[Küldetés] Tanulmányi kirándulás

by **Silica** Kedd Jún. 17 2014, 16:37

Tanulmányi kirándulás
Privát küldi Anatole Saito részére

Horunka falu, Első szint, 4:00 pm

Újabb nap, újabb lehetőség, hogy feltöltsék az éléskamrákat. A vaddisznó elkészítésének számtalan módja van, főleg akkor, ha az ember lányának maximumon van a főzés jártassága. Vadpörkölt, vörösboros pörkölt, áfonyás pörkölt, vargányás pörkölt, sült, raguleves, szalontüdő... és még sorolhatnánk. A lényeg az, hogy mivel ezt az idomár is tudta, Timidus vadászási kedvét pedig le lehetett ezzel hűteni, így összekötötték a kellemeset a hasznossal. Egy ilyen vadászatot fejeztek be éppen, amikor a sárkány az elhagyatott falutól kicsit arrébb, egy még elhagyatottabb részen egy omladozó viskóba kergette be az utolsó malacot, akit azonban ezúttal hagyott futni, mert valami sokkal érdekesebben akadt meg a tekintete...

Artes céhház, Első szint, 6:30 am

Meleg, nyári nap köszöntött ránk ismét, talán ezért is találja a sárkány tárva nyitva a céhvezér ablakát, amely nyílászárót fel is használja bejutása céljából, majd letelepszik az ágy szélére, és bökdösni kezdi a férfit, amíg az fel nem kel végre.
-Jó reggelt Anatole. Te most velem jössz. Van egy küldetésem a számodra.

by **Anatole Saito** Szer. Jún. 18 2014, 18:44

[Küldetés] Tanulmányi kirándulás 11wc207

Vörösen izzó szem... "Sayonara, Iliyoa"...
Riadtan ébredek fel álmomból, ahogy Timidus korán reggel ébreszt. Ijedtemben magamhoz szorítom azt a vicces párnát, amit a lányoktól kaptam és hevenyész pajzsként igyekszem használni. Azonban hamar realizálódik bennem, hogy félelemre nincs ok, nem Bertold egy újabb teremtménye bújt elő az ágyam alól.
- Ehh, Tim, legközelebb gyengédebb ébresztést kérnék és lehetőleg tudjak az érkeztedről. A frászt hoztad rám! - Még mindig ezerrel ver a szívem, ráadásul a külsőm is hagy maga mögött némi kívánnivalót: a hajam kusza, a szemeim bágyadtak, az alsógatyám pedig minden, csak nem vendégváró. Szerencse, hogy legalább szájszag nem létezik idebent.
- Mégis hova akarsz rángatni ilyen korán? Hol van Shu? És egyáltalán hogy jutottál be ide? - Felülök, majd lelógatom a lábaimat az ágyam szélére kuporodva. Nyűgösen a hajamba túrok jobbommal, könyökömet a combomba fúrva támasztom magam. Kósza tincseim között kilesve pillogok körbe és az utolsó kérdésemre már meg is van a válasz. A hőség miatt nyitva hagytam a terasz ablakot, bizonyára ott jött be. De hogy jutott át a védelmi rendszeren és a kódzáras kapun? Ehh, hát átszállt fölötte facepalm

Költözés után valami védőburkot kell húznom a ház fölé... és ami azt illeti alá is! Még mindig orrom alatt dünnyögve nyitom le a menümet, hogy normális hétköznapi ruházatot öltsek magamra. Addig azonban egy tapodtat sem megyek, amíg a sárkány megfelelő magyarázattal nem szolgál a kora és váratlan érkeztére. Óh, és még egy reggelit is be kell iktatnom, anélkül aztán végképp nem megyek sehova ˇ^ˇ

El is kezdek csoszogni a konyhába a nyuszis papucsomban, hogy kerítsek valami harapnivalót magamnak és esetleg a sárkánynak is. - Mit szoktál reggelizni?

by **Silica** Szer. Jún. 18 2014, 19:05

A sárkány csodálkozva, bal fülét félrebillentve mered a férfira, de a szemében ott tükröződik a türelmetlenség is.
-Gyengéd ébresztést kaptál. Shut is így szoktam ébreszteni. Azt mondta, amiért már nagyobb vagyok, ezért nem ugrálhatok rajta. Ugyan te is nagyobb vagy, de gondoltam jobb így. Egyébként védett területen vagyunk, nem sérülhetsz meg. Nem tudtalak értesíteni, mert aludtál, Shu is aludt, üzenetet küldeni neked pedig bonyolult. Frászt pedig nem hoztam magammal.
Ezek az idióta kifejezések még mindig nem mennek a petnek zökkenőmentesen, amiképpen az üzenetküldés sem. Ugyan ismeri a betűket, de az írás már azért ennél bonyolultabb dolog. Ha tudja is használni Shu rendszerét a lány kezének a mozgatásával, amíg alszik, de az olyan neveket, mint a céhvezéré is, amelyek nem valami egyszerűek, senki nem várhatja el tőle, hogy le is tudja betűzni.
-És korán sincsen. Shu hat órakor szokott kelni minden nap. Jelenleg valószínűleg reggelizik a céhház étkezőjében. De nem értem, hogy ez most miért fontos. Bejönni pedig az ablakon jöttem be. Így egyszerűbb.
Lehuppan a földre, és az ajtóhoz battyog.
-Azt pedig elmagyaráztam, hogy egy küldetésre foglak vinni. A helyszín Horunka falu. Nem megyünk messzire. Én halat szoktam reggelizni, de ezt már megtettem időben, neked pedig készültem reggelivel, ha odaérünk megkapod. Szóval már indulhatunk is.
Ezzel amennyiben az ajtón hagyományos kilincs van és nem ajtógomb, úgy kinyitja és elindul, ellenkező esetben pedig megáll az ajtó előtt, és türelmesen vár.

by **Anatole Saito** Szer. Jún. 18 2014, 19:28

- A frász az egy ilyen kifejezés... ha megijesztenek valakit, akkor szokás ezt mondani. - Talán kicsit túlságosan is kioktató a hangnemem, de reggel nem szoktam túl jó hangulatban ébredni, hacsak nem huncutkodással ébreszt a kedvesem Rolling Eyes

Az meg, hogy korán reggel vernek ki az ágyamból, módfelett morcossá tesz, hiszen az alvásnál jobban talán csak a hasamat szeretem. Ha választanom kellene a kettő között, igencsak nagy bajban lennék. Kénytelen vagyok hevenyész főzés jártasságomat arra használni, hogy lefőzzek magamnak egy kávét, mely ébresztő italt csak kivételes alkalmakkor fogyasztok. Ebből is látszik, hogy most mennyire kialvatlan vagyok. Ráadásul az rossz álmom is kísért és némi hányinger is kerülget, ami a nemlétező fejfájásom velejárójaként emlékeztet a kótyagos fejemre. Lerogyok az ebédlőasztalhoz és hellyel kínálom a sárkányt is.
- Azért fontos, mert neked mellette lenne a helyed. Tudod, te véded meg őt. És jöhetsz nekem azzal, hogy védett területen belül vagyunk, de jobb ha tudod, engem támadott már meg szörny ebben a házban is. A gonosz sosem alszik. Öhm, ez is egy amolyan mondás arra, hogy sosem lehetünk biztonságban. Hagytál üzenetet Shunak, hogy tudja hol vagy és ne aggódjon? Vagy máskor is eljársz egyedül? - Ez peteknél nem szokványos. Az teljesen más lapra tartozik, hogy Aldo is elkóricál, speciel most sincs itthon, mert csavarog, de én nem is vagyok az idomárja. A kávét kortyolgatva böngészem a konyhai menüt reggeli után kutakodva és próbálok kellemesebb hangnemet megütni ezután. Aztán közli velem, hogy készült nekem reggelivel, de a küldetésről csak annyit tudok meg, hogy Horunka faluban van, akárcsak a rám váró étel. - Miféle küldetésre viszel te engem? Versenyevésre? És miért pont engem? O.o - Mindenesetre felkászálódok és kissé még lomha mozgással, de nekiindulok a napnak. Tudja a kis piszok, hogy a kíváncsiságom felébresztésével engem is ébren tarthat.

by **Silica** Szer. Jún. 18 2014, 20:14

-Ha kifejezés, akkor mindegy.
Reagálja le gyorsan a sárkány, legyint is a farkával, miszerint a mondat lényegtelen, fontos információt nem tartalmaz, és már tovább is lépett a témán. Kelletlenül helyet foglal az asztalnál, de azért megvárja, amíg a férfi legalább a kávézást befejezi. Azt, hogy a kávé mennyire fontos a reggel elindításában, Timidusnál jobban csak Garfield tudhatja, még akkor is, ha Timidus nem nagyon érti, hogy mire is jó az, hiszen nem ad semmi pluszt sem a gyorsaságra, sem a kitartásra, egyáltalán nem hat potionként, mint a képregényekben. Az persze más kérdés, hogy talán egy ügyes potifőző, aki nem csak a főzés jártasságát használná, mint Shu, és nem tejeskávét adna a sárkánynak, mert nem akarja még véletlenül sem mérgezni a koffeinnel, lehet, hogy több sikerrel járna. Persze az is feltűnik Timidusnak, hogy Anatolenak talán tényleg szüksége van a kávéra, hiszen képtelen figyelni arra amit mond.
-Mint mondtam, a céhházban van, rábíztam Hisamére. Ő a magasabb szintje miatt képes majdnem olyan jól megvédeni, mint én. Ha ő nem tudja, akkor én sem lennék rá képes. Ha pedig én most ott lennék, akkor Hisame nem lenne ott, tehát nem segíthetne.
Kicsit elgondolkodik a céhházon belüli szörny esetén, majd komoly tekintetét a fiúra fordítja.
-Erről majd mesélni fogsz. Üzenetet pedig nem kellett hagynom. Már mondtam, hogy én reggeliztem. Ő készítette el nekem a reggelit, ahogyan azt a reggelit is, amit neked hoztam. Tudja, hogy itt vagyok. A versenyevés… jól hangzik, de nem arra viszlek, majd megtudod, ha odaértünk.
Újra elgondolkodik, majd egy faroklegyintés után beszélni kezd, de már csak az úton.
-Csak téged választhattalak. Mirika ugyan a legokosabb köztetek, de ő tovább akar harcolni a fronton, így neki nem segíthetek. Jól mondtad, az a dolgom, hogy Shut védjem, tehát nem segíthetek nektek abban, hogy gyorsabban jussatok előre, mert szerinte a végén elpusztítjátok majd ezt a világot. Viszont Álom szerint, és szerintem is nem csak az életét kell megvédenem, és igazuk van. Junnak is igaza van, tényleg szebbek az emberek, amikor mosolyognak. Ha valaki meghal közületek, akkor nem mosolyog, tehát nekem ezt is meg kell akadályoznom. Én nem lehetek ott mindenütt, és nem is segíthetek a frontharcosoknak, így neked segítek, hogy te segíthess nekik. Majd eldöntöd, hogy hogyan. Ez jelenleg a leglogikusabb döntés.
Többet már csak akkor mond, ha kérdezed, és mivel valóban nincs messze a falu, így nem is tart sokáig az odajutás. Igazándiból nem is konrkétan a faluba mentek, hanem kissé arrébb, egy védett területen kivüli részhez, egy bozóttal benőtt, omladozó épület elé vezet a sárkány.
-Ez a küldetésed helyszíne. Majd bent elmondom a részleteket.

by **Anatole Saito** Szer. Jún. 18 2014, 20:34

- Oké. Hisaméval. Rendben. - kommentálom röviden, majd azért egy banánt magamhoz veszek, hogy amíg odaérünk a megadott helyszínre, addig se a korgó gyomrom vonja el a figyelmem. Viszont ha a reggelit Shu csomagolta és itt van a sárkánynál, akkor miért éheztet? Nem, bizonyára nincs itt nála O.o Kezd egyre furább lenni ez az egész.
- Hékás, nem szeretem, ha parancsolgatnak! - förmedek rá már sokkal élénkebben a sárkányra, majd kedvesebben folytatom - Ha szeretnél tőlem valamit, megkaphatod, de szépen kell kérned. Mesélek a szörnyről, de ne parancsold, hanem kérd! Rendben? - Azért nem fogok vele úgy bánni, mint Aldoval, mert azért mégiscsak furán venné ki magát, ha elkapnék egy ekkora sárkányt és elkezdeném meggyomrozni. Az érvelését, mellyel megmagyarázza, hogy miért rám esett a választása, felvont szemöldökkel hallgatom. Végül enyhül a tartásom és zsebre vágott kézzel haladok tovább. Az információkat elraktározom fejben, a következtetéseket pedig majd levonom akkor, ha túl leszünk ezen a bizonyos küldetésen. Végül is ez a mai egy remek alkalom arra, hogy az idomárja nélkül is megfigyelhessem ezt a különös petet. Vannak kósza gondolataim vele kapcsolatban, amiket jobb lenne talán négyszemközt átrágnunk, de amíg nem nem kellően megalapozottak azok a gondolatok és amíg nem végzünk ezzel a feladattal együtt, addig nem akarok előhozakodni velük. Túl elhamarkodottnak érezném. De titkon hálás vagyok neki, hogy ilyen lelkesen darálja nekem az infókat, s még kérdeznem sem kell.
A röpke sétánk közben a banánom majszolgatásával vagyok elfoglalva, illetve ellenőrzöm az új felszerelés összeállításomat. Ha kemény harcostársra van szüksége, akkor nem árt, ha rendjén van minden az inventorymban. Bár azt említette, hogy Mirika a legokosabb közülünk, nem pedig azt, hogy a legerősebb a legerősebb, legügyesebb - ami ugyebár én lennék - és mint ahogy a legutóbb mondta, a legjobb harcosnak pedig Hinarit tartja, ami már akkor is végtelenül sértette az egómat. Tettem is róla azóta, hogy lekörözzem a szöszkét a ranglistán, nem mintha a Sayonara céhtársaim mellett labdába rúghatnánk. Bár amíg nem próbálom végig a többieket, addig nem tudhatom, hogy én mire vagyok képes, lehet akár az 5. rangsorig is felküzdhetném magam. Terumi már nehéz falat lenne a rendkívüli felszereléseivel. Ehh, de elkalandoztam, már meg is érkeztünk. - Oké, de előbb kérem szépen a beígért reggelimet! Üres hassal se harcolni, se gondolkodni nem tudom rendesen.

by **Silica** Szer. Jún. 18 2014, 21:00

A sárkány fejében átfut egy kósza „naugye”, de mivel sohasem kételkedett abban, hogy akárcsak egy percre is veszélyeztetné Shu épségét, és Anatole is csak kizárólag az információ hiánya miatt hitte ezt, bár elhamarkodottan ítélkezett, de nem feddi meg a céhvezért az ilyesfajta buta feltételezése, és a sértés miatt. Azonban az, hogy az állítólagos parancsolgatást azzal akarja megtorolni avagy helyrebillenteni, hogy ő parancsolja meg neki, hogy ne parancsolgasson, igencsak megmosolyogtatja. Az emberek logikátlanok, és nem gondolkoznak tovább a sérelmeiken túl, ezért sokszor érzelemből beszélnek, ami ilyen, és ehhez hasonló hibákhoz vezet.
-Tévedsz. Nem parancsoltam. Ha parancsoltam volna, az úgy hangzott volna, hogy beszélj a szörnyről. Én nem ezt mondtam. Kijelentettem, hogy beszélni fogsz. Te azt mondtad, hogy a feladatom Shu védelme. Hidd el, jól csinálom a feladatomat, viszont ahhoz, hogy megvédhessem szükségem van ezekre az információkra, és ezt te is tudod. Ráadásul az erdőben te is azt mondtad, hogy meg akarod védeni, tehát a céljaink nem különböznek, azaz segíteni akarsz benne nekem. Tehát mindebből kizárólag arra lehet következtetni, hogy beszélni fogsz nekem erről a szörnyről. Ahogyan mondtam.
Ő nem kérdez vissza, hogy rendben van-e így, vagy, hogy érti-e a céhvezér. Hiszi annyira okosnak, hogy megérthesse ezt, hiszen szépen elmagyarázta neki. Ha még ezt sem képes felfogni, akkor hiába hozta el erre a küldetésre, márpedig az azt jelentené, hogy rosszul ítélte meg mind a helyzetet, mind a férfit, amely feltételezést jelenleg még igyekezett elkerülni.
-A reggelid a nyeregtáskában van. Kiveheted.
És oldalt is fordult, hogy Anat felnyithassa a tároló fedelét, és kivehesse belőle az elemózsiáját. Két dolog van benne, egy papírzacskóban illatos és még mindig meleg pattogatott kukorica, valamint egy termoszban valami hideg, amibe ha a fiú bele kóstól, kóla szerű valami van benne. (valószínűleg inkább ilyen gyógynövényes bigyusz, ha ittál már Elixist, akkor ahhoz lehet hasonló) A sárkány meg sem várja a reakciót, belöki az ajtót, és utat enged a céhvezérnek, akinek amint átlépi a küszöböt, fel is villan egy küldetésablak, majd utána ő is bebattyog, és be is hajtja a düledező nyílászárót maga után. A teremben egy félig leszakadt monitor csüng a falon, olyan, amilyet a viadalról ismerhetnek a játékosok, előtte egy iskolára emlékeztető ülőhely és asztalka, rajta írószerszámmal és lapokkal. Mellette pedig egy irányítópult szerű tákolmány gombokkal, nullától kilencig.
-Shu azt mondta, hogy ilyeneket szoktatok enni és inni a filmekhez. Ha kész vagy, akkor elkezdhetjük.
Odaröppen az irányítópulthoz, és várakozóan Anatra emeli a tekintetét.

by **Anatole Saito** Szer. Jún. 18 2014, 21:28

Bahh >.< Végig nála volt és hagyta, hogy éhezzek! Mi vagyok én, valami fenevad, amivel ide lehet csalni az étel szagára? Ráadásul ez a kiveheted duma is úgy hangzik, mintha kegyeletként hangzana. Ehh, túl fáradt vagyok, bal lábbal keltem fel és a kelleténél is jobban bujkál bennem a gondolat, hogy ellenséges vagyok a pettel szemben. Holott amit mondott Shuról, az ésszerű és még egyet is értek vele. Noh, akkor kezdjük szépen elölről ezt a napot. Most alaposan bereggelizek, pihegek pár percet, aztán nekiveselkedek ennek a naaaagy feladatnak. A sárkány azonban betessékel valami fura, lepukkant helyre, ami leginkább egy iskola és egy mozi fura egyvelegének tűnik. Az utóbbi érzésemet csak fokozza, amikor pattogatott kukoricát és kólát találok a nyeregtáskás elemózsiacsomagban. Reggelire nem igazán szokás ilyesmit enni, ráadásul kólát szinte sosem iszom, ugyanazon hatása miatt, mint amiért kávét sem. Koffein nélkül is eleget pörgök és anélkül is későn fekszem le. A mai nap azonban kivétet teszek, hiszen a koffein igencsak kelleni fog, ha jól sejtem.
- Az nyilvánvaló, hogy valami filmvetítésre érkeztem. - A menümben szüntelenül villog a küldetésablak, amelyet először vonakodva, de végül mégiscsak elfogadok. - Te fogsz nekem vetíteni? Te lennél a küldetésadó? Ez hogy lehetséges? És ezzel mégis hogy segítek neked, avagy Shunak? - Összeráncolom a homlokomat, de hiába forognak a kerekek a kobakomban ezerrel, nem akaródzik összeállni a kép. Mit akarhat? Talán tesztelni a tudásom, a leleményességem, a megfigyelőképességem? Az írószerből és a lapokból erre tudok következtetni. De ha jegyzetelnem kell, akkor miért kapok popkornt? - Timidus, avass be kérlek a részletekbe! - Hangomon érződik, hogy most már igencsak türelmetlen vagyok. Megállapodok az asztalka mellett és a papírlapok tartalmát fürkészem, ha van rájuk írva egyáltalán valami.

by **Silica** Szer. Jún. 18 2014, 21:57

-Igen. Filmvetítés, de nem én fogok vetíteni, hanem az a gép ott.
Bök a fejével a monitor felé. Az előtted lévő papírok teljesen üresek, azonban van sima, négyzetrácsos és vonalas is, mindegyikből szép számmal, ráadásul színeseket is kaptál, hogy kedvedre jegyzetelhess és kiemelhess dolgokat.
-A küldetést nem én adom, én nem is tudok küldetést adni. Illetve… adhatok küldetést, és meg is jutalmazhatlak érte, de azt, hogy villogjon az üzenet, olyat nem tudok csinálni, hacsak nem maximum levélben küldök neked egy felkérést. Shukakunak pedig úgy tudsz segíteni, hogy most figyelsz, tanulsz, és nem halsz meg, és megakadályozod a későbbiekben, hogy más is meghaljon. Mint mondtam, az elszomorítja őt, én pedig nem akarom, hogy szomorú legyen. Álomkelő azt mondta, hogy elmondhatom például neked, hogy Chan sokszor gondolkodik öngyilkosságon. Ahogyan az a másik idomár is, akit megakadályoztunk ebben. Shu nem lenne boldog, ha Chan meghalna. Elvileg most jobban van, és nem akar meghalni, de nála ez gyakran megváltozik.
Rápillant a panelre, majd ráhelyezi a mancsát.
-Én már végigcsináltam ezt a küldetést. Érdekes és hasznos, ráadásul képtelenség elveszíteni. Annyi a lényeg, hogy megnézed a filmet, majd válaszolsz egyetlen kérdésre. Egyáltalán nem nehéz.
És már meg is nyomja az egyes gombot, ami el is indítja a filmet. Ha Anat felismeri a termet, akkor a negyedik bossra emlékezteti, ha nem, akkor egy idő után a monitoron megjelenő Zerios maga emlékezteti a negyedik bossra a gömbjeivel és a pókjaival együtt. A filmen a vezér láthatja önmagát is, és az akkori csapatot is. A jelenet onnan kezdődik, hogy Rita egy gyors támadással a bossba mélyeszti a pengéjét, majd a következő pillanatban már Kotaru válik pixeldarabokká az óriáspók csáprágói között. Ezután a kép elsötétül, két arc jelenik meg a monitoron, Rita Hanami és Shiel D. Lewis. Talán tudja, de ha nem, akkor felirat szembesíti azzal Anatolet, hogy már egyikük sem tartozik az élők közé. Majd eltűnnek, és egyetlen kérdés jelenik meg a képernyőn:

HOL HIBÁZTATOK?

Ezután választhat a vissza és előrepörgetés vagy a teljes film megtekintése között. Ezek az opciók már a menüjében villannak fel a könnyebb kezelhetőség érdekében. A sárkány nem mond semmit, még véletlenül sem akar segíteni. Ez nem az ő küldetése.

by **Anatole Saito** Szomb. Jún. 28 2014, 11:48

Chan öngyilkossági szándéka meglep, ugyanakkor ha kicsit is belegondolok abba, hogy miként szokott a lány viselkedni, nos annyira talán még sem kellene. Nem vagyok pszichológus, de annyit még én magam is észrevettem, hogy a lánnyal nincs teljesen minden rendben. Nem is feltétlenül a téglás játékra gondolok, hiszen az egy nem rendhagyó állapot volt, abból levonni következtetéseket nem lenne helyén való. Viszont a konferencián olyan mondatok hagyták el a száját, amiből már lehetne messzemenő következtetéseket levonni. Chan problémáiba azonban én nem kívánok beleszólni, illetlenség is lenne, meg hát van neki is egy céhvezére, akivel megvitathatja az érzéseit, mint ahogyan én is pátyolgatom a leánykáim és fiaim lelkivilágát. Mostanában egyre gyakrabban...
Ha már ennyire nekikészült a sárkány vagy a küldetésadó - azt ugye nem tudom kitől kaptam a papírokat - és ilyen nagy a választék is, akkor előhalászok a kupacból egy sima almazöld lapot, meg egy ceruzát és kissé kétkedő arckifejezéssel támasztom meg a fejem a könyökölő karomon. A popkornt inkább mellőzöm, de bármennyire is bizarr gondolat, a kólászerűségbe belekortyolok, hátha élénkít Rolling Eyes

Nem mondanám, hogy véresen komolyan veszem az előttem álló feladatot, viszont csöppet sem komolytalanul. Minden feladat azért van, hogy fejlesszem magam, ezért egyet sem vehetek félvárról. Ugyanakkor ez a furcsa, csöppet sem rendhagyó változat nem hagy nyugodni. Visszalépni nem akarok, meg már egyébként is elfogadtam a küldetést, így fokozódó érdeklődéssel várom a vetítést.
A kivetítőn megjelenő boss terem és a szintfőnök azonnal beugrik. Zerios különös figyelmet vívott ki nálam, s nem csak a Srentokos eset miatt, ahol kulcsszerepet játszott, hanem mert ő volt az első olyan boss, akinek a túlélőcsarnokos legyőzéséhez némi logikai érzék is kellett. Kayaba első olyan teremtménye, amely nem csak egy robotikus pusztítógép volt, hanem taktikával harcolt. A felvillanó kérdést látva nem kell visszapörgetnem a filmet ahhoz, hogy tudjam a választ. Ennek ellenére nem válaszolok azonnal, hanem tüzetesen végiggondolom az esetet. Úgy hiszem mély nyomot hagyott mindannyiunkban az eset, amikor Mirika és Rita egymást csépelték egy bossharc kellős közepén, ahelyett, hogy a feladatra koncentráltak volna. Mirit elkapta a hév és az érzelmei diktáltak az ész érvek helyett. Sokszor láttam már így viselkedni, s bár sokat fejlődött-e téren, nem véletlenül kockáztattam annyit a 16. bosson. Ha továbbra is együtt akar velem harcolni a lány, akkor félre kell tennie minden féltését, mert akárhányszor bajba fogok kerülni, s neki mindig megremeg majd a keze, akkor inkább ne is akarjunk kijutni. Veszélyesen élek és csak az ő könnyes szemei miatt nem fogok kevésbé vakmerő lenni. Egy olyan óvatos lány, mint ő, sose fogja megérteni, hogy miért vágyódom arra az adrenalinlöketre, amit minden egyes vakmerő akcióm közben hajhászok.
Na de térjünk vissza a kérdés megválaszolására. Úgy hiszem nem csak az érzelmek vagy azok harc közbeni kizárásáról van szó, hiszen akkor nem látnám elhunyt lovag barátom képét is. Lewis maga volt az eszményi hős, ám nem arról volt híres, hogy rendkívüli hadvezér lenne. Annak ellenére, hogy céhvezér volt, a harcok során beállt a sorba és gondolkodás nélkül végrehajtotta a parancsokat. Ha nem volt, ki parancsot adjon neki, akkor pedig tétován topogott és minden taktikai megfontolás nélkül, ám hősiesen vágott bele az ismeretlenbe. E felé haladok én is? Egyenesen a vesztembe? Szó nélkül benyelem a stratégák utasításait, csak azért, mert nem merem vállalni a felelősséget egy harc levezetésében?
- Úgy látom sikerült az egyik legérzelemdúsabb bosstharcot beválogatni elsőként. Ez volt az első és emlékeim szerint az utolsó boss, amit Sir Lewis szervezett, és ez volt az első harc, ahol Kotának szembesülnie kellett azzal, hogy a nagyképűsége nem teszi őt legyőzhetetlenné és fáradhatatlanná. Ráadásul ez a boss azután történt, hogy otthagytam az Angelic Voice céhet. Mirika padlón volt akkoriban, és már nem először látta szétpixeleződni Kotát, az akkori párját. Az, hogy mindez egy játékostárs baklövése miatt történt, az különös pikantériája az esetnek. Ez volt az első alkalom, amikor igazán figyelni is kellett, nem csak eszetlenül gyakni, de a szervezőnk, Lewis, nem volt eléggé magabiztos és talpraesett vezető ahhoz, hogy kézben tartsa ezt a harcot. Érzelmi befolyásoltságunktól megvakulva pedig sorra ütöttük a luftokat. Amiben hibáztunk: szervezetlenség, figyelmetlenség és érzelmi befolyásoltság. Ezek egyike se való a harctérre. - Piros egyenlő tilos... örökre belém vésődött. Korábban az is megfordult a fejemben, hogy ha esetleg nem győzzük le Zeriost, akkor később is feltámasztotta volna a halottjainkat. Viszont onnantól kezdve, hogy boss lett belőle, akadályozta a kijutásunkat. Ráadásul egyértelműen elvesztette a Kayaba elleni küzdelmet, hiszen úgy rángatták ide-oda, mint egy rongybabát. S persze annak is fennáll a lehetősége, hogy csak megvezetett bennünket. Egyszer még vissza kell mennem a túlélő csarnokba, hogy megnézhessem az emlékképeit.

by **Silica** Szomb. Jún. 28 2014, 14:22

A képernyőn nem jelenik meg semmi felirat, nem írja ki, hogy jól válaszoltál volna, nem kezdenek el konfettik esni a plafonról. Timidus sem mond semmit, legalább is nem arról, hogy jó-e a válaszod.
-Hogyan szeretnéd kijavítani?
Közben már meg is nyomja a kettes gombot, de nem zárkózik el a beszélgetéstől, hiszen itt nem indul el azonnal a videó, hanem választási lehetőségek állnak előtted, méghozzá a tizedik boss legyőzésére vonatkozó próbálkozásaitok közül válogathatsz. Itt azonban a videó az elejétől kezd, és nem jelennek meg a halottak sem a végén.

by **Anatole Saito** Szomb. Jún. 28 2014, 16:11

- Kijavítani? A múlton nem lehet változtatni, csak okulni belőle... - Ráadásul még ha lehetne is utazni az időben vagy a síkok között, Gorkemor, ennek a képességnek mestere ugyancsak meghalt a Srentok Bunmei-es küldetésben. Túlságosan nagy kiváltság lenne a holtak feltámasztása és az időutazás, ezért pusztulniuk kellett. Kayaba megtette Gorkemort és Zeriost minibossnak, illetve bossnak, hogy le kelljen őket győznünk a kijutáshoz. Sokkal egyszerűbb lenne minden, ha meg tudnánk győzni a rendszer által generált ellenfeleket, hogy álljanak át a mi oldalunkra és harcoljanak velünk, de nincsenek már efelől illúzióim. Egyrészt nem áll feltétlenül érdekükbe, másrészt pedig én magam sem tudok már bízni bennük azok után, hogy Srentok úgy játszadozott Hinari, Kazuma és az én életemmel, mintha csak játékfigurák lennénk. Ha nincs Yoshiaga... Rá kell jönnöm miért mentett meg minket a professzor és hogyan tehetett szert titokban akkora erőre, hogy egy fekete indikátoros mobot is le tudott győzni egyetlen csapásra. Megint elkalandoztam...
- Úgy gondolom, hogy minden okkal történik. Az az arculcsapás az 4. boss termében kellett ahhoz, hogy észhez térítsen jópár embert. Köztük engem is. Úgy éreztem át kell vennem az irányítást és úrrá kell lennem a káoszon. Ezért is szerveztem én magam az 5. bosst. Könnyedén győztünk volna, és csak egy hajszál választott el a sikertől, amikor is kiderült, hogy egy versengő csapat is harcolt párhuzamosan az enyémmel. Amíg azzal vagyunk elfoglalva, hogy egymással versengünk, a bossok csak időt nyernek és még jobban erősödnek. - Elindítom közben a videót. - Na tessék! Tökéletes példa erre éppen a 10. boss! Egy évünkbe telt eljutni odáig, s addigra már az elővéd is szétkergette a csapatunkat.
Figyelmesen végignézem újra az első próbálkozást, kivételesen készítek magamnak pár jegyzetet. Peter káromkodását újra hallva kissé összerezzenek. Aztán rögtön indítom a második és a harmadik próbálkozást is. - Ez volt az első alkalom, amikor felhívtam a figyelmet, hogy burok nélkül nem jöhetnek harcolni.- Jegyzem meg amolyan mellékesen. Shut is arra kértem, hogy fogadjon el tőlem egy pánik burkot, hiszen többszörösen tesztelt, életmentő felszerelésről van szó. Ha egyszer is hibásan működne, Kayaba rendszerének egyik tartópillére omlana össze, így ezt nem engedheti meg magának. Elvakult híve veszítenének az iránta táplált bizalomból.
- Nos, ahogy ott is elhangzott, nagyfokú odafigyelés és hibátlan csapatmunka szükségeltetik a 10. boss legyőzéséhez. Ez ma is igaz, a túlélő csarnok egyik fejtörő ellenfele még mindig. Eleve hiba volt csupán pár mini potionnal a közös tarisznyában nekiveselkedni. Első próbálkozásra ugye csak eszetlenül támadtunk, mit sem törődve a zónákkal. Csupán a taktikai infókra hagyatkoztunk és senki sem kísérletezett. A második alkalommal eleve úgy indultunk neki, hogy végigpróbálunk mindent és addig húzzuk odabent, ameddig csak bírjuk, ezért indultunk felfedező, minimal csapattal. Itt nem volt kérdés, hogy veszítünk, viszont rengeteg információt nyertünk. A harmadik alkalommal már limitált csapattal, komoly taktikai kompozícióval indultunk. Aztán... aztán vétettem egy hibát. Figyelmetlen voltam, s kiléptem a zónámból. Ez okozta a kudarcot és vállalom is érte a felelősséget. Úgy éreztem csak azzal tudom helyrehozni mindezt, ha én szervezem a csapatot és ezúttal győzelemre vezetem őket. Végre összeszedettek, koncentráltak voltunk és a harcra összpontosítottunk. A siker mindannyiunkat illetett. Azonban azóta többször többen megfeledkeztek róla, milyen sikeres is volt a csapatmunka akkor, ott, a 10. boss termében, a 4. próbálkozás idején... A személyes ellentétek újjáéledtek, megszaporodtak a figyelmetlen kontárok, az itemvadászok, az oda nem illő emberek. S ez utóbbihoz azt hiszem magamat is oda kell sorolnom...

by **Silica** Szomb. Jún. 28 2014, 16:42

-Nem a múltat kell kijavítani, hanem a hibákat, hogy ne ismételhesd meg őket. Válaszoltál a kérdésemre.
A sárkány újra választ egy bosst, de ezúttal a gép kérdése mellett ő is tesz fel kérdéseket.
-A tizenötödik boss. Heten estek ki, majdnem a csapat fele. Ők az oda nem illő emberek, akiről beszéltél? Ott van például Judy. Én is harcoltam már vele és legyőztem. Sokan szerintem éppen csak elérik azt a szintet, hogy egyáltalán beléphessenek a boss termébe. Terveztek változtatásokat?

by **Anatole Saito** Szomb. Jún. 28 2014, 17:17

- Mint mondottam, nem hiszem, hogy tanultunk a hibákból. Legalább is nem olyan mértékben, mint ahogyan azt kellene. Nem mondom, hogy én tökéletes vagyok, sőt. Számtalanszor voltam már meggondolatlan, és nem egyszer veszélyeztettem én is a csapatom sikerét a figyelmetlenségemmel. Mindenkinek lehetnek rossz napjai, mindenkinek lehetnek gondjai, de a fronton ezeket félre kell tenni és a feladatra koncentrálni. Nem mondom, hogy ezután nem fogok hibázni vagy nem fogom veszélyeztetni a magam és társaim épségét. De ahogyan mostanában harcba indulunk, az nem célra vezető. És én ebben nem kívánok partner lenni.
Először úgy gondolom, hogy végig sem nézem a 15. bosst. Az a káosz, ami ott uralkodott, nem szolgált magyarázatra, minden el volt rontva, amit csak el lehetett. A ismeretlentől megbénulva kapkodtuk a fejünket és nem kaptunk útmutatást attól sem, akitől talán lehetett volna. Aztán kortyolok inkább egyet a kólába, majd mégiscsak elindítom a felvételt. Orbitális hülyeség és pazarlás lenne kihagyni egy olyan vissza nem térő lehetőséget, amikor külső szemmel nézhetem vissza egy az egyben a történteket. Láthatom a magam idétlenkedését, Hinari talpraesetlenségét, egyesek arcán a félelmet, mert nem mernek bemenni a dzsungelbe. Aztán ha mindez nem lett volna elég, eluralkodtak az állatias ösztönök, s csak csodával határos módon tudtunk végül győzni.
- Ez a boss maga volt a káosz. Meg se érdemeltük a győzelmet. Azóta se elemeztem ki a történteket, mert szégyenletes volt a teljesítményünk. Az, hogy végül én vittem be a végső csapást, csöppet sem tölt el büszkeséggel. Ekkor vált igazán nyilvánvalóvá, hogy valami drasztikus dolognak kell történnie ahhoz, hogy összefogásra ösztönözze őket. - Timidus kérdésére elgondolkozom és visszatekerem a felvételt a bossharc végső statisztikájához, hogy szemrevételezzem a kiburkoltak listáját. - Nos, nagyjából igen. S hogy tervezünk-e változtatást? Nos én csak a magam nevében beszélhetek. Ha a csapatban akarnak tudni, akkor összeszedett, megbízható és harcképes csapatba állok csak be. Amennyiben úgy érzem, hogy dekoncentrált vagyok és nem odaillő dilettáns, akkor nem fogom vállalni a harcot, mert csak hátráltatnám a többieket. Részemről az fix, hogy az általam szervezett harcokon ezután limit lesz és a toborzáskor félreteszem a barátságot, s csak a rideg logika alapján fogok szelektálni. Bizonyára lesznek, akiknek ez rosszul esik és lesznek, akik emiatt el fognak távolodni tőlem. Nekem azonban megbízható társakra van szükségem, ellentétek nélkül. Ha tehetném, bevezetném azt a szabályt, hogy csak a boss szintje + 10 szint fölötti játékosok jöhetne a frontra. Azonban akkor hányan is veselkednénk neki a 18-asnak? Hinari és én kettecskén? Valami elindult a 17. bosson és a parancsnoki pozíció is beválni látszik. Látom pislákolni a fényt az alagút végén, de még koránt sem tökéletes a dolog és egyetlen kihagyás elegendő volt ott is a kudarchoz. Ezt nem engedhetjük meg magunknak. Lehet érdemes lenen elgondolkodni a minimalizált felderítőcsapatok bevezetésén... - Hmm, ez nem is olyan rossz ötlet!

by **Silica** Vas. Jún. 29 2014, 06:39

Azt láthatod, hogy a sárkánynak tetszik amit mondasz, és az is nagyon jól látszik, hogy büszke, főleg amikor a rideg logikáról beszélsz, vagy amikor azt mondod, hogy csak összeszedett csapatba lépsz be. Timidus természetesen úgy érzi, hogy ezeket a dolgokat miatta tanultad meg. Az, hogy miért vigyorog, amikor neki és Shukakunak nem áll érdekükben az, hogy gyorsabban teljesítsétek a bosst talán érthetetlen számodra, de ő tisztában van egy plusz információval. Azzal, hogy az emberek büszkesége nem fogja hagyni, hogy ezt a szelektálást sokáig fenntartsd. Esetleg működik amíg te vagy a főnök, de a pet már azt is láthatta, hogy a vezéri rang sem jelenti mindig azt, hogy a vezér irányít. A taktika és a kijelölt út tehát jó, csak az emberek képtelenek teljesíteni. Egyvalamire azonban elhúzza a száját.
-A győzelmet nem lehet nem megérdemelni. Ha győztetek, akkor megérdemeltétek.
Mindössze ennyi a hozzáfűzött különvélemény, és már ugrik is a következő videóra. Ez kivételesen nem boss, hanem a fogadó, ahol a téglás játék során szálltatok meg, te pedig a felvételen éppen Alexszel veszekszel. A kérdés ugyanaz, mint ezidáig.

by **Anatole Saito** Vas. Júl. 06 2014, 19:52

/Kivételesen E/3-ra váltok/

Anatole eltökéltsége sziklaszilárdnak tűnik. Úgy látszik, hogy amit szavakkal kimond, azt úgy is gondolja, s a későbbiek során is ilyen megingathatatlan marad majd. Mindig is szikár jellemű embernek hitte magát, de sokkal befolyásolhatóbb volt, mint ahogyan azt gondolta. Ha kedveskedtek neki, könnyedén levehették a lábáról, egy szerette kérlelő mosolya, csillogó szeme bármikor meglágyította a szívét, s egy kiadós ebéd vagy egy kellemes lepedőakrobatika után pedig a csillagokat is lehozná az égről. Örökölte apja karizmatikus jellemét, de minden gyengédebb mozdulatában, minden tettében és minden mosolyában ott volt anyja lágysága és szelídsége. Úgy, ahogyan anyja is szerető férjet és családapát tudott varázsolni a rideg üzletemberből, Anatole is könnyen engedett, ha mások támogatását vagy szeretetét akarta élvezni. S bár jelenleg szemernyi kétsége sincs afelől, hogy amit Timidusnak ígért a frontharcosok toborzásáról, azt be is fogja tartani, de félő, hogy ha elveszti a társai bizalmát a túl kemény hozzáállásával, akkor meginog majd.
Most azonban még csak huncutul összemosolyog a sárkánnyal és élvezi a pillanatot, amikor is nagyon egymásra talál a gondolatmenetük. A következő percben azonban már emlékezteti magát, hogy nem ezért van itt. Miért is kellene neki a sárkány, egy mob, egy program, Kayaba egyik teremtményének kedvében járnia? Miért kellene büszkének lennie arra, hogy Timidus elégedett a szónoklata hallatán? Talán ekkor halovány kétség ébred benne, de hamar elhessegeti. Elszántsága most erősebbnek bizonyul, s a küldetést sem fejezte be. A sárkány kikérdezése ráérős dolog, a küldetés befejezése már kevésbé, így ismét a dolgára kezd koncentrálni. A sárkány szavaira nem válaszol, mindössze kelletlenül elhúzza a száját. Továbbra sem hiszi, hogy megérdemelt volt a győzelem, profitálni csak annyit sikerült belőle, hogy megnyílt az újabb szint. A nysteri fogadót látva azonban sejtelmesen elmosolyodik.
- Itt nem hibáztam! - jelenti ki magabiztosan - Illetve játéktechnikailag annyiban igen, hogy túl vehemensen játszottam és hogy nem Alexet ejtettük ki az első éjjel. Abban bíztunk, hogy megteszitek helyettünk. Az elejétől fogva szándékosan játszottam keményen, Kin pedig szintén hozta a jellemét, így megbújhatott a háttérben. Annak ellenére, hogy lebuktam, mégis hazaküldtük Daneet és hibázásba hajszoltuk Alexet. Mindössze annyit kellett tennem, hogy a gyengéjükre alapozok, vagyis az érzelmeikre. Nem mondom, hogy nehezemre esett színészkednem, mert azért volt igazság is abban amit mondtam - sőt egyszer sem hazudtam a játék folyamán - de a színpadias kirohanásaim mind csak játék volt. És lényegében a győzelmet is meghozta. Te magad is tudod, hogy milyen forrófejű Alex és Danee is, egyetlen igazi ellenfél te voltál, ezért kellett neked távoznod a második éjszakán. - Azt persze nem mondja el a harcos, hogy a játék után mi történt közte és Alex között. Az nem tartozott szervesen a játékhoz, a sikátorban, mikor egymást püfölték, már nem kellett megjátszania magát taktikából. Akkor agyon dühítette a harcost, hogy Alex hibázott és elrontotta a játékot, de még jobban dühítette az a férfihoz nem méltó jelenet, amit lerendezett és ami a vesztét is okozta. Kellett akkor a szöszinek az a verés, hogy helyre billentse a gógyiját és ne várja már olyan megkeseredetten a halált, s kellett az a bunyó Anatolenak is, hogy végre egyszer ne kelljen visszafognia magát és a kimért céhvezért játszania.

by **Silica** Vas. Júl. 06 2014, 20:55

A sárkány arcára egy pillanatra értetlenkedés ül ki egy ilyen határozott kijelentés hallatán, de miután megérkezik a bővebb magyarázat, már végig bólogat.
-Ha valóban végig taktika volt, hogy hibába hajszoljátok Alexet, akkor ti győztetek. Gratulálok.
Eddig még nem tette meg, és bár azt a véleményét továbbra is fenntartja, hogy azzal, hogy kiejtették elismerték a felsőbbrendűségét, legalább is egyes dolgokban, de így már ő is Anatékat tekintette győztesnek, nem pedig önmagát. Remek taktika volt Alex idegeire hatni. Ha jobban kiismerhetné, vagy érthetné az emberek érzelmeit, bizonyára ő is felhasználná ellenük. A céhvezér nagyot nőtt a szemében.
-Most jön az utolsó. Figyelj!
Sötét képernyő, majd egyetlen velőtrázó sikoly. Viola (talán halál)sikolya. Ezután csak a jól ismert felirat: Hol hibáztatok?

by **Anatole Saito** Vas. Júl. 06 2014, 21:34

- Nem akartam én lenni az, aki véget vet Alex játékának, épp elég volt, ha ő megteszi helyettem. Másrészről ott is elmondtam, hogy szívesen élveztem volna továbbra is a társaságát, főleg, ha nem feszül be. A ti társaságotokat és Shu főztjét is szívesen élveztem volna még, ugyanakkor téged nem fognak az érzelmek befolyásolni, így míg Danee és Alex maga alatt vágta a fát, mi éjjelente fontosabb és nehezebb ellenfeleket ejthettünk ki. - Tisztába vagyok vele, hogy a sárkány nem neheztel rám, s hogy miért, az eleinte kérdéseket vetett fel bennem, de hamar rájöttem a megoldásra. Egyszerűen nem tudja, hogy miért lehetne oka sértettsége. Vagy csak egyszerűen valaki kiszavazása nem kell, hogy sértődéssel járjon egy ilyen játékban. Ugyanakkor nem hiszem, hogy Kaibutsu, Chan vagy éppen Alex könnyen lenyelte volna, Timidustól féltem a legkevésbé, hogy rossz néven veszi. S mivel őt az érzelmek kizárása miatt nem lehetett hibázásba hajszolni, így a két halmaz összeért és nem is kellett, hogy legyen más választási lehetőség a második éjjel.
Elégedetten dőlök ismét hátra a székemben. A ceruzát már régen letettem, nincs már szükség a jegyzetelésre. Valóban nem nehéz ez a küldetés, könnyeden válaszolok némi gondolkodás és helyzetelemzés után. Mégis olyan érzésem van, mintha ezeket a videókat a sárkány állította volna össze. Bár, köztudott, hogy ő azért nem jön bossolni, mert nem akar nekünk segíteni a kijutásban. De miért akarna egy programozó segíteni nekünk azzal, hogy meglássuk a hibáinkat? Nyilván nem azért, hogy összezavarjon, hanem segítsen nekünk, hogy okuljunk a hibáinkból. De mégis miért tenné ezt Kayaba? Nem olyan élvezetes már számára az aincradi show? Majd meg kell kérdeznem Timidust, hogy ő milyen kérdéseket kapott. Kíváncsi lennék, hogy ő hol hibázott Razz

Magabiztosan indulok neki a következő, remélhetőleg utolsó videónak. Az elsötétült képernyő láttán először azt hiszem, hogy elromlott valami. Hátra is fordulok, hogy szemrevételezzem a vetítőt, s amint elterelődik a figyelmem, iszonyatos sikoly hallatszódik. A képernyő üressége ellenére is tudom, hogy kihez tartozik ez a keserves sikoly. Napokig hallhattam a nyöszörgését és a sikolyait, amíg az a szörnyszülött növekedett a testében. Örökre belém ivódtak azok a fájdalmas hangok. Füleimre tapasztom a tenyereimet és összeszorított fogakkal, lehunyt szemmel próbálom átvészelni a sikolyt. Nem akarom újra hallani, éjszakákon át kísértett. Most már tudom... nem segíteni akar ez a küldetés, hanem felhívni a figyelmemet a gyengeségeimre és felkorbácsolni az egykor bennem tomboló, mostanra viszont már csak lappangó érzéseket.
- Ennyit nekem nem ér ez a küldetés! - Majd felállok és gondolkodás nélkül kivonulok a teremből. A magánéletemnek semmi köze a játékhoz! Elvették a kinti életemet, megfosztottak a családomtól, a karrieremtől, a jövőmtől, s most az ittenit is tönkre akarják tenni. Tönkretenni újra és újra! Ebben nem leszek én is partner, nem fogom újra magamat azon rágni, hogy mit rontottam el Violával. Tudom mit rontottam el, de ez nem tartozik senkire sem. Nem tartozom magyarázattal senkinek! Kayaba, nem leszek újra a játékszered, a shownak vége mára részemről...

by **Silica** Vas. Júl. 06 2014, 21:47

-Jól döntöttetek.
Bólint a sárkány. A lejátszás után Timidus meg sem moccan, mindössze érdeklődő tekintettel követi a fiút addig, amíg már biztos lehet abban, hogy az ajtó felé indul.
-Zárva. Kipróbáltam. Amint teljesíted a küldetést kijuthatsz. Csak válaszolnod kell a kérdésre.
A hangja egyáltalán nem sürgető, és valami együttérzés is cseng benne. Nem ismerte Violát, de a fiú kirohanásból sejti, hogy fontos lehetett a számára. Természetesen ez az együtt érző hang nem onnan fakad, hogy átérezné a fájdalmát, mindösszesen megtanulta, hogy miként kell az ilyeneket használni. Talán ezért is lehet fura, hogy minden jó szándéka ellenére a szavai nem tudják igazolni az aggódást. Nincs miért aggódnia, hiszen egyiküket sem fenyegeti közvetlen veszély.

by **Anatole Saito** Vas. Júl. 06 2014, 22:27

Figyelmen kívül hagyom a sárkány szavait, s csak menetelek tovább az ajtó felé. Legszívesebben feltépném a kilincsnél fogva, s ugyanazzal a lendülettel csapnám is be úgy, hogy ez a rozzant kajiba még össze is dőljön! Aztán persze visszább fogom az indulataimat, hiszen azt mégsem szeretném, hogy Timidusra omoljon az épület és bármi baja essen a petnek. Valamin azonban nagyon le akarom vezetni a dühömet, így tuti, hogy az első utamba kerülő fa nem vészeli át a találkozásunkat...
Az ajtó azonban zárva és hiába csapok egyet rá erőteljesen, immortal object. Fantasztikus... Az ütésem erejétől ráadásul megremeg kissé az épület elülső része, s mielőtt még valami komolyabb kárt tennék, csillapodni próbálok. Ugyanakkor nem tudok túllépni azon, hogy már megint marionettbábuként rángatnak egy bugyuta játékban és az érzéseimmel játszanak. Nem is tudom, hogy volt-e olyan kalandom, amiben nem akartak az életemre törni vagy nem nem akartak teljesen kiborítani. Égettek már meg elevenen, vetkőztettek már teljesen meztelenre, nem is egyszer, megpróbáltak nagyközönség előtt megalázni, a tulajdon otthonomba költözött be egy démon és még sorolhatnám. De a legfájóbb mindig az volt, mikor egy szerettemet bántalmazták. Mikor a céhem tagjait egymás ellen akarták fordítani, mikor Meredith elrabolták vagy éppen amikor az az a szörnyszülött megszállta Violát, mert túl mohók voltunk. Mellettem sohasem voltak biztonságban a társaim. Veszélyt jelentek rájuk a fronton, veszélyt jelentek rájuk az otthonukban, de megtámadhatnak akár az utcán vagy egy bálon is, mint ahogyan Pierre tette. - Ott hibáztunk, hogy egyáltalán megismerkedtünk! Ott! Most boldog vagy? - Kérdezem csak úgy magam elé mondva. Nyilván nem a sárkánynak címeztem, hanem leginkább Kayabának. Miért jutott számomra ez a sors? Remeteként kellene, teljes magányban élnem idebent, hogy ne veszélyeztessek senkit sem ezután? Miért én? Túl magas a szintem? Túl népszerű vagyok? Túl nagy az arcom? Túl nagy a szám? Túlságosan szúrom Kayaba szemét... (?)

by **Silica** Vas. Júl. 06 2014, 22:39

Timidus továbbra is csak nyugodtan figyel. Ha az épület ráomlik, az ellen úgy sem tehet semmit, tehát felesleges idegeskednie. Azt nem nagyon érti, hogy a fiú kihez beszél így, hiszen sem a küldetés, sem ő nem lehet ettől a választól boldog, de már nem is nagyon próbálkozik azzal, hogy értelmezze amit az emberek indulatból mondanak. Általában az ilyen szavaikat úgyis megbánják és utólag bocsánatot kérnek. Ahogy Anatole megadja a választ, a rendszer már jelzi is neki a küldetés sikerességét, a zár kattan, ő pedig kijuthat az épületből. Timidus szótlanul követi a céhvezért. Fogalma sincs, hogy mit kellene kérdeznie. Tőle a rendszer utolsó kérdésként Ilsette halálát vetette fel, ami nyilvánvalóan az idomár hibája volt, Timidus pedig meg is adta a választ. Nem lehet ott mindenhol és nem védheti meg önmaguktól az embereket.

by **Anatole Saito** Vas. Júl. 06 2014, 22:53

Lehuppanok szépen az ajtó melletti falnak vetve a hátamat. Hallom, ahogy kattan a zár és kimehetnék, mégsem teszem. Már elült a dühöm és átvette helyét az időnként újra és újra előbuggyanó keserűség. Annyira szeretném végre egyenesbe hozni az életemet és végre maradéktalanul élvezni az ittlétet. Úgy, ahogyan azt mindenkinek tennie kellene. Kayaba, az a dilis szemétláda, csinált nekünk egy gyönyörű világot, kivette belőle az emberi test biológiai hátráltató tényezőit, de nem tudja és nyilván nem is akarta, hogy kivesszenek belőlünk az emberi érzések. Még a legridegebb játékostársunknak, Ranmarunak is az érzelmek okozták a vesztét. Még egy olyan magafajta gépies ember sem tudta elviselni a bent létet, mint a pápaszemes íjász. Azt hittem megtaláltam a kulcsát annak, hogy boldog lehessek ebben a luxusbörtönben is, de nemcsak a boldogságom kulcsa esett bele egy jó mély tóba, hanem az önbecsülésem is. Ez a küldetés ismét ráébresztett a gyengeségeimre. De valóban az a jó megoldás, ha az ember teljesen kizárja az érzéseit? Azoktól leszünk emberek. Lehetünk-e boldogok érzelmek nélkül? Mi is igazából a boldogság?
Felpillantok a sárkányra, arcom meggyötörtnek látszik a bennem tomboló fájdalomtól. Igen, határozottan úgy érzem, mintha belém mártottak volna egy kést és ezerszer megforgatták volna. Úgy érzem vér folyik ki a füleimen, mert az a sikoly kiszaggatta a dobhártyámat és összeroppantotta a koponyám. Minden porcikámban fájdalmat érzek, de hamar rá kell jönnöm, hogy csak remegek. A könnyem már rég nem jön, nem férfihoz illő dolog. Akárhányszor elszorul a torkom, apám szigorú tekintete villan be, amint kisgyerekként elesek a biciklivel, s ő ahelyett, hogy megvigasztalna, leszid, mert sírni kezdek. Nem azért, mert olyan igazán fájt, hanem mert megijedtem. De tudom nagyon jól, hogy nincs helye a szívemben félelemnek, mert az csak meggyengít és eltántorít a céljaimtól. A célom pedig nem más, mint hogy kijussak és találkozhassak Kayabával.
- Te milyen kérdéseket kaptál, Timidus?

by **Silica** Vas. Júl. 06 2014, 23:17

A pet nem egyszer látta már sírni a társát. Persze nem mások előtt, hiszen mások jelenlétében Shu nem sírt. Tudta jól, hogy azért bántják, hogy sírjon, és ha nem teszi, akkor nem lesz érdekes és békén hagyják. Timidussal viszont őszinte volt, így nem volt nehéz Anat arcáról leolvasni a meggytörtséget. A sárkány visszaemlékezett Shu vagy Jun szavaira, miszerint nem szégyen sírni, de fogalma sem volt, hogy ezt kellene-e mondania. Shukakut sem tudta vigasztalni, csak egyetlen dologgal. Fejét a fiú térdére hajtotta, és onnan nézett fel rá aggódó tekintettel. Ez az idomárnál mindig bevált, ilyenkor magához szorította, és megkönnyebbült. Anat azonban kérdezett, méghozzá egy okos kérdést. Megteheti-e Timidus, hogy felfedi a gyenge pontjait előtte?
-Ha te segítesz nekem, akkor én is segítek neked.
És mivel a vezér bólintott, így bele is kezdett.
-Nem értem az embereket, és nem tudok nekik segíteni bizonyos dolgokban. Ahogyan most neked sem. Shu sokat sírt régen, és félt. Félt az álmaitól. Azt kérte, hogy ébresszem fel, ha rosszat álmodott, és ezt meg is tettem. Azt mondta, hogy őrizem az álmát. Sokszor viszont nem tudom megvédeni a rossz emlékektől. Ezek a képek voltak az elsők. Nem hibáztam, csak még nem töltöttem elég időt az emberekkel ahhoz, hogy megértsem őket.
Kicsit elgondolkodott, majd folytatta.
-A második Ilsette volt. Öngyilkos lett. Nem tudtam megállítani, nem volt rá lehetőségem, és nem láthattam előre. Egy ember láthatta volna, de az emberek nem tettek semmit. Nem hibáztam.
Ekkor eszébe jutottak Hermit szavai a vakrandiról, és itt hosszabban elmerengett, de nem a válaszon. Azon gondolkodott, hogy elmondja-e Anatnak.
-Az utolsó nem megtörtént esemény volt, hanem folyamatosan történik, és egy feltételezés. Ha eljuttok a századik szintig, akkor Shu szerint tönkretesztek mindent. Elpusztítjátok a világot, megöltök minket és visszaviszitek Shut oda, ahova nem akar visszamenni. Ez volt az egyetlen nehéz kérdés. Ha hibázom, akkor most is hibázom azzal, hogy segítek neked. Hibázom azzal, hogy nem akadályozom meg, hogy előrébb jussatok. Ha hibázom, az Shu halálához vezethet. Az a feladatom, hogy megvédjem őt. Nem hibázhatok. Nem hibázok.

by **Anatole Saito** Vas. Júl. 06 2014, 23:49

Leplezetlen meglepettség olvasható le az arcomról, amikor Timidus ott terem előttem és a fejét a lábamra hajtja. Jólesik a közeledése, s ebben a viselkedésben Aldo magatartását látom tükröződni. Sokszor elgondolkoztam, hogy miért csinálják ezt. Azon is, hogy a valós állatok miért teszik, de a petek, úgy mint mobok kérdése ennél még bonyolultabb. Így lettek programozva. Mindig erre a válaszra lyukadok ki. Mesterséges intelligencia. Tudja a program, hogy milyen rezdülésekre milyen reakciólehetőségekből választhat és akképpen dönt, hogy mi a legkézenfekvőbb megoldás. Viszont amikor automatikusan nyúlok a sárkány felé a kezemmel, akkor már nem a logikát vadászó kérdések mozgatnak, egyszerűen csak a megszokás. Hisz ha egy állat közeledni próbál feléd, akkor te is közeledni próbálsz felé. Én sem teszek másként most, egyszerűen csak végigsimítok a pet tollain és jólesően megpihentetem kezemet a hátán, hogy figyelmesen végighallgathassam a válaszát. Kérdésére gondolkodás nélkül bólintok, de ha lennének hosszú perceim, akkor sem találnék olyan indokot, amiért ne bólinthatnék rá.
- Nem tudom ki volt Ilsette, de a saját életükről az emberek döntenek. Arról is, ha eldobják azt. Emiatt valóban nem vagy hibás. - Hangom barátságos és mivel úgy tűnt, hogy a sárkány a bizalmába avat, még ha csak felületesen is, előhozza a racionálisabb énemet. - Ami pedig a játékot illeti, nem lehetünk biztosak abban, hogy ha kivisszük a 100 szintet, összeroppan egész Aincrad. Kayabát eddig sem kapták el, mert ha sikerült volna a kinti hatóságoknak, bizonyára már kijuttattak volna bennünket. Ráadásul a világ folyamatosan fejlődik, ami ismételten csak azt jelzi, hogy Kayaba zavartalanul folytatja a tevékenységét. Sokunk fertőződött meg már egy kórral: SAO függőségnek hívom. Mindaddig, míg mi, függők létezünk, és bennünk ez a "vírus", addig Aincrad lézeni fog. Akkor pedig nincs értelme Kayaba részéről elpusztítani. Így pedig sem a világ, sem pedig ti nem vesztek oda. Legalább is ebben reménykedek. Szeretnék kijutni, de nem akarok örökre elszakadni a SAO-tól. Ha viszont... mégis úgy alakulna... ha úgy alakulna, hogy nem jöhetünk vissza többet és elszakadunk tőletek, akkor annyit megígérhetek neked, hogy nem fogom magára hagyni Shut. Biztosan nem végeznék olyan jó munkát, mint te, de azért megpróbálnám. - Elmosolyodok, de elég búskomorra sikeredik, hiszen mégis a Timidus halála, de legalább is az elszakadásuk utáni időszakról beszélünk. Azt hiszem kezd körvonalazódni a fejemben egy cél a SAO utáni életemre, s ez lényegesen túlmutat annál, mint amit az imént a sárkánynak megfogalmaztam. Azonban most elérkezettnek érzem az időt arra, hogy feltegyek egy keményebb kérdést a petnek.
- Bujkál bennem jó ideje egy kérdés, amire szeretném megtalálni a választ. Illetve egy kérdéssor. Tudom, hogy nem fogsz rám megharagudni, mert be fogod látni, hogy logikus kérdéseket teszek fel, ezért is merek előhozakodni velük. Szóval... honnan tudhatom, hogy... nos... hogy ti, Kayaba teremtményei, valóban megbízhatóak vagytok-e? Különösképpen te? Shu egy törékeny lány, te pedig egy rendkívüli intelligenciával bíró pet. Nem tudom, hogy mi járhat a fejedben, ezért nem tudhatom pontosan, hogy nem vezeted-e meg azt a lányt. Honnan tudhatom, hogy a petek társasága nem csak segítségnek álcázott hátráltatás-e? Hogy nincs-e a programotokba olyasvalami kódolva, ami árt nekünk? Ami árt Shunak. Te is tudod, hogy annak a lánynak nem itt van helye, hanem a kinti világban kell azt megtalálnia, bármilyen nehéz is. Nem menekülhetünk örökké ide, egyszer fel kell nőnünk.

by **Silica** Hétf. Júl. 07 2014, 00:48

A sárkány nyugodtan tűri a simogatást, még a szokásos doromboló-morgó-csiripelő hangját is hallatja, amit Shu annyira szeret. Ilsette kérdésében maga a céhvezér is egyetért vele, így ezt a témát egyszerűen ugorhatja, de az információt elraktározza későbbi felhasználásra. Ez a küldetés nem neki készült, hanem az embereknek. Azért volt hatásos, mert felzaklatta őket. Tehát egyértelmű, hogy ennek a kérdésnek fel kellene zaklatnia Shut. Persze a lány még nem tudja, hogy mi történt Ilsettevel, és Timidusnak esze ágában sincs megosztani vele, de majd ha esetleg valaki megteszi, akkor el tudja azt neki mondani, amit most Anattól hallott.
A következő fejtegetésben azonban már nem tud egyetérteni.
-Tévedsz. Az egész feltevésed arra épül, hogy elhiszed, hogy minket Kayaba teremtett és ti a kinti világból jöttetek, ahova visszajuthattok. Shu is így hiszi, és fél tőle, de semmi bizonyítéka sincs az emlékein kívül. Te vezeted a céhet, aminek Gilbert is a tagja. Tudod jól, hogy az emlékeitek megbízhatatlanok.
Fogalma sem volt, hogy mik azok a kinti hatóságok, miért kellene Kayabát elkapni és hasonlók. Következtetésekre juthatott ugyan, de felesleges volt következtetni, így egyszerűen figyelmen kívül hagyta ezeket a hipotézisekre épülő lényegtelen információkat.
-A reményeid ugyanúgy feltételezések, mint az emlékeitek. Használhatatlan. Én vigyázok Shukakura, mert ez az én feladatom. Peter is megígérte ugyanezt, amit az előbb te. A nevét is odaadta neki, ami nálatok nagyon fontos. Az elején foglalkozott is vele, de régóta nekünk kell keresnünk, ha akarunk valamit. Az emberek kitartása múlandó, én viszont örökre mellette maradok. Felesleges próbálkoznod, mert sohasem végezhetsz olyan jó munkát mint én.
Nincs semmi fellengőzés a hangjában, egyszerűen tényként jelenti ki a dolgokat. És ez kivételesen nem az ő erénye, hanem Shu miatt igaz. A lány miatt alkalmas Timidus leginkább a megvédésére. Egy embernek talán lehetetlen lenne ilyen közel kerülnie hozzá, mint a sárkánynak, és ha elveszíti a petet, akkor talán teljesen lehetetlenné is válik.
-A második kérdésed szintén csak akkor logikus, ha feltételezed azt, amit feltételezel.
Vár egy pár másodpercet, majd folytatja, Anatole pedig történelmi eseményeknek lehet fültanúja.
-Nem vagyok intelligensebb mint a többi pet. Eleve nem. Ha beszéltél már Kyubeivel vagy Álomkelővel, akkor te is tudod. Shu szerint az tesz különlegessé, amit már elmondtam neked. Ő maga. Az, hogy nem csak az a feladatom, hogy megvédjem az életét, hanem az is, hogy a társa legyek. Egy évet töltöttünk az erdőben csak ketten. Két éve vagyok a társa. Szerinte azért vagyok ilyen, mert sokat törődik velem, és máshogyan nevelt, mint a többi idomár a társát. És megtanított olvasni. A tudás hatalom.
Ezután pedig elvigyorodott, és bólintott.
-De igen. Megvezetem. Most sem mondtam el neki, hogy miért hoztalak ide. Rengeteg dolgot nem mondtam el neki. Olyan információkat, amik ártalmasak lehetnek a számára. Álomkelő szerint az információ elhallgatása nem hazugság. Én nem hazudok neki. Nem ártok neki. Ha igaz is amit mondasz, akkor is a kinti világ volt az, ami ártott neki, és én, aki használt. A helye itt van mellettem, mert én megvédem. Nem kell menekülnie.
Újra elgondolkodik, majd kérdő tekintettel pislant a fiúra.
-Eddig nincs okom attól tartani, hogy eléritek a századik szintet, így nem is kell, hogy hátráltassalak titeket. Pont erről szólt az utolsó kérdésem. Ha majd úgy látom, hogy a frontharcosok ártanak Shunak, ha túl közel kerültek a századik szinthez, és emiatt újra félnie kell, akkor majd közbeavatkozom. Egyelőre felesleges, bőven elegendő az, ahogyan egymást hátráltatjátok.

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] Tanulmányi kirándulás

[Küldetés] Tanulmányi kirándulás

Re: [Küldetés] Tanulmányi kirándulás

Re: [Küldetés] Tanulmányi kirándulás

Re: [Küldetés] Tanulmányi kirándulás

Re: [Küldetés] Tanulmányi kirándulás

Re: [Küldetés] Tanulmányi kirándulás

Re: [Küldetés] Tanulmányi kirándulás

Re: [Küldetés] Tanulmányi kirándulás

Re: [Küldetés] Tanulmányi kirándulás

Re: [Küldetés] Tanulmányi kirándulás

Re: [Küldetés] Tanulmányi kirándulás

Re: [Küldetés] Tanulmányi kirándulás

Re: [Küldetés] Tanulmányi kirándulás

Re: [Küldetés] Tanulmányi kirándulás

Re: [Küldetés] Tanulmányi kirándulás

Re: [Küldetés] Tanulmányi kirándulás

Re: [Küldetés] Tanulmányi kirándulás

Re: [Küldetés] Tanulmányi kirándulás

Re: [Küldetés] Tanulmányi kirándulás

Re: [Küldetés] Tanulmányi kirándulás

Re: [Küldetés] Tanulmányi kirándulás

Re: [Küldetés] Tanulmányi kirándulás

Re: [Küldetés] Tanulmányi kirándulás

Re: [Küldetés] Tanulmányi kirándulás

Re: [Küldetés] Tanulmányi kirándulás

Re: [Küldetés] Tanulmányi kirándulás