Re: Anat vs Timidus, avagy vezéregyéniségek

by **Anatole Saito** Vas. Nov. 02 2014, 21:07

- Ne merészelj butának nevezni! - pattanok és csattanok föl hirtelen - Nem tudom mit trükközöl, de nagyon nem vicces, és pláne nagyon nem fair, hogy úgy hívsz ki párbajra, hogy valami machinációval eléred, hogy sebezhetetlen legyél! - és úgy is gondolom, ahogy azt kimondom. Tegnap nem hagy aludni, pedig látja, hogy hullára ki vagyok merülve, addig vegzál, amíg meg nem ígérem, hogy párbajozunk. Ezek után hajnalban kelt és sületlenségeket beszél. És ez mind-mind arra ment ki, hogy utána prezentálhassa, mennyire butának tart és megint cseszegethessen meg jelzőkkel illethessen. Megnyúzom ezt a gyíkot! >.>
- Nagyon rég nem harcoltam petek ellen, de az lehetetlenség, hogy immortal objecté váljanak! Kayaba nem tehet ilyesmit, ez csalás! >.> - De Timidus csak mondja, mondja és mondja, nekem pedig egyre jobban felforr az agyvizem. Ha ez tényleg igaz, ha tényleg be lett vezetve egy ilyen rendszermódosítás, akkor nagyot csalódtam Kayabában. Ilyen mértékű cheatet adni a saját teremtményeinek, nem fair a játékosokkal szemben. Most már egyre biztosabb kezdek abban lenni, hogy a petek beépített programok, akik belülről rohasztják majd el az emberi közösségeket és ellehetetlenítik majd a kijutásunkat. Shut már tökéletesen bekebelezte ez a bet, teljesen átmosta az agyát, a kislány már nem is akar kijutni, a barátjának nevezi. Én pedig szépen hagytam, hogy ide is betegye a lábát és elkezdhessen áskálódni és kiismerni bennünket. Alex, a csudába is, milyen veszedelmet szabadítottál ránk! >.<
Timidus közben le se tojja, hogy mi van, kihasználja a helyzetet és újabb ostromot indít ellenem. Teljes erejével megpróbál legázolni, ezért próbálok elfutni előle, aztán inkább jobb ötletem támad. Egyenesen az egyik kerti pad felé veszem az irányt és azt használva dobbantónak, megpróbálom magas ugrás kristály nélkül elkapni Timidus farkát, hogy annál fogva repíthessem el a francba. - Válaszokat akarok! - fordulok vissza Shuhoz, akár sikerül, akár nem. Ha nem sikerül, akkor persze Timi karmol tovább. Képid sikeres.

by **Shukaku** Vas. Nov. 02 2014, 21:26

A sárkány nem foglalkozik azzal, hogy Anatole hova ugrál, követi, és röppent előre, amikor pedig a férfi keze a farka köré kulcsolódik, akkor mivel tudja, hogy a céhvezért nem ránthatja el, mivel van súlyemelés jártassága, amit egyrészt már látott az erdőben, másrészt melyik harcos lenne olyan idióta, hogy ne tegyen súlyemelésre pontot… szóval önmagát húzza közelebb a farkával, és abban a pillanatban, ahogy Anatole eldobja, hátsó lábainak karmaival végigszántja a férfi kezét búcsúzóul. Ezután persze szintén szárnyait használja, egy sárkányt hiába dobál az ember, ha egyszer tud repülni, és ugyanolyan nyugodtsággal mint eddig, visszatér Shu mellé. Ezután Timidus egy kis ideigs értetlenül figyeli a férfit, még egy kérdő csipogást is intéz Shu felé, de inkább ő maga teszi fel a kérdést.
-Nem neveztelek butának. Pont azt mondtam, hogy annál okosabb vagy, minthogy ezt ne tudnád. Én nem tettem semmit, a világ változott. A küzdelmek szabályzata. Ha úgy tetszik, amennyiben létezik Kayaba, ismét az ember fordult az ember ellen. Azonban ki kell, hogy javítsalak. Mindössze kiegyenlítődtek az esélyek. Az aréna miatt történt a változtatás, hiszen ha ott legyőzöd az idomár mellett lévő petet, akkor győztél. Így győztünk mi is Ayani ellen. A világunk igazságos, észreveszi a hibákat és korrigálja. Amiképpen a fegyvered sem törhet el, amelyel védelmezed magad, úgy a pet is sebezhetetlen a harc közben, aki az idomárt védi. Shu, állítsd le a küzdelmet, ennek így semmi értelme.
-Állítsam le?
-Igen. Megtudtam amit akartam. Ha Anatole egy küzdelem előtt fel sem készül az ellenfeléből, azt sem tudja, hogy támadhatja-e vagy sem, úgy igazat kell adnom neki. Nem fair a küzdelem, ám nem az én sebezhetetlenségem miatt, hanem azért, mert az emberek még mindig nem értették meg, hogy a tudás sokkal nagyobb hatalom, mint a pontok. Levetted a páncélodat és a köpenyedet, hogy igazságosabb legyen a harc, én azonban nem vethetem le a tudást, amit megszereztem. Mint ahogy már fel is ajánlottam, elláthatlak tanácsokkal, hogy kiküszöbölhesd ezeket az emberi hibákat. Érdekemben áll megvédeni téged is, és a céhed többi tagját is. Hajlandó vagy elfogadni a segítségemet?
Shu csak állt, bámult a céhvezérre, és továbbra is ingatta a fejét. Mire volt ez jó? Anatole nevetségessé akarta tenni magát? Timidusnak tényleg igaza van… csak el kellett volna olvasni a rendszerüzenetet… mégis sajnálta a fiút, és ez látszott abból, ahogy ránézett. Sajnálta, mert tudta, hogy Anat nem rossz ember, csak egyszerűen nem képes megérteni, hogy nem kell ellenséget keresni mindenhol.
-Anatole… kérlek… hagyd, hogy segítsen… azt mondtad, hogy te nem gyűlölöd Kayaba bácsit... kérlek...

by **Anatole Saito** Vas. Nov. 02 2014, 22:01

Átkozott >.> Hát nem végigkarmolt!? Életsávom kis híján belefut a sárga zónába, amitől csak még idegesebbé válok. Fáj a fejem. Rettenetesen hasogat. Tudom, hogy nincs fájdalomérzet, mégis úgy érzem szét akar robbanni a koponyám. Ran érezte így magát. Olyan leszek, mint ő. Nem akarok Ranná válni. Nem akarok leugrani a szint széléről O.O
Amikor Timidus visszavonul Shu mellé, akkor már én sem akciózok tovább, hanem egyszerűen lehuppanok a fenekemre. Csüggedt vagyok. Nagyon. Én már tényleg nem értek semmit. Miért teszi ezt Kayaba? Azt hittem igazságos a rendszere, azt hittem azt akarja, hogy végig játsszuk a játékát... De ő játszik velünk, kis marionett bábui vagyunk, vagy egyszerű sakkfigurák az ő nagy sakktábláján, akiket kedve szerint tologat, vagy akár az egész táblát fel is boríthatja. Parasztnak érzem magam. Én vagyok a fekete paraszt a táblán. A legbutább, legjelentéktelenebb bábu. A bohóc, az ügyefogyott, a szerencsétlen bugris. Miért kell mindig ide lyukadni? Miért?
Ismét az ember fordult az ember ellen. Kayaba fordult ellenünk. Kayaba ellenünk fordítja a peteket. Szépen magunkhoz édesgettük őket. Ki tudja Aldo is miket tett már eddig ellenem. Lehet éppen ő eresztette be Reynailt is az ágyam alá. Ártatlan cicabőrbe bújtatott veszedelem. Pfejj!
- Azt se tudom, hogy mi az az aréna! Szerinted volt alkalmam ilyesmikkel foglalkozni? Be voltam zárva egy nyomorult kúriába, ahol emberek egymást gyilkolászták! Szerinted érdekeltek egy percig is holmi arénák és rendszerüzenetek? Valóban, ennek így semmi értelme! Miért akarnám elfogadni a segítséged? Egyáltalán miért akarsz megvédeni engem vagy a céhemet? Talán át akarod venni az uralmat? Becsaptál Timidus! Megbeszéltük, hogy mi párbajozunk! Arról szó sem volt, hogy Shut kell bántanom!

by **Shukaku** Vas. Nov. 02 2014, 22:24

Shu mozdul, majd megtorpan, majd félve a sárkányra pillant, aki azonban bólint, így a lány lassú léptekkel a férfi felé indul, és szépen leül elé, igyekszik a szemébe nézni. A sárkány ezalatt a lány mögé sétál, fejét a fejére helyezi, így figyeli a jelenetet. Shu nem mond semmit. Hallgat. Egy pillanatra ismét megpróbál a petre nézni, aki ezúttal viszont megszólal.
-Anatole. Azt mondtad, hogy kémkedtem utánad. Informálódtam annak érdekében, hogy tudjam, az idomár biztonságban van-e melletted. Még nem áll elegendő információ a birtokomban ahhoz, hogy megválaszoljam a kérdést. Az emberek folyamatosan egymást gyilkolásszák, és folyamatosan azt hiszik, hogy be vannak zárva. Az információtól azonban nincsenek elzárva. Érdekelnie kell, mert ezzel mentheted meg a te életedet és a céhtagok életét is. A barátaid életét.
Használta ezt a szót a pet, hiszen tudta, hogy Anatole így nevezi a céhtagokat, és azt is, hogy ez valamiféle erősebb köteléket jelöl közöttük.
-Ezzel megmentheted Mirikát is, ha veszélyben lenne. Ha az a célod, hogy életben maradj, és ők is életben maradjanak, akkor elfogadod a segítségemet. Ezért kell elfogadnod a segítségemet. Azt pedig már elmondtam neked, hogy miért akarlak megvédeni titeket. Shut kell védenem, neki pedig fontosak vagytok. Jelenleg Jun és te. Mindketten. Ezen kívül Atoru és Justin is.
Itt Shu egy kicsit elpirult, ám Timidus erről tudomást sem vett.
-Azonban mivel Shu ebben a céhben van, ezt kell úgy segítenem, hogy minél eredményesebb legyen. Ha ti meghalnátok, az ártana Shunak. Ezért igyekszem megvédeni benneteket. Természetesen akkor lenne a legeredményesebb a szervezés, ha ahogy mondtad, átvenném az irányítást. Nem uralmat, hanem irányítást, ez azonban lehetetlen. Az emberek nem tudnának elfogadni egy petet mint céhvezért ugyanúgy, ahogy te sem vagy hajlandó elfogadni a tanácsaimat valamiért. Shut pedig nem kell bántanod. Tapasztaltam már a fájdalmat, Anatole. Ha az visszatérne, nem engedném, hogy harcolj a lánnyal. Így azonban nem bántod, csak sebzést viszel be, és ezt ő is tudja. Én pedig egy szóval sem mondtam azt, hogy kizárólag ellenem fogsz harcolni. Idomár és pet együtt harcol. Kiegészítik egymást.
-Anatole… Timidus a barátom, és még soha, de soha nem csapott be, és soha nem akart ártani nekem. Jun még egy ruhaboltba is berángatta, és masnit rakott a farkára, és egy szót nem szólt, mert tudta, hogy én jól érzem magam Junnal. Nem akar Timidus senkit se bántani, aki engem nem bántana. De… még azokat sem. Az erdőben már támadtak meg. Ha mindenkit megölt volna, aki megtámadt… Timidus nem veszélyes, és nem akar rosszat. Segíteni szeretne… és ha egy picit, csak egy picit nem lennél előítéletes, akkor talán tudna is. Csak… csak gondolj bele. A petek… a petek tudhatják, hogy ha mi kijutunk, akkor Aincrad elpusztul. Én is elmondtam ezt Timinek, Álomkelő és Vezér és Tűzrózsa is tudja. És mindannyian ott harcolnak a fronton. Segítenek nektek, pedig ezzel… ezzel ők meghalnak… feláldozzák magukat értünk… és Timidus is bármikor elé ugrana akármilyen támadásnak, ha azzal megvédhet. Tudom. Sokszor kértem, hogy ne tegye, de nem hajlandó megígérni. Nem akarnak rosszat… hidd el…

by **Anatole Saito** Vas. Nov. 02 2014, 23:15

Anatole csendben hallgatta végig a petet és az idomárját is. Hosszú percekig kiültek arcára az idulatok, azonban onnantól kezdve, hogy a kislány leült vele szembe, vonásai megenyhültek. Már nem nézett haragosan a sárkányra, bár arcizmai időnként meg-megrándultak, ha Timidus éppen valami provokatívabbat mondott. A férfiú azonban nem engedte, hogy dacos kamaszreakciói elhatalmasodjanak rajta, s mivel válaszokat akart, ráadásul pont olyan kimerítőeket, mint amilyet meg is kapott a kis párostól, ezért csendben maradt és szótlanul végighallgatta a mondandójukat. Látszott a tekintetén, hogy nem lankad a figyelme és értő fülekre talál minden szó, még ha legszívesebben kinyitotta volna olykor a száját, hogy nem tetszését vagy ellenkezését fejezze ki. De nem, nem engedett a kamaszos dacolásnak.
Úgy érezte, hogy a lány végtelenül naiv. De egy gyermeknek ilyennek kell lennie, nem hibáztatta ezért Shut. A kislány érvei ingatag lábakon álltak, de ennél csak az lett volna ingatagabb, ha Anatole próbált volna meg ellent mondani a hallottaknak. Nem érezte már magában az erőt, hogy vitába szállhasson, nem érezte a vitapozícióját kellően biztosnak ahhoz, hogy kellően rátermetten tudjon érvelni. Egyszerűen belebukott volna, ezt ő is tudta, hiszen még maga sem tudta eldönteni, hogy kinek higgyen, hogy miben higgyen. Biztos alapok nélkül pedig nem lehet a retorika hőn áhított nagymestere, nem teljesíthet úgy, mint ahogy elvárná magától. Mint ahogyan az apja elvárná tőle. Sokat kellett még tanulni az ifjú Saitonak, de abba biztos volt, hogy nem ettől a programtól akar. Legalább is most biztos nem. Túl sebezhetőnek érezte magát. Most Timidus be tudna férkőzni a páncélja mögé, vigyázó szemei és minden ármányt kifülelő érzékeny fülei most nem védenék meg, könnyedén megadná magát. Ehelyett inkább lehívja a menüjét és véget vet a párbajnak, majd váratlanul feláll.
- Elnézést, de... de nekem most... most el kell mennem valahova... - Tekintetéből két dolog olvasható ki: a bocsánatkérés és a kérlelés. Mindkettőt a lányka felé intézte. A bocsánatkérés azért, mert nem képes eleget tenni Shu kérésének, és mert úriember nem hagyja csak úgy faképnél a partnerét egy beszélgetés közepette; a kérlelés pedig azért, mert nem akarta, hogy a lány visszatartsa, vagy utánamenjen. Egyszerűen csak nézett rá azokkal a hatalmas riadt őzike szemekkel, majd sarkon fordult és elkezdett a szafari felé lépdelni. Léptei egyre szaporábbak lettek, közben villámokat szóró lábbelijét is lecserélte, s a szafari széléhez érve, amikor már nem láthatták, már futólépésben haladt. Ha mégis követték, akkor megpróbálta feltartóztatni és visszaküldeni őket. Aztán csak futott és futott, megállás nélkül. egyszerűen ki akart szaladni a világból. Egyszerűen ki akart rohanni egész Aincradból. Csak meg akarta ölelni a szüleit és soha többé nem akart visszajönni ebbe a borzalmas világba. Addig szaladt, míg el nem érte a szint szélét...

/Zárókör kivételesen E/3-ra váltva. Köszönöm a játékot, élménydús volt és Anat számára felkavaró, mint mindig xD/

by **Shukaku** Vas. Nov. 02 2014, 23:42

Megértette? Meg tudja érteni egyáltalán olyasvalaki a lány mondatait, aki annyira ragaszkodik a kinti világhoz, mint Anatole? Ragaszkodik a fájdalomhoz, a halálhoz, az éhezéshez, a betegségekhez… minden rosszhoz, amit Kayaba Akihiko zsenialitása kiűzött, és örökre kizárt ebből a csodavilágból. Nem tudta. Nem tudott semmit, csak azt, hogy nagyon felzaklatta a fiút. Ami viszont… talán elgondolkodott. Nem vágta rá azonnal, hogy hülyeség, nem hülyézte le őt magát, nem kezdte el szidni Timidust és az összes petet, mint Kayaba sátáni teremtményeit, nem hitte azt, hogy Shu őt egy átkozott mobgyilkosnak tekinti… csak hallgatott. Hallgatott, és végighallgatta a lányt, és Shu, aki most tényleg magabiztosan, már amennyire ez tőle tellett, végig a másik szemébe nézve, szinte könyörgően kért csak egy icipici kis megértést legjobb barátjának, azt is látta, hogy a szavai valahova eljutnak. El kellett jutniuk, mert látszott a férfi arcán a változás. Nem válaszolt. Nem válaszolt, mert tudta, hogy nem tudna mit válaszolni. Nem válaszolt, mert ha a felnőtteknek nincs igazuk, akkor nem válaszolnak. Nem tudják elismerni, hogy nincs igazuk, de Anatole legalább annyira volt tapintatos, hogy nem kezdett el kiabálni, és nem küldte be Shut a szobájába… vagy messzebbre… valahova sokkal messzebbre. És, hogy a sárkány mit gondolt eközben? Semmit. Elmondott mindent. Mindent, amit ezzel kapcsolatban elmondhatott, és most várta a döntést. Anatole azonban nem döntött. Elmenekült azelől, hogy belássa, egy kislánynak igaza lehet a felnőttekkel szemben, és elmenekült a válaszadás elől is. Shu csak bólintott. Nem tudott többet mondani, és egy picit közelebb húzódott a sárkányhoz. Anatole pedig elment. Nem követték.
-Nem hisz nekünk.
-Csak… csak még gondolkodnia kell… meg fogja érteni… biztosan… Ozirisz is megértette… Atoru is… olyan sokan megértették…
Odasétált egy fa alá, leült, és megnyitotta a térképét, hogy követhesse a férfit.
-Hova mész Anatole? Miért…
Csak nézte, figyelte, és az arca egyre komorabb, egyre ijedtebb lett, majd hirtelen felpattant, és rohant. Rohant, ahogy csak tudott. Eszébe sem jutott, hogy üzenetet is küldhetne, hogy Anatole bármi mást tehetne a szint szélén… Hisame… Peter… Hisame… csak ez járt az agyában… és futott és futott, és amikor már látta a fiút, akkor is csak futott, és nem kérdezett, nem mondott semmit, és meg se hallotta talán a szavaot… csak rákulcsolta mindkét kezét, majd egész testét a fiúra… ott tartotta… nem engedi el… Hisamét nem tudta megmenteni… de Anatot nem engedi… és sírt… nem tudta, hogy a félelemtől, vagy a megkönnyebbüléstől, hogy még odaért, de sírt… a sárkány pedig tisztes távolságban landolt, és figyelte az eseményeket. Vigyázott a lányra, de nem értette, hogy mi történik. Ez az emberek dolga volt.

Én is nagyon szépen köszönöm! ^^

by **Cardinal** Pént. Nov. 07 2014, 12:19

Ossu!

Lezárom a küzdőteret, jutalmatok 75 exp és 220 arany, Anatnak jár további 340 arany a képessége után.

by Ajánlott tartalom