[Küldetés] Az Ellopott Menyasszony

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Aug. 30 2014, 01:25

Résztvevők: Cearso, Jekatyerina Natashenka, Asuka, Tetsuko Jin, Ichihara Eiichi

Mentsenek meg!

"Egy házasság a kudarc élén táncol! Az én kedvesemmel már készültünk volna az évfordulónkra, szépen megvettük a ruhákat és a gyűrűket is, de az ősi rosszakaróm, Ikuma az éjjel ellopta a gyönyörűséges feleségemet, majd küldött az üzenetet, hogy a magasabb szintekre viszi és sosem kapom vissza. Nos, a lényeg, hogy kéne néhány bátor kalandor, akik segítenének visszaszerezni a feleségemet. Ha gyorsak lesznek és időben visszahozzák, mielőtt az ádáz ellenségem elhagyja a szintet, akkor dús pénzjutalomban lesz részük!

Köszönettel,
Giichi"

A további feladat, hogy eljussatok Giichihez, aki az Északi rész kapujánál áll kardjával és páncélzatában. Giichi a következőképpen néz ki: magas, vékony, borostás, fekete hajú fiatal. Szeme barna és az egyik szemfoga aranyfog. Mikor Giichihez érkeztek a következőt mondja:
- Lám, lám! Egy igazán szép kis bagázs gyűlt itt össze. Remélem mindannyian azért vagytok itt, hogy segítsetek és nem azért, hogy kinevessetek. Ahogy észrevehettétek, minden vagyonomat megkövetelte a drága felszerelés, de ez a jószág még nálam van.
Húz elő páncéja hátuljából egy kisebb térképet. A térkép, bár erősen gyűrött és nehezen lehet rajta látni a dolgokat, a célnak megfelel. Szépen széttárja a térképet a földön és megkéri, hogy hajoljatok közelebb.
- Mivel elegen vagytok, ezért inkább csoportokra szedlek titeket. Az első csoport - mutat a kijárattól messze balra, az út mentén egy helyre - ide megy. Itt volt legutoljára a feleségem. A második csoport pedig - keresgélni kezdi a helyet, közben hümmögve, végül odabök a keleti kijárathoz - ide megy, mivel egyik ismerősöm a legutóbb itt látta Ikumát.
Miután befejezi a mondanivalóját el is kezdi a csapatok osztását.
- Mivel vágyaim még nem teljesültek, de másoknak azt kívánom teljesüljenek, az első csoport egy fiúból és két szép szál hölgyből fog állni. Legyen Cearso, Jekatyerina és Asuka!
Ha akárki ellenkezne, akkor Giichi nemet integetne az ujjával és felvetné, hogy ő tényleg rendesen megfizeti a munkát.
- A második ponthoz pedig két erős verőlegény kell a számomra, akik jól meg tudják leckéztetni Ikumát, ha esetleg mégis ott tartózkodik. Legyen Tetsuko Jin és Ichihara Eiichi!

Határidő: mindenkinek egy hét.

by **Jekatyerina Natashenka** Szomb. Aug. 30 2014, 07:41

-Hülyeség, ez is hülyeség, ez még jutalommal sem jár, ez szaladgálós munka. Komolyan, léteznek még ilyenek ebben a modern játékban is, hogy gyűjts össze két virágot és beszélj ezzel meg azzal? Nemááár! Kayaba, ennél azért többre számítottam tőled. Elrabolt menyasszony, vadkan rongálja a veteményest, elveszett nagypapa… blablabla. A kezdőknek semmi értelmes nincsen? Minden csak ilyen kliséparádéból áll? Valamit csak választanom kell…
Unottan pörgeti végig a tekintetét a táblákon újra, majd rábök az egyikre találomra, végigfut a leíráson, amit a menü dobott fel neki, és már indul is a kijelölt célállomásra. Nem sieti el, úgy tesz, mintha utolsóként érkezne, és közben megfigyeli a felhozatalt is. Kezeit csapkodva érkezik meg, és egy intéssel le is tudja a köszönést.
-Zseniális. Van egy debilünk és egy rokkantunk, akiket még ez a játék sem tudott meggyógyítani.
Veti tekintetét a már megismert gyogyós Cearsora és a félszemű Jinre, majd a másik kettőre.
-Szuper, van még egy kölyök és egy…
Na ennél a rózsaszín hajú örömlánynál az ő szava is megakad.
-És egy… hmm… na te tetszel nekem aranyom, én veled fogok menni.
És mivel még a munkaadójuk is így gondolja -nem mintha bármi beleszólása lehetne abba, hogy miként végzik el a feladatukat, amíg elvégzik-, így már oda is szegődik a lány mellé.
-Erre az íjász gyerekre ne nagyon számíts, szegényke gyogyós, percenként felejti el a dolgokat. Nem sokat fog nekünk segíteni.
Odasétál a fiúhoz, és vigyorogva jól hátba veregeti.
-Szevasz Cearso! Direkt jöttél ide, vagy csak véletlenül keveredtél erre? Tudod egyáltalán, hogy hol vagy? Te leszel a pajzs hülye gyerek. Paaajzs. Az tudod, hogy micsoda? Meg tudod jegyezni? Na várj, felírom ide a homlokodra…
Vesz elő egy tollat, de aztán ugyanolyan vigyorral hagyja faképnél Cearsot anélkül, hogy bármit is tenne, és már indul is a kijelölt ponthoz, de még előtte az NPC-nek is beszól, hátha a program valami érdekeset reagál rá.
-Nekünk van saját térképünk, ilyen szériatartozék, szóval a papírfecnidet megtarthatod. Azt mondjuk nem értem, hogy minek öltöztél be, ha láthatóan magadat ki akarod hagyni a buliból, meg hogyan akarsz megfizetni minket, ha minden vagyonod ráment a páncélzatra. Valamelyik játékmester nem találta ki a sztorit elég jól.
Emeli a tekintetét az égre, majd int a másik kettőnek, hogy kövessék, bár nem nagyon foglalkozik azzal, hogy így tesznek-e.

by **Cearso** Szomb. Aug. 30 2014, 08:33

Épp indulni készülök a cukrászdából, amikor felugrik küldetésre invitáló panel. Gyorsan átfutom a részleteket:
Meg kell menteni egy elrabolt feleséget. Nem tűnik valami eget rengető feladatnak, de a semminél ez is jobb, bejelölöm az Elfogad szócskát, és illedelmesen elköszönök a beszélgető partneremtől.
Elindulok a főtér fele és azon gondolkozom, miben más a mai nap a többitől, hiszen eddig még sosem kaptam személyesen küldetést.
Persze!- a hirdetőtábla, ahová az orosz lánnyal jelentkeztünk.
Jaj ne!- Ez azt jelenti, Katja is ott lesz. Nem utálom azt a lányt, de határozottan állítom, hogy sohasem lesz a szívem csücske, még a legvadabb óráimba se...
Követem a megadott koordinátákat, átvágok a főtéren, majd az utam az Északi részen keresztül a városhatárig tart.
A sok lepukkadt ház között, egy meglehetősen flancosan öltözött alak vár ránk.
Mikor a többiek megérkeznek, mindenkinek illedelmesen bemutatkozok, akit nem ismerek. Ha viszonozzák a bemutatkozást akkor, megjegyzem a nevüket, bár tudom ez nem sokat ér, ha a betegségem előtör.
Amikor Katja megérkezik nem is figyelek oda rá.
Giichi feloszt minket két csoportra.
Amikor megtudom, hogy Katjával lennék egy csapatba tiltakozni kezdenék Giichi leállít.
-Persze, hogy a pszichocicussal kell együtt mennem, erre számíthattam volna.-Mormogom az orrom elé alig hallhatóan és remélem a másik lány rájön arra, hogy most Katjáról beszélek.
Nem veszem fel Katja sértéseit, sok hasonlóban volt már részem.
De amikor megfordul, jól hallhatóan elmondom a véleményem:
-Csak nehogy véletlenül elfelejtsem, hogy nem egy mob vagy.
Miután Katja intett az induláshoz odalépek a másik lányhoz.
-Az igazat mondta, gyakran hagy ki az emlékezetem, egyik pillanatról a másikra. Általában a legrosszabb pillanatokban. De ne aggódj, egy ilyen szépséget sosem felejtenék el-
Bókolok a lánynak mielőtt Katja után indulnék.

/Azt hiszem itt kell szólnom a szóló menedékben kidobott +20% gold és xp miatt, de szóljatok rám, ha nem így van/

by **Ichihara Eiichi** Vas. Aug. 31 2014, 11:37

Egy padon üldögélve néztem az adott küldetéseket. Rengeteg unalmas és könnyű volt köztük. De kellene a plusz "zseton". Tehát, kiválasztottam azt, amely csak egy picit is érdekesnek tűnt. Egy elrabolt menyasszonyt kéne vissza hozni férjének. Addig, amíg megfizetik, én akár a fejemen is elhozom.
Felálltam, megmozgattam kicsit végtagjaim, és újra átnéztem a küldetés leírását. Az Északi rész kapujánál várna? Jaaaaaaaj, ne már! Az messze van! Valójában nincs, de én még ezt a rövid utat is lusta vagyok megtenni. De, ha már megfizetnek érte. Tolbanából vissza teleportáltam a Kezdetek Városához. Aztán szépen elballagtam az Északi részhez. Mindenhol romos, lepukkant házak. Két perc ide-oda járkálás után megtaláltam a megbízót.
Rajtam kívül még négy játékos, jött el. Nem baj! Vissza emlékeztem a régi játékok alapszabályára: minél többen vagyunk, annál jobb! Hiszen ha megtámadnak, és vesztésre állunk, amíg a társaimon vannak az ellenfelek, én szépen elillanok.
- Helló, idegenek! - köszöntem feléjük.
Nos, most, hogy megmutattam, nem vagyok suttyó, nézzük meg, milyen a csapatfelhozatal. Egy orosz lány, és egy, a rózsaszín hajú lánynál bevágódni akaró fiú. Ahogy elnézem, a lány,ó és az íjász ismerik egymást. De valószínűleg nincsenek jóban. A negyedik tag pedig egy félszemű fiú. Az NPC elmondta a feladatot, és felosztotta a csapatot.
Tehát én megyek a félszemű fiúval, akinek már a nevét is tudom.
Bemutatkozás letudva. Oda léptem Jinhez.
- Nos, tehát egy csapatban leszünk. Ám letennék egy alapszabályt: én támadok először.- mosolyogtam a fiúra - Most pedig induljunk! - indultam előre.

by **Asuka** Vas. Aug. 31 2014, 22:23

Hát mindennél jobban szeretem az igazán romantikus történeteket! *-* Hiszen nincs is szebb látvány annál, mint amikor két szerelmes turbékol. Kivéve, ha ez a metrón történik, ahol az egyetlen hely két turbékmadárka mellett van, akik egymás száját vizsgálják meg tüzetesebben, nyilván, hogy letisztogassák a felesleges bacikat meg ilyesmi kis undormányokat. Talán a legjobb dolog a sao-ban, hogy itt nincsenek bacilusok. Fújh… Főleg, ha azt is tudod, hogy mindenhol, tényleg mindenhol ott vannak, és meh. Szóval nem túl gusztik.
Na szóval, láttam meg a küldetést a hirdetőtáblán. Nem éri meg folyamatosan a múlton keseregni. A tétlenség csak még inkább rötschreckbe vezet, az pedig nem jó. Az senkinek se jó. Én pedig annál jobb vagyok, mintsem hagyjam, hogy a saját agyam ennél is jobban kelepcébe zárjon. *-* Szóval, ahelyett, hogy hátralévő életemet számolnám vissza, inkább másokét, vagyis mások segítségét keresem, cserébe pedig talán én is segíthetek. A küldetések között pedig természetesen csakis a legjobb jöhet szóba. Elég érdekesnek kell lennie ahhoz, hogy egyáltalán figyelemre méltassam. Elég randomnak, és kábé nagyjából hosszra és centire pont olyannak, amilyen én vagyok! *-* Súlyra se lenne rossz, de nő vagyok, és tiszteletlenség megkérdezni egy nő pontos súlyát.
Nagy kincs, pipa. Romantikus sztori, pipa. Hatalmas pénzjutalom, pipa. Gyáva hősszerelmes, pipa. Na persze az olyanokra tartják a magunkfajta kalandozókat, hogy az efféle buti-buta NJK-k ügyes-bajos dolgait elintézzük, ugyebár.
Kétkezes csatabárdom, Hentes a hátamra csapva, felszerelve, s magabiztos léptekkel indulok meg húsz centis tűsarkakban – hiszen nem volt kis pénz átalakíttatni személyes igényeimre a lábbelim – jelenek meg a randiponton. Számítok arra, hogy nem találok ismerős arcot ott, s lényegébe véve ez így van jól, még ha örülnék is valami barátságos arcnak. De még barátságtalannak is, bizony. *-* Piros indikátorom ellenére azonban cseppet sincs bennem bármiféle feszengés. Mi lesz, ha nem tetszem nekik, ha kígyót-békát kiáltanak rám? Hadd tegyék. Más ösvényen járok, és nem vagyok az ellenségük. Tulajdonképpen senki ellensége sem vagyok. Amúgy is, folyton mosolygok. Azt pedig mindenki tudja, hogy aki mosolyog, az biztosan jó ember lehet. Very Happy

Tehát, dögös faktor magasra emelve, s tűsarkúban futás bajnokához hűen toppanok be magasított topánkámban a találkahelyre. Széles mosoly, a rózsaszín lobonc alatt szinte ragyogok. Végre, emberek! *-* Halleluja, nem kell többet bezárt lyukban csücsülnöm. Utáltam ott lenni. Azóta a frász is kiver, amint egy számot meghallok.
- Tiszta cuki vagy! Képes vagy kockáztatni az életünket, hogy a menyasszonyod megmentsd! *-* – csillannak szemeim, s válaszolok az NJK-nak, majd a térkép felé hajolok. Tök aranyos. Ez nagyon romantikus.
- De várjunk csak… Ha minden vagyonodat a felszerelésedre és arra az ócska térképre költötted, akkor miből fogsz minket kifizetni? o.o – romantika ide oda, azért hékás, hékás! Nem vagyok én mecénás! Vagyis, de. Most az vagyok. Szóval kell a pénz, nagyon. Neutral

- Mondd csak… Mennyit ér neked a menyasszonyod élete? Hűűű… és ez a szép páncél, vajon ez mennyit érhet? *-* – úgy érzem, mintha simlis lenne a háttérben. Nem szeretem ám, ha át próbálnak verni. Az csúnya, csúnya dolog. Az intrika az én asztalom amúgy is. Neutral

- Hűűűűűűű, ezt komolyan mondod? *-* Én Asuka vagyok. Neked aztán van egy fura neved, hallod-e. o.o Majd próbálom megjegyezni. – ha kell, hát kell. Spanulás time, és erre most van itt a megfelelő alkalom. Egészen édibédi a két csapattagom, ahogyan marják egymást. Tutira szerelmesek. Hogy a többiek kik és micsodák, arra sok időm nem marad, de gyorsan elkérem tőlük az elérhetőségüket, vagyis felveszem őket a biribarát listimre. Hiszen hogy ha van valami gebasz, azon keresztül talán simán el tudnak engem érni.
- Pájgyom!* – csillogtatom meg orosz tudásom, mert hát na. Voltam én kint Moszkvában. Very Happy

Megnéztem, milyen az űrállomás… egy kicsi oroszt is tanultam, hiszen szerettem volna ott dolgozni, a sok profi fejes között. Aztán persze jött a sao, és itt ragadtam.
– Ne aggódj, velem töltesz egy órát, az biztosan emlékezetes lesz. *-* – már ha nem megyek az agyadra… teszem hozzá, pusztán magamban. Valamiért általában picit nehéz elviselni. Csak tudnám, miért.

*Jelentése: Indulás! Gyerünk! Fonetikusan írtam, mert meh :/cirilt csak olvasok

Edit:

A céhbónuszod tapasztalati része egy általad választott küldetésben a kétszeresére nő. (Mesélőnek jelezni kell!)

Ezt pedig itt szeretném felhasználni. Very Happy

by **Tetsuko Jin** Hétf. Szept. 08 2014, 22:14

A városban kódorogva pillantom meg a felhívást, melyet nem tudok csak úgy figyelmen kívül hagyni. „Mentsenek meg” írja… nem nézhetek félre, ha valaki segítségre szorul. Már most eldöntöm, hogy elvállalom, legyen bármily veszélyes. Bizonyára akad még hozzám hasonló, segítőkész játékos Aincradban, aki nem nézi tétlenül mások szenvedését. Jobban szemügyre veszem a felhívást, miszerint egy menyasszonyt elloptak? Ez rendkívül érdekes megfogalmazás, mintha tárgyként utalna a saját kedvesére, micsoda faragatlanság. Egy kevés gyanúval indulok el a megjelölt helyszínre, hogy találkozhassam hirdetés feladójával, név szerint Giichi-sannal.
Nem kell messzire mennem, csupán az északi kapuhoz, ahol már messziről látni a küldetés feladóját. Intek a már jelenlévőknek és az utánam érkezőnek is, aki nevem hiányában egy érdekes, kicsit sértő, ám teljesen jogos megjegyzéssel áll elő.
- Tetsuko Jin vagyok, örvendek! – mutatkozom be, így már nyugodtan használhatja a nevem. Ezután Giichi-sannak szentelek némi figyelmet. Állítása szerint minden vagyonát rááldozta eme küldetésre, de aranyló szemfoga számomra másról árulkodik. Nem teszem szóvá, hiszen eredetileg segíteni jöttem ide, egy küldetést elvállalni, amiből mindketten profitálhatunk, ha jól végezzük dolgunkat.
Előkerül egy igen rossz állapotban levő térkép is, kérésre közelebb hajolok és figyelmesen hallgatom a magyarázatot. Újabb érdekességet veszek észre, mikor Giichi-san a térkép felett köröz az ujjával, hümmög és azután mutat csak biztos pontokra. olyan ez, mintha teljesen felkészületlen lenne, vagy találomra választana…
Végül két csapatra oszt minket, aminek értelmét látom is, meg nem is, de mivel ő az, aki megfizet, továbbra sem ellenkezem. Az én csapatom két főből áll, jómagamból és egy másik fiatalemberből, Ichihara Eiichi-sanból áll, aki az eligazítás után egyből hozzám jön, hogy közölje az esetleg bekövetkező harci helyzetben betöltendő szerepét.
- Ahogy akarod Ichihara-san, nekem megfelel – egyértelmű, hisz lovag vagyok, erőteljes tank pontozással. a Védelem az én szakterületem, a támadáshoz semmit sem konyítok…
- Giichi-san! – fordulok a férfi felé.
- Lenne olyan szíves és ellátna egy képpel a kedveséről és arról a bizonyos gonosztevőről? Vagy legalább egy személyleírást, nagyon pontosat? Meg egy kevéske információ is jól jönne, hogy mire számíthatunk, ha esetleg összefutnánk – teszem fel a kérdésem és közben elfogadom a barátfelkérést, amit az egyik jelenlévő hölgy küldött mindenkinek. Nem árt, ha tudjuk hogy néznek ki azok, akiket keresünk a megadott helyszínek mellett.

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Szept. 13 2014, 09:34

Giichi válaszol a nagy vagyonos kérdésre.
- Természetesen meg tudlak titeket fizetni a félretett aranyamból, plusz az is a tiétek, amit az ősellenségemtől elszedtek. A feleségemről meg sajnos csak privát képeim vannak, de tudok szolgálni egy illusztrációval, ami az ősellenségemet ábrázolja.
Ezután egy képet nyom Jin kezébe.

Kép:

Az első csoport útközben egy karavánba ütközik. A teherszállító állatok mind kidőlve, az áru kiborulva fekszik a földön. Három kereskedő áll tétlenül.

[Küldetés] Az Ellopott Menyasszony Agan_mardrus_3422

[Küldetés] Az Ellopott Menyasszony Merchant

A második csoport a helyszínre ér, de csak szétdobált holmikat és néhol lángoló füvet láttok. Sajnos egyikőtöknek sincs jártassága, hogy kiderítse mégis mi történt itt. Két dolog van csak, ami böki a szemeteket, egy nagyon magas fűszál, mi kiáll a földből és egy kitaposott út.

by **Cearso** Szer. Szept. 17 2014, 12:42

-Nekem meg a te neved fura. Én is megpróbálom megjegyezni a tiédet, ha nem akkor legfeljebb neked is kitalálok valami rád illő becenevet. Azt majd meglátjuk, hogy emlékezni fogok-e rád, de ahhoz legalább olyan idegesítőnek kell lenned, mint a Pszichocicus.
Giichi válasza után a két lány után szólok.
-Ez már csak megfelel nektek? két kis kapzsi.-a hozzáfűzésemet csak az orrom alatt dünnyögöm. Nem igazán akarom, hogy meghallják.
-Én elsősorban segíteni jöttem, nem pedig pénzt keresni.- Na ez azért nem teljesen igaz, de tudom milyen elszakadva lenni attól, akit szeretsz, még akkor is, ha a másik nem szeret viszont.
-Na, azokra a képekre inkább nem lennék kíváncsi- dehogynem vagy kíváncsi, hisz pasiból vagy, ezt a gondolatot hamar elkergetem-, de egy személyleírás azért tényleg jól jönne. Hisz eddig csak azt tudjuk, hogy a menyasszonya egy nő.-
-Vagy elég, ha az első nőt idehozzuk magának, aki az utunkba esik? Ha ennyire alacsonyak az elvárásai, akkor el sem kell indulnunk, már most is itt van egy gyönyörű és egy viszonylag gyönyörű példány, válasszon csak nyugodtan, én még nem néztem ki egyiket se magamnak.-
Remélem mindenki veszi a lapot, hogy csak viccelődni próbálok, de elég nehéz megtalálni valamit, amiről még csak nagy vonalakban se tudjuk, hogyan néz ki.
Majd elindulunk. Kisvártatva egy felforgatott karavánba botlunk. Felfordulás ameddig a szem ellát.
Nem tudom nézni, ahogy a kereskedők szenvednek.
Te és az a nagy szíved.
-Mi történt? Tudunk..- körbenézek a pszichocicus nem hiszem, hogy valami nagyon segítőkész lenne, Asuka pedig.., abban a magassarkúban én biztos nem erőlködnék.- Tudok valamit segíteni?

by **Jekatyerina Natashenka** Csüt. Szept. 18 2014, 07:25

-Persze, hogy meg tudod fizetni, hiszen ez az egésznek a lényege. Mi elvégezzük a feladatot, te megfizeted.
Cearso szavait csak egy lenéző mosollyal hallgatja végig, majd újabb hátbavágás következik az íjász számára, csak, hogy véletlenül se felejtse el, hogy itt bizony barátok között van.
-Némmá, még bókol is. Mintha csak az első randin lenne a fiúcska. Persze ha ügyesen időzítünk, akkor neked az összes randid az első lesz. Komolyan mondom, jobb vagy mint az a hibbant csaj abban a filmben.
Újabb vigyor, főleg a pénzkeresős hülyeségre, de itt már bele is karol a fiúba, nem érdekelve, hogy ez vált-e ki belőle bármifajta ellenállást is.
-Tudod kedves… jajj én buta, elfelejtettem, hogy nem tudod, mert mindent elfelejtesz. Lehet, hogy ragadós a betegséged? Na mindegy, szóval csak amiért így egymás között vagyunk elmesélem, hogy ezek a bigyuszkák itt csak programok, és nem kell nekik igazából semmilyen segítség. Éppen egy játékba vagyunk bezárva, és csak azért kell ez a fedősztori a menyasszonyáról meg ilyenekről, hogy ne unjuk magunkat halálra. Az olyan gyerekek, mint te, biztosan élvezik is ezt a játékot. Kérhette volna igazából azt is, hogy álljunk fél lábon három órán keresztül, csak az uncsi, és így még úgy tűnik, mintha csinálnánk is valamit.
A kép vagy a nő kinézete egyáltalán nem érdekli, hiszen az ilyen idióta játékok hülye biztosra vannak tervezve, tehát ha megadnak egy irányt, akkor úgyis megtalálják a feladatukat. Valamelyik játékmester még a térképükön is feltünteti, hogy véletlenül se mehessenek más irányba. Railroad az egész, és csak akkor lehet elrontani, ha direkt el akarja rontani az ember. Cearso újabb bókjára csak ismét oldalba böki.
-Némmá Asu, ez a fiúcska itt már tuti akar valamit. Mondjuk nem értem, hogy miért hívott viszonylag gyönyörűnek, de hát ízlések és pofonok. Még a végén megtartja magának az NPC feleségét, amilyen kis kanos.
A szekér is mindössze annyira foglalkoztatja, hogy körbenéz, talál-e valami értékeset, amit szépen eltehet. Mivel látszik a kereskedőkön, hogy NPC-k (?), nem nagyon izgatja magát miattuk. Bár hasonló helyzetben a játékosok miatt se izgulna nagyon. Ha nem talál semmi lootot, akkor viszont a nőhöz lép oda, és végigméri.
-Egy Giichi nevű ürge feleségét keressük. Van erről infód? Igen és nem válasz érdekel, meg a részletek, a többi bejátszást skippelheted a programodból.

by **Asuka** Vas. Szept. 21 2014, 11:43

Idegesítő? Én? Hát mégis mire gondol? T.T Szomorú hörcsögpofi fejjel morgok valamit az orrom alatt, azonban egy pillanat alatt átváltok vigyori vadalmává, majd Cearso másik oldalára lépve belekarolok a másik oldalán, ahogyan megindulunk küldetésünk felé. Hadd legyen egy jó napja. Szerintem elég yolo, hogy egyszerre két nő karol belé. Mocsok kis mázlista. Very Happy

A quest adott, szerintem elég egyértelmű utasításokat kaptunk.
- Ugye? *-* Szerintem tiszta cuki. Figyeled, milyen kis gödröcske van az arcán, amikor mosolyog? *-* Mily nemes ambíciók… Irány menyasszonyt menteni! *-* – magassarkúm ütemesen kopog a kikövezett úton, s meglepő módon még csak nem is csámpázok vele. Azért lehet, kíváncsi lettem volna szerencsétlen quest adónak az egyik privát képére. Ki tudja, miféle fényképeket rejteget… Wink

Bár lehet, erre ki kéne kapcsolni a cenzúrát, ha ennyire privátak a képei.
Elkuncogom magam az orosz nő megjegyzésén. Egészen vicces. Szinte biztos vagyok benne, hogy ezek ketten szerelmesek! *-* Éppen olyan, mint amikor az oviban a srác meghúzza a lány haját, hogy jelezze, hogy mennyire tetszik neki.
- Szerintem biztos tetszel neki! *-* Csak nem meri bevallani. >.> – válaszolok neki. Azt hiszem, emberemre találtam. Very Happy

Tuti biztos vagyok benne, hogy szegény srácot ki fogjuk készíteni, ha nem veszi elég lazára a dolgot. Márpedig nem tűnik olyannak, aki annyira könnyen képes lazítani. Hümm. Ha sikerül a küldetés, az aranyból el kéne menni szórakozni picit. Vannak ám jófajta szórakozóhelyek Aincradban. Ízletes borokkal, meg mindenféle jósággal. Szerintem imádatos lesz. Very Happy

- Hű, ez a szekér aztán szépen felborult… Egy pillanat, máris segítek. – mikor utunk során találkozunk a karavánnal, elengedem a srác karját, s odatipegek csóri NJK-khoz. Súlyemelésemnek köszönhetően ugyan erőlködve, de csak-csak sikerül visszaraknom a szekeret annyira, hogy újra járni tudjon. Nem látom, hogy a kerekei kicsorbultak volna. Ennyire meg aztán amúgy sem reális ez a játék. Azért a helyükben ránéznék, biztos, ami biztos.
- Hát veletek meg mi történt? Úgy látom, jól helyben hagyott titeket valami. Segítsek még? Az árutok a földön van. – a szekeret ugyan visszaállítottam, de az áru jelentős része még mindig a poros, kitaposott úton fekszik. Ha kérik, akkor segítek abban is, hogy visszategyem a szekérre a cuccokat.

by **Ichihara Eiichi** Vas. Szept. 21 2014, 18:31

Nos, most, hogy viszonylag megismerkedtem a társammal, nézzük meg, kit is kéne elkapni. Tetsuko viszont megelőzött a kérdéssel.
"Kíváncsi vagyok azokra az intim képekre. Persze, ez attól függ, milyen a nejed?" - gondoltam. Giichi Jin kezébe nyomot egy képet, amely az ősellenségét volt hivatott megmutatni. Ahogy elnéztem, nem túl izmos a fickó. Kár. Kevesebb rajta az ütni való.
Mint "frontember", társam előtt indultam el. Néha néha hátra néztem, Jin követ-e? Mivel nem szeretem, ha ismeretlennel kell küldire mennem, gondoltam, megkérdezek tőle valamit:
- Mindig ilyen udvariasan szólítod a társad? - mivel eléggé meglepett, hogy a fiú nem is ismer. Rajta legalább látszik, hogy nevelték. A többiek... hát... inkább nem mondom ki. Lassacskán közeledtünk célunkhoz. Hála annak, hogy sok settenkedős játékkal játszottam már életemben, halkabbra vettem a lépést, és vigyáztam, hogy ne maradjon magam után feltűnő nyom (pl. erősen letaposott fű). Intettem Jinnek, hogy kövesse a példám.
Mivel semmit nem tudtam ellenfelemről, csak hogy hogy néz ki, lassan akartam megközelíteni. Kivont kardal közeledtem. Hirtelen valamit megéreztem.
"Füst szag?"
És egy egészen érdekes látvány fogadott. Szétszórva mindenféle holmi, itt ott égő és füstölő fű. És egy rendkívül magas fűszál, meg a közelében lévő kitaposott út. Ilyennel még sosem találkoztam. Mi a halál volt itt? A lényeg, hogy a pasas valószínűleg nincs itt. A kitaposott út is ezt látszott igazolni. De nem biztos. Lehet, hogy itt bujkál az arával. Kardomat még mindig kézben tartottam, de most már nem settenkedtem. Jinhez fordultam.
- Jin, ötletek kellenének, mi a fene volt itt?

by **Tetsuko Jin** Hétf. Szept. 22 2014, 15:54

Feltett kérdéseinkre hamar érkezik válasz. Állítása szerint feleségéről csupán olyan képek vannak birtokában, melyet nem kíván idegeneknek megmutatni. Ezt meg tudom érteni, nem erősködöm, valahogy megoldjuk anélkül, biztos vagyok benne. A célpontról, a feleség elrablójáról azonban igen pontos és már-már félelmetes képet kapunk. Ha nem tudnám miről van szó, szentül hinném, hogy e képen egy mob, esetleg miniboss látható. Rendkívül érdekes ez számomra… mivel a másik csapat, elindult, miután nyomatékosították számukra, hogy az elvégzett munka biztosan meghozza majd gyümölcsét, mi sem várunk tovább, elindulunk a térképen mutatott hely felé.
- Természetesen – válaszolom röviden Ichihara-sannak. Az illem így diktálja, nem szólíthatok egy számomra vadidegen fiatalembert a keresztnevén, megszólítás nélkül. Azért van, amihez ragaszkodom. Sokszor találkoztam már külföldön élő emberekkel, külföldiekkel, kiknek ezen szokások nagyon furcsának tűntek, nálunk azonban ez a megszokott..
Folytatjuk utunk, sietünk, hogy minél előbb elérjük célunkat… odaérve szörnyű látvány fogad minket. Szétdobált holmik, itt-ott lángoló fűcsomók. Megérkezvén azonnal körülnézek, találok-e valami nyomot, és társam, Ichihara-san kérdésére is igyekszem a legjobb tudásom szerint válaszolni.
- Fogalmam sincs Ichihara-san. Talán dulakodás, kisebb csata, esetleg féktelen tombolás – gondolkodom hangosan, de ezek mind csupán spekulációk. Alaposabban körülnézve, két dologra figyelek fel, egy kitaposott útra, mely talán egy biztos nyomnak mondható… további nyomok híján ez lesz az egyetlen lehetőségünk. A másik pedig egy a többinél magasabb fűszál. Ha nem ebben a világban lennénk, elintézném egy vállrángatással, itt viszont megtanultam, hogy nem szabad elsiklani a részletek felett…. nagyon nem, mert könnyen bele lehet esni ebbe a csapdába, ami súlyos következményekkel jár. Elbukott küldetések, esetleg valaki halála… Több nyom híján közelebbről is szemügyre veszem e fűszálat, megvizsgálom és nem csupán a szememmel…
Jól tudom, ezt nem lehet csapatmunkának nevezni egyelőre, túl kevés a nyom és természetesen bízom benne, hogyha Ichihara-san rájön valamire, azt közli velem is, mert az én részemről biztosra veheti..

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Szept. 27 2014, 22:52

Első csoport:
A karaván zöld ruhában lévő NJK-ja megszólal, Cearsora nézve:
- Igen, tudtok segíteni nekünk. Mindig, mindig és mindig itt. Van egy bizonyos bogár, mi rémálmot hoz karaván csapatunkra, nem hagy nyugodni és akárhányszor segítenek nekünk leküzdeni a problémát mindig egy újabb és újabb jön ugyanitt. Kérlek segítsetek megtalálni honnan jönnek!
A bekötött fejű éppen meglepődve nézi, ahogyan Asuka egymagában emeli vissza a karavánkocsit. Miután sikeresen helyére tette a szekeret keresés jártasságával valami feltűnik neki. Az egyik dobozban mintha egy pillanatra megvillanna valami. A doboz azonban nem a felállított karavánban van, hanem egy a kiborult rakományok közül.
Amíg a zöld ruhás Cearsoval van elfoglalva és a bekötött fejű Asukát nézi, addig a nő Jekatyerinának válaszol, közben egész teste kicsit villan időközönként, mintha programhibás lenne.
- Igen, Kayaba uram. Átugorhat a pontos részletekhez és a megfejtésekhez, amennyiben közli a második jelszót is. A küldetés besorolása továbbvivő, státusza meghatározó, százalékos teljesítettsége 12%.

Második csoport:
A fűszálat megfogva egy hangot hallhattatok:
- Aú! - ezután a földből előugrott egy manó, ami pontosan úgy nézett ki, mint a képen lévő.
- Ne bántsatok! Én csak meg akartam menteni a hercegnőt! Ikuma azonban túl erős volt! Átok üljön azokra, kik hagyták anno elmenekülni! Ha kell veletek tudok menni és, ha tudok, akkor a kérdéseitekre is válaszolok. Mellesleg a kitaposott úton ment tovább.

by **Cearso** Szomb. Szept. 27 2014, 23:18

A Pszichocicus megjegyzéseire csak halványan elmosolyodok, de azokra nem válaszolok.
Amikor Asuka is belém csimpaszkodott, az volt az első gondolatom:
Te mekkora egy mázlista vagy, mindjárt két lány is itt van az oldaladon.
Persze egyikük se az, akit ott szeretnék látni. No de a mázli akkor is mázli.
Egy darabig még tűröm ezt a háromszereplős játékot, de Asu- remélem nem zavarja, hogy így hívom- kijelentése után igyekszem tiszta vizet önteni a pohárba.
-Még hogy ő? Nekem? Ne nevettess. Ha nem vetted volna észre ő a kevésbé gyönyörű.- Ezzel a mondattal megpróbálom kirángatni a kezemet a pszichocicus öleléséből, akár olyan erővel, hogy Asu-val 'véletlenül' egymásra dőljünk.
Akármilyen pózba keveredtünk a fülébe súgom, hogy csak ő halhassa:
-És még ez is túlzás a te szépségedhez képest.
Ezután, ha a földön kötöttünk ki, akkor felállok és Asu-t is felsegítem, majd odatartom neki a kezemet, jelezve, hogy az ő karolása egyáltalán nem zavar, és nyugodtan támaszkodjon rám, ha szükséges. Sokkal jobban örülnék, most ezt a gesztust valaki másnak ajánlhatnám föl, de a Pszichocicusnál mindenesetre sokkal jobb választásnak számít.
Majd megérkezünk a felborult szekérhez.
Amikor Asu ellép mellőlem majd felemeli és a helyére állítja a járművet, pár másodpercig szóhoz se jutok. Belőle biztos, hogy nem néztem volna ki semmi ilyesmit.
Közben persze figyelek az NPC kérésére, és a nő válaszára is.
12%? Vagyis alig több, mint a küldetés egytizede. Én még azt se tudtam hogy le lehet skippelni a húzósabb részeket, a Pszichocicus egyszerűen lenyűgöző.
-NervGear, Akihiko, Edo, Baka- mondom ki a lehető legkevesebb eséllyel kecsegtető jelszavakat, hadd nehezítsem meg a lány dolgát.
Majd gyorsan Asu mellé lépek.
-Mondd Asu, te még mindig azt hiszed, hogy ezek után a Pszichocicát választanám helyetted? Szerinted is meg vagyok húzatva? Most már semmivel sem tántoríthatsz el magad mellől.- majd halkan megjegyzem neki:
-Te is láttad, amit én? Valami van abban a dobozban.
Kár volt megkérdeznem, hogy segíthetünk-e, azt hiszem most már nem vonom vissza a szavam. Egyébként is biztos van valami lényege, de ha nincs akkor is fennáll az alkupozíció.
-Persze segítünk, de kérünk cserébe valamit.
-Mondjuk legyen az itt megtalálható áruk pénzben kifejezett értéke.
Talán egy kicsit unfairnek tűnhet az ajánlat, de mi csak egyszeri díjat kérünk, egy folyamatosan jelentkező probléma megoldásáért.
A pénz mégis csak nagyúr, és ők egyébként se voltak benne a küldetés leírásában.

by **Jekatyerina Natashenka** Vas. Szept. 28 2014, 07:18

-Jajj de kis modortalan!
Nevetett Katja, amikor Cear kifejtette, hogy számára Asuka rendelkezik megnyerőbb külsővel, és amint a fiú megpróbált szabadulni tőle, azonnal engedett neki, egy másodpercre sem ellenkezett.
-Na de érzem én, ha fölös harmadik vagyok. Fene se akar útjába állni a burjánzó szerelmeteknek galambocskáim. Még a gyertyát is tartom nektek, ha azt szeretnétek.
Elvigyorodott, majd dobott egy puszit a lány felé, csakhogy még jobban összekavarja szegény srácot, majd tovább folytatta az útjukat, könnyed léptekkel, egészen az incidens helyszínéig. Itt még Katja maga is felhúzta a szemöldökét, nem várt ilyen választ a programtól. Persze Cearso ténykedése csak megmosolyogtatta, lassan odasétált a fiú mellé, majd megsimogatta a fejecskéjét.
-Óóóóókos, nagyon okóóós!
Dicsérgette, mintha csak egy kiskutyához beszélne, majd ahhoz az NPChez fordult, amelyik az íjászhoz beszélt eddig.
-Persze, hogy segítünk, hát, hogy a rákba ne segítenénk! És természetesen tök ingyen, mert mi ugye nem a pénzért vagyunk itt, hanem azért, hogy segíthessünk. Ugye Cear?
Vágta oldalba ismételten a kölyköt, majd visszafordult a program felé.
-Nya mutasd meg nekem aranyom, hogy melyik irányból támadtak rátok azok a bogarak.
És amint az NPC kijelölte az irányt, Katja is arra a pontra szegezte a mutatóujját.
-Az volt a kérésed, hogy segítsünk megtalálni, hogy honnan jöttek. Na onnan jöttek! Feladat teljesítve. További szép napot!
Ezzel visszasétált a meggajdolt másik kereskedőhöz, és belenézett a villogó szemébe.
-Szóval a második jelszó kell. Tehát az elsőt már elmondtam. Nem mondtam semmi mást a küldetéssel kapcsolatban, mint a muksónak a nevét. A másik név amit tudunk, az az Ikuma. Megfelel jelszónak? Ha meg nem, akkor meg azért csináld, mert én erre utasítalak! Ha nem teszed, akkor felesleges vagy a számunkra.
Vigyorodott el, és előhúzta a fegyverét a tokjából. Fogalma sem volt, hogy mekkora értelme van fenyegetni egy hibás programot, de ez elvileg egy valósághű játék volt, és kint is mindig bevált.
-Hé gyerekek! Dobok intimidate-re. Akar valaki nekem statmódosítót hozzáadni?

by **Asuka** Kedd Szept. 30 2014, 19:07

Cearso teljesen levesz a lábamról, szó szerint. A hirtelen lendülettől olyan drámaian pottyanok a földre, amit még Mr. Bean is megirigyelhetne a komédiáiban. Mindebbe pedig belekeveredik az a gagyi ecchi klisé, ami annyi fiúnak érthetetlen módon annyira tetszik. o.o Látszik, nem találkoztak még igazi nővel, akik ezt kitalálták. ._. Különösebben nem zavar azonban a kialakult helyzet, én ugyanis nem az a fajta nőcske vagyok, aki belepirul néhány bókba, meg egy véletlen félreesésbe.
- Köszönöm, Cearso, te sem vagy olyan rossz. Az ízlésed pedig igazán kiváló. – egy játékos mosollyal köszönöm meg a bókot. Nem csinálok igazán nagy ügyet belőle, Cearso nem az esetem. Szerintem pedig ő sem gondolja komolyan, amit mondott. Na persze, ha az embernek szépségszalonja van Aincradban, mint nekem, akkor természetes, hogy felfigyelnek rá. *-* Úgy ítéli, hogy Katya is inkább azért mondogat ilyeneket, mert valamiért élvezi Cearsot kínozni. Egyre inkább kedvelem ezt a lányt. *-* Már-már pofátlanabb, mint én. Ez pedig teljesítmény. Miután felsegítik, el is kapja a levegőbe dobált puszit, csak mert miért ne, majd kacéran rákacsint a lányra.
Pénz, pénz… nekünk csak a pénz kell, hiszen csak az éltet. Itt, ebben a világban szó szerint. Ha van pénzed, az általában akár a túlélésed kulcsa is lehet. Bár bizonyos esetekben ez inkább a végzetet idézi elő. Feltéve, ha rosszul használod ki. Ez a karaván például láthatóan elég rosszul csinálja, hiszen nem csak a rémálom-bogaraktól lehet ám itt tartani, hanem akár még a túlbuzgó játékosoktól is.
- Beetlejuice, Beetlejuice, Beetlejuice. – megpróbálom megidézni a bogarat, hátha működik. Egy régi Tim Burton filmben láttam, amiből mese is volt. Az a bogár aztán tényleg rémálmokat hozott… szó szerint. o.o Ha pedig háromszor egymás után kimondod a nevét, akkor megjelenik. *-* Persze ennek ritkán lehet örülni. Picit őrült a szentem. Még az is lehet, hogy nálam is őrültebb. o.o *_*
Kell némi erőfeszítés hozzá, hogy visszaemeljem a karaván kocsit, de megoldom egyedül is. Még nem nagyon vettem eddig gyakorlati hasznát a súlyemelésnek. *-* Ezúttal azonban úgy tűnik, eljött a Lucky Day, hiszen nem csak a súlyemelést tudom végre kamatoztatni, hanem valami egyebet is. Meglátok valamit csillanni a földön, ami egyből felkelti a figyelmem. Bizonyára a Keresés jártasságom miatt sikerül felfedeznem. Biztosan nagyon értékes lehet. Ha pedig értékes, akkor kell nekem.
- Nem hiszem, hogy jó ötlet csak úgy elemelni a dobozt. Túl sokan figyelnek. Viszont… – súgok vissza Cearsonak, újabb bókját már konkrétan ignorálva, s a feladatra koncentrálva. Akarom azt a dobozt. vagyis, ami benne van.
- Nekem nem kell a pénzetek. Ellenben viszont… A segítségért cserébe engedjétek meg, hogy az árutokból egyetlen egy dolgot elvihessek. Mégpedig… – felemelem a dobozt – ezt.
Egyértelmű, hogy mit szeretnék. Semmi sunyulás, egyszerűen kijelentem, mi kell nekem. Ha pedig nem adják oda, nos… akkor is az enyém lesz. Ha mással nem, akkor Katja módszerével. ebből a jelszavas bizgeréből persze egy mukkot nem értek, amúgy sem adom ki másoknak a saját jelszavamat. Ez nem egy publikus dolog. Akárcsak egy lány naplója vagy fehérneműs fiókja.
- Olyanom nincsen, Katja-chan. De ha az ötvenes erő ér… – így aztán negyven-ötven-akárhányas erővel rá is kacsintok az NJK-kra. Jobban örülnék, ha megölhetnénk néhány bogarat, hiszen az több exp-t jelent, de aztán ki tudja, mi lesz belőle.

by **Ichihara Eiichi** Hétf. Okt. 06 2014, 17:35

Mást már nem is vártam a játéktól. Egy manó. Hm... de a lényeg, hogy megtudtuk merre ment az enemy.
- Köszönjük, jó lenne ha velünk jönnél - mondtam a manónak, majd elindultam az ösvényen. Ahogy elnéztem, egy darabig nem kell settenkednünk. Ellenségünk (szerencsénkre) nem gondolt rá, hogy követni fogják, így jól látható nyomokat hagyott maga után. Most arra gondoltam, meg kéne kérdezni a manót, hogy mi történt az előbbi helynél.
- Nos, amíg megyünk, feltennék néhány kérdést. Pontosan mi történt azon a helyen? És mondj el mindent,
mert bármi hasznos lehet az üldözés során. Milyen volt a fegyverzete, voltak-e társai, ilyesmik.
Reméltem, a manó készségesen elmondja, amit tudni szeretnénk. Utána eszembe jutott valami. A manó rendkívül hasonlított arra, akit a képen láttunk. Nem tudom, mi köze van hozzá, de valami van,
az biztos. Ami még bökte a csőröm, az a következő mondat:
"Én csak meg akartam menteni a hercegnőt!"
Milyen hercegnőt? Volt még valaki, akit Ikuma elrabolt? És az utolsó dolog, amely nem tisztázott dolog:
"Átok üljön azokra, kik hagyták anno elmenekülni!"
Kik hagyták elmenekülni? És miért? Hol vannak azok? Sok itt a kérdés, de valószínű, hogy nem kapunk azonnal mindegyikre választ.
De addig haladunk az úton.

//Elnézést, hogy későn írtam, csak általában megvárom, míg előttem ír valaki, és nem is volt szabadidőm//

by **Tetsuko Jin** Vas. Okt. 12 2014, 23:39

Sajnálatos módon elkéstünk, esetleg a küldetés maga így van megalkotva, mert minden lángokban és szerte szét hevernek dolgok a földön. Jobb híján nyomok után kutatok, mert ennél többet nem tehetek. Még mindig nem ruháztam be megfelelő jártasságokra, másra költöttem el a pénzem addig, amíg tudtam. Figyelnem kell, hol és mikor jutok olcsó és erős, jó fel szerelésekhez. Nem sok nyomot találok, csupán egy feltűnően kiálló fűszálat és egy kitaposott ösvényt. Az ösvény rendeltetése magáért beszél, a továbbhaladásunk már biztosítva van, azonban zavar a fűszál, ezért megfogom és megpróbálom kitépni.
Meglepetésemre annak tulajdonosa feljajdul, majd előbújik. Egy manószerű lény az, aki a megszólalásig hasonlít a képen láthatóhoz. A gyanú egyből feléled bennem, ám nem teszem szóvá azt, mivel meghallgatom mondandóját. Állítása szerint ő segíteni szeretett volna valami hercegnőnek. Feltételezem ez a bizonyos személy lenne megbízónk menyasszonya, kinek elrablása miatt béreltek fel minket. Társam már szárnyai alá is vette az új tagot, mert már csapatunk tagjának kel tekintenem partnerem reakciói alapján. Gyanúsan méregetem egyetlen szememmel, ám támadó szavakkal nem bombázom, mindezt némán teszem, figyelem minden mozzanatát.
Mielőtt reagáltam volna valamit, már elindultak a kitaposott ösvényen, fejében meg sem fordulva annak gondolata, hogy esetlek csapdába sétálna. Nekem is új eme gyanakvó természetem, de túl sok minden történt már velem ahhoz, hogy optimistán, fülig érő szájjal szemléljem e világot.
Ha már említette, hogy kérdéseket is feltehetünk, megpróbál rá válaszolni, kapok az alkalmon séta közben.
- Ki ez a bizonyos hercegnő, mit akarnak tőle és nem utolsó sorban kicsoda ez az Ikuma nevezetű gonosztevő? – szinte bombázom kérdéseimmel, csupán a lehetőséggel élek, közben szemem rajta tartom és igyekszem az útra is figyelni…

by **Kayaba Akihiko** Szer. Okt. 22 2014, 20:22

Asuka, Cearso, Jekatyerina:

A zöld ruhás válaszol először Asukának:
- Amennyiben meg tudnak egyezni, hogy maguknak elég csak a doboz és nem kérik az áruk értékét aranyban, nekem teljesen megfelel egyetlen rakomány elvesztése. - ezután körülnéz és biccent a fejével a többi NPC-nek, kik szintén fejbiccentéssel válaszolnak. Az egyik, aki korábban Jekatyerinával beszélgetett, előtte meg is rázta a fejét, majd elkezdett körbetekintgetni, mintha semmi sem történt volna az ég világon.
Egyik pillanatról a másikra azonban egy furcsaság tűnhetett fel a társaságnak, méghozzá, hogy a karaván kocsi mögül előbújt még egy Asuka. Cearso mögött egy második Cearso, íját megemelve, Jekatyerina mellett pedig egy másik Jekatyerina jelent meg, karba tett kézzel. A kereskedők száznyolcvan fokos fordulatot vettek és szintén saját klónjaik előtt álltak. Ekkor megszólalt az eddig csöndes NPC:
- Ismét az átkozott bogár! Ne küzdjetek a klónjaitokkal, esélyetek sincs, inkább keressétek meg a bogarat!
Azonban már túl késő volt, Asuka odatipegett a csillogó dobozhoz, magához kapta, majd Asukának támadt. Cearso hátba lőtte Cearsot, Jekatyerina meg ököllel arcon vágta Jekatyerinát. Mindhármótok írjon meg egy harci posztot (tehát írjátok le a harcotokat saját magatok ellen, egyetlen hozzászólásban, nem kell kockázni...stb.) és aki legutoljára ír közületek, az írja meg, hogy hol találja meg a bogarat, majd ítélkezzen amaz sorsáról. Amennyiben meg a doboz kinyílik valahogyan, a benne csillogó tárgy egy tükör lesz. A küzdelmeket nem muszáj megnyerni, a bogarat elég megtalálni, de nem muszáj elkapni, teljesen rajtatok áll a szituáció kimenetele.

Eiichi, Jin:

A manó válaszolgatni kezd, miközben sétáltok vele a kitaposott úton, ha pedig nem követitek, csak sétál tovább, beszélve a levegőnek. Először Jinre néz, majd vidáman mesélni kezd.
- A hercegnő az egyik gaz, Giichi felett parancsol... - ezután hirtelen átvált dühössé az arckifejezése és fogait vicsorgatva folytatja - ...az a gonosz Giichi! Majd megmutatja hova rejtette előlünk... - mintha semmi se történt volna, boldogan folytatja - ... és a másik gaz az Ikuma, ki Giichi ősellensége és elrabolta a hercegnőt... - haragosba vált - ... a kincsét Ikumának, mégis hogyan képzelte?!... - majd Eiichire nézett és boldogan folytatta - ... a rablás azon a helyen történt, szörnyű volt. Én nem tűröm el, hogy így bánjanak egy ártatlan menyasszonnyal... - dühvel folytatta - ... de a hercegnő nem mondta el! A hercegnő nem mondja el!... - újra nyugodtan - ... ezért szenteltem az életemet annak, hogy megmentsem a hercegnőt és örökre leszámoljak azzal az ádáz Ikumával. Az probléma csak, hogy nagyon gyorsan elmenekült és ügyesen elbújt, de megeshet, hogy itt van. - mutatott előre, egy szokatlanul sötét erdő felé.

by **Jekatyerina Natashenka** Szer. Okt. 22 2014, 22:05

Katja megvonja a vállát amikor az eddig olyan szépen csicsergő NPC hirtelen elkezd normálisan viselkedni.
-Hát ez nem jött be. De jó tudni, hogy ezek ilyet is tudnak. Úgy látszik mégsem olyan baró a világod Kayaba, mint ahogy azt sokan hiszik. Ráférne már egy-két bugfix meg frissítés.
Kicsit még nevetgél is, ám még az ő szava is eláll amikor meglátja saját magát kilépni a fák közül, főleg akkor, amikor a klónja még jól szájba is vágja. Ilyenkor, a valóságban szerette lenyalni a szájáról a vért. Egyrészt iszonyúan menőnek tartotta, na meg nem utolsósorban szexinek is, meg kicsit fel is tüzelte a vér íze. Itt persze nem volt vér, de itt harcolhatott a klónjával, ami nagyjából végtelenszer királyabb dolog, mint vérezni. Amikor pedig még a karaván tagjai is felhívják a figyelmét arra, hogy esélye sincsen ellene, újra csak megvonja a vállát. Tudja jól, hogy igazuk van. Klónok, tehát ugyanolyan eséllyel találnak be az ütéseik, ismerik a másik mozdulatát, azaz az győzedelmeskedett, aki az első ütést bevitte, aki jelen esetben nem ő volt. Hát ez aztán nagy pech.
-Nyo figyelj szivi, ha a helyembe lépsz, akkor viselkedj ám jól! Minimum heti három. Stimmt? Hát persze, hogy stimmt, tudod te ezt nagyon jól! Ezt viszont mindig is ki akartam próbálni.
Hatalmas vigyor ül ki az arcára, és támadás helyett megpróbálja magához ölelni a hasonmását, és csókot nyomni az ajkaira. Hiszen ha van egy klónod, akkor mi más lenne az első logikus döntés, minthogy megpróbálsz lefeküdni vele? Te magad bárkinél jobban tudod, hogy hogyan járhatsz a saját kedvedben. És amennyiben a klón tovább üti, az sem zavarja, de ha valóban a klónja, amiképpen a viadalon is volt, akkor a fiúk láthatnak egy kis előadást...

by **Cearso** Csüt. Okt. 23 2014, 18:26

Valami itt nem frankó, ha ilyen könnyen átengedik azt az egy árut. Tehát amit mi most meg akarunk szerezni nem érhet igazán sokat. Én még mindig azt az ötletet támogatom, hogy inkább a pénzt vigyük, ne pedig egy értéktelen quest itemet szerezünk be. Ha meg később mégis csak szükségünk lesz rá, akkor visszajövünk érte. Annyira csak nem lehet railroad ez a küldi.
-Figyu, nekünk sokan jobban megéri, ha elkérjük az egész rakomány árát, majd megvesszük azt az egyetlen árut, amit kiszemeltél magadnak, nincs igazam Asu?
Teszem fel a kérdést a rózsaszín hajú lány felé fordulva.
De legalább Katja nem érte el a célját, és a küldetés mehet tovább a maga módján. Bár az érdekelt volna mi történik, ha sikerül kitalálnia a megfelelő jelszót. Talán nem is kapnánk jutalmat a küldetésért. Hiszen egy admin-nak mi szüksége lehet a küldetésekből kapható xp-re. Kayaba talán csak azért építette bele ezeket a küldetésbe, hogy belülről is karbantarthassa a küldetéseket.
Eddig jutok a gondolatmenetben mikor furcsa dolgok kezdtek el történni. Először is elkezdek duplán látni. Pedig eskü, hogy soha egy korty se megy le a torkomon.
-Bogár? Miféle bogár képes erre?
Majd válaszol meg is kapok egy nyílvesszőt a hátamba.
-Hékás, hékás, nem tudtam hogy nem illik hátulról támadni?
Fordulok meg, hogy szembenézzek a támadómmal.
És a támadóm nem más, mint én magam.
-Hú de rusnyán tudok öltözködni.
Volt az első reakcióm. Nem is igazán szoktam foglalkozni a kinézetemmel, de így kívülről is látva magamat komolyan elgondolkozok a ruhatáram felfrissítésén.
Az NPC szavait megfogadva nem állok le magammal harcolni, inkább elkezdem keresni azt a bogarat.
Csak hát nehéz úgy keresni valamit, ha az embert közben saját maga támadja. Így inkább azzal vagyok lefoglalva, hogy a saját nyilaimat kerülgetem

by **Ichihara Eiichi** Szomb. Okt. 25 2014, 21:36

Akkor most mi a rák van? Lehet, hogy én vagyok hülye, de egy árva szót nem értettem az egészből. Jó, ezzel kicsit füllentettem, mert valamennyit mégiscsak értettem. Eme manó eszerint ellenérzéseket táplál megbízónk ellen. Emiatt valószínűleg lesznek bajaink, de ezzel nem kell foglalkoznunk most egy ideig. Valamit nem mond el a hercegnő. De mit? Habár még abban sem vagyok biztos, hogy tudom ki az a hercegnő. Mert eddig a tippem az volt, hogy a menyasszony az. De a manó sokszor két külön személyként kezeli őket. A hercegnő parancsol Giichinek. Ezt sem értettem. Ha két külön személyről beszélünk, és nem a felesége az a bizonyos úrhölgy, akkor miért parancsolgat ennek az egyszerű köz "embernek" (az idézőjel használatos, mivel NPCről beszélünk, nem hús vér emberről). És egyáltalán mi köze hozzá? Ha pedig a menyecske a hercegnő, akkor sem tartunk előrébb. És ami még itt van, az "Ikuma kincse". Na ez mi lehet? Szó szerint vett kincs? Esetleg Ikuma kedveséről van szó (már ha van neki)? Az egész úgy hevert előttem, mint egy kirakós, amelynek a három negyede hiányzik, és pont nem az összeillő darabok vannak meg. Aggasztott még, hogy lehet, nem minden igaz abból, amit a manó mondott. Simán mondhat a levegőbe bármit, és bele vezethet minket egy csapdába is. És lehet, hogy direkt csinálja ezt. Az biztos, hogy akkor kilyukasztom a kis nyomorultat!. De valószínűbb, hogy nem ez lesz. A manó ijesztően beszélt. Ha megálltunk, akkor ment tovább és beszélt a levegőnek. Néha pedig vidáman csiripelt, aztán hirtelen dühroham, majd vissza vidámba. Egy sötét erdőhöz érkeztünk. Kísérőnk azt mondta, hogy lehet, itt bújt meg az üldözöttünk.
- Jin, mostantól lopakodjunk, így, ha szerencsések vagyunk, előbb észrevesszük, és lesből támadhatunk - mondtam, és gondolatban hozzá tettem: Ha itt van.
A manót magam mögé löktem, és Jinnek is intettem, hogy álljon ő is libasorba. Nem bízom a manóban, ha támadni akar, Jin észreveszi, és megöli.

by **Asuka** Hétf. Okt. 27 2014, 12:14

Nem tudom, miért és mennyire akarnak beleszólni az üzletembe, de nekem ez a doboz kell. A többi loot számomra értéktelen. A ládikót én fedeztem fel, tehát az enyém, és nem adom ki másnak. Ha a karavánosok engedik, akkor már el is raknám az inventorymba, biztos, ami biztos alapon. S mint kiderül - milyen jó, hogy megnyitottam a cuccosomat!
Általában fel szoktam készülni az ilyen váratlan helyzetekre, mint például, hogy nekem támadnak. Hiszen én is így szoktam csinálni! *.* Csak én kicsit okosabban, elvégre zseni vagyok, vagy mi a szösz, csak ezt valamiért senki sem hiszi el. T.T Nem szeretném ugyanis, hogy tudjanak róla. >.>
Mikor éppen nyúlnék a dobozért, veszi el egy másik kéz előlem. Olyan a tenyere, mintha ismerném is. o.o Majd pillanthatom meg a rózsaszín fürtöket, s azt a zavarba ejtő mosolyt, melyet én is folyamatosan láttatok. Hűűűű... De hiszen ez én vagyok! *_*
Máris megpróbálok arrébb gurulni, még mielőtt a hatalmas bökőjével eltalál engem. ohhó, tudom én jól, hogy miben sántikálsz! *-* Na de... de tényleg ilyen nagy fenekem van? T.T Ebből a szögből nem is tűnik ilyen feszesnek...
- Katjaaaaa... T_T Ugye amúgy nincs is ilyen nagy fenekeeeem? T.T - ha valaki, ő tuti, hogy megmondja az igazat. *.* Hiszen őszinte lánynak tűnik. Túlontúl őszintének. Ez pedig tetszik. *.* Persze csak ekkor koppan, hogy Katja egészen más tervet eszelt ki önmagával. Egy pillanatra még nekem is megfordul a fejemben, mikor meglátom, mit tervez. Hmm... ügyes. Very Happy

Magam sem csinálhattam volna jobban. *.* Persze, hogy a másolata hogyan fogja fogadni, az már egy jó kérdés. Nem vagyok biztos benne, hogy ugyanilyen barátságos lesz. Hűha... akkor pedig jobb lesz, ha a bajt megelőzöm. :/
- Bocsikaaaa! *-* - úgy döntök, egyelőre nem foglalkozok a klónommal. Inkább kiiktatom Katja2-t, mielőtt még megmurdálja Katja1-et. Hentest, a kétkezes csatabárdot jól meglendítem, s amíg az eredetijével van elfoglalva, megpróbálom lecsapni. Különben Katja1 bizti-biztos, hogy megöleti magát. :/
- Egy minusz... Jöhet a második. - tehát hogy melyik Cearso is az igazi. Nem, ezekkel a klónokkal felesleges ám beszélgetni is, hiszen ígyis-úgyis csak meg akarnak ölni. Ha jól szűröm le az információkat, Beetlejuice csicskái szórakáznak velünk. De izgi! *-*
- Néha kell is az önkritika, Cearcimácska. Vigyázz, mert jövök! *_* - sasszézok arrébb a másik Asu csapásától, hiszen folyamatosan mozgásban vagyok. Lehet, hogy ugyanolyan erős, mint én, viszont nem annyira okos. Valamint velem ellentétben ő teljesen kiszámítható.
Nem nehéz kitalálni, hogy melyik is az igazi Cearso. Nyilvánvaló, hogy ő az, aki nem akar önmagával harcikálni. Hiszen ő inkább a bogarak keresésével tölti az idejét! *.*
- Taposd el, ha meglátod! Én lefoglalom a másik kettőt. - rohanok oda a másik Cearsohoz, idő közben pedig egy nyilat is belém lő. Piti sebzés... Most komolyan erre verte magát? o.o Nem vagyok egy páncélhuszár, de még a kisujjammal is nagyobbat ártok, mint ő ezzel az egyetlen nyilacskával.
- Maradj egy helyben, Cearcitwin, hamarabb vége lesz így. ^.^ - nagy sebzésemet kihasználva ez is csupán egy csapás. Sikerül így könnyen megállapítani, hogy Natashenka és Cearso is alig lehetnek első vagy második szintűek. De én az egyre tippelnék. Most komolyan? Ennyi? ENNYI? Hát... úgy néz ki, mindketten tartoznak nekem eggyel. ^.^
- A bogarakkal foglalkozzatok! Majd jövök. - számomra hátravan még egy harc. Egy, ami sokkal keményebb... hiszen ez én magam vagyok. *.* Sajnos tudom jól, hogy mire vagyok képes a mostani statjaimmal. Ha pedig a képességeimet is képes használni, akkor bizony... Akkor én nagy bajban vagyok. :S Egyetlen esélyem, ha épp arra építek, amiben én nem vagyok jó. Tudom, hogy könnyen kifáradok, például, és nem vagyok nagyon gyors, éppen csak átlagos. Ellenben ha egyszer találok, akkor ott probléma van. Ezúttal pedig az nyer, amelyikünk gyorsabb lesz a másiknál.
Kihasználom, hogy elég messze kerültem tőle, hiszen mégis csak oda kellett futnom az íjászhoz. Szándékosan megtartom hamarabb a pihenőkört. Ha jól számolom, mire a csúnya fenekű Asu (mert nekem nem lehet ilyen fenekem) ideér, addigra pont pihenő köre lesz.
Szándékosan védekező taktikát veszek fel. Fegyveremet úgy tartom, hogy inkább blokkolni tudjam a támadását, ha esetleg mégis támad. Ha ez sikerül, utána először is meglendítem a Hentest, s speciális képességemmel próbálom belévájni. *.* Ha látszik az életcsíkja, akkor talán feltűnik Cearsonak és Katjának is, hogy nem a páncélból, hanem egyből a HP-jából sebzek. Ami vérzéssel együtt azért elég sok.
Helyes, nagyon helyes. Már csak egy kicsit kell kitartanom. Folytatom vele alapjáraton védekezésre alapuló harcom. Egyszerű a taktika, menekülés, csalogatás, elkerülés, blokkolás. Mikor pedig pihenő köre van, én újra és újra megpróbálom a speciális képességemet használni. Ekképpen a páncélzatával nem kell foglalkoznom. A siker és balsiker esélye pedig 50-50 százalék.

by **Tetsuko Jin** Kedd Okt. 28 2014, 16:23

Én magam is követem a manót Ichihara-sannal együtt, azon kivétellel, hogy ezúttal nem teszek fel kérdéseket. Más nyomunk nincs, így választásunk em, kénytelenek vagyunk követni, bár ez még nem mentesít az óvatosság alól. Ichihara-san kérdéseit hallgatva nem jut eszembe konkrétabb egyelőre, ezért válaszokra várok miközben csendben sétálok mögöttük. Az eslő szó, amin megakad a fülem, a gaz. Ez jelenthet gonosztevőt, vagy hasznavehetetlen gyomnövény…. szerintem itt az első jelentést kell figyelembe vennem.
Hallgatom, néma csendben, hogy mit mond a fura szerzet. magamban ismétlem mondatait, memorizálva azokat, hátha szükségünk lehet rá később… Furcsállom azt is, hogy egyes mondatokat vidáman közöl, míg a többit dühvel telve hadarja. E két érzelem váltogatja egymást, többnek nincs helye. Az egésznek önmagában nem sok értelme van, csupán részmondatok sokasága, mint valami egyszerű rejtvény. Az első párosításnál rájövök a trükkre és megfejtem fura goblinunk összekevert mondandóját. Természetesen nem vagyok 100 %-ig biztos ötletem helyességében, mégis értelmes mondatok születnek, mi alapján kicsivel többet tudhatunk. Ideje, hogy hangot adjak gontolataimnak
- Ez érdekes…. keveri a részleteket, talán szándékosan, mint egy zavarodott njk. Véleményem szerint helyesen így lenne:
„ A hercegnő az egyik gaz, Giichi felett parancsol... és a másik gaz az Ikuma, ki Giichi ősellensége és elrabolta a hercegnőt... a rablás azon a helyen történt, szörnyű volt. Én nem tűröm el, hogy így bánjanak egy ártatlan menyasszonnyal... ezért szenteltem az életemet annak, hogy megmentsem a hercegnőt és örökre leszámoljak azzal az ádáz Ikumával. Az probléma csak, hogy nagyon gyorsan elmenekült és ügyesen elbújt, de megeshet, hogy itt van.”
Ami ehhez nem kapcsolódik szerintem:
„az a gonosz Giichi! Majd megmutatja hova rejtette előlünk... a kincsét Ikumának, mégis hogyan képzelte?!... de a hercegnő nem mondta el! A hercegnő nem mondja el!” – fogalmazom meg az általam összetákolt válaszokat.
- Természetesen másféleképp is össze lehet illeszteni a mondatokat. Van észrevételed, Ichihara-san? – rákérdezek, ketten többre mehetünk…
- Mi ez a kincs? Emiatt rabolták el szívednek oly kedves hercegnődet? – kérdezek rá vezetőnknél, talán többet megtudunk…
Az erdőhöz elérve ismételten rossz előérzetem támad, majd társam felé fordulok és közlöm vele a helyzetemet
- Ichihara-san. Sajnálatos módon nincs lopakodás jártasságom, és a harcból sem tudom kivenné a részem rendesen. A védelmet ellenben teljesen rám bízhatod- mondom mosolyogva.

by **Kayaba Akihiko** Szer. Okt. 29 2014, 20:56

Első csapat:

Bár Asuka nem írta le, de egy suhintással nemcsak a klónját találta el, hanem rendesen félbe is vágta a dobozt vele együtt. A dobozból két fél bogár esett ki, ami utána elpixeleződött, az összes klónnal együtt. Az NPC-k közül azonban csak egy maradt már. Panaszosan közli:
- Mindig meghalnak akiket bérlek... elegem van már belőle.
Ezután lassan kezdi bepakolászni a heverő dobozokat a karavánba.
- Segítsetek bepakolni, vagy irtsátok ki ezek a bogarak fészkét egy kis extra jutalomért. Bár... tök mindegy, úgysem jövök többet ide vissza, elegem van.
Segíthettek neki bepakolni, vagy elmehettek arra, amerre a bogarak vannak feltehetőleg (amerre néhány körrel ezelőtt mutatott). Nem muszáj együtt menni, egyenként döntitek el hova mentek.

Második csapat:

A vezetőtök válaszol Jinnek nyugodtan:
- Milyen kincs?...
Ezután nem mond semmit, amíg el nem indultok. Elindulásotok után pedig egyre csendesebben mozog, majd mikor nem figyeltek eltűnik. Az erdőben körülöttetek végig mocorgásokat és néha hörgéseket hallotok. Utatok semmi sem akadályozza. Egyszer csak egy szakadékhoz értek. Az ember gondolhatná, hogy ez a szint széle, de a térkép szerint közel sem vagytok a széléhez. Ha letekintetek a mélybe, akkor felhőket láttok, mik lassan mozognak, alattuk pedig néha fel-fel csillan egy vár. A felhők alatt madarak szállnak, mintha egy másik szint lenne ez a szint alatt, amit eddig még senki sem fedezett volna fel, tele napsütéssel, szivárványokkal. Ha pedig visszapillantotok a sötét erdőbe, balra valami felcsillan, jobbról pedig egy hangot hallotok:
- A kincsem... ellopták... Ikuma...!
Merre mentek/mit csináltok?

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] Az Ellopott Menyasszony

[Küldetés] Az Ellopott Menyasszony

Re: [Küldetés] Az Ellopott Menyasszony

Re: [Küldetés] Az Ellopott Menyasszony

Re: [Küldetés] Az Ellopott Menyasszony

Re: [Küldetés] Az Ellopott Menyasszony

Re: [Küldetés] Az Ellopott Menyasszony

Re: [Küldetés] Az Ellopott Menyasszony

Re: [Küldetés] Az Ellopott Menyasszony

Re: [Küldetés] Az Ellopott Menyasszony

Re: [Küldetés] Az Ellopott Menyasszony

Re: [Küldetés] Az Ellopott Menyasszony

Re: [Küldetés] Az Ellopott Menyasszony

Re: [Küldetés] Az Ellopott Menyasszony

Re: [Küldetés] Az Ellopott Menyasszony

Re: [Küldetés] Az Ellopott Menyasszony

Re: [Küldetés] Az Ellopott Menyasszony

Re: [Küldetés] Az Ellopott Menyasszony

Re: [Küldetés] Az Ellopott Menyasszony

Re: [Küldetés] Az Ellopott Menyasszony

Re: [Küldetés] Az Ellopott Menyasszony

Re: [Küldetés] Az Ellopott Menyasszony

Re: [Küldetés] Az Ellopott Menyasszony

Re: [Küldetés] Az Ellopott Menyasszony

Re: [Küldetés] Az Ellopott Menyasszony

Re: [Küldetés] Az Ellopott Menyasszony

Re: [Küldetés] Az Ellopott Menyasszony