Katha vs Morri

Hogy mi az az Aréna? A nevéből ítélve tiszta fun lehet! Igazából mondjuk fogalmam nincs, ki ez az Angyalka, aki kihívott, egyszer csak ott virított a postaládámban az üzenete viszont, hogy nagyjából vele egy szintűeket keres PvP harcra. Hát nosza, lássunk neki! Ne is várakoztassuk meg.
Az Arénához érkezve keresem meg a kiscsajt. Nem láttam még ezelőtt, de lesz, ami lesz alapon próbálom betájolni, hogy ki is lehet ő. Meglepően felkapott hely ez az Aréna, ahogyan a helyieket elnézem. Valszeg mindenki Izom Tibinek hiszi magát. Aztán a való életben már nem merne egyik sem ugatni, az biztos. ._.
Daevával a fejem búbján trappolok tehát előre. A pók szinte teljesen elbújik fekete hajtincseim között. Amióta többet foglalkozok vele, valahogy egyre inkább kijövünk. Meg együtt röhögjük ki a szerencsétleneket, ami valami rejtélyes módon nagyon jól esik. Tudom, nem lenne szabad, és ezért a pokolra kerülök... >.> De na.
- Csumpa, Morrigan. - kezelek vele, ahogyan a dílerekkel szokás egy gramesznyi csármánder élvezetének reményében. A neve hű hozzá, gyakorlatilag semmi mást nem látok, csak egy random ikszedik kiscsajt. Mondjuk egész helyes a pofija. S ahogy látom, tele energiával. Meglepő azonban, hogy mennyire akarja már ezt a harcot. Semmi helló-szevasz, mi újság, hanem hagyjuk a pettinget, vágjunk bele! O.O Hát, nem ezt szoktam meg a hozzá hasonló kiscsajoktól. Hümm. Lehet, hogy több figyelmet is érdemel.
- No, nagyon fain lesz, szerintem is. - vigyorodok el. Semmi cécó, az amúgy is uncsi. Hátbaveregetése nem ér váratlanul, legfeljebb az, hogy most az egyszer nem én veregetek hátba másokat. De ez talán nem olyan nagy gáz.
- Asziszed, most jöttem le a falvédőről? A magamfajta nem ad ki csak úgy infókat magáról. - nem válaszolok azzal kapcsolatban, hogy vannak-e efféle jártasságaim. Amik amúgy nincsenek, de egyelőre nem is igazán izgatnak. Azért ügyes, szép próbálkozás.
- Mondd csak, ez a céh, az Anarchisták... - lévén a céh tagja, így a kis ikon folyamat ott villog a pofija felett, egyfajta bélyegként.
- Ti tudtok is valamit? - nem voltam én sem megrögzött szólós mindig, csupán az én céhem már kihalt, mind meghaltak. Azért érdeklődni csak-csak szabad. Mert amúgy nem sok fogalmam van a céhek dolgairól mostanában.

A céhes dolog többé nem nekem való. :/ Nem értem, miért kell ahhoz egy céh, hogy tudj enni, inni meg bulizni. Ez teljesen nonszensz. Erre most is képes vagyok. o.o Áh… ezek is biztosan zakkantak. Szemöldököm persze felvonom, mikor azt mondja, hogy bejön neki a céhvezér, de ő tudja. Nem az én dolgom az, hogy beleszóljak mások szerelmi életébe. Engem pedig ez nem izgat.
- Az a kis kotya expé nem éri meg. – vonom meg a vállaimat. Azt hiszem, én már csak szóló maradok. Többé nem kockáztatok meg egy ilyet.
- Hát jó, akkor csapassuk! – indulok be vele a harctérre. Semmi extra igazából, amire nem számítottam volna, csak egy snassz erdő. Annyira nem nagy dolog, nagyon sok van itt, Aincradban. Persze, persze, szép és jó, meg minden, de legyen így. Persze a terepet így is ki tudom használni. Daeva legalábbis mindenképp. Szándékosan úgy haladok el egy fa alacsonyan lévő ágai mellett, hogy a pók rá tudjon mászni. Nem úgy tűnik, hogy Angel észrevette volna a pókot, sőt. Igazából tudomást sem vesz róla. Még szerencse, hogy épp olyan a pók színe, mint amilyen a hajam. Persze ezt csak addig tudjuk eljátszani, amíg meg nem nő. De addig még hosszú az út.
Ami viszont kissé meglep, hogy nem csak a pókom indul el lopakodás módban. Persze, a mi részünkről ez nem képzettségen alapul, hanem a pók aprónyi mérete miatt. Hiszen nincs egészen akkora, mint a tenyerem. Igaz, nekem elég nagy a tenyerem, nő létemre. ._. Az esőt a fák lombjai azért kellőképpen kiszűrik, így nem ázunk el azon nyomban. De az illatát viszont imádom, ez tény.
A hátbatámadás sikeres, hiszen egyszer csak annak leszek szemtanúja, hogy a páncélom megsérült. Semmi extra viszont. Azon nyomban Katha felé fordulok, s elismerően bólintok. Lent hagytam a védelmem egy pillanatra.
- Szép volt. – vigyorodok fel, majd a botomat megpörgetem a kezemben ilyen amazon-módon, ahogyan azt Gabriel szokta a Xénában. Először is, megpróbálom a képességemet aktiválni, hogy a támadásom erősebb legyen. Majd megpróbálok a testére mérni egy ütést. Erre biztosan nem számít majd, hogy egy állatidomár szemtől szembe támad. Mindeközben Daeva is ráugrik Kathára, s ha képességem nem is sikerül aktiválni, a támadás nem veszik el. Belemar a lányba, s visszaiszkol a fa ágaira. Tökéletes búvóhelyeket tud ott találni, ez pedig így remek.

//Tehát:
1. Képességaktiválás – siker esetén az én sebzésem 14-re módosul, a beast sebzése pedig 3 lesz. Ha nem sikerül, akkor az én sebzésem 10, Daeváé pedig 7. (nem sikerült a képesség ebben a körben)
2. Támadok (sebzésem sikertelen képesség miatt 10
3. Daeva is támad, majd elbújik az ágak között (nem sikerült a támadás)//

Pontok	Pontozás	Felszerelés	Össz
Élet	10	0	50 HP
Fegyverkezelés	9	13	22
Erő	7	3	10
Irányítás	3	4	7
Kitartás	5	2	7
Gyorsaság	10	2	12
Speciális	7	0	7
Páncél	0	25	25

Speciális képességem miatt az irányítás pontokra kapott bónuszok alapjáraton erőn vannak (tehát 14-es az erőm; passzív képesség,  első körben dobnom kell, hogy így lehessen; ha nem sikerül, később próba 2). Képességem által ezt - ha a dobás jól sikerül - szabadon váltogathatom a petem és magam között. Minden körben válthatok.
Pet képessége: Spec képességgel megegyező mennyiségű HPt gyógyít csípéssel. Cserébe az adott körben viszont a pet nem támadhat. (Morrigan viszont igen) Körönként gyógyíthat, ha nem támad.

HP: 50
Páncél: 8

Hosszú idő telt el, mióta egy ilyen mókában részesülhettem, sőt, ezt az aréna dolgot eddig még sosem próbáltam ki. De elég faja, ami azt illeti, tetszik. A társam is szimpi, még ha ellenem is lesz. Szóval minden klafa. Még talán Daeva felesleges energiáit is sikerül majd lemozogni.
- Na és mondd... Harcoltál már Beast Tamer ellen, Angel? - vigyorodok el, mikor látom rajta a döbbenetet. Ez tetszik, imádom. Mindig nagyon királyságos, amikor rájönnek arra is, hogy nem csak egy féleképpen lehetsz "idomár". Valamint arra, amikor rájönnek arra is, hogy egy beast tamer soha sincs egyedül. Mindig vele van a szörny. Egy szörny, egy igazi szörnyeteg. Nem pedig egy kis bébifóka, mint a többieknél, amit lehet tutujgatni, becézgetni, meg cuki ruhákba bújtatni.
Angel újabb támadással ajándékoz meg, melyet ugyan próbálok hárítani, hisz ezúttal felkészültem, így is betalál. A meglepetés támadása miatt a páncélom nagyja előzőleg eltűnt, most pedig a maradék pontok is lejönnek róla. Sajnálatos, és elég gáz, de ez van. Talán ha nem lep meg ezzel a lopakodással, akkor még egy támadást kibírt volna.
- Ugye tudod, hogy egy beast tamer sosincs egyedül? - vetem be a nagyágyút. Legalábbis remélhetőleg.
Mindenesetre nem spilázom túl. Jó lenne valami komolyat is belesebezni Kathába, ahhoz pedig a képességem kell egyrészt. Másrészt pedig, hogy Daeva is tudjon gyógyítani. Anélkül nem sokat érünk. Tehát újra megpróbálom bekapcsolni a képimet, majd pedig a gyilkosfullánkolós csibébe döföm a botomat, ha sikerül. Ebben a körben pedig Daeva ismét megpróbál támadni. Ezúttal azonban nyíltan száll szembe Kathával, hiszen valamelyik ágról, a semmiből ugrik rá annak karjára. Épp arra, amelyikben fegyvere is van.



//1. képesség aktiválás - nem sikerült
2. támadok - 10 sebzés
3. Daeva is támad - nem sikerült//