[Küldetés] Cukorhegy

by **Rosalia** Kedd Dec. 02 2014, 19:28

Résztvevő: RenAi
Határidő: Nincs
Szólimit: 250 szó

Jin hamar elment ma otthonról ügyes-bajos dolgait intézni, így alkalmad van kicsit magadra koncentrálni. Lustálkodhatsz akár délig is, vehetsz egy jó nagy forró fürdőt, vagy andaloghatsz a kertben is. Rád bízom, hogy mivel töltöd a délelőttöt. Ha nem mozdulsz ki, akkor a házacskátok ablakából pillanthatod meg, ha pedig a kertben sétálgatsz, akkor pedig még közelebbről veheted észre a kis jövevényt, aki összekuszálja a virágoskertedben a növényeket. Az apró termetű lányka, olyan picike, mint egy tündér, azonban nincsenek szárnyai. Egyik virágról a másikra igyekszik átmászni, majd mikor már nagyon kitikkad, akkor megpihen az egyik virág levelére lecsüccsenve. Valahova nagyon igyekszik, de a tempója nem a leggyorsabb.

by **RenAi** Vas. Dec. 07 2014, 14:56

Jin már korán elment, ahogy tőle az szokásos, ma ő vásárol be, és említette hogy talán elvégez egy könnyebb küldetést is. Említettem neki hogy szívesen elmennék vele, főleg a kutas ügy után, hisz az sem tűnt olyan vészesnek a leírtak alapján, bár ott én voltam a hülye hogy rögtön bele is ugrottam az összes létező csapdába önszántamból és örömmel. >.> Nyoh ezen a tulajdonságomon javítanom kell, igyekeztem minél óvatosabb lenni ezek után mindennel és tudatosítani magamban hogy az itemek nem mindig húznak ki a csávából. Én még lustálkodtam kicsit, talán vissza is aludtam pár percre, de amint feleszméltem kelletlen kikeltem az ágyból és amint magamhoz tértem ismét jó kedvel mosollyal fogadtam a világot. Neki láttam némi otthoni teendőnek, hisz a takarítás itt sem szűnt meg hiába virtuális világ ez, előkészültem az ebédnek, de az edénycsörömpölések között is meghallottam hogy valami idegen zaj szűrődik be a nyitott ablakon. Amint kinéztem láttam hogy Kyubei vadászik valamire. Meglapula fűben, a hátulsó felét magasra emeli és épp ugrásra kész állapotban, kapcsolok csak a helyzet komolyságára. Hisz a vadászatot mindig is méltóságán alulinak tekintette, és most mégis. Megpróbálok ráfókuszálni a leendő zsákmányára de nem megy túlzottan.
- Várj! – Kiáltok oda neki, de rám sem hederít. Egy kezem ügyébe kerülő krumplit hajítottam ki úgy hogy ne találjam el egyiküket sem, de elég legyen ahhoz hogy Kyubei kihökkenjen. Összekapom magam és kiszaladok az ajtón egyenest a hátsó kertbe. Mekkora mák, hogy a konyhából pont rálátok erre a területre is. Szapora léptekkel szökeltem oda a kis teremtményhez.
- Én a helyedben nem tenném. – Jelenti ki Kyubei sejtelmesen.
- Miért bántanád, hisz olyan aranyos, tuti képtelen lenne bárkinek is ártani. – Emeltem a kezemben a csöppséget. Olyan kicsi volt és törékeny.
- Hát, te tudod… - Azzal némi fintorral az arcán Kyubei távozott is. Én csak utána néztem de nem szóltam, nem értem megint mibaja van… azt hiszem ezen a macskán sosem fogok eligazodni rendesen…
- Szia, jól vagy? Ugye nem sérültél meg? – Nézem kicsit jobban szemügyre véve a jövevényt.
- A nevem Ai. Éhes lehetsz, ilyen apró testtel virágokat megmászni hmm… Alig várom hogy megmutathassalak Jin-nek is. ^^- És tényleg, még nem láttam hozzá hasonló tündér szerű teremtményt, tuti Jin is imádná.

by **Rosalia** Vas. Dec. 07 2014, 16:03

Ahogy a tenyeredbe veszed a csöppséget, a peted által okozott rémültség még inkább a tetőfokára hág és összekuporodva próbál láthatatlanná válni, abban reménykedve, hogy nem fogod bántani, ha látod rajta, hogy mennyire reszket. Kérdésedet hallva alábbhagy a remegése, a bemutatkozásodat követően pedig már kiles karjai adta fedezéke mögül.
- Szóval nem akarsz bántani? - Bár a csevegésedből maga is rájön közben, hogy valóban nem jelentesz rá veszélyt és még azt a félelmetes petet is elküldted onnan, aki az imént zaklatta. Kissé felbátorodva huppan a fenekére a tenyeredben ülve, lábait lelógatja a kezedből.
- Hű, de magasan vagyok! - szédül meg egy pillanatra letekintve, aztán inkább a kezein támaszkodva fürkészi a tekinteted. Látszik rajta, hogy még mindig ideges.
- Attól tartok nem várhatom meg azt a Jint, legyen ő bárki is. Elnézést kérek, amiért a kertedben ólálkodtam, de erre a legrövidebb az út és csak egy picikét pihenni szerettem volna. Nagyon sajnálom De most már itt sem vagyok, sietnem kell a cukorhegyre, hogy visszaszerezhessem a szárnyaimat! Úgyhogy megtennéd, hogy leteszel a földre és utamra engedsz?

by **RenAi** Vas. Dec. 14 2014, 18:30

Kyubet ismét sikeresen eltettem láb alól. Bár csodálom hogy még itt tartózkodik velünk, néha egyszerűen nem bírok vele. Most is épp a kertben lévő kis mobot bántotta. Vagyis csak akarta. Kisíettem hozzá hogy megnézzem közelebbről is, mi folyik ott konkrétan. Majd megláttam egy aranyos teremtést. Nem láttam még ilyet Aincardban, így gyorsan a csodájára is jártam, sőt kínálgattam, áradoztam hogy majd megmutatom őt Jin-nek. Kissé félénk volt, bár meg is tudom érteni. Sőt talán én sem lehetek számára biztató látvány, hisz akadnak méretbeni különbségek szóval, megpróbáltam nyugtatgatni.
- Persze hogy nem. – Meg is lepődtem a kérdésén. Bár úgy felemeltem mindenféle figyelmeztetés nélkül. Érthető hogy meg van rémülve.
- Ha szeretnéd lentebb engedhetlek, vagy letehetlek. – Mondom, nehogy rosszul érezze magát idefenn. Majd végighallgattam a mondandóját.
- Dehogyis semmi baj. És… ha gondolod szívesen segítek neked megtalálni a szárnyaidat. – Felelem lelkesen.
- De először el kell pakoljak odabent, úgy hagytam a konyhát ahogy van, és ha elmegyek akkor írok egy üzenetet is Jinnek hogy ne aggódjon, hogy tudja merre vagyok és hogy jól vagyok. – Magyarázkodtam.
- De tényleg szívesen segítek. – Felyezem be. Azt persze már meg sem említem hogy „Cukorhegy” *-* Azt mindenképp látnom kell, és még némi szuvenírt is hozhatok onnan. Bár magam sem tudom hogy képzeljem el, egy halom cukorka egymáson, a hegy barlang részeiben meg lelógó jégcsap csavart cukrok uhhh *-* Mindenképp segítek neki visszaszerezni a szárnyait, ezt már eldöntöttem. ;3 Ha jó volt úgy beszaladtam, gyorsan elpakoltam mindent, majd megírtam az üzenetet és ha a kis tündérke mutatta az utat akkor követtem.

by **Rosalia** Pént. Dec. 26 2014, 18:03

A tündér felvont szemöldökkel méreget, mikor kijelented, hogy segíteni szeretnél neki. Nem tudja hova tenni ezt az egészet, nem is ismeritek egymást. A minősítése egyébként NJK, ezt onnan tudod, hogy nincs indikátora. Az pedig, hogy küldetésadó NJK, viszonylag hamar kiderül ezután:
- Nem értem miért akarsz nekem segíteni. Nem tudom semmilyen fizetséggel meghálálni. - Aztán elgondolkozik és pironkodva folytatja. - Viszont ami az utazást illeti, kénytelen vagyok elfogadni a felajánlásodat, mert gyalogszerrel igencsak megterhelő az előrehaladás egy pici lénynek, mint én. Az én drága szárnyaim, azokkal mindenhova el tudtam reppenni gond nélkül. - Szemeit megnedvesítik a könnyek, de erőt vesz magán és visszatartja a sírást. Tudja, hogy azzal nem megy semmire, te pedig a megtermett lábaiddal igencsak hasznára válasz most. Csak bólint arra, hogy a rendrakás miatt a türelmét kéred, de hogy biztosabb legyen abban, hogy tényleg elviszed őt a cukorhegyhez, küld egy küldetés felkérést, amely ilyen címmel jelenik meg a menüben: "Vidd el Lillyt biztonságban a Cukorhegyig!"
Miután elfogadod a questet és elintézed a dolgodat, útra is kelhettek - a szint túlsó vége felé irányít pöttöm útitársad, gyakorlatilag egyenesen előre a házikótok mögött. Útközben, ha megengeded, feltelepszik a válladra, hogy jól belássa a terepet. Ha egy nagyobbacska szélfuvallat megdönti, akkor kénytelen belekapaszkodni a hajadba, amiért sűrű bocsánatkérésekben tör ki. Útközben szívesen cseveg veled, ha bármiről kérdezed (itt alkalmad van vele csevegni, ha szeretnél) viszont idegeskedése nem akar szűnni. Minél közelebb kerültök a végcélhoz, annál inkább próbál lebeszélni arról, hogy tovább folytasd vele az utat.
- Nagyon nagy kísértés ám a cukorhegyen végigmenni. Ráadásul tele van rejtett csapdákkal. Igazán nem venném a szívemre, ha valami bajod esne. Ez az én küldetésem. Az én hibám, hogy elveszítettem a szárnyaimat, a büntetésem, hogy rögös úton visszaszerezzem.

by **RenAi** Szomb. Dec. 27 2014, 15:24

A kis csöppség, tündérnek mondja magát vagyis csak én gondolom annak. Szárnyai lennének, és van olyan aprócska és aranyos mint ahogy eltudnám képzelni azokat a teremtményeket. Sok féle mobról hallottam, játékosoknak is lehetnek furcsa idézős képességeik, de ő más. Nincs indikátora, bár elsőnek nem néztem meg, most jutott az eszembe hogy figyelembe vegyem az efféle részleteket is. Láttam őt miképp majdnem megtámadta egy amúgy majdhogynem gyámoltalan lény, Kyubei. Valamint kissé ki is lehetett fáradva, ha meg akart pihenni a kertemben.
- Nem esik nehezemre segíteni, sőt kifejezetten szeretek másokat támogatni. És ahogy nézem nem jönnék rosszul. ^^ - Fejezem be a mondandómat.
- Nem is kérek jutalmat. Nem azért csinálom. – Mosolyodok el. Majd sejtésem beigazolódott. Ez a pici lény egy npc. Igaz, szokatlan „csomagolásban” de gondolom okkal. Ha sikerült meggyőznöm akkor bementem gyorsan elpakoltam, írtam Jinnek egy gyors üzenetet hogy ne aggódjon. Majd a felvett küldetés koordinátáin haladva, elindultam amerre a küldetés vezetett.
- Szóval Lily. – Üdvözöltem a nevén és nyújtottam a mutató ujjam hogy kezet fogjunk.
Nem kellett sok, a hátulsó kertbe vitt a küldetés, és onnan a mapp másik végébe. Kicsit aggódtam hisz ott hegyet, sőt cukorból készült hegyet még nem láttam. De nagy gond nem lehet. Időközben próbáltam ismerkedni Lily-vel. Vagyis inkább csak kérdésekkel tudtam őt bombázni.
- Megkérdezhetem hogy hogy veszítetted el a szárnyaid? És hogy vagytok még többen is, ilyen tündér szerű lények, és hogy ha olyan messze van a hegy, akkor te hogy kerültél olyan messze tőle? – Kezdtem érezni hogy sok lesz a kérdésekből így inkább hagytam őket, de még olyan sok dolgot tudtam volna kérdezni. Lily furcsán viselkedett elfogadta a segítségem, mégis mintha le akart volna beszélni róla. Ráerőltetni magam ugyan nem akarnám, de egy ilyen kis teremtmény, főleg ha tele van csapdákkal… mi esélye is lenne egyedül…
- Már mondtam, szívesen segítek. És nem érdekelnek a csapdák. Mindig kitaláltam valamit gond esetén, így nem aggódok. Viszont rád erőltetni sem akarom magam, így ha úgy gondolod hogy tényleg nem szeretnéd hogy veled tartsak, elviszlek a bejáratig és onnantól a tiéd lesz a hely… - Hát persze… ezt még én sem gondoltam komolyan hogy magára hagynám, de így legalább tisztázhatom mit is szeretne igazán.

by **Rosalia** Vas. Jan. 04 2015, 14:15

Széles mosollyal fogadja az ujjfogást és a kérdésekre is szívesen válaszolgat, bár erősen szégyelli magát a történtek miatt.
- Túlságosan mohó voltam... Az én népemet úgy hívják, hogy méztündérek. Az a feladatunk, hogy segítsünk a méheknek a virágok beporzásában és elszállítsuk a mézet a megfelelő helyekre. Egyetlen szabályunk van, én azonban ezt is megszegtem Ettem a mézből, pedig nem lett volna szabad. Büntetésem az lett, hogy megfosztottak a csodás szárnyaimtól, így a munkámat sem tudom tovább végezni. De kegyes volt hozzám a tündérkirálynő és azt mondta, ha kiállom a legnehezebb próbákat is a Cukorhegyen, akkor visszanyerhetem a szárnyaimat és a munkámat is. - Aztán kicsit elgondolkozik és töprengő hangnemben folytatja tovább. - Igaz, azt nem tiltotta meg a tündérkirálynő, hogy elfogadjam egy útitárs segítségét. Háááát, ha ennyire szeretnél segíteni, akkor legyen... elfogadom. De ha baj lesz, nyomban meneküljünk ki, nem szeretném, ha bajod esne!
A kis tündér térképe szerint már egészen közel jártok a célhoz, amikor azonban gomolygó köd kezd el körbevenni benneteket. Akár jobbra, akár balra kerülnétek, mindenfelé köd van. Nem az a hirtelen keletkező, gonosz, ártalmas ködről van szó, egyszerűen egy természeti jelenségről, ez a terep sajátossága. A talaj némileg ingatag a nedves sártól, de még viszonylag könnyedén lehet közlekedni. Még szerencse, hogy itt vagy a tündérkének, ez a terep neki felérne egy borzalmas mocsárral, neked meg csak a csizmád cuppog egy kicsit. - Jajj, Ai! Most mi tévők legyünk? A köd eltakarja a hegyet, pedig valahol előttünk kell lennie!

by **RenAi** Vas. Jan. 11 2015, 18:04

Már elhatároztam. Segíteni akarok ennek a kis teremténynek. Olyan kis elesett, olyan kis édes kedves, el sem tudom képzelni ki tehetett vele ilyesmit. De a végén csak rá kérdeztem.
- Ez szörnyű! – Kiáltok fel.
- Miért ne ehetnétek abból amiért megdolgoztok?! – Akadok ki teljesen. Igazságtalan ez a törvény velük szembe… hisz a méz az finom és egészséges, erre nem ehetnek belőle pedig ők dolgoznak meg velük a legtöbbet.
- A munkátok nagyszerű és a méz ühhhm. *-*- Képzeletben megnyaltam a szám szélét.
- Imádok mézes sütiket csinálni, vagy csak a teába. Egyszerűen elengedhetetlen. Köszönöm a munkátokat. – Úgy éreztem mindenképp hálás lehetek neki, hisz a méz az igencsak lényeges a konyhában. Szinte már-már elengedhetelen.
- Amúgy majd szeretnék beszélni a tündérkirálynőtökkel. Egyrészt neki is szeretnék köszönetet mondani, másrészt szeretném megenyhíteni a szívét hogy ti is ehessetek ha már olyan sokat dolgoztok vele. – Mosolyodok el biztatóan.
- Ha baj lesz akkor menekülünk és megoldjuk, okés. Van nálam teleport kő, és el tudlak vele téged is repíteni szükség esetén, de amúgy sok életem van, és tudok healelni is, nem kell annyira aggódni. De megígérem óvatos leszek. – Magyarázom a kis Lillynek.
- Amúgy hányan vagytok, hogy-hogy még nem találkoztam hozzád hasonló teremtéssel? És hogy néz ki a szárnyad? A tündér fogja visszaadni? Tudsz valamit a kihívás lényegéről? Hogy mit kell csinálni, kikkel állhatunk szembe és volt már bárki akinek meg kellett csinálnia ezt a küldetést? – Árasztom el a kérdéseimmel, bár talán már idegesíthetem kicsit, de útközben jobb minél több információt összegyűjteni mindenről. Bár leginkább csak nem tudtam mit kérdezzek tőle, ezért bombáztam mindenféle mellék kérdésekkel pedig olyan sok dolog érdekelt volna vele kapcsolatban. Ahogy haladtunk előre egyre vátozott meg a mapp sajátossága is. Nem jártam még erre, de egy kis köd és sár nem fog eltántorítani semmitől. Lily volt a térkép felelős, én arra mentem amerre ő mondta. Mikor aggódva megszólalt, meglepettségemben még a lábam is összegabalyodott a srában könnyedén megcsúsztam és seggre ülltem az eséstől.
- Aucs…>.> Jól vagy?- Kérdezem meg és csak remélem hogy volt ideje megkapaszkodni rendesen. Én az egyik kezemmel igyekeztem megtámasztani magam az eséstől a másikkal meg a kis tündérlény után kaptam.
- Bocsi elcsúsztam a sárban.. – Magyarázkodok miközben megpróbálok feltápászkodni.
- Fuuuj>.> - Nézek körbe magamon.
- Csak az vigasztal hogy nemsoká elpixeleződik. – Mondom talán inkább magamnak mint a kis törpiklének.
- Szóval.. itt kéne lennie? – Nézek körbe, és megpróbálok tapogatni a ködben hátha találok valamit. Igyekszem előre törtetni a ködben, bár egy idő után elveszítem a térérzékelésem, és már nem tudom hogy előre megyek-e… >< Addig tapogatok amíg nem találok valamit.
- Ehm amúgy mekkora hegyről lenne szó? Mármint hozzánk mérve hegy, vagy hozzátok mérve? oO – Remélem nem tapostam meg azt ahova el kéne jutnunk…oO

by **Rosalia** Szomb. Jan. 17 2015, 15:21

- Azért nem szabad a mézből ennünk, mert csúf kórság uralkodik el rajtunk miatta. Olyasmi, mint a mesebeli törpéken az arany miatt. Mohókká válunk és kifordulunk önmagunkból, megállíthatatlan ámokfutásba kezdünk. Én csak belenyalintottam, ennyi nem okozhat gondot, de a népem szerint megérdemlem a büntetést, mert ha egyszer nem tudtam megállni, akkor máskor sem fogom tudni megtartóztatni magam. A szárnyaim elvesztése viszont eléggé nagy tanulópénz. - Látszik rajta, hogy egyrészt végtelenül szomorú a szárnyai elvesztése miatt, másrészt rendkívül szégyelli magát, mert ismerte a szabályt és következményeit, mégsem bírt parancsolni a kíváncsiságának.
- Igaz, hogy csak az ízét szerettem volna megismerni a méznek, de a szabály az szabály. Én pedig hibáztam. Sajnálom, hogy téged is belekevertelek, de ha nem ítélsz el a tettem miatt, akkor te egy nagyon kedves lény vagy. És nagyon szívesen dolgozunk! Bár megvallom őszintén, nekem nem is igazán ízlett a méz... - Aztán persze lehet, hogy ezt már csak a bűntudata mondatja vele. Amikor pedig a védelmező képességeit firtatod előtte, igencsak megörül és felbátorodik kicsikét.
- Rejtőzködve élünk, mert sokan próbáltak már meg ártani nekünk. A mobok vadak, megpróbálnak levadászni bennünket apró termetünk miatt, mint az a lény is a te házadnál. Vannak, akik elrabolják családtagjainkat, hogy cirkuszokban mutogassanak bennünket. De a legrosszabb az, amikor hamis kuruzslók gyűjtenek be minket, hogy hogy letéphessék szárnyainkat és elixírt készíthessenek az arany virágporból, ami a szárnyunkra tapad. Ettől kicsit világít is a szárnyunk, ráadásul az enyém felemás színű, zöld és kék, szóval könnyű felismerni. Szóval borzalmas dolgok ezek, így hát inkább nem mutatkozunk. Sokan vagyunk, minden mezős szinten vannak kolóniáink. De hogy pontosan hányan is, azt én sem tudom. Volt már más is, aki elment a Cukorhegyhez, hogy visszaszerezhesse a szárnyait, de nem tért még vissza senki sem. Félek, Ai, nagyon félek.
Ahogy aztán fenékre huppansz a sárban, nagy sikítozások közepette kapaszkodik meg a ruhádba, de végül nem esik semmi baja. Elég nagy bonyodalmat okozott volna, ha a sárban kellett volna turkálnod egy ilyen kis csöppség után.
- Nem tudom sajnos, hogy mekkora a hegy, de bizonyára óóóóriási. - Aztán ahogy egyre előrébb haladtok, úgy szakadozik fel a köd is és a saját szemetekkel is megpillanthatjátok célotok helyszínét, a Cukorhegyet egy több száz méter magas édességhalom formájában. Láthattál már hasonlót a kardforgatók nagytornáján, amikor Ritával párbajoztál. Minden csupa-csupa édesség, csomagolt és csomagolás nélküli, fantasztikus mázas és szirupos színkavalkád. Az embernek összecsordul a nyál a szájában és Lilly tekintetén is látszik a csodálat és az édességek utáni vágyakozás. Bejárat első blikkre nem látható. Hogyan tovább?

by **RenAi** Vas. Jan. 18 2015, 22:52

- Ez szörnyű… olyan nehéz elhinni, főleg hogy ez a feladatotok és hogy nem ehettek a munkátok gyümölcséből. Ez igazságtalan… És ne bánkódj, visszaszerezzük a szárnyaidat és biztos van valami mód a büntetésetek enyhítésére. Amúgy hogy válthat ki belőletek ilyen dolgot egy olyan ártatlan dolog mint a méz? Ezt nem értem, számotokra ez olyan mint a méreg, vagy mint valami dopping? – Nem hagyom szó nélkül, de mikor látom hogy elcsügged, megprúbálom megsimítani a fejét az mutatóújammal.
- Ne csüggedj, na. ^^ Vissza szerezzük őket és igaz azt mondtad hogy nem ízlett, de ha csak édességet akarsz, vagy mégis ennél egy kis mézet nálam ehhetsz, nem mondom el senkinek, és megvárjuk míg lejár a hatása. Nem gondolom a mohóságot rossz dolognak, én is nagyon szeretem az édességeket. Nem tudnék nélkülük élni. :3 – Fejezem be. Majd újabb kérdésekkel ostromoztam a kis teremtést, amikre választ is kaptam.
- Nem lehet könnyű nektek. És Kyubei már csak ilyen, ha nem érez közvetlen veszélyt bárkire rátámad, bár inkább szavakkal szereti bántani a másikat, de már immunis vagyok rá. Tudod furcsa kis teremtés, de teljesen megkedveltem, nem olyan rossz ám ő mint amilyennek elsőnek mutatja magát. Kicsit magának való és önőz és egocentrikus, de van jó oldala is. – Bár ebből hirtelen nehezen tudtam volna idézni, így pontot tettem a mondat végére.
- Tényleg borzalmas dolgok, nem is tudtam hogy van létezik ilyen, de ezentúl szólok mindenkinek hogy figyeljenek jobban oda rátok, és a céhben is felhívom a figyelmet arra hogy miféle szörnyűséget művelnek a kolóniátokkal. Tudod sokan nem hagynák ezt, és azon leszünk hogy az ilyen embereket akik elixírt csinálnak a szárnyatokból… hogy leállítsuk őket! – Jelentettem ki határozottan.
- Ne félj, úgy csináljuk hogy jó legyen, vannak potionjaim, kristályaim és legrosszabb esetben elteleportálunk, majd újra és újrapróbálkozunk. – Mosolyogtam biztatóan.
Majd megcsúsztam az időközben ránk nehezedő ködben, de szerencsére Lily nem esett le rólam. Feltápászkodtam és pár száz méter után rögtön meg is leltük azt amit reményeim szerint kerestünk.
- Ez lenne az? *-* De hisz ez csodálatos! *-* - Szemeim kápráztak a gyönyörtől, azt hiszem törzshelyem lesz ez a cukorhalom hegység. :33
- Hmm nem látok bejáratot… csináljunk egyet? – Kérdeztem sunyin kacsintva Lily-re. Majd ha se jobbra se balra indulva meg a hegy oldalán nem találtunk befele vagy felfele vezető utat, akkor bizony neki álltam az édességhalomnak. Bár az elképzelés csak fejben működhetet, nem lennék ember ha nem telnék el pár marék után. Ha sikerült bejáratot találni, akkor is egy nyalókát lenyúltam az oldaláról majd azt nyalogatva indultam meg a bejárat felé.
- Te is kérsz valamit? – Nem feledkeztem meg Lilyről sem. ^^

by **Rosalia** Vas. Jan. 25 2015, 19:07

- Inkább mint a drog, csak ezzel másra is ártalmasak lehetünk. Az egyik idősebb társam mesélte, hogy egyszer egy tündér annyira mohó volt, hogy megevett egy egész bödönnel a mézből, aminek a hatására ámokfutásba kezdett és a tombolása közepette tönkretette az egész heti munka gyümölcsét. Az azt követő hetekben egekbe szökött a méz ára és volt olyan kereskedő, aki emiatt ment tönkre. Dominó effektus. És annak ellenére, hogy tudtam, akár nagy galibát is okozhatok, mégis belenyalintottam a mézbe. Jaj Ai, én annyira szégyellem magam és még téged is belerángattalak. - Biztató szavaid jólesnek neki, de mikor felajánlod neki, hogy nálad is ehet mézet, akkor heves fejrázásba kezd. - Nemnemnemnem! Köszönöm szépen, de eszem ágában sincs még egyszer mézet enni! O.O És azt is köszönöm, hogy szólsz a társaidnak is a fajom védelme érdekében.
Aztán ugye megérkeztek a Cukorhegyhez, ami ahogy a neve is mutatja, egy hatalmas kupac édességhalom. Bejáratot nem találtok, így Lilly korábbi figyelmeztetését figyelmen kívül elkezded beenni magad a hegy belsejébe. - Ai ne, nem szabad! - sikolt fel a tündérke, de már késő, addigra a szádban van legalább egy édesség. Ennek következményei van ám, az édesség futóhomokként kezd elnyelni benneteket. Végül is megtaláltad a módját annak, hogy bejuss, de ha csak gondtalanul erre sétáltál volna, bizony nagy lenne a riadalom, hogy el akar nyelni az édességhalom.
Nagyot huppanva értek földet a kemény padlón, egészen pontosan egy folyosóra, melynek fala, mennyezete és padlózata is csupa-csupa édesség. Hát mégis mi más lehetne egy cukorhegyben? Mehettek egyenesen előre, vagy a bal felől nyíló folyosón tovább, de akár vissza is fordulhattok, mert a hátatok mögött is folytatódik a folyosó. Lilly tanácstalanul néz rád.

by **RenAi** Vas. Jan. 25 2015, 22:49

- Szomorú ezt így hallani. És igazán szeretnék segíteni, de ezek szerint nem lehet. Mégis milyen már hogy olyan dologgal dolgoztok amibe ha belekóstoltok veszélyes lehet rátok… ezzel csinálni kellene valamit. Mi lenne ha nem méz előállításával foglalkoznátok hanem valami mással. Biztos sok dologban jók vagytok. – Lelkesedek fel, hátha megtaláltam a probléma okának kulcsát és megoldását.
- És egyáltalán nincs okod a szégyenkezésre. És örömmel segítek. – Ismétlem magam, de nem bánom. Majd ismét alternatívát találok, de úgy látom ha tovább folytatom tényleg olyan lenne mintha akarata ellenére csábítanám bele a rosszba. Azt viszont nem akarom. Nem venném a lelkemre, nem akarok nekik rosszat egyáltalán. Majd köd, huppanás, kalandos földet érés, feltápászkodás, ruhaporolás vagyis sártalanítás, majd a köd vége, és megleltem maga a csodát. *-*
- Uhh vajon a viadali maradványokat szállították ide? Várj az lehetséges lenne-e egyáltalán?– Imádtam azt a mappot és sajnálom hogy csak egyszer volt hozzá szerencsém. Majd ajtó híján úgy döntöttem csinálok magunknak. Majd mire Lily hangjára felfigyelhettem volna, bele haraptam egy csokiba, és mint valami örvénylő fekete-lyuk szippantott magába.
- Gweh ez mi volt? Jól vagy?- Kerestem Lilyt, és próbáltam összeszedni magam és felfogni a helyzetet.
- Megoldottam. Yupiii bent vagyunk. o/ - Kiáltottam fel lelkesen. És igazán örvendeztem, majd mikor körbenéztem és tapasztaltam hogy mennyi felé indulhatnánk és hogy melyik is az igazi út. Én legalább olyan tanácstalanul pillantottam a csöpségre mint ő rám. Majd megoldottam.
- Mondj egy irányt. – Azzal elővettem egy érmét, és úgy döntöttem, hogy az én irányom a mondott út ellentéte lesz, szóval már csak egy kérdés.
- Elf nő vagy férfi? – Kérdezem Lilyt, majd dobok, egyet. És elindulunk a megbeszélt irányba.
- Uhh hogy itt minden olyan akár egy álom. :F

by **Rosalia** Pént. Jan. 30 2015, 20:45

- Még sosem gondolkoztam azon, hogy márt is csinálhatnék, mint mézzel foglalkozni o.o De nem, mézet akkor sem ennék soha többé >.< - A viadalos kérdésedre azonban nem tud válaszolni, nem igazán érti, hogy miről is van szó.
Ahogy földet értek a hegy belsejében lévő folyosóban, a rés, amin lezuttyantatok, be is tömődik a beomló édességgel. Amikor pedig az útválasztásra kerül a sor, Lily először nem igazán érti milyen elf nőről meg férfiról van szó, aztán végül csak sikerül összekapcsolnia a dolgokat.
- Legyen balra. Ami előre van, attól félek, ami hátunk mögött, attól meg még jobban >.< Balra hátha valamilyen kerülőút van. És legyen nő, a pasit meghagyom neked - Aztán a pénzfeldobás eredménye alapján meg is egyeztek, hogy elindultok balra. - Én nyertem

- örömködik a tündérke, de aztán gyorsan a szájára teszi a kezét, nehogy a nagy hangoskodásával felébresszen valami alvó szörnyeteget. Ismét a válladra kéreckedik, majd izgatottan lesekszik: vajon mit találtok ezen az úton. Ahogy haladtok előre, egy zöld szőrgolyóra lehettek figyelmesek. Lily közelebb is húzódik hozzád, mert nagyon megijed a cuppogó hangoktól, amik a lény felől jönnek. ahogy észrevesz benneteket is az Ainak kb. derékig érő kis mobocska, ültében megfordul és szájából kivéve méretes nyalókáját rátok vigyorog, avagy vicsorog.

Spoiler:

by **RenAi** Szomb. Jan. 31 2015, 18:14

- Hmm hogy-hogy nem? – Kérdezek vissza értetlen, a vállamon csücsülgető kis ismerősömre. Igazság szerint kezdem egyre inkább megkedvelni a kis Lily-t először ártatlan, gyámoltalan kislánykának gondoltam, akit mindenképp meg kell védeni, viszont ahogy egyre többet beszélgetünk előbújik belőle a kis csenevész kislány is. Persze rosszat nem csinál, de nem utal határozatlanságra a szavaival, és gyorsan el is dől hogy merre kelljen mennünk. Ha jó bal, akkor én jobb, és ha ő nő, akkor én férfi. ^^ Gyorsan eldőlt. :3 Tehát meg is indultunk balra, nem selythettük hogy mi vár ránk, de valami furcsa hangot hallottunk hamarosan. Én nem is, de Lily hamarabb észreveszi a kis teremtést, amitől meg is ilyed. Én viszont imádni valónak találtam.
- Nagyon édeees~ *-* - Jegyeztem meg, és el is indultam felé rögvest. Lily nem tudhatott visszatartani szavakkal, ha ellenezte a dolgot is mentem felé, és közben próbáltam nyugtatni hogy ne féljen, nem hagyom hogy bántsa, és hogy nem is tűnik gonosznak a kis lényke. Majd ha ez sem vállt be, megálltam a mutató ujjamat felfelé mutattam és tudálékosan megjegyeztem egy szólást:
- Nem kell aggódnod, hisz van egy nagyon régi mondás: Aki az édességet szereti, rossz ember vagy épp szörny nem lehet. ^^ - Mosolyodok el, és miután megindultam felé lassítottam, elő hívtam a menümből egy csokit, majd lassabb léptekkel felé nyújtva, mint egy kutyusnak vagy cicusnak kínáltam meg vele a kis nyáladzó drágaságot. Lilyt igyekeztem távolabb tartani a vállamon, hogy ha esetleg mégis támadna ne legyen baja. Gondoltam rá hogy képességet kapcsoljak, sőt ha Lily nagyon erősködött kapcsoltam is amivel pontokat tudtam gyűjteni szükség esetén.

by **Rosalia** Vas. Feb. 01 2015, 20:25

- Nem tudom... eddig semmi másról nem szólt az életem, csak a mézgyűjtésről és rajtad kívül senki mást nem ismerek, aki ne ezzel foglalkozna. Szóval nem, eszembe se jutott, hogy lehetne másként is. - Aztán ugye elindultok balra és belefuttok egy Candy Monsterbe. Lily csak bebújik a tarkód mögé és reszketve elrejtőzik a hajad mögé. Szólni sem mer, nemhogy meggátolni téged bármiben. A kis szörnyike viszont örömmel fogadja a közeledésed, jelét sem mutatja ellenségeskedésnek. A csokit tapsikolva, nagy örömmel fogadja és azon nyomban magába is tömi az egészet. Aztán megragadja a kezedet és húzni kezd magával. Miután készséggel követed oda a szörnyikét, ahova húz (ezt beszéltük meg), elvezet benneteket a szövevényes folyosókon egy központi terembe, ahol egy hatalmas csokoládé szökőkút van. A zöld szőrmók megáll előtte és tapsikolva ugrándozni kezd, miközben serényen a csoki szökőkút felé mutogat mutatóujjával. - Vajon mit akar nekünk mondani? - kérdezi tőled Lily, miközben a hajad közül lesekszik.

by **RenAi** Pént. Feb. 06 2015, 13:05

- Tényleg? Ez furcsa, sőt inkább szomorú. Nem is gondolkodtál soha azon hogy például lehetnél virágkötő, vagy… vagy nem tudom. Mi érdekel igazán? Mi a hobbyd? – Kérdezem. Majd bejutottunk az épületbe. A kis szörnyike amit ott találtunk igazán édes volt. Lily persze megilyedt tőle, de talán csak a termete miatt, míg én megláttam benne a jót, vagyis csak reméltem. Nem gondolom hogy árthatna nekünk egy ilyen kis lény. Akinek csokit kínáltam és gyorsan be is falta mindet. Megmosolyogtatott. Majd előhívtam Lily-t is hogy lássa ő is hogy a mi kis újdonsült barátunk nem is olyan vészes.
- Gyere elő nyugodtan. Látod hogy nem is akar minket bántani? :3 – Hiába a csoki hadművelet, vagyis hogy vedd meg az ellenséget a hasán keresztül általában be szokott jönni. És az ellenségből könnyen lesz barát is, ami persze kétoldalú szerencsejáték. :3 De általában azért nyerő vagyok benne. ^^ A cukor-szörnyike megragadja a kezem ragadós és szőrös mancsával majd egy kesze-kusza úton visz végig minket, sok és hosszú folyosón keresztül. Először meglepődtem majd láttam az elszántságot a szemében és megbíztam benne. Úgy éreztem nem akarhat rosszat, ha meg igen csak kivágom magam vagyis magunk a dolgok sűrűjéből. Egy hatalmas csokiszökőkút előtt találtam magunk. Majd a szörnyike hevesen mutogatott.
- Köszönöm. – Köszöntem meg illedelmesen, majd elfogadva az ajándékát bele kortyoltam a csokiba. Először csak óvatosan azért, majd ha nem véltem rossz tapasztalatokat akkor bizony jól is laktam vele.
- Ne aggódj, kóstold meg te is Lily, nagyon finom. – Szólok oda a tündér lánykának.
- Amúgy… mi a neved kis szörny-uraság? – Nem voltam benne biztos hogy fog tudni beszélni de hátha. Majd felcsillant a zseniális ötlet.
- Lily neked mit kéne csinálni ebben a hegyben pontosan? Hova kén eljutnod? Hátha a kis szörnyike segíthet majd nekünk. -:3

by **Rosalia** Kedd Feb. 10 2015, 13:47

- Virágkötő? - álmélkodik a tündérke, amikor pedig a hobbijára kérdeznek rá, akkor nagyon elpirul - Nincs igazán hobbim... illetve egy mégis... de... ne mond el senkinek! Szeretek lódarazsakon lovagolni... Nagyon izgalmas velük repülni *.*
Ahogy eléritek a szökőkutat, te már rögtön rá is rabolsz a csokira. Lilynek megint ideje sincs ellenkezni, úgyhogy már csak facepalmol. - Ai, igazság szerint annyit tudok, hogy visszafogottnak kell lennem és nem szabad kísértsébe esnem. Ezzel szemben te már kétszer is ettél az édességből... viszont mégsem történt belőle semmi gond. Nem igazán értem. scratch

Ő persze nem mer beleinni a folyékony csokoládéba. Mikor a kis szörnyikéhez fordulsz a nevét kérdezve, csak ennyit kapsz válaszul: - Wáwáwáwáwá! - és továbbra is azt a bugyuta fejet vágja kilógó nyelvvel. Aztán egyszer csak három árnyék jelenik meg a szökőkót mögötti folyosó falán. A kis zöld szörnyike rögtön be is ugrik a szökőkútba és a feje búbjáig elmerül a csokoládéban, és tetőtől talpig csokival borítva les ki. Kisvártatva meg is érkezik három candy katona, akiknek teste egy jókora színes cukorral bevont csoki drazsé. Ütemes masírozásuk hangja betölti a teret és betolakodók után kutatnak. Lily ijedten bújik be a hajad alá és abban reménykedik, hogy te tudsz valami megoldást a helyzetre.

by **RenAi** Vas. Feb. 15 2015, 17:54

- Ühüm, mivel mézeket gyűjtesz gondoltam szereted a virágokat. – Magyarázom meg, bár abba nem gondoltam bele hogy ilyen apró termettel hogy is fonhatna virágokat össze.
- Lódarázson repülni? – Kérdezek vissza csodálkozva de folytatom is amit elképzelem.
- Tényleg tök jó lehet, egyszer én is szívesen kipróbálnám. – Nevetem el magam. Majd egy furcsa kis lény felbukkanása zavarta meg a beszélgetésünket. A kis lény, teljesen édes volt, és mint sejtettem nem volt ártó szándékkal felénk. Mint ahogy mondtam aki az édességet szereti rossz ember nem lehet, úgy látszik ez lesz a jeligém. És hogy nekem milyen igazam is van, vegyük csak sorra. Lily biztos hogy nem rossz ember, és mézet is evett, ami bizony édesség, a kis szörnyike aki idevezetett azért kínált meg a csokival mert én is azzal kínáltam meg, szóval ez is csupa jó szándék. Majd a csoki szökőkútból falatozva, eszembe ötlött egy kérdés amire választ is kaptam.
- Hmm… igen igaz… nekem nem esett bajom, de te viszont szerintem nem is kóstoltál volna bele egyikbe sem, túlzottan félsz és meg akarod csinálni a kihívást. Amit ha így nézünk nem is igazi kihívás. – Mondom ami először az eszembe jut.
- Amúgy… én beteljesítem a bűneidet o/ Mondjuk én nem tartom bűnnek azt ha valaki szereti az édsséget, és most bunkóság is lett volna visszautasítani, hisz ezzel köszönte meg a csokim a kis szörnyike. – Mondtam. Majd a candyszörnyhöz fordulok, remélve hogy többet megtudhatok róla, a nevét kérdezve és a választ hallva csak elnevettem magam, és adtam neki egy buksisimit.
- Jól van. Cuki szörnyi vagy. – Dícsérem meg, vicces lenne egy ilyen mobbal haza állítani, vajon Jin kivágna, bár ha ő nem is Kyubei biztos. >.>
Majd a kis lényke furcsán kezd viselkedni, mikor felfigyelek az árnyékokra és a hangokra magam is megértem ennek az okát. Jobb ötlet híján megfogtam Lily-t és én is beugrottam a szökőkútba, hogy csupa csoki lettem, sőt még a fejem búbja sem látszott ki.
- Bírd ki picit, ne egyél a csokiból, nehogy lebukjunk. – Lepettem el őt is ha hagyta magát, majd a csokiba mártva próbáltam ellesni hogy mikor mennek el vége.
- Majd követjük őket. – Magyarázom Lilynek suttogva.

by **Rosalia** Hétf. Feb. 16 2015, 20:05

- Nehezen bírnám el a virágokat, hiszen azokon fekve szoktam napozni *kunc* És a virágokat különben sem szabad leszaggatni! A lódarázson való lovaglás pedig remek dolog, bár némelyik kicsit vad. Szerencsém volt, amikor egyszer leestem az egyik hátáról, mert ráestem egy pitypangra. Teljesen beterítettek a fehér szöszök ^^ Biztos van valami kütyütök, amivel picivé tudtok változni *.*
- Nem is igazi kihívás? Ezt hogy érted? Jaj Ai, én nem bánom, ha teletömöd magad édességgel, csak nehogy megártson a hasadnak. Nem szeretném, ha rosszul lennél. Én biztosan nem tudlak kicipelni innen Talán a szörnyike segítene, de tőle még mindig félek
Lily félelme ellenére a kis candy monster nagyon is jól viselkedik és szívesen veszi a buksisimit. Úgy viselkedik, mint egy tazmán ördögbe oltott jó kutyuli. Aztán a katonák elől menekülve elbújtok a csoki szökőkútban, kérésedre Lily még a kezeit is rátapasztja a szájára, nehogy véletlenül is az ajkához érjen az édesség. Amikor tiszta a levegő, akkor a szörnyike kiugrik a csokiból és kirázza a bundáját, amitől minden csupa bevonat lesz, de a szétpocsolt édesség hamar elpixeleződik, meg természetesen rólad és Lilyről is. A tündérlány beleegyezik, hogy kövessétek a katonákat, abban bízik, hogy ők majd elvezetnek benneteket valami központi helyre. Szörnyike csak kíváncsian sompolyog utánatok, bután félrebiccenti a fejét is. A probléma azonban abból adódik, hogy nincs lopakodásod, így a katonák pár percnyi követés után kiszúrják, hogy követitek őket, ezért visszafordulnak és üldözőbe vesznek benneteket! Mit teszel?

by **RenAi** Csüt. Feb. 19 2015, 19:28

- Oh igaz is, bocsi ebbe valahogy nem gondoltam bele. – Válaszoltam kissé zavartan, most biztos jó butának gondol de hát úgy látszik ez a védjegyem. :3 Arra csak húztam a nyakam hogy ne szaggassam le a virágokat, hisz az ebédlőasztalon és a nappaliban is vázában csüngnek nálunk, de erről inkább hallgattam. Elmosolyodtam a történetére, tök kalandos lehet olyan kicsinek lenni főleg szárnyakkal. *-* Már-már irigylem a kis teremtést.
- Nem tudom… - Tanakodtam.
- De ha lenne rá lehetőségem biztos kipróbálnám. – Jelentettem ki határozottan. Majd megkóstoltam a csoki szökőkút ínycsiklandozó nedűjét.
- Úgy hogy ez a küldetés arról szól hogy te ne ess kísértésbe, én szerintem ehhetek, és mivel eddig még nem történt semmi azt hiszem ez így is van. – Válaszolok a kísértés-es kérdésére.
- Amúgy sem lennék rosszul, képzett már a gyomrom. – Húzom ki magam büszkén.
- Amúgy nézd csak meg, nincs miért félned tőle, ártatlan és ennivaló teremtés, nem hiszem hogy tudna ártani bárkinek is. – Mosolyodtam el, és simiztem meg a szörnyike fejét.
- Tényleg nincs neve… vagyis az hogy bawwhahw nem igazi név hmm… van ötleted? – Kérdeztem a kis tündért. Remélve hátha ettől megenyhül elvégre ha ő ad neki nevet, csak közelebb kerül hozzá. És a kis tervemben reménykedek hogy tökéletesen be is válik. A szönyi hamarabb észreveszi a jövevényeket mint mi, így mi csak idővel tudunk elbújni, ami szerencsére még pont elég volt ahhoz hogy az utolsó fodrozódó hullám is elcsendesedjen a szökőkútban, és hát nem mondanám hogy nem én lennék ha nem nyalnám meg időközben is a szám szélét azért, míg Lily teljesíti a kérésem. A tervünk hogy majd követjük őket hamar bepuccsolt, és gyors döntés elé kényszerített minket. Gyorsan oda súgtam Lily-nek egy mondatot. Miszerint bújjon el rajtam jól, és meg ne szólaljon, így is jó. Csupán ennyit tudtam kinyögni hogy ne legyen gyanús hogy magamban beszélek. Majd köszöntöttem a jövevényeket.
- Jó napot uraim. Hmmm úgy látszik eltévedtem kicsit. – Nevettem fel bután.
- El tudnának vezetni a… a.. – Hopp nem is tudom mit kéne mondanom, zavarba jöttem, de gyorsan helyrehoztam a hibám.
- A főnökötökhöz. Ugyanis történt némi félreértés, amit meg szeretnék beszélni vele amint lehetséges. – Hmm őszinte voltam végül is, így ebből baj csak nem lesz. Ha gond lesz maximum elszaladok, hihiii. ^^”

by **Rosalia** Pént. Feb. 20 2015, 00:49

- Jaj Ai, én az ilyen névadósdiban nagyon rossz vagyok. Neked biztos jobb ötleted támadna, mint nekem, ráadásul velem ellentétben te még kedveled is a szörnyikét. - Az említett zöld szőrpamacs csak kelekótyán ugrándozik körülöttetek és folyton csak hajtogatja, hogy "Wáwáwáwáwá!" Amikor lelepleződtök a katonák előtt, Lily eleget tesz a kérésednek, nem kell kétszer mondanod neki, s úgy elbújik a hajad között, mint tű a szénakazalban. A sztoridra, miszerint eltévedtél, csak mogorván hümmögnek a katonák, majd eléggé erőszakosan megragadja egyik az egyik karod, másik a másikat, a harmadik meg a hátadba fúrja dárdáját és azzal pökdösve tessékel haladásra. Így vezetnek el téged szövevényes barlangfolyosók során egy hatalmas központi terembe. A kis szörnyike időközben eltűnik mellőled. azt is észreveheted, hogy ott, ahol a katonák fogják a kezedet és hozzáérnek a bőrödhöz, kissé összemaszatolnak, hiszen elkezdtek olvadni tested melegétől. A terem közepén pedig egy lépcsős pulpitus tetején ott van ő, teljes cukorkákkal kirakott köpenyében, kit te csak úgy lefőnököztél *.*

by **RenAi** Szer. Márc. 04 2015, 14:16

/Már írtam ide postot régebben de eltűnt Sad

/

- Pont ez az Lily, ha te adsz neki nevet talán jobban megkedveled. – Felelem mosolyogva. Majd rápillantottam a mi kis szörnyecskénkre. Majd a rejtőzködésünknek annyi, hiába ügyeskedtem a katonák kiszimatoltak minket. Lilyt elrejtettem a hajam mögött, vagyis megkértem hogy bújon oda. Majd megpróbáltam kimagyarázni magam a katonáknak, mondván hogy eltévedtem. Majd megmarkolták a karom és elkezdtek rángatni valamerre… eleinte nem ellenkeztem majd mikor láttam hogy a kezük kezdett megolvadni felszólaltam.
- Elnézést, értékelem a kedvességüket de tudok magamtól is menni és ígérem nem fogok elcsatangoni. – Magyarázom remélve hogy elengedik a kezem. Az hogy bököd valaki hátul a fegyverével fel se veszem, főleg hogy sebződtem, csupán abban reménykedek hogy Lily ügyesen megbújik mögttem, és nem bukik le a hátulsó katonák előtt… Jó pár folyosót elhagytunk, kanyargós utakon haladva értünk el egy nagyobb teremhez. Én egyedül biztos nem találtam volna ide az tuti. :O A nagy teremben körbenéztem majd mikor a pasast is megpillantottam gyorsan kellett kapcsolnom. Úgy nézett ki mint valami herceg vagy király, így az első ötletemhez hűen, meghajoltam előtte és míg nem szólított vagy nem éreztem nagyon kínosnak addig úgy maradtam és úgy is beszéltem.
- Ehm… örvendek a találkozásnak, a nevem RenAi. – Kezdem bizonytanalul majd kissé határozottabban mutatkozok be.
- Azért vagyok itt hogy segítsek. – Folytatom bár még nem tudom mit hozok ki belőle teljesen. Igazság szerint nem érzem magam a helyzet magaslatán mégis megpróbálok magabiztosnak és határozottnak tűnni.
- Önben kit tisztelhetek? – Kérdezem meg, ha a nevére ráfókuszálva nem látok semmit vagy nem mutatkozik be.

/Gome a gyér postért. ><"/

by **Rosalia** Szomb. Márc. 07 2015, 14:54

- Lehet igazad van Ai... Akkor hát legyen a neve Borzas. Az olyan kis szeleburdi név, mint amilyen ez a szörnyike ^^" Hogy tetszik neked ez a név, Borzas? - hajol lejjebb Lily, hogy a zöld mobhoz tudjon beszélni. A válasz a szokásos kitörő örömmel teli wávávávává. Aztán mikor jönnek a katonák, Borzas eltűnik, mint a kámfor. Az egyik kanyarban még láthatod őt, a következőben viszont már visznek és Borzas sehol. Lily továbbra is a hajad alá bújva rejtőzködik, szorosan átölelve egy hajtincsedet, nehogy leessen és hogy csillapítani tudja a remegését. Elég kellemetlen lenne, ha a reszketése csiklandozná a nyakadat és ez árulná el a hollétét.
A csokikatonák hajthatatlanok és gépies meneteléssel visznek tovább, még csak rád se néznek, miközben beszélsz. Észreveheted, hogy a hátukon van egy olyan felhúzó tekerentyű, mint ami a játékkatonákon szokott lenni, a mozgásuk is oly darabos, mint a műanyag vagy fa társainak a valóságban. Amikor megérkeztek a fő terembe, a három katona megállapodik mögötted. A pulpituson pöffeszkedve üldögélő nagyúr elégedetten fogadja az udvarias meghajlásod és bemutatkozásod, viszont amikor visszakérdezel, akkor bosszúsan válaszol.
- Lord McCandy vagyok, te tudatlan fruska! Hogy lehetséges, hogy a Cukorhegy urának még sosem hallottad a nevét? - Lily közben kiles a hajad közül, hogy ő is megnézhesse magának ezt a fickót, de amikor meglátja és még a neve is elhangzik, akkor a kis tündérke felsikkant. - Jaj ne!
- Tündééér! Idehoztál magaddal egy kártékony tündért, te átkozott! Hogy juthatott be? Fogjátok el tüstént a tolvajt! - És a csokikatonák már ugranak is, hogy rád rontsanak és elcsíphessék Lilyt!

by **RenAi** Vas. Ápr. 12 2015, 12:03

- Borzas? – Ízlelgettem a nevét hangosan is kimondva. Igazság szerint viccesnek találtam, mintha valami kutya név lenne.
- Szerintem is találó. – Vigyorodtam el. Majd jöttek a katonák Lily még időben el tudott bújni a hajam mögé, remélem nincs ott melege vagy ilyesmi. És az olvadós katonák remélhetőleg elvezetnek oda minket ahol többet is megtudhatunk erről a létesítményről és erről a helyzetről is. Szeretném ha Lilyvel biztonságban ki tudnánk jutni, és meg lehetne beszélni ezt az egészet. Éreztem a kis tündérlány félelmét, viszont nem tudtam megnyugtatni, nem akartam lebuktatni magunkat pedig szívesen oda súgtam volna neki pár szót. Hiába beszéltem a katonákhoz rám sem hederítettek. Hozzá értem a hátukon lévő kis csavarokhoz, lehet csak lemerülőben vannak és fáradtak, nincs kedvük beszélgetni, így gondoltam segíthetek rajtuk, és ha tudtam elkezdtem tekergetni azokat. Ha viszont nem, akkor mint a jó kislányok haladtam előre, egészen addig amíg be nem érkeztünk egy nagy terembe, ami csak kongott a léteinktől. A katonák nem vonultak ki, bár nekem csak most tűnt föl hogy Borzas lelépet. Mondjuk okos kis lény, biztos elbújt megint a csoki szökőkútnál, kicsit meg is nyugodtam. Felsóhajtottam, majd a helyzetet mérlegelve felvettem a szerepem, és meghajoltam a herceg vagy mi elől. Köszöntöttem őt, bár nem tudtam mit hordjak össze, de úgy döntöttem illik megkérdezni a nevét, hátha esetleg nem mutatkozna be Ő-fensége. De mint kiderült ez nem volt túl jó ötlet, le is tromfolt miatta.
- Fruska?? – Lepődtem meg, még sosem neveztek így… engem. oO
- Elnézését kérem, még sosem volt dolgom a királyságával, viszont minden elismerésem a hegy varázslatos mind látványra mind pedig kreativitására. – Ejtek meg egy mosolyt, a cukorherceg felé, miközben kattogott az agyam hogy mi tévő legyek.
- Én egy küldött vagyok és tárgyal… - De a mondatomat Lily hangja szakítja félbe, majd akciója teljes káoszba fullasztotta a helyzetet. Felismertem az események súlyosságát amint tudtam cselekedtem is. Akrobatikámat kihasználva felugrottam a magasba, és reméltem hogy tudok akkorát ugrani hogy megkapaszkodja valami lenyúló nyalókába, csokicsillárba, vagy szivárványcukorból kiépített mennyezeti vázra, vagy csak szimplán ugorva egy nagyot Lily-t megpróbáltam kicsalogatni a hajamból, nehogy leessen. És ha tudtam a kezemben tartva még a levegőben a pillanat töredéke alatt a zsebembe tenni, hisz onnan remélhetőleg nem tud leesni, és semmi hasonló.
- Gyere. – Szóltem neki sebtében, ha tudtam.
- Maradj itt. – Kértem meg, ha sikerültek az elképzeléseim. Bár ha most hagyott cserben az akrobatikám és szimplán csak Lord McCandy lábai előtt kötöttem ki orral a földnek vetve, akkor is megpróbálkoztam a zsebembe rejteni a csöppnyi lánykát.
- Várjatok! Várjatok! Várjatok egy picikét. Ő nem tolvaj és nem is rossz szándékkal jöttünk ide. – Kezdem vázolni a helyzetet.
- Kérlek hadd magyarázzam meg a helyzetet. Nem akarok ellenállni, se lopni se csalni és hazudni sem. Csupán szeretném ha mindenki jól járna. – Mosolyodtam el a végén kedvesen, és bíztatóan. Legalábbis amennyire a szituáció engedte.

/Csak négy, sztem lesz ott több is. Razz

/

by **Rosalia** Szomb. Ápr. 18 2015, 20:05

Úgy tűnik a dicsérő szavaid nem érték el céljukat, Lord McCandy - kinek ennél hülyébb nevet nem is adhattam volna - csöppet sem enyhül meg irányodba, amikor pedig megpillantja a hajad alatt bujkáló Lilyt, akkor rettenetesen kikel magából. Gyors észjárásodnak és cselekvésednek hála Lilyt biztonságba tudod helyezni a zsebedben és a katonák elől is el tudsz ugrani, akik egymásnak ütköznek, mint a bugyuta mesékben. Hiába, az agyuk helyén mégiscsak gumicukor van Rolling Eyes

Amikor pedig megállapodsz a Cukorhegy gőgös királya előtt, még mindig iszonyatosan dühös. Pár katona már felsorakozik mögötted, egészen pontosan három állít a hátad irányába lándzsát, hogy ha ismét szökni próbálnál, akkor felnyársalhassanak. A lord beszélni kezd hozzád, hangja időnként elcsuklik az idegességtől.
- Hogy mindeni jól járjon? Hahh... Mi hasznom származhatna nekem abból, ha hagynék egy tündért erre garázdálkodni? Mindenki... ugyan kérlek! Én a királyságomat védem, ha kell foggal-körömmel! Az összes tündér megbízhatatlan tolvaj, aki csak fosztogatni jár ide és te sem lehetsz különb, ha a csatlósa vagy annak ott! - bök ujjával a zsebedre, ahol Lily összegömbölyödve reszket.

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] Cukorhegy

[Küldetés] Cukorhegy

Re: [Küldetés] Cukorhegy

Re: [Küldetés] Cukorhegy

Re: [Küldetés] Cukorhegy

Re: [Küldetés] Cukorhegy

Re: [Küldetés] Cukorhegy

Re: [Küldetés] Cukorhegy

Re: [Küldetés] Cukorhegy

Re: [Küldetés] Cukorhegy

Re: [Küldetés] Cukorhegy

Re: [Küldetés] Cukorhegy

Re: [Küldetés] Cukorhegy

Re: [Küldetés] Cukorhegy

Re: [Küldetés] Cukorhegy

Re: [Küldetés] Cukorhegy

Re: [Küldetés] Cukorhegy

Re: [Küldetés] Cukorhegy

Re: [Küldetés] Cukorhegy

Re: [Küldetés] Cukorhegy

Re: [Küldetés] Cukorhegy

Re: [Küldetés] Cukorhegy

Re: [Küldetés] Cukorhegy

Re: [Küldetés] Cukorhegy

Re: [Küldetés] Cukorhegy

Re: [Küldetés] Cukorhegy

Re: [Küldetés] Cukorhegy