így.
- Meg annak, hogy másokat nem engedtél közel. De még inkább szeretném, ha az ittre koncentrálnál. Én mindent meg tudok neked adni, amit ő, idebent és odakint is. Sőt, akár többet is. - bár halkra veszem hangom, mindezek ellenére elég rámenősnek tűnhet így utólag. De ha egyszer így igaz...
- A játékban is vannak kieséseid? Már az emlékekkel. - kérdezem, bár még magam sem fogom fel, hogy hogyan is lehetséges ez. Ciki lenne, ha kiderülne, egy csomó közös dolgunkra nem is emlékszik már.

by **Cearso** Kedd Május 03 2016, 17:38

Ahogy kimondom, ami valójában nyomta eddig a szívemet, hiába nem akartam beszélni róla, egy cseppet azért megkönnyebbültem. Milyen jól tud esni az igazság. Olyan ritkán van az, hogy teljesen őszinte vagyok még magammal is, hogy kellett egy kis idő, hogy megértsem saját magamat.
Én azért nem örülök. Enélkül a titok nélkül üresnek érzem magam. Ha tényleg titkolni akartam volna, akkor nem beszélek róla ennyit.
Leküzdöm a kísértést, hogy lelökjem magamról a lányt. Nem igazán vagyok hozzászokva ennyire senkinek se a közelségéhez. Főleg nem ebben a pozícióban. Ehelyett inkább arra fektettem a hangsúlyt, hogy a lány haját, kisimítsam az arcáról, és így figyelem és halkan hallgatom, ahogy hízeleg. Fura volt számomra a felállás. Mindig is azt hittem, hogy a hízelgés, és a másik megpuhítása a férfi feladata. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem élvezem, ahogy Asu próbál behálózni. Ami valójában felesleges fáradtság részéről. Azonban igaza van. Már azzal sokkal többet tesz értem, hogy egyszerűen mellettem van. Meg abban, hogy az itt-re kell figyelnem, nem pedig azzal foglalkoznom, aki mellé nem tudok odabújni. Nem sokon múlt, hogy Asu is abba a táborba tartozzon, akit elhidegítek magamtól. Nem is tudom mi vett rá arra, hogy megváltoztassam a véleményem. Talán az, hogy azt éreztem, nélkülem tényleg védtelen lenne. Vagy mert teljesen a bizalmába fogadott. Talán jobb is lesz, ha ez örökre rejtély marad.
-Igen, előfordult. Sejtem mire gondolsz, de ne aggódj, az esetek többségében észreveszem, hogy nem stimmel valami, és eddig még egyszer se voltál a közelben. Legtöbbször Katja, vagy Ayse mellett jött vissza az érzékelésem, arról meg nem tudok, hogy pár percnél hosszabb idő kiestem volna a ritmusból. Ha ez idő alatt csinálni szoktam valami furát, azt előbb vagy utóbb vissza szoktam hallani.

by **Asuka** Kedd Május 03 2016, 19:30

Karbacsimpaszkodás, odabújás és remélhetőleg hatékony szempillarebegtetés. Nem éppen mindennapi látvány tőlem, legalábbis a saoban még nem nagyon láthattak így, de egyszerűen nem bírom ki. Én se tudom, mi bajom van, de az egyik pillanatban nem tudom, hogy viszonyuljak hozzá, a másikban pedig mindennél jobban akarom, hogy nagynak és erősnek láthassam, aki mellett kicsit eltörpülhetek. Ami esetemben nem olyan egyszerű. Cipőt se véletlenül váltottam, ennek egészen pici sarka van azokhoz képest, amiket megszoktam. Cearso ugyanis nem olyan magas, mint azok, akikhez amúgy szoktam, és igazából minden tekintetben más, mint ők. Egészen másképpen kell közelednem hozzá, és azt hiszem, az egy lassú folyamat lesz, mire mindent kitapasztalok.
- Hé, ácsi! Honnan tudod, hogy nem csináltál valami furát a jelenlétemben, csak nem beszéltem róla? - kérdezem, bár kissé inkább incselkedésnek szántam. Nem tudom, azért akadt pár alkalom, amikor engem is meglepett, amit csinált, de ezek nem voltak igazán furcsák. Csak éppen nem számítottam rá.
- Mondjuk amikor Ren olyan izé volt az Arénában. Vagy amikor valamiért besokalltál a Morrigan nevű idomárra és ott hagytad a minibosst. - emlegetek fel két esetet, ami ilyen volt, bár belegondolva mindkettőnél engem sértegettek, mert.vörös vagyok. Jó, mondjuk az is igaz, hogy az idomár nem hatott meg, csak simán nem vettem fel, ellenben Ren konkrétan egy tömeg előtt alázott meg heccből, csak mert ő a nagy szóló zöldike frontharcos.
Nem különösebben reagálol Ayse és Kat neve említésére. A Kat különben is lehet bárki, kettőt is ismerek, és mind a kettő céhtag. Eleget fedtem fel neki, nem akarom ezzel hergelni. Persze ha egyszer úgy dönt, hogy belép az előnyök miatt, akkor úgy legyen, de nem hiszem, hogy erre sor fog kerülni, én pedig nem fogom ezzel zargatni.
- Van még más is, amiről szeretnél beszélni? - lazítok kicsit a kezemen, bár eddig se volt túl szoros. Így viszont könnyebben elérem a maradék teámat is.

by Ajánlott tartalom

Rezes Macska

Rezes Macska

Re: Rezes Macska

Re: Rezes Macska

Re: Rezes Macska

Re: Rezes Macska

Re: Rezes Macska

Re: Rezes Macska

Re: Rezes Macska

Re: Rezes Macska

Re: Rezes Macska

Re: Rezes Macska

Re: Rezes Macska

Re: Rezes Macska

Re: Rezes Macska

Re: Rezes Macska

Re: Rezes Macska

Re: Rezes Macska

Re: Rezes Macska

Re: Rezes Macska

Re: Rezes Macska

Re: Rezes Macska

Re: Rezes Macska

Re: Rezes Macska

Re: Rezes Macska

Re: Rezes Macska

Re: Rezes Macska