Re: [Küldetés] Az Ellopott Menyasszony

by **Jekatyerina Natashenka** Szer. Okt. 29 2014, 21:14

-Hö?
Csak ennyit mondott, legalább is ennyi volt az, amit ki is mondott azok közül a szavak közül, ami a meglepetésében az eszébe jutott, hiszen a többit vagy kisípolta volna a rendszer, vagy a többiek nem értettek volna belőle egy mukkot sem, hiszen káromkodni a legjobban és a legízesebben mégis csak az anyanyelvén tud az ember. Persze ha már elpixeleződött az illető, akivel ez a rövid, de annál behatóbb ismeretség megtörtént, akkor nincs idő filozofálgatni, bár azt be kell vallanunk, hogy lett volna min.
-Hé nagyseggű! Ha gyilkolászod a partnereimet, akkor illik is adni helyettük cserébe valakit! Még a telószámát sem tudtam elkérni, pedig tuti bejöttem ám neki! Most már tuti ott leszek az első randitokon az íjász gyerekkel.
Egy pillanatra eszébe ötlött, hogy mit szólt volna a kisasszony, ha véletlenül nem az íjász srác klónját suhintja meg, mert valaki meglöki a kezecskéjét, de az ötlet ahogy jött, úgy suhant is tova, akárcsak az a bizonyos fegyver Asuka kezében. A dobozt meg a bogarakat nézve csak megvonta a vállát, különösebben nem érdekelték a történések, biztos volt benne, hogy ez az egész csak egy sidequest, és annyira sem kell foglalkozni vele, mint Cearsoval. Illetve… mulatni azt azért lehet.
-Figyu Asu! Mi van, ha ezek az NPC-k is klónok? Nem kéne a biztonság kedvéért őket is likvidálni? Meg tudnak ezek egyáltalán pusztulni, vagy védi őket a plot armor? Szegénykének úgyis elege van már, hallod, mi lenne, ha segítenénk neki abban, hogy ne kelljen itt gürcölnie? Meg talán ha okafogyottá válik a küldetés, az azt jelenti, hogy megcsináltuk. Az admin tuti értékelni fogja a kreativitásunkat, meg, hogy alternatív befejezést találunk a sztorijának.

by **Cearso** Csüt. Okt. 30 2014, 07:56

Asu-nak nincs is hatalmas hátsója, és ha mégis akkor eddig biztos a figyelmemet elterelő rózsaszín haja miatt nem vettem észre.
Nem túl sok embernek van ilyenje. Vagy ha igen, akkor is ő az egyetlen, akit ismerek.
De mivel nem engem kérdezett, nem válaszolok neki.
Miután Asu leszedte rólam és Katjáról a zavaró tényezőket keresem tovább a bogarat. Mondjuk azt nem lehet mondani, hogy Katját nagyon zavarta volna a klónja. Kíváncsi vagyok vajon mi okozhat ilyen nagy kavarodást. Be kell szereznem egy ilyent, hátha nekem is meg tudná tanírtani ezt a trükköt. És hogy ebben a másik kettő ne kavarjon bele, valami hülye kifogással le is rázom őket. Először Katjához fordulok.
-Ha szerinted annyira railroad ez az egész, akkor te csak menj, és keresd meg a menyasszonyt. Biztos egyedül is menne. Engem speciel a bogarak most jobban izgatnak. Majd találkozunk a küldi végén.
Bár remélem hogy nem.
Ebben a pillanatban Asu félbevágta Asu-t, na meg a dobozt is amiben a bogár rejtőzött. Sajnos a bogárnak annyi, tehát kell keresnem egy másikat.
Arra hogy a megmaradt NPC is klón lenne inkább nem is válaszolok. Nem is tudnék semmi értelmeset.
-Ha nektek ez tetszik.
Vonom meg végül a vállamat. Nem vagyok én semmi jónak elrontója, és ha ez nekik jó.
-Legalább azt várjátok meg hogy elmenjek, nem szívesen néznék végig egy kivégzést.
Mielőtt elindulok még megkérem az NPC-t, hogy mutassa meg ismét, hogy merről jönnek a bogarak, mert az előbb nem figyeltem oda rendesen. Majd elindulok arra, amerre mutat. Remélem a másik kettő nem is foglalkozik velem.

by **Asuka** Csüt. Okt. 30 2014, 09:49

Nem gondolom, hogy bármi rosszat csináltam Katjának, sőőőőt, igazicskából végre valaki nekem köszönheti az életét, és nem fordítva. *.* Mégis totálicska máskába fordicskázik el a dolog... T.T Nem gondoltam, hogy komoly szándékai vannak önmagával. Ember, ez a lány még nálam is őrültebb. O.O Hűűűűű... Azért ez a nem mindegy.
- De Katjaaaaa.... Szóval tényleg nagy a popóm? T.T - szomorkodó Bambi fej, hátha beveszi. A srácok általában zabálják. Ennek nem lehet ellenállni. Főleg a hatalmas őzike-szemeknek. Cöhh... Olyan könnyen megtéveszthetőek. Vajon Katja is csak ugyanolyan, mint a többi? Nem, ennyit már megtudtam róla. Saját habitusa nem engedi, hogy úgy adjon bármire is emberi reakciót, ahogyan azt a társadalom megkövetelné. Ha azt mondod neki, menjen jobbra, akkor a fejedhez vágja, hogy ő márpedig balra fog menni. Aztán befordul jobbra... Már majdnem, majdnem olyan, akit keresek. De ez sajnos így még picit kevés. Hmm... azért kíváncsi lettem rá. *.* Sajnos kevés az olyan karakán nőszemély ezen a világon, mint ő. *.*
- Hát jó, nem bánom. Eljöhetsz a randimra az íjász gyerekkel. T.T De várjál csak... nekem nem is lesz randim az íjász gyerekkel. o.o Akkor elviszel engem randira, légyszilégyszilégyszi! *.* Soha senki se vitt el randira! *-* - állítólag azok a vörösborozgatós, rózsaadogatós éttermezések, meg a popcornevő mozizások. A romantikus filmekben jól néz ki. De amúgy meg fogalmam nincs, hogy milyen lehet. o.o Nem szokásom. Nem is értem, hogy mi benne a jó. Hümm... Katja talán furi csajszi, de sokat tanulhatok tőle arról, hogy mit is jelent embernek lenni. Nekem az ilyen dolgok felfoghatatlanok. Ha beleegyezik, és tényleg beleegyezik, akkor máris hasznos személy lesz a szememben. *.*
- Igen, igen, erre gondoltam én is... - a vállamra csapom a Hentest, s fordulok az egyetlen megmaradt NPC felé. De felőlem aztán JK is lehetne, csak jót tennék neki. Csupán ez esetben Katjával és Cearsoval is végeznem kéne. Hiába a vörös indikátor, nem szeretem a szemtanúkat. Addig pedig bármit mondhatok, ugyebár.
- Cearso... Ne hagyj itt minket. O_O - már-már döbbenten meredet a távolodó íjászra. Miért akar itt hagyni minket? Nem fél attól, hogy meghal? Csupán egy csapás volt nekem a klónja, az meg semmi. O.O Nem, nem értem én ezt... teljesen összezavar. Hogy valaki még mindig képes érzelmi alapon döntéseket hozni... nekem ez felfoghatatlan.
- Cearso, várj. ^^ Bármi baj van, szólj. *-* Ha elfogadod a barátfelkérést, akkor látni fogod, hogy én hol vagyok. Legfeljebb a küldetés után törölsz. - elküldök neki egy friend requestet, hiszen jobb lesz nekünk, ha megtesszük. Ha para van, akkor még ki tudjuk segíteni egymást. Igazából nem fűzök sok reményt hozzá, hogy bármi érdemeset fog csinálni, már ha egyáltalán megtalálja a bogarakat, és még az is lehet, hogy többé nem találkozom vele élve. De bízom benne, hogy odakint egy szebb és jobb világot fog látni. Nagyszerű! Még csak fel sem kell szabadítanom! *-*
- Elég kétségbeejtő, hogy a dobozban volt a bogár. Az lesz a legjobb, ha az egész rakományt lefoglaljuk, s amelyik kártékony, azt elpusztítjuk. ^.^ - az árus felé fordulok, s közeledek lassan hozzá. Ha plot NJK, akkor biztos kitalál valami mentséget, és akkor tudni fogjuk, hogy simlis, s köze van a menyasszonyhoz. Ha viszont csak egy mezei NJK, akkor úgyis respawnol a saját otthonában. A legszebb pedig, hogy semmire nem fog emlékezni. *.*
- Ne aggódj, NJK-san, nem fogsz érezni semmit. ^^ Amiről most azt hiszed, hogy érzed, az csupán a butuska programod, ami félelmet generál, vagy haragot. Vagy a kettőt vegyesen? Mesélj csak. Attól majd jobb lesz. ^^ - nem érzem úgy, hogy futnom kéne. Ez csak egy NJK... Hangom is megváltozik, a butuska szőke hanglejtésből valami teljesen más formát ölt.
- Csupán egyetlen csapás. Cserébe hazajutsz az otthonodhoz, találkozhatsz a családoddal, a barátaiddal, s nem kell többé ezen szörnyűséget elviselned. Ja, és mi a legjobb? Azt még nem is mondtam. Mindent el fogsz felejteni. Hidd el, csak neked akarunk jót, NJK-san. - ha nincs kifogása ellene - tehát egy csoda miatt nem derül ki, hogy ő valami gigabogár, ami ellenünk tör, vagy valami más, tápos NJK, akkor átküldöm a másik világra. Ha pedig ez megvolt, elkezdem pakolni a hátrahagyott cuccait. Először is megnézem, hogy van-e köztük bogár. Másodszor pedig, mindent elrakok az inventorymba, ami lootolható. Ha aranyat találnék, az lenne a legjobb, de mindent magammal viszek, ami mozdítható.
- És most? - kérdezem Katját. Egy úton már elindultunk, s talán félúton botolhattunk bele a karavánba. Szerintem ő is jól megpakolászta magát. *.* Az NJK "halálát" járulékos veszteségnek titulálom, bár kétlem, hogy klón - túl sokat beszélt a klónokkal ellentétben. Az adományuk pedig, nos... Valamiből fedezni kell a költségvetéseket. Kis szerencsével talán egy ritka itemet is vittek magukkal. Rolling Eyes

by **Tetsuko Jin** Vas. Nov. 09 2014, 18:35

Újdonsült vezetőnk, társunk roppantul érdekesen viselkedik és nem csupán a rendkívül zavarodott beszédstílusát értem. Nyilvánvaló, hogy eme njk-nak van némi szerepe a questben, csupán annyit kellene megtudnunk, hogy ez a szerep számunkra előnyös lesz, vagy pont ellenkezőleg és hátráltatás szempontjából szegődött mellénk. Őszintén remélem, hogy az előbbi, hisz a mi harci erőnk rendkívül alacsony, és elnézve társam felszereléseit, kicsivel alacsonyabb szintű, mint én. magamat nem féltem hisz hp-m rengeteg van, ő ellenben nem hinném, hogy túl sokkal rendelkezne…… reméljük a legjobbakat…
Beszéde zavaros, összefüggéstelen és alig érthető, mégis sikerül rájönnöm a dolog nyitjára, amennyiben helyesen rakom össze mondatait. Így belegondolva, hogy már tudom a megoldást, rémesen egyszerűnek tűnik, azonban mikor visszakérdezek, hogy a kincs miatt történt minden baj, meglepő választ kapok.
- Hogy milyen kincs? Az előbb kincsről is beszéltél, tán elfelejtetted? – teszem fel kérdésem, de válasz egyelőre nem érkezik, és úgy döntünk, hogy haladnunk is kellene, mert így nem jutunk egyről a kettőre.
Rossz szokásomhoz hűen elmerülök a gondolataimban, igyekszem összeilleszteni a darabokat, következtetni, na és persze újra és újra átfutni a kis manó mondatait több sorrendben is kombinálva őket…. Újabb kérdést szeretnék neki feltenni, felé fordulok és meglepődve veszem észre, hogy már nincs velünk, eltűnt. Ez nem túl jó…. körbenézek, keresem tovább, de nem találom, ellenben az erdő mintha ébredezik, mocorgások, hörgések érkeznek minden irányból…
- Menjünk tovább – jutok erre a következtetésre. Nincs semmi gond mindaddig, amíg nem támadnak ránk. Fokozott óvatossággal ugyan, de haladok tovább az ösvényen….
Utunkban újabb akadály, egy hatalmas szakadék. Ránézek a térképre, de ott nem jelez hasonló…. érdekes. Lepillantva olyan látvány tárul elém, amit eddig csak emsekönyvekben olvastam. Lent, a szakadék mélyén egy kastély leledzik. Kincs, hercegnő….. elrabol…. jutnak eszembe e szavak a vár láttán. Kétség sem fér hozzá, hogy az épületnek köze van a questhez, de hogyan is juthatnánk le oda? Az ugrás szóba sem jöhet, kötél meg nincs nálam….
Ijedten fordulok vissza a jobbról érkező hangok hallatán
- Öhm… kit tisztelhetek önben? – kérdezem udvariasan, de pajzsom már kezemben van, magam elé tartva….

by **Ichihara Eiichi** Kedd Nov. 11 2014, 18:15

Na, ez szép. A manó bebizonyította, hogy nem szabad benne bízni. Az előbb össze vissza beszélt, most meg adja a hülyét. És ez most annyira irritált már, hogy kivontam a kardom hüvelyéből:
- Nos, te manó, nagyon idegesítesz, és nem nagyon viszed előre a nyomozásunk, tehát most véged! - kardommal már csapnék, mikor eltűnik. Most viszont nem volt időm ezzel foglalkozni. Hiszen, telik a drága idő, és ha nem kapjuk el, meglép, és elúszik a pénzem.
Ebből persze csak a pénz része az érdekes.
Az erdőben hörgés és mocorgás volt halható. Aztán óriási szakadékhoz értünk. Lenéztem. Szédületes mélység volt a szakadékban. A szakadék alját felhőréteg fedte. Madárrajok röpködtek a felhők felett. Néha meg-meg csillant egy egy vár. Eme várak ormai az sugallták, hogy alattunk van valamilyen földdarab, melyen az említett erődítmények védik a földrész lakosságát a rájuk törő gonosztól.
Ezen merengtem el, tudomást sem véve a körülöttem lévő világról. Kardomat viszont még mindig ott tartottam a kezemben. Ha kell, bárkinek (bárminek?) a fejét szét hasítására.
Valami megcsillant a sötétben. Jobbra pedig egy hang szólt. ÉS EZ IS ZAGYVASÁGOKAT BESZÉLT!!! A fél karomat, mind két vesémet és a jobb lábamat feltettem volna arra, hogy a mi kedves manónk lesz a bokorban. Ahogy néztem, Jin már intézi a hangot. Tehát enyim lesz a fénylő tárgyacska. Jupi! És már siettem is a fény felé (értik, ugye? Smile

)

by **Kayaba Akihiko** Kedd Nov. 11 2014, 20:03

Első csapat, Asuka és Jekatyerina:

AZ NJK-t megöltétek, a zsebeiteket meg sikeresen megtömtétek a rakományból lopott arannyal. A küldetés végén bónusz aranyjutalom jár nektek. Most már csak ketten maradtatok egy üres karavánnal, tele rakománnyal és zéró arannyal. Hogyan tovább? Továbbmentek az ösvényen gyalog? Esetleg karavánnal, mint a kereskedők? Vagy Cearso után mentek?

Első csapat, Cearso:

Sikeresen elindultál a bogarak felé. Mentél-mendegéltél, de semmi sem állta utadat. Már mikor gondolnád, hogy lehet, hogy átvertek egy tüsszentést hallasz magad mögött és mikor megfordulsz körülbelül ötven klónodat látod, de egyik sem támad meg.
- Te vagy az eredeti, vezess minket! - kiált fel az egyik, legelöl.

Második csapat, Eiichi:

Mikor a csillogó tárgyra nézel egy gyűrűt vélsz felfedezni. Valamiért óriási a kísértés, hogy magadra vedd és Jinnek véletlenül se mondd el és ha egy ujjadra húzod, akkor mindent homályosan kezdesz látni és bár nem érzékeled, de eltűnsz.

Második csapat, Jin:

A manót pillantod meg ismét.
- Merre van... a kedvesem... az egyetlen... a menyasszony... drágaság?!

by **Jekatyerina Natashenka** Szer. Nov. 12 2014, 09:59

-Hát-ez-kurvajó!
Szótagolta jól érthetően és hatalmas lelkesedéssel a lány, és azonnal Asu nyakába ugrott, amikor az NPC egyszerűen megmurdelt, nekik meg ott maradt minden földi jó.
-Te vagy a legeslegjobb barinőm! Na az lesz, hogy szépen átkutatjuk a kordét, megosztozunk, és ami meg egyikünknek sem kell, azt meg eladjuk a városban, és a pénzt is megfelezzük. Jó lesz így? Szerintem hagyjuk az idióta küldetést a francba, ez már bőven elég jutalom. Basszus, egy egész szekérnyi rakomány!
Szinte tapsikolt örömében, és már fel is pattant a bakra, hogy elirányítsa az állatokat a piactér felé.
-Tudsz lovagolni? Mármint az ilyen dögökön. Nekem van egy kevés jártasságom hozzá, asszem arra, hogy elvigyük ez is bőven elég lesz. Vigyük valami kevésbé feltűnő helyre, ott szépen átnézzük, hogy mit ajándékozott nekünk ez az ürge, és akkor senki nem zavarhat minket majd az osztozkodásban. Írj egy levelet a Cearso gyereknek, hogy ha akarja, akkor folytassa a bugyuta küldetését, mi pedig addig iszunk valamit a jutalomból. Basszus, életem legjobb ötlete volt lecsapatni veled azt a barmot! Az tuti, hogy a következő küldimre is veled fogok jönni!
Az meg persze az admin legjobb döntése volt, hogy hagyta nekik. Őszintén szólva Katja valami olyasmire várt, hogy majd plot armor védi a kereskedőt, és csak bambán fog bámulni a semmibe, és újra és újra felteszi az idióta kérdéseit, amíg szépen és engedelmesen ki nem választják azt, ami a küldetés továbbviteléhez kell. Ezt szokta meg az ilyen gyerekjátékoktól, de most éppenséggel pozitívan csalódott, és valamelyik kalandmester elkönyvelhetett magának egy jó pontot. Még a végén az is kiderülhet, hogy nem csak az emberek szekálása lehet mókás, hanem valóban a játék is.

by **Asuka** Szer. Nov. 12 2014, 10:25

Elég jó lootot találtunk. *.* Egy halottnak pedig nincs szüksége rá. Rolling Eyes

Szóval jó alaposan megpakolom az inventorymat, és örömködök Katjával, hogy mekkora fless már, amit szereztünk. Húúúú! *.* Erről pedig még egy ötletem támadt. Katja éppen olyan gátlástalan és gerinctelen, amilyen emberekre nekünk a Liberatorsban szükségünk lehet. Hasznos tehát. Hasznunkra válhat egy ilyen ember. Nem beszélve arról, hogy zöld indikátoros. Egy zöld indikátorosra pedig szükségünk lehet. Tökéletes azokra a félrevezető műveletekre, amikre specializálódtunk. Amire én nem vagyok képes, azt ő tökéletesen be tudja végezni. Pénzért pedig ez a lány bármire képes. Tehát csak nyerhet vele. Azonban mindenképpen úgy kell előadnom neki, hogy amennyiben elutasítja az ajánlatom, a Liberators titka megmaradjon. Nem szívesen ölném meg, ha nem muszáj. Életre való. Túlélő típus. Nem illik bele abba a mintába, amit én vadászok.
- Szercsilávcsi van! Öribarik, sose hari? *-* - ölelgetem meg a lányt, miközben a kezébe nyomok némi aranyat abból, amit találtunk. Mindent el kell vinni, ami mozdítható. Ami nem, azt is.
- Hát, lovagolni éppenséggel nem tudok. T.T De ha te tudsz egy keveset, az talán épp elég. *-* - szedegetem össze a holmikat, és pakolom fel a karavánra úgy, hogy el tudjuk vinni azt. Jó ötlet, hogy adjunk el mindent. Sok pénzt megér ez a rakomány. Én is ezen gondolkoztam.
- Katja... Tudod, nem sokan gondolkoznak ebben a játékban úgy, mint te. Ez tetszik. ^^ - kezdem el beadagolni a dolgot. Minél csábítóbb az ajánlat, s minél rejtélyesebb, annál jobb.
- Gondolj bele... ez a szekérnyi rakomány csak a kezdet. De mi lenne, ha ennél sokkal többet is elérhetnél? Több pénzt, több felszerelést, több expét... Mindent, ami a túléléshez, sőt, a jóléthez elengedhetetlen ebben a világban. ^^ Ismerek olyanokat, akik épp olyanokat keresnek, amilyen te vagy. Persze, csak ha méltónak érzed magad erre. - szándékosan ködösítek. Végtére is, nem tudhat arról, hogy egy céhhez tartozom. Egy olyan céhhez, aminek léte a nagy tömegek előtt titok. Csak azok tudhatnak róla, akik elég elvetemültek ahhoz, hogy bekerüljenek. Nincs sok tagunk, tehát mindenképpen hasznos lehet számunkra Katja. Cserébe viszont mindent megszerezhet, amire csak szüksége van.
- Mondd csak... Mire lennél képes annyi aranyért és felszerelésért, amit talán az inventoryd sem fogad be? Képes lennél velem dolgozni? ^^ - vagy elfogadja az ajánlatom, vagy nem. Ha nem, akkor sincs vész, hiszen ennyiből nem tudhat arról, hogy egy céhről beszélek. Ha azonban megtetszik neki az ötlet, már csak a megbízhatóságáról kell megbizonyosodnom. Valóban, megbízhatatlan teljesen, ami nekünk csak jó. Azonban ha haszna van belőle, akkor tuti biztos, hogy nem fog beszélni csak úgy senkinek. Hiszen jól megfizetjük. Rolling Eyes

by **Cearso** Szer. Nov. 12 2014, 11:13

-Veled nincs semmi problémám.
Elfogadom Asu barátfelkérését, legalább a küldi után lesz alkalmam Katját is lepucolni arról a listáról. Komikus, hogy milyen hisztivel érte el, hogy felvegyem annak idején oda. Úgy hiányzik nekem az ő barátsága, mint egy szelet száraz kenyér. Mármint Katjá-é. Tehát semennyire.
Ezeken az apróságokon gondolkozom, miközben egyre messzebb sétálok a lányoktól. Előbb vagy utóbb el kéne már érnem a célomat. Majd egy halk prüszkölés után megfordulok.
Esküszöm, mintha tükörbe néznék, vagy valami hasonló.
-Mégis hova kéne vezetnem titeket?
Teszem fel értetlenül a kérdést.
Már megint a játékra akarom bízni a döntést. Ez vagyok én Cearso a döntésképtelen, de most másképp lesz.
-Jobb ötletem támadt. Bárhova követnétek, ugye? Nekem most van egy kis elintéznivalóm.
Hirtelen az a tisztátalan gondolat jutott eszembe, hogy ha egy klónom támad rá valakire, akkor az én indikátorom elszíneződik-e vala? És ha nem, akkor vajon meddig maradnak meg a klónjaim. És miért lett hirtelen ennyi?
Ha igazam van akkor a környéken kell lennie valahol egy bogárnak, vagy játékhibának, ami ezt a sok kivetülést okozza. A játékmester biztos mókás kedvében volt, amikor eljátszadozott a kétjelentésű angol bug félrefordításával. És abrakadabra: így lesz a játékhibából bogár.
Lenyitom a térképemet, és megkeressem rajta Katját, és amint megtalálom a telekommunikáció eme csodáján a jelenlegi helyzetét, /valószínűleg még mindig Asu-val van/ már mutatom is a klónoknak a két kis pöttyöt a térképen.
-Látjátok? A hosszabb nevűt kéne egy kicsit megtréfálni. Az se baj, ha komolyabb bántódása esik. Hagy érje egy kis trauma szegényt.
A közelben kéne lennie valaminek, ami a klónokat okozza, de nem kockáztatom meg, hogy megkeressem és magammal vigyem, a végén még Katjából is lenne egy tucat. És belőle egy is bőven elég.
A küldetés pedig még javában ráér. Giichi várhat még egy keveset. Ha eddig bírta, egy kis kitérő nem árthat meg. Mert abból a két lányból kinézem, hogy nem mentek az elrabolt lány nyomába, amit a térképen jelzett adatok csak megerősíthetnek.
Miután kiadtam a parancsot és ha a klónok is engedelmeskednek, akkor sereghajtóként megyek a többiek mögött.

by **Tetsuko Jin** Hétf. Nov. 24 2014, 13:40

Mikor elvállaltam ezt a küldetést, még korántsem látszott, hogy ennyire bonyolult lesz. Egy egyszerű mentőakció, gondoltam én, de hamar rá kellett jöjjek, hogy nem teljesen az elképzeléseimnek megfelelően alakulnak a dolgok. Főleg, miután a különös lénnyel találkoztunk, aki rendkívül hasonlít arra a bizonyos bűnözőre, aki „ellopta” megbízónk menyasszonyát. Gyanakvásom nem múlik el, hiába válaszol késséggel a kérdésekre a maga furcsa módján, még nekem is kell pár perc, mire összerakom a képet, pontosabbnak egy verziót, ami akár az is lehet, mert semmi sem biztos, főleg itt, ebben a virtuális világban.
A kis kérdezz-felelekünk után haladunk tovább, be a sötét erdő mélyébe, ahol egyszer csak arra leszünk figyelmesek, hogy a mellénk szegődött manószerűség eltűnt, lemaradozott és elmenekült, vagy elbújt. pontosan nem tudni, de nincs velünk és ez a lényeg, a fura hangokról meg nem is beszélve. Mindenesetre nem esem pánikba, haladok tovább, mígnem egy hatalmas szakadékhoz nem érünk. Lenézve elképedek azon, amit látok. A szakadék mélyén mintha egy másik szint lenne egy hatalmas kastéllyal…. az egész látvány módfelett mesébe illő. Elképesztő látvány, de nem élvezhetem sokáig, mert megzavarnak minket, mocorgás, motoszkálást hallok és rövidesen megjelenik a manó, akihez intézek pár szót, próbálok vele kommunikálni, hátha több sikerrel járok. Sajnos megint tévedtem… Mondandója újfent zavaros, de viszonylag érthető, egy fokkal jobb, mint az előbb. Egy percre elgondolkodom, hogy mit mondjak neki, persze szemem nem veszem le róla. Bizalmam nincs felé, sosem volt és ár nem is lesz.
- Elképzelhetőnek tartom, hogy ott lent lehet….. a kastélyban. – kérdésére válaszolok és ezzel több mindent is megtudhatok, például azt, hogy e teremtmény ismeri-e az utat a kastély felé, vagy van-e róla tudomása egyáltalán. Ichihara-san időközben önállósítja magát, talán talál valami érdekeset, ami egyben hasznosnak is bizonyulhat….

by **Ichihara Eiichi** Pént. Nov. 28 2014, 18:48

Ahogy láttam, rám mosolygott a szerencse. Találtam egy gyűrűt, ami szerintem elég haszontalan dolog, de még mindig kapok valami bónuszt a küldetésen. Felvettem a kicsi kerek tárgyat, és megnéztem. Semmi drágakő, vagy egyéb dolog nem volt benne. Na, nehéz lesz eladni így, de majd csak találok valakit, akinek pont ilyen gyűrű kell. Addig is, a legjobb helyen tárolom: az ujjaimon. Amint felhúztam, minden homályos lett körülöttem, fura hangokat hallottam. Elindultam Tetsuko felé, hogy megkérdezzem, látja, hallja e ezt. Valahonnan amúgy meg nagyon ismerős volt a helyzet, de nem tudtam, hogy honnan. Gyűrű, homályos látás, homályos történet, hobbit... várjunk, hobbit? Tényleg! A Gyűrűk ura. Igen, az az a film, amiben ez volt. A film, ami arról szólt, hogy volt az a gyűrű, ami így forgott a levegőben, és volt rajta egy szórványemlék rovásírásban, és a hordozója valami paraszti faluban lakott, ahol két végén égették a gyertyát. Ja, már rémlik. Akkor ezek szerint, ha ez tényleg olyan gyűrű mint ott, én most láthatatlan vagyok. Naggyon tuttti Smile

Majd később még jó lehet harcközben. Levettem a gyűrűt az ujjamról, és már mentem is társamhoz megmutatni, mit szereztem. Ahogy láttam, megint utunkat keresztezi egy manó. No nem baj, figyelni fogom.

by **Kayaba Akihiko** Kedd Dec. 02 2014, 13:21

Első csapat:

Asuka és Jekatyerina elindultak a piactér felé és már egy ideje mentek lassan, idillikusan, semmi akadállyal... majd egy Cearsoba ütköztek. A karavánt húzó bak megállt, mikor meglátta, hogy körülbelül ötven játékos állja útját. Ötven Cearso.

Második csapat:

A manó válaszol Jinnek, továbbra is haragos-jámbor érzelmek váltakozásával:
- Nem... nem... a drágaságot... a menyasszonyt... ellopták... egy bakká változtattam... nem láttam ki volt.
Ezután a levegőben szimatolni kezd, majd továbbra is mondja a magáét ugyanúgy.
- Először a szőrös talpúak... segítsetek... majd most megint valaki... megmenteni... ellopta a drágaszágot... kedvesem... KÉREM VISSZA!
Lassan közeledik a láthatatlan Eiichi felé.

by **Jekatyerina Natashenka** Kedd Dec. 02 2014, 14:26

Kat unottan hallgatja végig a Barbiebaba locsogását, de esze ágában sincs leállítani a libát. Teljesen tisztában van vele, hogy a csaj vagy őrült, vagy őrültnek akarja mutatni magát, vagy éppenséggel mindkettő, de abban biztos, hogy érdemes meghallgatni a szavait, na meg persze amúgy sincsen jobb dolga. Még közbe sem vágott, pedig párszor igazán szívesen megtette volna, de inkább a végén adott mindenre választ.
-Kezdjük ott, hogy az is csoda, ha itt valaki gondolkodik. Ez egy játék, gyerekeknek való, vagy éppen olyan felnőtteknek, akik még anyuéknál élnek, és nem akarnak kikukucskálni a való világba, mert bőven elég sikerélmény nekik, hogy a karakterük már nyolcvanas szintű paladin.
Kicsit kinyújtóztatta magát a bakon, majd folytatta.
-Szóval ez nem nagy érdem. A másik meg az, hogy ne hidd, hogy nem kapok meg azt, amit csak akarok. Csak jól kell beszélni, meg bedobni amid van, és mindenki úgy ugrál, ahogy akarod, még pórázt sem kell tenni a nyakukba, hogy rángasd őket, saját maguk találják ki, hogy mi az óhajod, és eléd hozzák, mégpedig térden csúszva és tálcán.
Újra elhallgatott, és még hajtatott egy keveset, és úgy tett, mintha erősen gondolkodna az ajánlaton.
-Képes vagyok veled dolgozni, de csak akkor, ha valóban veled dolgozhatom. Veled, és nem ezzel a rózsaszín mázgával leöntött csilivili ringyóval. Stimmt?
És ekkor fordultak be, és látták meg a seregnyi Cearsot, aki az őtjukat állta. Katja rávigyorgott a mellette ülő lányra, és bólintott.
-Na suhogtasd azt a vackot, úgy tűnik innentől zötyögni fog egy picit a kordé!
És ha Asu is bólintott, akkor a lovak közé csapott, kiadva az utasítást, és megpróbálván átgázolni az íjászokon, közben bőszen suhogtatva fegyverével.
-Давай!

by **Asuka** Kedd Dec. 02 2014, 15:04

A piactér felé vesszük az irányt, hiszen ott minden vackot megvesznek. Be kell vetni minden héber tulajdonságunkat, hogy még a pokrócokat is rásózzuk valakire némi aranyért. De könnyen jött pénz, ami valószínűleg ugyanolyan könnyen el is megy. Ez már csak így működik.
Azonban az aranynál valami sokkal inkább felkelti az érdeklődésemet. A lehetséges szövetséges, a lehetséges céhtárs gondolata. Amióta átestem a tűzkeresztségen, a Liberatorsnak nincsenek zöld támogatói. Katját pedig így, úgymond szűzen kell megtartanunk. Hiszen hasznot hoz. Cserébe pedig mi is nagyon sok haszonnal el tudjuk őt látni. Win-win, mindenki jól jár vele.
- Játék, persze, de jelen helyzetben kénytelenek vagyunk így élni. Hidd el, a való életben nagyon sokat másként tettem volna, ha odakint lennénk. - mutatok rá a vörösen világító indikátoromra. Nincs bennem megbánás tettem miatt. Hiszen csupán megszabadítottam a kínoktól azokat, akik a játék világába nem tudnak beilleszkedni. A gyengék, akiknek jobb odakint. Mondhatni, szent célt teljesítek. Legalábbis ezzel hitetgetem magamat, mialatt valójában élvezem azt, hogy egy játékban vagyok, amit nem veszek elég komolyan. Itt megtehetek sok olyan dolgot, amit a való életben legfeljebb gondolati síkon. Ez pedig felemelő érzés.
- A legtöbben pedig beleesnek abba a hibába, hogy túl komolyan veszik a dolgokat. Főleg Kayaba szavait. Ez egy játék, tele van gyerekekkel. Nagyon sok gyerekkel. Mégis olyan felelősséget varrtak rájuk, amivel nem bírnak el. De gondolkodjunk kicsit reálisabban! Vajon tényleg vállalja-e Kayaba Akihiko a felelősséget ennyi szülő gyermekéért? Vajon tényleg képes-e tönkretenni egész családokat azzal, hogy elvesz tőlük valaki fontosat? - kezdek jobban rátérni a témára. Persze ez még nem jelent semmit, amivel magát a Liberatorst felfedném. Azonban éppen elég ahhoz, hogy felvegye a gondolatmenetemet. Másként gondolkozok, mint a megannyi önjelölt szuperhős, akik meglehetősen élvezik, hogy az úgynevezett rendet és társadalmi szabályokat megírják, valamint betartassák velünk.
- Ringyóóóó? TT___TT - bociszemek, majd hörcsögpofi. Még hogy ringyó?! T.T Pedig nem is vagyok az... Bár olybá tűnik, hogy kezd kicsit átlátni rajtam. Talán érzi rajtam, hogy mi vagyok pontosan? Talán. Talán így van. Talán csak jól tippelt. Talán csak túl sokat komplikálok.
- Hát legyen. Ha úgy érzed, megosztom veled Aincrad legnagyobb titkát. Ez egyben az én legnagyobb titkaim egyike is. Persze, csak ha vállalod, hogy senkinek, senkinek nem beszélsz róla. Tartsd a szavad, légy hasznos! Cserébe pedig mi is hasznosak leszünk számodra. ^^ - válaszától függ a következő cselekedetem. Amennyiben hajlandóságot látok rá, akkor megnyitom a kezelőfelületem, s küldök Harunak egy üzenetet, hogy szeretnék felvenni valakit. Elküldöm neki Katja nevét, hamarosan pedig megérkezik a meghívó is, hogy csatlakozhasson a Felszabadítókhoz. Egy sunyi mosollyal nyugtázom az esetleges reakciót, hiszen a többi céhhel ellentétben nekünk nincs semmiféle céhlogónk, ami az indikátorunk mellett villogna. Ehelyett a tagok tetoválást, egyfajta bélyeget viselnek. Az én vállamon is látszik egy koponya, melyet nem is nagyon takargatok. Nincs miért. Soha senki sem kérdezi meg, mit is jelent. Ha pedig mégis... Oh, well. Rolling Eyes

- Cearso, mikor lettél amőba? O.O - már egészen közel vagyunk a piactérhez, amikor meglátom a Cearso tömeget. Hamar leesik nekem, hogy miről is lehet szó, hiszen éppen ilyen bogarakat öltünk az imént. De azért Cearsoból egy is elég, nem hogy több tucat. o.o Hirtelen meg sem tudom számolni, mennyien vannak. Katja persze nem úgy tűnik, mintha nagyon fenn lenne akadva ezen. Inkább a lovak közé csap, én pedig erősen kapaszkodok, hogy megtarthassam magam.
- Bicsi-bocsi, Cearcsimercsi! Dolgunk van! Majd tali, pussz-pussz! - fordulok a Cearsok felé, habár nincs időm arra, hogy megnézzem, melyikük is az igazi. Mindenesetre dobok feléjük egy csókot. Ehelyett egyszerűen csak átvágtatunk rajtuk szélsebességgel, vagy amilyen gyorsak ezek a lovak tudnak lenni. Nincs kedvem nekiállni hacacárézni velük, annyira felesleges.

by **Cearso** Csüt. Dec. 11 2014, 08:20

Ezek nem is arra mennek, amerre menniük kéne. Rolling Eyes

Nézegetem a minimapomat, amin Asu-t és a pszichcicust is nyomom tudom követni.
Most vagy ilyen gyorsan megtalálták és kiszabadították a menyasszonyt, vagy teljes mértékben ignorálják a küldetést. Az utóbbira következtetnék ahogy kettejüket ismerem. Biztos megölték azt az NPC-t és elvették tőle, amit lehetett és ezzel már nem is lett értelme végigvinni a küldetést.
Mielőtt odaérnénk a találkozáshoz előtte kiválasztok 3 íjászt az ötvenből rábökéses alapon.
-Te, te és te.
Bökök rá háromra akik elég közel vannak.
-Menjetek ide, és nézzétek meg mi ott a helyzet.
Majd a térképen megmutatom nekik azt a koordinátát, amit Giichi adott meg még a küldetés elején. A maradékot meg arra kérem, hogy állják el az utat, ahol a másik kettő fog elmenni nem sokára.
Persze én olyan helyre bújok, ahonnan könnyen ráláthatok az út további részeire. Elég messze a belőlem alkotott tömegtől, ezért amikor egy pillanatra megállt a kordé, fel tudok kapaszkodni a hátuljába.
-Mondjuk azért egy pillanatra elgondolkozhattatok volna, hogy mit keress itt belőlem ennyi. És ha én is köztük vagyok?
Kérdezem felelősségre vonva a lányokat. Persze a legalább a pszichocicusból kinézem, hogy egyáltalán nem foglalkozott volna vele. És így, hogy az íjászok többségén átverekedjük magunkat, a szépen felépített tervem elég gyorsan dugába dőlt. Legközelebb majd egy kicsit előrébb fogok gondolkozni.
-Nem arról volt szó, hogy megmentitek a menyasszonyt? Én meg csak néztem, hogy mi a fenének indultatok el a másik irányba.
Egyértelmű, hogy nem bíztam meg bennük, vagy legalább is a pszichocicusban, ezért ne tarthatják meglepőnek, ha az út alatt figyelemel kísértem őket a minimapomon.

by **Tetsuko Jin** Pént. Dec. 12 2014, 19:05

A szavam és a lélegzetem is eláll a szakadék mélyén található kastélytól. ilyennel eddig csak mesékben találkoztam, ám ezt sem élvezhetem sokáig, mert hallom, hogy valaki közelít, itt van és nem ichihara-san az, hanem valaki más. Felszólításomra előjön egy manó, aki kísértetiesen hasonlít korábbi vezetőnkre, aki egyszerűen eltűnt a szemünk elől. Megszólítom őt, erre a menyasszonyát, kedvesét és a drágaságát hozza szóba. Nála már nem lehet biztos abban, hogy e három dolog egy és ugyan az lenne. Lehet, hogy mind külön személyre, tárgyra utal, de legalább kettőre. Beszéde, mint mindig, most is zavaros. más. A kastélyra pillantva válaszolok neki, pontosabban csak ötletet adok neki. Én elképzelhetőnek tartom, hogy a kedvese, a menyasszonya a korábban látott kastélyban találhatóak meg. Már ha a hercegnőről beszélünk… a hercegnőkhöz általában kastély is párosul, rosszabb esetben gonosz sárkány, de arról eddig nem esett szó és ennek őszintén örülök.
Végül megszólal és újfent váltakozik a szavak hangsúlyozása, bizonyára az érzelmeivel együtt, már ha beszélhetünk erről egy adathalmaznál. Szerencsére a korábban alkalmazott módszerem beszéde megfejtésére helyesnek bizonyult, ezért itt is alkalmazom, hogy összeálljon a kép végre számomra is.
„Nem, a drágaságot ellopták, nem láttam ki volt. Nem, a menyasszonyt egy bakká változtattam”??? Na ezen egy kicsit elgondolkozom, hogy valóban helyes-e az, amit pár pillanattal ezelőtt még megoldásnak gondoltam. Ha az, akkor rendkívül különös történetbe csöppentem bele.
„ Először a szőrös talpúak, majd most megint valaki ellopta a drágaságot. Kérem vissza! Segítsetek megmenteni kedvesem” Érdekes, roppantul érdekes. A módszeremmel van összefüggés a szavai között, de olykor elég érdekesnek tűnik a megfejtésem. nem.. nem helytelennek, csupán érdekesnek. Két mondata között van egy kis ellentmondás, mintha több személy beszélne egyszerre belőle és teljesen mást. Egyelőre nem tudok mit kezdeni a helyzettel. Csak a kérdéseimre hagyatkozhatok.
- Bakká változtattad a menyasszonyt? Ő a kedvesed, akin segíteni kellene? Mi a drágaságod? Kik azok a szőrös talpúak? – rohamozom meg kérdéseimmel, de az ő figyelme már társam felé irányul.
- Ichihara-san?! – hívom fel figyelmét a manó közeledésére.

by **Ichihara Eiichi** Szomb. Dec. 13 2014, 22:30

Nem nagyon figyeltem, hogy mi folyik körülöttem, annyira el voltam foglalva a gyűrűvel. Ám a hatodik és hetedik érzékem, mely nincs is, újra megvédett. A manó nem túl bizalom gerjesztően indult meg felém. Én pedig már téptem szálanként a hajamat a fejemről, és megpróbáltam üzenni a kinti énemnek:
Szedje le azt a vackot a fejéről, és ne törődjön a halállal! Még az is jobb egy ilyen jogsértésnél. Hiszen, csak ezen a küldetésen több szerzői jogsértés történt, mint az összes 2005-ös játékban összesen. De legjobban a manó idegesített fel. Mert már megint kezdi az össze vissza hadoválást, és még hozzá meg is akar engem ölni. Nekem nyolc, kinyírom a kis dögöt! Pallosomat leoldottam a hátamról, és már vártam, hogy rohamozni kezdjen. A gyűrűt viszont levettem az ujjamról. Hiszen minek? Valószínű, hogy a gyűrű miatt vett észre, noha láthatatlan voltam. És így semmi értelme láthatatlannak lenni. Sőt, a csapatmunkát is akadályozza, ha nem lát engem Tetsuko. Mondjuk, ha a társam nem segít, nem fog ez menni. Persze, leverném a manót egyedül is, de ketten hamarabb végeznénk. Tervem már volt.
Megnézem, hogyan támad a manó.
Ha megvan a gyenge pontja, mely bármi lehet (olyan hely, ahova nem nagyon számít támadásra, az NPC intelligenciájának hiányossága, stb.), kihasználom.
Ha valami gond lenne, Tetsuko lenne az elterelés ( már bocsánat tőle, de én általában egyedül dolgozom).
És végül: KIVÉGZEM!

by **Kayaba Akihiko** Hétf. Dec. 15 2014, 19:02

// Jin, nem láthattad a láthatatlan Eiichit. //

Első csapat: Asuka és Jekatyerina sikeresen átvágnak néhány Cearson, azonban amint Jekatyerina fegyverével szétüt egyet, az összes ellenetek fordul és intenzíven lőni kezdik a rakományt és titeket rajta. A rakomány potyog le, nyilak állnak belé, kiömlik a liszt, eltörnek az értékes porcelán tárgyak és a dögök meg túl lassúak, hogy elmeneküljenek. A küldetés végén már csak fele annyi bónusz aranyjutalom jár nektek, mint eredetileg járt volna. Emellett, ha nem oldjátok meg a problémát, akkor ez tovább fog csökkenni. Emellett Asuka 26 páncélt és 9 HP-t veszít, Jekatyerina meg 4 páncélt és 1 HP-t. (Asuka 101 HP maradt, Jekatyerina 9 HP)

Cearso sikeresen elküldi a három klónját a koordináta felé, bár a miértjére nehéz rájönni, hiszen, ha nem megy velük, akkor nem is tudja mit csinálnak és sikeresen felmászik a szekérre, de az őt ért nyilak nem sebeznek.

Második csapat: Eiichi sikeresen kivégzi a manót. A manó utolsó szavai a következőek:
- Ikuma... örök.
Eiichi továbbra is láthatatlan marad, a gyűrűvel az ujján.

Jin csak annyit lát, hogy a manó elindul valamerre, majd egy suhintás a levegőben kivégzi őt.

A küldetés feltétel, miszerint találjátok és öljétek meg Ikumát egy pipát kap és egy újabb feladatot kaptok: Térj vissza Giichihez és közöld vele a jó hírt.

by **Jekatyerina Natashenka** Hétf. Dec. 15 2014, 19:38

-Beleestek abba a hibába, hogy mindannyian hülyék vagytok. Én később léptem be a játékba, szóval tudom, hogy nem hal meg senki. Szépen kilépnek, aztán kis kórházi kezelés oszt jól van. Persze én meghalok, mert Igor ott vár egy pisztollyal az ágyam mellet, és ha kilépnék, akkor kinyuvasztana. De amennyi pénzt én bezsebelek ha megtalálom azt a gyereket, ezt a kockázatot vállalni kell. Titkokat meg tudok tartani. Vagy nem. Vállald a kockázatot, és ha belebuksz akkor legfeljebb te ölsz meg. Egyébként az azért nagyon érdekelne, hogy hogyan lehetnék hasznos a számotokra. Meg ha elfogadom ezt a vackot, akkor attól még beléphetek máshova is? Kinéztem magamnak egy JL nevű bandát, egy lányka meg a kutyulija nagyon oda akar csábítani, és elvileg adnának egy csomó cuccot. Na persze én csak ki akarom rabolni a bankjukat utána meg lelépni. Kíváncsi vagyok, hogy keresnének-e.
Még folytatná a fecsegést, ám ekkor találkoznak szembe a Cearso áradattal, és elkezdik őket irtani, mire ők is elkezdik írtani őket.
-Jajj Cearchi állítsd már le őket! Nem mondtad, hogy az ikertesóid is olyan undokok, mint te!
Közben igyekszik elbújni Asu mögé, de még így is eltalálja pár vessző, aminek láthatóan nem örülnek az életpontjai.
-Cercsimercsi tudjuk ám, hogy nem vagy olyan hülye, hogy megölesd magad. Meg ha ott lennél, akkor nem itt lennél. Ha nem akarsz vörösödni, akkor szólj a haverjaidnak, hogy tűzet szüntess. Utána pedig mennek málenkij robotra, hogy vissza tudják nekünk fizetni az okozott kárt. Komolyan, most nézd meg! A póni is megpuszlott! Komolyan mondom Gorbacsov kevesebb kárt okozott mint te!

by **Cearso** Hétf. Dec. 15 2014, 20:42

A három klón szépen leválik a többitől. És elindul a megadott koordináták felé. Később még jól jöhetnek.
Az íjász sikeresen felmászik a kocsiba, és a leginkább azon lepődik meg, hogy a másik kettő nem löki le azonnal a járműről.
-Ti meg szépen elszedtétek az NPC-től a bevételét. Kíváncsi vagyok, hogy többet kaptok érte, mint amennyit Giichi adott volna.
Csak nézi ahogy ketten, vagyis most már hárman, átgázolnak a klónjain. És nézi a lepotyogó tárgyakat és kiömlött ömlesztett terméket is, próbálja megállapítani, az elvesztett áruk értékét.
-Most már szinte biztos, hogy nem. Még úgy se, hogy csak ketten osztozkodtok rajta.
Ezzel az egy mondattal kijelentette, hogy nem hajlandó olyan pénzhez nyúlni, amihez vér tapad. Igaz hogy csak egy NPC vére, és csak virtuális vér, de a vér az akkor is vér marad.
-Megtenném én, de honnan tudjam hogy engedelmeskednek? Hiszen te támadtál rájuk, vagyis rám. Talán ennyire nem kedvelnél?
Úgy néz a Pszichocicusra, mintha eddig ne is tudta volna róla, hogy ennyire elviselhetetlen lenne.
Amikor az egyik nyíl eltalálja a Pszichocicust, az indikátora zöldről sárgára változik. Nem ijed meg, nem először történik vele, de ez a mozzanat arra készteti, hogy megemberelje magát, nyugodtan felálljon, és felszólítsa a klónjait.
-Tüzelést beszüntetni! Félre az útból. Ki az a Gorbacsov? Azt meg nézheted, hogy dolgozni küldöm őket. ˇ^ˇ

Esetleg az eredeti küldiben még segíthetnének. Rolling Eyes

Ha ennyire szükségetek van arra a pénzre.
Bár fogalma sincs arról, hogy ez elegendő lesz ahhoz, hogy megállítsa a klónokat. A fegyveres támadással még csak meg se próbálkozik.

/3/5 a végleges sárgulásig/

by **Asuka** Csüt. Dec. 25 2014, 19:00

Szimpatikus ez a Katja. Az esze vág annyira, hogy életképes legyen. Szeretem azt, ha valaki ravasz, márpedig Katjának még az arca is egészen rókaszerű. Azt hiszem, kapcsolatunk jövedelmezővé válhat, ha hajlandó belemenni az alkuba. Nem csak a céhem, hanem még ő is nyerhet velünk, természetesen. ^^
- Később léptél be? Hű... Nem is tudtam, hogy ez lehetséges! *.* - nem csak ez az az információ, amire ma nem számítottam. Ráadásként azt is megtudom, hogy elméletünk, miszerint odakint valójában senki sem hal meg, igaz. Katja ugyanis odakint járt. Odakint látta az embereket... egyszer pedig még én magam is megtapasztalhattam ezt, mikor ha néhány percre is, de a játékból kiléphettem. Látta az ágyukról felkelő, felébredő embereket. Látta azokat, akiket mi felszabadítottunk.
- Igor? Pisztoly? Nem lehet egyszerű életed, Katja-chan! *.* - sok Igort ismerek, és mindegyik olyan izé. A gyakorlatom alatt is tele voltam Igorokkal. Nem tudták, hogy ez egy red flag name. Sad

- Vacak? - sértődött pillantásom közepette folytatom. - Nem tudok sokat a JL-ről. Önjelölt hősök gyülekezete, akik azt hiszik, bíráskodhatnak feletted. Azt hiszik, majd ŐK megmondhatják, hogy TE milyen szabályokat kövess. Ahogyan az összes többi céh is. Szánalmasak. A rend és igazság nevét viselik címerükön, valójában viszont nem többek eltévedt tinédzsereknél, akik többre tartják magukat, mint akik. Mi viszont, mi nem a hírnévért cselekszünk. A valódi hősök mi vagyunk. - Justice League, Artes, Young Justice... ők tartoznak Aincradban az "elit" céhek közé. Azt hiszik, bármit megtehetnek, s majd ők kovácsolnak rendet a játékosok között. Valójában viszont csak egy dolog irányítja őket. Az ego. A színtiszta, puszta egoizmus. Jól esik a lelküknek, ha azt hiszik, rajtuk múlik tízezer játékos, tízezer ember sorsa. Valójában pedig, amennyire csinálnak jó dolgokat is, éppen annyira káros is tevékenységük. Nyilvánvalóan az ő hibájuk, hogy még a húszas bossnál sem tartunk, gyakorlatilag két és fél év raboskodás után. Nekünk azonban jobb módszerünk van a felszabadulásra. Egy biztos módszer. S még csak tapsot, sikerélményt sem szeretnénk. Ilyen az igazi nemesi szándék.
- Amennyire szánalmasak, ugyanannyira kiszámíthatóak, Katja-chan. Biztosan keresnének... Hagyd a fenébe őket. A fosztogatásnál többre is képes lehetsz. Cserébe segíthetek ezen az Igor problémádon. Miután túléltük a Cearso-hadakat, találkozzunk a Kezdetek Városában, a kútnál. ^^ - egyelőre ennyit erről. Nagyon sok mondandóm lenne, de az idő szorít, a sok-sok Cearso láttán pedig azt hiszem, amúgy is ideje lenne befejezni a beszélgetést. o.o Amit pedig arról mond, ha megbízhatatlannak tartom, akkor úgyis megölöm... nos... igen. Ez pontosan így fog kinézni. Pontosan tudja szerintem ő is, hogy nem habozok, ha erről van szó. De jobb lenne egy szövetséges, mint még egy felszabadított lélek, igaz? Rolling Eyes

- Cearcsikém, ez fájt ám! T.T - a páncélom csak úgy elpixeleződik rajtam, mert miért ne, s még a HP-m is megcsorbul kissé. Ez baj, nagyon nagy baj. Cearso, te komolyan meg akarsz ölni minket? Mindezt egy NJK miatt? o.o Látni vélem, ahogy a vagonunkra felkapaszkodó íjász indikátora elsárgul. Tök szép szín! *.* De azért móóóó... T.T Nem hittem volna ezt Cearsoról.
- Na jó, ez így nem lesz jó... - nem tudom eldönteni, hogy a rakományt féltsem jobban, vagy a lehetséges szövetségest. Morcin és durcisan nézek a Zigazi Cearsora, hogy most akkor szóljon rá végre az ikreire, hogy fejezze be, majd pedig körbepillantok, hátha keresés jártassággal meglátok egy-egy bogarat. A legutóbb is a bogarak műve volt az egész. Ha a rakományon van, az se rossz, hiszen akkor azonnal el tudom taposni őket. Rolling Eyes

Ha nem találok semmit, akkor pedig megnyitom az inventorymat, s pakolni kezdem bele a dolgokat. Ha mozdítható, valamint eladható, akkor ezek is itemeknek minősülnek. Nem is tudom, ez eddig miért nem jutott eszünkbe. o.o Annyit pakolok bele, hogy lehetőleg az összes rakomány eltűnjön vele együtt. Így már az utazás se lesz olyan kényes, mint most.
- Mihail Gorbacsov, szovjet politikus volt, akinek a munkássága az SZKP megszűnését okozta. ^^ - nem vagyok nagy történész, de alap tudás, vagy nem? o.o Mindenesetre pakolom tovább az inventorym, a szekér amúgy is megállt, hiszen megdöglött a póni. T.T Kegyetlenek ezek a Cearsok... Persze, ha találok bogarat, ÉS megállnak a támadásban, akkor békén hagyom őket... egy darabig. >.> Hol van ilyenkor egy jó adag kemotox? T.T

by **Tetsuko Jin** Kedd Dec. 30 2014, 02:54

Továbbra is elemezni próbálom a szakadék mélyén látottakat. Igyekszem minden erőmmel összerakni a megtudott darabkákat, de egyelőre nem jutok valami sokra. A fura teremtménnyel való beszélgetés sem lendíti előre a nyomozásom annyira, mint amennyire szeretném. A trükkre már egy ideje sikerült rájönnöm, hogy miként kell szavait megfelelő sorrendbe rakosgatni ahhoz, hogy viszonylag értelmes szöveget kapjak. A probléma csupán az, hogy még így is rendkívül fura mondatok keletkeznek, melyeknek több értelmük is lehet. Hozzáteszem, némelyik eléggé érdekes és csak azért nem vetem el, mert Aincrad világában vagyunk, ahol a kelleténél több szokatlan, érdekes, de leginkább furcsa dologhoz volt szerencsém.
Mivel gyanakvásom nem szűnik meg, a mélyben lévő kastély elemzése mellet igyekszem szemmel tartani a manót is. Bevallom, hogy egy kissé nehezemre esik a feladat, hiszen egy szemmel akarom kielégíteni a kíváncsiságom a két dolog iránt. Csupán akkor összpontosítok a manóra, mikor az elindul valamerre. Nem lep meg, mert már idefelé jövet is gondolt egyet, majd eltűnt, és pont ezért nem akarom ezúttal is szem elől téveszteni. Éppen indulnék utána, mikor hírtelen eltűnik. Nem marad utána más, csak pixel darabok, azok sem túl sokáig. Utolsó szavainak egyike az a bizonyos név, Ikuma, de mielőtt még újabb elemzésbe kezdhettem volna, hogy pontosan mi és hogy történt pár másodperccel ezelőtt, érkezik a jelzés, miszerint a quest ablakon változás történt. Tüstént lehívom a menüm, előkeresem a quest opciót. A leírás szerint teljesítettük a találjuk meg és végezzük ki Ikumát részt. Kissé meglep, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem sejtettem, azonban továbbra sem hagy nyugodni valami. Olyan érzésem van, mintha most vágtam volna el magam egy jó lehetőségtől. Hiszem, hogy jóval több információt is ki tudtam volna szedni belőle, de ezt már nem tudom meg. Ichihara-san is elkóborolt közben, de bizonyára nála is változott a küldetés leírása, így a visszaúton találkozunk…. A térképemen teszek egy jelölést a különös szakadékhoz, aminek méylén egy másik világ rejtőzik. Még visszatérek ide, hogy alaposabban felfedezhessem, természetesen nem egyedül.

by **Kayaba Akihiko** Hétf. Jan. 12 2015, 20:56

// Eiichi majd pótolhat 500 szóval, ahogy megy és leadja a küldetést. //

Jin (és Eiichi):
Zökkenőmentesen Giichihez érsz és ő megköszöni neked, hogy eltávolítottad a gonosz Ikumát a világ felszínéről.
- Köszönöm, bátor hős! Többé nem fogja terrorizálni családom az a gaz manó...
A szakadék meg sajnos bezárult a manó halálával együtt, erről sajnos lemaradtatok. A küldetés rád eső részét teljesítetted, a küldetés végén teljes jutalmat kapsz (annyi alapot, amennyit a többiek) független attól, hogy mostantól írsz vagy sem.
Mivel a küldetéssel végeztél, szabadon barangolhatsz, vagy mehetsz segíteni a többieknek a másik utat követve, vagy úgy is dönthetsz, hogy ennél fontosabb dolgaid is vannak és nem írsz többet.
(Eiichinek ugyanez, ha ír.)

Asuka, Jekatyerina, Cearso: Az összes szekeret vonó állat meghalt a nyílzáporban és egy ideig a földön csúszó karavánon szörfölhettetek, míg azt a súrlódás teljesen szét nem szedi. Szerencsére több kincs nem törik össze és a kezdetek városa sincs már messze.
Cearso utasítására a klónok mind egyszerre Cearso felé fordultak és hirtelen haragos arckifejezést vettek fel. A klónok lőnni kezdték Cearsot, akinek életcsíkja rohamosan fogyni kezdett. Úgy látszik nem tetszett nekik, hogy megálljt parancsoltak.
Asuka és Jekatyerina úgy dönthet, hogy segít Cearsonak legyőzni a klónokat, vagy esetleg a városba tolhatják a karavánt is... Very Happy

Aki segít, az harci posztot írjon, ahogyan legyőz néhány klónt. Ha mindhárman harci posztot írtok, akkor aki utoljára ír, az meglátja az egyik távolabbi fűcsomóban settenkedő és Cearsot követő tünemény bogarakat és megölheti azokat. Ha akár egyvalaki is nem ír harci posztot, akkor Cearso életcsíkja 3-ra esik és eldöntheti, hogyan menekül meg, esetleg futni is megpróbálhat.
Természetesen nem kötelező ezek közül választani, mást is kitalálhattok.

by **Cearso** Szomb. Jan. 17 2015, 11:02

/feltételezve, hogy legalább az egyik társam nem segít./

-Nem én mondtam, hogy támadjanak rátok, egyszerűen dúl bennetek a harci kedv, és nem sok mindent tudtok diplomáciai úton megoldani, hisz egyből fegyvert fogtatok, amikor elétek került egy látszólag veszélytelen bagázs. Eszetekbe se jutott volna békés megoldást keresni. És még én vagyok a gonosz?
-Ha meghalt, akkor meghalt, mit vagytok úgy oda? Mintha nem az előbb végzett volna ki egy NPC-t.
Bökök a rózsaszín hajú felé.
-Amúgy is. Ez még mindig egy játék.
Veszélyes játék ugyan, de a játék, az akkor is játék marad.
-Szóval az a kár, amit itt okozok, az félig sincs olyan rossz, mint amit valaki a való világban okoz vagy okozott.
Az indikátorom színeződését sem hagyom szó nélkül.
-Utálom a sárga színt, ez mindig olyan köztes állapot. Mintha valaki nem tudná eldönteni, hogy menni vagy maradni akar.
A többiek nem úgy néznek ki, mint akit érdekel az indikátorom színe, és elég gyorsan ellenem fordultak, mikor olyan parancsot adtam, ami nem tetszik nekik.
Nem lesz ennek jó vége. Ki kéne találnom valamit. Nincs sok értelme leállnom harcolni magammal, arra meg nem igazán számíthatok, hogy ezek ketten a segítségemre sietnének. Asu példáját követve a támadások alatt elkezdem megpakolni az inventorymat a támadásokkal nem törődve, közben előbűvészkedem az inventorym mélyéből a Hazatérés Kristályomat, és amikor vészesen kevésre csökken az életpontjaim száma, megpróbálom aktiválni azt.
Irány
-Tolbana.
és keressük meg azt a mennyasszonyt, ha már ezekre nem lehet számítani.

by **Jekatyerina Natashenka** Hétf. Jan. 19 2015, 11:55

-Jajj Asu drága, az összes céh szánalmas, ez nem is volt kérdés. Az a kérdés, hogy melyikből lehet a legtöbb hasznot kicsikarni. Ennyi. Semmi más. Franc se akar hős lenni, se velük, se veletek. Élni akarom a nyugodt kis életemet, nem megdögleni, megtalálni azt a hülyegyereket és lelépni, kint meg felmarkolni a lovettát. Ennyi az én nagy célom.
Cearso vélemény nyilvánításra nagyon bánatos arcot vág, és sírásra görbül a szája.
-De hát Cearcsííí! Azt csak egy ember volt, ő meg itt egy póóóóónííí! Megölted a pónimat, pedig szülinapomra kaptam anyutól, és nagyon szerettem, és Csillámpixelszivárványszélvész volt a neve, és várta otthon a családja, és rózsaszín szalag volt a farkán, és olyan boldogan vágtatott a végtelen sztyeppéken… és… és… és te megöltehehheeed!
A végét már nem bírja ki röhögés nélkül. Arra, ahogy Cearso, na meg a Cearsok reagálnak csak tovább röhög, és majdnem le is esik a szekér romjairól, csak éppen van ideje megkapaszkodni.
-Hajrá Cearso! Te vagy a jobb! Azt nem tudom, hogy melyik Cearso, de te vagy a jobb! Hát ez kész! Imádom ezt a küldit!
Segíteni esze ágában sincsen, tovább pakolja az inventoryát, és örül, hogy nem kell a nyílzáporral foglalkoznia.
-Te Asu, ne segítsünk a Cearsoknak kinyírni a nagy Cearsot? Mi van, ha végeznek vele, és utána velünk is végezni akarnak? Vagy ha megölik, akkor ők is eltűnnek? Húúú… hát ötös voltam bioszból, de a klónozás óráról sajna kimaradtam. Tudod akkor volt az a nagy ebolajárvány, és mindenkinek otthon kellett maradnia.
Még csap is egyet az elteleportáló Cear irányába, de azért a saját kristályát is felkészíti, hogy ha esetleg a többiek nem tűnnek el, akkor ő is leléphessen. Ha erre kényszerül, akkor viszont még visszaszól Asunak, majd röppen is a Kezdetek Városába.
-A kútnál Asu drága, ahogy megbeszéltük!

by Ajánlott tartalom