Re: A mocsár

by **Shukaku** Vas. Márc. 01 2015, 18:56

A nagy kérdést a végére hagyta, és inkább a könnyebbre és kettőre válaszolt előbb.
-Egy olyannal mint Ren meg a többi? Mit csinálnék? Semmit. Én vagyok a nagyobb, én vagyok az erősebb. Már nem olyan vagyok mint kint, és meg tudom magam védeni. Daneetól is meg tudnám magam védeni.
Ja, és többek között ezért nem pakolt erőre. Amióta Hisame véletlenül onehitelte Kent, nem akarta, hogy vele is ilyesmi történjen.
-Hát nekem pont abból van elegem, hogy gyereknek kezel mindenki akkor is, amikor nem kellene. Meg butának.
A bakancsra pedig csak elhúzta a száját.
-Ugye tudod, hogy ezen a szinten ezek nagyon értékes fogások?
És ezután jött a neheze. Ejnye azt a kíváncsi mindenit ennek a jánynak! Hát csak nem hagyja békén se Shut, se Kimikot, pedig az azért már igazán régen volt. No mindegy, hát ha ennyire kíváncsi, meg úgyis ez a téma, akkor miért ne? Elég régen volt már az, meg Shu már nagylány, nem fogják ilyenekkel zavarba hozni. Vagy legalább is nem fogja mutatni. De nem ám! Szóval csak kicsit pirult el, de dadogni már nem dadogott… annyira.
-Szóval… ez még kicsivel azután volt, hogy bekerültem az intézetbe. Először mindenki mellé adnak egy mentort, aki egy nagyobb valaki. Ugye a lányok mellé lányokat a fiúk mellé meg fiúkat. Nekem Kimiko volt a mentorom, és ő akart ilyen… szóval ilyen témákkal felvidítani. Szóval… ő mondta, hogy az elsőhöz… mármint… úgy… érted… szóval, hogy az elsőhöz idősebb meg tapasztaltabb fiú kell, mert akkor ő… tudod… hogy… hogy gyakorlott… és akkor Kimiko szerint nem fáj. De… te biztos… szóval… te ugye itt is…
Na itt viszont már félre kellett pislantania, hiszen nem gondolta, hogy ilyet fog kérdezni valaha… na jó, a valaha erős, de nem mára tervezte.
-Szóval… itt bent ugye az sem fájhat… hogy… hogy nincs fájdalom…

(dobtam)

by **Asuka** Vas. Márc. 01 2015, 19:32

Rendben, nagylány. Hiszek neked. Ha te elhiszed magadról, hogy nagylány vagy, akkor legyen úgy! Nem állok az utadba. Cinkosul rávigyorgok, miközben a két bakancsot egymás mellé teszem, de nem szólok bele beszédébe.
- Értékes? o.o - megnyitom a panelemet, egy újabb csaliért, meg hogy megnézzem a területi teljesítmények listáját, s meg is pillantom, amit meg kell. Tényleg, itt ilyenek is vannak! Surprised

Annyira nem szoktam horgászni, hogy egyáltalán nem jegyeztem meg őket.
- Nahát, és tényleg! Látszik, hogy ritkán járok horgászni. ^^" De azt hiszem, ezzel odalett a kezdő szerencsém. - biztos vagyok benne, hogy most, hogy egymás után két bakancsot is találtam, többet nem fogok egy jó darabig. Túl egyszerű lenne. Pont, mint a csirkék. -.-
Aztán, ahogy végighallgatom, s meghallom a felém intézett kérdését, még én is elvörösödöm. Szerencsére a rossz fényviszonyok miatt ez annyira nem látszik, de egy pillanatra a fejembe szökken a vér. Azonban megemberelem magam, hiszen nem mutathatok rossz példát neki ezzel.
- Nem volt tőle jó ötlet, hogy épp ilyen sztorikkal vidít fel. Nem ez az érettség első jele. - már általános iskolában is rengeteg olyan lány volt, akik túlestek rajta, pedig még nagyon fiatalok voltak. Szóval annyira nem lep meg, hogy ilyen ismerőse akadt. Ilyen a mai világ.
- Uhm... tudod... én a SAO-ban még senkivel... szóval nincs nagyon szerencsém a férfiakkal. Yuichi például nem is beszélget velem, amióta vörös az indikátorom, pedig őt tényleg kedveltem. Aztán mostanában... Szóval, nem akarok túl válogatósnak tűnni, de egyszerűen nem találok olyat, aki az esetem lenne. - talán emlékszik rá, hogy amikor először találkoztunk, akkor is az ő nevét mondtam. Azóta már beszéltem a viszonyunkról egyszer neki, azonban nem említettem név szerint, hogy kiről is van szó.
- Nincs olyan, hogy idősebb vagy tapasztaltabb fiú kell hozzá. Sehol nincs leírva ilyen szabály. Kétség sem fér hozzá, az első alkalom mindenképpen csalódás... viszont ha szereted, és viszont szeret, és nem éreztek megbánást, akkor nincs ezzel semmi gond. Az a lényeg, hogy ne kelljen győzködnöd magad. Én innen tudtam, hogy mikor vagyok rá kész. ^^ - lecserélem a csalit, ismételten ugyanarra, hátha még megvan a szerencsém. Még kéne két bakancs, és akkor megvan a jelvény. *.*
- Ami pedig a fájdalmat illeti... szóval ebben nem vagyok biztos. Tudod, ez egészen másfajta fájdalom, mint amikor megvágod a kezed, vagy elesel. - erre tényleg nem tudom a választ. Fájdalomnak fájdalom, de nem teljesen olyan, mint a többi. Ettől még nem egy jó élmény.

by **Shukaku** Vas. Márc. 01 2015, 20:16

Shu bőszen bólogatott, és most már egyáltalán nem lehetett kivenni azt a kis irigykedést sem a tekintetéből, ami az előbb még ott volt. Asuu nem is tudta, hogy teljesítményhez kellenek a bakancsok, így nem is örömködhetett. Ezek szerint tényleg csak iszapot meg növényeket gyűjteni jött ide. A feladat ezen részét, mármint a szint felderítését Shu már régen megtette. Mindig ment a frontosok után közvetlenül, és ahogy megnyílt a szint, ő keresztül kasul bejárta az egészet, és ezért is tudott olyan dolgokat, amit alig tudtak rajta kívül néhányan. Tudott a titkos törzsről, tudott a könyvtárról, tudott a sírokról… és még mennyi-mennyi számtalan felfedezni való lehet, ami mellett a frontharcosok csak úgy elsuhantak? Mindenesetre azért szorított, hogy Asunak ne legyen igaza.
-Remélem nem… sőt, még nekem is juttathatsz a szerencsédből, mert eddig egyetlen bakancsot sem találtam se én, se Timidus. Bár… majd odafigyelek, hogy ne akadjunk össze…
Mondta, majd egy kicsit közelebb dobta be a horgot Asu úszójához, hátha itt szerencséje lesz.
-Egyébként ha megmutatod Timinek, hogy pontosan milyen növényeket is keresel, akkor vadászat közben hozhat neked párat. Idehívjam és megkérjem rá?
Igen. Kezdjük el terelni a témát, mert látszik, hogy már a harcosnak is kényelmetlenné vált, és Shu nem akarta őt kellemetlen helyzetbe hozni. Majd akkor megbeszéli ezeket inkább Junnal. Junt soha nem tudta még olyan szituba tenni, ahonnan ne vágta volna ki magát valami frappánssal.
-Hát… én a helyedben örülnék annak, hogy Yuichi nem beszél velem. Ha valaki olyan hülye, hogy csak az indikátor alapján dönt, akkor meg is érdemli. Sőt, nekem még azt is elmondta, hogy ő ölni jött ide, meg azt is, hogy kihasználja a vörösöket. Mármint a bossokon, hogy oda bemehetnek sebzésfogónak, de amúgy meg nem tesznek értük semmit. Mármint a jó vörösökért.
A többire inkább nem mondott semmit. Úgy tűnik ezt tényleg neki kell kitapasztalnia magától…

by **Asuka** Vas. Márc. 01 2015, 20:34

A téma láthatóan kényelmetlenné vált Shuunak, de nem hibáztatom érte. Az ő korában igazából ez lenne a normális. Ehelyett, hát mit ne mondjak a mai tizenévesekről. Persze, én is fiatalon estem át ezeken a dolgokon, de az akkori osztálytársaimhoz képest még így is későn volt mindez.
- Arról nem is beszélve, hogy akkoriban ismerkedett velem, amikor még Himével járt. Ugye egy céhbe tartoztunk... és nagyon kiakadt, amikor dobta. De izé, szóval attól még rosszul esik, hogy ennyire nincs hozzám sem egy jó, sem egy rossz szava. - letámasztom a botot a csónak aljára, majd pedig nekidőlök a falának annyira, hogy ne tudjon beborulni a bot a vízbe. Az azért elég kellemetlen lenne. Már úsztam így is eleget ma.
- Ilyet mondott? Tényleg? o.o Sosem gondoltam volna róla... De persze mindenki inkább engem hibáztat, meg a Miu-féléket, ha valami baj van. ^^" - tényleg nem gondoltam volna pont Yuichiről, hogy ilyeneket mond. Ő inkább az a tipikus pozitív hősfigura volt a szememben. Mindeddig. Most már tudom, hogy ugyanolyan romlott, mint én. Vagy talán még romlottabb.
- Hű, tényleg tudnátok segíteni? *.* Az nagyon jó lenne. Kockás liliomot keresek... Kockás minta van a szirmain. De tényleg! Meg bármilyen gyógynövényt. De ha T3-as növényeket találtok, az is jó! *.* Az mondjuk inkább az új receptjeimhez kell. Még egyet sem tudtam megcsinálni, pedig nagyon jó recepteket fedeztem fel. - pazarlás a világtól, hogy ennyire nehéz nyersanyagokhoz jutni. Teljesen unfair! A növénylátásomat egyáltalán nem tudom kihasználni egy ilyen terepen, amit nem értek. Nem igazság.
- Mit gondolsz, bakancs lesz? Úgy látom, kapásod van. - szurkolok, hogy az legyen. A két horog veszélyesen közel van egymáshoz, ráadásul mind a kettő körül mozgást látok. Nem lenne rossz, ha megmaradna a cseresznyém.

by **Shukaku** Vas. Márc. 01 2015, 21:21

-Ehh… úgy látszik az összes pasi ilyen. Annak a Játékmesternek teljesen igaza volt. Tudod, voltam egy küldin. Egy ilyen kúriás kijutós játék volt, nagyon vicces, jól szórakoztunk, de ott a kezembe került valami olyasmi könyv, hogy a férfiak mind idióták. És… így belegondolva tényleg nem sok értelmeset ismerek közülük. Meg… akkor úgy tűnik, hogy nem elég nekik soha senki, és mindig… áh… idióták…
Ő is hátradőlt, hasonló módon, ahogyan Asu tette. Jól jött ez a beszélgetés, meg olyan felnőttes is volt. Ezért is használt ilyen szavakat, hogy ő is egy picit felnőttesebbnek tűnjék. Nem mintha egyébként nem gondolta volna így, hiszen Renről és Tachiról is tudta, hogy úgy cserélgetik a partnereiket, mint más az alsóneműt… vagy ez a hasonlat Aincradban már nem is működik… mindenesetre a lényeg azért átjön. Viszont azért Timit csak idehívta, hiszen úgy tűnt, hogy szükség van a sárkány segítségére. A szájához emelte a sípot, majd megfújta. Nem volt hangos, se zavaró, de azért hallható, hiszen ahogy neki sem, úgy Timinek sem volt hallgatózás jártassága. A sárkány pár másodperc múlva pedig már landolt is a csónak orrában.
-Timi, el tudnád… izé… mondd el nekünk légy szíves, hogy miket mondott az erdőben Yuichi a vörösökről és a mobokról.
A sárkány bólintott, majd a szokásos magnós módba kapcsolt, és a hanglejtést is utánozva visszamondta a szavakat.
-A céh, aminek tagja vagyok, azon dolgozik, azért fejlődik, hogy mindenkinek a kijutásáért életveszteség nélkül, győzze le a bossokat. Más céhek és szóló játékosok segítségével. Az, hogy pirosak is vannak ott, hármat jelent. Kiakarnak jutni, megakarnak minket ölni vagy unatkoznak. Én személy szerint nem tiltanám ki őket. Ha hátba akarnak támadni, az saját halálukkal is járhat. Azt nem vitatom, hogy gyilkosok és emiatt legszívesebben visszaadnám nekik azt, amit ők másoknak adnak. Miért nem teszem, felteheted jogosan a kérdést. És itt vissza is lyukadok az arénához. Nem célom más játékos meg sebesítése. Ha jobban tetszik a kifejezés én szörnyeket és bossokat ölni léptem be ide. Olyan teremtményeket, amiket emberek rajzoltak meg és készítettek el. Vagy félelmükben teremtettek. A célom annyi embert kijutáshoz segíteni, amennyit csak elbírok.
-Látod? Aki meg még Miut is bántani tudná… nemhogy inkább az igazi veszély ellen harcolnának!
Egy picit felhúzta magát, de azután fújt egyet, és újra a sárkány felé fordult.
-Timi, miközben vadászol, kérlek szépen keress Asunak kockás liliomot. Megtennéd a kedvemért?
A sárkány bólintott, majd újra felröppent.
-Az én növénylátásom sajna csak T1-ig jó, és ha mi szakítanánk le a nagyobb tierű nővényeket, akkor elpixeleződnének.
Itt egy pillanatra elhallgatott, amíg berántotta a botot, majd újra a fejét csóválta.
-Nem. Ez sem bakancs. És… milyen recepteket kaptál? Hátha rendelnék tőled valamit.

Ha akarod itt ki is játszhatjuk a rendelést, amit nemrég kaptam.

dobtam

by **Asuka** Vas. Márc. 01 2015, 21:45

A síp hangjára Timidus meg is érkezik. Ahogyan leszáll a csónak orrára, az egy picit billegni kezd, s ösztönösen kapok mindkét kezemmel a ladik két szélébe, hogy megtámasszam magam, de nem borulunk fel.
- A növénylátásom nekem is lassan fejlődik... Csak a tier ketteseket tudom leszedni sajnos. Azért járok el mostanában ilyen helyekre, hátha akkor jobban tudom fejleszteni. - ami azt illeti, tényleg elég lassan fejlődik. Azért sajnálom, hogy Shuu is csak alacsony szintű növénylátó. Pedig biztosan segített volna találni nekem pár dolgot.
- Igen, ez a beszédstílus rá vall... Komolyan képes volt ilyet mondani? Amúgy sem hiszem, hogy bárki megkockáztatna ilyet egy boss harcon. Mármint, hogy megölje a többieket. Instant céltábla lenne. Ebből nem tudnád kihúzni magadat. - Yuichi konkrétan hülyének nézi az összes vöröst. Igen, akad pár, akik tényleg elég furán intézik a dolgaikat, azonban ilyen merész akcióra egyedül senki sem vállalkozna. Járjon ez bármekkora jutalommal.
- Picit tartok tőle, mi lesz a boss harcon... De nem fogok úgy élni Aincradban, hogy közben hagyjam, hogy eltiporjanak. Szóval igenis, hasznos leszek... - jelentem ki határozottan, majd a kapásra terelődik a figyelmem. A szerencse azonban tényleg nem velem van mostantól. A kezembe bakancs helyett egy kecskebéka kerül.
- Remélem, ezek nem mérgezőek. o.o - nem nagyon értek a békákhoz, úgyhogy inkább lerakom az állatkát az egyik vízi növény levelére. Majd ott jól ellesz.
- Hát, van egy ritka receptem... a Vérengző Áldozat Méreg. Elég durva, amit tud, de ugye Sárkánylevél kell hozzá, amit nagyon nehéz megszerezni. Meg felfedeztem a Kikerülés és a Harag Potion recepteket. Sokkal hasznosabbak, mint a T2-esek, azokat nem szerettem. - sorolom fel a receptjeimet, s minden bizonnyal már Shuu is el tudja érni a tartalmat, hogy mit is tudnak ezek a potik.

by **Shukaku** Hétf. Márc. 02 2015, 07:56

Asu persze most is félreértette Shut, ő pedig heves fejrázással jelezte, hogy ismét baki történt.
-Nem, én nem úgy értettem. Nekem nem fejlődik lassan a növénylátásom. Ki van már maxolva az is száz pont… vagy micsoda van rajta. Szerintem én látok legjobban egyes tierű növényeket.
Kuncogott halkan, hiszen ő is tudta, hogy egyrészt ez nem nagy érdem, másrészt nem is így működik a rendszer.
-Nekem már rég sokkal magasabb szinten lenne, csak nem szeretném fejleszteni. Szeretem ezeket a kezdő kristályokat mert ezek legalább hasznosak is, és nem csak a buta harcokra meg öldöklésre lehet használni őket. Van például Kinézet kristály, amivel egy csomó muris dolgot lehet csinálni a tükör előtt. Van Hangrögzítő, ami nélkül nem tudnánk zenét hallgatni. Van Gyertya kristály, ami szintén nagyon hasznos… bár már szereztem fáklyákat helyette. Akkor a Fotókristályból ugye rengeteg kell az állatok miatt… de tele van ilyenekkel, amik hasznosak a hétköznapokban is. Még így is sokan jönnek hozzám, hogy nekik Anti-boss kristály kell, és nekem biztos van olyan receptem… és Anatole nem is engedi, hogy kidobjam, mert hátha kelleni fog, meg ilyesmi, de én ugye meg nem akarok senkinek ilyet gyártani, szóval mindig vissza kell őket utasítanom. Na most képzeld el, ha még több olyan kristályom lenne, ami hasznos is nekik a bosson, akkor még többször kellene őket elküldenem… sokkal jobb ez így.
Az instant céltáblára Shu nem nagyon mondott semmit. Nem hitt abban, hogy a frontosok tennének bármit is bármikor. Judy halála sem érdekelt senkit Oziriszen kívül, és azt is Timinek kellett elintéznie. Bár… lehet, hogy ha az imádott frontjuk kerül bajba, akkor talán észbe kapnának. Vagy nem. Ki tudja?
-Az előbb még azt mondtad, hogy jobb neked ha butának gondolnak. Szerintem ne akarj a frontra menni. Tele van ilyen undi nagyképű alakokkal mint Yuichi, ráadásul csak item meg pénzpazarlás. Amennyi pénzt elpazaroltak már ott, egy csomó mindent lehetett volna venni belőle.
A békára csak legyintett és nevetett.
-A kecskebéka? Nem, dehogy! Meg ha mérgező lenne, akkor látnád a kis ikont villogni a menüdben, szóval nyugi!
Kicsit elgondolkodva hümmögött maga elé, és ismételgette a vérengző áldozat méreg nevét, hogy eszébe jusson, mi is az pontosan. Ekkor érkezett meg Timidus, és jó pár levelet meg virágot helyezett el Asuu előtt.
-Tessék. Cserébe jutányos árat kérek. A Vérengző áldozat méregből egyet rendelünk, a Kikerülés és a Harag potionból pedig kettőt-kettőt.
-Izé…
Shu megvonta a vállát, majd újra kuncogott.
-Hallottad… úgy tűnik kapsz sárkánylevelet, hála egy sárkánynak.
És máris nyitotta le a menüjét, majd át is nyújtotta Asunak az itemeket.
-Mi kellene még hozzá, és mennyibe kerülne?

by **Asuka** Hétf. Márc. 02 2015, 10:08

Lehet, nem kellett volna újra felhoznom a front témát, de már késő. Ismételten ugyanazt a reakciót kapom, mint eddig mindig, amikor csak szóba került a téma. Azonban én ki akarok jutni ebből a játékból, és nem fogok várni addig, míg más kijuttat innen. Amilyen szerencsétlenül haladnak, sose fogunk megszabadulni ettől a játéktól, meg a NerveGeartől. Leszámítva, hogy nekem AmuSphere-em van, de ez már csak részletkérdés. Amúgy meg, fogalmam sincs, mi a különbség a kettő között technikailag, akkor meg nem teljesen mindegy?
- Értem én, hogy védeni akarsz tőlük... De én azért szeretnék elmenni. Csak egyszer. Hogy lássam, milyen. Ha meg esetleg megtetszik, és még sem olyan rossz, akkor maradok. Viszont szólj rám, ha kezdek olyan lenni, mint a beképzelt hímegyedek... - na igen, az meg cseppet sem hiányzik nekem. Némelyik frontossal ellentétben én nem azért akarok annyira bossolni, mert tiszteletet várok el. Ez élesen szemben áll azzal, amit csinálok. Ahhoz, hogy folytatni tudjam a magam játékát, nincs szükségem tiszteletre. Legfeljebb arra az emberi bánásmódra, ami úgymond sztandard lenne másokkal szemben.
- Mondjuk a burok tényleg drága, ebben igazad van... Már vettem egyet, pedig egy jártasságra gyűjtök, már hónapok óta. Ugye az elég drága... Igaz, mostanában nagyobb a forgalom a szalonban is. Főleg, mert Rincicc is betársult. *.* A szintje miatt sajnos le kellett mondanom arról, hogy Taftba mehessek, de néha áldozatokat kell hozni a barátaidért. - már említettem neki, hogy a boltomba új segédek érkeztek, azt azonban még nem mondtam, hogy kik. Igaz, hogy Shuu sok mindenkit ismer, de nem hiszem, hogy Rin és Kanami is közéjük tartoznak. Nem túl jelentős játékosok.
- Hű, ezek tényleg kockás tulipánok, köszönöm! *.* És, és... azta, még sosem láttam igazi sárkánylevelet! Pedig már két hónapja kutatom. - megszemlélem a kockás tulipánokat, amiknek tényleg jellegzetes minta van a szirmain. Valahogy egészen furcsa a természet ezen tréfája. Annyira abszurdnak tűnik, hogy létezik ilyen virág, pedig tényleg létezik! Még a valóságban is. Majd pedig megfogom a sárkánylevelet, s megszemlélem. Nem csodálom, hogy ritka. Amióta növényekkel és alkímiával foglalkozom, még sosem láttam ennyire gyönyörű és impozáns növényt. Még akkor is, ha nincs is virága, hanem ez csak egy levél. A jellegzetes erezeteit alaposan belevésem a memóriámba, hogy azonnal felfedezzem, ha meglátok egyet.
- Hát, rendben... A vérengző áldozat mérget, ha minden hozzávalót hoztok, akkor ingyen elkészítem. Még 12 darab gyilkos galóca kell hozzá. Különben 480 arany lenne a hozzávaló. A gyakori potikért 50 aranyat kérek munkadíjként, darabonként. Ha mindkettőből kettőt szeretnétek, akkor ahhoz 22 Nihil Ág, valamint 10 Gyilkos Galóca, ééés 2 Eknier Levél kell. - tehát, ha minden hozzávalót hoznak, akkor 200 profitom lesz, különben a vérengzőért elég sokat kérnék.

by **Shukaku** Hétf. Márc. 02 2015, 11:24

Shu legalább következetes volt. Így belegondolva, ha Asu továbbra is a buta lánykát akarja adni a fronton is, az akkor csak inkább további kuszaságot és fejetlenséget fog kiváltani, ami pont Shuék malmára hajtja a vizet. Ha pedig nem…
-Én azért ezzel vigyáznék Asu. Nem csak tőlük akarlak megvédeni, de ha azért is elveszítetted a „barátaidat”…
És itt jól láthatóan mutatta az idézőjelet azzal a kezével, amelyikben nem a pecabotot tartotta.
-…mert vörös lett az indikátorod, akkor szerinted mit fognak szólni, ha a harc közben kiderül, hogy igazából nem is vagy buta, és nagyon is értesz a dolgokhoz? Szerintem elég lenne elmenned egy minibossra, ott is láthatod, hogy milyen. Már voltam olyanon, ott sem fogadtak szót a parancsnoknak, meg semmi ilyesmi. Mondjuk Mirika még úgy is ügyes volt. De… ha ott is szerepjátszani akarsz, akkor nem lehetsz hasznos, ha meg hasznos akarsz lenni, akkor ki kell dobnod a maszkodat. Szóval nincsen olyan helyzet, amivel jól járhatnál.
A Burok kérdésére csak bólogatott. Igazából neki már nem volt drága az ilyesmi, most is kettőt tartogatott magánál, meg már oda is adogatott egy-egyet másoknak. Persze ez is csak azt bizonyította, hogy ő ügyesebben keres pénzt, vagy éppen jobban tudja beosztani, vagy éppen nem herdálja el frontozásra meg besúgóra meg ilyen butaságokra.
-Hát… nem tudom. Nekem ez az egész hasznos vagyok meg meg akarom mutatni már kicsit olyannak tűnik. Van egy nagyon szép boltod, meg ismerőseid, meg most már alkalmazottaid is, meg nem is tudom még mi minden. Még Rinciccet is ismered… ha ő… Kitára gondolsz, ugye? Szóval nem hiszem, hogy neked annyira bizonyítanod kellene bárkinek is.
A sárkány egy szívesennel viszonozta Asuu szavait, Shu pedig tizenkét darab gombával.
-Tessék, ez is megvan. Majd… nézhetném, hogy hogyan készíted el? Ilyen nagy tierű potifőzést még nem láttam, és érdekel, hogy hogyan működik.

(csere-bere editelve)

by **Asuka** Szer. Márc. 04 2015, 11:07

Persze, "elveszítettem" néhány "barátot", ám arról Shuunak nem kell tudnia, hogy nagy részükért igazából a lehető legnagyobb áldozatot hoztam. Kivittem őket a játékból, hogy ne szenvedjenek. Cserébe pedig némileg vállalva a megbélyegzést a vörös indikátorom által. Azonban elég unalmas lenne, ha hátralévő sao-s életemet úgy élném, hogy attól rettegek közben, kik mutogatnak rám ujjal. Ez nem hozzám való, nem nekem való. Ennél jobb ötleteim vannak arra vonatkozóan, hogy mivel töltöm ki az időmet a játékban. Nem beszélve arról, hogy még mindig rengetegen vannak, akiket fel kell szabadítani. Mire mennének nélkülem?
- Minibosson már voltam, kettőn is... jó, a Darázskirálynőn tényleg csak azért voltam jó, hogy adjam a köreimet másoknak... De T'urkban szerintem meghalt volna az a sok pici nélkülem. Nagyon durva, hogy mennyit számít a jó felszerelés és a tényleges tizedik szint, a kiképzősökhöz képest. o.o - egyébként tényleg. Akkor láttam a leginkább azt, hogy mennyire erős is vagyok a kiképzőtisztesekhez képest. Pedig akkor még én is tíz szinttel kisebb voltam, mint most. Szóval azért ez elég durva. o.o Úgy sejtem viszont, hogy fronton is ezzel fogok találkozni. Csak abban az esetben én leszek a pici, a többiekhez képest, s én leszek talán az egyik leggyengébb. Nem mintha ez számítana a döntésemben.
- Hát akkor úgy tűnik, áldozatokat kell hoznom... Csak már, már meguntam a tétlenséget. Meg fogom mutatni, hogy nem minden vörös olyan, amilyennek ők azt hiszik... még akkor sem, ha nem léphetünk be egy csomó városba. - nemes cél mögé bújtatott kíváncsiság. Valójában nem ez motivál arra, hogy bossokkal próbálkozzak, hanem a lehetséges kapcsolatok, szövetségesek. Valamint az információk. Emellett pedig, tényleg szeretek harcolni. A való életben sosem lettem volna elég merész ehhez, most pedig nem lehet elrángatni engem a kazamatákból kábé.
- Igen, Kita... Ismered őt is? Még egy Kanami nevű lányt is be szeretnénk szervezni, aztán meg meglátjuk, mi lesz belőle. Így lesz két fegyverkovácsunk, egy páncélosunk, meg ugye én, mint alkimista. Sőt, a szépség bizniszbe is be szeretném venni őket! Legszívesebben mondjuk elköltöztetném Taftba a boltot, nagyon tetszik az a város! *-* De ugye ők még kiképzősök, és így nem lehet. - közben átveszem a növényeket, a leveleket alaposan kisimítom, hogy ne legyenek rajtuk csúnya gyűrődések. Értékes nyersanyagok ezek, amikkel nem szabad csak úgy játszadozni. Ettől függetlenül a potikat el akarom készíteni, de nem hiszem, hogy ez a legalkalmasabb hely rá.
- Hát, azt jobb lenne a laboromban... Ott van minden felszerelésem. De ha gondolod, indulhatunk. Hacsak nem találunk még egy bakancsot. - biztos, ami biztos, ne essen kár bennük, elrakom az inventorymba a növényeket, majd odalesek a víz felé, hátha kapást jelez a horgászbot.

by **Shukaku** Szer. Márc. 04 2015, 11:30

-Egen… sokszor láttam, hogy a kicsiket sebzésfogónak használják, sőt, Tachi még nyíltan el is mondta, meg ugye Yuichi is, meg akkor te is láttad. Nem tudom, hogy hogyan akarnak így utánpótlást szerezni, de hát az ő dolguk. És… igen, a kiképzős tizes meg a rendes tizes az nem ugyanaz. Ezt már Timi is mondta nekem.
Na meg persze Timidus ugyanúgy számolt ezzel, ahogy Cearso is számolt ezzel. Rengeteg pontot gyűjtöttek be az Arénában úgy, hogy kiálltak egy kiképzős tízes ellen, levitték a szintjüket nyolcra, ami pedig körülbelül megegyezett az ő szintjükkel, ám azzal együtt, hogy még jobb felszerelésük is volt, tulajdonképpen biztos győzelmet tudhattak magukénak. Nem mondom, hogy Shu ezt nem tudta, vagy nem vette észre, sokkal inkább nem vett róla tudomást. Ez is Timidus sajátos módszereihez tartozott, amit akkor sem fogott volna fel csalásnak, ha ő maga csinálja, de így, hogy a sárkány ügyeskedett helyette, még csak lelkifurkája sem volt miatta. Jun is megmondta, hogy Timidust lehetetlen legyőzni, és bár Shu tudta jól, hogy ez nem igaz, azért boldogította a kicsi szívét, hogy ilyen erős pet van mellette, és ez valahol az ő érdeme is volt… legalább egy egész picit.
-Nem tudom… Szophie nekem azt mondta, hogy ha nem csinálod azt, amit a parancsnok mond, akkor kiutálnak, és még hónapokig azt fogod hallgatni, hogy miattad nem sikerült az akció. Ha még ki is akarnék jutni, akkor sem lenne kedvem ilyen butaságokhoz. Kitát pedig… hát nem mondom, hogy ismerem, de találkoztam már vele párszor, és Kanamit is én vezettem be az első lépésekbe. De örülök, hogy szerzel barátokat. Taft pedig tényleg nagyon szép város.
És még a neve is rövid, ezért használták közös megegyezéssel menekülővárosnak. A Hazatérés kristályt ezzel a névvel lehetett leggyorsabban aktiválni.
-Hát… úgy látszik ma csak neked van itt szerencséd. Ha ez sem lesz bakancs, akkor mehetünk főzőcskézni… ha nem szeretnél még próbálkozni…
Húzta el a száját, majd ki a botot a vízből, és csodák csodájára megint csak nem cípiő lógott rajta. megvonta a vállát, majd kérdőn Asura nézett, hogy akkor most mi legyen.

(dobtam)

by **Asuka** Szer. Márc. 04 2015, 11:46

Igen, sajnos van ilyen is... De nem fogom a félelmeim miatt hátráltatni magamat ebben. Még az is lehet, hogy jól jövök ki belőle. Ha meg nem, akkor nem, így jártam. Majd meglátom, mi lesz, és ennyi... Mindenesetre megvonom a vállam a dologra, s a vízre pillantok, hogy lássam, milyen kapásom lesz. A horgot ugyanis valami elkapta, hiszen elég jellegzetesen fodrozódik körülötte a víz.
- Hát, én nem értek a parancsnoki dolgokhoz... de ha valaki nem azt teszi, amit mond, és tényleg elbukják miatta a harcot, akkor bizonyára lehet benne valami. A világ rendekre és szabályokra épül. Még ez a világ is. Szabályok nélkül nem lehet létezni. - csak az a kérdés, ki írja a szabályokat.
Shuu sajnos megint nem talált semmit, nekem viszont tényleg beleakadt valami a horgomba. Erőteljesen kirántom azt a vízből, s az ismeretlen valami hamarosan a kezemben landol. Hogy mi az a valami, azt elképzelni sem tudom. o.o Sosem láttam még ilyen izét. De komolyan, ez mi? O.O
- Fúúúúj... ez micsoda? o.o Még sosem láttam ilyet... - megjelenik az újabb értesítő ikon, miszerint sikerült egy ritka valamit is kihorgásznom. Ami mind szép és jó, de tényleg, őszintén nem tudom, hogy ez mi. Na mindegy, legalább kaptam érte ötven aranyat is... Azért ez most tényleg váratlanul jött. Visszadobom a vízbe ezt az izét, hiszen hiába írja ki a rendszer, hogy ez egy iszapfaló, és hogy ingyen tintát ad, szerintem nem éppen az az iszap az ideális, amit belőle nyerek ki.
Na mindegy. A Kezdetek Városa. A boltomat tudod hol van, ugye? Megcsinálom neked a főzeteket. ^^ - a horgászbotot is elrakom, majd a kezembe veszem a teleport kristályt. Ha Shuuék is azt mondják, indulhatunk, akkor pedig a városba teleportálok.

by **Shukaku** Szer. Márc. 04 2015, 12:46

-Igen… persze csak akkor, ha a parancsnok értelmes dolgokat mond. Én is voltam már egyszer egy minibosson, és ott nem volt annyira rossz a parancsnok. Most nem mondom meg, hogy ki volt, mert nem akarom szegényt bántani, de ott is sokkal ügyesebbek lehettek volna, ha többet tudnak egymásról, meg végighallgatják a másikat. Például én egy csomó mindent tudtam a minibossról, de meg sem várták, hogy elmondhassam, hanem rögtön szaladtak ki csatázni, meg verekedni. Aztán meg olyan is volt, hogy Timidus is mondott egy csomó jó ötletet, ami tényleg bevállt volna, de a parancsnok azt az ötletet sem követte, és szerintem csak azért nem, mert Timidus találta ki, és nem ő. Szóval ha el is mész bossolni, végig csöndben kell maradni, és meg se mukkanni és követni a parancsnok utasításait, mert ha egyszer is megszólalsz, akkor tuti a te hibád lesz, ha elbukják. A szabályok meg…
Itt inkább nyitva hagyta a mondatot, és nem osztotta meg Asuval a véleményét. A szabályokaz csak Kayaba Akihiko tartotta és tartatta be, az emberek maguknak nem nagyon készítettek ilyeneket. Nem volt rendőrség, nem volt bíróság, és a városoknak az a kevés lakosa, akik valós védelmi tevékenységet láttak el, azaz az NPC helyőrség vajmi kevés volt ahhoz, hogy valós védelmet biztosítson. Igaz ott volt Lowebright és a Destination Skyline, de hát ők is csak egy szintre korlátozódtak, és Shu nem is nagyon hallott arról, hogy tényleges tevékenységet űztek volna a valódi ellenség ellen. A tintafalónak viszont nagyon megörült, és azonnal a harcos keze után kapott.
-Várj még! Ne engedd vissza! Add nekem egy picit, kérlek… és… fordulj el, mert ez most csúnya lesz..
És ha Asu nem fordult el, akkor ő maga tette meg, majd egy-két csavaró mozdulattal egy üvegcsébe fecskendezte a halból a tintát, és csak ezután eresztette vissza a vízbe.
-Semmi baja nem lesz tőle, ne aggódj. És menj nyugodtan, nekünk még vissza kell vinni a csónakot a révésznek, akitől béreltük, utána megyünk mi is.
És valóban, úgy tíz perc, negyed órával Asuu érkezése után, már ők is a boltban toporogtak, és figyelték a kotyvasztás művészetét.

Köszönöm szépen a játékot!

Ha gondolod folytathatjuk a boltban, és lejátszhatjuk a maradék pár kört. :3

by **Chancery** Hétf. Ápr. 20 2015, 12:10

//Shu//

~Merő tajat a tappancsom, a bundám, a dús farkam, a pofám, a mindenem. Hazaérünk, ezért még meg fogsz lakolni ˇ^ˇ

~
-A maga ötlete volt, Őmacskasága, hogy jöjjünk ide szafariteljesíteni, mondván, hogy előbb a nehezebbeken legyünk túl Suspect

Álom hallat egy morrantást, ami jóformán a "befogod, vagy szétkarmolom az arcod" fordításának is beillik, majd megy tovább töretlenül, keresve a mocsár ingoványában a szilárdabb helyeket. Kezemben a horgászbottal követem, de szemem túl gyakran jár a privát levelezés ikonja felé ahhoz, hogy hatékonyan kikerülhessem a pocsolyákat, tehát végeredményen a lábszáram fele már amúgy is sáros. Ilyenkor lehet áldani a digitalizációt, hogy elég hamar le is pereg a ruháról/bundáról a sár, de azért mégis csak kellemetlen érzés az embernek ilyen talajban lépkedni.
Izgalmam oka pedig egész egyszerűen az, hogy aggódom. Anat halálhíre engem is megrázott, olyannyira, amennyire nem hittem volna, hogy meg fog, de kénytelen voltam ezúttal hamar túltenni magam rajta, nem csak saját céljaim, de mások érdekében is. Az élet nem állt meg egy pillanatra sem azóta.
Izgatottságom oka pedig Shukaku volt.
Hisz összegezzük: tagja volt a hajdani Young-nak, és meghalt Peter. Többek közt emiatt is költözött át a Limenbe, mire meghalt Anat. Nem csodálkoznék, ha szegény lány teljesen kikészült volna idegileg, és csak Timidus tartaná a víz felszínén. Akár így, akár úgy, még reggel küldtem számára egy rövid üzenetet...

Sziasztok Shu, Timidus ^^
Van kedvetek beszélgetni egy kicsit esetleg? Hallottam, mi történt, és aggódom értetek. Időt és helyet rátok bízom.

Chan-chan

Eredetileg nem szokásom még Álom ellenére sem többesszámban beszélni az idomárokhoz, de pont ő maga figyelmeztetett, hogy Timidus különleges eset, ezen kívül Shukaku-nak is jól esne, ha nem venném figyelmen kívül az idegesítő, de kétségkívül eszes sárkányt. És hát ki tudja; új énem talán megértené magát Timidust is, de most jelen pillanatban nem ez a célom. Most elsősorban Shukaku érdekel, és ahogy telnek a percek, aggódom egyre jobban.
Ez azért még megmaradt a régi Chan-ból.

by **Shukaku** Hétf. Ápr. 20 2015, 12:28

Chan levele nagyon szívmelengető volt Shunak. És igen, elérte a várt hatást az is, hogy Timidust is megemlítette, vagyis, hogy neki is címezte a levelet. Már régóta megvolt a kérés Kayaba Akihiko felé, hogy a sárkánynak is legyen saját levrendszere, de talán majd a következő fejlettségi szinten ugyanúgy megkapja, ahogyan a switch képességet is megkapta. Igaz azóta a rendszer változott, a képességük meg máshogy változott… de ez volt szép a világban, hogy a Drága Admin folyamatosan fejlesztgette és tökéletesítette. A legutóbbi változtatás a kitartás rendszerrel pedig már végképp biztosította Timidust arra vonatkozóan, hogy a legkifizetődőbb az ő pontozásuk, azaz az arányos elosztás. Ezzel a rendszerrel buffolhatnak vagy nerfelhetnek akármit, nekik mindenen lesz pontjuk. Igaz nem használják ki a rendszert száz százalékosan, de ez a legbiztonságosabb, mert ki tudja, hogy melyik küldetésen melyik pont kell majd, aminek egyébként a harcban mondjuk kevesebb haszna van. És ki tudja, hogy mikor veszik el újra a felszereléseiket, és akkor az összes buta, aki felszereléssel egészítette a pontjait, szívni fog, ők meg nem. De megint nagyon elkalandoztunk. Szóval Shu örült a levélnek, és azonnal röppentette is a választ. Vagyis… nem is. Inkább jobb ötlete támadt, és megnézte a térképen, hogy merre járnak chanék, és mivel pont jó helyen jártak egy szafariteljesítményhez is, utánuk eredtek. Persze ők felkészült szafarizók voltak, és elkérték a révész NJK-tól azt a csónakot, amit már annyiszor használtak ezen a szinten. Csak pár aranyba került egész napra. Halkan siklottak a mocsár vízén, és nem lopakodtak, de azért nem is csaptak zajt, hogy meglepi legyen, amikor melléjük érnek és köszöntik őket.
-Szia Chan, szia Álom!
-Szervusztok.
-Nincs kedvetek beszállni? Elég latyakos ez a hely gyalogosan. Megkaptam a leveledet, és köszönöm szépen. Igazából… te adtál nekünk erőt a folytatáshoz. Ugyanúgy vinnünk kell tovább a céhet, ahogyan te is teszed. Anat is ezt akarná. Szóval… egyébként is ezt meg akartam köszönni… és régen is beszélgettünk…

by **Chancery** Hétf. Ápr. 20 2015, 13:43

Álom megtorpan, és mire a gyanúnak akár parányi szikrája is felmerülne bennem, a macska elkezdi rázni magát, mint valami táncoslány. Bundájáról az égtáj mindenféle irányába elkezd röpködni a sár, köztük rám is, mire nem csak a lábszáram, de a merő testem barna iszappá válik.
-Nem arról volt szó, hogy majd otthon bosszulod meg...? Sad

~Jobb korán, mint későn Razz

~
Míg próbálom magamról lemosni a latykot némi tisztábbnak tűnő vízzel és az idővel, Álom egy irányba fordítja először csak a füleit, majd a tekintetét. Egy macska hallása elől nem feltétlenül lehet elbújni, de nem szól nekem egy szót sem, hogy mit érzékelhet. Csak a bot zsinórja rándul meg olykor, jelezve, hogy valami elúszott mellette, de kapás nem történt még, mire mellénk ér a csónak, én pedig már-már teátrális lassúsággal nézek fel a benne ülő két alakra. Igen, meglepődtem, de hamarjába arcomra is terül a mosoly, az az örömteli fajta, hisz pont az jött el elém, akiért jelen pillanatban még a világ végére is elmennék. Mondjuk Aincradban kézzel fogható a világ vége :3
-Sziasztok! -köszöntem hát hangosan, hangosabban, mint ahogy régen tettem, sokkal magabiztosabban és lelkesebben. Nem csak azért, mert pont ők jöttek elém, hogy pont őket látom, egész egyszerűen ez is már kezd hozzám tartozni. Álomnak szinte mondani sem kell, rögvest a csónak szélén terem, illedelmesen lerázza mancsairól a maradék sarat, majd komótosan a csónak padlójára ugrik, némi zajt csapva. Én egyenlőre csendben maradok, hallgatom a kislányt, miközben a csónakhoz lépek, és mire végez, én is felülök a szélére, vigyázva, ne boruljon el, és lekaparom a lábamról a maradékot.
-Ugyan, semmiség. Örülök, hogy ismét láthatlak titeket \o/ -tárom szét a karjaimat, gondolván, majd Shu maga eldönti, szeretne-e ölelkezni vagy sem. Majd végül sikerül latyakmentesen beszállnom a csónakba. -Hmm, a csónak nekem is eszembe juthatott volna. Na mindegy. Jól vagytok egyébként, a történteket leszámítva?

by **Shukaku** Hétf. Ápr. 20 2015, 14:30

Az, hogy Álomkelő vagy, és történetesen macska, már azonnal hallgatózás jártassággal jár? Na is a sárkányok milyen jártasságot kapnak faji bónuszként. Oké, Timidus tud repülni… mondjuk akkor ezt vehetnénk nagyon-nagyon magas akrobatika jártasságnak, hiszen ugrálhatsz te akármennyit ötös szinten is, azért a levegőben maradás csak Timidusnak megy. Persze neki is csak addig, amíg el nem fogynak a kitartáspontjai, de hát ebbe azért sikerült beleszoknia… nem mintha valaha is máshogy lett volna. Lényeg a lényeg, a sunnyogásos instant meglepi nem sikerült annyira meglepire, mint ahogy előre tervezték, de azért Chan arcára így is hatalmas mosoly ült ki. Shu persze tudta jól, hogy arra számított, hogy majd vigasztalni kell őket, vagy ha Timidust nem is, mert ő nem volt az az összeomlós fajta, akkor legalább Shut. Minden esetre azért igyekezett lehangolt lenni, és azért annyira nem is kellett forszíroznia. Megvárta, amíg mindannyian beszálltak a csónakba, majd közelebb lépett, és hatalmas ölelésben részesítette egykori céhvezérét. Ő legalább még megvolt. Vacak érzés, hogy se Peterrel, se Anattal nem beszélgethet már többet, de ők legalább már biztos helyen vannak.
-Nem semmiség. Tényleg nem az. És… és azóta sem tudom, hogy miben volt igazunk. Mi nagyon gyorsan elmentünk, mert nem akartunk balhét a végére. Sokan még mindig nem örülnek annak, hogy én ennyire jóban vagyok Kayabával.
Kicsit csak nézett maga elé, majd sóhajtott.
-Persze, jól vagyunk. Csak azért… igazán szerettem volna tőle elbúcsúzni. Talán azt még látta, hogy integettem neki a képernyőről. Ha… esetleg majd valamikor valahogyan mégis kijutnátok, Chan… elmondanád neki is, hogy köszönöm azt a sok mindent, amit értünk tett? Meg Peternek is. Rájöttünk... pár dologra... és lehet, hogy nem kellene őt gyűlölnöm...

by **Chancery** Kedd Ápr. 21 2015, 01:33

Ennek köze nincs a Hallgatózáshoz, mivel azt nem írtam le, hogy hallott titeket :3 Csupán arra fordította a fejét, mert érzett valamit. Valami, ami nem oda való, vagy hogy valami történni fog, amire figyelni kell. Még csak nem is képesség, mivel nem tudja megjósolni, jó-e az vagy sem, mint mások. Nincs kiélezve semmire, egyszerű hatodik érzék, ami akár benned is meglehet. Amíg nem jár előnnyel, addig nincs vele baj, nem igaz? Smile

Hisz a meglepetés is sikerült, még ha a nagy rohanásban nem is sikerült ezt elég kifejezően végiggondolnom, de ha úgy vesszük, már mindegy is. Hisz meglepetésre jött még egy meglepetés, hogy Shukaku, az a Shukaku, aki régen azt se engedte, hogy akár csak hozzáérjek, most magától jön ölelkezni. Míg boldogan végigsimítom a hátát, üdvözlésképp, nyugtatóan, addig szinte sóhajtok, míg agyam feldolgozza a tény, mennyi minden változott megint. Ideje lenne hallgatnom a macskámra és minél többet kimozdulni a négy fal közül, különben mindenről lemaradok.
-Kayabával kapcsolatban... meg úgy általában mindenről. -válaszolom végül, miután elengedtük egymást és ki-ki kényelmesen elhelyezkedett a csónakban. Még én is leengedtem a botot, hogy hát ha érkezik egy kapás.
Mondjuk Álom, aki már nyúlkált a vízben, sikoltva ugrik fel, mikor a tappancsába fúródik egy halszálka.
~Szeddkiszeddkiszeddki!~ -ezúttal nem is figyel, kinek küldi az üzenetet, így talán mind halljuk kétségbeesett nyávogásán túl a hangját, ahogy próbál ugrálva megszabadulni tőle, amíg el nem veszem egy-két "Jól van" sóhajjal és határozottan meg nem szabadítom tőle, majd rakom el. Még csak egy köszönömöt sem kapok, de legalább csend van és folytathatjuk.
-Én magam sem értem, miért nem voltam hajlandó felfogni elsőre, amit újra és újra elmondtatok. -fejeztem be végül, majd kezeimet az ölembe ejtve hallgattam tovább a lányt. Közben persze Timidusra is vetült a pillantásom, és bevallom, igen, végigmértem kissé, már csak kíváncsiságból is. Először is; bár legutóbb is már ilyen volt, mégis meglepődöm, hogy nem beszél már annyit, mint azelőtt. Talán azért, mert megtanította Shukaku-t beszélni, vagy épp fordítva. Úgy összekovácsolódtak, mint tűz alatt a penge, és be kell lássam, hogy Álomkelőnek igaza volt, mikor azt mondta, ne válasszam szét őket még csak gondolatban sem. Ők a legjobb barátok, akiket életemben látni fogok, és csak példát lehet róluk venni.
Kicsit el is feledkezik a tekintetem a tollain, miközben, megvárva a mondat végét, kicsit még türelmesen, folytatja-e, majd megszólaltam.
-Persze, és majd visszatérek a válasszal. Reményeim szerint a százas szint után csak megjelenik a gomb, de szabadon vissza lehet jönni. Én legalábbis szeretnék. Szívesen viszontlátnám a családom, a barátaim, az ismerőseim, hogy hogy vannak, de utána visszajönnék, újra és újra.
Lehunyom a szemem egy kicsit és elmosolyodom. A jelek szerint a céhben is sokkal jobban érzi magát, és valóban nem merült most olyan mély letargiába, mint Peter távozásakor. Talán olyan barátai lettek ott, akik nem hagyták úgy az ingoványba süllyedni, mint én régen. Bár akkor én is süllyedtem vele együtt...
-Már ha lehetséges lesz.
Így, megszáradva a mocsár is sokkal szebb. Hogy nem tudtam én erről a csónakról?
-A gyűlölet egy olyan érzés, ami csak pusztítani képes. Egy fekete farkas, aki idővel széttépi a kezet, ami eteti. És biztos látta az integetésed, meg örült is neki. -szélesedik a mosoly és a tekintetem is visszatér a kislányra a növényzet távoli szemrevételezése után.

//Halszálka//

by **Shukaku** Kedd Ápr. 21 2015, 05:29

Óóóh! Hogy hatodik érzék! Na ha ezt Timidus tudná, akkor… nem, igazából fogalmam sincs, hogy Álomkelő felé érzett tisztelete pozitív, vagy negatív irányba változna. Egyrészt nagyon jó kis képességnek tartaná ezt a hatodik érzék dolgot, de csak akkor, ha tényleg bizonyítva van, hogy az esetek nagy többségében működik. Másrészt Timidus nem az a fajta sárkány, aki az ilyen babonáknak könnyedén alávetné magát, és hinne bennük. Számára csak az bizonyított, amely komoly számításokkal elérte a valószínűség, majd a bizonyosság határát. Amíg ez nem történik meg, addig csak feltételezés, és hit kérdése, és a megérzés is ebbe a kategóriába esik. Persze Timidus valószínűség elemzése, és Álomkelő érzékei talán nincsenek is annyira távol egymástól, mint ahogy hinnénk. Shu pedig… hát ő csak örül, hogy végre Chan is meglátta a fényt.
-Hát… talán ha mindenről nem is biztosan… de örülök, hogy Kayabával kapcsolatban igen. Erről is szerettem volna veled beszélni. Megkaptad a levelemet? Neked is elküldtem, ahogy az összes céhvezérnek.
A kis felbolydulásra csak ingatja a fejét. Neki is kellett már bogáncsot kihalásznia Timi tollazatából, szóval tudja jól, hogy milyen melós dolog a petekre vigyázni. Igen, mert ők is vigyáznak ám a petekre, nem csak fordítva. És szereti csinálni.
-Nem tudom…jó lenne, és szeretnék benne bízni… de már így is túl sok csoda történt ahhoz, hogy még ez is így történjen. Nem hiszem, hogy ennyire szerencsések lehetünk. És talán Anat pedig... szerintem most is itt van, és figyel minket. Hall minket. Mint a szellemek...
A fura idézet olyan volt, mintha csak Timidus mondta volna. Persze a sárkány akkor, amikor ilyen képekkel él, igazából saját maga nem érti a hasonlatokat addig, amíg meg nem kérdi Shut, utána viszont már előszeretettel használja az olvasott monológjait, hiszen úgy gondolja, az emberek által leírt dolgokat az emberek könnyebben megértik, mintha a saját szavaival írná le. Abból általában csak a félreértés van. És, hogy miért csöndes? Nos, az ilyesfajta emberi beszélgetésnél, ahol az érzelmek, és az irracionális jövőjósolgatások kerülnek elő, neki nem sok mondanivalója van. Csak azt mondhatná el, amit már amúgy is tudnak, és Shu már sikeresen megértette vele, hogy ez néha felesleges.
-Meg… Jayről is akartam beszélni. Remélem jól vagytok… voltunk együtt egy küldin, és elég furán viselkedett…

(bakancs)

by **Chancery** Szer. Ápr. 22 2015, 12:55

Na igen, a levél. Emlékszem rá, elvégre elég hivatalos volt annak ellenére, hogy a szívem nagyot dobbant az örömtől aznap. Csak épp én a magam részéről semmit sem értettem belőle. Egy sor kis gondolkodás után - csak hogy kihasználhassam az "előbb gondolkodj, utána cselekedj" elvét - meg is nyitom, de jóformán már csak át kell futnom.
-Megkaptam, és valójában válaszoltam is, de... -lépek az Elküldött mappába, ahol egy picike kis sárga felkiáltójel jelzi az elküldésben esett hibát. Oh my. A technika ördöge kuncogva libben arrébb, miközben megnyitom, amit én írtam. -...a jelek szerint nem ment át. Mondjuk én lényegében annyit reagáltam, hogy fogalmam sincs, miről is beszélsz benne O.o
Publikussá teszem a menüm, hogy bárki láthassa, aki a közelemben van, majd egy laza kézmozdulat, és az egész rendszer Shukaku elé siklik, hogy teljes pompájába láthassa azt a választ, amit eredetileg el akartam küldeni.

Chancery írta:Sziasztok
Sajnálattal kell közölnöm, de talán két szót, ha értettem a leveletekből. Dicsőség? Mi az egyáltalán? Pontok? Megkapjuk azokat bossok nélkül is. Itemek? Alig két perce világosítottak fel, hogy ilyenek is léteznek, mert eleddig nem is tudtam róluk - és ezután sem érdekelnek. Az én lelkiismeretem tiszta, én valóban csak és kizárólag azért harcolok, hogy minél több és szebb területet bejárhassunk szabadidőnkben, ne csak egy picike helyre legyünk összezsúfolva. Ezen kívül pedig hogy kaput nyithassak azoknak, akik velünk ellentétben nem akarnak itt maradni. Én a Sayonara belépését csak örömmel tudom fogadni, és amíg ők maguk meg nem mondják nekem, hogy csak bajt hozok rájuk és menjek el, maradni fogok és segíteni nekik, még ha csak egy kicsikét is. Nekem a bossharc egy olyan esemény, ami fontos a számomra, nem a dicsőségért, mint fogalmaztad, hanem hogy másoknak is segíthessek felülkerekedni a kezeiket gúzsba kötő kötelékeken, a személyes sértődéseken és a többin.
Ez csak a személyes véleményem. A céh többi tagja nem vesz részt a harcokon, az én véleményem nem az övék.
A közbiztonság erősítését pedig mi is támogatjuk, amíg az nem sérti a semlegesség fogalmát.

Ha elolvasta és reakció reakciót követett, elmosolyodtam, hogy másra is terelődjön kissé a téma. Főleg azon, hogy ismét bizonyítást nyert, ez a kislány sokkal okosabb, mint az átlag, valószínűleg az IQ-ja különlegesen magas lehet. És épp emiatt szenved is az ezzel járó hátrányok miatt. Ismét várok kissé, összeszedem a gondolataim, míg arra is alkalmat teremte, folytatja-e mondandóját, de nem.
-A szerencse nem egy olyan dolog, ami elfogy idővel. Ha egy kocka kilencszer egymás után kilencest mutat, akkor nem fog kötelezően tízesre fordulni a tizedik dobásnál. Szerencse vagy van épp, vagy nincs. Én hiszek abban, hogy Kayaba ezt is megadná nekünk, vagy meg is adta, csak dolgoznunk kell érte keményen. Nem hiszem, hogy olyasmiért kéne ennyit szenvednünk, ami nem minden játékosnak lenne jó végkifejlet.
Végül szóba kerül a pizzéria is. Igen, Jay mesélt róla, bár hogy mi volt a vége, még én sem tudom. Elég zavartan érkezett vissza, és hagytam, had pihenje ki magát előtte. Minden más, amit tudok, azt Worgtól hallottam, de az sem volt sok. Mindössze annyi, hogy igaz történeten alapuló küldetés, de egyenlőre csak az ígéret maradt, hogy céhtársával, Szaffival később megismerkedhetek és elmesél mindent, amit tud.
-Persze, tudok mindenről. Legalábbis a nagy részükről. -teszem hozzá kis késlekedés után. -De én nem lepődtem meg. Jay makacs, mindig időbe telik neki, hogy rájöjjön, mi a helyes. Köszönöm, hogy meg akartad védeni, és örülök, hogy nem történt végül komoly baj.
Beleremegek, ha arra gondolok, kis híján elveszthettem volna. Ha elképzelem, ahogy egy nyúlrobot próbálja belegyömöszölni egy medverobotba... Úristen... ><

by **Shukaku** Szer. Ápr. 22 2015, 13:51

Shu egy kicsit furcsállva nézi, hogy hogyan bűvészkedik Chan a menüvel, majd felszabadultan elneveti magát, és egy halk köszönömöt suttog maga elé… pedig még el sem olvasta a válaszlevelet. Természetesen ez is Kayabának szól, hiszen az ő érdeme minden. Még, hogy a technika ördöge! A drága Admin elintézte nekik, hogy személyesen tárgyalhassák meg a dolgokat, és ezért nem küldődött el az a bizonyos levél. Mosolyogva végigolvasta, majd bólintott.
-Akkor jó. Akkor már ez is megoldódott. Örülök, hogy te is mellettünk állsz. Azóta mondjuk Kayaba-san is segített, és most már a bossitemek sorsolva lesznek, nem pedig az kapja meg, aki az utolsó ütést beviszi.
Elhúzza a száját, és egy kis keserű nevetés hatol az eddigi vidámságba.
-Azért elég gáz, hogy Kayabának kellett azt is megoldani, hogy a frontosok ebben ne tudjanak önzőzni. Még szerencse, hogy ő mindenre gondol. De… én nem is konkrétan rád gondoltam, Chan. Csak az összes céhvezérnek elküldtem a levelet… így neked is. Van egy… tudunk arról, hogy valaki a frontosok közül direkt önzőzik, és direkt alátok vág. És tudunk pár dolgot a gyilkosságokról is. Judyról és talán Anatoleról. Szeretnénk majd mindenkivel megosztani. Szophieval már beszéltünk, és szeretném, ha te is mellettünk állnál. Tudom, a legutóbbi ilyesmi nem sült el jól… de hidd el, hogy azt sem ellened csináltuk. Már akkor is azt próbáltuk elmagyarázni, hogy vadásznak ránk… ha valaki figyelt volna, akkor Anat talán most is élne…
Újra elhallgatott, és fél percig néma csöndben meredt maga elé.
-Segíteni akarunk. Ami pedig azt… nem hiszem, hogy Kayaba döntene. Nem ő nem fog visszaengedni minket. De… de mi akkor is szeretnénk segíteni. Nem abban, hogy kijussatok, de abban igen, hogy kevesebben haljanak meg. Ha tőled kapna Jay Burkot, azt elfogadná? Van elég pénzetek? Ha gondolod… szívesen adok kölcsön… főleg ilyesmire… nem szabadna senkinek Burok nélkül mászkálnia…

by **Chancery** Csüt. Ápr. 23 2015, 00:25

Emlékszem, Worg is mellettem ült épp, mikor elolvastam a levelet (még ha ez végül az Élmények közé nem is került be, hisz a lényeg már itt lett leírva), és ő volt az, aki felvilágosított; az utolsó ütést adó ember különleges jutalomban részesül. A régi énem habozás nélkül igyekezett volna ennek eleget tenni, de most valahogy nem is érdekel. A jelenlegi felszerelésem megvéd attól, ami érhet, ezen kívül már nem is keresem direkt a bajt olyannyira, mint réges-régen. Néha én magam is meglepődöm, rövid idő alatt mennyit lehet változni, ha próbálkozik is az ember, nem csak mondogatja, hogy majd-majd. Olyan ez, mint a fogyókúra. Komolyan kell venni.
-Tudom jól, hogy nem rám értetted, nem is vettem magamra. Csak biztosítani akartalak róla. Én meg nem ismerem még annyira a frontot, hogy az ilyesmit észrevegyem, de legközelebb figyelni fogok.
Én és talán a Sayonara is. Valószínűleg emiatt is csatlakozhattak hozzánk, gondolom én, főleg, miután meghallom a következő mondatokat. A mosoly lehervad, mikor a halálesetekről úgy van szó, mint gyilkosságokról...
Judy halála terén nem tudok semmiről, de Anatéról... a cikk után el tudom képzelni.
-Már más idők járnak, Shu, persze, hogy mellétek állok. De csak mint magánember. A céhem arculata a semlegesség, ezen kívül a többiek...
Melyik szó jöjjön ide? Túl kicsik? Fejletlenek? Felkészületlenek? Mindegyik igaz rájuk, elvégre hiába nógatom őket, akkor sem hajlandóak felöltözni a céhbankból erősebb páncélzatba... Sad

-...nem alkalmasak még, hogy besegítsenek egy ilyen ügybe.
Majd hagyom, hogy a csend kicsit beforrassza a szavak alkotta szakadékokat. Engem vajon üldözne bárki is? Mint céhvezér, túl kicsi vagyok; szerintem még maga a Besúgó sem tudja, hogy most akkor az vagyok-e vagy sem. Soha nem is hívtam fel még magamra a figyelmet annyira, hogy akár a Sayonara, akár bármelyik vörös felfigyeljen rám. Ezen kívül nem is ismerek vörösöket... Tachibanát, akiben van valami furcsa a lovagias illeme mögött, Asukát, aki kicsit sem viselkedik furcsán szerintem, és Hürremet, aki szerintem szintúgy nem tudna a légynek ártani.
Így nekem, aki nem mozgott nagy körökben, akivel nem igazán szoktak beszélgetni, csak kérdés maradt.
-Ki az? A fronton...
Majd az utolsó taktusnál mosolygok, tagadón rázom a fejem, még a kézfejem is, kissé hátradőlve a csónak oldalánál. -Pénz az van bármire, és ne aggódj, ráaggatom én azt a Burkot, hogy legalább legyen nála. És akkor már a többieknek is. -suttogom elgondolkodón. Joey, Shakan, Jade... remélem, legalább ebben nem lesznek olyan makacsok, mint a céhbank esetében. >.>;

by **Shukaku** Csüt. Ápr. 23 2015, 05:53

-Akkor… akkor jó. Nem tudom, hogy kellene-e figyelned. Én… én valamikor szeretnék nem figyelni. Nem figyelni semmire, csak úgy élni, ahogy olyan nagyon sokan csinálják itt. Még mindig azok a dolgok járnak a fejemben, amit… vagyis…
Egy pillanatra megtorpant. Inkább nem mondta a nevet. Nem akart bajt okozni senkinek.
-Régen azt hittem, hogy én vagyok ilyen önző. Én… talán lettem is volna önző. Nem érdekelt, hogy másnak rossz, csak nekem legyen végre jó. Elegem volt abból, hogy mindig csak másoknak jó. És valaki azt mondta… azt vágta a fejemhez, hogy nekem is a többség érdekeit kellene néznem, Chan. Hogy mennyi rengeteg ember akar kijutni, és nem teljesülhet az én akaratom egyedül csak azért, mert én nem akarok…
Újra elhallgatott egy kis ideig, és megmozgatta az úszót.
-Rengeteg embert ismertem meg, Chan. Rengeteget. És rengetegen vannak, akik nem akarnak kijutni. Akiknek ez a valóság jobb. Sőt, olyanok is sokan vannak, akiknek ez a valóság… az eredeti. Nem tudom, hogy velük mi történhetett odakint, de valami még annál is szörnyűbb… még én sem tudtam teljesen elfelejteni a kinti világot, pedig nagyon sokáig nagyon erősen próbálkoztam. Rengetegen vannak Chan, akik nem akarnak kijutni. A frontosok között is. Csak azért harcolnak, mert félnek. Talán mi vagyunk a többség...
Ismét egy kis csönd következett, kicsit fészkelődött a csónakban majd folytatta.
-Igen. Más idők járnak. De én… én láttam már embereket feléledni. Láttam már indikátorokat visszaváltozni. Te is láttad. És… és Utahime. Anat neve kihúzódott a Black Iron Castleban… Jun nem akarta elhinni, hogy csak azért, mert nem látszik a térképen, már meghalt… Utahimet sem találom sehol, már nagyon régóta. Többször írtam neki levelet, próbáltam keresni… de semmi. De a neve nincs kihúzva. Nem halt meg. Vele… vele olyan jó volt… és eltűnt…
Ökölbe szorította a kezét, és kicsit megremegett.
-Ilyet a mobok nem tudnak. Ilyet csak emberek tudnak. És nem akarom a kicsiket bajba sodorni, sohasem kérném, hogy ők segítsenek. De a vezéreket már annyiszor kértem! Örülök, hogy te mellettünk állsz. Köszönöm…
A kérdésre, hogy ki az, csak megrázta a fejét.
-Még nem. Még nem mondom el. Majd ott, a fronton.
A Burkos kérdésre már csak egy hálás bólintásra futotta, és egy halk, suttogó köszönetre.

by **Chancery** Hétf. Ápr. 27 2015, 18:36

Álomkelő figyelt ránk egy darabig, majd úgy döntött, más irányokba tereli gondolatait és sárga szemei a két úszót kezdték figyelni felváltva. Olykor a csónak szélére támaszkodva a víz fodrait bámulta, mintha képes lenne átlátni a mocsár zavaros egyvelegén; persze ez aligha sikerülhetett. Azzal a macskákra jellemző kíváncsisággal vizsgált meg minden zajt, mozgást vagy tárgyat,ami csak felbukkant, de tudtam, hogy kicsit engem is figyel mindvégig. Úgy, ahogy én most Shukakut figyelem. Szinte meg sem szólalok, hagyom, hogy végigmondja, minden megtorpanásnál feldolgozom, amit hallottam, még mielőtt akár a gondolata is felmerülne, hogy válaszoljak. Ezen kívül, mindig várom, folytatja-e, és nem tévedtem, folytatta.
Szinte láttam, ahogy Shukakuban van valami fekete massza, mindaz a stressz, amit át kellett élnie, a kinti élete, amiről még mindig nem tudok, csupán sejtem, milyen borzalmas lehetett; a Timidust ért támadások, melyeknek én is tagja voltam egy időben; az aggódás mindenkiért, és még sorolhatnám. Szinte látni ezt a fekete gumót, ahogy csak nő, és végül elkezd kiszivárogni a száján, orrán, fülén át.
-Mindenki önző, és ebben nincs is semmi szégyellnivaló. A kérdés az, képesek vagyunk-e meghatározni, mikor lehetünk azok, és mikor kell engednünk belőle. A te esetedben még nem tudom a választ. -réved el egy kicsit a tekintetem a csónak padlója felé. Csak annyit tudok, hogy ebben nincs semmi baj, ha ő inkább itt akar maradni, és emiatt érthető a félelme, hogy mit hozhat a századik boss legyőzése. Addig viszont nagyon sok víz fog lefolyni a folyón. Még bármi változhat.
Végül mosolyogva ismét rá nézek a szemüvegen túl.
-Én sem akarom itt hagyni Aincradot. Ez a hely és Kayaba sokkal többet adott már nekem, mint bármi más az életben. Irónikus, hogy egy digitális valóság mutatta meg nekem, mi az az Élet. Itt akarok maradni, miközben a családommal is kapcsolatba léphetek. Ez az én önzőségem.
Utahime említésére ismét félrenézek egy kissé, és még Álom is meglibbenti a fülét. Nem szól közbe, de érzem, hogy gondol valamire, ami talán kicsit a sajnálatra emlékezteti az embert. Lelki szemeim előtt felvillannak Utahime fekete fürtjei és a dalok, amiket játszottunk együtt még régen.
-Utahime vissza fog jönni. Én is kerestem már, de nem reagált semmire. Talán időre van szüksége valami miatt, mint ahogy egyszer nekem is, egyszer pedig neked.
A fejrázás pedig már bőven elég válasz volt. Még nincs itt az ideje, hát várok. Mosolyogva, bólintva veszem tudomásul, majd hátradőlök, kényelmesen elhelyezkedve, hogy jöhessen a következő préda, ami remélem, ezúttal bakancs lesz. Álom szerint elég kevés esély lesz rá, hogy rövid időn belül háromra is szert teszünk, nem hogy négyre, de sosem lehet tudni, amíg nem próbálta az ember.
-Mondanám, hogy beszélek a vezérekkel, de rám sem hallgatnak. Az ő szemükben én vagyok a kicsi, egy tapasztalatlan zöldfülű, akire hallgatni sem érdemes. Küzdeni fogok majd, hogy meghalljanak és akkor majd én is elmondom, amit te. Addig meg vigyázzunk egymásra, mert nem tudom, ez mennyi időt vesz igénybe.
Félig lehunyt szem, felemelem a fejem, hogy belehunyoroghassak a satnya fénybe. -Persze ezt se vedd tökéletes ígéretnek. Addig még nagyon sok idő fog eltelni, az pedig mindent képes megváltoztatni.
Majd kihúzom az úszót, figyelve, akadt-e rá egyáltalán bármi is. Szerencsémre akadt.

/Bakancs/

by **Shukaku** Hétf. Ápr. 27 2015, 19:39

Olyan furcsa volt Chan tekintete… nyugodt, mégis fürkésző… mintha keresne valamit… mintha az idomárban keresne valamit. Mintha valami furcsát látna az arcán… talán lát is, ám Shut jelenleg ez nem érdekli. Ő most beszélhet, és olyanhoz beszélhet, aki megérti. Furcsa ez a Chan. Egyszer leharapja a fejét ezekért a szavakért, máskor pedig úgy viselkedik, mintha ő akarta volna kimondani. És ki is mondta, méghozzá pont úgy, ahogy Shu gondolta… még ha Timidus anno félre is értette ezt a kijelentését, Shu nem.
-Én sem tudom… vagyis… talán… szerintem jobb itt. Mindenkinek. Csak vigyáznunk kellene egymásra, és akkor soha de soha nem halnánk meg. El tudod képzelni az örök életet, Chan? Szerintem annyi rengeteg csoda van ebben a világban, hogy még az örök élet alatt sem tudnád mindent felfedezni. Megtanulnám Timidus nyelvét teljesen. Talán a tiédet is, hogy értsem, amikor Alex azon a fura nyelven káromkodik. Tudod, Timidus nagyon gyorsan tanul, szóval elég lesz neki egyszer elmondanod mindent, és máris meg fogja érteni.
Chan önzőségére újra csak az ezerszer elmondott véleményét és borús jövőképét tudná felvázolni. Az emberek nem fogják őket visszaengedni. De ezt már elmondta ezerszer, és Chan is tudja. Utahimére pedig csak a fejét rázta.
-Nem kell vigasztalnod… vagyis… köszönöm szépen, hogy megpróbálod… de már megszoktam. Nagyjából mindenki elhagy Timin kívül, akivel összebarátkozom. Sokszor gondolkodtam azon, hogy nem hozok szerencsét… vagy nem tudom… de sokan meghalnak körülöttem. Arra is gondoltam, hogy talán nem is kéne barátkoznom senkivel, és akkor nem keverném bajba őket… de rájöttem, hogy nem tűnhetek csak úgy el… és igyekszem megvédeni a barátaimat.
Elhallgatott, kiemelte a halat, majd a horog végéről a csónakba ejtette, hogy Álomkelő ehessen valami finomat.
-Ne fáradj a céhvezérekkel. Mirika megmondta, hogy ő csak a bossozáshoz ért, és nem akar a gyilkosokkal foglalkozni. Hinari meg… Hinari szerint nem lehetünk mindenhol ott, nem védhetünk meg mindenkit, úgyhogy inkább nem is próbálkozik. Vagy nem tudom… nem is érdekel. Hazudozik össze-vissza, szóval már nem tud érdekelni. De… de te igen. És te valamit kérdezni akarsz. Tudom, mert látom. Timidus még nem látja, de én igen.

(dobtam)

by Ajánlott tartalom