[18. boss]

Be kellett látnia, hogy ez így nem mehetett tovább. Az imént hangoztatott monológra senki nem figyelt? A fiú rosszallóan csóválta fejét, ahogyan a céhvezérétől kapott parancs elhangzott: lelépni. Nem! Szeme sarkából észrevette, hogy Saya még nem hagyta el a szintfőnök termét, sőt mitöbb, egy krokodil a víz alá rángatta. A kis hülye... miért nem teleportált ki?!
- Tarts ki! - Nem érdekelte, mit gondolnak vagy ha még egy krokodil jön elő. Azok a frontharcosok egy kislány életével játszottak! A fiú értette, miért nem hallgatott Anatolera, de hagyta magát befolyásolni. Dühödt aggodalommal ugrott vissza az eggyel korábbi szigetre, hogy segítsen Sayán... ha pedig még egy vadállattal kell farkasszemet néznie, volt még ereje a viaskodáshoz.

//Visszaugrok a nulladik szigetre, megpróbálom Sayát kihúzni. Nem tudom, hogy ez lehetséges-e vagy ez egy kiskörömbe kerül-e. Amennyiben a visszaugrással még egy kroki jön elő, támadok. Ha nem, akkor a rajtam lévő éheset ütöm. A biztonság kedvéért két kockával dobok.//

Azt hiszem még a Katana meg én együttvéve se lettünk volna képesek mindent nyomon követni. Azt láttam, hogy Miri hiába adta át a körét Alnak, nem sikerült aktiválni a képességet, meg hogy Anat igaz leütötte a krokimat, de utána meg kiteleportált, egyedül hagyva engem a boss szigetén. A többi szigeten történteket már nehezebb volt átlátni, kicsit haragudtam Anatra, amiért kis híján meghaltam miatta, de aztán eltűnt Alex életcsíkja is. Megijedtem. Ott helyben nyitottam volna le a menümet és írtam volna neki, hogy megvan-e, de harc közben nem lehetett, így egyelőre csak reménykedni tudtam, hogy jól van. Arteses, csak volt burka, ugye? Ugye???
Közben többen is eltűntek, és egyre több krokodil jött, s kezdtem úgy érezni, hogy esélyünk sincsen. Mirika és Ayani felé vetettem egy hálás pillantást a healért, de nem igazán tudtam így kigondolni semmit sem, amivel megmenthetném a helyzetet. Először. Aztán lett pár ötletem, de az első szigetre nem terjedt ki a tudományom, csak magamon és maximum Mirikán tudtam volna segíteni. Lehet igaza van Álomkelőnek. Mennünk kéne. Bár elsőre meglepő volt, de aztán felismertem a macska képességét, hiszen az AincradStarson is ugyanezt csinálta, s most, hogy Chan eltűnt, őrá hárult a parancsnoki feladatkör. Még éppen láttam, ahogyan Tachibana is kiesik, majd a következő pillanatban mindezt egy pár méterrel magasabbról.
- O.o Wha…?
Ren. Hát persze. Még fel se fogtam a kérdését, máris a bossterem másik oldalán voltunk, s bizonyosan kapott volna a fejére, ha nem rajta múlott volna éppen, hogy beleesek-e a vízbe, vagy sem. Kénytelen voltam tehát inkább a szabad kezemmel kapaszkodni a srác lecseszése helyett, próbálva lenyugodni és nem elvéteni a támadásokat: legszívesebben ott helyben leütöttem volna a gyereket, de be kellett látnom, hogy jó taktikát választott. Kérésére is bólintottam, ám amikor megéreztem a nyakamon a nyelvét... ott lett elegem. Reflexből toltam magam el, s ha nem lett volna súlyemelése, lehet sikerül is valahogy kikászálódni, így viszont csak reménytelenül kapálóztam, még a Katanát is majdnem elejtve.
- You shameless li… - kezdtem, elharapva a mondat végét, inkább átváltva japánra – Te komolyan nem tudod hol a határ!? Ha nem vetted volna észre, nem vagyok a játékszered – csattantam fel, s hiába nem szabadott volna, Ren most teljesen kiakasztott – Az az egy szerencséd, hogy nem akarok besárgulni – húztam el a szám, továbbra is elhúzódva tőle, amennyire lehetett, szemeimben azonban izzott a megvetés, melyet igen nehezen tudtam csak hátrébb szorítani. Pedig időközben megkaptam a fiú körét, illett volna támadni: ha már ennyit kibírtam emiatt az idióta boss miatt, nem kellene elrontani. Fújtam egyet, gyorsan oldalra fordítva a fejem (úgy intézve, hogy egy adagnyi szőke hajtincs Ren arcának csapódjon, lehetőleg minél erősebben), majd rákoncentráltam az alattam úszó krokodilra, és, felizzítva a Katanát, addig ütöttem, amíg el nem pixeleződött. Elégedettséggel töltött el, hogy kiüthettem, s azzal, hogy egy pillanatra Rent képzeltem a helyébe, még a haragomat is sikerült enyhíteni kicsit. Ha pedig az utánam szaladó harcos kroki a közelben volt, és még volt időm támadni, az is kapott a fejére egyet, csak amolyan levezetésképpen.
- Najó… - fújtam ki a levegőt, egy fokkal nyugodtabb hangnemre váltva – A köröm megkapod, de fontos, hogy úgy repülj, hogy minél többeket érintsen a fénygyűrű, ami meg fog jelenni, és te is érj hozzá a szárnyaiddal – magyaráztam – Szophiet mindenképpen vedd bele, de minél több, annál jobb – néztem körbe, felmérve, ki hogyan áll, s kicsit nehezen bár, de csak hozzátéve egy "kérlek"-et. Ahogy számoltam, Ren mindenképpen hozzá fog érni, ha akar, ha nem, és mivel a fiúnak a gyorsasága a kiemelkedő – lévén még nálam is gyorsabb – így ésszerű volt ezúttal a sárgyűrű helyett a fénygyűrűt aktiválni – Ha szólok, pördülj meg – mondtam még, arcomon enyhe mosollyal, majd felemeltem magam fölé a Katanát, csuklóból fordítottam rajta párat, s a mozdulattal együtt kiáltottam a fiúnak, hogy „Most!” Ahogy megjelent a képességem okozta fénykarika (most nem vízszintesen körülöttem, hanem féloldalasan, hogy akik a szigeten állnak, se legyenek túl lent), már éreztem is a Ren sebességéből adódó gyógyulást – Innentől rajtad áll – mondtam még, remélve, hogy a fiú hallgatni fog rám – ha már én megtettem ezt neki, a történtek ellenére is.

4 támadásom van, 105 sebzéssel. Támadom a #9-est addig, amíg el nem pixeleződik, HA még maradt támadásom (elvben 1db), és HA a harcos krokim jött szépen utánunk, úgy ő kapja a negyediket.

Képességhasználat:
-- most első körben gyógyulok annyi hp-val, amennyi gyorsija Rennek van (elvben 80)
-- aztán a kövi kiskör végéig gyógyulok ugyanilyen módon, tehát azok a lények gyorsijával egyenlő hp-val, akik belemennek a gyűrűbe, és rögtön!, ahogy belemennek:
---- -- az esetlegesen engem támadó mobok gyorsijával (pl farokcsapásnál a bosséval, a gyógyulás még a támadás előtt van)
---- -- azoknak a jk-knak a gyorsijával, akiket Ren repülés közben érint (értelemszerűen a mobok támadása után van ez)

Semmire sem kell dobnom.

Mirinél még mindig zöld a sebződés, valamint biztos jól van az úgy, hogy Miri harcos krokijának is növekszik a sebzése?

A harcos krokim elég lassú volt, mégcsak Mirika szigeténél tartott, szemeit azonban végig rajtam tartotta. Tudtam, hogy előbb utóbb be fog érni, de addigis, ha már ő nem volt elérhető, a legközelebbi krokodilt ütöttem, levíve az életét pirosba. Majd vártam. Hogy én jöhessek megint, s bár szívesebben sárkányoztam volna, most meg kellett bíznom Renben. Pedig nagyon nehezemre esett...
- Switch Ryuninji Ren - mondtam, átadva neki a teljes köröm, cseppnyi aggodalommal figyelve, hogy mi lesz, hogy mik a tervei ebben a helyzetben.

Teljes kör átadva Rennek.