[Küldetés] Nehéz Döntések

A fiú úgy tűnt nem szereti, hogy mi tervezünk, legalábbis a hangjából ezt olvastam, bár reménykedtem hogy nem vagyok jó ember ismerő, már így is elég nagy a feszültség, nem kell még több, az egyszer biztos. Ahogy elindultunk lefelé, meggyújtottam a fáklyámat, és kitartottam csendben figyelve a környezetet, majd oda visszanéztem Shizukára. Ezt követően pedig ismét a vezetőnkre figyeltem aki úgy tűnt nagyon siet, ami mondjuk érthető, de azért igazán figyelembe vehetne minket is. Elvileg egy csapat tagja, akkor csak van valami csapatszellem benne... Legalábbis remélem. A másik kezem a kardomon pihentettem, miközben egy kérdés fogalmazódott meg a fejemben.
-Mond csak a fáklyával lehet sebezni? Vagy meggyújtani az ellenfelet?-Kérdeztem érdeklődve, miközben szemem továbbra is ide-oda pásztázott, hogy nehogy valami balul süljön el, hisz kitudja mibe botolhatunk ha nem vagyunk figyelmesek. Remélem Shizuka is használja a képességét. A paranoiám minden másodperccel erősödött, és bár tudom hogy ezzel nem érek el semmit, de nem tudtam mit tenni ellene. Ha az a miniboss irányítja a zombikat, akkor lehet erősebb náluk.~Remélem nem lesz mellette egy csapat segítő, és remélhetőleg nem fog regenerálódni se.~Gondoltam magamban, aggódva.

The member 'Orimune Jasami' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

A fiú nem szállt vitába Shizuka javaslatával, mivel érezhetően egyébként is ez volt a terve.
-Helyes, akkor szólj, ha találtál valami említésre méltót. És legyél óvatos!
Ugyan nem különösebben kedvelte meg a fiút, de most minden kardra szükség lesz a miniboss ellen. Nem volna jó, ha a fiú azért hagyná ott a fogát, mert felelőtlen. Miután Jasami kezében égni kezdett a fáklya, ismét magukra hagyta őket.
-A legtöbb játékban nem. Általában csak világításra használható, illetve egyes tereptárgyak meggyújtására. Majd egyszer, ha épp nem egy bosst keresünk, próbáld ki.
Elindultak lefelé a lépcsőn. Shizuka aktívan tartotta a képességét, hogy ne érhesse őket komolyabb meglepetés. Legalább előre fogják tudni, ha közelít a halál is. De remélhetőleg ennek még nem áll fenn a lehetősége. Egy cserépedényekkel teli pincébe értek le végül. Ha több idejük lenne, Shizuka bizony átnézne egy jó párat, hátha van bennük elrejtett tárgy, illetve pénz. Egy játék kezdeténél minden fillér jól jön. Csak néhányat nézett meg, de ügyelt arra, hogy ne törjön össze semmit. Hátha valami csapda, ami arra vár, hogy valaki felborítson egy adag edényt. Emellett körül nézett egy kicsit, hátha fel lel még néhány fáklyát, vagy bármi használhatót, vagy használhatatlant, amit később pár petákért rásózhat egy njk kereskedőre.
-Vajon kinek és miért kell ennyi agyagedény?-tette fel a kérdést halkan.
Lassan előhúzta a kardját, ha ellenség jön, jobb, ha ő hárít. Nehogy Jasami elejtse a fáklyát és vaksötétben maradjanak.
-Ha ellenség jön, lépj hátra. Én majd hárítok. Nehogy a legrosszabbkor aludjon ki a fáklyánk.
Szorosan a fiú mögött haladt, de csak annyira, hogy azért legyen mozgástere. Bár elég szűkös volt az edényektől. Jasami úgy tűnt, hogy izgul egy kicsit. Shizuka a vállára tette a kezét egy percre.
-Nyugi, nem lesz semmi baj. Elbánunk vele valahogy.
Próbált a tőle telhető legkedvesebb hangon megszólalni. Tud ő, ha akar, csak nem szeret sok emberrel kedves lenni.

The member 'Kazesubayai Shizuka' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

Ahogy az edények közt lépkedtem, a vezetőnk mögött haladva, éreztem Shizuka kezét a vállamon, és a hangjából rájöhettem, hogy kissé átlátszó a nyugalom színlelésem. Bólintottam egyet, de nem fűztem hozzá semmit. Ahogy szép lassan elindultam újra, éreztem ahogy a kezem hozzáér az egyik vázához. Elsőre meg sem rendültem, csak folytattam volna tovább, de ekkor már éreztem is, hogy valami nem jó. A váza darabjaira tört, és egy pók ugrott elő, amire hátrébb ugrottam.
-Te jó ég... Mi a fene?-Kérdeztem, miközben másik kezembe előhúztam a kardomat. A fáklyát, odébb tartottam nehogy véletlen valami találat érje, és védekezni kezdtem, miközben körbe néztem, hogy felmérjem a helyzetet.
-Franc.-Mondtam, ahogy megjegyeztem magamban, hogy legalább egy tucat van belőlük.-Miért pont pókok?-Kérdeztem magamtól, halkan, miközben figyeltem a kibontakozó eseményeket. Meg kell valljam a pókok nem éppen a kedvenc ellenfelek amik ellen harcolok, gyűlölöm őket, a valóságban és a játék világban is, mert mindig megijesztettek. Továbbra is védelmi állást vettem fel, és reméltem, hogy a többiek fel tudják tartani őket, amíg ki találom, mit csináljak a fáklyával.~Talán ha távol tartom tőlük akkor a karddal még tudok támadni, bár ha jól emlékszem ez kevesebb sebzéshez vezet... Nem baj, minél előbb elbánunk velük annál hamarabb mehetünk tovább.~
Ha eddig nem támadtak meg, akkor kiválasztom a hozzám legközelebb eső pókot, és megpróbálok sebzést bevinni, pár csapással, de ha túl sokan jönnek rám akkor igyekszem a falhoz állni, hogy ne tudjanak körbe venni.

Shizuka remélte, hogy egy kicsit sikerül lenyugtatnia Jasamit. Ez után kicsit körülnézett a vázák között és 5 arany ütötte a markát. Egy kis szerencse. Ellenben Jasami véletlenül egy rossz vázát lökött meg, ami széttört. Ez még nem lett volna baj. Sokkal inkább az, hogy egy tucat pók került el egy láncreakció miatt. Bár a fáklya nem adott tökéletes fényt, Shizuka a képességének köszönhetően fel tudta mérni, mekkora a létszám.
-Legalább egy tucatnyian vannak.-mondta az első számlálás után, de lehetnek többen is. Túlzsúfolt a helyiség.
Jasami költői kérdésére nem volt ideje reagálni.Amint látta ugrani az egyik pókot, már lendítette is a kardját, hátha sikerül a saját ugrását ellene fordítania. Nem volna szerencsés, ha a pókcsapat maga alá gyűrné őket. A legjobb, ha csak a kardjaikkal találkoznak a soklábú jószágok. Szerencsére érzékeli, hogy melyik irányból mikor közelít valaki, de ez nem sokat fog érni, ha egyszerre minden irányból közelítenek.
-Próbáljunk egy könnyebben védhető helyre vonulni. Ha körbe vesznek, akkor le fognak gyűrni!-mondta, miközben próbálta lekaszabolni a pókokat, amik támadtak.
Remélte, hogy azért nincsen olyan sok pók. Talán Kraal is besegít, hogy aztán megint adhassa a nagyokost. De még azt hallgatni is jobb, mint korai halált halni.
-Menjünk tovább, hátha arra vége ennek a résznek és akkor csak egy irányba kell, hogy védekezzünk.
Sok mindent nem tehetett ebben a helyzetben. Csak próbált nem összetörni még több edényt és távol tartani, vagy legyilkolni a pókokat.
~Nem vesztegethetjük itt az időt. Odafent számítanak ránk. Ha nem kapjuk el a bosst, akkor meghalhatnak. Tovább kell mennünk.

Szerencsére sikerült a pókokat kordában tartani, de persze okoskának most is közbe kellett szólnia. Amit még észrevettem, hogyha egy ellenfelet sikerült legyengeítenem, akkor rögtön bevitt egy plusz támadást ami megölte a teremtményt ezzel engem megfosztva a tapasztalattól. Pislogtam egy párat, nem értettem, de nem volt időm, hogy szóljak, meg amúgy sem a tapasztalat járt akkor a fejemben, az életem jobban aggasztott mint az az igazságtalanság, hogy a szintlépés lehetőségétől fosztanak meg, csak csépeltem azt a szörnyet amelyik közelebb jött. Azonban úgy tűnt, hogy a gyorsaságom egyenlőre elég, hogy elkerüljem a támadásokat, ami azt eredményezte, hogy nem szorultam a falhoz, és mivel a pókok rögtön meghaltak köszönhetően kill tolvajnak, nem is szorultam rá túlságosan, mert nem tudtak körbe venni, és mintha a fáklyám távol tartaná őket. Csak folytattam a csapkodást, és figyeltem ahogy fogy a számuk, és közben figyeltem a hátamat. Ha az egyik rám ugrana akkor valószínűleg gyors véget érnék, ami kötelező elsődleges küldetésem ellen szól.

Úgy néz ki, hogy nem reménytelen a helyzet. De az idő vészesen fogy. Shizukának feltűnik, hogy Kraal azokat a pókokat végzi ki, amelyeket ők már legyengítettek. Ezzel ellopja a tapasztalati pontot, vagy legalább egy részét. Ez megmagyarázza, hogy miként lett rövid időn belül magasabb szintű. Nyílván arra használta a gyorsaságát, hogy belenyúljon más harcába és ellopja a tapasztalati pontját. Nem túl gerinces játékstílus. De lejjebb már az ő szemében sem nagyon eshet a fiú. A beszólására nem reagált egyikük sem. Volt ennél most nagyobb bajuk is. Egymás hátát védve egy kis kört alkothattak. Így legalább mindenki maga elé figyelhetett. Így vagy úgy, de a pókok fogyatkoztak.
-Nagyjából melyik irányból jöttünk? Arra nincs valami járat?
Hogy ne csak Kraalnak jusson tapasztalati pont, próbál saját maga is kivégezni egy pár pókot. Apró, de gyors vágásokkal. Ha sikerülne most szintet lépni, annyival jobbak az esélyeik a miniboss ellen. Ha sajátot nem, akkor a Jasami által megsebzett pókokat vette célba, amennyiben volt rá lehetőség. Mivel csapatban vannak, megoszlik köztük a tapasztalati pont. Így mindketten jól járhatnak. Talán még valami hasznos tárgy is eshet. De nem ezen járt az esze. Sokkal inkább azon, hogy minél előbb végezzenek és tovább mehessenek. Ezzel később is ráérnek foglalkozni, ha akarnak.
-Talán itt is van valami rejtett kapcsoló, mint a bejáratnál.
Persze ez a pókok ellen nem segít nekik, de attól még megoszthatta a társaival. Mindenesetre, ha a pókokat kivégezték, tovább mehetnek valamerre. Ez a cél lebegett a szemei előtt, nem a nagy jutalom, vagy a dicsőség. Emberéletekről van szó.

A harc nemsokára elcsitult, ahogy levertük a pókok többségét. Viszont én eléggé megszenvedtem ezt a győzelmet. Az egyik kezemet a fájó karomra helyeztem ahogy megnéztem sárgálló életerőcsíkom, mielőtt sóhajtottam.
-Francba.-Nyögtem, miközben kiegyenesedtem, és feltekintettem a többiekre. Úgy tűnik két tárgyat találtunk, de egyenlőre egyik sem segítene nekem túl sokat, nem sok kell ahhoz, hogy összeessek. Feltekintettem a lányra, majd vissza a tárgyakra.
-Melyiket akarod?-Kérdeztem, és ha választott akkor én valószínűleg elveszem a másikat. Ezt követően a tovább haladás irányába tekintettem, és szép lassan el kezdtem sétálni az irányába. Szerencsére a fáklya nem aludt ki, így nem kell azzal bajlódni, szóval csak feltartottam, a másik kezemmel az oldalamat fogtam közel a kardhoz, hogy amint veszélyt észlelek előtudjam húzni.

Bár Kraal módszere nem túl szép, de hatékonynak bizonyul. Szépen lassan elkezdenek fogyatkozni a pókok és hőseink fellélegezhetnek. A támadók eltűnnek a közelből, már csak a távolban érzékel néhányat Shizuka, de most nincs idő egyenként levagdosni őket. Csak azt bántja, amelyik veszélyesen közel van, a többivel ráérnek később is foglalkozni, ha akarnak. A lány Jasamira pillant, akinek az életereje már a sárga zónában van. Míg Shizuka a páncélnak lett híján a végére, na meg egy életerő ponttal. De még mindig jobb, mint meghalni. Emellett két tárgyat is nyertek, cserébe a kellemetlenségért. Jasami feltette a kérdést, amin Shizuka alaposan el is gondolkodott. Plusz 3 pont az erőre, vagy plusz 1 a fegyverkezésre és a speciális képességre?
-Nos…ha nem bánod, akkor a köpenyt választanám. Úgy vélem az hasznosabb számomra a képességem miatt, főleg itt lent.
Így ha a fiú nem száll vitába, akkor a köpenyt tartja meg magának és hozzá is rendeli a felszereléséhez, míg van pár nyugodt pillanatuk. Eközben a másik fiú talál egy átjárót az edények között.
-Na, ez egy jó hír. Akkor ne vesztegessük itt tovább az időnket, vár ránk egy mini boss, hogy ellássuk a baját. Esetleg akad nálad egy potya gyógyital Jasami számára?-kérdezte.
Az az egy pont, amit ő veszített, talán nem lesz végzetes. De a társának már kevesebb az életereje. Nem bírna ki túl sok találatot. Persze ez függ a boss erősségétől is. Meg a játékosok ügyességétől persze. Ha mindenki kész, akkor tovább mennek. Shizuka előreengedi Kraalt az éjjellátása miatt, de azért előbb a fal túloldalára koncentrál, hátha várja őket valami odaát.

Egy pár másodperc múlva elmúlt a fájdalom, és bár kissé meglepett nem sokára jött a kioktatás, hogy mindezt csak képzeltem. Kissé hülyének éreztem magam, de azt hiszem csak az adrenalin miatt volt. Sosem voltam az a harcos típus, de mindegy is, most másról van szó. Kicsit megráztam a fejem, és leengedtem a kezem, majd megfigyeltem, hogy tényleg nem fájt. A felajánlott gyógyitalt elfogadtam, és egyet le is döntöttem, a biztonság kedvéért. Ezután felhúztam a gyűrűt. Éreztem, ahogy erő járja át a testem, és máris kevésbé éreztem rosszul magam, egy pár másodpercig figyeltem a gyűrűt, majd visszatekintettem, a többiekre és bólintottam, hogy mehetünk. Ahogy átléptünk a túloldalra, észrevettem, hogy minden teljesen sötét volt, és amikor fel emeltem a fáklyát, láthattuk, hogy kockákra kellett lépni. Sóhajtottam egyet, majd előrébb léptem.
-Huh... Tiszta Nethack.-Mondtam, ahogy követtem a vezetőnket. Ahogy láttam a holt testeket, kissé rosszul kezdtem érezni magam.-Ez a testek... Mintha Jk-k lennének. De... ha meghalunk akkor a testünk szétrobban nem, akkor az övék miért nem?-Kérdeztem, miközben mentem tovább nagyon óvatosan nehogy megcsússzak. A kezemmel kivettem a kardomat. Arra gondoltam, hogyha megcsúsznék akkor kardomat a padlóba vágva megmenthetem magam.
-Mond csak. Te honnan ismered ezt a helyet?-Kérdetem, csak hogy biztos legyek, hogy tényleg az ő hibája az egész, vagy csak félre értettem magam, anélkül, hogy gyanúmat felfedném.

Shizuka kérdésére Kraal végül ad egy gyógyitalt Jasaminak. A lány megkönnyebbül egy kicsit, majd bólint a fiúnak. Úgy tűnik, mégis csak akad benne némi jóérzés, vagy csak ő is azon a véleményen van, hogy többen többre juthatnak. Egy kis kioktatás után végül tovább haladtak. Valóban nagy szerencse volt, hogy a SAO-ban nincs fájdalom. Csak beképzeli az ember. Átbújtak a járaton és egy barlangban találták magukat. Most sem volt kevésbé hasznos a fáklya, mint az imént.
-Szép kis barlang.-jegyezte meg.
Kitaposott út híján, a köveken ugrálva kellett, hogy közlekedjenek. Hamar megváltozott Shizuka a barlangról alkotott véleménye, amikor meglátta a holttesteket.
-Oké, így már nem annyira szép. Vajon az esés következménye, vagy itt is vannak helyi lakosok? Mondjuk denevérek…
Jasami kérdésén egy kicsit elgondolkodott, valóban JK-nak tűntek, de ez nem volna logikus a játék szempontjából.
-Vagy csak annak akarnak kinézni…Vagy valamilyen módon talán…valami hullaszerű állapotba kerültek és várják, hogy kiszabadulhassanak…Vagy rosszabb…
Persze, lehetett akár valamiféle csapda is, de ezt konkrétan nem akarta kimondani. Használják a fantáziájukat a fiúk is. Mindenesetre, nem szerette volna ő is odalent végezni, így a lehető legóvatosabban szökdécselt a sziklák között. Közben érezte a minibosst a közelben.
-Érzem a minibosst. Mindjárt oda érünk…de…valahogy furcsák ezek a jelek…Nem tudom,hogy miért. De valami nem stimmel velük…
Gondolkodni sajnos nem ért rá a dolgon egyikük sem. Mivel az idő sürgeti őket és már így is épp eleget veszítettek a pókok miatt. Most csak arra összpontosít, hogy minél előbb átérjenek ezen a részen és megtalálják az ellenséget.
-Szólj, ha látsz valami gyanúsat, Kraal.

Még egy pár lépés és végre bent voltunk azon a helyen ahol az egész baj forrása volt. Megtorpantam és feltekintettem az aszott teremtményre, miközben felidéztem a szörny leírásokat.
-Egy... egy boszorkánymester? Oh basszus, ez nem jó, a boszorkánymesterek, túl magas szintűek.-Mondtam gondolkodva, miközben készenlétbe helyeztem a kardomat, és előhúztam. A holtestek pedig mozgásba lendültek, és éledni kezdtek. Hátratekintettem, és a szemem eltágult.
-Franc... Ez nem jó.-Gondolkodtam hangosan, miközben Kraal előadta a tervét, én pedig végig hallgattam, majd hátranéztem a közeledő zombikra.
-Dobj fel engem. Én gyors vagyok, és hála a gyűrűnek erős is. Én tudom bevinni a legtöbb sebzést jelenleg.-Mondtam, miközben újra a zombikra néztem, akik egyre közeledtek. Igaz Shizukának több életereje volt, de nem akartam oda felküldeni, ki tudja, hogy milyen erős az a szörny, nem tehetem kockára egy társam életét, ha van rá lehetőségem.

Hamarosan fény derül arra, miért is olyan különös a miniboss jelzése. Mert nem miniboss, hanem egy nem túl egyszerű ellenfél, egy boszorkánymester. Kraal megjegyzésére nem nagyon reagál. Jobban leköti a figyelmét az, hogy bizony helyes volt a megérzése, amikor csapdát sejtett a JK tetemekben. Ugyanis újabb zombikkal állnak szemben. A főkolompos magasan van, tehát nem juthatnak fel csak úgy, ráadásul közben a zombikkal is foglalkozni kellene.
-Miből találtad ki?-kérdezte Kraalt, amikor a felől érdeklődött, hogy van-e valakinek súlyemelése. Mert bizony az sem volt.
Jasami vállalta a feladatot, hogy neki megy a boszorkánymesternek. Shizuka nem ellenkezett, a fiúnak talán tényleg jobbak ellene az esélyei. Legalábbis ha a statokat nézi az ember. Kardot ránt, de még felnéz az ellenfélre, mielőtt bármit is tenne.
-Nincs túl sok hely odafent, ahogy látom…Talán meg kellene próbálnod lelökni valahogy. Hárman gyorsabban le tudjuk vágni…
Igazából ezt csak úgy javasolta. Ha a fiú egymaga is el tud bánni vele, akkor tegye. Ő pedig megtesz mindent azért, hogy a zombik lent maradjanak. Nagyon nem is használja a kardot támadásra, inkább csak arra, hogy blokkoljon egy ellenséges támadást és ellökhesse az ellenfelet. Ezeket valószínűleg pont annyira nem tudná levágni, mint a lentieket. Persze megpróbálkozik vele, de hamar rájön, hogy ezek sem könnyebbek. Annyi a szerencse, hogy természetükből adódóan nem túl fürgék. Viszont ezt ellensúlyozza a létszámfölényük. Így elég reménytelen őket hosszútávon távol tartani. Ha csak nem sikerül magára vonnia a legtöbbjük figyelmét. Akkor, ha ügyes, el tud velük fogócskázni, míg Jasami lerendezi a mesterüket. Ha sikerül lehoznia valahogy, akkor meg talán van esély kettőnek levágni, míg a harmadik a zombikkal foglalkozik.

Nem sokkal később már fent is voltam, ugyanakkor a helyzet rögtön nehezedni kezdett, ahogy az öreg elkezdett öklözni felém, és én csak hárítani meg kerülgetni tudtam, főleg ilyen kis hellyel. Gyorsan kellett gondolkodnom. Shizukának igaza van, valahogy le kell küldenem, de hogy? Ő a falnál áll, én pedig itt álok a legszélén. Valahogy meg kéne fordítani a helyzetet.~Basszus bárcsak lenne akrobatikám, akkor mögé ugorhatnék, és lelökhetném, vagy valami.~Ne, most ne arra gondolj mi lenne ha, találj ki valamit amit most tudsz csinálni.~Miközben védekeztem, és figyeltem a lábamra, a fogaskerekek erősen kavarogtak a fejemben.~Talán ha körbe táncol... nem nincs elég hely, a pokolba is.~Miközben figyeltem a fickót lassan körvonalazódni kezdett egy ötlet ami talán beválhat. Ha láttam rá esélyt, akkor felé hajítottam a fáklyát figyelem elterelés képen,(Vagy legalább abba üssön bele, azzal egy kis szünetet adva a támadásai közt.) majd a szabad kezemmel megpróbáltam megragadni a karját, majd magammal együtt lerántani a fő kockára. Miközben ezt csináltam megpróbáltam a kardomat is belevágni, és átfordítani a kettőnket, hogy ő érjen földet hamarabb. Így remélhetőleg Shizuka és Kraal közé esünk, és akkor már ők is segíthetnek a harcban. Elég pihent gondolat tekintve, hogy szinte minimális az esély a sikerre, de nem láttam más utat. Ha csak leállok vele harcolni, akkor csak mind meghalunk, hisz ő magasabb szintű mint én ami azt jelenti, hogy egy az egy ellen semmi esélyem. Ha pedig táncolgatok, azzal időt, és esélyeket is vesztek, hiszen bármelyik félre lépésem halálosan végződne. Ennél jobb ötletem nem volt. Behunytam a szemem egy pillanatra, és mély levegőt vettem. Majd kinyitottam a szemem, és hozzá láttam a tervem kivitelezéséhez, és imádkoztam, hogy sikerüljön.

Barátjuk láthatóan nem ért egyet a döntéssel, de nem ellenkezik, csak a fejét rázza, majd megteszi, amit kell. Eközben ő is életpontokat veszít, mert a zombik igen csak sokan vannak. Shizuka pedig próbálta lent tartani a zombikat. Egymás után belevágott mindbe, amelyiket elérte. A cél az volt, hogy vele foglalkozzanak, ne a falmászással. Áttáncolt közöttük a sziklafal mentén és megpróbálta egyenként lerángatni őket a falról. Mást nem nagyon tehetett. Túl sokan voltak és Kraal gyorsasága sem ért annyit, mint korábban. Úgy tűnik, minden egyebet elhanyagolt. Még a végén ez okozza a vesztét.
~A pokolba! Ezzel így nem megyek semmire. Túl sokan vannak…
Nyilvánvaló volt, hogy így nem jutnak messzire. Jasaminak odafent épp elég fejfájást okoz a boszorkánymester önmagában is, ha még pár zombi is társul hozzá, akkor még inkább reménytelenné válhat a helyzet.
~Talán ha én is felmennék…De akkor még nehezebb lesz lent tartani a zombikat…És még kevesebb a hely a mozgásra odafent…
-Siess Jasami! Juttasd le valahogy, ezek itt lent túl sokan vannak. Fel fognak jutni!
Persze azért megtett mindent, hogy ne így legyen, vagy ne túl hamar. De sajnos túl kevesen voltak lent túl sok ellenfélre. A fal körül egyre csak gyűltek a zombik, így a mozgástér is rohamosan csökkent. A kardnak nem sok hasznát vette, így azt inkább csak hárításra használta, miközben kézzel próbálta a zombikat lerántani a falról, vagy ellökni, félre rántani. Mivel nem a fürgeségükről híresek, ezzel nyerhet egy kevéske időt. De nem többet.
-Kraal! Próbálj meg felkapni egyet hátulról és vágd hozzá a többihez! Talán sikerül egy párat felborítani vele!

Első másodperc, elengedem a fáklyát, ami elindul a támadó boszorkánymester felé. Látom ahogy a tárgy apró pixelekre esik szét, miközben én a kéz felé nyúlok, és megragadom. A második másodpercben, magamhoz rántom, és én magamat hátra lendítem, készen arra, hogy ez legyen életem utolsó cselekedete. Egy pillanat és én már zuhanok, és a nálam nem sokkal (vagy egyáltalán nem) nehezebb teremtmény követett. Egy fél másodpercig éreztem ahogy a szívem felugrik a torkomban, és egy utolsót erős verést engedett ki, mielőtt meglendítettem kardomat tartó karom, és belevágtam a pengét a szörnybe. A lendületem az eddigieknél is nagyobb volt, hisz csak ezzel tudtam átfordítani a kettőnket. Féltem, hogy ezzel el fogom hibázni, de végül is sikerült elérnem a célom, és az utolsó másodpercben átfordultunk. Éreztem ahogy a gravitáció neki vág minket a kőnek de nekem ott volt a rothadó párna ami megmentett a haláltól. Egy pár pillanatig megrázva tekintettem körül, a boszorkánymester sehol sem volt. Fel se fogtam, hogy meghalt a becsapódáskor, azt hittem elteleportált, de aztán láttam a zombikat, így neki kellett állnom ütlegelni, és rugdosni, hogy távol tartsam őket. Csak vertem őket ahogy csak tudtam, és amelyik zombit megtudtam ölni azt megöltem, bár Kraal hozta a szokásos formáját. Azt hiszem hozzá kell szoknom. Pár percnyi hadakozás után, a felmentősereg is megérkezett és megmentettek minket a biztos haláltól. A lábaim remegtek, és a képzelt fájdalom is visszatért bár inkább egy újabb adag fáradtság képében, ahogy felnéztem Kraal csapatának vezérére, és csak bólintottam, majd ahogy rátekintettem az élet csíkomra észrevettem, hogy egy életpontom maradt.
-Fent mindenki jól van?-Kérdeztem fáradtan, miközben eltettem a kardom. Majd oldalra tekintettem Shizukára. Úgy tűnt, hogy a zombik nem dobtak semmit, ami kicsit lehangolt, de legalább a hely ki lett takarítva.
-Várjunk. Nem kéne egy Ilyen Katakomba végén valahol egy kincsesládának vagy valaminek lennie?-Kérdeztem miközben újra körbenéztem, lehet, hogy csak eltévesztettem valamit, de utána inkább csatlakoztam a beszélgetésbe és végig hallgattam a történetet bár aktívan nem szóltam közbe. Miután megtudtam a történetet csak elhúztam a számat és megráztam a fejem, majd ismét körbenéztem.

Shizuka ötlete már nem került megvalósításra, mert Jasami sikeresen leszáguldott a boszorkánymesterrel, aki szörnyet is halt a zuhanásban. A probléma viszont ott volt, hogy a zombik ettől nem tűntek el. Tehát folytatódhatott a harc. Viszont a támogatás nélkül a zombik így már nem halhatatlanok. Így legalább esélyük van megölni őket. A probléma ott van, hogy rengetegen vannak még mindig. Próbál közel maradni a fiúkhoz, hogy valamennyire segíthessék egymást. De ez komoly áldozatokat kíván. Nem csak tőle, hanem a fiúktól is. Már a végét járja a társaság, amikor még mindig rengeteg az ellenfél. Végül megérkezik a felmentő sereg. Persze addig nem lélegezhetnek fel, míg az utolsó zombi is el nem tűnt. De a harc végén Shizuka már nem erőlködik. Kimerült és nem kockáztatja feleslegesen azt a pár életpontot, ami még megmaradt neki. Aztán végül jön a felirat, ami közli, hogy a katakomba ki lett pucolva. Shizuka térdre rogyott a fáradságtól és a kardjára támaszkodott. Végül aztán feltápászkodott, de a kardot még nem rakta el.
-Senkinek? Ezek szerint akkor mindenki túlélte a fenti csatát?-kérdezte kissé megkönnyebbülten.
A szabad kezével átkarolta a lány derekát, viszonozva kicsit az ölelést. Nem nagyon szerette az ilyesmit, de néha azért neki is jól esett. Végül a társaság elindult kifele. Jasami kérdésére a lány oda pillantott.
-Fent nem volt semmi? Esetleg nézzünk szét? Bár nem hinném, hogy van annyi jutalom egy ládában, amit ennyi fele szét lehetne osztani.
Végül aztán kiderült, hogy miért is voltak a zombik odafent. Kraal korábbi látogatásának az utóhatása. Persze ki gondolta volna, hogy a zombik követik? Általában nem túl kitartóak, ha eltűnik a célpontjuk. Közben ő is mesélt kicsit. Bár azt a részt, amit együtt csináltak végig, mindhárman hasonlóan mesélték, már ha Kraal elmesélte a közös kalandot is.
-Akkor csak megjátszottad, hogy nem tudod, hol az átjáró a falon? Odakint a cserepeknél úgy tűnt, nem tudod, hogyan tovább.-szólt Kraal felé.